Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 300 találat lapozás: 1-30 ... 241-270 | 271-300
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2010. január 28.

Márton: folytatni kell a kisebbségi törvénytervezet vitáját
Amint megkezdődik az új parlamenti ülésszak, meg kell keresni annak módját, hogy folytatni lehessen a kisebbségek jogállását szabályozó - a korábbi parlamenti ciklus idején elakadt - törvénytervezet bizottsági vitáját, ezt a jelenlegi kormányprogram is támogatja - mondta szerdán az MTI-nek Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője.
Az MTI azzal kapcsolatban kérdezte a honatyát, hogy a Mediafax hírügynökség kormányhoz közeli forrásokra hivatkozva tudni vélte: a PD-L és az RMDSZ tagjaiból álló kabinet azt szeretné, ha június végéig elkészülne a tervezet végleges szövege, és azt el is fogadnák.
Márton Árpád felidézte: az RMDSZ-t is magába foglaló Tăriceanu-kormány 2005-ben fogadta el és terjesztette a szenátus elé a kisebbségi törvény tervezetét, amely a parlament felsőháza el is fogadott. Miután a tervezet a képviselőházba került, annak megvitatására létrehoztak három szakbizottságot, a tanügyit, a jogit és a kisebbségjogit.
Csakhogy a konzervatív és a demokrata-liberális párti honatyák távolmaradása miatt az illetékes szaktestületek folyamatosan szavazatképtelenek voltak. A tanügyi bizottságot ráadásul a Nagy-Románia Párt (PRM) embere vezette - emlékeztetett Márton Árpád.
Később a demokrata-liberálisokkal sikerült ugyan megegyezni, de a tervezet vitája éppen a tanügyi bizottságban akadt el, mégpedig akkor, amikor a tanügyi fejezetnek már csak az utolsó cikkelye volt hátra. Az RMDSZ-es frakcióvezető emlékeztetett: ha túljutottak volna az utolsó cikkelyen is, akkor a tanügyi bizottság már nem lett volna többé illetékes a vitában, a munkát a másik két testület folytatta volna. A PRM-s politikus vezette tanügyi bizottságban azonban folyamatosan nem volt meg a szavazatképes többség, emiatt nem is lehetett továbblépni.
"Ez a játék folyt az akkori törvényhozási ciklus végéig, vagyis a 2008-as év végi választásokig" - mondta a romániai magyar honatya, emlékeztetve, hogy azután a PD-L a Szociáldemokrata Párttal (PSD) nagykoalíciót hozott létre.
Mivel 74 százalékos többséget élveztek a parlamentben, nem törődtek a kisebbségi törvény sorsával - tette hozzá. A nagykoalíció azonban 2009 végén felbomlott, államfőválasztást tartottak az országban, azután pedig létrejött a PD-L és az RMDSZ koalíciója, a szociáldemokraták ellenzékben maradtak.
A szövetség éppen a kisebbségi törvény ügyének rendezését szabta kormányzati szerepvállalásának egyik feltételeként. A kormányprogramba is bekerült, majd a parlament nagy többséggel el is fogadta, hogy folytatódjon az előző ciklusban elakadt törvénytervezet vitája.
A frakcióvezető emlékeztetett: a kormányalakítás után következtek a téli ünnepek, majd jött a parlamenti vakáció, amelyet csak a költségvetés elfogadása érdekében szakítottak meg egy rendkívüli ülésszakkal. A "rendes" ülésszak februárban kezdődik, megindulhat a kisebbségi törvénytervezet elfogadását célzó procedúra.
Márton Árpád jelezte: a jövő héten várhatóan megalakul az új házbizottság, amelynek el kell majd fogadnia a munkarendet. A frakcióvezetőknek is egyeztetniük kell. "Értelmetlen lenne azzal tölteni a következő négy évet, hogy minduntalan összeül az illetékes bizottság, majd tizenöt perc múlva feloszlik, mert nincsenek elegen" - mondta az RMDSZ-es frakcióvezető. (mti) Forrás: Transindex

2010. január 29.

Antal Árpád: A magyar nyelv hivatalossá tételét közösen kell követelni
Rendkívül fontos, hogy a székelyföldi önkormányzatok közösen fogalmazzák meg véleményüket, és emeljék fel szavukat bizonyos kérdésekben, például a magyar nyelv hivatalossá tételében, ám ilyen jellegű dolgokat sokkal óvatosabban kellene bejelenteni, és csak előzetes egyeztetés után — véli Antal Árpád, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke a Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés Ideiglenes Házbizottságának egy héttel ezelőtti felhívására reagálva. Helytelennek tartja, hogy a testület egyáltalán nem kereste meg az RMDSZ-t javaslatával, pedig a székelyföldi önkormányzatok 70—80 százaléka a szövetség színeiben nyert mandátumot, így megkerülhetetlen tényező.
A Székelyföldi Városok Szövetsége — melynek RMDSZ-es és MPP-s polgármesterek egyaránt tagjai — jó fórum lett volna egy nagygyűlésről való konzultációra, vélekedett, bár a Háromszék kérdésére elismerte: bizony akadozik a testület munkája, a sepsiszentgyörgyi RMDSZ—MPP-ellentét, a Kézdivásárhellyel kialakult konfliktus rányomta bélyegét az együttműködésre. A magyar nyelv hivatalossá tétele fontos, ki lehet nyilvánítani az akaratot, de ennek jogi következményei nem lesznek — hangsúlyozta. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. január 29.

Zászlóháború Makfalván
A rendőrség kihallgatta az MPP-s tanácsosokat
2009. december 23-án a Magyar Polgári Párt makfalvi szervezetének önkormányzati tanácsosai kitűzték a polgármesteri hivatalra a székely zászlót. Zsigmond Vencel polgármester feljelentést tett ellenük a rendőrségen. Az ügyben tegnap délelőtt az MPP-s önkormányzati képviselőket beidézték a makfalvi rendőrségre.
Márton Zoltán, az MPP alelnöke a rendőrségi meghallgatást követően kijelentette: – Mint a sejtésünk beigazolódott, Makfalva polgármestere feljelentése nyomán, amit a község MPP-s tanácsosai ellen adott be a rendőrségre, a szovátai rendőrség kiküldöttje nyilatkozatokat vett fel azoktól. Arra volt kíváncsi, ki volt az, aki kitűzte a székely zászlót a polgármesteri hivatalra. A tanácsosaink azt nyilatkozták, hogy együttesen tették, mind a hatan, így történt a jegyzőkönyv felvétele is. A rendőr biztosította a behívottakat, hogy nem követtek el bűncselekményt, egy szaktestület fogja megállapítani, hogy a székely zászló rasszista szimbólum-e vagy sem. Ha nem az, akkor Románia törvényei értelmében szabadon használható.
Aberráció, hogy a székely szimbólumok rasszista töltetűek lennének
Lényegesnek tartjuk ezt a kijelentést, úgy tűnik, hogy eddig még nem indítottak eljárást ebben az ügyben, ha a szakmai testület meghozza a határozatot, miszerint a székely zászló a román törvények szerint használható, mindenféle akadály és főleg félelem – mert a félelem miatt nem használják a falvakban a székely szimbólumokat – el fog gördülni, meg fog szűnni. Úgyhogy megköszönjük Zsigmond Vencel polgármester úrnak, hogy előremozdítja a székely szimbólumok használatát.
– Azt mondta, a polgármester tett önök ellen feljelentést. Mi volt az indoklásban?
– Nem indokolta. A polgármesternek nem kötelező tudni a törvényeket, ahogy a tevékenysége során számtalanszor beigazolódott. Feljelentette a Polgári Párt tanácsosait, mert kitűzték a polgármesteri hivatal homlokzatára a zászlót. Mivel feljelentés történt, a rendőrségnek kötelessége eljárni az ügyben, felvenni az érintettektől a nyilatkozatokat. A rendőrség képviselője kijelentette, megvárják a szakmai testület véleményezését, és annak a döntését veszik majd figyelembe az illetékes szervek.
– Milyen döntésre számítanak?
– A döntés szinte borítékolható. Gondolom, aberrációnak tűnik mindenki számára, hogy a székely szimbólumok rasszista töltetűek lennének.
A kifogásom: hogy nem volt erre törvényes alap
Zsigmond Vencel polgármester megkeresésünkre meglehetősen irritáltan reagált, és kijelentette: azért tett feljelentést a rendőrségen, mert a polgáriak tanácsi határozat nélkül tűzték ki a székely zászlót.
– Én megmondtam nekik, fogadjanak el tanácsi határozatot. Ők tanácsi határozat nélkül kitették, s én feljelentettem a rendőrségen. Ennyi. Ha megvan a határozat, tőlem kitűzhetik, ha akarják.
– Az MPP makfalvi szervezete tegnapelőtt közleményt adott ki, amelyben azt mondja, hogy: "tettével Makfalva polgármestere lett az első ember Romániában, aki eljárást indíttatott a székely lobogó ellen. Hargita és Kovászna megyék hajdani prefektusai csak fenyegetőztek, de Zsigmond Vencel a janicsárok elkötelezettségével támad saját nemzete szimbólumaira". Hogyan kommentálja ezt a kijelentést?
– Én nem foglalkozom ilyesmivel. Tegyenek ki tőlem akármilyen zászlót, engem nem zavar. Az én kifogásom az, hogy nem volt erre törvényes alap.
(mózes) Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. január 29.

Románia elismeri Moldova szuverenitását
Románia elismeri Moldovának a Szovjetunió szétesése után megszerzett szuverenitását, de nem ír vele alá határegyezményt – jelentette ki szerdán Chisinauban Traian Basescu román elnök, miután tárgyalt Mihai Gimpu ügyvezető moldovai államfővel.
"Megvitattuk a határral kapcsolatos kérdést. Románia soha nem fog aláírni dokumentumot a román- moldovai határ megállapításáról" – mondta Bascescu. Hozzátette: országa ugyanakkor kész az európai normák szintjén fenntartani a határ ellenőrzését.
A román elnök közölte: országa a következő négy évben kész 100 millió euró értékű vissza nem térítendő hitelt nyújtani Chisinaunak az oktatás és az infrastruktúra fejlesztésére.
A Romániával való szövetség az Európai Unióhoz közelíti Moldovát – ígérte Bascescu. Elmondta, hogy csak tavaly 14 ezer moldovai kapott román állampolgárságot, és meggyőződését fejezte ki, hogy ez a folyamat még intenzívebbé válik. Ígéretet tett arra, hogy növelni fogják a román főiskolákon tanuló moldovai diákok számát.
Mihai Gimpu rámutatott, hogy a liberális pártok alkotta koalíció hivatalba lépése óta a két ország között nincs véleménykülönbség. Hangsúlyozta, hogy Moldovának segítségre van szüksége, fejlesztenie kell az infrastruktúrát és meg kell oldania a gázkérdést. Forrás: Népújság (Marosvásárhely)

2010. január 29.

A szőke Tisza fekete napjai
Tíz éve, 2000. január 30-án az aranymosással foglalkozó nagybányai Aurul bányaipari vállalat létesítményéből mintegy 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. Az eddigi legsúlyosabb magyarországi vízszennyezés mintegy két hét alatt vonult le a folyó ottani szakaszán, felmérhetetlen károkat okozva. Erre emlékezve a magyar Országgyűlés február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánította. A szennyezés súlyosságára jellemző, hogy a minden élőlényre halálos cián koncentrációja a magyar szabvány szerint megengedett határérték 180-szorosa volt, a Szamos–Tisza összefolyásánál 135-szörös, a kiskörei víztározónál – a duzzasztásnak és az áradásoknak köszönhetően – 34-szeres, Szeged alatt 15-szörös értéket mértek. Halpusztulást még Belgrád alatt is észleltek, és még a Duna bulgáriai szakaszán is határérték feletti volt a koncentráció.

2010. január 29.

Cseke „jelentős változtatásokat” emleget
Ahol szükség lesz, leváltjuk a kórházak vezetőségét, és „nagyon rövid időn belül” jelentős változtatások következnek az egészségügyi rendszerben, fejtette ki Cseke Attila egészségügyi miniszter csütörtökön, Marosvásárhelyen tartott sajtótájékoztatóján.
Cseke kifejtette, hosszú évek után ő az első egészségügyi miniszter, aki nem folyamodik a kórház-vezetőségek leváltásának módszeréhez, és nem is szándékozik ezt tenni, de „ott, ahol szükséges lesz” leváltja a kórházigazgatókat.
„Vannak jó példák is, amelyek bizonyítják, hogy nem csak a finanszírozás számít, néha számít az ember is, a kórházigazgató hozzáértése” – mondta Cseke.
Arra a kérdésre, hogy a politikai kritérium mennyire fog számítani a leváltások ügyében, Cseke kifejtette, ezt a kritériumot még nem vette számításba, és nem kívánja kommentálni a kormánypártok között helyi szinten kötött egyezményeket.
„Elemezni fogjuk a helyzetet, és változtatásokat eszközlünk, mivel az e hónapi jelzések arra mutatnak, hogy gondok vannak egyik-másik kórház vezetőségi szintjén. A hatékonyságot fogjuk elemezni” – tette hozzá a miniszter.
Cseke Attila egészségügyi miniszter csütörtökön Marosvásárhelyen volt, ahol felavatott egy magán egészségügyi központot.
Mediafax. Forrás: Nyugati Jelen (Arad)

2010. január 29.

Tíz éve történt a tiszai ciánszennyezés
Tíz éve, 2000. január 30-án Romániában az aranymosással foglalkozó nagybányai (Baia Mare) Aurul bányaipari vállalat létesítményéből mintegy 100 ezer köbméternyi cianid- és nehézfémtartalmú szennyvíz zúdult a Lápos folyóba, ahonnan a Szamosba, majd a Tiszába került. Az eddigi legsúlyosabb magyarországi vízszennyezés mintegy két hét alatt vonult le a folyó hazai szakaszán, felmérhetetlen károkat okozva. Erre emlékezve a magyar Országgyűlés 2000. június 16-án február 1-jét a Tisza Élővilágának Emléknapjává nyilvánította.
A ciánfolt 12-én hagyta el Magyarország területét, óriási pusztítást hagyva maga után. 2000 áprilisi becslés szerint az érintett folyókban 1241 tonna hal pusztult el. A folyó azonban a vártnál gyorsabban tért magához. Fürödni már a szennyezés levonulása után nem sokkal lehetett, 2002-re rendbe jött az alacsonyabb rendű élőlények (kagylók, szitakötők, kérészek, rákok) állománya, s 3–4 év alatt a vízi élővilág 95 százaléka ismét megjelent a Szamosban és a Tiszában. A halászati vállalkozások vesztesége azonban óriási lett, mert csökkent a hozam, ma is magas a lebegő hordalék és az üledék nehézfémtartalma.
A magyar állam 2001-ben kártérítési pert indított az Aurul ellen, mivel az nem válaszolt a peren kívüli megegyezés iránti ajánlatra. Az elhúzódó perben 2006-ban a Fővárosi Bíróság közbenső ítéletként kimondta, hogy a ciánkatasztrófáért az Aurul jogutódát, a Transgold céget terheli a felelősség.
A környezetvédőket aggodalommal tölti el az is, hogy Verespatakon egy kanadai–román cég nyíltszíni fejtésből, ciánalapú technikával akar aranyat kitermelni, ami a 2000-es katasztrófa megismétlődésével fenyegethet. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

2010. január 29.

Băsescu: egy vérből valók vagyunk
Folytatta csütörtökön kétnapos moldovai látogatását Traian Băsescu államfő, aki Cahulban látogatást tett a helyi Bogdan Petriceicu Haşdeu Tudományegyetemen. Az államfő leszögezte: Bukarest azt szeretné, ha a Pruton túli köztársaságot is belefoglalná Brüsszel a Nyugat-Balkánként ismert országok csoportjába, ám megjegyezte, hogy ez az ország elmaradottsága miatt egyelőre nem lehetséges.
Románia addig is az ország partnereként és ügyvédjeként viselkedik majd az EU-ban. Az elnök szerint: Románia energetikai, közlekedési, oktatási és pénzügyi téren is támogatni kívánja keleti szomszédját. Băsescu közölte, tárgyalásokat kíván kezdeményezni a diplomák kölcsönös elismeréséről, és a Románia által moldovai diákoknak szánt 3400 fős ösztöndíjkeretet 5000-re kívánják növelni.
Az államfő nem szalasztotta el az alkalmat, hogy a két ország szoros kapcsolatát hangoztassa. „Senki nem tud meggyőzni arról, hogy más vér folyik bennünk, mint a moldovai állampolgárokban” – szögezte le, hangsúlyozta ugyanakkor, hogy Bukarest teljes mértékben elismeri Moldova függetlenségét és területi épségét. Mihai Ghimpu ügyvezető moldáv államfő megerősítette országa uniós csatlakozásra vonatkozó szándékát.
Az egyetemi beszédet követően Băsescu megtekintette a jövendő román konzulátus székhelyét. Az államfőt egyébként Cahulban is a chişinăuihoz hasonló fogadtatás várta, több százan álltak az utcákon az elnököt éltetve és egyesülést követelve. Băsescu korábban koszorút helyezett el a Ţiganca településen kialakított román katonai temetőben is.
A román államfő egyébként szerda este egy televíziós interjúban hevesen bírálta Vladimir Voronin korábbi kommunista moldáv elnököt, mondván, az nyilatkozataival ellentétben nem folytatott Európa-párti politikát. A moldovai kommunista párt válaszul élesen bírálta Băsescut.
A párt szerint Romániának azt a törekvését, hogy ne kössön határszerződést és alapszerződést Moldovával, sem jogi, sem diplomáciai, sem erkölcsi érvekkel nem lehet alátámasztani. Az ilyen hozzáállás nem illeszkedik az európai uniós tagországok államközi kapcsolatainak a gyakorlatába – áll a dokumentumban. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 29.

Feljelentette az RMDSZ a székely lobogókat kitűző MPP-seket Makfalván
Kihallgatta a rendőrség csütörtökön azt az öt makfalvi magyar polgári párti tanácsost, akiket a település RMDSZ-es polgármestere, Zsigmond Vencel azért jelentett fel, mert 2009. december 23-án kifüggesztették a székely zászlót a községházára. A rendőrök a heraldikusokra bízzák az ügy megoldását; a lobogó kifüggesztői csak abban az esetben számíthatnak bírságolásra, amennyiben kiderül, hogy a székely zászló rasszista elemeket tartalmaz.
A küküllőmenti színmagyar község polgármesterét – aki karácsony szombatján eltávolíttatta a zászlót –, az év elején az RMDSZ „a magyarság érdekeit szolgáló közéleti és politikai tevékenységéért” díszoklevéllel tüntette ki.
Eközben törvénytelenül leváltott helyettese, az MPP-t képviselő Vass Imre törvényszéki végrehajtóhoz készül fordulni. A Magyar Polgári Párt politikusát 2009. november 12-én végleges és megfellebbezhetetlen ítélettel helyezte vissza tisztségébe a táblabíróság, Zsigmond Vencel RMDSZ-es polgármester azonban nem hajlandó végrehajtani a taláros testület döntését.
Az elöljáró ehelyett egy állítólagos csalás és lopás miatt feljelentette Vass Imrét és feleségét, Gabriellát, akiket egy, a község lakóinak kiküldött körlevélben 8000 lej eltulajdonításával vádol. A vizsgálódást folytató Aldea Virgil Horaţiu segesvári főügyész elrendelte a nyomozás lezárását, és megállapította Vassék ártatlanságát.
Közben Zsigmond Vencelnek nem csak az MPP-vel tornyosulnak a gondjai. A székely zászlót a polgármesteri hivatal homlokzatáról eltávolító elöljáró a Székely Nemzeti Tanács és a református egyház kereszttüzébe került.
Eltávolította a zászlót, majd kitüntették
Zsigmond Vencel polgármester betartotta szavát: az elmúlt év december 23-án, amikor a település öt MPP-s tanácsosa kifüggesztette a községházára a székely zászlót, feljelentéssel fenyegette az ellenzék képviselőit. Panasza nyomán a rendőrség csütörtökön délelőtt behívatta az érintetteket, akiknek írásban kellett nyilatkozniuk cselekedetükről. „Számítottunk erre, mert a polgármester még a zászló kifüggesztésének pillanataiban a tudtunkra adta, hogy feljelent. Azt kiáltotta: Tudom én, hova kell telefonálni!” – idézte fel a Krónikának az egy hónappal ezelőtt történteket Márton Zoltán, az MPP sajtóbizottsági tagja.
A megfélemlítő akció ellenére mára egyre többen és egyre hangosabban követelik Zsigmond Venceltől, hogy helyezze vissza a községháza homlokzatáról levett zászlót. Mint arról beszámoltunk, miután a tanács MPP-s képviselői úgy döntöttek, itt az ideje kitűzni a székely lobogót, a polgármester előbb a makfalvi, majd a szovátai rendőr segítségét kérte a zászló eltávolítására. Mivel egyikük sem találta a lobogót törvénybe ütközőnek, megtagadták annak leszerelését. Ezek után, karácsony szombatján Zsigmond egy helyi lakost bízott meg a zászló levételével.
„Eredetileg azt szerettük volna, ha az RMDSZ-es kollégákkal közösen tesszük ki a zászlót, ők azonban tartózkodtak. Ekkor döntöttünk úgy, hogy kifüggesztjük mi, amit december 23-án meg is tettünk” – mondta Vass Imre, az MPP önkormányzati képviselője. Kérdésünkre, hogy érvényesnek tekinthető-e az a tanácsi határozat, amit a hét RMDSZ-es tanácsos tartózkodása mellett csak az MPP-s politikusok szavaztak meg, Vass belátta, hogy nem. „A határozat csak egy formaság lett volna. Amint a rendőrség is kiderítette, a zászló kitűzése nem ütközik jogi akadályokba, ezért nem is kellett volna szavazásra bocsátani. Törvény garantálja a nemzeti szimbólumok használatához való jogot” – tette hozzá Vass Imre. Bár még nem zárták le az ügyet, a csütörtöki meghallgatások után erre az álláspontra hajlanak a rendőrök is. A hatóság heraldikusok véleményét készül kikérni; amennyiben megállapítást nyer, hogy a székely zászló nem tartalmaz rasszista elemeket, kifüggesztése nem számít bűncselekménynek.
A zászlóügy nem csak az MPP-t háborította fel. A makfalvi Székely Nemzeti Tanács a hét végén elítélő nyilatkozatot adott ki, amelyben szóvá teszi, hogy „a polgármester ahelyett, hogy a község lakóinak nemzeti és népi önazonosságát a közigazgatás szintjén is megjelenítené, gyalázatos módon eltávolíttatta a községháza homlokzatára kitűzött székely lobogót”. Az SZNT-sek szerint Zsigmond cselekedete a csausiszta elnyomó rendszer rossz emlékét idézi.
A tiltakozó nyilatkozat megfogalmazói szerint a polgármester tettét az is súlyosbítja, hogy ő is részt vett az RMDSZ által szervezett csíkszeredai önkormányzati nagygyűlésen, ahol valószínűleg meg is szavazta az ott elfogadott memorandum szövegét. A magyar nemzeti jelképekről, illetve a Székelyföld sajátos jelképeinek szabad használatáról a nagygyűlés résztvevői leszögezik, hogy ezek éppen úgy részei a nemzeti és regionális identitásnak, mint az anyanyelv. „Követeljük, hogy Zsigmond Vencel kövesse meg a makfalvi székelyeket, akikre szégyent hozott, és most már ő személyesen tűzze ki a polgármesteri hivatal homlokzatára a székely lobogót” – áll továbbá a nyilatkozatban.
Szégyenletesnek tartja az elöljáró viselkedését a református egyház is. A település lelkipásztora, Kiss Károly a Krónikának nyilatkozva meghökkenésének adott hangot, feltéve a kérdést, miként viselkedhet így egy olyan település elöljárója, amelyben egyetlen kivétellel, mindenki a Székelyföld autonómiája mellett tette le a voksát.
„Tudtam, hogy Zsigmond Vencel nem fogja barátságosan szemlélni a székely zászlót, ám az, amit művelt vele, egyenesen szégyenletes. Számomra annál is inkább fájdalmas, mivel ez az ember a gyülekezetünk tagja” – fejtette ki Kiss Károly, aki maga adományozta a lobogót az önkormányzatnak.
A történtek után az RMDSZ-es polgármestert a párt megyei vezetősége vette védelmébe. Alig két hétre a zászló eltávolítása után, a szövetség megalakulásának 20. évfordulója alkalmából „a magyarság érdekeit szolgáló közéleti és politikai tevékenységéért” az RMDSZ díszoklevéllel tüntette ki.
Kérdésünkre, hogy helyesnek tartja-e a makfalvi elöljáró zászlóeltávolítási lépését, Lokodi Edit Emőke megyei tanácselnök szintén kérdéssel válaszolt: „Attól lesz jobb a makfalviak élete, hogy a községházán ott lobog a székely zászló?” Lapunk Zsigmond Vencelt is meg akarta kérdezni az ügyben, de a polgármester rendkívül ingerült hangnemben adta tudtunkra, hogy nem hajlandó nyilatkozni, majd lecsapta a telefont.
Nem mond le, végrehajtóhoz fordul
Makfalván nem csak a zászlóügy borzolja a kedélyeket. Vass Imre törvénytelenül leváltott alpolgármester a mai napig sem foglalhatta vissza székét. Bár az MPP-s politikusnak a Maros megyei táblabíróság végleges és megfellebbezhetetlen ítéletben szolgáltatott igazságot, Zsigmond Vencel nem hajlandó végrehajtani a döntést. Vass jogi képviselője, Kincses Előd marosvásárhelyi ügyvéd szerint makacskodásával a polgármester nem csak a jóérzés, hanem a törvény ellen is vét, amikor semmibe veszi a táblabíróság ítéletét. Vass Imre visszahelyezése mellett a taláros testület tagjai, Zoiţa Milăşan, Adela Vintilă és Rodica Micu elrendelték az alpolgármesteri fizetés visszamenőleg való folyósítását is.
„A döntés még tavaly november 12-én született. Amikor bementem a hivatalba, a polgármester azzal mentegetőzött, hogy előbb látni szeretné a táblabíróság indoklását. Utána még lehet szó arról, hogy megbeszéljük, adta tudtomra. A lényeg: Zsigmond időhúzásra játszik, és mindent megtesz annak érdekében, hogy ne kelljen alávetnie magát a törvénynek” – nyilatkozta a Krónikának Vass Imre, aki megválasztása után mindössze három hónapot tölthetett az alpolgármesteri székben. Vasst 2008. szeptember 24-én függesztette fel az időközben RMDSZ-többségűvé vált tanács. Mint mondja, ő nem ragaszkodik foggal-körömmel a tisztséghez, annál is inkább, mivel Zsigmond Vencel az első perctől tudtára adta, hogy nem hajlandó vele együttműködni.
Vass Imre azonban úgy érzi: az RMDSZ-es polgármester bojkottja nemcsak ellene, hanem az MPP és annak szavazótábora ellen irányul. „Bármit javasolunk a tanácsban, a polgármester leszavaztatja. Amikor a polgárőrség létrehozását szorgalmaztuk, azzal jött, hogy mi Magyar Gárdát akarunk a községbe. Most viszont mégis megalakul. Amikor minden más, székelyföldi községhez hasonlóan a Makfalvi Napok megrendezését javasoltuk, elvetette a gondolatot. Amikor hirdetőtáblák felállítását szerettük volna kieszközölni, nemet mondott. Ha a község két kisebb falujában, Szolokmában és Abodon fedett buszmegállót létesítettünk volna, lefújta. Amikor télire egy kisebb korcsolyapálya létesítését kezdeményeztük, nemleges volt a válasz” – sorolta a kudarcok listáját az MPP-s politikus. Mint hozzáfűzte, ezek után már sem a polgári pártot, sem a község népét nem lepte meg, hogy a polgármester nem volt hajlandó részt venni azon a székelyföldi majálison, amelyet Tőkés László EP-képviselő és Füzes Oszkár, Magyarország bukaresti nagykövete is megtisztelt jelenlétével. „Ezzel szemben az MPP minden egyes olyan RMDSZ-es kezdeményezést megszavazott, ami a község javát szolgálja” – nyomatékosította Vass Imre.
„Egy adott pillanatban azon voltunk, hogy mind a hat MPP-s tanácsos mondjon le. Nekem sem életcélom Makfalva alpolgármesterének lenni, a társaim sem a tanácsosi fizetésből élnek. Viszont azok, akik a tanácsba juttattak, arra buzdítottak, hogy ne hagyjuk magunkat, továbbra is dolgozzunk a közösség érdekében, és amikor a helyzet megköveteli, szálljunk harcba a polgármesterrel. Látván, hogy mit művel Zsigmond, egyre többen és egyre hangosabban állnak ki mellettünk” – mondta a polgári oldal képviselője. Ezek után Vassnak eltökélt szándéka, hogy amennyiben a polgármester a továbbiakban is megtagadja a bírósági ítélet életbe ültetését, törvényszéki végrehajtóhoz forduljon.
Csalással és lopással vádolt alpolgármester
A Zsigmond és Vass közötti nézeteltérés nem új keletű, a két makfalvi választott elöljáró a 2008-as választások előtt is összekülönbözött. A polgármester bűnügyi feljelentést tett Vass Imre felesége, Vass Gabriella ellen, akit azzal vádolt, hogy férjével együtt 80 ezer lejjel rövidítették meg az önkormányzat kaszszáját. A polgármester azt kifogásolta, hogy Vassék és az általuk fogadott gondozónő, Albert Margit jogtalanul folyamodott havi juttatásért az önkormányzathoz egy olyan személy gondozása címén, aki több időt töltött a dicsőszentmártoni kórházban, mint otthon.
A polgármester Vass Imre menesztését is az állítólagos csalás „számlájára” írta, majd azoknak a falubelieknek, akik tiltakoztak az MPP-s tisztségviselő elleni eljárás miatt, Zsigmond Vencel rövid levélben válaszolt. „Ha valóban az a véleménye, hogy közpénzből (melyben belefoglaltatik az Ön adója is) ellopott 8000 lej (10 hónapi mozgáskorlátozott gondozása és rokkantsági nyugdíja) viszszaszerzéséért – feljelentés alapján – tett polgármesteri intézkedések politikai bosszúként értékelhetők, én nagyon sajnálom, hogy Önnek egy olyan alkalmazottja van, aki kihasználva idős és beteg emberek kiszolgáltatottságát a lopást törvényerőre akarja emelni, amelyhez Ön is adta aláírását” – áll a Zsigmond által aláírt körlevélben.
A vizsgálat során Aldea Virgil Horaţiu segesvári főügyész Albert Margit és Vass Gabriella ártatlanságát állapította meg. „Ezek után nekem kellene rágalmazásért és becsületsértésért beperelnem Zsigmond Vencelt” – jegyezte meg Vass Imre, miközben az ügyészség vizsgálati eredményét mutatta.
Szucher Ervin. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 29.

Magyar rivalizálás a tanácsokban
A háromszéki városok önkormányzataiban tevékenykedő tanácsosok közül legtöbben úgy látják: van még javítanivaló az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) közti együttműködésben. A helyhatósági választások óta eltelt időszakban a 9 MPP-s, 8 RMDSZ-es és 4 román párti képviselőből álló sepsiszentgyörgyi testület ülései rendszerint a két frakció közti vitáktól voltak hangosak.
Sepsiszentgyörgy: vitáktól hangos testületi ülések
Klárik Attila, a tanács RMDSZ-es frakciójának vezetője a Krónika megkeresésére elmondta, az elmúlt másfél év tapasztalata azt mutatja, a polgári párti képviselőkkel egyénenként jól tudnak kommunikálni, a teljes frakcióval azonban már sokkal nehezebb együtt dolgozni. „Úgy tűnik, a polgári párti képviselők attól tartanak, ha kompromisszumot kötnek az RMDSZ-szel, elveszítik a szavazótáborukat.
Az ellenzéki magatartás azonban gyakran abszurd helyzetekbe sodorja az MPP-s tanácstagokat: az is előfordult, hogy a polgári párti képviselő a vita hevében a saját benyújtott javaslata ellen szavazott” – mutatott rá a frakcióvezető. Klárik úgy látja, az MPP képtelen csapatként fellépni, ezért gyakran megtörténik, hogy a bizottságokban egyetértenek, majd a plénumban felrúgják a megállapodást. Gazda Zoltán MPP-s önkormányzati képviselő szerint a polgári frakció gyakran elkövette azt a hibát, hogy első körben rendszerint Antal Árpád RMDSZ-es polgármesterrel és nem a szövetség frakciójával egyeztettek.
„Az együttműködési megállapodást a polgármester rúgta fel, amikor novemberben Bálint József MPP-s alpolgármester leváltását kezdeményezte és végül el is érte a célját – mondta Gazda. – Véleményem szerint minél hamarabb újra kell tárgyalni az együttműködést a város fejlődése érdekében.” Hangsúlyozta: az MPP-nek fontos a városfejlesztés, ezért a jövőben a sarkalatos döntések előtt szorgalmazzák az egyeztetést az RMDSZ frakcióval.
„Az újabb megállapodás azonban nem lesz feltételek nélküli” – tette hozzá. Mint kiderült, a hat RMDSZ-es, öt MPP-s és négy független képviselőből álló baróti önkormányzati testületben is rendszeresek a két frakció közötti nézeteltérések. Pál Szilágyi Zoltán, az RMDSZ frakcióvezetője úgy látja, mindkét fél nyitott a párbeszédre. „Szándékosan egyik fél sem akadékoskodik, a város érdekeit tartjuk szem előtt” – szögezte le az önkormányzati képviselő. Véleményét Szabó Miklós polgári párti tanácsos is osztja. „Érződik a szemléletbeli különbség, de a város érdekében mindkét fél hajlandó a kompromiszszumra az eredményes munka érdekében” – nyilatkozta a Krónika érdeklődésére.
Kézdivásárhely: rosszabbra számítottak
Kézdivásárhelyen az önkormányzati választások eredményeképpen Rácz Károly, az MPP jelöltje foglalta el a polgármesteri széket, a tanácstestületben pedig tíz MPP-s és kilenc RMDSZ-es képviselő tevékenykedik. A város alpolgármestere, Szarvadi József is az MPP-t képviseli. Rácz Károly polgármester a Krónika érdeklődésére elmondta: elfogadhatónak tartja a két frakció közti együttműködést, bár néha úgy érzi, hogy az RMDSZ-es tanácsosok a párt érdekeit tartják szem előtt.
Ennek ellenére a tanács működik, s a polgármester szerint most, a gazdasági válság idején még szorosabb együttműködésre lesz szükség a két frakció között, hogy a pénzhiányt a városatyák leleményességével ellensúlyozni tudják. Deme László RMDSZ-es tanácsos kifejtette: kezdetben úgy vélte, nehéz, vitáktól terhes négy évnek néznek elejébe. Ennek ellenére a szövetség képviselője szerint a két frakció reményein felül együtt tud működni. Deme László elmondta, hogy a bizottsági üléseket, majd frakción belüli megbeszéléseket követően nem a tanácsülésen terjesztik elő javaslataikat, hanem a polgármesterrel konzultálnak a viták elkerülése érdekében.
Csíkszereda: „összerázódott” a testület
Csíkszereda polgármestere, Ráduly Róbert-Kálmán érdeklődésünkre úgy nyilatkozott: az RMDSZ és MPP közti együttműködés folyamatosan javul a helyi önkormányzatban. A 12 szövetségi és 7 MPP-s tanácsosból álló testület Ráduly megfogalmazása szerint „2008-ban összerázódott, az elmúlt évben pedig a két frakció nagyon jól együtt tudott működni a város érdekében.” Xántus Attila, az RMDSZ-frakció vezetője is pozitívnak értékelte a polgári párttal fenntartott viszonyt.
„A közös munka jónak mondható annak ellenére, hogy voltak döntések, melyek kapcsán nem értettünk egyet az MPP-vel. A kényesebb problémákban azonban meg tudtunk egyezni” – mondta a frakcióvezető. Az MPP-s Pap Előd is hasonlóan nyilatkozik a kérdésben. „Az első fél év szinkópái után normálisnak mondható viszony alakult ki a két párt képviselői között”– magyarázta a polgári párti frakcióvezető.
Tusnádfürdő: a többség diktál
Tusnádfürdőn azonban szintén nem felhőtlen a viszony a két frakció között, az együttműködésének megítélésében, mint kiderült, jelentős különbségek vannak. Míg a fürdőváros MPP-s polgármestere, Albert Tibor érdeklődésünkre úgy nyilatkozott, a négy MPP-s, három szövetségi és egy független képviselőből álló tanácstestület munkáját eddig eredményes együttműködés jellemzi, az RMDSZ-es Butyka Zsolt szerint a jelentős döntéseket rendszerint a többségben lévő polgáriak hozzák meg. „Az MPP lehetne nyíltabb, közlékenyebb is” – mondta a szövetség tanácsosa.
Székelyudvarhely: marad a viszály
Székelyudvarhelyen mindössze néhány hónap telt el azóta, hogy újraalakult a városi tanács, s az eredményhirdetést követően a testület képviselői egyaránt úgy nyilatkoztak: remélik, hogy eredményesebb lesz majd a két, egyaránt 9-9 tagú frakció együttműködése. Az új testületben, mint ismeretes, a Zöld Párt is kapott egy mandátumot. A csütörtöki tanácsülést követően megtudtuk: az RMDSZ és az MPP képviselői mára már nem enynyire derűlátóak.
„Azt látom, hogy az RMDSZ frakciója nem elég nyitott, nem elég rugalmas, ugyanakkor bizalmatlanságot is érzek, és azt, hogy rendszerint erőből állnak hozzá a feladatokhoz – nyilatkozta kérdésünkre Szász Jenő, Székelyudvarhely MPP-s alpolgármestere. – Sokszor nehezen, kompromisszumok révén hozzuk meg a legtöbb döntéseket.” Szász úgy véli, Bunta Levente polgármester részéről aktívabb munkára van szükség a jövőben. A polgári párt elnöke azt is elvárja, hogy az RMDSZ-es városvezető jóval több munkát bízzon a képviselő-testületre. Nehezen megy az együttműködés Bunta Levente szerint is.
„Sok energiába kerül, hogy bármiféle előrelépés történjen a közös munkában. Sokszor úgy érzem, hogy csak akkor vagyunk eredményesek, ha jól kifárasztjuk egymást” – magyarázta a Krónikának Székelyudvarhely polgármestere. Bunta szerint Szász Jenő tevékenysége is kifogásolható. „Keveset jár be dolgozni, és olyankor is két órát dolgozik. A helyébe szégyellném felvenni a fizetést. Egyedül a tanácsülésen villog” – jegyezte meg Bunta. Ami az MPP-s tanácsosok munkáját illeti, a polgármester elmondta, van, aki többet, van, aki kevesebbet dolgozik, attól függően, hogy kit milyen feladatokkal bíznak meg.
A gyergyószentmiklósi tanácsban tíz polgári párti és hét RMDSZ-es tanácsos dolgozik. „A testületbeli viták nem amiatt vannak, mert más pártokat képviselünk” – jelentette ki a Krónika kérdésére Gáll Árpád, az RMDSZ-frakció vezetője. Véleményét az MPP-s frakcióvezető, Dr. Simon Katalin-Emese is osztja. Emlékeztetett: korábban kizártak öt RMDSZ-es tanácsost a szövetségből amiatt, hogy a pártérdek ellenére megszavazták a távfűtésrendszer felújítására vonatkozó polgári párti beadványt.
A frakcióvezető elismerte, hogy noha éppen az említett munkálatokat célzó döntések meghozatalánál kezdetekben kemény RMDSZ-es ellenállásba ütköztek, az említett öt RMDSZ-es tanácsosnak köszönhetően, „az utolsó száz méteren, még tél beállta előtt sikerült felújíttatni a város fűtésrendszerét a magyarországi érdekeltségű Thermoenergy Kft.-vel. Érdeklődésünkre mindkét frakcióvezető a rendszer felújítását nevezte a tanácstestület legfontosabb megvalósításnak. Az RMDSZ soraiból kizárt öt tanácsos – Tinka Kálmán, Gáll Árpád, Kastal László, Suciu Gábor és Len Emil – továbbra is folytatja tevékenységét mindaddig, amíg hivatalos törvényszéki határozat nem születik a mandátumuk megszűnéséről.
Bíró Blanka, Csáki Emese, Forró Gyöngyvér, Gyergyai Csaba, Jánossy Alíz. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 29.

A magyar-román államközi egyezmény felülvizsgálatát javasolják
Az állampolgári jogok biztosa az ötvenéves magyar-román államközi egyezmény felülvizsgálatát és a közoktatási törvény módosítását javasolja, valamint új idegenrendészeti szabályozást lát szükségesnek a magyar és román állampolgár kapcsolatából született gyermekek érdekében - közölte az Országgyűlési Biztos Hivatala pénteken.
A Szabó Máté ombudsmanhoz érkező egyik panasz szerint az apa magyar, román állampolgár élettársa azonban a közös gyermekeik születésekor még férjnél volt és a férj szintén román állampolgár. Az apa szerette volna a nevére venni a gyerekeket, miután azonban ők élettársi kapcsolatból származtak, csak a román férj nevét kaphatták meg. Az anya később elvált a férjétől, hozzáment a magyar állampolgárságú apához, de ez sem hozott megoldást: az apasági vélelem megdöntésére irányuló pert magyar bíróság előtt nem lehet megindítani. Így viszont a gyermekek nem kerülhettek a magyar állampolgár apa nevére, nem kaphatnak magyar állampolgárságot, és így szociális támogatás, iskoláztatás sem jár nekik.
A biztos szerint a férjnél lévő anyák élettársi kapcsolatából származó gyermekek esetében az anyakönyvbe a gyermekek apjaként a férjet kell bejegyezni. A magyar állampolgár gyermeke a születésekor megszerzi ugyan a magyar állampolgárságot, amennyiben azonban a nem magyar állampolgár anya férje külföldi, az apaság vélelmének megdöntéséig a gyermeket nem lehet magyar állampolgárnak tekinteni. Ez akkor is így van, ha az anya magyar állampolgár élettársa elismeri, hogy a gyermek tőle származik.
Egy több mint 50 éve kihirdetett magyar-román államközi egyezmény alapján az állampolgárság szerinti bíróság - ebben az esetben a román - jogosult dönteni az apasági vélelem megdöntéséről. Amióta Magyarország és Románia is az Európai Unió tagja és a személyek szabad mozgását és tartózkodását alapvető jogként kell biztosítaniuk, gyakoribbak az élettársi kapcsolatok, és ezekből több gyerek születik - emlékeztetett az ombudsman.
Szabó Máté mindezek után felidézte, hogy Magyarország és Románia a gyermekek jogairól szóló ENSZ egyezménnyel vállalta, hogy hatóságaik és törvényhozó szerveik a gyermeket érintő minden döntésükben elsősorban a gyermek mindenek felett álló érdekét veszik figyelembe, továbbá meghoznak minden olyan intézkedést, amely szükséges az egyezményben elismert jogok érvényesüléséhez. Ezért az országgyűlési biztos a fél évszázados államközi szerződés felülvizsgálatát javasolta.
Felkérte az oktatási és kulturális minisztert, hogy törvénymódosítással tegye lehetővé a hasonló helyzetben lévő, nem magyar állampolgár kiskorúak ingyenes alapfokú oktatását. Az igazságügyi és rendészeti minisztert felhívta egy olyan idegenrendészeti jogszabály megalkotására, amely az ilyen kiskorúakra is kiterjeszti az Európai Gazdasági Térség vagy harmadik országbeli állampolgárok tartózkodására és okmányokkal történő ellátására vonatkozó szabályokat - áll a közleményben. Forrás: Krónika (Kolozsvár)

2010. január 29.

Ellenzik a verespataki aranybánya megnyitását
A verespataki aranybánya megnyitása ügyében az RMDSZ egy évtizeden át következetes volt: mindvégig elleneztük a környezet egyensúlyának megbontására irányuló törekvéseket, és nem támogattuk a város elköltöztetését.
Egyébként a cián alapú kitermelés betiltását célozó törvénytervezet egyik kezdeményezőjeRMDSZ-politikus, de ezt a tervezetet a román parlament nem szavazta meg – jelentette ki Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter.
A Roşia Montană Gold Corporation városrendészeti engedélyét a törvényszék semmisnek nyilvánította, és amíg a cég az újabb engedély kiváltásához szükséges dokumentumokat nem szerzi be, addig nem foga verespataki bányanyitási terv továbblépni. A RMGC-nak olyan környezetvédelmi hatástanulmányt kell bemutatnia, amely által mindent kételyt el kell oszlatni, válaszolnia kell minden felmerülő kérdésre.
Nemrég találkoztam a vállalat képviselőivel, ahol elmondtam, készen állok meghallgatni minden álláspontot – mind a cég, mind a kezdeményezést ellenző zöld szervezetek érveit –, de az ország törvényeit mindenkinek szem előtt kell tartania, a RMGC-nek is teljesítenie kell a beruházás jogi feltételeit – hangsúlyozta Borbély László.
A környezetvédelmi és erdészeti miniszter ugyanakkor arról is tájékoztatott, hogy a minisztérium keretében működő, a verespataki tervvel kapcsolatos bizottság létrehozására azért volt szükség, hogy hatékonyabbá váljon a munka a tárcán belül. Forrás: erdon.ro

2010. január 29.

Kolozsvári egyetemi tanárok tartottak előadást Szatmárnémetiben
Szatmár megye – Gondolati kihívások a harmadik évezred elején, ezzel a címmel tartották meg tegnap délután a Szatmár Megyei Múzeum égisze alatt működő művelődési kör idei első, kihelyezett ülését.
Egyed Péter és Veress Károly kolozsvári egyetemi tanárok tartottak előadást, felkért hozzászóló volt Nm. és Ft. Schönberger Jenő megyés püspök, Ádámkó István, a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont igazgatója, valamint Schmidt Dániel filozófiatanár. Forrás: erdon.ro

2010. január 29.

Tőkés: még kísért Ceauşescu
Temesvár a sokféleségben megvalósuló európai egység szellemét előlegezte meg, amikor mintegy tíz nemzeti és ugyanannyi vallási közössége összefogott a közös ellenség ellen, és elindítója lett a Bukarestben kiteljesedő romániai népfelkelésnek – mondta Tőkés László európai parlamenti (EP) képviselő, volt erdélyi református püspök szerda este Brüsszelben, a Konrad Adenauer Alapítvány irodájában tartott megemlékező rendezvényen.
Húsz évvel a temesvári népfelkelés után – Románia útja a demokratizálódás felé címmel tartott előadásában felidézte, hogy „temesvári gyülekezetünk és testvéregyházai, a város magyarsága, többségi román lakossága és többi nemzeti közössége – hosszú adventi várakozás nyomán – 1989 szabadító karácsonyán tűrésének határára és megszólalásának küszöbére érkezett”.
Kitért arra, hogy „Ceauşescu szelleme változatos alakban és formában ma is visszakísért”, és hogy „a volt szovjet tábor országainak csatlakozásával az Európai Unió a posztkommunizmus erkölcsi válságát is megörökölte”.
„A vasfüggöny által elválasztott nemzetek és országok integrációja csak úgy valósulhat meg, ha a gyűlölet destruktív ellenkultúráját meghaladva, egy hitében és erkölcsi téren megújuló Európa spirituális egységét sikerül megteremtenünk” – fogalmazott Tőkés László.
Az MTI tudósítójának kérdésére, amely a Ceauşescu házaspár kivégzéséről szóló véleményét firtatta, Tőkés azt mondta, hogy az eljárás és a kivégzés nem felelt meg a jogállamiság követelményének, de olyan magyarázatokat hallott, hogy a bukott diktátor puszta életben maradása is bátorította volna híveit. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. január 29.

A Hunyad megyei szórvány-magyarságot támogatná a Kovászna megyei önkormányzat
Noha az együttműködés nem hivatalos formában már közel egy éve zajlik Hunyad és Kovászna megye között, most írásos megállapodás is születik a közös kulturális, oktatási és tudományos programok lebonyolításának céljából - döntött a Kovászna megyei önkormányzat mai rendes ülésén.
„A megfelelő anyagi is politikai támogatással ez mindkét megye magyarságának, jelentős eredményeket hozhat. Itt, Székelyföldön nem nézhetjük karba tett kézzel, hogy a szórványvidéken apad a magyarság száma. Nekünk belső anyaországként kell segítséget nyújtanunk” – hangsúlyozta Tamás Sándor megyei önkormányzati vezető.
A Hunyad megyei magyar szórvány támogatása prioritást élvez a megyei tanács idei tervei közt. (hírszerk.) Forrás: Transindex.ro

2010. január 30.

A Duna Televízió a legkedveltebb és legnézettebb Erdélyben
A magyar és román nyelvű kereskedelmi csatornákat is megelőzve szilárdan őrzi vezető helyét a Duna Televízió az erdélyi televízió-szektorban – derült ki a Duna Televízió Zrt. megrendelésére a független Outdoor Media Audit Kft. által, 2009. november 11. és 2009. december 23. között, az erdélyi magyarság körében végzett reprezentatív, személyes megkeresésen alapuló kérdőíves felmérésből.
A kutatás eredményeit a Duna Televízió elnöke, Cselényi László és Katona Erika stratégiai igazgató Gyergyószentmiklóson jelentette be a sajtó képviselőinek. A Nemzet Televíziója munkatársai január 28-án érkeztek a Gyergyói medencébe, azzal a céllal, hogy az erdélyi közönséggel találkozhassanak.
„Számunkra nem a tiszavirág-életű, politikai szóvirágok a fontosak, hanem egyéb: a nemzeti együvé tartozás, a közös szellemi égbolt, a magyar kultúra, bárhol is éljünk a világon” – fogalmazott Cselényi László.
Katona Erika stratégiai igazgató kiemelte: a legfontosabb, legtárgyilagosabb és leghitelesebb hírforrásnak erdélyi magyar nézőink a Duna Televíziót tartják. „Hihetetlen büszkeséggel tölt el minket, hogy a felmérés szerint a Duna Televízió a legkedveltebb csatorna Erdélyben, hiszen nemzeti intézményként az a feladatunk, hogy tájékoztassunk, kulturális értékeket közvetítsünk, ami által összekötő kapocs lehetünk a világ magyarsága számára” – mondta Katona Erika.
A stratégiai igazgatója elmondta, hogy az Outdoor Media Audit Kft. reprezentatív kutatása bizonyította: a Duna Televízió érte el a legnagyobb közönségarányt Erdélyben a televíziók között, az erdélyi magyarság a Duna Televízió nézésére szánja a legtöbb időt naponta. Hozzátette: a szektorban a Nemzet Televízióját tartják a legigényesebb nemzeti kulturális csatornának.
A felmérés kimutatta, hogy a vallásos értékeknek is a Duna Televízió kedvez leginkább. Az erdélyi közönség pedig a közszolgálati csatornák közül a Duna Televíziót tartotta a legfiatalosabbnak, ráadásul az adatok szerint az igényes kulturális műsorkínálat is lehet vonzó a fiatalok számára.
Herczeg Dóra
Duna Tv. Forrás: Erdély.ma

2010. január 30.

Élünk-e nyelvi jogainkkal?
Élni kell meglévő nyelvi jogainkkal, és újabbakat kell kivívnunk — hívja fel a figyelmet több erdélyi magyar civil szervezet abban a kétnyelvűség tiszteletben tartását követelő kiáltványban, amelyhez az elmúlt napokban egyre többen csatlakoztak, Sepsiszentgyörgyön pedig villámcsődületet is rendeztek az egyik szupermarket előtt magyar nyelvű feliratokért, kiszolgálásért, a helyi közösség iránti tiszteletért.
Úgy tűnik hát, hogy a civil szférára hárul az anyanyelvhasználatot biztosító törvények gyakorlati alkalmazásának feladata, miután a politikumnak sikerült elérnie ezen jogok törvénybe iktatását. Rendjén is lenne így a dolog: az erdélyi magyar társadalom különböző rétegei lehetőségeikhez és szándékaikhoz mérten más-más oldalról közelítenék meg ugyanazt a kérdést, a politikus a törvényhozásban, a civil szféra a maga eszközeivel a gyakorlatban küzdene ugyanazokért a célkitűzésekért — így például az anyanyelvhasználat kiszélesítéséért, a magyar nyelvű oktatás bővítéséért vagy a különféle autonómiaformákért.
Rendjén lenne mindez, ha valóban hosszú távú stratégiai elgondolás, a politikum és a civil szféra a magyarság közös érdekeiért való együttműködése állna a háttérben. Félő azonban, hogy inkább afféle vészharangkongatás a civilek kezdeményezése. Mely arra figyelmeztet bennünket, hogy kényelemből, megszokásból, félelemből gyakran önként lemondunk a minket megillető jogokról, nem beszélünk magyarul ott és olyankor, ahol és amikor ezt tehetnénk, tétlenül nézzük, ahogy ellepnek a román feliratok, az üzletek polcain a termékek nevét sokszor csak románul tüntetik fel, különféle adminisztratív ügyeket az állam nyelvén intézünk. És inti a politikumot is: vezetőinknek nem szabad elégedetten hátradőlniük, hisz rengeteg még a tennivaló, a törvényes háttér elfogadása után az ellenőrzési folyamatra is oda kell figyelni, a helyi tanácsokban, intézményekben pedig igazi kétnyelvűséget kell meghonosítani, különösen a szórványban élők számára újabb jogokat, az anyanyelvű oktatás kiterjesztését kell kivívni, hosszú távon pedig a kulturális és a területi autonómiák révén biztosítani, hogy bárki kerüljön is hatalomra Bukarestben, mindezeket el nem törölheti.
Jó lenne hát, ha a politikum ezúttal meghallaná a civilek kiáltását — ellenkező esetben mindkét fél küzdelme kudarccal végződhet.
Farcádi Botond. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. január 30.

Borbély: az RMGC köteles teljesíteni a jogi feltételeket
A verespataki aranykitermelést tervező Roşia Montana Gold Corporation (RMGC) köteles teljesíteni a beruházás jogi feltételeit, például olyan környezetvédelmi hatástanulmányt kell bemutatnia, amely mindent kételyt eloszlat az esetleges környezeti károsodással kapcsolatosan – mondta Borbély László környezetvédelmi és erdészeti miniszter Bukarestben.
Az ezzel kapcsolatos közleményben a tárcavezető emlékeztet arra, hogy az RMDSZ egy évtizeden át következetes volt a verespataki aranybánya megnyitása ügyében, mindvégig ellenezte a környezet egyensúlyának megbontására irányuló törekvéseket, és nem támogatta a város elköltöztetését. Emlékeztet arra is, hogy a cián alapú kitermelés betiltását célzó törvénytervezet egyik kezdeményezője szintén RMDSZ-politikus volt, de ezt a tervezetet a parlament nem szavazta meg.
Borbély utalt arra is, hogy a kanadai-román vállalat városrendészeti engedélyét a törvényszék semmisnek nyilvánította. Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter 2007-ben éppen a jogi kifogásokra hivatkozva függesztette fel az engedélyezései folyamatot. Amíg a cég az újabb engedély kiváltásához szükséges dokumentumokat nem szerzi be, addig nem lehet továbblépni a verespataki bányanyitási terv megvalósításában, például olyan környezetvédelmi hatástanulmányt kell bemutatnia, amely által mindent kételyt el kell oszlatni, válaszolnia kell minden felmerülő kérdésre – szögezte le Borbély László.
„Nemrég találkoztam a vállalat képviselőivel, ahol elmondtam: készen állok meghallgatni minden álláspontot – mind a cég, mind a kezdeményezést ellenző zöld szervezetek érveit –, de az ország törvényeit mindenkinek szem előtt kell tartania, a RMGC-nek is teljesítenie kell a beruházás jogi feltételeit” – hangsúlyozta a tárcavezető.
Megállapította: a minisztérium keretében működő, a verespataki tervvel kapcsolatos bizottság létrehozására azért volt szükség, hogy hatékonyabbá váljon a munka a tárcán belül. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

2010. január 30.

Akinek megérintette a lelkét Erdély
Beszélgetés Sas Péter irodalom- és művelődéstörténésszel
Olyan gazdag és olyan lebilincselő az erdélyi művelődés, a transzszilván kultúra, hogy én azon a »lelketlen« emberen csodálkoznék, akinek a lelkét mindez nem érinti meg”. –
„Ez az életem” – mondta Sas Péter, amikor minap munkájáról faggattam. A magyarországi irodalom- és művelődéstörténész legújabb kötetének, a Kós Károly képeskönyv című munkájának bemutatója alkalmával tartózkodott Erdélyben, így Kolozsváron is. Az 1954. október 1-jén Budapesten született művelődéstörténész középiskolai tanulmányait a Kossuth Lajos Gimnázium orosz–latin tagozatán végezte, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karának magyar–történelem szakán szerzett diplomát. Első munkahelye az Országos Széchényi Könyvtár, majd a Corvina Könyvkiadó, utóbb a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Történettudományi Intézete volt. A későbbiekben szellemi szabadfoglalkozásúként folytatta az Erdéllyel kapcsolatos kutatói és feldolgozói tevékenységét. Jelenleg az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos munkatársa, fő kutatási területe a 20. századi erdélyi magyar művelődéstörténet. Portré- és dokumentumfilmet készített a Duna Televíziónak Kelemen Lajosról, Imreh Istvánról, Kós Andrásról, a kolozsvári ferencesekről és az erdélyi piaristákról. Kós Károly életműve kutatásért 2003-ban a debreceni KLTE Történelmi Intézetének Erdélytörténeti Alapítvány díjasa, 2007-ben – az indoklás szerint – „az erdélyi műveltségre, ezen belül különösen Kós Károly munkásságára összpontosuló tudományos kutatói és irodalmi tevékenysége elismeréséül” Kós Károly-díjat kapott.
- Sokan és sokat írtak az elmúlt évtizedekben Kós Károlyról. Eddigi kutatásai során ön is nagy figyelmet szentelt az erdélyi magyar író, építész, grafikus, könyvtervező és -nyomtató, politikus életművének a feltárására. Hiánypótló értékű például a 2003-ban napvilágot látott ön által összegyűjtött, sajtó alá rendezett és szerkesztett, Kós Károly levelezését tartalmazó kötet. Ezen munkák sorát folytatja a csíkszeredai Pallas-Akadémia kiadásban tavaly év végén megjelenő Kós Károly képeskönyv című kötet. Mitől másabb ez a munka, mint a többi, illetve miben nyújt újat az olvasó számára, ami a Kós-életmű feltárását illeti?
– Reményik Sándor hallhatatlan mondatainak egyike, hogy mindenkinek megvan a maga Kolozsvárja. Ezt parafrazálva – kis túlzással – gondolhatom, hogy mindenkinek meglehet a maga Kós Károlya. A róla alkotandó képekben váltakozva lehetnek egyezőségek és eltérések. A Kós-i életműnek néhány szelete – főleg az építőművész és az íróművész – jobban kidolgozott, kimunkált sokoldalú tevékenységének más részeinél. A most kiadott könyvet az életmű egészét átfogó, annak történelmi hátterét kiemelő bemutatásnak szántam, mint a róla korábban megjelenteket. Talán jobban kiviláglik, ugyanazon időszakban hogyan alkotott a különböző területeken, sokrétű, egymásból építkező és az egymást erősítő tevékenységei miatt miért kaphatta munkássága a polihisztor jelzőt, melyet inkább a tudományos életben alkotók szoktak kiérdemelni. Arra törekedtem, hogy minél reálisabban, ne a legendák homályában mutassam be Kós Károlynak mindig a valóság talaján álló, a túlbonyolított belemagyarázások ellenére nagyon egyszerűként, lényegre törekvőként jellemezhető munkásságát. Puritán életvitele, gondolkodásmódja mind építészetében, mind írói, mind grafikusi, képzőművészeti alkotásaiban kerülte a sallangot, az értelmetlen, oda nem illő díszítést. Egyik kedves és meghatározó mondását idézve: „Nem elég egyszerű ahhoz, hogy monumentális lehessen.” Ezért hárítom el azokat a nagyon tetszetősnek tűnő, pl. a Varjúvár elhelyezésével, a nap állásával, beverődési szögével s mifenével kapcsolatos elméleteket, melyek – legalább is szerintem – nem találnak Kós Károly sem fiatalkori, sem öregkori gondolkodásmódjával, jelenjenek meg bármilyen tetszetős és vastag, s drága albumokban. Ugyanígy, a leszármazottak – Dr. Kós Károly néprajztudós és Kós András szobrászművész – segítségével a helyére tehető ugyancsak a legendák ködébe emelt származása, nevének egykori sch-val való írásmódja. Az unokai székelyek közül származik a Kós család, akikből házasságok révén a szász társadalom tagjai lettek, s így „torzult el” nevük szerepeltetése. Úgy gondolom a székely származás tudata sem alábbvaló a hugenotta s más hangzatos eredetkutatásnál. Ha valaki a mai korra jellemző szenzációt keresi, azt Kós Károlynál nem találhatja meg. De megkaphatja, hogy mire képes az elkötelezett, a szülőföldön és a szülőföldért végzett munka, mely a legnehezebb időszakban is meghozta a barátokat, a munkatársakat, a továbblépésre, az újabb munkálkodásra serkentő vitapartnereket, az elismeréseket és a közösségért végzett munka jól eső fáradságát, amelytől lehet csak igazán jól aludni. A képeskönyv nemcsak sok, eddig ismeretlen felvételt tartalmaz, utal egy másik Kós-i alapvetésre, a képben való gondolkodásmódra. Saját bevallása szerint először a rajzok születtek meg s utóbb a hozzájuk fűződő szöveg. Lássuk életművét az általa használatos formában, a kép és a szöveg egységében.
– Ezekben a napokban mutatták be Kolozsváron a Lucius Kiadó gondozásában megjelenő Erdély legendás levéltárosa. Kelemen Lajos és az erdélyi magyar tudományosság című könyvét, valamint a Kriterion kiadásában napvilágot látott Művelődéstörténeti tanulmányok 2. kötetét. Tudomásom szerint az ön által összeállított és szerkesztett előbb említett munkák mellett előkészületben van a Kelemen Lajosról szóló monográfia is. Ez doktori dolgozatának a témája is. Miért irányult figyelme a legendás erdélyi levéltáros életművének a feldolgozására?
– Meglátásomban vannak az erdélyi történelemnek, a honi művelődésnek, a kultúrának – összességében az erdélyi magyar népnek – megingathatatlan, kivághatatlan, őserejű fái. Honnan ez a hasonlat? Transilvania, magyarosan Erdőelve, Erdőntúli terület nyilván valamilyen ősrengeteg lehetett, amelyben a többi fától védetten kifejlődhettek vén fa matuzsálemek, díszei és szimbolikus megjelenítői fa-nemzetségüknek. Képletesen szólva efféle emblematikus megjelenítői a magyarság erdélyi szellemi honfoglalóinak a sokat emlegetett Körösi Csoma Sándorok, Bod Péterek, Mikó Imrék, akikről minden jelző használata nélkül, csupasz nevük olvasása során is kötetnyi adat tolulhat az olvasó emlékezetébe. Ezek sorába illesztem én az általam elképzelt Panteonomban Kós Károly – s még sok más csodálatos és újrafelfedezésre váró személyiség mellett – Kelemen Lajos senki mással össze nem téveszthető egyéniségét. Vélekedésem szerint Kelemen Lajos tekinthető a 20. század Mikó Imréjének, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és az erdélyi tudományosság megújítójának, továbbélése legmeghatározóbb személyiségének. Ha Erdéllyel kapcsolatos történelmi könyveket, vagy regényeket olvastam, szinte mindig ott volt a segítségét köszönő mondat. Ma már elképzelhetetlen önzetlenséggel segített mindenkit, akár lemondva saját gyűjtéséről is. Nem önmagát, az elvárt eredményt, patetikusnak tűnő szóval az ügyet tekintette és helyezte előtérbe. Tudta, hogy a témában korábban megjelent könyvek összesítő kötetté kompilálása helyett a forráskiadásra, az újabb eredmények elősegítésének kevésbé látványos, de hathatósabb formájára kellene összpontosítani. Sokan tőle várták Erdély története megírását. Ha az általa elképzelt módon akarta volna ezt megtenni, csak a források felhasználásával tehetett volna eleget a felkérésnek. Ehhez azonban először össze kellett gyűjtenie azokat, bevive, bevitetve a tudomány hombárjának különböző rekeszeibe, a levéltárba. Ehhez a feladathoz és az anyag feldolgozásához nem lehetett elegendő az életideje. Arra azonban elég volt, hogy a levéltár kiépítésével, kiteljesítésével megteremtse a lehetőséget a következő korosztály, korosztályok számára a szintetizálás, a tudományos összesítés lehetőségét. Ha Ő nem lett volna, ma nem forgathatnánk Szabó T. Attila Szótörténeti Tárát, s nem örvendhetnénk Jakó Zsigmond erdélyi okmánytárainak sem. Az egyik legnagyobb erdélyi tanítómester volt, aki saját példájával adta a mintát, s tudományos fokozat nélkül is akadémikusokat nevelt az erdélyi tudományosságnak. Kelemen Lajos naplója és levelezése közreadása után két éven belül szeretném monográfiáját összeállítani és egy kegyes kiadó közreműködésével eldönthetővé tenni, hogy – amint Kós Károly esetében – a legenda tetszetősebb-e, vagy a képzeletet is felülmúló valóság.
– Ugyancsak friss munka a kolozsvári Kriterion Könyvkiadó által kiadott, ön által szerkesztett Dsida Jenő emlékezete című kötet. Dsida és Kolozsvár című tanulmányában, többek között, arra keresi a választ, hogy Kolozsvár miként vált a szatmári születésű költő városává, milyen volt Dsida Kolozsvár-képe. Kutatómunkáját figyelembe véve, ön is sokat tartózkodik a kincses városban. Mit jelent, mit nyújt Sas Péter számára a kincses város, milyen az ön Kolozsvár-képe?
– Kolozsvár képemnek talán legjellemzőbb vonása az, ami nem látható. A belső Kolozsvár, amely nem a homlokzatokban, a megkopott, vagy talán már el is tűnt csillogásban létezett. A falakon belüli, a lelkekben, a viselkedésekben, az életmódban, a világlátásban meglévő város az én városom. A Krisztus rajzolta kultúrkör átmérőjén belüli, keresztény lelkületet sugalló város. A tudomány, a művelődés tette kincsessé ezt a Szamos parti metropoliszt s különböztette meg másoktól, ezáltal lehetett Transilvaniae Civitas Primaria, Erdély első városa. A könyörtelen sors egyszer ennek a városnak sem fog kegyelmezni, ezért kellene legalább virtuális módon a legtöbbet megőrizni múltjából, épületeiből, sírjaiból, tárgyi és szellemi emlékeiből. Addig őrizzük, szeressük és örökítsük meg ezt a romló, omladozó, pusztuló múlt-foszlányt, amíg – Kelemen Lajos megfogalmazásában – „örökre el nem tűnik az idő mindent megőrlő malmában”.
– Ön is azon magyarországi kutatók – lásd Vincze Gábor, Bárdi Nándor vagy Illésfalvi Péter történészek – sorába tartózik, akik óriási elkötelezettséget éreznek Erdély iránt, rengeteg tanulmányt és forrást közölnek Erdéllyel kapcsolatban, és valósággal otthonuknak érzik azt. Önnek személyesen honnan ered Erdély iránti érdeklődése, csodálata, szeretete, illetve mi késztette arra, hogy főleg „erdélyi témák” kutatásával foglalkozzon?
– Erre a kérdésre nem szeretnék hosszasan válaszolni. Ha erdélyi lennék, magától értetődőnek tartanám a nem „bennszülöttek” rácsodálkozó érdeklődését. Olyan gazdag és olyan lebilincselő az erdélyi művelődés, a transzszilván kultúra, hogy én azon a „lelketlen” emberen csodálkoznék, akinek a lelkét mindez nem érinti meg.
– Kós Károlyt parafrazálva az igaz művésznek (írónak, építőnek, képző- és zeneművésznek) a Sors által rendeltetett kötelezettsége volt, van és lesz, hogy a maga népének és szülőhazájának sorsát vállalja és élete munkájával szülőhazáját és annak népét hűségesen szolgálja. E Kós-idézet egyébként a Kós Károly képeskönyvnek is a mottója. Ön szerint napjaink „igaz művészének” mi a feladata, avagy máig érvényesek és igazak Kós Károly évtizedekkel ezelőtt papírra vetetett sorai?
– Úgy gondolom, hogy örök érvényűek Kós Károlynak ezek a szavai, mondatai mindazok számára, akik ezt a fogalomszerű földdarabot vallják hazájuknak, és nem csupán születésük helyének. Nem kötelező mindenkinek – mint Kós Károlynak – a hűség embere fogalmával azonosulnia, de akkor hogyan gondolja egy adott közösséghez tartozónak magát, s az öncélú, a csupán fogyasztásra és nem teremtésre beállt életével mi értelme lehet létezésének?
PAPP ANNAMÁRIA. Forrás: Szabadság (Kolozsvár)

2010. január 30.

„A kereszténység és a magyarság egy és szétválaszthatatlan” – Jakab Antal püspökre emlékeztek tegnap Nagyváradon
Zsúfolásig megtelt a váradi barokk palota díszterme, ahol a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség szervezésében bemutatták Varga Gabriella budapesti újságíró és Vencser László erdélyi származású, ma Ausztriában élő teológiaprofesszor Megalkuvás nélkül – Száz éve született Jakab Antal című életrajzi könyvét.
Böcskei László püspök köszöntötte a szép számú közönséget és a könyv szerzőit. Mint elmondta, a könyvbemutató alkalom arra is, hogy a váradiak megemlékezzenek Jakab Antalról, arról a papi vezetőről, aki bebizonyította, hogy az Istenbe vetett hit erősebb a kommunista börtönök poklánál és az ateista elnyomásnál. A bevezető után a kötet két szerzője vette át a szót, s a könyv fejezeteit bemutatva ismertették néhai Jakab püspök életét.
Amikor Márton Áront a kommunisták elvitték, Róma akaratából Jakab Antal lett az egyházmegye első titkos ordináriusa, vagyis püspök-helyettese. 1951-ben őt is elfogták, majd ólombányában végzendő kényszermunkára ítélték, összesen 13 évet raboskodott. 1971. december 23-án VI. Pál pápa utódlási joggal kinevezte Márton Áron segédpüspökének. A román állam nem engedte meg, hogy Gyulafehérváron szenteljék fel, ezért a pápa a római Szent Péter Bazilikában szentelte püspökké. 1980. április 2-ig, Márton Áron nyugdíjba vonulásáig volt gyulafehérvári segédpüspök, ettől kezdve 1990. március 14-ei visszavonulásáig megyéspüspökként vállalta a főegyházmegye kormányzását. 1993. május 5-én halt meg súlyos betegségben, a gyulafehérvári székesegyház kriptájában nyugszik.
A kötet váradi bemutatója a harminckettedik volt, azonban egy esemény az összes eddiginél érdekesebbé tette. A rendezvényre ugyanis eljött egy idős váradi, Kelemen Béla is, akiről kiderült, együtt raboskodott Jakab Antallal, így érdekes részleteket is megtudhattunk az egykori bányabörtönök pokláról. A rendezvénynek misztikus hangulatot adott, hogy a szervezők bejátszottak egy hangfelvételt, melyen Jakab Antal imádkozik. Böcskei püspök mesélt saját emlékeiről, amelyek Jakabhoz kapcsolódnak, s kiderült, a váradi katolikus főpapot Jakab Antal is vizsgáztatta, amikor az a szemináriumba jelentkezett. Böcskei kiemelte, mennyire aktuális és figyelemre méltó ma is Jakab Antal egyik gondolata, miszerint: „A kereszténység és a magyarság egy és szétválaszthatatlan. Ha szétválasztjuk, az olyan, mint amikor a test a lélektől válik el: az a halál.” Szót kapott még Fodor József vikárius, aki szintén emlékeit, gondolatait osztotta meg a jelenlevőkkel.
A Megalkuvás nélkül – Száz éve született Jakab Antal című kötetet az érdeklődők megvásárolhatják a püspökségen.
Szőke Mária. Forrás: Reggeli Újság (Nagyvárad)

2010. január 30.

Băsescu: „Románia még nem integrálódott Európába”
„Románia három éve tagja ugyan az Európai Uniónak, de még nem integrálódott Európába” – ismerte el Traian Băsescu tegnap a moldovai Cahul városában. A román államfő moldovai látogatásának második napján a Pruton túli ország harmadik legnagyobb városának egyetemén tartott beszédet; előzőleg kíséretével a Ticanca település melletti román temetőben koszorúzott.
Traian Băsescu Románia uniós tapasztalatait osztotta meg a főként diákokból álló hallgatósággal. „Nem beszélhetünk magas lóról a moldovaiakkal, hiszen nekünk is sok még a tennivalónk” – mondta a román államfő, aki szerint Moldova Köztársaság számára létfontosságú, hogy az integráció útjára lépjen.
A bukaresti politikus szerdán este egy helyi televíziónak adott interjúban önmagát is okolta amiatt, hogy az utóbbi években elhidegültek a két ország kapcsolatai. „Naiv voltam. Azt hittem, hogy Vladimir Voronin hisz is abban, amit mond. Nem tudtam, hogy a moldovai elnök csak a szólamok szintjén Európa-párti” – rótta meg a parlamenti választásokon megbukott kommunista politikust a román államfő.
Bírálták tegnap Băsescut a moldovai kommunisták is. Tegnap nyilvánosságra hozott közleményükben egyúttal aggodalmukat és felháborodásukat is kifejezték amiatt, hogy a chişinăui kormány nem foglalt állást a „Moldova-ellenes román kijelentésekkel” kapcsolatban. Arra utaltak, hogy a román államfő Mihai Ghimpu ügyvezető moldovai elnökkel tárgyalva leszögezte, hogy Bukarest elismeri Moldovának a Szovjetunió szétesése után megszerzett szuverenitását, de nem ír vele alá határegyezményt.
A kommunista párt közleménye szerint Romániának azt a törekvését, hogy ne kössön határszerződést és alapszerződést Moldovával, sem jogi, sem diplomáciai, sem erkölcsi érvekkel nem lehet alátámasztani. Az ilyen hozzáállás nem illeszkedik az európai uniós tagországok államközi kapcsolatainak a gyakorlatába – olvasható a dokumentumban. A közlemény egy másik megállapítása szerint azóta, hogy Băsescu Románia elnöke, a két ország viszonya minőségileg romlott.
Szomszédai közül Románia egyedül Moldovával nem írta alá a kétoldalú kapcsolatok építését megalapozó szerződéseket. A legfelső román vezetés ezzel nyíltan vagy burkoltan azt jelzi, hogy nem óhajtja elismerni a moldovai nép önrendelkezési jogát, és Moldova függetlenségét átmeneti jelenségnek tartja – véli a volt szovjet tagköztársaságban működő kommunista párt. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. január 30.

Válságban a román felsőoktatás
Folyamatos botrányok övezik a román felsőoktatást: diplomák akkreditáció nélkül, uniós el nem ismerés, állami pénzek elszivárgása, hogy csak a legfontosabbakat említsük.
Diploma gyakorlati alkalmazhatóság nélkül
A szocializmus óta nem vizsgálták felül a bukaresti egyetemen bizonyos szakok „naprakészségét”. A mai napig képeznek kohász- és vaskohász mérnököket, míg szinte minden, ezzel foglalkozó romániai cég befejezte működését az utóbbi 20 évben. Emellett meg kell említeni, hogy évente körülbelül 9000 diák kap jogi diplomát, míg mindent egybevetve (ügyvédbojtár, közjegyző stb.) legfeljebb ezren tudnak elhelyezkedni.
Romániában jelenleg mintegy 710 ezer munkanélkülit regisztráltak a hatóságok, míg legfeljebb 7 ezer állásajánlat van. Az Impulzus.ro értesülései szerint a felsőfokú végzettséggel rendelkezőket sokkal inkább sújtja a munkanélküliség, ugyanis a szakmunkásokhoz képest jóval nehezebben találnak – képzettségüknek megfelelő – állást.
Nem véletlen, hogy körülbelül 3 millió román állampolgár megy külföldre jobb elhelyezkedési lehetőségek miatt. Ők azonban azzal szembesülnek, hogy – minden uniós jogszabály ellenére – diplomájukat számos országban nem fogadják el, így például Franciaországban sem. Így marad a taxisofőrség, bébiszitterkedés, újságkihordás, és a többi.
A román felsőoktatás válsága hosszabb ideje húzódik. Már Basescu is felemelte szavát több ízben a helyzet lehetetlensége miatt. Tavaly augusztusban például az államelnök élesen bírálta a nagyváradi, a Târgu Jiu-i, az alexandriai állami egyetemeket és a iaşi-i orvosi egyetemet is a tanügyi reformmal kapcsolatban. Szerinte olyan felsőoktatásra volna szükség, ami értékeket, képességeket és ismereteket ad át hallgatóinak, és – nem utolsósorban – megfelel a jelenlegi munkaerő-piaci elvárásoknak. A felsorolt egyetemeket azzal vádolta, hogy tulajdonképpen a Spiru Haret magánegyetem megfelelői állami pénzen.
Az egyetem, mint sikeres gazdasági vállalkozás
A Spiru Haret egyetem több botrány főszereplője volt a közelmúltban. Mint kiderült, számos, még nem akkreditált szakon adott ki diplomát, amelyek érvényességét az oktatási minisztérium később kétségbe vonta. Végül megállapították, hogy ezeket nem vonják vissza, a közeljövőben azonban a hallgatóknak más egyetemeken kell államvizsgát tenniük amennyiben érvényes diplomához akarnak jutni. Mindemellett arra is fény derült, hogy az egyetem „meglehetősen” nyereségesen működik: a tavalyi év legsikeresebb román vállalkozása ugyanis a Spiru Haret volt. Pénzügyi hatékonyságával az ország legnagyobb vállalkozásait is maga mögé szorította. A siker titka: számos új szak indítása (akár akkreditáció nélkül), megnövelt hallgatói létszám, valamint a távoktatás kiterjesztése, ami jóval olcsóbb az egyetemnek.
Rangsorolás – lefokozás
A tarthatatlan helyzetet tovább fokozta, amikor közzétették a Times Higher Education című brit felsőoktatási szakfolyóirat éves ranglistáját, ahol egyetlen román egyetem sem került be a legjobb ötszáz közé. A bukaresti egyetem valahol 500 és 600 között szerepel, míg a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem nevét csupán megemlítették – igaz, ez jelentős előrehaladás, eddig ugyanis még ez sem történt meg. Basescu szerint „a román tanügy nem engedheti meg magának, hogy a nemzetközi ranglisták végén kullogjon, hogy szalagon állítsa elő a munkanélkülieket és a diplomákat, amely az állami intézményekben ugyanolyan látványos, mint a magánegyetemeken.”
Éppen ezért készítenek 2011-re egy országos rangsort Romániában, ahol az egyetemek közötti sorrend a végzősök sikeres munkapiaci elhelyezkedése, a hatékony információátadás és az oktatási programok minősége alapján alakul majd ki. Ennek elsődleges célja az lesz, hogy rákényszerítsék a felsőoktatási intézményeket képzéseik munkaerő-piaci elvárásokhoz való igazítására.
Magyar egyetemek
Erdélyben a rendszerváltás óta több intézményben tanulhatnak magyar nyelven a hallgatók. A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen több-kevesebb megszorítással folytonos volt a magyar nyelvű oktatás, bár a 80-as években fennállt annak a veszélye, hogy ezt is elveszítik határon túli testvéreink. Emellett sikeresen működik a Református Egyház fenntartásában a Partiumi Keresztyén Egyetem Nagyváradon, valamint a marosvásárhelyi Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Problémák azonban itt is akadnak, többek közt ezért határozta el 2010 januárjában az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), hogy oktatási szakbizottsága kidolgozzon egy egységes magyar felsőoktatási tervet.
A román és a magyar állam között voltaképpen a rendszerváltás óta vitatéma az erdélyi magyar felsőoktatás helyzete. Ezzel kapcsolatban számos megegyezés született több-kevesebb sikerrel. A 2009-ben aláírt román–magyar együttműködési jegyzőkönyv szerint nem engedhető meg, hogy bárkit is hátrány érjen amiatt, hogy magyarul tanul Romániában. Emellett a két fél által felállított vegyesbizottság vizsgálja majd a jövőben a kétnyelvűség megfelelő alkalmazását a Babes-Bolyai Egyetemen.
Ilyen szempontból sokkal jobb helyzetben van a Sapientia Tudományegyetem, ahol egyre több szakot akkreditálnak. Az egyetem rektora, Dr. Hollanda Dénes szerint célirányosan olyan képzéseket indítanak, amire manapság igény van: kommunikáció, fordító, informatika, automatizálás, távközlés stb. Itt nem a diplomagyártásra „szakosodtak”, hanem az egyetem tudományos hírnevét kívánják növelni, amire jó szakemberekkel meg is van az esélyük. Az egyetemet javarészt a magyar állam finanszírozza, de a fentebb említett megállapodás szerint több szak sikeres akkreditálása után a román fél is fontolóra veszi a hozzájárulást.
Mindezek sok jóval bíztatnak az erdélyi magyar felsőoktatással kapcsolatban, aminek a helyzete – nagy küzdelmek árán, de – folyamatosan javul. A képet árnyalja, hogy a tapasztalatok szerint az itt végzett hallgatók javarészt külföldön kamatoztatják tudásokat. Éppen ezért az intézményeknek arra is kell törekedniük, hogy visszafogják az "agyelszívást", ami fizetőképes munkahelyek nélkül meglehetősen nehéz.
ZSÁR VIRÁG. Forrás: Kitekinto.hu

2010. január 31.

Húszéves a Látó
A Marosvásárhelyen megjelenő szépirodalmi folyóirat a kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotóműhelye.
„Nincs benne semmi, kellék. Ez is olyan, mint az irodalom, nincs benne semmi. Valaha volt benne valami nagyon finom és mámorító" – felolvasóesttel ünnepelték Marosvásárhelyen a Látó folyóirat huszadik születésnapját. Első száma 1990 januárjában jelent meg, nevét Batsányi Jánostól kölcsönözték, a társadalmi változásra és a szabadságvágyra utalva.
„Amikor megálmodtunk egy más lapot, és tagadtuk az Igaz Szónak ezt a vonulatát, akkor állitottunk is egy másik lapot. Megálmodtuk ezt a lapot, a Látót" – mondta el Gálfalvy György író, a Látó volt főszerkesztője.
Magyar irodalom mindenütt keletkezik, ahol magyarul álmodnak, a Látó ennek bemutatását tekinti hivatásának – mondta a költő-főszerkesztő.
„Végső soron egy elismert, közismert lapról, alkotóközösségről van itt szó, és ugyanakkor az alkotóközösség nem korlátozódik és korlátozódhat nyilvánvalóan Vásárhelyre, a romániai magyar irodalomra, Erdélyre, hanem magyarországi és másutt élő magyar írók is szerepelnek benne" – jegyezte meg Kovács András Ferenc főszerkesztő.
Az ünnepi alkalomra A hibátlanság vágya címmel antológiakötetet jelentettek meg, amely a lap nívódíjasainak műveiből közöl válogatást.
Duna TV. Forrás: Erdély.ma

2010. január 31.

Első helyen a Duna Televízió
A független Outdoor Media Audit Kft. által, 2009. november 11. és 2009. december 23. között, az Erdélyben élő magyarság körében végezett felmérésből az derül ki, hogy a magyar és román nyelvű kereskedelmi csatornákat is megelőzve szilárdan őrzi vezető helyét a Duna Televízió az erdélyi televízió-szektorban.
A kutatás eredményéből kiderül, hogy Erdélyben a Nemzet Televízióját tartják a legigényesebb nemzeti kulturális csatornának. A felmérés kimutatta, hogy a vallásos értékeknek is e csatorna kedvez leginkább. Az erdélyi közönség pedig a közszolgálati csatornák közül a Duna Televíziót tartotta a legfiatalosabbnak, ráadásul az adatok szerint az igényes kulturális műsorkínálat is lehet vonzó a fiatalok számára. Forrás: erdon.ro

2010. január 31.

A Bretter irodalmi kör tagjai Székelyhídon
Bihar megye – Székelyhídon megrendezett Magyar Kulturális Napok zárórendezvénye a kolozsvári Bretter irodalmi kör tagjainak könyvbemutatója, felolvasóestje volt.
Bretter György Irodalmi Kör Kolozsváron működő, romániai magyar nyelvű irodalmi műhely, alkotói csoportosulás és vitakör, a kolozsvári diákság mindenkori irodalmi fóruma. A kör fő célja az ifjú tehetségek felkutatása és bemutatása. A székelyhídi estre három író, költő látogatott el: Muszka Sándor, Márkus András és Murányi Sándor Olivér. A rendezvényen résztvevőket Béres Csaba polgármester köszöntötte, örömét fejezve ki, hogy immár negyedik alkalommal látogattak Székelyhídra az ifjú tollforgatók.
Az egybegyűlt érdeklődők elsőként a székelyhídi Kisbojtárok furulya és gitárcsoport játékait, énekét hallgathatták meg. A gyerekek produkcióit követően a kolozsvári tollforgatóké volt a főszerep: néhány munkájukat felolvasva a hallgatóság ízelítőt kapott a kortárs irodalom egy szegletéből, a költők életszemléletéből, jövőképéből. Forrás: erdon.ro

2010. január 31.

Geoană: Băsescu lejárató hadjáratba kezdett az ellenzék ellen
Mircea Geoană PSD-elnök, akit az Országos Feddhetetlenségi Ügynökség (ANI) azzal vádol, hogy meghamisította vagyonbevallását, pénteken egy sajtótájékoztatón cáfolta, hogy bármilyen törvénytelenséget követett volna el. Szerinte az ellene indult eljárás egy Traian Băsescutól kiindult hadjárat az ellenzék ellen; az államelnöknek az a célja, hogy hiteltelenítse, lejárassa a PSD-t, és az egész ellenzéket.
Az ANI eljárása politikai megrendelésre indult, megrendezett ügy, amelynek célja az ő politikai ellehetetlenítése. Ahogy elfoglalta az államelnöki széket, az egész országban tisztogatás kezdődött a helyi PSD-s elöljárók és párttagok között – tette hozzá. Amikor pénteken az Adrian Nastase elleni ingatlan-lefoglalásról kérdezte a sajtó, nem kommentált arra hivatkozva: nem ismeri az ügyet, nem kommentál olyan ügyeket, amelyek az igazságszolgáltatás döntésére várnak, különben sem tudott beszélni még erről PSD-s kollégájával. A pártelnök megismételte, úgy tűnik, összehangolt támadás indult az összes szocialista pártvezető ellen.
(Mediafax) Forrás: Transindex.ro

2010. január 19.

Külön ünnep, külön gyász
Egyre inkább úgy tűnik, kevés a gyakorlati hozadéka a tavaly életre hívott és oly nagyon ünnepelt magyar összefogásnak. Pillanatnyi célját — az eredményes közös szereplést az EP-választásokon — elérte, ám azóta szinte nem akadt olyan kérdés, amelyben egyetértettek volna a felek. Nem sorakoztak fel a Tőkés László által megálmodott módon a nagy és szent ügyek mellé, mi több, az éppen ezek kapcsán élesedő nézetkülönbségek csak erősítik a széthúzást.
Az autonómia-munkacsoportot életre hívták, ám munkájuk jó esetben is csak vánszorog, eddig eredménynek a látszatát sem sikerült felmutatniuk. Nem született megállapodás sem tavaly, sem idén a székelyföldi önkormányzati nagygyűlések ügyében, a politikai szekértáborok külön-külön rendezvényeken hangoztatták zengzetes autonómiakövetelő szólamaikat. Nincs közös tervezés, közös cselekvés, egyetértés a legalapvetőbb kérdésekben sem, így nem csodálkozhatunk azon, hogy külön emlékeznek a húsz esztendővel ezelőtti tragikus marosvásárhelyi eseményekre.
Tőkés László és az EMNT idejekorán elkezdte többnapos megemlékező rendezvénysorozata szervezését, céltudatosan a húsz évvel ezelőtti rendszerváltás folyamatába illesztették Marosvásárhely fekete márciusának felidézését. Jelképesen is fontos momentum, hogy társszervezőjükké szegődött a Smaranda Enache nevével fémjelzett Pro Europa Liga, gyertyás felvonulással, majd konferenciával, neves előadókkal emlékeznek 1990 márciusára.
Az RMDSZ nem volt hajlandó „közösködni", Markó Béla kijelentette, ő semmiféle fáklyás menetnek nem híve, s kiderült, számukra nem kívánatos efféle megemlékezésen részt venni. Az RMDSZ egy tizenegy órás dokumentumfilm levetítése során, az ezt követő beszélgetésen idézi fel a húsz évvel ezelőtti történéseket.
Nehezen megmagyarázható, miért van szükség a külön-külön emlékezésre. Nem mondhatjuk, hogy az RMDSZ szabadulni próbál a nyomasztó évfordulótól, hisz több alkalommal idézték az elmúlt napokban az egykori eseményeket, és kérték a dokumentumok titkosításának feloldását is. Mégis, úgy tűnik, a hatalom részeseiként a szelídebb, kevéssé látványos múltidézést tartják időszerűnek. Került hát ismét valami, ami elválaszt nemcsak magyart a romántól, de közvetlenül is érintett magyart a magyartól. Újabb alkalom, hogy bebizonyosodjék: nemcsak ünnepelni, de emlékezni, gyászolni sem tudunk közösen.
Farkas Réka. Forrás: Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2010. január 11.

Újratöltenék az EMEF-et - Kölcsönösen tájékoztatták egymást az RMDSZ és az EMNT vezetõi
Elsõsorban kölcsönös eszmei, politikai kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatásra használták az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórum (EMEF) Marosvásárhelyen megtartott hétvégi ülését az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetõi.
A megbeszélést követõ sajtótájékoztatón az EMEF két társelnöke, Markó Béla és Tõkés László elmondta: februárban egy újabb találkozóra kerül sor, ahol a közeljövõ konkrét feladatait fogják leosztani a különbözõ munkacsoportok számára.
Közös elemzéseket készítenek
Markó Béla elmondta, az EMNT-t elsõsorban az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, a Demokrata-Liberális Párttal (PD-L) közösen kidolgozott kormányprogramról tájékoztatták, arról, hogy a szövetség mit tart fontosnak ebben a kormányprogramban, úgy az általános társadalmi érdekek tekintetében, mint a sajátos magyar ügyekkel kapcsolatban.
Arról is tájékoztattuk partnereinket, hogy a kormányban és állami intézményekben milyen súlyt foglal el az RMDSZ az elkövetkezõ idõszakban, kitérve az államtitkári, prefektusi, alprefektusi tisztségekre és a dekoncentrált intézmények vezetõire - fogalmazott Markó, hozzátéve, hogy az együttmûködés további módozatairól is tárgyaltak.
Az RMDSZ szövetségi elnöke szerint bár a két szervezet között vannak véleménykülönbségek, keresni kell az együttmûködés útjait, módjait. Közösen készítenek például elemzést a kisebbségi törvénytervezetrõl, a tanügyi reform kivitelezésérõl, decentralizációs problémákról és más fontos kérdésekrõl.
Szétzilálódott az egység?
Tõkés László azzal kezdte mondanivalóját, hogy a húsz évvel ezelõtti egyetértés mára már nem jellemzõ, az egység szétzilálódott. Most nehezebb szót érteni, mint ezelõtt negyedévvel - utalt a közelmúlt eseményeire Tõkés, aki szerint az elnökválasztás után nehezebb egyetérteni az RMDSZ-szel, mint elõtte.
Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került, nagyon jól indultunk az európai parlamenti választásokon, ami folytatódott az EMEF megalakulásával, megrendeztük a székelyföldi önkormányzati nagygyûlést, együtt tudtunk mûködni különbözõ kérdésekben. Az RMDSZ mostani politikájával azonban mi nem tudtunk egyetérteni - tulajdonképpen nem is igényelték egyetértésünket -, ezért a mostani helyzetben nagyon problematikussá vált az összefogás folytatása - fogalmazott az EMNT elnöke.
Vita az eszközökrõl
Markó Béla úgy értékelte, a két szervezet közötti legnagyobb véleménykülönbségek valóban a kormányzati szerepvállalás mentén bontakoznak ki, pontosabban annak kapcsán, hogy melyek azok a politikai eszközök, amelyek eredményesek lehetnek a magyar érdekvédelmi politikában.
Az RMDSZ álláspontja szerint, amikor egy kisebbségi szervezet a román belpolitikában cselekvõ részvétel mellett dönt, természetszerûen számol a kormányzás lehetõségével és eszközeivel is. Meggyõzõdésünk, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása nemcsak az általános országos célok, hanem a sajátos közösségi célkitûzések megvalósításához is hozzájárul, hiszen a közösen kidolgozott kormányprogramban számos, az etnikumközi kapcsolatok javítására vonatkozó célkitûzés szerepel. E tekintetben nem értünk egyet az EMNT-vel, õk ellenzékben szeretnének látni minket, míg meggyõzõdésem, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogatja az RMDSZ kormányzati részvételét - szögezte le az RMDSZ elnöke.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. január 11.

Újratöltenék az EMEF-et - Kölcsönösen tájékoztatták egymást az RMDSZ és az EMNT vezetõi
Elsõsorban kölcsönös eszmei, politikai kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatásra használták az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórum (EMEF) Marosvásárhelyen megtartott hétvégi ülését az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetõi.
A megbeszélést követõ sajtótájékoztatón az EMEF két társelnöke, Markó Béla és Tõkés László elmondta: februárban egy újabb találkozóra kerül sor, ahol a közeljövõ konkrét feladatait fogják leosztani a különbözõ munkacsoportok számára.
Közös elemzéseket készítenek
Markó Béla elmondta, az EMNT-t elsõsorban az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, a Demokrata-Liberális Párttal (PD-L) közösen kidolgozott kormányprogramról tájékoztatták, arról, hogy a szövetség mit tart fontosnak ebben a kormányprogramban, úgy az általános társadalmi érdekek tekintetében, mint a sajátos magyar ügyekkel kapcsolatban.
Arról is tájékoztattuk partnereinket, hogy a kormányban és állami intézményekben milyen súlyt foglal el az RMDSZ az elkövetkezõ idõszakban, kitérve az államtitkári, prefektusi, alprefektusi tisztségekre és a dekoncentrált intézmények vezetõire - fogalmazott Markó, hozzátéve, hogy az együttmûködés további módozatairól is tárgyaltak.
Az RMDSZ szövetségi elnöke szerint bár a két szervezet között vannak véleménykülönbségek, keresni kell az együttmûködés útjait, módjait. Közösen készítenek például elemzést a kisebbségi törvénytervezetrõl, a tanügyi reform kivitelezésérõl, decentralizációs problémákról és más fontos kérdésekrõl.
Szétzilálódott az egység?
Tõkés László azzal kezdte mondanivalóját, hogy a húsz évvel ezelõtti egyetértés mára már nem jellemzõ, az egység szétzilálódott. Most nehezebb szót érteni, mint ezelõtt negyedévvel - utalt a közelmúlt eseményeire Tõkés, aki szerint az elnökválasztás után nehezebb egyetérteni az RMDSZ-szel, mint elõtte.
Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került, nagyon jól indultunk az európai parlamenti választásokon, ami folytatódott az EMEF megalakulásával, megrendeztük a székelyföldi önkormányzati nagygyûlést, együtt tudtunk mûködni különbözõ kérdésekben. Az RMDSZ mostani politikájával azonban mi nem tudtunk egyetérteni - tulajdonképpen nem is igényelték egyetértésünket -, ezért a mostani helyzetben nagyon problematikussá vált az összefogás folytatása - fogalmazott az EMNT elnöke.
Vita az eszközökrõl
Markó Béla úgy értékelte, a két szervezet közötti legnagyobb véleménykülönbségek valóban a kormányzati szerepvállalás mentén bontakoznak ki, pontosabban annak kapcsán, hogy melyek azok a politikai eszközök, amelyek eredményesek lehetnek a magyar érdekvédelmi politikában.
Az RMDSZ álláspontja szerint, amikor egy kisebbségi szervezet a román belpolitikában cselekvõ részvétel mellett dönt, természetszerûen számol a kormányzás lehetõségével és eszközeivel is. Meggyõzõdésünk, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása nemcsak az általános országos célok, hanem a sajátos közösségi célkitûzések megvalósításához is hozzájárul, hiszen a közösen kidolgozott kormányprogramban számos, az etnikumközi kapcsolatok javítására vonatkozó célkitûzés szerepel. E tekintetben nem értünk egyet az EMNT-vel, õk ellenzékben szeretnének látni minket, míg meggyõzõdésem, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogatja az RMDSZ kormányzati részvételét - szögezte le az RMDSZ elnöke.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

2010. január 11.

Újratöltenék az EMEF-et - Kölcsönösen tájékoztatták egymást az RMDSZ és az EMNT vezetõi
Elsõsorban kölcsönös eszmei, politikai kérdésekkel kapcsolatos tájékoztatásra használták az Erdélyi Magyar Egyeztetõ Fórum (EMEF) Marosvásárhelyen megtartott hétvégi ülését az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetõi.
A megbeszélést követõ sajtótájékoztatón az EMEF két társelnöke, Markó Béla és Tõkés László elmondta: februárban egy újabb találkozóra kerül sor, ahol a közeljövõ konkrét feladatait fogják leosztani a különbözõ munkacsoportok számára.
Közös elemzéseket készítenek
Markó Béla elmondta, az EMNT-t elsõsorban az RMDSZ kormányzati szerepvállalásáról, a Demokrata-Liberális Párttal (PD-L) közösen kidolgozott kormányprogramról tájékoztatták, arról, hogy a szövetség mit tart fontosnak ebben a kormányprogramban, úgy az általános társadalmi érdekek tekintetében, mint a sajátos magyar ügyekkel kapcsolatban.
Arról is tájékoztattuk partnereinket, hogy a kormányban és állami intézményekben milyen súlyt foglal el az RMDSZ az elkövetkezõ idõszakban, kitérve az államtitkári, prefektusi, alprefektusi tisztségekre és a dekoncentrált intézmények vezetõire - fogalmazott Markó, hozzátéve, hogy az együttmûködés további módozatairól is tárgyaltak.
Az RMDSZ szövetségi elnöke szerint bár a két szervezet között vannak véleménykülönbségek, keresni kell az együttmûködés útjait, módjait. Közösen készítenek például elemzést a kisebbségi törvénytervezetrõl, a tanügyi reform kivitelezésérõl, decentralizációs problémákról és más fontos kérdésekrõl.
Szétzilálódott az egység?
Tõkés László azzal kezdte mondanivalóját, hogy a húsz évvel ezelõtti egyetértés mára már nem jellemzõ, az egység szétzilálódott. Most nehezebb szót érteni, mint ezelõtt negyedévvel - utalt a közelmúlt eseményeire Tõkés, aki szerint az elnökválasztás után nehezebb egyetérteni az RMDSZ-szel, mint elõtte.
Az erdélyi magyar összefogás veszélybe került, nagyon jól indultunk az európai parlamenti választásokon, ami folytatódott az EMEF megalakulásával, megrendeztük a székelyföldi önkormányzati nagygyûlést, együtt tudtunk mûködni különbözõ kérdésekben. Az RMDSZ mostani politikájával azonban mi nem tudtunk egyetérteni - tulajdonképpen nem is igényelték egyetértésünket -, ezért a mostani helyzetben nagyon problematikussá vált az összefogás folytatása - fogalmazott az EMNT elnöke.
Vita az eszközökrõl
Markó Béla úgy értékelte, a két szervezet közötti legnagyobb véleménykülönbségek valóban a kormányzati szerepvállalás mentén bontakoznak ki, pontosabban annak kapcsán, hogy melyek azok a politikai eszközök, amelyek eredményesek lehetnek a magyar érdekvédelmi politikában.
Az RMDSZ álláspontja szerint, amikor egy kisebbségi szervezet a román belpolitikában cselekvõ részvétel mellett dönt, természetszerûen számol a kormányzás lehetõségével és eszközeivel is. Meggyõzõdésünk, hogy az RMDSZ kormányzati szerepvállalása nemcsak az általános országos célok, hanem a sajátos közösségi célkitûzések megvalósításához is hozzájárul, hiszen a közösen kidolgozott kormányprogramban számos, az etnikumközi kapcsolatok javítására vonatkozó célkitûzés szerepel. E tekintetben nem értünk egyet az EMNT-vel, õk ellenzékben szeretnének látni minket, míg meggyõzõdésem, hogy az erdélyi magyarok túlnyomó többsége támogatja az RMDSZ kormányzati részvételét - szögezte le az RMDSZ elnöke.
Antal Erika. Forrás: Új Magyar Szó (Bukarest)

lapozás: 1-30 ... 241-270 | 271-300




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998