udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 642 találat lapozás: 1-30 ... 601-630 | 631-642
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2008. november 29.

A Szatmári Magyar Hírlap által november 28-án első alkalommal megrendezett Opera- és operettgálára pár nap alatt elkelt az összes jegy. Ilonczai Gyöngyi főszerkesztő köszöntőjében kihangsúlyozta, hogy a Szatmári Magyar Hírlap megújulása során nem veszítette el hitvallását, a célt, amellyel a lap tulajdonosa, Szilágyi Ferenc több mint három évvel ezelőtt létrehozott egy olyan újságot, amely felvállalja a szatmári magyar közösség hovatartozását, magyarságtudatát. A főszerkesztő átadta a szót Veres Istvánnak, a Scriptor Alapítvány menedzserének, aki beszédében kiemelte a szatmári magyar kultúra ápolásának fontosságát. /Első opera– és operettgálánk. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 29./

2008. november 29.

Pomogáts Béla felidézte, hogy közel négy évtizede járt életében először Erdélyben, a Magyar Tudományos Akadémia megbízatásával utazott. Marosvásárhelyen és kivált a főtéren jóformán csak magyar szót lehetett hallani, talán csak a rendőrök beszéltek románul. A vendéglőben hagyományos székelyföldi menüt kaptak. Vásárhelynek akkor Sütő Andrással, Székely Jánossal, Jánosházy Györggyel és másokkal karakteres magyar szellemi élete volt. Azóta négy évtized telt el, Vásárhelyen is sok minden megváltozott, a "székely főváros" megtisztelő címének mára jóformán csak históriai értelme van. Hál' Istennek, maradtak nem változó szellemi, emberi értékek is, például a vásárhelyi magyar kulturális élet. Pomogáts Béla köszöntötte a 75 éves Gálfalvi Zsoltot, akinek emberi, írói, közéleti missziójára szükség lesz a jövőben is. /Pomogáts Béla: Az irodalom szolgálatában – Gálfalvi Zsolt köszöntése. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

2008. november 29.

A Bukarestben élő Mezei József műkritikus, szerkesztő /sz. Kolozsvár, 1938. szept. 6./ 1959-ben szerzett diplomát a Babes-Bolyai Tudományegyetem jogi karán. Kolozsváron, majd Bukarestben lap- és folyóirat- szerkesztőként dolgozott (Igazság, Előre, Művelődés). Kritikai írásaiban a kortárs művészet jelenségeivel foglalkozott, tanulmányaiban a XX. századi magyar avantgárd kisugárzását kutatta. Tanulmányai, esszéi: Balogh Péter (monográfia, Bukarest, 1976), Moholy-Nagy László: A festéktől a fényig (Mezei József bevezető tanulmányával, Bukarest, 1979), Tőrös Gábor (Bukarest, 1982), Mátyás József (Bukarest, 1984). Mezei József 1990-ben újraindította a Ceausescu idején elnémított Művelődés folyóiratot, melynek főszerkesztője volt 1991-ig. Később az RMDSZ szenátusi frakciójának tanácsosa volt. Újabban magyar-román-angol szakszótárak szerkesztésével foglalkozik. Ennek eredménye a 2006-ban megjelent 1379 oldalas munka: Magyar-román-angol jogi közgazdasági és üzleti szótár. /Bölöni Domokos: Kisportré. Mezei József. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

2008. november 29.

Húsz évvel ezelőtt, 1988. november 2-án jelent meg a Hitel című független, irodalmi és társadalmi lapunk első száma. Tüntetően és kihívóan Illyés Gyula születésének nyolcvanhatodik és halálának ötödik esztendejében. Noha nem volt kerek évfordulója sem a gyásznak, sem a születésnek, de mi lapunkat és céljainkat Illyés Gyula életművéhez kötöttük – írta Csoóri Sándor emlékezve a Hitel indulására. /Születésnap árnyékokkal, Hitel (Budapest), 2008/11./ 1979 telén fogalmazták meg először Németh Lászlóéknál a független lap gondolatát. „A Hitel című folyóiratunkért ezért hadakozunk, hogy legyen egy olyan lap, amelyik nem enged felejteni” – írta Csoóri. „A Hitel húszéves. Ha néhány mondatban kellene összefoglalnom a jellemrajzát, azt mondanám, hogy egy kicsit különb önmagánál. Több, mint ami látszik belőle. Ha másért nem, hát azért nem tud felejteni, mert minden idegszálával – a sérültekkel is! – a magyar irodalom és a tragikus magyar sors idegrendszerével fonódik össze. Nem véletlen, hogy az utolsó években Sütő András volt az egyik leghűségesebb szerzőnk” – tette hozzá. /B. D. : Lapozó. Több, mint ami látszik belőle. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 29./

2008. november 29.

Miután a kun-vlach vezetőréteg Basarab tatár-kun származású herceg és Bogdán román vajda vezetésével megszervezte a havaselvi (1330) és a moldvai vajdaságot (1359), azok csak rövid ideig álltak fenn, közel fél évezredig török függőségbe kerültek. A jobb élet reményében sok muntyán (muntean) és moldvai (moldovean) telepedett át magyar földre, Erdélybe. Kezdetben csak a magyar királyi birtokokra telepedhetnek, ezt bizonyítja egy 1293-ban keltezett királyi oklevél. A vándormozgalom és életmód miatt viszonylag későn alapítottak állandó jellegű településeket. Az írott források szerint az első ilyen településük Capravar volt, melyről egy 1337-ben keltezett dokumentum ad hírt. Az Árpád vezette magyar honfoglalástól, 896-től számítva mintegy négy és fél évszázad után érkezett a románság a magyar királyi birtokokra, később nagybirtokosok földjeire, az elpusztult falvak helyére, a lakatlan hegyvidékekre telepedtek le. A 1848-as jobbágyfelszabadítás után, amikor a birtokszerzés szabaddá vált, a románság megtöbbszörözte birtokait, emellett kulturális egyesületek sokaságát is létrehozhatta. Politikai elitje nyíltan irredenta propagandát folytatott. Senki nem gondolt arra, hogy ennek milyen politikai következményei lesznek, hiszen 1877-ig nem létezett független román állam. Amikor 1878-ban a berlini kongresszus elismerte a Török Birodalomtól független és egyesült Moldva–Havaselve román fejedelemséget, akkor még senki sem sejthette, hogy az új állam, páratlan szerencsével, néhány évtized alatt, hintapolitikával, a politikai, katonai szövetségesek sorozatos elárulásával országrésznyi tartományokat fog bekeblezni minden szomszéd ország rovására. Arra végképp nem gondolt senki, hogy ez a nép Európa legvadabb elnemzettelenítő politikáját fogja gyakorolni. Amikor Erdélyben több ezer román iskola működhetett, ahol az államnyelv tantárgyként való bevezetésére is csak az 1880-as években tesznek bátortalan kísérletet, és az is csak ímmel-ámmal valósul meg, addig a frissen alakult román királyság első intézkedései közé tartozott az anyanyelvhasználat teljes visszaszorítása. 1884-ben Jászvásáron (Iasi) román nyelvű római katolikus papneveldét alapítottak, s kötelezővé tették a csángómagyarok román nyelvű hitoktatását is. Az elnemzettelenítés felgyorsítására a csángómagyar falvakban, akárcsak a dobrudzsai török-tatár településeken, román óvodákat hoztak létre. A román királyság első évtizedeiben a zsidó és a muzulmán lakosságot még az állampolgári jogok gyakorlásától is megfosztották, megadásukra csak a nyugati hatalmak nyomására került sor. Románia már megszületése idején (is) antidemokratikus intézkedéseket hozott a nemzetiségek beolvasztására. Az egykori erdélyi magyar fejedelemség területén, ahol a világon először hirdették meg a vallástoleranciát, ahová befogadták a Kárpátokon túlról jövőket, ahol rendtartó évszázados jogrendszer működött, ahol mindenki számára biztosított volt a helyi önrendelkezés, a döntés joga, ott érthető, miért nehéz együtt ünnepelni december elsején a románsággal. Ez a nap számunkra mindaddig gyásznap marad, amíg saját szülőföldünkön megtűrtek vagyunk, amíg a középületeken csak idegen zászlók lengedezhetnek, amíg az önkormányzathoz, a területi autonómiához való jogunkat cinikusan kezelik, írta Kádár Gyula. /Kádár Gyula: December elseje és az önrendelkezés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 29./

2008. november 29.

Dr. Raffay Ernő történész, a történettudomány kandidátusa, tanszékvezető, volt honvédelmi minisztériumi politikai államtitkár arra tette fel az életét, hogy a trianoni trauma utóhatásait, a mai magyarság gondolatvilágának, lelkiállapotának, nemzettudatának átvizsgálását végezze el. A Trianon utáni kóros elváltozások diagnosztizálására és gyógyítására az első negyedszázad utáni magyar politikai életben, a magyar történelemben nem kerülhetett sor. A hatalmat magukhoz ragadó magyar politikusok, a pártok, majd a kommunista diktatúra meghonosítása után ezt a traumát nem kezelték. Raffay Ernő volt az, aki a negyvenéves tiltásos kurzus után hozzálátott volna a kezeléshez. Amennyiben hagyták volna. Raffay Ernő már 1987-ben az olvasó asztalára tette az Erdély 1918–1919-ben című könyvét. Trianon titkai először 1989-ben, majd 1992-ig hét kiadásban jelentek meg. Több kiadást ért meg a Magyar tragédia. Trianon című műve is. A Trianon 75 éve országos vitát kavart. Raffay Ernő emellett a hazai és nemzetközi sajtóban tudományos és tudománynépszerűsítő tanulmányokat közölt, több száz előadást tartott a Kárpát-medencében, Európában és az Egyesült Államokban, valamint Ausztráliában. Az erdélyiek főleg akkor kerülhettek személyes kapcsolatba Raffay Ernővel, amikor Koltay Gáborral társulva az Erdélyi Magyar Ifjak meghívására a Trianon-filmmel erdélyi körútra indult. Raffay Ernő műveivel a XX. század igaz történetének megírását és propagálását tűzte ki célul. Az 1990-es fordulat után azt hitte, és minisztériumi politikai államtitkárként úgy is cselekedett, hogy a szomszéd népeknél-nemzeteknél megértést, a magyaroknál gyógyírt talál ezekre a 88 évvel ezelőtt felszaggatott sebekre. Azonban még otthon, Magyarországon sem talált megértésre. Az Antall-kormány idején sem, amelynek államtitkára volt. „Az új körülmények között mi, Trianon áldozatai csupán annyit akarunk, hogy az akkori ígéretek és fogadalmak értelmében az utódállamokban önrendelkezési jogunk, a számunkra kedvező autonómiaformák megvalósulhassanak”, írta Sylvester Lajos. Ezeknek az eszméknek az érvényre juttatásában dr. Raffay Ernőnek elévülhetetlen érdemei vannak. Ezért kapja meg a Julianus Alapítvány díját. /Sylvester Lajos: A trianoni trauma – Laudáció Raffay Ernő történész Julianus-díja alkalmából. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 29./

2008. november 29.

Vetró András szobrászművész 60 éves. Elmondta, hogy belépett a Magyar Polgári Pártba, s városa, Kézdivásárhely bizalmat szavazott neki, bekerült a helyi tanácsba. Ha lesz igény rá, elkészíti Molnár Józsiásnak, Kézdivásárhely egyik mecénásának mellszobrát, kijavítaná jégkorongozó-szobrát, amely meglehetősen megrongálódott, az új sportcsarnok elé is sportszobrot tervez. Nemsokára avatják egy kőszobrát, az Anyaságot, megvalósítás előtt vannak a műemléképületek oldalán elhelyezendő emléktáblák. Nagyobb lélegzetvételű terve a hármas lovas-szoborcsoport, amely a főtéri szökőkút mellett kaphatna helyet. Szeretne – István Sándor fafaragóval együtt – beindítani egy Mívesházat, egyfajta népfőiskolát, ahol fafaragást, bútorfestést, hímzést, tojásfestést, korongozást, szobrászatot és számtalan más dolgot tanulhatnának a gyerekek és felnőttek egyaránt. Baross Gábor, a „vasminiszter”, akinek jelentős szerepe volt a Sepsiszentgyörgy–Bereck vasútvonal kiépítésében, valamikor szobrot kapott ajándékba a várostól, ami azóta eltűnt. Vetró András újraöntötte, s az önkormányzat segítségével újra felállítanák a vasútállomáson. A hagyományos tárlat márciusban van Kézdivásárhelyen, amelybe bevonták a brassói, sepsiszentgyörgyi képzőművészeket is, így tisztelegnek a nemzet nagy ünnepe előtt. A kovásznai nemzetközi tárlat hasonlóképpen jelentős. Vetró feleségével, Vetró Bodoni Zsuzsával a Gyergyóalfalu melletti Vadárvácska művészeti táborban vettek részt. Ott kapott felkérést egy dombormű elkészítésére, amit már felavattak a borzonti templomban. Vetró Andrásnak Szolnokon feleségével együtt nagy tárlata volt, decemberben Pápán is kiállítást rendeznek – ez az ötödik együttes tárlatuk. Nemrégiben meghívást kapott Budapestre, a Reménység szigetére, amely mentsvár volt, Németh Géza lelkész alapította, és a nehéz időkben fogadták az erdélyi menekülteket. Emlékkertet állítottak, amelyben Erdély nagyjainak domborművei kapnak helyet, ezek elkészítésére kértek fel művészeket, jelenleg 13 munka elkészült, de 160-at terveznek. Vetró András a Kós Károly domborművet készítette. Édesapja, Vetró Artúr /Temesvár, 1919. aug. 30. – Kolozsvár, 1992. febr. 25./ Szabó T. Attiláról, a Szótörténeti tár megálmodójáról és kivitelezőjéről készített egy portrét, reméli, hogy ez is bekerül az emlékkertbe. Vetró szerepelt a Korunk Galéria retrospektív tárlatán is, amely az 1973–1986 közötti időszakot, a hőskorszakot eleveníti fel, és amelynek kapcsán megjelent egy gyönyörű könyv is. A szobrászművész foglalkozik a vértanúkkal is, elkészült a tizenegyedik. Tulajdonképpen ezt magának csinálja. /Farkas Imola: Aki alázattal uralkodik az anyagon Vetró András szobrászművész 60 éves. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2008. november 29.

Megjelent Kisgyörgy Zoltán Háromszéki vártúrakalauz /Tortoma Kiadó, Barót/ című könyve, a várhoz fűződő mondákat és legendákat is tartalmazza. Könyvében 54 kő- és földvárról, várhelyről és várhegyről ad képet rajzokkal. A kivitelezés a Cova-Print Nyomdát dicséri. Ritka pillanat, amikor az olvasmányosság, a tudományosság, a laikus ember mese- és képzeletvilága ilyen szerencsésen megfér egymás mellett. A kommunista diktatúra éveiben voltak, akik pártmegbízatással azért járták e táj történelmi emlékhelyeit, hogy feltérképezzék, mit kell elpusztítani majd, ami az új történelemcsinálók útjába áll. Eközben Kisgyörgy Zoltán azért rótta a vidéket, azért kutakodott a népi emlékezet mélységeiben, hogy ezen értékeket megmentse. Mostani szövegeinek alapját képezik az egykori Megyei Tükörben, a Múlt idők tanúi sorozatban (1978–1980) közölt várismertetők. /Sylvester Lajos: Háromszéki vártúrakalauz. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 29./

2008. november 29.

December elsején nyílik meg Pápán, a református kollégiumban a kézdivásárhelyi Vetró művész házaspár, András és Zsuzsa ötven munkáját – kisplasztikát, domborművet, pasztellt és grafikát – bemutató kiállítás. A tárlatot a céhes városból elszármazott és jelenleg Pápán élő tanár házaspár, Pitó János és felesége, Katalin szervezte. /(Iochom): A Vetró művész házaspár Pápán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 29./

2008. november 29.

November 27-én Kolozsváron a helyi Gaudeamus Könyvesbolt és a csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadó író-olvasó találkozót rendezett. Az esten Egyed Emese Ötven csillag. Doboló versek, László-Herbert Márk És mit mondanak a dokumentumok a király lemond(at)ásáról? (Végjáték I. Mihály román király körül...) és Bíró Béla Eszmélet és körkörösség című kötetét mutatták be, a beszélgetést Kozma Mária, a Pallas Akadémia főszerkesztője vezette. László-Herbert Márk könyvével kapcsolatban elmondta, a levéltárakból olyan dokumentumok kerülnek elő, amelyeket eddig nem láttak. Bíró Béla arra az ellentmondásra hívta fel a figyelmet, amely szerint a posztmodern irodalom zsákutcába jutott, a posztmodern életérzés viszont nem kérdőjelezhető meg. Mások által gyerekversnek érzékelt évfordulós vers továbbírásaként született meg az est folyamán harmadikként bemutatott, Ötven csillag című kötet. /Ferencz Zsolt: Hármas könyvbemutató a Gaudeamus könyvesboltban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2008. november 29.

Kenéz Ferenc Nagyregény címmel jelentette meg válogatott verseinek gyűjteményét /Nagyregény. Válogatott versek, 1968–2008, Pallas-Akadémia Kiadó, Csíkszereda, 2008/. Ebben válogatást ad korábbi versesköteteiből. Szerepel benne emlékezetes XYZ című poémája is. /Bogdán László: Kenéz Ferenc ,,nagyregénye” = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 29./

2008. november 29.

Augusztus 9-én falutalálkozót tartottak Homoródszentlászlóban. A kicsi templom megtelt a helybéli és erre az alkalomra hazatért falubeliekkel. György Sándor, kányádi polgármester köszöntötte a részvevőket, pár szóban értékelte a Szentlászló nevű falvak találkozóit. Ifjabb Szabadi Béla beszámolt az idén Horvátországban megrendezett Szentlászló nevű falvak találkozójáról. Székelyudvarhelytől tizenhárom, Miklósfalvától alig két kilométerre található a kicsiny falucska, a falu elnevezése a középkorba nyúlik vissza: a hagyomány szerint Szent László királyunk tartózkodott e helyen, ezért a reformáció előtti templomot az ő tiszteletére szentelték. A mai református templom 1929-ben épült. Az ötvenes években 260-270-en éltek Homoródszentlászlón. Az 1959 őszén elindított kollektivizálás a falu lakosságának tömeges elvándorlását okozta. 2008-ban a falu lélekszáma 39, az átlag életkor 68 év. Az üres telkeket, házakat székelyudvarhelyiek vásárolják hétvégi házaknak. /Vajnár Ilona: Homoródszentlászló hűségesen hazavár. = Művelődés (Kolozsvár), november/


lapozás: 1-30 ... 601-630 | 631-642




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998