|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 344 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 331-344 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2011. június 3.Részecske mivoltom értelmére vagyok kiváncsiGyimesi �?va halálára Az erdélyi és a magyarországi szélsõjobb válogatott csoportjai megnyugodhatnak. Sikerült elõször alkoholizmusba, majd öngyilkosságba kergetniük Gyimesi �?vát, 1989 erdélyi változásainak egyik forradalmi hõsét. Vádolták magyartalansággal, zsidóbérencséggel, a rágalmak mindenféle lassan ölõ mérgével, a liberalizmus bûnével, azzal, hogy egyetemi oktatói tudását a magasabb, nemesebb eszmék oktatására használta fel, nem a nemzeti önköldöknézésre, a populisták tömeg- és nyájszellemére. Mert egyéniség lenni, a saját tiszta fejével és meggyõzõdésével gondolkozni, s így lett a forradalmi változások magyar Doina Corneaja, akinek minden szava hiteles volt és tisztességes, útmutatóul szolgált. Nem a román nacionalisták kergették a halálba, hanem a magyarok, akikért lelki energiájának a javát adta. Nem tudták neki megbocsájtani, hogy nem a revansisták és tálib gondolkodású fõpapok és helyezkedõk kottájából fújta, hanem egyéni látása és megérzései vannak. Ez az öngyilkosság szégyene Erdélynek, szégyene a lapító kultúremberek magatartásának, akik a tényeket ismerve az évek hosszú során át nem álltak ki mellette, hanem ringatóztak ide-oda, a politikai áramlatokban, loccsanva a politikai érdekek irányába. Egy görög tragédiának a mélységét elérõ az �? élete, életmûvének hatalmas súlya szakadt itt meg halálával, s a tehetetlen, helyezkedõ intellektuális réteg hiába várja az erkölcsi feloldozást. Nyugodj békében, kedves Gyimesi �?va, még eltelik harminc év, amíg nagyságodat megértik, s halálod elõidézõi lassan ölõ rágalmazó tetteikért megkövetnek. Jakobovits Miklós * * * Gyermekkor. A Kossuth Lajos utcában laktunk, elsõ élményeim egyike az orosz és román csapatok fel- s levonulása '46-ban. Kisgyermekként álltam a sötét kapualjban, és hallgattam a különbözõ katonadalokat. Most már nem tudom, milyen csapatok voltak, biztos, nem magyarok. Minden, ami a nemzeti érzelmekkel összefüggésben volt, abba a kulcsra zárt dobozba volt elrejtve, amit kalotaszegi szerzeményként édesanyám apámtól kapott. Piros-fehér-zöld kokárdadarabok, magyar cserkészjelvények. Minden, ami piros, fehér, zöld, el volt rejtve. Egyetlen gyermek voltam, nagyon szerettem kutakodni, meg oknyomozni, viszont sok titkot túl késõn tudtam meg. A városban lehetett magyarul gyülekezni, március 15-ét nem emlékszem, hogy nyilvánosan ünnepeltük volna, de a magyar rádió akkor is mûködött. A Kossuth rádiót hallgattuk, és ünnepeltünk csendben, anélkül hogy ezt szomszédok vagy bárki is tudta volna; így tett minden magyar ember. Gyermekkoromban nagy volt a divatja még a mi köreinkben azoknak a dallamoknak és énekeknek, amelyeket a magyarok bevonulásakor énekeltek, megtanultak az anyaországiaktól, az �?des Erdély, itt vagyunk-at és másokat. Három-négy éves koromban �?desanyám, akinek jó hallása és hangja volt, néha énekelte, dúdolta ezeket. Szomorúbb stádiumban édesapám hegedült ilyesmiket, vagy kuruc dalokat. Identitás. Mindig inkább az elõnyeit élveztem annak, hogy többszörös kisebbségi vagyok. Anyai nagyapám ágán, aki aradi származású volt, hajthatott igazán lombot a magyar öntudat, az aradi vértanúk mint emblematikus személyek kultikus tiszteletével együtt, ám anélkül, hogy idejében tudatosult volna a családban, hogy milyen sokan nem tudtak közülük magyarul. Amit azért kezdtem végül fontosnak tartani, hogy megértsem, milyen értékek buzdítanak más ajkú embereket a velünk való szolidaritásra, áldozatra vagy asszimilációra. Hiszen kellett legyen valami értéktöbblet, ahogyan Széchenyi állítja, ha erõszak nélkül kívánják a magyarság vezetõi, hogy hozzájuk más nemzetiségek hasonuljanak. A Sváb-hegy, a Szerb utca vagy a Németh, Tót(h), Román, Orosz mint tulajdonnév azt a magyar populációt jelöli, amelynek tagjai más etnikumból lettek magyarok. A kazár, kabar, jász és kun törzsekkel való korábbi keveredésrõl most ne is beszéljünk. Szóval György Géza nagyapám fiai igaz magyarok lettek, de édesanyám, a legmagyarabb nevû Etelka, a háború alatt egy Goldberger nevû férfi menyasszonya volt. Géza bácsi azt mondta neki: Csak akkor adom hozzád, Jani fiam, a lányomat, ha magyarosítod a nevedet. �? nem esett a nürnbergi törvények hatálya alá, mert dédnagyapám már keresztény volt, és német nõt vett feleségül, Mayer Máriát. A tõlük született nagyapám pedig elvette a pankotai származású román Todutza nagymamámat, akit sohasem hallottam románul beszélni, pedig a nagy román zeneszerzõ, Sigismund Toduþã elsõ unokatestvére volt. Katica nagymamám tizenkét gyermeket szült. A Kajántói úton gyermekkoromban friss bivalytejjel, gyümölcsökkel, szilvaízes kenyérrel kínált, gyönyörû, ragyogó szemû asszony volt. A magyarok bejövetelekor, 1940 szeptemberében, hatalmas kokárdákat varrt minden hozzátartozónak. �?n akkor már iskolás voltam, elég nagy, amikor meghalt, és nem emlékszem, hogy egymással valaha is románul beszéltünk volna. Itt valakik nagyon szerettek volna magyarok lenni. Anyai nagyanyám felmenõi morvaországi németek voltak, a vasúti hatóságok helyezték Johannes Schoustal nagypapámat Erdélybe, és csupán feleségével, Mutz Annával beszélt németül, a gyerekeket nem akarták németre tanítani. (.) Adott volt a minta: a felmenõkben, úgy tûnik, három ágon nagyon mûködött valami értéktudat, érdek vagy tisztelet, vagy félelem, ami magyarrá válásra ösztökélte õket. Legegyszerûbben szólva: bizonyára jobb, elõnyösebb többséginek lenni, mint kisebbséginek a hatalmi státust cserélgetõ Kárpát-medencei országokban. Ebbõl az is következett, hogy nagyon vigyáztak az anyanyelvre minden ágon. Nem beszéltek akcentussal azok a nagynénéim sem, akik románhoz vagy némethez mentek feleségül. A szüleim sok magyar irodalmat olvastak, világirodalmat is, fõként az angol, francia, német prózaírókat, büszkék voltak magyarságukra olyannyira, hogy nekem õk lettek a mérce nemzeti öntudatilag. Világnézet. Tanár szerettem volna lenni elsõsorban, magyartanár. Húszéves koromban eldöntöttem: katolikus vagyok. Ilyen származással Európában nem lehetek más, csak olyan vallású, amelyik - állítólag - befogadó: katholikosz. Ebben az ügyben nem megfelelni akartam valamely elvárásnak, hanem szembe menni a kommunista rendszer eszmei alapjaival. Dogmatikát, katekizmust olvastam, például Schütz Antalt, Elõd Istvánt, a második vatikáni zsinat hozzánk is beszivárgó irodalmát. Ez utóbbival raktam le emberjogi orientációm alapjait a szabadság és a méltóság tárgykörében. Lételméleti vonatkozásban az egzisztencializmus is foglalkoztatott (Kierkegaard, Sartre, Camus, Jaspers), de folyton olvastam más filozófiai munkákat is: görögöket, Kantot, Husserlt, és általában a fenomenológusokat. Irodalomelméleti felfogásom a Teremtett világ címû könyvemben (1983) minden, csak nem marxi gyökerû volt, és úgy látom, nem egészen vesztette el érvényét az eltelt negyedszázad alatt. Akkor már eldöntöttem a világnézeti orientációmat. Katolikus templomba jártam, olvastam teológiát, bibliát meg filozófiát. Húszéves voltam, amikor nem hitbõl, de kulturálisan úgy orientálódtam, hogy a marxizmustól meg a kommunista rendszertõl elhatárolódjak. Nem elsõsorban egy közösségi, nemzeti szellem, hanem az individuum önvédelmét kerestem valamivel szemben, ami skatulyába gyömöszöl, uniformizálja és államosítja az emberi szellemet, amely mindig egyedi. Ezt én akkor nem fogalmaztam meg ilyen világosan, de az a beszivárgó katolikus irodalom, amihez a második vatikáni zsinat után hozzájuthattam, úgy beszélt az emberi személyiség szabadságáról és méltóságáról, hogy rányitotta a szememet arra, ami hiányzik. Tudatosan nem akartam párttag lenni. Egyetemi éveim alatt ebbõl a szempontból jó iskola volt még a Gaál Gábor kör mint kritikai mûhely, amelyben jó írók és jó költõk olvastak föl. Szabadon lehetett hozzászólni, akkor egy sziget volt, amikor én oda jártam. Kíváncsiság. A kíváncsiság önmagában nem elég ahhoz, hogy tanulni tudjak. Nem mások életére vagyok kíváncsi. �?n a világra vagyok kíváncsi. Az egésznek, pontosabban a részletnek az értelmére a nagy egészben. Egészen konkrétan a saját részecske mivoltom értelmének titkára vagyok kíváncsi, de ahhoz, hogy ezt megértsem, az egészrõl is kell tudnom gondolkodni. Börtönb 2011. június 3.A partnert zsarolni nem hasznos dologKöltészet és politika kettõs tematikájában hívta beszélgetésre Lakatos Péter a Varadinum hetében a váradi városháza dísztermébe Markó Bélát, mint költõt s miniszterelnök-helyettest. A másfél órás hangos interjú fontosabb mozzanatainak szerkesztett változatát olvashatják, kérdések helyett témamegjelöléssel, amit az is indokol, hogy a vendég gyakran el-elkalandozott a kérdésfeltevéstõl. A Szûcs László által szerkesztett szöveg az Erdélyi Riport 2011/11., június 3-i számában jelent meg. Szonettekrõl. Ez az egyik legkötöttebb versforma, itt adott nemcsak a szótagszám, hanem a sorszám is, a rímképletek. Aki ilyesmit ír, az többlet kötöttséget vállal, hiszen egy egészen szoros keretbe, formába kell beilleszkednie, s abban úgy beszélnie, hogy a forma ne sodorja magával. Pontosan ezért szeretem, mert az életünk mintája, életminta is. Általában a körülményeinket csak részben alakítjuk mi magunk, beleszületünk egy helyzetbe, egy országba, egy közösségbe, egy idõbe, s ezeket tudomásul kell vennünk. Persze, úgy éljük le az életünket, hogy közben próbálunk változtatni a körülményeken. A politika az én elképzelésemben errõl szól elsõsorban. A feladat az, hogy mások által teremtett körülmények közepette is tudjunk szabadok lenni, úgy cselekedni, hogy azok mi legyünk. Az életembe ma belefér egyszerre a költészet és a politika is. �?n tíz esztendeig egyáltalán nem írtam, ennek az egyik következménye, hogy amikor egyesek hallják, hogy verset írok, egészen meglepõnek s komolytalannak tartják egy felelõs politikus részérõl. Manapság már szinte naplószerûen írok verset, a szonettkönyvem alig fél év alatt született. Csoóri Sándornál olvastam valahol, õ a kilencvenes években erõsen benne volt a közéletben, aztán írt egy verset, amelynek a fõ motívuma az volt, hogy csak most veszi észre, hogy milyen szép zöld a fû. Valahol az én verseim is errõl a felfedezésrõl szólnak. Dossziék, zsarolások. Nem hiszem, hogy ez úgy mûködne, ahogy ezt egyesek elképzelik. Hogy idõnként megkeres valaki valakit, s dossziékat tesz eléd. Lehetségesek közvetett fenyegetések, egy olyan légkör kialakítása, hogy ez mindig ott lebeg valaminek e feje fölött. A szekus dossziék története is így mûködött. Idõnként valamit nyilvánosságra hoztak, de sokan élhetnek közöttünk abban a félelemben, hogy mi kerül még elõ a soha teljesen ki nem ürített levéltárakból. Sokkal rafináltabban mûködik ez, bár elképzelhetõ a közvetlen zsarolás is sokak esetében. Ezért fontos az átláthatóság, a nyilvánosság. Magánemberként én kíváncsi lehetek, hogy mi van a szomszédom, a fodrász, az orvos egykori dossziéjában, de mint állampolgárnak a kíváncsiságomon túl semmi közöm hozzá. Viszont ahhoz, hogy egy felelõs, választott vezetõnek milyen a múltja, ahhoz van közöm. Tudnom kell, kik döntenek rólunk, velünk kapcsolatosan. Ezért igenis egyetértek azzal, hogy azoknak a dossziéját, akiket mi képviselõvé, szenátorrá választunk, vagy akiket fontos tisztségbe kineveznek, azoknak a dossziéját át kell világítani. Nem a botránykeltés, a csámcsogás érdekében, hanem egyszerûen tudnunk kell, hogy kik hoznak döntéseket. S persze azért is, hogy tudjuk, az illetõ nem zsarolható. Nincs a múltjában olyan mozzanat, ami által zsarolható. Azzal nem értek egyet, hogy azt a kört, amit át akarunk világítani, a végtelenségig bõvítsük, s egyszer csak azt vegyük észre, hogy a társadalom egyik fele figyeli a társadalom másik felét. Kormányszerep. 1996-ban jutottunk el oda, hogy hoztunk egy történelmileg elõzménytelen döntést arról, hogy belépünk a kormányba - szövetségeseinkkel, a Demokratikus Konvencióval, akikkel ellenzékben is szövetségben voltunk. Nagyon erõs és konfliktusos vitáink voltak errõl az RMDSZ-ben, azóta folynak viták arról, hogy mit jelent a kormányzati szerep egy olyan szervezet esetében, amely nem ideológiai alapon jött létre. Voltak olyan teóriák, hogy egy kisebbségben lévõ közösség, etnikum képviseletének mindig kormányon kell lennie, erre példa a finnországi svéd párt, amely évtizedek óta ott van a különbözõ kormányokban, s ebben senki nem lát problémát. �?n idáig nem mernék elmenni, hogy az RMDSZ-nek minden körülmények között ott kell lennie. Nem mernék ilyen elvet kimondani, talán nem is lenne hasznos stratégiailag sem, taktikailag sem. Elvi szempontból sem. De azt igen, hogy ha lehet fontos célokat fogalmazni a kormányprogramba, akkor a partner ideológiai alapállásától függetlenül ott kell lenni. A határ nem ott van, hogy a partner baloldali vagy jobboldali, a határ ott van, hogy az a koalíció, amibe bemegyünk, román-magyar viszonylatban mit fogad el, lehet-e elõrehaladni ezen a területen. Doktrínák. Engem a doktrínák különösebben nem érdekeltek, soha nem próbáltam doktriner politikát folytatni. Van nekem is meggyõzõdésem szociálpolitikai-gazdasági kérdésekben, de soha nem próbáltam az RMDSZ haladási irányát doktrínákhoz kapcsolni. Ilyen szempontból az RMDSZ rugalmasabb. Persze látjuk a román pártok esetében, hogy már mindenki mindenkivel volt szövetségben. Romániában nem ideológiák és doktrínák alapján alakulnak a dolgok. Jobbközépen helyezzük el magunkat, tagjai vagyunk az Európai Néppártnak, de ez nem azt jelenti, hogy az RMDSZ-ben nincsenek baloldaliak, vagy olyanok, akik a jobbközéptõl is jobbra állnak. Hál' istennek a parlamentben most nincs ott az a párt, amellyel idegengyûlölõ programja okán nem lehetne semmiféle szövetséget kötni, eddig sem, ezután sem. A román törvényhozásban ma nincs olyan párt, amellyel ne lehetne együttmûködést elképzelni. Mostani partnereinkkel azért volt lehetséges a koalíció, mert el tudtunk fogadtatni fontos programcélokat. Az elmúlt húsz év egyik legjelentõsebb eredménye az oktatási törvény. Minden tiltó rendelkezést ki tudtunk iktatni belõle. Sikerült végigvinni ezt a Demokrata-Liberális Párttal. Azt is oda számolom, amiért sokan támadnak, a kórházak decentralizációját. Ez magyar szempontból is fontos, hiszen számos helyen a helyi közösség dönt a kórházak lényeges ügyeiben. Cseke Attila egy rendkívül makacs, konok, nehéz ember, de erre a feladatra õ kellett. Azokat az ütéseket, amiket kapott, kevesen állták volna. Persze, ez nem sikertörténet, hogyan is lehetne az, amikor nincs elég pénz, gyógyszer. Magánszféra. A politika nem egy nyolcórás munka. Nem lehet úgy politikusként dolgozni, hogy délután négy után hazamegyek, s elfelejtem, mi volt bent. Igazán jól persze sehol nem lehet úgy teljesíteni, hogy az ember otthon elfelejt minden benti gondot. A politikában este tizenegykor is megszólal a telefon, kérnek egy nyilatkozatot, reagálni kell. Kialakult az utóbbi idõben az a gyakorlat, hogy az újságírók vasárnap délben kérdezik az embert a legszívesebben, s az õ szempontjukból ez így van jól, hiszen a lapok hétfõn megjelennek. Nincs szünet. Ez nagy teher, különösen akkor, ha a család máshol él. Az én esetemben a család kétlaki, velem együtt Bukarest és Marosvásárhely között ingázik. Ezzel együtt olyan ez, mintha az ember egy karanténban, egy gettóban élne, ami veszedelmes dolog. Ugyanúgy, mint a közvéleményt gyakran érthetõen ingerlõ privilégiumok. Ha valaki miniszterelnök-helyettes, akkor testõr jár a nyomában, de ez azt is jelenti, hogy elzárja magát a világ többi részétõl, s ha nem vigyáz, egy idõ után már nem tudja, mennyibe kerül egy kiló kenyér. Vagy mennyi egy liter benzin. Ezt tudatosan kell úgy építeni, hogy ne engedjünk ennek a vonzásnak, s a politikus ne higgye el, hogy ez örökre így marad. Szálka Orbán szemében? Politikustól teljes õszinteséget ne várjanak. Nem olyan értelemben gondolom ezt, hogy feltétlenül hazudni fog a politikus, mert az nagy baj. De kimondani az ember azt mondja ki, amit kimondhatónak tart. Vannak olyan tények, amelyeket esetleg csak késõbb fog a nyilvánosság elé vinni. Az RMDSZ-Fidesz-viszonyról tudok õszintén beszélni. Sokan úgy értelmezték, azért nincs felhõtlen viszony a két szervezet között, mert valamiért Orbán Viktor és Markó Béla nincsenek felhõtlen viszonyban. Azonosították a pártelnökök viszonyát a pártok viszonyával. Ez a politikában gyakran tagadhatatlanul számít, de meg kell mondanom, soha nem ez a döntõ. A román politikában sem. Általában az érdekek döntenek. �?n a Fidesz politikusa 2011. június 3.Liszkay kezében a HírlapokAz Udvarhelyi Híradó Kft.-ben szerda este többségi tulajdont szerzett a budapesti bejegyzésû Határok Nélkül a Magyar Sajtóért Alapítvány - erõsítette meg lapunk korábbi értesülését Székely Róbert, az Udvarhelyi Híradó Kft. ügyvezetõ igazgatója. Kérdésünkre, hogy mi indokolta a magyarországi tõkeinjekciót, Székely elmondta: az akvizíciónak egyetlen célja van, megerõsíteni az Udvarhelyi Híradó Kft. vezetõ piaci pozícióját. Mint ismeretes, a társaság tulajdonában négy helyi lap van, (Udvarhelyi Híradó, Csíki Hírlap, Gyergyói Hírlap és Vásárhelyi Hírlap), illetve a szekelyhon.ro honlapot is mûködteti. Az �?MSZ megtudta, az Udvarhelyi Híradó Kft. Háromszéken, Kolozsváron és Besztercén terjeszkedne. Székely hangsúlyozta: az alapítvány a Magyarország határain kívüli magyar nyelven folytatott sajtótevékenység, ezáltal a magyar nyelv ápolására jött létre. Felvetésünkre, hogy annak nevét sem az internetes keresõkben, sem a magyarországi Társadalmi Szervezetek és Alapítványok Névjegyzékében nem találtuk, Székely meglepetésének adott hangot. Ez egy magyarországi alapítvány, nem tudom, hogy miként nem hallottak róla eddig. Ott van például Liszkay Gábor (Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. tulajdonosa, a Magyar Nemzet címû budapesti napilap igazgató-fõszerkesztõje - szerk. megj.), õ az egyik alapembere - magyarázkodott. Megjegyzésünkre, hogy a tranzakció során jobboldali beállítottságúvá válnak-e a Hírlapok, az ügyvezetõ igazgató határozott választ adott. Ennek az alapítványnak semmi politikai színezete nincs. Hogy Liszkay Gáborék a Magyar Nemzetnél melyik párttal szimpatizálnak, az az alapítvány szempontjából semmit nem jelent. Azért vásárolták meg a Hírlapok többségi tulajdonrészét, hogy összefogják és erõsítsék a határon túli magyar lapokat - bizonygatta Székely. F. I. �?j Magyar Szó (Bukarest) 2011. június 3.Székelyföld mint életformaTakács Péter magyarországi történész szerint a globalizáció ellenhatásaként is fokozódik a régiók iránti érdeklõdés Interjúalanyunk többször járt már Marosvásárhelyen, de elõadást most elsõ alkalommal tartott ebben a városban, az Erdélyi Múzeum-Egyesület meghívására, a Kultúrpalota kistermében. �?rtekezésének témája a székelyföldi gazdasági múlt, annak a története, ahogyan a székely kisközösségek, mindennapi nehézségeikkel küzdve, egymásnak adták át tudásukat, tapasztalataikat, ahogyan életmódjukból adódóan szervezték meg azt az önfenntartó létformát, amely évszázadokon át jellemezte õket. A Székelyföld múltját kutatja, pontosabban gazdaságának történetét. Honnan ered érdeklõdése? - A Székelyföld mindig is periférián volt. Amikor a magyar királysághoz tartozott, akkor is topográfiailag is a határszélen, és ha igaz a középkori történetírásnak az az állítása, hogy a Dunántúl nyugati részébõl, az �?rségbõl telepítették õket ide határõri feladatra, akkor eleve olyan feladattal látták el, amely a központot védte volna, annak zavarását megakadályozta volna. Egyesek kétségbevonják, hogy határõrök voltak, éppen a Székelyföldben jelent meg ez, de én hiszem, hogy határõri szerepet töltöttek be, csak nem azt a reguláris katonaságét, amelyet a 20-21. század elképzel magának. Mindig érdekeltek az ilyen, perifériára szorult közösségek a történelemben, ugyanis a modernizáció is késve érkezik meg ide, a polgári társadalmi átalakulás is lassúbb ütemû, mint a nagyvárosokban vagy centrumokban. Külön íze-zamata van a Székelyföldnek, egészen a 20. század derekáig, a viszonylag szolid létszámú településeknek, a falusi mentalitásnak, annak, hogy a lakosság nyolcvan-kilencven százaléka 1000-1500 vagy ez alatti létszámú településeken, falvakban lakott, és ez olyan hagyományõrzõ típusa az emberi közösségeknek, amelyet a történészek nagy kíváncsisággal szoktak vizsgálni, ha ráéreznek az ízére. Nemcsak a magyarországi, de az itáliai vagy a Pireneusokban lévõ falvak, a francia apró települések vagy éppen Svájc településstruktúrája is izgalmas. Az, ahogyan olyan emberi ragaszkodások alakultak ki a tájhoz, a lokalitáshoz, a lakóhelyhez, a környezethez, a vidékhez, amelyek majdnem elszakíthatatlanok. Svájcban például a kialakult pápai õrség tagjait hathónaponként le kellett cserélni, mert ha nem, a honvágytól megbetegedtek. Most a modern vándorlás az 1989-es forradalom után sok székelyt kivitt Spanyolországba, még többet Kanadába. �?s akikkel én találkoztam, vagy akikkel sikerült érintkezésbe kerülnöm, vágynak haza. Pedig Kanadában is vannak fenyõfák, apró falvak, de nem Székelyföld, nem az a vonzása. Most idefele épp egy Németországban dolgozó marosvásárhelyi hölggyel utaztunk, akiben ugyanez fogalmazódott meg, haza kellett jönnie most egy hétre Székelyföldre, hogy feltöltõdjön azokkal az élményekkel, gyökerekkel, tapasztalatokkal, amik itt vannak. Van a tájnak egy ilyen vonzereje, energiája, amit a történész megint csak valamilyen okból kifolyólag elõszerettel vizsgál. A másik, hogy itt az önellátás sokkal fontosabb még ma is, mint az államtól való könyörgés, segély. Itt az ember, ha másként nem, kimegy az erdõre gombát szedni, vadgyümölcsöt, a gyûjtögetést vállalva inkább, de szégyell kéregetni. Tehát ez afféle önmegtartó erõ, ami a nagy szegénységben vagy nagyobb szegénységben sokkal másabb mentalitást alakít ki az önmagunkról, családunkról való gondoskodás keretében, mint, mondjuk, egy nagy városban. Miben másak az ilyen kistelepülések, mint a nagyvárosok? - Azt tapasztaltam, hogy az ilyen típusú települések mindig fegyelmezettebbek. A transzcendentális ragaszkodás is sokkal erõsebb ezek esetében, mint a városban, a nagyvárosokban, sokkal kevesebb itt az ateista, a világot csak materiális szinten szemlélõ, itt a lélek is él az emberekben. Ezek azok, amik idehoztak engem, már a téma szerint vizsgálni ezt a területet, még akkor is, ha tudom, van a székelyekben olyan büszkeség is, hogy, mondjuk, anyagcsere-végterméknek tekintik a magyart, szóval nem mindig a legszebben nyilatkoznak, de hát az ilyen jellegû elszólások minden etnikumnál, minden faluban megvannak, nem ideológia, ez csak egy mérges kiszólás, vicc, vagy a magam sorsát cipelve a nyomorúságomat próbálom vele csökkenteni, enyhíteni, vagy a fájdalmaimat fékezni vele. Ezek azok, amik olyan érdekessé tették Székelyföldet, ami engem izgatott, foglalkoztatott, és most éppen Székelyföld gazdasági életérõl tartok elõadást, éppen annak a hagyományos tapasztalati kultúrának a továbbélését pendítem meg, próbálom elmesélni, amit én megtapasztaltam a történeti források, az itteni székely parasztok vallomásaiból, úrbérrendezéskor. Ezek révén rálátni arra a kultúrára, amit a családi élet, a gazdálkodás, ruházkodás, a vándorlás, a népi mesterségek jelentenek. Az, hogy legalább tíz-tizenötféle mesterséget ûzött egy családanya, legalább nyolc-tíz mesterséget egy férfi, és ez tartotta õket. Debrecenbõl érkezett ide. Vannak székelyföldi gyökerei? - Nagyon távoli gyökereim vannak, az édesanyám nagyapja innen került el, a Székelyföldrõl, Kornis nagyságos úr kádármesterének, valamikor az 1850-es években. De mi olyan körülmények között éltünk, hogy a családi legendárium esténként az egymással való beszélgetésben vagy mesében fordult elõ, de nem készítettünk ezekrõl feljegyzéseket, a szóban terjedõ kultúrát õriztük családilag. A nagyanyám emlegette ezeket, de a napi munka, a gyermeknevelés, a sok gyerek együtt azt eredményezte, hogy ezek az élet perifériáján meghúzódó motívumok ugyan befolyásolhatták az embert, de semmiképpen sem tudatosult úgy, hogy most emiatt célszerûen teszünk valamit. Inkább a szakmai felkészülésem során, az európai és a magyar történelmet tanulmányozva találtam rá azokra a szigetekre, amelyeket nem csak úgy lehet vizsgálni, hogy hány tonna acélt termelnek, milyen vasútat építenek, mikor építik meg az autópályát, milyen a modernizációs ütem, hanem úgy is lehet vizsgálni, hogy hogyan él egy olyan közösség, amelyik apáról fiúra hagyományoz életelveket, gyakorlatot, mesterséget, az élet fenntartását és a hétköznapokkal való küzdelmet. Hol végezte a kutatásait, milyen forrásokat használt a tanulmányaihoz? - Többször is jártam a Székelyföldön, de én a 18. századdal foglalkozom, a 19. század elsõ felével, tehát 48-49-ig, ezért inkább levéltárakban kutattam. Az volt a szerencsém ebbõl a szempontból, hogy a gubernium levéltára az erdélyi kancellária levéltára is. Annak idején, amikor az unió megtörtént 1867-ben, és 68-ban életbe lépett, akkor bekerült az országos levéltárba, amely Mária Terézia óta mûködik, és annak állományára vigyáztak. �?gyhogy nem nagyon nyúltak hozzá, majd Trócsányi Zsolt rendezte az 1950-es évektõl az 1980-as évekig, haláláig. Ezeket a forrásokat használtam. Mekkora munkája van ebben? - Nem lehet lemérni, körülbelül két évtizedes tudatos gyûjtõmunka, aminek következtében az 1820-as parasztvallomások mindenike megjelent már forráskiadványként, most az 1784-85-ös parasztvallomásokat adom ki, de mellette a székely oklevéltártól kezdve a különbözõ forráskiadványokig, a székelységrõl szóló irodalomig minden 22 éves koromtól foglalkoztatott, a szépirodalom is, meg a történelmi tanulmányok is. Leginkább a forráskiadványok, mert én a történelmet az eredeti forrásokból szeretem felépíteni, nem elveket, elméleteket gyártva és azokhoz igazodva. Van még anyag, ami nincs felkutatva ebben a témában? - Nagyon sok, kimeríthetetlen a levéltári anyag. A határõrök életérõl szóló források zöme Bécsbõl került haza Trianonkor, bizonytalan sorssal a többsége ott maradt Bécsben, mert annak az országnak kellett kiadni, amelyhez tartozott Trianon után. Romániát nem nagyon érdekelte akkor a székely határõrökrõl készült feljegyzéssorozat, Magyarország mással volt elfoglalva, konszolidálni kellett a gazdaságát, társadalmát egy ilyen tragédia után. Tehát ezeknek a kutatása még majdnem szûz terület, majdnem ismeretlen a levéltárban is. �?s, ugye, a nagyenyedi hadtestparancsnokságtól bekerült a bécsi hadtörténeti levéltárba, válogatni sem lehetett a haditanács iratai között, ott hevernek most is, nem nagyon fúdogálják a po 2011. június 3.Bizonyosság és kételyKövek a Szamosban Tamás Gáspár Miklós Gyimesi �?va (kritikus, irodalomtörténész, a kolozsvári egyetem tanára, a romániai/erdélyi demokratikus fordulat egyik legjelentõsebb alakja) megtöltött egy hátizsákot kövekkel, és elsüllyedt a Szamosban. Elsüllyedt vele együtt sok minden. Nem csak a kövek. Az a hit például, hogy a romániai magyar irodalom önálló létezõ, és rettenetesen fontos, élet és halál, minden. �?n még emlékszem, milyen érzések vették körül ezt a hitet - azon kívül, hogy a romániai magyar irodalom a romániai magyar életet helyettesítette -, magában a magyar írásban rejlett akkor valami lázadó titok. Korolenko mondta, hogy hazám az orosz irodalom; hazánk a romániai magyar irodalom volt - volt. Ma már alig vesznek erdélyi magyar könyvet az erdélyi magyar olvasók, ma már nem nagyon fizetnek elõ erdélyi magyar lapokra. Ezek szerint az erdélyi magyar olvasóknak már van másik hazájuk. Csak nem tudni, hol. A romániai magyar irodalom avval, hogy modern volt, modern hazát adott a romániai magyar olvasóknak abban az országban - a Ceauºescu-rezsim Romániájában -, amely agresszívan épült, mégis omladozott, amely a maga korszerûtlen ipari civilizációjával eleve romnak készült, s amelyben mindent elfoglalt a korszerûtlenség lényege, a szegénység. S amely ennélfogva nem tetszett modernnek. Hiszen a Nyugat, a modernség foglalata, nem volt szegény. Ma már modern Kelet-Európa is, de megmaradt szegénynek. Ma a Nyugat - Romániában mindenképp, de hovatovább Magyarországon is - nem annyira a modernség középpontja, mint egyszerûen menekülési, kivándorlási célpont, nem a vágyak tárgya, hanem a szûkösség kényszerû következménye. Nem a szabadság képzetes hona, hanem a megélhetés eshetõsége. Ám akkor - 1968 és 1989 között - a modernség szabadságeszmény volt, s mivel magyarul szólt, pedig a magyarság, ha nem is volt mindig üldözött, elismert se volt soha, lázadó eszmény is. A romániai magyar irodalom nevezetû konstrukció akkor is a lázadás szinonimája volt, maga volt a Más, akkor is, ha maga egyáltalán nem lázadt, s ha a hátrahagyott mûvek zöme, mint mindig, triviális (ha az ehhöz az irodalomhoz fûzõdõ hiteket feledjük), de nekünk, akkori és ottani olvasóknak csak ritkán tûnt föl ilyennek. Gyimesi �?va ennek az irodalomideológiának volt a leghatásosabb, legõszintébb hitvallója. Nem közvetlenül. �?t a strukturalizmus ütötte résen betóduló új poétikák ihlették, a modernizmusnak õ modernista kritikusa volt, distancia nélkül. A kelet-európai modernizmus 1968 és 1989 között nem volt kritikus és kritikai önmagával szemben - ezért se volt semekkora hatása a frankfurti iskolának -, s ezért se gondol a kelet-európai késõmodernizmus többnyire az égvilágon semmit a kapitalizmusról. A kelet-európai modernizmusnak a kapitalizmus nem problémának látszott, hanem a Nyugatnak Kelet-Európából nézve a Nyugat tisztán kapitalista, ami súlyos tévedés. A kelet-európai modernista Nyugat-paradigma szerint a Nyugat (tehát az, ami kívánatos): demokratikus, kapitalista, szabad, racionális és antinacionalista. Ez a nyugati civilizáció leírásának ugyan nem jó, de az 1989 elõtti diktatúrákban a maga módján hõsi eszmény volt. �?s Gyimesi �?va megtestesítette ezt a hõsiességet. Olyan kultúrában élt, sõt: olyan kultúrának volt vezetõ alakja, amelyet egy másik, többségi nemzeti kultúra utált és megvetett anélkül, hogy ismerte volna. Az úgyszólván mindenki által lényeginek hitt román-magyar ellentét életünk alapténye volt, a rendszer sovén propagandájában mi voltunk az ellenség. Ebben a helyzetben - s abban a helyzetben, amelyben a romániai magyar irodalom kultusz volt és kultusztárgy - Gyimesi �?va soha nem válaszolt ellenirányú nacionalizmussal, s ez eldöntötte nyilvános élete irányát. Tanúsíthatom, a félig öntudatlan magyar nacionalista kísértéseket nehéz volt elhárítani. Hiszen óhajaink nemzetiségi természetûek voltak, és szemben álltak a Ceauºescu-féle román etnikai állam legalapvetõbb törekvéseivel. Gyimesi �?va és a legjobbak válasza erre is a kelet-európai ellenzékiség válasza volt: a demokrácia. A szabad nyilvánosság, a cenzúrázatlan szó teremtõ erejének mítosza, a szóból tett õsi reménységének szabadelvû változata. Azonban - szemben másokkal - ezt a hitet akkor is megõrizte, amikor az etnosztálinista diktatúra összedõlt, amikor a szabadsághõsök egy részérõl kiderült, hogy a maguk kisebb-nagyobb körletében merev, sovén, tekintélyelvû etnicisták. Gyimesi �?va a nyolcvanas évek második felében egyre nyíltabban és bátrabban volt ellenzéki (s így jóval többet kockáztatott, mint magyarországi elvbarátai), s a romániai forradalom idején s utána rengetegen csodálták, rengetegen követték s hallgattak rá. Ez nem tartott sokáig. Gyimesi �?va kénytelen volt immár a magyar nacionalizmussal és etnicizmussal hadakozni. Ez egészen más dolog volt, mint a morálisan egyszerû korábbi konstelláció - a gyönge és támadott kisebbség védekezik a többségre hivatkozó, irtózatos erejû államhatalommal szemben -, itt már bonyolult hatalmi összefüggésekkel kellett volna megküzdeni, amelyben magyar szervezetek, román pártok, budapesti kormányok egyaránt aktorok; itt már a puszta humanista tiltakozás és jó ízlés erõtlen volt, s megszûnt a romániai magyar irodalom (amelyhez Gyimesi �?va tartozott) kultikus befolyása és a regionális magyar közösség számára volt érinthetetlensége. A professzor asszonynak nemzetfóbiája van - írta Tõkés László volt püspök, az Európai Parlament alelnöke. (Nagyjából ugyanahhoz a kolozsvári generációhoz tartozunk mind a hárman, Balla Zsófiával négyen, a kissé fiatalabb Cselényi Lászlóval és Szõcs Gézával egyetemben...) A pesti szabású magyar nemzeti frenézis Erdélyben is elterjedt, miközben egyre gyorsul a magyar kisebbség jobbára önkéntes asszimilációja, a Székelyföld lelki és politikai elszakadása Belsõ-Erdélytõl és a Partiumtól - és a kivándorlás. Mi a hivatása ebben a szabadelvû demokratának, az emberi jogi ellenzék hagyománya letéteményesének? Nehéz megmondani. Marad a ragaszkodás, a hûség, a konokság. Gyöngy és homok c. híres írásában Gyimesi �?va megpróbálta - már kritikusabban ugyan, de mégis, még egyszer - a kisebbségi magyar kultúra legalább utólagos heroizálását, késõbb az erdélyi kulturális érték(kis)világok elemzését, benne a transzilvanizmussal, egyebekkel. De ez történetírás volt, ha Gyimesi �?va ifjúságáról szólt is, nem társalkotói munka a kortárs irodalomban, amelyben a külön erdélyi funkció és karakter - a mesterséges határok föloldódásával - egyre inkább elmosódni látszik. A regionális jelleget Ugron Zsolna grófkisasszonyos bestsellere nyújtja harmincéves svábhegyi öreguraknak. �?rtékes munkák Gyimesi �?vának ezek az írásai - kései írások? -, de ami legjobb bennük, az szakma, ezt meg már mások is mûvelik, nem rosszul. Elsüllyedt a Szamosban annak a megértése is, hogy a hovatovább avíttnak tetszõ demokratikus, emberi jogi meggyõzõdés, antinacionalizmus, emberi szolidaritás, a felebarátaink méltóságának védelme, a szabadsághit - csupa banalizált, trivializált, elkoptatott tartalom - miatt a világ egyik legfélelmetesebb titkosrendõrsége követhette az embert, behatolhatott élete intimitásaiba, ráállíthatott fizetett ügynököket. A Román Szocialista Köztársaság állambiztonsági szolgálata komoly összegeket áldozhatott - tanú rá Gyimesi �?va életében megjelent utolsó könyve, a Szem a láncban - a szerzõ megfigyelésére és cselekedeteinek összehasonlító módszerrel végzett értékelésére. Ennek a tudatában éltünk; mindig a nyomunkban voltak; nem lehettek titkaink. �?letünk a titkosszolgálat színpadán játszódott: busásan honorált ellenségeink voltak a nézõk. A szereplõk nem kaptak gázsit; õk fizettek. �?va nagyon jól észrevette, hogy ez nem volt titkos megfigyelés, hiszen az üldözött majdnem mindig tudott róla. Hiába ezerlaposak a személyi dossziék, a cél nem információgyûjtés volt, hanem elnyomás. �?va kolozsvári munkáskörnyezetbõl jött, ha nem is éppen munkáscsaládból, megmaradt benne valami plebejus érdesség, vadság, keménység, amely tisztán szociális volt ebben a túlérzékeny, mindig megbántott, mindenfajta rosszaságot magára rántó asszonyban. Rossz házasság, boldog 2011. június 3.A kettõs állampolgárság gyakorlata evidencia az Európai UnióbanNapi nyolcszáz állampolgársági kérelem érkezik, és eddig mintegy kilencvenezer igénylést regisztráltak. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes csütörtökön Budapesten a Civil Akadémia szervezésében rendezett konferencián kiemelte: a kettõs állampolgárság gyakorlata evidencia az Európai Unióban. Az egyszerûsített honosításról hozott jogszabály teljes mértékben megfelel az unió törvényeinek és étoszának - mondta. Az elsõ pillanattól kezdve világossá tették, hogy mindenkinek annyi állampolgársága lehessen, ahány valós identitása van. Ha a magyar kormány nem tekinti a magyar államra veszélyesnek, hogy egy szlovák, vagy román nemzetiségû felvegye a szlovák, vagy román állampolgárságot, akkor elvárjuk, hogy ugyanígy ne tekintsék annak Szlovákiában, vagy Romániában, ha erdélyi vagy felvidéki magyarok felveszik a magyar állampolgárságot, hangsúlyozta. Nincs kettõs mérce, amit másoknak szabad, nekünk is szabad - jelentette ki a kormánypárti politikus, aki ismét megerõsítette: Magyarország senkinek nem szolgáltat adatot ki az állampolgárságról. Semjén Zsolt elõadásában szólt arról is, hogy a határon túli magyarság megmaradása szempontjából kulcsfontosságú az etnikai magyar pártok megmaradása és támogatása. Mi az etnikai alapú magyar pártokat tudjuk támogatni, a vegyes pártok óhatatlanul csúszást jelentenek az asszimiláció felé - fogalmazott a miniszterelnök-helyettes. Ha a magyarság ezt feladná, és ideológiai alapon integrálódna, elveszítené a tényleges érdekérvényesítés lehetõségét - mutatott rá. Beszélt arról, hogy az asszimiláció és az elvándorlás nagyon felgyorsult, a demográfiai mutatók nem csak az anyaországban, hanem a határon túli magyarság esetében is nagyon rosszak. �?riási erõfeszítésre van szükség, hogy a Felvidéken a magyarság félmilliós számát tartani tudjuk - jegyezte meg. Kitért arra is, hogy a brüsszeli székelyföldi iroda megnyitása az unió gyakorlatában nem számít újdonságnak. Szerinte a körülötte kialakult viharnak román belpolitikai okai vannak. Az ottani szocialisták és liberálisok megpróbálják kierõszakolni az idõ elõtti választások kiírását, s ennek érdekében, a jelenlegi koalíciót szétfeszítendõ igyekeznek magyarellenes hangulatot szítani. Ez nem az irodáról, vagy a magyar-román viszonyról szól - emelte ki. Szavait taps fogadta, amikor hozzátette: Magyarország világossá tette, soha többet nem rendeli alá nemzeti érdekeit más ország belpolitikai hullámverésének. Megjegyezte: botrány, hogy egy uniós országban, Szlovákiában hatályban lehetnek - még ha nem is alkalmazzák - olyan szabályok, mint a Bene¹-dekrétumok. Ismét megerõsítette, Magyarország kész a párbeszédre, de emberi jogokon nyugvó nemzeti érdekeinket nem rendeljük alá a szlovák belpolitikai hullámverésnek sem. Semjén Zsolt azt mondta, hogy az autonómia-törekvéseink mind olyanok, amelyek léteznek az unióban, semmi olyat nem kérünk, amire nincs példa. A szórvány számára kulturális, a tömbmagyarság számára területi autonómiát kérünk, mert ez a garanciája a magyar megmaradásnak - mondta. Mint célt ezt nem lehet feladni, ha ezt tesszük, akkor a saját megmaradásunk az egyik legfontosabb biztosítékáról mondunk le - emelte ki. Fónagy János, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára arról beszélt, hogy a trianoni béke Magyarország 20. századi, és sok tekintetben a 21. század elsõ évtizedeinek sorsát is meghatározta. Ugyanakkor a gazdasági következményekrõl kevés szó esik, pedig a kényszerû gazdasági hatásokat a magyar nemzet a mai napig érzi - emelte ki az államtitkár, hozzátéve: a vasúti rendszer megcsonkítása jelenleg is megvan. Kiemelte: reméli, a magyar kormány nem adja fel a vasúti teherforgalomban való részvétel iránti igényét. Ma az ezer gonddal küzdõ vasútnak a sorsa ismét nemzeti ügy - hangoztatta, határszakaszonként két-három vasútvonal helyreállítása az elkövetkezõ évek nagy feladata. MTI 2011. június 3.Információs napok a magyar kultúráért és oktatásért pályázatról több külhoni helyszínenTöbb külhoni helyszínen tartanak információs napokat a magyar kultúráért és oktatásért nyílt pályázatról az elkövetkezõ napokban. A nyári programokra még egy hétig, június 10-ig lehet jelentkezni. A Bethlen Gábor Alap honlapján közzétett tájékoztató szerint Beregszászon, a II. Rákóczi Ferenc Fõiskolán június 6-án, Dunaszerdahelyen a Csemadok székházában június 7-én kaphatnak tájékoztatást az érdeklõdõk. Erdélyben, Kolozsvárott június 8-án, a felvidéki Rozsnyón pedig június 16-án lesznek nyílt napok. A pályázati kiírás szerint kérelmeket magyar nyelvû oktatási feladatokat is ellátó közoktatási és felsõoktatási intézmények, háttérintézmények programjaira, magyar nyelvû felnõttképzési, szakképzési és kutatási programokra, magyar történelmi és kulturális örökség ápolására, kulturális és hagyományõrzõ programokra lehet benyújtani. Támogatást lehet továbbá kérni oktatási és kulturális intézmények eszközfejlesztésére, illetve különösen indokolt esetben egyes felújítási költségeikre, egyházi intézmények, közösségek, civil- és ifjúsági szervezetek kulturális és karitatív programjaira, színházi programokra és könyvkiadásra, és kérhet segítséget a magyar nyelvû média is. Az elnyerhetõ támogatás 600 ezer és 5 millió forint közötti összeg, egy pályázó célonként, futamidõtõl függetlenül csak egy kérelmet nyújthat be, de összesen legfeljebb 15 millió forint támogatásban részesülhet. A nyári programok esetében június 10-ig lehet pályázni, míg az egyéb programoknál a határidõ június 30. MTI 2011. június 4.A magyarság legnagyobb tragédiája - Kádár Gyula álláspontjaMég ma is kényes kérdés Trianon, mert a történelmi Magyarország egykori nemzetiségei új hazához jutottak, míg az õshonos magyarság saját szülõföldjén hazátlanná vált, elvesztette hazaállamát, államországba, idegen uralom alá került. Természetesen, a nyerteseket zavarja, ha valaki emlegetni meri az 1920-as területrablást. A békediktátum jogtalansága abból fakad, a magyarságnak nem biztosították a népszavazás jogát, hogy önmaga dönthessen - az önrendelkezés elve alapján - saját sorsáról. A magyar békedelegáció vezetõje - gróf Apponyi Albert - Párizsban hiába kérte a népszavazás jogát, hiába jelentette ki, hogy annak eredményét a magyar nép feltétel nélkül elfogadja, nem adtak lehetõséget erre. Mivel Magyarország soknemzetiségû állam volt, ezért sokan egyértelmûnek tartják azt, hogy jogos volt feldarabolni, mert a történelmi jognál erõsebb az etnikai. Nos, ellenpéldáért nem kell messze menni. Annak ellenére, hogy Csehország egyik régiója német többségûvé vált, a német lakosság mégsem élhetett a csehektõl való elszakadás jogával, mivel az általuk (utólag) benépesített terület a középkori cseh állam része volt. Tehát az erdélyi románságnál nagyobb lélekszámú német lakosság a történelmi jog alapján cseh uralom alatt maradt, miközben a hasonló helyzetû, a lakosság enyhe többségét alkotó erdélyi románok az etnikai elv alapján elszakíthatták Kelet-Magyarország területét. Tették ezt az önrendelkezési jogra hivatkozva, míg a magyarság történelmi jogára senki nem volt kíváncsi. A magyar nép azonban nemcsak a történelmi jogát nem érvényesíthette, de az etnikai és a gazdasági elvet sem. A területrablók jogtalanul vették el Magyarország történelmi területének 70 százalékát és hajtották uralmuk alá a magyar nép közel egyharmadát. Az etnikai elv érvényesülése esetén a határ menti magyar többségû régiók Magyarországnál maradhattak volna, ha a határok megvonásánál érvényesítették volna az etnikai elvet. A magyarság némely részét, mint valami nyájat, úgy hajtották idegen fennhatóság alá. Tették ezt akkor, amikor Wilson amerikai elnök arra figyelmeztette szövetségeseit, hogy egyetlen népcsoportot se engedjenek idegen uralom alá jutni annak megkérdezése nélkül. Amikor az amerikai diplomácia felfigyelt a gátlástalan területrabló békeszerzõdések kidolgozására, nem volt hajlandó tovább részt vállalni azok munkálatain, és nem írta alá a trianoni diktátumot. Mindenki veszített Mivel a demokratikus elvek, jogok érvényesülését a békeszerzõdés kidolgozása során nem biztosították, ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy 1920. június 4-én délután 4 óra 15 perckor, a versailles-i kastélykertben - a Nagy-Trianon palotában - igazságtalan diktátumot kényszeríttettek a magyar népre. Ma már egyértelmû, hogy a nagyhatalmakat nem érdekelte az igazságos határok kialakítása. Így vált Trianon Európa, elsõsorban Közép-Kelet Európa tragédiájává is. Ez abból adódik, hogy nem tették lehetõvé a népszavazást, nem érdekelt senkit az etnikai határok kialakítása, az elcsatolt területeken élõknek nem biztosítottak autonómiát. Ha nem így jártak volna el, akkor bizony másképp alakult volna e térség népeinek történelme. A kompromisszumos megegyezés, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartása elvezetett volna e régió népeinek föderatív, konföderatív szövetkezéséhez, Közép-Európa egységéhez, mert a becsületes módon kialakított nemzetállamok egyesítették volna erõiket, és nem szolgáltatták volna ki magukat a hitleri Németország katonai, politikai és gazdaság érdekeinek, talán a sztálini hegemóniát is megúszhatták volna. Elmondható, hogy a trianoni diktátum területrabló jellege miatt minden ország rajtavesztett. Gondoljunk csak arra, hogy Antonescu Romániája milyen óriási létszámú haderõvel harcolt a németek oldalán. Ha Magyarországot nem csonkítják meg, akkor a két háború közti évtizedekben nem kényszerül revizionista politikát folytatni. Elképzelhetõ lett volna Magyarország gazdasági, politikai egységének a megõrzése. Lehetett volna Svájc mintájára kantonizálni, autonóm egységekre osztani. Ha igazságos, kompromisszumos, és minden fél igényeit figyelembe véve hoznak döntéseket, akkor a trianoni diktátumot ma békeszerzõdésnek neveznénk. Trianonnak a hódítók és a meghódítottak is vesztesei, mert Közép-Európa szétdarabolása visszavetette e térség gazdasági életének gyors fejlõdését, és ez az életszínvonalban is jól érzékelhetõ. Jogos volt-e az etnikai elv? Trianont megelõzõen, 1918. december elsején a gyulafehérvári erdélyi román nagygyûlés vezetõi az önrendelkezés magasztos elvére hivatkozva mondták ki az 53,8 százalékarányban románok által is lakott Erdély, Bánság és a Partium elszakítását Magyarországtól. Egy olyan országtól, amely elõdeit befogadta, ahová a 13. századtól kezdve telepedtek át a Kárpátokon túli területekrõl. Mivel az enyhe román többség nem volt garancia arra, hogy népszavazással lehessen dönteni Erdély sorsáról, ezért a román politikai elit Erdélyben sem merte vállalni a népakarat kinyilvánítását. Tudták azt, hogy Erdélyt, a magasabb életszínvonalat biztosító hazát, nem mindenki cserélné fel az elmaradott óromániaival. Elsõsorban a magyarországi szociáldemokraták, a szervezett munkásság gondolkodott így. A nagyhatalmak egy soknemzetiségûvé, 55 százalékarányban magyarlakta ezeréves országot daraboltak fel úgy, hogy helyébe ugyancsak többnemzetiségû államokat alakítottak ki. A szlovákiai államrészben a szlovákok száma mindössze 47,6 százalékarányú, míg a szerb hegemónia alá került területeken, ideértve Horvátországot is, a szerbek aránya csupán 25 százalék volt. A Romániának ajándékozott területeken élõ románság számaránya is alulmaradt a történelmi Magyarország területén élõ magyarságénak. Azok az új nemzetállamok amelyek az igazságtalan diktátummal születtek, jórészt felbomlottak, részben a második világháború küszöbén, majd végleg a 20. század utolsó évtizedében. Csehszlovákia, Jugoszlávia ma már egy múló történelmi emlék. Az utóbbi területén jelenleg hét ország osztozik. E nemzetállam felbomlásához - az 1990-es években - négy véres háború vezetett. Romániától még 1940-ben elvették a két százalékban õsromán Kadrilátert, Dél-Dobrudzsát, Bukovina északi részét, és Moldva déli megyéit Ukrajnához csatolták, míg a Prut és a Dnyeszter közti területeken kialakult a Moldáviai Köztársaság, amely a gagauzoknak széles körû területi autonómiát biztosít, míg a Dnyeszter mente állam az államban. Románia azonban megtarthatta Kelet-Magyarország történelmi területeit, a Bánság kétharmadát, a történelmi Partiumot és a történelmi Erdélyt. Ez utóbbi területen uralma alatt tartja a 80 százalékarányban ma is székely magyarok által lakott Székelyföldet úgy, hogy még a hivatalos okmányokban sem lehet leírni e történelmi régió nevét. Hazugsággal kreált államok Az utódállamok jogtalanul jutottak az ezeréves Magyarország területéhez, mert azok sem gazdasági, sem történelmi elv alapján nem kapcsolódtak hozzájuk. Az igazságtalan határokat a franciák diktálták, õket csak az újonnan létrehozott államok érdekeinek kielégítése, a francia hatalmi befolyás biztosítása motiválta. Néhány politikus gerinctelen hazudozása, mint például Benes, Brãtianu és Clemenceau szerepe igen jelentõs volt abban, hogy egy történelmileg, gazdaságilag, földrajzilag egységes országot, egy nemzetet szétdaraboljanak. Természetesen, a politikai haszonlesésnek, félrevezetésnek azért lehetett eredménye, mert a nagyhatalmakat nem érdekelte az önrendelkezés magasztos elve. Közép-Kelet Európa legnagyobb tragédiájáról mondta Henri Pozzi francia újságíró, hogy e diktátum kikényszerítésben szereplõ politikusok egykor a világtörténelem szégyenpadjára kerülnek. Lloyd George, a békediktátum angol aláírója rádöbbent arra, hogy hamis és hazug dokumentumok alapján döntöttek. Lord Sydemann szintén a döbbenet hangján állapította meg, hogy a világháborúért egy olyan államot büntettek a legkegyetlenebbül, amelynek a legkevesebb felelõssége volt abban. Reméli, egyszer kiderül, hogy e szörnyû igazságtalanság mögött milyen befolyás, milyen érdekek húzódtak. Cherfis francia tábornok és író úgy érezte, hogy olyan történelmi országot vertek szét, amely a törökök el 2011. június 4.Aláírásokkal az autonómiáért - Uniós szintû kezdeményezésA Székely Nemzeti Tanács élni kíván az uniós szintû polgári kezdeményezés lehetõségével, hogy az õshonos nemzeti közösségek önrendelkezési jogát uniós szintû jogi aktus ismerje el, és sajátos jogállást biztosítson az általuk lakott régióknak. A szervezet tegnapi, marosvásárhelyi küldöttgyûlésén jóváhagyta az állandó bizottság errõl szóló, korábban elfogadott javaslatát. A polgári kezdeményezéshez legalább egymillió aláírás szükséges, ezt az Európai Unió több tagállamából kell összegyûjteni. Az SZNT ennek érdekében együtt szeretne mûködni az Európában élõ más õshonos nemzeti közösségekkel, és szorgalmazza a különbözõ európai régiók - például Skócia, Wales, �?szak-Írország, Katalónia, Baszkföld, Dél-Tirol, Korzika - közös érdekérvényesítését. Az aláírásgyûjtés beindítására még várni kell: elõbb az Európai Bizottságnak kell pontosan szabályoznia a folyamatot, majd a tagállamoknak is be kell azt építeniük országos törvénykezésükbe. Ezzel párhuzamosan azonban az SZNT képviselõi felveszik a kapcsolatot az érintett régiók vezetõivel - több térség esetében már megtörtént ez -, igyekeznek kidolgozni az együttmûködés módozatait, hiszen az õshonos nemzeti közösségek önrendelkezési jogáról szóló dokumentumot együtt kell kidolgozniuk, az aláírásgyûjtés is több országban zajlana. Ugyancsak tegnapi ülésén döntött a szervezet küldöttgyûlése a bukovinai székelyekkel való együttmûködésrõl, Potápi Árpád, a magyar Országgyûlés nemzeti összetartozás bizottságának fideszes elnöke, Bonyhád polgármestere támogatásáról biztosította a szervezetet. Farcádi Botond, Háromszék Az egyik komment felsorolta dr. Kosztin Árpád munkáit: A dákromán legenda - Keresztény kultuszhelyek Erdélyben (1989) - 2001 Magyarellenes román kegyetlenkedések Erdélyben (1998) Az Erélyben elkövetett magyarellenes román kegyetlenkedések idõrendje és leltára (2000) Magyar térvesztés, román térnyerés Erdélyben (2003) Erdély.ma 2011. június 4.A Nemzeti �?sszetartozás Napja - nemzeti emléknapA múlt év május 31-e óta június 4-e, a Magyarországot szétdaraboló, 23,4 millió lakost érintõ, az ország népességét 7,6 millióra apasztó, területét azelõtti kiterjedésének egyharmadára csonkoló trianoni békediktátum évfordulója a magyar Országgyûlés határozata szerint nemzeti emléknap Magyarországon, és az elszakított nemzetrészek nyelvi, kulturális, lelki és hitbéli kötõdései révén az utódállamok magyarok lakta térségeiben is. Nem ünnep, hanem nemzeti emléknap, a Nemzeti �?sszetartozás Napja. Ez alkalomból nem szemrehányás, hanem miheztartás végett említem, hogy a nemzeti emléknappá nyilvánítást az Országgyûlésben az MSZP elutasította - 55 szavazattal a 302 igennel szemben, annak a merjünk kicsik lenni filozofálásnak a jegyében, miszerint a javaslat rontja Magyarország jószomszédi kapcsolatait, és ez nem szolgálja a határon túli magyarok érdekeit. Az LMP-bõl tizenketten tartózkodtak. Ezek az adatok azért idõszerûek, mert egyrészt a kommunizmus félszáz éves magyarországi uralmának agymosását illusztrálják, másrészt napjainkban is láthatjuk, hogy a nemzeti összetartozás miként fest az anyaországban. A jóslat pedig, hogy a javaslat rontja Magyarország jószomszédi kapcsolatait, csak a szlovák szélsõségesek, nevezetesen Jan Slota hõzöngéseiben jelentkezett, és annak ellenére, hogy a magyar Országgyûlés által elfogadott törvény csak az anyaországra érvényes, a nemzeti összetartozás jegyében a megemlékezés általánossá vált Trianon utódállamaiban is, és az anyaország meg az elszakított nemzetrészek kapcsolatainak erõsítéséhez vezetett. Az, hogy még mindig vannak az együtt ünneplés kapcsán pártok és személyek közötti torzsalkodások, nevetséges és mellékes, maga a mozgalom a lényeg, amelynek ezen a napon, de hétköznapjainkban is a magyar-magyar összefogás igénye és gyakorlata a meghatározó eleme. A trianoni emléknap alkalmával arra a jelenségre is oda kell figyelnünk, hogy a jövõ évi választások elõfutamaként elszaporodtak a magyarságot provokáló nacionalista megnyilvánulások, a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport körül tomboló lokális hacacáré, Székelyföld brüsszeli képviseletének kiátkozása, a tanügyi törvény visszacsurgatásának kísérlete a régi mederbe. Mindezek a magyar-magyar összefogást is erõsíthetik, ha képesek vagyunk arra figyelni, hogy az ellenünk fordított fegyver visszafelé sülhet el, hisz a nemzetközi szinten is összehordott sokféle badarság önleleplezõ is lehet. Sylvester Lajos Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. június 4.A magunk szolgái legyünk!Ha összegyûjtenénk a magyar nemzeti gyásznapokat, bõven kitelne belõlük egy boldog magyar nemzeti hónap, ha azt át lehetne minõsíteni rózsaszínre. Ám jelentkeznének rögvest mások, hogy kimaradt belõle egy csatamezõ, egy szoros védelme, egy királyi vagy miniszterelnöki szerzõdés megkötése, illetve egy-egy szerzõdés fölrúgása. Egy boldog negyedévre vagy gyászosra is telne belõlük... A nagyhatalmak trianoni 1920-as parancsolata - szerzõdésnek semmiképp nem lehet nevezni, ahhoz két fél beleegyezése szükséges - tulajdonképpen az Osztrák-Magyar Monarchia szétszórását akarta és érte el. Számunkra azonban végzetes volt a parancsolat, mert szétszórta Magyarországot és a magyar nemzetet egyaránt, az ország kétharmada másé lett, akiket egy másik, a szovjet parancsra szomszédos baráti országoknak voltunk kötelesek nevezni. Nem is mellesleg, hanem hangsúllyal írom itt, hogy ez is a kommunista átkos örökség része, hiszen Románia, Szlovákia, Szerbia ma is baráti ország miközben naponta hányják sírunkra a földet, ássák a gödröket. Hadd tegyem hozzá, magyar részen hatalmas hibák is segítették eme leendõ baráti országokat minél nagyobb magyar terület elszakítására. A bennünket is háborúba rántó majdani Ausztria igényt tartott a Dunántúlra, Moson és Sopron vidékére, anélkül, hogy újjá írná a történelmünket román módra, vagy új hegy- és vízrajzi térképet vetett volna a trianoni, abszolút tájékozatlan hatalmi képviselõk asztalára, mely szerint az Ipoly folyó hajózható például... Az osztrák fél egyszerûen bejelentette - és meghallgattatott! -, hogy Ausztriának a Dunántúlra szüksége van, mert az az éléstára volt mindig, punktum. Emlékezzünk, Sopron alig-alig menekült meg, csupán egy kierõszakolt népszavazással maradhatott Magyarország része. Ez viszont soha nem valósult meg a Felvidék túlnyomó részt magyar lakta területén, az a rész ment szlovákká, szlovákba. A magyarság Trianonnal az ördögön lovagol ma is, az anyaországban is. Friss, frissebb levegõ után kapkodva, némelyes örömmel vehetjük tudomásul, hogy van még remény. Június 4-e az Orbán-kormány döntése révén immár a nemzeti összetartozás napja lett. Ennek örömértékébõl semmit nem vonhat le az emlékezés. Emlékezés arra, hogy milyen körülményeket teremt például Szlovákiában ma is a magyarok kettõs állampolgársága. Egy életünk van, s egy halálunk. Egy magyar kultúránk és egy nemzetünk. Más szolgálatot el nem ismerhetünk magyarokként, mint a nemzet és az európai, az egyetemes kultúra szolgálatát. Czegõ Zoltán Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. június 4.Krónika egy elveszett világrólA tragikus történeteket görgetõ Pusztulás (2005) a romlás feltérképezése, ahogyan kritikájában Fodor Sándor pontosan fogalmaz: A székelység még igazában fel nem mért, de a XX. század kezdetével induló tragédiájának a krónikája... napjainkig. Még be nem teljesült tragédiájáé, amelyik azonban egyre inkább kezd valósággá, szomorú valósággá válni. Másik regénye, a Besúgó voltál, szívem (2008) - mutatva, hogy Lõrincz György korántsem egy húron játszik - szarkasztikus hangvételû portré egy önkéntes besúgóról, aki számára a besúgás elsõsorban saját hatalmának jele(?) - már itt világosan látszik az irónia, hiszen milyen hatalma lehet egyáltalán egy szekus besúgónak -, de egyben életforma is, hiszen a fordulat, a nyolcvankilences változások után is folytatja, egyfolytában a leleplezõdéstõl rettegve, s egyre zaklatottabb lelkiállapotban. Addig azonban, hogy végig is gondolja az életét, képtelen eljutni, mivel teljességgel hiányzik belõle az erkölcsi érzék, akárcsak megszállott, magyarfaló tartótisztjeibõl. A korántsem magányos típus felmutatása, mindenféleképpen Lõrincz György nagy érdeme, aki most, két sikeres regénye után, válogatott elbeszéléskötettel jelentkezik (Isten köve*). Ne feledjük, Lõrincz novellákkal kezdte (Amíg csak él az ember, 1980, A hallgatás csendje, 1983, A harmadik házig, 1987), s a mûfajhoz tulajdonképpen soha nem maradt hûtlen. Egyszer már a Bukás címû könyvében (1995), megkísérelte az összegezést, de azóta eltelt tizenhat év, s regényei mellett az elmúlt idõszakban Lõrincz elbeszéléseket is írt, sõt, mondhatni, regényei mellett némiképpen a két regényhez kapcsolható tragikus vagy éppen szarkasztikus történeteiben alkotta meg legjobb elbeszéléseit. (Kuron Anna balladája, Halálodra egyedül maradsz). Ahogyan a kötet utószavában Pécsi Györgyi megállapítja: Elbeszéléseiben gyakran balladásan jár együtt lírai és tragédiás szépség. Az elhallgatott, személyes múlt, szégyenletes, iszonytató titkokat takar, gyarlóságból, gyöngeségbõl vagy hirtelen indulatból elkövetett tettek következményei nyomasztják, gyötrik a hõsöket, mint a Ballada, A titok vagy a Borcsa Márton özvegysége címû borzogatóan szép írásainak emlékezetes hõseit a régebbi idõkbõl. Bûnök nélkül büntetve is bûnhõdnek, a félmúlt ostoba és gonosz erõszakának kiszolgáltatottjai, a tragikus hálóban vergõdõ a Bukás tanítója, a különösen szívbe markoló sorsú, fenségesen tiszta Kuron Anna. Ezek az elbeszélések már kezdetektõl a nagy regények irányába mutatnak, akár bolygók körül a szatellitek kerengenek Lõrincz két regénye körül, dacosan vonzó, felejthetetlen krónikái egy félig-meddig elmúló, tragikus világnak. * Lõrincz György: Isten köve. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszerda, 2011. Válogatta: Pécsi Györgyi Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. június 4.A nemzeti összetartozás napja1920. június 4-én írták alá az I. világháború gyõztes hatalmai Magyarország képviselõivel a versailles-i Nagy Trianon kastélyban a háborút lezáró magyar békeszerzõdést. 2010. május 31-én a magyar Országgyûlés a trianoni békeszerzõdés aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Sólyom László köztársasági elnök június 3-án írta alá a törvényt, amely másnap lépett hatályba. A békefeltételeket a magyarok részvétele nélkül határozták meg a békekonferencián, amelyen a gyõztes nagyhatalmak Európa új rendjét kívánták biztosítani. Apponyi Albert, a magyar küldöttség vezetõje csak 1920. január 16-án fejthette ki a magyar álláspontot, dokumentumok és térképek segítségével mutatva be a népességföldrajzi helyzetet, történelmi és jogi érveket is hangoztatva - teljesen hatástalanul. A békefeltételeket 1920 májusában kapta meg a magyar delegáció, ezek olvastán az eredeti küldöttség lemondott, így a szerzõdést magyar részrõl Benárd Ágost népjóléti és munkaügyi miniszter, valamint Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ és megbízott miniszter írta alá 1920. június 4-én. Az aláírás percében Magyarországon megkondultak a harangok, tíz percre leállt a közlekedés, bezártak az üzletek. A 14 részbõl, 364 cikkbõl és több függelékbõl álló szerzõdés elsõ része a Nemzetek Szövetségének Egyezségokmányát tartalmazta, amely minden szerzõdésben helyet kapott. A szerzõdés kimondta Magyarország függetlenségét, meghatározta határait és megtiltotta, hogy a Népszövetség engedélye nélkül bárkivel államszövetségre lépjen. A haderõ létszámát 35 ezer fõben maximálták, megtiltották az általános hadkötelezettséget és nehézfegyverzet birtoklását, s korlátozták a fegyvergyártást. Az országnak 1921. május 1-jétõl 30 éven át jóvátételt kellett fizetnie az általa okozott háborús károkért, zálogul lekötötték az állam minden vagyonát és bevételét. A nemzetközi kereskedelemben Magyarországnak meg kellett adnia a gyõztes hatalmak számára a legnagyobb kedvezményt. A békeszerzõdés betartását nemzetközi katonai ellenõrzõ bizottság felügyelte. A szerzõdés kimondta, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott, ennek következményeként Magyarország (Horvátország nélküli) területét 283 ezer négyzetkilométerrõl 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették. A Felvidék, a Kisalföld északi fele és Kárpátalja Csehszlovákiához, Erdély, az Alföld keleti pereme és Kelet-Bánát Romániához, Horvátország, Bácska, Nyugat-Bánát, Zala megye nyugati pereme, a Muraköz és a baranyai háromszög a Szerb-Horvát-Szlovén királysághoz, Nyugat-Magyarország egy sávja Ausztriához került, Lengyelország Szepes és Árva megyékbõl kapott területeket. A magyar állam elvesztette területének mintegy kétharmadát, iparának 38, nemzeti jövedelmének 67 százalékát. A szerzõdés az etnikai helyzetet, az 1910-es népszámlálási adatokat sem vette figyelembe, így mintegy 3,2 millió magyar, a magyarság egyharmada az új határokon túlra került, felük összefüggõ tömbben a határ mentén. A békeszerzõdés tartalmazott a kisebbségek jogaira vonatkozó elõírásokat is, eszerint az ország lakosait egyenlõ jogok illetik meg nemzetiségi, faji, vallási hovatartozásuktól függetlenül, a törvény elõtt egyenlõ bánásmódban kell részesíteni õket és biztosítani kell kulturális, vallási életük zavartalanságát. A magyar nemzetgyûlés 1920. november 15-én ratifikálta, s 1921. július 26-án, a XXXIII. törvénycikkel hirdette ki a békeszerzõdést. Az 1921. december 14-16-i népszavazás nyomán Sopron és környéke az ország része maradt, északon somoskõ és környéke (kivéve a Somoskõújfalui várat) 1923-ban tért vissza. A döntés sokkolta a magyar társadalmat, a két világháború közti években az ország meghatározó külpolitikai célja Trianon revíziója lett. Magyarország 1938-ban az elsõ bécsi döntéssel visszakapta Szlovákia csaknem kizárólag magyarok lakta déli részét, majd 1939-ben Kárpátalja fennmaradó részét. 1940- ben a második bécsi döntés révén �?szak-Erdélyt és a Székelyföldet, 1941-ben Jugoszlávia német megszállása után visszakerült a Délvidék is. Akkorra Magyarország Trianonban megállapított területe közel kétszeresére nõtt, s a Kárpát- medencében élõ magyarság túlnyomó része ismét a határok közé került - de ennek ára a háborús részvétel volt a fasiszta Németország oldalán. Az 1947. február 10- én aláírt, a II. világháborút lezáró párizsi béke lényegében a trianoni határokat állította vissza, semmisnek nyilvánítva a bécsi döntéseket, sõt Csehszlovákia megkapott három Pozsony környéki falut is a Duna jobb partján. Népújság (Marosvásárhely) 2011. június 4.Június 4-ét nem lehet kitörölni a nemzet emlékezetébõlMa elsõ alkalommal ünneplik a nemzeti összetartozás napját A nemzeti összetartozás napját ünneplik ma szerte a Kárpát-medencében. Tavaly május 31-én a magyar Országgyûlés a trianoni békeszerzõdés aláírásának napját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. 1920. június 4-én írták alá ugyanis az I. világháború gyõztes hatalmai Magyarország képviselõivel a versailles-i Nagy Trianon kastélyban a háborút lezáró magyar békeszerzõdést. Sólyom László köztársasági elnök június 3-án írta alá a nemzeti összetartozás napját kinyilvánító törvényt, amely másnap lépett hatályba. Nagy Anna magyar kormányszóvivõ tegnapi nyilatkozata szerint a békeszerzõdés és határvonalak ellenére igenis létezik összetartozás a magyarok között. Magyarország kolozsvári fõkonzulja a Szabadságnak adott nyilatkozatában közölte: június 4-ét nem lehet kitörölni a nemzet emlékezetébõl. Hasonlóan vélekedett Egyed Ákos történész, az EME volt elnöke is, aki szerint minden nemzet életében nagyon fontos a szolidaritás érzésének az erõsítése. Nagy Anna felidézte: egy évvel ezelõtt döntött úgy a magyar Országgyûlés, hogy a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítja a trianoni békeszerzõdés aláírásának napját, s a parlament döntése egy hosszú, csaknem egy évszázados folyamatot zárt le. Ugyanis több mint kilencven éve írták alá a szerzõdést, és az azóta eltelt idõszak alatt voltak olyan évek, évtizedek, amikor nagyon sokan nem is tudtak errõl az évfordulóról, hiszen az volt a hatalom célja, hogy ezt elfelejtesse az emberekkel. Ám még azokban az években is - folytatta -, amikor ugyan tudtak Trianonról, az emberek akkor sem tudták pontosan, hogyan viszonyuljanak hozzá. A magyar kormányszóvivõ szerint fontos, hogy megerõsítsék azt a fajta összetartozást, amely békeszerzõdések és határok ellenére igenis létezik a magyarok között. Ennek - mint mondta - számos jele van, például a különbözõ katasztrófák idején, amikor bebizonyosodik, mennyire mûködik az emberek között az összefogás, az összetartozás. Ami közös bennünk, amitõl valóban összetartozunk, az sokkal több, mint a földrajzi határok, hiszen a kultúránk, a nyelvünk, az értékeink és a történelmünk az, ami igazán erõs összekötõ kapocs - fogalmazott, hozzátéve: az összetartozást erõsíti az az ismeretanyag is, amelyet a gyermekek kapnak az iskolákban azért, hogy õk már ne úgy nõjenek fel, mint ahogy például az én nemzedékem is felnõtt, hogy agyonhallgatták és eldugták Trianont. Az iskolai megemlékezések elõkészítésének megkönnyítésére 131 oldalas pedagógiai háttéranyag készült a nemzeti összetartozás napjáról. A szombati rendezvényekrõl szólva a kormányszóvivõ kifejtette: a megemlékezésre több helyen is lesz lehetõség majd az országban, így például �?pusztaszeren és Sárospatakon. A fõvárosban szombat reggel felvonják a nemzeti lobogót az Országház elõtt, a Kossuth Lajos téren, a budai Várban pedig délelõtt Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, Hoffmann Rózsa oktatásért felelõs államtitkár és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelõs helyettes államtitkár köszönti a Szentháromság térrõl határon túli tanulmányi kirándulásra induló diákcsoportokat. A tanulók többek között Beregszászra, Kassára, Révkomáromba, Dunaszerdahelyre, Pozsonyba, Vereckére, Ungvárra és Fülekre utaznak. A Parlamentben ismét ingyenes nyílt nap lesz. Nagy Anna tájékoztatása szerint a nemzeti összetartozás napján mintegy négyszázan vehetik át a magyar állampolgárságot igazoló dokumentumaikat országszerte, így például Hódmezõvásárhelyen, Egerben, Hajdúnánáson, Baktalórántházán, Békéscsabán és Budapesten, valamint külföldön is, többek között Ausztráliában. Több erdélyi és partiumi városban is megünneplik szombaton a nemzeti összetartozás napját, a legtöbb helyen a magyar politikai és civil szervezetek közösen emlékeznek a trianoni békeszerzõdés aláírásának évfordulójára. Szilágyi Mátyás, Magyarország kolozsvári fõkonzulja a Szabadságnak adott nyilatkozatában emlékeztet arra, hogy a nemzeti összetartozás napja, az állampolgársági törvénnyel együtt régi elmaradást pótol, és a magyar nemzet kulturális összetartozását hivatott kifejezni. Ma Magyarországon és a határon túli magyarság lakta területeken méltó megemlékezéseket tartanak, a fõkonzul Detrehemtelepen, magyar honvédek tiszteletére állított kopjafa-avatáson vesz részt, és ünnepeli a nemzeti összetartozás napját. A magyar diplomata szerint június 4-ét nem lehet kitörülni a nemzet emlékezetébõl, állandó figyelmeztetõ jelként kell érzékelni. Ugyanakkor hangsúlyozta: nem gyászkultusz a nemzeti összetartozás napja, hanem elõre mutat, önbizalmat és tartást sugall, valamint a közös célokban való gondolkodásra serkent. Szilágyi Mátyás ennek szellemében kívánt méltó ünneplést minden magyarnak. Lapunk kérdésére, hogy miképpen vélekedik a nemzeti összetartozás napjáról, Egyed Ákos történész, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) volt elnöke kifejtette: a szolidaritás fontos minden nemzet életében, mert a történelmi pillanatokban nagy szükség van rá. A történész vallomása szerint a legnagyobb és legfontosabb emberi közösség pedig továbbra is a nemzet. Szabadság (Kolozsvár) 2011. június 4.Csoóri Sándor esete a válaszúti kollégium gyermekeivelCsoóri Sándor Hova megy a hegy? címû, idén megjelent verseskötetét mutatták be tegnap délután a Gaudeamus Könyvestboltban a Kolozsvári �?nnepi Könyvhét keretén belül. Ugyan a szerzõ betegsége miatt nem lehetett jelen az eseményen, a kiadvány ifjú illusztrátorai, a válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány gyermekei annál inkább. Miután a kis, népviseletbe öltözött emberpalánták elfoglalták helyüket, kezdetét vehette a verseskötet rajzainak története. Eszenyei Farkas Gábor a Mezõségi Szórványkollégium nevelõje elmondta: februárban kérte fel õket a kiadó képviselõje arra, hogy a kötethez kölcsönözzék a diákok néhány rajzát, de Majó Melinda a válaszúti iskola mûvészeti vezetõje jobbnak látta, hogy ha a kötetben szereplõ 71 vers mellé vadonatúj illusztrációk készülnek. Így két hét alatt megszülettek az alkotások: harminc gyermek 76 rajzát lehet megtekinteni az áprilisban Budapesten is bemutatott kiadványban. Eszenyei Farkas Gábor a szórványkollégiumról és a kollégiumot mûködtetõ Kallós Zoltán Alapítványról is beszélt. Elmondta: jelenleg 61 gyermek jár a válaszúti iskolába, ebbõl 34 a szórványkollégium bentlakója. A diákokat a környéken található 22 faluból gyûjtik össze. - Igaz, hogy családjuktól távol vannak a gyermekek, de a szórványkollégiumban igyekszünk a lehetõ legjobb környzetet biztosítani számukra - mondta a nevelõ. Hozzátette: az alapítvány és szórványkollégium munkatársai számára fontos a mezõségi hagyományápolás, és értékek megõrzése. Errõl meg is bizonyosodhattunk, amikor a könyvbemutatón Csoóri Sándor versei mellett válaszúti népdalokat énekeltek az óvodás és elemista diákok, akik befejezésképpen egyenként saját rajzukat is bemutatták a jelenlevõknek. (dézsi) Szabadság (Kolozsvár) 2011. június 4.Könyvkiadás - honnan hová?Budapesten ezekben a napokban zajlik a 82. �?nnepi Könyvhét, a magyar irodalom és a minõségi könyvkiadás egész Európában páratlan hagyományú és kisugárzású rendezvénye. Idén a könyv ünnepe nemcsak Budapestre, hanem Balatonfüredtõl Debrecenen, Miskolcon, Szegeden át Vácig több mint félszáz vidéki városra is kiterjed, s túlzás nélkül történelmi jelentõségû, hogy 1941 óta, azaz 70 év elteltével idén újra van magyar könyvhét a határon túl is, a Romániai Magyar Könyves Céh és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülése közös szervezésében, Kolozsvárott. Az idei Könyvhétre és a Gyermekkönyvnapokra 116 kiadó (ebbõl 19 határon túli mûhely - köztük az Irodalmi Jelen is) 385 újdonsága látott napvilágot, kizárólag magyar szerzõk mûvei. A Gyermekkönyvnapokra 32 újdonság jelent meg. Gutenberg korszakújító találmánya ellenére a könyvnyomtatás fejlõdése nem volt egyenes ívû. Mindig és mindenütt szorosan összefüggött az írás és olvasás elterjedésével, a gazdasági-társadalmi fejlõdéssel, a civilizációs folyamatokkal, az emberek érdeklõdési vágyával. A sötétnek tartott, ellentmondásokkal telített középkorban, amikor eretnekeket égettek máglyán, boszorkányokat küldtek a halálba, s a vallási türelmetlenségnek igen tágak voltak a határai, Európa egyes országaiban az egyházak, uralkodók, arisztokraták körében divat volt a könyvgyûjtés és olyan tékák alapjait vetették meg, mint a vatikáni, a szentgalleni, a pannonhalmi vagy akár Mátyás király híres könyvtára. Késõbb, a felvilágosodás fáklyahordozói meg voltak gyõzõdve a tudás megõrzésének és továbbadásának fontosságáról, életre hívták és berendezték nagy könyvtáraikat. Erdélyben a Batthyaneum, a Bethlen Kollégium nagykönyvtára, a vásárhelyi Teleki Téka - hogy csak a legismertebbeket említsük - mindmáig különbözõ korok szellemi kihívásainak kiapadhatatlan ismeretforrásai. �?sszeállításunkkal egy kis visszapillantásra invitáljuk a kedves Olvasót. Nem csupán státusszimbólum Régi aradi könyvek Gutenbergtõl hosszú idõn át a könyvkiadás mindig a nyomdák elterjedésének, kapacitásának, mûszaki lehetõségeinek a függvénye volt. A kiadói hálózatok szövevénye a 19. században terjedt el. Addig a szerzõ egyenesen a nyomdába vitte, és saját zsebébõl, vagy valamelyik mecénás támogatásából fizette könyve kinyomtatását. Olyan városban, ahol volt e célra alkalmas nyomda. Arad sajátos fejlõdésének feltételei miatt e téren nem tudott az élvonalba kerülni. Számos erdélyi, partiumi, temesközi városban évszázadokkal korábban nyíltak meg a nyomdák. Nagyszeben, Brassó, Debrecen, Nagyvárad, Temesvár után meglehetõsen késõn, 1818-ban kezdte el mûködését Aradon az elsõ nyomda, amelyet a német ajkú Michek Anton (Antal) rendezett be. Pár évvel késõbb, 1835-ben a temesvári Klapka József, a hõs honvédtábornok édesapja nyitott meg egy fiókvállalatot Aradon, de ezt hamarosan eladta Beichel Józsefnek, majd Schmidt Ferenc lett az új tulajdonos. Amint a legtöbb erdélyi városban, Aradon is elsõsorban a német iparosok mestersége volt a nyomdászat. A korabeli helyi viszonyokra jellemzõ, hogy csak két olyan könyvrõl tudunk, amely az említett tulajdonosok keze alatt látott nyomdafestéket: Peretsényi Nagy László a Menyegzõi vers c kötete Michek nyomdájából került ki 1819-ben, a Magyar amazonok története címû munkáját Klapka adta ki 1826-ban. A 18. században megtelepedõ, iskolaalapító minoriták szépen gyarapodó tékájának kötetei jó ideig külföldi híres nyomdákból kerültek ki. Bár az is igaz, hogy az 1848-as forradalom elõtti években, sõt jó ideig azután is, nem mindenik helyi nyomda találta fontosnak cégjelzésének feltüntetését egy-egy kiadványon. Megelégedtek a város és az évszám feltüntetésével. Az említett okok miatt nem tudjuk pontosan, melyik a legrégibb Aradon kiadott könyv. Ismereteink szerint Peretsényi fent említett két kötete. �?rdekes, hogy a szerzõ leghíresebb munkája, A régi Orod vagyis a mostani Aradnak dolgai pár évvel korábban, 1814-ben nagyváradi nyomdából került ki. Az 1844-ben megjelentetett Aradi Vészlapokat Bohus Jánosné Szögyén Antónia kezdeményezte a Maros-árvíz károsultjainak megsegítésére. Megszerkesztésével Császár Ferenc helyi tollforgatót bízta meg. A kötetben a kor jeles írói - Bajza, Eötvös, Vörösmarty - közölték írásaikat, és a bevételt fordították karitatív célokra. A szabadságharc leverése utáni megtorlás elsõ évtizedében a lappróbálkozások is kudarcba fulladtak, a helyi tollforgatók a szebb idõkre vártak. (Az egyetlen kivétel Bettelheim Vilmos könyvkereskedõ kitartásának és kapcsolatainak köszönhetõ Alföld c. lap, amely 1861-ben jelent meg.) Aradon, a mártírok városában az osztrák titkosrendõrség, a cenzúra fokozottan éber volt. A magyar könyvkiadás gondolata eleve kudarcra ítélt vállalkozásnak tûnt, nem is szólva a vele járó hatósági zaklatásokról. Egy kiadványnak mégis sikerült kijátszania az önkényuralom elnyomó szerveinek éberségét. Az Arad Megyei Xenopol Könyvtár õrzi Balló Benjamin lelkész Aradi utasítónaptár az 1856. szökõévre c. kalendáriumának egyetlen példányát. Fábián Gábor - az Aradon élõ polihisztor és jeles mûfordító, a Magyar Tudományos Akadémia tagja - munkáinak többsége ebben az idõben Budán vagy Pesten látott nyomdafestéket. Ennek oka talán abban keresendõ, hogy, bár a haditörvényszéktõl kegyelmet nyert, és a politikától teljesen visszavonult, a helyi titkosrendõrség mégis állandóan figyelte, és többször tartottak otthonában házkutatást. Lakatos Ottó monográfiája szerint egy ilyen alkalommal kobozták el Fábiántól Valerius Maximus mûvének nyomdakész állapotban lévõ fordítását, amelyet soha többé nem tudott visszaszerezni. Késõbb is csak Titus Lucretius A természetrõl c. tankölteményének külön kiadását jelentette meg Aradon 1873-ban, Réthy nyomdájában. A vidék másik nagyjának, a pankotai születésû Csiky Gergelynek, még a díszpolgári oklevelét is egy fõvárosi nyomdában rendelték meg. Mindmáig nélkülözhetetlen forrásmunkák A kiegyezés utáni nagy gazdasági fellendülés elsõ idõszakában csupán néhány évkönyv, majd több tankönyv, egyletek, társaságok, közkönyvtárak, pénzintézetek könyv alakú kiadványai láttak napvilágot Aradon. A kor helyi tollforgatóinak többsége vagy ismertebb fõvárosi, budai, kassai nyomdákban jelentette meg munkáit, vagy beérte az Alföld, Az Arad és Vidéke, vagy az Aradi Közlöny tárca rovataival. Az elsõ szerény áttörés a nagyobb tanulmányok szerzõivel hozható összefüggésbe. Szöllösy Károly 1879-ben kiadta Arad sz. kir. város és megye összes népoktatási intézeteinek névsorát, 1879-ben pedig Az Aradvidéki-Tanítóegylet tíz évi mûködése c. összeállítást. Lakatos Ottó 1881-ben jelentette meg Gyulai István nyomdájában Arad története címû háromkötetes monográfiáját. Réthy Lipót és fia nyomdájából került ki 1890-ben Némethy Károly tanító és mûfordító összefoglaló tanulmánya: Arad város tanügyi története. A kötet megjelenésében már szerepe volt a z 1881-ben megalakult Kölcsey Egyesületnek. Ugyancsak a város szellemi életének kovászaként mûködõ, idén fennállásának 130. évfordulóját ünneplõ egyesület javaslatára állítja össze Varga Ottó helyi tanár az Aradi Vértanúk albumát, amely hatalmas könyvsiker, és késõbbi újabb három kiadása és tekintélyes példányszáma ellenére ma is ritkaság. A nagy lélegzetû és horderejû könyvekre a koronát Márki Sándor teszi fel 1895-ben Arad vármegye és Arad Szabad Királyi Város Története címû monográfiájával. A monográfia bizottság gondozásában jelent meg, és mindmáig a kutató számára megkerülhetetlen forrásmû. A grafikai megjelenítés szempontjából kimagasló a szép papíron, színvonalas fotókkal illusztrált album, Az Aradi Elsõ Takarékpénztár hatvan évének története, amelyet 1901-ben a pénzintézet adott ki. Jelentõségében pedig legalább ilyen értékes Galsai Kovách Ernõ 1911-ben megjelentetett Aradvár és Aradváros ostroma c. könyve. Helyi szerzõk, költõk egy-egy aradi kiadású szépirodalmi munkája az elsõ világháború végéig viszonylag csekély példányszámban és kivitelezésben került a könyvesboltokba. Közöttük említhetjük meg Cziffra Géza, a késõbbi ismert filmrendezõ Ketten vagyunk verseskötetét, Csécsi Erzsébet, Antalné Kelecsényi Márta, Dá 2011. június 4.Régi barátság felújításaA korondi irodalmárok és a Salamon Ernõ Irodalmi Kör tagjai között rég tartó kapcsolat felfrissítésére is alkalom a június 7-én, kedden délután 5 órakor, Gyergyószentmiklóson, a Tarisznyás Márton Múzeum kávéházában tartandó irodalmi találkozó. A Kriterion Kiadónál megjelent, Katona �?va szerkesztette 111 vers a Sóvidékrõl címû versgyûjteményt és a korondi Hazanézõ folyóiratot is magukkal hozzák barátaink. Az antológiát Katona �?va színmûvész, a Hazanézõt Ambrus Lajos költõ mutatja be. Vendégeink között - mások mellett - ismételten üdvözölhetjük Király László költõt, Majla Sándor költõt, szerkesztõt. A találkozóra minden érdeklõdõt szeretettel várunk. irodalmikor.wordpress.com 2011. június 4.�?nnepélyes eskütétel HódmezõvásárhelyenVállalni kell a csatákat és állni kell a sarat, mert döntõ ütközetek nélkül háborúkat sem lehet megnyerni A nemzeti összetartozás napján, a trianoni békediktátum 91. évfordulóján hetvenöt visszahonosított magyar - köztük Tõkés László püspök, EP-alelnök három gyermeke - tett állampolgársági esküt a Csongrád megyei Hódmezõvásárhelyen. Az ünnepségen jelen lévõ Tõkés László európai parlamenti alelnök beszédében kifejtette, hogy a nemzetegyesítés útján még sok csata áll elõttünk. Vállalni kell a csatákat és állni kell a sarat, mert döntõ ütközetek nélkül háborúkat sem lehet megnyerni - hangsúlyozta. Hódmezõvásárhely városházájának dísztermében hetvenöt határon túli magyar tehette le állampolgársági esküjét a trianoni békeszerzõdés aláírásának évfordulóján, a nemzeti összetartozás napján. Az esemény a Himnusz közös eléneklésével, illetve szavalattal kezdõdött. A Nagyváradról, Marosvásárhelyrõl, Nagybecskerekrõl, Szabadkáról, Horgosról, Péterrévérõl, Zentáról, Adáról, �?becsérõl, és Magyarkanizsáról érkezett vendégeket Lázár János polgármester, a FIDESZ országgyûlési frakciójának vezetõje köszöntötte. A városi elöljáró köszöntõjében kifejtette, hogy régóta várt választóvonal a mostani eskütétel nem csak a fogadalmat tevõknek, hanem az egész magyarságnak. A honosítás lezárja a jelzõs szerkezetes magyarság korszakát, mondta, majd hozzátette: ez az utolsó alkalom, amikor a ma esküt tevõket bárki megkülönböztetheti nemzettársaitól. Brüsszelben és Budapesten egyaránt az a parlamenti képviselõk célja, hogy igazságot szolgáltassanak azoknak, akik az elmúlt évtizedekben kisebbségbe szorultak. A nemzeti összetartozás napja nem Trianon lezárását jelenti, hanem a 2004. decemberi népszavazás igazságtalanságának kiküszöbölését - jelentette ki a polgármester. A szétszakított magyarság sebeire a gyógyírt a schengeni övezethez való csatlakozás hozhatja el. Lázár János hangsúlyozta, hogy az egyszerûsített honosítási eljárás még csak az elsõ lépés abból, ami az Országgyûlés elõtt áll. A 21. századi magyarság elõtt, itt a Kárpát-medencében, különösképpen a határon túli politikai és gazdasági elit számára is nagyon fontos kihívás, hogy milyen irányba haladunk, mi az összenemzeti felelõsség, hogy vajon képesek leszünk megtartani a határon túli magyarságot, vagy magyarok százezreit veszítjük el az asszimiláció vagy az elvándorlás tengerében. (.) Nem csak optimizmusra, hanem félelemre, aggódásra és a nehéz idõkre való felellõségre is bõségesen van okunk - zárta beszédét Lázár. 2011. június 4.Különvélemény jeles napokonA múlt hétvégén a hõsök napját ünnepelte a mai magyar hivatalosság, minthogy az elsõ Orbán-kormány idején törvénnyel újították fel a Horthy-korszakban bevezetett ünnepet. A kormánytelevízió híradójában folyamatosan ismételték, hogy a világháborús hõsök a hazáért harcoltak, a haza védelmében áldozták életüket. Ma a nemzeti összetartozás napja következik, minthogy elsõ döntéseinek egyikeként azzá nyilvánította Orbán forradalmi országgyûlése a trianoni békeszerzõdés aláírásának évfordulóját. A békeszerzõdés aláírása, a történelmi Magyarország felbomlása úgymond a legújabb kori magyar történelem legnagyobb tragédiája. Különvéleményt jelentek be. Nem gondolom, hogy a trianoni békeszerzõdés aláírása sorstragédia lenne. Tudjuk: az 1910-es népszámlálás szerint a történelmi, Horvátországgal együtt vett Magyarország lakosságának 48 százaléka volt magyar nemzetiségû. Mégpedig a magyar állam által rendezett népszámlálás szerint - amely ezt az arányt csak felfelé torzíthatta -, és olyan évtizedek után, amikor nagy erõfeszítések történtek a nemzetiségek asszimilációjára. E népszámlálás szerint több mint tízmillió román, szlovák, szerb, német és ukrán vagy ruszin, ahogy tetszik, élt kisebbségi sorban. A horvát és szlovák nép egésze élt a magyar állam fennhatósága alatt, saját államiság nélkül. A trianoni békeszerzõdés révén ez megfordult: három és félmillió magyar került kisebbségi sorba a határ túloldalán. Egyszer már megírtam, most elismétlem: míg Trianon elõtt a Kárpát-medence lakosságának 52 százaléka élt kisebbségi sorban, közvetlenül Trianon után csak mintegy 30 százaléka, ma pedig (a cigányoktól eltekintve) alig 10-12 százaléka. Ha a kisebbségi helyzetet valaki rossz dolognak tartja - márpedig a Trianon miatt kesergõk a magyar kisebbségeknél nyilvánvalóan annak tartják -, akkor a trianoni határokat igazságosabbnak kellene tartaniuk, mint a történelmi Magyarország korábbi határait. Akkor legfeljebb a trianoni határváltozások mértékét tarthatják igazságtalannak (hiszen a harminc-ötven kilométerrel odébb megvont határok esetén még kevesebben kerültek volna kisebbségi helyzetbe, és emiatt a konkrét határokat joggal tarthatták akkor igazságtalannak), de nem a változtatás tényét. Aki magát a változtatás tényét kifogásolja, s aki ezen az alapon tekinti nemzeti tragédiának a trianoni békeszerzõdést, az úgy gondolja: a magyaroknak több joguk van arra, hogy saját államukban éljenek, mint a románoknak, szlovákoknak, horvátoknak, szerbeknek és ukránoknak. �?n nem tudom így gondolni. Igazából nem Trianon volt igazságtalan, hanem az asszimilációs politika: a magyar államé a nemzetiségekkel szemben Trianon elõtt, és a szomszéd államoké a magyar kisebbségekkel szemben Trianon után, különösen pedig a kommunista rendszerekben, 1945 után. Azért különösen azokban, mert totális államban súlyosabb következményei vannak annak, ha az állam a többségi népességé, mint plurális demokráciában - erre mutatott rá Duray Miklós könyvéhez írott emlékezetes elõszavában Csoóri Sándor. Mellesleg a nemzeti összetartozás ünneplése egy fikciót ünnepel. Egységes magyar nemzet - hiába iktatja törvénybe e szókapcsolatot a Fidesz - kilencven évvel a történelmi állam felbomlása után nincs. A németek és az osztrákok a közös nyelv és kultúra, meg a távoli múlt közössége ellenére nem egy nemzet, az utóbbi háromszáz évben történetük szétvált. Hasonlóképpen a magyaroknál: a nyelv, a kultúra, a távolabbi történelemre vonatkozó tudat és érzésvilág közös, ugyanakkor a mindennapi élet élményvilága, szaktudás-anyaga, az elmúlt évtizedekre vonatkozó történelmi tudásanyag már más, mint ahogy más, mert más államhoz kapcsolódik a gazdasági és szociális érdekek szövevénye. A nemzeti összetartozás jelszava nemcsak ezt a kõkemény realitást tagadja, de harcias igénybejelentés is: ha területi igényeket nem lehet támasztani, a Fidesz lakossági igényeket támaszt bejelenti igényét a szomszéd országokban kisebbségben élõ magyarok - állampolgárként, esküjükkel a magyar államnak hûséget fogadóként - ide tartozására. Ez szembeállítja õket azzal az állammal és politikai közösséggel, amelyben élnek, megakasztja integrálódásukat abba a társadalomba, és súlyosan megosztja a szomszéd országok magyar kisebbségi közösségeit is. Aki politikusként 2011-ben egységes magyar nemzetben gondolkodik, az azzal a múltbeli politikával azonosul, amely hasonlóképpen gondolkodott, vagyis a revíziós politikával, amelynek jegyében Magyarország belépett a második világháborúba. Az mondhatja azt, amitõl a múlt vasárnap zengett minden tv-híradó, hogy a második világháborúban elesett magyar katonák a hazájukat védték. Valójában a Szovjetunió megtámadásához, Ukrajna feldúlásához semmiféle magyar érdek nem fûzõdött. A magyar hadsereg Hitler háborús céljait szolgálta, amikor az ország bekapcsolódott a háborúba. �?s természetesen a területi revíziót, hiszen a románokkal és szlovákokkal versengett Magyarország, amikor a németek mellé állt, hogy megtarthassa, amit Hitlertõl és Mussolinitõl Bécsben kapott. Ez lett volna a haza védelme? Így függ össze a Trianonnal kapcsolatos propaganda és a hõsök napja a második világháborús magyar szereppel való látványos azonosulás. Más alkalommal, a fõváros fideszes vezetésének utcanév-politikájával, a Roosevelt- és a Moszkva-tér átnevezésével kapcsolatban már elmondtam: Tarlósék lélekben utólag is az egykori tengelyhatalmakhoz csatlakoznak, és szembefordulnak az antifasiszta koalícióval. Ugyanezt jelenti a hõsök napja is. Európa felvilágosult tájain demokratikus politikus nem azonosul azzal, hogy országa a második világháborúban Hitler szövetségében vett részt. Hogy a magyar jobboldal semmit sem tanult az elmúlt száz évbõl, azt tudjuk, egyre világosabban látjuk. Baloldaliaknak és liberálisoknak azonban nem kellene elfogadniuk ezt a történelemfelfogást, nem kellene trianoni tragédiáról beszélniük. Bauer Tamás Galamus.hu 2011. június 5.Egy év alatt 200 ezer lakos telefonját hallgatták leEgy év alatt 200 ezer romániai lakos telefonját hallgatták le - derül ki az Igazságügyi Minisztérium egyik dokumentumából. Ez azt jelenti, hogy a telefontársaságok napi 548 esetben szolgáltattak ki magánjellegû beszélgetéseket, levelezéseket, IP-címeket a román igazságszolgáltatás számára. Az adatok hivatalosak, és az Igazságügyi Minisztérium érveit tartalmazó listán szerepelnek egy olyan javaslat részeként, amellyel a szaktárca szeretné megváltoztatni a jelenlegi Büntetõ Törvénykönyvet. A dokumentumot elfogadta a parlament, ám még nem lépett hatályba. Az új törvény értelmében az ügyészek nem lesznek többé jogosultak telefonok lehallgatására, ez a jog átszáll a jogbírákra (új intézmény, amelyet ugyanezzel a javaslattal hoznak létre). Paprika Rádió Erdély.ma 2011. június 5.Lezárni a múltat, vagy kizárni - Mindenki Trianontagadó?A múltat mi nem tudjuk lezárni, konfliktuskerülésbõl inkább kizárjuk az életünkbõl, amivel csak tovább fertõzzük a sebeket. A politikai korrektséget úgy értelmezzük, hogy mindenért mi vagyunk a hibásak, azt viszont képtelenek vagyunk megjegyezni, hogy Szlovákia fõvárosa nem Pozsony, Mathias Rex szobra pedig Cluj Napoca fõterén áll. Trianon üzenete a 91. évfordulón. Fura szerzetek vagyunk a világban mi, magyarok. Magunk között nyugodtan bevallhatjuk, amíg egy sorscsapás után más népek szorosan megmarkolják egymás kezét, addig mi azonnal egymást vádoljuk, és bosszúból megpofozzuk a szomszédot. Mert õ van ott. A két magyar három párt fokozottan igaz történelemértékelésünkre, 1100 év eseményeibõl egyedül az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot tudjuk egyként, hõsi helytállásként értelmezni. Persze mi lenne az ellenpélda 2011. június 4-én, mint a ma 91 éve aláírt trianoni békediktátum. Trianonnal kapcsolatban ma a legjózanabbak is csak annyit mernek mondani, hogy a múltat le kell zárni. Le kell, mert ez az egyetlen megoldás, de ehhez nem árt kissé elgondolkodni a múlt természetén. Nagyon kényes ugyanis. Beszélni kell róla, beszélni vele, sírni rajta és nevetni, tudomásul kell venni, hogy ami az egyiknek öröm, az a másiknak szinte biztosan fájdalom. A múltat akkor zártuk le, ha kivettük a szálkát, még akkor is, ha tudjuk, a seb talán soha nem gyógyul. Ekkor ünnepelhetünk vagy gyászolhatunk úgy, hogy közben elismerjük a másik fájdalmát és örömét, és a saját bánatunkat nem kényszerülünk titkolni, netán letagadni. Lezárni vagy kizárni A múlt másik furcsasága, hogy igazán akkor él, miután lezártuk. Ha már egymás szemébe néznek az egykori ellenségek, ha tiszteletet kap a gyõztes és a legyõzött is. Ekkor a múlt a mindenki által vágyott jövõ alapja lehet, és valóban közösséget kovácsol nemzeten belül, de népek között is. Mi azonban erre képtelenek vagyunk. Akár gyávaságnak beillõ lustaságból, akár konfliktuskerülésbõl, de a múltat mi nem lezárjuk, hanem kizárjuk. Nem távolítjuk el a szálkát, hanem hermetikusan lezárjuk a sebet. Elõsegítjük a gennyesedést, a további fertõzést. Szélsõségesek kapnak teret itthon, magyart vernek a Délvidéken, Rákóczi városában büntetik a magyar szót, lebontatják a székelykapukat Székelyföldön. A magyar miniszterelnök pedig román kollégájával koccint Erdély elcsatolásának évfordulóján. �?szintén: létezik olyan jóérzésû román ember, aki elvárja, hogy megünnepeljük az országunk megcsonkítását? Aki nem szánalomra méltónak tartja ezt a gesztust? Eszébe jutna-e bárkinek is Szlovákiában magyarokkal ünnepelni az I. bécsi döntést? Pedig miért ne? A nagyhatalmak hozzájárulásával létrejött szerzõdés volt, ahol 80 százalékban magyarok lakta területek csatlakoztak az anyaországhoz... Persze, miért bántsuk a szomszédos országok önérzetét, inkább felejtsük el a magunkét. Csakhogy cserébe masírozó nácikat kapunk, utcai tüntetések, parlamenti beszédek hangvétele miatt kell magyarázkodnunk, egy végletesen meghasonlott társadalomban kell élnünk. Azzal, hogy a múltunkat kizárjuk, magunkat és környezetünket fertõzzük. Egyszerûen nem merjük kimondani, hogy fáj Trianon, fáj a hárommillió magyar, történelmi és kulturális múltunkat rejtõ tájaink elvesztése, hogy nosztalgiával tekintünk a Kárpátok természeti kincseire. Az lenne beteges, ha nem így lenne. �?s a szomszédaink? �?k is tudják, mi a veszteség, õk is tudják, nem gondolunk területi revízióra, de õk is elvárhatják, hogy õszintén éljünk egymás mellett és egymással. Továbblépni õk is csak úgy tudnak, ha megszüntetjük a tabukat, ha kihúzzuk a szálkát és együtt ápoljuk a sebet. Gondoljunk csak bele, egy szerb átlagpolgár mikor fog rácsodálkozni, hogy Koszovóban is élnek szerbek, vagy keleti szomszédunk mikor hagyja magára a milliós moldovai románságot? A mi múltkizárásunk bosszúja, hogy ma sokan Magyarországon nem értik, miért beszélik román állampolgárok tömegei kiválóan a magyart. Mi már azt is kitaláltuk magunknak, hogy Trianon jogos büntetés volt a magyar kormányok hibás politikája miatt: elnyomtuk a nemzetiségeket, ráadásul a magyarok kisebbségben éltek Nagy-Magyarországon - olvassunk csak bele néhány témába vágó fórumba a neten. Ez lett mostanra a politikailag korrekt hozzáállás, ami nemcsak butaság, de önpusztító is. Sajátos polkorrektség A Magyar Királyság területén a magyar népesség 54 százalékot tett ki 1910-ben, a további 46 százalékon tucatnyi nemzet osztozott, a legnagyobb arányban (Horvátország nélkül), 16,1 százalékban románok, 10,9 százalékban szlovákok, 10,4 százalékban németek és 3 százalékban szerbek. Vagyis a korabeli Magyarország legnagyobb lélekszámú kisebbsége meg sem közelítette az ország összlakosságának 20 százalékát. A polkorr nevében jegyezzük meg, hogy bár a tíz százalékot alkotó szlovákság miatt tarthatott igényt a leendõ Csehszlovákia majdhogynem 70 ezer négyzetkilométernyi területre, a szétszórt tömbökben élõ, csaknem kétmillió fõs német nemzetiséget a nemzeti önrendelkezés jegyében senki nem jegyezte. A csehszlovákok késõbb magyarok tömegeivel együtt egyszerûen átdobták a határon, a románok pedig fejenként eladták õket Németországnak. Akik maradtak, azok pedig a magyarok jogfosztottságában osztoztak. �?vszázadok szabadságharcai után - amelyekben egy kivétellel a királyság minden nemzetisége vállvetve küzdött az elnyomás ellen - 1867-ben ha a függetlenséget nem is sikerült kivívni, de a birodalomalkotó egyenrangú fél státuszát igen. Ezt az akkori politikusok féltékenyen õrizték, amiért talán egyetlen kor egyetlen bírája sem vetne rájuk követ. A kisebbségek igényeinek növekedésében viszont a magyar vezetõ elit a monarchia létét látta veszélyben, ezért a korábban példaértékû nemzetiségi törvény után egyre szigorodott a kisebbségi politika. Ez tény. A kérdés viszont költõi: vajon ha teljes autonómiát adnak a kisebbségeknek, ha állam az államban jogokat bír a románság, szerbség, szlovákság a világháború után, vajon akkor nemet mondtak volna az anyaországukkal való egyesülésre? A szakadás feltételezhetõen mindenképp bekövetkezett volna, de Trianon kegyetlensége aránytalan és indokolatlan volt, egyedül a pillanatnyi nagyhatalmi érdekkel magyarázható. Az antant hatalmak, Franciaországgal az élen az Osztrák-Magyar Monarchia helyett egy új ütközõzónát akartak létrehozni Oroszország és Németország megfékezésére, ezért áldozták fel a történelmi Magyarországot. Feláldozták, mert új szövetségeseiket magyar területekkel, nyersanyaggal és vasútvonalakkal erõsítették fel, miközben tudták: ehhez többszázezer magyaron kell átgázolni. Volt az több millió is, akikért nem kár, mert a politikai korrektség nevében sikerült megmagyarázniuk: a magyar barbár nép, a törökökhöz hasonlóan sokat rombolt és semmit nem alkotott, elnyomta a nemzetiségeket. �?s mi ezt ismerjük el rosszul értelmezett korrektségünkkel. Feltehetõen nem omlanának össze nyugati kapcsolataink, ha francia, brit, olasz és amerikai barátainknak ki mernénk mondani: azok az urak ott és akkor hatalmasat tévedtek, rossz döntést hoztak, értelmetlenül ütöttek gyógyíthatatlan sebeket Közép-Európán. �?s igen, azoknak az uraknak utódai féltették nemrég az EU-t a keleti kis népek értelmetlen nacionalizmusától. Ejtsünk persze szót Benesrõl, Masarykról, román és szerb kollégáikról, akik hazugságokkal, elferdített statisztikákkal indokolták területi igényeiket a nagyhatalmak elõtt - de ismerjük el azt is, hogy saját nemzeti érdekeik szempontjából kiváló munkát végeztek. �?k nagyot alkottak, mi pedig örüljünk annak, hogy néhány követelést még a franciák is túlzónak találtak, így nem a Balaton középvonala lett Csehszlovákia és Jugoszlávia határa, és a Tisza nem a Román Királyságé. Tagadjuk? Trianont még a legkevésbé sem zártuk le, ami egyes egyedül a mi hibánk. �?s írjanak bármit a fórumokon, háborodjanak fel, hogy románok milliói árasztják majd el a magyar munkaerõpiacot, tekintsék a székely hibájának, hogy idegen országban született tudat alatt gyakorlatilag mindenki Trianontagadó, aki magyarul beszél. Jó, kicsit enyhítsük a kijelentés súlyát: mindenki, aki felvidéki magyarokról beszél, vagy Erdélyként említi a 2011. június 5.Falumúzeumot avattak BörvelybenSzatmár megye - A gyermeknapi rendezvény keretében avatták fel az új börvelyi falumúzeumot, a Pro Villa Berve Hagyományõrzõ Egyesület szeretné, ha a kezdeményezésük tovább bõvülhetne. A Pro Villa Berve Hagyományörzõ Egyesület szombaton, június 4-én rendezte meg Börvelyben a gyermeknapi ünnepségeket. A programok déli tizenkettõkor kezdõdtek a futballpályán, a gyermekek nyolc csoportba szervezõdve versengtek egymással többféle hagyományos játék keretében: volt zsákbaugrás, kötélhúzás, perecevés, biciklis ügyességi verseny és az ilyenkor szokásos staféták. Fellépõk is színesítették az eseményt, a nagykárolyi breaktáncos fiúk látványos bemutatója mellett Lõrincz Szilveszter és Tünde gitárjátékkal, énekkel szórakoztatta a közönséget. Közben az óvoda udvarán is zajlottak a foglalkozások, játékok, a kicsit egymáson próbálgathatták arcfestõi ügyességüket, vagy járdarajzolásban jeleskedhettek. A mintegy százhúsz gyermeket megmozgató esemény végén mindenki kapott egy-egy édességgel, játékkal megrakott ajándékcsomagot is. Megnyitották a falumúzeumot A nap betetõzése az új falumúzeum megnyitása volt, erre délután öt órakor került sor. Az óvoda két termében berendezett kiállítás szõtteseket, hagyományos viseletet, cserépedényeket, valamint körülbelül négyszáz XIX. század végi, XX. század eleji iratot mutat be. A kiállítás gerincét Bákai Gábor, az egyesület alapítótagjának gyûjteménye adja, ehhez tette hozzá a falu lakossága a még fellelhetõ régi, hagyományos tárgyakat. Az eseményen Pályi Kiss Zsigmond, Börvelyben szolgáló református lelkész, Kiss Hajnalka magyar szakos tanár és Gindele Róbert régész, a Szatmár Megyei Múzeum munkatársa mondott köszöntõ és értékelõ beszédet. erdon.ro 2011. június 5.Ember- és természetbarát az EKEDukrét Géza és Tiponu? Tibor, az EKE '91 volt és jelenlegi elnöke Nagyvárad - Szombaton az Ady líceum dísztermében ünnepelte az Erdélyi Kárpát Egyesület megalakulásának 120., illetve saját létezésének 20. évfordulóját az EKE '91 Nagyvárad- Bihar civil szervezet. Az egybegyûlteket Dukrét Géza, az EKE '91 Nagyvárad- Bihar alapítója és elsõ elnöke köszöntötte. Az országos EKE 120 éves történetét Tiponu? Tibor, az egyesület Bihar megyei szervezetének jelenlegi vezetõje ismertette. Többek közt elhangzott: az Erdélyi Kárpát Egyesület (EKE) 1891. január 11-én alakult meg a kolozsvári városháza nagytermében, de az alapszabályzat szerint csak május 12-én kezdett el mûködni. Noha fõ céljai közt csupán a természet szépségeinek és kincseinek felkutatása, bemutatása és értékmentése, a turista szellemben való nevelés, valamint a közösségi szellem erõsítése volt, az elmúlt évtizedekben nemzeti létünk és identitásunk, önismeretünk serkentõje is volt. Az elõzményeihez hozzátartozik, hogy az 1873. augusztus 10-én �?tátrafüreden megalakult Magyarországi Kárpát Egyesület túlságos Tátra-centrikusságának ellensúlyozásaképpen az 1880-as években sorra alakultak az erdélyi helyi alapszervezetek (Nagyváradon például 1888-ban a Bihar megyei KE), 1891-ben pedig az EMKE javaslatára függetlenedett az Erdélyrészi Kárpát Egyesület. Megalakulása minõségi ugrást jelentett a hazai természetjárás történetében, jótékony hatása az egész erdélyi magyar társadalom életében érzõdött. Több sorscsapás után mindig újraéled, ezáltal is igazolva létjogosultságát. Történelmének egyik legjelentõsebb mozzanata volt, amikor 1902. október 2-án múzeumot nyitott Mátyás király kolozsvári szülõházában, mely ünnepségen József fõherceg és Jókai Mór is részt vett. EKE: Elérte célját Dukrét Géza személyesebb hangvételû elõadásban idézte fel a Bihar megyei EKE húsz évvel ezelõtti megalakulásának történetét, errõl a Bihari Napló 2011. május 31-i számában olvashattak bõvebben. Hangsúlyozta: mikor 1994-ben az 1989 után újraalakult EKEországos elnökének is megválasztották, a mûködési alapszabályzat összeállításakor õ kezdeményezte azt, hogy ne csak a bakkancsos kirándulások, hanem a közmûvelõdés és a honismeret is szerepeljenek az irányelvek közt. �?gy fogalmazott: az EKE-nek ma is az a jelszava: járjuk és védjük együtt a természetet, az elmúlt két évtizedben pedig elérte a céljait, bebizonyította életképességét és Várad egyik legjelentõsebb és -ismertebb civil szervezeteként tartják számot. Tiponu? Tibor arra hívta fel a figyelmet: 1991-ben a jegyzõkönyv tanúsága szerint 65 alapítótagja volt a Bihar Megyei EKE-nek, 2010-ben pedig 254. Húsz év alatt közel 15 ezer kilométert gyalogoltak, 5 ezer kilométert kerékpárral tettek meg és leeveztek mintegy 200 kilométert. Az utóbbi 11 évben csaknem 87 ezer kilométert buszoztak és majdnem 30 ezer kilométert vonatoztak. 18.602 személy vett részt a különbözõ túrákon, melyek közül a legtöbbet tavaly szerveztek, szám szerint 74-et. A visszaemlékezések után díszoklevelet kaptak az alapító, illetve a hûséges EKE-tagok, Tiponu? Tibor pedig a szervezet Jubileumi évkönyvét mutatta be röviden. Az ünneplés délután egy biharpüspöki vendéglõben folytatódott. Ciucur Antonius erdon.ro 2011. június 6.Az autonómia a jövõ (Trianon-megemlékezések Sepsiszentgyörgyön)Emlékezni Trianonra, kilencvenegy év után szemléletváltással, összefogással kezünkbe venni, alakítani sorsunkat, megteremteni a székely autonómiát - e gondolatok köré csoportosultak a szombati sepsiszentgyörgyi rendezvényeken elhangzott beszédek. A nemzeti összetartozás napját a megyeszékhelyi magyar szervezetek az összefogás jegyében tartották meg. Az elsõ, kora délutáni rendezvénynek a Székely Nemzeti Múzeum adott otthont, ezt az RMDSZ és a Háromszéki Ifjúsági Tanács szervezte. Tamás Sándor kijelentette, idéntõl megyeszerte a jövõ felé fordulva próbálják bemutatni ezt a pillanatot; az elmúlt 91 év keserûségét csak egy másfajta szemlélet tudja feloldani, ezért Székelyföldön a gondolkodásmód megváltoztatása a legfontosabb. Antal Árpád András a Székelyföld-szórvány partnerségre is utalva elmondta: a Kárpát-medencében össze kell kapcsolnunk a kis magyar világokat a nagy magyar világokkal, s ha a jövõt nézzük, együtt meg tudjuk valósítani az önálló Székelyföldet. Történészek elõadásai következtek: Székely Zsolt kijelentette, 91 év után végre megértük, hogy szülõföldünkön magyar állampolgárok lehetünk. Kádár Gyula leszögezte, Trianon - mely diktátum és nem békeszerzõdés - mindenkinek kárára volt, gyõzteseknek, hódítóknak és megszállott népeknek egyaránt. S hogy legyen székely jövõ, székely haza, egységre van szükség, s egyetlen politika van, az autonómia politikája - tette hozzá. Délután fél hatkor harangzúgás közepette az Erzsébet parkban kezdõdött el az MPP által szervezett megemlékezés, erre mintegy két-háromszázan jöttek el, s több erdélyi magyar szervezet képviselõje is felszólalt. Nyitányként Gazda Zoltán szögezte le, nem tudjuk feledni megcsonkolásunkat, nem tudjuk elfelejteni az újkori gyarmatosítást. Pap Alpár a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom képviseletében jelentette ki, a nemzeti radikálisok példát mutatnak egy kilencpontos petíciót címezett a bukaresti hatalomnak, melyben kéri, a kormány ismerje el az autonómia-népszavazás eredményét, legyen magyar nyelvû szentmise és oktatás a csángók számára, tiltsák be a román fasisztoid szervezeteket, rehabilitálják Wass Albertet, majd radikális, kemény hangvételû beszédét a Vesszen Trianon! szavakkal zárta. Nemes Elõd kijelentette, nem lehet egymással hadakozni, miközben gondjaink megoldatlanok, ezért az EMNT a magyar szervezetek közti megbékélést szorgalmazza. Sztakics �?va arra biztatott, kesergés helyett inkább a jövõre figyeljünk, mert sokat tehetünk azért, hogy enyhítsük Trianon traumáját. Sánta Kriszta Hanna szavalata után Fazakas Tibor beszélt, kijelentve, nekünk mint õshonos államalkotó nemzetnek kijár az autonómia, majd román politikusoknak üzente, Székelyföld pedig van, létezik, hús-vér, magyar identitású emberek lakják, mi vagyunk a Székelyföld. Végül Izsák Balázs szólt, kijelentve: a magyar hazához, Magyarországhoz való ragaszkodás elsõsorban a szülõföldhöz való ragaszkodást jelenti; a feldarabolhatatlan, a megsemmisíthetetlen, az örök Magyarország kitüntetett pontja Sepsiszentgyörgy. Az SZNT által szervezett autonómia-népszavazás, a negyedmillió szavazat értelme az volt: felmutatni a székely nép akaratát, hogy igényli Székelyföld területi autonómiáját, ez a jövõ, ez lehet a kárpótlás, a vigasz, de a megmaradás útja is; ez nem csak szavakat jelent, hanem gyakorlati tennivalókat. Mi Székelyföldön nem vagyunk kisebbség, mi itt többséget alkotunk, és megilletnek bennünket ugyanazok a jogok, mint Európa bármely népét, Székelyföldnek lesz regionális kormánya, regionális parlamentje, de ehhez az kell, hogy mi magunk is higgyünk benne - vélekedett. A megemlékezés Kovács István unitárius lelkész imájával ért véget. Csak az nem visszaadható soha, amit önként adtak fel, amirõl lemondtak - hangsúlyozta. Mózes László Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. június 6.Kézdivásárhelyi csillag születettA 14 éves kézdivásárhelyi László Attila meghódította Magyarországot és a Kárpát-medencét, a nézõi szavazatoknak, no meg természetesen átütõ tehetségének hála szombat este megnyerte az RTL Klub mûsora, a Csillag születik döntõjét. A magyarországi kereskedelmi televízióban talán még soha ennyiszer el nem hangzott a céhes város neve, s Attilának köszönhetõen most olyanok is hallhattak Háromszékrõl, Székelyföld, Erdély eme szegletérõl, akik eddig nem is sejtették, hogy itt is élnek magyarok. László Attila kapcsán sokszor hangzott el, legkisebb királyfiként indult vándorútra, és valóban mesés módon sikerült megszereznie a gyõzelmet. Amikor elõször feltûnt a tehetségkutató mûsor elõselejtezõiben, a zsûri már felismerte benne a lehetséges gyõztest - ennek akkor Szirtes Tamás suttogva bár, de hangot is adott - mégis hatalmas és egyáltalán nem egyszerû utat kellett megtennie a szombat esti eredményhirdetésig. Maga sem hitte, hogy megtörténhet ez a csoda, és 14 évesen magáénak tudhatja a dicsõséget, nem véletlenül ismételgette az eredményhirdetés után: Nem hiszem el, ezt nem hiszem el. Attilának a virtuóz táncos csapatot, az April Projectet (õk a zsûritõl a maximális 40 pontot kapták), a zseniálisan harmonikázó Szabó Ádámot és Krizbai Tecát sikerült maga mögé utasítania a közönség SMS-szavazatainak köszönhetõen. �? kapja tehát a 12 millió forintos fõdíjat, a személyautót, az egzotikus nyaralást és a Sony Music lemezszerzõdését, no meg egy olyan karrierlehetõséget, amelyet ilyen fiatalon nagyon kevesen remélhetnek. Szép volt, Attila! Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. június 6.Megemlékezõ ünnepség a nemzeti összetartozás napjánMarosvásárhelyen a Vártemplomban az elsõ világháborút lezáró, Magyarország új határait kijelölõ trianoni békeszerzõdés megkötésének napjára emlékeztek szombaton este az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI). - A nemzeti összetartozás jegyében kívántuk eltölteni a napot, hogy ne csak tragédiaként éljük meg ezt a történelmi eseményt, hanem gondoljunk a jövõre is, egy sokkal szebb, tartalmasabb holnapért - nyilatkozta a Népújságnak Szigeti Szenner Szilárd, az EMI tiszteletbeli elnöke. A rövid zenés-verses mûsort megelõzõ istentiszteleten Kecskés Csaba, a Marosi Unitárius Egyházkör esperese a beszéde alapgondolatául választott zsoltárversekkel az utánunk következõ nemzedékek nevelésének fontosságára, a történelem megismerésére hívta fel a figyelmet. - Bármennyire is szétszakadt a magyarság a világon, mégis együvé tartozunk. A Trianon óta eltelt 90 év küzdelmes, nehéz idõszak volt a magyarság számára, de maradt ereje a szétszakított részeken, itt Erdélyben is, hiszen mindig voltak, akik a nemzet élére álltak. Az Erdélyi Magyar Ifjak felkérésére tartottam ezt az emlékezõ istentiszteletet, a magyarságtudat ébrentartásáért kifejtett tevékenységüket nagyra értékelem. Kezdeményezésükkel azt is üzenik, hogy fontos az egymásra figyelés, annak megtapasztalása, hogy lélekben, gondolkodásban is egységessé válhat a magyar nemzet. Vannak olyan pillanatai a magyar nemzetnek, amikor emlékezni kell, megélni a jelent és gondolni a holnapra - mondta az esperes. Az istentiszeteletet követõen Bodnár Tünde Szilágyi Domokos Magyarok címû versét szavalta, majd a Magrendszer Baráti Kör Kerubok zenés csoportja lépett fel zenés-verses mûsorral. Himnuszaink eléneklése után a mintegy félszáz EMI-s résztvevõ gyertyát gyújtott, így emlékezve a nemzeti összetartozás napján. Antalfi Imola Népújság (Marosvásárhely) 2011. június 6.Búcsú az egyetemtõlBallagtak a sapientiások A hagyományhoz híven idén is többnapos rendezvénysorozat keretében búcsúztatta közel kétszáz végzõsét a hét végén a Sapientia marosvásárhelyi Mûszaki és Humántudományok Kara. A ballagási ünnepség elsõ mozzanataként csütörtökön délután az egyes szakok végzõsei a négy évig a Sapientia otthonaként szolgáló Deus Providebit Háztól kikocogtak a koronkai campusig, ahol tábortûznél szalonnasütéssel és hajnalig tartó bulival pihenték ki a szaladás fáradalmait. Tíz év tíz percben Pénteken már ünneplõbe öltözve jelentek meg a ballagók a Nemzeti Színház nagytermében, ahol ünnepélyes keretek között adták át nekik a díszokleveleket. A gálaesten elsõként dr. Hollanda Dénes szólalt fel, akinek a fáradságos munkája és kitartása eredményezte, hogy a magyar fiatalok Marosvásárhelyen felsõoktatásban anyanyelvükön tanulhatnak. A diákok körében nagy népszerûségnek örvendõ professzor már az elején megjegyezte: nem könnyû feladat eleget tenni a felkérésnek, hogy az elmúlt 10 év legjelentõsebb mozzanatait 10 percben összefoglalja. - Végre az álmunk valóra vált, olyan egyetemet hoztunk létre, amelyért Marosvásárhely magyar lakossága 1990-ben könyvvel és gyertyával vonult ki az utcára. A diákokkal együtt alakítottuk ki az egyetem arculatát a kezdetekkor, és lám, ma a diákok szerveznek mindent. Diákjaink mindig is be voltak vonva minden aktivitásba, ezért úgy érzik, hogy az egyetem az övéké. A siker fõ titka, hogy Sapientia közössége olyan, mint egy nagy család, a titkárnõk is úgy beszélnek a hallgatókkal, mint saját gyerekeikkel - fogalmazott a nyugalmazott dékán, majd atyai jóindulattal szólt a végzõsökhöz: - Vigyázzatok arra, hogy mindig egyenesek és becsületesek legyetek bármilyen körülmények között, mert az ember pillanatok alatt semmivé válhat, ha ezekrõl megfeledkezik. Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere az elmúlt 20 év legnagyobb megvalósításának nevezte a Sapientia létrehozását Vásárhelyen. �?nmaguk, merész gondolataik felvállalására buzdította a végzõsöket, hiszen ha egykor nem vállalták volna fel a merész tervet, az önálló magyar egyetem Marosvásárhelyen ma is csak álom volna. A Sapientia felnõtt A szó szerinti ballagási ünnepségre szombat délelõtt került sor az egyetem ünneplõbe öltöztetett koronkai campusában. A családias hangulatú rendezvényt Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke nyitotta meg. - Nemrég a kommunikáció szakos hallgatókkal beszélgetve megkérdeztem, mi az, ami leginkább foglalkoztatja õket. Válaszaikból kiderült: az, hogy mi lesz velük, amikor elvégzik az egyetemet. 3 év alatt nem lehetett mindent megtanítani. Az alapfogalmakat igen. Nekünk az volt a feladatunk, hogy elindítsunk az élet útján, most ti kell kamatoztassátok az itt kapott alapot - fejtette ki beszédében Kató Béla. Dr. Dávid László, a Sapientia EMTE rektora az egyetemi élet legszebb pillanatának nevezte a ballagást, ám beszédében a még fennálló nehézségekrõl is szólt. - Remélem, ez az utolsó alkalom, amikor ahelyett, hogy helyben államvizsgáznátok, hogy itt vennétek részt mesteri, doktori képzésen, máshová kell menjetek. A rektort Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai fõkonzulja, Pásztor Gabriella államtitkár, majd a nagytestvér a Partiumi Keresztény Egyetem nevében Tolnai István követte a felszólalók sorában. A történelmi egyházak részérõl �?tvös József református esperes, Oláh Dénes plébános, Papp Noémi evangélikus lelkész és Csécs Márton Lõrinc unitárius segédlelkész kérték Isten áldását a végzõsökre. A Hallgatói �?nkormányzat (H�?K) nevében Horváth Attila Zsolt szólt ballagó társaihoz. - �?rzelmeitek vegyesek. �?rzitek, hogy újra vágytok, de azt is, hogy hiányozni fognak a társak, a büfé, a közös bulik. De ne feledjétek, a Sapientia, mint egy nagy család, mindig hazavár - hangzottak a biztató szavak. Dr. Székely Gyula, a Mûszaki és Humántudományok Kar dékánja az eddigi félsikerek és elégtételek mérlegét vonta meg. Elégtételként említette, hogy tavaly beindult a közegészségügyi szak, ami országszinten csak itt mûködik, valamint a számos szakmai konferenciát, amelyeknek a marosvásárhelyi intézmény adott otthont. - Mondhatjuk, hogy a Sapientia felnõtt. Az elmúlt tíz év alatt a Sapientián meghonosodott a minõségre való törekvés, az önszervezõdés, a hagyományok tisztelete. Kívánom, hogy legyetek aktív véleményalkotó tagjai a társadalomnak - zárta beszédét a dékán, majd a tanszékek vezetõi vették át a szót. Menyhárt Borbála Népújság (Marosvásárhely) 2011. június 6.Egységes szabályozás a kisebbségi jogoknakAz RMDSZ javaslatára az európai nemzetiségek legnagyobb szervezete, az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) fogja kezdeményezni, összehangolni és kivitelezni az európai uniós kisebbségi keretszabályozás megteremtésére irányuló állampolgári kezdeményezést. Errõl a szervezet Kismartonban június 2-4. között tartott kongresszusa döntött egyhangúlag. - A kisebbségi jogok területén egységes európai szabályozási kereteket kell alkotni, hogy a kisebbségi közösségek jogai ne függjenek a tagállamok változó politikai légkörétõl. A mi elképzelésünk szerint az európai kisebbségi keretszabályozás legfontosabb kulcskifejezései: önrendelkezés; a kisebbségeknek kedvezõ tagállami megoldások alkalmazhatósága más tagállamokban is, beleértve az autonómiaformákat; anyanyelvhasználat; teljes körû anyanyelvû oktatás és oktatáshoz való hozzáférés - mondta el a FUEN kongresszusán Vincze Lóránt, az RMDSZ európai külügyi titkára. - Álláspontunk szerint ezeknek a garanciáknak már az állampolgári kezdeményezés szövegében meg kell jelenniük, ami nem lesz könnyû feladat, hiszen a javaslatok egy elõzetes normakontrollon esnek át a bizottságban, mielõtt az aláírásgyûjtés zöld utat kapna - tette hozzá felszólalásában Vincze Lóránt. Az EU-s eszköz értelmében hét tagállamból összesen egymillió állampolgár szabályozás megalkotását kérheti az Európai Bizottságtól annak hatáskörébe tartozó európai témában. A kezdeményezés elõkészítésébe a FUEN - szoros partnerségben az RMDSZ-szel - bevonja az európai kisebbségi szervezeteket, szakértõkkel és jogászokkal konzultálva fogalmazzák majd meg a kezdeményezés pontos szövegét, hogy az illeszkedjen az EU-s jogrendbe. Az eszköz 2012 áprilisától lép érvénybe. Az RMDSZ áprilisi SZKT-ja döntött úgy, hogy konzultációt kezdeményez és cselekvési tervet dolgoz ki az európai kisebbségi keretszabályozás megteremtésére, és ennek érdekében felhasználja az állampolgári kezdeményezés nevû új politikai eszközt. Az egy héttel ezelõtt megalakult Külügyi Tanács döntött arról, hogy az RMDSZ Európa legnagyobb kisebbségi szervezeteként a kérdésben határozatot javasol a FUEN kongresszusára, a szervezet szerepvállalását kérve a kezdeményezés elindításában. Népújság (Marosvásárhely) 2011. június 6.�?nnep és gyász Erdélyben és a PartiumbanA magyarországi forgatókönyvhöz hasonlóan zajlottak a június 4-ei események Erdélyben és a Partiumban is: miközben nagyon sok településen a Nemzeti �?sszetartozás Napjára különbözõ eseményeket szerveztek, a szélsõséges szervezetek több helyen is Nagy-Magyarország térképekkel, árpádsávos zászlókkal vonultak, és a trianoni sérelmeket hánytorgatták fel. Az EMNT Bihar megyei demokrácia-központjaiban magyar állampolgárságért folyamodók több érdekes korabeli dokumentummal bizonyították jogosultságukat - ezekbõl a leszármazást igazoló okiratokból rendezett kiállítást a szervezet Nagyváradon, a Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ múzeumtermében a Nemzeti �?sszetartozás Napján. Nagy József Barna, a váradi demokrácia-központ irodavezetõje elmondta: a dokumentumok tulajdonosait arra kérték, engedjék meg, hogy készüljön egy fénymásolat a családi kincsként õrzött iratokról, hogy a tárlat anyaga összeállhasson, de olyan is volt, aki inkább saját pénzén készített színes másolatot saját, nagy becsben tartott dokumentumáról. Italmérési engedély, himlõoltási bizonyítvány is látható a kiállításon. A kiállításmegnyitón a régi Váradot felidézõ képekbõl és a két világháború közötti filmhíradókból álló vetítést is megtekinthettek az érdeklõdõk. A kiállítás ezen a héten még látható. Este - akárcsak az elõzõ években - az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) a Nagyvárad fölé emelkedõ domboldalon egy hatalmas T betût állítottak fel, mint Trianon jelképét, majd azt meggyújtották. Bõrfejûektõl tartottak Szatmáron A trianoni döntés elõzményeirõl, a romlás elõjeleirõl beszélt vasárnap Szatmárnémetiben az itt összesereglett romániai, magyarországi, ukrajnai, illetve szlovákiai fiataloknak Szidiropulosz Archimédész budapesti szociológus. A találkozót egyébként a Szatmári Híd Egyesület szervezte, amely az Európai Unió négy országra kiterjedõ szomszédsági programjának (ENPI) felhasználásával szombaton Domahidán folkfesztivált tartott, vasárnap pedig Szatmárnémetiben, a református gimnázium udvarán irodalmi mûsort, hagyományos mesterség-bemutatót, néptáncelõadásokat, valamint koncerteket is szervezett a fiatalok számára. Krakkó Rudolf elnök szerint egyetlen kisebb incidens árnyékolta be mindössze a találkozót. Megjelentek ugyanis a közegészségügyi hatóság emberei körülnézni annak ellenére, hogy ennivalót nem árusított senki. Utólag vallották csak be, hogy tulajdonképpen azért küldték õket, nézzék meg, mi történik, mivel itt állítólag felfegyverzett bõrfejûek gyülekeznek, akik embert akarnak ölni. Hogy pontosan ki küldte õket, azt nem árulták el (mindössze annyit mondtak, hogy több helyrõl hallották ugyanezt), azonban látva, hogy a rendezvény nyugodt mederben folyik, távoztak. Szidiropulosz Archimédész elõadásában egyébként két olyan problémát boncolgatott, amelyek az ország feldarabolásának okai között említhetõek. Az egyik, hogy az ellenzéki obstrukció miatt csak nagyon késõn tudtak törvényt alkotni a véderõ fejlesztésérõl (miközben az összes környezõ ország készült a háborúra), a másik pedig a nemzetiségi kérdés volt, az 1868-ban meghozott, igen liberális nemzetiségi törvényt ugyanis nem sikerült a gyakorlatban alkalmazni. Kereskényi Sándor szatmárnémeti irodalomtörténész felkért szakértõként szintén rávilágított néhány fontos, a tragédiához vezetõ mozzanatra a második világháborút lezáró diktátum elõtti idõszakból. Több ünnep Vásárhelyen Több helyszínen, több idõpontban és többféleképpen ünnepelték meg Marosvásárhelyen az összetartozás napját. A Székely Nemzeti Tanács a Kultúrpalota nagytermébe hívta tagjait és szimpatizánsait, illetve az erdélyi magyar politikai pártok képviselõit. Utóbbiak el is mentek, de közöttük egyetlen felelõs beosztásban lévõ politikust nem lehetett látni. A kultúrmûsorral egybekötött rendezvényen az SZNT több fontos határozatot fogadott el. Egyike az õshonos kisebbségek által lakott régiók sajátosságainak elismertetése. Ahhoz, hogy a tervezet az Európa Tanács asztalára kerüljön, az Izsák Balázs által vezetett szervezet hét uniós államból csaknem egymillió aláírást készül összegyûjteni. Az Erdélyi Magyar Ifjak külön emlékeztek meg Trianonról és következményeirõl, akárcsak a Sapientia diákjai is, akik éppen június 4-én ballagtak el az egyetemrõl. Kató Béla református püspökhelyettes, a Sapientia Alapítvány elnöke, miután a sok keserûséget okozó napként emlegette június 4-ét, a Trianon békés megválaszolására tért ki. Tavaly óta június 4. nem a gyász, hanem az összetartozás napja. Tizenegy évvel ezelõtt a magyar kormány megalapította a Sapientia egyetemet, amely egy válasz volt Trianonra. Trianonra csakis ilyen válaszokat szabad adni - hangsúlyozta a lelkész, aki igazán akkor lenne boldog, ha végzõs diákok is hasonló válaszokat adnak majd. Esõs ünnep Gyergyóban Gyergyószentmiklóson esõ zavarta meg a Nemzeti �?sszetartozás Napjának megemlékezését, többek szerint emiatt jelentek meg szombaton este hat órakor alig kéttucatnyian a köztemetõben. Trianont a világhatalom készítette elõ és valósította meg, magyar és nem magyar segédlettel, szomszédos kivitelezéssel - hangoztatta átfogó történelmi expozéjában Rokaly József nyugdíjas történelemtanár, helyi tanácsos, kifejtve: az utódállamok kilencvenéves politikája azt mutatja, hogy azok, akik feje fölött a határt 1920-ban átrajzolták, csak úgy maradhatnak meg, ha önkormányzati jogot kapnak minden szempontból. Kihangsúlyozta, hogy a székelység nem minél késõbb akar beolvadni a többségi nemzetbe, hanem soha. Mint mondta, mi akarunk maradni magyarnak, és jogos követeléseinket a többségi nemzet 1918-ban elismerte. Rokaly József beszéde után a politikai pártok és civil szervezetek képviselõi koszorút helyeztek el az elsõ világháború hõseinek sírjánál. Árpádsávos felvonulás Csíkszeredában Árpádsávos zászlókkal, Nagy-Magyarország térképpel felfegyverkezve vonultak fel eközben Csíkszeredában a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) és az EMI szimpatizánsai. A mintegy 150 fiatal Magyarország csíkszeredai fõkonzulátusa elõtt egy fakeresztet állított fel, ezen helyezték el a trianoni békediktátum elõtti Magyarország térképét, majd szögesdrót koszorút is ráakasztottak. A keresztre feszített Magyarországot, vagyis a népek Krisztusát magasba emelve vitték az ifjak a Szabadság térre. A fiatalokhoz csatlakoztak egyébként a csíkszéki Mátyás-huszárok, akik Somlyóról érkeztek. 1920-ban, amikor Magyarországot szétszabdalták, senki nem kérdezte meg, hogy más ország állampolgárai akarunk-e lenni, vagy hogy meg akarunk-e tanulni egy másik nyelvet. Ezért mindaddig, amíg minden négyzetcentiméter földet nem adnak vissza a magyar Szent Koronának, emlékezni fogunk, s ez a nap számunkra a gyász napja lesz. Számomra Trianon egy nagy fájdalom - fogalmazott Szõcs Csongor, a helyi HVIM vezetõje. Az eseményen részt vett Ferenci Gábor jobbikos országgyûlési képviselõ is, aki élete legszebb trianoni megemlékezésének nevezte a csíkszeredait. Krónika (Kolozsvár) 2011. június 6.Centenáriumi ünnepség a Márton Áron GimnáziumbanSzoboravatással, emléktábla-állítással és könyvkiadással ünnepelte Csíkszereda polgármesteri hivatala, s Hargita Megyei Tanács, illetve a Római Katolikus Fõegyházmegye a Márton Áron és a Segítõ Mária Gimnáziumnak otthont adó iskolaépület átadásának 100. évfordulóját. A centenáriumi ünnepségen a városi, megyei, egyházi elöljárók mellett szép számban voltak jelen az iskola volt diákjai is - sokaknak ez az alkalom nyújtott lehetõséget a sok év utáni viszontlátásra. Mivel az idõjárás nem kedvezett a kültéri események elkezdésének, az utolsó programponttal, az iskola körbejárásával, a felújítási munkálatok megtekintésével kezdõdött az ünnepély. Ezt követõen mindenki bevonult az erre az alkalomra a 100 évvel ezelõtti formájában rekonstruált díszteremkápolnába, ahol az ünnepi beszédek hangzottak el. Borboly Csaba, a megyei közgyûlés elnöke a Bukarestben egyre többet emlegetett Székelyföldre utalva elmondta, a székelyek létezésének legjobb példája a Márton Áron Gimnázium. Azt kívánom a jövõre nézve, hogy töltsék meg élettel az iskolát, hogy bármit és bármikor mondanak Bukarestben, ne legyen igaz - jelentette ki. Darvas Kozma József esperes-plébános, az épülettulajdonos Római Katolikus Egyház képviselõje rövid történelmi sétára hívta az egybegyûlteket, amely során bemutatta az egyház és az iskola kapcsolatát, felhívva a figyelmet a krisztusi üzenetre: Tegyetek tanítványokká minden embert! Mint mondta, Jézus Krisztus óta a tanítás az egyház feladatává vált. Iskola nélkül egy nép nem tud meglenni, nem tud fölemelkedni - hangsúlyozta az egyházi elöljáró. Az ünnepségen jelen lévõ véndiákok közül a legidõsebb, a 90 éves Erõss István szólt az ünneplõkhöz. Felidézte, a bécsi döntést megelõzõ 1940-es éveket, amikor még Brassóban román nyelven kellett vizsgáznia a gimnázium 25 tanulójának. Varga László, a Márton Áron Gimnázium igazgatója az iskoláról, a 100 éves épületrõl mint identitásunk meghatározó részérõl, közös múltunk egyik jelentõs darabjáról beszélt. Nehéz feladat nemhogy felnõni hozzá, de méltóképpen viseltetni ezzel a gyönyörû épülettel szemben - mondta. Varga kijelentette, az iskola jóvoltából az a hely a szülõföld szellemi térképén kitüntetett helyen van. Tamás Levente, a Segítõ Mária Római Katolikus Gimnázium igazgatója rámutatott, 2010-ben pontosan június 5-én írták alá az iskola felújításáról szóló szerzõdést - 2011. június 5-én pedig már elkészült az épület egyik szárnya, amit az egybegyûltek is megtekinthettek. Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere felidézte az elmúlt 100 év eseményeit, megemlítve a világháborút, azt, hogy 1948-ban kiûzték Jézus Krisztust az épületbõl illetve hogy mivel 1916-1917-es tanévben nem fogadott diákokat az iskola, a 100 év alatt csupán 99 nemzedék ballagott el a gimnáziumból. Miután az idõjárás is kedvezõbbé vált, az iskola udvarán gróf Mailáth Gusztáv Károly és Márton Áron püspököt ábrázoló szobrok mellé két új került: egyik Mikó Bálintot, néhai fõispánt, illetve az iskolát építtetõ bizottság elnökét ábrázolja, másik pedig Ujfalusi Jenõt, aki a gimnázium építése idején volt a polgármestere Hargita megye központjának. Az esemény záróakkordjaként a polgármester elmesélte, 1911. június 5-én este a felavatott gimnázium minden ablakában egy-egy gyertyát gyújtottak - ezt tegnap este, a régmúlt példájára megismételték. Forró Gyöngyvér Krónika (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
