A magyar kisebbségnek és Románia többi más jelentősebb kisebbségének saját egyetemekre van szüksége, hogy a fiatalok megmaradjanak a közösségekben, jelentette ki június 3-án az EPP-ülésen Gál Kinga, a Románia-EU parlamenti vegyes bizottság alelnöke. /Gál Kinga a magyar egyetemek szükségességéről. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./
2005. június 4.
Nyolcvanöt éve, 1920. június 4-én írták alá az első világháború győztesei Magyarország képviselőivel a versailles-i Nagy Trianon kastélyban a magyar békeszerződést. A béke feltételeit a magyarok részvétele nélkül, az 1919-20-as párizsi békekonferencián határozták meg, melynek célja az Osztrák-Magyar Monarchia szétverése volt. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetője csak 1920. január 16-án fejthette ki álláspontját. A népszavazás kérdését is felvetette az elcsatolandó területeken, de a konferencia e javaslatát sem vette figyelembe. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. A szerződés a haderő létszámát 35 ezer főben maximálta, tiltotta az általános hadkötelezettséget. Magyarország (Horvátország nélküli) területét 293 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került. Lengyelország Szepes és Árva megyékből kapott területeket, az olaszok 1924-ben Fiumét és környékét szerezték meg. Ezzel a magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerződés az etnikai helyzetet, az 1910-es népszámlálási adatokat nem vette figyelembe, így a magyarság egyharmada, mintegy 3,2 millió magyar is az új határokon túlra került, fele részük összefüggő tömbben élt a határ mentén. A nemzetiségek egyenjogúságáról szóló rendelkezések papíron maradtak. A nagyobb határ közeli városok (Pozsony, Kassa, Nagyvárad, Arad, Szabadka) s a köztük lévő vasútvonalak az új államokhoz kerültek, a határokat hajózható folyók (Duna, Dráva, Tisza-kanyar) mentén húzták meg, de az Ipolyt is ide sorolták. A magyar nemzetgyűlés 1920. november 15-én ratifikálta, s 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a békeszerződést. Az 1921. december 14-16-i népszavazás nyomán Sopron és környéke az ország része maradt, Somoskő és környéke 1923-ban tért vissza. A döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közti években az ország meghatározó külpolitikai célja Trianon revíziója lett. A Párizs környéki békék hibás döntései jelentősen hozzájárultak a második világháború kirobbanásához. Magyarország az 1938-40-ben visszanyert területekért a háborús részvétellel fizetett Hitlernek, az 1947-es párizsi béke lényegében a trianoni határt állította vissza. (MTI-Panoráma) /85 éve írták alá a trianoni békét. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2005. június 4.
Adrian Casunean-Vlad, az SZDP megyei szervezetének elnöke június 2-án tartott sajtótájékoztatóján kifejtette: azt akarják a magyar politikusok elhitetni országgal-világgal, hogy a Kovászna megyei román gyermekek verik a magyarokat. Gyerekes csínyből etnikai összetűzést faragtak, s ráadásul még büntetni kívánnak, természetesen csak román gyermekeket és román pedagógusokat. Nincs már, aki megvédje a helyi románság érdekeit, neki kell megint ringbe szállnia, s felkérnie pártja parlamenti frakcióját, hogy tiltakozzék a szándékos ferdítés ellen. Casunean-Vlad egyúttal tiltakozott a Trianon-megemlékezések ellen, s elégtétellel nyugtázta, hogy az RMDSZ nem vesz részt azokon. /(s): Casunean szerint gyerekes csínyről van szó. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./
2005. június 4.
Egy hónap leforgása alatt másodszorra támadta a parlamentben Funar szenátor Frunda György szenátort: „miért mondja magát Gyurinak, amikor ő voltaképpen Gheorghe?” Egy technikai jellegű törvény volt napirenden, amelynek az égvilágon semmiféle etnikai vonzata nem volt. Ennek ellenére Funar kiabálni kezdett: az RMDSZ ne nyilvánítson véleményt, mert nem jegyezték be mint politikai alakulatot, így törvénytelenül vesz részt a politikában, és egyébként is Frunda György igazi neve Gheorghe. Frunda György válaszában kifejtette: 1951-ben született, amikor érvényben volt a Romániában az a rendelet, hogy minden gyermek keresztnevét – ha volt román megfelelője –, le kellett fordítani. Ő azonban Gyuri, minden iskolatársa – köztük Funar felesége is – így szólította őt. 1956 novemberében édesapját politikai okokból letartóztatták, és halálra ítélték. Ötüket sújtották ezzel az ítélettel. A csoport első tagját kivégezték. Édesapja úgy menekült meg, hogy nemzetközi nyomásra a halálos ítéleteket életfogytiglani börtönre változtatták. Édesapja 1964-ben szabadult, az utolsó elítélt csoport tagjaként. Most azonban úgy érezte, kötelessége megmagyarázni, miért írta a kommunista rendszer a nevét románul. Tanulmányai egy részét román nyelven végezte. Büszke arra, hogy négy-öt nyelvet beszél. Mindig azon volt, hogy éppen olyan jól megismerje a román kultúrát, mint a magyart. A terem – kivéve „természetesen” a Nagy-Románia-párti traktust – megtapsolta Frunda Györgyöt. /Béres Katalin: Parlamenti tudósítás. Gheorghe Frunda miért Gyuri? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2005. június 4.
Szász Jenő, Székelyudvarhely polgármestere, a Magyar Polgári Szövetség elnöke, az RMDSZ felelősségét firtatta a Sepsiszentgyörgyön történt magyarveréssel kapcsolatban. Az MPSZ követeli a kormánytól, a koalíció tagjaitól (tehát az RMDSZ-től is), intézkedjenek, hogy hasonló eset többé ne fordulhasson elő. Szász szerint nem kizárt, hogy ezek kitervelt dolgok, hogy a székelyföldi fiatalok ne érezhessék biztonságban maguk szülőföldjükön. Szász emlékeztetett: „Az RMDSZ azzal riogatott tavaly a választások előtt, hogy ha nem jut be a parlamentbe, akkor jönnek majd a magyarverések Romániában is. Az RMDSZ bejutott a parlamentbe, sőt, kormányon van, de még a prefektus is magyar.” „Kormányon vannak, mindenféleképp felelősséggel tartoznak”. /”Kormányon vannak, felelősséggel tartoznak”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2005. június 4.
A Határon Túli Magyar Színházak XVII. Fesztiválja egy ízetlen show-val kezdődött. Hegedűs D. Géza, a MASZK elnöke felajánlotta a határon túli színházaknak, hogy testületileg lépjenek be a MASZK-ba. Zsehránszky István felháborítónak tartotta ezt a felhívást. Verebes István rendező, a Komáromi Jókai Színház művészeti vezetője rossz politikai viccet, történelmi-politikai kabarét csinált Szomory Dezső II. József című darabjából. Az olcsó stílus pedig rossz emlékeket idéz, az ötvenes évekbeli kommunista színház egyszerűsítéseit, sekélyes sablonjait, értékelt az előadást Zsehránszky. /Zsehránszky István: Kisvárda, XVII. Legyen-e politika a színházban? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2005. június 4.
Június 2-án megkezdődött a Határon Túli Magyar Színházak 17. Fesztiválja Kisvárdán, a tíznapos seregszemlét Bozóki András kulturális miniszter nyitotta meg. – A társulatok működésének támogatása minden kormány kötelessége, hiszen a magyar kultúra csak a határokon túli intézményekkel, művészekkel együtt lehet Európa része – hangsúlyozta Bozóki András. A június 11-ig tartó fesztiválon összesen 26 előadást rendeznek. A Szatmárnémeti Északi Színház társulata betegség miatt lemondta szereplését. /Megkezdődött a határon túli magyar színházak fesztiválja. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./
2005. június 4.
Madéfalván június 3-án felavatták az 1764-es esztendő januárjában a Habsburg önkénynek ellenszegülő, ősi szabadságukat védő székelyek egyik vezéralakja, Zöld Péter pap szobrát. Ott volt Oláh Ilona, a Németországban élő madéfalvi elszármazott, a műalkotás főszponzora és Nagy Ödön művész, a szobor kivitelezője. Tamás József püspök leleplezte és felszentelte a műalkotást. Máthé Sándor iskolaigazgató ismertette a székelység ügyéhez hű plébános életútját, majd a nevét viselő iskola tanulói az alkalomhoz illő műsort szolgáltattak. /Kristó Tibor: Szoboravatás Madéfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./
2005. június 4.
A moldvai csángómagyar iskola támogatására hívta fel az önkormányzatokat a Budapesten a fővárosi Fidesz-MKDSZ frakció – közölte Kupper András, a képviselőcsoport vezetője, aki Böjte Csaba ferences szerzetes társaságában tartott sajtótájékoztatót. Előterjesztésükre a fővárosi közgyűlés „elvi határozatot” fogadott el arról, hogy tízmillió forinttal támogatják a dévai Szent Ferenc Alapítványt. Képviselőcsoportjának tagjai 833 ezer forintot adományoztak a Béke Királynőjéről elnevezett iskolaközpont céljára. A mintegy 500 millió forintra becsült intézmény alapkőletételére májusban került sor, eddig 22 millió forint gyűlt össze. (MTI) /Felhívás a csángó iskola támogatására. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2005. június 4.
Lupescu Radu, a Sapientia Egyetem magyarságkutató tanára Hunyadi János alakja a magyar és a román történetírásban címmel tartott előadást június 3-án Kolozsváron. Az újkor magyar és román történészei Hunyadit egyaránt a sajátjuknak tekintik. A román történetírás a XIX. században Gh. Baritiu révén a család nemzetiségéről cikkezve propagálta a kibontakozó függetlenségi mozgalmat. Sokáig nem egységes álláspontjukat tükrözi, hogy mikor Ioan, mikor Iancu keresztnévvel illették a hőst, csak az 1960-as években Stefan Pascu, David Prodan és társai révén vették át a Iancu de Hunedoara nevet. Magyar részről a Hunyadi-kutatásban fordulópontot jelentett Elekes Lajos munkássága, akinek konklúzióját a magyarkutatás átvette és használja. Ennek értelmében Hunyadi János ősei havasalföldi bojárok voltak, akik Zsigmond király udvarába költöztek, majd háborús vitézkedéssel megkapták a családi fészket, Vajdahunyad várát. A marxista történelemszemlélet Hunyadi személyében a balkáni népek összefogását, a Moldova–Havasalföld–Erdély összekapcsolódást magyarázta bele a középkori múltba. 1989 után megmutatkoztak a román középkorkutatás gyengéi, mégis akadnak olyanok, akik kutatásaikat a korabeli Erdély vallási-jogi alapjaira helyezik. Tény, hogy Hunyadi János nemzetiségileg mindkét közösségé, történelmileg pedig törökverő hős, aki ezáltal a magyar történelem egyik kiemelkedő alakjává vált. /Ö. I. B.: Kié Hunyadi János? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./
2005. június 4.
Marosgombás Árpád-kori település a reformáció idején vált reformátussá. Sikó Levente lelkipásztor közölte, jelenleg 330 lelket számol a gyülekezet. Hagyománnyá vált a havonta egyszeri vasárnap délutáni szeretetvendégség, ebbe a gyerekeket is bevonják. /T. A.: Nemcsak a testi megnyugvás szükséges. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./
2005. június 4.
Május 30-án a Bazsó Ferenc zenetanár vezette kórus nyitotta meg a XXXVI. Brassai-hetet Kolozsváron. Kósa Mária, a Brassai Sámuel Elméleti Líceum igazgatónője elmondta, hogy a Brassai-hét a hagyományőrzés és a hagyományteremtés szellemében ablakot nyit a világ felé. A megnyitó Brassai Sámuel és Berde Mózes előtti tisztelgéssel, mellszobraik koszorúzásával ért véget. A diákok a Házsongárdi temetőben koszorút helyeztek el Brassai Sámuel síremlékére, beszédet mondott dr. Gaál György helytörténész. /Brassai Sámuel Elméleti Líceum. XXXVI. Brassai-hét. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./
2005. június 4.
Május 20–22. között zajlott a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium szervezésében az első unitárius vallás olimpiász. A rendezvényen 48 diák vett részt Dicsőszentmártonról, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Székelykeresztúrról, Székelyudvarhelyről és Kolozsvárról. A rendezvényen nemcsak unitárius fiatalok, hanem református és katolikus diákok is részt vettek. /Vörös Alpár: János Zsigmond Unitárius Kollégium. Figyeljünk egymásra. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./
2005. június 4.
Május 26-án kezdődtek Kolozsváron az Apáczai-napok az Apáczai Csere János Elméleti Líceumban, melyet Wolf Rudolf igazgatónyitott meg. Megkoszorúzták Apáczai Csere János szobrát. A rendezvényen a képzőművészeti osztályok bemutatták munkáikat. Elkezdődtek a különböző nyelvi, ügyességi, sport és irodalmi vetélkedők. /Bikfalvi Emese, Visky Zsolt: Apáczai Csere János Elméleti Líceum. Sokszínű programok az iskolanapokon. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./
2005. június 4.
Baróton a Fókusz Klub évadzáró előadásán a nyolcvanöt éves dr. Janitsek Jenő nyugalmazott egyetemi tanár, helynévkutató Erdővidék hely- és családneveiről értekezett. Janitsek Jenő fél évszázada járja Erdélyt, s gyűjti fáradhatatlanul a hely- és személyneveket. Eljutott a legeldugottabb falvakba is. Bardoc és Miklósvár fiúszékek tizennyolc települése történeti és jelenkori hely- és családnévanyagát 1956–1977 között gyűjtötte össze, s mint kiderült: Bardocszék 9 falujának 2985 vizsgált helynevéből csak 324, Miklósvárszék és Nagybacon 4075 helynevéből pedig csak 729 halt ki. Mint megállapította: Bardocszéken még a hegyvidéken sem lelt román eredetű helynévre, Miklósvárszéken pedig főképp Zalánpatak vidékén a XV. századot követően jelent meg néhány bolgár-szláv eredetű helynév, melyet a pásztorként alkalmazott románoknak lehet tulajdonítani. A családnevek esetében Bardocszéken 446 névféleséget sikerült begyűjtenie, amiből a kihaltak száma meghaladja a százötvenet. Idegen eredetű nevek elsősorban a románból, cigányból, ritkábban németből, illetve a szlávból származtathatóak. Barót régi családnevei kettő kivételével magyar eredetűek, és a XVII. század közepéig jegyzett 110 névféleségből 47 – azaz mintegy negyven százalék – ma is használatos. /(hecser): Nevünk és helyünk Erdővidéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./
2005. június 4.
Évről évre együtt mutatkoznak be a Szent György-napok alkalmával a sepsiszentgyörgyi Gyárfás Jenő Képzőművészeti Kör tagjai. Műkedvelő művészek, a maguk épülésére és mások gyönyörködtetésére alkotják munkáikat. /Magyari Lajos: A sokarcúság dicsérete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./
2005. június 4.
Gedeon Zoltán kolozsvári festő- és grafikusművész munkáiból nyílt kiállítás május 31-én, Budapesten, a Kossuth Klubban. Bevezetőt Banner Zoltán művészettörténész mondott. Gedeon Zoltánnak 1947-ben, a hadifogságból hazatérése után, tanítói oklevéllel a zsebében, mindent újra kellett kezdenie. 1954-ben fejezte be a képzőművészeti akadémiát, majd a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola tanára lett. Erdély képzőművész főiskolai hallgatói az ő összefoglaló Didaktika tankönyvét forgatva váltak művésztanárrá. /Kerékgyártó István: Hagyománytisztelet és modernség. Gedeon Zoltán egyéni kiállítása. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./
2005. június 4.
Wagner Péternek, a budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kara professzorának erdélyi építészeti hagyományok ihlette grafikáiból nyílt kiállítás június 3-án Kolozsváron, a Korunk szerkesztőségében. Wagner először építészhallgatóként jött Erdélybe, a hetvenes években. A város- és falurombolás előtt kezdte rajzolni Belső-Erdély, a Mezőség, Kalotaszeg és Székelyföld épületeit. Ezek a munkái láthatók a kiállításon, harminc év távlatából. Dokumentumok, de annál többek is. Autonóm műalkotások. /Németh Júlia: Tájak, házak lelke. Művészi dokumentumok a Korunk Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./
2005. június 4.
Száz éve született Bordi András festőművész, aki érdemes lenne Marosvásárhely post mortem díszpolgári címére. A Kultúrpalota gondnoka és a nagybecsű műgyűjtemény, a képtár őre, igazgatója volt, aki a legnehezebb időkben műkincsek sokaságát mentette meg a háborús pusztulástól. Az általa újjáélesztett és közel egy évtizedig működtetett városi festőiskolában ifjú tehetségek százait nevelte. Meghatározó szerepe volt a marosvásárhelyi képzőművészeti mozgalom országos jelentőségűvé növelésében. A szülőfalu, Héderfája nem feledkezett róla. A nevét viselő iskolában rendezett kiállításon méltatták művészetét. Bordi András Budapestről, Párizsból is hazajött, jelentős állásajánlatok dacára előbb faluját, majd Marosvásárhelyt választotta élete, festészete helyszínéül. /N. M. K.: Száz éve született Bordi András (Héderfája, 1905. jún. 2. – Marosvásárhely, 1989. aug. 11.). = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./
2005. június 4.
Bíró László gyergyószentmiklósi tanító meséi Világjáró mesék nagyoknak és kicsiknek /Nemere Print Kiadó, Budapest/ címmel a napokban megjelentek. A könyvet Seres Judit illusztrálta. /Világjáró meséskönyv. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2005. június 4.
Megjelent Kovászna megye településeinek atlasza a kolozsvári Suncart Kft. és a gyulai HISZI-MAP Kft. kiadásában, melyben megtalálható az övezet 2 megyei jogú városának, 3 városának, 39 közégének és 128 településének részletes színnyomásos térképe. Akárcsak Szilágy megye atlasza ez is a zilahi Colorprint Nyomdában készült. Az atlasz Kovászna megyét a maga teljességében mutatja be, ekképpen Kisgyörgy Zoltán a megye domborzatát, változatos növény- és állatvilágát, természetvédelmi területeit, fürdőhelyeit, idegenforgalmi nevezetességeit, régészeti leleteit, hajdani jeles személyiségeit mutatja be. A fordítás (román és angol nyelvre) Szabó Beáta munkája. /Háromszéki kalauz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2005. június 4.
A székelykeresztúri Molnár István Múzeumban a helyi Magánvállalkozók Szövetsége nemrég mutatta be Sándor-Zsigmond Ibolya (a múzeum munkatársa) második, „Mesében éltem” – A székelykeresztúri iparosság története című könyvét. A helytörténeti kuriózumnak is számító munka a régi idők keresztúri iparosait, azok életét mutatja be. A könyv nyomtatási költségeit teljes mértékben Székelykeresztúr magyarországi testvérvárosa, Ajka fedezte. /Szente B. Levente: „Mesében éltem”. A székelykeresztúri iparosság története. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2005. június 4.
Megjelent a Kézdivásárhelyen élő dr. Borcsa János ötödik könyve: Irodalmi horizontok /Komp-Press Kiadó, Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 2005/, alcíme: Reflexiók, tanulmányok, interjúk, 1995–2004. Az Ariadné Könyvek sorozatban kiadott tanulmánykötet java része Borcsa János kortársairól írt könyvkritikáit öleli föl. A könyvet a szerző jelenlétében mutatják be Budapesten, a könyvhét keretében, június 4-én, a Petőfi Irodalmi Múzeumban. /(Iochom): Borcsa János: Irodalmi horizontok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./
2005. június 4.
Szőcs Károly Csíkszeredából települt át Németországba, de nem szakadt el szülőföldjétől, ezt mutatja Messzelátó /Státus Kiadó, Csíkszereda/ című könyve. Munkájában emlékezik a vidékre, tanítóira. A szerző külön foglalkozik az idő és szépség kérdésével, itt már filozófiai magasságokig emelkedik. /Márkó Imre: A Messzelátó közelebbről. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./
2005. június 5.
Daczó Árpád P. Lukács /sz. Déda, 1921. máj. 16./ ferences szerzetest 60 évvel ezelőtt szentelték pappá. Május 27-én, a dési ferences templomban tartott gyémántmiséjén visszaemlékezett életútjára. 1940-ben lett ferences novícius. Vajdahunyadon, a ferences rendi teológián folytatta tanulmányait. Elvégezte a teológiát. 1950-ben elvitte a Securitate, de hónapok múlva kiengedték. Hat év kényszerlakhely következett Máriaradnán, Esztelneken. 1957-ben feloldották a kényszerlakhelyet. Úgy érezte, meg kell írnia Csíksomlyó történetét, mindinkább foglalkoztatta a Babba Mária név. Négy évtizedes kutatómunka után megszületett könyve, a 2000-ben megjelent Csíksomlyó titka. /Schuller Mária: 60 éve hű szolga. = Vasárnap (Kolozsvár), jún. 5./
2005. június 6.
Ion Iliescu ex-államfő elismerte, hogy foglalkoztatja a Szociáldemokrata Pártból (SZDP) való távozás lehetősége, és a szenátusi frakcióvezetői posztról is lemondana. Iliescu elmondta, sajnálja, hogy megváltoztatta korábbi döntését, és az SZDP 2004. augusztusi kongresszusának kérésére elfogadta, hogy az SZDP listáin induljon a parlamenti választásokon, és térjen vissza a pártvezetésbe. /Iliescu lemond a frakcióvezetőségről. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./
2005. június 6.
Erdélyben is több rendezvényt szerveztek Trianon 85. évfordulója alkalmából. Kolozsváron a határon túli magyar vidékeken lerombolt emlékműveket ábrázoló képeslapokból álló kiállítást mutattak be. A kolozsvári Protestáns Teológia Intézetben a 140 képeslapot tartalmazó gyűjteményt – amint azt a rendezvényt szervező Erdélyi Magyar Ifjak alelnöke, Bagoly Zsolt ismertette – nagy sikerrel mutatták be Nagyváradon, de a sepsiszentgyörgyieknek is lehetőségük lesz majd megtekinteni. Fodor András, a gyűjtemény tulajdonosa szerint összesen 280 teljes mértékben elpusztított vagy részlegesen megrongált határon túli magyar vidéken felállított, Nagy-Magyarországhoz kötődő emlékműről tudnak, de ennek csak a feléről sikerült szerezni képes dokumentumokat az elmúlt négy évben. A gyűjtés ötlete egy Magyarországon kiadott hasonló tematikájú kiadvány megismeréséből származik. Fodor ragaszkodik ahhoz, hogy gyűjteményébe kizárólag postabélyeggel ellátott képeslapok kerülhessenek, hogy senki se vonhassa kétségbe azok eredetiségét. Murádin Jenő művészettörténész előadását távolléte miatt Bagoly Zsolt ismertette. Trianon után a román hatalom két okból pusztította el a magyar vonatkozású emlékműveket, egyrészt a múltat akarta megsemmisíteni, másrészt pedig a szimbolikus térfoglalást tűzte ki célul. Murádin szerint három fázisban zajlott az emlékműrombolás: először a román katonák erdélyi bevonulásakor a lakosság ösztönösen pusztított, másodszor 1920 táján a román hatalom már hivatalosan, rendeletekkel folytatta az emlékművek eltüntetését, a harmadik rombolási hullám pedig a harmincas években a román vasgárdista mozgalom megerősödésének időszakára tehető. A rendezvényen Gali Teréz előadóművész adott elő gitáros kísérettel korabeli dalokat, és Boér Ferenc szavalt szintén e témakörhöz kapcsolódó verseket. Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség vezetői felszólaltak a megemlékezésen. – Nem Magyarországnak akarunk igazságot, hanem a határon túli magyarságnak – mondta Kiss Jenő, a Kovászna megyei könyvtár igazgatója. Este hat órakor a város valamennyi – a magyar történelmi egyházakhoz tartozó – templomában megszólaltak a harangok, jelezve a megemlékezés kezdetét. Gazda Zoltán, a rendezvényt szervező Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) sepsiszéki szervezetének elnöke mondott beszédet. Hangsúlyozta, a trianoni döntés áldatlan hozadékát orvosolni kell, de „nem a hatalomhoz való folyamatos odasimulással, hanem a történelmi igazságtétel szorgalmazásával, jogaink követelésével”. Tóth Birtan Csaba, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi szervezetének elnöke kifejtette: vannak olyan pillanatok, amikor minden magyar egyformán érintett, amikor el kell tűnniük a politikai nézetek közötti különbségeknek, és rá kell jönnünk arra, hogy közösségi és egyéni létezésünk alakulásának ugyanaz a kiindulópontja. Adrian Cioroianu liberális párti szenátor, a bukaresti egyetem történelem tanszékének docense szerint Trianon emléke jelen van a román köztudatban, a politikában hatnak még ezzel kapcsolatban populista és nacionalista kísértések, de a román történetírásban és az iskolai történelemoktatásban e téma megjelenítése egyre mentesebb a hetvenes-nyolcvanas évek elfogultságaitól. A történész nem tartotta drámai eseménynek például bemutatták Koltay Gábor Trianon-filmjét, sőt, kifejezetten hasznosnak és kívánatosnak ítélte a román közvélemény alakítása szempontjából is. /Trianonra emlékeztek Erdélyben. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./ Kolozsvár egyetlenegy Trianon-megemlékezését az Erdélyi Magyar Ifjak szervezte. A Szabadság, a helyi napilap bojkottálni próbálta a megemlékezést azzal, hogy nem volt hajlandó leközölni az EMI felhívását, mégis mintegy hatvan ember jött össze. Murádin Jenő művészettörténész, Szakács János szakértő és Magyari Levente előadásai közben Gali Teréz előadóművész és Boér Ferenc színművész korabeli költők verseivel idézte fel Trianont. A jelenlevők végük a Teológia udvarán gyertyát gyújtottak az ott álló harangnál. /Bagoly Zsolt: Szobordöntő Trianon Kolozsváron. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 7./
2005. június 6.
Mintegy 150 gyergyószentmiklósi várta a római katolikus temetőben a város harangjai negyedórás zengésének a végét és vett részt az első olyan rendezvényen, ahol a szervezők és a kezdeményezők között szereplő helyi RMDSZ- és MPSZ-szervezetek vezetői együtt emlékeztek a magyar nemzet legnagyobb tragédiájára, a 85 éve szentesített trianoni békediktátumra. A Bíró Sándor református tiszteletes és Hajdó István római katolikus főesperes imájával kezdődő rendezvényen koszorúval emlékezett a római katolikus egyháztanács, a városi RMDSZ, a helyi MPSZ-szervezet, a Lorántffy Zsuzsanna Nőegylet és a Volt Politikai Foglyok Szervezetének gyergyói fiókja. Rokaly József történelemtanár, Kis Portik Irén néprajzkutató és Garda Dezső történész, parlamenti képviselő, illetve az ifjúság nevében a főiskolás Kassay Miklós beszélt. /Bajna György: Trianonra emlékezés először. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 6./
2005. június 6.
Remélhetőleg a Trianon-traumát már nem cipeljük át a következő évezredre – zárta a kilencvenes évek közepén egyik kolozsvári előadását Jeszenszky Géza. Valójában a 85 éves emlék, bár halványultan, de itt él köztünk, hat, provokál, írta Rostás-Péter István. Szerinte a határokon átnyúló békés nemzetegyesítés alapjában jószándékú igénye is nemegyszer alárendeltetik a szavazatszerzésre irányított politikai marketingnek. A cikkíró nem áll be gondolatban – az Andrássy úton vasárnap vonulók közé, nem akar „vasárnapi magyar” lenni. /Rostás-Péter István: Soros trianonjaink. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 6./
2005. június 6.
Június 4-én a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem vadonatúj aulájában, Marosvásárhelyen ballagott az 57 végzős hallgató, akik hamarosan állami egyetemen tesznek államvizsgát, mert a Sapientia EMTE egyelőre ideiglenes akkreditációval rendelkezik. Kató Béla, az egyetemet működtető Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke emlékeztetett rá, hogy éppen a ballagás napjára esett a trianoni békeszerződés aláírásának 85. évfordulója, amikor az erdélyi templomokban ennek emlékére most megszólaltak a harangok. A végzősöknek megköszönte, hogy elsőkként bíztak egy korábban nem létező, induló egyetemben. Szilágyi Pál rektor szerint nagy a jelentősége annak, hogy immár Erdély négy városában működik az erdélyi magyar szellemű, magyar irányítású egyetem. A megmaradáshoz hazai magyar értelmiségre van szükség, ennek képzése az egyetemeken történik, ezért Erdélyben teljes, átfogó magyar egyetemi hálózatra van szükség, ami magyar irányítás alatt áll, enélkül nem létezik erdélyi magyar kulturális autonómia – figyelmeztetett a rektor. A Sapientia ma három helyszínen működik, 18 szakkal, csaknem 2000 diákkal és 300 tanárral, akiknek döntő többsége fiatal oktató. A Magyar Tudományos Akadémia immár partnernek tekinti az egyetemet, közös kutatási témáik vannak. A tokiói egyetem kutatócsoportja a marosvásárhelyi campus közvetlen szomszédságában kutatóintézetet akar létesíteni, és a Sapientia EMTE munkatársaival együtt olyan tevékenységet akar végezni, ami nemcsak a műszaki, de az orvosi oktatást és a gyógyítást is elősegíti. A Budapesti Műszaki és Közgazdaságtudományi Egyetem az orvosbiológiai kutatás terén szükséges felszerelések megtervezése, ezek koncepciójának a kidolgozása terén tekinti partnernek a Sapientia EMTE-t. Dr. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi szakok dékánja is elbúcsúztatta a végzősöket. /Máthé Éva: Ballagtak a „sapientiások”. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 6./
