A Kovászna Megyei Magyar Középiskolások Szövetsége (Kovakő) nevében Zsigmond József és Radu Cotarcea elnök arra a hírre reagálva, hogy Sepsiszentgyörgyön utcai diákösszecsapások készülnek, nyilatkozatot adott ki: távolmaradásra szólít fel minden magyar, illetve román diákot az utcai harcoktól. Az ügy elintézését a hatóságokra kell bízni. /Együtt kell élnünk! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./
2005. május 27.
Néhány hete Budapesten, a Moszkva téren, fényes nappal, zsúfolt autóbuszon egy illető szamurájkarddal támadt egy tizenöt esztendős cigányfiúra, aki súlyos (életveszélyes) sérülésekkel került kórházba. Az áldozat roma származású volt, a bulvárlapok azonnal, meg sem várva a rendőrségi nyomozás végeredményét, fasiszta, rasszista, etnikai jellegű támadásról beszéltek. Ezt felkapták a magyar média divatos hírmagyarázói, politológusai s a politikusok is, figyelmen kívül hagyva azt a rendőrségi nyilatkozatot, miszerint a vizsgálat ugyan még folyamatban, de semmi nem utal rasszista jellegű támadásra. A magyar parlamentben Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök lefasisztázta a fél országot, s ugyanilyen minősítések hangzottak el tévéállomásokon, jelentek meg a sajtóban. Azután kiderült, hogy az elkövető is roma volt, de a magyar fasiszta veszélyt emlegetők, a magyar rasszizmus ördögét fantáziálók közül csak Tamás Gáspár Miklósban volt annyi tisztesség, hogy a Hír Televízióban megkövesse azokat, akiket esetleg elsietett ítélkezésével megsértett. Mások nem így tettek, a parlamenti ülésen a politikusok egymásra mutogattak, elképesztő volt hallani a roma származású szociológust, aki szerint a Mortimer becenevű, roma származású fiatalember mélymagyar viselkedési mintákat követett volna… (Milyen ,,mélymagyarok” szaladgálnak mezítelen szamurájkardokkal ma Budapest utcáin, akiket a balszerencsés Morimer utánozni akar?!) A rendőrségi nyilatkozat szerint szóváltás zajlott a két fiú között. Az áldozat bicskával támadt volna rá Mortimerre, aki szerencsétlenül szamurájkardjával próbált védekezni. A Józsika nevű áldozat ellen rendőrségi eljárás folyik, mivel korábban bicskával fenyegetett meg egy gyereket, ráadásul róla és testvéréről mint a kerület rémeiről beszélnek, akik rettegésben tartják a környéket, s afféle pénzbeszedőként működnek. Az ügy sajtóvisszhangja jelzi a magyar társadalomban uralgó előítéletek és fantomképek jelenlétét, állapította meg Bogdán László. /Bogdán László: Szamurájkarddal az autóbuszon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./
2005. május 27.
Projektmenedzsment és pályázatírás címmel indított képzéssorozatot az RMDSZ és az Önkormányzati Menedzsmentért Alapítvány. A Kolozsváron tanuló magyar anyanyelvű egyetemisták, fiatal pályakezdők számára szervezett képzés célja az Európai Unió társfinanszírozásával működtetett fejlesztési projektek előkészítésére, pályázatok összeállítására és az ehhez kapcsolódó tanácsadás nyújtására szakértők képzése. A hosszú távú cél pedig az európai uniós csatlakozás következtében igényként fellépő új szakma iránt felkelteni a magyar fiatal pályakezdők figyelmét. /Projektmenedzsment és pályázatírás. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./
2005. május 27.
Hogy miként éli meg a magyarságát, az magánügy, szögezte le Baranyai Péter, „székely himnuszt énekelek, vagy csergét, fafaragást, ezeréves határt, honfibánatot és festett tányért adok el a sorsomon búsongó turistáknak stb.”. A cikkíró hangsúlyozta: a „hazai politikában az egység mindenek előtt”, hiába mondják egyesek, hogy a „kitermelődött politikai elit már lejáratta magát, a jelenlegi monopolhelyzet nyomán belebetonozódott a hatalmi pozíciókba”. Figyelmeztetett: „fontolt szavú papi személyek, amatőr autonómia-fabrikálók, odaátról érkező, gyújtó hangú szónokok fuvoláznak a fülembe öntudatos éneket másfelől”. Baranyai megmagyarázta: az ellenzéki hang mindig bátrabb. /Baranyai Péter: Záró(jelek). = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./
2005. május 27.
A bukaresti Adevarul, a legtekintélyesebb román napilap a sovinizmus felé kezd tájolódni, állapította meg Barabás István. Május 21-én a lap első oldalán nagyméretű fénykép jelent meg: vastag rácsok mögül gyermekek néznek szembe az olvasóval, szalagcím ad magyarázatot: A kormány jóváhagyta az óvodák, iskolák, líceumok és egyetemek etnikai különválását. A rácsoktól határolt gettó tehát az önálló magyar iskolát jelképezi. Május 25-én az Adevarul vezércikkben figyelmeztetett: ha a magyar gyermek külön iskolában tanul, nem sajátíthatja el az állam nyelvét, miáltal a későbbiekben megfosztja magát az érvényesülés lehetőségétől. A vezércikk címe: Az RMDSZ pótvizsgára bukik toleranciából. A kisebbségi törvénytervezetről van szó. Eszményi megoldásnak az Adevarul a multikulturalitást, vagyis az etnikumok együttélését tartja. Tizenöt évvel ezelőtt Ion Iliescu akkori államelnök, ugyancsak az iskola kapcsán, előszeretettel emlegette a bantusztanizálódás veszélyét, sugallván általa, hogy afrikai törzsek sorsa vár a magyarságra, ha külön iskolákra áhítozik. A George Pruteanu és Selejan ortodox püspök vezette rohamosztag nyolc évvel ezelőtt székelyföldi munkalátogatása alkalmával szörnyülködve tette közzé a Romania Mare hasábjain, hogy a gyermekek szünetekben magyarul beszélnek egymással, az iskolák folyosóin magyar feliratok láthatók, a könyvtárakban magyarországi kiadványok sorakoznak. Innen már csak egy lépés, hogy elveszítsük Erdélyt! – sugallták a szerzők. Az Adevarul egyik elriasztónak szánt példája a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum, ahová 2002 óta románok nem felvételizhetnek. A vezércikk csak azt hallgatja el, hogy ez az iskola 400 éven át, még a két világháború között is önálló magyar intézmény volt, míg a román tanulók számára ott volt – és van – a Papiu Ilarian Líceum. Trianon előtt is Magyarország területén, többek között Brassóban, Szebenben, Naszódon hírneves önálló román gimnáziumok működtek zavartalanul. /Barabás István: Az Adevarul multikulturális étrendet javasol. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./
2005. május 27.
Május 26-27-én tartja tanácskozását a Romániai Magyar Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezlete Nagyváradon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület székházában. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke kifejtette: „jogainkért és tulajdonunkért harcolunk, mert ezek nélkül nincs haza, és nincs Európa sem”. A magyar történelmi egyházak, illetve az izraelita, ortodox és görög katolikus egyházak képviselői ismertették a visszaszolgáltatási folyamat jelenlegi állását. A nagyváradi római katolikus püspökség 141 visszaigényelt ingatlanjából eddig csupán 27-et kapott vissza, ám gyakori, hogy az Ingatlankezelő Hivatal pénzt követel azért, mert a visszaadott épületben korábban felújítási munkálatokat végzett. Hasonló gondokról számolt be Veres Károly, az Erdélyi Református Egyházkerület előadó tanácsosa is, aki közölte, 628 visszaigényelt ingatlanból eddig 86-ot kaptak vissza, de a hatóságok nem minden esetben szolgáltatják vissza készséggel az épületeket. /B. L.: Jog és tulajdon nélkül nincs haza. = Krónika (Kolozsvár), máj. 27./ A tanácskozáson meghívottként az egyházi és politikai élet – közöttük az ortodox és görög katolikus egyház – képviselői is részt vesznek, továbbá az Európai Unió küldöttei, a román média vagy “elfelejti” tájékoztatni olvasóit a Nagyváradon történtekről, vagy csak futólagosan tesz említést róla. /Kilin Sándor: Restitúció. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./
2005. május 27.
Május 24-én óriási mennyiségű csapadék zúdult a településre, a Nagybánya városhoz tartozó Felsőfernezely negyed 50 családi házát elöntötte a víz. A feketepataki és a blidári utcák gyakorlatilag vízmederré váltak: a víz házakat, udvarokat, közutat sem kímélt sodrásában. Böndi Gyöngyike kormánybiztos azonnali lépéseket rendelt el. Ötszáz homokzsákot helyeztek el a kritikusabb helyekre és felmérték a helyzetet. Tíz embert ki kellett lakoltatni. /(Farkas E. Zoltán): Az ítéletidő következményei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./
2005. május 27.
Május 25-én újabb hatalmas vihar tombolt Maros megye egyes övezeteiben. A Küküllő helyenként kilépett medréből, Ákosfalvánál pedig a Nyárád is tetőzött. A felhőszakadás a legnagyobb károkat Havadtőn okozta, több mint 130 háztáji gazdaságban tett kárt a víz és mintegy 300 hektárnyi termőföld került víz alá. A legsúlyosabb helyzetben az a 45 havadtői lakóház van és számos pincehelyiség, amelyeket elöntött a víz. Havadon a víz 4 házat öntött el. Mikházán a Peres pataka kiöntött és megrongálta a Peres-hidat, a híd egy része beomlott. Búzásbesenyőben a víz mintegy 10 gazdaságot öntött el, a jégeső leverte a kikelt kukoricát. /(antalfi): Ítéletidő. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 27./
2005. május 27.
A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki Tőzsér Józsefet, a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatóját. A magas állami elismerést a bukaresti magyar nagykövetségen adták át. Terényi János bukaresti magyar nagykövet laudációjában elmondta: a kitüntetést a magyar nyelv és kultúra ápolásáért, terjesztéséért és népszerűsítéséért adományozták a neves könyvkiadónak. A nagykövet felidézte a hatvanas évek végének időszakát, amikor a gyergyószentmiklósi Szövetkezeti Könyvhálózat keretében Tőzsér József létrehozta a “Könyvet postán” hálózatot, amely a hetvenes évek elejétől működött Csíkszeredában. Tőzsér munkássága 1993-ban teljesedett ki, amikor Csíkszeredában létrehozta a Pallas-Akadémia Könyvkiadót, amely azóta az erdélyi, de általában a magyar nyelvű könyvkiadás egyik meghatározó könyvműhelyének rangjára emelkedett. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./
2005. május 27.
Vándor-fotókiállítás anyagával tért haza, Temesvárra az 1989. decemberi fordulat után Németországba kitelepült Lucian Geier újságíró. A kiállítás címe – Vissza a birodalomba – találóan kifejezi az 1940-es évek kevésbé ismert eseményét, amikor is Hitler parancsára “hazatelepítették” a bukovinai és besszarábiai németeket. A gyökérvesztettek táborokban, alkalmi lakóhelyül kijelölt sportcsarnokokban, kolostorokban stb. húzták meg magukat. A cikkíró azt állította, hogy a budapesti kormány „szolgalelkűen követte a német példát. Több bukovinai székely falu lakosságát áttelepítette a visszafoglalt Délvidékre”. Még meg sem melegedhettek, a szerb megtorlás elől menekülniük kellett. Végül a Baranyából kitelepített németek falvaiban találtak végleges otthonra. /(Sipos): Vissza a birodalomba. Németországi dokumentum-fotók. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./ A cikkíróval szemben a bukovinai székelyek haza akartak jönni, önként jöttek, menekülve a román elnyomás elöl. Sorsukat a résztvevő hitelességével megírta Sebestyén Ádám A bukovinai andrásfalvi székelyek élete és története Madéfalvától napjainkig /Szekszárd, 1972/ címmel.
2005. május 27.
Csép Sándor vitába szállt Kelemen Hunor képviselővel, aki szerint politikamentessé kell tenni a közszolgálati tévét és rádiót. Csép leszögezte: politikamentesség a közszolgálatiságban sincs. Inkább pártsemlegesnek kell lennie közszolgálati médiumnak, egyenlő távolságot kell tartania minden politikai irányba. /Csép Sándor: Nem politikamentest, képviselő úr…! = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./
2005. május 27.
Fey László nehezményezte, hogy a sajtóban közölt bíráló, vagy vitacikkek szerzői gyakran durva kifejezéseket használnak. Ez a stílus többnyire a politikailag elfogult cikkírókra jellemző. Fey az ilyen írásokra nem szokott reflektálni. Most azonban olyan írásról szólt, amelynek szerzőjét tiszteli, becsüli. Bányai Péter Traian Basescu államfő tevékenységét elemezte (Szabadság, máj. 19.). Bányai Péter Emil Constantinescu volt államelnököt „nímand”-nak nevezi, Radu Vasile volt miniszterelnököt „hóhányónak”. A „szőkék” gyűjtőnév alatt említi Bányai a Basecu által előléptetett női kádereket, akik – szerinte – tudatlanok, műveletlenek. /Fey László: Még egyszer a stílusról. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./ A cikk mellett olvasható Bányai Péter reagálása: nem aggasztja Fey László hozzászólása. „Fey Laci barátom ugyanis azon kevesek közé tartozik, akiknek véleménye számomra sokat számít.”
2005. május 27.
Temesváron a váraljai magyar tagozatos iskola, a város egyik jó nevű oktatási intézménye 1980-ban épült. Most ünnepelte negyedszázados évfordulóját. Az iskola udvarán rendezett ünnepség elnöki asztalánál Kovács Irma nyugdíjas tanár, az iskola utolsó magyar aligazgatója is helyet kapott, a magyar tagozatra vonatkozó adatok azonban nem hangzottak el az ünnepi beszédekben. 1949-ben Mészáros István igazgató-tanító két tanerős elemi iskolát alapított Mehalában. 1959-ben egyetlen intézménybe egyesítették a városrész román, magyar, német és szerb iskoláit. Az magyar V–VIII. osztályos tagozat 1978-ban indult be Albert Ferenc, Ráduly Csaba és Sisak Ernő egyetemi tanárok közbenjárásának köszönhetően. Az ünnepségen délalföldi táncokkal, játékokkal mutatkozott be a magyar tagozat hat héttel ezelőtt alakult tánccsoportja. /Szekernyés Irén: A 26-os Iskola negyedszázados ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./
2005. május 27.
Székely Attila nyugdíjas tanár, a székelykeresztúri Molnár István Múzeum munkatársa nemrég megkapta a Magyar Tudományos Akadémia magas kitüntetését, A régészeti örökségért – Schönvisner István emlékérmet, amelyet a régészeti örökségemlékek megőrzése terén érdemeket szerzett, nem szakmabeli személyek tevékenységének elismerése céljából ítélnek oda. A rangos kitüntetésre Székely Attilát a Budapesten áttelepült régész, dr. Benkő Elek javasolta. Székely Attila a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem történelem szakán végzett a ’60-as években. Már akkoriban elkezdett ásatásokon tevékenykedni. Később folytatta az ásatásokat, olyan neves tudósok mellett, mint dr. Molnár István (akinek nevét viseli a keresztúri múzeum) vagy dr. Benkő Elek. Székely Attila társszerzője a Székelykeresztúr régészeti és topográfiai vizsgálatának eredményeit rögzítő könyveknek. /(Szente B. Levente): Rangos kitüntetés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./
2005. május 27.
Első ízben rendeztek falunapokat Bikfalván. Gazdaság- és kultúrtörténeti szempontból, egyházi vonatkozásban Bikfalva egyféle jeles központja volt Alsó-Háromszéknek – ezt csak a helytörténészek tudják. A falunapokon bemutatták Szász Tiborné tiszteletes asszony falumonográfiáját (Falu a Köves-hegy alatt, Sepsiszentgyörgy, 2005). Testvértelepülési együttműködési szerződést írt alá a Nógrád megyei Alsótold és Uzon község polgármestere. A falunapokon a néprajzi jellegű kiállítást Kerezsi János és társai, a helybeli Bikkmakk Kulturális Egyesület tagjai rendezték. A reggeli ébresztőt az uzoni Atlantisz fúvószenekar fújta, felvonult a mazsorettcsoport. /(kisgyörgy): Friss hajtás Bikfalván. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 27./
2005. május 27.
Négy tordai képzőművész kiállítása nyílt meg Szamosújváron, a képgalériában. Labancz Lóránt textíliáit, Nagy Annamária üvegszobrait, Suba László szobrait, valamint Delean Márta festményeit ismerheti meg a közönség. /Erkedi Csaba: Tordai képzőművészek Szamosújváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 27./
2005. május 27.
Május 19-én Csíkszeredában a Corvina Könyvesházban két csángó szerzőt avattak, a huszonéves Gábor Felíciát és a hatvanon túli Demse Mártont. Mindketten elsőkönyvesek, s megjelent munkájuk címében mindketten fontosnak tartották hangsúlyozni írásaik csángó jellegét. /Demse Márton: Csángó küzdelem, Gábor Felícia: Csángó vagyok/ Ferenczes István költő, a Székelyföld főszerkesztője, a folyóirat kiadójának igazgatója kiemelte: „Lakatos Demeter után, Duma-István András és Demse Márton mellett, Iancu Laura és Gábor Felícia könyvei jelzik, hogy a moldvai csángó-magyaroknak vannak már íróik, akik a szeretmenti tűzhely mellől indulnak a magyar irodalom felé”. Demse Márton megírta emlékeit, múltja a csángó küzdelem jegyében telt el. Somoska csángó faluban született, a székelyudvarhelyi tanítóképző elvégzése után hazatért, de akkor már csak román nyelven taníthatott. A négytanerős falusi iskolában ő a legmagasabb szakképzettségű. Hiába követelték, nem szakította meg kapcsolatait a csángó népéletet megismerni, kutatni szándékozó bel- és külföldi néprajzosokkal. Többszöri letartóztatás, meghurcoltatás, kéziratainak elkobzása dacára sem ijedt meg. Mozdonyvezető lett, a rendszerváltás után Magyarországra távozott, s a titkosrendőrségtől visszakapott kéziratai, feljegyzései alapján, nyugdíjas napjaira összeállította könyvét. Gábor Felícia – aki mára már férje után Diósiként mutatkozott be, Budapesten vetette papírra eddigi életének ellentmondásoktól szabdalt, hányatott eseményeit. A lujzikalagori kislány csángó nyelvi világából indult, a nagy család, ismeretségi kör különböző szereplőivel hol magyarul, hol csángó nyelven, hol meg románul beszél. /Cseke Gábor: Csángó könyvekről. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 27./
2005. május 27.
Május 26-án Aradon bemutatták az Aradi Kölcsey Egyesület égisze alatt a Fecskés-könyvek sorozatban megjelent kötetet, Ficzay Dénes Válogatott írások című munkáját. Pávai Gyula, a sorozat szerkesztője elmondta: a hagyatékból – amelyet egy vizes pincéből mentett meg – immár sikerült három könyvet kiadni. Ujj János történész szerint Arad irodalmi múltjával soha senki nem foglalkozott úgy, ahogy Ficzay Dénes tette. /(nagyálmos): A harmadik Ficzay-könyv. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 27./
2005. május 27.
Megjelent Varga Károly református lelkész A Koltó-katalini Református Egyházközség története című munkája. Megírását kettős esemény indokolta: 600 éves a Koltó első írásos említését tartalmazó dokumentum, 400 éves a helyi református egyházközség. Az adathalmazból jó érzékkel emeli ki az érdekesebb eseményeket, amelyek által ez az alapjában véve tudományos igényű írás. A kötetet kiegészíti Balogh Béla levéltáros bevezetője, amely a 600 éves Koltó történetének fontosabb adatait idézi fel. Varga Károly koltói szolgálata alatt új, korszerű lelkészlak, gyülekezeti ház épült, áll a háborús hősök emlékét őrző kopjafa, működik a nagysomkúti, Szilágyi Domokos emlékét idéző múzeum, az eklézsiának mezőgazdasági gépparkja van, s az egyházi épületek körüli világ a botanikus kertek hangulatát idézi. /Klacsmányi Sándor: Koltó hatszáz esztendeje. A kettős ünnephez méltó kiadvány. = Bányavidéki Új Szó (Nagybánya), máj. 27./
2005. május 28.
Petre Strachinaru Kovászna megyei DP-képviselő kifejtette, hogy az RMDSZ egyik igazságüggyel kapcsolatos törvényjavaslata ellenkezik az emberi jogokkal, mivel feltételként szabja meg a magyar nyelv ismeretét a helyi igazságszolgáltatásbeli posztok betöltésénél, s ezáltal korlátozzák a magyar nyelvet nem ismerő személyek esélyeit. /Magyarul a bíróságon? = Nyugati Jelen (Arad), máj. 28./
2005. május 28.
A kisebbségi törvénytervezet vitát indított. Az egyik zilahi román nyelvű napilap már címével kérdezte: Egység a sokféleségben vagy elkülönülés? Az írás szerint a kizárólag kisebbségi nyelvű oktatási intézmények állami költségvetésből való működtetése vitát gerjeszthet. A cikkírónak eszébe sem jut, hogy az állami költségvetés többek között az albán, bolgár, cseh, horvát, görög, magyar, roma, szerb, szlovák, tatár, török, ukrán adófizető pénzeit is magában foglalja. „Egy tanárnő Zilah iskoláinak egyikéből” diszkriminatívnak minősítette a – a lap szerint – iskolák etnikai alapon történő létesítését. /Fejér László: A szeparatizmustól féltenek? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./
2005. május 28.
Vezető RMDSZ-politikusok, tíz romániai nemzeti kisebbség képviselői valamint magyarországi tisztségviselők és ottani kisebbségi küldöttek részvételével május 27-én kisebbségügyi szeminárium kezdődött Marosvásárhelyen, a Bernády Házban. A tanácskozást a Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány rendezte. Borbély László miniszter hangsúlyozta, hogy a kisebbségi törvénytervezetet a napokban fogadta el a kormány, és saját dokumentumaként terjeszti azt a parlament elé. Markó Béla miniszterelnök-helyettes rámutatott: az alkotmány 73. cikkelye egyenesen előírja, hogy törvény szabályozza a nemzeti kisebbségek státuszát. A Nastase által megkérdőjelezett problémával kapcsolatban kifejtette, hogy a nemzeti kisebbségek tervezett tanácsai nem teremtenek párhuzamosságokat, hanem kiegészítik a már létező központi szerveket és döntéshozókat, lehetőséget adva a nemzeti közösségeknek, hogy az őket, identitásukat érintő kérdésekben maguk határozzanak. A kisebbségi törvény a romániai demokrácia szakítópróbájává is válhat. A kisebbségi törvénytervezet egyik kidolgozója, Varga Attila képviselő, az RMDSZ parlamenti frakciójának alelnöke beszélt a kezdeményezés előzményeiről. A határon túli régiókban kidolgozott és elfogadott kisebbségi törvényekről Bálint-Pataki József, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke állított össze dolgozatot. Más hivatalos elfoglaltsága miatt nem jöhetett el a rendezvényre. Előadását Sagyebó László, a HTMH főosztályvezetője ismertette. /Nagy Miklós Kund: Szeminárium a nemzeti kisebbségek jogállásáról. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 28./
2005. május 28.
A Romániai Magyar Egyházak Elöljáróinak Állandó Értekezletén, Nagyváradon elhangzott: a romániai egyházak összesen mintegy 7500 ingatlant igényelnek vissza. Ebből a magyar történelmi egyházak 2140-et kérnek, és eddig 40-et sikerült ténylegesen birtokba. Aurel Popescu, a temesvári érsekség tanácsosa elmondta: tudomása szerint az ortodox egyház eddig 86 ingatlant kapott vissza. Lemondta részvételét a tanácskozáson a román kormány képviselője, Florin Frunze államtitkár. A konferencia résztvevői zárónyilatkozatot fogadtak el, amelyben az erdélyi történelmi egyházak továbbra is az Európai Unióhoz való csatlakozás feltételének tekintik elkobzott javaik visszaszolgáltatásának ügyét. Megfogalmazódott egy brüsszeli látogatás megszervezésének igénye, mellyel az Európai Unió döntéshozóit kívánják informálni a visszaszolgáltatás áldatlan helyzetéről. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 28./
2005. május 28.
A nemzeti kisebbségek nyelvén zajló felsőoktatás első európai konferenciáját rendezték meg a világháló segítségével, 25 európai kisebbségi egyetem részvételével. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács tanügyi bizottsága, a Bolyai Társaság és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség szervezte a konferenciát. A rendezvény végkövetkeztetése: a romániai magyarság az egyik legkedvezőtlenebb helyzetben van azon európai kisebbségek között, amelyeknek kialakult felsőoktatási struktúrájuk van. A magyarság aránytalanul rosszul képviselt a romániai felsőoktatásban. A megoldást az önálló, anyanyelven működő egyetem jelentheti. Bodó Barna, a BBTE Politikai Tudományok Tanszékének adjunktusa, a konferencia elnöke elmondta: a jelenlegi hatalom programjában sehol nem szerepel a kisebbségi nyelvek bevezetése a felsőoktatásba. Európa-szerte közel 50, a kisebbségek nyelvén oktató önálló egyetem létezik, többségük állami finanszírozással. Hantz Péter, a BBTE Elméleti Fizika karának adjunktusa, a konferencia alelnöke és szóvivője ismertette az adatokat: a felsőfokú iskolázottsággal rendelkezők hányada Romániában 6,6 %, míg a magyar nemzetiségűek között mindössze 4,4 %, holott az ország lakosságának 6,7%-a magyar anyanyelvű. A magyar egyetemisták aránya 4,3%, közülük mindössze 1, 6% tanul anyanyelvén. A magát multikulturálisnak valló kolozsvári BBTE falain belül egyetlen kétnyelvű felirat sem található, nem használható az egyetem hivatalos nyelveként sem a magyar, sem a német. Mindazon kisebbségek, amelyeknek lélekszáma meghaladja a 200 ezer főt, rendelkeznek – legalább egy – önálló anyanyelvű felsőoktatási intézménnyel. Kivétel a dél-tiroli német kisebbség: bár csak kétnyelvű intézmények léteznek, esetükben az olasz állam biztosítja az anyagi támogatást az Ausztriában való tanuláshoz. A résztvevő egyetemek összeállították a kisebbségi felsőoktatás chartáját is. A dokumentum szerint a 200 ezer főnél népesebb kisebbségeknek joguk van anyanyelvű felsőoktatáshoz, és a kielégítő megoldás az önálló egyetem. A konferencián kiosztották a Báthory-díjat, amelyet azoknak ítélt oda az EMNT, akik a legtöbbet tették a Bolyai Egyetem újraindításáért: Sir Michael Atizah matematikust, Gál Kingát, az Európai Parlament képviselőjét, László Lajos és Kiss Ádám magyarországi egyetemi tanárokat, valamint George E. Patakit, New York állam kormányzóját tartották a díjra érdemesnek. /F. I.: Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia: kedvezőtlen a magyarok helyzete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 28./
2005. május 28.
A Román Hírszerző Szolgálatot és a rendőrséget kéri fel Puskás Bálint szenátor, hogy vizsgálják ki, kik gerjesztik a magyarellenes konfliktusokat Sepsiszengyörgyön. – Meg kell találni azokat, akik a háttérben állnak, és felelősségre kell vonni őket – hangsúlyozta a szenátor. Puskás felsorolásában csak az elmúlt néhány év sokatmondó hasonló eseményei közül szerepelt néhány: a március 14-i, magyar fiatalok elleni rendőrségi akció, a Discret diszkó előtti román–magyar verekedés, a Lósy-tábla avatásakor lezajlott nacionalisa tüntetés és a mostani magyarverés. Puskás a szenátusban is fel fog szólalni, és levélben kéri a belügyminiszter segítségét. Ha nem kap garanciát, hogy belpolitikai szinten rendezik az ügyet, értesíti az EU-s szerveket. Sepsiszentgyörgyön a városházán, május 27-én tartott megbeszélgetésen a megoldáskeresésre igyekeztek összpontosítani a rendőrség és a helyi hatóságok képviselői. Albert Álmos polgármester elmondta, nem lehet véletlen, hogy az elmúlt időszakban kiskorúak által elkövetett bűncselekmények – legyen szó az ortodox templomra festett sátánista jelképekről vagy a mostani verekedésekről – főszereplői a román Constantin Brancusi Iskolaközpont tanulói. A polgármester a tüntetés után (a Lósy-emléktábla avatáskor) kérte Rodica Parvan igazgatónő leváltását. Indítványa válasz nélkül maradt. /Farkas Réka: Felnőttek provokációja. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 28./
2005. május 28.
Az új kormány, sőt, leköszönése előtt két hónappal már a régi sem figyelte a romániai magyar sajtót, 2004 októberétől üres a kormány honlapjának ezen oldala, pedig a román nyelvű közönség innen értesült a magyarságon belüli véleményekről, kezdeményezésekről, jelezte sajtótájékoztatóján Petre Strachinaru demokrata képviselő. A képviselő ugyanakkor az intézményvezetői tisztség (konkrétan az ezentúl nem kinevezett, hanem versenyvizsgáztatott törvényszéki bíró) esetében túlzásnak tartotta a magyarnyelv-tudás követelményét, az illető térségben többségben élő kisebbség nyelvének ismeretét. Strachinaru a két székely megye román népi együttesét, a maroshévízi Rapsodia Calimanilor társulatot a megye gondnokságából a művelődési minisztériuméba akarja átsoroltatni, mert így biztosabbnak tűnik a fenntartása. /(demeter): Hiányzik a magyar lapszemle. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 28./
2005. május 28.
Jó ideje gondot okoz nem egy háromszéki település életében a migráció. A „vándorlásban” a romák járnak élen. Évek óta megfigyelhető az „érkező” népesség illegális helyfoglalása is. Bölön, Nagyajta, Hídvég, Előpatak, de Magyarhermány is – hogy csak néhány példát említsünk – a számottevően megugrott migráció gondjával küzd, mely váratlan problémák elé állítja a helyi tanácsokat, a szociális segély biztosításában is. Az utóbbi években akár ezres számokban is kifejezhető lakosságmozgás tapasztalható. A Háromszékkel szomszédos Brassó megyei települések egyike-másika az övezet elhagyására ösztönözte az ott élő romákat. Az Olt szabályozása révén keletkezett „senki földjén” egy új település is létrejött ilyen beköltözőkkel. Személyi igazolványuk nincs, vagy ha van, semmiképpen sem jelez háromszéki otthont, de ők itt élnek. Számuk rohamosan növekszik, elkerülhetetlenné vált számbavételük. A rendőrség most próbál tiszta képet nyerni. A Kovászna Megyei Tanács tervet dolgozott ki lakássorok felépítésére a romák számára. A roma lakásépítés problémája fölvetődött Borbély László szaktárcavezető háromszéki látogatása során is. A minisztérium megpróbál segítséget nyújtani, de azt is igényli, hogy az érintett települések saját erőforrásokat is igénybe véve, közösen összefogva próbáljanak megoldást találni. /(Flóra Gábor): Nagy számban érkeznek Háromszékre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./
2005. május 28.
A felsőfokú oktatás országos átszervezése során a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Sepsiszentgyörgyre kihelyezett főiskolai tagozatai megszűnnek, az intézmény ősztől egyetemként működik. A meglévő vállalati közgazdaságtan és közigazgatás mellett turisztika, kereskedelem és szolgáltatások szakot is indítanak, a képzést távoktatási tagozattal bővítik. A Politológia és Közigazgatási Karon induló egyetemi szintű közigazgatási szakon 25 tandíjmentes és 51 tandíjköteles helyet hirdetnek, a távoktatásban 60 hallgatóval indul az első évfolyam. Mindhárom szakon a helyek kétharmada a magyar tannyelvű csoportokban van, egyharmada a román nyelvűekben. A változások csak a 2005/2006-os tanévben I. évet kezdőkre és azt követő évfolyamokra érvényesek. /(fekete): Egyetemmé alakul a szentgyörgyi főiskola. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 28./
2005. május 28.
Hargita megye tanácsa, a gyulafehérvári Caritas szervezettel közösen és a csíkszeredai, székelyudvarhelyi, székelykeresztúri és szentegyházi helyi tanácsokkal együttműködve befejezték a házi egészségügyi és szociális szolgáltatások kibővítésére irányuló projektet. A projekt támogatója az Európai Unió, célja, hogy megfelelő életkörülményeket biztosítson a hátrányos helyzetű személyek részére. A négy városban a közösségi szociális központokat berendezték és ellátták a működéshez szükséges felszereléssel /gépjárművek, mosó- és szárítógépek, háztartási gépek, számítógépek, bútorok stb./. A projekt összköltsége 174 305 euró volt, amelyből az európai uniós támogatás értéke 154 305 euró, a megyei tanács saját hozzájárulása 20 ezer euró. /Kiépült a megyei hálózat. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 28./
2005. május 28.
Kovásznán a tanács ülésén Thiesz János RMDSZ-es tanácstag, a városi művelődési ház igazgatója múzeumlétesítésre vonatkozó határozattervezetet terjesztett elő, amelyet a testület egyöntetűen megszavazott. A múzeum – amelyben a város története, néprajza, hagyományos mesterségei, a környék növény- és állatvilága, valamint a város neves személyiségeinek élete és munkássága bemutatására kívánnak berendezni termeket – céljára felszabadítanak egy épületet, a benne lakóknak más lakást biztosítanak. /(bodor): Városi múzeumot létesítenek (Kovászna) . = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 28./
