Harminc erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és felvidéki magyar pedagógus egy hetes nyári továbbképzése kezdődött meg június 26-án Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképzőn. A határon túli magyar tanítók legnépszerűbb képzésére az idén olyan fiatal pedagógusok érkeztek, akik eddig még nem vettek részt a már 17 éve tartó debreceni kurzuson. A idei képzés témája a sajátos nevelési igényű tanulók integrált nevelése. /Határon túli magyar tanítók Debrecenben. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 27.
A zágoni Mikes Kelemen Vegyeskar június 24-én ünnepelte fennállásának 125. évfordulóját, ugyanakkor megtartották a 37. Zágoni Kórustalálkozót is, amelyen az ünnepelt házigazda mellett fellépett a baróti Rozmaring Női Kar, a papolci református vegyeskar, a sepsiszentgyörgyi Pro Musica Kamarakórus és a Kriza János Unitárius Vegyes Dalárda és egy magyarországi kórus. A rendezvény a kórusok felvonulásával kezdődött, majd a református templom melletti parkban koszorúkat helyeztek el a mindenkori zágoni dalosok emlékére állított kopjafánál. A kultúrotthonban a Romániai Magyar Dalos Szövetség nevében Kelemen Antal vezetőségi tag köszöntötte a 125 éves zágoni kórust, Bokor Gábor szerkesztő bemutatta az évfordulóra kiadott emlékfüzetet a zágoni dalosok múltjáról és jelenéről. /Bodor János: Dalos ünnep Zágonban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 27./
2006. június 27.
Negyven erdélyi árva gyermeket nyaraltat a dévai gyermekotthon lakói közül a magyarországi Karitász. A gyermekotthon megsegítésére jótékonysági koncertet, egész napos kulturális programot, illetve adománygyűjtést is szerveznek. /Erdélyi árva gyermekeket nyaraltatnak. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 27.
Június 26-án, szokásos heti sajtótájékoztatóján Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere megdicsérte a Marosvásárhelyi Napok rendezvényét, kijelentette: ha tőle függne, kitiltaná a Félsziget-rendezvényt a városból, mert az az RMDSZ-propaganda rendezvénye. A polgármester jelezte, referendumot szeretne szervezni, amelyben a lakosság véleményét kérné ki a Tudor negyedet az 1989. December 22. úttal összekötő, a Somostetőn átvezető út megépítésével kapcsolatosan. A megyei környezetvédelmi hivatalt beperelték, mert az nem támogatja az út megépítését. /Vajda György: Ismételt polgármesteri kirohanások. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 27.
Jubileuminak kellett volna lennie, de megújulásra képtelen, silány rendezvény színvonalát nyújtotta a X. Marosvásárhelyi Napok. Magyar identitása pedig ma már köszönő viszonyban sincs Mátyás király 1482-ben kelt kiváltságlevelével, melyre alapozva tíz évvel ezelőtt felújították az ötszázéves hagyományt. Nem ártana – akár RMDSZ-kezdeményezésként – valami nemeset, hagyományőrző rendezvényt szervezni. /Bögözi Attila: Városnap-kesergő. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 27./
2006. június 27.
Június 22-én Szombathelyen, másnap Gödöllőn zajlott Wass Albert-szoboravatás. Mindkét ünnepen képviseltette magát Wass Albert családja. Wass Albert mellszobrát Gödöllőn közvetlenül a művelődési ház mellett avatták fel, a város polgármestere, Gémesi György, volt országgyűlési képviselő védnökségével. Beszédet mondott Tőkés László püspök és Bartha József holtmarosi lelkész. /Lukácsi Éva: Új Wass Albert-szobrok Magyarországon. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 27.
Asztalos Enikő tanárnő „nagydiákjai”, a Marosvásárhelyi Népi Egyetem keretében működő néprajzi tanfolyam 1977-től végzett hallgatói találkoztak június 24-én, főleg azok, akik részt vettek az országos magyar néprajzi pályázaton. A dolgozatokat az ELTE BTK Folklór Tanszéke, az MTA Kutatóintézete, a Szabadtéri Néprajzi Múzeum és a Magyar Néprajzi Múzeum munkatársai bírálták el. A dolgozatok szerzői a találkozón kis kollokvium keretében beszámoltak egymásnak munkásságukról. Asztalos Enikő tanárnő ismertette a pályázat eredményét. A gyűjtőpályázatra 207 dolgozat érkezett Budapestre, az anyaország határain túlról 39 pályamunkát küldtek be. Pótolhatatlan az iskolai szintű néprajzi oktatás. /Bölöni Domokos: Kis néprajzi kollokvium. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 27.
Szőcs Lajos 1996 óta a 700 éves Székelyvécke község polgármestere. Behatóan ismeri a hozzá tartozó települések –, Székelyszállás és Magyarzsákod – gondjait. A község, amelynek jelenleg 862 lakója van, évről évre kisebb költségvetésből gazdálkodik. A község legnagyobb gondja az elöregedés, a lakosság 70 százaléka 55 éven felüli. A községben 86 gyermek van, Véckén I-VIII. osztályos iskola és óvoda, Szálláson és Zsákodon I-IV. osztály és óvoda működik. Véckén az I-IV. osztályban csupán 9 gyerek tanul, egy tanítónővel. A francia Teloché településsel 1990 óta tart a kapcsolatuk. A franciák minden évben ellátogatnak ide, a polgármesteri hivatal vendégház-épületének felújításához járultak hozzá. Bevezették a vizet, fürdőt, konyhát alakítottak ki, elkészült két vendégszoba. Az iskolában korszerűsítették a mosdót, most alakítják át az igazgatói szobát. Segítségükkel az orvosi rendelőbe is bevezetik a vizet. Másik testvértelepülési kapcsolatuk a magyarországi Zamárdi, ők a volt kollektív gazdaság épületének átalakítására több mint félmillió forinttal járultak hozzá. Itt alakítják ki a magyar vendégházat. /Mezey Sarolta: Öregedő falu, szűkös költségvetés. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 27.
A múlt héten, a Szatmári Magyar Hírlap megjelenésének egy éves évfordulója alkalmából emléklappal jutalmazták a jobbára már nyugdíjas újságíró kollégákat és nyomdászokat. Örömmel köszönte meg ezt a figyelmességet Mandula Tibor, jó volt újra találkozni az egykori harcostársakkal, írta. Több mint harminc év telt el, s azóta nem csak a világ, hanem az egykori kollégák is sokat változtak, emlékezett. Az áttelepült kollégák ottani életükről ejtettek szót, mindig szívesen térnek vissza. /Mandula Tibor: Köszönet az emléklapért! = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jún. 27./
2006. június 27.
Megjelent a Tirgu-Mures oras al artelor (Marosvásárhely, a művészetek városa) című kötet, szép, igényes kiadvány. A polgármesteri hivatal és a Vatra folyóirat közös munkája közel félszáz tanulmányt, szakdolgozatot, esszét foglal magába több mint háromszáz oldalon. A könyv Marosvásárhely művelődési létesítményeit, művészeti jelenségeit felmutatja, a múltat is érintve. Magyar szerzők dolgozatai is olvashatók a kötetben. A bemutatón elhangzott, hogy előkészületben van a könyv magyar és angol nyelvű változata. Rövidített tartalmi kivonat a cikkekből angolul már ebben a változatban is van. Az lenne helyes, ha a várható magyar kötetben a város múltját, az itteni magyarság szellemiségét, annak alakulását nem a most közölt tanulmányok egyszerű fordításával tükröznék, hanem a témában szakosodott, éveken át elmélyült helyi magyar kutatók írásaival rajzolnák ki. A román nyelvű könyvből ugyanis hiányoznak a város meghatározó kulturális értékei, mint például az Aranka György-féle Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság, a Kemény Zsigmond Társaság, a Székely Színház, a Színművészeti Egyetem, a művészeti középiskola által létrehozottak, többek között. /( nk ): A művészetek városa. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 27./
2006. június 28.
A képviselők június 27-én elfogadták a diszkrimináció megelőzéséről és megfékezéséről szóló törvénytervezetet, amely meghatározza a hátrányos megkülönböztetés formáit, ugyanakkor bünteti az ilyen viselkedést. /Diszkriminációellenes törvényt fogadtak el. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2006. június 28.
Előzetes letartóztatásban van a terrorizmussal vádolt Florin Les, akinek két állítólagos cinkostársát is elfogták. Lest azzal gyanúsítják, hogy autóban elhelyezett bombát akart robbantani Temesvár forgalmas belvárosában, amiért a román állam szövetkezett az amerikaiakkal Irak ellen. /Terrorizmussal vádolt férfit fogtak el. Florin Les Temesváron akart robbantani. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2006. június 28.
A Babes–Bolyai Tudományegyetem etikai bizottsága elé citálták a magyar tagozat három oktatóját. Mára sokat változott a társadalom. Kicserélődtek az erdélyi magyar újságírók, a vezető politikusok egy része, de jelentős személyi összetétel-változáson esett át az oktatói gárda is. Azonban az erdélyi magyar felsőoktatás stratégiáját mai napig sem sikerült megbeszélni. Tavaly novemberben szervezte a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) azt a tüntetéssorozatot, amellyel a szervezet az egyetemvita homlokterébe került. Több mint fél év telt el, és azóta sem sikerült ésszerű keretek közé szorítani az eszmecserét. A magyarországi lapokban zajló értelmetlen vagdalkozás is bizonyítja, hogy a párbeszéd lebonyolítása ellehetetlenült. Aggasztó, hogy a magyar oktatók közül kevesen vállalják a nyilvános megszólalás bátorságát, holott az etikai bizottság elé idézett három oktató ezt megérdemelné. A mai „elidegenedett” világban luxuscikknek számít a szolidaritás. A március 2-i megbeszélés óta a magyar tagozat vezető tanácsát nem hívták össze. Ötven év kommunizmus és tizenhat év felemás demokrácia után „elfelejtettünk” őszinték lenni, állapította meg Borbély Tamás, a Szabadság munkatársa. Nagy mulasztás, hogy a már létező magyar tagozat jó működtetéséért kevés erőfeszítés történik. Az egyetem román vezetőségére jellemző a szűklátókörűség. Semmi szükség nem volt arra, hogy Hantzékat az etikai bizottság elé idézzék. /Borbély Tamás: Mutyizás. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2006. június 28.
A szlovákiai, csehországi, magyarországi, azt megelőzően pedig a lengyelországi választások és azok kampányai arról tanúskodtak, hogy a gazdaságilag prosperáló közép-európai társadalmak elfáradtak a liberális politikától – véli Jacques Rupnik, a párizsi Politikai Tudományok Nemzetközi Kutatóintézetének (CERI-Sciences Po) szakértője a Le Monde című francia napilapnak adott interjújában. A választások azt bizonyították, hogy a választók szeretnék megváltoztatni az elmúlt évtized liberális politikáját. Ez Lengyelországban a leginkább egyértelmű. A szociáldemokrata Smer-párt is a liberális reformok kritizálásával nyerte meg a múlt hétvégén a választásokat Szlovákiában. Magyarországon áprilisban a jobbközép Orbán Viktor hasonló vonalat követett, amelyet egy sokáig bizonytalan kimenetelű, a költségvetési hiányt növelő, erősen szociális hangvételű kampánnyal végül legyőzött Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. /Közép-Európa választásai antiliberális fordulat iránti igényt fejeznek ki? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2006. június 28.
Gheorghe Funar a legaktívabb szenátor: ő használta leggyakrabban a szavazókártyáját, a törvények tárgyalásakor neki volt a legtöbb beavatkozása, és övé a legtöbb törvénykezdeményezés. Az amerikai nagykövetség által finanszírozott és frissített adatbázis a honatyák ülésszakokon való részvételét, törvénykezdeményezéseit, felszólalásait összegzi. Az adatok szerint Gheorghe Funar, a demokrata párti Alexandru Peres és a liberális Mihai Tabuleac szavazott a legtöbbször, a listát pedig Mircea Geoana, Sorin Oprescu és Corneliu Vadim Tudor zárja. A felszólalásokat illetően Funart Nicolae Vacaroiu és Eckstein-Kovács Péter követi, Vacaroiu emellett három, Eckstein-Kovács pedig egyetlen törvénykezdeményezési javaslatot nyújtott be. /M. L.: A szenátorok sem úszták meg. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2006. június 28.
Az Európa Tanács működését megreformáló indítványt nyújtott be Frunda György a Parlamenti Közgyűlésen. Frunda javaslata az ET monitoring-rendszerét új alapokra helyezné, mert szerinte a jelenlegi rendszer diszkriminatív, ugyanis az ET előírásai szerint csak az új tagországokat kell ellenőrizni, a régiek ez alól a procedúra alól mentesek.. Frunda javaslata szerint a régi tagországokból ábécé sorrendben kiválasztott évi tizenegyet. Ezenkívül ha valamely tagországból olyan jelzések érkeznek, hogy megsértik az emberi jogokat, a javaslatnak megfelelően a panaszok kivizsgálására azonnal adódik mód. A régi tagállamok közül Franciaország az iskolapéldája az ET előírások be nem tartásának. Nem ismerik el például a kisebbségek létét jogi szempontból. Oroszország egyike a legbíráltabb országoknak a tanácsban. /Isán István Csongor: Frunda-reform az Európa Tanácsban. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2006. június 28.
Elméleti megalapozás nélkül sem a Határon Túli Magyarok Hivatalának /HTMH/ létrehozása, sem megszüntetése nem változtat a helyzeten. A HTMH megszüntetése, éles vitákat váltott ki. A felek morális és politikai vétségekkel vádolják egymást. Éppen csak arról nem esik szó, ami miatt az intézmény eredetileg létrejött, azaz a határon túli kisebbségek kérdéséről, írta Bíró Béla. Az a magyar kisebbségpolitika azonban, amely Gyurcsány Ferenc irányítása alatt most kezdetét veszi, nem a kérdéskör következetes áttekintését, hanem magának a problémának a szőnyeg alá söprését célozza. Ez a magyar politikai közösségen belüli feszültségeket fokozhatja. A határon túli magyarság problémáinak az átruházása – a szomszédos államokra – is csak akkor lenne ésszerűnek tekinthető, ha ezek hajlandóságot mutatnának arra, hogy tényleges megoldásokkal segítsék a kisebbségek politikai integrációját. Ennek azonban egyelőre nem sok jele van. Romániában a legmagasabb kormányzati szinteken tovább érvényesül a nemzetállami nacionalizmus. /Bíró Béla egyetemi tanár: Gondolkodás nélkül. = Magyar Hírlap (Budapest), jún. 28./
2006. június 28.
A magyar OTP bankcsoport a tulajdonában lévő OTP Bank Romania (OBR) jegyzett tőkéjét 20 millió euróval, 73,7 millió euróra emelte. A tőkeemelés a fiókhálózat-, valamint az IT-fejlesztéseken túl a közlemény szerint a tőke-megfelelési mutató törvényi előírásoknak megfelelő szinten tartását is szolgálja. Az OBR 2005-ben 2,122 milliárd forintos veszteséget könyvelt el a jelentős hálózat- és létszámbővítés miatt, az idei első negyedévben pedig 583 millió forintot. Csányi Sándor elnök-vezérigazgató azt mondta: az OBR a következő években is veszteséges lesz a fejlesztések miatt. A költségek Csányi szerint meg fognak térülni, mert a román gazdaság nagy növekedés előtt áll. /Tőkeemelés az OTP Bank Romaniában. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2006. június 28.
Provokáció zavarta meg június 25-én, vasárnap a szatmári katolikus egyházmegye legnagyobb ünnepét, a Jézus Szíve búcsút. Mikor a sok ezer hívőből – köztük avasi román katolikusokból – álló körmenet a Dacia (volt Pannónia) szálló közelébe ért, mit sem törődve a vallási szertartással, népesebb csoportok jelentek, hangoskodva, sőt kurjongatva adták hírül, hogy megérkeztek Avram Iancu fiai, miközben a hangosbeszélőt is mind sűrűbben próbálgatták. Szándékosságról volt szó, a polgármesteri hivatal egy későbbi időpontra adott engedélyt az Avram Iancu Társaságnak a rendezvény megtartására. Mindez pár percig tartott, aztán a rend fenntartói közbeléptek. Pallai Kristóf, a búcsú főszervezője ugyanis azonnal megkereste a rendőrséget. Valószínűleg az ilyen esetek nem tűnnek el Románia EU-s csatlakozásával sem. Amit korábban a Vatra Romaneasca művelt, most az Avam Iancu Társaság csinálja. Ők az utóbbi években egyre aktívabbak Szatmárnémetiben, szokásos nyári összejövetelükön mind több a kirekesztő és megbélyegző hangos ordítozás. /Sike Lajos: Új tűzhelyesek? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2006. június 28.
Varga Andrea tíz évi levéltári kutatásai során, főképpen az elmúlt három évben olyan okiratokra bukkant, amelyek a romániai katolicizmus történetét új adalékokkal gazdagítják. A moldvai katolicizmust három különböző szakaszra osztható. Az első időszak a Vatikán itteni hittérítőinek megjelenésével kezdődött, és tartott az 1848-as forradalomig. Nehéz, küzdelmes szakasz volt ez, az oszmán és egyéb birodalmak fennhatósága alatt álló Moldva trónján egymást sűrűn váltó uralkodók tovább nehezítették a missziós tevékenységet. A második időszak kezdete az 1848-at követő évtizedekre tehető, és a romániai kommunizmus hatalomra jutásával ért véget. Ebben az időszakban a moldvai misszió minorita rendje volt meghatározó tényező. A csángókat sokan azonosítják a katolikusokkal. A valóság az, hogy Moldvában létezik ugyan egy katolikus misszió, de a csángó hívősereg ennek csak egyik összetevője. Több mint kétszáz évvel ezelőtt Románia mai területén megtelepedett egy vallási közösség, amely elszakadt az orosz ortodox egyháztól, a lipovánokról van szó. A román ortodox nem kísérelte meg asszimilálni a lipovánokat. Mikor ide menekültek, 15 200-an voltak, jelenleg pedig csaknem 50 000-re tehető a számuk. Ezzel szemben a csángók, akik egy régi magyar nyelvjárást beszélnek, a XIX. század elején 18 ezren voltak az akkor Moldvában élő 32-33 ezer katolikus között. A moldvai katolikus közösség jelenleg több mint 250 ezer főt számlál, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint ebből mintegy 1500 a csángó. Ennek ellenére, a katolikus egyház nyilatkozatai szerint Moldvában 250 ezer katolikus él és valamennyien románok. Tanúi lehetünk a csángók elrománosításának. A moldvai katolikusok történetének második szakaszát a romániai felekezeteknek a második helyért vívott szüntelen vetélkedése határozta meg. Az 1918. évi egyesülés, majd különösen az 1929. évi konkordátum aláírása után a katolikus egyház beilleszkedett a két világháború közötti korszak román ultranacionalista áramlataiba, amit egész sor okirat, valamint a Presa Buna Kiadó (1928) könyvei tanúsítanak. A harmadik szakasz meghatározó volt az asszimilációs folyamatban, amelynek célja a magyar nyelvet beszélők elszigetelése volt. Tíz-tizenkét nehéz éven át a moldvai katolikusok felekezeti üldöztetésnek voltak kitéve, utána valamelyes javulás állt be a kommunista hatóságokkal kialakult kapcsolataikban. A harmadik szakasz dokumentumaiból kiderül, hogy a katolikus egyház jelenlegi helyzetét három körülmény befolyásolta: a Vatikán, általában a romániai, ezen belül különösképpen a moldvai katolikus klérus, valamint a Securitatetól támogatott kommunista hatóságok. Romániában, miután Bukarest egyoldalúan felmondta a konkordátumot, törvényen kívül helyezték a görög katolikus egyházat és több száz katolikus papot börtönbe vetettek. A Vatikán, hogy a feszültségen enyhítsen, kénytelen volt engedményeket tenni Románia és a szovjet befolyás alatt álló többi ország számára. Fenyegetően lépett fel az ortodox egyház is, mert zavarónak érezte a „katolikus enklávét”. Miután a Román Ortodox Egyház megkaparintott több mint 800 görög katolikus templomot, doktrínájában újraéledt a katolikusok elleni harc, amiben segítséget kapott a hatóságoktól is. A Securitate szemmel tartotta az egész klérust, úgyszintén a hívő közösségeket is. A megfigyelés kiterjedt az egyház egész tevékenységére, kezdve a vallási szertartásoktól, egészen a Vatikánnal fenntartott kapcsolatokig. A Securitate aktív, jól szervezett hálózatot épített ki besúgókból, akik közül többet a klérus soraiból toborozott. Ez a rendszer behálózta mind az ortodox mind a katolikus klérust, beleértve az erdélyi magyar vagy román papokat is. Varga Andrea kutatásai során a moldvai csángók eltűnését vizsgálta. A moldvai katolikus egyház, amely az utóbbi 150 év alatt a csángók közösségének is pásztora volt, hibás ezért. A moldvai katolikus egyháznak a csángók eredetére vonatkozó alapmunkáit könnyen lehet cáfolni. Érvényes ez Palra a moldvai katolicizmus főművére (Iosif M. Pal: A moldvai katolikusok eredete) épp úgy, mint Dumitru Martinasra is. Martinas csángó monográfiája /román nyelvű, címe magyarul: A moldvai csángók eredete, Bukarest, 1985/, a Securitate műve (UM 0544 és D – dezinformáló – ügyosztály). Egy „forrás” besúgói jelentése szerint Gherghel (iasi-i püspök) azt állította Martinas könyvének egyik kiadójáról, hogy ezredes. A Securitate tevékenysége kiterjedt a belső helyzetre, de a külsőre is, ami főképpen a Nyugat és a Vatikán félretájékoztatására összpontosult, például a „montázs” akcióban közreműködött a Securitate minden ügyosztálya, a kultusz-főigazgatóság, valamint 15 magas rangú egyházi személyiség. Egy különösképpen kétes, ugyanakkor rejtélyes alak az ultranacionalista Josif Constantin Dragan: beleavatkozott a Vatikán, a romániai katolikus klérus és a kultusz-főigazgatóság (Securitate) kapcsolataiba. Az 1970-es évektől kezdődően lépett fel mint közvetítő, ettől kezdődően a Securitate jobban be tudott épülni a romániai katolikus egyház életébe. A Securitate-jelentésekből megállapítható: 1. Azért, hogy megmenthesse romániai enklávéját, a Vatikán sorsára hagyta a görög katolikus egyházat és a moldvai csángókat, ez utóbbiakat a magyar nyelvű istentiszteletekre vonatkozó óhajukkal együtt. 2. A kommunista hatóságok a Securitate segítségével, különösen 1976 után új nacionál-kommunista vonalat követve, megtagadták a csángók minden kérését, és határozottan visszautasították, hogy a görög katolikus felekezet elismeréséről a Vatikánnal tárgyalásokat folytassanak. 3. Bukarest és Moldva érseksége továbbra is asszimilálja a csángókat épp úgy, ahogy tette a kommunista rendszert megelőzően is, a kommunista rendszer idején pedig új jelenség volt: a klérus jelentős része a Securitate kollaboránsa lett, sokan közülük ma is aktívak. Sajnálatos, hogy ez a mentalitás 1989 után sem változott, annak ellenére sem, hogy hatályos az 1521/2001. sz. Ajánlás, a Tytti Maria Isohookane-Asuma, az Európai Parlament finn tagjának abszolút semleges jelentése, amelyet 2001. május 4-én 9078-as számmal a csángók helyzetével kapcsolatban terjesztett elő. /Fordította: Barabás István./ /Varga Andrea: Egyedüli vesztes a csángók közössége? = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2006. június 28.
A moldvai csángókról értekeztek a hónap elején, magyarországiak, romániaiak – Teleki Alapítvány, Pro Európa és a moldvai csángómagyarok szervezetei. Az értekezlet színhelye a nemrég épült csángómagyar közösségi ház volt Pusztinában. A házat az értekezlet alkalmával felszentelte egy katolikus püspök, a munkácsi Majnek Antal. Ez már újdonság: Csángóföldön értekezlet a csángómagyarokról, nacionalista izgatás és ellentüntetés nélkül. És Csángóföldön házszentelés magyarul. A moldvai csángók legnagyobb kincse, az általuk megőrzött, ma már máshol sehol sem beszélt régi magyar nyelv rohamosan apad, akárcsak a beszélőinek száma. A moldvai csángók ma már román-magyar kétnyelvű közösséget alkotnak, amelyben az öregek beszélik még az egyedülálló nyelvi és kulturális kincseket őrző régi magyar nyelvjárást, a közép generációból is még néhányan értik és esetleg beszélik apáik nyelvét, a fiatalok viszont már szinte kivétel nélkül „román egynyelvűként szocializálódnak” – állapította meg az egyik tudós hozzászóló. Zsehránszky István szerint a kétnyelvűség többet ér az egynyelvű elszigeteltségnél – nyelvi szigetállapotnál. Amikor a csángók nyelvi életbentartásáért küzdünk, lényegében a kétnyelvűséget kell erősítenünk, hangsúlyozta. Ez a bákói-pusztinai értekezlet első nagy tanulsága, amit a jelenlévők hallgatólagosan elfogadtak. Csupán az egyik egyházi személy, a moldvai katolikus püspök küldötte berzenkedett, mondván, hogy ő csak románul tud, és mint vívmányt állította ezt. Pedig, mint kiderült, maga is a Csángóföld szülöttje... Ő elítéli azokat, akik más nyelvet is használnak, mindenekelőtt azokat, akik a csángómagyar nyelvjárást beszélik. Az értekezleten megfogalmazott igényt, miszerint „harmonikus és kölcsönös kétnyelvűséget kell teremteni”- nem fogadja el. Ez mutatja, hogy Iasi-ban és Bukarestben semmi sem változott a csángók – a leghűségesebb moldvai katolikus hívek! – megítélésében. A iasi-i püspök továbbra sem hajlandó engedélyezni azt, hogy a csángók anyanyelvén – tehát magyar nyelven – is tartsanak istentiszteletet az általuk lakott moldvai falvakban. Annak ellenére sem, hogy a csángók számtalanszor kérték ezt. Még a legutóbbi egyházmegyei zsinatra is elvitték a kérésüket, de mindhiába. Iasi és Bukarest hajthatatlan. A pápai nuncius is ismeri a csángók kérését, de nem szólhat bele a helyiek dolgába. Ezért ők a nacionalista kurzust megvalósító hatóságok cinkosai. Továbbra is kitartóan kell kérni a csángók számára és a csángók által a magyar nyelvű istentiszteletet minden lehetséges fórumon. A kérés megoldása érdekében segítséget kell kérni a romániai kisebbségi hivataltól, a diszkrimináció elleni tanácstól, a nép ügyvédjétől, az egyházügyi hivataltól, az emberi jogok érvényesítéséért küzdő hazai és külföldi civil szervezetektől, akár az Európa Tanácstól is stb. /Zsehránszky István: Hajtani kell a malmot! = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2006. június 28.
Az 1990. évi bukaresti bányászinvázió eseményeit újravizsgálják, de az 1990-es marosvásárhelyi fekete március okainak tisztázása szóba sem kerül. A Pro Europa Liga felvette a kérdést, de semmiféle hivatalos reagálás nem történt. Sajnálatosan szaporodik azoknak a pártoknak a száma, amelyek a kisebbségi kérdést többségi nacionalizmussal meglovagolva kovácsolnak politikai tőkét maguknak. Boda József egyetemi tanár, politológus, aki tagja volt annak a bizottságnak, amely az ideiglenes parlament (CPUN) részéről kiszállt Marosvásárhelyre kivizsgálni az eseményeket, elmondta emlékeit. Boda József az 1989-es fordulat utáni első hónapokban Király Károly munkatársa volt, aki akkor a CPUN alelnöke volt és egyben a Nemzeti Kisebbségi Jogok Bizottságának elnöke, ennek a bizottságnak az alelnöke pedig – emlékezete szerint – Verestóy Attila volt. A bizottság eléggé népessé alakult, együtt dolgozott például Varujan Vosganiannal és még sok más kisebbségi személyiséggel, lévén, hogy nagyhirtelen többen is kinyilvánították kisebbségi mivoltukat. Boda akkor csodálkozott, mert olyan nemzeti kisebbségek is jelentkeztek, amelyekről ő eddig nem tudott. Marosvásárhelyről egyre-másra érkeztek rémhírek, de egyiknek-másiknak volt valóságalapja is, ezért időben jobban oda kellett volna figyelni. Boda szerint nem lehet analógiát találni arra, hogy más kisebbségi megmozdulásokkal összevessék. Boda szerint az RMDSZ érdeme, hogy megindult a kisebbségi kérdés békés, párbeszéden alapuló rendezése. Kezdődött mindez abban a tárgyalóhelyiségben, ahol többek között egymással szemben ültek az RMDSZ és a Vatra Romaneasca egyesület képviselői. A szóban forgó bizottságban Boda Verestóy Attilával, Gelu Voican Voiculescuval, N.S. Dumitruval és másokkal együtt volt 1990. március 20-án Marosvásárhelyen. A tárgyalóterem egyik felén ültek a magyarok képviselői, az RMDSZ-vezetők, velük szemben a Vatra. A magyar szóvivő Frunda György volt, de Borbély László is jelentős szerepet vállalt. Frunda logikus érveket sorakoztatott fel, és megoldásokat javasolt. A Vatra nevében egy Pop nevezetű törvénybíró beszélt, aki képtelen volt a másik felet is figyelembe venni. Az RMDSZ magatartása mégis olyan meggyőző volt, hogy Gelu Voican Voiculescu és N. S. Dumitru egymás után verték vissza a Vatra vádjait. Annak idején Ion Iliescu javasolta, Boda kérdezze meg az RMDSZ-től, igényt tart-e rá, mert ki lehet eszközölni kisebbségügyi tárcát a kormányban. Emlékezete szerint Szőcs Géza válasza az volt, hogy nem kérnek belőle. Boda a jelenről kifejtette, az RMDSZ politikusai – Markó Béla és kollégái – kiváló professzionisták, akik sok esetben meghatározó tényezők a kormányzás adott területein. Amennyiben a romániai magyarság felaprózódik, elveszhet minden eddigi eredmény. Az a tény, hogy a Demokrata Párt Tabarát bízta meg a kisebbségi törvény eláztatásával, olyan gesztus volt az RMDSZ ellen, amely miatt az RMDSZ-nek tiltakoznia kellett volna. /Béres Katalin: Emlékek, az együttélés hajóján. Beszélgetés Boda József politológussal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2006. június 28.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) vezetői által a Magyar Televízió határon túli műsoridejének lerövidítése és a Határon Túli Magyarok Hivatalának megszüntetése kapcsán megfogalmazott állásfoglalására írt válaszlevelet a romániai újságírók egy csoportja. Ambrus Attila, a MÚRE elnöke a lapnak elküldött levelében megjegyezte: a MÚRE vezetői, az újságírók csoportjának nyilatkozatában állítottakkal ellentétben, a maguk nevében fogalmazták meg korábbi levelüket, amelyben nem tiltakoztak, csupán annyit mondtak, „aggodalommal értesültünk a HTMH megszüntetéséről”. Ambrus kérdése: „akik meg sem fogalmazott tiltakozásunk ellen tiltakoztak, vajon milyen célt szolgáltak?” /Replika a MÚRÉ-tól. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2006. június 28.
A Beszterce-Naszód megyei, a legutóbbi árvizek által leginkább érintett Felsőilosván találkozott június 27-én Traian Basescu államfő és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök. Az áradások tíz embert öltek meg Beszterce-Naszód megyében, további három személyt pedig még mindig nem találtak meg. Az áradás 26 házat tett tönkre és közel 900 gazdaságban okoztak kárt. Az árvízkárok értéke több százmilliárd régi lej. A kormányülésen várhatóan 30 millió új lejt utalnak ki azoknak a családoknak, amelyekben halálesetet is regisztráltak. Június 27-én Felsőilosva község két települését még mindig nem lehetett megközelíteni. A tragédia nagylelkű gesztusokra ösztönzi az embereket. Egy Máramaros megyei nő felajánlotta alsóvárcai házát egy árvízkárosult családnak. /Felsőilosván „futott össze” Basescu és Tariceanu. Hárommilliárd régi lej az árvízkárosultaknak. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2006. június 28.
Hat hetes szünet után ismét elindult a magyar műsorkészítés az aradi INFO TV-ben. A felfüggesztés oka az volt, hogy a napi 12 órában működő helyi kereskedelmi tévé főrészvényese egy adott pillanatban bevételnövelő lehetőséget látott abban, ha anyagi feltételekhez köti a heti egyórás magyar nyelvű adás sugárzását. Lazar Faur főszerkesztő a magyar adás folytatását sürgető lobbi hatására ígéretet tett, hogy a magyar adás az üzemeltetők számára kedvező megoldás reményében folytatódhat. Szponzorok szükségesek. /Puskel Péter: Megmentőre várva. Veszélyben az aradi kisebbségi tévéműsorok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 28./
2006. június 28.
Renate Weber és a Nyílt Társadalomért Alapítvány nyilvánosan tiltakozott a verespataki bányakitermeléssel kapcsolatos tervek miatt, mivel úgy vélik: a kifejtés hatással lenne a környezetre, valamint a térség kulturális létesítményeire – tájékoztatott Weber asszony. Ez az állásfoglalás válasz John Aston, az RMGC alelnökének levélére, aki felszólította a szervezetet, mondjon véleményt a befektető által közzétett környezeti hatástanulmányról. Az RMGC szándékai ellen tiltakoztak még a legfontosabb romániai vallási felekezetek képviselői és a Román Akadémia tagjai is. Traian Basescu, megválasztása előtt, 2004. októberében „szükségesnek” vélte a verespataki bányakitermelés megvalósulását. Kijelentését azzal indokolta, figyelembe kell venni az abrudbányai és zalatnai nagy mértékű munkanélküliséget. Habár azóta eltelt két év, s közzétették a környezeti hatástanulmányt, az államfő még mindig nem közölte végleges álláspontját ez ügyben. /Verespatak ellen tiltakozik a Nyílt Társadalomért Alapítvány. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2006. június 28.
Az Iskola Alapítvány megkezdte a nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatások kifizetését. Június 27-én az alapítvány 9 287 gyermek után folyósította a támogatást azoknak a szülőknek, akik postán kérték az összeg kifizetését. A projektiroda 1740 gyermek után pedig a pályázó szülőnek az a 2004–2005-ös tanévi pályázás során nyitott, már meglévő bankkártyájára utalta a támogatás összegét. A támogatás összege a forint–lej bankközi átlagárfolyama gyengülésének következtében 290 új lej. /Elkezdődött a nevelési-oktatási támogatás kifizetése. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./
2006. június 28.
Június 26-án a Mezőmadarasi Fejlesztési Egyesület székházában közel húsz civil szervezet képviselői vettek részt a magyarországi Agóra Vidékfejlesztési Alapítvánnyal közösen szervezett tanácskozáson, a „Humánerőforrás-fejlesztés és szakmai együttműködés -építés Maros megyei és magyarországi civil szervezetek között” elnevezést viselő projekten. Annak, hogy Románia civil szervezetei felkészülten kezdhessenek el pályázni az uniós alapokra, egyik feltétele az összefogás mind a hazai, mind pedig a határon túli szerveződések között. A képzést dr. Kulcsár László egyetemi tanár, az Agóra VA kuratóriumának elnöke vezette. Nagyon fontos, hogy a nemkormányzati szervezetek ne külön-külön, hanem egy hálózatban tevékenykedve, közösen próbáljanak információhoz jutni, felkészülni és hozzáférni az Európai Unió által ilyen célokra szánt összegekhez. /(bodolai): Civil szervezetek esélye az EU-ban. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 28./
2006. június 28.
Június 27-én a madárinfluenza gócok száma országos szinten lecsökkent 29-re a június 26-án jegyzett 43-ról. /Már csak 29 góc. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 28./
2006. június 28.
A ditrói székely nemzetgyűlésen is megfogalmazott autonómia-törekvések újabb helyszíne a csíksomlyói Hármashalom-oltár lesz. Helyeslést és tiltakozást egyaránt kivált ez az esemény. A július 1-jei hagyományőrző és népi értékeket éltető rendezvény, az Ezer Székely Leány Napja programtervezetében ugyanis nem szerepelt az autonómia kérdésének felvetése. – Az autonómia kérdését hangsúlyozni soha nem elég. Minden nép és nemzet arra törekszik, hogy mindenáron megőrizze és kifejezésre juttassa népi-nemzeti identitását, persze a kultúra, a nyelv, a népi tánc támogatásával, de a kulturális és közigazgatási autonómia kínálta eszközzel is – érvelt Süket Levente, az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány elnöke. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1931-ben a népi értékek megőrzésének és felújításának céljával kelt életre az ezer székely leány napi kezdeményezés, Domokos Pál Péter és a szociális testvérek közreműködésével. Akkor született meg az a jelmondat: Hitében erős, erkölcsében tiszta és hagyományaihoz hűséges lányokat és édesanyákat akarunk. – Ez ad értéket az egésznek, enélkül ugyanis jellegtelen, látványos, színdarabos műsorsorozat volna ez a nap – hangsúlyozta az Ezer Székely Leány Napjának lelki töltetét Boros Károly főesperes. – Az egyház is felkarolja a népi jelleget és a népi értéket. A hagyományokat is igyekszik tisztítani és őrizni, ilyen szempontból örömmel állt melléje, mert ez az ő feladata is. De tovább már nem – húzza meg a határt Boros Károly. /Antal Ildikó: Autonómia-fórum az Ezer Székely Leány Napján. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 28./
