Megnehezíti a sürgősségi ügyeletek munkáját, hogy Hargita megyében nincsenek éjjel-nappal nyitva tartó gyógyszertárak. A megyében nincs elegendő gyógyszerész az éjjel-nappali program bevezetéséhez. Nagyváradon szükség van a gyógyszertárak éjszakai nyitva tartására – állítják a patikusok. /Jánossy Alíz, Nagy Orsolya, Pap Melinda: Egyetlen patika sem üzemel éjszaka Hargita megyében. = Krónika (Kolozsvár), júl. 7./
2009. július 7.
Hargita és Kovászna megye önkormányzata közös kezdeményezése alapján térségfejlesztési szakmai fórumsorozat indul Sikeres Székelyföld címmel. A fórumsorozat szakmai előkészítését a Székelyföld Fejlesztési Intézet vállalta, a rendezvények szervezésének, illetve az egyes témakörök közéleti ismertetésének feladatát a Hargita Népe Lapkiadó végzi. A fórumsorozat célja, hogy a térségfejlesztés minden fontos témakörét napirendre tűzze. „A térségi fejlesztés terén Székelyföldön ma már nagyon sok eredmény van, jelentős infrastrukturális beruházások, elindított projektek, helyi fejlesztési kezdeményezések, és megérett a helyzet arra, hogy létrehozzuk és működtessük a fejlesztési munkának a székelyföldi szakmai fórumát” – nyilatkozta Biró A. Zoltán egyetemi tanár, a rendezvénysorozat szakmai koordinátora. Havi rendszerességgel tartanak szakmai kerekasztalt. Az első rendezvény július 17-én lesz Csíkszeredában Vidéki térség – szakmai tudás címmel. A rendezvénysorozat fontos eredménye lehet az olyan továbblépési lehetőségek megfogalmazása, amelyeket akár térségi erőforrásokból is meg lehet oldani. A kezdeményezés Hargita és Kovászna megye önkormányzatainak közös cselekvése. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke szerint „már egy éve, hogy sikeresen együttműködik a két megye önkormányzata, és ennek az egyik lényeges eleme a Sikeres Székelyföld fórumsorozat”. A fórumok anyagát önálló kiadványban fogják publikálni. /Isán István Csongor: Sikeres Székelyföld. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./
2009. július 7.
Több mint egy évszázada fel-felbukkan a Székelyföld modernizációjának kérdése. A felzárkóztatás szükségességét már az 1902-es tusnádi kongresszuson megfogalmazták a résztvevők. Az eredmény? Az utak többsége még mindig járhatatlan, az infrastruktúra fejletlen, az oktatási hálózat egyenetlen, magas a munkanélküliség, a bérek pedig országos viszonylatban a legalacsonyabbak között vannak. Már egyetemek működneka térségben, ennek ellenére még mindig alacsony a felsőfokú képzettséggel rendelkezők aránya. Értékrendek borultak fel az elmúlt húsz esztendőben, a hagyományos értékek helyét nem vette át semmi, írta Sarány István újságíró. Az élet megannyi területén kontraszelekció ment végbe. A felkészületlen tanerőknek köszönhetően sekélyes tudású fiatalok kerültek ki az iskolapadokból. Remélhetően a most kibontakozó vita a Sikeres Székelyföldért nem reked meg az elméleti megnyilatkozások szintjén. /Sarány István: Hasznosítható? Tudás? = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./
2009. július 7.
A Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) német tanszékének vezetője, János Szatmári Szabolcs, aki egyben a felsőfokú intézmény kancellárja is, sajtótájékoztatót tartott július 6-án az első ízben „itthon” szervezett államvizsgákról, valamint az akkreditáció jóvoltából megteremtődött lehetőségekről. Az egyetemen idén összesen 475 helyre lehet jelentkezni, ebből 205 tandíjmentes. Az egyetemi kancellár bejelentette: a magyar nyelv és irodalom szakra is megkapták az engedélyt, tehát elvileg az egyetem jogosult arra, hogy már az idén felvételit hirdessen. /Létai Tibor: Előrelépések a PKE életében. = Reggeli Újság (Nagyvárad), júl. 7./
2009. július 7.
A hagyományos nyelvészeti és irodalomtörténeti tanulmányok mellett számos újdonságot kínál angol szakon a nagyváradi Partiumi Egyetem: a harmadik félévtől a hallgatóknak két szakosodási lehetőséget biztosítanak, az angol–amerikai kultúra, illetve fordító– tolmács területeken. E szakirányokon belül az angolszász újságírás történetét, angol és amerikai filmkultúrát, ugyanakkor brit, amerikai, továbbá ír, kanadai és ausztrál kultúrát és irodalmat, valamint gyakorlati tolmácsolást és fordítást is tanítanak. /Angol szak a Partiumi Egyetemen. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), júl. 7./
2009. július 7.
Az elmúlt évhez képest nincs számottevő újdonság a Hargita megyében működő egyetemek által meghirdetett szakok felhozatalában. A paletta széles: az államadminisztrációs képzéstől a zenepedagógián át az élelmiszer-ipari mérnöki képzésig szinte minden megtalálható. A székelyudvarhelyi Modern Üzleti Tudományok Főiskolán (MÜTF) már megkeződött a beiratkozás a közgazdaság és kommunikáció szakokra. Újdonság, hogy idéntől indítják a másoddiplomás képzést: Udvarhelyen online marketingen, Gyergyószentmiklóson pedig euromenedzser szakokon, nyilatkozta Geréb László, a MÜTF igazgatója. A Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetem az új tanévre a csíkszeredai helyszínen a már jól bejáratott szakokra hirdet felvételit. A meghirdetett szakok: könyvelés és gazdálkodási informatika, általános közgazdaság, agrár- és élelmiszer-ipari gazdaság, környezetgazdaság, román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom, szociológia – vidékfejlesztés, kommunikáció és PR, élelmiszer-ipari mérnök, környezetmérnöki szak. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem tíz éve létrehozott csíkszeredai kirendeltségén minden a tavalyi rendszer szerint működik. Egy hét múlva kezdődik az informatika szak tizenöt ingyenes és huszonöt fizetéses helyére való beiratkozás. A magánegyetemek is jelen vannak. A Babes–Bolyai Tudományegyetem Földrajz, illetve Szociológia és Szociális Munka Kara indít képzéseket Gyergyószentmiklóson. /Továbbra is tanulni. = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 7./
2009. július 7.
Szúrópróbás ellenőrzésre készül az oktatásügyi miniszter, mert nagy eltérés mutatkozik a különböző megyékben elért érettségi eredmények között. A magyarlakta megyék érettségi eredménye is a „gyanúsan jó” kategóriába tartozik. Hargita és Kovászna megyében szinte azonos eredményt értek el a maturandusok, a diákok több, mint 84 százaléka szerzett érettségi diplomát. Kovászna megyében 2126 diák jelentkezett a vizsgára, közülük 339-nek nem sikerült. „Ez az arány jónak mondható” – értékelt Keresztély Irma főtanfelügyelő. A Hargita megyei tanfelügyelőség tájékoztatása szerint 3909 diák jelentkezett érettségire, 618-nak nem sikerült a vizsga. A legtöbben, 343-an, románból fellebbeztek. Maros megyében a magyar anyanyelvű gyerekek többségének – hasonlóan székelyföldi társaik eredményeihez – a román írásbeli bizonyult a legnehezebbnek. /Antal Erika, Kovács Zsolt, Sipos M. Zoltán: „Gyanúsan jó” eredmények. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./
2009. július 7.
Megközelítőleg ugyanannyi érettségi-fellebbezést iktattak idén Kolozs megyében, mint tavaly: 2008-ban 1300 óvást nyújtottak be, idén pedig 1362-t. A kolozsvári magyar érettségizők jóval a Kolozs megyei átlag felett teljesítettek: esetükben a sikerarány 96,59 százalék, szemben a 76,14 százalékos megyei átlaggal. A kolozsvári magyar iskolák messze a Kolozs megyei átlag fölött teljesítettek, a 411 vizsgázó diákból 397 végzett sikerrel. A Báthory-líceum 121 végzőse közül 120 vizsgázott sikeresen; az Apáczai-líceum 79 végzőse közül 78; a Brassai-líceum 57 végzőse közül 55; a Református Kollégium 60 végzőse közül 57; az Unitárius Kollégium 59 végzős diákja közül 55; a Zenelíceumban 100 százalékos volt a sikerarány, a 12 magyar diák mind átment; a Ghibu-líceum 27 végzőséből csak 23 jelent meg, s 20-nak sikerült az érettségi vizsgája. Szilágy megyében 392 magyar végzős iratkozott be az érettségire, 389-en jelentek meg, a sikeresen vizsgázók száma pedig 349 (86,73 százalék). Beszterce-Naszód megyében a 42 magyar végzős közül 35 sikerrel érettségizett (83,3 százalék), közölte Székely Dávid kisebbségekért felelős tanfelügyelő. Fehér megyében érettségire beiratkozott 78 magyar diák, a vizsgákon részt vett 74, közülük 71-nek sikerült a vizsgája, a sikerarány 95,94 százalékos, tájékoztatott Szabó Hajnal kisebbségi oktatásért felelős tanfelügyelő. /Ferencz Zsolt: Törvénymódosítással változtatható meg az érettségi. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./
2009. július 7.
Elfelejtett csontvázként kerülnek elő időnként az egykori „besúgók”. Újabban Gheorghe Popescuról, a román aranycsapat egyik vezéregyéniségéről azt állítja a média, hogy együttműködött a Securitatéval. 20 évvel a rendszerváltás után semmi nem indokolja, hogy továbbra is hétpecsétes titokként őrizzék a hatóságok a kommunista titkosszolgálat archívumát. Az aktáknak már régóta nyilvánosaknak kellene lenniük, akkor nem lehetne zsarolásra használni a dokumentumokat. Az olyan esetek váltak a múlt feltárására tett kísérletek jelképévé, mint a liberális Varujan Vosganiané. Őt három évvel ezelőtt azzal vádolta meg egy lap, hogy együttműködött a Securitatéval. A botrány következtében az akkori miniszterelnök kénytelen volt az örmény származású politikust lecserélni, és helyette Leonard Orbant javasolni az Európai Bizottság Romániát megillető biztosi tisztségére. Azóta se derült fény arra, hogy a lap állításának legalább a töredéke valós volt-e. Ez a leleplezősdi azt a veszélyt rejti magában, hogy a közvéleményben elhatalmasodik az a nézet, miszerint nem kell foglalkozni a múlttal. Mindenkinek az aktája külön, sajátos esetet jelent, amit csak egyedi elbírálás alapján lehet besorolni egyik vagy másik kategóriába. Az 1989 előtti események kutatása nem fölösleges, holmi értelmiségi hóbort. Fontos, hogy a múltról folytatott vita ne a besúgókra korlátozódjon, hanem elsősorban szóljon azokról a rendőr- és szekustisztekről, akik közvetlenül működtették a gyilkos gépezetet. /Borbély Tamás: Csontvázkutatás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./
2009. július 7.
A Szigeti család június 21-én emlékezett meg néhai Szigeti József egyetemi tanár halálának évfordulójáról. Aznap meglepetve láthatták Gyimesi Éva eszmefuttatását a Szabadság c. napilapban (Nemzeti és/vagy kozmopolita), amelyben Szigeti Józsefet, az 1972. október 1. és 1977. szeptember 16. közötti időszakban a Babes–Bolyai Egyetem megbízott tanszékvezetői teendőket ellátó professzorát negatív színben tüntette fel (szubverzív nacionalista, nonkonformista) az akkori államvédelmi hatóságok képviselői szerint. Szigeti László, a cikkíró szerint valószínűtlen, hogy Szigeti professzor „nacionalista” jelzővel illette volna Gy. Évát, annál is inkább, mivel 1959 tavaszán, a Bolyai Egyetem felszámolása alkalmával Szigeti Józsefet bélyegezték meg az állami hatóságok ugyanezzel a jelzővel A régi magyar irodalom története című egyetemi jegyzetében foglaltakért. Szigeti József 1977-ben megjelentette egyik legfontosabb munkáját, Apáczai Csere János Magyar Encyclopaediáját (bevezetéssel és magyarázó jegyzetekkel). Gy. É. írásában a 70-es években történt lehallgatásokról és megbélyegzésekről tudósít, de semmi nyoma valamely ellene életbe léptetett büntető intézkedésnek. Sőt ellenkezőleg, pontosan Szigeti József tanszékvezetői időszakában, illetve közvetlenül utána érte el Gy. É. legfontosabb szakmai sikereit: megjelent kötetek, adjunktusi kinevezés, doktori értekezés megvédése. Ismeretes, hogy Gy. É. kommunistaellenes, ellenzéki – minden elismerést megérdemlő – tevékenysége a 80-as években bontakozott ki. A Szekuritáté 1983 óta folytonosan figyelte Gy. Évát (és férjét), a lakásukat is lehallgatták. /Szigeti László: Szomorú egybeesés. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./
2009. július 7.
A kortárs erdélyi magyar képzőművészetnek szentelt múzeum létrehozását javasolja Jakobovits Miklós, a Barabás Miklós Céh alelnöke, mely elképzelést a szakma és a politikum is támogatja. A Nagyváradon élő festőművész azért látja indokoltnak az intézmény létrehozását, mert véleménye szerint az erdélyi magyar képzőművészet nincs valós értékének megfelelően képviselve a múzeumok állandó kiállításain. Jakobovits Miklós elképzelése szerint az erdélyi magyar képzőművészeti múzeum gyűjteményének gerincét a két világháború közötti időszak legjelentősebb alkotóinak munkái képeznék – a nagybányai iskola, a székelyföldi festők és a kolozsvári iskola művészeinek munkái. A múzeumban természetesen a kommunizmus idején alkotó művészek és a rendszerváltás utáni időszak jelentős alakjainak munkái is helyet kapnának. A 90-es évek elejétől Jakobovits egy sor hazai és anyaországi politikai és közéleti személyiséget próbált megnyerni a tervnek. Beszélt a múzeumprojektről Tőkés László püspöknek, a fideszes Németh Zsoltnak, de kért segítséget az RMDSZ Művelődési és Egyházügyi Főosztályának a vezetőjétől, Szép Gyulától is. A Barabás Miklós Céhnek semmiféle anyagi háttere nincs, nem kapnak támogatást sem a magyar, sem pedig a román kormánytól. A művész szerint Kolozsvár lenne az ideális helyszín a múzeum létrehozására, de Nagyváradon is el tudja képzelni a múzeumot. Ujvárossy László nagyváradi grafikusművész, a Partiumi Keresztény Egyetem Művészeti Karának megbízott dékánja szerint is indokolt a kortárs erdélyi magyar képzőművészeti múzeum létrehozása. Vargha Mihály szobrász, a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum igazgatója maga is évek óta dédelget egy ilyen tervet. A Székely Nemzeti Múzeum 1990 óta teret biztosít kortárs erdélyi magyar képzőművészeknek is, de ez nem elég. Vargha Mihály szerint Sepsiszentgyörgy megfelelő helyszín volna egy ilyen intézmény számára. Csíkszeredában megvalósult már egy hasonló kezdeményezés, a 2005 és 2007 között létezett Kortárs Képzőművészeti Galéria és Múzeum (KO. KE. M). A Nyitott Műhely Egyesület működtette intézmény időszakos kiállításokat rendezett, de saját gyűjteménye is volt. Azért szűnt meg, mert az önkormányzat nem újította meg a helyiség bérleti szerződését. /Pengő Zoltán: Új erdélyi magyar képzőművészeti múzeum terve körvonalazódik . = Krónika (Kolozsvár), júl. 7./
2009. július 7.
Az RMDSZ segesvári szervezete szerette volna még a Petőfi-ünnepségek előtt elhelyezni a várban a magyar szabadságharc költőjének pár évvel ezelőtt eltávolított mellszobrát, de erre nem kerülhet egyhamar sor. A várban ugyanis se vége, se hossza a kövezési munkálatoknak. Idén nagyszabású rendezvényeket terveznek, Petőfi Sándor halálának 160. évfordulójára emlékezik Segesvár magyarsága. Gáll Ernő, a helyi RMDSZ elnöke közölte, lesz Petőfi-emlékhelyek találkozója is, amelyet a Kárpát-medencében minden évben másutt szerveznek meg. Augusztus 1-jén a marosvásárhelyi Kultúrpalotában tartanak ünnepséget, augusztus 3-án Fehéregyházán. Segesváron a polgármesteri hivatal mögötti kis parkban levő Petőfi-szobrot akkor távolították el, amikor néhány éve az alig pár méterre levő várfalak beomlottak. A falat kijavították, Petőfi mellszobra azonban már nem került vissza a helyére. Az RMDSZ úgy vélte, hogy a katolikus templom melletti park, amelyet Petőfiről neveznének el, megfelelőbb és méltóbb hely lenne a szobornak. Azóta azonban a vár átváltozott építőteleppé. /A Petőfi-szobor felállítására még várni kell. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./
2009. július 7.
A marosvécsi cseresznyevásár akkor is összehozta a vidék népét, amikor még nem ez volt a neve. A falu magyarsága számára mértékjelző, hogy az immár egy éve létesített kis tájházat felavatta Bálint Zsigmond fotóművésznek az erdélyi templomokat felmutató tárlata, melyet dr. Barabás László néprajztudós, szokáskutató és a lap munkatársa, Bölöni Domokos mutatott be az érdeklődőknek. Éneklő gyülekezet a marosvécsi és Kemény Jánosnak, az erdélyi magyar színház és irodalom mecénásának köszönhetően Marosvécs Erdély egyik irodalmi zarándokhelyévé válhat. A marosvécsi várkastély melletti dendrológiai parkban Kemény János és Wass Albert hamvai nyugszanak, a Kemény János-emlékszoba mellé most oda sorolható a tájház, amelyben a könyvbemutatón Barabás Lászlónak Akiket fog a figura című marosszéki farsangi szokásgyűjteményét ismerhette meg a közönség. /b. d. : Tájház is van Marosvécsen. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./
2009. július 7.
Szomorú nap volt július 2-a a Marosvásárhelyi Csizmadia Czéh Társulata számára. Ezen a napon kísérték utolsó útjára társulatuk tiszteletbeli elnökét, Horváth Lajos csizmadiamestert, aki június 30-án halt meg, életének 89. évében. Horváth Lajos mindig jó kedélyű, nagy szakmai tudással rendelkező, becsületes, szorgalmas mesterember volt. A szövetkezetesítés után az Unitatea szövetkezetben dolgozott, többi csizmadiatársával együtt. Nyugdíjazása után sem tudott megválni szeretett mesterségétől, mindig ott sorakoztak szerszámai a kisasztalon. Gondja volt arra is, hogy a mesterség fortélyait átadja a fiatalabb nemzedéknek. Két évig pereltek, 1996-tól 1998-ig, hogy egyáltalán megengedjék a Marosvásárhelyi Csizmadia Czéh Társulata újraalakulását és hivatalos bejegyzését. Tizenhárom éve perelik vissza a főtéren levő 1949-ben elvett volt székházukat. /Demeter György okl. üzemmérnök, a Marosvásárhelyi Nemes Tekintetes Csizmadia Czéh Társulatának elnöke: Fogynak a csizmadiák. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./
2009. július 7.
A berecki Gábor Áron Kulturális Alapítvány kuratóriuma az ágyúöntő őrnagy halálának 160. évfordulója alkalmából július 5-én, vasárnap ünnepi megemlékezést szervezett. A tömeg a főtéren álló Gábor Áron-szoborhoz vonult, ahol gidófalvi és gelencei hagyományőrzők álltak díszőrséget. A Kelemen Antal karnagy által vezényelt harmincéves rétyi fúvószenekar akkordjaira elsőként Füzes Oszkár bukaresti magyar nagykövet és Dimény Zoltán polgármester koszorúzott. Ezután a Gábor Áron-emlékháznál vitéz Khell Ödön, az alapítvány elnöke köszöntötte a határon innen és túlról érkezett vendégeket. Füzes Oszkár nagykövet hangsúlyozta: Amit a székelyek adtak a magyar nemzetnek, az felsorolhatatlan, végeláthatatlan, legyőzhetetlen és halhatatlan, s habár ezek nagy szavaknak hangzanak, de a székelység történetében ez maga a valóság. S ennek a valóságnak egyik bizonyítéka az az életút és az a hősi halál, melyet Gábor Áron felmutatott. Felmutatta, hogy a nemzet a legreménytelenebbnek látszó helyzetben is tudott hitet menteni magának, másoknak, képes volt ellenállni a sokkal nagyobb túlerőnek, és képes volt a vereséget is túlélni. A székelyeket a tisztelet és szeretet veszi körül a nem székelymagyarok részéről. Dr. Gőgh Gábor budapesti hadtörténész felidézte Háromszék önvédelmi harcát, az ágyúöntést és Gábor Áron alakját, majd az 1992. július 4-i szoboravatásról szólt, amikor – mint mondta – a berecki forradalmár szobrát egy másik forradalmár, Tőkés László püspök leplezte le. A hadtörténész beszéde végén bocsánatot kért a székelységtől a 2004. évi gyalázatos december ötödikéért. /Iochom István: Gábor Áron emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 7./
2009. július 7.
Az ifjúság körében szeretnék népszerűsíteni gróf Széchenyi István életét és munkásságát – fogalmazta meg szándékát az Országos Széchenyi Kör a jövő évre vonatkozó tevékenységét illetően Veszprémben a hétvégén. Erre jó alkalmat kínál a jövő esztendő, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia és a Széchenyi nevével jelzett szervezetek Széchenyi-évnek nyilvánítottak, hangsúlyozta Péchy Mária, az Országos Széchenyi Kör elnöke a szervezet Veszprémben tartott éves közgyűlésén. Erre a határon túli „széchenyiseket” is meghívták, az Országos Széchenyi Kör ugyanis tevékenységét a rendszerváltás után az egész Kárpát-medencére kiterjesztette. /Sike Lajos: Erdélynek meg kell ismernie gróf Széchenyi Istvánt. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./
2009. július 7.
Maroskeresztúron az 1889-ben épült református templom első nagyobb felújítását 1965-ben végezték, majd 1996-ban is volt javítás. Az évek során az esőzés és a téglából készült alapzat miatt a falak vizesedtek, salétromosodtak. A munkálatokat már 2008-ban elkezdték. A tornyot is megújították, a cseréptetőt acéllemezre cserélték. A munkálatok még folynak. /Bodnár Tünde-Tímea: Javítják a 120 éves templomot. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./
2009. július 7.
A Maros megyei Mikházán nemrégiben tartott Csűrszínházi Napok szervezői számára egyértelmű, szükség van ezekre a rendezvényekre, a falu sok marosvásárhelyi érdeklődőt, környékbelit és turistát vonz. Szélyes Ferenc, a Csűrszínház megálmodója máris újabb terveken dolgozik. Szeretne minden évben újabbat, változatosabbat nyújtani. Idén a színház és a táncbemutató, kórustalálkozó mellett volt könyvbemutató, fotó-, népművészeti és képzőművészeti kiállítás. Most készülnek a július 10-i új bemutatóra, a Csűrszínházzal és a Tompa Miklós Társulattal közösen. Bródy Sándor A tanítónő című darabját mutatják be. Hatodikától a társulat teljes csapata, 35 ember kiköltözött Mikházára, családoknál laknak. /Antal Erika: Bemutató a Csűrszínházban. Interjú Szélyes Ferenc színésszel, a Csűrszínház megálmodójával. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./
2009. július 7.
Tűztánc című improvizációs tűzbemutatóra várták július 5-én, vasárnap a közönséget a sepsiszentgyörgyi M Stúdió színészei a Park vendéglő kertjébe, ahol egyedülálló tűzszínházi kísérleteket végeztek. Különböző tűzzsonglőr-eszközök segítségével született meg a látvány. /Tüzet fogtak a színészek. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 7./ /
2009. július 7.
Izraelben turnézott nemrégiben a Kolozsvári Magyar Opera társulatának néhány tagja. A turnén a 200 tagú társulatból 22-en vettek részt. Simon Gábor, az opera leköszönt igazgatója elmondta, hogy Carol Eisenstein színházi szakember, a Bimot ügynökség vezetője már 1998-ban megkereste a Kolozsvári Magyar Operát, és kérte, hogy A denevér című nagyoperettel vendégszerepeljenek Izraelben. Előkészítettek mindent, az utolsó percben azonban kiderült, hogy technikai okok miatt már nem érvényes a meghívás. Izraelben nagy sikerük volt. /Ferencz Zsolt: Izraelben járt a Kolozsvári Magyar Opera társulata. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 7./
2009. július 7.
A Varga Katalin című film címszereplője, az erdélyi Péter Hilda kapta a legjobb főszereplőnek járó kitüntetést a kizárólag fiatal rendezőket felvonultató brüsszeli nyári filmfesztiválon. /Díjazták Péter Hildát Brüsszelben. = Krónika (Kolozsvár), júl. 7./
2009. július 7.
Temesváron gálaelőadással zárult július 5-én a XX. Szívek Fesztiválja. A nemzetközi folklórparádé a magyar néptánccsoportok visszhangos sikerét hozta. A július 4-én tartott magyar műsor egyperces néma felállással kezdődött a nemrég elhunyt szegedi Nagy Albert oktató és koreográfus emlékére – az utána bemutatott előadás koreográfiáját még ő készítette. A magyar műsorban a szegediek mellett több erdélyi csoport lépett fel. Átütő sikert aratott a temesvári Bokréta néptánccsoport is. /Pataki Zoltán: Határon átívelő magyar siker. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./
2009. július 7.
Aradon teltházas közönséggel nyílt meg a nagyszalontai Bagosi Imre Tibor kiállítása a Jelen Galériában. A pedagógus és művész egységes egésznek tekinti eddigi munkásságát, a fotókat és a grafikákat. A kiállítás, a Regionális Simonyi Társaság révén, Simonyifalván a Simonyi-napokon kerül az ottani közönség elé. /Hevesi Mónár József: Bagosi Imre Tibor tárlata a Jelen Galériában. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./
2009. július 7.
Vapniarka kicsi település a Dnyeszter közelében, amolyan világvége az egykori Szovjetunióban, a mai Ukrajnában. Aradi és nem aradi zsidó munkaszolgálatosok, politikai foglyok százai pusztultak el ebben a községben a második világháború idején. Az embertelen munkakörülmények és a járványok miatt. Sírjuk jeltelen. Aradon és a megye számos településén magyar honvédek tucatjainak sírjai lassan teljesen eltűnnek. Néhányuk neve a temetőkbe gyakran kijárogató papoknak és idős asszonyoknak, no meg az időnként erre irányuló helytörténeti kutatásnak köszönhetően ismert. De mi lesz öt-tíz év múlva? Feledésbe merül a múlt. Temesvárott Újkisodán július 5-én nevekkel megjelölt közös sírhantot emeltek a háború utolsó szakaszában az ottani fogolytáborban elhunyt katonáknak és civileknek. Aradon is helye lenne egy jelkép-jellegű hasonló obeliszknek. /Puskel Péter: Vapniarka. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./
2009. július 7.
Egy olyan monográfiára lenne szüksége Aradnak, amelyet komoly történészek dolgoztak ki, amely helyesen, valós tények alapján mutatja be a város múltját – mondta Bognár Levente alpolgármester, aki szerint a most elkészült Arad statútuma határozat-tervezet sajnos az 1999-ben megjelent monográfia alapján (is) állt össze, ezért számtalan benne a hiba, ráadásul bizonyos tényeket elferdítve közöl. A városi önkormányzat 1998-ban döntött egy kiadandó monográfiáról, amely egy évvel később megjelent, ma is ezt használják referenciamunkaként. A statútum szövegének összeállításával megbízott alkalmazottak helyenként szó szerint kimásolták a monográfiából az arra vonatkozó szövegrészt. A mostani statútum szövegében Bogár szerint az egyik legfurcsább, hogy a két háború között Arad magyar lakosainak számát 7,9 százalékra becsüli. Ideje lenne, hogy román, magyar és a többi itt élő nemzetiség történészei leüljenek, és őszintén megbeszéljék ezeket a dolgokat, hisz a korábbi évtizedektől kezdve a történelem megmásítása volt a cél. /Irházi János: Arad statútuma. = Nyugati Jelen (Arad), júl. 7./
2009. július 8.
200 ezer személyt kellene elbocsátani két éven belül a közszférából ahhoz, hogy Románia teljesíteni tudja a Nemzetközi Valutaalappal kötött megállapodás feltételeit – közölte az egyik hírügynökség. Marian Sarbu munkaügyi miniszter kijelentette, hogy most nem számol létszámcsökkentéssel. Emil Boc kormányfő szerint a költségvetési szférában a személyzeti költségek csökkentésének egyik útja a létszám mérsékelése „természetes úton”, azaz az eltávozók (lemondások, nyugdíjazás stb.) helyébe nem alkalmaznak másokat. /Hecser Zoltán: Menesztik, nem menesztik... = Hargita Népe (Csíkszereda), júl. 8./
2009. július 8.
A Kolozs Megyei Egészségügyi Biztosító kifizeti a megyei gyógyszertárak hátralékait, hogy biztosítva legyenek az egészségügyi szolgáltatások. A fizetéses egészségügyi rendszer előnyeiről beszélt a biztosító elnöke, ettől a csúszópénzek visszaszorítását várják, továbbá az egészségügyi ellátás minőségének javulását. Jelenleg közvita tárgyát képezi a minisztérium által kidolgozott tervezet. /D. I. : Kifizetik a gyógyszertárak tartozásait. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./
2009. július 8.
Nagy az orvoshiány Romániában. Évek óta csökken az orvostanhallgatók száma: jelenleg 3500–4000 frissdiplomás orvos végez évente. Jelentős részük azonban külföldön folytatja a szakirányú képzést, és várhatóan nem áll szándékában hazatérni. /Nagy az orvoshiány. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 8./
2009. július 8.
Utcanév-változtatásról döntött a kolozsvári városi tanács. A Hajnal negyedi Dsida Jenő utcanév megváltoztatására érkezett lakossági kérés, ugyanis az ott lakók kényelmetlennek érezték az utcanevet. Úgy vélték, hogy a magyar költő neve nagyon hasonlít az AIDS román megnevezésére (Dsida–sida). A magyar tanácsosok azt javasolták a polgármesternek, hogy amennyiben a változásra sor kerül, az utca szintén magyar személyiség – ez esetben Szabédi László – nevét viselje. Jóllehet, Sorin Apostu elfogadta a kezdeményezést, utólag mégis elvetették a Szabédi névjavaslatot, és Pablo Picassoról nevezték el az utcát. Értesülések szerint a PD-L-s tanácsosok Apostu javaslatára cselekedtek így, mivel az RMDSZ-es önkormányzati képviselők nem támogattak egy számára fontos határozattervezetet. /J. J. : Magyar utcanevet szavaztak le. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 8./
2009. július 8.
A nagyváradi városházán továbbra sem biztosítanak magyar nyelvű ügyfélszolgálatot, állapították meg az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi szervezetének képviselői. Május 21-én írásbeli jegyzéket adtak át a polgármesternek, illetve a gazdasági igazgatóságnak, melyben azt kifogásolták, hogy egy 2006-ban kelt tanácshatározat szerint a váradi utcanévtáblákon magyarul is fel kell tüntetni a köztér típusának megnevezését (utca, tér, park stb.), a rendelkezést mindmáig nem ültették gyakorlatba. Az EMI sürgette a megoldást, továbbá az önkormányzatnak címzett kérdéseikre várják a választ „Kijelenthetjük, hogy a nagyváradi városházán nincs semmiféle magyar nyelvű ügyfélszolgálat” – állapították meg az utóbbi napokban az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) helyi, illetve megyei szervezetének vezetői és tagjai. Az ügyfélszolgálat irodájában egyetlen dolgozó sincs, aki beszélne magyarul, holott egy 2001-es törvény előírja az állampolgárok anyanyelv-használati jogát a közintézményekben Az EMI-tagok megtudták: az iroda 12 alkalmazottja közül ketten beszélnek magyarul, egyikük szülési szabadságon van, a másiknak pedig külön irodája van a városháza emeletén. Az EMI képviselői ezért újabb panaszlevelet nyújtottak be. Azt is kérik a polgármestertől, hogy a városházán használatos formanyomtatványok magyar nyelvű példányaihoz is lehessen hozzájutni, jelezte Lovassy Cseh Tamás, az EMI nagyváradi szervezetének elnöke. /Nagy Orsolya: Nagyvárad: magyar ügyfélfogadást követel az EMI. = Krónika (Kolozsvár), júl. 8./
