Megjelent az Amerikai magyarok arcképcsarnoka /Médiamix Kiadó, Salgótarján/ c. könyv, amely másfélezer jelentős amerikai magyar személyiség életrajzát, pályafutását mutatja be képekkel gazdagon illusztrált formában. Szerepel a könyvben többek között Gábor Zsazsa, Andy Vajna, Soros György, Zwack Péter, Tom Lantos, George Pataki, Teller Ede, Neumann János, Szent-Györgyi Albert, Márai Sándor, Pulitzer József, de azok sem maradtak ki a belőle, akik Magyarországon váltak híressé, de a történelem vihara a tengerentúlra sodorta őket, így például Karády Katalin, Szeleczky Zita, Bartók Béla, Claire Kenneth, Jászi Oszkár, Barankovics István, Pongrácz Gergely pályafutásával is megismerkedhetnek az olvasók. /Megjelent az Amerikai magyarok arcképcsarnoka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 23./
2002. december 24.
A 2002-es esztendőről foglalta össze gondolatait Kónya-Hamar Sándor és Vekov Károly képviselő, valamint Eckstein Kovács Péter szenátor. Eckstein Kovács Péter szerint ez az év valamivel jobb volt, mint a tavalyi. Románia számára a 2002-es év a NATO-ba való meghívás és a schengeni vízumkényszer feloldásának éve. A népszámlálásnál szembesülni kellett azzal, hogy nagyobb mértékben csökkent a magyarság lélekszáma, mint ahogyan azt sejtették. Megszületett az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását elrendelő törvény. Az erdők visszaszolgáltatásában pozítív fordulat következett be. Az RMDSZ-en belüli ellentéteket illetően a szenátor nem tart szakadástól. Szerinte az RMDSZ presztízse mind a román parlament, mind pedig a külföldi kormányok előtt felértékelődött. A közelgő RMDSZ-kongresszuson alkalom lesz a reform megtételére. Szenátori tevékenységét illetően résztvevője volt az alkotmánymódosító bizottságnak és tagja az Európa jövőjéről szóló konventnek. Kónya-Hamar Sándor képviselő: a gazdasági reformok hiánya gondot okoz. Visszafordíthatatlanná vált a Kárpát-medencében élő magyar nemzeti közösségek határmódosítás nélküli nemzeti integrációjának folyamata. 2002 januárjában elkezdődött a magyar státustörvény beindítása. Az identitás vállalásával egy nemzeti és kulturális közösség nem mondhat le azokról a jogorvoslatokról, melyek történelmi-társadalmi-gazdasági sérelmeit rendezni hivatottak. A helyhatósági törvény anyanyelvhasználati előírásait szinte helységekként és megyékként kellett külön és sajátos módon végrehajtatni. Kolozs megyében is. Kolozsvár esetében mindez várat magára, ez annak a politikai cinkosságnak tulajdonítható, amelyet vádként is megfogalmazhatunk! - állapította meg Kónya-Hamar Sándor. Kompromisszumot kellett kötniük, demokratikus elveket sértő törvényjavaslatokat kényszerültek vállalni (büntető törvénykönyv, sajtóreplika, titoktörvény, párttörvény stb.). Kolozsvárott viszont következetességgel kell harcolni, nem lehetett aláírni a helyi protokollumot, ha a Református Kollégium, a Bocskai téri ingatlan, a hóstáti földrészek és a többi jogviszonya csak papíron rendezett. Dec. 21-én a Református Kollégium végre visszafoglalhatta régi otthonát. Vekov Károly képviselő kiemelte: a hazai magyar közhangulat nem nevezhető jónak. Válság van. Romániában a régi struktúrák és mentalitások tovább élnek, márpedig Európában csak az lesz képes állni a versenyt, aki tud dolgozni. A státustörvénynek és a vitáknak is az éve volt. Vekov leszögezte. "jogunk van a nemzeti identitásunkhoz, a magyar nemzeti identitáshoz, még akkor is, ha ettől a jogunktól hosszú időn keresztül meg akartak fosztani és megkérdőjelezték hovatartozásunkat." Románia elkezdte az igazodást a nyugat-európai elvárásokhoz. "Átfogóbb, összehangoltabb cselekvésre lenne szükség, és ebből mi, magyarok is kivennénk a részünket, ha valaki ezt igényelné." A protokollum-politika: döcögős kapcsolat. "Partneri viszony ide vagy oda, a rövidebbet csak mi húzzuk." Jogos az igény az egységre, de nem elméleti egységre, hanem az erdélyi magyarság érdekei mellett kell végre kiállni. A kongresszus jó irányba fordíthatná a magyarságot. /Politikusaink a 2002-es esztendőről. Megvalósítások - egy év távlatából. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./
2002. december 24.
Nastase kormányfő karácsonyi üzenetében figyelembe sem vette, hogy magyarok élnek ebben az országban. Szép gondolat minden románnak, azok gyermekeinek és családjainak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni. A többnemzetiségű államban azonban illendő lett volna, hogy a szeretet ünnepe előtt ne a Ceausescu-időkből maradt egy ország, egy nemzet terminológiai szótárt használja a miniszterelnök. Nastase elfelejtette, hogy két esztendő óta éppen az RMDSZ támogatásával tud csak kormányozni, s a hazai magyarság ennek érdekében a lehetséges kompromisszumok legvégéig elment, vagy Nastase ideológiája, nemzeti elfogultsága és gőgje folytán még a tizenhárom évvel ezelőtt kivégzett diktátor példáját sem követi, aki legalább frázispuffogtatásként mindig hivatkozott "a magyarok, románok, németek és más nemzetiségűek testvéri összefogására". /Kilin Sándor: Karácsonyi üzenet. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 24./
2002. december 24.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetséget az egykori Román Kommunista Párthoz, a szövetség vezetőit pedig a Ceausescu-diktatúra magyar nemzetiségű kiszolgálóihoz hasonlította dec. 23-i nagyváradi sajtóértekezletén Tőkés László királyhágómelléki református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Sajtóértekezletén Tőkés püspök párhuzamot vont az 1989-es és az idei advent között. Úgy fogalmazott, hogy akkor temesvári állásából próbálták meg eltávolítani, most tiszteletbeli elnöki tisztségéből. Tőkés László az RMDSZ jövő évre összehívott kongresszusát a Román Kommunista Párt soha meg nem tartott, 1990-es kongresszusához hasonlította. Szavai szerint akkor a kommunistabarát egyháziakkal kellett megütköznie, most a "Markó-barát egyházi és közéleti emberekkel" kell hadakoznia. Jelenleg, akár 1989-ben, gyanús pénzügyi manőverekkel vádolják meg őt. Példaként említette, hogy "az ellenséges érzületű média nemtelen támadásokat" intézett ellene a Reformátusok Világszövetsége Nagyváradon idén nyáron megrendezett európai nagygyűlésének magyarországi kormánytámogatása miatt. Visszautasította, hogy az RMDSZ felügyelje azt a magyarországi támogatást, amelyet az egyházkerülete által irányított nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem kap a magyarországi költségvetéstől. - Szomorúnak tartom, hogy Tőkés László - református püspök létére - 2002 karácsonyán nem tud másról beszélni, csak a pénzről és nem tud mást üzenni az erdélyi magyar közösségnek, csak azt, hogy saját RMDSZ-es kollégáit rágalmazza - nyilatkozta az MTI-nek Markó Béla, az RMDSZ elnöke a tiszteletbeli elnök szavait kommentálva. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 242,5 millió forintot kapott idén nyáron, Nagyváradon tartott európai református nagygyűlésre. A Nagyváradon működő Partiumi Keresztény Egyetem harmadik éve évi 400-500 millió forintot kap a Sapientia Erdélyi Magyar Egyetemnek szánt magyarországi költségvetési támogatásból. Rockenbauer Zoltán volt kulturális miniszter az előző kormány utolsó munkanapján arról tájékoztatta Tőkés László püspököt: támogatja, hogy az egyházi kulturális alapból 2002-ben 320 millió forintot kapjon Tőkés püspöknek az a korábban benyújtott elképzelése, amely szerint a romániai Érmindszenten termálfürdőt, konferencia központot építsenek, és vallási-kulturális zarándokhelyet hozzanak létre. /Tőkés László sajtótájékoztatója. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 24./
2002. december 24.
A romániai magyar egyházak vezetői Ion Iliescunak címzett levelükben elnöki kegyelmet kértek Reiner Antal számára, akit Aurel Agache rendőrőrnagy meggyilkolása vádjával ítéltek szabadságvesztésre. Az aláírók - Jakubinyi György római katolikus érsek, Pap Géza és Tőkés László református püspökök, Mózes Árpád evangélikus püspök, Tempfli József római katolikus püspök - emlékeztettek arra, hogy tizenhárom évvel az 1989-i decemberi események után már csak Reiner van börtönben. Az aláírók "az euro-atlanti integráció kontextusában", karácsony és az 1989-es forradalom szellemiségében úgy vélik, hogy az elnöki kegyelem révén Reiner Antal családja körében tölthetné a karácsonyt, ami hozzájárulhatna az etnikumközi feszültségek csökkentéséhez. /Elnöki kegyelemért. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 24./
2002. december 24.
A szomszédos országokkal ápolt gazdasági kapcsolatok fejlesztési lehetőségeiről, a határon túli magyar befektetésekről rendezett vitát az Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítvány (EÖKK). A fórumon részt vettek a külügyi, a pénzügyi és a gazdasági tárca és más olyan szervezetek, pénzintézetek, alapítványok képviselői. Törzsök Erika, az EÖKK kuratóriumának elnöke szerint a júniusban létrehozott közalapítvány a kormány döntéseinek előkészítését segíti. Az EU-tagság közeledtével mind sürgetőbbé válik olyan kisebbségpolitika kialakítása, amely nem a történések után kullog, hanem elébük mutat. Ebben kiemelt helye van a gazdaságnak, azon belül a támogatási rendszer fejlesztésének. A kisebbség sokkal kevésbé tud élni az új lehetőségekkel, mint az adott ország többségi nemzete. Nehezebben jutnak információkhoz. A fórum résztvevői számos javaslattal segítették az EÖKK munkáját. Pongorné Csákvári Marianna, a GKM helyettes államtitkára fontosnak mondta a szomszéd országok befektetési, kedvezményi és adórendszerének tanulmányozását s a megszerzett ismeretek továbbadását az érdekelteknek. Többen említették a SAPARD-, a PHARE- és egyéb uniós pályázatokra vonatkozó ismeretek átadásának fontosságát. Keresni kell a kapcsolatot olyan nyugati cégekkel, amelyek az adott országban befektetni szándékoznak, mert a közös fellépés sokkal hatásosabb lehet. (A Népszabadság nyomán) Piacgazdaság. Fórum a határon túli befektetésekről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./
2002. december 24.
Bársony András külügyi államtitkár azt vágta az Erdély elszakításának budapesti ünneplését sérelmező magyarok fejéhez, hogy ne feledjék, melyik ország lobbantotta lángra a világot 1914-ben. Pontosan Magyarország, ugye. Tehát mégsem a szarajevói pisztolylövés okozta a világégést? - A dec. 15-ét követő bukaresti sajtó szerint Budapesten románellenes tüntetést rendeztek. A tüntetők transzparensein az volt olvasható, hogy vesszen Medgyessy. A magyar miniszterelnök tehát román. Vagy legalább románérzelmű. "Nem is csoda, hiszen 23 millió román vendégmunkás vállán vonult be hivatalába, és azóta minden igyekezetével azon van, hogy lélekben legalább a létező 20 millió román miniszterelnöke legyen." - írta Nits Árpád. /Nits Árpád: Bársonyos nemzetiszocializmus. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 24./
2002. december 24.
Dec. 23-án a Maros megyei prefektúra mellett megalakult utcanévadásban konzultatív szerepet játszó bizottság 3/2 aránnyal /a bizottságnak három román és két magyar tagja van/ a Calarasilor utca Kossuth Lajosról, illetve a Szorgalom utca Teodor Harsiaról való elnevezése ellen szavazott. A bizottság hatásköre ugyan csak a véleményezésre terjed ki, de Spielmann Mihály városi tanácsos szerint feszültségkeltő hatása kétségtelen, s jelzi az egyesekben még uralkodó szemléletet. Kossuth Lajos érdemeire hivatkozott Spielmann Mihály és Soós Zoltán bizottsági tag, hangsúlyozva, hogy immár háromszor is elnevezték róla az utcát: 1898, 1940 és 1945-ben. A Kossuth utcanév 1987-ben tűnt el. A szavazásnál a magyar nemzetiségű bizottsági tagok kérték: a bizottság többi tagjától eltérő véleményüket vegyék jegyzőkönyvbe. /Antalfi Imola: A Kossuth utcanév ellen szavaztak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 24./
2002. december 24.
Stuart Hilton megtudta, hogy van egy magyar nyelvű líceum Kolozsváron. Sokat zaklatják őket a város nacionalista beállítottságú vezetői. Erre Stuart Hilton 1990-ben elindult csoportjával Kolozsvárra, kis busza befutott a Báthory középiskola udvarára. A Báthory és Stuart Hilton iskolája között testvériskola-kapcsolat alakult ki. Évente találkoztak, egyikben ők jöttek ide, mindig új és új megvalósítandó tervekkel /pénzt hoztak egy tanterem újonnan bútorozására stb., másik évben tizenöt-húsz báthorista diákot hívtak meg Angliába, fizették a repülőjegyeiket is. Stuart Hilton azóta is minden évben eljön, de nem üres kézzel. /Löwy Maya: Egy igaz barát. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 24./
2002. december 24.
A nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója, Simon János összegezte az elmúlt félévet. Jó eredmények születtek most is. 91 százalékos az átmenési arány az V-VIII. osztályokban. Hasonló arányok születtek a líceumi osztályokban is. A legjobb eredményeket ismét a tanítóképzősök hozták. Elavultak a fűtésrendszer csövei. Gyakoriak a csőrepedések az új kazánok felszerelése után még nagyobb lesz a nyomás a rendszerben. Pályáztak a felújításra mindenfelé, amerre csak lehet. A helyi költségvetésből a konviktus renoválására kaptak 300 milliót, de ez édeskevés. /Papp Gy. Attila: Félévzáró interjú a Bethlen Gábor Kollégium igazgatójával. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 24./
2002. december 24.
Lemondott a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) tiszteletbeli elnöki tisztjéről és a továbbiakban nem kíván magyar köztisztséget vállalni Esterházy Alice - tájékoztatta Patrubány Miklós, a szövetség elnöke az MTI-t. Az MVSZ elnöke elmondta: a Rómában élő Esterházy Alice távozásának oka az, hogy megalázónak tartotta a magyarságra nézve Medgyessy Péter miniszterelnök részvételét a román nemzeti ünnep alkalmából dec. 1-én Budapesten tartott fogadáson. Patrubány Miklós közölte: a Jobboldali Ifjúsági Közösség (JOBBIK) csatlakozott az MVSZ-hez, amelynek mintegy 200 hazai tagszervezete van. Nagy Ervin, az 1999 decemberében alakult ifjúsági szervezet elnöke az MTI érdeklődésére elmondta: a JOBBIK működésének kezdeteitől partnernek tekintette a civil szervezeteket. /Változások a Magyarok Világszövetségénél. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 24./
2002. december 24.
Benedek Árpád Csaba az Sz-MADISZ (Székelyudvarhelyi Magyar Demokratikus Ifjak Szövetsége) szervezési alelnöke, a MIÉRT (Magyar Ífjúsági Értekezlet) elnökségi tagja, az Itthon, fiatalon! mozgalom gazdasági alelnöke beszámolt arról, hogy az Sz-MADISZ az évet székhelygondokkal indította, de miután az ügyben végleges bírósági döntés született, a Polgármesteri Hivatal a Kossuth utca 20. szám alatt utalt ki irodát a szervezetnek. Februárban létrehozták a Magyar Ifjúsági Értekezletet. Jelenleg az Itthon, fiatalon! Mozgalom a legjelentősebb szervezete a MIÉRT-nek. A megalakult értekezlet időközben nyíltan felvállalta, hogy az RMDSZ-szel együttműködni kívánó szervezeteket támogatja. A MIÉRT mellett létezik egy párhuzamosan működő szervezet, a MIT (Magyar Ifjúsági Tanács). A két tömb között a szemléletmódok különbözősége miatt sokáig nem létezett kapcsolat, de már elkezdődött a párbeszéd. A MIÉRT-nek jelenleg közel 190 tagszervezete van. Fiatalabb, mint a MIT, mégis egyes elemzők szerint a két tömb mérlege, a tagszervezetek megoszlását véve alapul, egyharmad-kétharmad a MIÉRT javára. Megjelent a MIÉRT havilapja, a Mondd, miért. A kiadvány ifjúsági problémákat feszeget, képzésekről, programokról tájékoztat. A decemberi szám ingyenes. A tervek szerint januártól meg is lehet rendelni a lapot. Összesen 3.000 példányban nyomják, amelyet Erdély-szerte terjesztenek. /mlf: Mondd, miért - új havilap. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 24./
2002. december 24.
A máréfalvi Kőlik Hagyományőrző Egyesület elnyerte a Polgártárs Alapítvány, valamint a Kárpát Egyesület és a Belga Királyi Alapítvány által meghirdetett, a Jövő Kapui elnevezésű Élő Örökség Pályázatot. A nyertes program kimondottan a máréfalvi lakosokat szólítja meg: fiatalokat, időseket egyaránt. A fő cél tudatosítani, megőrizni, ápolni a máréfalvi székely kapukhoz fűződő ismereteket, tudásanyagot. A Jövő Kapui decemberben nyílnak, és 2003 novemberében zárulnak. Decemberben kezdődik a község gyerekeinek képzése. Jövőre indul a felnőttek számára is egy oktatási program. Első lépésként az oktatáshoz szükséges számítógépek vásárlását tervezik.. A program helyszínéül a máréfalvi Nyírő József Általános Iskola szolgál. /(mlf): Nyertes Élő Örökség Pályázat. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 24./
2002. december 24.
Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Múzeumban megnyílt Bíró Gábor festőművész kiállítása. /K. B. B.: Egyéni kiállítás. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 24./
2002. december 24.
Megjelent az 55 éves Lőrincz József első verseskötete Férfinyaram címmel, a szerző magánkiadásában. A kötet a Tamási Áron Gimnázium /Székelyudvarhely/ magyartanára harmincévnyi terméséből válogatott. /K. Z.: "Férfinyár" a természetben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 24./
2002. december 24.
Kovács Sándor székelyudvarhelyi főesperes a nyolcvanas évek elején került Székelyudvarhelyre, először renoválták a plébániatemplomot. Hittantermeket létesített. 1989 után visszakapták a ferences zárdát, meghívták a mallensdorfi ferences nővéreket, és felépítették az új óvodát, amit a nővérek vezetnek. A ferences templomot rendbetették. Kovács Sándor élete legnagyobb teljesítménye a Kis Szent Teréz-plébániatemplom felépítése, amit 2001. október 1-jén szentelt fel dr. Jakubinyi György érsek. Bővítették a plébániát is, 93-94-ben egy új szárnyat toldottak a főépülethez. Sikerült a papi otthon felépítése. Közben beépítették a plébánia tetőterét, ahol ötven férőhelyes előadóterem létesült. Építik az ifjúsági házat az Iskola utcában, jövőre szeretnék befejezni. Készül a Kolping-ház, műhelyeiben a fiataloknak biztos szakmai képzést fognak adni. /Oláh István: Kovács Sándor főesperessel beszélgettünk. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 24./
2002. december 24.
Pákéban dec. 22-én a református gyülekezet, a faluközösség és a faluból elszármazottak felidézték a százesztendős kolozsvári Mátyás-szobor talapzata tervezőjének emlékét. Pákéi Pakey Lajos építész életét és munkásságát Kisgyörgy Zoltán ismertette. Jelen volt Márkos Ervin, a Pakey tervezte fogarasi unitárius templom szórványlelkésze. Pákéban leleplezték a templom belső falán elhelyezett Pakey-emléktáblát, melyen a Pakey-portré Péter Alpár sepsiszentgyörgyi fiatal képzőművész munkája. Az emléktábla szövege a következő: "A faluból származó / Pákéi Pakey Lajos / 1853-1921 / műépítész emlékére. / A kolozsvári Mátyás-szobor / centenáriumának alkalmából / (1902-2002)". /(Kisgyörgy): A tűz szüntelen égve maradjon... Pákéi Pakey Lajosra emlékeztek Pákéban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 24./
2002. december 24.
Lozsád talán Hunyad megye legrégebbi magyar faluja. A Szászváros melletti, még a középkorból fennmaradt településen a románok közül is sokan jól beszélnek magyarul. A református Lozsád sokkal kisebb, mint a mélyen katolikus Csernakeresztúr, és sajnos, már kiöregedőfélben lévő falu. Lozsádon élnek még a hagyományok. A gyerekek verses előadást tartanak a templomban, karácsonykor szinte mindenki részt vesz az istentiszteleten, úrvacsorát vesznek és eléneklik nemzeti himnuszunkat. Mivel a fiatalok nagy része elköltözött a közeli Szászvárosra, vagy a megye más városaiba, az ünnepi rendezvények szegényesek. Már nincs "betlehemezés", kolindálás se nagyon van, de még a régebben hagyományos karácsonyi bált sem rendezik meg. A január hatodikától kezdődő farsangon jelmezekbe öltözött fiatalok házról házra járnak, jókívánságokat tolmácsolva. /Ch. A.: Téli ünnepek a megye legrégebbi magyar falujában. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 24./
2002. december 24.
Dec. 14-én immár ötödik alkalommal rendezték meg a Partiumi Ifjúsági Kórustalálkozót a Nagybányán, a református templomban. Fellépett az újvárosi, a koltói, a Nagybányára már szinte hazajáró debreceni Kántus, a szatmár-kültelki ifjúsági kórus, valamint a nagyvárad-réti gyülekezet fiataljainak kórusa. /Sz. L. Z.: Partiumi Ifjúsági Kórustalálkozó. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 24./
2002. december 24.
Kóbor György kanonok leszögezte: "A Caritas katolikus jótékonysági szervezet az egész országra kiterjesztette védőszárnyait". A katolikus Caritas nem végleges összesítés szerint, hatmilliárd lejt meghaladó támogatást nyújtott árvaházaknak, öregotthonoknak, szociális alapítványoknak. Védőszárnyuk kiterjed kelet felé a moldovai megyékig, délen pedig Dobrudzsáig. A példa mindeddig nem talált követőkre a más felekezetűek körében. Kóbor György kanonok Csákován plébános, ahol gazdasági hátteret is teremtett a segélyezéshez. Több mint száz hektáron dolgoznak jövedelmezően. A vágóhíd szemlélteti a gazdálkodási koncepciót. Általános elv ugyanis, hogy amit megtermelnek, maguk dolgozzák fel. /Sipos János: A jó szív birodalma. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 24./
2002. december 24.
Több mint egy esztendeje indult útjára a nagyváradi Agnulli Dei református szociális központ. Visky István lelkész-igazgató elmondta, hogy a várad-velencei református gyülekezet multifunkcionális ingatlant építetett, kifejezetten szociális célra. A munkát a hollandiai és németországi segítséggel végezték. Az épületben szociális munka folyik, a gyermekprogram és a felnőttmunka. Az előbbiben 30-35 hátrányos szociális helyzetű gyermekkel foglalkoznak. Az iskola után, délben átjönnek hozzájuk, ebédet kapnak, majd két hivatásos tanítónővel folyik a foglalkozás. A szociális felnőttgondozás keretében naponta 20 felnőttnek, nyugdíjasnak, idősnek, netán hajléktalannak kétfogásos meleg ebédet biztosítanak. Havonta egy alkalommal nyugdíjas körük van, mindenkit szeretettel várnak. Ifjúsági munka is folyik. /Fábián Tibor: A szegények szolgálattevői. Beszélgetés Visky István lelkész-igazgatóval. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 24./
2002. december 24.
Matuska Márton elsőként kezdte s a mai napig kutatja a délvidéki magyarság fájdalmas múltját. Most Aracs-díjat kapott munkásságáért. Matuska Márton elmondta, hogy több túlélőtől hallott a szerb partizánok vérengzéséről. Egy férfi elmondta: 1944 végén Csurogon kocsin hordta a kivégzett magyarok hulláját a dögtemetőbe, s munka után lapáttal takarította a vért a kocsi deszkájáról. Megboldogult Kecskés Ferenc plébános bizalmasan megmutatta, hogy a bezdáni egyházi halotti anyakönyvben az ottani mintegy száz áldozat neve fel van jegyezve. Matuska elkezdte az adatgyűjtést. A túlélők egy része önként jelentkezett tanúnak. Sokan még ma is hallgatnak. A szerbiai magyar politikai pártokba tömörülő politikusok kivétel nélkül mind támogatták a törekvést, hogy az adatokat gyűjteni kell tovább. Támogatásuk eszmei, nagyon hiányzik az anyagi. A munka sok kiadással jár, s erre gyakran nincs meg a fedezetem. Az értelmiség vegyes fogadtatásban részesítette Matuska munkáját. Az Aracs-díj a legnagyobb és egyben az egyetlen nyilvános elismerés. A hivatásos kritikusok nem írtak könyvéről, az egyetlen Vajda Gáboron kívül. Matuska felkereste ebben az ügyben Herceg János írót, aki fájdalmas hangvételű levelet írt neki. Nagyon nagy a szerb hallgató többség. A legfrissebb példa erre Csurog falu idén megjelent szerb monográfiája, melyet szerb szakértők írtak, köztük hat tudós - tudományok doktora és egyetemi tanár. A monográfiában ez áll: "Kertelés nélkül azt is ki kellett mondani, hogy a felszabadulás után számtalan személyes leszámolásra és magyar polgári lakosok likvidálására került sor jogi ítélet nélkül, amit meg lehet magyarázni, de nem lehet igazolni. A két eseményt azonban nem lehet egyensúlyba állítani, mert szükséges megérteni az időt, amelyben ez történt (...) Ez lényegében spontán reakció volt, ami semmiképpen nem valamiféle kiirtási politikának a kifejezője." A szerb hivatalos hatalom nem akarja látni, hogy a magyarságnak is voltak sérelmei, a magyarok éppúgy elnyomást, jogtalanságot, megaláztatást, kisemmizést éltek át 1918-tól, amikor országunkat szétosztották a győztesek között, mint a szerbség 1941-től. Nincsen megérthető, megmagyarázható tömegmészárlás egy faluban. A kiirtás kérdését pedig nem lett volna szabad felvetniük a monográfia tudós szerzőinek, hiszen a magyarságot Csurogon valóban kiirtották. Hol van Csurogon a magyar ártatlan áldozatok emlékműve? Hol van Zsablyán? A zsablyai magyarok tömegsírját meg sem lehet közelíteni. A magyar parlamentben már 1942-ben napirenden szerepelt az az évi vérengzés ügye. A magyarság kárára elkövetett vérengzés pedig a belgrádiban még ennyi idő után, 2002 végéig sem került napirendre. A Csurogról, Zsablyáról, Mozsorról kiirtott magyarok még mindig mindannyian háborús bűnösnek számítanak. A kivégzettek, legalább húszezren, szintén. A magyar áldozatok hivatalosan kivétel nélkül mindannyian háborús bűnösként vannak számon tartva. Nem került még elő az a dokumentum, de bizonyítékok vannak a létezésére, amely arról szól, hogy 1944-ben vagy 1945-ben az akkori zsablyai járás minden magyar lakóját háborús bűnössé nyilvánították. Mindezzel képtelenek szembenézni a szerb politikusok és történészek. Harminc magyar papot válogatott módszerekkel kínoztak, aláztak, gyaláztak meg. Reök Andorról nem sokat tudok, leginkább Csuka János könyvéből tájékozódhattam felőle. Deák Leó a kisebbségi magyarság igaz jótevője, áldozatkész vezetője volt. A háború után kivégezték. Deák Leót - minden jogi szabályt mellőzve - egyszerűen elhozták Tito pribékjei Budapestről. A két háború közötti teljes vajdasági magyar politikusi vezetőgárdát kiirtották a háború végén. A vajdasági magyarság szellemi vezetők és lelki ápolók nélkül maradt, a véresen erőszakos kommunista ideológiának kiszolgáltatva. /Dévavári Dattler Zoltán (Hét Nap, Szabadka): Lámpás a ködben. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 24./
2002. december 24.
Riasztó hírek jelentek meg idén a Kárpát-medencei magyarság demográfiai helyzetéről. Az 1980-as években megindult egy nagyobb kivándorlási hullám, amely az 1990-es években tetőzött, és öltött - így Horvátország és Szerbia esetében - olykor drámai méreteket. A szülőföldet elhagyók nagyobb része az anyaországba költözött, s mint a 2001-es népszámláláskor kiderült, valószínűleg ennek köszönhető, hogy Magyarország lakossága nem csökkent tízmillió alá. Sebők László, a Teleki László Intézet demográfus-térképésze szerint a szomszédos országokban élő magyarok bevándorlása révén Magyarország nyeresége az utóbbi bő tíz évben legalább kétszázezer ember volt. A szomszédos országokban élő magyarok összlétszáma jelenleg 2,5 millió körül lehet. Úgy tűnik, a kisebbségben élő magyarok csökkenésének megállítására minimális az esély. Romániában az előzetes népszámlálási adatok szerint idén márciusban 1,435 millió személy vallotta magát magyarnak a 21,7 millió összlakosságú országban. A magyar nemzetiségű lakosok aránya a lakosságon belül (az 1992-es 7,1 százalékról) 6,6 százalékra esett vissza. A csökkenés csak azért nem nagyobb, mert az ország lakossága egymillióval zsugorodott az utóbbi tíz évben. Szlovákiában 1991 és 2001 között 47 ezerrel csökkent a magyarok száma. Az országnak 11 éve 5,274 millió lakosa volt (ebből 567 296 magyar nemzetiségű), tavaly már - a májusi népszámlálás szerint - 5,379 millió, amelyből 520 528 állampolgár vallotta magát magyarnak. Gyurgyik László szlovákiai szociológus három fő okra vezeti vissza a felvidéki magyarság számának a csökkenését. Az első: a vegyes házasságok folyamatos növekedése, a második: a közigazgatási (megyei) felosztás, amelynek révén az adott területek többségében a magyarok aránya - a nyolc megyéből kettő kivételével - mindenütt jóval 20 százalék alatti, a harmadik: a meciari időszak (1993-1998) nacionalizmusa és a dél- szlovákiai régióknak nyújtott állami támogatások drasztikus csökkentése. Egyre több szlovák telepedik le a magyarlakta vidékeken, ezzel megváltozhat a magyarság aránya a helyi lakosságon belül, és felgyorsulhat a szórványban élők asszimilációja. A Vajdaságban ugyanakkor a nem magyar anyanyelvűek tömeges bevándorlása (lényegében a Milosevics-rezsim által támogatott tervszerű betelepítése) a fő oka a nemzetiségi arányok teljes átalakulásának. A 1990-es években a délszláv térségben dúló háborúk nyomán csaknem 250 ezer (boszniai, horvátországi és kisebb részben koszovói) szerb menekült vagy telepedett le a jugoszláviai tartományban. A vajdasági magyar kisebbség riasztó fogyatkozásának azonban más okai vannak. Bár Szerbiában 2002 áprilisában tartottak népszámlálást, a nemzetiségekre vonatkozó adatok még nem készültek el. Az már kiderült, hogy miközben Szerbia összlakossága 1991 és 2002 között 2,5 százalékkal (7,47 millióra) csökkent, a Vajdaságban élők száma ugyanakkor 3 százalékkal nőtt. A mintegy 2 millió lakosú tartományban a magyarok számát csak becsülni lehet. A Vajdaságban a számlálóbiztosok 1991-ben 339 ezer magyart regisztráltak (akkor még ők alkották a tartomány lakosságának csaknem 17 százalékát), az idén feltehetően már csak 240-260 ezret vehettek nyilvántartásba. A drasztikus változás okai: menekülés az 1991 és 1995 között dúló háborúk okozta problémák (katonai behívóparancsok, harctéri szolgálat, örökös rettegés), a szociális- gazdasági kilátástalanság és a létbizonytalanság elől, valamint a katasztrofális népszaporulat. Horvátországban ugyancsak a Szlobodan Milosevics volt szerb/jugoszláv elnök nacionalista rezsimje által megindított háború volt a fő oka a magyarok elmenekülésének szülőföldjükről, ahová sokan máig nem tértek vissza. A 2001-ben tartott horvátországi népszámlálás adatai sokkolóak a magyarság szempontjából: számuk ugyanis az 1991-ben regisztrált 22 355-ről 16 500-ra apadt, ami 26,2 százalékos csökkenés. A függetlenségét ugyancsak 1991-ben elnyerő Szlovéniában vélhetően nem történt ilyen arányú népességfogyás a magyarság körében az elmúlt évtizedben. Igaz, a Trianon óta eltelt időben a szlovéniai magyarok lélekszáma már csaknem megfeleződött. Az 1991-es népszámláláskor 8 499-en vallották magukat magyarnak Szlovéniában; többségük (7 636-an) a Muravidéken élt. Az ország alkotmányban őshonosként elismert - parlamenti képviselettel rendelkező - magyarok ma valószínűleg kevesebben vannak. A Muravidéket 1991 óta sok magyar a (mező)gazdasági és megélhetési gondok miatt hagyta el. A szlovéniai magyar népesség csökkenésének másik oka az asszimiláció. A magas fokú asszimilációs hajlandóság az ausztriai (burgenlandi) őshonos magyarságra is jellemző. Ennek ellenére Ausztria (de nem Burgenland tartomány) akár üdítő kivételnek is nevezhető: 1991 és 2001 között ugyanis - egyedüliként a szomszédos államok közül - itt nőtt a magyarok száma. Igaz, ez elsősorban a bevándorlásnak köszönhető. Ausztriában a tavalyi népszámláláskor 40 583 személy nevezte meg érintkezési nyelvként (Umgangssprache) a magyart; nagy többségük nem őshonos, hanem bevándorló. Ausztriában 7 124 fővel (21,29 százalékkal) él több magyar, mint az előző (1991-es) népszámláláskor, amikor a megvallott nyelvhasználat alapján 33 459 magyart vettek nyilvántartásba. Ukrajnából viszont inkább elvándorolnak a magyarok, akikről nem tudni hányan vannak, jóllehet tavaly decemberben népszámlálást tartottak az országban. Optimista feltételezések szerint akár 200 ezer fős is lehet az ukrajnai magyar közösség, de ezt hivatalos adat nem támasztja alá. A szovjet időkben tartott legutóbbi (1989-es) népszámláláskor Ukrajnában 164 ezer magyart írtak össze, közülük 155,7 ezret Kárpátalján. Becslések szerint az ukrajnai magyarok száma az utóbbi 13 évben jelentősen csökkent; elsősorban az elvándorlás miatt. /(A Népszabadság nyomán) Kiürülőben a Kárpát-medence. A határon túli magyarok elvándorlása megállíthatatlannak tűnik. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 24./
2002. december 27.
A Hivatalos Közlönyben megjelent a többnyelvű helységnevek listájának a kiegészített változata. Azon helységek esetében amelyekben 20% fölött magyar vagy más kisebbség lakik, a közigazgatási törvény alapján többnyelvű helységtáblát kell elhelyezni. A helységnevek listájának kiegészítését más kisebbségek is kérték. Ami a magyar helységneveket illeti kb. 60 helységgel kiegészült az a lista amely eleinte hiányos volt. Jelen esetben 1200 helységnév van amelyet magyarul is ki kell írni. Jelenleg Erdélyben a vegyes lakosságú helységek 90%-ban ki van téve a többnyelvű tábla. /Módosították a helységnevek listáját. = RMDSZ Tájékoztató, dec. 27., 2359. sz./
2002. december 27.
Mádl Ferenc köztársasági elnök a Duna Televíziónak adott interjúban hangsúlyozta, bízik az európai jogi normák kedvező változásában. Az Európa Tanács, illetve a velencei bizottság által megfogalmazott elvek szerint egy országnak joga van a határon túl élő, nemzetiségi és nyelvi identitás szempontjából vele azonos polgárok anyagi támogatására anélkül, hogy ez sértené a másik ország szuverenitását. Bizakodását fejezte ki, hogy az említett elv előbb- utóbb általános európai jogi normává és gyakorlattá válik. Mádl a szomszédos országok politikai vezetőivel folytatott tárgyalásain mindig azt hangoztatta: Magyarország semmi mást nem akar a státustörvény révén, mint azt, hogy a magyarok jól érezzék magukat ott, ahol élnek. /Mádl Ferenc interjúja a Duna Televíziónak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 27./
2002. december 27.
A Romániai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom karácsony előtt bővített országos választmányi gyűlést tartott Marosvásárhelyen, a székházában. A tiszteletbeli elnök, Varga László, Bárányi Ferenc politikai alelnök és Kelemen Kálmán elnök mellett jelen voltak az RMKDM képviselői, szenátorai, a választmány tagjai, helyi szervezetek képviselői Szatmárnémetiből, Csíkszeredából és más vidékekről. Döntöttek arról, hogy helységenként és szervezetenként hány küldött fog részt venni az RMDSZ kongresszusán. Úgy látják, hogy határozottabb elvi arcélt kell képviselniük az RMDSZ-ben, hiszen az erdélyi magyarság döntő többsége a keresztény értekrendnek a híve. /(mózes): Kongresszusra készül az RMKDM. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 27./
2002. december 27.
A Bihar megyei RMDSZ vezetőinek dec. 23-i sajtótájékoztatóján az újságírók közleményt kaptak kézhez a magyar érdekvédelmi szervezet és a Szociáldemokrata Párt megyei szervezete által aláírt protokollum teljesítéséről. A föld- és erdőtulajdonjogi bizonylatokat a megyében 90 százaléknál nagyobb arányban kiállították, az RMDSZ eseti bizottságot hozott létre a folyamat felgyorsítása érdekében. A két alakulat különböző helyi szervezetei által felvetett 37 probléma közül 28-at megoldottak, 6 ügy megoldása folyamatban van, és háromra még nem született megoldás. Az egyezmény 13 pontjából 7 teljesült. Körülbelül 75 százalékos a siker a protokollum első és hatodik pontja tekintetében; itt egyrészt a kölcsönös tájékoztatás és a döntések előtti konzultáció szerepel, másrészt a tulajdonjogi ügyek rendezése. Nagyjából 50 százalékos a teljesítés az utca- és intézménynevek cseréje kapcsán előírt kölcsönös támogatás, illetve az RMDSZ által döntéshozói tisztségekbe javasolt személyek beiktatása tekintetében. Mindössze 25%-os a teljesítés az elkobzott egyházi és közösségi ingatlanok restitúciójának felgyorsítása és a magyarok által is számottevő arányban lakott településeken a magyar nyelvet is ismerő rendőrök alkalmazása tekintetében. /A protokollum kitételeinek teljesítése. = Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 27./
2002. december 27.
A magyar, ukrán és zsidó kisebbséget sértő cikke miatt az érintett három közösség máramarosszigeti szervezetei perelni készülnek a Ziarul de Sighet főszerkesztőjét. Vasile Tivadar főszerkesztő több ízben valótlan, a kisebbségekre nézve sértő dolgokat közölt. "Sokan elfelejtik, hogy 12 év alatt - amióta demokrácia van az országban - két kisebbségi iskola nyílt meg, miközben a többségért, vagyis a románság számára semmit sem tettek" - írja Tivadar. A cikk címe egyébként Mit akartok még? Nem szégyellitek magatokat? "Míg a városháza közpénzekből biztosítja a kisebbségi tanintézmények gondtalan működését, a szigetiek víz és fűtés nélkül maradtak." A főszerkesztő a magyarokat támadta: "Egy magyar nyelvű adásban, mely Máramarosszigetről szólt, elhallgatták, hogy a város 5 milliárd lejt áldozott a magyar iskola korszerűsítésére. Hangsúlyozták ellenben, hogy Tőkés László református püspök 25 millió lejt adományozott, míg Markó Béla RMDSZ-elnök 10 iskolatáblát hozott magával" - folytatja a cikk írója. Pesek Zoltán, a magyar iskola munkálatai pénzügyeinek adminisztrálására alapított Leövey Klára Egylet elnöke, az állítja, az állam csupán egymilliárdot fektetett be a tanintézménybe. "Ugyanakkor a költségvetés-kiegészítésből 150 millió lej készpénzt szavazott meg számunkra a helyi tanács" - tette hozzá az elnök. "Nagyon felháborító, amit Tivadar írt - mondta a Krónikának a történelmi Máramaros RMDSZ-szervezet elnöke, Gerstmayer József. - Nincs kizárva, hogy törvényszékhez fordulunk" - jelentette ki Gerstmayer. Zahoránszki Mihály alpolgármester az önkormányzatot érintő támadásokat sérelmezte. "Nem tudom, miből gondolja, hogy ötmilliárdot kapott az államtól vagy az önkormányzattól a Leövey Gimnázium. Levelet fogalmazunk meg az RMDSZ-es önkormányzati képviselőkkel együtt, melyben hibaigazítást kérünk a szerzőtől, ugyanakkor felkérjük, kérjen bocsánatot a szigeti magyarságtól. Ha ez nem történik meg, bepereljük Tivadart" - jelentette ki Zahoránszki. A cikk szerzője értetlenségét fejezte a történtek miatt. "Én magam is magyar származású vagyok. Nem értem, mi a bajuk a vezetőknek. A Máramaros Megyei Tanfelügyelőségtől tudom, hogy ötmilliárd lejt fektetett bele az iskolába - mondta Vasile Tivadar. - Én a valóságot vázoltam, ami természetes, hogy nem tetszik a kisebbségek képviselőinek" - mondta a főszerkesztő. /Pesek Attila: Fellázadtak a helyi kisebbségek. = Krónika (Kolozsvár), dec. 27./
2002. december 27.
Farkas Wellmann Éva /sz. Marosvásárhely, 1979/ Itten ma donna választ című első verseskönyvét az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) idén Méhes György-debütdíjjal jutalmazta. Az előző két díja, a Látó-nívódíj és a Mikó András-díj is fontos volt a maga idejében, jelentette ki. Kötetében többnyire szonettek vannak. A kötött forma a széteső mondanivalót szabályozza, mondta.Nem hisz abban, hogy létezik "női líra". A 90-es évek elején-közepén megindult egy nagy nemzedéki rajzás a fiatal erdélyi irodalomban, az Előretolt Helyőrség-hullám. Azóta nem történt ilyen jellegű, nagy hatású váltás az irodalomban. A legújabb nemzedékeket már nehezebb elkülöníteni egymástól. A fiatal erdélyi irodalom széttöredezett, de ez egyfajta letisztulási folyamatot is jelez. A durvább, polgárpukkasztó témák háttérbe szorultak, az irodalom konzervatívabbá vált. /Papp Attila Zsolt: "Konzervatívabbá vált az irodalom". = Krónika (Kolozsvár), dec. 27./
2002. december 27.
Életének hetvenharmadik esztendejében elhunyt Ács Alajos színművész /Braila, 1930. júl. 28. - Szatmárnémeti, 2002. dec. 26./, az elmúlt öt évtized erdélyi magyar színjátszásának meghatározó alakja. 1956-tól Szatmárnémetiben játszott, 1969-től tíz éven át a szatmárnémeti színház igazgatója volt. Pályája során több mint száz főszerepet játszott. Az összmagyar színjátszás és kultúra érdekében kifejtett munkásságát 1995-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Középkeresztjével tüntették ki, de megkapta az EMKE Kovács György-díját és a Harag György-emlékplakettet is. 2000-ben Szatmárnémeti város díszpolgárává avatta. Ács Alajostól a Szatmárnémeti Északi Színház előcsarnokában felállított ravatalnál vehetnek végső búcsút tisztelői, innen kísérhetik utolsó útjára. /Elhunyt Ács Alajos. = Krónika (Kolozsvár), dec. 27./
