|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 354 találat | lapozás: 1-30 ... 271-300 | 301-330 | 331-354 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. október 26.Érsemjéni emlékezés Kazinczy LajosraBihar megye – Vasárnap emlékünnepnek adott otthont az érsemjéni Kazinczy Emlékmúzeum udvara: Kazinczy Lajos 2010-ben avatott emlékművénél emlékeztek meg a ’48-as szabadságharc tizenötödik vértanújáról. Aradon végezték ki 1849. október 25-én Kazinczy Lajost, a ’48-as események egyik emblematikus alakját. Rá emlékeztek Érsemjénben, az emlékére állított szobor mellett, az emlékmúzeum udvarán. Az ünnepség Balázsi József ünnepi beszédével kezdődött. A polgármester felhívta a figyelmet a magyarság egységének fontosságára a megmaradásért folytatott küzdelemben. Emlékeztetett, hogy az aradi vértanúk közül sokan nem magyar nemzetiségűek voltak, ennek ellenére céljuk közös volt, egységesen tudtak fellépni annak érdekében. Felidézte, hogy a történelemben a magyarnak mindig volt kivel harcolnia, akár külső, akár belső ellenséggel, ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a harcokat mindig a megmaradásért kell folytatnunk, minden magyarnak ez kell legyen legfőbb célja. Nem feledték Németh István, a székesfehérvári Krajczáros Alapítvány elnöke az 1848-as forradalom eseményeit idézte fel, kidomborítva Kazinczy Lajos érdemeit, sorsának tragikus alakulását. Ezt követően Csáki Márta református, illetve Demse Pál római katolikus lelkészek szolgálata következett. Csáki tiszteletesasszony Pál apostol Timóteushoz írt második leveléből származó sorokat idézte, párhuzamot vonva Pál apostol nemes harca és a magyar történelem nagyjainak harcai között, Demse tisztelendő megemlékező gyászszertartással adózott Kazinczy emlékének. A következőkben a Kazinczy Ferenc I.-VIII. Osztályos Iskola növendékeinek zenés, hazafias szavalatokkal tarkított műsora következett, amely után Emődi Dániel, a debreceni Pro Pátria Alapítvány elnöke mondott beszédet. Kazinczy Lajosról szólva felhívta a figyelmet, hogy Haynau személyes konfliktusban állt Kazinczyval és szándékosan végeztette ki az aradi 13 után, hogy nevét ezzel a feledés homályába süllyessze. Koszorúzás Az Ezüstperje néptánccsoport ünnepi előadása néptánccal gazdagon körítve mutatta be az ifjú szabadságharcos életét születésétől tragikus, de hősi haláláig. Őket Kocsán István előadóművész követte, aki harmonika kísérettel adott elő hazafias katonadalokat – az énekekbe a közönség is bekapcsolódott. Az ünnepséget koszorúzás zárta, Kazinczy Lajos emlékművénél helyeztek el koszorút a Fehérvári Huszáregyesület, a Krajczáros Alapítvány, a Pro Pátria Alapítvány, az önkormányzat és a Bihar Megyei Cserkész Ifjúsági Szövetség képviselői, majd a Himnusz eléneklésével ért véget a megemlékezés. Csorba Sándor erdon.ro 2011. október 26.Civil javaslatokat vár az RMDSZSzéleskörű konzultációs folyamatot indít ebben a hónapban az RMDSZ, melynek célja az erdélyi magyar közösségben, közösségért tevékenykedő civil szervezetek minél közvetlenebb bevonása a törvényhozási folyamatba – jelentette be tegnap Kolozsváron Kovács Péter. A szövetség főtitkára szerint a társadalmi párbeszéd hozzásegít ahhoz, hogy a civil szervezetek által felhalmozott értékes, gyakorlati tapasztalatra épülő tudás a jogszabályokban is tükröződjön. A konzultáció a parlament és a kormány napirendjén szereplő tervezetekre, módosító javaslatokra épül, de lehetőséget nyújt a különböző szakmai szervezetek részéről saját kezdeményezésként megfogalmazott javaslatok megvitatására, együttműködési formák kialakítására, illetve az információcserére, érdekegyeztetésre alapuló érdekképviseletre. Kovács elmondta, az RMDSZ képviselni kívánja a törvényhozási folyamatban mindazokat a kezdeményezéseket és javaslatokat, amelyeket a közösség érdekében tevékenykedő szervezetek munkájuk során megfogalmaznak. A konzultáció első, megnyitó találkozóját október 28-án, pénteken tartják Kolozsváron, az Iskola Alapítvány székházában. A találkozón, amelynek célja a kölcsönös tájékoztatás, valamint az együttműködési keretek kialakítása, a szociális területen működő szervezetek vesznek részt. Az eseményen előadások hangzanak el a szociális ellátórendszer romániai, illetve európai szabályozásáról, a romániai magyar civil szervezeteknek e rendszerben betöltött szerepéről, valamint azokról a kihívásokról, amelyek a civil szervezetek előtt állnak a finanszírozás és együttműködés tekintetében. „A főtitkárság szerepet kíván vállalni az erdélyi magyar civil szervezetek tájékoztatásában, ami a jogszabálytervezeteket, minisztériumi projekteket illeti. Fontos az önkormányzatokkal való kapcsolatok megerősítése, a jó gyakorlatok népszerűsítése. Ugyanakkor nagy szükségünk van arra, hogy az RMDSZ programjában szereplő szociális intézkedésekkel kapcsolatos törvényjavaslatok megfogalmazásánál az illető területen működő, tapasztalattal rendelkező civil szervezetek véleményére alapozzunk” – fogalmazott Tonk Gabriella, az esemény szervezője. Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. október 27.Kihelyezett irodát nyit Székelyföldön a román Nemzeti Kisebbségkutató IntézetSzékelyföldi kihelyezett irodát nyit Sepsiszentgyörgyön a román Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, amelynek új területi központja regionális kutatásokkal foglalkozik majd. Bognár Zoltán politológus – akit a kihelyezett iroda vezetésével bíztak meg – az MTI-nek szerdán elmondta: a Kovászna megyei tanács a kolozsvári székhelyű állami intézet kérésére már kijelölte azt az irodát, ahol működni fog a sepsiszentgyörgyi központ. Jelenleg folyamatban van az iroda felszerelése, valamint a kezdeti intézményépítéshez szükséges tervezés. Az iroda várhatóan a jövő év elején hirdeti meg első kutatási programját – mondta az irodavezető. Bognár Zoltán szerint azért biztosít a kisebbségkutató intézet jogi keretet ennek az irodának, mert Romániának olyan régiójáról van szó, amelyben a lakosság többségét a magyar nemzeti kisebbség alkotja. Terveik szerint valamennyi olyan témát górcső alá vesznek, amelyek Székelyföldet érintik és kisebbségpolitikai vetülettel rendelkeznek. A kutatásaik egyebek között a romapolitikára, az etnikumok közötti viszonyokra terjednek ki, de a régiófejlesztés kérdéskörével és a közigazgatás működésével is foglalkoznak. Az iroda megnyitását kezdeményező Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke a Krónika című erdélyi napilapnak elmondta: azért van szükség egy ilyen iroda működtetésére, mert nem elég, hogy csak a politikusok vázoljanak fel megoldásokat a székelyföldi gyakorlati problémákra. Hangsúlyozta, hogy Székelyföldön a tudományos kutatás ösztönzésére is szükség van. MTI Erdély.ma 2011. október 27.Önkormányzati összefogás Dél-Erdélyben a Nopcsa-örökség megmentéséreA Nopcsa bárók örökségének megmentésére Alsófarkadin (General Berthelot) és Őraljaboldogfalva (Santamaria-Orlea) községek önkormányzatával fog össze a Hunyad megyei tanács. A tanács döntése értelmében önkormányzati társulást hoznak létre a jelenleg omladozó szacsali kastély felújítására, valamint abban egy Nopcsa-emlékmúzeum létesítésére. A társulás célkitűzése az is, hogy Nopcsa Ferencre emlékezve paleontológiai intézetet hozzanak létre – írja a Nyugati Jelen című aradi regionális napilap csütörtöki számában. A két projekt kivitelezéséhez mintegy 11 millió euróra lesz szükség. A 15 százalékos önrészen kívüli összegre Norvégia, Izland és Liechtenstein közös alapjánál kívánnak pályázni. Az összefogás azért is fontos, mert Alsófarkadin és Őraljaboldogfalva önkormányzata saját forrásból képtelenek előteremteni a másfél millió eurót meghaladó önrészt. A paleontológiai intézet tervének részeként tavaly több mint 3 millió eurót nyert el a Nopcsák alsófarkadini kastélyának felújítására a tulajdonos Román Tudományos Akadémia a Hunyad megyei tanáccsal és a helyi önkormányzattal együtt. A pénzből tavaly ősszel újjávarázsolták a korábban omladozó épületet, amely jelenleg a hátszegi dinoszauruszpark központjaként szolgál. Az épületben tervezik létrehozni a magyarországi őslénytankutatás úttörőjének számító Nopcsa Ferenc báró nevét viselő paleontológiai tudományos kutatási központot. (A 19. század végén Nopcsa Ferenc volt az, aki az első magyarországi dinoszauruszleletet tudományos alapossággal leírta.) A Nopcsák másik, impozánsabb kastélya – amely az Őraljaboldogfalvához tartozó Szacsalon található -, a nemesi család egykori fő székhelye manapság is lerobbant állapotban van. Báró Nopcsa Ferenc ott töltötte gyermekkorát, húga, Ilona pedig a kastély udvarán talált rá 1895-ben a nevezetes dinoszauruszcsontokra. A kastély felújításának és benne egy Nopcsa-múzeum létesítésének ötletét a bukaresti SENS civil szervezet vetette fel szeptemberben, amikor Déván fotókiállítást rendezett Nopcsa Ferenc munkáiból. A tervezett múzeumot azonban nemcsak a világhírű paleontológus emlékének, hanem az egész híres nemesi családnak szánják, többek között Ferenc nagyapjának, a szintén kalandos életű Nopcsa László bárónak, akit Jókai Mór Fatia Negraként örökített meg Szegény gazdagok című regényében. MTI Erdély.ma 2011. október 27.Véget ért a Liszt 200 KolozsváronLiszt Ferenc Szent Erzsébet legendája című oratóriumával ér véget ma este a Kolozsvári Magyar Operában a háromhetes Nemzetközi Liszt Ferenc Fesztivál. A nagyszabású produkció a Kolozsvári Magyar Opera zenekara, a Bukaresti Rádió énekkara, a kolozsvári VIP gyerekkórus, valamint Nagy Zoltán, Balla Sándor, Kele Brigitta, Estefan Florin és Veress Orsolya szólisták közreműködésével csendül fel. „A háromhetes programsorozat zökkenőmentesen zajlott le, úgy, ahogy azt elterveztük. Minden bizonnyal komolyzene kedvelői is elégedettek voltak a bőséges kínálattal, szinte minden előadást és hangversenyt telt ház fogadott” – értékelte az Új Magyar Szónak a fesztivált Szép Gyula. A fesztiváligazgató hangsúlyozta, a fiatal zongoristák hangversenyére abban az épületben került sor, ahol hajdanán maga Liszt Ferenc is fellépett, nagyon sokan eljöttek. Elmondása szerint a sok jó mellett negatívum is említhető, a három hét alatt volt olyan esemény, amely nem váltotta be maradéktalanul a hozzá fűzött reményeket, például a Szentek és Démonok című színpadi fantáziaként emlegetett összművészeti produkció. „Amint a neve, illetve a stílusmegnevezése is elárulja, kísérleti előadásról van szó, amely a könnyedebb hangversenyekkel szemben nehezebben emészthető, filozofikus problémát boncolgató előadás, amely ugyan tetszett a nézőknek, viszont nem jelent töretlen sikert. Nem az az előadás, amely esetében a csilláron is nézők ücsörögnének” – fogalmazott Szép Gyula. Az igazgató a Nemzetközi Liszt Ferenc Fesztivál egyik nagy sikerének a Liszt-emlékplakett felavatását tartja. „Kolozsváron a tábláknak külön történetük van, nézeteltéréseknek, feszültségeknek a kiindulópontjai. A Liszt- emlékplakett elhelyezésével azt gondolom, hogy a fennálló helyzet kezd normalizálódni. A hatóságnak sem volt ellenvetése, hogy egy olyan nagyságrendű zeneszerzőről, mint Liszt Ferenc, megemlékezzünk” – hangsúlyozta a fesztiváligazgató. Kérdésünkre kifejtette, a magyar opera minden olyan zeneszerzőről, akinek valamilyen köze volt a kincses városhoz évfordulós ünnepségen emlékezik meg, kisebb-nagyobb rendezvénysorozatok keretében, de ezeket nem kívánják évenként ismétlődő fesztiválokká alakítani. Erdély.ma 2011. október 27.A magyarság huszadik századaA magyarság számára a 20. század nem egyszerűen a "szélsőségek" kora volt, hanem a minden korábbinál gyorsabb technikai haladás és minden korábbinál borzalmasabb önpusztítás mellett a szétszakíttatásunk kezdete, az idegen megszállás és függetlenség elvesztésének, valamint az állandó újrakezdéseknek az időszaka is – hangsúlyozta Kovács-Kiss Gyöngy történész, a kolozsvári Korunk folyóirat főszerkesztő-helyettese A mi 20. századunk című kötet tegnapi budapesti bemutatóján. A könyv a Korunk és a kolozsvári Komp-Press Kiadó gondozásában jelent meg, szerkesztője Kovács-Kiss Gyöngy, valamint Romsics Ignác akadémikus. Mint Kovács-Kiss Gyöngy kifejtette, olyan nehezen érthető száz év volt ez, amelyben mintha több évszázad történései sűrűsödtek volna. Súlyos és mindmáig értelmezésre váró, több olvasatú történeti üzenetek és tanulságok tárháza, amelyek egymásnak gyakran ellentmondó történelemképek konstruálására ösztönöztek, és ösztönzik még ma is a különböző szociokulturális csoportok emlékezőit és identitáspolitikusait. "Az 1867 utáni dualista korszaknak, végén az úgynevezett boldog békeidőkkel, majdnem ugyanolyan ellentmondásos a megítélése, mint a Horthy- vagy a Kádár-korszaké" – mondta. A Korunk szerkesztősége 2009-ben döntött úgy, hogy öt alapvető szempontból tekintik át a magyar 20. század jellegzetes vonásait. Ezek a politikai rendszerek, társadalmi változások, gazdasági fejlődés, külpolitika és magyar kisebbségek. A feladatra az egyes témák legavatottabb magyarországi történész-szakértőit – Romsics Ignácot, Gyáni Gábort, Tomka Bélát, Pritz Pált és Szarka Lászlót kérték fel. A tanulmányok, amelyek a Korunkban jelentek meg, egyaránt pozitív fogadtatásra találtak Erdélyben és Magyarországon. "Ez késztette a szerkesztőséget, hogy a tanulmányokat, köztük néhányat kibővítve, külön kötetben is kiadja" – idézte fel Kovács-Kiss Gyöngy. Gyani Gábor a magyar 20. század társadalmi sajátosságait elemezve rámutatott, hogy azt leginkább a folytonosság hiánya, a törések feltűnő gyakorisága jellemezte. A politikai váltások kihatottak a társadalmi szerkezetre, de a pszichére, a kollektív lelkiállapotra is. "Alighogy alkalmazkodtak az emberek egy adott korszak követelményeihez, az új élethelyzethez, máris váltaniuk kellett. Egy-egy nemzedék életében 3–4, de akár 5–6 ilyen váltás is volt" – magyarázta Gyani Gábor, aki szerint a kikényszerített alkalmazkodásnak azonban volt pozitív hozadéka is. Romsics Ignác arra mutatott rá, hogy viharos 20. századi történelme során a magyar társadalom többféle állam- és kormányformát megtapasztalt olykor diktatórikus, máskor demokratikus, leggyakrabban pedig autoriter keretek között. "Az elmúlt 100–120 évben 10–12 évig kemény diktatúra, néhány rövid évig demokrácia volt, 80–85 éven át autoriter rendszerben élt a magyar társadalom, amikor létezett egyfajta hatalommegosztás, volt egyfajta érdekérvényesítés, de ez nem vonatkozott mindenkire. Az utolsó húsz év az, amikor stabil demokráciában élünk, ez a leghosszabb demokratikus periódus a történelmünkben" – fogalmazott. Az okokat taglalva Romsics Ignác rámutatott, hogy a demokráciához kell egy művelt, a mindenkori hatalomtól független középréteg, s nem lehet egy, a népesség 20–30 százalékát kitevő, a mélyszegénységben élő, tudatlan réteg, amely a szélsőségek táptalaja. Szarka László, aki a kötet Egy évszázad kisebbségben című fejezetét jegyzi, azt emelte ki, hogy "a kisebbségi magyarság eltakarja Közép-Európát". A magyarok számára a 20. század a veszteségek százada volt, sokak olvasatában a tatár- és törökdúlás emlékezetéhez fogható romlás képeként jelenik meg, ugyanakkor a kelet-közép-európai nemzetek számára minden szenvedés ellenére jelentős fejlődést hozott. "Ez az egyik drámai ellentmondása a magyar kisebbségtörténetnek. Miközben a kisebbségek bekötnek minket Kelet-Közép-Európába, nem látunk mást, csak a fájdalmat. Ez egy rettentő ellentmondás – fogalmazott a történész, aki a megoldást Magyarország, a kisebbségeknek otthont adó államok és a helyi közösségek kiegyensúlyozott hármas viszonyrendszerében látja. "Amíg ez csak elméletileg létezik, nem működik, a kisebbségek sodródásra vannak ítélve" – vélekedett Szarka László. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. október 27.Megjelent a Történelmi MagazinA folyóirat szeptember–októberi (9–10-es) összevont számában (ezentúl nem havonta, hanem kéthavonta jelenik meg) a magyar történelem rovatban olvashatunk Kolozsvár elrománosításáról, Aranyosszékről, az első és a második világháborúról. A politikademográfia rovat témája a 2011-es romániai népszámlálás statisztikai csapdája. A jeles személyiségek rovatban Puskás Tivadarról, Kalkuttai Teréz anyáról, Meráni Gertrúdról kapunk összefoglaló ismertetést. A helytörténet-politika rovat Székelyföld képi autonómiáját, a kommunista diktatúra embertelenségét mutatja be. A szokásos humor és vidám tárcák, keresztrejtvények, a Jó játék a nyelvi játék!, természetismertetők is érdeklődésre tarthatnak számot. A széles körű tematika révén a folyóirat nemcsak magyarságtudatunkban erősíthet meg, hanem lehetőséget teremt a kikapcsolódásra is. A folyóirat borítóján a kolozsvári Szent György-szobor látható. A Történelmi Magazin megrendelhető a 0740 026 450-es telefonon vagy a [email protected] e-mail címen. Példányonként megvásárolható a H–Press lapterjesztő standjain, Sepsiszentgyörgyön a Diákboltban is. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. október 27.A magyarság lélekszáma a korai századokbanArab források Nathalie Kálnoky úgy véli, hogy az Árpád vezette törzsszövetség, amely több vezér, fejedelem parancsnoksága alatt állt, inkább politikai szövetséget alkotott, mint etnikait. A magyar törzsszövetség etnikai összetétele hasonlítható a pusztai népekéhez, így a kazárokéhoz és a bolgárokéhoz, amely államok szintén heterogén összetételűek voltak. László Gyulával teljesen egyetértve gondoljuk azt is, hogy „a magyarok különböző népneveinek tartott nevek nem egyazon népnek – a magyarnak – más és más neve, hanem valóban más népeket jelentenek, amelyek összeolvadásából keletkezett" Árpád népe. Ezt azért emeljük ki, mert hajlamosak vagyunk arra, hogy a honfoglalás előtti korra vonatkoztatva is egységes magyar törzsszövetségben, népben gondolkodjunk. Márpedig a különböző származású törzsek még a vérszerződés (884 táján) megkötése utáni évtizedekben is őrzik önállóságukat, némely törzsfő még a magyar állam megszervezése kezdetén is igyekszik érvényesíteni politikai különállását. Al-Dzsarmi a 800-as évek előtti időszakra vonatkoztatva valóban egy turk (magyar) fejedelemre és törzsre gondolt. Ibn Hurradadbih Utak és országok című könyvében, melynek első változata 846-ban, bővített változata 885-ben készült el, arról tudósít, hogy a magyarok függetlenek, önállóak, nincsenek alárendelve a kazároknak, a bolgároknak, de a bizánciaknak sem. Mindenképp a Megyer törzsre és nem a törzsszövetségre gondolt, mert Ibn Hurradadbih a magyarokról szóló adatait szintén al-Dzsarmitól vagy Harun ibn Jahjától vette át, márpedig az általuk leírtak a 800 körüli állapotokra vonatkoznak. A magyarság száma az arab források tükrében Mivel Dzsajháni beszámolója a 800-as évek tájáról tudósít, és egy törzsről ad hírt – míg a Hétmagyar törzsszövetség megalakulására csak 884 táján került sor –, bátran állítható, hogy az arab forrásokban szereplő lovas hadsereg felállítására vonatkozó tudósítás nem a honfoglalás kori összmagyarságról ad hírt. Ha a Megyer törzs fő- és alkirálya a 800-as években húszezer fős fegyverforgatót mozgósíthat, akkor három nemzedékkel később már huszonötezer fős fegyverforgatóval rendelkezik. Ha a nyolc törzs haderejét külön-külön – háromnemzedéknyi idő után – huszonötezer fős átlagra becsüljük, akkor a törzsszövetség hadra mozgósítható férfinépe elérhette a kétszázezret, amelyet öttel beszorozva egymilliós lélekszámú honfoglaló népességet kapunk. Természetesen, a nyolc törzs sem lehetett egyforma, úgy tűnik, hogy a Megyer, a Nyék és a Kürtgyarmat a nagyobbak közé tartozott, az öt törzs valamivel kisebb népességű volt, míg a három törzset magában foglaló kavarok lélekszáma is jelentős lehetett. Muagerisz állama A Fekete-tenger északi vidékein, Meotisz közelében 530 táján igazolható egy olyan hun–bolgár (onogur) törzsi állam léte, amelynek uralkodója a Muagerisz nevet viselte, egy olyan személynevet, amely a Magyar törzs nevével azonos. A törzsnév és az uralkodó nevének azonossága nem lehet véletlen, és az sem, hogy a későbbiek során ez lett az egész törzsszövetség és nép közös neve. Úgy vélem, hogy Muagerisz felvette annak a törzsnek a nevét, amelynek ura (fejedelme) lett, ezzel is hangsúlyozva a törzs fölötti birtoklás jogát. Tudunk arról is, hogy épp ez idő tájt vívtak ádáz harcot az uralkodó család fiai a hatalomért, és a törzsnév személynévvé is ekkor alakult. Asztalos Miklós szerint a pusztai népeknél „a harcokban rendszerint egy törzs magához ragadja az irányító szerepet, és ekkor a törzs vezére az egész törzsszövetségnek, a népnek is vezére lesz". A hatalmasabb törzs neve lesz a törzsszövetség megnevezése is. A magyarságra vonatkoztatva ennek emlékét Anonymus krónikája őrzi meg. Az általa használt név a Hetumoger (Hétmagyar), Paizs Dezső értelmezése szerint „a Magyar vagy Megyer törzs vezérelte hét törzs"-et jelent. A Megyer vagy Magyar törzsnevünket a szakirodalom magyar eredetűnek tartja, de gondolatébresztő lehet Asztalos Miklós meglátása, amely szerint kettős eredetű, mert a törzsnév első fele finnugor, a második bolgár-török. Egy biztos, a pusztán az etnikai kavarodás, a különböző törzsek keveredése, egyesülése általános jelenség volt. Az egymás szomszédságában élő rokon törzsek között elsősorban védelmi jellegű kapcsolatok alakultak ki. Ilyen lehetett a Megyer törzzsel szövetséget kötött, katonailag kitűnően szervezett népcsoport, a székely helyzete is. (folytatjuk) Kádár Gyula Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. október 27.Nincs előrelépés a vásárhelyi orvosi egyetem ügyébenLeghamarabb november 2-án, szerdán dönthet a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa az oktatási minisztérium által kért chartamódosításról. A héten összeült testület ugyanis döntésképtelennek bizonyult, ezért a kérdést elnapolta. Ezzel egy időben a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) arra bátorítja az egyetem magyar oktatóit, hogy önhatalmúlag alakítsák meg a magyar intézeteket, és közöljék az egyetem vezetőivel, hogy ezentúl csak az intézetek választott tisztségviselőitől fogadnak el utasításokat. Nncs orvosság a magyar ügyre. A héten összeült szenátus ismét nem döntött a chartamódosításról Leghamarabb november 2-án, szerdán dönthet a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusa az oktatási minisztérium által kért chartamódosításról. A héten összeült testület ugyanis döntésképtelennek bizonyult, ezért a kérdést elnapolta. Még így is, a foghíjas szenátus román tagjai nemtetszésüket nyilvánították ki a miniszteri utasítással kapcsolatosan. Amint arról beszámoltunk, október 5-én keltezett hivatalos átiratában a tanügyminisztérium arra szólította fel a MOGYE szenátusát, hogy maradéktalanul érvényesítse az egyetem multikulturális jellegét az új chartában. Ugyanakkor az átirat megfogalmazói arra intették a marosvásárhelyi chartaszerkesztőket, hogy kötelező módon mindenütt tüntessék fel az erre vonatkozó törvénycikkelyeket. A kért módosítások biztosítják a magyar tagozat, valamint az ehhez szükséges külön intézetek létrehozásának és működésének feltételeit is. A román orvosprofesszorok viszont ezek után is görcsösen ragaszkodtak a magyar tagozatot szinte lenullázó és törvénytelennek bizonyuló chartajavaslathoz. Hiányzik a jóakarat Constantin Copotoiu, az intézmény rektora korábban a Krónikának elmondta, hogy ő nincs a magyar vonal létrejötte ellen, azonban ennek megvalósításához minden törvényt szigorúan be kell tartani. A rektor elsősorban az egyetemek autonómiájára vonatkozó passzus fontosságát emelte ki, mondván, hogy azt sem a minisztérium, sem a politikum nem sértheti meg. „Abban maradtunk, hogy a magyar oldal végez egy felmérést, melyből kiderül, hogy életképes-e a magyar vonal, vagy sem” – nyilatkozta. A felek abban egyeztek meg a szenátusi ülésen, hogy mielőbb elvégzik ezt a szimulálást. „Nem felmérést kellene végeztetni a magyarokkal, hanem egy kis jóakarattal segíteni minket abban, hogy meg tudjuk alakítani a saját, önálló struktúráinkat” – szögezte le lapunknak Ábrám Zoltán szenátusi tag. Az oktató tisztában van azzal, hogy a magyar tagozat talpraállításához föltétlenül pótolni kell az utóbbi időben nyugdíjba kényszerített idős profeszszorokat. A jogi félreértések kiküszöbölése érdekében, a magyar fél részéről felvetődött az is, hogy hívják meg a szenátus ülésére az oktatási tárca, valamint a Felsőfokú Oktatás Minőségét Biztosító Ügynökség (ARACIS) tagjait is. BKB: meg kell alakítani az intézeteket Ezzel egy időben a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) friss közleményben több javaslatot is tett a helyzet rendezése érdekében. A BKB arra bátorítja az egyetem magyar oktatóit, hogy önhatalmúlag alakítsák meg a magyar intézeteket, és közöljék az egyetem vezetőivel, hogy ezentúl csak az intézetek választott tisztségviselőitől fogadnak el utasításokat. Továbbá azt kérik a pedagógusoktól, hogy egy küldött kivételével bojkottálják az egyetem minden döntéshozó fórumának munkáját. „Teljesen fölösleges olyan testületek ülésein részt venni, amelyeken megalázó módon leszavazzák a magyar javaslatokat” – olvasható a BKB-közleményben. A BKB szerint a román tagozat szemérmetlenül ellopja a magyar tagozatnak járó pénz jelentős részét. Az intézménynek ugyanis közel azonos számú magyar, illetve román hallgatója van, és a magyar hallgatók után megemelt fejkvóta jár, a magyar oktatók száma viszont a románokénál jóval alacsonyabb. „Fölkérjük az RMDSZ-t, tegyen lépéseket annak érdekében, hogy a magyar tagozatnak járó pénzt külön számlára utalják. Fölkérjük továbbá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőit, hassanak oda, hogy az Európai Parlament is tudomást szerezzen a Marosvásárhelyen folyó jogsértésekről. Felháborítónak tartjuk, hogy liberális értelmiségiek vélt sérelmei sokkal inkább a figyelem középpontjába kerülnek, mint a magyar kisebbség ellen elkövetett súlyos jogsértések” – írja a BKB. A kezdeményező bizottság rámutat arra is, hogy Európa minden százezresnél nagyobb lélekszámú, hagyományos nemzeti kisebbsége számára önálló intézményekben biztosított az anyanyelvű felsőfokú oktatás. Gyergyai Csaba, Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2011. október 27.Új Színház-ügy: letiltott SütőNem játszhatja Sütő András Káin és Ábel című drámáját a budapesti Új Színház – jelentették be a Színház.hu portál tájékoztatása szerint a marosvásárhelyi író jogörökösei. „Az Új Színház újonnan kinevezett igazgatójának pályázata és közéleti megnyilvánulásainak szellemisége annyira eltér az öt éve elhunyt Sütő András író életművétől, toleranciát hirdető, kirekesztés ellen küzdő életfelfogásától, hogy az ellentéteket áthidalhatatlannak találjuk. Így a pályázatnak a Káin és Ábel című dráma bemutatására vonatkozó terve nem valósulhat meg. Nem járulunk hozzá, hogy az Új Színház Sütő András műveket állítson színpadra” – indokolták lépésüket. Amint arról lapunkban több ízben is beszámoltunk, Tarlós István budapesti főpolgármester Dörner György színészt nevezte ki az Új Színház igazgatói tisztségébe, intendánssá pedig Csurka István drámaírót tette meg. A lépés ellen színészek, művészek és közéleti személyiségek egyaránt tiltakoznak. Krónika (Kolozsvár) 2011. október 27.Tanévnyitó könyvbemutatót szervezett a Bolyai TársaságTanévnyitó könyvbemutatót tartott a napokban a Bolyai Társaság az Echinox-épületben, az egykori Convictus Nobilium refektóriumában. A rendezvényen a Társaság által működtetett Egyetemi Műhely Kiadónál megjelent kötetek kerültek bemutatásra. Az egyetemi oktatókból, hallgatókból, doktoranduszokból álló közönség előtt Dr. Veress Károly, a kiadó ötletgazdája és jelenlegi vezetője, a Bolyai Társaság volt elnöke ismertette az Egyetemi Műhely Kiadó történetét, és kiemelte jelentőségét a magyar nyelvű egyetemi oktatásban. A kiadónál az elmúlt évek alatt számtalan hiánypótló egyetemi tankönyv, jegyzet jelent meg, de kutatási eredményeket közlő tanulmánykötetek, konferenciakötetek, sőt disszertáció is napvilágot látott. Az egyes szerzőket és köteteiket bemutató szakembereket Dr. Gábor Csilla, a Bolyai Társaság elnöke tudományterületek szerint szólította, kifejtve, ez alkalom a társaság kiadói tevékenységének népszerűsítésére és az interdiszciplináris párbeszédre oktatók, szerzők és szerkesztők között. A gondolathoz Dr. Péntek János is csatlakozott, aki szerint fontos, hogy legyenek olyan alkalmak, amikor a magyar oktatók összegyűlhetnek, és örömét fejezte ki, hogy ezt épp a Bolyai Társaság tette lehetővé. Szabadság (Kolozsvár) 2011. október 27.Koszta István könyvbemutatójaTrianon kevésbé ismert titkai Akár tetszik, akár nem: Trianontól nem tudunk 91 év múltán sem szabadulni. Sem a „szűkre szabott” anyaországban, sem az utódállamokban. Így van ez nálunk is, és nemcsak a magyarság, hanem a románság körében is! A megközelítés – főként a hétköznapi emberek esetében – szubjektív. Nagyon kevesen rendelkeznek biztos, hiteles történelmi ismeretekkel, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy bizonyos dokumentumok még a mai napig is előkerülnek az ismeretlenség homályából. Az, hogy ezek kinek a kezébe kerülnek, az már a szerencsétől is függ. Bizonyára ilyen szerencse kellett ahhoz is, hogy Koszta István közíró, hadtörténészhez jusson Alexandru Vaida-Voievodnak Iuliu Maniuhoz Párizsból az I. világháború utáni béketárgyalások idején hazaküldött levelezése, amely az induló lökést jelentette a Nem (csak) Erdély volt a tét – kései tudósítás a párizsi konferenciáról című kötete megírásához. A nagy siker ellenére akkor még nem gondolt a folytatásra, ám „ha egy üzlet beindul”: olyan újabb dokumentumok kerültek a kezébe, amelyek az első kötet bizonyos állításainak is ellentmondtak, így készült a második kötet, ezúttal Mária román királynő párizsi követsége címmel. A címlapon szerepel még a Nagy-Románia, a megtervezett ország alcím is, nem véletlenül. Koszta István „szerencséje”, hogy nem szubjektívan közelíti meg a cseppet sem könnyű témát. Levelek, feljegyzések, levéltári okmányok, emlékiratok, naplójegyzetek sorjáznak tudományos igényességgel könyvében – ez adja meg a hitelességét, és magyarázza azt az érdeklődést, amely nemcsak magyar, hanem román szakmai körök részéről is megnyilvánul. Kedden délután a Jelen Ház kávézóját szép számban megtöltő közönségnek abban a szerencsében volt része, hogy a szerző jelenlétében ismerkedhetett meg a könyv születésének részleteivel, az annak dokumentációjából származó következtetésekkel. Koszta István vérbő – több esetben kemény megfogalmazásokat sem nélkülöző – bemutatója valamelyest megvilágította a trianoni döntés hátterét, ám arra is utalást tett, hogy a teljességig még sok minden hátra van, többek között, további dokumentumok felbukkanása, azok vizsgálata, elemzése. A könyvbemutató vendége volt dr. Pollmann Ferenc, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum előadója, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy Koszta István nem hagyományos hadtörténész, hiszen nem harctéri eseményeket mutat be; de az általa felkutatott, eldugott dokumentumokból sokkal többet tudunk meg az I. világháború következményeiről, ahonnan mostani gondjaink is gyökereznek. Már az is valami, hogy ezekről nyíltan, nyíltabban, sőt, néha őszintén is lehet beszélni. Ez kecsegtet azzal a reménnyel, hogy talán konfliktusmentesebb időszak is ránk köszönhet. Kiss Károly Nyugati Jelen (Arad) 2011. október 27.Népszámlálás: hatalmas a tét„Felmerül a gyanú, hogy nem lesz hiteles a népszámlálás eredménye” – nyilatkozta Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ elnöke csütörtöki sajtótájékoztatóján, nyomatékosítva: összefogás szükséges ebben a kérdésben. Kétségét fejezte ki a népszámlálás pontosságával kapcsolatosan a Bihari Naplónak (október 24., hétfő) és az Erdély Online-nak adott interjújában Kiss Sándor, a Bihar megyei RMDSZ elnöke, csütörtöki sajtótájékoztatóján pedig hangsúlyozta: ha előzetesen voltak aggodalomra okot adó jelek, akkor ezek be is bizonyosodtak. – Lehet, hogy eleve rosszindulattal álltam hozzá, de a tapasztalat azt mutatja, hogy eddig is csaltak, ahol csak tudtak, most miért tennének mást? – tette fel a kérdést Kiss Sándor, felhíva a lakosság figyelmét: ne féljenek bevallani magyarságukat, és ne tartsanak attól, hogy adataik leadásából valamiféle káruk származik majd, hiszen nem „valamiféle hatóságról” van szó, akitől tartani kellene. A megyei RMDSZ elnöke ismét nyomatékosította: a népszámlálás tétje hatalmas, a rossz eredmény „a magyar szervezetek alapjait veri szét”, tehát „összefogás szükséges ebben a kérdésben”. Mindenkinek, aki magyar érdekképviseletet akar, részt kell vennie ebben, fogalmazott Kiss Sándor. A Bihar megyei RMDSZ elnöke szerint „felmerül a gyanú, hogy nem lesz hiteles a népszámlálás eredménye”, viszont be is kell majd bizonyítani, hogy hol és mit hibáztak, ehhez pedig „szükséges az együttes fellépés”. Az összesen tizenhat civil szervezet és a négy magyar történelmi egyház után megszületett az együttműködési megállapodás az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Bihar megyei szervezetével is, az erről szóló protokollumot Kiss Sándor csütörtökön reggel látta el kézjegyével. „Fércmunka” – Egy hangon kell szóljon egy ilyen fellépés, ebben a dologban össze kell fogni – mondta a megyei RMDSZ-elnök, pár olyan kirívó esetre is felhíva a figyelmet, amelyek azt mutatják, hogy a legnagyobb jóindulattal is csak „fércmunkának” lehet nevezni az idei népszámlálás lebonyolítását. Az összeírást felügyelő országos bizottság „szerencsétlenkedései” mellett (pl. annak ügyében, hogy kötelező-e a személyi szám megadása) többször is egymásnak ellentmondó információkat jelentettek meg az illetékesek. Ha voltak tehát arra utaló jelek, amelyek kételyeket támasztottak a népszámlálás pontosságával kapcsolatosan, akkor ezek most be is bizonyosodtak, vélekedett Kiss Sándor, ismételten felhíva a figyelmet pár olyan dologra, amelyre nagyon kell figyelni a kérdőívek kitöltésekor. Az első és legfontosabb, hogy bár a nemzetiségre, az anyanyelvre és a vallásra vonatkozó pontok opcionálisak, a kérdezőbiztos kötelezően fel kell tegye ezeket is! Válaszolni tehát nem kötelező, de a kérdéseket feltenni igen, így ha valamelyik kérdezőbiztos ezt „elfelejti”, bátran jelezzék neki. Ne engedjék ugyanakkor, hogy törölhető ceruzával írják be a válaszokat, és figyeljenek nagyon arra is, hogy miket írnak be a kérdezőbiztosok! Problémák Váradon Kiss Sándor szerint a legproblémásabb terület a népszámlálás eredményeit tekintve Nagyvárad lesz, hiszen a többségében magyarok lakta településeken kis esélye van annak, hogy gondok adódnak, a szórványban pedig mindenütt vannak megfigyelőik. Szabó Ödön ügyvezető elnöktől megtudtuk, a csütörtök reggeli sajtótájékoztatóig 64 bejelentés érkezett Váradról a megyei RMDSZ-hez az összeírással kapcsolatosan a lakosság részéről, és ebbe nincsenek beleszámítva azok, amelyekben azt jelezték az emberek, hogy náluk még nem járt kérdezőbiztos. Tököli Magdolna erdon.ro 2011. október 27.Ismét lesz váradi könyvmaratonNagyvárad- November 4-5-én a Várad kulturális folyóirat, együttműködve az Europrint Kft.-vel és a Riport Kiadóval harmadik alkalommal szervezi meg a Nagyváradi Könyvmaratont, ezúttal a színházban. A Mi tudjuk, hogy Ön szereti a könyvet! mottójú rendezvényről csütörtökön tartottak sajtótájékoztatót a főszervezők, a Várad kulturális folyóirat szerkesztőségében. Szűcs László elmondta: a Nagyváradi Könyvmaraton változatlanul három kiadó- a Várad, a Riport és az Europrint- lebonyolításában zajlik, és a két nap alatt főleg új váradi könyvek (azaz helyi szerzőktől vagy kiadóktól származó) bemutatására törekednek. Két nagyváradi szerző jelentkezett szépirodalmi alkotással: Kinde Annamáriának a Hóbanévad című verseskötete, Sorbán Attilának pedig A püspök úr pálinkát iszik című regénye jelent meg. A tényirodalmat gazdagítja Králik Loránd: A sárkány fiai- Kína tájai, Kínai népei című kötete, mely egy sorozat részét képezi, korábban a muzulmán világról és az USA-tagállamokról írt a szerző. Szilágyi Aladár: Csodaváróktól csodateremtőkig című riportkötetében- mely a harmadik a sorban- ezúttal nem valamely, a magyartól eltérő romániai kisebbségről szól, hanem elsősorban a román-magyar együttélést vizsgálja, szórványban élő magyarok, illetve románok bemutatása révén. Simon Judit: Halasi Erzsébet - egy színésznő élete című portrékönyve annak kapcsán született, hogy a művésznő pályafutása elkezdésének 50. évfordulóját ünnepli. Szintén a Riport kiadásában látott ismét napvilágot egy erdélyi magyar klasszikustól, Karácsony Benőtől a Napos oldal. Derzsi Ákos az Europrint két kiadványára hívta fel a figyelmet: Péter I. Zoltán fikciós könyvének címe: Képzelt beszélgetések a fiatal Ady Endrével, Banner Papp Mária: Papp Magda emlékönyvét pedig már a közelmúltban bemutatták. Markó a sztárvendég Simon Judit azt emelte ki: a rendezvényen jelen lesz Demény Péter kolozsvári író, aki előkészületben levő Hóbucka Hugó a mókusoknál című meseregényéből olvas fel részleteket, valamint Papp Sándor Zsigmond jelenleg Budapesten élő kolozsvári író, aki Semmi kis életek című könyvét hozza magával. A péntek este úgymond sztárvendége Markó Béla, akinek szonett- (Visszabontás) és publicisztika-kötetét (Kié itt a tér) ismertetik. A könyvmaraton különlegessége, hogy először Váradon mutatják be Zalán Tibor budapesti író, költő, drámaíró Szétgondolt jelen című kötetét. Bemutatják még Székely Ervin: A feljelentés és Tasnády-Sáhy Péter: Hidd el, ez Delhi! Egy önkéntes indiai naplója című könyvét, illetve újból ismertetik Darvay Nagy Adrienne: Kótsi Patkó János című írását. Ugyanakkor bemutatkozik két budapesti kiadó: a Kőrössi P. József vezette Noran Libro, valamint a Sárközy Bence és Halmos Ádám igazgatók által képviselt Libri. Az ünnepségre meghívták a Spanyolnátha internetes művészeti folyóirat szerkesztőségének tagjait is, Vass Tibor főszerkesztőt, Vass Nóra szerkesztőségi titkárt, Székelyhídi Zsolt főszerkesztő-helyettest és Berka Attila művészeti vezetőt. Számon tartják A színház épületében zajló kétnapos rendezvényen közreműködnek Firtos Edit, Kovács Enikő, ifj. Kovács Levente és Molnár Júlia színművészek. A 10 ezer lejes költségvetésű rendezvény főtámogatója a Szigligeti Színház, illetve Czvikker Katalin menedzser-igazgató, valamint az Europrint kiadó, mely „barátságból” vállalta a plakátok kinyomtatását. A szervezők szerint bár 5-6 évnek el kell telnie ahhoz, hogy egy könyvfesztivál jelentős pontnak számítson irodalmi berkekben, azért a Nagyváradi Könyvmaratont már számon tartják. Az egyik korábbi könyvbemutatón például kétszázan vettek részt. Ciucur Losonczi Antonius erdon.ro 2011. október 27.Váradi helytörténeti segédanyagAz én városom Nagyvárad című, 8–11 éves diákok számára szerkesztett helytörténeti segédanyagot mutatták be csütörtökön délelőtt a sajtó képviselőinek a Bihar megyei RMDSZ székhelyén. „A nagyváradi helyi oktatás egy újabb könyveként” jellemezte a Kecse Gabriella és Tunyogi Katalin összeállításában megjelent helytörténeti segédanyagot Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, míg Biró Rozália váradi alpolgármester az önkormányzat felelősségét hangsúlyozta a fiatalok segítésében és támogatásában. Az RMDSZ-frakció szeretné elérni, hogy a közösség támogassa a fiataljait és a gyermekeket az alapvető szükségletek kielégítésén túl is, mondta Biró Rozália, úgy vélve, hogy „még mindig elenyészően keveset fordítanak a legnagyobb érték, az emberi érték támogatására”. Ismerjék meg városukat Kéry Hajnalka Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes közölte: egy törvénytervezetnek megfelelően hamarosan húsz százalékra növekszik a választható tantárgyak száma, emiatt is nagyon fontos, hogy tartalmas opciókkal töltsék ki ezt a keretet. A helytörténeti oktatással kapcsolatosan igen pozitív visszajelzéseket kaptak a gyermekek részéről, és ez annál is inkább lényeges, mert „fontos, hogy ténylegesen megismerjék városukat”, és hogy tovább is adják majd ezt a tudást. Kecse Gabriella elmondta, a kiadvány ötlete mintegy másfél éves múltra tekint vissza. Az első kötetet az 5–8 évesek számára állították össze Faragó Emesével társszerzésben, mostanra elkészült a második kötet 8–11 éveseknek, és előkészületben van egy harmadik is, 11–14 éveseknek. A segédanyag ingyenes, és a már megjelentekből összesen több mint ötszáz gyermek tanul Nagyváradon. Rendhagyó órák Tunyogi Katalin megfogalmazta: jó érzés, hogy nem csak a saját maga örömére segíthet összeállítani egy ilyen segédanyagot, hanem választható tantárgyként a diákok és pedagógusok is hasznát veszik. Az oktatás interaktív, hiszen a várossal való ismerkedés nem az osztálytermekben, hanem a konkrét helyszíneken történik, ahol a gyermekekkel beszélgetnek, rajzokat készítenek, egyszóval érdekes és kötetlen formában nyújtanak helytörténeti ismereteket. A segédanyagba foglalt szövegek egyszerűek és gyermekközpontúak, az elvégzendő feladatok pedig igen változatosak és kreatívak – az egyik keretében például fogalmazást kellett írni, hogy mit tennének Várad polgármestereként, egy másik pedig színházi plakát készítéséről szólt. Szabó Ödöntől megtudtuk, jövőre szeretnék megvalósítani azt, hogy hasonló segédanyagok jelenjenek meg a megye magyarok által is lakott városaiban (Margitta, Székelyhíd, Érmihályfalva, Élesd, Nagyszalonta), a jelenlegi elképzelések szerint pedig az összegyűjtött anyagokból a későbbiekben össze lehetne állítani egy Bihar megyei nagymonográfiát. Gyermekszáj Közvetlenül az érintettektől, vagyis a gyermekektől, a váradi Szacsvay Imre Általános Iskola diákjaitól szerezhettünk tudomást arról, hogyan vélekednek ők a helytörténeti órákról. Oláh Balázs szereti azért, mert „olyan érdekes dolgokat tanultam a szölővárosomról, amit nem tudtam, most pedig már tudom”, Koós Sándor szerint hasznos abból a szempontból, hogy „ha elmegyek az épületek mellett, akkor tudok róla mindent, ami fontos, hogy ki építette, mikor és miért”, míg Frentiu Brigitta örömének adott hangot, hogy a saját szülővárosáról tanulhat, sétálhattak a Szent László téren és ismerkedhettek a neves épületekkel. Tököli Magdolna erdon.ro 2011. október 27.Megjelent a ME.dok új számaMegjelent a ME.dok című médiatudományi folyóirat idei harmadik, utolsó előtti száma. A negyedévente megjelenő lapot a Kolozsvári Kommunikáció- és Médiakutató Intézet adja ki, főszerkesztője Cseke Péter, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem újságírás tanszékének professzora. A C kategóriájú tudományos folyóirat legújabb kiadása tíz, médiatörténettel és médiaelmélettel foglalkozó tanulmányt tartalmaz. A Magyarország határain kívül egyedüli magyar nyelvű médiaelméleti folyóiratként megjelenő lapot 2006-ban alapították az újságírás tanszék akkori doktorandusai, és azóta számtalan, magyar, román és angol nyelvű írással gazdagította az erdélyi (de nem csak...) tudományos életet. A mostani lapszám is széles spektrumot fed le – olvashatunk benne nyomtatott sajtós, rádiós, tévés és elméleti vonatkozású cikkeket is. Mivel nincs helyünk felsorolni az összest, a teljesség igénye nélkül szemlézünk pár írást. Kiemeljük Kozma Csaba Mi-tudat és ellenségkép a szocializmus végén és az azt követő másfél évtizedben (1989–2004) című, kiforrott, objektív, önmagáért beszélő írását, de olvashatunk rövid, hangulatos összeállítást a fergeteges sikerű, 2008-as Bahrtalo! című filmért is „felelős” filmrendező, Lakatos Róbert Árpád „tollából”. A Marosvásárhelyi Rádió hallgatóinak ismerős lehet László Edit neve, de hazai, elismert szakemberek mellett a legújabb ME.dok a University of South Florida diákjainak kutatásaiból is publikál. A médiatudományi folyóirat Medok.ro honlapjáról ingyenesen letölthetők a kiadvány korábbi számainak cikkei. Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. október 27.Népszámlálások a 20. században: hány magyar volt?A magyarság számának csökkenését a II. világháború után első alkalommal 1992-ben mutatták ki a népszámlálási adatok. Valószínűleg most sem számíthatunk pozitív mérlegre. Romániában összesen nyolc alkalommal szerveztek népszámlálást. Az elsőt Alexandru Ioan Cuza idején tartották meg 1860-ban, ekkor 4,1 millió lakost számoltak össze. A következő cenzust 1899-ben tartották, I. Károly uralkodása alatt, ekkor 5,9 millió személy élt a Román Királyságban. 1912-ben 7,2 millió lélekszámú volt az ország, Nagyromániában, 1930-ban 18 millió személyt vettek nyilvántartásba. 1941-ben 16,1 millió embert számoltak meg a román területeken, a Magyarországhoz csatolt Erdély lakossága értelemszerűen nem szerepel a népességi statisztikában. Románia jelenlegi területén 1948-ban 15,8, 1956-ban 17,5, 1966-ban pedig 19,1 millió személyt írtak össze. Az 1977-es népszámláláskor több mint 2 millióval több személyt számoltak össze, többnyire a Ceauşescu-féle abortusztilalom következményeként. A kommunizmus éveiben már nem tartottak további népszámlálást, a következőt a diktatúra bukását követően, 1992-ben, a legutóbbit pedig 2002-ben szervezték meg. 1977 és 1992 között a kisebbségek száma 159 ezer személlyel, azaz 6,2%-kal csökkent, többnyire a kivándorlás eredményeként. A 22 milliós küszöböt a lakosság száma 19 évvel ezelőtt lépte át, (akkor 22,8 millió lakost számoltak), kilenc éve már csak 21,6 millió személyt írtak össze Románia területén. 1930-ban a lakosság 80%-a még falun élt, és mezőgazdasággal foglalkozott. Az 1966-os abortusztilalom következményeként az ezer lakosra jutó újszülöttek száma évi 14,3-ról 27,4-re emelkedett, majd a '80-as években 16 újszülött jutott ezer lakosra. 2002-ben ez a szám 10-re esett vissza, emellett az elvándorlási hullám is ekkor hágott tetőpontjára, így a legutóbbi népszámlálás adataiból az derül ki, hogy tíz év alatt több mint egymillióval csökkent Románia népessége. Ugyanakkor határozottan megszaporodott a roma nemzetiségű lakosság. A népszámlálás idején a stabil lakosság hozzávetőlegesen 21,7 millió volt. Adrian Năstase akkori kormányfő úgy vélekedett, hogy Románia népességének csökkenése elsősorban a születési arány csökkenéséből adódott, ugyanakkor nagyban hozzájárult ehhez az is, hogy egyre többen telepedtek ki nyugatra. Az adatok értelmében a falusi lakosság aránya két százalékkal nőtt, elérve ezáltal a 47,3%-ot. Hogy alakult a magyar lakosság száma az utóbbi három cenzus szerint? 1992-ben 1 624 959 személy vallotta magát magyar vagy székely nemzetiségűnek, ez a szám az összlakosság arányának a 7,1%-át képezte. 1977-ben 89 ezerrel több magyar nemzetiségű személyt regisztráltak. 2002-ben a nemzeti kisebbségek az összlakosság 10,5%-át jelentették, tehát 2,2 millió személyt. A magyar lakosság száma ismét apadt, 190.000 személlyel csökkent a 1992-ben összesített adatokhoz képest. Kiss Tamás szociológust, társadalomkutatót arról kérdeztük, hogy mi befolyásolta a magyarság számára vonatkozó adatok alakulását. Kiss elmondta, 1977-ben a magyarok száma a korábbi népszámláláshoz viszonyítva több mint 90 ezerrel növekedett. „Ennek oka kizárólag a természetes népmozgalmi egyenlegben keresendő. 1966-ban a Ceauşescu-rendszer abortusztilalmat vezetett be, aminek következtében radikálisan megemelkedtek a születésszámok, és nagymértékben nőtt az ország népessége. A magyarok esetében is megfigyelhető növekedés kisebb mértékű volt az országos átlagnál, így 1966-hoz képest a magyarok aránya mind országosan, mind Erdély viszonylatában visszaesett” – magyarázta a szakember. Elmondta, az 1992-es népszámlálás volt az első olyan cenzus a második világháborút követően, ami a magyarok számának csökkenését mutatta ki. „A fő ok a nagyarányú elvándorlásban keresendő: a rendszerváltást megelőző és azt követő néhány évben 100 ezer magyar hagyta el Erdélyt. Ugyanakkor a természetes népmozgalmi mutatók is ekkorra romlottak meg. A magyarok száma a nyolcvanas évek közepén volt a legmagasabb, ezt követően a születések száma már alatta maradt az elhalálozásoknak, ami a vándormozgalmi veszteséggel kiegészülve jelentős csökkenést eredményezett. Ugyancsak a nyolcvanas években emelkedett meg a vegyes házasságok aránya, ami az asszimiláció irányába hatott” – mondta Kiss. A szociológus a közel fele-fele arányban végbemenő természetes fogyással és a folytatódó elvándorlási hullámmal magyarázta a 2002-es népszámlálási adatoknak a '92-es adatokhoz viszonyított 190 ezres csökkenését. „Az asszimilációs veszteség e kettő mellett sorban a harmadik tényező. Ez elsősorban a szórványban élő magyarok számát csökkentette” – fejtette ki. 2011-es népszámlálás: tovább fogy a magyar? Kiss Tamás szerint várhatóan kevesebb magyart regisztrálnak most, mint a korábbi népszámláláson, azonban elképzelhető, hogy Erdélyben nem lesz aránybeli csökkenés. „Az ezredfordulót követő legjelentősebb demográfiai változás, hogy a románok elvándorlása immár meghaladja a magyarokét. Ennek következtében – habár előreszámítások szerint a magyarok száma 1,3 millió körülire esett vissza – elképzelhető, hogy az Erdélyen belüli arányuk nem csökkent” – véli a szakember. Szerinte sok múlik azon, hogy a folyamatban lévő népszámlálás során miként regisztrálják a külföldön élőket. „Az ideiglenesen külföldön tartózkodók a magyarság számát is növelhetik, ezért a népszámlálási kampány egyik központi üzenete volt, hogy a távollévőket hozzátartozóik regisztrálják a P (személyek) űrlapra” – mondta. Kertész Melinda Transindex.ro 2011. október 27.Elhunyt Lipcsey IldikóHatvanhat éves korában elhunyt szerdán Lipcsey Ildikó történész, az Erdélyi Szövetség elnöke – közölte a család csütörtökön. Az erdélyi gyökerű történészt elsősorban a 20. századi magyar–román kapcsolatok foglalkoztatták. Kandidátusi értekezését a Román Kommunista Párt 1945 és 1989 közötti nemzetiségi politikájáról írta. Ebben a témában munkássága úttörő jellegűnek tekinthető – mondta el Vincze Gábor, a hódmezővásárhelyi Emlékpont Múzeum történész-muzeológusa. Lipcsey Ildikó az 1988-ban megalakított, az utóbbi években elsősorban magyar–román témakörű könyvek kiadásával foglalkozó Erdélyi Szövetség elnöke volt, és 2007-es megszűnéséig szerkesztette az Erdélyi Magyarság című folyóiratot. MTI 2011. október 28.Modellezik a magyar tagozat létrehozását a MOGYE-nModellezik a magyar tagozat létrehozását a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen. Ezt azt követően javasolta az egyetem román vezetősége, hogy a keddi szenátusi ülést távollétükkel bojkottálták. Ezen kellett volna dönteni ugyanis az új chartáról és az önálló magyar tagozat létrehozásáról. A Bolyai Kezdeményező Bizottság az ügyben nyilatkozatot adott ki. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa kedden sem tudott dönteni az új chartáról. A román oktatók ugyanis távollétükkel bojkottálták az ülést. Brassai Attila oktató szerint e mögött időhúzási szándék is állhat, de ugyanakkor előrelépés is történt a magyar tagozat ügyében. Ez a magyar tanszék papíron való modellezéséről, vagyis a magyar tanárok összeírásáról, számbavételéről szólt. Demeter Katalin riporter: „Constantin Copotoiu, az Orvosi Egyetem rektora híradónknak is megerősítette, az egyetem vezetősége javaslatot tett a magyar tagozat létrehozásának modellezésére. Ugyanakkor hozzátette, az összeírás főként a fogorvosi és a gyógyszerészeti karon hiányosságokat fog feltárni.” Bár ezeket a hiányosságokat az egyetem feladata lenne pótolni, a tanárhiány indokot is szolgáltathat a vezetőségnek arra, hogy ne hozzák létre a magyar tagozatot. Brassai Attila szerint ez azonban nem lehet valós indok, hiszen több megoldás is van a tanári helyek betöltésére. Brassai Attila elnök, Bolyai Kezdeményező Bizottság: „Részben bevállalják természetesen a jelenlegi kis számú magyar oktató is a plusz munkát, de ennél fontosabb az, hogy négy magyarországi egyetem, elsősorban a Semmelweis egyetem ilyen szempontból konkrét segítséget, a négy rektor és a tizenkét dékán már a szándéknyilatkozatot megtette, akkor már konkrét számok ismeretében tették meg.” A magyarországi vendégtanárok oktatása Brassai szerint közép és hosszú távon a román tagozatnak is hasznos lenne. Brassai Attila: „A magyarországi kollegák többsége sokkal jelentősebb tudományos tevékenységgel rendelkezik, és igaz ugyan, hogy az oktatási tevékenységük elsősorban a magyar tagozatot segítené, de tarthatnának előadást angol nyelven a román és az angol tagozaton is, továbbá, ami még fontosabb, hogy a tudományos hozadékuk az már közös lenne.” A Bolyai Kezdeményező Bizottság ugyanakkor a napokban nyilatkozatot is kiadott, melynek célja a román kollégák figyelmeztetése. Ebben a magyar oktatók egyéb lehetőségeire hívják fel a figyelmet amennyiben az egyetem vezetősége nem hajlandó betartani a törvényt. Ilyen például az egyetemi szenátus döntéseinek bojkottálása, abban az esetben, ha továbbra sem jöhet létre az önálló magyar tagozat. Demeter Katalin Erdély Tv Erdély.ma 2011. október 28.Várat magára az összefogás MarosvásárhelyenA Marosvásárhely polgármesteri tisztségére nevesített jelöltekkel egyeztetettek a Magyar Polgári Párt országos és helyi vezetői. Október 27-én Szász Jenő pártelnök, László György Maros megyei elnök és Kelemen Ferenc, a marosvásárhelyi szervezet elnöke megbeszéléseket folytatott külön-külön Smaranda Enache asszonnyal, a Pro Európa Liga társelnökével, dr. Benedek Imre kardiológussal és Biró Zsolttal, a Marosszéki Székely Tanács elnökével, mindhárom személyiséget arra biztatva, hogy vállaljanak szerepet Marosvásárhely és a megye közéletében. Ennek megfelelően mindhárom megbeszélésen áttekintették a jövőbeni együttműködés lehetőségeit és annak feltételeit. Ezzel szemben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az RMDSZ korábban bejelentette, hogy Vass Leventét jelöli a marosvásárhelyi polgármester-választásra. Paprika Rádió Erdély.ma 2011. október 28.Brüsszeli hullámok SepsiszentgyörgyönNem ment simán a sepsiszentgyörgyi önkormányzat tegnapi ülésén a Székelyföld brüsszeli irodájának működtetését felvállaló egyesület létesítéséről szóló határozattervezet megszavazása, bár az alapítók – a város és a megyei tanács – a jogilag kivitelezhető legegyszerűbb utat választották, ez számos képviselőnek nem nyerte el tetszését. A brüsszeli iroda finanszírozását egy közösségfejlesztési társulás létrehozásával látják kivitelezhetőnek a kezdeményezők, mint Antal Árpád polgármester a tegnapi tanácsülésen ismertette, a társulást a város és a megyei tanács alapítaná, utólag lépnének majd be a hargitaiak (megyei tanács, városi önkormányzatok), illetve a marosiak közül, akik tudnak. Mint indokolta, azért e kevés alapító, mert így hamarabb és egyszerűbben, illetve Sepsiszentgyörgyön remélhetőleg akadálymentesen kivitelezhető a társulás jogi bejegyzése, ha több alapító lenne, könnyebben „megtorpedózható" lenne a hivatalosítás, volt már ilyenre példa. Az ellenvetések sorát Gazda Zoltán kezdte, aki – bár kiemelte a brüsszeli iroda jelentőségét – „súlyos szépséghibának" nevezte, hogy a Székelyföld uniós lobbizásáért létesített iroda finanszírozását indulásból csupán a háromszéki és a sepsiszentgyörgyi önkormányzat vállalja fel, szerinte legalább a három megyei és a három megyeszékhelyi tanácsnak kellene a társulást létrehoznia, utána a Maros, Hargita, Kovászna megyei városoknak is kellene csatlakozniuk, a községektől viszont nem lehet elvárni, hogy pénzzel besegítsenek. Aztán Ivan Nicolae fogalmazott meg számos jogi kifogást, mint mondta, a határozattervezetet vissza kellene küldeni megfogalmazójának (a statútumot és az alapító oklevelet a megyei tanács dolgozta ki), hogy simítson még rajta, ráférne. A sort Bereczki Kinga zárta, aki szerint „annyi kérdés merült fel", hogy érdemes lenne átgondolni, esetleg halasztani, s majd utólag visszatérni a témára. A polgármester felvetésére, hogy mi a sok kérdés, azt felelte: az alapítók nem fedik le Székelyföld területét. Az a kérdés, mit akarunk: hogy működjék a brüsszeli iroda, vagy hogy olyan reprezentatív társulást hozzunk létre, melyet a jogi útvesztők során számtalanszor kikezdenek, s a végén nem jegyeznek be – érvelt a polgármester. Részletkérdések megvitatása után a végső szavazásnál a határozattervezet ellen voksolt a román képviselők közül kettő, a másik kettő tartózkodott, akárcsak Gazda Zoltán, Bereczki Kinga és Bálint József is. Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. október 28.Fidesz-levél az RMDSZ-nek VerespatakrólLevelet intézett a Fidesz európai parlamenti képviselőcsoportja szerdán Kelemen Hunorhoz, az Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnökéhez a verespataki cianidos aranybánya-beruházás ügyében. A delegáció közleményben jelezte, arra kérik az RMDSZ vezetését, hogy kormányzati és politikai befolyását latba vetve tegyen meg mindent a projekt megakadályozásáért. A 14 fideszes EP-képviselő„e cél érdekében teljes körűpolitikai és szakmai támogatásáról biztosítja az RMDSZ-t”. A levél emlékeztet az Európai Parlament tavaly nagy többséggel elfogadott határozatára is, amely felszólít a cianidos technológiájú aranybányászat 2011 vége előtti teljes tilalmára. „Ezt a világos és határozott döntést veszi semmibe a verespataki bányanyitás terve” – olvasható a közleményben, amely szerint „Romániának felelősséget kell vállalnia saját és a szomszédos országok polgárai iránt, és nem hagyhatja figyelmen kívül a beruházáshoz kapcsolódó ökológiai kockázatokat”. Verespatak sorsa mindenképp Romániában dől el, a hazai döntéshozók felelősségén múlik. Szabadság (Kolozsvár) 2011. október 28.Összeszámolni sem tudunk?Jogosan került a népszámlálás kérdése folyamatosan a Szabadság első oldalára: valamennyiünket érintő helyzetről van szó. Rendkívül fontos ez a romániai magyarság számára, ugyanis a népszámlálási eredmények függvényében biztosítanak számunkra különböző nyelvi és közigazgatási jogokat. Csakhogy az összeírás olyan szintű rendellenességekkel jár, hogy nem kizárt: valamely szervezet megóvja annak eredményeit. Írásunkban az kerül gyújtópontba, milyen problémák és ellentmondások merültek fel eddig, milyen tanulságok vonhatók le a folyamatból, milyen veszélyekkel járnak a különböző szándékos vagy véletlen félrevezetések, illetve hogyan sikerült ellensúlyozni azokat. Ugyanakkor szemügyre vesszük, hogyan zajlott a cenzus a tágasabb régióban: Magyarországon és Ausztriában. Kolozsváron eddig meglepő eredménnyel járt a népszámlálás, többek között kiderültek azok a turpisságok, amelyeket Gheorghe Funar eszközölt az 1989-es forradalom utáni első összeírás során, pontosabban 2002-ben. Persze, könnyű csak bírálni, keresni kákán a csomót, akadékoskodni, kibicelni. Nem esik nehezünkre belekötni abba, hogy Romániában amatőr módon zajlik a kommunizmus bukása utáni második népszámlálás. De még a legjóindulatúbb megfigyelőnek is feltűnnek a nálunk zajló cenzus során jelentkezett kirívó és rendívül súlyos rendellenességek, s az, hogy nem tudja a jobb kéz, mint csinál a bal: a legmagasabb szintről egymásnak teljesen ellentmondó utasításokat kapnak azok a számlálóbiztosok, akiket nem igazítottak el megfelelően, s akiknek az összeírással kapcsolatos, útmutatásokat tartalmazó könyvecskéje mintegy száz oldalas. Ki olvassa azt el? Már a legelején jelentkeztek súlyos rendellenességek. A számlálóbiztosokat tévesen értesítették, azt mondván nekik, hogy a nemzetiségről, anyanyelvről és vallásról csak a kérdezéskor jelen lévőszemélyek nyilatkozhatnak. Ezzel elindult a lavina. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke levelet írt dr. Vergil Voineagu úrnak, az Országos Statisztikai Hivatal vezetőjének, aki a megkeresést követően arra kérte a számlálóbiztosokat, tartsák be azokat az előírásokat, amelyek szerepelnek a népszámlálási személyzet tankönyvében: az ideiglenesen hiányzó személyek esetében a háztartás jelenlevőtagjai által bejelentett etnikai hovatartozást kell beírni. Ismerve a többséget, és a vezetőiknek a magyarság vonatkozásában több ízben tanúsított eddigi hozzáállását, aligha hihető, hogy csupán véletlen félreértésről van szó. Szerencsére az érdekvédelmi szövetségnek megvolt a kormányzati súlya, illetve a közigazgatási eszköze arra, hogy intézkedjen. Visszás helyzet alakult ki amiatt is, hogy az érdekvédelmi szervezet miért egyezett bele abba, hogy a népszámlálás kapcsán különbözőkódszámokat adjanak a maghiar, ungur és secui válaszok esetében. Egyáltalán miért tette lehetővé, hogy három ilyen jellegűválasz létezzen? Ez a többségnek lehetőséget teremt arra, hogy megosszon bennünket, s adott esetben egy nem megfelelőpolitikai döntés eredményeképpen (amelyet szintén a többség hoz meg) azt mondhassák: csak 800 ezer magyar él Romániában, mert azok, akik ungur-nak és secui-nak vallották magukat, nem gyarapíthatják a hazai magyar kisebbség sorait. Most úgymond kedvezőa politikai konstelláció, a csillagok állása, ugyanis az RMDSZ kormányzati tényezőés valamilyen mértékben befolyásolni tudja a különbözőhatalmi ágazatok szintjén hozott politikai és közigazgatási döntéseket. Ez úgymond a kisebbik rossz, ugyanis az is megtörténhetett volna, hogy amennyiben csak a maghiar kód létezik, akkor a más nemzetiségek kategóriába sorolják azokat, akik ungurnak vallják magukat. Kedvezőpolitikai helyzetről írtam, de a romániai körülményeket és valóságot ismerve vajon lehet bízni abban, hogy a három kódot valóban egybe számolják, s a cenzust követően az Országos Statisztikai Hivatal, a Központi Népszámlálási Bizottság vagy akár a kormány határozatban azt állapítja meg, hogy Romániában mondjuk 1,2 millió magyar él, s nem azt, hogy csak 800 ezer? Éppen egy magas rangú RMDSZ-es tisztségviselőhívta fel a figyelmemet arra, hogy lám-lám, miként rendelkezik a tanügyi törvény, s mi történik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen, illetve mi szerepel a közigazgatási törvényben, s mi megy végbe az aranyosgyéresi magyar nyelvűhelységnévtáblával. Kétségtelen, hogy politikai döntés kérdése, mit hova számolnak, mit mivel adnak össze. Csak mi hihetjük azt: statisztikai folyamatról van szó. Lehet, jövőre az új kormány úgy értelmezi, hogy csak azokat tekinti a romániai magyar kisebbség tagjainak, akik az idei népszámlálás során maghiar-nak vallották magukat, így soraink hirtelen lecsökkennek azok miatt, akik más megfogalmazásban érzik magyarnak magukat. Vajon ebben segít majd Brüsszel? Kétlem. Vegyes házaspárnak hova tartoznak a gyermekei? Kilenc évvel ezelőtt a Monostor lakónegyed bizonyos utcáiban feladatot teljesítőcenzornak segítettem összesíteni az adatokat, hajnalig dolgoztunk. Gondolom, most sincs másképp: a vegyes házasságból származó kiskorúakat szinte kivétel nélkül román nemzetiségűnek diktálták be. Hadd ne említsem a személyi szám kapcsán jelentkezett súlyos rendellenességet, a kommunikáció szinte teljes hiányát. Holott a számlálóbiztosoknak adott útmutató könyvecske 61. oldalán (ellenőriztem) az szerepel, az alanyoknak a kettős felmérés elkerülése végett meg kell adniuk a személyi számukat, kezdetben az illetékesek azt mondták: nem szükséges ezt megadni. Aztán visszaléptek, hogy mégis szükséges. Enyhén szólva nevetséges volt a kialakult helyzet. Ahogyan külföldön lajstromoznak De nézzük meg, a tágasabb régióban hogyan zajlott a lakosság összeírása: Ausztriában a különböző hatóságok egyeztették a birtokukba levőadatokat, azaz összehangolták az adatbázisokat. Tény, a Magyarországgal szomszédos államban (akárcsak Németországban például) sokkal nagyobb az ellenérzés a számlálóbiztosok iránt, s talán ez az oka az eljárásnak. László Attila kolozsvári alpolgármester szerint a kincses városban is megkergettek egy számlálóbiztost, egy másik pedig úgy járt, hogy adatfelvétel közben az alany hirtelen üvöltözni kezdett, s kirakta őt a lakásból. Ausztriában például a személyiségi jogok elszánt védői most azt kifogásolták, hogy a különbözőelektronikus nyilvántartási rendszerek összekapcsolásaveszélyes játék. Mi több, nemrég utcai tüntetések is voltak, az egyik transzparansen azt írta: ne bennünket, hanem a napjaitokat számoljátok. Tény, mintegy 43 adatbázist hangoltak össze, s az esetleges eltéréseket tisztázták. Egyszerű, nagyszerű, nyugati megoldás. Az egyik osztrák illetékes elmondta, hogy a későbbiekben, Mozart országában a népszámlálás 5 évente is elvégezhetőlesz az egyszerűbb adatrögzítés következményeként, a foglalkoztatottságról pedig évente is készíthetnek felmérést. Magyarországon jelentősen megkönnyítette a népszámlálási folyamatot az, hogy a polgárok segítségére volt a világháló és a Magyar Posta. Ugyanis az önállóan kitöltött íveket postán is beküldhették a polgárok. Az interneten keresztül továbbított adatok nagymértékben megkönnyítették a folyamatot. Azok pedig, akiknek egyik megoldás sem felelt meg, még mindig házhoz is hívhatták a számlálót, személyes interjúra. Váratlan helyzetek kerülnek felszínre Egyébként Kolozsváron a népszámlálásnak teljesen váratlan következményei is voltak: egyrészt rávilágított az ingatlan-beruházási káoszra, illetve felszínre hozta a Gheorghe Funar szélsőségesen nacionalista volt polgármesternek a 2002-es cenzus idején tett ügyködéseit. Ezeket nem a tényfeltáró újságírók derítették ki, hanem Sorin Apostu polgármester mondta a sajtóértekezleten. Persze, nem mondott neveket, csak annyit: 2000 és 2004 között (na, vajon ki volt akkor az elöljáró?) szinte futószalagon bocsátottak ki olyan személyazonossági igazolványokat, amelyeken a következő„lakcím” szerepelt: Patarét utca szám nélkül. Világos, hogy ez azokat a roma nemzetiségűpolgárokat fedi, akikhez annak idején Funar személyesen ment látogatóba annak érdekében, hogy meggyőzze őket: románnak vallják magukat. Emlékszem, ahogy ott állt a szeméttelepen, s mintha egy más világból Kolozsvárra szakadt tömeghez beszélt. Ugyanebben az időszakban a Coastei utcán, a hajléktalanok számára létrehozott menhelyre szólt a lakcíme több száz személynek. Jó trükk. Mást is mondott Apostu: több olyan személy él Kolozsváron, akinek olyan címre szól a személyazonosságija, ahol nincs is ingatlan. Micsoda módszereket alkalmazott Funar annak érdekében, hogy a kincses városban ne érje el a 20 százalékot a magyar kisebbség aránya! De vajon most milyen eszközöket használnak? Ezekre is csak tíz év múlva jövünk rá? Az ingatlanberuházás terén levőkáosz ismételten előkerült a népszámlálással. Kiderült, hogy bizonyos helyeken, ahol a városháza nyilvántartásában egy magánház szerepel, már régóta több tömbház magasodik, így az összeírónak egy család helyett még százat kellett volna összeszámolnia. A romániai magyarság szempontjából mindenképpen nagy tét elérni vagy megközelíteni a másfél milliós létszámot, Kolozsváron a húsz, Marosvásárhelyen pedig az 51 százalékot. De addig is marad a kérdés: összeszámolni sem tudunk? KISS OLIVÉR Szabadság (Kolozsvár) 2011. október 28.Botrány a megyeházán: székestül vitték ki Árus Zsoltot a Hargita Megyei Tanács ülésérőlA biztonsági őrökkel vitette ki Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács elnöke Árus Zsoltot, a Magyar Polgári Párt (MPP) megyei tanácsosát az ülésteremből pénteken. Árust a székével együtt vitték ki a biztonságiak, miután hazudozással vádolta Borbolyt. A botrányos jelenet a Hargita megyei önkormányzat pénteki rendkívüli ülésén történt, amelynek egyetlen napirendi pontja az volt, hogy a megyei vezetés támogatást biztosítson Balánbánya polgármesteri hivatalának az oktatási intézmények fűtésgondjainak megoldására – írta a Székelyhon hírportál. Mint ismeretes, Balánbányán több iskolát és óvodát ideiglenesen be kellett zárni, mivel a városvezetés nem tudta finanszírozni az oktatási intézmények fűtését. A megyei tanács ülésén Árus Zsolt felszólalásában nehezményezte, hogy egy korábbi ülésen Borboly Csaba (RMDSZ) elutasította azt a javaslatot, hogy a megyei önkormányzat nyújtson támogatást a korábban árvíz-sújtotta Kápolnásfalunak a helyreállítási munkálatok kifizetésére, mivel szerinte ez törvényellenes. Árus azt kifogásolta, hogy a korábbi hasonló javaslat elutasítása ellenére Balánbánya most mégis kaphat támogatást a megyei költségvetésből, majd azt javasolta Borbolynak, hogy „hagyja abba a hazudozást”. A Székelyhon szerint ezt követően Borboly Csaba felszólította Árust, hogy távozzon az ülésteremből, majd miután a tanácsos ezt jogaira hivatkozva megtagadta, a biztonsági őrökkel távolíttatta el a teremből. Az őrök székestül vitték ki Árus Zsoltot. Az MPP tanácsosai tiltakozásképpen távoztak az ülésről. Árus utólag azt nyilatkozta: feljelentést tesz Borboly Csaba ellen, miután összegyűjti a tanácselnök „gazemberségeit”. Borboly elfogadhatatlannak nevezte az MPP-s tanácsos kijelentését, és hozzátette: különbizottságot hoz létre, hogy kivizsgálják Árus „kártékony viselkedését”. Krónika (Kolozsvár) 2011. október 28.Kérdéses hitelességLassan a tavalyi magyarországi országgyűlési választások első fordulójához hasonló tragikomédiává válik a romániai népszámlálás. Ahogy akkor az Országos Választási Bizottság szerencsétlenkedése miatt botrányba fulladt a voksolás, mivel a nem saját lakhelyükön voksolók településenként csupán egyetlen szavazókörben szavazhattak, úgy szerencsétlenkedik Romániában is az Országos Statisztikai Intézet a cenzussal kapcsolatosan. A hivatal a távol levő rokonok nemzetiségének bediktálásával kapcsolatos „véletlen” félretájékoztatás ügyét is képes volt überelni a személyi szám rögzítése körüli botránnyal, miután először arról tájékoztatták a polgárokat, hogy nem kötelesek a személyi azonosítót megadni, majd arról, hogy megadása nemcsak hogy kötelező, de elmulasztása még bírságot is maga után von. Ezek után a számlálóbiztosoknak vissza kell térniük azokhoz, akik nem adták meg személyi számukat, akik pedig továbbra sem hajlandóak megosztani, azokét a népesség-nyilvántartóból szerzik meg. A bohózatba illő eseményeken túllépve ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy van, ahol a személyi szám nélkül is megoldható a népszámlálás – Magyarországon például alkotmánybírósági ítélet tiltotta meg általános használatát a személyes adatok védelmében. Romániában viszont aggályosan sok helyen kérik el az ember személyi számát, nem csupán hivatalokban, de a bankokban, egyetemeken is ez alapján azonosítják az ügyfeleket – ami rendkívüli mértékben megkönnyíti, hogy csupán ezen kód felhasználásával bármelyik polgárról kideríthessen mindent az, akinek hozzáférése van az adatbázisokhoz. Ennél jóval aggályosabb azonban, hogy valakik ismét csak „meghekkelték” a népszámlálást: azon körlevelek, amelyekben arra biztatják az erdélyi településeken lakó román hivatalnokokat, hogy ne vallják be, mikor költöztették ide őket, és hol dolgoznak, egyértelműen arra szolgálnak, hogy elfedjék a román hatóságok által az etnikai arányok megváltoztatása céljával alkalmazott betelepítési politikát. Márpedig ez, a személyi számos, a nemzetiséggel kapcsolatos botrány és az, hogy az uniós ajánlások ellenére az egy évnél hosszabb ideig távol levő családtagokat is beszámolják az állandó lakosok közé, egyre inkább megkérdőjelezhetővé teszi a népszámlálás majdani eredményének hitelességét. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2011. október 28.A szakmai elismerés kötelezBeszélgetés Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi történésszel, a Magyar Tudományos Akadémia friss tagjával A román történészek nyitottak a magyar kutatók álláspontja iránt, a megalapozott tanulmányokat a szakma elfogadja – vélekedik beszélgetőtársunk, az ismert marosvásárhelyi történész, nyugalmazott levéltáros, aki idén ősszel tartotta székfoglaló értekezését Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémián. Pál-Antal Sándor azt vallja: egyetlen akadémikus sem ülhet a babérjain, aktívan tovább kell szolgálnia a magyar tudományosságot. Hogyan történik az akadémikussá avatás? – A határon túli magyarok köztestületi tagok lehetnek, az akadémikusok között tehát külön kategóriát képeznek. Akadémikussá választásom 2010. május 3-án történt meg, most került sor a székfoglaló előadásra, amely egy régi gyakorlat, jelképes aktusa annak, hogy a kutató a legmagasabb tudományos fórum tagjává vált. Szimbolikus összejövetel, ahová meghívót kapnak az akadémia, a szakosztály tagjai és az akadémia doktorai. Olyan ünnepség, ahová a családtagokat, barátokat, munkatársakat is meghívja az ünnepelt. Kihasználtam az alkalmat, és meghívtam a családomat, a közelebbi erdélyi munkatársakat, történészeket és a magyarországi szakmabeli barátaimat is. Levéltáros vagyok, a legtöbb meghívottam az archívumokban dolgozik. Eljött Szász Zoltán történész, Szögi László, az ELTE könyvtárának főigazgatója, több magyar levéltár igazgatója, például a fővárosi levéltártól, Debrecenből, Veszprémből és máshonnan. Erdélyből is érkeztek, többen Marosvásárhelyről, Gyergyószentmiklósról, Csíkszeredából, Udvarhelyről, de Kolozsvárról is. Amikor beléptem a terembe, meglepve tapasztaltam, hogy a hallgatóság soraiban mennyi az ismerős arc. Jóleső érzés volt, hogy ezek az emberek végtére is az én tiszteletemre gyűltek össze. Csíkszeredai kisunokám székely ruhába öltözött, rendkívül nagy sikere volt, amint megjelent a teremben. Amikor a diplomát átvettem és a gratulációkat fogadtam, mellettem állt, kezében az oklevéllel. A székelység múltját több évtizede kutatja, ennek a kitartó munkának az eredménye az akadémiai tagság? – Meglepetésemre lettem akadémikus. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire megbecsül a szakma, hiszen az ember tudományos munkáját elsősorban azok tudják értékelni igazán, akik az eredményeit értik és élvezik. Váratlanul ért, hogy felvettek a jelöltlistára, csupán azután tudatosodott bennem a dolog, hogy az akadémia részéről megkerestek, állítanám össze és küldeném be megjelent írásaim publikációs jegyzékét, s emellett az úgynevezett „citációs jegyzéket” is. Ezen azt tüntettem fel, hogy a különböző írásaimat mások hányszor és hol használták, idézték. Bizony, több hónapi munkámba került, míg ezt a kettőt összeállítottam, és amikor elkészültem, magam is meglepődtem: több mint 250 írásom jelent meg különböző helyeken és kiadványokban, jelölésem idején 18 könyv szerzőségét vallhattam magaménak, szaktanulmányaim száma pedig 150 körül mozog. Úgy látszik, az akadémikusok közül néhányan úgy ítélték meg, hogy ez a teljesítmény megüti a tagjelöltség mércéjét, így kerültem fel arra a bizonyos várakozólistára. Három akadémikusnak kellett jelölnie, közülük egy lehetett határon túli – esetemben Pölöskei Ferenc Budapestről, Orosz István Debrecenből és Egyed Ákos Kolozsvárról. Egyik magyarországi akadémikust sem ismertem személyesen korábbról, ők is csak az írásaimból ismertek... A jelöléseket a szakosztályok döntik el. Nemcsak az írásaim listáját kérték, de a könyveimről és rólam fotókat, felvételeket a munkahelyemen, az előadásokról, ahol szerepeltem. Vaskos dokumentációt kellett összegyűjtenem. Csak akkor nyugodtam meg végérvényesen, amikor ténylegesen bekerültem az akadémikusok sorába. Mivel készült a székfoglaló előadásra? – Mindenképpen egy komolyabb témát kell erre az alkalomra választani, ez képviseli ugyanis az illető kutatási területét, elfoglaltságát, esetleg kedvenc témáját. Nekem öt is volt, valamennyi a Székelyföld történetével kapcsolatos, gondoltam arra, hogy írhatnék a történeti szimbólumokról, vagy a Székelyföld társadalmi viszonyait boncolgathatnám, végül úgy döntöttem, hogy a 18. század elejének népességi viszonyait elemzem, tudniillik egy ötkötetes sorozatban kiadtam ennek az időszaknak a székelyföldi népességösszeírásait. Ugyanakkor e korszak pestisjárványaival is foglalkoztam, a járványnak a lakosságszám alakulására gyakorolt hatását is vizsgáltam, és ellentmondást fedeztem fel: miként lehetséges, hogy a pestis olyan sok embert ragadott el, és az összeírások kevéssé tükrözik ezt? Hogyan lehet a valós helyzetet feltárni? Erre szántam ezt az előadást. Elemeztem az összeírásokat, megállapítottam, hogy egy-egy összeírásból milyen társadalmi réteg hiányzik, milyen összeírások kallódtak el, semmisültek meg. Megállapítottam az összlakosság családonkénti számát, hiszen az összeírások alapja a család, nem az egyes személyek. (Ebben különbözik a modern számlálásoktól.) A szakmai körökben általánosan elfogadott szorzót használtam én is, vagyis a 18. században egy család átlagban öt személyből állott. De ott volt az 1718–19-es nagy pestis, amely Székelyföld lakosságának 40 százalékát elpusztította. Konkrét egyedi esetek alapján próbáltam megállapítani, melyik a helyes szorzó. Az eredmény: egy család 3,2, illetve 3,5 személy nagyságú lehetett akkoriban. Ezzel a családok számát beszorozva kitűnt, hogy a Székelyföld lakossága több mint ötvenezer fővel csökkent! Tulajdonképpen korrekciós munkát végzett... – Úgy van, hiszen a különböző vidékekre vonatkozó kutatások szintén foglalkoztak demográfiai kérdésekkel, ám senki sem vette tekintetbe azt, hogy a 18. század elejére vonatkozóan nem lehet az 5-ös szorzót használni. A székfoglaló utáni beszélgetésekből is kitűnt, hogy ez a szemléletmód, amellyel én az összeírásokat kezeltem, újdonság. Ugyanakkor arra is kitértem, hogy a népességcsökkenés nemcsak a társadalmi, de az etnikai viszonyokban is módosulást hozott. Hiszen a lakosság egy része a pestis idején elpusztult, másik része elmenekült. A nemesek és a szabadrendűek visszatértek a járvány elmúltával, de az elvándorolt jobbágyok nem. Rengeteg jobbágytelek maradt üresen, helyükbe főként a határokon túlról vagy a vármegyékből jött szolgáló embereket telepítettek, akiknek az etnikuma román volt. Mivel jár az akadémiai tagság? – Elsősorban kötelezettséggel. Ugyanis az akadémikus kötelessége az, hogy tovább szolgálja a magyar tudományosságot, annak súlyát, jelentőségét gyarapítsa az egyetemes tudományosságban. Nem ülhet a babérjain. Jól hangzik a cím, de több felelősség végső fokon, amely arra kötelez, hogy bármilyen körülmények között helyt álljon, és saját szaktudománya becsületét védje az ember. Azzal jár, hogy folytatni kell a kutatásokat, és a források alapján múltunk egy-egy fehér foltját vagy elferdített vetületét kell eltüntetni, kiigazítani. Ebben áll a történész feladata. Min dolgozik jelenleg? – Több dolog is foglalkoztat. Mindig három-négy, esetleg öt vasat is a tűzben tartok. Amikor egy témával foglalkozom, akkor az egyéb témákra vonatkozó információkat is gyűjtök. Sokszor párhuzamosan dolgozom: egy ideig egyik kérdést vizsgálom, azután egy másikat. Hogy melyiknek mikor jutok a végére, az az adott körülmények függvénye. Ami számomra sürgető, az Marosvásárhely történetének folytatása, hiszen 1848-ig megírtam. Ugyanakor be kell fejeznem a Székely székek a 18. században című forráskötet kiadását, és van egy régi kötelezettségem: Búzásbesenyő története. A különböző tanulmánykötetek felkéréseit nem illik visszautasítani, nem is beszélve arról, hogy az Erdélyi Múzeum-Egyesület marosvásárhelyi fiókjának elnökeként magam is szervezek tudományos ülésszakokat, sőt, tanulmányköteteket szerkesztek kiadásra. Ez mind-mind rengeteg időt jelent, és azt szeretném, ha egyik sem szenvedne halasztást. Közelebbről a Mentor kiadásában jelenik meg a Marosvásárhelyi személyiségek című tanulmánygyűjtemény. Készülőben van a Maros megyei magyarság történetéből harmadik kötete, ezt majd a tavasz folyamán adom át a kiadónak. Ugyanakkor egy kutatócsoport tudományos irányítójaként a 19. századi székelyföldi helynevek többkötetes gyűjteményén munkálkodom. Van egy másik szívügyem is, hiszen évszázadok óta párhuzamos az erdélyi történet kutatása: egyféleképpen írják a román és másképpen a magyar történészek. A közeledés nagyon lassú, én úgy próbálom kezelni, hogy román kiadványokban az erdélyi, elsősorban a székelyföldi románság történetére vonatkozó tanulmányokat adok közre. Az első tanulmányom ezen a téren a Gyergyói-medencében található román települések kialakulása és az ezzel kapcsolatos kérdések taglalása volt. Meglepetésemre elfogadták, értékelték. Tehát a román történészek részéről is van befogadókészség, ha az ember megalapozott, komoly tanulmányt mutat be. Elfogadják, tudomásul veszik. Ezen a téren mi, erdélyi magyar történészek, sokkal többet tehetünk. Antal Erika Új Magyar Szó (Bukarest) 2011. október 28.A kolozsvári közszolgálati televízióban is elkezdődött a politikai tisztogatás?Korábbi lapszámainkban beszámoltunk Biró Zsoltnak, a marosvásárhelyi közszolgálati rádió vezető hírszerkesztőjének vesszőfutásáról, de a jelenség szemlátomást nem egyedi, mert úgy tűnik, az RMDSZ a képernyőkön is be akarja biztosítani monopóliumát a következő választások előtt. Nemrég a kolozsvári területi tévéstúdió magyar szerkesztőségének éléről leváltották Bardocz Sándort, és helyére ideiglenesen a TVR adminisztratív bizottsági tagjának, Sebesi Karen Attilának a feleségét, Orbán S. Katalint nevezték ki. Ebben az ügyben is kilóg a lóláb, hogy klasszikust idézzünk, nem is kicsit, hanem nagyon, hiszen Sebesi hosszú évek óta köztudottan az RMDSZ szolgálatában áll. Az erdélyi magyar sajtó dicsőségét pallérozandó a hírt elsőként egy kolozsvári román portál közölte. Ezt követően jól-rosszul a magyar sajtóorgánumok is „ráharaptak” a hírre, annak minden valós és valótlan sejtetésével: az az állítás például, miszerint Bardoczot a Tőkés Lászlóhoz valamint az EMNP-hez kötődő szimpátiája sodorta volna le a vezetői székből, gyenge lábakon áll. Információink szerint Bardocz egyetlen bűne talán az lehet, hogy meg merte szólaltatni a képernyőn a másik, nem RMDSZ-es oldalt is: EMNT, MPP, stb. Ami egyébként nemcsak egy közszolgálati, hanem minden becsületes újságíró kötelessége volna. Ezt a gyanúnkat megerősítette Gergely Balázs EMNT-alelnök is, aki megkérdezésünkre elmondta: a szervezetnek nem voltak sem baráti, sem más kapcsolatai Bardocz Sándorral, a tévé műsoraiban mostanáig politikai kiegyensúlyozottságot tapasztaltak, valamint abbeli reményeit fejezte ki, hogy az egyenlő távolságtartás elve a jelenlegi botrány ellenére is megmarad a kolozsvári stúdióban. Pontosabbakat egyelőre az érintettektől sem tudhattunk meg, hiszen a TVR belső szabályzata tiltja, hogy munkaügyi kérdésekben az alkalmazottak nyilatkozhassanak. E tiltás feloldását Bardocz ugyan kérvényezte, de folyamodványát elutasították. A hivatalos verzió szerint a főszerkesztőnek azért kellett távoznia, mert az új minősítési rendszerben nem felelt meg az elvárásoknak. Bardocz mellesleg az elmúlt években folyamatosan jó, és nagyon jó minősítéseket kapott a munkájáért. Az új elvárások részleteiről, kritériumrendszeréről egyelőre nem tudni semmit, mert belső ügyként a TVR vezetősége azokat még titkosan kezeli. Magával Bardoczzal sem közölték, mi volt az oka az elégtelen osztályozásnak. A történtek miatt magukat – érthető módon – megnevezni nem akaró forrásaink szerint a kolozsvári szerkesztőségben rendkívül megromlott a hangulat, a kollégák egymással sem mernek beszélgetni, attól való félelmükben, hogy a vezércserét követően ők maguk is áldozatául eshetnek a tisztogatásnak. A leváltásokat és az ideiglenes kinevezéseket a televízió központi vezetősége anélkül viheti véghez, hogy annak okát vagy mikéntjét nyilvánosságra hozná, a törvények alapján viszont a különböző, így a vezetői állásásokat is meg kell hirdetnie. A hazai közszolgálati rádiónál és tévénél volt már példa arra, hogy bizonyos posztokat célzott személyekre hirdettek meg, és ha tartottak is versenyvizsgát, azt csak a látszat kedvéért tették meg. A román sajtó értesülései szerint ilyen „suba alatti” belső manőverként nyerhetett Bukarestben zenei és szórakoztatói riporteri állást Orbán S. Katalin, akit néhány hónappal ezek után a Bardocz helyére ültettek. További részletek reményében – a gyanú árnyékát elhárítandó szándékkal – megkerestük az újságírónő férjét, Sebesi Karen Attilát, akinek az adminisztratív tanács tagjaként amúgy beleszólása van a kinevezésekbe. Sebesi megkeresésünkkor éppen Ukrajnába tartott, és a korábban is említett belső szabályzatra hivatkozva azt mondta, hogy amíg nem kér és kap írásos engedélyt az igazgatótanácstól, addig nem nyilatkozhat ebben az ügyben. Kérésünkre ígéretet tett, hogy ezt a napokban megteszi, tehát ha a tanács a Bardoczéval ellentétben pozitívan ítéli meg kérését, a következő lapszámunkban talán azt is közölhetjük, mi is történt valójában a kolozsvári televíziónál. Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2011. október 28.Népszámlálás – rendellenességek, megtévesztő hivatalos közlések, adatvédelmi aggályokA romániai népszámláláson számos rendellenességről érkezett hír csütörtökig a magyarok nemzetiségének regisztrálásával kapcsolatosan, a román lakosság és az ellenzéki erők körében felmerült adatvédelmi aggályok és az ellentmondásos hivatalos közlések ugyancsak zavart keltettek. Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke két nappal ezelőtt ismét levélben fordult Vergil Voineaguhoz, az Országos Statisztikai Hivatal elnökéhez, amelyben egy sor rendellenesség megoldását kéri. A panaszok nagy része arra vonatkozik, hogy a kérdezőbiztos kihagyja a nemzetiségre, anyanyelvre vonatkozó kérdéseket. A kérdezőbiztos a panaszosok szerint nem tölti ki a nemzetiségre vonatkozó rubrikákat, csupán a megfelelő kódokat írja be, amelyek később a magyar szervezet szerint visszaélésekhez vezethetnek. Ugyanakkor, ha ki is töltik az erre vonatkozó válaszokat, a biztos helytelenül írja be a nemzetiséget, például a “magiar” szót írja a “maghiar” helyett, így az összesítésnél emiatt az elírás miatt a megkérdezett az “egyéb” kategóriába kerül majd. A biztosok sok esetben a nemzetiséghez automatikusan a románt írják be, mivel összekeverik az állampolgárságot az etnikummal. Többen jelezték, hogy az űrlapok kitöltésénél ceruzát vagy egyéb olyan íróeszközt használnak, amit később könnyen törölhetnek. Az említett szabálytalanságokról elsősorban Kolozs, Bihar, Szatmár, Maros, Temes, Szeben, Brassó és Bákó megyékből érkeztek jelzések. A romániai lakosság körében zavart okozott, hogy az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) nyilvánosan hangoztatta adatvédelmi aggályait, amelyek szerint a személyi szám megadása alkalmas lehet a ma hatalmon lévőknek “választási csalásra”. A statisztikai hivatal szóvivője ráadásul a napokban hivatalos információként közölte, hogy nem kötelező a személyi szám megadása a népszámláláson. Csakhogy a hivatal elnöke később cáfolta a szóvivő állítását, vagyis a személyi szám megadása kötelező. A számlálóbiztosoknak ezért újból fel kell keresniük azokat a személyeket, akik a korábbi megtévesztő információ miatt megtagadták azonosítójuk megadását. Akik továbbra sem hajlandók megadni az azonosító kódot, azokat megbírságolják. Mircea Kivu szociológus a Romania libera című napilap hasábjain csütörtökön felhívta a figyelmet: rendkívül fontos, hogy a politikai elit teljes és reális képet kapjon a romániai társadalom állapotáról, mivel a különféle elektronikus nyilvántartásokban rengeteg pontatlanság van a társadalom szakmai képzettségét, iskolázottságát, etnikai hovatartozását, anyanyelvét, foglalkoztatottságát, családi állapotát, szociális helyzetét, foglalkoztatottságát illetően. A pontatlan adatokat csak egy népszámlálás képes kijavítani – véli a szociológus, aki szerint ehhez a személyi szám megadása elengedhetetlen. Az Adevarul csütörtöki száma ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a fővárosban különösen nehéz összeszámolni a lakosokat. A számlálóbiztosok rendőri kíséret nélkül nem mernek bemenni némelyik “lerobbant” lakónegyedbe, a luxus lakóparkokban pedig biztonsági őrök akadályozzák, hogy a biztosok “zavarják” az ott lakókat. Nyelvi megértési problémát okoz a sok kínai munkás és a multik alkalmazásában álló – románul ugyancsak nem tudó – hivatalnokok kikérdezése. Ezen kívül nagyon sok a hivatalosan be nem jelentett lakos Bukarestben, többen közülük csak “feketén” bérelik az adott lakást, vagy maguk alakítottak át szabálytalanul valamilyen garázst vagy tetőteret lakhellyé. erdon.ro 2011. október 28.A püspökség elégedetlenMivel a kompromisszumos megoldás nem ment át a megyei tanácson, a váradi római katolikus püspökség visszatér saját korábbi javaslataihoz a barokk palota egy részének bérlésére vonatkozóan. A nagyváradi római katolikus püspökség épületének bérlésére vonatkozó tegnapi tanácsi döntés után telefonon hívtuk Böcskei László megyés püspököt, hogy fejtse ki álláspontját a kialakult helyzettel kapcsolatban. A püspök kérdéseinkre válaszolva kifejtette: „mi már márciusban felszólítottuk a megyi tanácsot arra, hogy üljünk le tárgyalni, mert ők bejelentették azt, hogy a múzeum idén szeptember 1-ig nem költözik ki a barokk palotából.” A tárgyalásra csak augusztus végén került sor, mely megbeszélésre a püspökség három javaslattal érkezett, de ezek egyike sem volt a megyei tárgyalóbizottság kedvére. Így körvonalazódott az a negyedik javaslat, amely szerint a püspökség 14.925 euró havi bérleti díjat és kétszáz négyzetméternyi folyosót kapott volna vissza saját használatra, de amely javaslat a tegnapi megyei tanácsülésen megbukott. Bérleti díj helyett kártérítés Arra a kérdésünkre, hogy e fejlemények után mi a püspökség szándéka, Böcskei László elárulta: „a múzeum már két hónapja bérleti szerződés nélkül tartózkodik a püspökség épületében, ezért korlátozni fogjuk a múzeumba való bejutást, és a múzeum nem szervezhet majd tevékenységet ott. Felszólítjuk továbbá a múzeumot, hogy biztosítsa a használatukban lévő termeket, és november 15-től csak pár felügyeleti személy jöhet majd be az épületbe.” A püspök jelezte, hogy bár érvényes bérleti szerződés nincs az egyház és a múzeum között, de a kulturális intézmény továbbra is fizetni fogja a havi hatezer eurót, igaz, nem bérleti díj, hanem kártérítés címén. Böcskei László elárulta azt is, hogy a római katolikus püspökség az új szerződés megkötése esetén a következő évi költségvetés elfogadásáig vagyis 2012 januárjáig elengedte volna a hatezer és a 14.925 euró közötti különbözetet. Az előállt helyzetben viszont a püspökség vissza fog térni az általa korábban kidolgozott három javaslat egyikéhez. Ezek közül az egyik elképzelés szerint havi huszonötezer euró bérleti díjat kérnek, amennyiben a múzeum nem ad vissza a katolikus egyház használatába további területeket a barokk palota épületében. Az egyházi elöljáró elmondta azt is, hogy lehetőségként elképzelhető a kilakoltatási folyamat elindítása is. Állami ravaszság Böcskei László emlékeztetett arra, hogy a múzeum 2005 óta fizet bérleti díjat a püspökségnek a barokk palota használata után, és a bérleti díj sosem haladta meg a havi hatezer eurót. Ráadásul a nagyváradi önkormányzat a püspökségtől évi 200 millió régi lej épületadót kér, mivel a palotában jövedelemszerzésre alkalmas tevékenység folyik, míg ha a palotában csak a püspökség működne, akkor az egyháznak nem kellene fizetnie az épületadót, mivel olyan történelmi műemléképületről lenne szó, amelyben nem zajlik profitszerző tevékenység. Pap István erdon.ro 2011. október 29.Tőkés László: szedjük fel az aknákat egyházunkból!Tőkés László, az Európai Parlament (EP) alelnöke, Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke és Szászfalvi László egyházügyi államtitkár mondott nyitóbeszédet 2011. október 28-án Budapesten a „Vértanúk, hitvallók" című ökumenikus konferencián, amelyen a XX. század keresztény magyar tanúságtevőiről hangzottak el előadások. A Keresztény Demokrata Fórum Egyesület, a Jézus Társaság Magyarországi Rendtartománya és a Magyarországi Mindszenty Alapítvány közös rendezvényén Tőkés László először Szacsvay Imréről, a Kossuth-kormány vértanúságot szenvedett jegyzőjéről emlékezett meg. Emlékeztetett rá, hogy a bihari politikust 1849 október 24-én azért végezték ki, mert aláírta a Függetlenségi Nyilatkozatot. „Október 24-ét említettem, de kiegészíthetem a sort október 6-ával, október 23-ával, sőt, protestánsként október 31-ét, a reformáció napját is idesorolnám. Bátorkodom magyar októbernek nevezni e hónapot, mint ahogy magyar márciusról is szoktunk beszélni március 15. vonatkozásában. Bámulatos, hogy e két hónap miként illeszkedik a természet rendjébe, a kikeletet és az enyészetet, a halált és a feltámadást jelképezve" – fogalmazott az EP alelnöke, aki szerint ebben az összefüggésben kell vértanúinkra és tanúságtévőinkre is tekintenünk. „Nem a halál, nem az enyészet, nem a gyász, nem a pusztulás lesújtó tragédiájának lelkületével, hanem inkább úgy, ahogy a boldogságmondások fogalmaznak: »Boldogok, akik sírnak: mert ők megvigasztaltatnak. (...) Boldogok, akik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.« Nincs helye tehát a sírásnak, gyásznak, sajnálatnak, önsajnálkozásnak, mivel vértanúink valamennyien áldottak" – folytatta gondolatait Tőkés László. A volt református püspök arra is rámutatott, hogy e tanúságtevő hitvallók és vértanúk tulajdonképpen Jézus Krisztust követték cselekedeteikkel, alázatosságukkal és halálukkal is. Tőkés László megemlítette, hogy erdélyi viszonylatban volt egy markáns katolikus, egy jellegzetes református és nem kevésbé jelentőségteljes unitárius vonulata is a hitvallóknak. Előadásában az 1956-os forradalmat követő romániai megtorlásra utalva, a reformátusok közül a magyar bíró által halálra ítélt Sass Kálmán érmihályfalvi lelkész és dr. Hollós István tanár mártírhalálát emelte ki, és megemlítette társuk, Balaskó Vilmos lelkész meghurcoltatását is. Mások mellett szólt még Szoboszlay Aladár pécskai római katolikus lelkész kivégzéséről is, akit a román állam megdöntésére irányuló szervezkedés miatt ugyancsak az 1956-os forradalmat követően küldtek halálba több társával együtt. Az unitáriusok vonatkozásában a csaknem nyolcvan súlyos ítélettel zárult 1959-es EMISZ-perre is kitért Tőkés László, majd beszélt az erdélyi magyar felsőoktatás mártírjairól. Emlékeztetett Szabédi László költő sorsára, akit a Babeş és a Bolyai egyetemek erőszakos egyesítésekor tanúsított magatartása miatt a Securitate zaklatott, s a beolvasztás ellen való tiltakozásként 1959 áprilisában vonat elé vetette magát. Néhány héttel később az ő példáját követve lett öngyilkos Csendes Zoltán, a megszüntetett egyetem egykori rektora is. „Akiknek ilyen harcosai vannak, azok ügye biztosan győzni fog és mi ebben a szellemben folytatjuk a magyar nyelvű felsőoktatásért folytatott küzdelmünket" – hangoztatta előadása végén Tőkés László, majd a Hitvallók és ügynökök című dokumentumfilmre hivatkozva, miszerint „a múlt tisztázása nélkül az egyház nem szerezheti vissza a társadalom bizalmát", azzal zárta beszédét: „Olyan a mi romániai magyar egyházunk is, mint a háborúk után elaknásított területek, s ameddig nem szedjük fel ezeket az aknákat, mindig rájuk fogunk lépni. A szervezők azt szerették volna, hogy a jövőnek szóljon ez a konferencia. Hát, igen. Így szóljon a jövőnek, mert a múlt a jövő távlatait nyitja meg, és a jövendő a múltra épül." A rendezvényen előadást tartott mások mellett Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyés püspök, Orosz Atanáz, a Miskolci Görög Katolikus Exarchátus püspöke és Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke is. Erdély.ma (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
