,,Kegyetlenül meg lesz torolva a magyaroknak a múltban elkövetett minden gyilkossága és bűne… csak a halál és a vérontás jelenthetnek igazságos elszámolást köztünk és a puszták barbárjai között; most tudjuk, hogyan kell megfizetni az ezer éve ellenünk elkövetett minden gyilkosságért és rablásért. Végső megoldásként a magyarokat vagy meg kell semmisíteni, vagy vissza kell küldeni Ázsiába” – mondotta Gavrila Olteanu, a Iuliu Maniu önkéntes zászlóalj parancsnoka 1944. szeptember 26-án. Szárazajta népe most a 61 esztendeje történt vérfürdőre és a tizenhárom, mártírhalált halt áldozatra emlékezett Bartalis Sz. Pál református lelkipásztor így fogalmazott: ,,Sajnos, akadtak olyanok, akik odáig süllyedtek, hogy saját falustársaikat keverték bajba, vagy küldték a halálba. Mégis keresztényi kötelességünk, hogy megbocsássunk, hogy a jót keressük, hiszen ha Isten akkor nincs velünk, az áldozatok száma nagyobb is lehetett volna. Mindezek ellenére ne feledjük, hanem keressük, s mondjuk el a világnak a való igazságot”. Az Ajtai Abod Mihály Általános Iskola igazgatója, Péter Attila a történteket gyászos pillanatnak, a tizenhárom ártatlan áldozat nevét pedig kiáltó szónak nevezte, s reményét fejezte ki, hogy ilyen soha többé nem történik meg. A szárazajtai iskola volt növendékeinek versből és énekből összeállított rövid műsora után a Bardoc-miklósvárszéki Székely Nemzeti Tanács elnöke, Szabó Miklós kifejtette: a székely nép kész megharcolni az évszázados hagyományokra visszatekintő autonómiáért, s kész a nemzetközi fórumok segítségét is kérni e tekintetben. Hoffmann István, a Magyar Polgári Szövetség erdővidéki szervezetének elnöke a mártírok – Elekes Lajos, Gecse Béla, Nagy András, Nagy D. József, Nagy Sándor, Málnási József, Németh Gyula, Németh Izsák, Szabó Beniám, Szép Albert, Szép Albertné Málnási Regina, Szép Béla és Tamás László – életének utolsó pillanatait elevenítette fel, majd kijelentette: ,,Az igazság elhallgatása vagy kimondása nélkül itt, Székelyföldön, a Kárpát-medencében soha nem rendeződhet a magyarság sorsa, hiszen napjainkban is folynak a magyarverések, a magyarölések, például Délvidéken. A politikusok a parlamentben ma is elutasítják a székely szabadságot szavatoló autonómiát, a Csonka-Magyarország szocialista vezetői pedig megtagadják a határon kívül rekesztett nemzettársaikat.” Az 1944 szeptemberében történteket Benkő Emőke Benkő Levente Szárazajta című, készülő bővített és javított kötete egy részletének felolvasásával idézte fel. /Hecser László: A szárazajtai ártatlan áldozatokra emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./
2005. szeptember 27.
Ötödik alkalommal nyitnak tanévet, Kolozsváron pedig immár negyedszerre ünneplik az évnyitót a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen (EMTE), kezdte beszédét Szilágyi Pál, az egyetem rektora szeptember 26-án az oktatási intézmény Mátyás király utcai székhelyén. A rektor elmondta: az egyetemnek összesen mintegy 2300 diákja és 330 oktatója van, ennek fele főállású tanár. Pethő Ágnes, a fotó-, filmművészet és média szak tanszékvezetője elmondta, hogy szeptember 28-án Pécsett, a fiatal alkotók filmjeiből rendezett seregszemlén az egyetem hallgatói is részt vesznek. A környezettudományi tanszék vezetője, Mócsy Ildikó megemlékezéssel kezdte nyitó beszédét: két éve nincs közöttük az egyetem megálmodója és létrehozója, Tonk Sándor, de idén májustól a tanszék könyvtára az ő nevét viseli. /(köllő): Tanévnyitó a Sapientia Egyetemen. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./
2005. szeptember 27.
Marosvásárhely állami és magánegyetemein közel 15 ezer hallgató folytatja, illetve kezdi meg tanulmányait. Dr. Nagy Örs tanszékvezető egyetemi tanár, a Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem rektor-helyettese elmondta, hogy a helyek 43 százalékára vehettek fel magyarokat, így az általános orvosi karon 104 magyar diák kezdi el tanulmányait a térítésmentes oktatás keretében, és 73-ra növekedett a tandíjköteles elsőévesek száma, ami 50-50 százalékos arányhoz vezetett. A fogorvosi karon 24 magyar és 26 román diák jutott be az államilag finanszírozott helyekre, a gyógyszerészeten fordított az arány. A bábaképző főiskolán 11 magyar és 10 román diák kezdi meg a felkészülést. A kétnyelvűséget illetően nem történt előrelépés az egészségügyi asszisztenseket képző főiskolai oktatás terén. Miközben a minden szinten lehetséges anyanyelvű oktatásról beszélnek, a főiskolán nem indíthattak magyar szakot. – Az egyetemen a magyar oktatók száma egyelőre elmarad a lehetőségektől, annak ellenére, hogy a fiatalokat előreléptetnek, és az oktatószemélyzet tagjai közül mindazokat, akik eleget tesznek az előírásoknak. Az utánpótlást a végzős hallgatók kivándorlása nehezíti meg. A nehézségek ellenére egyelőre nincs olyan tantárgy, amelyből ne tudnának magyar nyelvű előadást biztosítani. Besegítenek a nyugalmazott óraadó professzorok is. – Többen felvették: az adminisztratív személyzet összetétele egyáltalán nem tükrözi azt, hogy ezen az egyetemen kétnyelvű oktatás folyik. Idén lesz 45 éves a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem, amely az 1960-ban létesített pedagógiai főiskolából alakult át mérnökképző intézetté, majd 2000-től egyetemmé. Az egyetem vállalta a magyar szakos tanárok továbbképzését is, holott nem rendelkeznek szakoktatókkal. Az volt az indoklás, hogy a tanárok beleegyeztek, hogy egyes tantárgyakat románul hallgassanak. /Bodolai Gyöngyi: Évkezdet az egyetemeken (1.). = Népújság (Marosvásárhely), szept. 27./
2005. szeptember 27.
A régészeti ásatások megszüntetését Kolozsváron a városi tanács rendelkezései szeptember 30-ra ígérik. László Attila városi tanácsos emlékeztetett: a régészeknek semmi joguk nincs folytatni a munkálatokat, hiszen nem kérték a határidő meghosszabbítását, ha mégsem igazodnának az érvényes rendelkezéshez, akkor súlyos törvénytelenséget követnének el. /Októberig eltűnik a második gödör is. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./
2005. szeptember 27.
Az Erdélyi Református Egyházkerület kezdeményezte egy székely ökumenikus segélyszervezet létesítését, amely adott esetben más térségeken is segíthetne. Az egyházkerület – a protestáns hátterű Johannita Lovagrenddel közösen – kezdeményezte több mint 60 szivattyú adományozását a bajbajutott vidékek lakóinak. /E.-R.F.: Székely ökumenikus segélyszolgálat. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./
2005. szeptember 27.
Az egyik aradi napilap címoldalas anyagban intézett támadást Bognár Levente alpolgármester ellen, akiről többek között azt írta: a mikelakaiak a menesztését kérik. Bognár Levente az újságírótól értesült az “ellene feszülő közakaratról”, de senki ez ügyben nem kereste meg. Az elégedetlenség okát annak tulajdonítja, hogy ő is egyik tagja volt annak a földosztó bizottságnak, amelyik néhány évvel ezelőtt a polgármester javaslatára úgy döntött, hogy a mikelakai legelőket az egykori tulajdonosok vagy az örököseik ne a városrendezés szempontjából stratégiai fontosságú eredeti helyen, hanem máshol kapják vissza. E döntések meghozatalánál több szempontot kellett szem előtt tartani, mivel e területeken tömbházak épültek, ipari övezet telepedett ide. /(balta): Hecckampány? = Nyugati Jelen (Arad), szept. 27./
2005. szeptember 27.
Máté András Levente parlamenti képviselő kérni fogja Markó Béla RMDSZ-elnököt, hogy szorgalmazza a katonasírok gondozására vonatkozó egyezmény aláírását Magyarország és Románia között. Maros, Kolozs és Fehér megyében 15 kopjafát állítottak már fel, de a kezdeményezés folytatódik, minden helységnek őriznie kell második világháborús áldozatai emlékét. A Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság tevékenysége nyomán 30 település 1543 elesett honvéd katonáját sikerült azonosítani, a honvéd áldozatok emlékére 15 helységben sikerült emlékoszlopot, sírkövet, keresztet, emléktáblát állítani, illetve honvéd sírkertet kialakítani. November elsején Nagyenyeden terméskőből emelt emlékoszlopot avatnak – 1945 január-február-márciusában a nagyenyedi hadifogolytáborban 238 honvéd hunyt el. /(fi): Tordaszentmihály. Egyezmény a katonasírok gondozásáról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./
2005. szeptember 27.
A Magyar Kultúra Alapítvány és a Kráter Műhely Egyesület PoLíSz című folyóirata a X. Kárpát-medencei Napok keretében szeptember 23-24-én szervezte meg Budapesten a Kárpát-medencei irodalmi és kulturális folyóiratok találkozóját, amelynek végén a résztvevők cselekvési ütemtervet és közös állásfoglalást fogalmaztak meg. A tanácskozás célja az volt, hogy szélesebb összefogást teremtsen a Kárpát-medencei irodalmi és kulturális folyóiratok között, azonban a hatvannégy meghívóra csupán tíz folyóirat főszerkesztője jelent meg a fórumon. A romániai magyar folyóiratokat csak a partiumi Várad képviselte. Turcsány Péter, a PoLíSz folyóirat főszerkesztője kifejtette, hogy szükségesnek látja egy érdekvédelmi közösség létrehozását. /Vincze Ferenc, Budapest: Halványulóban a kulturális folyóiratok szerepe. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./
2005. szeptember 27.
Diszkriminatív eljárásnak nevezte Kelemen Hunor, a képviselőház művelődési bizottságának RMDSZ-es tagja a művelődési minisztérium hatáskörébe tartozó magyar nyelvű folyóiratok idei igényeinek elutasítását. A támogatásról a tárca által kinevezett civil társadalmi grémium dönt, amely – arra hivatkozva, hogy a magyar nyelvű folyóiratoknak más források is rendelkezésükre állnak – elutasította a 2005-ös évi költségvetésre vonatkozó igénylésüket. Ez azonban a román nyelvű folyóiratok többségére is érvényes. „A román civil társadalom, amelyről azt gondoltuk, hogy részrehajlás nélkül tud viselkedni, merkantilista szempontok alapján ítélt” – jelentette ki Kelemen Hunor képviselő, aki elmondta, a héten megpróbálja elérni a minisztériumban, hogy a tartalékalapból juttassanak támogatást a magyar nyelvű folyóiratoknak. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, Gálfalvi György, a Látó főszerkesztő-helyettese, valamint Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője nyilatkozatukban nehezményezték a kulturális folyóiratok támogatásának csökkentését. A dokumentumot jegyzők között szerepel Parászka Boróka, A Hét felelős szerkesztője is, aki a legnagyobb gondot abban látja, hogy „nincs határozott, szervezett magyar lobbi.” Az Illyés Alapítvány azért nem hagyta jóvá az általuk kért összeget, mert A Hét a román szaktárcától kap támogatást, utóbbi viszont arra hivatkozva utasítja el pályázatukat, hogy a magyar folyóiratokat a Communitas Alapítvány támogatja. /Rostás-Péter Emese: Merkantilista kultúrpolitika. Elutasították a magyar folyóiratok támogatását. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./
2005. szeptember 27.
Az egyik legnagyobb magyar zeneszerző, Bartók Béla (1881–1945) halálának 60. évfordulójára emlékeztek szeptember 25-én, vasárnap Nagyszentmiklóson, szülővárosában, a Pro Bartók Társaság szervezésében. A köztéri Bartók-szobornál elhangzott ünnepi beszédek után elhelyezték koszorúikat a Pro Bartók Társaság, Kazincbarcika és Kiszombor önkormányzatának, a Temes megyei RMDSZ-nek és a Temesvári Magyar Nőszövetségnek a képviselői. Ezt követően a megemlékezők a szülői ház helyén álló épületen megkoszorúzták az 1970 szeptemberében elhelyezett román és magyar nyelvű emléktáblát, majd az ún. német temetőben, a Bartók család sírjánál adóztak kegyelettel a zeneszerző emlékének. Bartók Béla magyar zeneszerzőnek tartotta magát, és visszautasított a korabeli román propagandát, amely román művészként tüntette fel. Ennek ellenére az emlékünnepség “hivatalos” nyelve a román volt, a programok közti összekötő szövegeket románul mondták, a díjkiosztó ünnepség is így zajlott, holott a rendezvényt magyarok szervezték, a meghívottak, érdeklődők zöme helybéli, temesvári és anyaországi magyar volt. A rendezvény a Nákó-kastélyban – amelyben egy Bartók-emlékszobát, vagy inkább emléksarkot tart fenn a múzeum – folytatódott, ahol Tamás Sándor, a Bartók Társaság vezetője olvasta fel románul és magyarul a zeneszerző méltatását, illetve Kerek Ferenc, a Szegedi Tudományegyetem zeneművészeti karának főigazgatója elevenítette fel emlékeit arról, miként került kapcsolatba a Bartók munkásságával, hagyatékának kutatásával, illetve a nagyszentmiklósi egyesület fáradhatatlan tagjaival. Az erre az alkalomra Varga István temesvári képzőművész által készített plakettekkel azokat tüntették ki, akik a Bartók-kultusz ápolásában elévülhetetlen érdemeket szereztek. /Pataky Lehel Zsolt: Bartók szelleme kötelez. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 27./
2005. szeptember 27.
A Kolozsváron lezajlott VII. Romániai Magyar Bábos Találkozóval kapcsolatban Hatházi András kolozsvári színész, költő, drámaíró több kérdést tett fel. Kérdései között szerepel: Érdemes-e életben tartani egy olyan bábszínházi fesztivált, melynek egyetlen minősége, hogy magyar? Milyen szint alá kell süllyednie egy rendezvénynek, hogy tapasztalatcseréket, műhelymunkákat igényeljen? /Hatházi András: Kérdések, avagy mikor fogunk szembenézni önmagunkkal? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 27./
2005. szeptember 27.
Szeptember 24-én Gyergyószárhegyen, a ferences kolostor kertjében a Romániai Magyar Cserkészszövetség megalakulásának 15. évfordulójára emlékeztető kopjafát állítottak. Itt alakult meg ugyanis az országos szövetség. Gaál Sándor, a szövetség országos elnöke és Tankó Albert alapító tag mellett rövid beszédet tartott Kasza Tamás is, a külügyi bizottság vezetője. A Communitas Alapítvány nem létezőnek tekinti a nem politizáló cserkészmozgalmat, nem segíti őket. /Bajna György: 15 éves a Romániai Magyar Cserkészszövetség. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 27./
2005. szeptember 27.
Közel egymillió forintnyi segély gyűlt össze a debreceni Református Kollégium szeptember 19-i jótékonysági koncertjén, amelyet az udvarhelyszéki megrongálódott református templomok javítására, illetve a székelyudvarhelyi református gimnáziumba járó árvízkárosult gyerekek családjainak ajánlottak fel. A debreceni kollégium dísztermében megrendezett koncert vendége volt Tőkés Zsolt, az udvarhelyi egyházi oktatási intézmény igazgatója. Tőkés Zsolt tájékoztatása szerint a koncerten és az előtte szervezett gyűjtésen összegyűlt közel egymillió forintot a bikafalvi, hodgyai és siménfalvi református templomok felújítására, illetve az udvarhelyi református gimnáziumba járó 12 árvízkárosult diák családjainak megsegítésére ajánlották fel. /Rédai Attila: Újabb református segítség az árvízkárosultaknak. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 27./
2005. szeptember 27.
Zimándújfalu általános iskolájában Walter Zsuzsa címzetes tanítónő elmondta, mennyire hálás a Nyugati Jelennek, amiért az újság közvetítésével teljesült gyermekkori vágya. Valamikor a kilencvenes évek elején, amikor Gyorokon kisegítőként tanított, a vele készített interjúban elmondta: gyermekkori vágya, hogy címzetes tanító legyen, csakhogy erre alig van esély, mivel családos, s anyagi helyzete nem teszi lehetővé a továbbtanulást. A Nyugati Jelent a világhálón, így Németországban is olvassák, így az egykori gyoroki igazgató, Seicht Miklós kapcsolatba lépett Walter Zsuzsával. Amikor 1994-ben a Goldis Egyetemen beindult a magyar nyelvű pedagógusképzés, Seicht Miklós támogatásával Walter Zsuzsa is oklevelet szerzett.A tanítónő ezúton is köszönetet mondott Seicht Miklósnak és családjának, és természetesen a Nyugati Jelennek. /(balta): Írt róla a Nyugati Jelen. Gyermekkori vágya teljesült. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 27./
2005. szeptember 27.
Bölönben a termelőszövetkezet volt székhelyén kulturális központot létesítenek, az emeleten pedig két szolgálati lakást rendeznek be. Hogy kinek? Bárkinek, csak menjen a faluba valaki. Orvos, tanár, állatorvos, erdészmérnök – mindegyikre szükség lenne. Rosszul áll a nagyközség képzett szakemberek dolgában. Közmunkával sportpályát létesítettek. Az utcasarkokon gyalult deszkába vésve jelentek meg az utcanevek, a fiatal Albert Zoltán vésegette ki a táblákat. Élénk a falu művelődési élete. Havilapot is kiadnak, A Bölöniek Öröksége címen, melyet Tana Annamária könyvtáros szerkeszt. /Váry O. Péter: Mi újság Bölönben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./
2005. szeptember 27.
Szeptember 26-án könyvbemutató volt Sepsiszentgyörgyön. Kozma Mária főszerkesztő a csíkszeredai Pallas-Akadémia legújabb könyveit, illetve a megjelenés előtt levőket ismertette, kiemelve, hogy a Bibliotheca Transsylvanica egyik alapsorozata a kiadónak. A két esszékötet szerzőit, Kántor Lajost és Balázs Imre Józsefet Bogdán László bírta szóra, előbbi az 1960-as évek végének, 1970-es évek elejének irodalomtörténetéről és irodalompolitikájáról tartott anekdotákkal fűszerezett rögtönzött előadást, és a korszakról is beszélt, felelevenítve többek között a cenzúra működését. Balázs Imre József jelezte, készül a romániai magyar irodalomtörténet megírására. /(vop): A kritikus mint szolgáltató. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./
2005. szeptember 27.
Szeptember 24-én Marosvásárhelyen a helyi Látó folyóirat Látó Irodalmi Színpadán Gálfalvi György beszélgetett a vendéggel, András Sándor költővel, esszéíróval, műfordítóval, szerkesztővel és egyetemi tanárral, aki elmondta: 1934-ben született Budapesten és 1956-ban elhagyta Magyarországot. Barátaival megalapították a Washingtonban kiadott, később legendássá vált Arkánum című folyóiratot, amelynek 12 száma jelent meg. /Nagy Botond: Béke Tanszék és világjárás. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 27./
2005. szeptember 27.
A vártnál nagyobb érdeklődés övezte az Erdélyi Napló székelyföldi közönségtalálkozóit. Az Erdélyi Napló négyfős csapatához (Makkay József, Fábián Tibor, Bagoly Zsolt és Szentes Szidónia) ötödikként Ágoston Balázs, a Magyar Demokrata munkatársa csatlakozott. Dinnyés József énekes fellépései meghitté tették a találkozást. A daltulajdonos magyar költők megzenésített verseivel hívta kárpát-medencei utazásra a jelenlévőket. A rendezvényeken szó esett arról, hogy az Erdélyi Napló már évek óta nem részesül semmiféle anyagi támogatásban, s pályázataikat az illetékes fórumok mindig leseperik az asztalról. A hetilap legújabb szolgáltatása révén nemzeti elkötelezettségű kiadók könyveit, hangkazettáit kínálja olvasóinak. Az Erdélyi Napló találkozóin sikerült egy asztal mellé ültetni az RMDSZ, az MPSZ és az SZNT képviselőit. A körút szeptember 22-én Sepsiszentgyörgyön kezdődött. Csíkszeredában Toró Tibor parlamenti képviselő, Sógor Csaba szenátor valamint Márton Róbert, az MPSZ csíki területi elnöke és Kovács Csaba, az internetes Erdély ma főszerkesztője is jelen volt. Toró Tibor a kisebbségi törvényről szólva kifejtette, hogy a tervezetnek számos hibája van, de a pozitívumokat lehetőségként kell felfogni. Sógor Csaba azokat a lépéseket vázolta, amelyeket az autonómia eléréséért lehet tenni. Fontosnak mondta, hogy a románok megismerjék Erdély történelmét. Márton Róbert úgy vélekedett, amíg az RMDSZ-képviselők nem az erdélyi magyarság ügyét képviselik, hanem parlamenti tisztségeket akarnak megnyerni, addig nincs esély az autonómiára. Marosvásárhelyen megjelentek Szentgyörgyi László és Tófalvi Zoltán, a hetilap egykori munkatársai, továbbá Fazekas Károly Csaba és Szász István Tas, akiknek írásai szerepelnek Erdélyi Naplóban. /Szentes Szidónia: Az Erdélyi Napló székelyföldi körútja. Ellenszélben a magyar ügyért. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), szept. 27./
2005. szeptember 27.
1962 óta egyetlen alkalommal vették elő Nagyenyeden, a Történelmi Múzeum raktárából kiállítási célra Új Guinea kutatójának, Fenichel Sámuelnek a néprajzi anyagát, 1993-ban, halálának 100. évfordulója alkalmából. Most újból megnyílt a kiállítás. Fenichel gyűjteményének egyes értékes darabjai szerepeltek az 1960-as nagyszebeni Bruckenthal Múzeum kiállításán, Turnu Severinben, azóta nyomuk veszett. Dvorácsek Ágoston, a Bethlen Kollégium fizikatanára beszámolót tartott a kutató életéről, és bemutatta a legértékesebb kiállítási tárgyakat is. Remélhetően a kiállítás csak kezdete lesz Fenichel Sámuel “Új Guinea Kőrösi Csomája” újrafelfedezésének. /Bakó Botond: Fenichel Sámuel-kiállítás Nagyenyeden. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 27./
2005. szeptember 27.
A közelmúltban jelent meg Kerekes Péter /sz. Homoródszentmárton, 1919. szept. 23./ Sóvirág című önéletrajzi kötete. A szerzőt a nyugdíjas szavalók között tartják számon. Kerekes Péter huszonöt éve a község kulturális csoportjának tagja. Negyedévszázad alatt, különböző rendezvények alkalmával, több száz fellépése volt. Csoportos rendezvényeknek még most is rendszeres előadója, jelen van a református egyház szervezte teaesteken is. A híres költők világi versei mellett nagyon szereti az egyházi költeményeket is előadni. /Fekete B. Zoltán: A közművelődés szolgálatában. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 27./
2005. szeptember 28.
A kisebbségi törvénytervezetet az RMDSZ szakértői az idén dolgozták ki, a kormány pedig a tavaszi ülésszak vége fele nyújtotta be a törvényhozás elé. Számos módosító indítvány érkezett a szenátus szakbizottságaihoz. Szeptember 27-én a szenátusban majdnem hallgatólagosan elfogadták a tervezetet, de Mircea Geoana SZDP-s pártelnök javaslatára úgy döntöttek a honatyák, hogy vitát nyitnak a jogszabály-tervezet kapcsán. Geoana javaslata azáltal győzedelmeskedett, hogy a kormánypárti szenátorok közül néhányan elárulták szövetségesüket, az RMDSZ-t, többen megszavazták Geoana javaslatát, de volt tartózkodó is közöttük. A kormánypártok azt szerették volna, ha a kisebbségi tervezet vitájára szánt időt a házszabályzat módosítására fordították volna. Az RMDSZ-nek is érdekében állt ez a változat, mert a számos módosító indítvány miatt meglehetősen átalakulhat a még a parlamenti vita során a kormány által beterjesztett jogszabálytervezet végleges változata. /Szakaszonként vitatják meg a kisebbségi törvénytervezetet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./
2005. szeptember 28.
Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szerint az autonómiát szolgálja Románia EU-tagsága. „Nem értettünk egyet a ratifikáció időzítésével, de igennel szavaztunk, mert úgy látjuk, Románia uniós csatlakozása közelebb visz a magyar nemzeti célokhoz” – jelentette ki Németh Zsolt, aki a ratifikációról lefolytatott múlt heti vitában a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség vezérszónoka volt. Hozzátette, meggyőződése szerint Románia csatlakozása után új feltételek között megújult erővel lehet fellépni az autonómia ügyében. „Megértem az autonómia iránt elkötelezett erdélyi csoportok jó szándékát, és a szavazással kapcsolatos érzelmeit, hiszen minden eszközt meg kell ragadniuk céljaik eléréséhez” – jelentette ki Németh Zsolt. „Elégedetlenek és szomorúak vagyunk, hogy az Országgyűlés nem vette figyelembe kérésünket Románia EU-csatlakozásának ratifikációjakor – jelentette ki a Krónikának Szász Jenő, a Magyar Polgári Szövetség elnöke. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke elmondta, támogatja Románia európai uniós csatlakozását, de nem érti, miért kellett az Országgyűlésnek megelőzni e kérdésben a többi tagország parlamentjét. Emlékeztetett arra, hogy az EMNT annak idején támogatta azt az álláspontot, hogy legyen a romániai magyarság autonómiája Románia csatlakozásának előfeltétele. Markó Béla RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes fontosnak tartotta, hogy Magyarország az elsők között hagyta jóvá Románia csatlakozási szerződését. Szerinte amikor Románia csatlakozásáról szavazott az Országgyűlés, azt az akaratát nyilvánította ki, hogy az erdélyi magyarok is ott legyenek az Európai Unióban a magyarországi magyarokkal együtt. A román külügyminisztérium mind az európai szolidaritás, mind pedig a barátság szempontjából gesztusértékűnek tekinti a budapesti szavazást. A tárca közleményében úgy értékelte, hogy a szavazás megerősíti az állandó támogatást, amelyet Magyarország nyújt Romániának ahhoz, hogy 2007. január elsején az Európai Unió tagjává váljon. /Csinta Samu, Gazda Árpád: Szavazás után: ki örül, ki nem. = Krónika (Kolozsvár), szept. 28./
2005. szeptember 28.
A képviselőház szeptember 27-én megszavazta azt a sürgősségi kormányrendeletet érvényesítő törvényt, amely 2007. január 1-től törli a kötelező sorkatonai szolgálatot. Romániában 2006 őszén lesz az utolsó sorozás. /A képviselőház is rábólintott a katonai szolgálat eltörlésére. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./
2005. szeptember 28.
Megbeszélést tartott Székelyudvarhelyen a Magyar Polgári Szövetség elnöksége, amelyen a politikai pártként való bejegyzéshez szükséges aláírások gyűjtésének előkészületei volt a központi téma. Azt tervezik, hogy a gyors nyomdai kivitelezés után október 17-től indulhat az aláírásgyűjtési akció. „Az is elképzelhető, hogy néhány nappal kitoljuk az indulás dátumát, hiszen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a vidéki lakosság ebben a periódusban a termények betakarításával van elfoglalva” – tette hozzá Szász Jenő. /Cs. S.: MPSZ-aláírások: októberi rajt. = Krónika (Kolozsvár), szept. 28./
2005. szeptember 28.
Jogerős ítéletben utasította el a Brassói Táblabíróság a háromszéki Vargyas község tanácsnak azt a határozatát, melyben helyi népszavazás kiírásáról döntöttek. A vargyasi képviselők a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívása nyomán azt szerették volna megkérdezni a község lakóitól: akarják-e, hogy a parlament törvényt alkosson Székelyföld területi autonómiájáról, és szeretnék-e, hogy településük az autonómiához tartozzék. Kincses Előd, a vargyasiak ügyvédje elmondta, a községi határozat elleni érveket György Ervin Kovászna megyei prefektus aláírásával írásban nyújtották be a prefektúra illetékesei. Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács tájékoztatási alelnöke közölte, kilenc székelyföldi település önkormányzata döntött a népszavazás kiírásáról, valamennyi határozatot bíróságon támadott meg az illetékes prefektus. Az eddigi pereskedések során egyetlen olyan (akár nem jogerős) ítélet sem született, mely helybenhagyta volna az önkormányzati határozatot. /G. Á.: Nem lehet népszavazás. = Krónika (Kolozsvár), szept. 28./
2005. szeptember 28.
Szeptember 27-én Kolozsváron folytatódott az a két éve elkezdett tanácskozás-sorozat, amely az erdélyi magyar kis- és középvállalkozások uniós felkészítését szolgálja. A Szülőföld Program keretében a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium által szervezett Az EU házhoz jön elnevezésű rendezvényt eddig Románia 29 településén 37 alkalommal ötezer vállalkozó részvételével bonyolították le. A mostani konferenciát megelőzően a szállodában Gilyán György magyar gazdasági államtitkár és Cseh Áron Gusztáv kolozsvári főkonzul megnyitották a magyarországi európai uniós kiadványok kiállítását. Gilyán György államtitkár a magyar gazdaságnak az EU-csatlakozás utáni helyzetét és külgazdasági kapcsolatainak alakulását ismertette. A konferencia három szekcióban (kiskereskedelem-fogyasztóvédelem, falusi turizmus, építőipar) folytatta munkáját. Ezalatt a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium küldöttsége az RMDSZ ügyvezető elnökségével tárgyalt. /Ördög I. Béla: Ismét házhoz jött az EU. Gazdasági konferencia az uniótagsági magyar tapasztalatokról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./
2005. szeptember 28.
A román Művelődésügyi Minisztérium a magyar nyelven megjelenő kulturális folyóiratok pénzügyi támogatásának teljes megvonását helyezte kilátásba. Az intézkedés ellen Kántor Lajos a Korunk és Szabó Zsolt a Művelődés főszerkesztője, Gálfalvi György a Látó főszerkesztő-helyettese, illetve Parászka Boróka A Hét felelős szerkesztője nyilatkozatban tiltakozott. Az európai felzárkózás küszöbén, a román kormány diszkriminatív intézkedésekkel sújtja azokat a kiadványokat, amelyek a magyar művelődési értékek mellett az interkulturalitás céljait is szolgálják. A kulturális önazonosság alkotmány biztosította jog. De hogyan élhet ezzel a joggal egy olyan kisebbség, amelytől megvonják az írott szóhoz való jogát? Nem egyedi esetről van szó. Ott van például a román állam finanszírozta önálló magyar egyetem visszaállításának ügye. Az RMDSZ annak idején egyenesen „szakítópróbának” szánta az önálló magyar nyelvű felsőoktatás beindítását, amíg valaki be nem dobta a Petőfi–Schiller-féle diverziót. És ki sem kellett lépni a kormányból, amely jól fizetett állások elvesztését jelentette volna. Most már csak a magyar karok létrehozásáról állapodtak meg. /Németh Júlia: Csak semmi kultúra. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./
2005. szeptember 28.
Az erdélyi magyar felsőoktatás jogfosztottságára keres orvoslást, támogatást az Európai Unió illetékeseinél a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem két oktatója. Hantz Péter és Kovács Lehel méltatlannak tartják, hogy a romániai egyetemi hallgatók mindössze 1,5 százaléka végezheti anyanyelvén felsőfokú tanulmányait. Keveslik a romániai magyar nyelvű felsőoktatási intézmények, valamint a magyarul oktatók számát, és hiányolják a kétnyelvű feliratokat. Az oktatók a Duna TV munkatársának elmondták: a brüsszeli szakemberek ígéretet tettek a helyzet kiértékelésére. /Brüsszelhez fordultak a Bolyai-egyetemért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./
2005. szeptember 28.
Tavalyhoz képest megkétszereződött az iskolában hetente háromszor magyar órákat látogató csángó gyermekek száma a Bákó megyei falvakban, ennek ellenére zaklatottabb hangulatban indult a tanév a moldvai magyarok számára. A megyei tanfelügyelőség az országos tanévnyitó után egy héttel engedélyezte a magyar oktatás megkezdését, több helyen jelenleg is a magyar tanítók ügyességén múlik, hogy megtarthatják az órákat. Diószénben a tanítónő kopaszra nyírással fenyegette a csángó gyermekeket, ha magyarul akarnak tanulni, a Külsőrekecsinhez tartozó Csík faluban pedig a római katolikus pap úgy vette rá a szülőket a lemondásra, hogy a vakációban tartott egyik szülői értekezleten egy ellenszegülő felnőttet gallérjánál fogva eltávolított. Egyik csángó faluban az iskola takarítónőjét fenyegette az igazgató azzal, hogy ha magyar órákat kér gyermeke számára, állás nélkül marad, máshol a hivatalos okmányokért a helyi tanácshoz forduló szülőt azzal utasította rendre a polgármester, hogy bezzeg amikor a magyar órákat követelte, nem ment igazolványért a faluházára. Hegyeli Attila, a moldvai magyar oktatási program irányítója elmondta, több helyen igazgatócsere történt, sőt, Bákó megye korábbi főtanfelügyelőjét is menesztették, a jelenlegi Radu Ababei pedig nem akarja érteni a csángók moldvai jelenlétét és követeléseit, egyes falvakban pedig a régi igazgatók és helyi plébánosok részéről tapasztalnak rosszindulatot. Ennek ellenére tizenkét faluban közel hatszázötven csángó gyermek jár heti három magyar órára román tannyelvű iskolában, a háznál tartott délutáni órákat ezren látogatják. Kósteleken és Csík faluban idén először kerül be az órarendbe a magyaróra, és több mint negyvenöt év óta először hirdetnek magyar tanári állást Moldvában, jelesen Magyarfaluban. Hegyeli Attila szerint a moldvai magyar oktatási programra fordított pénz és az ebből megfizethető tanár, tanító nem elegendő ahhoz, hogy a csángó gyermekek körében a magyar nyelvet első nyelvvé lehessen fejleszteni, de az elérhető, hogy a kevertnyelvűség egy tisztább kétnyelvűséggé alakuljon. Az elmúlt tizenöt év alatt közel ezer csángó diák érettségizett magyar tannyelvű iskolában Csíkszeredában, Gyimesfelsőlokon, Székelyudvarhelyen és Bukarestben. Jelenleg százöt középiskolás tanul a négy városban a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége ösztöndíjával, és évente tízen folytatják tanulmányaikat anyanyelvükön magyarországi egyetemeken a magyar oktatási minisztérium támogatásával. Lesújtó ellenben, hogy az 1990 óta magyarországi egyetemeken végzett kilencven csángó fiatalból alig négyen-öten tértek vissza Moldvába. A csángó falvakban jelenleg tanító erdélyi pedagógusok két-három évente cserélődnek. /Fekete Réka: Fenyegetnek a magyar szóért. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28./
2005. szeptember 28.
Egyes nemzetféltők számára még mindig gyűlöletre, uszításra alkalmas téma Marosvásárhelyen a Kossuth utca ügye, csakúgy, mint az Antonescu sétány Vár sétánnyá való átnevezése. Az utóbbira már 2003-ban született döntés, de ezt megtámadták. A helyi, román nyelvű napilap szeptember 27-i számában jelent meg a „tiltakozásnak” álcázott véleménynyilvánítás. Zengzetes címe: Kossuth Lajos és a zsaroló RMDSZ. Aláírói között ott találók a Román Nép Alapítvány, a veteránegyesület és még egypár hasonló szerzet képviselői. A tiltakozók szerint: „Kossuth Lajos az 1848-49-es forradalom első számú terroristája, akinek befolyása Erdélyre nézve katasztrofális volt. A román nép szenvedései a felkelők uralmának négy hónapja alatt: népirtások. Bem rendelte el. Kossuth engedélyezte (...). 40 ezer áldozat.” A román lap tudományosan megcáfolt, hamis adatokat közölt. A tiltakozók kérik: az utcanév ne változzon, Kossuth kultúrpalotabeli arcképét szedjék le, valamint az összes többi „interetnikus gyűlöletre” buzdító jelképet tüntessék el a Kultúrpalotából, a Megyeházából és Marosvásárhelyről. /Nagy Botond: Az uszítás újabb iskolapéldája. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 28./
