Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 294 találat lapozás: 1-30 ... 211-240 | 241-270 | 271-294
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2011. július 26.

A demokratikus út vége?
Vége van a közoktatási törvény felsőoktatásra vonatkozó előírásai kapcsán hangoztatott hurráoptimizmusnak. A romániai orvos-, fogorvos- és gyógyszerészképzésben a demokratikus úton remélt lépéseknek a kora lejárt. Pénteki ülésén a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusa elfogadta az intézmény új chartaját (belső működési szabályzatát). Hiába távoztak ezúttal is a szenátusban részt vevő magyar oktatók, az egységes szavazógépezet, amely a nyáron egy újabb román taggal bővült, elég volt a kétharmados többséghez, amely áldását adta az új működési szabályzatra. Ebben pedig szó sincs önálló magyar tagozatról, de még a sokat kifogásolt magyar oktatási vonalról sem. A semmitmondó multikulturalizmus hangoztatása mellett a charta a régi gyakorlatot erősíti meg, miszerint az előadásokat a román mellett magyar és bármely idegen nyelven meg lehet tartani, a gyakorlati oktatás nyelve pedig – diplomatikusan fogalmazva – a felsőoktatás minőségét vizsgáló ügynökség által előírt nyelv lehet. Az önálló magyar tanszékek alapításáról szó sem esik, s az egyetlen halvány jel a magyar tanerőket képviselő egyik rektorhelyettes megválasztása marad. A karok, főtanszékek (departamensek) szintjén viszont említésre méltónak sem tartják a magyar képviseletet. Arról sem esik szó az új szabályzatban, hogy az államvizsga vagy a doktorátusi dolgozatok nyelve a magyar is lehet.
A pénteken megszavazott belső rendszabályzat az orvos- és gyógyszerészképzés érdekében Marosvásárhelyen létrehozott magyar tannyelvű egyetem viszonylagos önállóságára tesz újra pontot. A folyamatot, ami évekkel ezelőtt a MOGYE magyar tanári karának a fokozatos elsorvasztásával kezdődött, majd februárban a még megmaradt oktatók nyílt lefejezésével folytatódott, a charta elfogadása fejezi be. Bár a magyar tagozat önállósításával kézenfekvő lett volna a magyarországi vendégtanárok segítségének az igénybevétele, amire konkrét ígéretek is elhangzottak, s amit az egyetemek közötti kapcsolattartás is lehetővé tesz, erre már nem lesz szükség.
Az új egyetemi rendszabályzat semmibe veszi a tanügyi törvénynek a kisebbségi oktatás önállóságának biztosítására hozott rendelkezéseit, s továbbra is olyan előírásokat tartalmaz, amelyek a magyar hallgatók egyenjogúságát sértik, s hátrányosan különböztetik meg az angol nyelven tanuló társaiktól is.
A végső döntést Bukarestben hozzák meg, ahol a közoktatási tárca törvényességi felügyeletet gyakorol a charta felett, s elméletileg még minden megváltozhat. Ha azonban elhisszük az egyetem román vezetőinek kijelentéseit, miszerint az új szabályzat megalkotásakor a tanügyminiszter útmutatásait követték, reménykedni is fölösleges. Mert ennyit ér a törvény Romániában!
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

2011. július 26.

Tőkés a kisebbségi jogokat nem követelheti területvesztésre hivatkozva
Lapvélemény
Tőkés Lászlónak el kell fogadnia, hogy a román forradalom hőse, nem pedig a magyarországié, és hogy az Európai Parlamentben is Romániát képviseli, így a kisebbségi jogokat nem követelheti Magyarország területvesztésére hivatkozva – írta hétfőn a România libera című napilap.
Az Európai Parlament (EP) alelnöke a Tusnádfürdői Nyári Szabadegyetem és Diáktábor szombati előadásán jelentette ki: "ha már területet vesztettünk, jogokat kérünk cserébe, beleértve a korlátozott nemzeti önrendelkezéshez, az autonómia valamennyi fajtájához való jogot".
Ovidiu Pecican kolozsvári történész, a lap publicistája kifejti, hogy első látásra komolynak tűnik Tőkés érvelése. A szerző szerint azonban felmerül a kérdés, hogy "a Románia által az EP-be küldött" Tőkés a magyar állam nevében beszélt-e, hiszen a szerző szerint ez lenne az egyedüli magyarázat érvelésére.
A szerző leszögezi, hogy a romániai magyarok nem veszítették el Erdélyt, ahol továbbra is teljes körű állampolgári jogokat élveznek. Hazug érvnek nevezte azt az állítást, miszerint a romániai magyarság elvesztette az általa lakott területeket. Hozzáteszi: egy demokráciában nincs szükség a területiség elvére hivatkozni a kisebbségi jogok követelése érdekében.
Pecican szerint nagyobb mértékben részesülhetne a román és a magyar közösség a demokrácia előnyeiből, ha a politikusok nem térnének vissza "más korszakok retorikájához és kliséihez". A szerző szerint Tőkés Lászlónak el kell fogadnia, hogy a román és nem a magyarországi forradalom hőse, hogy Románia képviselője az európai törvényhozásban, és hogy a romániai magyarság legfőbb legitim szervezete évek óta részt vesz Románia irányításában, a közügyek rendezésében.
A szerző szerint románoknak és magyaroknak szükségük van még sok mindenre, de nincs sok magyar – román még annyi sem –, aki felsorakozna Orbán Viktor lobogója vagy "egy kiújuló kossuthizmus" mögé. A szerző szerint románok és magyarok együtt vannak Európában, amelyet nem kötelező kompromittálni olyan politikai filozófiákkal, amelyek százötven évvel ezelőtt is már valójában utópikusnak bizonyultak – olvasható a România liberaban. Népújság (Marosvásárhely)

2011. július 26.

Az ünnepen nincs helye politikai csatározásnak!
Incidens a sárpataki napokon
Kisebb incidens zavarta meg a sárpataki napokat. Miután befejeződött a Miholcsa József szobrászművész által alkotott Rákóczi György fejedelem szobrának avatása a központi parkban, Bíró Zsolt, a Székely Nemzeti Tanács marosszéki elnöke mikrofonhoz lépett, hogy üdvözölje az SZNT országos elnökét, ezt azonban Kozma Barna polgármester megakadályozta.
Az incidenst követő héten az SZNT nyílt levelet juttatott el szerkesztőségünkbe, amely Izsák Balázsnak az ünnepségre tervezett beszédét tartalmazta. Ebben többek között az áll, hogy a Székely Nemzeti Tanács, amikor a Székelyföld autonómia-statútumát elfogadta, egyben ki is jelölte Székelyföld határait, a törvénytervezet függelékében felsorolva az ide számított községeket, városokat. Ilyen módon a történelmi Székelyföld határait átlépve, a hajdan vele szomszédos magyar többségű települések is az autonóm Székelyföld részévé válhatnak a jövőben. (…) Ennek megfelelően Székelyföld térképén Marossárpatak község északi határa Székelyföld határának egy szakasza is. (…) Ezért jó látni Marossárpatakon a hagyományőrző huszárokat, ezért jó látni az erdélyi fejedelmek szobrait a ma már híressé vált szoborparkban, és nyilván az sem véletlen, hogy az előbbi is, az utóbbi is éppen a Marossárpataki Székely Nemzeti Tanács elnökének, a szobrászművész Miholcsa József hűségét, nemzeti elkötelezettségét dicséri…
A levélre reagálva Kozma Barna polgármester lapunknak elmondta, Bíró Zsolt a rendezvény előtt megkereste a szervezőket azzal a kéréssel, hogy adjanak felszólalási lehetőséget az SZNT elnökének. A szervezők elhatározták, nem egyezhetnek bele, hogy egy hagyományőrző rendezvényt egyesek politikai célokra használjanak. Tudta ezt jól Bíró Zsolt, de a botrány kedvéért újra próbálkozott. A megnyitón szót kapott Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács elnöke, aki nem az RMDSZ, hanem a közintézmény nevében elsősorban a hagyományőrzésről beszélt. A konfliktus elkerüléséért a hivatalos programban – amelyet már hónapokkal ezelőtt összeállítottak a szervezők – nem kaptak helyet a pártok képviselői. Természetesen a rendezvényen bárkit, politikai hovatartozástól függetlenül, szívesen láttak – mondta többek között Kozma Barna. Népújság (Marosvásárhely)

2011. július 26.

Visszaszolgáltatták a Teleki- kastélyt
Új fejezet kezdődik az épület történetében
A XIX. században, empire udvarházak mintájára építették a sárpataki kastélyt, amelynek utolsó tulajdonosa Teleki Károly gróf volt. Az uradalmat 1948-ban államosították. Ezt követően egy évig üres volt. 1950-ben a kommunista hatalom az 1942-től 1949-ig tartó görög függetlenségi és polgárháború áldozatainak ide menekített árva gyerekeit helyezte el ideiglenesen az épületben. Miután őket hazatelepítették, 1951-ben a mikházi kórházotthonból elmebetegeket, majd 1952-től mostanáig halmozottan fogyatékos nőket gondoztak a falai között. 1962 – 1967 között a kastélyhoz tartozó területre több – a szociális otthont kiegészítő – melléképületet húztak fel, amelyeket ma is eredeti rendeltetésüknek megfelelően használnak.
Az Amerikai Egyesült Államokban, illetve Kanadában élő tulajdonosok 2005-ben a tulajdonjog visszaállítására vonatkozó, 2001-ben megjelent 10-es törvény alapján igényelték a kastélyt a hozzá tartozó területtel, emellett 50 ha termőföldre és mintegy 20 hektár erdőre is jogot formáltak az egykori 365 hektáros birtokból. Mivel külföldi állampolgárok, a törvény szerint kárpótlást kaphatnak. A megyei földosztó bizottság döntése azonban még nem végleges – tudtuk meg a polgármestertől.
A kastélyt illetően sikerült kiegyezni a volt tulajdonosokkal. A megyei tanács jogügyi osztályáról megtudtuk, hogy a kórházotthon vezetőségének jelenlétében másfél hónappal ezelőtt tárgyaltak a tulajdonosokat képviselő ügyvéddel, és megegyeztek abban, hogy a kastélyépületet természetben visszaszolgáltatják a hozzá tartozó parkkal. A melléképületek nem képezték az ügy tárgyát, mivel ezeket az államosítás után húzták fel. A döntésről elégedetten nyilatkoztak a tulajdonosok, de még írásos választ nem küldtek. Miután végső egyezség születik, valószínű, hogy az ápoltak elköltöztetéséig a megyei tanács bérbe veszi az ingatlant. Mivel két szociális létesítmény van Sárpatakon, gyakorlatilag megoldható a gondozottak sorsa. A sárpataki intézményben 105 ápolttal 60 alkalmazott foglalkozik.
Tudomásunk szerint a Teleki család turisztikai célra szeretné használni majd a kastélyt, így még az idén új fejezet kezdődhet az épület történetében. Népújság (Marosvásárhely)

2011. július 26.

Seki sem engedi meg magának, hogy etnikumok közötti viszályt keltsen
Teodor Baconschi külügyminiszter a Ziarul Financiarnak adott interjúban a magyarországi hivatalosságok tusnádfürdői nyilatkozataival kapcsolatos kérdésre válaszolva azt mondta: ma senki sem engedi meg magának, hogy etnikumok között vagy a kétoldalú kapcsolatokban felelőtlenül feszültséget keltsen.
Baconschi megemlítette, Románia és Magyarország is tagja az EU-nak meg a NATO-nak, szomszédos országok, és stratégiai partnerség köti őket egymáshoz.
„Úgy vélem, ennek a partnerségnek a szelleme meghatározó Magyarországgal fenntartott kétoldalú kapcsolatainkban, semmi okom kételkedni ebben. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy ma már senki nem engedi meg magának – könnyű és múló politikai nyereségek kecsegtetése ellenére sem –, hogy etnikumok között vagy a kétoldalú kapcsolatokban feszültséget keltsen, annál is inkább, mert az EU rendkívül bonyolult rendszerében a gazdasági válságból való kilábalásra keresik a megoldásokat” – állította a román külügyminiszter, hangsúlyozva, hogy az utóbbi időben elhangzottak ilyen nyilatkozatok.
„Minden alkalommal, valamennyi ilyen téma kapcsán a külügyminisztérium reagált, és kifejtette Románia hivatalos álláspontját, most nem ismétlem el. Álláspontunk tökéletesen érvényes most is, és arra kérem, akit érdekel, nézzen utána” – mondta Baconschi.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

2011. július 26.

Jogainkból nem engedünk
Jaj annak, aki már csak emlékeiből él, de annak is, aki képtelen az emlékezésre, ugyanis múltunk határozza meg egyéniségünket. Ezért felidézésének és értelmezésének elmaradása kockára teszi a jövőt, az önmagunkkal és cselekedeteinkkel való szembesülés elodázása pedig a jelenben való céltalan botorkáláshoz vezet. Ezek a megállapítások egy nép esetében még fontosabbá válnak, hiszen a kollektív emlékezet ébrentartása lényeges feltétele a fennmaradásunkhoz szükséges nemzeti öntudat kialakulásának. Ilyen és hasonló gondolatok fogalmazódtak meg bennem, miközben az évforduló küszöbén egy harmincéves történet eseményei peregtek le lelki szemeim előtt.
A Szent Anna-tó és környéke hagyományosan kedvenc találkozóhelye volt az erdélyi magyar fiataloknak. Nyaranta több ezren jöttek pihenni, megnyugodni és felfrissülni e legendák övezte festői vidékre, különösen Anna-napkor, ugyanis ilyenkor az együttlétből fakadó öröm és biztonságérzet vallásos töltetet is kapott. Ezért esett néhány nemzete iránt felelősséget érző és vállaló fiatal választása erre a helyszínre, hogy hangot adjon a kommunista rendszer embertelen és folyamatosan fokozódó magyarellenes intézkedéseivel szembeni tiltakozásának.
Mivel ez nagyon veszélyes tett volt a Ceauşescu diktatúráját nyögő Romániában, megtörténése érdekében körültekintően kellett eljárni. Talán ennek a fokozott óvatosságnak tulajdonítható, hogy bár egyik cselekvő szereplője voltam az eseményeknek, a mai napig sem tudom, ki volt a megnyilvánulás ötletgazdája és ki hangolta össze a tömeges tiltakozást kiváltó történéseket. Amint az várható volt, a hatalom megtorlása sem késlekedett, otthonaikból elhurcolt, egyetemekről, főiskolákról kicsapott magyar diákok százai estek áldozatául.
Megérte? – tevődik fel sokakban a kérdés mindezek tudatában. A következmények egyik viselőjeként, csak határozott igennel válaszolhatok, hiszen ekkor az erdélyi magyarság végre megmutatta, hogy még mindig fel tudja emelni fejét, képes hangot adni felháborodásának és megfogalmazni követeléseit. Ugyanakkor a lelkekben elindult egy máig tartó megújulási folyamat, mely végül nemzeti öntudatunk megszilárdulásához és szabadságunk megvalósításához vezet. Éppen azért kell nyilvánosan emlékeznünk a Szent Anna-tónál az 1981. július 25–26-án történtekre, hogy tudassuk, szabadságvágyunk ma is a régi és jogainkból nem engedünk.
Bedő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2011. július 26.

Lenácizták Băsescu4
Családja és volt pártja is védelmébe vette tegnap Traian Băsescu államfőt, akit egy nappal korábban Dmitrij Rogozin, Oroszország NATO-nál akkreditált nagykövete azzal vádolt, hogy neonáci elveket vall és terjeszt.
A moszkvai diplomata a 93 halálos áldozatot követelő norvégiai tömeggyilkosság kapcsán a fasizmus eszméinek európai térhódítására hívta fel a figyelmet. Ugyanakkor elítélte Traian Băsescu azon nyilatkozatát, amely szerint a román államfő Ion Antonescu marsall helyében 1941-ben szintén a Pruton túlra vezényelte volna a román hadsereget.
„Ha a NATO és az Európai Unió berkein belül a legmagasabb közjogi méltóságok is ilyen fasiszta kijelentéseket tesznek, nincs amiért felháborodni, ha egyes állampolgárok ezt hadüzenetként értékelik” – utalt a diplomata a norvég Anders Behring Breivikre, aki beismerte, ő robbantott pénteken az oslói kormányzati negyedben és a fővárostól nyugatra, egy nyári táborban nyolcvannál is több embert végzett ki lőfegyverrel.
Băsescu szavait Vlagyimir Putyin orosz miniszterelnök és Alexander Lukasevics, az orosz külügyminisztérium szóvivője is hevesen kritizálták.
Ezzel szemben Mircea Băsescu a család nevében elutasította az államfőt ért vádakat, és felszólította Dmitrij Rogozint, hogy tanulmányozza a történelmet mielőtt nyilatkozna, hiszen nem akárkiről, egy uniós ország fejéről beszél. „Én nem politizálok, de minden román állampolgárhoz hasonlóan osztom az államfő álláspontját. Ion Antonescu marsall azért adta ki 1941-ben a támadási parancsot, mert vissza kellett szerezzniük azokat a területeket, amelyeket az oroszok egy évvel azelőtt elvettek” – fogalmazott az államfő Konstancán élő testvére.
Sever Voinescu, a Demokrata Liberális Párt szóvivője szerint fenntartásokkal kell kezelni az orosz NATO-nagykövet nyilatkozatát, ugyanis Rogozin excentrikus diplomata hírében áll, aki volt politikusként még nem tanulta meg a nemzetközi diplomácia kommunikációs etikettjét és ezért gyakran sokkoló hangnemben fogalmaz. „Nyilvánvaló provokációval állunk szemben, ugyanis napjaink Európájában csak szomorú és marginális tényezőként vannak jelen a neonáci eszmék” – mondta el Voinescu.
Az államfőhöz rendkívül közelálló PDL-s politikus hozzátette: véleménye szerint a bolsevizmus sokkal nagyobb fenyegetést jelent a demokráciára nézve, mint a nemzeti szocializmus. „Ugyanakkor szeretném hinni, hogy mindkét politikai irányzat fölött eljárt az idő, és soha nem térnek vissza kormányalkotó tényezőként valamelyik európai országban” – fogalmazott Sever Voinescu.
Traian Băsescu azzal „vívta ki” az oroszok felháborodását, hogy a B1 kereskedelmi televíziónak adott június végi interjújában azt hangoztatta, Ion Antonescu marsallhoz hasonlóan ő is parancsot adott volna a román katonáknak a Pruton való átkelésre, hiszen „szövetségesünk (a náci Németország – szerk. megj.) és területi követeléseink ezt kérték”.
Az államfő hazaárulással vádolta az 1948-ban trónjáról lemondó Mihály királyt. Leszögezte: „egy tengerészkapitány és egy államfő sose hagyja cserben az övéit”. A moszkvai reakciót látva az államfő utóbb rendkívüli sajtónyilatkozatban tért vissza a témára, hangsúlyozva, hogy nem érti az oroszok felháborodását, hiszen a kelet-európai térségeket érdekövezetekre osztó Molotov–Ribbentrop-paktumot a moszkvai törvényhozás is elítélte, és „a Szovjetunió már amúgy sem létezik”.
M. Á. Zs. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. július 26.

/vezércikk:/
Internacionalista vagyok
Új szitokszót avatott fel Orbán Viktor a tusnádi táborban: a magyar miniszterelnök az „internacionalistákat” ostorozta hasonló vehemenciával, amilyen vehemenciával aggatta a magyar (szélső)jobboldal az „idegen szívű”, „liberálbolsevik”, „judeoplutokrata” és még ki tudja, milyen jelzőket az ideológiai ellentábor képviselőire.
Orbán ráadásul ezt olyan nagy ívű, látomásszerű beszéd keretében tette, amely a köznyelvben csak jóléti, fogyasztói társadalomnak nevezett „régi világ” alkonyáról szólt, és egy „új világ” eljövetelét jósolta. Orbán új – az „aki nem dolgozik, ne is egyék” elven alapuló – világa pedig semmivé tenné mindazt a civilizációs többletet, amit az emberiség az elmúlt évszázadokban létrehozott, és amely révén ma már a társadalom, az állam nem hagyja éhen pusztulni a nyomorékot, nem űzi a várfalakon kívülre a vakot, a némát, a pestisest. Hanem gondoskodik róluk, gyógyítani próbálja őket – vagy legalábbis enyhíteni szenvedésüket –, biztosítja megélhetésüket, szociális segélyt folyósítva számukra.
A „régi világ” alkonya az orbáni vízió szerint küszöbön van, és a földkerekség államférfijai közül elsőként a magyar miniszterelnök ismerte fel ezt a sorsszerűséget. A földkerekség államainak vezetői lassan már kezdenek rájönni, hogy a világ középpontjában Magyarország van, mint a válság marcangolta peremországaitól megtisztult Európa fáklyavivője, és sorra teszik hódolatukat a budapesti lángész előtt.
Intézkedéseinek jogosságát pedig már nemcsak, hogy nem vitatják, hanem követendő példaként igyekeznek alkalmazni saját országaikban, mintegy elismerve kétkedni merészelő korábbi ostoba mivoltukat. Az új világot hirdető messiás pedig elnézően megengedi, hogy a gyarló Európa kövesse példáját, hogy Németország és Franciaország államosítsa magánnyugdíjalapjait, hogy Olaszország és Spanyolország bankadót vezessen be, hogy Nagy-Britannia a magyar médiatörvényt vegye példaként saját sajtószabályozása megalkotásában. Mert ő már látja az eljövő új világot, a Felcsúton felvirradó új napot, amelynek első sugaraitól fejvesztve menekülnek majd a hitetlen internacionalisták. Meneküljünk tehát.
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. július 26.

A székelység történetéről tanulhatnak a székelyföldi középiskolások
A széékelység történetéről újabb, ezúttal középiskolásoknak szóló tankönyv elkészítését tervezi Hargita Megye Tanácsa, a Hargita Megyei Tanfelügyelőséggel és Kovászna Megye Tanácsával együttműködve. Az alternatív tankönyvként használható kiadvány egy sorozat részének tekinthető, hiszen a fent említett intézmények koordinálásával, Hargita és Kovászna megyei szakemberek bevonásával idén őszre már elkészül a VI–VII. osztályosoknak szóló, ugyancsak a székelység történetét bemutató tankönyv, továbbá nemrég megjelent az inkább kisiskolásoknak szánt Mesés Székelyföld című, a székely székeket ismertető sorozat első kötete, valamint tavaly az óvodásoknak szóló, Székelyföld címerei című kifestőkönyv. Az alternatív tankönyvek elkészítésével foglalkozó munkacsoport tevékenységét Ferencz Salamon Alpár Hargita megyei főtanfelügyelő koordinálja, a tudományos szakirányító szerepét pedig dr. Hermann Gusztáv Mihály történész látja el. A főtanfelügyelő szerint az új tanügyi törvény lehetőséget ad helyi érdekeltségű tantárgyak, tananyagok kidolgozására és meghirdetésére. Ezt a lehetőséget kihasználva kezdte el kidolgozni az erre a célra megalakult munkacsoport azt a tananyagot, amely a székely közösségeink hagyományainak, múltjának még jobb megismeréséhez, szellemi értékeink ápolásához, átadásához, nemzeti identitástudatunk megerősítéséhez segít hozzá. Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke mindennek kapcsán reményét fejezte ki, hogy a székelyföldi tanintézetek élni fognak az új oktatási törvény nyújtotta lehetőségekkel, és a kiadványok elkészülte után, egyelőre opcionális tantárgyként ugyan, de tanítani fogják a székelység történetét. (hírszerk.) Transindex.ro

2011. július 27.

Fellebbezni készül az EMNP
Nem kapták még kézhez az Erdélyi Magyar Néppárt bírósági bejegyzésének elutasításáról szóló törvényszéki döntés hivatalos indoklását, de mihelyt az megérkezik, azonnal megfellebbezik az ítéletet – számolt be lapunk érdeklődésére Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke.
"Egyelőre csak annyit tudunk, amennyit a Jurnalul Naţional és az Új Magyar Szó, azaz Dan Voiculescu pártjának szócsöve és az RMDSZ szócsöve szubverzív eszközökkel kiderített" – közölte a pártbejegyzéssel megbízott Toró T. Tibor. Amennyiben a törvényszéki döntés indoklásában valóban az áll, hogy azért utasították el a Néppárt bejegyzését, mert az nem a nemzeti érdeket, hanem csak egy közösség érdekeit képviseli, akkor eléggé tiszta az ügy – vélekedett –, hiszen egyszerű műhibáról vagy szándékos tévedésről lehet szó. Toró szerint a programban szereplő, kontextusból kiragadott mondatot semmilyen más bírói testület nem értelmezheti hasonlóképpen, hiszen a közösségek képviselete hozzátartozik Románia érdekeihez. Az indoklás kézbesítését követően azonnal fellebbeznek, mondta Toró, s mivel a párttörvény gyorsított eljárást ír elő, a táblabíróságnak az óvás benyújtásától számított tizenöt napon belül ki kell tűznie a tárgyalás időpontját. Számításaik szerint így augusztusban döntés születik a párt bejegyzéséről, addig is folytatódik a munka, a program kidolgozása, a szervezetépítés. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke (jobbra) ugyanakkor tegnap kijelentette: az EMNT képviselői szövetkezhetnek az MPP-vel, ha elutasítják az EMNP bejegyzését. Tőkés Lászlót ki kell szabadítani az RMDSZ fogságából, fogalmazott Szász. "Az Erdélyi Magyar Néppárt kudarca után ne essenek pánikba, nyugodjanak meg. Most is van lehetőségünk megteremteni az alternatívát az RMDSZ-re. Az MPP bejegyzett párt, és most élnünk kellene ezzel a lehetőséggel" – mondta Szász Jenő. Hozzáfűzte: a helyhatósági választások esetleges megnyerése után a két alakulat az RMDSZ-szel együtt küldhet "válogatottat" a parlamentbe. A "válogatottban" részt venne "minden csapat, nem csak a Dinamo" (utalás az RMDSZ-re), ami "minőségi javulást hozhatna a magyarság parlamenti képviseletében".
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. július 27.

Kolozsvár: többnyelvű matricák a Iorga-táblán
Többnyelvű öntapadós feliratokat ragasztott a kolozsvári Mátyás-szoborcsoport előtti, Iorga-idézetet tartalmazó bronztáblára egy magyar származású holland állampolgár. A közösségi rendőrség eltávolíttatta a matricákat. „Hol marad a magyar felirat? Mi is itt élünk! Törvényadta jogunk van az anyanyelvünkhöz!” – ez a szöveg volt olvasható az egyik matricán, amelyet Landman Gábor, az amszterdami székhelyű Európai Magyar Emberjogi Alapítvány Közép-Európa elnevezésű szervezet képviselője ragasztott a Mátyás-szoborcsoport előtt a gyepen található bronztáblára kedden délután.
Egy másik öntapadós feliraton három nyelven – magyarul, románul és angolul – az volt olvasható: „Európai törvények betartása most!”.
A közösségi rendőrség igazoltatta a holland állampolgárságú férfit, majd felszólította, hogy távolítsa el a matricákat a tábláról.
Legutóbb egy héttel korábban ragasztottak feliratot a Iorga-idézetet tartalmazó táblára, akkor Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) ügyvivő alelnöke, valamint Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) alelnöke helyezett el műanyag táblát a bronzplaketten.
A bronztábla május 23-án jelent meg a Mátyás-szoborcsoport előtt. A sokat vitatott Iorga-idézetet tartalmazó tábla azóta is a talapzat előtt van, noha a Kelemen Hunor vezette kulturális minisztérium dokumentumokkal bizonyította elhelyezésének törvénytelen jellegét, és felszólította a PDL-s Sorin Apostu polgármestert a tábla eltávolítására.
A kulturális tárca egyébként július 20-án feljelentést tett a kolozsvári ügyészségen a Mátyás-szoborcsoport elé törvénytelenül kihelyezett bronztábla ügyében. Krónika (Kolozsvár)

2011. július 27.

Hanyatlás
Sokan felkapták a fejüket Orbán Viktor tusványosi kijelentésére, amelyben a Nyugat hanyatlásáról beszélt, ennek nyomán pedig arról, hogy az eddig példaként tekintett földrajzi-kulturális-gazdasági régió további utánzása helyett Közép-Európának meg kell próbálnia a saját útját járni.
Az ellenzéki publicisták azóta hol kommunista, hol szélsőjobboldali jelzővel illették a miniszterelnököt, attól függően, hogy épp melyik lemez következett soron, így mi is csak egyetérteni tudunk Török Gábor politológussal abban, hogy a kijelentés elvetése ma nem józan megfontolás, hanem hit kérdése. Tény persze, hogy a Nyugat összeomlásáról szóló kép meglehetősen apokaliptikus, ezt talán soroljuk a retorikában hiperbolaként ismert fogás kategóriájába, amely a figyelem felkeltését szolgálja. Ám az is tény, hogy a Nyugat óriási válságban van, az adósságspirálból való kilábalás egyre kilátástalanabbnak tűnik, miközben a feltörekvő BRIC-országok egyre inkább helyzetbe kerülnek – olyannyira, hogy az amerikai gazdaság lélegeztetőgépét immár éppen Kína működteti. Konzervatív szempontból a kulturális és morális hanyatlás is evidenciának tűnik, hiszen a „progresszív” Nyugat-Európában, amely önmagát a felvilágosodás racionalista eszméinek örököseként határozza meg, gyakran épp a józan ésszel ellentétes, emberellenes eszmék kerülnek előtérbe – gondoljunk csak arra, hogy az EU megfeddte Magyarországot a magzatok életének védelmét célzó kampányért.
Amúgy az, hogy a magyar kormány az állam nagyobb szerepvállalásában látja a gazdasági válságból való kilábalás útját, még csak nem is nóvum: az amerikai New Deal is erre épült a 30-as években, igaz, azt baloldali megoldásként szokás emlegetni. Hogy a válság a nemzetek megerősödését hozza, azt már a bevándorlók miatt egyre nehezebb helyzetbe kerülő országok korlátozó intézkedései is jelzik: inkább a hazai munkaerőt védenék. (Ennek viszont nem szabad kikezdenie az európai szolidaritást.) Az pedig, ha nem tekintünk ájult hódolattal szentírásnak mindent, amit a „Nyugat” diktál, józan ésszel végiggondolva nem jelentheti azt, hogy ki akarunk iratkozni abból a közegből, amelyhez több mint ezer éve tartozunk: ha a Keletről jött magyarok Kínával tárgyalnak, azt ma egyértelműen a nyugati kultúrkör és civilizáció örököseiként teszik. Még akkor is, ha bizonyos kérdésekben esetleg a saját útjukat járják.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

2011. július 27.

Vitatják a magyar kormányfő véleményalkotási jogát
A román politikusok pártállásuktól függetlenül vitatják a magyar miniszterelnök jogát, hogy „beleszóljon” Románia régió-átalakítási terveibe.
Traian Băsescu államfő a közszolgálati televízióban hétfő késő este reagált Orbán Viktornak arra a Tusnádfürdőn elhangzott kijelentésére, miszerint a magyar kormány még nem érzi elérkezettnek a pillanatot, hogy véleményt nyilvánítson a romániai régiók kialakításáról, e téren szerinte az erdélyi magyar politikai alakulatoknak egységes álláspontot kell képviselniük Bukarestben.
A román elnök ezzel kapcsolatosan leszögezte: soha nem fog eljönni az az idő, amikor Magyarország beleszólhat a Románia közigazgatási reformját érintő kérdésekbe. „Magyarországnak megvannak a maga bajai, méghozzá elég nagyok. Oldja meg azokat otthon. Minden ilyen jellegű nyilatkozat nemkívánatos” – mondta.
Emlékeztetett: Románia 22 millió lakosú ország, az ottani magyar közösség mindössze másfél milliós. Nem lehet feláldozni a többség vagy akár a kisebbség érdekeit egyes politikusok érdekeiért – fogalmazott Băsescu.
A keddi romániai sajtó idézi Teodor Baconschi külügyminisztert, aki egy gazdasági napilapnak adott nyilatkozatában megállapította: Románia és Magyarország az Európai Unió és a NATO tagja, kapcsolatukat a stratégiai partnerség szelleme határozza meg. „Úgy gondolom azonban, ma már senki nem engedi meg magának, hogy felelőtlenül feszültséget keltsen az etnikumközi vagy a kétoldalú kapcsolatokban – fogalmazott a román diplomácia vezetője.
Bogdan Diaconu, az ellenzéki liberálisokkal szövetségben álló Konzervatív Párt (PC) alelnöke szerint Orbán „saját gyarmataként” kezeli Romániát, amikor „irányelveket fogalmaz meg” az autonómia kivívása érdekében. A politikus szerint a magyar kormányfő kijelentései „tűrhetetlenek”, mivel sértik a román állam szuverenitását és területi egységét. Szabadság (Kolozsvár)

2011. július 27.

Titkos tusványosi széljegyzet
Július második felét éljük, ami azt jelenti, hogy ismét automatikusan lezajlott, immár huszonkettedik alkalommal, a Tusványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. A hagyomány kötelez nemcsak az illető rendezvény szellemiségének ápolására, hanem arra is, hogy odafigyeljünk hátterének egyik látszólagos részletkérdésére. Arról van szó, hogy Romániában minden „magyarkodással” összefüggő esemény lépesmézként vonzza a titkosszolgálatokat. Főleg azután, hogy fokozatosan kialakult a szokás: ezen a tusnád-fürdői kiemelkedő vitatalálkozón olykor egy-egy román politikai nagyágyú is tiszteletét teszi. Tehát kétszeres az ügynökök fokozott érdeklődésének a megindoklása, egyrészt szakmai, másrészt állambiztonsági-méltóságbiztonsági okokba kapaszkodva.
Pedig a „rövidnadrágos politizálás” – ahogyan az ifjúsági eszmecserét szervezői elnevezték még mielőtt az turistaipari méreteket öltött volna – csupán az elvek szabad áramoltatását, a szellemi látóhatár szélesítését, közös ügyeink megtárgyalását tűzte zászlajára. Közös ügyeinket, határon innen és túl, magyar–magyar és magyar–román viszonylatban. Annak idején, amikor még Bálványos-fürdőn, alig egy-kétszáz résztvevő előtt rendezték meg a „radikális” magyarországi és erdélyi fiatalok a tábort, nem gondolhatták, hogy néhány kilométerrel odébb, Tusnád-fürdőn ekkora tömegméretű erővé növi majd ki magát, ahol – a szabadon kimondott szó fegyverével – minden Kárpát-medencei magyar a nemzeti egység iránti feltöltődésben részesülhet. Nem csoda tehát, ha a tusványosi sorozat idei láncszemén minden bizonnyal szintén magas volt a spiclik száma.
1990 júliusában, az első bálványosi nyári szabadegyetem idején az Iliescu-rezsim nemzetbiztonsága a régi idők stílusában, erőszakosan járt el: a szabad ég alatt, a Várhegy tövében megtartott előadásokat tankok és más katonai járművek zúgása, jövése-menése zavarta, a megfélemlítés szándékával, ugyanis „véletlenül” éppen abban az időben és azon az üdülővidéken tartottak hadgyakorlatot. Azóta a módszerek minden bizonnyal finomodtak, műszakilag és emberileg profikká váltak. Mert, ugyebár, egy szabad országban akkor is szabad és illik félni, ha nincs mitől.
Pedig a huszonegy év alatt bebizonyosodott, hogy a román állambiztonságiaknak nincs mitől remegniük a Tusnád-fürdőn minden alkalommal elhangzottak miatt, mert senki sem rabolta el Erdélyt. Viszont ténykedéseik felhasználhatóságának módja mindig bizalmatlanságot vált ki. Miért? Hadd idézzek egy szakértői véleményt: „Minden információ, a legártatlanabb is – információ. Adat, ami – túl azon, hogy a szerv létjogosultságát hivatott igazolni – bármikor ártalmas is lehet, hiszen a szerven kívül senki más nem tudja, hogy kiről mi van az ő birtokában, mit, mivel és hogyan kombinál, eszkábál a legártatlanabb, akár félrevezető szándékkal leírt vallomásból olyan fegyvert, amit éppen az ellen vet be, akin segíteni akart az ügynök.” (Élet és Irodalom/Kőrössi P. József)
Az idei Tusványos „bombamondása” alighanem Tőkés László EP-képviselő nevéhez fűződik, aki ott kijelentette: a Trianon után velünk történtek miatt a románságnak nem, mint nemzeti kisebbséggel, hanem egyenlő félként, nemzet a nemzettel felállásban kell tárgyalnia az ország magyarságával, melynek eredményét a kollektív bocsánatkérés jelentené. A várható visszhang nem maradt el: a román sajtó megint habzó szájjal, egymást túllicitálva szidta a „hazaárulót”, sokan ismét kifelé mutogatnak neki utat. Ilyen esetben mindenféle titkosszolgálati munkálkodás fölöslegesnek bizonyul, ekkora nyilvánosság előtt született információn nincs mit eltussolni vagy elferdíteni. Ami pedig a gondolat igazságtartalmát, jogosságát illeti, azt most a többség még nem képes, és nem akarja objektíven megítélni. De ezzel is vélhetően úgy lesz, mint a verespataki aranykitermelő beruházási tervvel: amilyen sokan tiltakoztak kezdetben ellene, mostanában olyan sokan állnak ki mellette, beismerve, hogy a befektető RMGC-re hallgatni aranyat ér.
ÖRDÖG I. BÉLA. Szabadság (Kolozsvár)

2011. július 27.

Nyilatkozat a kolozsvári Kétágú templom mögötti terület beépítésének ügyében
Találó módon fogalmazza meg Virgil Pop jeles építész, a kolozsvári Területi Műemlékvédelmi Bizottság főtanácsosa, hogy városrendezési, műemlékügyi téren „Bukarest Isztambul felé húz”.
Nevezetesen: „balkáninak nevezhető” az az attitűd, melynek jegyében a megyei illetékes hatóság elutasító szakvéleményét és határozatát felülbírálva, az Országos Műemlékvédelmi Bizottság zöld utat adott a kolozsvári Kétágú templom mögötti terület Románia törvényeivel ütköző beépítésének.
Ennél is sajnálatosabb, hogy az országos műemlékvédelmi törvényeket, valamint a város zöldövezeteire vonatkozó előírásokat sértő engedélyt – valószínűleg politikai nyomásnak engedve – a kulturális tárca magyar vezetője, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök írta alá, utóbb maga is beismervén, hogy súlyos hibát követett el ezáltal.
Tudnivaló, hogy a kolozsvári Alsóvári Református Egyházközségtől a kommunista diktatúra idején elkobzott ősi terület-tulajdon ügye, közel két évtizednyi hasztalan pereskedést követően, jelenleg a Strasbourgi Nemzetközi Bíróság asztalán található.
Ennek ellenére, a munkagépek már felvonultak a templom kertjében, és Péter Tünde, főtanfelügyelő-helyettes, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének oktatásügyi alelnökének cinkos közreműködésével, – aki ez ügyben a fenyegetéstől és a nyomásgyakorlás egyéb eszközeinek használatától sem riadt vissza – egy újabb, a bukaresti Cathedral Plazáéhoz hasonló botrány van kialakulóban a „kincses Kolozsváron”, az Erdélyi Református Egyház rovására, az érintett alsóvárosi gyülekezet bénult beletörődésével.
Az is közismert, hogy a Kétágú templom a híres-neves kolozsvári Hóstát népének ősi temploma. Megengedhetetlen, hogy a Hóstátnak a Ceauşescu-féle falurombolás tervébe beillő totális lerombolása nyomán neoklasszicista stílusban épült reprezentatív templomuk is ugyanennek a balkáni rombolásnak essen áldozatul.
Éppen ezért határozottan felszólítjuk Kelemen Hunor szakminisztert, valamint az általa vezetett RMDSZ-t, hogy vegyék elejét magyar épített örökségünk, valamint Kolozsvár természeti öröksége további károsításának, és hatékonyan járuljanak hozzá az e téren kívánatos törvényes rend helyreállításához.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Elnöksége. erdon.ro

2011. július 27.

Büntetés a „revizionistáknak”
Bizonyos magyarországi szervezetekkel és hírportálokkal fenntartott kapcsolatokkal magyarázta Rudolf Chmel szlovák kormányfőhelyettes, hogy néhány szlovákiai magyar szervezet miért nem kapott pénzt az idei állami kulturális támogatások szétosztásakor.
A kisebbségi és emberi jogokat felügyelő politikus Berényi Józsefnek, a Magyar Koalíció Pártja (MKP) elnökének bírálatára válaszolt.
Chmel szerint a jelenlegi kormány nagyra tartja a szlovákiai magyar közösség intellektuális erejét, vállalkozói kreativitását és állampolgári elkötelezettségét. „Ugyanakkor nem hunyhat szemet afölött, hogy a Jobbik is parlamenti párt lett Magyarországon, s értékrendjük az államhatárokon is átszüremlik. Azt sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy működnek szlovákiai magyar honlapok, amelyekről egy kattintással elérhető a Kuruc.info, a Barikád.hu, a Hatvannégy Vármegye és egyéb szélsőséges magyar honlapok” – írja közleményében Chmel.
Egy korábbi közlemény szerint „a megítélésnél mérlegelni kellett, hogy a pályázó ne működjön együtt olyan hazai és külföldi szervezetekkel, pártokkal és mozgalmakkal, amelyek pszichológiai revizionizmusukkal és irredentizmusukkal megkérdőjelezik Szlovákia integritását és konfliktusokat idéznek elő az együttélésben”. Berényi erre reagálva jelentette ki: az MKP-nak nincs tudomása arról, hogy bármelyik kisebbségi szervezet ilyen tevékenységet folytatna.
Összeköltöztetik a zselízi magyar és szlovák gimnáziumot
Költöznie kell a zselízi magyar gimnáziumnak. Bár a hét és félezer lakosú felvidéki város lakóinak több mint a fele aláírta a Comenius Gimnázium átköltöztetése elleni petíciót, s a város is javasolta, hogy támogatni fogja az intézményt, Nyitra megye közgyűlése nem járult hozzá ahhoz, hogy a magyar gimnázium az eddigi épületében maradhasson, ezért át kell költöznie a szlovák gimnázium épületébe.
Korábban a megyei önkormányzat figyelmen kívül hagyta Zselíz városának azon kérvényét is, hogy a magyar alapiskolát és a gimnáziumot összevont intézményként szeretné fenntartóként működtetni. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. július 27.

Tőkés-párti turpisságok: III. rész
Ma küldi át a rendőrségnek a bukaresti harmadik kerületi bíróság melletti ügyészség azt a bűnvádi dossziét, amely az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások meghamisításával kapcsolatos – tudták meg az okirathamisítással kapcsolatos sajtóankétot folytató Jurnalul Naţional és Új Magyar Szó újságírói.
A dossziét a Bukaresti Törvényszék melletti ügyészség továbbította a kerületi ügyészségre, azzal az indokkal, hogy a Bukaresti Törvényszék a főváros 3. kerületi igazságszolgáltatási és bűnüldözési szerveinek kompetenciájába tartozik.
Mint Cătălina Sântion, a bukaresti harmadik kerületi bíróság melletti ügyészség helyettes főügyésze megkeresésünkre elmondta, a dossziéban megfogalmazott vád – amely ismeretlen elkövetők ellen szól – okirathamisításra és hamis iratokkal való visszaélésre vonatkozik. Az okirat-hamisítás gyanúját a két központi napilap tényfeltáró cikksorozata is alátámasztja; a helyettes főügyész szerint a rendőrség vélhetően felhasználja majd a sajtóban megjelent információkat.
Mint arról lapunkban korábban beszámoltunk, az Új Magyar Szó és a Jurnalul Naţional által felkért írásszakértők megállapították: a volt református püspök híveit tömörítő, ezért „Tőkés-pártként” emlegetett EMNP-nek a Bukaresti Törvényszékre idén májusban benyújtott aláíráslistái ezrével tartalmaznak hamis aláírásokat.
Emellett beigazolódni látszik az ankétot lefolytató két újságíró másik gyanúja is, miszerint nemcsak az aláírások hamisak, hanem a bukaresti és az Erdélyen kívüli megyék támogatói listáit tartalmazó listákon szereplő nevek is légből kapottak. Erre az a bukaresti terepszemle enged következtetni, amelynek során az újságírók kiszálltak szúrópróba-szerűen kiválasztott lakcímekre, és melynek nyomán a két lap szerkesztőségébe érkezett, majd az újságírók által a törvényszéken leellenőrzött aláíráslista-másolatokon szereplő személyek létezése is kérdésessé vált.
Az Új Magyar Szó szerette volna megszólaltatni az üggyel kapcsolatosan az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésén fáradozó személyeket, ám Toró T. Tibor, a bejegyzésre váró alakulat „ideiglenes elnöke” határozottan elutasította lapunk erre vonatkozó kérését. „A Maszolnak nem nyiltakozunk” – szögezte le Toró.
Annál bőbeszédűbb volt Demeter Szilárd, Tőkés László sajtófelelőse, aki előbb perrel fenyegette meg a tényfeltáró cikkeket jegyző újságírókat, majd taktikát váltott. Az MTI-vel „a szervezet hivatalos véleményét” közlő Demeter felhívást intézett a leleplező cikksorozatot közlő lapok újságíróihoz: hívják ők perbe az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzésével foglalkozó személyeket.
„Amíg erre nem hajlandóak, és csak kommunikációs szinten hadakoznak a pártbejegyzés ellen, addig gyanújukat megalapozatlannak és rosszindulatúnak tartjuk” – fogalmaz a sajtófelelős, akinek érvei szerint nem feltételezhető, hogy az EMNP-s illetékesek „ilyen bután ekkora támadási felületet hagyjanak”.
A Bukaresti Törvényszék első fokon elutasította az EMNP bejegyzését, az indoklás szerint amiatt, hogy a párt nem a „nemzeti érdekek” képviseletét vállalja, hanem egy közösség érdekeire összpontosít. A kezdeményezők várhatóan megfellebbezik a bíróság döntését.
Nem bánkódik Tőkésék kudarca miatt Szász Jenő
Teológiai fejtegetésekbe bocsátkozott tegnap Marosvásárhelyen Szász Jenő az istenhit és a politikai ideológiák viszonyrendszeréről. A Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a romániai magyarság „kétpólusú politikai berendezkedésének” szükségességéről beszélt, a két pólusban „elhelyezve” balra az RMDSZ-t, jobbra az MPP-t, „szövetségben a Székely Nemzeti Tanáccsal és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal”.
Mint megjegyezte, cseppet sem bánkódik amiatt, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzési kísérlete sikertelennek bizonyult. Szász kifejtette: az EMNP-nek „nincs oka a kétségbeesésre”, minthogy az MPP már be van jegyezve, és listáin helyet biztosíthat a „jobboldal” többi képviselőinek is. Az EMNP bejegyzésének kudarca miatt örvendező Szász Jenő pénteken Tusnádfürdőn is előadta téziseit.
EMNT-s források tudni vélték, hogy Új Magyar Szónak a Tőkés-párti aláírások meghamisítását bizonyító cikkét címlapon közlő múlt pénteki lapszámát MPP-s aktivisták osztogatták a diáktábor területén. Lapunknak erről nincsenek információi, ellenben úgy tudjuk: a tusványosi szervezők a helyszínre eljuttatott több száz ingyenes ÚMSZ-példányt nyomtalanul eltüntettek. (Antal Erika)
Salamon Márton László. Új Magyar Szó (Bukarest)

2011. július 28.

Evenimentul Zilei: „Újramelegíti viszonyát Orbánnal az RMDSZ"
Az RMDSZ „újramelegíti" viszonyát Orbán Viktorral – írta csütörtökön az Evenimentul Zilei című napilap. A lap szerint megnyílt a Fidesz és az RMDSZ viszonyának normalizálásához vezető ajtó azt követően, hogy szervezet vezetője, Kelemen Hunor találkozott Orbán Viktorral Tusnádfürdőn a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen.
A lap Kelement idézi, aki elmondta, hogy Orbánnal „négyszemközti beszélgetés" keretében megállapodtak arról, kiszélesítik a párbeszédet, amelyet ősszel folytatni fognak. A lap szerint Tőkés László elveszítheti a romániai magyar szervezeteknek a Budapesttel való viszonyában élvezett „monopóliumhelyzetét". MTI. Erdély.ma

2011. július 28.

Egyetemi aggodalmak
Az oktatási tárca átvizsgálja az egyetemi szenátusok által elfogadott és felterjesztett chartát, hogy megfelelnek-e a törvény szellemiségének. "Innentől kezdve politikusainkon áll vagy bukik: a gyakorlatban is be tudják-e bizonyítani, hogy a tanügyi törvény valóban előrehaladást, nem pedig visszafejlődést jelent a magyar nyelvű orvosképzés részére" – fogalmaz dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusának közleményében.
Az elmúlt időben a magyar közvélemény méltán sokat foglalkozott a marosvásárhelyi orvosképzés ügyével, a felvételi vizsgák kapcsán pedig ez a figyelem csak fokozódott: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem költségtérítéses helyeire egyetlen magyarul felvételiző diák sem jutott be. Az elgondolkodtató jelenségről dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár, a MOGYE szenátusának tagja levélben igyekezett magyarázattal szolgálni.
A legújabb tanügyi törvény az intézményt multikulturális egyetemként határozza meg, és nemcsak lehetőséget ad a magyar (kisebbségi) nyelvű oktatás kifejlesztésére önálló tanulmányi vonal vagy tagozat létrehozása által, hanem a 135. cikkelyében elő is írja azt. Az egyetemi autonómia nyilván az alkotmányban garantált jog marad, ám az egyetemi szenátusnak a döntéseit a törvény szellemében kell meghoznia. A törvény hatályba lépését követően a MOGYE vezetőiből, szenátusi tagjaiból külön román és külön magyar munkacsoport alakult meg, amelyek az egyetemi charta (belső működési szabályzat) új formáján dolgoztak. A megbeszélések és egyeztetések beindulásáról és menetéről a magyar oktatók két alkalommal értesülhettek, amikor a dékánhelyettes összehívta őket. Bár a szenátus időközben megtartott gyűlésein a kérdés említésre sem került, a kompromisszum körvonalazódni látszott. Az új szervezeti felépítésben létrehozandó különálló román és magyar főtanszékek létesítésében már-már senki sem kételkedett, amikor június elején a MOGYE oktatóinak opciójukat kellett kifejezniük, hogy melyik tagozathoz tartoznak. A június 9-i szenátusi gyűlésen viszont a szeptemberi licencvizsga szabályzatának elfogadásakor az egyetem vezetősége elzárkózott az új tanügyi törvény által lehetővé váló magyar nyelvű államvizsgavédés lehetőségétől, arra utalva, hogy a chartát majd úgyis módosítani lehet, amikor időszerűvé válik. Az Orvosi Kari Tanácsban a román fél – arra hivatkozva, hogy a magyar tagozatot a jelenlegi állapotában nem sikerülne akkreditálni, és ez veszélyeztetné az egyetem létét – elállt az addigi tárgyalások megegyezéseitől, és olyan chartát javasolt közvitára, amely a magyar tagozat létrehozásának folyamatában semmilyen előrelépést nem jelentett. Az egyetemi szenátus magyar tagjai ezt követően távol maradtak a szenátusi gyűlésről, amely döntésképtelennek bizonyult. Bár a 38 tagú egyetemi szenátus 13 magyar tagja távol maradt, és így a kétharmados többségre nem volt lehetőség, a chartatervezetet megszavazták.
Az új egyetemi charta végleges formájának elfogadására hivatott július 22-i szenátusi gyűlés ötödik órájában kezdődött az új egyetemi charta megvitatása. "A rektor mindannyiunk tudomására hozta, hogy ő és társai egyetértenek a magyar tagozat létrehozásával, és ennek érdekében szimulálásra lenne szükség, tehát akarják, de nem lehetséges, mivel a törvényt be kell tartani. Márpedig a magyar tagozat jelenlegi állapotában nem kapna akkreditációt" – fogalmaz Ábrám Zoltán. Végül olyan dokumentum került terítékre, amely az eddigihez képest visszalépést jelent, hiszen a chartát kiegészítő választási szabályzatban a román fél még azt az eddig gyakorlatban levő gesztust sem teszi meg, miszerint a kari tanácsba beválasztott tagokat külön választják meg a román és magyar oktatók. A jelen levő magyar szenátusi tagok felálltak – a rektorhelyettes kivételével –, és elhagyták a termet.
A tanügyi törvény értelmében az oktatási minisztérium átvizsgálja az egyetemi szenátusok által elfogadott és felterjesztett chartát, hogy megfelelnek-e a törvény szellemiségének. "Innen kezdve politikusainkon áll vagy bukik: a gyakorlatban is be tudják-e bizonyítani, hogy a tanügyi törvény valóban előrehaladást és nem visszafejlődést jelent a magyar nyelvű orvosképzés szempontjából. Ha nem történik előrelépés, ne csodálkozzanak, ha az idén tandíjas helyekre be nem jutó potenciális orvostanhallgatók és családtagjaik a nagyszerűnek beharangozott, ám csapnivalóan alkalmazott törvények szenvedő alanyai nemcsak most, hanem a választások idején is kiábrándultak lesznek – áll Ábrám Zoltán levelében. – Sajnos, húsz év távlatában továbbra sincs egységes, pozitívabb jövőképet előrevetítő stratégia az erdélyi (marosvásárhelyi) orvosképzés ügyében. A sokfelé húzó lovak helyett ideje lenne már két olyan paripát befogni a magyar orvosképzés szekérrúdjához, amely jó irányba és minél előbbre vinné a szekeret."
Világhálós aláírási felhívás
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem jelenlegi, többségében román nemzetiségű vezetősége a 2011/2012-es tanévre az azelőtti évekhez viszonyítva ötven általános orvosi hellyel kevesebbet engedélyezett a magyar nyelvű oktatási vonalon úgy, hogy ezeket a helyeket a párhuzamos román szekciónak adta át. A sok száz magyar szülő és az egyetem magyar oktatói csak az eredményhirdetéskor értesültek a fejleményekről. Ez a diszkriminatív döntés súlyosan veszélyezteti a Marovásárhelyi Orvosi Egyetem magyar nyelvű oktatásának létét, és fenntarthatóságát, valamint jelentős mértékben korlátozza a tanuláshoz való alkotmányos jogot. Aláírásával nyomatékosan kéri az egyetem vezetőségét, álljon el a fent említett nacionalista és kirekesztő döntés megvalósításától az esélyegyenlőség, az európai gondolkodás és a tanuláshoz való jog szellemében. Aláírni a https://www.petitieonline.ro/petitie/locuri_maghiare_luate_i_transferate_la_universitatea_de_medicina_din_targu_mure_-p63158048.html címen lehet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2011. július 28.

Negyven fizetéses hely a MOGYE magyar vonalán
Markó Béla miniszterelnök-helyettes szerdán megbeszélést folytatott Daniel Funeriu oktatási miniszterrel, hogy megoldást találjanak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem általános orvosi karának magyar tagozatán a helyek kiegészítésére. A miniszterelnök- helyettes és a miniszter, az egyetem vezetőségével is egyeztetve, megállapodtak abban, hogy a magyar tagozaton még biztosítani kell negyven fizetéses helyet azok számára, akik eredményesen felvételiztek. Népújság (Marosvásárhely)

2011. július 28.

Önálló magyar tagozat: közeledünk vagy távolodunk?
Az elmúlt időben a magyar közvélemény méltán sokat foglalkozik a marosvásárhelyi orvosképzés ügyével, azon aggodalmát fogalmazva meg, miszerint az új tanügyi törvény nyújtotta lehetőségek ellenére mégsincs előrelépés a magyar nyelvű oktatás terén. A hiteles tájékoztatás és véleményformálás jegyében kötelességemnek érzem az alábbiak közlését, tisztázását.
Az 1989-es változásokat követő euforikus hangulat előrevetítette azt a jogos kisebbségi elvárást, miszerint az 1962-ben pártrendeletre kétnyelvűvé vált Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen valóban kialakuljon és önállóvá váljon a magyar tagozat. Az 1990 februári-márciusi sikertelen tárgyalásokat és ülősztrájkot követő marosvásárhelyi pogrom ezen törekvést befagyasztotta, kialakított egy ránk kényszerített status quot. A csalódás hatalmas méreteket öltött, az elvándorlás az orvostanhallgatók és fiatal orvosok körében is fokozódott.
Egy évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy egyáltalán elérkezettnek tűnjön az idő a magyar tagozat létrehozása igényének az újabb felvetésére. Az 1999 júliusában elfogadott tanügyi törvény ugyanis lehetőséget nyújtott önálló karok, kollégiumok létrehozására, valamint magánegyetemek alapítására a kisebbségek nyelvén. És miközben a Babes-Bolyai Tudományegyetemen megerősödött a magyar nyelvű oktatás, és elkezdődött a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem megalapítása, az orvosin nem történt előrelépés. A politikusok hallgattak, mintha mostohagyermeküknek tekintették volna a marosvásárhelyi orvosegyetemet, miközben a magyar oktatók többsége által 1999. november 19-én beterjesztett beadványt nem tűzte napirendjére az egyetemi szenátus. Alulírott a 2000. január 12-i szenátusi gyűlésen a beadvány sorsáról érdeklődött, mire az akkori rektor (tisztsége több mint tíz évvel túlélte a diktatúra bukását, talán egyedüliként Romániában) ingerült válaszában viccnek minősítette az egészet, majd következett a fejmosás.
Akkori beadványunk így kezdődött: "Románia parlamentje, elfogadván az új tanügyi törvényt, a létező felsőoktatási intézményekben lehetővé tette a csoportok, tagozatok, karok és kollégiumok létrehozásának lehetőségét a kisebbségek nyelvén...."
Abszolút semmilyen előrelépés sem történt. Hacsak annyi nem, hogy kétezerben választásokra került sor az egyetemen, új rektor és új román és magyar rektorhelyettes került a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem élére.
Néhány évvel később végre megszólaltak az RMDSZ-politikusok is. A PSD és az RMDSZ közötti 2003-as megállapodás értelmében megjelent az 1432. számú kormányhatározat, amely a 2004/2005-ös tanévtől külön beiskolázási számokat határozott meg a marosvásárhelyi orvosegyetem magyar hallgatói számára. A politikum mindezt sikeres áttörésnek tekintette, a valóságban azonban félmegoldás. Csak két negatív következményt említenék: 1. Mivel az adott keretszámban az utolsó magyar hallgató általában nagyobb médiával jutott be, az évek során több százra tehető azon hallgatók aránya, akiket a sikeresnek vélt kormányhatározat tandíjas helyekre "száműzött". 2. Mivel a nehézkes és pontatlan szövegezésű kormányhatározat (talán akarattal) nem tesz külön említést tandíjmentes és tandíjas helyekről, ezért az egyetem vezetősége aközött lavírozhat, hogy a tandíjas helyeket vagy fele- fele arányban osztja szét a román és magyar diákok között, vagy a törvényre hivatkozva a média csökkenő sorrendjében. Ez történt az idei felvételin, és ennek "köszönhető", hogy több tucat magyar diák elesett a tandíjas továbbtanulás lehetőségétől.
Alulírott a beiskolázási számok kérdését, a marosvásárhelyi orvosegyetem helyzetét, a bizonytalan jövőképet, saját hibáinkat részletesen kielemezte "A beiskolázási számoktól az önálló magyar tagozatig" című írásában (Krónika, 2004. március 5-7).
De mi történt azóta, főleg az elmúlt hónapokban, hetekben, napokban?
Az évek teltek, a magyar oktatás néhány írott rendelkezés és számos kompromisszum alapján fennállt, és a többnyire behatárolt keretek között működött tovább. A magyar oktatók alacsony aránya megmaradt, az újonnan létrehozott szakok zöme (kivétel az általános egészségügyi asszisztensképzés és a bábaképzés) csak román nyelven indult és zajlik manapság is. Miközben a felsőoktatás átreformálására, a minőség követésére, az oktatók előléptetésére, az egyetem akkreditálására számos rendelkezés, határozat jelent meg. No, és 2008-tól beindult az angol nyelvű orvosképzés.
Eredmények? Hirtelen néhányat tallózok: apró kompromisszumokkal kicsikart behatárolt magyar oktatói helyek, a MOGYE vezetése által is támogatott Tudományos Diákköri Konferencia, egyre javuló kapcsolatok magyarországi orvosegyetemekkel, vendégtanár professzorok meghívásának rendszeresítése, korszerűbb könyvtár, a nemrég tatarozott egyetem parkjának fokozódó szépsége és a többi.
Kudarcok? A javuló lehetőségek ellenére a diákok érdeklődése változó, a minőségi és felszabadult oktatás gyakorta még várat magára, az elvándorlás csökkent ugyan, de még mindig jelentős (lásd: Ábrám Zoltán: Az erdélyi magyar orvosmigráció újabb hullámai, Korunk, 2011. április), a méltánytalanul alacsony fizetések és a korlátozott lehetőségek miatt nehéz oktatói pályára állítani a tehetséges végzetteket, az egyetemünkön tanuló magyarországi diákoknak a mai napig románul kell államvizsgázniuk stb., stb. Továbbá: a MOGYE szenátusa tehetetlenségénél fogva ma is leginkább szavazógépezet, mint értelmes vitafórum helyszíne.
Sikerek és kudarcok együttes eredménye, hogy a marosvásárhelyi magyar orvosképzés ma egy olyan szekérhez hasonlítható, amelyet egyre több ló egyre több irányba húz, miközben az alig-alig halad előre, néhol akár téves irány felé veszi útját.
Az idén januárban megjelent legújabb tanügyi törvény a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet multikulturális egyetemként határozza meg, és nemcsak lehetőséget ad a magyar (kisebbségi nyelvű) oktatás kifejlesztésére önálló tanulmányi vonal vagy tagozat létrehozása által, hanem azt elő is írja (135. cikkely). Az egyetemi autonómia nyilván az alkotmányban garantált jog marad, ám az egyetemi szenátusnak a döntéseit a törvény szellemében kell meghoznia (123. cikkely).
A tanügyi törvény hatályba lépését követően a MOGYE vezetőiből, szenátusi tagjaiból külön román és külön magyar munkacsoport alakult meg, amelyek az egyetemi charta (belső működési szabályzat) új formáján dolgoztak. Előbbit a román rektorhelyettes, utóbbit prof. dr. Szabó Béla dékánhelyettes irányított, és jelentős szerepet vállalt benne dr. Szilágyi Tibor professzor. A megbeszélések és egyeztetések beindulásáról és menetéről a magyar oktatók két alkalommal értesülhettek, amikor a dékánhelyettes összehívta őket. Bár a szenátus időközben megtartott gyűlésein a kérdés nem került még említésre sem, a kompromisszum körvonalazódni látszott, az új szervezeti felépítésben létrehozandó különálló román és magyar főtanszékek (departament) létrehozásában már-már senki sem kételkedett, amikor június elején a MOGYE oktatóinak opciójukat kellett kifejezniük, hogy melyik tagozathoz tartoznak.
A június 9-i szenátusi gyűlésen akkor támadtak kételyek egyesekben, amikor a szeptemberi licencvizsga szabályzatának elfogadásakor az egyetem vezetősége elzárkózott az új tanügyi törvény átal lehetővé váló magyar nyelvű államvizsgavédés lehetőségétől, arra utalva, hogy a chartát majd úgyis módosítani lehet, amikor időszerűvé válik.
Egy hétre rá, június 16-án az Orvosi Kari Tanácsban a román fél – arra hivatkozva, hogy a magyar tagozatot a jelenlegi állapotában nem sikerülne akkreditálni, és ez veszélyeztetné az egyetem létét – elállt az addigi tárgyalások megegyezéseitől, és olyan chartát javasolt közvitára, amely a magyar tagozat létrehozásának útján semmilyen előrelépést sem jelentett az addigi állapothoz képest. Az egyetemi szenátus mélységesen csalódott magyar tagjai ezt követően távol maradtak a szenátusi gyűlésről, amely döntésképtelennek bizonyult, és a június 20-ra újrahívott szenátusi gyűlést sem erősítették meg jelenlétükkel. Bár a 38 tagú egyetemi szenátus 13 magyar tagja távolmaradt, és így a kétharmados többségre nem volt lehetőség, a chartatervezetet megszavazták, és – ezúttal az új tanügyi törvény szellemében – közvitára bocsátották, azaz egy hónapon át az egyetem honlapján megtekinthető volt bárki számára.
A szenátus magyar oktatói időközben sajtónyilatkozatot fogalmaztak meg a történtekről, és a tanügyminiszterhez címzett levelükben a tanügyi törvény betartására irányuló törekvéseikhez támogatást kértek, felhíva a figyelmet a törvény szellemiségének a megtagadására és a törvénytelenségekre a MOGYE szenátusában.
A beadványra válaszként, a tanügyminiszter a MOGYE román és magyar vezetőiből álló küldöttséget fogadta, és leginkább a román félt erősítette meg céljai kivitelezésében. A megbeszélésen az RMDSZ képviseltette ugyan magát, de nem a legmagasabb szinten, bár a magyar tagozat tagjai elvárták volna, hogy az oktatási kérdésekért is felelős, amúgy hosszú ideig Marosvásárhelyen élő magyar miniszterelnök-helyettes személyesen vesse be politikai befolyását.
Az új egyetemi charta végleges formájának az elfogadására hivatott szenátusi gyűlést július 22-re tűzte ki a vezetőség. A pártfegyelem azt diktálta, hogy amíg a vakációzó magyar diákok mindnyájan távolmaradtak, addig a szenátus román diáktagjai a tanárok képviselőivel együtt teljes létszámban jelen voltak. Ráadásul az egyik elhunyt szenátusi tag helyére mindjárt új személyt választott a kari tanács, bár annak mandátumát később elfelejtették érvényesíteni. És bár e gyűlés törvényességéről is kötekedni lehetne, mindez értelmetlen, hiszen bebizonyították, hogy megvan a kétharmad, ha szükséges.
A szenátusi gyűlés jól átgondolt forgatókönyv szerint zajlott. Előbb különböző szabályzatok, dokumentumok részletes megvitatására és elfogadására került sor, miközben a lényeget, a charta megvitatását és azon belül a magyar nyelvhasználat és önszerveződés lehetőségeinek (azaz leginkább beszűkítésének) a megvitatását a legvégére hagyták. Bár elkezdődtek a szabadságolások, az egyetemi életnek folytatódnia kell ősszel, és azt nem lenne etikus bojkottálni: elfogadtuk hát az oktatási szabályzatot, a nyugdíjazandó professzorok tevékenysége meghosszabbítására vonatkozó lehetőségeket és feltételeket, az új tanévben induló mesterképző oktatási formákat, sőt a charta részeként, kiegészítéseként a három prorektori tisztség leosztását, valamint a választási szabályzatot is. Néhol egy-egy tartózkodással, ellenszavazattal, ám többnyire az évek óta megszokott szavazógépezeti stílusban.
A szenátusi gyűlés már négy órája tartott, amikor az új egyetemi charta megvitatása, a magyar oktatók és egy szenátusi tag által benyújtott módosító javaslatok megbeszélése következett. Miközben az ásványvizes palackok némelyikébe sárga rózsa került – magyar civil kezdeményezésre gyűlés előtt minden szenátusi tag kapott egy szálat, de a többség nem vette át –, és az asztalon virítottak a rózsaszállal együtt járó zöld cetlik a János apostoli idézettel: "Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.".
A rektor mindannyiunk tudomására hozta, hogy ő és társai egyetértenek a magyar tagozat létrehozásával, és ennek érdekében "szimulálásra lenne szükség", tehát akarják, de nem lehetséges, mivel a törvényt be kell tartani. Márpedig a magyar tagozat jelenlegi állapotában nem kapna akkreditációt. (Amikor pártutasításra beindult a román oktatás a MOGYE-n, vajon megfelelt minden akkreditációs feltételnek? És ha van akarat és segítségnyújtás, akkor miért nincs pár évnyi türelem is, mialatt új oktatói állások létesítésével, a magyarországi egyetemek és oktatók szakmai segítségével, az előrelépések és a kutatási eredmények kibontakoztatásával sikerül majd megfelelni a feltételeknek?)
Végül szavazásra került sor. Egy olyan egyetemi chartáról, amelyben nyoma sincs a magyar tagozat, sőt még az annyit vitatott magyar vonal létrehozásának sem (amikor az előbbit elvetették, még azt a lehetőséget sem adták meg, hogy legalább az utóbbiban gondolkodjunk). Egy olyan szabályzatról, amely említést sem tesz magyar nyelvű gyakorlatról, államvizsgáról, mesterképzésről, doktorálásról, bár a tanügyi törvény szabad utat nyit előttük.
Egy olyan dokumentum került terítékre, amely az eddigihez képést visszalépést jelent. Hiszen a chartát kiegészítő választási szabályzatban a román fél még azt az eddig gyakorlatban levő gesztust sem teszi meg, miszerint a kari tanácsba beválasztott tagokat külön választják meg a román és magyar oktatók, onnan kezdve viszont mindenki szavaz román és magyar szenátusi tagokra és tisztségviselőkre. Tehát: amíg eddig a magyar oktatók saját képviselőiket juttatták tovább, akik közül a román többség választotta meg például a magyar rektorhelyettest, addig az új szabályzat szerint bárki jelöltetheti magát, és a gyakorlatban majd a kétharmados többséget élvező románság dönt. Pédául arról, hogy a MOGYE szenátusa magyar oktatói közé ne olyan jámbor, saját lelkiismeretükkel küszködő, jóindulatú és ügyszerető képviselők kerüljenek, hanem leginkább "bólogató jánosok".
Mi más maradhatott hátra a maratoni és ominózus szenátusi gyűlés utolsó mozzanataként: a rektorhelyettes kivételével a jelen levő magyar szenátusi tagok felálltak, és a terem elhagyására készülődtek. Távozásig még végig kellett hallgatnunk a rektori útmutatásokat, az alapos fejmosást és az igazolatlan távolmaradások miatt esedékes kizárás lehetőségét. A rektorhelyettes, akinek legmagasabb magyar tisztségviselőként egyetlen hozzászólása sem volt egész szenátusi gyűlésen, két perc múlva hagyta el a termet. Kommentár nélkül...
Hiteles tájékoztatásom talán igen hosszúra sikeredett, de a MOGYE szenátusa magyar oktatói nevében tisztáznom kell: a magunk részéről minden lehetségeset megtettünk, ennyire tellett, és immár a helyzet meghaladott bennünket.
A tanügyi törvény értelmében a tanügyminisztérium átvizsgálja az egyetemi szenátusok által elfogadott és felterjesztett chartát, hogy megfelelnek-e a törvény szellemiségének. Tehát innen kezdve politikusainkon áll vagy bukik: a gyakorlatban is be tudják-e bizonyítani, hogy a tanügyi törvény valóban előrehaladást és nem visszafejlődést jelent a magyar nyelvű orvosképzés részére.
Amennyiben viszont nem történik előrelépés, ne csodálkozzanak, ha az idén tandíjas helyekre be nem jutó potenciális orvostanhallgatók és családtagjaik, a nagyszerűnek beharangozott, ám csapnivalóan alkalmazott törvények szenvedő alanyai nemcsak most, hanem a választások idején is kiábrándultak lesznek.
Mivel a fenti történet személyes és közösségi csalódottságról szól, legalább említenem kell saját hibáinkat, széthúzásunkat, helyenként egyéni és nem közösségi érdekérvényesítésünket. Sajnos, húsz év távlatában még mindig nincs egy egységes, pozitívabb jövőképet előrevetítő stratégia az erdélyi (marosvásárhelyi) orvosképzés ügyében.
Hogy a metaforikus képnél maradjak: a sokfelé húzó lovak helyett ideje lenne már két olyan paripát befogni a magyar orvosképzés szekérrúdjához, amely jó irányba és minél előbbre vinné a szekeret.
Dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár,
a MOGYE szenátusának tagja. Népújság (Marosvásárhely)

2011. július 28.

Krisztus-szobor Deményházán
Gyarmathy János szobrászművész újabb köztéri alkotása
Hosszas betegség után újra alkotóereje teljében dolgozik a marosvásárhelyi várbeli műtermében Gyarmathy János közismert szobrászművész. Mostanság sajátos, eredeti stílusában 17 terrakottamunka került ki a keze alól. Igen tömör, kissé szarkasztikus mondanivalóval ruházta fel azt a Bohócsorozatot, amely a minket körülvevő "bolond" világnak állít görbe tükröt. A sorozat mellett a nagy elődőknek is dedikált egy-egy szobrot. Így születtek meg a Hódolat Picassónak, Hódolat Magritténak, Hódolat Boschnak, vagy a Fösvény (Molière darabja szereplőjének modern kori változata), az Ítélkezés című munka. A művész örömmel tájékoztatott arról is, hogy 20 kisplasztikáját Aradra szállították és kiállítják az egyik bevásárlóközpontban levő Sabion galériában. Ezek mellett az ékszereket forgalmazó elegáns üzletben egy állandó alkotása is lesz, a nemrég elkészült Menyasszony című szobor, amely a "boldogság" kapuján átlépő arát ábrázolja, amint a "hegedűs a háztetőn" című musical alapján parafrazált munkáiból ismert muzsikusok kísérik az ismeretlen jövő fele vezető úton.
Az említettek mellett Gyarmathy János a napokban az utolsó simításokat végzi egy Krisztus-feszület agyagmintáján, amely alapján bronzból készülő újabb köztéri munka kerül ki műhelyéből. A feszületet a deményházi római katolikus templom bejáratához állítják fel. A helybéli egyházközség által megrendelt szobrot a szeptemberi búcsú alkalmával avatják fel.
-vagy- Népújság (Marosvásárhely)

2011. július 28.

Az ügyészség a rendőrség révén ellenőrizné az EMNP-t támogató aláírásokat
Az illetékes bukaresti ügyészség a rendőrség révén kívánja ellenőrizni az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások hitelességét.
A bukaresti harmadik kerületi bíróság mellett működő ügyészség tegnap küldte át a rendőrségnek azt a "bűnvádi dossziét", amely az EMNP bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások meghamisításával kapcsolatos. Ezt az információt, mint már tájékoztattunk róla, a tényfeltáró vizsgálatot folytató Jurnalul National és az Új Magyar Szó újságírói tudták meg.
Catalina Santion, a bukaresti harmadik kerületi bíróság melletti ügyészség helyettes főügyésze az ÚMSZ megkeresésére elmondta: a dossziéban megfogalmazott vád – amely ismeretlen elkövetők ellen szól – okirat-hamisításra és hamis iratokkal való visszaélésre vonatkozik. A helyettes főügyész szerint a rendőrség vélhetően felhasználja majd a sajtóban megjelent információkat.
A párt létrehozásának kezdeményezője a Tőkés László európai parlamenti alelnök vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT). Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke szerdán hírügynökségi kérdésre elmondta, hogy a szervezetnek semmi oka kételkedni aláírásgyűjtőik becsületességében és munkájuk tisztaságában. "Állunk elébe minden ilyen típusú ellenőrzésnek. Viszont nem szeretnénk, ha azokat az embereket, akik aláírásukkal támogatták a párt bejegyzését, most a rendőrség és az ügyészség, valamint az újságírók és más személyek zaklatnák" – mondta Toró. Szerinte a politikai szimpátiák kinyilvánítása magánügy, azt nem nyilvánosság előtt kell megtárgyalni. Népújság (Marosvásárhely)

2011. július 28.

Letépte a székely szimbólumokat
Olvasónk tájékoztatása alapján értesültünk, hogy tegnap 12 óra körül, egy szürke személygépkocsiból, amelynek MS-02-HGM volt a rendszáma, téglaszínű inget viselő magas, rövid hajú férfi szállt ki, lefényképezte a helységnévtáblákra ragasztott székely szimbólumokat, majd letépte azokat. A férfit Kibéden és Sóváradon látták "munka" közben, s a rendszám alapján remélhetőleg az illetékesek kiderítik, hogy ki volt, ahogy azt is, hogy parancsra cselekedett-e vagy önkényesen járt el. Népújság (Marosvásárhely)

2011. július 28.

Újabb magyarellenes megnyilvánulás a vásárhelyi orvosin
Újabb magyarellenes botrány tört ki a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE). Miután néhány héttel ezelőtt az új oktatási törvény biztosította lehetőségek ellenére az intézmény román többségű szenátusa megakadályozta a magyar intézetek létrehozását, most a tandíjköteles helyektől fosztotta meg a magyar felvételizőket. Constantin Copotoiu rektornak a magyar tanári kar tudta nélkül hozott döntéséről csak az eredmények kifüggesztésekor értesülhettek az érintettek. Ekkor derült ki, hogy az általános orvosi karon a 80 fizetéses hely mindegyikét a román tagozatra felvételiző diákok kapták meg.
Mindezt annak ellenére, hogy a felvételi napjáig minden plakáton, tájékoztatón, honlapon úgy szerepelt, hogy a helyek egyenlően oszlanak meg a román és magyar tagozat között” – állítja Hlavathy Kata, a Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség (MMDSZ) elnöke, aki egy petíciót is készül átnyújtani az egyetem vezetőségének.
Tiltakozás a kész tények ellen
Constantin Copotoiu rektor újabb diszkriminatív döntése szerdán számos tiltakozást váltott ki. Az RMDSZ Maros megyei szervezete szerint a többségi fölénnyel hozott intézkedés semmiként nem egyeztethető össze a kor szellemével, főként egy olyan nagy múltú tanintézetben, ahol a magyar nyelvű orvosképzés komoly hagyománnyal rendelkezik.
„Ez a diszkriminatív döntés súlyosan veszélyezteti a Marosvásárhelyi Orvosi Egyetem magyar nyelvű oktatásának létét, és fenntarthatóságát, valamint jelentős mértékben korlátozza a tanuláshoz való alkotmányos jogot. Alulírottak nyomatékosan kérjük az egyetem vezetőségét, álljon el a fent említett nacionalista és kirekesztő döntés megvalósításától az esélyegyenlőség, az européer gondolkodás és a tanuláshoz való jog szellemében” – áll a diákszövetség által megfogalmazott tiltakozásban, melynek interneten terjesztett változatát bárki aláírhatja.
Kérdésünkre, hogy az egyetemen tanuló és oktató magyarságot sújtó újabb pofon összefüggésbe hozható-e azzal az egy hónappal korábban hozott, szintén magyarellenes döntéssel, miszerint a kisebbséget nem illeti meg külön tagozat, Nagy Örs, az egyetem rektorhelyettese nem tudott válaszolni. Mint elmondta, lehet összefüggéseket keresni a történtek között, de bizonyítékokat találni már nehezebb.
„Tény, hogy a Charta megszavazásával az új tanügyi törvény által lehetővé vált magyar tagozat létrehozása egyelőre elúszott” – ismerte el a rektor helyettes. Megjegyezte azonban, hogy a MOGYE magyarsága egyelőre csak csatát vesztett, háborút nem.
Utólagos korrekcióval próbálkoznak
Nagy Örs rektorhelyettes szerint az egyetem román vezetőinek az írásbeli egyezség hiánya miatt sikerült kijátszaniuk a magyar diákok érdekeit. „Írásos megállapodás eddig sem volt, de az elmúlt években mindig helyben született szóbeli egyezség alapján osztottuk el a fizetéses helyeket. Úgy, hogy jutott a román felvételizőknek is, maradt a magyaroknak is. Ezúttal a rektor kizárólag a vizsgán elért eredményeket vette alapul, és mivel az utolsó vonal fölötti magyar diák mindössze 9,04-es átlagot ért el, az utána következők a jóval nagyobb jeggyel rendelkező román társaikkal szemben labdába sem rúghattak” – magyarázta lapunknak az intézményvezető, aki azonban még így sem tartja méltányosnak Copotoiu döntését.
Szerdán az egyetem magyar rektor-helyettese megpróbált egyeztetni mind felettesével, mind a szaktárca vezetőjével. A professzor szerint abban állapodtak meg Constantin Copotoiu rektorral és Daniel Funeriu miniszterrel, hogy a gyógyszerészeti szakon fennmaradt több mint harminc fizetéses helyet „átirányítják” az általános orvosi karra. Ahhoz, hogy a szóbeli egyezség törvényerőre emelkedjék, minisztériumi rendelet kibocsátására van szükség. Nagy Örs reméli, hogy az érintettek állják a szavukat, és sikerül részben korrigálni a kialakult helyzetet. Constantin Copotoiu rektort nem sikerült elérnünk.
Daniel Funeriu oktatási miniszterrel szerdán Markó Béla miniszterelnök-helyettes is megbeszélést folytatott, hogy megoldást találjanak a helyek kiegészítésére a MOGYE általános orvosi karának magyar tagozatán. A miniszterelnök-helyettes és a tárcavezető, az egyetem vezetőségével is egyeztetve, megállapodtak abban, hogy a magyar tagozaton még biztosítani kell negyven fizetéses helyet azok számára, akik eredményesen felvételiztek – adta hírül az RMDSZ sajtószolgálata. Krónika (Kolozsvár)

2011. július 28.

Hatósági eljárás indulhat az EMNP bejegyzését támogató aláírások ügyében
Egyeztetés zajlik az illetékes bukaresti ügyészség és az országos rendőr-főkapitányság között arról, hogy induljon-e, és ha igen, melyik szerv folytassa le a vizsgálatot az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások hitelességéről – értesült a Krónika.
Az Új Magyar Szó és a – szekusnak nyilvánított konzervatív párti (PC) politikus, Dan Voiculescu szenátusi alelnök tulajdonában lévő – Jurnalul Naţional bukaresti napilapok közösen végzett ankétjuk alapján, általuk felkért, névtelenségbe burkolózó írásszakértőkre hivatkozva azt állítják: az EMNP-nek a Bukaresti Törvényszéken májusban benyújtott aláíráslistái „ezrével tartalmaznak hamis aláírásokat”. A lapok azt is tudni vélik: a bukaresti és az Erdélyen kívüli megyék támogatói listáit tartalmazó összesítőkön szereplő nevek is „légből kapottak”, ugyanis szúrópróbaszerűen kiválasztott lakcímeket kerestek fel, ennek nyomán úgy látják: a két lap szerkesztőségébe „érkezett”, majd az újságírók által a törvényszéken ellenőrzött aláíráslista-másolatokon szereplő személyek létezése is kérdésessé vált.
Az ÚMSZ tegnap arról írt, a bukaresti harmadik kerületi bírósági ügyészség hamarosan átküldi a rendőrségnek azt a bűnvádi dossziét, amely az EMNP bejegyzéséhez szükséges listákon szereplő aláírások meghamisításával kapcsolatos. Cătălina Sântion, a kerületi nyomozó hatóság helyettes főügyésze ugyanakkor a Krónikának úgy nyilatkozott: az ügyben egy ügyvéddel rendelkező magánszemély tett feljelentést ismeretlen tettes ellen okirat-hamisítás és hamis iratokkal való visszaélés gyanújával, a feljelentő kilétét azonban személyiségi jogokra hivatkozva nem árulta el. Bűnvádi eljárás azonban még nem indult, mivel nem tudni, mely intézmény illetékes az ügyben, az ügyészség ezért az országos rendőr-főkapitánysággal egyeztet, tekintve, hogy felmerül a vidéki aláírások ellenőrzésének szükségessége is.
Toró T. Tibor, a párt létrehozását kezdeményező Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke tegnap az MTI-nek úgy nyilatkozott: a szervezetnek semmi oka kételkedni aláírásgyűjtőik becsületességében, munkájuk tisztaságában, és áll elébe minden ilyen típusú ellenőrzésnek, viszont nem szeretnék, ha azokat az embereket, akik aláírásukkal támogatták a párt bejegyzését, most a rendőrség és az ügyészség, valamint az újságírók és más személyek zaklatnák. Hozzátette: az aláírások hitelességét a párt kezdeményezői lehetőségükhöz mérten a legalaposabban igyekeztek ellenőrizni; a Bukaresti Törvényszék különben elutasította az aláírások hitelességét megkérdőjelező korábbi óvásokat. Lapunk értesülése szerint az EMNT-ben arra gyanakszanak, hogy a feljelentőnek a néppárt bejegyzésének elodázása a célja. Krónika (Kolozsvár)

2011. július 28.

RMDSZ és egyházi partnerség a népszámlálás népszerűsítésében
Partneri megállapodást írt alá a magyar történelmi egyházakkal a Bihar megyei RMDSZ az októberi népszámlálás és lakásösszeírás népszerűsítéséről és lebonyolításáról. Fodor József a római katolikus püspökség püspöki helynöke, Dénes István, a Királyhágó-melléki Református Egyházmegye lelkésze, valamint Buzogány-Csoma István, a Bihar megyei unitárius egyház részéről valamint a bihari RMDSZ képviselői újságírók jelenlétében írták alá az együttműködési megállapodást.
„A magyarság számára fontos, hogy a népszámlálás minél jobb körülmények között történjen, és az emberek anyanyelvükön adhassák meg a pontos választ minden kérdésre” - nyilatkozta a csütörtöki sajtótájékoztatón Szabó Ödön. „Amikor templomba mennek az emberek, a lelkészek elmondják nekik, hogy októberben népszámlálás lesz, és arra ösztönzik őket, hogy jelentkezzenek számlálóbiztosoknak, illetve hogy engedjék be a házaikba a számlálóbiztosokat, és válaszoljanak helyesen a kérdésekre” - fejtette ki a Bihar megyei RMDSZ-vezető.
„A korábbi összeírásokkor, 2002-ben engem meg sem kerestek a számlálóbiztosok. Márpedig, ha a püspökség plébánosát sem találják meg, hogy bízzunk a népszámlálás eredményeiben?” - mondta Fodor József római katolikus püspöki helynök mintegy magyarázatként arra, miért kell az egyházaknak részt venniük a népszámlálás népszerűsítésében. A három egyház képviselői ugyanakkor elmondták, hogy egyházaik számára a népszámlálás arra is alkalmat ad, hogy ellenőrizzék a hozzájuk tartozó hívek létszámát.
„A nagyváradi római katolikus püspökség legutóbbi hivatalos statisztikája 1896-ban készült. Azóta nagyon sok idő eltelt, és rengeteg minden változott. Tudjuk, hogy évente 400-500 lélekkel csökken a híveink száma, s ez fájdalmas valóság. Azt hiszem, most már százezer hívünk sincsen” - mondta Fodor. Azt is megjegyezte, hogy nem etnikai alapon értékeli a népszámlálást, hiszen a nagyváradi püspökséghez tartozó római katolikus hívek között nem csak magyar nemzetiségűek vannak. „Amikor legutóbb házasságkötéseket celebráltam, a menyasszony és a vőlegény, illetve valamelyikük román nemzetiségű római katolikus volt” - mondta.
A Királyhágó-melléki Református Egyházkerületet illetően Dénes István elmondta, 168 000 lélek szerepel a nyilvántartásokban, a Bihar megyei unitárius egyház pedig, Buzogány-Csoma István lelkész szerint 600 hívet pásztorol.
Szabó Ödön szerint elképzelhető, hogy a szövetség megyei szervezete és a történelmi magyar egyházak közötti együttműködés példáját más, magyar lakta megyékben is követni fogják. Hozzátette: az államnak is érdeke a népszámlálás megfelelő lebonyolítása, és hogy a lakosság tájékozott legyen, helyes válaszokat adjon a számlálóbiztosoknak.
Romániában október 20–31. között tartják a népszámlálást és lakásösszeírást. 2011-ben először az összes EU-tagállamban ugyanabban az évben szerveztek népszámlálást. Romániában többek között az egyházak szempontjából azért is fontos a felmérés, mert azok a hívek száma szerint kapnak állami támogatást. Krónika (Kolozsvár)

2011. július 28.

Meghalt Kristóf Ágota író
Életének 76. évében meghalt Kristóf Ágota (Agota Kristof) Svájcban élő Kossuth-díjas író – tudatta családja szerdán az MTI-vel.
A francia nyelven alkotó írót, aki idén márciusban vehette át a Kossuth-díjat, neuchateli otthonában keddről szerdára virradóra érte a halál. Temetéséről később intézkednek.
Kristóf Ágota 1935. október 30-án született Magyarországon, Csikvándon. Kilencéves volt, amikor szülei nagymamájához költöztették Szombathelyre, majd internátusba került. Ekkor születtek első versei.
Az érettségi után férjhez ment történelemtanárához, majd közös gyermekükkel 1956-ban Svájcba emigráltak. A háztartás vezetése és a gyermeknevelés mellett egy óragyárban is dolgozott. Kristóf Ágota elmondása szerint a gépek ritmikus zaja beindította lírai kreativitását. 1978-tól kezdett francia nyelven hangjátékokat és színpadi darabokat írni. A Svájci Irodalmi Archívum, amely megkapta hagyatékát, 23 drámáját tartja számon, de csak kilenc került a közönség elé. A nyolcvanas években zajos sikert aratott a Nyugat-Európában, majd később Magyarországon is megjelent A nagy füzet, A bizonyíték, valamint A harmadik hazugság című kisregényekből álló trilógiájával, amely körkép a második világháború éveiről, az azt követő világról egy család történetén keresztül. A trilógia több országban kötelező iskolai olvasmány. 2004-ben elkészült Az analfabéta című rövid önéletrajza. 2005-ben jelent meg Mindegy címmel novellákat és színműveket tartalmazó kötete, s mint akkor elmondta, „most már nincs kedve többet írni”. Az írónőt 1988-ban Olaszországban Alberto Moravia-díjjal, Németországban életművéért 2001-ben Gottfried Keller-díjjal, 2005-ben pedig Schiller-díjjal tüntették ki. 2008-ban megkapta az Európai Irodalom Osztrák Állami Díját. Tavaly a Neuchateli Intézet díjátadójára nem tudott elmenni megromlott egészségi állapota miatt, viszont idén a Kossuth-díjat személyesen vette át Budapesten.
Akkor az írónő az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy vagy fél évtizede nem írt új művet, mert az egészségi állapota nem teszi lehetővé. „Olvasni sem tudok, mert a napjaimat kórházban töltöm, a kezelések nem engedik” – mondta, majd hozzátette: családjában, gyerekeiben, unokáiban leli örömét. Szabadság (Kolozsvár)

2011. július 28.

A rend helyreállítására szólít fel az EMNT
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Elnöksége határozottan felszólítja Kelemen Hunor szakminisztert, valamint az általa vezetett RMDSZ-t, hogy vegyék elejét magyar épített örökségünk, valamint Kolozsvár természeti öröksége további károsításának, és hatékonyan járuljanak hozzá az e téren kívánatos törvényes rend helyreállításához. Szerkesztőségünkbe eljuttatott tegnapi közleményében az EMNT balkáninak nevezi azt az attitűdöt, amelynek jegyében a megyei illetékes hatóság elutasító szakvéleményét és határozatát felülbírálva, az Országos Műemlékvédelmi Bizottság zöld utat adott a kolozsvári Kétágú templom mögötti terület Románia törvényeivel ütköző beépítésének.
Ennél is sajnálatosabb, hogy az országos műemlékvédelmi törvényeket, valamint a város zöldövezeteire vonatkozó előírásokat sértő engedélyt – valószínűleg politikai nyomásnak engedve – a kulturális tárca magyar vezetője, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök írta alá, utóbb maga is beismervén, hogy súlyos hibát követett el ezáltal” – áll a közleményben, amely arra is felhívja a figyelmet: az Alsóvárosi Református Egyházközségtől a kommunista diktatúra idején elkobzott ősi terület-tulajdon ügye, közel két évtizednyi hasztalan pereskedést követően, jelenleg a Strasbourgi Nemzetközi Bíróság asztalán található.
Ennek ellenére – állapítják meg –, a munkagépek már felvonultak a templom kertjében, és Péter Tünde főtanfelügyelő-helyettes, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének oktatásügyi alelnökének cinkos közreműködésével, – aki ez ügyben a fenyegetéstől és a nyomásgyakorlás egyéb eszközeinek használatától sem riadt vissza – egy újabb, a bukaresti Cathedral Plazáéhoz hasonló botrány van kialakulóban a „kincses Kolozsváron”, az Erdélyi Református Egyház rovására, az érintett alsóvárosi gyülekezet bénult beletörődésével.
Intézkedett a minisztérium
A kolozsvári Kétágú templom mögötti területen folyó munkálatok, azaz a Kolozs Megyei Tanfelügyelőség új székhelye építésének leállítása kapcsán Hegedűs Csilla, Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter tanácsosa lapunknak a következőket nyilatkozta: – Hétfőn kiküldtük a Megyei Kulturális Igazgatóság régész munkatársát az építkezésre, ahol a szakember megállapította, hogy ott fontos római kori és középkori régészeti leletek vannak. Ezért kedd reggel átiratot küldtünk a Kolozs Megyei Tanfelügyelőségre és az építkezést végző céghez, amelyben elrendeltük az építkezés leállítását – mondta Hegedűs. Megtudtuk: a most elvégzendő régészeti kutatás alapján jelentés készül, és annak függvényében a minisztérium dönt ez ügyben. – Nagy valószínűséggel változtatni kell majd a kivitelezési terven – vélte a minisztériumi tanácsos. 
NAGY-HINTÓS Diana. Szabadság (Kolozsvár)

2011. július 28.

Verespatak: az akadémia is ellenez, Kelemen magyarázkodik
A Román Tudományos Akadémia elnöksége megerősítette korábban meghozott döntését, miszerint ellenzi a verespataki ciántechnológiás aranybánya-beruházást. Kelemen Hunor kulturális miniszter szerint a verespataki kulturális örökség tönkremegy, ha nem kötik meg a megállapodást, miszerint a beruházó 140 millió dollárt költ műemlékvédelemre.
Az akadémia elnöksége felkérte a hatóságokat, teljes felelősséggel elemezzék a beruházási terv hatásait úgy, hogy az ország érdekei ne sérüljenek. Az akadémia fenntartja aggodalmát a terv közép- és hosszútávon fennálló lehetséges következményeivel és kockázataival kapcsolatban. A testület azt követően ismertette döntését, hogy a beruházás mellett foglalt állást három román akadémikus. A testület ezért leszögezte: ők csak magánvéleményüket fejtették ki, és álláspontjukat nem támogatja a Román Tudományos Akadémia tagjainak nagy többsége. A tudományos testület szerint a verespataki bányaberuházás ügyében népszavazást kellene tartani. Az akadémia már 2009-ben kifejtette, hogy a beruházás nem közérdekű, ezért nem indokolhatók a kitermeléssel együtt járó negatív hatások és kockázatok.
Kelemen Hunor a Mediafax hírügynökségnek kifejtette, a Kirnyik-hegység régészeti mentesítési bizonylatának jóváhagyása még nem jelenti azt, hogy a beruházás meg is valósul. Ennek ellenére a megállapodás szerint a vállalat komoly pénzösszeget költ a kulturális örökség megmentésére. Kelemen újabban 140 millió dollárról beszélt, noha az általa vezetett minisztérium által a mentesítési bizonylat kibocsátásáról szóló közlemény még csak 70 millió dollárról tett említést. E szerint a Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) 70 milliót költ a verespataki kulturális örökség megmentésére. Emellett létrehoznak egy másik 70 millió dollár értékű alapot is, amelyből a minisztérium más, országos érdekeltségű műemlékeket javít fel. A mentesítési bizonylat biztosítja a verespataki régészeti és építészeti örökség 80 százalékának megmentését, a ugyanakkor a Kirnyik-hegységben lévő értékes római kori leletek megsemmisülnének.
Az interjúban Kelemen arról biztosította a lakosságot: a beruházó nem kapja meg a kitermelési engedélyt, ha a legcsekélyebb kétely is felmerül azzal kapcsolatban, hogy a beruházás veszélyes az egészségre és a környezetre. Kelemen szerint a kulturális miniszternek joga van személyesen leállítani a beruházást abban az esetben is, ha az RMGC nem hajlandó kifizetni az örökségvédelemre megígért összeget.
A miniszter szerint a verespataki kulturális és régészeti örökség pusztulásra lenne ítélve, ha nem lépnek közbe most, és nem fogadják el a beruházó által felkínált alkut, sőt azt is kijelentette: a kulturális örökség megmentésének nincs köze a ciántechnológiával kapcsolatos vitához, vagyis szerinte még nem biztos, hogy a beruházó megkapja a kitermelési engedélyt annak ellenére, hogy a régészeti mentesítés értelmében a beruházónak 140 millió dollárt kell fizetnie. Hangsúlyozta: a beruházás engedélyezéséről nem az RMDSZ-nek, hanem a kormánykoalíciónak és a kormánynak kell döntenie.
A Kirnyik-hegység régészeti mentesítési bizonylatának kibocsátása miatt civil szervezetek úgynevezett Hunoriádát indítottak, és tüntetéssorozatot hirdettek a kulturális miniszter ellen. Ők a lemondását követelik a mentesítési bizonylat kibocsátása miatt. A kulturális szaktárca döntését Eckstein-Kovács Péter, Traian Băsescu államfő tanácsadója is bírálta, aki RMDSZ-tagként annak a véleményének adott hangot, hogy Kelemennek a kulturális örökségnek nem csak a 80 százalékát, hanem 100 százalékát köteles megóvni.
B. T. Szabadság (Kolozsvár)

lapozás: 1-30 ... 211-240 | 241-270 | 271-294




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998