Október 27-én az ítélőtábla helyt adott Kincses Előd kifogásának, hogy az RMDSZ nem fellebbezhette meg a korábbi bírói ítéletet, amely szerint a független jelölt által benyújtott támogatói lista közjegyző által hitelesített másolata egyenlő értékű az eredetivel. „Az RMDSZ sem politikailag, sem jogilag nem gondolta végig mindezt, sőt jogi képviselője szakmai hibát is elkövetett” – jelentette ki Kincses Előd. „Elfogadjuk a döntést, nem kommentáljuk, inkább a kampánnyal foglalkozunk” – reagált a bírói döntésre Szabó Árpád, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke. /Antal Erika: Kincses indulhat. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./ „Sajnálom, hogy a választási törvényre fittyet hányva, bizonyos RMDSZ-vezetők betegesen rettegnek a versenyhelyzettől, és semmiként nem akarják feladni a közel két évtizeddel ezelőtt megszerzett státusukat. Nem értem Markó Bélát, miért fél a választóktól, miért nem engedi, hogy majd ők döntsenek”- nyilatkozta Kincses. Politikai pályafutása során Kincses Elődöt harmadik alkalommal próbálták megakadályozni, hogy szenátori tisztségre pályázzon. 1990 tavaszán a Vatra Romaneasca emelt óvást ellene. „Akkor meglepő módon az RMDSZ nem élt a törvény adta lehetőséggel, és nem támadta meg az alapfokon hozott döntést. Így engem töröltek a lista első, és egyetlen befutó helyéről, amire Markó Béla léphetett elő” – emlékeztetett a marosvásárhelyi jogász-politikus. Kincsest rá egy évtizedre, 2000-ben az RMDSZ óvta meg, amikor függetlenként próbált versenybe szállni. Akkor azzal az ürüggyel nyújtottak be óvást Kincses Előd ellen, hogy kettős állampolgárként nem vehet részt a választásokon. „A moldovai Ilie Ilascut a románok nem óvták meg, ő bekerülhetett a parlamentbe. Annak ellenére, hogy Takács Csaba és Kelemen Atilla megígérték, hogy nem fordulnak a törvényszékhez, az RMDSZ emberei ezt mégis megtették. Nevetséges, hogy egy olyan alakulat óvott meg a kettős állampolgárságom miatt, amely abban az időben kimondottan szorgalmazta a kettős állampolgárság megadását” – tette hozzá Kincses. /Szucher Ervin: Kincses megmérkőzhet. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./
2008. október 28.
Október 26-án, vasárnap este Déván, a városi művelődési házban sokan összegyűltek a Magyar Ifjúsági Értekezlet által meghirdetett szórványkaraván előadására. A fő vonzerőt az idei Aranyszarvas fesztivál közönségdíjasa, Dancs Annamari jelentette. Az énekesnő az Erdélyről szóló dallal indította koncertjét. Végül bejelentette, hogy ezúttal nem csupán más RMDSZ-jelöltek kampányainak a sztárvendége, hanem ő maga is jelöltként indul a külföldi körzetekben. /Gáspár-Barra Réka: Szórványkaraván Déván. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./
2008. október 28.
A kézdivásárhelyi tanács átküldte a prefektúrára az autonómia-népszavazásról szóló határozatot. György Ervin prefektus közölte, népszavazást joga van kezdeményezni minden helyi tanácsnak, de ha az közigazgatási határmódosításról szól, minden érintett településnek (a megyehatár másik oldalán is) véleményt kell nyilvánítania. György Ervin megismételte korábbi nyilatkozatát: ilyen népszavazás időpontját a kormánynak kell kiírnia, és egyszerre kell megtartani az összes érintett településen. A referendum után a parlamentnek is meg kell szavaznia a helyi döntést. A kőröspataki tanács is eldöntötte, hogy népszavazás kiírását kérik Kovászna és Hargita megye határainak módosításáról. /Farkas Réka: A prefektúrán a kezdeményezés (Autonómia-népszavazás). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./
2008. október 28.
Kizárhatják a pártból a Kovászna megyei Sepsikőröspatak négy tanácsosát, a Demokrata-Liberális Párt (PDL) tagjait, mert a legutóbbi tanácsülésen megszavazták a Magyar Polgári Párt (MPP) kezdeményezésére benyújtott határozattervezetet, miszerint a községben is szervezzék meg a Székelyföld területi autonómiájáról szóló népszavazást. Silviu Ioachim, Sepsikőröspatak PDL-s polgármestere elmondta, a hat demokrata-liberális tanácsos közül egy hiányzott, egy tartózkodott, a négy magyar nemzetiségű párttag pedig megszavazta a határozattervezetet. Az MPP tervei szerint a parlamenti választásokkal egy időben, november 30-án tartanának népszavazást a székelyföldi autonómia ügyében. /Gyergyai Csaba: Fenyegetik a képviselőket. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./
2008. október 28.
Akár a tisztségébe is kerülhet Sallai János széki polgármesternek, hogy polgármesterjelöltként azt nyilatkozta, nem működött együtt a Szekuritátéval. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A CNSAS szerint a polgármestert 1984-ben szervezte be a Szekuritáté, és ő „Cretu” fedőnéven elsősorban a „magyar nacionalistákról” küldött jelentéseket. Széken, a Kolozs megyei faluban figyelnie kellett azokat, akik korábban a hatóságok látókörébe kerültek. „Elkötelezettje a rendszernek, és szenvedélyesen gyűjti az információkat az ellenséges megnyilvánulásokba keveredőkről” – idézte a Ziua de Cluj című lap a besúgó tartótisztjét. Sallai János rosszakaróinak tulajdonítja az ellene megfogalmazott vádakat. 1992 óta vezeti a községet. Négyszer az RMDSZ színeiben szerzett mandátumot, az idei helyhatósági választásokon függetlenként jelöltette magát, miután a helyi RMDSZ-szervezet nem fogadta el az elmúlt négy év tevékenységéről szóló beszámolóját. Sallai János határozottan állította, nem írt alá jelentéseket. Szerinte összetévesztik valakivel, többen viselik a Sallai János nevet a faluban. A CNSAS értékelését a törvényszéknek is meg kell erősítenie. Ennek a pernek tartották október 27-én a második tárgyalását. A CNSAS szóvivője elképzelhetetlennek tartja, hogy nem a polgármester, hanem egy másik Sallai János került volna az átvilágítók látókörébe. /Gazda Árpád: „Cretu” visszaköszön. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./
2008. október 28.
Életének 93. évében elhunyt Jakó Zsigmond /Biharfélegyháza, 1916. szept. 2. –Kolozsvár, 2008. okt. 26./, az MTA tiszteleti tagja, a magyar történettudomány kiemelkedő egyénisége, az erdélyi tudományosság doyenje. A budapesti egyetemen tanult, 1939-től a Magyar Országos Levéltárban dolgozott, 1941-től a kolozsvári Erdélyi Nemzeti Múzeum levéltárának munkatársa, majd 1950-ig vezetője, közben 1942-től a kolozsvári Ferenc József, majd Bolyai (utóbb Babes–Bolyai) Egyetemen tanít, 1947–1981 között professzori minőségben. 1949–1981 között, nyugdíjazásáig, a Román Akadémia kolozsvári Történeti Intézetének is munkatársa. Jakó Zsigmond professzor szervezte újjá 1990-ben az Erdélyi Múzeum-Egyesületet, melynek négy évig (1990–1994) elnöke volt, ő irányította az EME kutatócsoportjait megalakulásuktól az utóbbi időkig. A Magyar Tudományos Akadémiának 1988-tól volt tiszteleti tagja, 1990-től a Magyar Történészek Világszövetségének társelnöke, az ELTE tiszteletbeli doktora. Számos magyar tudományos kitüntetés (Pro Cultura Hungariae, Széchenyi-díj, Kemény Zsigmond-díj stb.) birtokosa. /Elhunyt Jakó Zsigmond. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./
2008. október 28.
Etnikai feszültségkeltésre próbálják felhasználni a nagyváradi Ady Endre Emlékmúzeum körül kialakult helyzetet a választási kampány közeledtével – jelentette ki Kiss Sándor, a Bihar Megyei Tanács alelnöke, a Bihar megyei RMDSZ elnöke, a Bihoreanul hetilap október 27-i számára utalva. A lap munkatársai ebben Kisst vádolják az Ady-múzeum körül kialakult helyzetért, azt állítva, hogy különböző ingatlanokkal próbálta „lekenyerezni” az ortodox egyház képviselőit, hogy lemondjanak a Müllerájról. A cikk szerint miközben a Kőrösvidéki Múzeumnak ki kell költöznie a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott barokk palotából, a magyarok nem akarnak költözni az Ady Endre Emlékmúzeumból. Az Ady-múzeumot tavaly kapta vissza a nagyváradi ortodox püspökség. Amikor az épületet visszaszolgáltatták, úgy tűnt, sikerül egyezségre jutni a görögkeletiekkel, akik megértették, hogy az Ady-emlékmúzeum személyhez kötődik, nem lehet elköltöztetni. /Feszültséget kelt az Ady-múzeum? = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./
2008. október 28.
Romániában az állami alkalmazottak tömege tengődik folyamatosan segítségből. Bukarestbe is eljutott Schwajda György színdarabja, a Himnusz, és Segítség címmel játsszák. Aki rászokik a segítségre, elveszett. Előbb-utóbb tudatosodik benne, hogy képtelen rendezni saját ügyeit, nem teljes értékű ember... 1956 után a Kádár-rendszer igazított valamit a szocializmuson. Bevezette az új gazdasági mechanizmust: mindenkinek jutott gulyás. Megengedte a vicceket, a kabarét – működtette a szelep-effektust. És közben vallatta, kínozta, börtönben tartotta vagy kivégezte az ’56-osokat és öröklakást adott az ideiglenesen Magyarországon tartózkodó szovjet hadsereg tisztjeinek. Húzd meg, ereszd meg –így ment évtizedekig. Ezt a barkácsolást eltanulták tőle a mai vezetők is – és nemcsak Magyarországon. Most így akarják kezelni a kibontakozóban lévő gazdasági válságot. Romániában tanárok, egészségügyiek, közigazgatási tisztviselők, a közművelődés munkásai, színháziak stb. tengődnek folyamatosan segítségből. Az állami alkalmazottak tömege. Hiába emelgetik, az állami alkalmazott fizetése csak segítség. Véget kellene már vetni egyszer a tüneti kezelésnek! A cikkíró Amerikát hozta példának, ahol az egészségügy és az oktatás is nagyrészt magánvállalkozás. A színészeket szerepekre szerződtetik. Egy jól eljátszott szerepből meg lehet élni egy évig. Ezt a magánosítást szorgalmazza a cikkíró, Zsehránszky István is. /Zsehránszky István: Mint a Himnuszból a balsors. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./
2008. október 28.
A múlt héten elhalasztották az ítélethirdetést Marosvásárhelyen a Kossuth utca ügyében. Kerekes Károly RMDSZ-képviselő emlékeztetett, az ügy évek óta húzódik. 2006 folyamán több tárgyalásra került sor, 2006 végén egy bírónő helyt adott a kontesztálók beadványának. Ezt követte az RMDSZ fellebbezése az ítélőtáblánál, ahol kedvező ítélet született, de időközben azt megtámadták. Minden tárgyaláson sértegették Kerekes Károlyt: nincs semmi keresnivalója itt, jobban tenné, ha Magyarországon védené a Kossuth-ügyet. Azt is mondták, hogy az RMDSZ a román nemzetállam egységére tör, a román nép ellensége. Elhangzott, hogy a marosvásárhelyi magyarság gőgös, összeférhetetlen nép, amely elnyomja, megalázza a románságot. Elhangzott az a magyarságot sértő kijelentés, hogy a magyarság mindig bűnös volt a történelem folyamán, hogy a románságnak ősellensége, hogy szentségtörés Kossuthról utcát elnevezni. A bírónő nem állította le Sabaut, az ilyen sértéseket. /Mózes Edith: Kerekes Károly: Durva politikai támadások célpontja voltam. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 28./
2008. október 28.
Október 24-25-én műhelymunkán vehettek részt az Arad megyei magyar oktatók: Csendes Éva budapesti magyar tanárnő tartott 30 órás előadást, amely a kritikai gondolkodásra és az önálló véleményalkotásra nevelésre ösztönzött. Az előadássorozat a közösségépítést, a didaktikai játékok bemutatását, a különböző tanulási stílusok, az előítéletek leküzdését érintette. A résztvevők szakkönyveket és a tanfolyam elvégzéséről tanúsítványt kaptak. /Pataky Lehel Zsolt: A pedagógusok is tanulnak. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./
2008. október 28.
A második világháború száznyolc sepsiszentgyörgyi áldozatának állítottak emléket október 26-án, vasárnap a belvárosi református templom udvarán. A kőtömbös Zakariás Attila tervezte emlékmű a harctéren elesettek, valamint a hadifogságban, bombázáskor, munkaszolgálaton elhunytak és az eltűntek nevét örökíti meg, azokét, az utolsó tiszteletadást sem kaphatták meg soha. Sepsiszentgyörgyön először szenteltek fel második világháborús emlékművet. Az emlékműnél dr. Szőts Dániel kései bocsánatot kért a sepsiszentgyörgyiek nevében, amiért több mint hat évtized után Háromszéken utolsóként a megyeközpont állít emléket a második világégés áldozatainak. /Fekete Réka: Az emlékezés sziklakövei. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./
2008. október 28.
Az 1956-os forradalomra, a reformáció évfordulójára, Reményik Sándorra és a tíz évvel ezelőtt kezdett templomépítésre emlékezett a hét végén háromnapos rendezvénysorozattal a sepsiszentgyörgyi evangélikus gyülekezet. A kommunizmus évtizedei utáni évek első hazai magyar evangélikus temploma azért épülhetett fel, mert egy közösség püspökével, Mózes Árpáddal együtt mert világosságot gyújtani a sötétségben – foglalható össze Adorjáni Dezső Zoltán az erdélyi evangélikusok jelenlegi egyházfőjének mondandója. A nagy magyar evangélikus költő munkásságát a kolozsvári Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány minden évben konferencia és versmondó verseny szervezése révén igyekszik megismertetni. A kilencedik rendezvényt Sepsiszentgyörgyön tartották. Pomogáts Béla, Láng Gusztáv, Liktor Katalin, Farkas Zoltán előadásait Kántor Lajos moderálta, távollétében felolvasták Dávid Gyula értekezését, közreműködtek a versmondó verseny résztvevői. Egy napra, a Reményik-konferencia idejére a szervezők magukkal hozták az évente tartott zsoboki alkotótábor Reményik-versekre készített munkáit. A díjkiosztó gálán a tavalyi Reményik Sándor-díjas Tempfli József nagyváradi megyéspüspök mondott köszöntőt, és átadták az idei díjat Kovács László, jelenleg Csernátfaluban élő nyugalmazott lelkipásztornak, aki az 1940-es években alakult sepsiszentgyörgyi evangélikus gyülekezet első lelkésze volt. A rendezvénysorozat istentisztelettel zárult, igét hirdetett a templomépítő Mózes Árpád nyugalmazott püspök. /Fekete Réka: Építsük tovább az élő templomot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./
2008. október 28.
A pozsonyi AB-Art Kiadó igazgatója, az erdélyi származású Balázs F. Attila rámutatott, a kiadó célja a kortárs szlovákiai magyar alkotók szépirodalmi műveinek kiadása, a pályakezdők, a gyermekirodalom, a nő-szerzők és a ritkán megszólaló írók felkarolása. Számukra nagyobb kihívást jelent, hogy felfedezhetnek fiatal, tehetségeket, mint az, hogy divatos írókat próbáljanak megjelentetni. A szlovákiai magyar irodalomnak kitűnő írói, költő vannak, jó kritikusaik, köztük Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, Tóth László. Egységes magyar irodalomban gondolkodnak, nem tagadva, hogy az erdélyi, felvidéki, vajdasági irodalom sajátos színnel gazdagítja a magyar irodalmat. Szeretnék a magyar és román irodalmat népszerűsíteni valamennyi uniós országban. Elkészült már egy erdélyi antológia szlovén nyelven, amelyet a ljubljanai Apokalips Kiadó jelentet majd meg, AB-Art Kiadóval közösen. /Varga Melinda: A kortárs irodalom mentora. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 28./
2008. október 28.
Az 1956-os magyar forradalom romániai előtörténetéről adott képet Szabó Gyula Képek a kutyaszorítóból /Pallas-Akadémia, Csíkszereda/ címmel 2001, 2002-ben megjelent önéletrajzi visszaemlékezéseiben, dokumentumokat közölt róla az Etnokulturális Sokszínűség kolozsvári Forrásközpontja kiadásában 2002–2003-ban megjelent Maghiarii din Romania című, Lucian Nastasa és munkatársai gondozta kétkötetes dokumentumgyűjtemény, azóta újabb levéltári források váltak hozzáférhetővé, s ezek részben pontosították az 1956-os év erdélyi magyar vonatkozású eseményeiről alakuló képet. Az újabb kiadványok közül különösen értékes és fontos az a jegyzőkönyv-köteg, amely a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar írókkal, szerkesztőkkel, 1956. szeptember 29–30-án az RMP KB kezdeményezésére tartott két napos gyűlésen történteket tartalmazza, mégpedig úgy, ahogyan azok elhangzottak, legnagyobbrészt magyar nyelven. (Az őszinteség két napja. Erdélyi magyar értelmiségiek 1956 őszén. A RMP Kolozs Tartományi Bizottságánál kolozsvári és marosvásárhelyi írókkal, szerkesztőkkel tartott gyűlés jegyzőkönyvei és más dokumentumok. Sajtó alá rendezte, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta Benkő Levente. Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2008.) A jegyzőkönyvekből részleteket már korábban is közölt a Krónika napilapban Benkő Levente, most azonban a teljes anyagot tette hozzáférhetővé, sőt alaposan dokumentált bevezető tanulmányában és a jegyzőkönyveket kiegészítő, egykorú sajtóközleményeket, cikkeket, interjúkat magába foglaló függelék segítségével ennek a minden szempontból fontos gyűlésnek az előzményeit, összefüggéseit is feltárta. A Sztálin halála után az egész szovjet tömbben egyfajta olvadás kezdődött, ez vezetett szovjet kommunista párt XX. Kongresszusához. Romániában azonban a korábbi sztálinista vezetés arra használta fel a változást, hogy eltávolítsa a pártvezetés belső ellenzékét: ekkor ítélték halálra és kivégezték a már évek óta bebörtönzött Lucretiu Patrascanut, ekkor juttatták a süllyesztőbe Vasile Lucát és Ana Paukert. Ugyanakkor az irodalomban, a művészetek tájain tér nyílik az alkotás valódi problémáinak felvetésére, megvitatására. Az 1956. szeptember 29–30-i gyűlés szempontjából különösen fontos, hogy a megoldottnak kikiáltott nemzetiségi kérdés helyett felvetették a többségi nacionalizmus jelenségét. A romániai magyar írók és értelmiségiek egy számottevő része elfogadta a marxista ideológiát és a kommunista pártvezetést. Abban a meggyőződésben (vagy hitben) tette, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásáról hirdetett tanok valóságos szándékot fejeznek ki, s valóban elkövetkezik a megbékélésnek, közös dolgaink rendezésének kora. Azok a kolozsvári és marosvásárhelyi magyar írók és szerkesztők, akiket akkor a Központi Bizottság küldötteivel való tárgyalásra összehívtak, a magyarságnak vagy a pártnak való elkötelezettség közül az előbbit választották. Benkő Levente kiért röviden az előzményekre, az ún. „Jar-ügy”-re (a párt központi vezetését korábbi tetteik miatt nyilvánosan felelősségre vonó Alexandru Jar román író megbélyegzésére); az 1956 nyarán megrendezett és a Jar-ügy hatásaként jóformán érdektelenségbe fulladt országos írókongresszusra; végül magára a szeptember 29–30-i tanácskozásra. A tanácskozás légkörét Nagy Olga néprajzkutató felszólalása értékelte: „Tíz év telt el, mióta először mondhatjuk el sérelmeinket őszintén. ” A gyűlésen 35 író és szerkesztő szólalt fel. Többek között Szabédi László szóvá tette, hogy amennyiben Kolozsvár kétnyelvű város, az miért nem tükröződik az utcanevekben és a hivatalos feliratokban is; Szilágyi András a Mezőgazdasági Akadémia magyar tagozatának néhány évvel ezelőtti megszüntetése, az orvosi egyetemen a magyar származású tanárok hátrányos megkülönböztetése ellen emel szót; Sőni Pál a kolozsvári Politechnika magyar évfolyamainak felszámolását tette szóvá; Csehi Gyula azt sérelmezte, hogy a román akadémia miért mellőzi a magyar (és általában a nemzetiségi) kutatókat; Kányádi Sándor és Kormos Gyula az államosítással, a mezőgazdaság kollektivizálásával kapcsolatos túlkapásokat, Fodor Sándor a milícia tisztjeinek székelyföldi erőszakoskodásait tette szóvá. Sütő András az irodalmi alkotások cenzúrázásának megszüntetését sürgette, Bodor Pál a szerkesztőségekben hemzsegő hozzá-nem-értő pártaktivisták eltávolítását kérte, Földes László szerint „itt az ideje, hogy biztosítsuk végre irodalmunkban a vélemények valóban szabad harcát, minden áramlat kibontakozását”. A legfelső pártvezetés akkor a felvetett „hiányosságok” kijavítását ígérte, új magyar intézmények létrehozását, a magyarság nagyobb beleszólását a saját sorsát illető problémákba. Újra beindult a magyar nyelvű oktatás az Agronómián és a Politechnikán, előkészületek történtek a két háború közötti marxista Korunk, az 50-es évek elején fokozatosan megszüntetett Tanügyi Újság, Szakszervezeti Élet, Népsport újraindítására (utóbbiak Munkásélet illetve Új Sport címmel), post mortem rehabilitálták Gaál Gábort, s 1956 decemberében a börtönből előzőleg szabadon engedett Balogh Edgárt, Csőgör Lajost, Demeter Jánost és Jordáky Lajost, új folyóiratként megindult a román akadémia kiadásában a Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, továbbá a Napsugár gyermeklap, Marosvásárhelyen a Művészet (később Új Élet), az Oktatásügyi Minisztériumba kisebbségügyi alminiszterré nevezték ki Bányai Lászlót. Egy idő múlva jött a számonkérés, jöttek a romániai megtorlás évei, zsúfolásig megteltek a börtönök, százakat távolítottak el az egyetemekről, milliókat némított el a félelem, s csak kevesen voltak, akik – akár életük árán is – nemet mertek mondani. Az 1956. szeptember 29–30-i tanácskozás mindennek ellenére a romániai magyar értelmiség 1945 utáni történetének – épp a folytatás ismeretében – emlékezetre érdemes pillanata volt. /Dávid Gyula: Az őszinteség két napja. 1956. szeptember 29-30. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./
2008. október 28.
A hagyományokhoz híven idén októberben is sor került az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) díjainak kiosztására Székelyudvarhelyen, a városháza dísztermében. Október 25-én az ünnepségen telt ház előtt vehetett át EMIA-díjat a korondi Páll Lajos költő, festő és Szilágyi István író Kolozsvárról. Varga Borbála költőnek ítélték oda az alapítvány Debüt-díját. Hídverő-díjjal jutalmazta az alapítvány kuratóriuma Márkus Béla debreceni irodalomkritikust, egyetemi tanárt magas színvonalú műveiért. Életmű-díjat ebben az évben nem adtak át, köszöntötték viszont a hetvenéves írókat és költőket. Gálfalvi Zsolt írói, szerkesztői, irodalomszervezői munkásságát közelgő hetvenötödik születésnapja alkalmából Pomogáts Béla irodalomtudós méltatta. Cseke Péter egyetemi tanár értékelte ki az alapítvány által kiírt szociográfiai riportpályázatot, melynek végeredménye, a rendkívül erős mezőnynek is köszönhetően, megosztott második díj lett. A Babes–Bolyai Tudományegyetem újságíró szakos magiszteri hallgatói közül Berszán Rékát Középajtáról, Dénes Emesét Varságról írt riportjáért tüntette ki a kuratórium. Zörgő Noémi és Ferencz Zsolt a Művelődés különdíjában részesült, az oklevelet és a díjat a lap főszerkesztője, Szabó Zsolt nyújtotta át. A közönség külön örömére az ünnepélyen bemutatkoztak az újonnan megalakult Udvarhelyi Székely Filharmonikusok. /R. Kiss Kornélia: Díjkiosztó gála Székelyudvarhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 28./
2008. október 28.
Háromszék legnagyobb sportolója, Szabó Katalin nevét viseli október 27-től a sepsiszentgyörgyi sportcsarnok. A zágoni születésű, az 1984-es Los Angeles-i olimpián négy arany- és egy ezüstérmet szerzett egykori tornász elmondta, nagyon boldog, már 20 éve abbahagyta az aktív sportolást, de az emberek még emlékeznek rá, mondta a 42 éves, Franciaországban élő Szabó Katalin, hozzátéve, hogy mindig büszke volt szülőföldjére. /Elismerés a jelképnek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 28./
2008. október 28.
Czernák Ferenc, a lippai Degré Alajos Olvasókör szervezője október 26-án a Szegedi Nyugdíjasok Klubjában Tóth Lajos, elhunyt nótaénekes emlékestjén egy félórás szavalóműsorral lépett fel. A nagy sikert aratott Czernák Ferencet további fellépésekre várják a szegedi nyugdíjasok. /Balta János: Czernák Ferenc szavalóműsora Szegeden. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./
2008. október 28.
Kett Groza János aradi képzőművész újabb alkotásaival jelentkezett Aradon, a Delta Galériában. Bognár Levente alpolgármester sajnálta, hogy a művész – amerikai útja miatt – nem lehetett személyesen jelen az Aradi Napok alkalmából odaítélt kiválósági díj átvételén, másrészt örült, mert ezáltal újabb színekkel bővült kifejezési módja. /Kiss Károly: Kett Groza János tárlata a Deltában. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./
2008. október 28.
Életének 34. évében, október 26-án, tragikus hirtelenséggel meghalt Kovács Ágnes Anna színművész. Aradon született 1975. augusztus 14-én. 1997-ben végzett a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem Szentgyörgyi István tagozatán. 2002-ig a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós társulatának tagja volt. Ezután több korábbi osztálytársával együtt a budapesti Honvéd Együttes Kamaraszínházához szerződött, amelynek 2007 decemberéig volt tagja, több előadásukban jelentős szerepeket játszott ebben az évadban is. Az elmúlt években játszott Csíksomlyón, az István, a királyban is. Tehetségét filmek is őrzik. /Elhunyt Kovács Ágnes Anna aradi színésznő. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 28./
2008. október 29.
Jövő év április elsejére halasztotta sürgősségi kormányrendeletével a kormány a tanárok ötvenszázalékos béremeléséről szóló törvény alkalmazását. A kabinet azt szeretné, hogy ettől a dátumtól valamennyi közalkalmazotti kategória esetében emeljék a béreket, ezért a hátralévő fél évben elkészülne az állami szektorban dolgozók egységes bérrendszerét szabályozó törvény. Októbertől érvényes marad a már meghirdetett 9 százalékos emelés. A hírre az érintett szakszervezetek hevesen tiltakoztak. Élesen bírálta a kormány döntését Emil Boc, a Demokrata-Liberális Párt elnöke. A Valutaalap figyelmeztette a Tariceanu-kabinetet: költekezés helyett szigorú bér- és költségvetési politikára van szükség. /Bogdán Tibor: Április elsejei bértréfa. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./
2008. október 29.
Érdemes-e megóvni a politikai ellenfelek választási részvételét? A kérdés immár sokadszor vetődik fel az erdélyi magyar közéletben. 2004-ben RMDSZ-es közreműködéssel sikerült elérni, hogy formai hibákra hivatkozva zárják ki a Magyar Polgári Szövetséget (MPSZ) a helyhatósági választások versenyéről. Az idei helyhatósági választásokon a csíkszeredai polgármesteri székre függetlenként pályázó Bokor Márton ellen óvott eredménnyel az RMDSZ. Bokor azért nem szállhatott versenybe a szavazatokért, mert közhivatalnokként pályázott városvezetői mandátumra; az RMDSZ gyergyószentmiklósi polgármesterjelöltje esetében viszont nem tűnt fel ugyanez az összeférhetetlenség. Bírósági úton próbálta Kincses Elődöt is távol tartani a hatodik parlamenti mandátumára pályázó Markó Béla útjából a szövetség – sikertelenül. Mérlegre kell tenni, hogy rokonszenvet vagy ellenszenvet vált ki a választókból a bírósági megoldásra tett kísérlet. Amikor a magyar párt egy köztiszteletnek örvendő magyar jelölt ellen lép fel, azzal nem biztos, hogy növeli táborát. Népszerűtlen lépés volt a Kincses Előd kizárására tett kísérlet. Ezzel ugyanis az RMDSZ a független szenátorjelöltet juttatta többletlehetőségekhez. /Gazda Árpád: Óvakodni kell az óvástól. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./
2008. október 29.
A romániai magyarok, mint „őshonos etnikum, a nemzetközi jog szerint, melyre az RMDSZ programja is hivatkozik, nem mint kisebbség, hanem mint nemzeti közösség kívánjuk etnikai jogainkat élvezni közös hazánkban, Romániában, és ezek élén szerepel a székelyföldi magyar autonómia is” – áll abban az üzenetben, amelyet Traian Basescu államfőhöz intézett Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform elnöke. Felelevenítette a magyar és a román elnök csíkszeredai látogatását megemlítve: „míg Sólyom László konkrét etnikai jogokról, a romániai tömbmagyarságnak, a Székelyföldön élő magyarságnak etnikai területi autonómiájáról beszélt, amely egyébként konkrét követelésként 1995 óta szerepel az RMDSZ programjában... és amelyre 18 államban van példa az Európai Unióban, addig Ön, Basescu elnök úr egy másik jogra, a közigazgatási autonómia jogára terelte a szót, amely természeténél fogva nem etnikai jellegű, és amelynek bevezetése egyébként 2012-ig kötelező feladat az EU-tag Románia számára, ahogyan Ön emlegetni szokta: Caracaltól Aradig és Székelyudvarhelyig. (...) Ez a kétfele beszélés nem valamilyen steril nemzetközi jogi vita, hanem a romániai magyarság magyarnak maradásának kulcskérdése, annak a nemzetközi önrendelkezésnek a kérdése, amelyet immár 80 esztendeje annyiszor emlegettek a bukaresti politikusok, kormányok nemzeti közösségünk tekintetében, de amelynek megvalósítását, mindeddig megakadályozták”, fogalmazott a közlemény. /Elnöki mellébeszélés? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
2008. október 29.
Cross Lading 2008 elnevezéssel közös kereső-mentő gyakorlatot tart október 27. és november 6. között a román és a magyar légierő. /Közös román–magyar hadgyakorlat. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
2008. október 29.
Sikerült egységes álláspontot kialakítaniuk a székelyföldi önkormányzati vezetőknek az autonómia-népszavazás ügyében. Október 28-án tartott sepsiszentgyörgyi ülésükön jelen volt a két megye elnöke, Tamás Sándor és Borboly Csaba, Ráduly Róbert, Csíkszereda, Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es, Rácz Károly, Kézdivásárhely és Mezei János, Gyergyószentmiklós MPP-s polgármestere. Arra a következtetésre jutottak, hogy tanácsosabb lenne elhalasztani a tervezetek vitáját. November 11-én 12 órára tanácskozásra hívják Gyegyószentmiklósra Izsák Balázst, a Székely Nemzeti Tanács elnökét, ezen a megbeszélésen szeretnének közös megoldást találni a népszavazás kérdésében. Antal Árpád szerint így létrehozható lenne egy Székelyföld nevet viselő megye, de ez nem a történelmi Székelyföld lenne. /Farkas Réka: Felfüggesztenék a népszavazás vitáját (székelyföldi autonómia) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 29./
2008. október 29.
Nem került be romániai egyetem idén sem a világ legjobb 500 alma matere közé, a sanghaji Jiao Tong University által évente elkészített nemzetközi rangsorba. Közben idén is 24 ezer diák ment külföldre tanulni, és évente 1000-1500-zal nő azon hazai diákok száma, akik inkább nyugati egyetemen tanulnak. Az egyetem befejezése után pedig maradásra is bírhatják a diákokat a vonzóbb lehetőségek. Magyari Tivadar, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese nem tartja nagy szégyennek, hogy sem a BBTE, sem más romániai egyetem nem került be az első ötszáz közé. A romániai magyar diákok közül sokan választják a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemet. Magyari szerint nincs szó „agyelszívásról“, mivel ahány itteni diák külföldi egyetemre megy tanulni, éppen annyi külföldi érkezik is Romániába. /Kánya Gyöngyvér, Mihály László: Szint alatt a romániai egyetemek. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 29./
2008. október 29.
Kádár Magor, a BBTE Kommunikáció és Közkapcsolatok Karának tagozatvezetője százfélét csinál egyszerre. Öt éve tanít, közel 400 diákja van három karon. Szakterülete a kampánykommunikáció. Ehhez kötődik még a politikai marketing, arculat építés, médiatervezés, rendezvényszervezés, tárgyalástechnika és adományszervezés. Szereti a munkáját. Nagyon sok tanszéki teendő van, adminisztratív dolog, papírmunka is. Egyetemi munkája mellett egy tréning-céggel is foglalkozik. Elkezdte a kertészmérnökit, a Budapesti Szent István Egyetem kihelyezett tagozatán, Nyárádszeredában. Közben Budapesten is tanult marketinget, vidékfejlesztésre szakosodott, majd elvégezte a Babes–Bolyain a politológiát. Kapcsolatba került a romániai, vagy romániai magyar közéletben aktív civil szervezetekkel. Elvégezte a politológiát, rengeteget volt külföldön. Eddig 36 országban járt, legtöbb helyen tréninget tartott, Azerbajdzsántól Indiáig és Ausztráliától Koszovóig. A politológián egyetlenként elvégezte a pedagógia-modult. Elvégzett egy turisztikai kurzust, bár nem tudta, hogy később a földrajz–turizmuson is fog tanítani. /Románszki Zsuzsa: Katedra, kampány, külföld. Beszélgetés Kádár Magorral, a BBTE Kommunikáció és Közkapcsolatok Karának tagozatvezetőjével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
2008. október 29.
Sokféle vagy egyetlen ’56-os forradalom? – tette fel a kérdést Sólyom László köztársasági elnök az október 23-ai megemlékezésen, az utóbbi mellett érvelve. A Budapesti Műszaki Egyetem aulájában, ahol egykor a forradalmat elindító ifjak a gyűlést tartották, neves közéleti személyiségek rótták le tiszteletüket. Az eseményen tizenhét kolozsvári egyetemista is részt vehetett, több száz más erdélyi diákkal együtt. Az ünnepi felszólalásokat fáklyás felvonulás követte. A csendes megemlékezés az események fő helyszínétől (Műszaki Egyetemtől) a Bem térig tartott. A Bem szobornál Jókai Anna beszélt, a Magyar Írószövetség nevében szólt az egybegyűltekhez. Kiemelte a pozitív szerepvállalás alapgondolatát, ugyanakkor az árulásnak, mint történelmi fogalomnak a mai értelmezési lehetőségeit járta körül. A Rákóczi Szövetség, az esemény főszervezője az ünnepséget megelőző két napra is tartalmas programot szervezett a fiataloknak. Történelmi vetélkedőt rendeztek a Műegyetemen az ’56-os forradalom témájában. /Tötszegi Orsolya: Sokféle vagy egyetlen ’56? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
2008. október 29.
Sikeres versenyvizsga eredményeképpen Maros megyei főtanfelügyelő-helyettes marad az eddig ideiglenes kinevezett Illés Ildikó. /(b.): Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes marad. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 29./
2008. október 29.
Az elmúlt héten Debrecenben vendégeskedtek a torockói Sebes Pál Általános Iskola diákjai és tanárai a Lorántffy Zsuzsánna Általános Iskolában, amely egy éve testvériskolájuk. /Bakó Irén, Bakó Botond: Torockói diákok a debreceni Lorántffy Zsuzsánna Általános Iskolában. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
2008. október 29.
Ettől a tanévtől összevont osztályba járnak Székelymuzsnán az elemi iskolások. Legalább még négy kisdiákra lett volna szükség ahhoz, hogy két osztályt indítsanak a Székelyderzs községhez tartozó település iskolájában, azonban csak tizennyolc gyerek iratkozott be. Az elnéptelenedő faluban ebben a tanévben ugyanannyi óvodást oktatnak, mint elemi iskolást. Az iskolások közül öt személy roma nemzetiségű. Mostohagyermeknek érzik magukat a székelymuzsnai értelmiségiek, ugyanis a községvezetés nem segített a tanintézmény infrastrukturális felújításában. Holland segítséggel sikerült központi fűtésrendszert szereltetni. A múlt héten, a kormánytól kapott költségvetési kiutalásból Székelyderzs sem részesült – akárcsak azon települések többsége megyénkben, ahol MPP-s a polgármester. /Kozán István: Székelymuzsna. Csökken az iskolások száma. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 29./
