|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 389 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 361-389 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2013. július 5.Az Országház elé költöznek a narancssárga esernyőkkelBukarest után Budapesten, az Országház előtt fognak tüntetni egy hónapon át a Romániai Magyar Orvosképzésért Egyesület (RMOGYKE) képviselői – jelentette be tegnap Ádám Valérián, az egyesület titkára és dr. Elekes Ella igazgató. Mint ismeretes, az RMOGYKE 2009 óta folyatja megmozdulásait a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának önállósodása, a vonatkozó törvény kisebbségi rendelkezéseinek betartása érdekében. A Budapest után következő állomás Európa fővárosa, Brüsszel lesz – hangzott el a Deus Providebit Házban az egyesület óriásbannere alatt tartott sajtótájékoztatón. – A törvény adta lehetőségek, az erdélyi magyarság jogos igényei, a történelmi és szellemi hagyaték fényében folyamodunk az anyaországi fórumokhoz, hogy mérjék fel az erdélyi szellemi elit elvesztésének valós veszélyét. Lehet, hogy az egyéb gondoktól terhes mindennapokban mindez kevésbé tűnik életbevágónak, de a nemzet és a kultúra fennmaradásának mindenkori alapkövéről van szó. A magyar nyelvű erdélyi orvos- és gyógyszerészképzés megmaradásáért nemzeti összefogást sürgetünk – hangzott el az Elekes doktornő által ismertetett közleményben. A közlemény kitért a romániai magyar orvos- és gyógyszerészképzés elsorvasztására, amely a rendszerváltás után is folytatódott, továbbá arra, hogy a 2011-ben elfogadott tanügyi törvény, amely multikulturális egyetemként határozta meg a MOGYE-t, felcsillantotta a különálló bővített, önrendelkezésű magyar főtanszékek megszervezését. Ezzel szemben a román többségű vezetés az egyetemi autonómiára hivatkozva meggátolta a törvény vonatkozó előírásainak az életbe ültetését, az egyetemi oktatás minőségét ellenőrző bizottság, az ARACIS pedig pártos határozatokat hoz a magyar nyelvű oktatás visszaszorításáról. Bár a magyar oktatók kitartóan követelik a főtanszékek létrehozását, s a tanévzárásig nyitottak a román féllel való párbeszédre, a sorozatos megfélemlítések miatt nem jött létre az RMOGYKE-vel való együttműködés. Mivel a szándéknyilatkozatokon túl érdemi eredményeket a politikum sem tud felmutatni, az egyesület a magyar fővárosban folytatja a tiltakozást. Kérdésre válaszolva Ádám Valérián elmondta, hogy a bukaresti tüntetésnek nincs ugyan kézzelfogható eredménye, de népszerűsítették követeléseiket, amit sokan láttak és meghallgattak. – Amikor a két bukaresti kongresszus idejére kértük az engedélyt, láthatóan kellemetlen volt számukra, hogy a vásárhelyi egyetem ügye a nemzetközi nyilvánosság elé kerül – tette hozzá az egyesület titkára. Budapesten is narancssága esernyőkkel és az eddigi öltözékben fognak tüntetni, természetesen magyar felirattal. A tüntetéstől, amelyhez Erdélyből elszármazott orvosok is csatlakozni készülnek, azt remélik, hogy az anyaország közbeléphet a román kormánynál a törvény előírásainak a gyakorlatba ültetéséért. Ezenkívül számítanak azoknak a magyar politikusoknak a támogatására is, akik baráti viszonyt ápolnak a román kormány vezetőivel. Továbbá úgy gondolják, hogy az anyaország egyszer már bizonyított, amikor a legjobb tanárokat küldte Erdélybe, hogy világszínvonalon oktassák a leendő orvosokat, amire most is nagy szükség lenne. A segítség elfogadásával a román állam is jóvátehetné az éveken keresztül folytatott negatív diszkriminációt, ami a magyar oktatók számának a tagozat fennmaradását veszélyeztető csökkenéséhez vezetett – hangzott el a sajtótájékoztatón. (bodolai) Népújság (Marosvásárhely) 2013. július 5.NépességMégsem csökkent annyira az ország lakossága, ahogy a 2011-es népszámlálás tavaly közölt előzetes eredményei mutatták. Az országos statisztikai hivatal csütörtökön ismertetett végeredményei szerint az állandó lakosság 20,12 millió, beleértve a huzamosabb ideje itt élő külföldieket, viszont nem számítva a huzamosan külföldön élő román állampolgárokat. Utóbbi kategóriába a statisztikai hivatal kb. 728 ezer személyt sorolt, leszögezvén, hogy a valós szám jóval nagyobb, akár többszöröse is lehet. Ahogy várható volt, a kivándorlás leginkább az ország legelmaradottabb részét, Moldvát érinti, a népesség-kibocsátó megyék első öt helyezettje kivétel nélkül ottani. Még rágondolni is rossz, mi történne, ha a Nyugat bezárná kapuit előttük, és otthon kellene megélhetést keresniük, családjaik, pedig hazautalt pénzeik nélkül maradnának. Románia lakossága „csak” 1,56 millióval csökkent 2002 és 2011 között. A társadalom nyilvánvaló elöregedését a statisztika is kimutatja: a 15 éven aluliak aránya 15,9%, kisebb, mint a 65 éven felülieké (17,4%). A részben aktív, részben tanulmányaik idején még eltartott 15 és 24 év közötti fiataloké még a gyerekek kategóriájánál is kisebb, csupán 12,3%, míg az elvileg aktív 25-64 év közöttieké a legnagyobb, 55,7%. Csakhogy mivel nálunk a nyugdíjba vonulás áltag életkora olyan 55 év (különféle beteg- vagy korkedvezményes kitételek révén), a valós aktív lakosság aránya alighanem jelentősen kisebb. Ami – a roppant kedvezőtlen foglalkoztatási arányok mellett – további kérdőjeleket vet fel a nyugdíjrendszer, szociális hálózat, egészségügy stb. hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatosan. Talán még ennél is aggasztóbb a lakosság iskolázottsági szintje, hiszen a legnagyobb hányad, majdnem fele (44,2%) csupán elemi iskolai tanulmányokkal rendelkezik, beleértve 245 ezer (vagyis 1,2%) analfabétát! A középszintű iskolázottság aránya valamivel kisebb, 41,4%, míg a felsőfokú végzettségűeké csupán 14,4%! Utóbbi alighanem irreálisan magas, hiszen odasorolták a számtalan diplomagyár végzőseit is, noha tudásszintjük ezt aligha indokolná. De hát ezen kategória aránya, még így mesterségesen felpumpálva is kb. a fele a fejlett nyugati országok olyan 30%-hoz képest! Az alacsony iskolázottsági szint viszont a demokrácia fenntarthatóságát kérdőjelezi meg, illetve nagyszerű magyarázatot szolgál a nép köréből, nép által többszörösen megválasztott politikai osztály csapnivaló minőségére. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad) 2013. július 5.Sajtóértekezlet az RMDSZ-nélMagyar sérelmeket firtattak Ma délelőtt a Püspökség utcai székház nagytermében tartott sajtótájékoztatót az RMDSZ Arad megyei szervezetének vezetősége. Miután Bognár Levente megyei elnök köszöntötte a sajtó képviselőit, bemutatta kollégáit, Faragó Péter ügyvezető elnököt és Cziszter Kálmán politikai alelnököt, az érdekvédelmi szövetségben zajlott munkát ismertette, a tagszervezetekben februártól lebonyolított tisztújító közgyűlések, a június 8-ai megyei küldöttgyűlés, illetve a június 27-én megtartott, 62 tagú Megyei Küldöttek Tanácsa alakuló ülésének legfontosabb eseményeit említve. A legutóbbi fórumon történtek között megemlítette Faragó Péter ügyvezető elnökké történt megválasztását, kitért az MKT háromtagú állandó bizottságának, illetve a szakbizottságok elnökeinek az ismertetésére. A megyei szervezetben most folyó legfontosabb munkának a jövő évi EP választásokra való felkészülést, illetve a magyar lakosság érdekeinek a minden tekintetben történő képviseletét nevezte. Faragó Péter ügyvezető elnök arról beszélt, hogy négyévi parlamenti munkát követően visszatért a megyei szervezetbe dolgozni, ahol fontos célkitűzésnek tekinti a fiatalítást, a munka dinamizálását. Részben ezt is szolgálta a megyei szervezet alapszabályzatának és programjának bizonyos mértékű módosítása, amelyekkel igazodik a magyarság jelenlegi elvárásaihoz. Ennek egy saját eszközökkel végrehajtott népszámlálás, azaz a megyei magyarság jobb megismerése, elvárásainak számba vétele által próbálnak eleget tenni. Támogatják, illetve részt vesznek a megyében sorra kerülő falunapok rendezvényein. Ugyancsak az érdekképviselet és -érvényesítés céljából szorosabb együttműködésre törekednek a politikai pártok megyei vezetőivel. Cziszter Kálmán politikai alelnök, az összevont politikai, jogi és kisebbségvédelmi szakbizottság elnöke tájékoztatójában az összevonástól az érdekképviselet hatékonyságának a növelését remélte, amit a magyar érdekeltségű civilszervezetekkel való szorosabb együttműködés is előmozdíthat. Újságírói kérdésre, hogy tudnak-e a Kürtös és Kisiratos határában egy magyarországi vállalat által a palagáz kitermelése érdekében végzett talajtani elemzésekről, illetve a kérdésben milyen álláspontot képvisel az RMDSZ megyei szervezete, Bognár Levente elnök kifejtette: tudomásuk szerint csupán felmérések történtek, az RMDSZ feltétlenül a helybeli lakosság, benne a magyarság érdekeit tekinti elsődlegesnek, bármilyen vállalat is próbálkozik a kitermeléssel. Egy újabb újságírói kérdés arra vonatkozott, hogy mi a véleményük az RMDSZ országos vezetősége által az Európai Bizottság elé terjeszteni készülő jelentésről, amiben a romániai magyarság hátrányos helyzetét sérelmezik? A kérdésre válaszolva a megyei elnök a sepsiszentgyörgyi Mikó Imre Kollégium visszaszolgáltatása kapcsán elítélt magyar tisztségviselőket említette. Mivel azonban Arad közismert a nemzetiségek közötti toleranciáról, itt ilyen sérelmek nem történtek, de október 6-án és március 15-én, a megemlékezések alakalmával az Új Jobboldal megnyilvánulásai méltatlanok voltak az alkalom és a hely szelleméhez. Olyan esetről is van tudomásuk – mondta Bognár Levente –, hogy a villamoson idős embereket leszóltak magyar beszédük miatt. Ez azonban a sajtó által gerjesztett székely zászló ügy hozadékának is tekinthető. Az újabb kérdést, hogy meg tudják-e adni a villamoson megszólított emberek neveit, illetve tudnak-e más sérelmekről is, azzal hárították el, hogy azok idősek, ezért bizonyára nem szívesen nyilatkoznak, de majd megkérdezik őket. Távol áll tőlem a tanácsadás bármilyen szándéka, de a sérelmeket egyre intenzívebben számon kérő újságírói kérdésre adott, szinte röstelkedő válaszok elgondolkodtattak. Ha csak magunknak mondjuk jogos sérelmeinket, aligha van esély az orvoslásukra. Éppen ezért a román sajtónak el kell mondani, hogy általa kerüljön a köztudatba: nekünk 1918-ban autonómiát ígértek, miközben az 1923-as alkotmányban már szerepelt az önrendelkezés minden formáját kizáró egységes nemzetállam fogalma, amit most sem akarnak megváltoztatni. Mi, szórvány-magyarok, a magmaradásunkhoz igenis akarjuk a kulturális autonómiát, a Székelyföldnek a területi autonómiát. Akarjuk, hogy az államosított magyar egyházi ingatlanok ügye 23 év után végre megoldódjon. Mi nem értünk egyet az ország fejlesztési régiókra történő felosztási tervezetével, mert az ellenkezik az érdekeinkkel. Akarjuk, hogy végre önálló, állami magyar egyetemünk legyen, és megoldódjon a MOGYE ügye. Ezen felül az is jogos elvárásunk, hogy anyanyelvünk az általunk nagy számban lakott régiókban hivatalos nyelv legyen stb. Könnyen meglehet azonban, hogy az én készülékemben van a hiba… Balta János Nyugati Jelen (Arad) 2013. július 5.Hivatalosan meghaladja a 20 milliót Románia lakosságaTöbb mint egymillió személyre bukkantak hirtelen a különböző regiszterekben A 2011-es népszámlálás végleges adatait tegnap tette közzé az Országos statisztikai intézet (INS), bő másfél évvel a cenzus lebonyolítása után. A tavaly közölt első részleges eredményekhez képest az egyik legjelentősebb változás az, hogy az ország állandó lakosságának száma több mint egymillió fővel nőtt, így hivatalosan Romániának 20 millió 121 ezer 641 lakosa van. Tavaly februárban a statisztikai intézet még 19 millió 42 ezer 936 lakossal számolt. A magyarság száma viszont csökkent, hiszen míg 2012 elején a statisztikai hivatal 1 millió 238 ezer romániai magyart számolt össze, a végleges eredmények szerint 1 millió 227 ezer 623 magyart tartanak számon, vagyis több mint 10 ezerrel kevesebbet. A végleges eredmények szerint majdnem 1 millió 237 ezer embernek nem ismerik a nemzetiségét és vallását. A nemzetiségükről nyilatkozó személyek száma 18,8 millió volt, ezen belül a magyarok számaránya 6,5 százalék. Szabadság (Kolozsvár) 2013. július 5.Kiss Tamás: Kevés köze van a valósághoz a népszámlálási adatoknakNem Románia lenne az első ország Kelet-Európában, ahol kozmetikázzák a népszámlálási adatokat – nyilatkozta a Szabadságnak Kiss Tamás szociológus. A szakember a 2011-es népszámlálás végleges adatait értékelte, amelyet tegnap tett közzé az Országos statisztikai hivatal, és amely a korábban ismertetett előzetes eredményekhez képest lényegesen magasabb lakosságszámot állapít meg. – A népszámlálás módszertanát tekintve 2011-ben a kérdőíveket személyes lekérdezés alapján töltötték ki, nem volt szó regiszter alapú népszámlálásról. A személyes összeírás 19 milliós lakosságszámot eredményezett, ezt egészítették ki több mint 1,2 millió személlyel, akiknek az adatait különböző nyilvántartásokból vették át, például a pénzügy, a munkaügy, a nyugdíjosztály, vagy épp az egészségügyi minisztérium adatbázisaiból – magyarázta Kiss Tamás, aki szerint óriási a különbség az előzetes és a végleges adatok között. A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa szerint egyértelmű, hogy a 20 millió fölötti lakosságszám „felmutatása” volt e manőver célja. Egyáltalán nem mindegy ugyanis, hogy az ország lakossága meghaladja ezt a számot, vagy alatta marad, még ha kevéssel is. Hogy a „nagy” vagy a „kis” népességű országok kategóriájába tartozik Románia. Az Európai Unióban például bizonyos források, vagy épp az europarlamenti képviselői mandátumok száma függ az illető ország lakosságának számától. – Úgy tűnik, hogy a népszámlálás folyamán, amely eléggé kaotikussá sikeredett, nem sikerült kellőképpen csalni, és végül ehhez a módszerhez folyamodtak – hangoztatta a szakember. – Az persze kérdéses, hogy mennyire számítanak majd hiteleseknek ezek a mutatók, hogy az Eurostat elfogadja-e például ezeket az adatokat, tette hozzá Kiss Tamás. – Románia különben nem az egyetlen Kelet-Európában, ahol a népszámlálási eredményeknek egyre kevesebb közük van a társadalmi valósághoz, Szlovákiában és Bulgáriában is kozmetikázták az adatokat. A regiszterek alapján fel lehetett volna vinni akár 23 millióra is, hiszen a lakosságnyilvántartóban még mindig 23 millió fölött van a román állampolgárok száma – vélekedett. Kiss Tamás szerint még a 19 milliós lakosságszám is nagyon optimista becslésnek számít, hiszen a nyugat-európai országokban a hivatalosan nyilvántartott román állampolgárok száma most már 3 millió fölött van, és folyamatosan nő. A szakértő szerint azoknak a személynek a nagy száma, akik nem vallottak nemzeti hovatartozásukról, szintén arra vezethető vissza, hogy a különböző regiszterekből egészítették ki az adatokat, ilyenformán nem volt lehetőség rákérdezni erre. Kiss Tamás szerint fontos odafigyelni, hogy mihez viszonyítva fogják megállapítani ezentúl a nemzetiségi arányokat. Az RMDSZ-nek következetesen képviselnie kell azt az elvet, hogy az etnikai arány megállapításakor ne vegyék figyelembe azokat, akik nem nyilatkoztak a nemzetiségükről, hiszen nem is volt alkalmuk erre. A szakértő elmondta: a statisztikai hivatal közleményéből egyelőre arra lehet következtetni, hogy viszonylag korrekt módon járnak el, mivel a 19 millióból számítják a nemzetiségi arányokat. Szabadság (Kolozsvár) 2013. július 5.Egymillió „bónuszpolgár”Mégsem csökkent húszmillió fő alá Románia lélekszáma – legalábbis ezt rögzíti a 2011 őszi népszámlálás végeredménye, amelyet csütörtökön tett közzé az Országos statisztikai intézet (INS). Romániában lélektani szerepe van a húszmilliós küszöbnek, a 2011-es népszámlálási adatokat ezért felduzzasztották – jelentette ki a Krónika megkeresésére Székely István. Az RMDSZ főtitkárhelyettese, aki a szövetség népszámlálási bizottságának vezetője volt, elmondta, az Európai Unió által javallt módszertan alapján 19 millió személyt regisztráltak, aztán a 2011-ben felvett adatokat kiegészítették az államigazgatási szinten található adatbázisokkal, a lakossági nyilvántartások, a munkaügy, az adóhivatal adatbázisaival, arra hivatkozva, hogy voltak, akik nem tartózkodtak otthon, nem nyitottak ajtót, tehát nem sikerült őket 2011-ben megszámolni. Sok aggályt vet fel a szakember szerint, hogy ezeket a nyilvántartásokat átemelték a népszámlálás hivatalos adatai közé, mert ezek az adatbázisok nincsenek megtisztítva, az ezekben szereplő polgárok száma közelíti a 23 milliót. Például nem jelentik a lakossági nyilvántartásokba, ha valaki elment, majd elhunyt Ausztráliában, másrészt szerinte az is kérdéses, hogy mi alapján döntötték el, mit vesznek át ezekből az adatbázisokból, és mit nem. „Tény, hogy 1,1 millió személy adataival növelték meg a 2011-es népszámlálási regisztrációkat, ám ennek az 1,1 millió személynek nincs nemzetisége. Az adóhivatalban vagy a munkaügynél nem a nemzetiségük alapján tartják nyilván az állampolgárokat" – szögezte le Székely István. A politológus szerint az is aggodalomra ad okot, hogy a nemzetiségek arányát ehhez az 1,1 millióval megnövelt számhoz viszonyították, holott azoknak a számához kellett volna, akik nyilatkoztak a népszámlálás során a nemzetiségükről. Ez azért jelenthet gondot, mert lehetnek olyan települések, ahol éppen ezért 20 százalék alá csökken a magyarság aránya, és nem érvényesíthetők a közigazgatási törvény által szavatolt jogok, magyarázta Székely István. Ugyanakkor a hivatalos eredmény szerinti 6,5 százalékos magyarság az 1,1 millió személylyel felduzzasztott végösszeghez viszonyítva azt igazolja, hogy a magyarság száma stagnál, a magyarság fogyásához arányaiban felzárkózott a román nemzetiségűek fogyása. A kilencvenes évekhez képest a különbség kiegyenlítődött, akkor a magyarok száma arányaiban gyorsabban csökkent, ám a 2007-es EU-s csatlakozás után a románok tömegesen megindultak munkát vállalni külföldre. A szakértő fontosnak tartotta kiemelni, hogy a módszer alkalmatlan a pontos helyzet feltérképezésére. Az EU-s ajánlás szerint aki az egy évnél hosszabb ideig életvitelszerűen külföldön tartózkodik, nem kell hozzáadni az ország stabil lakosságához, ám úgy is értelmezték, hogy aki egy éven belül hazalátogatott már megszámolható, és még így se sikerült a 19 milliót első körben meghaladni. A romákra vonatkozó népszámlálási adatokról Székely István megállapította, hogy valójában azt tükrözi, hol vállalják a cigányok az identitásukat. „A romák esetében a nemzeti identitás vállalása alacsony fokú. Ha megnézzük a népszámlálási eredmények térképét, azt látjuk, hogy Maros megyében, a Nyárádmentén él sok cigány nemzetiségű. Ez nem azt jelenti, hogy például Craiován kevesebben vannak, hanem azt, hogy a nyárádmentiek elérték azt a szintet, hogy hivatalosan vállalják az identitásukat. Ha a kolozsvári Pataréten mindenki román nemzetiségűnek vallja megát, senkinek nem áll jogában ezt felülírni" – magyarázta Székely István. Sok a hiányosság a rendszerben Szintén a módszer hiányosságaira világított rá Horváth István szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem szociológia tanszékének docense. Mint rámutatott, a lakossági nyilvántartóból csak akkor törölhetnek valakit, ha hivatalosan emigrál vagy ha elhalálozik, a népszámlálás során 400 ezer személyről nyilatkozták a családtagjaik, hogy külföldön vannak, a többiekről nem tudunk semmit. Horváth István szerint a népszámlálás nem a valóságról szól, nagyon általános. „A népszámlálás csak zárt rendszerben működik, mint amilyen a kommunista Románia volt. A polgárok szabad mozgása megnehezíti a nyilvántartást, a nyílt, szinte felszámolt határokon keresztül, mozgásban levő népességeket nehéz megszámolni. A népszámlálás igénye és a valóság nehezen egyeztethető össze" – vallja Horváth István. A szociológus szerint ha egy román állampolgár már két éve Németországban él, ott nyilvántartják, mint emigránst, de Romániában sem került ki a lakossági nyilvántartókból, és lehet, hogy családtagja sem maradt itthon, aki a népszámlálás során nyilatkozhatott volna. „Lehet, hogy hazajön, s a gyereke már Romániában születik meg, de az is lehet, hogy soha nem tér haza, megszerzi a német állampolgárságot, ám a romániai regiszterekből mégsem kerül ki" – ecsetelte Horváth István. Bíró Blanka Szabadság (Kolozsvár) 2013. július 5.A magyarok számaránya 6,5 százalékMégsem csökkent húszmillió fő alá Románia lélekszáma – legalábbis ezt rögzítik a 2011 őszi népszámlálás végeredménye, amelyet csütörtökön tett közzé az Országos statisztikai intézet (INS). Míg ugyanis a tavaly februárban közzé tett részeredmény szerint az ország lakossága 19 042 936 fő, a most közzé tett végeredmény szerint Romániában 20 121 641 fő él, ami 1 559 300 fővel kevesebb, mint a 2002-es népszámlálás során mért adat. Az INS szerint a népességfogyás oka a kivándorlásban keresendő. Az INS szerint a magyarság lélekszáma 1 227 600 fő, ami annyit jelent, hogy a magyar közösség az ország összlakosságának 6,5 százalékát teszi ki. A 2002-es népszámláláson még 1 432 000 magyart vettek nyilvántartásba. A magyart a válaszadók 6,7 százaléka vallotta anyanyelvének. Jelentős számú polgár ugyanakkor nem nyilatkozott a nemzetiségéről: csupán 18,8 millióan árulták el a kérdezőbiztosnak, milyen nemzetiségűek, vagyis 1 millió 237 ezer polgár nemzetisége nem ismert. A magyar után a harmadik legnépesebb etnikai csoport a romáké: 621 600 személy vallotta magát roma nemzetiségűnek, ami 3,3 százalékos arányt jelent.Ez növekedést jelent a 2002-es adatokhoz képest, akkor ugyanis a romák aránya még 2,5 százalékos volt. Ukránnak 50 900, németnek 36 000, töröknek 27 ezer, lipovánnak 23 500, tatárnak pedig 20 300 személy vallotta magát. A vallásáról 18 861 900 személy nyilatkozott. Eszerint 86,5 százalék ortodox, 4,6 százalék római katolikus, 3,2 százalék református, 1,9 százalék pedig pünkösdista. A görög katolikusok számaránya 0,8 százalék, a baptistáké 0,6, a hetednapi adventistáké 0,4. A lakosság 0,2 százaléka nyilatkozott úgy, hogy vallástalan vagy ateista. Az INS által közzétett adatok szerint csupán 727,5 főre tehető azok száma, akik egy évnél hosszabb ideje külföldön tartózkodnak – ugyanakkor például a madridi hatóságok által a közelmúltban közzé tett adatok csak Spanyolországban él hivatalosan ennyi román állampolgár. A román népszámlálási adatok vonatkozó része már csak azért is gyanús, mert az Olaszországban élő románok számát is egymillió körülire teszik, a Franciaországban élőkét pedig több százezresre. Az ország lakosai közöl 10 333 064 nő, ez 51,4 százalékot jelent. Az adatok szerint a lakosság 54 százaléka városon, 46 százaléka pedig vidéken lakik, ez tíz év alatt 1,3 százalékos növekedés a városlakók javára. A legnépesebb település Bukarest, ahol 1 883 400 főt számoltak meg 2011 októberében. A legnépesebb megye Iaşi, ahol 772 300 ember él. A további sorrend: Prahova – 762 900 fő, Kolozs – 691 100 fő, Konstanca – 684 100 fő, Temes – 683 500 fő, Dolj – 660 500 fő. A legkevesebb lakossal rendelkező megye Kovászna 210 200 fővel. A további sorrend: Tulcea – 213 100, Szilágy – 224 400, Mehedinţi – 265 400, Ialomiţa – 274 100 és Giurgiu – 281 400 fő. A stabil lakosság 15,9 százalékát a 0 és 14 év közötti gyerekek teszik ki. A 15 és 24 év közötti fiatalok aránya 12,3 százalék, a 25 és 64 közötti felnőtteké 55,7 százalék, a 65 év fölötti személyeké pedig 16,1 százalék. A lakosság 85 év fölötti részének aránya 1,3 százalékos. Házasságban 4 818 400 férfi és 4 868 800 nő él az adatok szerint. A lakosság 44,2 százaléka alacsony végzettségű, tehát nem végzett középiskolát, a középfokú végzettséggel rendelkezők aránya 41,4 százalék, míg felsőfokú diplomával a lakosság 14,4 százaléka rendelkezik. 2011 október 20-án 245 400 fő vallotta magát analfabétának Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2013. július 5.Egymillióan a cilinderbőlBiztosan fellélegeztek a bukaresti illetékesek annak nyomán, hogy mégsem csökkent húszmillió fő alá Románia lakossága. Így nem csökken az ország súlya az EU-n belül, nem kap kevesebb támogatást a közös kasszából, és nem csökken az országnak jutó európai parlamenti képviselők száma. Most már csak annak kell a végére járni, hogyan sikerült a statisztikai hivatal illetékeseinek alig másfél év alatt egymillió polgárt úgy elővarázsolniuk, ahogy a bűvész szokta a nyulat a cilinderből? A tavalyi év elején közzétett előzetes eredmények szerint ugyanis az ország stabil lakossága 19 millió főre csökkent. A most nyilvánosságra hozott hivatalos végeredmény szerint viszont a lakosság 20,1 millió fő. Ekkorát azért elég durva lenne tévedni. Talán nem gondolja senki azt, hogy rosszindulatúak vagyunk, ha azt feltételezzük: itt bizony kikozmetikázták az adatokat, nem is kicsit, hogy jobban mutassanak, és az ország uniós szavazatának súlya se szenvedjen csorbát. Erre enged következtetni az az adat, miszerint alig valamivel több mint 700 ezer román állampolgár él egy évnél hosszabb ideje külföldön. A spanyol kormány által nemrég nyilvánosságra hozott bevándorlási adatok szerint ugyanis csak az ibériai országban ennél több román él hivatalosan, és akkor még a mintegy egymilliósra becsült olaszországi, valamint a több százezres franciaországi román kolóniáról nem is beszéltünk. Mindez sajnálatos módon beárnyékolja a népszámlálás eredményét, mint ahogy a végeredmény közzétételének késlekedése is – meglehetősen durva, hogy közel két évnek kellett eltelnie a népszámlálás óta ahhoz, hogy végre megtudjuk, mi a helyzet az országban. A népesedés csökkenő tendenciája ugyanakkor a mostani adatokból is egyértelmű, hiszen még így is másfél millió fővel csökkent az ország lakossága. Számunkra pedig az a legsúlyosabb, hogy immár bizonyos: a magyarok száma közel 200 ezerrel csökkent tíz év alatt. Most az illetékes magyar szakértőkön, politikusokon, civileken a sor, hogy végiggondolják: mi a teendő a fogyás megállítása érdekében. Már ha egyáltalán lehet valamit az európai trendek ellenében tenni. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2013. július 5.TájékozódásEgyáltalán nem volt titkos Bajnai Gordon erdélyi látogatása, csak a rendezvények voltak zártkörűek, és a sajtót is csak utólag értesítették a legtöbb eseményről, egyébként teljesen nyitott és nyilvános volt az egész utazás, az elejétől a végéig. Tájékozódni ment Bajnai, mert ballib politikustársaihoz hasonlóan hiába mindentudó ő is, számos témához nem ért – ahhoz például saját bevallása szerint sem, hogy miként kell kifizetni az ő cégével szerződött libatenyésztők jogos járandóságát –, az erdélyi ügyekhez meg főleg nem. Nyilván tájékozódnia kellett, hogy neki vagy a családjának nincs-e véletlenül valami működő, netán befagyott vállalkozása, offshore számlája, kinnlevősége, esetleg tartozása a kies Romániában, mert az ilyeneket nem árt jó előre tisztázni, mielőtt nekilát észt osztani a makulátlan múltú és jellemű politikus. Másrészt Erdélyben minden baloldalinak tájékozódnia kell, mert ők testületileg el vannak tájolva, a magyarság ügyeiben különösen jellemző, hogy az egyik legjelesebb képviselőjük, Szanyi Tibor úgy véli, a partiumi magyaroknak román az anyanyelve. De 1998-ban, majd 2004-ben is a Romániában élő magyaroknak adandó magyar jogokról úgy gondolták a baloldalon, hogy azokat románok kapnák, ami a honi hazafiaknak mégiscsak rosszulesnék. Egyedül a Medgyessy volt jól tájékozott erdélyi kérdésekben, ő például pontosan tudta, mikor van Románia nemzeti ünnepe, még azt is, hogy milyen eseményt ünnepelnek (Erdély Magyarországtól való elszakítását), ment is nagy vidáman koccintgatni az okkal dajdajozó románokkal. Ám Medgyessy a 2004-es kampányban nem vett részt, ahogy Bajnai sem, az előbbi már, az utóbbi még nem volt az apparátus meghatározó eleme, így Bajnai csak a cinkosság vétkében marasztalható el, igaz, ő ártatlannak hiszi magát ebben is, mint minden másban. Állítása szerint nem is vett részt a 2004-es népszavazáson, mert úgy véli, hogy: „egy hamisan feltett kérdésre egy borzasztó, az önzés érvrendszerét használó politikai válasz született akkor a baloldalon, és ebből olyan mély, tartós megosztottság jött létre, ami azóta is osztja a magyar társadalmat." Vajon hogyan kellett volna kérdezni a külhoni magyaroknak adandó állampolgárságról az ország népét, hogy a Bajnai-félék is helyesen válaszoljanak? S ha máskor nem, amikor miniszterelnök volt, miért nem próbálta korrigálni a borzasztó, baloldali politikai választ? Talán, mert a külhoni magyaroknak nem volt állampolgárságuk és szavazati joguk, s akkor még azt remélte, hogy nem is lesz soha? Az Erdélyi Magyar Ifjak nevű társulattól kapott „Turista vagyok, nem magyar" feliratú pólóra azt mondta Bajnai, hogy az nem sérti őt, mert mind Erdélyben, mind Magyarországon magyarnak érzi magát. Ez nagyon helyes, de nem is az egyszerű tényt vonták kétségbe. Politikusnak is érzi magát, meg miniszterelnökségre alkalmas személynek is... Bajnai úgy nyilatkozott, hogy nem kampányolni ment Erdélybe, nem szavazatot gyűjteni, hanem tájékozódni és partneri viszonyt építeni. Ezek szerint itthon az összes kínálkozó partnerével már kiépítette a viszonyát, ráadásul az összes lehetséges szavazatot is biztosította magának, ha az erdélyiekére már szüksége sincs. Arra viszont visszatarthatatlan ingere támadt, hogy a maga módján ő is tájékoztatással szolgáljon a regnáló magyar kormány elfogadhatatlan és cinikus politikájáról. Ugyanis Bajnai szerint a magyar kormány Budapestről akarja megmondani a tutit, diktál az ott élőknek, gyarmatosító módjára viselkedik az erdélyiekkel, kard csörtetve üvöltözik, s csak azokra az állampolgárságot felvett erdélyi magyarokra fog koncentrálni, akiktől szavazatot remélhet. Ezzel szemben, ha ő lesz a miniszterelnök, a kormánya az ott élők demokratikusan választott szervezeteitől fogja megkérdezni, hogy mi a kívánságuk. Ezenkívül Magyarország is szakszerűen lesz vezetve. Vajon miket fog mondani, amikor majd szavazatokat is akar gyűjteni? Ugró Miklós A szerző a Magyar Nemzet munkatársa Krónika (Kolozsvár) 2013. július 5.Székely zászlók: ki levette, ki nemÚgy tűnik, féligazságokkat nyilatkozott Dumitru Marinescu háromszéki prefektus, ugyanis az önkormányzatok csak egy része távolította el a székely zászlót a polgármesteri hivatalokról, és nem feltétlenül a felszólításai miatt. Dumitru Marinescu szerdán jelentette be, pert kezdeményez öt háromszéki önkormányzat ellen, mivel az előzetes felszólításnak nem engedelmeskedtek, és nem távolították el az önkormányzat épületéről az arany-kék lobogót. A bejelentés ugyanakkor tartalmazta azt a közlést is, miszerint a csernátoni, a gelencei, az ozsdolai, a vargyasi és a kovásznai önkormányzat eltávolította a zászlót a kormányhivatal felszólítása nyomán. Csütörtökön portálunk érdeklődésére viszont kiderült, hogy a prefektus által állítottak csak részben igazak, mivel például Csernáton község polgármesteri hivatalának épületén ott lobog a zászló, az ozsdolain pedig azért nem látható, mert az ingatlan homlokzatát felújították, és az időre lekerült onnan minden, a román címert és zászlót és a feliratokat is odaértve. Brânduș Dendyuk Szilveszter ozsdolai előljáró érdeklődésünkre hangsúlyozta, hogy mind a EU, mind a román és a székely zászló is visszakerül a helyére, ez nem kérdéses, és nem is szándékoztak eleget tenni Marinescu felkérésének. Gelence MPP-s elöljárójával Cseh Józseffel nem sikerült felvennünk a kapcsolatot, viszont a polgári alakulat megyei vezetőinek nincs tudomása arról, hogy engedelmeskedett volna a prefektusi elvárásnak. Vargyas község polgármestere Ilkei Ferenc megkeresésünkre elmondta, hogy ők kifejezetten eltávolították a lobogót, és a hivatal közelében, egy hat méter magas oszlopon helyezték el, de hamarosan visszahelyezik a községháza homlokzatára. Ilkei szerint nem rendelkeznek megfelelő apparátussal, így nincs jogászuk, és emiatt most el akarták kerülni a pert. A művelődési ház homlokzatán viszont továbbra is ott van a zászló. A kovásznai városházáról a lobogó már korábban lekerült, még a Kőrösi Csoma Sándor középiskolában kirobbant hajpántos-cirkusz idején. Thiesz János akkor azzal érvelt, hogy nem akarták tovább borzolni a kedélyeket. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke egyszerűen félretájékoztatásnak minősítette a prefektus kijelentését, Csernátont hozva fel példaként, ahol mint a helyszínen is kiderült, valóban a helyén van a zászló. A megyei önkormányzat vezetője úgy vélte, a kormánybiztos így próbál nyomást gyakorolni a közvéleményre, viszont sem az említett önkormányzatok, sem azok, amelyek ellen pert indított nem fogják eltávolítani a lobogót. Marinescu egyébként márciusban azon jogszabályok alapján kérte a zászlók levételét, melyek szerint a polgármesteri hivatalokra az ország és az Európai Unió zászlaja mellett a területi egységek saját – hivatalosan elfogadott – jelképei tűzhetők ki. Mivel Székelyföld nem tekinthető önálló egységnek, a zászló pedig nem volt elfogadva a megye jelképének, így kitűzése közintézményre törvénybe ütköző. Egyébként a perbe fogott önkormányzatok, mint például a baróti, vagy az árkosi a homlokzaton hagyják a lobogót a bírósági ítélet megszületéséig, mivel felfogásukban nem követtek el törvénytelenséget. Nagy D. István Székelyhon.ro 2013. július 5.Vállalkozáskutatásról vállalkozóknakAz Erdélyben elvégzett vállalkozáskutatás eredményeiről számolt be Csata Zsombor csütörtökön délután az udvarhelyi Gondűző Szálloda és Étterem pincetermében. A Wekerle Vállalkozói Kör által helyi vállalkozóknak szervezett találkozón az udvarhelyi származású Ilyés Ferenc kézilabdázó is részt vett, továbbá volt borkóstolás és kulturális műsor is. Az eseményt Orosz-Pál Levente nyitotta meg, beszédében elmondva: a Kárpát Régió Üzleti Hálózat által támogatott esemény célja az, hogy a régiónkban található, társadalmi tevékenységet és szerepvállalást felvállaló üzletembereknek lehetőséget nyújtson a találkozásra. „2002-ben fogadták el Magyarországon a Wekerle-tervet, amely a magyar gazdaság Kárpát-medence szintű gazdasági-fejlesztési terve. Célja, hogy iránytűként tudjuk használni az európai uniós források felhasználásában” – fogalmazott Orosz-Pál. Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere sajnálatát fejezte ki, amiért nem lehetett jelen a kör alakulásánál. Véleménye szerint ahol hosszú, fehér terített asztalok mellé ennyi ember leül, az annak a jele, hogy fejlődés lesz. „Örömmel tölt el az is, hogy rengeteg fiatalt látok itt, olyanokat, akik itthon keresik az útjukat, helyüket” – tette hozzá a polgármester. Az est folyamán Csata Zsombor, a magyar szociológia és szociális munkás kar adjunktusa A vállalkozói aktivitás egyes sajátosságai és tényezői Erdélyben címmel tartott előadást. Ezután Ilyés Ferenccel, a Pick Szeged kézilabdacsapat játékosával beszélgettek, majd a magyarországi Bogdán pincészet borát kóstolták meg a jelenlévők, végül pedig az Alla Breve Vegyeskar műsorát hallgatták meg. Az est állófogadással zárult. Simon Eszter Székelyhon.ro | 2013. július 5.Kiss Tamás: önkényesen kozmetikázták az adatokatMinősíthetetlen kozmetikázással javított a népszámlálási adatokon az országos statisztikai intézet – állítja Székely István politológushoz hasonlóan Kiss Tamás szociológus a 2011-es népszámlálás csütörtökön nyilvánosságra hozott végeredményéről. A kolozsvári Kisebbségkutató Intézet munkatársa a maszol.ro-nak elmondta: amint a hivatal közleményéből is kiderül, önkényesen változtattak a 2011-es népszámlálás módszertanán, és regiszterekből – különböző nyilvántartói adatbázisokból – egészítették ki 1,2 millióval népességszámot, és az így kapott adatot közölték végeredményként. A szakember emlékeztetett arra, hogy a statisztikatudomány két féle népszámlálást ismer. Az egyik szerint kérdőívvel felkeresik a háztartásokat és összeírják a személyeket. A másik szerint nem küldenek kérdezőbiztost, hanem különböző regisztereket kapcsolnak össze, és ez alapján kapnak adatokat az ország népességéről. Romániában szerinte már csak azért sem lehetett alkalmazni az utóbbi módszert, mert a különböző regiszterekben is óriási ellentmondások vannak. „A lakosság-nyilvántartóban például jelenleg is 23 millió állampolgár szerepel” – magyarázta. Kiss tájékoztatása szerint a statisztikai intézet elsősorban nem a lakossági nyilvántartót, hanem a pénzügyi, nyugdíjosztályi, munkaügyi, szociális ügyi adatbázisokat használt ehhez a kozmetikázáshoz. „Anélkül számoltak hozzá a végeredményhez személyeket, hogy fogalmuk lett volna arról, hol tartózkodnak ezek az emberek. Ilyen alapon akármennyivel ki lehet egészíteni az adatokat, nem csak 1,2 milliót, hanem 2,5 milliót is hozzá lehetett volna tenni a népességszámhoz” – fogalmazott a szociológus. A szakember szerint a hivatalos végeredménnyel ellentmondanak a különböző migrációs vizsgálatok adatai, illetve a főbb bevándorlási célországok statisztikái, amelyek szerint már meghaladta a 3 milliót a külföldön élő román állampolgárok száma. „Szerintem még az előzetes adatok szerinti 19 milliós népességszám is túlbecsült adat” – tette hozzá. Felvetésünkre Kiss Tamás kijelentette: a román hatóságok eljárása „nyilvánvalóan” összefüggésben áll a különböző uniós támogatásokkal is. „Románia számára az uniós struktúrák szempontjából is katasztrófát jelentett, hogy 19 millióra csökkent a lakosságszám. Ez nem volt egy vállalható dolog. Ezt nem gondolták végig a népszámlálás során, utólag pedig ilyen minősíthetetlen kozmetikázással javítottak az adatokon” – fogalmazott. Mint ismert, a csütörtökön nyilvánosságra hozott adatok szerint a lakosságnak mintegy hat százaléka ismeretlen nemzetiségű. Kiss szerint nem is érdemes sokat gondolkodni azon, hogy a népességnek ez a része milyen arányban magyar nemzetiségű. „Sokkal inkább az a kérdés, hogy ezek az emberek léteznek vagy sem, hiszen fiktív tömegekről szóló adatok keringenek a statisztikai hivatal közleményeiben” – vélekedett. A kisebbségkutató intézet munkatársa szerint az RMDSZ és az erdélyi magyar politikai elit a történtek után csak egyet tehet: ragaszkodnia kell ahhoz, hogy az etnikai arányokat abból a népességből számítsák ki, akiket kérdezőbiztosokkal számolták össze. „A regiszter alapon pótolt népességből kiszámítani a magyarság arányát nyilvánvalóan badarság” – szögezte le a szociológus. Cs. P. T. Maszol.ro 2013. július 5.Hivatalos adat: Kolozs megy lakosságának 15 százaléka magyarMegyei lebontásban is közzétett csütörtökön a 2011-es népszámlálás adatai az Országos statisztikai intézet. E szerint Kolozs megye lakossága 631 106 fő. A megye népességének etnikai megoszlása a következő: románok – 520 885 (75,4 százalék), magyarok – 103 591 (15), romák – 22 531 (3,2), németek – 687 (0,1). Mint ismert, a hivatalos országos adatokat megkérdőjelezi, hogy a hatóságok a maszol.ro által megkérdezett szakemberek szerint mesterségesen felduzzasztották a számokat. A végleges adatok szerint a lakosság 6 százaléka ismeretlen nemzetiségű. Maszol.ro 2013. július 5.LÉGBŐL KAPVA1,2 millió embert berajzoltak a statisztikákba Kiss Tamás szociológus úgy gondolja, mesterségesen, különböző regiszterekből átvett adatok alapján duzzasztották fel a statisztikákat. Fontos, hogy az RMDSZ ragaszkodjon ahhoz, hogy az etnikai arányokat a ténylegesen lekérdezett kérdőívekből számolják. A részeredményeket és az előzetes becsléseket cáfolja a tavalyelőtti népszámlálás végleges, csütörtökön közzétett eredménye: nem csökkent 20 millió alá Románia lakossága. A hivatalos információ szerint 20.121.641 személy volt Románia állandó, stabil lakossága 2011. október 20-án, ami 2002-es népszámlálás óta 1.559.300-as lakosságcsökkenést jelent – jelentette be az Országos statisztikai hivatal. Kiss Tamás szociológust arról kérdeztük, mi lehet az oka annak, hogy a 19 milliós lakosságszámot előrevetítő részeredmények és az ideiglenes eredmények nem igazolódtak be. Kiss Tamás: – Nagyon egyszerű, hogy mi az oka ennek: ha finoman akarunk fogalmazni, akkor regiszter alapon pótoltak 1,2 millió személyt, ha nem, akkor 1,2 millió személyt berajzoltak a népszámlálási adatbázisba. Két fajta népszámlálás létezik: az egyik a regiszter alapú népszámlálás, ezzel a módszerrel mérték fel a lakosságot például Szlovéniában és Ausztriában, ahol nem volt hagyományos értelemben vett népszámlálás. Romániában nem ez történt, hanem a másik fajta, a hagyományos, kérdőív- és kérdezőbiztos alapú népszámlását hajtották végre, melynek során kiment a biztos, és feltette a kérdéseket a válaszadóknak vagy az otthon tartózkodó háztartástagoknak. Az eredeti módszertanban nem szerepelt az, hogy regiszter alapon egészítenének ki adatokat, ennek ellenére itt különböző regiszterekből – azt is lehet tudni, hogy milyen regiszterekből, például a pénzügy-, a munkaügyi minisztériumnak, a nyugdíjosztálynak, a tanügyminisztériumnak, illetve az egészségügyi minisztériumnak az adatbázisából – vettek át személyes adatokat, és ezeket hozzácsapták a lekérdezett adatmennyiséghez, így bizonyos értelemben mesterséges módon növelték a népességszámot húszmillió fölé. Milyen hozadéka volt vagy lehet az ország számára ennek az adatduzzasztásnak? - Románia számára – elsősorban az EU-s struktúrákon belül – nagyon nehezen vállalható dolog lett volna, hogy 19 millióra csökkent a népesség száma, hihetetlen népességvesztést jelent, ami nyilván az ország befolyása súlyának a csökkenését vonta volna maga után. Ami az adatok realitását illeti, érdemes elmondani, hogy a különböző bevándorlási statisztikák szerint a külföldön tartózkodó román állampolgárok száma meghaladta a hárommillió főt. Egyébként valószínűleg a 19 milliós adat előrevetítése is felülbecsülte a tényleges népesség számát Romániában. Fel lehet becsülni, hogy milyen kategóriájú személyek kerültek be a végleges népszámlálási adatsorba? – Fel lehet becsülni a területi adatokból, abból, hogy az előzetes adatokhoz képest hol növekedett a népesség leginkább. Úgy tűnik, elsősorban Bukarestben, illetve a nagyvárosokban érhető tetten ez a gyarapodás. Egyelőre nem látom, miként lehetne megvizsgálni azt, hogy ez esetben a korstruktúra vagy az iskolai végzettség hogyan viszonyul az országos átlaghoz, de nagy valószínűséggel a migráns népességhez lehet hasonló, valószínűleg fiatalok, az átlagnál jobban képzett emberek. De valójában azt érdemes tudni, hogy többségük nem is létezik, tehát teljesen fiktív számokkal dobálózik a statisztikai hivatal. A népességduzzasztásnak az etnikai vonatkozása is érdekes. Nyilvánvaló, hogy a tényleges népszámlálás alapján körülbelül 54 ezer volt azoknak a száma, akik nem nyilatkoztak a nemzetiségükről. Más kelet-európai népszámlálásokhoz viszonyítva ez egy minimális arány, tehát Romániában majdnem mindenki nyilatkozott a nemzetiségéről. Most pedig megjelent több mint 1,2 millió ember, akiről nincs ebben a tekintetben adat. Lényeges, hogy az RMDSZ ragaszkodjon ahhoz, hogy az etnikai arányokat minden szinten a ténylegesen lekérdezett kérdőívekből számolják, ne a 20 milliós népességből, mert ennek az 1,2 millió embernek nem kérdezték meg a nemzetiségét, csak berajzolták őket a statisztikákba. Kérdezett: Kertész Melinda Transilvan.ro 2013. július 5.Kisebbségek helyzete az önkormányzat szemszögébőlA 10. EU Tábor szerdai napjának harmadik előadása a kisebbségek és az önkormányzatiság témáját foglalta magába. Felszólalt Béres Csaba, Székelyhíd polgármestere, szociológus és kisebbségkutató, valamint Simó Dezső-Szabolcs, Szentábrahám polgármestere. A moderátor szerepét Takács Aranka, Vajdahunyad önkormányzati képviselője töltötte be. Béres Csaba a tapasztalatszerzés lehetőségeként tekint az EU Táborra, többször is kiemelte, milyen fontos a fiatalok marosfői jelenléte. Székelyhíd polgármestere elmesélte, környékükön mindenki kisebbségben van, ennek ellenére nincsenek konfliktusok, az emberek jól egyeznek egymás között. Elmondása szerint Székelyhíd legnagyobb problémája a roma kérdés, ez eddig nem volt kellőképpen kezelve. A roma kérdés három pillérre helyezhető: oktatás, lakhatás-egészségügy, munkahely. Szerinte a romáknak fel kell állítani egy életpálya modellt. Tapasztalatai szerint nehéz az önkormányzati élet. A polgármesternek sokrétű a feladata. Meg kell próbálni kezelni a dolgokat, a kisebbséget támogatni kell, de a többség ne érezze, hogy a kisebbség többet kap. ”Aki őszinte meggyőződéssel dolgozik, kitűnik, tovább jut az életben. Amíg fiatalok vagyunk, addig fogjunk neki a nagy dolgoknak” – fejtette ki. Simó Dezső-Szabolcs véleménye szerint a községben élő embereknek egy mentőöv a munka területén, hogy közel laknak a városhoz, Székelykeresztúrhoz. A turizmus gyerekcipőben jár, a látványosságok nincsenek kihasználva. Meglátása, hogy két féle roma létezik: van, aki beletörődött a sorsába és segélyből él, a másik, aki szakmát tanult és külföldre jár dolgozni. Elmondása alapján motiválni kell a beletörődötteket, munkahely lehetőségeket kell felajánlani, iskolába járatni a gyerekeket. „Ki kell szakítani a környezetéből, oktatni kell őket, legyenek együtt a többi gyerekkel és tanárokkal. Ha szükséges tegyünk kivételeket, a szegényebbeket támogassuk, próbáljuk segíteni őket az előrehaladásban” – ezt tartja a legfontosabbnak. Azt, hogy a roma gyerekek minél több időt töltsenek az iskolában, szociális segéllyel próbálják elérni. Takács Aranka meggyőződése, az etnikumok közötti jó kommunikáció kialakításával, elszántsággal nincs olyan cél, amit ne tudnánk elérni. A MIÉRT összefogja a magyar kisebbséget. „Egyedül senki nem ér semmit, csak akkor vagyunk erősek, ha együtt teszünk valamit, közösen visszük előre a céljainkat”– zárta a beszélgetést. „Ha én még egyszer a MIÉRT elnöke lehetnék…” – visszatekintés: 10 éve MIÉRT Szerdán, kora délután, Visszatekintés: 10 éve MIÉRT cím alatt beszélgettek a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT) korábbi elnökei. A nosztalgikus hangulatú beszélgetésen Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára, Borboly Csaba, az RMDSZ Csík Területi Szervezetének elnöke, Bodor László, az RMDSZ főtitkár-helyettese, illetve moderátorként a MIÉRT jelenlegi elnöke, Szabó József is részt vett. Kovács Péter, a MIÉRT első elnöke, a múlt felelevenítése mellett a jövőbeni tevékenységekre fektetette a hangsúlyt: „A nemrég megjelent MIÉRT elmúlt 10 éve tematikájú kiadványban számos tapasztalat fellapozható, inkább arról fogok beszélni, hogy mi lenne, ha én még egyszer a MIÉRT elnöke lehetnék…” Kovács Péter rámutatott, hogy végeztek egy kutatást az ifjúsági szervezetek politika iránti érdeklődése kapcsán, amelyből kiderült, hogy a fiatalok elenyésző százalékát foglalkoztatja a közösségi tevékenységek végzése. Fő problémaként a fiatalok passzivitását említette, hiszen nem mutatnak érdeklődést a közéleti tevékenységek iránt. Kiszorítva érzik magukat a döntésekből, divat lett nem szavazni, nem részt venni a közösségi életben. „A kérdés az, hogyan tudnánk kimozdítani őket ebből az állapotból és elérni, hogy bármilyen viszonyulást tanúsítsanak a közélet iránt” – emelte ki a főtitkár. Az ifjúsági szervezetek legfontosabb feladataként azt határozta meg, hogy befogadóbbá tegyék a fiatalokat. Eddigi sikeres példaként az érettségi.ro-t emelte ki, továbbá hozzátette: „Vannak pozitív elképzelések, amire lehet, hogy felcsillan a szeme az ifjúságnak. Fontos, hogy teljes nyitottsággal fogadjuk el, amit mondanak.” Borboly Csaba, korábbi MIÉRT elnökként hangsúlyozta, a szervezet legnagyobb erénye, hogy sokan kipróbálhatják magukat a közélet terén. „A MIÉRT-ben való munka egy második diploma”- mondta az elnök. Borboly rávilágított arra, hogy mire van szüksége a fiataloknak a mostani életben: odafigyelés egymásra, összetartás, értékelése. A felnőtté válásban kiemelkedő szerepe lehet egy ifjúsági szervezetnek, ami ugyanakkor maradandó közösségi élmény. „Jövőbe tekinteni a múlt nélkül nem lehet”- kezdte felszólalását Bodor László. A MIÉRT elnökeként megélt tapasztalatai mellett, az EU Tábor szervezésének néhány részletére is kitért a MIÉRT legutóbbi elnöke. Elmondta, az ifjúsági szervezeteknek nagyobb szerepet kell vállalniuk a fiatalok életében: szükséges jövőképet mutatni a felnövekvő nemzedéknek. EU Tábor Sajtóiroda 2013. július 3. Marosfő Erdon.ro 2013. július 5.Magyar tanítóképzés a PKE-nNagyvárad Lehet jelentkezni a Partiumi Keresztény Egyetem óvodai és elemi oktatás pedagógiája szakára, mely a tavalyi évben indult. A részletekről az érintett személyek nyilatkoztak honlapunknak. Bartha Krisztina, a PKE tanszéki koordonátora az Erdély Online-nak arról számolt be, hogy az óvodai és elemi oktatás pedagógiája szak a 2012/2013-as tanévben indult a Partiumi Keresztény Egyetemen azzal a céllal, hogy visszaállítsák azt a hagyományos tanító képzést Nagyváradon, mely évtizedeken keresztül igen magas színvonalon zajlott. Emellett azt is szerették volna, hogy egy teljesen magyar nyelvű képzés induljon el, úgy a módszertant, mint a szaktantárgyak oktatását illetően, jól képzett tanárok segítségével. A most zárult első év a bizonyítéka annak, hogy ez meg is valósult. Nagyon nagy érdeklődést mutatkozott a tanítóképző képzés iránt, s ezt a „hagyományt” folytatni akarják. A következő tanévre 35 helyet hirdettek meg, melyből 18 tandíjmentes, a többi nyilván tandíjas. Szerinte a tandíjaik eléggé alacsonyak, összehasonlítva a többi egyetemmel, akár nagyváradi, akár más erdélyi felsőfokú tanintézményekkel. Évi 300 euróról van szó, emellett pedig nagyon jó ösztöndíj hálózatot működtetnek, érdemösztöndíjban részesül a legjobb hallgató az évfolyamon, illetve van tanulmányi és szociális ösztöndíjuk is. Azoknak a hallgatóknak pedig, akik más településekről érkeznek, az Arany János kollégiumban kínálnak szállás lehetőséget, amihez napi egy étkezés is társul. Az étkezdét természetesen a többi diák is használhatja, abban az esetben például, ha sok órájuk van egy nap, és nincs idejük hazamenni, vagy máshol ebédelni. Az alapképzés 3 éves, óvó- és tanító(nő) diplomát lehet szerezni vele. Olyan tantárgyakat oktatnak például, mint általános pedagógia, pszichológia, nevelés lélektan, didaktika, különböző módszertanok, illetve van egy nagyon jó gyakorlati része is a képzésnek. Minden félévben a diákok elmennek óvodákba és iskolákba, ahol már több éve gyakorló óvó néniktől, tanító néniktől elsajátították a gyakorlati jellegű készségeket. Van néhány állandó tanárjuk, akik főállásban dolgoznak a PKE ezen szakán, illetve olyanok is, akik szintén az egyetemen oktatnak, de más szakokról bedolgoznak, valamint néhány vendégelőadó is tanít Debrecenből és Nyíregyházáról. Fontosnak tartják a tehetséggondozást, jelezték a diákszervezetnek: szeretnék, hogy a szakuk a Tudományos Diákköri Konferencián is részt vehessen. Az egyetem akkreditált, a szaknak pedig rendelkezik a szükséges működési engedélyekkel, tehát a végzős hallgatók államilag elismert diplomát szereznek. Kis közösség Arra a kérdésünkre, hogy egy idén érettségizett fiatal miért választaná például ezt a szakot, Bordás Andrea adjunktus azt felelte: a PKE nem egy nagy egyetem, ahol elvész a diák, hanem szinte egyénenként foglalkoznak mindenkivel, más szóval megvannak a kis közösségek előnyei. Vannak Erasmus-kapcsolataik, és sok közös programot szerveznek. Karácsonykor bensőséges hangulatban megajándékozták egymást, de volt könyvbemutató is, Schneider N. Antal és szerzőtársai kötetét ismertették egy érdekes beszélgetés keretében. A legnagyobb szabású programjuk talán a Mesekavalkád volt, mely a Diáknapok keretében zajlott, és ahová egy egész osztályt meghívtak, és első éves hallgatóik a gyakorlatban is tényleg kipróbálhatták magukat. A diákok emellett megnézhetik, hogy hogyan zajlik egy-egy óra, a másodévtől kezdve tanítanak is, és rengeteg olyan tevékenységben is részt vehetnek, mely iskolán kívül zajlik. Versenyeken szerepelnek, ellátogatnak játszóházakba, ahol megtanulhatják ők is, hogyan kell a gyermekekkel bánni. Közben pedig megismerkednek pedagógusokkal, mely a jövőjük szempontjából azért lehet hasznos, mert a munkahelyeiken könnyebben beilleszkednek majd. Miután elvégzik az egyetemet, a tapasztalat azt mutatja, hogy valamilyen állás mindenkinek jut, még ha rögtön nem is Váradon egy végleges poszt. Ha más nem, akkor helyettesítő, mert az óvónők és tanítónők elég gyakran mennek szülési szabadságra… Ciucur Losonczi Antonius Erdon.ro 2013. július 5.István, a király: egyszeri és megismételhetetlenTöbb százezer néző előtt mutatták be 2003. július 5-én az István, a király című rockoperát a csíksomlyói nyeregben. Hetekkel azelőtt megkezdődtek a készülődések, az utolsó tíz napban pedig éjjel is zajló próbáknak is szemtanúi lehettek a helybéliek. Az előadás napján autók hosszú sora kanyargott be Csíkszeredába több irányból, az Erdély minden szegletéből és Magyarországról érkezett nézők a helyiekkel együtt vonultak ki aztán az előadás helyszínére. A tömeg együtt lélegzett, együtt énekelt a színészekkel, a máig emlékezetes eseményt elevenítjük most fel. A kilencvenes évek előtt Romániában betiltott – hallgatásáért büntetés járt –, ám mégis hallgatott István, a király rockoperát húsz évvel az ősbemutató után, 2003. július 5-én mutatták be Csíksomlyón, először Erdélyben. A jelenlevőknek életre szóló élményben volt részük. „A részletekre nem, de arra emlékszem, hogy nagyon meg voltam hatódva, és olyan szép volt” – mondta el egy, akkor a húszas évei elején járó résztvevő. Az előadás rendezője és koreográfusa Novák Ferenc (Tata) volt, aki az ősbemutató koreográfiáit is készítette, asszisztensei Orză Călin és Novák Péter. Az eredeti szereposztásból Csíksomlyón Vikidál Gyulát (Koppány szerepében) és Varga Miklóst (István király) láthatta az erdélyi közönség, az öreg regős szerepében az opera szövegkönyvírója, Bródy János lépett színpadra. Sarolt szerepét Kovács Kriszta játszotta, Gizellát a székelyudvarhelyi származású Fazakas Júlia alakította. A táncjelenetekben a Honvéd Táncszínház, a sepsiszentgyörgyi Háromszék Együttes, a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes táncosai, valamint a helyi tánccsoportok fiataljai voltak láthatók. A szervező Ezer Székely Leány Alapítványt 2002 novemberében keresték meg a magyarországi szervezők, hogy kérjék fel az együttműködésre. A produkció 30 millió forintba került, a fővédnökséget Mádl Dalma, az akkori köztársasági elnök felesége vállalta. „Karácsony körül ültünk össze – Boros Karcsi bácsi elnök, Gergely István tiszteletbeli elnök, Lőrinczi Annamária könyvelő, Süket Levente titkár, Lakatos Imre tag, András Mihály tag, Orbán Károly tag és jómagam –, és eldöntöttük, hogy megszervezzük a fogadásukat. A következő tárgyalás március elején volt, akkorra már kristályosodott, hogy ők mit tudnak csinálni, és mi mit vállalunk. Negyven szereplő jött, technikusokkal együtt nyolcvanan voltak. Az alapítvány szervezte be a statisztákat, 120 személyt. Mi biztosítottuk tíz napon keresztül a szállást, étkeztetést” – emlékezett vissza Székely Antal, az alapítvány alelnöke. „A szponzorokhoz én jártam, olyan is volt, hogy kirakott. Amikor lejárt az egész, következtek a bajok, mert még egy év múlva is tartoztunk a szállásköltségekkel, aztán hála Istennek ki tudtuk fizetni. Sokan segítettek, az is igaz, a polgármesteri hivatal és a megyei tanács is támogatott.” A rockopera bemutatásával már korábban próbálkoztak. „Tíz évvel korábban, a kilencvenes években az előkészületi munkálatok már elkezdődtek, a felek elviekben megegyeztek, végül az egyház meggondolta magát, és tiltakozni kezdett ellene. Aztán következtek az egymásra mutogatások. Igazából az volt a félelmük, hogy ha itt bemutatják a rockoperát, akkor a székely népben felforr a vér, és előveszi a bicskát, fejszét. Ennek az ellenkezője bizonyosodott be tíz évre rá, hogy a székely nép tud fegyelmezetten viselkedni, sőt példamutatóan. Lelkileg, szellemileg, érzelmileg feltöltődve jöttek le az emberek” – ezt már Gergely István mondta, az alapítvány tiszteletbeli elnöke. Hozzátette, a templomban, a csíksomlyói plébánián hatalmas volt a felfordulás, mert az egyházi kellékeket elvitték az előadáshoz. Az egyetlen konfliktushelyzet talán az volt, amikor a Tordát alakító Novák Péter „megbérmálkozott fent a hegyen”, azaz – a visszaemlékezések szerint csicsói legényektől – kapott egy pofont, de utána nem volt gond. A közönség létszámát illetően többféle adat is megjelent utólag, de átlagban 350 ezer nézőről számoltak be a szervezők, az akkori krónikák. „Nagyon nagy élmény volt” – fogalmazott Boros Károly nyugalmazott főesperes. „Nagy készülődés volt, sok mindent hoztak magukkal, de sok mindent itt helyben kellett megoldjunk. Még az utolsó éjszaka is két órakor tárgyaltunk a vezetőséggel. Végül jól sikerült, hála Istennek, óriási élmény volt, rengetegen eljöttek. Két óra alatt értem le autóval a gimnáziumig. A felülvigyázóinknak, a rendőrségnek valaki feltette a kérdést, hogy tudtak volna-e tenni valamit, ha mozdulás lett volna, és mondták, hogy tehetetlenek lettek volna. Valaki belügyes kérdezte az egyik kuratóriumi tagunkat, hogy miért éppen itt Somlyón rendeztük. És ő nagyon talpraesetten, székely mentalitással – a politikát kizárva – azt felelte, hogy itt nagyon jó az akusztika.” A somlyói egyházközség – Csíksomlyó, Csobotfalva, Csomortán – akkori tánccsoportjából 30-40 fiatal statisztált az előadásban. „Még éjszaka is folytak a próbák. Aztán amikor Tata meglátott, mondta, hogy gyorsan vigyük haza a gyerekeket, hisz 8 éves gyerektől 25 évesig vettek részt. A vízcsapon is István, a király folyt még utána hónapokig. A gyerekek belelkesedtek, a faluból is nagyon sokan segítettek, traktorokkal húzatták ki az autókat, fel kellett szerelni az emelvényeket. Sokáig kitartott ez az élmény. Jó, összefogó ereje volt itt a faluban. A felügyeletben fiatal házasemberek vettek részt, mindenki lelkesedett, a falu apraja-nagyja kivette a részét, mintha kicsit Nagy-Magyarország ide költözött volna” – idézte fel Lakatos Imre táncoktató, az alapítvány tagja. „Már besötétedett, amikor kezdődött a rockopera, és mikor felkapcsolták a fényeket, rendesen megijedtünk, hogy mennyien vannak. De nem csak mi, rendezők, hanem a színészek is. A fiam épp Varga Miklós mellett volt statiszta, és mondta, hogy érződött rajta, hogy lámpalázas lett hirtelen.” Varga Miklós így emlékszik vissza: „Az egyik legjobb István, a király-előadás részese lehettem ott Csíksomlyón, pedig már voltam részese néhánynak határon innen és határon túl is. Mindközül az a 2003. július 5-ei előadás az, ami a legemlékezetesebb számomra. Nemcsak azért, mert akkor járt Erdélyben először az István, a király, hanem mert az ott lévő ötszázezer ember együtt lélegzett, együtt énekelt a szereplőkkel, és ez egy fantasztikus élmény volt.” Nosztalgiaest a Tilosban Az István, a király! rockopera csíksomlyói bemutatója tizedik évfordulója alkalmából a csíkszeredai Tilos Kávéház nosztalgiaestet szervez pénteken 19 órától a kávéházban, ahol előbb levetítik a koncertet, majd kötetlen beszélgetésre kerül sor. Varga Miklós Csíkszeredában Szintén a tizedik évforduló alkalmából hívta meg a csíkszeredai 5 Kutya vendéglő Varga Miklóst, akinek előadóestjére vasárnap 19 órától kerül sor. Az est vendége lesz Méry Péter is, a Határtalan dal szerzője. Péter Beáta Székelyhon.ro 2013. július 6.RMDSZ: diszkriminálja a magyar betegeket és a magyar orvosképzést a nyelvi korlátozásAz Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál tett feljelentést a Romániai Demokrata Szövetség (RMDSZ) amiatt, hogy az orvostanhallgatóknak csak románul szabad kommunikálniuk a páciensekkel – közölte az RMDSZ pénteki hírlevelében. Az RMDSZ Mikó Imre jogvédelmi szolgálatához lakossági panasz érkezett arról, hogy a – romániai egyetemeket akkreditáló – Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) írásban rögzítette: az orvostanhallgatóknak a pácienssel románul kell kommunikálniuk. „Ez megnehezíti a magyar betegek helyzetét és ellehetetleníti a magyar nyelvű gyakorlati orvosi képzést” – idézte a hírlevél Kovács Pétert, az RMDSZ főtitkárát. A magyar és román tannyelvű Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a magyar tagozat évek óta hiába követeli a magyar gyakorlati képzés újraindítását: az egyetem román többségű szenátusa az egyetemi autonómiára hivatkozva a tanügyi törvény előírásai ellenére akadályozza a magyar tagozat intézményen belüli önállósulását. Az RMDSZ azt sérelmezi, hogy az ARACIS rendelkezése is akadályt gördít a magyar tannyelvű klinikai gyakorlatok újraindítása elé, „a MOGYE-hoz hasonlóan semmibe veszi az oktatási törvényt, nyíltan megtagadja a magyar diákok anyanyelvén történő tanulását és szakmai fejlődését”. A betegek jogairól szóló törvény kimondja, hogy a romániai egészségügyi ellátási rendszerhez forduló betegnek jogában áll, hogy tiszteletteljes hangnemben, érthetően és a szakterminológia leszűkítésével, lehetőleg anyanyelven vagy azon a nyelven kapjanak személyüket érintő kérdésekben tájékoztatást, amelyet a legjobban beszélnek – érvelt a diszkriminációellenes hatósághoz intézett beadványában az RMDSZ. MTI Erdély.ma 2013. július 6.Népszámlálási végeredmény – Apad és öregedik Háromszék lakosságaAz etnikai arányok számottevően nem változtak, de egészében fogyott Háromszék lakossága, az átlagéletkor pedig emelkedett a tíz évvel ezelőtti állapotokhoz mérve. A 2011. októberi népszámlálás tegnap nyilvánosságra hozott végleges eredményei szerint másfél évvel ezelőtt 210 177 személy élt megyénkben, 12 272-vel (5,5 százalékkal) kevesebb, mint 2002-ben – közölték a megyei statisztikai hivatal vezetői. Illés Andrea igazgató és Lőrinczi Ferenc, a népszámlálás technikai részéért felelős szakember először az országos adatokat ismertette (ezeket tegnapi lapszámunkban közöltük), és azt is elmondták, hogy a végleges számok hogyan alakultak ki. Megyénkben közel 206 000 személyt sikerült terepmunkával összeírni, 5800 különböző nyilvántartásokból adódott hozzá: pénzügyi, munkaügyi, iskolai, egészségügyi intézmények táblázataiból összesítették a 2011. október 20-ai referenciadátumon aktív (iskolába járó, fizetést, segélyt, családi pótlékot, nyugdíjat stb. felvevő) lakosokat; a kapott adatokat a lakossági nyilvántartó hivatal lajstromaival is összevetették, de ebben akár ötvenezerrel több név is lehet, mert minden valaha itt élt (de akár évtizedekkel korábban kitelepedett, de román állampolgárságát megtartó) személy is szerepel, ám most csak azokat kellett összeírni, akik itt is élnek, vagy csak ideiglenesen tartózkodnak másutt. Azt is elmondták, hogy emiatt nem teljesen pontos az etnikumra és vallásra vonatkozó eredmény, ezeket ugyanis semmilyen más adatbázisban nem tárolják. A népszámlálás idején otthon nem talált, illetve nem nyilatkozó személyek aránya egyébként országszinten Kovászna megyében a legalacsonyabb, 0,5 százalék. Ennél kicsit több, összesen 6117 személyről nem tudni, hogy melyik etnikumhoz vagy felekezethez tartozik, illetve melyik az anyanyelve (ezeket nem volt kötelező bevallani), ami a nagyvárosokhoz mérten nem tűnik soknak (Bukarestben egy megyényi lakost, közel 240 000 főt írtak be utólag papírokból), de elgondolkodtató, hogy 2002-ben csak 81 ilyen esetet jegyeztek. Azt a lehetőséget, hogy valaki kétszer kerüljön be az adattárba, határozottan kizárták: személyi szám alapján történt az összeírás, az egyedi azonosító, és a számítógépes rendszer nem fogadja el kétszer. Arra viszont nem tudtak magyarázatot adni, hogy a központi statisztikákban miért szerepel csak 71,6 százalékos magyarság megyénkben. Saját adataik szerint ugyanis a megkérdezettek (tehát nem az összlakosság, hanem csak a válaszolók) 73,7 százaléka vallotta magát magyarnak (2002-ben 73,8%), ez 150 468 fő, de 75,3 százalék magyar anyanyelvűnek, 22,1 százalék románnak (2002-ben 23,3%), ez 45 021 fő, és 24,6 százalék román anyanyelvűnek, 4,1 százalék pedig romának (2002-ben 2,7%). Az önmagukat romának valló személyek létszáma érdekesen alakult. Íme a legkirívóbb példák: Sepsiszentgyörgyön a 2002-es 932 főről 398-ra esett vissza a létszámuk, Előpatakon 1778-ról 2172-re nőtt, Ozsdolán 75-ről 811-re, Bölönben 503-ról 1306-ra. A más nemzetiségűek aránya elenyésző: németnek 114 személy tartja magát az egész megyében (a legtöbben, 61-en Sepsiszentgyörgyön élnek), az egyéb hovatartozású személyek összlétszáma Háromszéken 190 fő. Vallásáról 203 744 személy nyilatkozott, közülük 21,4% ortodox hívő, 36,2% római katolikus, 33,3% református, 4,3% unitárius, 0,4% evangélikus, 2,3% pünkösdista, 2,1% más vallású, 0,4% vallástalannak mondta magát. Kevesebben városon, többen vidéken A legnagyobb lélekszámú település továbbra is Sepsiszentgyörgy (56 006 fő, ebből 41 233 magyar), a következő Kézdivásárhely (18 491 lakossal, ebből 16 292 magyar), Kovászna (10 114 lakos, amiből 6354 magyar), Barót (8672 fő, 8129 magyar) és Bodzaforduló (7528 fő, amiből 33 magyar). A községek közül Zágon a legnépesebb (5282 fő, amiből 2642 magyar), második Gelence (4815 lakossal, ebből 4551 magyar), harmadik Bardoc (4782 fő, amiből 3612 magyar) – az ellenkező oldalon Dálnok áll (956 lakossal, ebből 933 magyar), Kommandó (1006 fő, 938 magyar) és Nagypatak (1051 fő, 13 magyar). A népesség néhány falu kivételével mindenütt csökkent, a legnagyobb mértékben Sepsiszentgyörgyön, ahol 5537-tel élnek kevesebben, mint 2002-ben. Számottevő növekedést csak Előpatakon mértek: ott 777-tel gyarapodott a létszám tíz év alatt, de Árkos, Bölön, Illyefalva, Kőröspatak, Torja, Hidvég, Réty, Esztelnek, Gidófalva, Gelence, Bardoc, Bodok és Nagyborosnyó lélekszáma is nagyobb, mint volt. Azoknak a száma, akik 2011. október 20-án 12 hónapnál hosszabb ideje tartózkodtak külföldön, 5377 fő. A legtöbben Olaszországban élnek (2081 személy), Magyarországon 1576-an, jóval kevesebben keresik boldogulásukat Spanyolországban (378 személy), illetve Németországban (360 személy). Az itt élő lakosság nagyobbik része nő (50,8%), illetve falun él (52%), ami fordulatot jelent, eddig a városiak voltak (enyhe) többségben. Nőtt az átlagéletkor Kor szerinti megoszlásban a legnépesebb kategória az aktívnak nevezett életkorban van: 55,4% a 25–64 évesek aránya, a 0–14 éves gyermekeké 17,5%, a 15–24 éves fiataloké 12%, a 65 év fölöttieké 15% (ebből 1,2% a 85 év fölöttieké). Az átlagéletkor majdnem mindenütt nőtt, szinte csak Előpatak fiatalodik. Családi állapotát tekintve a válaszolók 46,2 százaléka házasságban él, 41,2% egyedül, 8,5% özvegy, 4,1% elvált; élettársi kapcsolatot 10 670-en közöltek. A népszámlálás során felmérték a tíz éven felüliek iskolázottságát is. Ugrásszerűen, 4,2-ről 9,8 százalékra nőtt a felsőfokú végzettségűek aránya; középfokú képesítéssel 41,9% rendelkezik, 0–8 osztállyal 46,1%, írástudatlan 4024 fő. A lakáskörülményekről, munkaviszonyokról gyűjtött adatok feldolgozását még nem fejezték be, októberre ígérik a végeredményt. Demeter J. Ildikó Háromszék Erdély.ma 2013. július 6.Németh Zsolt: vonzó jövőkép kell a külhoni magyarságnakMivel a nemzetpolitika és a szomszédságpolitika elválaszt- hatatlan egymástól, a határon túli magyarok elemi érdeke, hogy Magyarország szomszédságpolitikája sikeres legyen – jelentette ki Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára pénteken Felsőszinevéren, a XXI. Kárpátaljai Nyári Szabadegyetemen tartott vitaindító előadásában. A Választások, eredmények, lehetőségek a Kárpát-medencében című, külhoni magyar politikusok részvételével rendezett tanácskozáson Németh Zsolt elemezte a magyar kormány nemzet- és szomszédságpolitika terén eddig elért eredményeit, s vázolta a jövő feladatait. Mint hangsúlyozta: a szomszédságpolitika legfontosabb kérdése a nemzetpolitika, és mivel elsősorban a határon túli magyarok érdeke, hogy nekik kedvezően működjenek az anyaország szomszédsági kapcsolatai, ezért a szomszédságpolitika egyben nemzetpolitika is. A politikus az eltelt három év legkiemelkedőbb eredményeinek a működő egyeztetési mechanizmus létrehozását, a könnyített honosítást és a választójog ezzel kapcsolatos gyakorlásának biztosítását, a külhoni magyar felsőoktatási intézmények fejlesztését és az anyaországi társadalomban a nemzetpolitika – mint fogalmazott – emancipálása terén elért lényeges áttörést nevezte. Hozzátette: a környező országokban, Ukrajna kivételével, mindenütt kormányváltások voltak, ám a magyar külpolitika összességében sikerrel vette az akadályokat, talán Románia kivételével. Szerbiával sikerült áttörésszerű eredményt elérni a megbékélési gesztus révén, amelynek elsősorban a vajdasági magyarság lehet a haszonélvezője – emelte ki. Ukrajna kapcsán kifejtette, hogy Kijevvel sikerült kedvező légkört kialakítani. Úgy vélte, a magyar kormány határozott fellépése hozzájárult ahhoz, hogy tolerancia, félelemmentes légkör jellemzi a magyar kettős állampolgárság kérdéséhez való viszonyt Kárpátalján. Kiemelkedő fontosságúnak mondta a beregszászi magyar főiskolával nemrég aláírt együttműködési megállapodást is. Szlovákia esetében az államtitkár a kedvező légkör, a „stratégiai türelem" kialakítását hangsúlyozta, megjegyezve, hogy ennek kisebbségpolitikai eredményekben is testet kell öltenie. Romániáról szólva kifejtette: az előző kormány idejét jellemző „mézeshetek" a kormányváltással befejeződtek, de „sikerült elkerülni jóvátehetetlen károk bekövetkeztét, s van remény a konszolidációra". Előadását összegezve Németh Zsolt kiemelte: az igazi kérdés a magyar közösségek megmaradása szempontjából az, hogy „mindezek az eredmények összeállnak-e vonzó jövőképpé a határon túli magyarok számára". Úgy vélte, ennek érdekében javítani kell a nemzetpolitikát érintő kommunikációt, hangsúlyosabban kell kezelni a nyelvtörvényekkel, nyelvhasználati jogokkal kapcsolatos kérdéseket. Ki kell terjeszteni a határon túlra a családpolitikát, együttműködést kell kialakítani a mezőgazdaság terén, s újból divatba kell hozni a magyar kultúrát, magyart a modernizáció nyelvévé kell tenni – zárta előadását Németh Zsolt. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMN) elnöke előadásában hangsúlyozta, hogy pártjának a legutóbbi romániai választásokon elért eredményei feljogosítják az EMN-t a folytatásra. A jövő szempontjából kulcsfontosságúnak nevezte az erőegyensúly kialakítását a két legnagyobb romániai magyar politikai erő között, mert – mint fogalmazott – a többségi hatalommal szemben csak ekkor lehet hatékony az érdekérvényesítés. Ezt az erőparitást 2016-ig sikerül majd elérni – tette hozzá Toró. A magyar autonómiáért folytatott küzdelem kapcsán elmondta: nem szabad, hogy lankadjon a jelenleg meglévő tenni akarást, ki kell aknázni a közösség erejében, az önszerveződésben rejlő lehetőségeket. A külhoni magyarok európai érdekvédelmét tekintve a magyar diplomáciának kell a „lándzsahegy" szerepét játszania – fogalmazott az erdélyi magyar politikus. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke beszédében kiemelte: a szerb-magyar megbékélést öt év kemény munkájával sikerült elérni, amelyben a magyar kormánynak is fontos szerepe volt. A határon túli magyarok politikai érdekérvényesítése kapcsán rámutatott: ez csak akkor lehetséges, ha a magyar szervezetek ott vannak a politikai porondon, s ki vannak építve a kommunikációs csatornáik a többségi politika irányában. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke a kárpátaljai magyarság helyzetét elemezve azt emelte ki, hogy a magyarok az ukrán választójogi rendszer korrumpálódása következtében kiszorultak a közhatalomból. Ennek ellenére a közösségnek sikerült komoly eredményeket elérnie, elsősorban a kettős állampolgárság felvétele, a szabad utazás, a vízumszerzés terén. Fontosnak nevezte, hogy sikerült elhárítani azt a szervezett támadást, amely nemrég indult a beregszászi magyar főiskola ellen, s amelynek célja a felsőoktatási intézmény megsemmisítése volt. MTI Erdély.ma 2013. július 6.Markó Béla, Winkler Gyula és Sógor Csaba tartottak előadást az EU-táborbanA 10. EU Tábor pénteki napja az Új Európát most tematikájú beszélgetéssel indult. Az előadáson felszólalt Markó Béla, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke, valamint Winkler Gyula és Sógor Csaba, az RMDSZ EP képviselői, a moderátor szerepét Talpas Botond, MIÉRT elnökségi tag töltötte be. Itt az ideje, hogy Európának ezen a részében élő nemzetiségek hozzászóljanak az államszövetség jövőjét érintő vitákhoz, ideje fölismernünk, hogy jelentős tapasztalatunk van a nemzetiségek együttélése terén. Ma már elmondhatjuk, hogy sem a múltban kialakított olyan államszövetségek, mint amilyen a Habsburg birodalom volt, sem pedig a nemzetállamok rendszere nem jelent megoldást a nemzetiségek számára – jelentette ki Markó Béla pénteken, az EU Táborban. Az Európa jövőjéről szóló előadásában az RMDSZ volt elnöke kifejtette, az elmúlt húsz évben a térség nemzeti közösségei, köztük az erdélyi magyarság joggal várta el, hogy jogaik bővítése érdekében az európai fórumok, különösen az Európai Unió beleszóljon az adott országok életébe, és konkrét feltételeket szabjon ezen sajátos jogok szavatolása végett. Mint mondta, éppen emiatt keserű mosollyal szemlélte, mekkora felháborodást váltott ki a Magyarországról szóló Tavares-jelentés. Álláspontja szerint ugyanis azzal egyetérteni, hogy Európa ne támasszon feltételeket, kritériumokat az emberi jogok, az etnikai jogok vagy az igazságszolgáltatás terén, azt jelenti, hogy gyakorlatilag hiábavaló volt minden eddigi Unióval szembeni elvárásunk, hiszen az erdélyi magyarságnak ma is sok nemzeti törekvése múlik azon, hogy az Unió hajlandó-e segíteni, beleszólni a sajátos céljaink megvalósításában – mutatott rá. Elmondta, 1989 decemberétől kezdődően, amikor a térség országai kikerültek a kommunista rendszerekből, mindannyian megfogalmazták az integrációs célt, az Európai Unióhoz való csatlakozást. Gyakorlatilag ezeknek az országoknak és az ittélő népeknek, nemzetiségeknek is az volt a legfőbb törekvésük, hogy bekerüljenek egy másik szövetségi rendszerbe, hogy végigvigyék az európai és euroatlanti integrációt, mert ettől várták a gazdasági és politikai biztonságot, ezért cserében pedig felajánlották az EU-nak szuverenitásuk egy részét. Ezzel egyidőben azonban nem, vagy alig tették fel a kérdést, mit is várnak el az Európai Uniótól. Rámutatott: eljött az ideje annak, hogy az itt élő nemzetiségek hangsúlyosan beszéljenek a kulturális, etnikai, nyelvi, nemzeti kérdésekről és integrációról az Európai Unión belül, és meg kell vonniuk a maguk mérlegét arról, hogy teljesültek-e az unióval szembeni elvárásaik. Arra emlékeztetett, éppen 20 éve annak, hogy az RMDSZ megfogalmazta történetének legjelentősebb dokumentumát, az Európa Tanácshoz benyújtott Memorandumot, amelyben azt kérték, az európai fórum Románia csatlakozási feltételeként szabja meg többek között az anyanyelvi oktatás kérdését, a kisebbségi nyelvhasználatot, valamint a restitúciós folyamat beindítását. A kezdményezés sikerrel járt, az ET ugyanis szinte kivétel nélkül beemelte a felvételi határozatába az RMDSZ által megfogalmazott feltételeket. Az európai kisebbségi szervezetek tehát ezt várják el Európától és annak fórumaitól, hogy építsenek be olyan normákat, amelyek segítségével rendezhetőek a nemzeti, etnikai kérdések Európában. A memorandum sikere azt bizonyította számunkra, hogy bár korlátozott mértékben, de lehetséges lehet nemzetközi befolyással élni egy ilyen kényes kérdésben, és ezt várjuk el ma is az Európai Uniótól, hiszen nekünk az az érdekünk, hogy ezek a normák, kritériumok minél pontosabbak és konkrétabban legyenek – hangsúlyozta Markó Béla. Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője szerint Európa és ezen belül az Unió is változás idejét éli át. Mi is benne vagyunk az EU-ban, így a mi véleményünk is számít, a kérdés csak az, hogy van-e véleményünk, és ha van, akkor azt konkrétan meg kell fogalmazni. Ki kell nyilvánítani, hogy mi a közösségi terv, mit kívánunk az országnak, Erdélynek, Székelyföldnek. A Frank Engel-el közösen megjelentetett, Új Európát most kötetben közölt esszéjéről elmondta: „Ez egy vitairat, az együttgondolkodást, egy beszélgetést szeretne elindítani. Hiszen a beszélgetés gyümölcse értékesebb, mint az egyéni vélemény. Ne csak mi, politikusok hangoztassuk a nézeteinket, hanem az erdélyi emberek is”. Winkler fontosnak tartja, hogy a közös kérdések megválaszolásában a fiatalok is kivegyék a saját részüket. Európa jövőjéről a képviselő kijelentette: „Nem lenne jó egy kétsebességű Európa, ahol vannak egyenlőek és még egyenlőbbek. Ahol elkülönül észak és dél, újak és régiek. Hátráltatná a demokráciát, a kreativitást. Továbbá az sem lenne jó, ha a szövetség lazább lenne, ha a kontinens a nemzetállamok Európája lenne.” Winkler Gyula szemlélete szerint még a legerősebb európai országok sem tudják felvenni a versenyt globálisan. Észak fegyelmére, nyugat tapasztalatára és kelet ambíciójára együttesen van szükség egy versenyképes Európa megalapításához. Egy nemzeti, politikai vezető, aki azt mondja, hogy egyedül sikeresen meg tud küzdeni a problémákkal és a válsággal, az téved. „A Föderális Európa gondolata nem napjainkban fogalmazódott meg. A II. Világháború után az Unió alapítói is föderális szövetségben gondolkodtak. Csakhogy, amint a fenyegetettség kisebb lett, az országok saját ambíciói erősödtek, valamilyen szinten a saját szomszédjaik ellen fordultak” – vélekedett a korábbi távközlési és informatikai miniszter. Fontosnak tartja, hogy az Unió vezetőségében egy megválasztott parlamentnek és ne egy kinevezett bizottságnak jusson döntő szerep. Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő beszédében kifejtette, az Európai Uniós nagy viták tükrében az erdélyi magyarság problémái néha kicsinek tűnhetnek. Az EP-képviselő statisztikai adatok alátámasztásával olyan jelenségekre hívta fel a figyelmet, mint az illegális bevándorlás, a fiatalok körében terjedő munkanélküliség, a jelentős méretű iskolaelhagyás, a gyermek-eltűnések növekedő száma, vagy Európa elöregedése. Az Európai Polgári Kezdeményezés azonban megteremtheti számunkra azt a lehetőséget, hogy az erdélyi magyar kisebbség ügyét egy, az európai kisebbségek közös ügyeként tálaljuk Európa elé. A nemrég hivatalosan is útjára indított RMDSZ Kisebbségi Kezdeményezéshez hét különböző európai közösség társul, akik együttes erőfeszítéssel próbálnak a kisebbségi ügynek érvényt szerezni – magyarázta az EP-képviselő. Erdély.ma 2013. július 6.Régiók bizottsága: Lehet etnikai autonómiaAz etnikai autonómia nincs ellentmondásban a jogállamisággal – mutatott rá Bukarestben tegnap Ramón Luis Valcárcel Siso, a Régiók Bizottságának elnöke. Az Európai Unió regionális ügyekben illetékes konzultatív testületének Romániában tartózkodó elnökét egy sajtóértekezleten kérdezték meg, mi a véleménye arról, hogy a romániai magyarok etnikai alapon akarnak területi autonómiát a Székelyföldön. „Nem kell problémát csinálni egy régió autonómiájából. Az etnikai autonómia összhangban van azzal, illetve nem mond ellent annak, hogy jogállamban élünk” – válaszolta Valcárcel. Hozzátette, hogy hazájában, Spanyolországban tizenhét autonóm régió van, némelyek ezek közül sajátos etnikai jelleggel rendelkező történelmi régiók, de attól még Spanyolország részei, és azok maradnak a jövőben is. Valcárcel másfelől üdvözölte azt, hogy a bukaresti kormány közigazgatási régiókat akar létrehozni, és a Régiók Bizottságának támogatásáról biztosította a román vezetőket. Rámutatott: a decentralizáció a legjobb módszer a bürokrácia csökkentésére és a jólét növelésére. Az uniós tisztségviselő Liviu Dragnea közigazgatásért felelős miniszterelnök-helyettessel együtt vett részt tegnap a román régióalakítási tervekről szóló bukaresti fórumon. A romániai magyar politikai szervezetek ellenzik a Dragnea által javasolt nyolcrégiós felosztást, amely román többségű térségekbe olvasztaná a magyarlakta vidékeket. Ehelyett kisebb, a történelmi és kulturális sajátosságokat figyelembe vevő, sajátos jogállású régiókat javasolnak, de az „etnikai elkülönülést” minden román parlamenti párt ellenzi. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. július 6.Az Erdélyi Vándorszínház HáromszékenSzerencsés találkozásnak köszönhető, hogy idén Háromszéken vendégszerepel az Erdélyi Vándorszínház: ők is jöttek volna már nagyon Székelyföldre, a Lármafa Egyesületnek pedig célja hasonló a vándorszínházéhoz, vagyis egy kis kultúrát elvinni olyan vidéki településekre (is), ahol színházzal például ritkán találkozhat a helyi ember. Az Erdélyi Vándorszínház 2007-ben alakult meg olyan erdélyi és magyarországi fiatalokból, akik – a magyar színjátszás és kultúra szeretetétől vezérelve – magyarlakta területeken ingyenes színházi előadásokat mutatnak be. Az elmúlt években többnyire Magyarországon, illetve Erdélyben Kolozsvár környékén játszottak, idei előadásukkal Háromszék falvainak népét szórakoztatják. A Bükkfaszéki Márika a commedia dell’arte műfajában készülő, az egykori erdélyi vásári színházak világát felelevenítő misztériumjáték, szórakoztató tanmese erkölcsi mélységekkel, népies nyelvezeten előadva. A rendezőstül, zenészestül tíztagú társulat ittlétét a Lármafa Egyesület szervezi. Csernátoni Loránd, az egyesület vezetője elmondta, a vándorszínháznak a sepsikálnoki parókia ad otthont, próbáik ott zajlanak, reggelijükről, vacsorájukról is a faluban gondoskodnak. Előadói körútjukra jövő héten indulnak, s ahogy illik, a bemutatóval a befogadó falut tisztelik meg: vasárnap este kilenckor lesz a Bükkfaszéki Márika háromszéki ősbemutatója (amúgy az előadások kezdetét mindenütt erre az időpontra tették, falusi embernek legyen lehetősége „a csorda után” még tisztába tennie magát). A jövő heti útvonaluk: hétfőn Sepsikőröspatak, kedden Bodok, szerdán Gidófalva, csütörtökön Zalán, szombaton Sepsiszentgyörgy, vasárnap Kézdivásárhely, az előadások napján a településeken szekéren körbejár a vándorszínház, így toborozva nézőket az esti előadásokra. Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. július 6.Háromszéki borvizes séta Kisgyörgy ZoltánnalKisgyörgy Zoltán geológus, lapunk főmunkatársa legújabb kötetében a térség ásványvizeit tekinti át: helytörténeti, földtani, történelmi és irodalmi vonatkozásokat felhasználva írt színes, olvasmányos ismeretterjesztő könyvet. A Háromszéki borvizeskönyv – Ásványvíz-sokadalom a Kárpát-kanyarban című hiánypótló munka a Székelyföld kevésbé ismert szeletét mutatja meg, s nem csak természetkedvelők érdeklődésére számíthat. Egy könyv úgy születhet meg, ha írója beosztja idejét – hangoztatta legújabb kötetének felsőcsernátoni bemutatóján, az Aquarius székelyföldi borvízünnepen Kisgyörgy Zoltán. A fáradhatatlan szerző ezúttal Háromszéki borvizeskönyv – Ásványvíz sokadalom a Kárpát-kanyarban című munkáját tette le az olvasó asztalára, melyet a Háromszék Vármegye Kiadó jelentetett meg. Persze, aki ismeri Kisgyörgy Zoltánt, jól tudja, nem csupán arról van szó, hogy sikerült fegyelmezetten beosztania idejét: mindenekelőtt következetesen megszerzett, alapos tudását kell kiemelnünk. A könyv írója szerteágazó szakterületeken mozog otthonosan: precíz földtani, hely- és kultúrtörténeti, történelmi (és még sorolhatnánk) ismeretekkel vértezte fel magát az elmúlt fél évszázadban, s ha ebből megoszt egy kötetnyit, azt Székelyföldre kíváncsi olvasói megelégedéssel és örömmel veszik. És aki előadni is hallotta Kisgyörgy Zoltánt, tudja, hogy ő a mesélés, a fűszerezetten, színesen tálalt helytörténeti beavatás utolérhetetlen bajnoka. Csakhogy a szó elszáll, az írás megmarad, ezért jó, hogy háromszéki borvizes történeteit s mellé számtalan más adalékot ismeretterjesztő kötetbe foglalt. Kisgyörgy Zoltán – miként könyvében fogalmaz – bánya-, utóbb hidrogeológusként három évtizedig mindennapi feladatként az ásványvizekkel foglalkozott: a bányában, mert ellenségnek tekintette, lecsapolta azokat, hogy száraz maradhasson a szén, a fürdőhelyeken pedig fúrások segítségével hozta felszínre, hogy természetes gyógytényezőként hasznosítsák. Háromszéki borvizeskönyve rögzíti a témakör tudományos alapfogalmait, bemutatja Háromszék „teljes hidrominerális kincsét”, szól gyógyfürdőkről, kezelőközpontokról, ásványvíz-palackozókról, gyógyító gázfeltörésekről, a fontosabb források orvosi javallatairól. Bemutatja a hely- és fürdőtörténeti emlékeket, kitér néprajzi, tudományos és irodalmi vonatkozásokra. Mint írja, Kovászna megyében legkevesebb hatszáz ásványvízforrást tartanak számon, ezért „gyógyvíz-sokadalom van itt, a Kárpát-kanyarban”. Fotókkal, borvízcímkékkel, régi képeslapokkal gazdagon illusztrált kötetében áttekinti Háromszék térségeit ásványvizes szempontból, esetenként még a forrásokhoz, azok térségéhez kötődő legendákat is megemlítve. Színes, borvizes körsétájában láthatók a mostanában helyreállított népi fürdők is, de az utazás végén az egykor legendás fürdőtelepülésre, Előpatakra kanyarodunk. „Előpatak a monarchiabéli Délkelet-Erdély legszebb, rendezett, tiszta és kiváló gyógyerejű vizekkel, fürdőorvosi szolgálattal rendelkező gyógyfürdője volt – összegez Kisgyörgy Zoltán. – A Székelyföld legrégebben ismert fürdőhelye Előpatak, s gyógyvizei alapján megtartotta vezető szerepét” – írta 1938–ban Bányai János. „1861–ben – jegyezte le ugyanő – hosszasabb ideig színielőadásokat tartottak a fürdőn, rendszeressé váltak az Anna-napi bálok, amelyek a vidék legelőkelőbb táncmulatságai voltak. Itt tartották a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XVII. nagygyűlését 1875-ben, amelynek alkalmával emlékérmet is készítettek”. Orbán Balázs is ekkor járt Előpatakon, ide vonatkozó sorait átveszi a szerző is. „Ez honunk legjobban berendezett, leglátogatottabb fürdője” – jegyezte le a krónikás, s kiegészítette néhány érdekes észrevétellel. „A fürdőidény alatt itt roppant fényűzés és hencegés van – rögzíti Orbán –, s lehet itt a francia műveltséget szenvelgő boérok, főként a nőknél a francia eleganciát a keleti rondasággal, a francia vidorságot, élénkséget a keleti tunyasággal párosítva látni. Párizsban készült csinos szabású ruhán ízléstelen ékszerhalmazt és török kaftánt, kivágott nehéz selyem, bársonyöltönnyel csoszogó török pántoflit s francia műveltség felületes máza alatt butaságot, erkölcsi üresség mellett roppant gőgöt, vagyonfitogtatást és kérkedő ürességet észlelni.” Kisgyörgy Zoltán könyvét lapozgatva az olvasónak kedve kerekedik, hogy a képeken megjelenített helyszíneket egyenként felkeresse, s kicsit vízbe lógassa lábát a sugásfürdői Hideg-strandon, a sepsibükszádi Mikes-fürdőkben, a székelypetőfalvi Fortyogónál vagy éppen a csernátoni Csókás-feredőnél. Életterünk megismerésére, felfedezésére bátorít tehát, arra, hogy világunkat érdemes jól megalapozott honismereti tudással szemlélni. Mózes László Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. július 6.Szentgyörgy 1944–48 közötti története1944 augusztusától az európai hadműveletek a szövetségesek győzelmét jósolták, ami Észak-Erdély esetében a szovjet haderő és az augusztus 23-i átállás következtében vele szövetséges román csapatok közeledését jelentette. Ennek ismeretében a magyar katonai és polgári vezetés igyekezett megszervezni a visszavonulás és kiürítés folyamatát. Elsőként a magyar köztisztviselők menekültek el, majd a szovjet csapatok augusztus 26-i Úz-völgyi áttörésének hírére a polgári lakosság menekültáradata következett. Csak szeptember 2-án, amikor már a várostól délre eső helységek (Kökös, Uzon, Illyefalva, Előpatak) az ellenség kezére kerültek, hangzott el Sepsiszentgyörgyön Szentiványi Gábor, Háromszék főispánjának a lakossághoz szóló felhívása a menekülésre és a város kiürítésére. Háromszékről augusztus közepétől mintegy 30 000 személy vett vándorbotot a kezébe, voltak, akik biztonságukat egy közeli faluban, míg mások, akárcsak 1916-ban, Magyarországon vélték megtalálni. Ekkor csomagolták össze a Székely Nemzeti Múzeum két vagont megtöltő kincsét, s indították útnak, hogy aztán a zalaegerszegi állomáson bombatalálat semmisítse meg. A várostól délre, az Olt vonalán álló román hegyivadász hadtest egyik hadosztálya és egy orosz alakulat 8-án este vonult be Sepsiszentgyörgyre, ahol csupán egy század tartalékos és néhány német harckocsi gyenge ellenállásába ütközött. Ferencz Zoltán megyeházi levéltáros és Albert István városházi tisztviselő az itthon maradt baloldali beállítottságú lakosság képviselőjeként fogadta az érkező csapatokat és adta át a várost úgy, hogy a városháza óvóhelyén már előzetesen Albert Istvánt polgármesternek választották, aki azonban nem foglalhatta el székét, mert a mondhatni, azonnal érkező új (részben régi) román adminisztráció saját embereit nevezte ki. Népőrség alakult a rend és nyugalom fenntartására. A második bécsi döntés alkalmával elmenekült hivatalnokok, rendőrök, csendőrök tértek vissza régi beosztásukba. A polgármesteri széket néhány napra Ilie Sima foglalta el, majd visszatért Eugen Sibianu volt polgármester és Cerghi Pop Victor gyógyszerész, akit szeptember 19-én prefektusnak neveztek ki. Az ez alkalommal rendezett ünnepségen Cerghi úgy fogalmazott, hogy „meg kell semmisíteni minden fészket, amely a román nemzet létérdekeit szabotálja”. Már szeptember 10-én Sima a Kossuth Lajos utca nevének Szeptember 8. utcára való megváltoztatása engedélyezését kéri és kapja a bevonult hegyivadász hadosztály parancsnokától. „A szeptember 12-i román–szovjet fegyverszünet megállapodásai nem elégítették ki a román politikusokat, akik Benes ösztönzésére, akárcsak Csehszlovákiában, azt szerették volna, ha a magyarokra kimondják a háborús bűnösséget, minden következményével, így a kitelepítéssel együtt. Ezért lettek a batalioanele fixe, a voluntárok a megfélemlítés eszközei, hogy a magyarságot félelmében rávegyék az elmenekülésre, önként távozásra” – olvashatjuk Lipcsey Ildikó Románia és Erdély a 20. században című munkájában. Iuliu Maniu a minisztertanács szeptemberi ülésén terjesztette elő a javaslatot „a felszabadított Észak-Erdélyi területek közigazgatását irányító kormánybizottság megalakítására”. Ekkor alakultak meg a hírhedt félkatonai alakulatok, a Maniu-gárdák, melyek több héten át tartották rettegésben a magyar lakosságot. Cerghi Pop Victor is e gárda aktív tagja és támogatója. (A Gavril Olteanu Szászrégenből elmenekült ügyvéd által vezetett Maniu-gárda nevéhez fűződik a szeptember 26-i szárazajtai vérengzés.) Alexandru Petruţ frissen kinevezett ortodox lelkész 1944. október 6-án Sibianu polgármesternek címzett levelében kéri a deportált Silberstein Izsó nyomdáját és a Mikó Könyvesboltot az ortodox egyház használatába helyezni, és megnyitását engedélyezni, „hogy ezt a várost és főként annak kereskedelmét legalább részben elrománosíthassa”. Megjegyzi, hogy a könyvesbolt célja a román kultúra terjesztése lenne, és „égbekiáltó volna, ha annak bérletét egy kisebbségi vagy bármely más személy nyerné el”. A polgármester mindkét kérést elutasítja, egyrészt azzal, hogy Silberstein fia hazaérkezett, és ő veszi át a nyomdát, másrészt pedig, hogy a könyvesbolt a tanfelügyelőség kezelésébe kerül. 1944. november 14-én, főként a Maniu-gárdák garázdálkodása miatt, az erdélyi magyar lakosság veszélyeztetettségére hivatkozva a romániai Szövetséges Ellenőrző Bizottság nevében Vinogradov tábornok átiratában közli Sănătescu miniszterelnökkel, hogy „a Vörös Hadsereg által felszabadított Erdélyben tilos a román közigazgatás bevezetése”, és felszólították a román hatóságokat, hogy 24 óra alatt vonuljanak ki Észak-Erdélyből. Andrej J. Visinszkíj külügyi biztos indoka ekképpen hangzott: míg Romániában nem lesz egy, a rendet, a demokráciát és a nemzetiségek egyenjogúságát garantáló kormány, fenntartják az átmeneti állapotot. 1944. november 14-én tehát Észak-Erdély a szovjet katonai parancsnokság irányítása alá került – tudjuk meg Lipcsey fentebb idézett tanulmányából. Sepsiszentgyörgy katonai parancsnoka Odinkov volt. (folytatjuk) József Álmos Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. július 6.Sepsiszentgyörgy magyar települései (10–13. század)Sepsiszentgyörgy város kialakulási magja a Debren-patak völgyében, az Őrkőtől nem messze, a templomvár déli tornyának közelében lehetett, ahol magyar település nyomait tárták fel. A korongon készített edények maradványai a magyar népesség 10–12. századi ittlétét bizonyítják. A 10. században itt élt emberek nyomait jelzik a kör alakú gödrök és a kerámia. A helytörténész Bogáts Dénes is a szláv nevek alapján következtet arra, hogy itt volt a mai város magja. A Vojkán megnevezés utcanévként és határnévként ma is ismert. A magyar határőr közösség rátelepedett a szláv településre, vagy annak közelében alapított saját falut. Az együttélést bizonyítja a Vojkán, Piliske, Debren-patak megnevezés átvétele. Ha a magyarok a szlávoktól távol alapítottak volna külön falut, akkor az utcák nem őrizhették volna meg a szláv megnevezéseket. Bogáts Dénes a legrégibb utcanévként említi a Bolgárszeget és a Vojkánt. A Vojkán név több szláv nyelvben megtalálható. Több jelentése, megfejtése lehetséges. Talán a Vojk, a Vokány, Volkan szláv megnevezésekhez áll a legközelebb. A régészeti kutatás szerint a templomvár környéki magyar település népessége megérte a székely letelepedést. A templomvár, az Őrkő melletti szláv és magyar együttélést a toponímia jelzi, de a régészet ezt egyértelműen nem támasztja alá. A szláv településre való magyar rátelepedést kétséget kizáróan a Sepsiszentgyörgy (Gidófalva) határán, a Bedeházi malomnál feltárt Árpád-kori falu régészeti anyaga igazolja. Itt az „Árpád-kori (magyar) falu alatt fekvő, korai szlávok gödörházait és gödreit” tárták fel. A 11–12. századi putri lakásokban koronggal készült, párhuzamos és hullámvonallal díszített edényeket, edénytöredékeket, köztük agyagból készült bográcstöredékeket és két tüskével ellátott sarkantyút találtak. A Bedeházi település magyar lakói nemcsak megérték a székely letelepedést, de az 1241-es tatárjárást is, amikor áttelepedtek a védett helyen fekvő közeli Árkosra. A Bedeházi határt egy 1575-ben keltezett pereskedési okmány is említi. Bedeháza emlékét ma is őrzik az árkosi Bedőházi nevű családok. Szentgyörgy mai területén, a Kula-kertben (az Olt-hídtól délre, mintegy ezer-ezerötszáz méterre az Olt bal partján) 9–10. századi települést tártak fel. Egyenes és hullámvonalas, hullámvonalköteggel díszített kerámiatöredék jelzi az itt élő közösség létét. E település 10. század végi fennállása történelmi tény. Ugyancsak ebben az övezetben, az Olt bal partján, a folyó és a Brassó irányába haladó főút mellett egy másik települést is feltártak. Cölöpnyomok, téglalap alakú házak, kör alakú tűzhely, agyagüst, vaseszközök, zabla és vaskengyel került elő. A homokbánya területén, az Olt és a Brassó felé haladó út között – Bartók Botond és Bordi Zsigmond Loránd többévi kutatása után – újabb anyag került felszínre. Idézem dr. Székely Zsolt ismertetőjét: a település „leletanyagában téglalap alakú házak, cölöpnyomok, kör alakú tűzhely, vaseszközök, sarkantyú, zabla, agyagüst” került elő. A települést a 13. századra datálják. Ezek a 11–13. századi megtelepülést is bizonyítják. A magyarság korai ittlétét igazoló legértékesebb régészeti leletre 1943-ban bukkantak a sepsiszentgyörgyi Eprestetőn, a Csutakné homokbányájában, a vasútállomáshoz közeli teraszon, a főút mentén. Itt egy olyan lovas sír került elő, amelyben a lócsontok, a vaskengyelmaradvány, a köpűs vaslándzsa-csúcs, vaskésdarabok és a bronz markolatú egyenes vaskard egy 10–11. századi magyar harcosra utalnak. A sírban a lovast hanyatt fektették, kelet–nyugat irányban. Mellette a hosszú, kétélű, Bizáncban készült vaskard. A közeli, mintegy tíz kilométer távolságra, északra fekvő Zalánban és az ugyancsak tíz kilométerre lévő Kökösön is kerültek elő Árpád-kori harcosok temetkezései: csontvázak, fegyverek és pénzérmék. Ezek a 13. századból maradtak ránk. Hogyan képzeljük el a székelyek előtti magyar településeket és lakásokat? E kérdésre a régészeti kutatás ad választ. Idézem dr. Székely Zoltán régész szavait, aki rámutat arra, hogy „a népesség faluközösségben élt. A falvak lakóházainak a formája a földbe mélyített négyszögletű kunyhó volt. Ennek egyik sarkában mindig boltozatos kőtűzhely állott. A kunyhóban talált munkaeszközök a lakosság foglalkozására: halászat, vadászat, földművelés, állattenyésztés, szövés-fonás, edénykészítés, fémek feldolgozása stb.-re adnak felvilágosítást. (…) Ezeknek a kora középkori településeknek a nyomait megtaláljuk egész Délkelet-Erdélyben [Székelyföldön]”. Részlet Kádár Gyula: Sepsiszentgyörgy korai története és népessége. Székely vértanúk című könyvéből. Scribae Kádár Lap- és Könyvkiadó, 2013 Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. július 6.Egy városnyival csökkent Maros megye magyar lakosságaTegnap Matei Ioan, a Maros Megyei Statisztikai Hivatal igazgatója tette közzé a 2011-es népszámlálás végleges eredményeit. A megye lakossága 2011 októberében 550.846 volt, 30.005-tel kevesebb, mint 2002-ben. Nemzetiségi hovatartozásáról 527.299 személy nyilatkozott. A magyar lakosság száma 2002-höz képest, amikor 228.274-en voltunk, 27.416-tal csökkent, ami egy Segesvár méretű város lakosságával egyenlő létszám. A statisztikai hivatal által kiadott táblázatból kiderül, hogy a megye lakosságának száma az ötven évvel ezelőtti szintre esett vissza, amikor 561.598 lakost számláltak. A legmagasabb lélekszámot 1992-ben regisztrálták, amikor ez tízezerrel haladta túl a 600.000-ret. Marosvásárhelyen a népszámláláskor 134.290 személy élt, a lélekszámot tekintve Szászrégen következik 33.281 lakossal, majd Segesvár 28.102, Dicső-szentmártonban 22.075, Marosludas 15.328, Szováta 10.385, Radnót 8705, Nyárádtő 6945, Nagysármás 6942, Nyárádszereda 5554 és Erdőszentgyörgy 5166 lakossal. A legnagyobb község Marosszentgyörgy 9304, Marosszentkirály 7489, Mezőbánd 6446, Görgényszentimre 6091, Mezőpanit 6033, Mezőcsávás 5964, Nagyernye 5835, Maroskeresztúr 5824, Marosszentanna 5723, Gernyeszeg 5577, Fehéregyháza 5345 lakossal. Érdekes, hogy a nagyközségek lakosainak száma nagyobb, mint az újonnan alakult városoké. Ugyancsak érdekes adat, hogy 276.773 személy (50,2%) él városon, ami magasabb szám, mint az előző népszámláláskor. Az arány ilyen irányú eltolódásához az időközben várossá alakult községek járultak hozzá. Az utóbbi tíz évben rohamosan megnőtt Marosvásárhely peremfalvainak lakossága, ami tulajdonképpen a városi lakosság "terjeszkedésének" is felfogható. Csökkent a román és magyar, nőtt a roma lakosság száma A lakosság zöme ( 54,4%) 25-64 év közötti, de a 15-24 év közötti fiatalok aránya csak 15,1%. Nőtt viszont a nulla és 14 év közöttiek száma, arányuk a lakosság 16,8 százalékát teszi ki. Érdekes, hogy több a 85 év fölötti lakos, mint az előző népszámláláskor, arányuk 1,3 százalék. A népszámlálás alkalmával a nemzetiség, az anyanyelv és a vallási hovatartozásról való nyilatkozás nem volt kötelező. E három jellemző esetében csak azon személyek adatai kerültek be az adatbázisba, akik nyilatkoztak. E három hovatartozásról nyilatkozó 527.299 személyből 277.372-en románnak (52,6%), 200.858-an magyarnak (38,1), 46.947-en romának (8,9%), 1478-an német nemzetiségűnek (0,3%) vallották magukat. Más nemzetiségű 644 személy él a megyében. A magát románnak valló lakosság száma 32.222- vel csökkent, a magyaroké pedig 27.416-tal. Százalékarányban kifejezve a román lakosság aránya 53,3%-ról 52,6 %-ra, míg a magyar lakosságé 39,1%-ról 38,1%-ra csökkent. A roma lakosság száma viszont a 2002-es népszámláláshoz képest 7 százalékról 8,9 százalékra nőtt. Ami a felekezeti hovatartozást illeti: 53,5% ortodox, 26,3% református, 9,2% római katolikus, 2,3% unitárius, 2,1% görög katolikus, , 1,8% pünkösdista, 1,7% adventista, 1,3% Jehova tanúja. A többi felekezet egy százalék alatti arányt képvisel. Aggasztó írástudatlanság: 8498 analfabéta a megyében! Aggasztó adatok derülnek ki a lakosság iskolázottsági szintjét illetően. A lakosság 44,5%-a alacsonyan iskolázott, azaz csak elemi, általános iskolát, vagy semmilyen iskolát nem végzett. További 43,7% középfokú végzettségű (középiskola, posztliceális iskola, szakiskola) és csak 11,8% végzett főiskolát. És ami a legaggasztóbb: 8498 személy analfabétának vallotta magát. A statisztikai hivatal igazgatója elmondta, hogy ezelőtt tíz évvel 26.000-en vallották be, hogy iskolázatlanok, (akkor az írástudatlanságról nem kellett nyilatkozni), most 16.000-en nyilatkozták, hogy semmilyen iskolát nem végeztek. A népszámlálási adatok szerint 11.764 személy egy évnél több ideig tartózkodik külföldön. Ez az adat azonban nem valós, hiszen nagyon sok személyt nem tudtak még megkérdezni sem, nemhogy "megszámolni" tekintettel arra, hogy a családból senki sem tartózkodott otthon, s más személytől sem tudtak információhoz jutni. Maros megyében 21 375 személy nem "vett részt" a népszámlálásban, őket más adatbázisok alapján azonosították (személynyilvántartó hivatal, adóhatóságok, nyugdíj- és egészségügyi pénztár, munkaügyi felügyelőség stb.). A népszámlálás végleges adatai a www.recensamantromania.ro honlapon is megtekinthetők. Mezey Sarolta Népújság (Marosvásárhely) 2013. július 6.Hunyad megye demográfiai helyzeteAggasztó folyamatok Nem esett a 400 000-es küszöb alá Hunyad megye lakossága, ahogy a 2011-es népszámlálás előzetes adatai mutatták, a csökkenés azonban így is vitathatatlan. A népszámlálás végleges, egyéb forrásokból származó adatokkal korrigált eredményei szerint 2011. október 20-án, a népszámlálás statisztikai napján a megye lakossága 418 565 fő volt, 67 147-el kevesebb, mint 2002-ben, (13,8%-os csökkenés) amikor 485 712-en éltek a megyében, s ami hasonló nagyságú visszaesés volt az 1992-es csúcshoz képest, amikor 547 950 lakost regisztráltak. Manapság Hunyad megyében körülbelül annyi ember él, mint 1960 táján, az 1956-os népszámlálásnál ugyanis 381 902 lakosa volt a megyének, a következőnél, 1966-ben viszont már 474 602, derül ki a megyei statisztikai igazgatóság pénteken a prefektúrán ismertetett adataiból. Lényegében a megye lakossága évtizedenként kb. Déva lakosságával csökken, ami csak kisebb részben, 28%-ban vezethető vissza a negatív természetes szaporulatra, míg 72% a kivándorlása. Városi lakosság Aligha meglepő viszont, hogy a lakosság nagy többsége, kereken 75%-a városokban él (2002-ben az arány 75.9% volt), falvakban pedig kereken egy negyede. 61 123 lakossal immár Déva a megye legnépesebb városa, kb. 50 év után megelőzve a szomszédos Vajdahunyadot, ahol a csökkenés még nagyobb volt, jelenlegi állandó lakossága 60 525 fő. A sorban Petrozsény következik, 37 160 lakossal, majd a Zsil-völgye többi városa: Vulkán (24 160), Lupény (23 390) és Petrilla (22 692). Szászváros csupán a hetedik 18 227 lakosával. Puj (4122 lakos), Kristyor (3841) és Alváca (3728) a legnépesebb községek, míg Batrina (Bătrâna) a legkisebb, 127 lakosával, de Bulzesd (271) vagy Bunila (306) és még jó néhány esetben a községek lakossága 500-nál kisebb. Ami még égetőbbé teszi a közigazgatási reform kérdését. Változó etnikai-felekezeti arányok Abszolút számban szinte minden nemzetiség csökkent az utóbbi évtizedben, a roma lakosság kivételével. A csökkenés mértéke azonban nem volt egyforma, a magyarság és németség sajnos jóval nagyobb mértékben fogyott, mint a románság, s emiatt utóbbiak aránya még növekedett a számbeli veszteség ellenére. Hunyad megye nemzetiségi viszonyainak alakulását a rendszerváltás utáni időkben a következő táblázat szemlélteti: Nemzetiség 1992 % 2002 % 2011 % Román 503 241 91,8 450 302 92,7 368 073 93,6 Magyar 33 849 6,2 25 388 5,2 15 900 4,0 Német 3634 0,7 1937 0,4 971 0,2 Roma 5577 1,0 6823 1,4 7475 1,9 Ezen nemzetiségeken kívül csupán az olasz és az ukrán közösségek száma haladja meg a 100-t, míg az egykor még jelentős zsidóság létszáma 46-ra csökkent. Akárcsak a megye lakossága, a magyarság nagy része városlakó, 15 083 magyar városokban él, míg falvakban összesen 817-en. A legtöbb magyar, 4409 Déván él – Vajdahunyad (2803), Petrozsény (2250) és Lupény (1566) előtt. A falvak közül, csupán Harón (131) és Lozsádon (105) él száznál több magyar, Csernakeresztúr ugyanis közigazgatásilag Dévához tartozik, Rákosd pedig Vajdahunyadhoz. A nemzetiségi adatoknak megfelelően alakultak a felekezeti eredmények is. A római katolikusok száma 15 367, ami 3,9%-os arányt jelent a vallási hovatartozását kijelentő lakosság körében, míg a reformátusoké 7730 (2,0%). Mindkét magyar felekezet jelentős csökkenést mutat, 1992-ben még kb. annyi református volt, mint amennyi katolikus manapság, utóbbiak pedig 27 000-en voltak akkoriban. Az ortodox egyház hívei is jelentősen csökkentek az 1992-es 472 225-ről a mai 337 780-ra, arányuk viszont nem változott, 86,0% maradt. Növekedtek viszont a neoprotestáns (baptisták, pünkösdiek, Jehova tanúi, stb.) egyházak, a hívek abszolút száma és népességen belüli arány szempontjából egyaránt. Romló korszerkezet, javuló iskolázottság A 2002-es népszámlálás óta bekövetkezett jelentős népességcsökkenés azonban romló korszerkezettel párosul. A 15 éven aluli gyerekek aránya 14,2%, a 15 és 24 év közötti fiataloké 11,0%, a 25 és 64 év közötti felnőtt lakosságé 57,9%, míg a 65 évnél idősebbeké 18,0%. Ami azt jelenti, hogy 100 gyerekre 118,7 idős jut, míg 2002-ben csak 74,5. Ráadásul az előbbi két kategória (gyerekek és fiatalok) össznépességen belüli aránya kisebb az országos átlagnál (15,9, illetve 12,3%), míg a felnőtteké és az időseké nagyobb, ami azt jelenti, hogy Hunyad megyében fokozottabb a demográfiai válság. Előrelépés történt azonban a lakosság iskolázottsági szintjénél, a felsősokú végzettségűek aránya megduplázódott az utóbbi évtizedben, 6,8%-ról 13,6%-ra. A helyzet még így sem fényes, egyrészt, mert a 13,6 % az országos 14,4%-os aránynál alacsonyabb, másrészt, mert a növekedés jelentős része a „diplomagyárak” eredménye. Legnagyobb a középfokú végzettségűek aránya, 45,5%, ami árnyalatnyilag kisebb, mint 2002-ben, amikor 47,5% volt. Az alapfokú végzettségűek aránya 40,9% (előzőleg: 45,7%), míg a teljesen iskolázatlanoké 4,3%-ról 1,9%-ra csökkent, az analfabéták száma pedig 1,8%-ról 0,9%-ra, ami még mindig 3324 írástudatlant takar, legalábbis annyian vallották magukat annak. A kivándorlás cél-országainál Hunyad megye preferenciái megegyeznek az országos tendenciával, sorrendben Olaszország, Spanyolország és Nagy-Britannia a legkedveltebb célpontok. Chirmiciu András Nyugati Jelen (Arad) 2013. július 6.Arad megye a 2011-es népszámlálási statisztikábanCsökkent a lakosság, több a városi Az országos adatok közzététele után tegnap a prefektúrán – Cosmin Pribac prefektus jelenlétében – az Arad megyei adatokat ismertette Florica Grec, az Arad Megyei Statisztikai Hivatal igazgatója. A kimutatások tengeréből választottuk ki a szerintünk legfontosabbakat. Stabil lakosság 2011. október 20-án – az Európai Unióba való belépés utáni első népszámlálás napján – Arad megye stabil lakossága 430 629 fő volt, ebből nő 223 121 (51,8%). Az előző, 2002-es népszámláláshoz képest a megye lakossága 31,2 ezer személlyel csökkent. A megyeközpont, Arad város lakossága 159,1 ezer fő. A megye legnépesebb városai: Pécska (12,8 ezer), Szentanna (11,4 ezer) és Lippa (10,3 ezer). A legnagyobb lakosságú községek Vladimirescu (10 710), Világos (8103) és Vinga (6150), a legkisebbek Sistarovác (358 fő), Igneşti (679) és Menyháza (864). Város, falu A municípiumban és a városokban 238 600 személy lakik, az összlakosság 55,4%-a. Az utolsó előtti népszámláláshoz viszonyítva a városi lakosság száma 4,7%-kal nőtt a falusi lakosság rovására. Kormegoszlás 2011. okt. 20-án a gyerekek (0–14 év) aránya az összlakosságban 15,5%, a fiataloké (15–24 év) 11,9%, a felnőtteké (25–64 év) 56,5%, az időseké (65 év és fölött) 16,1%. A 85 éven felüliek aránya a lakosság 1,3%-át teszi ki. Etnikum és anyanyelv A népszámláláson az etnikum, az anyanyelv és a vallás jegyzékbe vétele a nyilatkozók szabad akarata szerint történt, azaz mindenki azt nyilatkozta ezzel kapcsolatban, amit jónak látott. Voltak olyan személyek, akik ebben a kérdésben nem nyilatkoztak, továbbá olyanok, akiket a népszámlálók (esetleg többszöri felkeresésre) nem találtak otthon, ezek adatait adminisztratív forrásokból jegyezték be. Az etnikumra vonatkozó adatok 404,8 ezer személy tekintetében hozzáférhetőek (ami azt jelenti, hogy mintegy 26 ezren nem kerültek be ebbe a kategóriába). 340,7 ezer személy vallotta magát románnak (84,2%), 36 568 magyarnak (9,0%), 16,5 ezer romának (4,1%). Az ezer főt meghaladó kisebbségek: 4,5 ezer szlovák, 2,9 ezer német, 1,3 ezer ukrán. Vannak Arad megyében továbbá szerbek (849), bolgárok (549), olaszok (291), csehek (118), zsidók (116), törökök (48), oroszok-lipovánok (33), görögök (14), horvátok (10), tatárok (3), kínaiak (21), lengyelek (32), sőt, 19-en csángónak vallották magukat. A 404,9 ezer, anyanyelvétszabad akarata szerint kinyilvánító személy közül 86,7% azt mondta, hogy gyermekkorában az első beszélt nyelv a családban a román volt, 9,1% esetében a magyar, 1,8%-nál a romani, 1,1%-nál a szlovák. A német nyelv ezer közül 6, az ukrán ezer közül 3 ember gyermekkori anyanyelve. Más, a fentiektől különböző anyanyelveket a stabil lakosság 0,5%-a vallott magáénak. Vallás 404,2 ezer ember nyilatkozott vallásáról. (26 469 személy esetében nincs információ.) 298 252 (73,8%) ortodox (közülük 682 személy szerb ortodox), 35 623 (8,8%) római katolikus, 28 922 (7,2%) pünkösdista, 14 700 (3,6%) baptista, 9811 (2,4 százalék) református, 1,1% görög katolikus, 1,1% hetednapos adventista vallásúnak mondotta magát. A fentiektől eltérő vallású 1,7%, vallás nélküli vagy ateista 562 személy, a lakosság 0,2%-a A valamikor igen jelentős zsidó lakosságú Aradon mindössze 132 személy vallotta magát zsidó vallásúnak, náluk még a muzulmánok (146 fő) is többen vannak. Házasok, elváltak, özvegyek A megye lakosságának 46,7 százaléka házasságban él. Házasságban élt 100,0 ezer férfi és 101,1 ezer nő. Soha nem volt házas a lakosság 38%-a, az özvegyek aránya 10,3% a stabil lakosságban, az elváltak aránya pedig 5 százalék. A népszámlálás adatai szerint 20,5 ezer ember él élettársi kapcsolatban. Iskolázottság A 10 éves és azon felüli lakosság 46,1%-nak alacsony az iskolai végzettsége (elemi vagy általános, illetve be nem fejezett tanulmányok), 40,2%-nak középfokú (középiskola, posztliceális iskola, szakiskola, technikum), 13,7 százalékának felsőfokú végzettsége van. A népszámláláskor 3920 személyt találtak analfabétának. Hosszabb időre külföldre távozottak A külföldre hosszabb időre (legalább egy évre) távozott, a stabil lakosságba be nem számolt személyek száma 11,5 ezer, és nyilvánvalóan csak a külföldi emigránsok egy részét tartalmazza. A statisztikai hivatal elnökének véleményes szerint is jelentős alul-regisztráció oka az volt, hogy a népszámlálás pillanatában a szóban forgó személyek nagy része családjával együtt külföldön tartózkodott, és nem is voltak olyan személyek, akik a megfelelő információt tudták volna róluk szolgáltatni. Arad megye magyar lakosságát (36 568 fő) illetően még néhány információ. A megyében 22 220 magyar Aradon és a városokban, 14 348 vidéken él. A legtöbb a magyar Aradon (15 396), Pécskán (3316), Zimándon (1539), Kisiratoson (1429), Tőzmiskén (1331), Nagyszintyén (1226), Vingán (1211), Nagyzerinden (1152) Nagyiratoson (1070). Az Arad megyei helyzetet ismerők észrevették: több ízben a községközpontokat említettük (ezekre szólnak az adatok), nem a magyarlakta helységeket. Némiképp meglepő módon a 78 közigazgatási egység között mindössze két olyat sorol fel a népszámlálási statisztika Arad megyében (Dieci és Archiş), ahol senki sem vallotta magát magyarnak, 11-ben pedig a magyarok száma 3 alatti. Jámbor Gyula Nyugati Jelen (Arad) 2013. július 6.Emigrációs térképHonnan hová vándorolnak Romániából? Az Országos statisztikai hivatal által összesített népszámlálási adatok alapján, térképet is készítettek arról, hogy melyik romániai megyékből vándoroltak ki a legtöbben az elmúlt években, és milyen célországot választottak leginkább az emigránsok. Egy évnél hosszabb ideje 727 ezer román állampolgár tartózkodik külföldön, ellenben a hivatal is elismeri, hogy az adatok a valóság alatt maradnak, mivel lehetetlenség pontosan összeírni azokat a családokat, ahol mindenki kint tartózkodik. A legtöbben a moldvai megyékből mentek el, egy tízes lista szerint az első öt helyet foglalják el moldvai megyék. A kivándoroltak többsége Olaszországot választotta célországnak, ide több mint 341 ezer romániai érkezett (nem hivatalos adatok szerint az egymilliót is meghaladja az itt tartózkodó románok száma). Izrael ellenben, ahová egy évtizeddel ezelőtt nagyon sokan kivándoroltak, ezúttal hiányzik arról a húszas toplistáról is, amely a leginkább választott országokat tartalmazza a kivándorlás céljából. A legtöbben a következő romániai megyéket hagyták el (zárójelben a kitelepedett lakosok száma): Bákó ( 57 340), Neamţ (52 919), Suceava (49 160), Iaşi (34 938), Galaţi (32 586), Brassó (26 472), Bukarest (26 045), Kolozs (23 808), Vrancea (23 657), Prahova (23 112). A satisztikai hivatal adataiból az is kiderül, milyen országba vándoroltak ki a legtöbben Romániából (zárójelben az adott országban tartózkodó romániaiak száma): Olaszország (341 296), Spanyolország (171 163), Nagy-Britannia (40 378), Németország (33 089), Franciaország (23 205), Görögország (15 851), Egyesült Államok (13 941), Belgium (11 611), Magyarország (10 291), Ausztria (9 075). Szabadság (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
