|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 381 találat | lapozás: 1-30 ... 301-330 | 331-360 | 361-381 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2010. december 5.Lelkészavatás NagyváradonNagyvárad – Kilenc jelöltet avattak lelkésszé szombaton délután a Nagyvárad-újvárosi református templomban, ahol kiosztották a Pro Partium díjat, valamit a Pro Ecclesia 2010 díjakat is. Az ünnepi eseményen igét hirdetett Csűry István a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspöke, aki a Zsidókhóz írt levélből idézte Isten igéjét kiemelve azt az üzenetet, hogy az Isten az egyház szolgáit szolgálatra küldte a világba. Csűry István hangsúlyozta, hogy az egyház tagjai vállalják ezt a szolgálatot, hiszen ez az ő küldetésük. A lelkészavató és díjátadó ünnepségen jelent volt Bölcskei Gusztáv a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke is, aki szintén szólt a megjelentekhez. Bibliai idézettel kezdte beszédét: „mert szereted az igazságot és gyűlölöd a hazugságot, felkent az Úr az öröm olajával.” A püspök azt kívánta, hogy mindazok, akik az elkövetkező hat évre tisztséget vállalnak a királyhágómelléki egyházkerületben, feladatukat örömmel vállalják és végezzék. Kitért a püspökök nehéz helyzetére is, mert mint mondta, egy püspök olyan mint egy mélytengeri búvár: rettenetes nyomás nehezedik rá és egyedül van. Végezetül hangsúlyozta azt, hogy a 2004 december 5-i a kettős állampolgársáról tartott sikertelen népszavazást meg lehet haladni, az egységesülő magyar református egyház példáját állítva etekintetben a jelenlevők elé: „Azt kívánom a református magyar közösségnek, hogy egyre többször jusson eszükbe május 22. és egyre kevesebbszer december 5.” Ezt követően esküt tettek a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben tisztséget kapott személyek, majd a lelkészek felszentelése következett. Kilenc lelkipásztor tett esküt a református egyházra, tizedik társuk, egy ifjú hölgy az eskütétel napján szült gyermeket, ő ezért nem volt jelen a felszentelésen. Díjak Az ünnepi momentumok itt még nem értek véget, hiszen hátra volt még a Pro Partium díj és a Pro Ecclesia díjak átadása. A Pro Partium díjat az idén a hollandiai Stichting Emmaus Alapítvány kapta, míg a Pro Ecclesia díjat pedig olyan volt egyházmegyei espereseknek ítélték oda, akik szolgálatuk során kifejtett kiemelkedő teljesítményükkel érdemelték ki az elismerést. A díjazottak voltak néhai Seres Géza aradi, Lukács József szilágysomlyói, Gellért Gyula érmelléki, Sipos István nagybányai volt esperesek és dr. Salánki Tibor a németországi zsinati egyház tagja. Pro Ecclesia díjat kapott továbbá a lecsméri, a szamosradói és a Temesvár-belvárosi református gyülekezet. A laudációkat Vinczéné Pálfi Judit ismertette, míg a díjakat illetve az okleveleket Csűry István püspök és Varga Attila főgondnok adták át. Pap István, erdon.ro 2010. december 5.Határozat az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozásárólSzékelyudvarhelyen, 2010. december 4-én tartotta az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Országos Küldöttgyűlését. Tőkés László a küldöttgyűlésnek javasolta, hogy támogassák egy befogadó jellegű gyűjtőpárt megalapítását. Az Erdélyi Magyar Néppárt munka- nevű politikai szereplő az Európai Néppárt nemzeti leágazása lehetne – hangsúlyozta Tőkés, mindenki megtalálhatná a helyét benne, aki közösségéért és az egész Kárpát-medencei magyarságért tenni kíván. Az új párt létrehozásáról szóló tervezetet Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke terjesztette elő Autonómiát, politikai érdekképviseletet, nemzeti közösséget Határozat az Erdélyi Magyar Néppárt létrehozásáról Mi, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Országos Küldöttgyűlése, – azon meggyőződés által vezérelve, hogy népünk számára az önmegvalósítás és a teljes értékű emberi élet kerete a nemzet, mint megtartó és értékadó közösség fontosnak tartva azt, hogy közösségünk értékei megmaradjanak, gyermekeink saját nyelvünk, kultúránk, hagyományaink szellemében nevelkedjenek, hogy nemzeti közösségként létezzünk és fejlődjünk, – tudatában annak, hogy ezen célok megvalósításához elengedhetetlen a közösségi – kulturális és területi alapú – autonómia intézményrendszere, amely által magunk dönthetünk a sorsunkat, létünket érintő kérdésekben. – megállapítva ugyanakkor azt, hogy az elmúlt húsz esztendő kevéssé vitt bennünket közelebb ehhez a célhoz, mivel a közösségünk politikai képviseletét ez ideig ellátó szervezetek egyike sem töltötte be kellő módon az erdélyi magyarság önrendelkezésének kivívását célzó, elsőrendű hivatását és feladatát Választmányunk indítványa alapján elhatározzuk: 1. Egyetértünk a Választmány azon álláspontjával, hogy az erdélyi magyar nemzeti közösség politikai érdekképviseleteként szükség van egy új politikai szervezet – az Erdélyi Magyar Néppárt – létrehozására. 2. A létrehozandó Erdélyi Magyar Néppártnak a jelen határozat preambulumában megfogalmazott értékrend fundamentumára kell épülnie. 3. Az Erdélyi Magyar Néppártnak olyan befogadó gyűjtőpártnak kell lennie, amelyben minden, az említett értékeket magáénak valló, közösségi szerepvállalása során nem kompromittálódott, az erdélyi és az egész Kárpát-medencei magyarság sorsa iránt elkötelezett magyarnak meg kell találnia a helyét, függetlenül attól, hogy korábban melyik magyar szervezet keretében tevékenykedett. 4. Felhatalmazzuk a Választmányt arra, hogy 2011. január végéig döntsön a szervezet bejegyzését kezdeményező testület összetételéről, továbbá adjon mandátumot és támogatást ezen testület tagjainak a bírósági bejegyzéshez szükséges lépések megtételére. 5. Megbízzuk az Elnökséget, hogy kezdeményezzen tárgyalásokat az erdélyi magyar politikai és civil szervezetekkel az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum újraszervezéséről, hogy az valóban a Magyar Összefogás: a párbeszéd, a konszenzuskeresés és az autonómiaformák kivívása érdekében történő közös cselekvés intézménye lehessen. 6. Megbízzuk az Elnökséget azzal is, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt bírósági bejegyzéséig, a magyar történelmi egyházak és a civil társadalom bevonásával kezdeményezzen tárgyalásokat egy olyan jövőbeli választási együttműködés kialakításának lehetőségéről, amely a veszélybe került magyar parlamenti és helyenként az önkormányzati képviselet biztosítását hivatott szolgálni. Székelyudvarhely, 2010. december 4. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Országos Küldöttgyűlése, Erdély.ma 2010. december 4.Támogatás kulturális kiadványoknakA Kulturális és Örökségvédelmi Minisztérium költségvetés- kiegészítéséről döntött december 2-i ülésén a kormány. A csütörtökön elfogadott kormányhatározat értelmében a kormány tartalékalapjából 2.500.000 lejt különítenek el a kulturális kiadványok publikálására és támogatására. Jelentős támogatást kapott négy romániai magyar folyóirat is. A Helikon 130.000 lejt, a Látó és a Korunk egyenként 120.000 lejt, míg a Székelyföld 85.000 lejt kapott a kormány tartalékalapjából. Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter kijelentette: "számomra különösen fontos ezeknek a kiadványoknak a támogatása, főleg most, a válság időszakában. Nem szabad hagynunk, hogy a gazdasági helyzet befolyásolja az értékteremtők munkáját. Fontos, hogy legyen egy kiszámítható keret, amelyből a kulturális kiadványok tudnak gazdálkodni. Jövőre azt tervezzük, hogy a kulturális folyóiratoknak szánt összeget a kétszeresére növeljük." A támogatásban részesülő kiadványok listáját a romániai szakmai szervezetek és szövetségek javaslatai alapján állították össze, például a Román Írószövetség, a Képzőművészek Országos Szövetsége, az UNITER vagy a Román Zeneszerzők Szövetsége. A támogatásban részesült kiadványok már a napokban megkötik a szerződést a Kulturális és Örökségvédelmi Minisztériummal, a kiegészítő összegeket pedig ez év végéig kell elköltsék. Népújság (Marosvásárhely) 2010. december 4.A szálfaember dalaiFél évszázada, egy rózsafakasztó napon éppen kaszált az út mentén és dalolt az énekes madarakkal, amikor egy arra járó személygépkocsi fékezett a közelében. Marosvásárhelyre hívták énekelni. 1956. október 1-jén alakult meg az Állami Székely Népi Együttes. A 140 tagú, fegyelmezett előadói közösség az évek során eljutott a művészi érettségig. Országosan elismert, népszerű alkotókká váltak az együttessel induló karmesterek, koreográfusok és énekszólisták: Szalman Lóránt, Birtalan József és Birtalan Judit, Szarvady Gyula, Székely Dénes és Domokos István, Orbán Irma kosztümtervező Tóth Erzsébet és Széllyes Sándor, Maria Precup, Balogh Dénes, Kerestély László és sokan, nagyon sokan mások. Balogh Dénes (1933. március 15–2005. december 10.) a közönség egyik kedvence, a népdal és magyar nóta csodálatos hangú, kiváló tolmácsolója. Telt házak jutalmazták vastapssal népdalait, katonadalait, nótáit, csodálták szálfatermetű kiállását, érces zengésű orgánumát. Hangjától megelevenedtek a ringó búzamező, kinyíltak a mezei virágok, illatoztak üdezöld, tarka rétek. Vele zengett a magasság, napfelkeltétől napszentültéig. Dalos társa, jó barátja, Széllyes Sándor így emlékezett: Alsóboldogfalvi gyerek: posztónadrágban, csizmában, szép, nagydarab, derék férfiember; a lányok és az asszonyok haltak meg érte, a hangja is jó volt, benne volt a dal az alkatában, a székely vérében. Amint bejött a színpadra, az már fél siker volt, utána jött a többi, a szilaj dalok. Bombasikere volt, szerették az asszonyok, ő is szerette nőket meg a jó bort, nagyon jó barát volt, teljes életet élt. Le a kalappal!" Több száz helyszínen több száz dal csendült fel az ajkáról, s ezek mindenikében ott lüktetett szenvedélyes élet- és népszeretete, kiállása székely feleiért. Akik tapsolhattak neki, azok emlékezetében hangjához társul a betyáros kiállás, a fölszegett fej dacos büszkesége is, amellyel a világ kihívásait fogadta. Velünk van Ő: bajtárs a bajban, koma az örömben – vigasztal és fölvidít. Szívbéli erő sugároz. Bölöni Domokos, Népújság (Marosvásárhely) 2010. december 4.Helyi történelmünk ismert és feltáratlan eseményeit egyaránt őrzi a levéltárFlóra Ágnes szerint a levéltárosnak elsősorban a kutatót és kutatást kell segítenie Az állami levéltár idén ősszel új székhelyhez jutott Kolozsváron: a volt Herbák János (Clujana) cipőgyár volt igazgatósági épületében. Az avató ünnepségen ismerkedtem meg Flóra Ágnes történésszel, levéltárossal, az intézet magyar munkatársával, aki a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem-filozófia karán szerzett történész–művészettörténész diplomát 2002-ben, majd ezt követően a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) Medievisztika szakán folytatott magiszteri tanulmányokat. Ebben az intézményben készíti jelenleg doktori disszertációját is. Flóra Ágnes 2008-ban került a levéltár kolozsvári fiókjához, ahol az utolsó magyar szakembert, Kiss Andrást 1983-ban nyugdíjazták. – Milyen képességek, illetve adottságok szükségesek ahhoz, hogy egy történészhallgatóból jó levéltáros váljon? – Amikor 2008 májusában alkalmaztak a Román Országos Levéltárban, a levéltárosi szakmáról csak annyi ismeretem volt, amennyit kutatóként a kutatóteremben láttam és tapasztaltam. Ez azonban hasznomra szolgált, mert az a levéltáros, aki rendszeresen kutat, jobban tudja értékelni az irat forrásértékét, és ez a tény sokat segít a rendezési folyamatban. Fontos, hogy legyen benne hajlandóság és némi vonzódás ahhoz, hogy régi iratokkal foglalkozzon. Ezenkívül szükséges némi paleográfiai ismeret és nyelvtudás, hiszen a történeti levéltárak rendezéséhez ismerni kell azokat az írásmódokat, nyelveket, amelyeken az iratok íródtak. A magyar levéltári és levéltáros múltnak, azon belül az erdélyinek is, szerencsére nagyon gazdag hagyománya van, amire lehet építkezni. Kelemen Lajos, Jakó Zsigmond vagy Kiss András már kijelölték azokat a támpontokat, melyeket követni kell az erdélyi történeti levéltárak rendezésekor, csak haladni kell tovább a „kifeszített zsinór mentén”. Ugyanakkor szerintem a jó levéltárosnak arra kell törekednie, hogy elsősorban a kutatót és kutatást segítse. És természetesen ez a szakma kevésbé ajánlott a por- és penészallergiásoknak. – Mi a legfontosabb ebben a szakmában? – Jelentős különbségek vannak a magyarországi és a romániai levéltáros rendszer között. Bár tisztában voltam a helyi viszonyokkal, amikor felvételt nyertem a kolozsvári levéltárba, abban reménykedtem, hogy az intézmény vezetésében bekövetkezett kedvező változások – a Magyar Országos Levéltárhoz hasonlóan – kissé „tudományosítják” a levéltáros munkáját. Ami – jelen állapotában – valójában csak részben szól irat- és levéltárrendezésről. Megkockáztatnám, hogy a rendezés csak a töredékét képezi a levéltárban végzett munkának. Nagy hangsúlyt kap a hazai levéltári rendszerben a terepmunka, az úgymond időnkénti szervellenőrzés. Ez gyakorlatilag intézmények, nagyobb vállalatok és cégek, vagy akár kisebb iratképzők irattárainak a rendszeres ellenőrzésén alapul. Ez a művelet önmagában fontos a mai, még használatban lévő és gyarapodó levéltáraknak az utókor számára való megőrzésben. A jogi hézagok miatt viszont a levéltáros olykor tehetetlen az irattár-pusztulásokkal szemben. A terepmunkán kívül igen időigényes az állampolgári kérések teljesítése. Ezek elsősorban olyan kérések, amelyekben különböző jogszabályokban rögzített jogok érvényesítéséhez szükséges iratok másolatait vagy kivonatait kérik. De igen sok a családi vonatkozású kérés is. Ezenkívül időnként kutatótermi szolgálatot is teljesítek. Meglátásom szerint az egyszerre több feladatot ellátó levéltáros nem lehet hatékony. Kutatómunkára – bár úgymond kéznél van az anyag – nem jut idő, s a levéltár az ilyen irányú ambíciókat nem is támogatja. Ebben is lényegesen különbözik az itthoni felfogás a magyarországi levéltári hagyományoktól, ahol a levéltárosnak heti kutatónapja vagy napjai vannak. – Hogyan keltené fel az érdeklődését egy átlagembernek a levéltár iránt? – Manapság azt hiszem az a leghatásosabb, ha a médiához fordul, legyen az írott vagy elektronikus. Ez jut el leghamarabb az emberekhez, ezeken a csatornákon keresztül lehet „megmozgatni”, megnyerni a közvéleményt. A szaklapok általában a szakmabeliekhez jutnak el, az átlagértelmiség többsége, sajnos, nincs olyan anyagi helyzetben, hogy a szakkiadványokat rendszeresen vásárolja. A média mellett az internetet is meg kell említenem, mert ez már hozzátartozik a mindennapjainkhoz, és a fiatalabb korosztály szinte csak a hírportálokon vagy más internetes oldalakon tájékozódik a napi eseményekről. Az év elején megpróbáltam létrehozni egy ingyenes tárhelyen egy erdélyi magyar levéltáros oldalt. Sajnos, hamar kiderült számomra, hogy az ilyen ingyenes felületek blogolásra vagy személyi honlapnak megfelelőek. Jelen pillanatban Nagy Mihállyal, a Román Országos Levéltár aligazgatójával keressük a megoldást egy nagyobb tárhely biztosítására. Ezen a portálon, terveink szerint a kutatók, de az egyszerű állampolgárok eligazodását szolgáló gyakorlati és közhasznú információk mellett egy népszerűsítő rovatot is indítanánk. A Magyar Országos Levéltárnak (M.O.L) honlapján olvasható „A hét dokumentuma” című sorozat, melynek keretén belül egy iratot és a hozzá kapcsolódó történeti adatokat mutatják be az olvasóknak, internetezőknek. Valami hasonlót gondoltunk mi is, de nem kizárólag a M.O.L. oldalán látott példa miatt, hanem mert ennek volt hagyománya ’89 előtt. Kiss András levéltáros például rendszeresen közölt a napi vagy heti sajtóban egy-egy levéltári irathoz kapcsolódó, vagy abból kiinduló rövid történeti áttekintőt. A népszerűsítést azért tartom igen fontosnak, mert egy levéltárról sokkal kevesebbet tudnak az emberek, mint mondjuk a könyvtárakról. Az érdeklődés is nagyobb a könyvtárak iránt, mert az közelebb áll az emberekhez. Könyv minden házban található, de régi irat igen ritkán bukkan elő a családi iratok közt. – Mi az, amit a kolozsvári levéltárban feltétlenül meg kell tekinteni az odalátogatónak? – A levéltár is olyan, mint egy múzeum vagy könyvtár. Az egyéntől függ, hogy mit tart érdekesebbnek, mire szán időt. Amikor egyetemi hallgatók csoportos látogatását vezetem, próbálok szakirányuknak megfelelően válogatni a számos érdekes irat közül. Irodalmároknak igyekszem irodalmunk jeles képviselőinek kézírását megmutatni: Arany János levelét, Kölcsey Ferenc vagy ifj. Heltai Gáspár bejegyzéseit, ami valahogy kézzelfoghatóvá teszi a tankönyvekből, olvasmányokból ismert „nagyokat”. Vagy megmutatom az ótordai anyakönyvben Petőfi Sándor nevét egy házasságkötés tanúi közt, példázva azt, hogy a levéltári kutatás során váratlan helyeken is előbukkanhatnak érdekes adatok. Művészettörténészeknek igyekszem címeresleveleket, díszesebb iratokat, tervrajzokat mutatni. De minden esetben hangsúlyozom: a levéltári kutatás messze nem ilyen látványos. Sokszor több folyóméternyi anyagot kell átfésülni ahhoz, hogy néhány érdekes adatot találjunk. Sok minden lehet vonzó az átlagember számára is. Például, hogy az anyakönyvekből összeállíthatja a családfáját, vagy régi fotókat nézegethet, a kíváncsiabbak betekinthetnek mások levelezésébe. Az én kedvencem Kolozsvár város levéltárának első leltára, amelyet 1592-ben Diósy Gergely, a város akkori jegyzője állított össze. – Melyik a legrégebbi, illetve legérdekesebb dokumentuma a kolozsvári levéltárnak? – A volt Dermata igazgatósági vagy tisztviselő-palota ( manapság Clujana palota) néven ismert levéltári épületben eredetileg a 20. századi illetve a gazdasági fondok kerültek volna. Ez a terv csak részben valósult meg, sok kijelölt levéltári fond csupán töredékét szállították át. Arra nem vállalkoznék, hogy a legérdekesebb ott található iratot megnevezzem, mert ez egyrészt nagyon szubjektív dolog, másrészt pedig nem ismerem teljesen azokat az anyagokat. De meggyőződésem, hogy mindegyik tartalmaz érdekességeket. A Román Kommunista Párt anyagát külön megemlíteném, mert számos új adatot tárhat még fel a korszak kutatói számára. Jelenleg a legrégebbi eredeti irat az ideiglenesen, néhány évre ott elhelyezett Szatmár Vármegye levéltárában található, ha nem csal az emlékezetem, egy 1402-ben keltezett vagyonelosztási levél, vagy ahogy a szaknyelvben hívják, osztálylevél. – Kikből áll ma össze a leveltár „közönsége”, akik igénybe veszik a levéltári dokumentumokat? – A kutatóterem napi átlagforgalma 6-7 fő. Többségében történészek, történészhallgatók, kutatók, tanárok, egyetemi oktatók keresik fel. De egyre gyakoribbak a családfakutatók és az újságírók is. Ők azok, akik a kutatótermi szolgáltatásokat veszik igénybe. Ezenkívül van ügyfélszolgálat, ahova az állampolgárok a különböző ügyintézéseikhez szükséges kéréseiket teszik le. Itt a legkülönbözőbb végzettségű emberek fordulnak meg. – Találkozásunkkor említette, hogy azon öt személy között volt, akiket országos viszonylatban alkalmaztak a levéltárban. Hol van a másik négy magyar alkalmazott? Tartják-e egymással a kapcsolatot? – Mint említettem: összesen 5 magyar levéltáros dolgozik a Román Országos Levéltár megyei levéltáraiban. Szatmáron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Kolozsváron van magyar levéltáros, illetve az idei év elejétől Nagy Mihály a Román Országos Levéltár aligazgatója. Kapcsolatban vagyunk egymással, ha nem is napi szinten, de követjük egymás tevékenységét. Sőt a 2009-ben Budapesten megjelent Levéltári Kézikönyv románra fordításán is együtt dolgozunk. – Vannak-e titkosított iratok a kolozsvári levéltárban? – Gondolom elsősorban arra irányul a kérdés, hogy vannak-e olyan fondok, amelyek nem hozzáférhetőek. Sajnos, sok fond nem kutatható, de nem elsősorban titkosítás miatt, hanem mert nincsenek rendezve, leltározva, így azok nem kerülhetnek be a kutatóterembe. Ezenkívül pedig vannak azok az irattípusok, amelyek később kutathatók, a személyi adatok védelme vagy más jogszabályi megkötések miatt, csak meghatározott idő után kerülhetnek nyilvánosságra. Ebbe a kategóriába tartoznak az anyakönyvek is, amelyek a keletkezéstől számított 100 év után kutathatók, tehát jelenleg 1910-ig. De ugyanez a szabály vonatkozik az orvosi papírokra is, amelyek személyes adatokat és diagnózist tartalmaznak, de szintén 100 év a nemzetbiztonsági iratok titkosítása is. 90 év a közjegyzői, bírósági és bűnügyi iratok kutathatósági korlátja. 50 év vonatkozik egyes külügyminisztériumi iratokra, magántőkével működő vállalatok bizonyos irataira. A magánéleti adatok pedig 40 évvel az egyén halála után kerülhetnek nyilvánosság elé, ha az iratokat letétbe helyező személy másképp nem rendelkezett. A 2007-ben bekövetkezett főigazgatói váltás ezen a téren is szemléletváltást hozott. Ma, azt hiszem, központi szinten szándékos kutatáskorlátozásról nem beszélhetünk, még akkor sem, ha helyi szinten egyes vezetők olykor másképp értelmeznek dolgokat. A jelenlegi vezetés nagyon korrektül viszonyul a kutatáshoz. Azok az anyagok, amelyek a közelmúltban nem voltak kutathatók, vagy csak külön engedéllyel, ma bárki számára elérhetők. Szerencsére túl vagyunk azon a sötét, 90-es évek elején kezdődött levéltári korszakon, amikor a kutatást többszörösen gáncsolták. A kolozsvári levéltárból 1992-ben például, több száz folyóméternyi anyagot szállítottak előbb a Vâlcea-i levéltárba majd Gyulafehérvárra, melyek részben csak idén kerültek vissza. Az elszállított iratoknak csupán a töredékéről készült mikrofilm, így azok szinte 20 évre kikerültek a kutatásból. Sőt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) vagy részben az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) iratanyagának esetében a rendezésnek a lehetőségét is elvették. Sajnos, Kolozsvár város levéltárának 1700-ig terjedő része is csak nemrég került vissza Gyulafehérvárról, és enyhén fogalmazva a költöztetés nem a javát szolgálta. Próbálunk támogatást szerezni a részleges állagmegóvásra, szervezetek segítségével, egyesületeken keresztül, és reménykedem abban, hogy valamilyen formában sikerül majd a kolozsvári magyarságot is beavatni. Hiszen a levéltár őrzi helyi történelmünk ismert vagy még feltáratlan eseményeit egyaránt, amiért felelősséget kell éreznünk. Szabadság (Kolozsvár) 2010. december 4.Meg kell nyerni az uniót a kisebbségi ügyeknek is"Határon túli magyar EP-képviselőkkel tanácskozott a magyar parlament külügyi bizottsága (MTI) – Az Európai Parlament (EP) határon túli magyar képviselőivel egyeztetett pénteki ülésén a magyar Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottsága. A 2011 első félévében esedékes magyar uniós elnökség kapcsán Winkler Gyula, az RMDSZ képviselője hangsúlyozta: keményen kell dolgozniuk a nyugat-balkáni térség integrációjáért, hiszen ez a magyar nemzetpolitika szempontjából is nagyon fontos cél. A spanyol-belga-magyar elnökségi trió első két tagja eddig nemigen jeleskedett "az új lisszaboni lehetőségek" kihasználásában, Magyarország azonban remélhetőleg hatékonyan ragadja majd meg ezeket, és szorosan együttműködik az EP-vel – mondta. A politikus üdvözölte a Magyar Állandó Értekezlet újbóli összehívását, egyúttal kijelentette: a magyar-román együttes kormányülések is rendkívül fontosak, mivel igen eredményesek lehetnek. A hamarosan esedékes romániai népszámlálás kulcsfontosságú a magyar kisebbség szempontjából – hívta fel a figyelmet a képviselő. Sógor Csaba (RMDSZ) szerint azt kell elérniük, hogy az EU-ban a magyar kisebbséget ne egy folyton panaszkodó közösségnek lássák, hanem olyannak, amelyért "érdemes tenni". A 2009-ben hatályba lépett Lisszaboni Szerződés stabilabb jogi keretet adott az uniónak, de ezt csak szoros összefogással lehet hatékonyan kihasználni – vélekedett. A politikus úgy látta, az uniós szakbizottságokban folyó munka eredményessége és az ezzel járó szakmai tekintély komolyan elősegítheti, hogy megnyerjék a frakciókat és a tagállamokat a kisebbségi ügyeknek is. Sógor Csaba szerint még mindig nem foglalkoznak eleget az autonómia kérdésével, és sosem találnak majd olyan egységes modellt, amelyet mindenki elfogadna. Az EP-képviselő hozzátette: sok kisebbséghez képest nekik megvan az az előnyük, hogy az anyanyelvük hivatalos nyelv az unióban. Népújság (Marosvásárhely) 2010. december 4.Nyomást gyakorolnak MajláthfalváraMegszüntetik az iskola önállóságát? Továbbra sem enyhül a vingai nyomás Majláthfalvára. E megállapítás több szempontból is érzékelhető. A nagy felhajtással, a megyei tanács elnökének a jelenlétében, még a nyárelőn átadott majláthfalvi vezetékes víz jelenleg sem folyik a csapokból, noha a faluban közel 80 háztartás rá van csatlakoztatva a vezetékekre. Ugyancsak a megállapítást támasztja alá, hogy a 14 kilométer hosszú, majláthfalvi bekötőút korszerűsítése is egyre késik, noha a polgármester többszöri kijelentéséhez híven, arra pályázatot nyertek. A felújítás első szakaszára, ami véletlenül a vingai főutcán húzódik a Monostor, illetve Majláthfalva felöli kijáratig, a megyei tanács kiutalt 800 ezer lejt. Hozzá is fogtak, csakhogy folyamatos dolgozgatás mellett, szinte semmire sem haladtak. A hideg, esős idő beálltával le is álltak a munkálatokkal, amelyek talán 10%-ban készültek el. Magától adódik a kérdés: ha az első szakasszal ilyen csigatempóban haladnak, mikor, készül el a Vinga–Monostor, továbbá a Monostor–Majláthfalva útszakasz? A következő évben, években aligha. Addig a község magánerőből próbálja az egyre terebélyesedő lyukakat homokkal betömni, ami viszont az első esőzés alkalmával kifröccsen az autók súlyától. Az RMDSZ közbenjárásra épült majláthfalvi, kis méretű sportcsarnokba a villanyáram két évvel az átadás után sincs bekötve, az épület most is hosszabbítóval kapja az áramot. A nyomásgyakorlásnak a legutóbbi, de legradikálisabb megnyilvánulása, hogy legutóbbi ülésén Vinga Község Tanácsa, a fő kormánypárt tanácsosainak a jóvoltából a Majláthfalvi Általános Iskola jogi státusának a felszámolása mellett döntött. Vagyis, megszűnik az igazgatói állás, az oktatási intézményt Vingáról irányítanák azzal együtt, hogy a környéken nincs másik magyar nyelvű iskola. Éppen ezért, a tanfelügyelőség jóváhagyta az iskola működését, csakhogy ahhoz a községi önkormányzat beleegyezése is szükséges. A jogi státusnak a visszavonása a következő tanévtől lépne érvénybe, ha csak el nem fogadják addig az új oktatási törvényt. Amelyiknek az utolsó változata szerint, a kisebbségi iskolák akkor is működhetnek, ha a diáklétszám 200 alatt van. Majláthfalvának tehát életbevágóan fontos az új oktatási törvény elfogadása, amin gyakorlatilag a magyar nyelvű iskolának a függetlensége, a hosszú távú léte múlik. Az iskola vezetősége egyébként komoly erőfeszítéseket tesz a diáklétszám növeléséért, hiszen 7 gyermekkel, a Szent Ferenc Alapítványnak az anyagi támogatásával, a Pro Majlát Egyesületnek a közreműködésével, működik az iskola új épületszárnyában a bentlakás, ahova az új tanévtől további gyermekeket várnak. Hogy mennyi pénzt takaríthatna meg a vingai tanács az iskola jogi státusának a felszámolásával? Szinte semmit, mert a felszámolandó igazgatói tisztség viselője tanár, aki oktat, ezért a fizetését amúgy is biztosítaniuk kellene. A jogi státus felszámolása tehát a nyomásgyakorlás egy új eszközeként érthető. Ha ugyanis a maga igazgatója révén a polgármester beleszólhat az iskola, a magyar nyelvű oktatás belügyeibe, közvetlenül befolyásolhatja a szülőket, a nagyszülőket, a rokonokat, azaz, a választópolgárokat is. Amivel két legyet üthet egy csapásra: pártjának zuhanó támogatottsága ellenére, a következő helyhatósági választásokon bebiztosíthatja magának az újabb győzelmet, ugyanakkor végleg kiütheti a versenyből az akadékoskodó, helybeli RMDSZ-jelölteket is. Balta János, Nyugati Jelen (Arad) 2010. december 4.A családorvos második könyveCsütörtök este a kézdivásárhelyi Vigadó emeleti kistermében mintegy száz érdeklődő jelenlétében Fekete Vince József Attila-díjas költő bemutatta az általa szerkesztett kötetet, dr. Turóczi Ildikó családorvos Álomcsapda — gondolatok, jegyzetek... mindenről című könyvét... ...az orvos internetes naplójának könyvváltozatát. Turóczi Ildikó második könyve születéséről beszélt, majd Deme Róbert színművész részleteket olvasott fel a kötetből. (Iochom) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. december 4.„Tőkés Lászlót nyilvánítsák nemkívánatos személlyé a megyeszékhelyeken”Mario Ovidiu Oprea liberális szenátor javasolja a PNL vezetőségének, hogy a megyeszékhelyeken az alakulat tanácstagjai kezdeményezzenek határozattervezetet, amelyben Tőkés Lászlót nyilvánítsák nemkívánatos személlyé, így nem lenne joga azokra a településekre látogatni. Mario Ovidiu Oprea liberális honatya szerint Tőkés László nyilatkozata, mely szerint december elseje a magyarok számára gyásznap, beárnyékolta Románia Nemzeti Ünnepét. „Beárnyékolta Románia Nemzeti Ünnepét Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének nyilatkozata, mely szerint a magyarok számára gyásznap december elseje. Más szavakkal alkalmatlannak véli a december elsejei ünnepet, mert ők is itt vannak, Romániában” – nyilatkozta pénteki sajtótájékoztatóján Mario Ovidiu Oprea. A Nemzeti Liberális Párt (PNL) szenátora bejelentette: javasolni fogja az alakulat vezetőségének, hogy a megyeszékhelyeken a liberális tanácstagok kezdeményezzenek olyan határozattervezetet, amelyben nemkívánatos személlyé nyilvánítják Tőkés Lászlót. „Van egy javaslatom a PNL központi vezetése részére. Minden megyeszékhelyen a liberálisok kezdeményezzenek olyan határozattervezetet, mely szerint Tőkés Lászlót nemkívánatos személlyé nyilvánítanák az illető településen. Ahol nincsenek liberális tanácstagok, kezdeményezzék azt más pártok képviselői. Csodálkoznék, ha a Demokrata Liberális Párt (PD-L) választottai tennék ezt” – fejtette ki Oprea. Arra a kérdésre, hogy mit jelentene Tőkés László nemkívánatos személlyé nyilvánítása, a liberális szenátor elmondta: „Azt jelenti, hogy kerülő utakon kell hazamennie, mert az illető településekre nem léphet be”. Ugyanakkor Mihai Voicu, az alakulat első alelnöke szerint meglepő, hogy a Demokrata Liberális Párt európai parlamenti képviselői, akik az Európai Néppártban kollégái az RMDSZ-eseknek, nem reagálnak Tőkés nyilatkozataira. „Az már nem meglepetés, hogy Tőkés képtelenségeket állít. De az már meglepő, hogy a PD-L 12 vagy 13 EP-képviselője, ha beleszámítjuk Elena Băsescu kisasszonyt is, egyáltalán nem reagált a Románia elleni támadásokra. Azt hiszem, ideje reagálni ezekre” – fejtette ki Voicu. Tőkés László a legjobb kívánságait tolmácsolta Romániának a nemzeti ünnep alkalmából, de hozzáfűzte: „A feltétlen jóindulat és a lojalitás sem tudja feledtetni velünk, hogy ez Magyarország számára gyásznap is, mivel a jelenlegi Románia Magyarország feldarabolása révén jött létre”. (Mediafax) Nyugati Jelen (Arad) 2010. december 4.TestvérHálót szőnek a szórványban élő magyar közösségekTámogatja a magyar kormány a külhoni szórványmagyarok egymás között kiépülő kapcsolatait erősítő, TestvérHáló elnevezésű kezdeményezést – közölte a nemzetpolitikai államtitkárság annak kapcsán, hogy a program első rendezvényeként pénteken a romániai Vajdahunyadon egy erdélyi és egy vajdasági református szórványgyülekezet létesített egymással testvérkapcsolatot. Az államtitkárság pénteki közleménye szerint a kezdeményezésről Répás Zsuzsanna, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára Vajdahunyadon, a Hunyadi Református Egyházmegye újraalakulásának huszadik évfordulója alkalmából szervezett ünnepi megemlékezésen beszélt. A tájékoztatás szerint a helyettes államtitkár kiemelte: az alulról jövő kezdeményezés célja, hogy a külhoni magyarság szórványban élő közösségeit arra ösztönözze, ismerjék meg egymást, vegyék fel a kapcsolatot egymással, ezzel is erősítve magyar identitásukat. Ennek példája a vajdahunyadi találkozó, ahol egy erdélyi és egy vajdasági református szórványgyülekezet épített ki testvérkapcsolatokat – hívta fel a figyelmet. A helyettes államtitkár beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar kormány nem tesz különbséget magyar és magyar ember között, hiszen mindenki egyformán fontos Magyarország számára. Elmondta továbbá, hogy „valamennyiünk kötelessége és öröme is egyben", hogy felvállaljuk minden egyes magyar ember, magyar közösség együvé tartozását és boldogulását. Répás Zsuzsanna külön örömét fejezte ki, hogy a régióban elindult egy kezdeményezés, amely céljául tűzte ki, hogy szórványban élő közösségek kapcsolatra lépjenek egymással, fogjanak össze és hozzanak létre élő és gyümölcsöző kapcsolatot. A kezdeményezést a dél-erdélyi Lupény és a délvidéki dél-bánsági Torontálvásárhely közösségei indították el. Hogy a közösségek további kapcsolattartását a magyar kormány is segítse, Répás Zsuzsanna informatikai eszközöket – webkamerákat és headseteket – ajándékozott a gyülekezeteknek. A rendezvényen a tájékoztatás szerint a a bánsági szórványgyülekezetek képviselője, Gyenge Károly lelkipásztor is jelen volt, aki szintén köszöntötte a Hunyad megyei közösséget, hangsúlyozva, hogy fontosnak tartják, hogy részt vegyenek a hasonló körülmények között, szórványban élő testvérközösség életében. A továbbiakban Ősz Sándor Előd lelkipásztor-levéltáros tartott előadást Húszéves az újraalakult Hunyadi Református Egyházmegye címmel, valamint Magyari Hunor és Szántó Tünde mutatta be A Hunyadi Református Egyházmegye templomai című albumot, amely a régió templomi örökségét kitűnő fényképekkel és történeti áttekintéssel dokumentálja. Erdély.ma 2010. december 4.Így veszett el Erdélyország (Díjeső székelyföldi dokumentumfilmnek)November 23—26. között tizenegyedik alkalommal rendezték meg Lakiteleken a Kistérségi és Kisközösségi Televíziók Filmszemléjét. A szemlére 83 alkotás érkezett, amelyek közül 28 került a döntőbe. A zsűri ötszázezer forintos fődíját, a Duna Televízió különdíját, valamint a Lakiteleki Béke és Barátság Nyugdíjas Klub által javasolt különdíjat a gyergyószentmiklósi Zsigmond Attila Így veszett el Erdélyország című alkotása kapta. A lakiteleki rendezvény díszvendége Zsigmond Vilmos Oscar-díjas operatőr volt, a véle folytatott szakmai beszélgetést Sára Sándor filmrendező, a Duna Televízió örökös tiszteletbeli tagja és Lezsák Sándor költő, a Magyar Országgyűlés alelnöke vezette, aki a sepsiszentgyörgyi dr. Szőts Dánielnek, meglepetésére, a filmben vállalt szerepéért személyesen gratulált. Dani bácsi, a 86. életévében járó háborús veterán nem is tudott arról, hogy a Lakiteleken díjazott alkotó az Úz völgyében, Sepsiszentgyörgyön és egy baróti honvédtalálkozón folytatott beszélgetésüket készülő dokumentumfilmjében történelmi tanúságként és tanulságként hasznosítja, hisz a II. világháborút végigharcoló mikós diák több mint fél évszázada mint élete egyik legnagyobb élményét minden adódó alkalomkor fűnek-fának magyarázza. Kérdezem, hogy mi legyen élete egy másik nagy élménye, mire dedikálva átadja az általa előszavazott kötetet, József Álmos Bevonulás Sepsiszentgyörgyre, 1940 című fotóalbumát, amely a sepsiszentgyörgyi T3 Kiadónál jelent meg. Sylvester Lajos, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. december 3.Szamizdatok új koraVálaszféle Kuszálik Péter interjújára A szamizdatok új kora jön? címmel az ÚMSZ 2010. október 29-i számának Színkép mellékletében beszélgetés jelent meg Kuszálik Péter „szamizdat” munkája – A forradalom szikrája, Marosvásárhely, 2010. – kapcsán. Most felelek az interjú címében feltett kérdésre: erdélyi református vonatkozásban már rég beköszöntött a szamizdatok új kora – nem sokkal 1989 decembere után. A cenzúra megszűnt, de mivel érdekes erővonalak alakultak ki a társadalomban és az egyházban, ajánlatos volt az ember fiának óvatosnak lenni. Emiatt megjelenésük alkalmával a szerzők eltekintettek a könyvbemutatótól, a sajtótájékoztatótól, egyéb nyilvános szerepléstől. Húsz év múltán elmondhatjuk: a történelem hozta és a körülmények vitte hatalmakat sorra kiszolgáló, egyházon belüli egyéni törekvések miatt igazolódni látszik az óvatosság. Mindjárt a decemberi fordulat után azzal kellett szembesülnie fiatal nemzedékünknek, hogy olyan valaki akart hiteles képet festeni és eladni a romániai református egyházról, aki kolozsvári hivataljai révén 1945 után huszonhét éven át volt az állammal való kapcsolattartás bizalmi embere! Majd további tíz évig volt a rendszer alkatrésze: Tőkés István professzor. Aki éveken át annyira kezében tartotta a református egyházi sajtót, mintha az saját „birodalma” lett volna (egy tudós lelkipásztor kollégánk megítélése szerint). Az effajta jelenség íratja most, 2010-ben (!) egy másik, politikai elítélést szenvedett lelkipásztor társammal: „… a börtönviselt rabok életrajza ma is kínos többek számára. Sőt a magas rangú állami vagy éppen egyházi tisztségben élő gyermekeiket feszélyezi a szülőket kompromittáló, vádló adattár.” (Meg kell jegyeznem: e tényállás miatt kíséri zenebona a Tőkés & Co. által megrendelt, illetve megjelentetett „dokumentum-jellegű” munkákat, mint amilyen az udvari történész, Molnár János tollából származó Szigorúan ellenőrzött evangélium.) Így érthető, hogy már 1991-ben összeállt egy, a dolgok rendjére vigyázó, rendhagyó írás: valódi szamizdat – egyházi kottára. (Péntek Árpád: Megjegyzések dr. Tőkés István „A romániai magyar református egyház élete 1944-1989” című könyvéhez, Kolozsvár, 1991. Péntek Árpád kolozsvári református teológiai professzor röpiratát joggal tekinthetjük az új idők első szamizdatjának. Esetében nyomdai eljárással (!) készült anyagról van szó. Péntek Árpád röpirata mögött ugyancsak hiába keresünk támogatót, netán kiadót, akárcsak Kuszálik Péter publicista mostani munkája mögött. (Röpiratának terjedelme is csupán tíz oldal, kapoccsal összefűzve, 14,5 x 9,5 cm méretben.) A neve meghurcolását visszautasító Péntek professzor így vall írása születéséről: „Mivel az én hátam mögött nincsen három szponzor, aki a költségeket fedezze, csupán szerény nyugdíjamra vagyok utalva, igyekszem mondanivalómat minél rövidebbre fogni. A könyv [értsd: Tőkés István egykori egyházkerületi káderfőnök, majd főjegyző 1990-ben megjelent, jelzett kötete] elolvasása során meg kell állapítanunk először, hogy ez a könyv korántsem a romániai református egyház életét ismerteti, mivel az sokkal gazdagabb és sokrétűbb ennél, abban rajta kívül sok száz becsületes lelkipásztor szolgált alázattal és áldozatkészen, vállalva azt, hogy egyesek karrierjének elhordozó és szenvedő alanya legyen. Ez a könyv tulajdonképpen nem más, mint egy ügyesen eldíszletezett színpad, amely háttérül szolgál a püspökségre törő író szerepének, és aki aszerint bocsát fényt vagy árnyékot, dicséretet vagy elmarasztalást mindenkire, hogy ki mennyire pártolta, illetve akadályozta a püspöki szék elérésében.” A Péntek Árpád nevével fémjelzett kezdetet új közlések követték a műfajban: érdemes lenne egy katalógust készíteni róluk. El egészen a 2009-ben interneten közreadott Temesvár „hőse” című röpiratig. A megszólalók mellett „tekintélyes” tábort alkotnak a hallgatást választó egykori egyházi szolgák, a nyugdíjas lelkipásztorok. Visszafogottságukban az is közrejátszhat, hogy a hatóságok által célirányosan és megrostáltan közreadott CNSAS-irattári anyag az elsötétítést szolgálja, nem a kivilágítást. Mintha csak az állam/egyház összefonódások személyi vetületei még ma is, 2010-ben tabuk volnának. „December-utáni” lelki Bach-korszak lenne a mostani? Annak vélhető. Egy, az idei év nyarán kinyomtatódott szamizdat füzet is ezt a nézetet erősíti meg: Kálváriám a kommunizmusban. A könyvecskének se impresszuma, se kolofonja! Lelkipásztor szerzőjének neve hadd maradjon titokban. Közlékenységét ne szenvedje meg se a kibocsátó személy, se családja. Legyen elég, ha arra utalok, hogy az egyházi apparátus által elszenvedett üldözést, majd a rá nézve szerencsés kibontakozást örökíti meg. Befejezésül: a felvetett kérdés, amely szerint a szamizdatok új kora jött-e el, eképpen kerekedik ki előttem: a szamizdatok órája már régen ketyeg! Nézetem szerint A forradalom szikrája kibocsátásával ezt a ketyegő „óraszerkezetet” Kuszálik Péter felvitte a toronyba. Kívánatos, hogy minél többen lássák a Tőkés-kultusz mögé-fölé pillantva, „hány az óra”! Balogh Béla lelkipásztor, Kolozsvár Emlékeztető: a/ Kolozsváron a Protestáns Teológiai Intézet 1990. január 22-i ifjúsági gyűlésén dr. Péntek Árpád rektor lemondását követelő határozatot fogadtak el. Azzal indokolták a követelést, hogy a rektor tétlenül szemlélte az egyház és az intézet rohamos romlását, nem állt ki a jogtalanul meghurcolt lelkipásztorok mellett. Dr. Péntek Árpád légből kapottaknak nevezte a vádakat. /Protestáns Teológiai Intézet hallgatói. = Szabadság (Kolozsvár), 1990. febr. 11./ b/ Balogh Béla /Kolozsvár/, a Farkas utcai templom lelkésze böjtöt hirdetett meg a frissen újraválasztott Tőkés László püspök ellen, a püspököt főbéresnek nevezve és azzal vádolva, hogy elhagyta a törvényesség korlátait. /Böjt Tőkés László ellen. = Szabadság (Kolozsvár), 1998. nov. 2./ Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. december 3.Nem részrehajló a Szülőföld Alap?Elutasította tegnap a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikai államtitkársága a Szülőföld Alap pályázati elbírálásait kifogásoló kijelentéseket. Az államtitkárság közleményében Dorosz Dávid országgyűlési képviselő (LMP) a témában a héten tett kijelentéseire válaszolt. Dorosz Dávid hétfőn arról beszélt: a Szülőföld Alap kollégiuma részrehajlóan döntött, és a napi túlélést jelentő támogatás megvonásával olyan jelentős lapokat hozott kilátástalan helyzetbe, mint az Új Magyar Szó, a Transindex, a Látó vagy a Korunk. Az államtitkárság közleményében kiemelte: a felsorolt sajtótermékek nagy részét a Szülőföld Alap támogatta. Így a Látó című folyóirat az Aranka György Alapítványon keresztül 1 millió forintot, a Korunk című folyóirat összesen 2 millió forint értékű támogatást kapott, a transindex.ro pedig a kolozsvári Media Index Egyesületen keresztül jutott 700 ezer forintos támogatáshoz. A közlemény azonban nem tér ki arra, miért nem kapott egyetlen forintot sem a Románia egész területére eljutó magyar lap, az Új Magyar Szó. Az államtitkárság hangsúlyozta: az elmúlt évek támogatásából kiindulva most azokat részesítették előnyben, akik régóta nem jutottak forráshoz. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. december 3.Kelemen: a belügyi tárcának magyarázatot kell adnia a kettős mérce alkalmazása miattNem elfogadható az a tény, hogy a rendőrség kettős mércét alkalmazzon két hasonló esetben - válaszolt Kelemen Hunor művelődési miniszter az Új Jobboldal és a székely gárda esetében történő rendőrségi eljárás kapcsán feltett kérdésünkre. A tárcavezető elmondta, kifogásolja és elutasítja a rendőrség magatartását, ezért erre a belügyminisztériumtól magyarázatot kell kérni. Mint ismeretes, sem a magyar, sem a román szélsőjobboldali szervezet - az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert Zászlóaljának Székely Szakasza, illetve az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) - nem rendelkezett érvényes polgármesteri hivatali engedéllyel, ennek ellenére mégis úgy döntöttek, felvonulnak Kolozsváron, illetve Marosvásárhelyen. Ez azonban csak az Új Jobboldal tagjainak sikerült, mivel a székely gárda tagjait egy kolozsvári étterem előtt "lekapcsolták" a rendőrök, míg a román nacionalisták felvonulását a csendőrség biztosította. A székely gárda tagjait és a hozzájuk csatlakozókat az őrsön lefényképezték és levették ujjlenyomatukat, majd megbírságolták őket. A székely gárda azt tervezi, hogy bíróságon keresi igazát. (hírszerk.) Transindex.ro 2010. december 3.Egy jelölt pályázza meg az udvarhelyszéki RMDSZ elnöki tisztségét December 3-án Székelyudvarhelyen ülésezett az udvarhelyszéki RMDSZ szervezet tisztújítását koordináló testület. A megbeszélésen a testület tagjai megállapították, hogy az alapszabályzatnak, illetve a jelölési szabályzatnak megfelelően egy jelölt, Dr. Verestóy Attila szenátor iktatta a pályázatát. A testület titkárságának beszámolója alapján áttekintették a küldöttek jelöléseinek helyzetét a települések, a társult szervezet és platformok, valamint az Udvarhelyszéki Ifjúsági Egyeztető Tanács szintjén. A testület tagjai megállapították, hogy a küldöttjelölő gyűlések a szabályzatnak megfelelően zajlottak, ennek értelmében a december 11-én 17.00 órai kezdettel, a székelyudvarhelyi Művelődési Házban lebonyolított küldöttgyűlésen több, mint 400 küldött vesz majd részt. A tanácskozáson véglegesítették a küldöttgyűlés napirendi pontjait és forgatókönyvét. A széki területi szervezet legfelső döntéshozó testületén beszámol Bunta Levente leköszönő elnök, módosítják az alapszabályzatot, elnököt és felügyelő bizottságokat választanak, megerősítik a választmány összetételét, illetve döntést hoznak a kongresszusi képviselettel kapcsolatban. (hírszerk.) Transindex.ro 2010. december 3.Csík már „betelt”A csíkszeredai magyar konzulátus kénytelen elutasítani azokat, akik időpontot kérnek a jövő évre állampolgársági kérvényük benyújtására. Eddig több mint hétezer időpontot pipáltak ki az előjegyzési naptárban, és június 30-a az utolsó dátum, amikor fogadni tudják a kérvényezőket – tudta meg lapunk a diplomáciai képviselet ügyfélszolgálatától. A csíkszeredai magyar konzulátus kénytelen elutasítani azokat, akik időpontot kérnek a jövő évre állampolgársági kérvényük benyújtására. Eddig több mint hétezer időpontot pipáltak ki az előjegyzési naptárban, és június 30-a az utolsó dátum, amikor fogadni tudják a kérvényezőket – tudta meg lapunk a diplomáciai képviselet ügyfélszolgálatától. Az érdeklődőket egyelőre a kolozsvári és bukaresti konzulátusra, illetve Magyarországra irányítják. „Nem tudjuk, mi történik majd június 30-a után, jelenleg Budapest utasításaira várunk” – magyarázta érdeklődésünkre a konzulátusi alkalmazott. A csíkszeredai diplomáciai képviselet külföldön tartózkodó ügyvivőjét, Balogh György konzult lapunk tegnap nem tudta elérni az ügyben. A kolozsvári és a bukaresti konzulátus előrejegyzési naptárában még bőven van hely. Szilágyi Mátyás kolozsvári főkonzultól megtudtuk, eddig több mint négyezren jelezték, hogy jövőre kérvényezni kívánják az állampolgárságot. „Akik most fordulnak hozzánk, azokat márciusban várjuk a kérvényükkel” – mondta a diplomata. Drávucz Herbert bukaresti főkonzul tájékoztatása szerint eddig több mint háromszázan keresték meg ügyfélszolgálatukat, a legutóbbi jelentkezőt március 4-re hívták be a diplomáciai képviseletre. Wetzel Tamás miniszteri biztos tegnap igyekezett megnyugtatni az állampolgársághoz folyamodókat: december közepére minden készen áll az egyszerűsített honosítási eljárás januári bevezetéséhez. Az MTI-nek elmondta: minden személyügyi, infrastrukturális és informatikai fejlesztés ütemtervszerűen halad, sőt, a legtöbb fejlesztés jobban is áll, mint ahogyan azt eredetileg tervezték. Így semmi akadálya nincs annak, hogy december közepére minden készen álljon az egyszerűsített honosítási eljárás január 1-jei indulásához. Tájékoztatása szerint a kormány 830 millió forintot biztosított az idei fejlesztésekre. A várhatóan nagyszámú kérelmek gyors elbírálása miatt pedig 170 embert vettek fel különböző szervezetekhez, akiknek természetesen a munkavégzéshez szükséges feltételeket is biztosítani kellett. Emellett az egyes külképviseletek bővítése is szükségessé vált. Ráadásul a gyors adattovábbítás és elbírálás érdekében a jelenlegi informatikai rendszereket is fejleszteni, illetve bővíteni kellett. Jelenleg a „finomhangolásnál” tartanak, az egyes képzések ugyanis a napokban fejeződnek be, az informatikai rendszerek már a tesztelési folyamatban vannak, illetve a nagy érdeklődésre való tekintettel újabb ingatlanok átalakítása is szükséges három külképviselet (Csíkszereda, Kolozsvár, Szabadka) esetében. A miniszteri biztos kitért arra is, hogy jövőre összesen, a három érintett tárcánál (Külügyminisztérium, Belügyminisztérium, illetve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) mintegy 2,4 milliárd forint áll rendelkezésre az egyszerűsített honosítási eljárásra. Hozzátette: minden fejlesztés ideiglenes jellegű, hiszen az első évben várható a legtöbb kérelem. Az igények függvényében pedig megtakarítások is elképzelhetők. Wetzel Tamás elmondta, hogy december 8-10 között Erdélyben három tájékoztatót tart az Erdélyi Demokrácia Központok Hálózatának, amelyek helyben segítik az egyszerűsített honosítást. Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. december 3.Felnőnek a gyerekekAlkotmány és sajtó – a rémálom kezdete Megyesi Gusztáv, Élet és Irodalom Jó hír az alkotmányozás kedvelőinek: elkapták végre azt a hivatali dolgozót, aki 34 oldalas, egész estét betöltő alkotmányjavaslatot tett fel a Köztársasági Elnöki Hivatal honlapjára nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy szellemileg megsemmisítse Schmitt Pált. Neve egyelőre ismeretlen, csak annyit tudni róla, hogy a kommunisták beépített embere volt, ám most elnyerte méltó büntetését: forró szurokba mártották, tollban hempergették, majd kidobták a Sándor-palota ablakán; ez se fog többé alkotmányozni. Ezzel egyszersmind az is kiderült, hogy nem Kontrát Károly lánya írta a dolgozatot. Tudni kell, hogy a sajtó napokon át olyan hírt terjesztett, miszerint a belügyi államtitkár lánya készítette a javaslatot az elnöki hivatal munkatársaként. Az opusról két héttel ezelőtt Kovács kollegának már volt szerencséje értekezni ezen a hasábon, a magunk részéről legfeljebb annyit tennénk hozzá, hogy egyedül a kaposvári püspököt sajnáljuk, aki heteken át könyörgött térden állva az elnöki hivatalnak, hogy feltétlenül vegyenek fel egy írni-olvasni tudó embert a hivatalba nyelvi szöveggondozásra, továbbá, ha lehet, ne a jóistentől eredeztessék az alkotmányozás jogát. Ennek ellenére csak-csak bekerült a szövegbe, hogy maga az Úr fog alkotmányozni tavasszal, úgy is, mint a létezőt önmagában megtestesítő örök, tökéletes és változatlan szubjektumnak, az abszolutóriumnak (!) az ura, amit egyedül Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár appercipiált kellőképpen, azt véve ki az Úr üzenetéből, hogy ezután jobban a körmére kell nézni a végzős egyetemistáknak. Azon egyébként, hogy a köztársasági elnök elhatárolódott a tanulmánytól, sőt letagadta még azt is, hogy hallott valaha is alkotmányozásról, egyáltalán nem lepődött meg a közvélemény, ugyanis Schmitt Pál még soha semmiért nem vállalta a felelősséget, ezért is rajonganak érte a magyar sportvezetők és olimpiai mozgalmárok: a saját megtestesülésüket látják benne. Ettől függetlenül megjegyezzük, hogy az elnök nem akkor határolódott el, nem akkor kezdett nem hallani soha a tanulmányról, amikor az fölkerült a világhálóra, és a hivatalban már élénken vitáztak róla, hanem amikor kiderült, hogy galaktikus méretű marhaságok vannak benne; ha a sajtó nem robbantja ki a botrányt, ma már az egész textúra úgy, ahogy van, minden közhivatalban ki van lógatva a Nenyi mellé. Kontrát államtitkár mindenesetre bejelentette, hogy sajtópert fontolgat mindazon orgánumok ellen, amelyek hírül adták, hogy az ő lánya írta a tanulmányt. Mármost ez igen érdekes. Azt ugyebár tudjuk, hogy Kontrát államtitkár lánya 25 éves, tehát nem karon ülő kisgyermek, sőt már nem is fiatalkorú, ráadásul friss diplomás jogászként lett Schmitt Pál beosztottja, hogy van az tehát, hogy az apja akar perelni helyette. Mi magunk ugyan elég régen voltunk huszonévesek, ám így is rémlik, mintha társaink ebben a korban már bírtak annyi önállósággal, hogy nem az apjukhoz vagy a nagybácsihoz szaladtak, amikor bármi sérelem érte őket, hanem önkezűleg kezdtek el pofozkodni, végső esetekben keresetet írni, különben hülyegyereknek nézték volna őket. Ráadásul itt egészen téves helyzetértékelésről van szó. Nem az a kérdés ugyanis, hogy ki írta a dolgozatot, mert bárki írta is, autentikus képet festett az elnöki hivatalban uralkodó mentalitásról és színvonalról, a hely szelleméről, amely az egy és oszthatatlan schmittpálságot közvetíti a világ négy tája felé. Ellenben hogy van az, kérdezhetnénk nagy naivan, hogy Kontrát államtitkár lánya friss diplomásként azonnal a Köztársasági Elnöki Hivatal munkatársa, sőt osztályvezetője lett, mégpedig a panaszos és kegyelmi ügyek felelőseként. Kontrát államtitkár lányának tündöklő tehetsége és rátermettsége felől nincs kétségünk már csak a papa képességei okán sem, a kérdés csak az, hogy a diploma átvétele és a hivatali munkakezdés közötti pár hétben miféle jellegű alkalmi munkán szerezte meg az ifjú jogásznő azt a tapasztalatot és emberismeretet, melynek birtokában súlyos kérdésekben, netán tragédiákban fog majd javaslatokat tenni, sőt dönteni. Jó, mondhatja erre bárki, Petykó Adrienn, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség elnökének, Petykó Zoltánnak a lánya meg egyenesen főosztályvezető lett az agrárminisztériumban. Igen, de ő nem 25, hanem már 27 éves. Vagy Vitézy Dávid, akit ugyancsak 25 évesen neveztek ki a komplett fővárosi közlekedés teljhatalmú vezetőjének. Ami szintén igaz, csakhogy neki az apja és az anyja is fideszes potentát, hogy úgy mondjam, duplán kádergyerek, igazság szerint neki már 16 évesen vezérigazgatónak kellett volna lennie, és ne felejtsük el, ez az előőrs, még csak ezután jön majd a Fidesz-gyerekek áradata. A Kontrát család mindenesetre példát vehetne Schmitt Pál Péterről, aki Schmitt Pál unokaöccse, és épp a napokban nevezte ki őt Varga Mihály államtitkár a miniszterelnökség állományába személyesen Szijjártó Péter keze alá. Ő már megmutatta, hogy egymaga is megáll a lábán. A nyáron ugyanis az egyik honlap azt jelentette, hogy az akkor még házelnök Schmitt Pál unokaöccse, Schmitt Pál Péter lesz a Magyar Posta vezérigazgatója, ám kiderült, hogy az egy másik ember, aki ráadásul Schmidtnek írja a nevét. Ekkor az igazi Schmitt Pál Péter közleményt bocsátott ki, miszerint „a személyemet érintő hamis beszámoló nemcsak légből kapott, hanem azt a hamis látszatot kelti, hogy a Fidesz is olyan párt, mint az MSZP, vagyis a rokoni kapcsolatok és nem a szakmai hozzáértés alapján kerülnek felelős vezetői posztokra az emberek. Ezen kívül – a rokoni szálak emlegetésével – Nagybátyámat is belekeverik ebbe az olcsó, átlátszó, hamis játékba, nyilvánvalóan a felelős beosztásban lévő politikus lejáratásának szándékával”. Ami a mostani beosztását illeti, mélységes a csend, nincs szó rokoni szálakról, a Schmitt Pál nevének olcsó, átlátszó és hamis lejáratásáról, már csak azért sem, mert hiszen egyáltalán nem érdemtelen kinevezésről van szó. Sajtóinformációk szerint ugyanis Schmitt Pál Péter „2008-ban és 2009-ben több sajtóközleményt jegyzett a Polgári Fiatalok Egyesülete elnökeként”, aminél jobb ajánlólevelet elképzelni se tudunk miniszterelnökségi álláshoz, mindamellett szakmai előéletnek sem utolsó. Szerintünk a fiatalember alkotmányozásra érett. Új Magyar Szó (Bukarest) 2010. december 3.Toró T. Tibor: „Olyan párt szükséges, amely valóban képviseli az autonómiát”Évi küldöttgyűlését tartja szombaton, Székelyudvarhelyen az EMNT Az esetleges új erdélyi magyar párt létrehozására vonatkozó szándék kinyilvánítása is napirenden szerepel az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szombati, székelyudvarhelyi évi küldöttgyűlésén. Toró T. Tibor a Szabadság kérdésére elmondta: a szervezet éves tevékenységének kiértékelése és a Demokrácia Központok létrehozása mellett tisztújításra is sor kerül. A pártalapítási szándékról az EMNT ügyvezető elnöke kifejtette: olyan politikai alakulat létrehozása szükséges, amely nem csak retorikai szinten és szavazatgyűjtés céljából használja az autonómia „címkéjét”, hanem valóban képviseli az autonómia törekvéseket; ezeknek az elvárásoknak az elmúlt időszakban sem az RMDSZ, sem az MPP nem tett eleget, ezért van szükség egy autonomista párta. Nem a harmadik erdélyi magyar párt akarnak lenni, hanem az első helyen szereplő politikai alakulat, a stratégiai célkitűzések tekintetében pedig nemzeti minimumot szeretnének kialakítani a többi politikai erővel. – Székelyudvarhelyen tartja szombaton az EMNT évi küldöttgyűlését, amelyen várhatóan döntés születik az új magyar párt létrehozására vonatkozó szándék kinyilvánításáról is. – Már néhány hónapja uralja a közbeszédet, hogy harmadik magyar párt van születőben. Ez sajnálatos módon vagy úgy ment be a köztudatba, hogy Tőkés László pártot alapít, vagy pedig az EMNT párttá alakul. Ezek közül egyik sem igaz. Az EMNT nem akar párttá alakulni, legalábbis sehol nem hangzott el ilyen javaslat, s az elnökség és a választmány elé sem került ilyen indítvány. Konszenzus van abban, hogy az EMNT-nek civil mozgalomként kell folytatnia a tevékenységét, és ezt meg fogja erősíteni a szombati évi küldöttgyűlés. A választmányban valóban felvetődött egy új párt létrehozásának a szükségessége, amely az autonómia kérdését pártpolitikai eszközökkel is képviseli. Érvényes még mindig az a megállapításunk, hogy a létező pártok ezt nem teszik meg úgy, ahogyan mi azt szeretnénk. Sem az RMDSZ, sem az MPP nem felelnek meg ennek az elvárásnak. Ezért olyan politikai alakulat létrehozására van szükség, amely nem csak retorikai szinten és szavazatgyűjtés céljából használja az autonómia címkéjét, hanem valóban képviseli az autonómia törekvéseket. Egyelőre még nem kristályosodott ki, milyen formában szülessen meg az új párt, illetve az EMNT milyen szervezethez adja erkölcsi és logisztikai támogatását. Tisztában vagyunk azzal, hogy a pártalapítás nagy feladat, Romániában a párttörvény nagyon szigorú, leginkább ezt az MPP tagjai tudják, akik már végigmentek ezen. Ugyanakkor nyilván azzal is szembesülnünk kell, hogy Erdély-szerte a politika ázsiója nagyon alacsony. Az emberek igazából azt várják a politikától, hogy oldja meg a problémáikat. Mivel már elég régóta azt látják, hogy a bukaresti politizálás nem megold, hanem teremt problémákat, egyre szkeptikusabbá válnak. Ennek mi tudatában vagyunk, illetve azt is érezzük, hogy nagyon sokan tartanak az erők szétforgácsolásától. Mindezeket a szempontokat nyilván figyelembe kell vennünk, amikor bármilyen döntést hozunk. Az is kétségtelen viszont, ha nincs olyan politikai közszereplő, amely képes pártpolitikai eszközökkel az autonómiáért harcolni, akkor azt létre kell hozni. Nyilván nem hanyagolható el a másik két pártnak a helyzete és álláspontja sem. Az RMDSZ kongresszus előtt áll, beindult egy forrongás, mozgások zajlanak a szervezeten belül. Nem feltétlenül jó irányba, de valami történik. Másrészt az MPP-ben régóta eléggé jelentős az elégedetlenség a vezetőséggel szemben. Amennyiben sikerülne valamilyen érdemi párbeszédet elindítani ezekkel a politikai szereplőkkel, és látnánk, hogy valami megmozdul, akkor gondolkodhatnánk más megoldásokban is, de igazából erre most garanciát nem látunk. Azért fogalmazok óvatosan, mert nem akarom befolyásolni a sajtón keresztül a szombati küldöttgyűlés szuverén döntését. Az elnökség többször is foglalkozott az elmúlt hetekben ezzel a kérdéssel, minden alternatívát a testület elé tárunk, és várhatóan kialakul majd egy végleges álláspont. – Megalakult-e már az a kezdeményező bizottság, amely a küldöttgyűlés elé terjeszti a pártalapításra vonatkozó szándékot? – Ami biztos, hogy az EMNT választmánya nemrég megfogalmazott egy álláspontot. Ezt fogja az elnökség kiegészíteni az alternatívákkal, s a szombati küldöttgyűlés elé tárni. Amennyiben a döntés pozitív lesz, megalakul az a kezdeményező bizottság, amely a nevét is adja az egészhez. Nyilván mi tudjuk, hogy kik ezek az emberek, de nem akarjuk a küldöttgyűlés előtt ezt megelőlegezni. – Kikből állna az új párt tagsága, kiknek a támogatására számítanak? Milyen bázisra épülne fel az új politikai alakulat? – Nyilván az autonomistákra számítunk. Mindazokra, akik az autonómiát fontosnak tartják. Naivitás azt gondolni, hogy az erdélyi magyar politikai elit egyöntetűen csak az autonómiában látja a megoldást. Az RMDSZ-ben többségben van az az álláspont, hogy nem autonómiára, hanem egyféle bukaresti politikára van szükség. Az EMNT hathatós tevékenységének köszönhetően közösségünk tagjainak nagy része azonban az autonómiában látja a megoldást. Igazából itt nem a nyilatkozatok számítanak, hanem a politikai cselekvések, a döntések. Ha hozzáértő ember megvizsgálja ezeket, akkor arra a következtésre jut, hogy igazából nem az autonómiáért harcolnak Bukarestben, hanem a jelenlegi rendszer fenntartásáért. Az autonómia kérdése kicsit olyan, mint a kollektív munkaszerződés, amely rögzíti a munkavállalók jogait a mindenkori munkaadókkal szemben. A magyarságnak is szüksége van egy ilyen kollektív munkaszerződésre, amely nem más, mint az autonómia közjogi rendszere. Ebben rögzítve lennének az alapvető jogok függetlenül attól, hogy éppen ki a „főnök” Bukarestben, azaz ki van kormányon, vagy milyen többség uralkodik a parlamentben. Az RMDSZ nem törekszik egy kollektív munkaszerződés megkötésére, hanem a mindenkori „főnökkel” próbál meg jóban lenni, ott lenni mellette, és amikor valami döntés születik, akkor megpróbál valamilyen morzsákat magának lecsípni, amiket aztán hazavisz, s eredményként mutat fel. Amennyiben létezne kollektív munkaszerződés, akkor erre nem lenne szükség, hanem arra kellene ügyelnie a mindenkori politikai képviseletnek, hogyan tartsa be azt, és az ebben rögzített jogokat miként érvényesítse. Amíg ezen a téren nem alakul ki konszenzus, vagy legalábbis nem szerez többséget ez a szemléletmód, addig nem lesz áttörés az autonómia kérdésében. Egyébként a Markó Béla vezette csapat mindig tökélyre vitte azt, hogy a „főnökkel” mindig jóban van, és akkor részesedik valamelyest, minimálisan, ebből a státusból kifolyólag. Mi ezen változtatni szeretnénk, ehhez azonban meg kell szerezni a társadalom támogatását. Jelenleg ezen dolgozunk, a pártalapítás gondolata is ennek a szellemiségnek van alárendelve. Szövetségeseket szeretnénk találni, akár a többi párt – RMDSZ és MPP –keretében egyaránt, de az egyházak és a civil társadalom körében is. Közöttük keressük a leendő autonomista párt bázisát, függetlenül attól, hogy az RMDSZ-ből vagy az MPP-ből kerülnek majd ki ezek a személyek, illetve nincsenek sehol, a kettő között, a senki földjén tengődnek. – Egy újabb magyar párt létrehozása nem veszélyezteti-e a közösség egységét, nem vezethet-e annak további megosztásához? – Tudatában vagyunk annak, hogy a magyar közösség azt szeretné, ha vezetői megegyeznének, s konszenzus alakulna ki közöttük. Mi is ezt a konszenzust keressük. Nem azért hozunk létre esetleg egy újabb magyar pártot, hogy feltétlenül civakodjunk, és a többiekkel versenyezzünk. Azt szeretnénk, hogy a stratégiai célkitűzésekben nemzeti minimum alakuljon ki. Amikor pártalapításról beszélünk, a többiek felé egy ajánlattal jövünk, hogy gyertek, jöjjetek ide. Nem egy harmadik párt akarunk lenni, hanem az első párt, amely végre a kollektív munkaszerződésért harcol. Ehhez szeretnénk megnyerni szövetségesnek a többieket is, illetve a többi pártnak azt a részét, akik ebben hisznek. Azt hiszem, ha ezt sikerül összerakni, konszenzust tudunk teremteni, és képesek leszünk a közösségnek az autonómián keresztül mondani valamit – akkor nem merül fel a kérdés, hogy lesz-e ennek a pártnak támogatottsága? Tudatában vagyunk annak, hogy minden ilyen dolog megosztásként csapódhat le. Azoknak, akik jelenleg úgymond birtokon belül vannak az RMDSZ-ben vagy MPP-ben, érdekük lehet, hogy ezt az érzést tovább gerjesszék. Azt hiszem azonban, ha hitelesen mondjuk a magunkét, akkor a választópolgár meg tudja majd különböztetni a propagandát a hiteles szövegtől, és ennek alapján dönteni tud. – Hogyan képzelik el az RMDSZ-szel és az MPP-vel való együttműködést választások esetén? – Az erdélyi magyarság különböző élethelyzetekben él Erdélyben. Ahány település, annyiféle élethelyzet van, s annyiféle megoldást kell találni. Soha nem voltunk hívei az egységes, sablonos megoldásnak. Az EMNT is három régió – Partium, Közép-Erdély és Székelyföld – szerint szerveződik, és ehhez próbáljuk igazítani a politikai döntéseket. Azt is el tudom képzelni, hogy Székelyföldön vagy az Érmelléki tömbkörnyezetben a közösség természetesnek vesz majd egy versenyt a helyhatósági választásokon. Valószínű lesznek olyan régiók, ahol a különböző politikai szereplők eleve együttműködve jelennek meg a választópolgárok előtt. Azt is el tudom fogadni, hogy országos szinten olyan típusú keretegyezményt kötünk a többi politikai szereplővel, amely megengedni ezeket az alternatívákat, és a helyi szereplőkre bízza, melyiket választják ezek közül. Azt hiszem, teljes mértékben rugalmasnak kell lennünk. Ha valaki csak a saját kicsi szemétdombjáról és alacsony perspektívából közelíti meg a helyzetet, s megpróbál ráerőltetni a többiekre megoldásokat, egészen biztosan vesztes lesz. Értem ezt az RMDSZ és az MPP egyes vezetői esetében, akik mindig saját kicsi környezetükből indulnak ki, s megpróbálják álláspontjukat rákényszeríteni a többiekre. Az EMNT soha nem volt ilyen, ezért van nekünk három régióelnökünk, és jöttek létre a regionális struktúrák. – Konkrétan meddig kellene megalakulnia az új politikai alakulatnak, ha szombaton meglesz az elvi döntés? – Azt szeretnénk, hogy a következő fél évben mindképpen pontot tegyünk erre a kérdésre. Valamikor a 2011-es esztendő nyaráig tiszta képet kell alkotni, hiszen 2012-ben önkormányzati választások lesznek. Úgy érzem, Tusványosnak kell lennie annak az időpontnak, amikor ezzel a kérdéssel el kell számolnunk, hiszen általában ez az alkalom, amikor mérleget vonunk. – Milyen reményekkel néz a jövő februári RMDSZ-kongresszus elé? – Egy fecske nem csinál tavaszt, vagyis egy személy nem elegendő a változásokhoz. Bárki lehet az RMDSZ elnöke, ha a szemléletmód nem változik meg, akkor kudarcra van ítélve. Még akkor is, ha az illető jó szándékú. Különben több olyan személy van az RMDSZ-ben, akik az autonómiában hisznek, de ezek markáns kisebbségben vannak. Információim nem annyira mélyek, mint amikor parlamenti képviselőként belülről láthattam a történéseket. De azt hiszem, hogy az RMDSZ-nek jelenleg nincs esélye megújulni. Még akkor sem, ha Markó Béla visszavonul. Nem látom azt a szándékot, hogy radikálisan megváltozzon a jelenlegi szemléletmód. Nem Bukarestben kell intézni feltétlenül a dolgokat, és nem az egyedi esetekre kell helyezni a hangsúlyt, hanem azon a bizonyos kollektív munkaszerződésen kell dolgozni. Nem látom, hogy ezt ki tudná felvállalni. Székelyföldön vannak olyan politikusok, akik erre képesek lennének, de a jelenlegi rendszerben nem látom, hogyan tudnának többséget szerezni. Annyira be van csontosodva az RMDSZ retorikájába a szemlélet, miszerint azért megyünk Bukarestbe, hogy ott kijárjunk dolgokat. Aki egyszerűen más látásmóddal jelenik meg, eleve kisebbségi sorsra van ítélve. Ezért nem is merem venni a bátorságot, hogy bármilyen nevet kiejtsek a számon az esetleges RMDSZ-elnök személyét illetően. PAPP ANNAMÁRIA, Szabadság (Kolozsvár) 2010. december 3.Orbán aggodalmát fejezte ki az erdélyi magyar politikusok elleni román vizsgálatok miattAggodalmát fejezte ki Orbán Viktor miniszterelnök az erdélyi magyar politikusok ellen indított romániai hatósági vizsgálatok miatt. A kormányfő a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) csütörtöki budapesti ülésén emellett arról is beszélt: külhoni fiatal magyar vállalkozókat segítő programok indulhatnak. A miniszterelnök előadásában országonként szólt a Kárpát-medencei magyarság helyzetéről. Romániával kapcsolatban úgy fogalmazott: a magyar kormány visszarendeződést érzékel a kisebbségi jogok területén, a nyelvhasználat kérdésében pedig az európai jogok elvitatását tapasztalja “a saját közösségeinktől”. Kifogásolta továbbá, hogy nem gyorsult fel az egyházi és közösségi ingatlanok visszaszolgáltatása, és szerinte az erdélyi magyar orvosképzés ügye sem a rendeződés irányába tart. “A magyar politikusok ellen különböző indokokkal indított hatósági vizsgálatok is inkább aggodalommal töltenek el bennünket, semmint a jogállami szempontok győzedelmeskedésének diadalérzésével” – közölte. Orbán Viktor azt mondta: a magyar kabinet sajnálatosnak tartotta az elmúlt éveknek azt a román politikáját, amely nem kereste az együttműködést Bukarest és Budapest között. Hangsúlyozta: Magyarország mind a román népnek, mind a választott vezetőknek megadta a kijáró tiszteletet. “Most jó reményekkel figyeljük a Romániában lezajló politikai változásokat, tanulmányozzuk a helyzetet” – tette hozzá. A felvidéki magyarság ügyében a miniszterelnök kifejtette: azt követően, hogy a nemzeti alapon szerveződő magyar párt nem került be a szlovák parlamentbe, a budapesti kormány egy nagyon szoros szlovák-magyar gazdasági együttműködés mellett tette le a voksát, azt remélve, hogy ez a kooperáció kedvező lesz az ottani magyarságnak is. Értékelése szerint a gazdasági sikerek elvitathatatlanok – példaként említette a komáromi Duna-hidat mint zászlóshajót -, és “a szlovák-magyar kapcsolatok nagyon régen voltak olyan kiegyensúlyozottak, mint most”. A felvidéki magyar pártnak azt kívánta, hogy a soron következő választáson legyen képviselete a magyarságnak a pozsonyi parlamentben. Kárpátaljára rátérve a kormányfő örömét fejezte azért, hogy hosszú évek szembenállása után összefogás alakult ki az ottani magyarok között. Délvidékkel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy évek óta jó irányba tartó építkezés halad, egyúttal jelezte: a magyar nemzetpolitikának nem érdeke, hogy az ott létrejött egység sérüljön. A horvátországi magyaroknak azt kívánta Orbán Viktor, hogy olyan kormány legyen Zágrábban, amely a nemzeti érzést, a nemzeti büszkeséget pozitív államalkotó tényezőnek tekinti. Szlovéniáról szólva arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország minden segítséget megad Ljubljanának az “újkori népvándorlásból” fakadó feladatokhoz. Orbán Viktor az értekezleten közölte azt is: külhoni fiatal magyar vállalkozókat segítő programok indulhatnak. Jelezte: a kormány elvi döntéseket hozott arról, hogy szakmai segítségnyújtással, valamint részben visszatérítendő, részben vissza nem térítendő támogatásokkal járuljanak hozzá ezekhez a programokhoz. A magyar nyelvű, jól képzett szakmunkások mellé szükség lesz külhoni magyar nyelvű és kultúrájú, sikeres fiatal vállalkozói rétegre is – emelte ki. A kormányfő kitért az egységes oktatási tér megvalósítására is a Kárpát-medencében. Felidézte többek között a Sapientia megalapítását, majd megjegyezte: most azért harcolnak, hogy a komáromi Selye János Egyetem 2016-ban az akkreditációs bizottságtól megkapja azt az elismerést, ami a hosszú távú létezéséhez elengedhetetlen. Ezek szép dolgok – fogalmazott -, de eljött az idő, hogy mindezt összekapcsolják egy magyar nyelvű, Kárpát-medencei felsőoktatási rendszerré. Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kapta ezt a feladatot a kormánytól, és a miniszterelnök reményei szerint hamarosan akciótervekkel áll elő a tárcavezető. Jelezte, az előző napi kormányülésen már döntöttek pénzügyi forrásokról. A miniszterelnök beszámolt a Kárpát-medencei ösztöndíjprogram elindításáról, ami lehetővé teszi a diákoknak, hogy magyar állami ösztöndíjjal a Kárpát-medence összes magyar intézményében tanulmányokat folytathassanak. Összegzése szerint az oktatás, a tudás és gazdaság összekötése Magyarország egyik legfontosabb nemzetstratégiai kérdése, ezért helyes, hogy a határon túli politikában is az oktatás és a gazdaság kapja a legnagyobb hangsúlyt. Orbán Viktor arról is beszélt, hogy a magyar nemzetpolitikát egy erős Közép-Európa-politika segíteni tudja. A mostani “invázió”, egy eddig is tudott, de ritkán látható felismerést hozott a felszínre: a régióban feszülhetnek komoly ellentétek, de vannak olyan veszedelmek, amelyeknél kiderül, a közép-európai népek mégiscsak egy közösségbe tartoznak, mégiscsak van közük egymáshoz – fogalmazott az illegális bevándorlásra utalva. Úgy összegzett: közép-európai együttműködés nélkül a nemzeti érdekeinket is nehéz, vagy talán egyenesen lehetetlen lenne jól szolgálni. A kormányfő jó hírnek tartotta, hogy az EU leggyorsabban fejlődő térsége Közép-Európa, és rossznak, hogy az “elmeszesedő” nyugat-európai gazdaságok egyre kevésbé alkalmasak visszatérni a korábbi növekedés útjára, sőt továbbra is növekvő eladósodástól szenvednek. Kitért arra is, hogy miközben védekezett az ország, építkezni sem felejtettek el. Utalt az “egyre izmosodó” gazdasági mutatókra, és arra kért mindenkit, idézze fel az öt évvel ezelőtti Magyarországot, majd vesse össze azzal, amit ma Budapesten tapasztal. Ha sikerül a munkát folytatni, a ciklus végére Magyarország egész elfogadható képet mutat majd – fogalmazott Orbán Viktor. Erdon.ro 2010. december 3.Határon túli magyar EP-képviselőkkel tanácskozott a magyar Országgyűlés külügyi bizottságaAz Európai Parlament (EP) határon túli magyar képviselőivel egyeztetett pénteki ülésén a magyar Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottsága. Winkler Gyula, az RMDSZ képviselője a 2011 első félévében esedékes magyar uniós elnökség kapcsán hangsúlyozta: keményen kell dolgozniuk a nyugat-balkáni térség integrációjáért, hiszen ez a magyar nemzetpolitika szempontjából is nagyon fontos cél. A spanyol-belga-magyar elnökségi trió első két tagja eddig nemigen jeleskedett „az új lisszaboni lehetőségek” kihasználásában, Magyarország azonban remélhetőleg hatékonyan ragadja majd meg ezeket, és szorosan együttműködik az EP-vel - mondta. A politikus üdvözölte a Magyar Állandó Értekezlet újbóli összehívását, egyúttal kijelentette: a magyar-román együttes kormányülések is rendkívül fontosak, mivel igen eredményesek lehetnek. A hamarosan esedékes romániai népszámlálás kulcsfontosságú a magyar kisebbség szempontjából - hívta fel a figyelmet a képviselő. Sógor Csaba (RMDSZ) szerint azt kell elérniük, hogy az EU-ban a magyar kisebbséget ne egy folyton panaszkodó közösségnek lássák, hanem olyannak, amelyért „érdemes tenni”. A 2009-ben hatályba lépett Lisszaboni Szerződés stabilabb jogi keretet adott az uniónak, de ezt csak szoros összefogással lehet hatékonyan kihasználni - vélekedett. A politikus úgy látta, az uniós szakbizottságokban folyó munka eredményessége és az ezzel járó szakmai tekintély komolyan elősegítheti, hogy megnyerjék a frakciókat és a tagállamokat a kisebbségi ügyeknek is. Mészáros Alajos (MKP) kiemelte: a felvidéki magyarok „nagyon megbecsülik”, hogy a jelenlegi magyar kormány jobban a „szívén viseli” az ügyüket, mint az előző kormány. Emlékeztetett: az MKP a legutóbbi szlovákiai választásokon nem jutott be a parlamentbe, és bár a párt korábban hatékonyan működött, a szakadás a szlovákiai magyar képviseletben egy idő után szinte törvényszerű volt a felgyűlt belső feszültségek miatt. A kudarc egyik fő oka az lehetett, hogy hiányzott az „igazán profi” médiapolitika - vélekedett a politikus, hozzátéve: elsősorban egy elkötelezett magyar nyelvű napilapra lenne szükségük, amely közölné a magyar politikusok véleményét, és e cél eléréséhez bármilyen segítséget elfogadnak. Ugyanakkor egy szlovákiai magyar televíziócsatorna is igen hasznos lenne, mivel jelenleg nagyon kevés műsoridő jut a magyar kisebbségnek a szlovák televízióban - jegyezte meg. Mint kifejtette: a szlovákiai nyelvtörvényt ugyan több pontban is elmarasztalta a Velencei Bizottság, de nem látja a szándékot, hogy Pozsony változtatni kívánna a jogszabályon. Bár a szlovákiai kormány labilisnak tűnik, de nem lenne előnyös, ha felbomlana a koalíció - tette hozzá a képviselő. Szabó Vilmos (MSZP) felidézte: a bizottság nevében 2006 óta szerepel a "határon túli magyarok" kifejezés, és hozzátette, elengedhetetlen a rendszeres kapcsolattartás a határon túli magyarok képviseleteivel. Kovács László (MSZP), a bizottság alelnöke arra emlékeztetett, hogy Románia uniós csatlakozása előtt komoly vita folyt arról, hogy a mielőbbi integrációt sürgessék, vagy inkább igyekezzenek minél több engedményt kicsikarni az országból a csatlakozás támogatása fejében. Bebizonyosodott, hogy a mielőbbi csatlakozás volt a jó megoldás, hiszen így a romániai magyaroknak is lett képviseletük az EP-ben, ami által egy "újabb ajtó" nyílt ki - fogalmazott. Mészáros Alajos egyetértett abban, hogy a magyarság szempontjából kifejezetten előnyös, hogy Szlovákia és Románia uniós tagállamok, ugyanakkor Sógor Csaba úgy látta, bár valóban kedvező az integráció, a csatlakozás után nem fejlődött a kisebbségpolitika ezekben az országokban. Balla Mihály (Fidesz), a bizottság elnöke ugyancsak felhívta a figyelmet a népszámlálások jelentőségére a kisebbségek szempontjából, és hangsúlyozta: minél többet kell beszélni a kisebbségek helyzetéről az unióban. Ágoston András, a VMDP elnöke azt mondta, bár gyakran beszélnek az autonómiáról, nincs egyetértés abban, hogy azt milyen formában kellene megvalósítani. A magyar uniós elnökség óriási lehetőség, hogy Magyarország előálljon egy jó elképzeléssel ezzel kapcsolatban - fűzte hozzá. Sógor Csaba szerint azonban még mindig nem foglalkoznak eleget az autonómia kérdésével, és sosem találnak majd olyan egységes modellt, amelyet mindenki elfogadna. Az EP-képviselő hozzátette: sok kisebbséghez képest nekik megvan az az előnyük, hogy az anyanyelvük hivatalos nyelv az unióban. Krónika (Kolozsvár) 2010. december 3.Tompa Miklós-centenáriumElőadásokban és más programpontokban gazdag, többnapos rendezvénysorozattal ünnepli névadójának 100. születésnapját a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel közösen szervezett, december 17-én kezdődő ünnepségről, annak programpontjairól csütörtök délben tartottak sajtótájékoztatót a színház előcsarnokában. A számos jelenlevő közül elsőként Kiss Éva Evelyn irodalmi titkár üdvözölte a megjelenteket, majd Kövesdy István művészeti vezető, ötletgazda vette át a szót, aki a közelgő rendezvénysorozatról beszélt, vázlatosan annak műsorát ismertette. – Igyekszünk méltóképpen ünnepelni névadónk századik születésnapját, minőségi eseménysorozattal emlékezni rá, az igen sokoldalú színházi emberre. A művészeti egyetemmel való együttműködésünk teljesen egyértelmű, az egykori Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskola Tompa Miklós tevékenységének nyomát viseli. Ez alkalomból nem csak rá, hanem azon pályatársaira is emlékezni kívánunk, akik a magyar színház és színjátszás kiemelkedő egyéniségei voltak: a 100 éve született Kovács Györgyre, a 85 esztendeje született Harag Györgyre, de Csorba Andrásra, Illyés Kingára, Hunyadi Andrásra is. A programot eredetileg három napra terveztük, de úgy tűnik, kibővül. Számos vásárhelyi és vendégelőadást tekinthet meg a közönség, lesz konferencia, tárlatnyitó, vetítések sorozata. Ami a vendégjátékokat illeti, két társulatot hívtunk meg: a Kolozsvári Állami Magyar Színház Csehov Három nővérével, Tompa Gábornak – Tompa Miklós fiának – rendezésével érkezik Vásárhelyre, míg a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház A csoda című produkcióval, Bocsárdi László rendezésével. Ez utóbbit egyrészt az elmúlt évek legjobb Tamási-előadásának tartom, másrészt Tompa Miklós pályáját végigkísérte Tamási életműve, rendezőként szinte az összes színművét színpadra vitte. A Tompa Miklós Társulat több előadását is játssza: a rendezvénysorozat részeként újra láthatják Kiss Csaba A dög című lányregényét, a nemrég bemutatott Svejket, Hatházi András Világrengetők című művét (felolvasó-színházi keretek között), Székely János Caligula helytartója című drámáját, illetve Goldoni Legyezőjét. Ugyanakkor, a centenárium előestéjén a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Akadémiai Műhelye a hét végén bemutatandó, Guppi című komédiát is játssza. Az előadások mellett kiállításra is sor kerül a színház előcsarnokában: a Székely Színház Egyesület által felkért képzőművészeknek Tompa Miklósról és pályatársairól készített portréit mutatják be az egybegyűlteknek. E tárlat megnyitójával kezdődik a rendezvénysorozat, 17- én délelőtt, utána archív dokumentumokat vetítenek, illetve játszanak le a Kisteremben: interjúkból, beszélgetésekből, vallomásokból áll az anyag, amelynek egy részét a magyarországi Országos Színművészeti Intézet állította össze. A Bolyai téri b5 stúdióban egy további kiállítás is nyílik Képszínház címmel Barabás Zsolt fotóiból. Ezt követően vetítéssel összekötött beszélgetésre kerül sor az említett művészek egykori pálya- és munkatársaival, a moderátor szerepét Nánay István színikritikus vállalta el. A zárónapon a Nemzeti előcsarnokában pedig kerekasztal-beszélgetést szervezünk a marosvásárhelyi Nemzeti jelenéről és jövőjéről. A második napon színháztudományi konferencia veszi kezdetét a Pálffy Házban, erről Gáspárik Attila, az intézmény rektora mesélt: – A színház 1989 előtt címmel szervezünk szakmai konferenciát, amely bárki előtt nyitva áll, szabadon látogatható. Számos külföldi és hazai színházi szakember tart előadást az értekezés során, ugyanakkor felavatunk egy újabb emléktáblát is, ezúttal Tompa Miklós emléke előtt adózunk – mondta a rektor, aki megemlítette, hogy az egyetem Symbolon című folyóirata nemzetközi B+ minősítést kapott, ami az országban a legmagasabb, és jelzi azt is, hogy a lap anyaga ezentúl nemzetközi adatbázisokban is olvasható, majd a hamarosan esedékes bemutatóról, a Guppi című előadásról beszélt Harsányi Zsolt rendezővel egyetemben. A premierre hamarosan visszatérünk. Nagy Botond, Népújság (Marosvásárhely) 2010. december 3.Sikeres volt a párhuzamos képzésKedden délután tartották a turisztikai szakemberek képzéseinek záró konferenciáját a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. Az egyéves EU-s pályázati projekt (Best practice gyakorlatokra alapozó panziós-falusi vendéglátó és idegenvezető képzések előkészítése és lebonyolítása a határtérség turizmusáért) keretében a szegedi partner, a Katedra Alapítványi Szakképző Iskola dolgozta ki a két képzés tananyagát, azokat átültette a romániai viszonyokra is, valamint mindkét intézményben indult egy-egy osztály. Nagyváradon a nyár végén hirdették meg a felvételit az első ilyen jellegű felnőttképzésre, és három hónapos intenzív kurzuson vettek részt a hallgatók. Pajzos Csaba, a projekt vezetője nyitotta meg az eseményt; a program ismertetése után Tolnay István, a PKE vezetőtanácsának megbízott elnöke vette át a szót, aki tolmácsolta a vezetőtanács elnökének, az EU-parlament alelnökének, Tőkés Lászlónak az üzenetét is. Tolnay felidézte a húsz évvel ezelőtti iskolaalapítást, a tanintézmény fejlődését, valamint az egyetem határon átnyúló pályázati lehetőségeit is említette. Majd János Szatmári Szabolcs, a PKE rektora köszöntötte az egybegyűlteket, aki a pályázatot, aminek számos pozitív vonzata volt, mindenképp jó tapasztalatként értékelte. A köszöntések sorát Bíró András Csaba, a közgazdaságtudományi kar dékánja zárta, aki kiemelte: idővel tudják majd felmérni a hallgatók, mit is nyertek ezzel a képzéssel. Pajzos számolt be magáról a projektről, köszönetét fejezve ki mindenkinek, aki a pályázat megvalósításában segített. Kiemelte Szakáli István Loránd segítségét, aki egy ideig projektvezető is volt, és a pályázati dokumentációt állította össze a szegedi Kabódi Istvánnéval, aki a tananyagokat dolgozta ki. Pajzos elmondta, a projekt fő célja az itteni szakemberek, trénerek kiképzése volt, akik majd tovább tudják adni a tanultakat; máris érkeztek ilyen irányú megkeresések a Fekete-Körös völgyéből és az Érmellékről is. Végül Habina Péter, a szegedi iskola vezetője részletezte a képzés fő ismérveit. A két szakirányon összesen tizennégy (kétezer oldalnyi) tananyag és tizenkét oktató CD készült el, melyeket több nyelvre is lefordítottak, illetve az egyetem rendelkezésére bocsátottak. Minden nehézség, akadály ellenére is úgy érzi, sikeres volt a kurzus, Szegeden több mint húsz fő vizsgázott, Nagyváradon pedig majdnem hatvan. A beszámolókat követően átadták az okleveleket, majd az egyetem előcsarnokában ma és holnap még megtekinthető kiállítást nyitottak meg. A tárlat anyaga Érmihályfalváról érkezett: falusi tájházakat és kiállítóhelyeket mutat be a Bihar–Hajdú-Bihar Eurorégióból. Freund Emese, Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. december 3.Keresik a felelősöketA városvezetés tudta nélkül kapott engedélyt az Új Jobboldal Törvénytelen engedélyezés? Törvénytelen engedély-visszavonás? Törvénytelen felvonulás? Kik a felelősök mindezért? – ezek azok a kérdések, amelyekre választ vár Marosvásárhely magyar lakossága. Dr. Benedek István, az RMDSZ városi szervezetének elnöke tegnap sajtótájékoztatón jelentette ki, hogy az Új Jobboldal román nacionalista szervezet felvonulási engedélyét a polgármester és a két alpolgármester tudta nélkül bocsátotta ki a polgármesteri hivatal engedélyezésekkel foglalkozó bizottsága, ennek pedig következményei lesznek. Románia nemzeti ünnepét beárnyékolta az Új Jobboldal marosvásárhelyi felvonulása – jelentette ki Benedek István. A zászlólengetés és a magyarellenes jelszavak kiabálása ezúttal sem maradt el, és annak ellenére, hogy a városháza által kibocsátott engedélyt az ünnep előtti napon visszavonták, a rendőrség semmit sem tett, hogy megakadályozza a törvénytelen tüntetést. "A kórházban dolgoztam tegnap délelőtt, amikor meglepetésemre hallottam, hogy elvonul az úton a magyarellenes szövegeket ordítozó csapat. Elfogadhatatlan, hogy akkor, amikor végre Marosvásárhelyen 20 év után eljutottunk oda, hogy a pártokkal kulturált párbeszédet tudunk folytatni, egyes zavart elméjű egyének ilyen szélsőséges megnyilvánulásokkal veszélybe sodorják az itt élő nemzetiségek közötti békés együttélést. Mint ahogy azt sem érthetjük, hogy Florin Oproiescu volt önkormányzati képviselő hogyan vált ennyire szélsőséges, jobboldali érzelmű emberré, hogy szervezőként fogadta a más megyékből érkezett mintegy 150 felvonulót" – nyilatkozta az elnök. Hozzátette: Románia nemzeti napja a magyarság számára nem alkalom az ünneplésre, ennek ellenére tiszteli az ország ünnepét és tiltakozik az ellen, hogy ezen a napon egyesek az itt élő magyarság és más nemzetiségek ellen uszítsanak. "Nem vagyunk másodrangú állampolgárok" – jelentette ki. Csegzi Sándor alpolgármester szerint semmi szükség olyan szélsőséges megnyilvánulásokra, amelyek az 1990. márciusi eseményekhez hasonlóan évekkel visszavetik a város gazdasági, kulturális fellendülését, és nemcsak Marosvásárhely, hanem Románia hírnevének is ártanak. Csegzi szerint úgy sikerült a felvonulási engedélyt "átvinni" a polgármesteri hivatalban, hogy sem a polgármester, sem a két alpolgármester nem tudott róla. "Az Új Jobboldal idejében letette a kérést, az engedélyezési bizottság meghozta a maga döntését, amit az Új Jobboldal és a Vatra Româneasca felé közöltek, viszont mi erről nem értesültünk. A polgármesteri hivatalon belül kell rendezzük ezt a dolgot, valakiknek felelniük kell, hiszen ennek a gesztusnak politikai súlya is van, amit az engedélyezők figyelmen kívül hagytak. Azt is elemezzük már, hogy azok a hatóságok, amelyeknek fel kellett volna lépniük az illegális tüntetők ellen – mint pl. a rendőrség, prefektúra – miért nem tettek semmit" – nyilatkozta. Hozzátette, az RMDSZ már korábban felhívta a figyelmet egy ilyen akció veszélyeire, politikai következményeire és az engedély visszavonása is az RMDSZ kezdeményezésére történt. A Népújság kérdésére, hogy erre a sajtótájékoztatóra miért nem az események bekövetkezte előtt kerített sort az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete, miért nem korábban próbálták elérni, hogy ne adjanak engedélyt a radikális jobboldali szervezet felvonulására, Benedek István kijelentette, tárgyaltak erről a polgármesterrel, alpolgármesterekkel, akik úgy tájékoztatták, hogy nem kerül sor az engedély kibocsátására. "Arra számítottunk, hogy nem lesz felvonulás. Nem kell mindig mindent rögtön dobra verni" – mondta. A sajtótájékoztatón Mózes Levente városi tanácsos sajnálatosnak nevezte a szerdai eseményeket. "Egyetlen pozitívuma a történteknek az, hogy a város magyarsága gyakorlatilag semmilyen módon nem reagált a provokációkra. Marosvásárhely magyarsága átesett a tűzpróbán, ami jelzi, hogy az elmúlt húsz év alatt a város lakossága felnőtt Európához". Antalfi Imola, Népújság (Marosvásárhely) 2010. december 3.Interjú Ars HUNGARICA 2010-rőlA Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda 2006. március 11-én alakult romániai és magyarországi intézmények támogatásával. Az iroda munkatársainak célja, hogy a szórványmagyarság számára színvonalas kulturális, közösségépítő rendezvényeket szervezzen a sokszínűség és a megmaradás jegyében. A HID-Szebeni Magyarok Egyesülete által évente lebonyolított Ars HUNGARICA fesztivál kapcsán Serfőző Levente elnökkel, a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda vezetőjével beszélgettünk. – Milyen következtetéseket lehet levonni a 2010-es Ars Hungarica fesztivál kapcsán? Beváltotta-e a rendezvény a hozzá fűzött reményeket? – Kettős célunk van az Ars Hungarica fesztivállal Nagyszebenben. Egyik, hogy az itt élő magyarok számára olyan eseményt szervezzünk, amelynek köszönhetően még több Kárpát-medencei magyar kulturális értéket megismernek, büszkén fogadják magukévá, miközben kulturált kikapcsolódási lehetőséget is biztosítunk a számukra. Másik célunk pedig, hogy minél tágabb körben népszerűsítsük magyar kulturális értékeinket egy multikulturális, és bátran merem kijelenteni toleráns városban. Itt a helyi más nemzetiségűekre, de turistákra egyaránt gondolok. Úgy érzem mindkét kitűzött célunkat elértük: eseményeinken több mint 2000 látogatót számlálhattunk, akik között akadt sok vegyes házasságból származó is, de voltak eseményeink, ahol a közönség létszámának fele teljesen más nemzetiséghez tartozott. Bevallom őszintén nagyobb látogatottságra számítottam a meghívott művészek hírnevére is alapozva elvárásaimat, de a válság miatt sok helyi magyar lakos nem tudta megengedni magának, hogy kifizesse a belépők árát. Ezzel kapcsolatban megjegyezném: az ilyen jellegű rendezvények esetében véteknek tekinteném az ingyenességet. A visszajelzések szerint a közönség nagyon pozitívan fogadta műsorainkat, továbbítják az üzenetet, és az elkövetkező években remélhetőleg még többen vesznek részt fesztiválunk eseményein. – Hogyan értékelné az idei rendezvényt a többi évekbeli Ars Hungaricakhoz képest? – Szögezzük le azt, hogy a 2007-ben szervezett fesztiválhoz nem hasonlíthatunk sem nagyságrendben, sem műsorszámban, sem pedig látogatók száma szempontjából egyetlen Ars Hungaricat sem. Nagyszeben számára különlegesen jó év volt 2007, amikor a megyeközpont az Európai Kulturális Főváros címet viselte. Üzenetünket szerettük volna – főszervező kiscsapatommal együtt – idén is olyan hangosan „szétkürtölni” mint 2007-ben. Emellett fesztiválunkat helyi és Kárpát-medencei szinten is ismertebbé szeretnénk tenni és úgy vélem, ilyen szempontból jelentős eredményeket értünk el. Az előző évek tapasztalataira és az elért eredményekre alapozva úgy értékelem, hogy a térség egyik legfontosabb magyar fesztiváljaként tartják számon az Ars Hungarica fesztivált. Ezt tartottuk fontosnak az első fesztivál megszervezésekor, ehhez tartjuk magunkat továbbra is, mindamellett, hogy évről évre a folyamatos fejlődésre törekszünk. – Milyen szervezési nehézségekbe ütköztek? – Szeretném hangsúlyozni, hogy mindent önkéntes, lelkes fiatalokkal szervezek meg. Jómagam is munkahelyem mellett, egyelőre hobbyként űzöm a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda ügyintézését. Mielőtt a nehézségekről beszélnék, szeretném megköszönni mindazoknak a munkáját, akik támogatnak, velem együtt dolgoznak, értékelem a közös pályázatírásokat és az együtt haladást. Sokak számára különleges módon, de működő intézményt létesítettünk Nagyszebenben, olyannyira, hogy senki – a mai interjúig – nem is tudja, hogy egyetlen alkalmazottal sem rendelkezünk. És most hadd soroljam fel a nehézségeinket is. Természetesen vannak olyan pillanatok, amikor az önkéntesség miatt nincs aki elvégezze az adott feladatot. Ritka ugyan, de előfordul. Ugyanakkor nagyon hiányzik az a szakember is, akinek munkája az lenne, hogy a dokumentációt, saját irattárunkat, pályázatokat, hivatalos leveleinket, stb. rendezettebben kezelje. Emiatt néha előfordul a késés, és megtörténik, hogy nem tudunk pályázatokkal sem idejében elszámolni. Vannak olyan helyzetek is, amikor egyszerűen nem tudunk időben eleget tenni bizonyos követelményeknek. Ezt mind egyetlen, teljes körű beosztással és normálbérrel fizetett személytől ki tudnám kérni. Ha megtanulnánk együttműködni, sokkal szervezettebben és naprakészen, minden követelménynek megfelelően helyt tudnánk állni. További nehézségnek bizonyul az is, hogy több támogató még nem tudja reálisan felmérni azt, hogy mit is jelent mostohavidéken magyar fesztivált megszervezni. Arra gondolok itt, hogy majdnem mindenért fizetnünk kell, hiszen nincs olyan lehetőség, hogy elmegyünk egy-egy másik magyar intézményhez és termet, felszerelést, esetleg szállást, ellátást, vagy akár más szükséges támogatást kérünk, illetve partnerségben megoldjuk. Bármennyire is igyekszünk jó kapcsolatot ápolni más helyi intézményekkel a költségek legalább 90 százalékát készpénzben, átutalással kell kifizetni. Ugyanakkor az is eléggé kényes helyzet, hogy a legtöbb idelátogató művésznek, szervezési költségek szempontjából útiköltséget kell visszatéríteni, illetve szállást, ellátást kell biztosítani. Ez utóbbival kapcsolatosan kitaláltuk azt, hogy megpróbáljuk „kihasználni” a művészvendégeinket és a kulturális irodába csalogatjuk őket, ahol igazi after party-k, vagy jamm-session-ok alakulnak, ezzel közelebb hozva a művészt rajongóihoz és a munkatársaknak is nagy élményt a közös együttlét. Egyfajta érték ez, amellyel egy kulturális intézmény „fizetni” tud önkénteseinek. Nem utolsósorban emelném ki azt, hogy Nagyszebenben még szokatlannak számít hangsúlyosabb magyar kulturális értéket teremteni, a kulturális sokszínűséget népszerűsítő feladatokat felvállalni. Egyrészt, mert távol esik a magyar kulturális utaktól, másrészt pedig azért mert kevés itt a magyar lélek. Ennek ellenére mindig kihangsúlyozom, hogy pontosan itt kell hatni a megmaradt magyarjainkra, itt kell jelen lennie a magyar értéknek, mint Kárpát-medencei meghatározó elem, pontosan ez az a hely ahol más nemzetiségűek is befogadóbb képességgel rendelkeznek mifelénk. Természetesen sok nehézséget sorolhatnék fel, de a lényeg az, hogy minden akadály ellenére a fesztivál létezik, minden évben megszervezzük és úgy értékelem sikerrel vagyunk jelen a helyi, Dél-erdélyi és Kárpát-medencei magyar kulturális fesztiválpalettán. – Nem volt nehéz három párhuzamosan futó rendezvényt összehangolni: az Ars Hungaricát, a Duna Gálát, és a 3+2 együttes erdélyi turnéját? – Nem gondoltam volna soha azt, hogy mi, önkéntes magyar intézményként ilyesmit fogunk átélni. Hogy nehéz volt-e az nem kérdés. Igen, nagyon nehéz, de örülök, hogy vállaltuk ezt a kockázatot és ezt a munkát. Nagyon szépen volt nehéz ez a tapasztalattal tele időszak és eseménysor. Ez esetben is azt kell mondjam: köszönet mindenkinek aki bőven részt vállalt a 3+2 Turné és DunaGála megszervezésben is. Együtt sokkal egyszerűbb volt a párhuzamos rendezvényeket lebonyolítani. – A megnyitón elmondta, hogy többnyire a Nagyszebeni Magyar Központ vállalja fel a kulturális rendezvények megszervezését. Milyen kulturális rendezvényeket szerveznek a Szebenben élő szórványmagyarság számára? – A megnyitón inkább azt hangsúlyoztam ki, hogy nincs egy kinevezett civil/kulturális intézmény, amely a magyar kultúra képviseletével lenne megbízva. Gondolok itt arra is, hogy nem létezett és jelen pillanatban sincs állandó jelleggel támogatott, saját és elkülönített/megszabott anyagi és ingatlani keretekkel rendelkező entitás, amely helyileg, megyeileg, országosan vagy kirendeltségi státusban ezzel lenne megbízva. E körülmények között minden civilként működő szervezet a saját belátása szerint működik és fejti ki tevékenységét. Az elmúlt öt évben a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda számos eseményt, rendezvényt, fesztivált szervezett. Minden évben megszervezésre kerül a már eléggé jó hírnévnek örvendő Ars Hungarica fesztivál, mint legfontosabb magyar kulturális eseményünk, de nem felejteném el a hagyományos szüreti és farsangi bálokat, a havonta megszervezett irodalmi műsorokat, konferenciákat, kiállításokat, gyermekműsorokat. Működési palettánk eléggé komplex és számos olyan eseményt is felvállalunk, amelyek nem kimondottan kulturális jellegűek. Célközönségünk az újszülött gyerekektől kezdve az idős generációig terjed, viszont sokkal nagyobb fontosságot tulajdonítunk a gyerek- és ifjúsági tevékenységeknek, hiszen jövőt kell építenünk és minden eszközünket erre a célra szeretnénk felhasználni. – Milyen igényeik vannak a Szeben térségében élő magyar közösségeknek kulturális téren? Hogyan tudják ezt felmérni és mennyire tudják lefedezni? – Örülök, hogy megjelent a kérdések között a térség fogalom, mert egész régióban gondolkodunk tevékenységeink betervezésekor. Az igények felmérésével kapcsolatosan a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda állandó jellegű, élő felmérést készít a közösségek tagjainak bevonásával. Úgy vélem ez tükrözi a legjobban azt, hogy mennyire értékelik vagy nem a különféle irodánk által ajánlott műsorokat. Vannak kísérleti programjaink is, volt olyan eset, hogy beindítottunk valamit majd leállítottuk, mert nem volt rá igény. Vagy jelenlegi tapasztalatokról is beszélhetek, akár a turnéval kapcsolatosan például. Sokak véleménye, hogy szórványban élő magyar közösségek esetében csökkent az igényesség mértéke és beletörődnek a megváltozhatatlan „sorsba”, a fenyegető beolvadásveszély miatti fásultságba. Nem akarom ezt az álláspontot elfogadni, hisz véleményem szerint akár az igényt is lehet formálni. A kulturális szervezők, az intézmények, természetesen a közvetítőkkel, a művészekkel együtt hivatottak arra, hogy napról napra, egyik előadástól a következő műsorig és a fesztiválok esetében évről évre magasabbra tegyék a mércét igényesség tekintetében úgy a műsorkoncepció kialakításkor, mint a szervezésben. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor értelmet és létjogosultságot nyer az érintett kulturális intézmény, máskülönben komolyan és alaposabban át kell gondolnia működését. Ez ösztönöz engem, és erre próbálom rávezetni a körülöttem és velem együtt tevékenykedő személyeket is. – Kiktől kapott támogatást (mind anyagi, mind szervezési téren) az idei rendezvényhez. A helyi közigazgatás mennyire támogatja az iroda ilyen jellegű kezdeményezéseit? – Hosszú a lajstroma a támogatóknak, éppen ezért nem szeretnék most neveket felsorolni, mert valaki biztos lemaradna a listáról. Rendezvényeink szervezésekor számos támogatót sikerült mozgósítani helyi, országos és nemzetközi szinten is. Már a különböző partnerkapcsolatok is értékes támogatást jelentenek számunkra, hiszen egy kulturális műsor megszervezése – lehet az koncert, vagy kiállítás, de akár irodalmi vagy gasztronómiai jellegű – nagyon sok olyan tényezőből áll össze, amit gyakran nem lehet anyagiakban mérni. Számos ilyen jellegű kapcsolatot sikerült kialakítanunk és ezeknek köszönhető, hogy műsoraink majdnem fele együttműködésre épül, ami örvendetes a számomra, és ezúton is köszönöm mindazoknak, akik támogatnak. Természetesen anyagiakban számíthatunk néhány pozitívan elbírált pályázat pénzalapjára. Idén mind a helyi mind pedig az országos és határokon túli hatóságok támogatására sikeresen pályáztunk. A helyi közigazgatás, annak ellenére, hogy nincs magyar képviselet a testületben, örömmel veszi tudomásul, hogy a magyar kulturális jelenlét hangsúlyosabbá vált a térségben és az Ars Hungarica fesztivált olyan hivatalos események közé sorolják, mint a nagyszebeni nemzetközi jazz-, színház-, komolyzenei fesztiválok, ami sokat jelent nekünk és egyben kötelez is. Dézsi Ildikó, szeben.ro 2010. december 3.Pénzbírságot róttak ki a kolozsvári megemlékezést szervező gárdistákraPénzbírságot rótt ki a kolozsvári rendőrség arra a nyolc magyar fiatalra, akik szerda este a Székely Hadosztály megalakulásáról akartak megemlékezni. A magukat az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóalja Székely Szakasza tagjainak valló erdélyi és magyarországi és felvidéki fiatalokat még a megemlékezést megelőzően az utcáról kísérték be a rendőrségre. Ilie Milici csendőrségi szóvivő szerda este még úgy nyilatkozott, hogy a fekete egyenruhába öltözött fiatalokat azért kísérték be, mivel a Magyar Gárda, illetve Magyarország zászlaját bontották ki, miközben a városközpont fele tartottak. A hatóságok végül két személyt engedély nélküli köztéri gyülekezés miatt, a többieket pedig az ezen való részvétel miatt bírságolták meg. Csiszér Lóránt, az egyik megbírságolt tájékoztatása szerint két személyre ezer-ezer lejes bírságot róttak, egy kolozsvári társuk, valamint a négy magyar és egy szlovák állampolgárságú személyt pedig 500 és 800 lej közötti összeggel büntettek. "Lefényképeztek, újlenyomatot vettek tőlünk, úgy érzem emberi méltóságomban sértettek meg" - magyarázta Csiszér. Mint mondta: kihallgatásuk után visszavitték őket az Agape étterem elé - ahonnan bekísérték -, a rendőrök itt feldúlták külföldi társaik autóját. "Nemzeti jelképeink dobálták a földre majd elkoboztak egy az Új Magyar Gárda ismertetőjeleit hordozó pólót" - mondta. A gárdisták korábban kérték ugyan a polgármesteri hivatal engedélyét a felvonulásukhoz, az intézmény azonban ezt a román nemzeti ünnep alkalmával szervezett rendezvényekre hivatkozva visszautasította. Ezért úgy döntöttek, hogy a Szent Mihály templomtól a Farkas utcai Szent György szoborhoz „sétálnak”, ahol verses megemlékezést tartanak az egykori Székely Hadosztály tiszteletére, amely 1918. december 1. után harcolt még a román csapatok ellen. Krónika (Kolozsvár) 2010. december 3.Ilyen a román jogállam és demokráciaA Jobbik magyar parlamenti pártot az Európai Parlamentben képviselő Szegedi Csanád székelyföldi EP-irodája az alábbi közleményt juttatta el december 1-jén este a sajtóhoz. A Marosvásárhelyi Jobbik Baráti Kör megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a Székely Gárda nyolc tagját, akik Kolozsváron kívántak megemlékezni a Székely Hadosztály megalapításáról, a rendőrség és a csendőrség helyi egységei ma délután letartóztatták. Mint az közismert, a megemlékezéshez engedély nem kell, így hamis az az érv, mely szerint ennek hiánya okozta volna előállításukat. Ugyanakkor szeretnénk felhívni a köz figyelmét, hogy ma délelőtt a magyarellenes üzeneteket közvetítő Noua Dreaptă szervezet annak ellenére tarthatta meg marosvásárhelyi felvonulását, hogy engedélyüket a polgármesteri hivatal visszavonta. A Noua Dreaptă tagjait nem tartóztatták le, a felvonulásukat nem oszlatták fel, így érthetetlen, hogy a 21. század Európájában miért alkalmaz kettős mércét az állam. Véleményünk szerint a letartóztatott gárdistákat azonnal szabadon kell engedni, a megemlékezésük lebonyolítását pedig nem lenne szabad megakadályozni. Ezt kívánja a szabad véleménynyilvánításhoz való jog tiszteletben tartása is, amelynek kivívásáért mind románok, mind magyarok életüket áldozták 1989 decemberében. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2010. december 3.„Tőkés nyilatkozatai börtönnel büntethetők”Ciprian Dobre, Maros megyei PNL-s képviselő csütörtökön azt nyilatkozta egy sajtótájékoztatón, hogy Tőkés László EP-képviselő Románia nemzeti ünnepével kapcsolatos nyilatkozatai sértik a román hatóságokat, ez bűncselekménynek tekinthető, amelyet börtönnel büntethetnek. Dobre kifejtette, mivel a nemzeti ünnep az alkotmány szerint egy nemzeti szimbólum, Tőkés László nyilatkozta, miszerint ez gyásznap, sérti a román hatóságokat és a Büntetőtörvénykönyv értelmében ez börtönnel büntethető. „A Büntetőtörvénykönyv 236-os cikkelye szerint bűncselekményről van szó, ha a hatóságokat sértik meg. Ez így szól: »Börtönnel büntethető minden olyan cselekedet, amely sérti Románia jelképeit«” – mondta Dobre. Hozzáfűzte, Tőkésnek évente legalább kétszer van hasonló nyilatkozata, december elsején és március 15-én, a magyarok ünnepén. Ciprian Dobre képviselő úgy véli, szükség van a román hatóságok reakciójára, és az RMDSZ-nek is véleményt kell nyilvánítania az EP-képviselő nyilatkozata kapcsán. Kifejtette, nem áll szándékában feljelentést tenni Tőkés ellen, véleménye szerint a legfontosabb, hogy beszéljenek erről a kérdésről és az EP-képviselő büntetésének politikainak kell lennie. Máig hatnak Trianon következményei, ezért szükség van a gyógyításra – hangsúlyozta Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke szerdán Budapesten, a Kempinski Szállodában tartott sajtófogadáson – tudósított az MTI. Tőkés László rámutatott arra, hogy Trianon következményei máig hatnak; a magyarországi lakosságszám idén 10 millió alá csökkent, és vészes a határon túli magyarság népességfogyatkozása is. Az utóbbi húsz évben mintegy 1 millióval csökkent a Kárpát-medencei magyarság lélekszáma – mondta. Drámainak nevezte Trianon utóéletét, hogy csaknem egy évszázad alatt Romániában a többségi románság és a kisebbségek kezdeti 55-45 százalékos, kiegyensúlyozott aránya – a mesterséges asszimiláció, az erőltetett betelepítési politika és a kisebbségiek elvándorlásának szándékos gerjesztése következtében – 80-20 százalékra torzult. Az EMNT elnöke őszinte jókívánságát fejezte ki a románságnak nemzeti ünnepük alkalmából, ugyanakkor kiemelte: a feltétlen jó szándék és szolidaritás sem feledtetheti, hogy örömünnepük számunkra gyásznap, hiszen kilencven évvel ezelőtt „Nagy-Románia Magyarország feldarabolásával jött létre”. Tőkés élesen bírálta Medgyessy Péter egykori magyar miniszterelnököt, aki nyolc évvel ezelőtt ugyanabban a szállodában tartott fogadáson koccintott Adrian Năstase, román miniszterelnökkel „konstruktív vigassággal ünnepelvén az erdélyi magyarság mohácsi nagyságrendű trianoni tragédiáját”. (Mediafax) Nyugati Jelen (Arad) 2010. december 2.Karácsony előtti könyvmustraNagyvárad – Magyarországi és romániai kiadók könyveiből nyílt vásár csütörtökön a nagyvárad-őssi Antonio Alexe Sportcsarnokban. A Könyvet a fa alá! mottóval szervezett vásár vasárnapig látogatható. A tavalyi sikeren felbuzdulva idén második alkalommal szervez ünnepi könyvvásárt aHonterus Könyvkereskedés. A Könyvet a fa alá! mottóval megrendezett vásárt csütörtök délben nyitották meg a nagyvárad-őssi Antonio Alexe Sportcsarnok folyosóján. A megnyitón viszonylag szép számban érkeztek érdeklődők. Herman Ferenc főszervező mondott rövid köszöntő beszédet. Felhívta a figyelmet, hogy nem csak Erdélyből és a Partiumból, hanem Magyarországról is érkeztek kiadók, így az idei könyvvásár nemzetközinek mondható. A megnyitón felléptek a váradi Francisc Hubic Művészeti Iskola Koreográfia szakos diákjai, Ramona Gavriş balettoktató vezetésével, majd megkezdődhetett a felállított standok közötti könyvmustra. Mint ahogy Herman Ferenctől megtudtuk a kiadók különböző árkedvezményekkel próbálják a látogatók számára vonzóvá tenni könyvvásárt. Nem véletlen, hogy éppen ünnepek előtt szervezték meg, hiszen céljuk elsősorban az, hogy minél több családban kerüljön könyv a karácsonyfa alá, ezáltal pedig minél több emberrel ismertessék meg az olvasás örömét. A szervezésben szintén szerepet vállaló Delorean Gyula RMDSZ-es önkormányzati képviselő, érdeklődésünkre kifejtette: összesen huszonegy könyvkiadó vesz részt az idei könyvásáron, mely háromszor több a tavalyi évhez képest. Szeretnék, ha Várad kellemes színfoltjává nőné ki magát a rendezvény. Nyitvatartási program A sportcsarnok folyosóin felállított standok között zömében magyar, emellett román és angol nyelvű könyveket is láttunk. Az egyik budapesti kiadónál hangoskönyveket is lehet vásárolni akár hetven százalékos árkedvezménnyel. Művészeti lexikonok, térképek, útikönyvek, világirádalmi, ezotériai, vallási kötetetek, gyermekkönyvek, folyóiratok, stb. széles választéka közül lehet válogatni. Pénteken és szombaton 10-18, vasárnap pedig 10-14 óra között látogatható a vásár. A gyermekek számára kézműves foglalkozásokat is szerveznek (pénteken és szombaton 10-14, illetve 16-18, vasárnap 10-14 órák között) illetve jelen lesz a Mikulás is, aki meghallgatja a gyerekek kívánságait. A kolozsvári kiadók könyvbemutatóval is készülnek: szombaton 11 órakor mutatják be Váradi Péter Pál és Lőwey Lilla: Törzsében székely volt – Tamási Áron, valamint a Székelyföld képi autonómiája című kiadványaikat. Továbbá bemutatásra kerül a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon, sorozatzáró kötete, melyet Dávid Gyula, a lexikon főszerkesztője ismertet. Nagyváradhoz különleges kötődése van a munkának, hiszen az ide köthető számos alkotó, irodalmi jelenség, folyóirat, és nem utolsó sorban munkatárs mellett a nagyváradi nyomdában készült mind az öt kötet. A Polis kiadó könyveiről Dávid Gyula, a kiadó vezetője beszél, a Művelődés kiadványairól Benkő Levente, a folyóirat szerkesztője, míg a Kriterion többi újdonságát H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója mutatja be. A könyvbemutatókon kedvezményesen vásárolhatók meg a kiadók könyvei. Belépés ingyenes. Mészáros Tímea, erdon.ro 2010. december 3.Főhajtás a nagyenyedi református sírkertben2010. november 21-én emlékező istentisztelet után került sor a 215 éve az enyedi református temetőben nyugvó zabolai I. Kováts József (1732—1795) filozófia- és matematikaprofesszor, valamint Herepei Ádám (1756—1814) históriaprofesszor és jeles szónok felújított síremlékének avatójára. A ködfátyol lepte legendás sírkertben, a ,,súlyos nevű professzorok" nyugvóhelyénél számos, múltunkat tisztelő enyedi, kolozsvári, dévai ünneplő jelenlétében zajlott le az egyszerűségében is megható megemlékezés, amelyen Rácz Levente, a Dr. Szász Pál Egyesület elnöke ismertette a két professzor termékeny életét és munkásságát, majd Szőcs Ildikó, a Bethlen Kollégium igazgatója mondott köszöntőt. A két szakszerűen felújított síremléknél a kegyelet koszorúját helyezte el Szücs Zoltán kolozsvári magyar konzul, az enyedi református és unitárius egyház, a Bethlen Kollégium, a Fehér Megyei RMDSZ és a Dr. Szász Pál Egyesület képviselője. A rendezvényen részt vett Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadója, Herepei Ádám oldalági rokona is. Herepei Ádámnak magas, az ég felé törő, felül egykor fej alakú gömbben végződő sírköve még áll a temető nyugati részén, eldugott helyen, de az alsó, hasáb alakú része már málladozik... A ,,sírkő" déli, völgy felé néző oldalára sugaras nap van bevésve, amely az örök életet és annak a sötétség fölötti diadalát jelképezi. Vagy talán napkeletet, ahová híres tanítványa elindult az őshaza felkutatására — írja Vita Zsigmond a nyolcvanas évek elején megjelent tanulmányában. Kertész József volt enyedi diák 1929-ben kiadott, Hazajáró lelkek — nagyenyedi képek című, művelődéstörténeti szempontból is értékes könyvében közli Herepei Ádám sírkövének veretes feliratát. Az évtizedek folyamán nagyon megkopott, nehezen olvasható, ékes magyar sírfelirat most, közel két évszázad múlva így szól hozzánk: Maradéki, betsüld emlékezetit, tanitása az eltölt idöt esmertette, a jelen való állása okait magyarázta. Ékesen szollása beszédét foganatossá, a papi cathedrát kedvessé tette, a n. enyedi fő iskolában XXIV esztendők alatt nevelvén fiakat a hazának. Az élet LVIII-ikába elnyugodott MDCCCXIV-ben. Emlékezetit baráti, tanítványi tisztelik. Herepei Ádám 1790-től haláláig az enyedi kollégium történelem-, költészettan-, classica literatura-, politika- és retorikaprofesszora. Feltételezhetően jelen volt Kőrösi Csoma Sándor felvételénél, ő ismerhette fel a tizenöt éves székely legényke kiváló szellemi adottságait. Rendkívüli népszerűségére és nagy hatására utal Hegedűs Sámuel, Herepei tanítványának és utódjának megállapítása: Kőrösi serdülő ifjúságában az enyedi kollégiumban a históriai tudományok különös kedvességben voltak, mit a derék professor Herepei Ádámnak lehetett tulajdonítani. Váró Ferenc iskolatörténetében így jellemzi nagy elődjét: Valószínűleg az ő leckéi ébresztették Kőrösi Csoma Sándorban az ábrándos elhatározást, hogy az ős magyar haza fölkeresésére induljon. Kőrösi Csoma Sándor egész őstörténeti felfogásának kialakulásában és ujgurokra vonatkozó ismereteiben neki lehetett döntő szerepe, hiszen diákoskodása idején Herepei tanította történelemre. Kortársai egyöntetűen kiemelik — állapítja meg Csetri Elek —, hogy Herepei nem a történelem eseményeit tanította, hanem a történelem lelkét ragadta meg, elbűvölően érdekes és színes előadásokat tartott. Sajnos, kéziratban maradt művei az 1849-es vérengzés alkalmával megsemmisültek. Herepei Ádám 1814 szeptemberében halt meg Nagyenyeden. Sírja fölé Baczkamadarasi Kis József, a hálás tanítvány emelt szép emléket, amelyet sok évtizedes fogságából szabadított ki ez év áprilisában a múltjára büszke enyedi polgárok és diákok egy kis csoportja. A súlyosan megrongált sírköveket a Dr. Szász Pál Egyesület újíttatta fel a Szülőföld Alap támogatásával. JÓZSA MIKLÓS, Nagyenyed, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2010. december 2.Elfuserált iskoláinkrólCsak azt mondjuk ki, amit mindenki tud, mert nyilvánvaló: az évek-évtizedek óta tartó demográfiai krízis nem kedvez az anyanyelvű oktatási hálózat fejlődésének. A magyar tannyelvű iskolák és osztályok önmagukat sem képesek újratermelni, azaz csak ott és úgy alakulhat új iskola vagy indulhat új osztály, ha másutt mások megszűnnek vagy osztódnak. (Nincs ugyan hiteles felmérés arról, hogy hány bihari magyar ajkú gyermek és ifjú jár román tannyelvű óvodába, elemibe, gimnáziumba, szak- és középiskolába, de egyes becslések szerint legalább egyharmaduk, ami megfelel az országos átlagnak, és ez az arány nemigen csökkent az elmúlt két évtizedben. Ráadásul most már százakra, ha nem ezrekre tehető azok száma, akik Magyarországon vesznek részt a közoktatásban, részben a jobb körülmények és magasabb színvonal vonzása, részben a teljes körű anyanyelvi oktatás itteni hiánya okán.) A bihari iskolahálózat 1989 után átalakult, ám a pozitív jelenségek (pl. többé-kevésbé önálló magyar iskolák létrejötte) mellett észre kell venni a negatívakat is: egyes városrészi vagy falusi tanintézetek elsorvadtak vagy az utolsókat rúgják. Számos egykor kéttagozatos iskolában megszűnt a magyar nyelvű oktatás vagy épp most van megszűnőben, hiszen az iskola-összevonások – gazdaságossági megfontolásból elodázhatatlan – kora begyűrűzött hozzánk, Romániába is. A Bihar megyei magyar oktatáspolitika irányítói, felelősei, illetékesei vagy akár maguk a pedagógusok – akiknek egyúttal a kenyeréről is szó van – a népmozgalmi trendeket aligha befolyásolhatják, a többségi románság felől érkező asszimilációs nyomásra sem találnak ellenszert, ráadásul a politikai közképviselet és érdekvédelem vajmi keveset tudott elérni ezen a téren az 1989-es forradalmi változásokhoz képest. A fenti látlelet annak kimondását vezeti be, hogy a verseny és konkurenciaharc létjogosultságot nyert az anyanyelvi oktatás terén is. A kisebbségi szülő első dilemmája az, hogy taníttassa-e anyanyelvi óvodában-iskolában a gyermekét, ha egyáltalán van választási lehetősége – pl. egyes falvakban vagy a szórványokban –, a második pedig, hogy melyik tanintézetet preferálja. Ha a magyar szülő magyar tannyelvű iskolát keres, akkor vagy talál a lakhelyén, illetve ahhoz közel, vagy be kell érnie a magyar tagozattal rendelkező vegyes tanintézettel is, amelyben sokszor összevont osztályok működnek. Több változat lehetséges, a szülő és a tanuló elvárásai és igényei és képességei szerint, ez utóbbi az anyagiakra is vonatkozik. A „meg tudjuk-e engedni magunknak” kérdés igenlő megválaszolása után következhet a nem kevésbé problematikus döntés: melyik tanintézetet preferáljuk akkor, amikor többes a kínálat. Mert ekkor kezdődik a versengés a tanulóért, az oktatási „iparág” alanyáért: ha van elég diák, lesz osztály, tagozat, iskola, lesz tanári és igazgatói állás, lesz fejkvóta, lesz pénz, befolyás, támogatás, pályázat, adomány, igénybe vehető dísz- és tornaterem, mozgósítható diákhad, szavazóbázis stb., kinek-kinek érdeke és megfontolása szerint. S a „fejvadászok” bizony minden eszközt bevetnek céljaik elérése érdekében, akár még az alattomosabbakat is. A szülő és gyermeke alig fogja fel, hogy kemény kenyérharc is ez, nem is beszélve a háttérben mindig-mindig megbúvó politikai érdekről (amely nálunk csak ritkán találkozik a nemzeti érdekkel, hanem inkább a magán- és klikkérdekkel). Jutott mindez eszünkbe annak kapcsán, hogy olvastuk a bulvársajtóban: diákokat toboroznak a váradrogériuszi Roman Ciorogariu Ortodox Líceum magyar nyelvű (!) első és ötödik osztályába, fórumot is rendeztek ennek érdekében „pártunk és kormányunk” helyi képviselői, de nem volt valami nagy érdeklődés a polgárok részéről. Nyilván sokuknak az motoszkált a fejében, hogy a váradőssi magyar nyelvű oktatás (ön)felszámolása után következik a rogériuszié, mert ezt a hatalom berkeiben már eldöntötték. A ma Avram Iancu, Octavian Goga, Dacia neveket viselő, egykori kéttagozatos iskolákban már nincs magyar oktatás, a volt 17-esben is sorvadóban van, amióta Andrei Mureşanu nevét viseli, pláne, hogy egyik napról a másikra arra ébredtek a szülők és gyerekeik, hogy ezt már nem is így hívják, mert lenyelte a görögkeleti gimnázium, amely nem a 48-as román költő-forradalmár nevét, hanem Várad első ortodox püspökéét viseli. Hogy a kavarás teljes legyen, még az is felmerült, hogy az oda járó magyar iskolásokat majd átrakosgatják máshová, vagy ha de facto nem, akkor legalább „jogilag” vagy „névlegesen”. Két hét sincs már hátra, és el kell döntenie a rogériuszi magyar szülőnek: az ortodoxok által önkormányzati segédlettel megszerzett iskolában taníttatja-e jövőre elsőbe vagy ötödikbe menő gyermekét. Jóhiszemű feltételezésünk, hogy ott is nívós anyanyelvű oktatásban lesz része a nebulónak, csak épp furcsán fog hangzani: Enikő elsős az ortodox líceumban, Hunor meg ötödikes ugyanott… Dénes László, Reggeli Újság (Nagyvárad) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
