|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 394 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 391-394 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2013. szeptember 3.Ifjúsági szervezet alakult GyulakutánAugusztus 29-én tartotta alakuló ülését a Gyulakuti Ifjak Közössége (GYIK), amely felvállalta a gyulakuti fiatalok közösségi életének a szervezését, amire az utóbbi időszakban igény mutatkozott. Az egyesület megalakulásához nagymértékben hozzájárult a környéken létrehozott hasonló szervezetek tevékenysége. Auguszus 28-án Gyulakuta polgármestere, Varga József és az újonnan megalakult GYIK tagjai vendégül látták a Nyárádszeredai Ifjúsági Szövetség (NYISZ), a Fiatal Erdőszentgyörgyiek Tanácsa (FIESZTA), valamint Balavásár község Ifjúsági és Szabadidő Egyesülete (BISZE) küldöttségeit. A vendégek részletesen beszámoltak minden tudnivalóról, saját tevékenységükről, terveikről és tapasztalataikról is. Augusztus 29-én tartották az alakuló ülést, ahol megválasztották a vezetőséget. Az elnök Tordai-Albert Klára, alelnök Fülöp Róbert, pénztáros Orbán Ildikó, a titkárnő Simó Kinga lett, Varga Attila a fotóriporteri megbízatást vállalta el. Elfogadták a szervezet nevét, logóját, jelmondatát és körvonalazták a tevékenységi terveket is. Felvállalták, hogy szeptember végén szüreti bált rendeznek. A balavásáriak helyben meg is hívták a GYIK csapatát a szeptember 1-jei egrestői falunapokra, ahol részt vettek a gulyásfőző versenyen is, második helyezést érve el. A GYIK tagjai köszönik a támogatók segítségét, és bíznak abban, hogy önálló kezdeményezésekkel, kreativitással, közös munkával és teljes odaadással sikerül fellendíteni a község közösségi életét. Kovács Csenge-Apollónia Népújság (Marosvásárhely) 2013. szeptember 3.A Régiók Bizottságának szaktestülete elfogadta Borboly Csaba környezetvédelmi javaslataitElfogadták Borboly Csaba három módosító javaslatát a Régiók Bizottsága Környezetvédelem, éghajlatváltozás és energiaügy (ENVE) szakbizottságának szeptember 2-i, hétfői vilniusi ülésén. Hargita Megye Tanácsának elnöke, aki egy éve tagja az Európai Unió helyi és regionális hatóságokat képviselő tanácsadó szervének, Az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásra vonatkozó uniós stratégia és a Környezetbarát infrastruktúra – Európa természeti tőkéjének növelése című dokumentumokat egészítette ki javaslataival, amit a testület elfogadott. Az elsőhöz fűzött javaslat, hogy a környezettudatos gondolkodást és nevelést elsősorban az éghajlatváltozásra kell fókuszálni. Borboly Csaba fontosnak tartja, hogy a helyi és a regionális önkormányzatok felelősséget vállaljanak a környezettudatos nevelés folyamatában. A Környezetbarát infrastruktúra című dokumentum esetében a Hargita megyei elnök sürgeti az erdőtulajdonosok működőképes egyesületeinek létrehozását, mert ezek hiánya akadályozza az egységes fejlesztési tervek megvalósítását, továbbá a középületek fából való építésének támogatását, ösztönzését szorgalmazza. A szakbizottság ugyanakkor nem fogadta el Borboly Csabának a Zöld könyv a környezetben található műanyag hulladékokkal kapcsolatos európai stratégiáról című véleménytervezetet érintő módosító javaslatát, amely azzal egészítette ki volna a dokumentumot, hogy a lakosságnak tájékoztató és tudatosító kampányokat kell szervezni hulladékgazdálkodás témakörben, főként azokban az EU-s tagállamokban, amelyekben a direktívákat nem teljesítik. „Sajnálom, hogy ezt a szakbizottságbeli kollégák nem tartják fontosnak, de az októberi plenáris ülésig még lobbizok ennek érdekében, és szövetségeseket keresek az általam javasoltak elfogadtatására” – nyilatkozta a Hargita megyei elöljáró. Borboly Csabát a Romániai Megyei Önkormányzatok Országos Szövetsége (UNCJR) tavaly szeptember 13-i ülésén választották a Régiók Bizottságának állandó tagjává. A szövetségben a megyeelnök az alelnöki tisztséget tölti be, az uniós testületben a Környezetvédelem, éghajlatváltozás és energiaügy (ENVE), valamint az Oktatás, ifjúság és kutatás (EDUC) szakbizottságba választották be, ezekben tevékeny szerepet vállal tavaly októbertől. A Régiók Bizottságának az a feladata, hogy az uniós jogszabályokkal kapcsolatos helyi és regionális álláspontokat érvényesítse, és ennek érdekében a bizottsági javaslatokat illetően jelentéseket, azaz véleményeket ad ki. A helyi és a regionális önkormányzatokat érintő kérdésekben – például foglalkoztatáspolitika, környezet, oktatás, közegészségügy – mielőtt uniós szinten döntés születne, a Bizottság, a Tanács és a Parlament köteles konzultálni a Régiók Bizottságával. Jelenleg 344 tagja és ugyanennyi póttagja van, akik az EU – egyelőre még csak – 27 tagállamát képviselik. (Transindex) Nyugati Jelen (Arad) 2013. szeptember 3.„Levizsgáztak" a pótérettségizőkCsupán az idei pótérettségire jelentkező végzősök 20,36 százalékának sikerült átmenő jegyet szereznie az oktatási minisztérium óvások előtti adatai szerint. Az illetékeseket nem lepték meg a gyenge eredmények, lapunknak úgy nyilatkoztak, várható volt, hogy a nyáron megbukottaknak nem sikerül megfelelően felkészülni az őszi megmérettetésre. A pótérettségire jelentkezett 72.462 végző közül 14.751 kaphat diplomát, többségük hatosnál nagyobb jegyet szerzett, tízest azonban senki sem érdemelt. Több mint 300 végzőst ki kellett zárni puskázás miatt. Országos szinten Arad megyében volt a legnagyobb az átmenési arány, itt a vizsgázók 35,9 százaléka vette sikeresen az akadályt, míg Ilfov megyében csupán 9,8 százalékuk szerzett diplomát. Az idei pótérettségi eredményei a tavalyinál is gyengébbek, akkor a vizsgázók 25,49 százaléka érdemelte ki az érettségi oklevelet. Az óvásokat ma és holnap bírálják el a vizsgabizottságok, a végleges eredményeket szeptember 5-én függesztik ki. Reálisak az eredmények „Ezek a reális eredmények. Túl rövid volt az idő, két hónap alatt nem lehet négyévnyi tananyagot megtanulni. Azoknak segíthetett a pótvizsga, akiknek csak kisebb hiányosságokat kellett pótolniuk, vagy valamilyen ok miatt hiányoztak a nyári vizsgáról" – értékelte a Krónikának az idei eredményeket Kéry Hajnal Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettes. A partiumi megyében a tavalyihoz képest idén gyengébb volt a sikeresen pótérettségizők aránya, a részvevők 24,25 százaléka vizsgázott sikerrel, miközben 2012-ben ez az arány 30 százalék körüli volt. A mintegy 2400 pótérettségiző eredményeit iskolákra lebontva még nem tették közzé, azonban az érmihályfalvi mezőgazdasági kollégium vagy a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium végzőseinek többsége második nekifutásra is megbukott. Szatmár megyében az országos átlaghoz hasonló eredmények születtek a pótérettségin: a vizsgázók 21 százaléka ment át. Szász Piroska helyettes főtanfelügyelő lapunk érdeklődésére elmondta: nincs meglepve az eredmények láttán, hisz előre borítékolható volt, hogy aki nem ment át nyáron, nehezen tudja behozni a lemaradást. „Ez mentalitás kérdése, sajnos, sokan nem veszik komolyan az érettségit – fejtette ki. – Aki négy éven át folyamatosan dolgozott, tanult, annak sikerült a záróvizsga, aki nem igyekezett, annak nem". Szász Piroska szerint nem kellene erőltetni az érettségit olyanok esetén, akik nem akarnak tanulni – előttük ott a lehetőség, hogy szakiskolát végezzenek. Az eredmények kapcsán hozzátette: csalóka a 20 százalék körüli átlag, mivel a szakközépiskolák nagyon gyenge eredményei rontják a statisztikát, a gimnáziumokban ugyanis kimondottan jól szerepeltek az idei tizenkettedikesek. Nem szerencsejáték Kovászna és Hargita megyékben meghaladta a 25 százalékot a sikeresen pótérettségizők aránya, utóbbi megyében a tavalyhoz képest sikerült 3 százalékpontnyit javítani. Bertolf Hedvig Hargita megyei főtanfelügyelő is úgy vélekedett, hogy az eredmények a valós helyzetet, a diákok reális tudását tükrözik. Elmondta, a pótérettségin általában nem várnak csodát, hiszen erre azok a diákok iratkoznak be, akik nyáron már elbuktak, vagy pótvizsgáztak. „A diákoknak meg kell érteniük, hogy ez nem szerencsejáték, nem május-júniusban kell felébredni, hogy következik az érettségi, már kilencedik osztálytól következetesen készülni kell rá. Sok a tananyag, nem könnyű a vizsga, nem is várunk el mindenkitől maximális teljesítményt, azonban egy kis szorgalommal meg lehet szerezni az érettségi oklevelet" – vélekedik Bertolf Hedvig. A főtanfelügyelő arra bíztatja a sikertelenül vizsgázókat, hogy iratkozzanak be posztlíceumba, keressenek szakmát, vagy készüljenek fel megfelelően a jövőre tartandó megmérettetésre. Hargita megyében 1195-en végzős jelent meg az őszi érettségin, közülük 309-en szerezték meg az érettségi oklevelet, 25,86 százalék. Román nyelv és irodalomból voltak a leggyengébbek az eredmények, csupán 48,75 százalék kapott átmenő jegyet, míg matematikából 62,55 százalék, a többi tantárgyból 90 százalék feletti volt az átmenési arány. Bár tantárgyanként elérték az átmenőt, a gyenge osztályzatok miatt a vizsgázók többsége nem érte el az érettségi oklevél megszerzéséhez szükséges hatos általánost. Kovászna megyében a fellebbezések előtt a pótérettségizők 25,45 század százaléka kapott átmenő jegyet, tájékoztatott Farkas Csaba, a pótérettségi lebonyolításával megbízott tanfelügyelő. A székelyföldi megyében a sepsiszentgyörgyi Constantin Brâncuşi Gimnázium végzősei szerepeltek a leggyengébben, a 49 végzős közül csupán hárman vizsgáztak sikeresen, az átmenési arány 7,32 százalékos volt. A háromszéki pótérettségizők zöme, 352 végzős román nyelv és irodalomból bukott meg, a másik nehéznek bizonyuló tantárgy a matematika volt, ebből 223-an nem szerezték meg az átmenő jegyet. Gyenge eredmények születtek a többi erdélyi megyében is, az óvások elbírálása előtt Maros megyében a pótérettségin részt vett végzősök 22,26 százaléka vizsgázott sikeresen. Ştefan Someşan megyei főtanfelügyelő jónak ítélte az eredményeket, mint rámutatott, egyetlen olyan iskola sem volt, ahol valaki ne szerezte volna meg az átmenő jegyet. Követendő példaként a marosvásárhelyi Református Kollégiumot említette, ahol száz százalékos volt az átmenési arány. Szilágy megyében az országos átlagnál nagyobb, 25,56 százalékos volt az átmenési arány, míg Temes megyében a tavalyi 24 százalékos arányon is sikerült javítani, idén a pótérettségizők 27 százaléka vizsgázott sikeresen. Azonban a bánsági megyében három olyan vidéki iskola is volt, ahol senkinek nem sikerült megszereznie az átmenő jegyet. Câmpeanu: nem használ a diploma Nem használ semmire a „diplomavadászat", jelentette ki Mariana Câmpeanu munkaügyi miniszter a Nemzeti Liberális Párt (PNL) ifjúsági szervezetének hétvégi nyári egyetemén arra buzdítva a fiatalokat, hogy az oklevelek halmozása helyett összpontosítsanak a szakmai gyakorlatra. A tárcavezető arra kérte a fiatalokat, hogy „ne tömjék tele táskájukat egyetemi és magiszteri diplomákkal", hiszen ez nem használ semmire, helyette inkább próbálják meg gyakorlatban elmélyíteni az iskolapadban szerzett ismereteiket. Rámutatott, Romániában számos iparágban hiányzik a szakképzett munkaerő, miközben a humán területeken a túljelentkezés miatt romlott az oktatás színvonala. A tárcavezető a konstancai rendezvényen kérdésre válaszolva elmondta, amennyiben a szakmai gyakorlat lejártakor lenne képességvizsga, akkor ez beszámítana a ledolgozott munkaidőbe. Rámutatott, jelenleg az egyetemisták csupán bizonylatok után szaladgálnak, igazolandó, hogy részt vettek a szakmai gyakorlaton, ezt azonban egyetlen alkalmazó sem fogja elismerni, hiába garantálná jogszabály. Krónika (Kolozsvár) 2013. szeptember 3.Könyv a vásárhelyi KultúrpalotárólA magyar szecesszió legnevesebb épülete a marosvásárhelyi Kultúrpalota – hangzott el többek között a százéves épületről szóló könyv bemutatóján. A Vásárhelyi Forgatag keretében megtartott rendezvényen bemutatott A marosvásárhelyi Kultúrpalota 1908–1913 című kötet lényegében az első átfogó szakmai kiadvány, amely az épületről szól. A Kultúrpalota kisterme zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel, akik a Marosvásárhely ékességének számító épület történetére voltak kíváncsiak. „Az évtizedeken át halogatott feladat most, az épület százéves évfordulóján kötelességgé vált” – mutatott rá a kötet szerkesztője, Oniga Erika művészettörténész. A gazdagon illusztrált könyv szövegeit Keserü Katalin, Oniga Erika és Várallyay Réka művészettörténészek írták, a fotókat Plájás István készítette. A könyv egyrészt építészeti szempontból mutatja be a Kultúrpalotát, de megtaláljuk a kiadványban az épület reprezentatív termeinek ismertetését, valamint a palotába beköltözött intézményekről is szó esik. „Ez a százéves épület is mutatja, mit jelent, ha egy városvezető nem a mának él vagy a holnapnak, hanem hosszú távra tervez. Ilyen volt Bernády György polgármester, aki olyat alkotott Marosvásárhelyen, ami méltán nevezhető a magyar szecesszió legnevesebb épületének” – mondta Soós Zoltán a Vásárhelyi Forgatag fesztiváligazgatója. Az épületet Bernády felkérésére a budapesti Komor Marcell és Jakab Dezső tervezte, építésének eredetileg 400 ezer korona volt a tervezett költségvetése, a végösszeg azonban kétmillió koronára rúgott. A Kultúrpalotát építtető polgármestert méltatta a Dr. Bernády György Alapítvány kuratóriumának elnöke, Borbély László is. „Újból és újból rá kell, hogy jöjjek, milyen nagy ember volt. Bernády igen makacs volt, sokat veszekedett a tanácstagokkal, mert azok úgy gondolták, nem bírja meg a város költségvetése a palota felépítését. Bernády azonban kitartott” – mutatott rá Borbély László. Szász Cs. Emese Krónika (Kolozsvár) 2013. szeptember 3.Szemet szúrtak a magyar nyelvű falunévtáblákAlig kerültek ki a magyar helységnévtáblák a Küküllő menti Hármasfaluba, az országos útügyi hivatal azok eltávolítására szólította fel a Maros megyei település önkormányzatát. Minden bizonnyal a helyi rendőrfőnök „árulkodott”. „Hogy borsot törjön az orrunk alá, saját rendőrünk jelentett fel. Bár közismert a „magyarszeretete”, mégsem tudom megérteni a gesztusát, hisz az önkormányzat eddig hathatós támogatást nyújtott az őrs munkatársainak azért a kevésért, amit a közbiztonságért tesznek. Mi adjunk a gépkocsikba szükséges benzint, mi látjuk el fogyóeszközökkel, a minisztérium csak a fizetéseket biztosítja” – adott hangot csalódásának Márton Zoltán polgármester. Nem sikerült elérnünk Viorel Suciut, azonban az elöljárótól megtudtuk, hogy a rendőrfőnök tagadta a tettét. A polgármesterhez eljuttatott átiratból viszont világosan kiderül, hogy a helységnévtáblák megjelenését követően a helyi rendőrség saját kezdeményezésére indított eljárást és jelentette az állítólagos törvénytelenséget a prefektúrának. A Makfalvához tartozó színmagyar helységet három összenőtt falu alkotja: Csokfalva, Székelyszentistván és Atosfalva. Ezek az 1950-es évek elején veszítették el nevüket, amikor összevonásukkal az újonnan létrejött települést a hatóságok Hármasfalura keresztelték át. A makfalvi önkormányzat azonban nem aggódik, hisz megtalálta a megoldást: a táblákat magánterületre helyezi át. Az egyik, a csókfalvi éppen a polgármester udvarába került, és időközben a többinek is megkerült a befogadója, így mindössze öt-tíz méteres mozgatással, a magyar nyelvű táblák továbbra is jól látható helyen lesznek. Kérdésünkre, hogy nem a román változat hiánya zavarta-e a rendőrt, Márton Zoltán elmondta, hogy a Cioc, Ştefăneşti és Hoteşti nem csak hogy erőltetett fordítások, de nem is kerültek be a köztudatba. „Mivel hivatalosan nem létező falvakról beszélünk, ezzel nincs is miért foglalkozni. Itt a helyi lakosság önazonosságának kifejezéséről van szó” – érvelt a polgármester. Szerinte mindhárom falu lakói egyenként büszkék településükre. Nincs ellentét a három közösség között, de ahogy a székely is elvárja, hogy őt ne tévesszék össze más magyarral, ugyanúgy például az atosfalvi sem szereti, ha hármasfalusinak vagy netán épp csókfalvinak tartanák őt. Valamikor mindhárom falunak külön bírója volt, de csak egy jegyzőséget tartottak fenn. A különbségek most is érződnek, főként a vallás tekintetében. Míg a csokfalviak nagyrésze unitárius, Székelyszentistvánon és Atosfalván református többség van. Felvetésünkre, hogy a kérdés végleges tisztázása véget a helyiek kérhetnék a falvak nevének hivatalosítását – elvégre az évek során Maros megyében Nyárádszentlászló, Ilencfalva, Szőkefalva, Csiba, Folyfalva, Karácsonfalva és Káposztásszentmiklós már „visszanyerte” a nevét –, Márton Zoltán elmondta, hogy Hármasfalu lakóinak ez most nem jelent prioritást. „Eredetileg mi is ezt szerettük volna, de kiderült, hogy a bürokráciától és pluszkiadásoktól tartva, a helyiek zöme sajnos nem pártolná ezt a kezdeményezést” – fejtette ki az MPP-s községgazda. Az utcák is visszakapják a nevüket Csokfalván, Székelyszentistvánon, Atosfalván valamint a község központjában, Makfalván hamarosan az utcák is visszakapják hagyományos neveiket „Az önkormányzati döntés már rég megszületett, csak nem valami olcsó, kék pléhtáblákat akarunk kitenni, hanem a környékre jellemző, zománcozott agyagtáblákat készíttetnénk” – mondta el Márton Zoltán, aki még egy kis türelmet kért a lakosságtól. A döntés értelmében Hármasfaluban ismét lesz, többek között, Csonta, Szente és Templom utca, Makfalván pedig Kaszárnya és Cigány utca. Az elöljáró szerint elképzelhető, hogy a falvak parkocskáit is elkeresztelik majd a településhez kötődő valamelyik személyiségéről. Szucher Ervin Székelyhon.ro 2013. szeptember 3.Várja a jelentkezőket a PKEMég vannak szabad helyek a Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) Kortárs politikai filozófia valamint a Filozófia és művészet a nyilvános térben mesteri szakain. Az őszi beiratkozási időszak mindkét szakon szeptember 9. és 20. között lesz, és mindkét szakon szeptember 21-én tartják meg a felvételi vizsgát. Dr. Horváth Gizella, egyetemi docens, a PKE rektorhelyettese a Filozófia és művészet a nyilvános térben elnevezésű mesteri szakról osztott meg hasznos tudnivalókat. Elmondta, hogy eddig négyen jelentkeztek a szakra, így még maradt három ingyenes hely. A tandíjas helyeken a tanulók évi kétezer lej tandíjat kell majd fizessenek. Horváth Gizella kiemelte, hogy a felvételi vizsga egy beszélgetés lesz a megadott bibliográfia alapján. „Viszont a bibliográfia csupán kiindulópont, a felvételiztető bizottság általában kíváncsi a jelentkező motivációjára, az érdeklődési körére, az eddigi tevékenységére, tanulmányaira” – fogalmazott Horváth Gizella, aki a továbbiakban hangsúlyozta: „ez a mesteri képzés nem kimondottan filozófusoknak szól, hanem bárkinek, aki a művészet, tágabban a kultúra iránt érdeklődik. A képzést úgy állítottuk össze, hogy az alapozó filozófiai tárgyak mellett (pl. esztétikatörténet, művészetfilozófia, kutatásmódszertan) a művészet fontosabb területeit felölelő tantárgyak is megtalálhatók legyenek benne. A képzőművészettel kapcsolatos tantárgyakat képzőművész kollégák, művészettörténészek tartják, a zenével kapcsolatos tantárgyakat zenészkollégák, zeneesztétikával foglalkozó szakemberek oktatják. Például az intermédiát Ujvárossy László, a 20. századi képzőművészetet Nagy T. Katalin, az Eszterházy Károly Főiskola tanára, a zenetörténetet Lászlóffy Zsolt tanítja, a színházi előadásról János Szabolcs, a filmről a Debrecenből érkező Győri Zsolt ad elő. A négy féléves képzés elvégzése és a záróvizsga után a hallgató akkreditált diplomát kap a kezébe.” Horváth Gizella elárulta, hogy eddig is nagyon változatos területekről jelentkeztek a hallgatók erre a szakra. „Voltak köztük filozófusok, történészek, újságírók, tanárok, színészek, de volt már informatikus, szociológus, teológus hallgatónk is.” Végezetül a rektorhelyettes elmondta: „büszkék vagyunk az iróniáról szóló A közlés sava-borsa című könyvünkre, amelyet Angi István tanár úrral és négy mesteris hallgatóval együtt irtunk. Arra is büszkék vagyunk, hogy az itt tanító magyarországi kollégákat kellemesen lepte meg hallgatóink élénk érdeklődése és felkészültsége; szívesen jönnek ide tanítani.” A mesteri szakról további információk tudhatók meg a [email protected] emilcímen. Politikai képzés A Kortárs politikai filozófia mesteri szakra vonatkozó legfontosabb információkat dr. Balogh Brigitta egyetemi docens, a PKE Filozófia- és Kultúratudományi Tanszékének tanszékvezetője osztotta meg velünk. Tőle megtudtuk, hogy a nyári beiratkozási időszakban hárman jelentkeztek erre a mesterire, de még további huszonhét tandíjas helyre várják a felvételizőket. A tandíj összege egy évre kétezer lej. Balogh Brigitta magáról a felvételiről a következőket mondta: “a felvételi dosszié tartalmazza a jelentkező önéletrajzát és egy motivációs levelet, és ebből kiindulva zajlik a felvételi interjú. Mivel nem csak azok jelentkezhetnek, akik filozófia szakos alapképzést végeztek, hanem bárki, aki felsőfokú diplomával rendelkezik, igyekszünk a jelölt felkészültségének és érdeklődési körének megfelelően vezetni a beszélgetést, és közben igyekszünk feltérképezni azt is, hogy ha az illető bejut, akkor az ő sajátos képzettségét és érdeklődési körét hogyan lehet kamatoztatni a kutatásban.” Magáról a képzésről szólva Balogh Brigitta elmondta: “Olyan szakembereket akarunk nevelni, akik otthon vannak a kortárs politikai filozófiai diskurzusban, de úgy, hogy a tanultakat konkrét és aktuális problémákra tudják alkalmazni. Épp ezért hangsúlyt helyezünk arra, hogy a kortárs politikai filozófiai irányzatok és kérdésfeltevések megismerésén kívül a sajátos közép-kelet-európai hagyományba is bevezetést kapjanak a hallgatók. Így aztán tanulnak magyar és román politikai eszmetörténetet, nacionalizmus-elméletet, totalitarizmus-elméletet, demokrácia-elméletet, és olyan tárgyakat, amelyek egy-egy fontos problémát vizsgálnak a kortárs elméletek és gyakorlati politikai problémák tükrében (globalizáció, társadalmi igazságosság, szabadság, identitás, kisebbségi jogok stb.) Tanáraink között szerepel Molnár Gusztáv, a Teleki Intézet egykori munkatársa és politikai elemző, aki az EU intézményrendszeréről ad elő, Vasile Muscă, aki a román politikai eszmetörténetet tanítja. Mester Béla, az MTA Filozófiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa a magyar politikai eszmetörténettel, valamint jómagam társadalomfilozófiával és elismerés-elmélettel foglalkozom. Ezzel a képzéssel szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy fejlődjön a romániai magyar közösség politikai kultúrája, vagyis hogy a nálunk végzettek segítségével erősödjön a hazai közbeszédben egy olyan hang, amely megalapozottan, racionálisan és kellő fogalmi szigorúsággal, ugyanakkor problémaérzékenyen képes megragadni és elemezni politikai problémákat. És mindezt magyarul.” Az érdeklődők további információkat szerezhetnek a szakról a https://kpf.partium.ro/hu/bemutatas; a kpf.partium.ro webhelyeken és a [email protected] emilcímen. Pap István Erdon.ro 2013. szeptember 3.Akik a képernyő elé várják a magyar nézőketA nyáron lezajlott versenyvizsgák után szeptember elsejétől megkapták három évre szóló kinevezésüket a Román Televízió (TVR) bukaresti, kolozsvári és marosvásárhelyi magyar szerkesztőségének vezetői. Mosoni Emőkét, Pákai Enikőt és Fekete Hajnalt a műsorrácsról és a magyar adással kapcsolatos terveikről kérdeztük. Lépésenként újítanak Bukarestben Mosoni Emőke tájékoztatása szerint a TVR bukaresti magyar adása már februártól heti másfél órával bővült. Ezt részint az tette lehetővé, hogy az átszervezés következtében megszüntették a TVR Culturalt, meg a TVR Infót. „A tavalyhoz képest tehát a TVR 1-en minden kedden fél órával hosszabb, azaz másfél órás az adás, és újabban csütörtökönként is van 1 órányi magyar adás az egyes csatornán” – magyarázta a maszol.ro-nak. A műsorokról elmondta: a keddi adás a kultúráé, színház, vallás, film, irodalom, képzőművészet, zene kap helyet benne. A csütörtöki, a „Csütörtöktől csütörtökig” magazinműsor, amely a hét eseményeiből, történéseiből tallóz, és egy-két témáról az abban illetékes meghívottal beszélget Sz. Gödri Ildikó. Ez a műsor előre is tekint: a Kalendárium heti program-kínálattal jelentkezik. A csütörtöki adás egyben a fiatal tehetségek bemutatását is felvállalta. A hétfő hagyományosan politikai és közéleti témákat taglal, a TVR2-es csütörtök, illetve péntek pedig a kultúráé, illetve a szabadidőé. Mosoni tájékoztatása szerint az őszi műsorrács tartalmaz új rovatokat is, ezeknek a sugárzását márciustól már elkezdték. Így pl. az Útilapu című természetjáró rovat, vagy az aktuális közéleti riportokat magában foglaló Helyzetkép, továbbá az S.K. – Saját kezűleg című dekorációs rovat tartoznak az újdonságok közé. „Én úgy képzelem el, hogy lépésenként újítanánk. Sokat beszélgettünk a kollégákkal, hogy mi az, ami hiányzik, mi az, ami esetleg pluszban van. Teljesen világos, hogy minekünk el kell mozdulni az elemző műsorok felé. Gyakran van adásunk, az igaz, de az nem alkalmas az aktuális puszta bemutatására. A lényeg az, hogy minekünk véleményformáló szerepünk van, az is kell legyen, s mint ilyen, műsorainkban jelen kell lennie az elemző műfajnak, a riportnak, az ankétnak, az interjúnak” – magyarázta a szerkesztési elveket az újságíró. Mint megtudtuk, a magyar nyelvű színjátszásra is szeretnének műsoridőt szánni. Éppen ezért Mosoni Emőke a versenyvizsgára készített projektben arra kérte a televízió vezetőségét, vegye fontolóra az adásidők újracsoportosítását, vagy egy színházi különkiadás beütemezését. Ehhez ugyanis szükségük van 120 perces műsorra, ám ebben a pillanatban a magyar adás leghosszabb kiadása mindössze 78 perc. „Lezártunk egy nehéz évet. Sikerült talpra állítani a közszolgálati televíziót és elkerülni a teljes csődöt” – jelentette ki a maszol.ro-nak Nagy Zoltán, a TVR igazgatótanácsi tagja. Tájékoztatása szerint kevesebb mint egy év alatt végrehajtották a TVR átszervezését, amely során hétszáz alkalmazott elhagyta az intézményt. A magyar adásokat azonban az elbocsátások kevésbé érintették, a bukaresti, kolozsvári és marosvásárhelyi magyar szerkesztőségből az átlagnál sokkal kevesebb embernek kellett távoznia. Nagy Zoltán emlékeztetett arra, hogy a válságos időszak ellenére a marosvásárhelyi és a bukaresti szerkesztőség adásideje is megnövekedett. „Most a magyar szerkesztőségek vezetőinek három éves mandátumuk van arra, hogy stabilabb körülmények között tartalmi kérdésekkel foglalkozzanak” – mondta az igazgatótanács tagja. Saját rendezvények Kolozsváron Pákai Enikő nem csak a magyar adást koordinálja, kinevezése a TVR kolozsvári területi tévéstúdió kisebbségi szerkesztőségének élére szól. A maszol.ro érdeklődésére elmondta, 1992 óta dolgozik rádióban és televíziónál, az elmúlt tíz hónapban új megbízatással kellett ismerkednie, most pedig ideje, hogy néhány módosítást vigyenek véghez. Ugyan apadtak anyagi források, és az átszervezések során munkatársaktól, elsősorban műszakiaktól is el kellett búcsúzniuk, remélik, hogy a betervezett fejlesztésekre lesz lehetőségük. Jelenleg a kolozsvári adás munkanapokon 16:00 órás kezdéssel követhető adásnaponként egy órában. Hétfőn közéleti, kedden kulturális témák kerülnek terítékre. Szerdán a család kerül középpontba, csütörtökön, a közösségre figyelnek, a péntek pedig a szórakozásé. Pákai elmondta: a tervek szerint tovább emelnék a közismert Erdélyi Figyelő adásainak színvonalát, és próbálják feléleszteni a háttérbe tolt, maradandó értékeket közvetítő műsorokat, azaz portrékat, dokumentumfilmeket, monográfiákat. Igyekeznek majd fenntartani a kapcsolatot a többi sajtóorgánummal, műsoraikat promoválandó, ugyanakkor szeretnék, ha saját rendezvényekkel rukkolnának elő, ahogyan azt a költészet napján zajló Versversennyel tették, vagy társulnának mások szervezte eseményekhez. „Megtartjuk és fejlesztjük a német, ukrán, roma és zsidó közösségeknek készülő műsorainkat is” – tette hozzá Pákai Enikő. A bevált műsorok maradnak Marosvásárhelyen Fekete Hajnal a TVR marosvásárhelyi stúdiója kisebbségi adásainak szerkesztőségét vezeti. Mint megtudtuk, a magyar adás áprilisban bővült egy óráról napi három órára, októbertől, az őszi műsorrács összeállításánál ezt a vonalat folytatnák. A régi műsorok maradnak, illetve az áprilisban bevezetett újakat, mint például az informatika- számítástechnika magazin, vagy az egészségügyi magazin. A bevált műsorok, mint a Pont Ma, a Híradó maradnak, emellett két élő híradó lesz naponta magyar nyelven, egy 16 órától és egy 17:40-től. Naponta 15 órától 18 óráig látható az adás, reggel 7 és 10 között az ismétlés. Jelenleg 12 munkatársa van a kisebbségi szerkesztőségnek, ebből tíz szerkesztő-riporter, van egy fordító és egy kisegítő személy. „Ennek a tíz embernek a napi három óra eszméletlenül sok” – fogalmazott Fekete Hajnal, így külmunkatársak is dolgoznak. Kilyén Ilka színművésszel a kívánságműsort készítik, a sportműsor gazdája továbbra is Szucher Ervin lesz. A heti egy órás német nyelvű adást is külsősökkel szerkesztik, annak Puskás Attila a felelőse. A marosvásárhelyi stúdió adásai Maros megye mellett Hargita, Kovászna, Brassó megyékben nézhetők. Maszol.ro 2013. szeptember 3.Izsák: diszkrimináció a magyar többségű régió elutasításaA Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordult Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke amiatt, hogy több román vezető politikus is kijelentette: kizártnak tartják, hogy közigazgatási régiók kialakítása során magyar többségű régió jöjjön létre. Az SZNT-elnök szerint ez hátrányos megkülönböztetésnek tekinthető, mivel azt jelenti, hogy az összes régió román többségű lesz. Izsák négy politikus kijelentése kapcsán fordult a CNCD-hez, ezek: Traian Băsescu államelnök, Crin Antonescu, a szenátus elnöke, Victor Ponta miniszterelnök és Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes. A kereset szerint tekintettel arra, hogy Romániában jelentős számban élnek nem román nemzetiségű állampolgárok, a régiók átszervezése során sarkalatos kérdés, hogy ne sérüljenek ezen polgárok jogai, melyeket számos Románia által is ratifikált nemzetközi egyezmény szavatol. A székelység számára a régiósítás egy lehetőség, hogy ismét visszanyerje azon jogát, amelyet évszázadokon keresztül élvezett, s amelyet legutóbb az 1968-as közigazgatási reform során vettek el tőle, vagyis hogy az általa lakott terület egy közigazgatási egységet alkosson. Amióta napirenden van a közigazgatási átszervezés, ezen igényt számos esetben megfogalmazták a székely nép képviselői, s azokra válaszképpen hangzik el újra és újra az ország meghatározó politikai vezetőinek a szájából, hogy ez nem lehetséges, magyar többségű régió márpedig nem lesz. Ez ellenben azt jelenti, hogy az szándékuk szerint az országban csupa román többségű régió lesz” – írja Izsák Balázs. Az SZNT elnöke szerint ez nem csak számos nemzetközi egyezményt sért, hanem nyilvánvalóan diszkriminatív is az ország magyar nemzetiségű polgáraival szemben. Úgy látja, ezek a politikusok néha próbálják gazdasági vagy más okokkal indokolni ezen álláspontjukat, de soha nem hoznak fel annak alátámasztására konkrét adatokat, számukra mindössze elfogadhatatlan, hogy valamely régióban a magyarok többségben legyenek. „Azt a látszatot próbálják kelteni, hogy nemzetiség, illetve anyanyelv szempontjából semleges szempontok szerint szándékoznak végbevinni a közigazgatási reformot, ennek ellenére mindenki számára nyilvánvaló, hogy az általuk előre vetített felosztás hátrányos helyzetbe hozza az ország magyar nemzetiségű lakóit a románnal szemben” – vélekedik Izsák. Az SZNT vezetője felkéri a CNCD-t: állapítsák meg, hogy a négy politikus etnikai alapon diszkriminált, tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ilyen eset a jövőben ne következhessen be. Izsák egyébként a petícióját magyar nyelven nyújtotta be a diszkriminációellenes tanácshoz, megjegyezve: amennyiben személyes meghallgatására is sor kerülne, anyanyelvén akarja előadni érvelését. Maszol.ro 2013. szeptember 3.Rácz TímeaVÁSÁRHELYI FORGATAG Bárdi Nándor: 2004 decembere nem a külhoni magyarokról szólt A magyarországi intézkedések többségének nincs köze a külhoni magyarokhoz, hanem mindig valamivel viszonylatban, metaforikusan beszélnek róluk – mondta a történész marosvásárhelyi előadásán. A Transindex, Erdély Fm és a Jakabffy Elemér Alapítvány által szervezett kerekasztal témájára utalva indította Bárdi Nándor történész, kisebbségkutató a Vásárhelyi Forgatagon tartott előadását azzal, hogy nem csak a marosvásárhelyi közélet, hanem maga az egész magyar politikai élet hiszterizált. Ennek okát abban látja, hogy az emberek elveszítik a lényeglátó realizmusukat, és ennek szerkezetét mutatta meg Álságos állítások a magyar etnopolitikában című előadásában. A külhoni magyarokról (Bárdi végig ezt a kifejezést használja, és nem a határon túliakat, amit előadása végén tisztázott is) való beszédmódra, akárcsak az identitáspolitikára a szimbolikus beszéd telepedett rá. Ez azt jelenti, hogy nem önmagukban beszélnek külhoni magyarokról, illetve nem feltétlen a valóságos problémákról beszélnek, hanem legtöbbször valamihez való viszonyukban (igazából a határon túli magyar is ezt fedi), metaforákkal tarkítva. Erdélyben már két generáció nőtt fel a magyarországi médián, a magyarországi események, politika, stb. folytonos követésén, ennek értelmében már nem beszélhetünk nemzettudatról magyar politikai kultúra nélkül, ez szerves részévé vált – magyarázta Bárdi. Az előadás címét adó álságos állítások a kettős állampolgársághoz kapcsolódnak, a nemzeti egység, mint norma elvárásához, a rossz magyar – jó magyar kifejezések megjelenéséhez. A magyarországi politika a külhoni magyarok kérdésével valójában identitáspolitikai deficitet kompenzál, gyakorlatilag csak pártpolitikai szinten léteznek – mondta a történész. Bárdi szerint a szakmának is önkritikát kell gyakorolnia, például amiatt, hogy a szakpolitikákba vetett hit illúziónak bizonyult; a várakozásokkal ellentétben nem jelent meg az a szakmai tudás a politikumban, amely a külhoni kérdést kezelni lenne képes. Probléma továbbá, hogy nem jöttek létre stratégiai programok ebben a témában – Bárdi azt is kiemelte, hogy a nemzetstratégia nem írott szöveg, hanem egy egész szocializációs folyamat kellene legyen. Azok, akik valóban működő irányt kezdeményeztek, a nyelvészek voltak. Az úgynevezett határtalanítás arról szól, hogy a szótárakba bekerülnek a külhoni magyarok által használt szavak is, teljeskörű szinonimákként, pl. a hajtási a jogosítvány szinonimája, és nem valami „furcsa szó”. Bárdi szerint a határtalanítás elve az, aminek valóban működnie kellene. Fontos kérdés a téma vizsgálatában, hogy egyáltalán hogyan lett a magyarságpolitikából nemzetpolitika? Bárdi kiemelt néhány nagyon is konkrét eseményt, amelyek közös pontja, hogy mindig valami mellé rendelődve, mintegy ürügyként foglalkoztak a külhoni ügyekkel. Például az 1988-as, a romániai falurombolás elleni tüntetés látszólag teljes szolidaritásból szerveződött, közben viszont ez volt az első olyan alkalom ’56 óta, amikor a magyarországi közösség szabadon tüntethetett; de még erősebb példa a 2004-es népszavazás, amely – bár talán sokakból felszisszenést válthat ki – nem a külhoni magyarságról szólt, hanem Gyurcsány Ferenc erőfitogtatásáról az általa demonizált Orbán Viktorral szemben. Az ominózus népszavazásról Bárdi azt is kiemelte, hogy míg a külhoni magyar sajtó a konkrét napig csak felületesen figyelt oda a témára, az eredmény után beindult a teljes hiszterizálódás, a táposozás; megjelent annak a vágya, hogy valamiféleképpen kompenzáljuk a szavazás kimenetelét. A 2010-es kormányváltás utáni gesztusok – a kedvezményes honosítás, az utaztatások, az emléknapok kinevezése – pedig szintén nem a nemzettudatról szóltak, hanem arról, hogy ne ismétlődjön meg 2004. decembere – emelte ki Bárdi. És várhatóan a jövő évi választások, amikor már a külhoniak is szavazhatnak, szintén nem róluk szólnak, nemcsak amiatt, hogy a szavazatok sokat nem nyomnak majd a latban, hanem amiatt is, hogy az egyéb európai országokban, ahol még létezik ez a jog, erről konszenzus is van. Míg Magyarországon erről még az egyes pártszimpatizánsok között sincs, várhatóan a kampányban is előkerül ez a kártya – mondta a történész. A valódi közösségépítésnek több nehézsége is van Bárdi szerint. Egyik a diskurzusok kizáró jellege: egyfelől a „23 millió román”-típusú beszédmód, másfelől a nemzeti beszédmód kiüresítése és lejáratása semmiképpen nem építő jellegűek. De történeti perspektívája is van: a posztszocialista államokban Magyarország kivételt képez abban, hogy a váltás után az antinacionalista beszédmód, politikusgárdában pedig a közgazdász-külpolitikus vonal vitte tovább az országot, és a jobboldal sajátjává vált a nemzeti legitimáció nyelve, míg a többi országban nincs ilyen éles ellentét a két oldal beszédmódja között. A közösségépítésnek az aránytévesztések is kerékkötői: az autonómia, a nemzetegyesítés, az európai integráció és a szülőföldön maradás mind olyan témák, amelyekben aránytalanságok tapasztalhatók. Például az EU-tól minden probléma megoldását várták, míg nem gondoltak bele, hogy ennek milyen feltételei vannak, a szülőföldön maradás pedig források nélkül maradt. De ugyancsak aránytalanság tapasztalható például az oktatási támogatásokban: olyan helyekre mentek el a magyarul tanulást támogató pénzek, ahol amúgy is magyarul tanulnak (l. Székelyföld). Bárdi a kisebbségi elit pozíciójáról is beszélt: legfőbb változás, hogy a korábbi kulturális szerepvállaláshoz képest a kormányra kerüléssel már a gazdasági szerep vált fontosabbá – az a „jó politikus/polgármester/képviselő”, aki forrásokat képes szerezni. A kettős állampolgárság megszerzésével azt is érzik, tapasztalják, hogy elveszett a külön társadalomépítés legitimációja, ezért párhuzamos társadalomépítés kezdődött, és ez nem feltétlen jár pozitív hozadékokkal. (2013.9.3., 10:15: A mondatból egy, a magyar napokra vonatkozó közbevetést utólag kivettünk az előadó jelzése nyomán, pontosítása a hozzászólások között olvasható.) Bárdi a magyarországi és a külhoni magyar nemzettudat közötti különbséget úgy fogalmazta meg, hogy előbbi diffúz (ő maga szabolcsi magyarként találkozott svábokkal, cigányokkal, de ez nem jelentett többet annál, hogy egy térben élnek), míg utóbbiban nagy szerepet játszik a többség vs. kisebbség, és a nemzettudat felértékelődik. Viszont ennek a helyzetnek pozitív hozadéka is van: „a kétnyelvű ember mindig tudja, hogy van egy másik igazság is” – mondta Bárdi. A történész szerint a Fidesz különböző szereplőket versenyeztet a nemzetpolitika különböző területein. Így a jelenlegi felállásban Kövér László az, aki az egységet és a „fejünk fölötti” döntést képviseli, Németh Zsolt a stratéga, Gál András Levente – aki már nincs benne a kormányzatban – a hálózatépítő, Répás Zsuzsa a „villámhárító”, Matolcsy György és Varga Mihály pedig a munkaerőpiaci igények szempontjából viszonyul a külhoni magyarokhoz. Nincs tehát egységes koncepció, hanem különböző helyzetekben, különböző emberek segítségével egyes elemeit alkalmazzák egy tágabb elképzelésnek. A külhoni magyar vs. határon túli magyar mellett Bárdi egyéb terminusok újragondolását is javasolja. Például nem jó értelemben használják a magyarságpolitikát, ez nem egyenlő a kisebbségpolitikával, mivel mind Budapestnek, mind Bukarestnek van magyarságpolitikája, és más-más viszonyulást jelent a magyarsághoz. Bárdi nem ígéri, hogy biztos megoldást tud, viszont javaslatai vannak, és elmondása szerint mind olyanok, amelyek készen is állnak, csak alkalmazni kellene. Például a kompetenciaméréseket, amelyeket Magyarországról be lehetne szerezni, és egységesen mérni a külhoni magyarokat is, vagy olyan honlapokat, amelyekről a többségi társadalmak tájékozódhatnának a magyarságról – erre példának hozta fel a működő szlovákiai magyar, szlovákul írott oldalt, amelyet naponta 15 ezren látogatnak, és amelynek legolvasottabb anyaga a „Mit keresünk mi itt?” címet viseli, tehát érdeklődés lenne iránta. Transindex.ro 2013. szeptember 3.Répás: Elsőrendű szempont az adatbiztonságBiztonságosan voksolhatnak a külhoni magyarok – mondta az M1 Az Este című műsorában a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár. Kétszázezer külhoni szavazatra lehet számítani a jövő évi országgyűlési választásokon – egyes számítások szerint ez 2-3 mandátumot jelenthet majd a következő Országgyűlésben. Egy hónapja regisztrálhatnak a külhoni magyarok – eddig 7 ezren jelezték hivatalosan, hogy 2014-ben szavaznak majd. Fontos, hogy minél hosszabb ideig regisztrálhassanak az emberek, így elkerülhető, hogy egyszerre nagyon sok dokumentumot kelljen feldolgozni – mondta az M1 Az Este című műsorában a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár. Répás Zsuzsanna hozzátette: azok, akik most teszik le az állampolgársági esküt, már nem is postán, hanem kézhez kapják a regisztrációs lapot, így akár azonnal kitölthetik a dokumentumot. Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese korábban úgy fogalmazott: sikerként értékelné, ha a külhoni szavazásra jogosultak harmada leadná voksát. Répás Zsuzsanna erre reagálva kiemelte: azok, akik a közelmúltban kérték állampolgárságukat, „nagyon elkötelezett és lelkes emberek”, és úgy érzi, „körükben a szavazási hajlandóság is magasabb, mint általában Magyarországon.” Arra is felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a regisztráció és a levélben történő szavazás „új és idegen dolog”, sokan nehezen kezelik a hozzájuk kapcsolódó formanyomtatványokat, ezért is van szükség arra, hogy megfelelően tájékoztassák az embereket. Az alapos tájékoztatás érdekében kampányt is indítanak – jegyezte meg. Az előzetes számítások szerint a külhoni voksok 2-3 mandátum sorsáról dönthetnek. A nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szerint ez „se nem sok, se nem kevés.” Hangsúlyozta: ez az első alkalom, hogy külhoni magyarok is szavazhatnak a magyarországi választásokon, ezért ez „egy próbája is lesz a rendszernek”. Kérdésre válaszolva kifejtette: az adatbiztonság mindig is elsőrendű szempont volt a választási folyamat kialakítása során. „Fontos, hogy az emberek tudják, sok olyan módja van a szavazásnak, ami teljesen biztonságos számukra” – mondta Répás Zsuzsanna Az Este című műsorban. Hirado.hu 2013. szeptember 4.Háromszékről is „nekimentek” TőkésnekAz államfőhöz fordult nyílt levélben hétfőn Marius Obreja liberális párti politikus, Háromszék USL-s szenátora, a honatya Tőkés László állami kitüntetésének visszavonását kéri. A Traian Băsescunak címzett nyílt levelében úgy véli, az erdélyi EP-képviselő megnyilvánulásai a román államot ártottak, illetve károsak az interetnikus kapcsolatok további alakulására nézve. A szenátor a Kovászna megyei románság nevében nyilatkozik – és állítása szerint minden jóérzésű, a szélsőséges és az együttélés ellen irányuló tetteket elítélő személy nevében is –, akiket ő maga is képvisel, és emlékezteti az államfőt arra, hogy egyike azon honatyáknak, akik a multikulturalitás terjesztése, illetve a kölcsönös tisztelet mellett „törnek lándzsát". Obreja nyilvánosan kéri az állami kitüntetés visszavonását, miután úgy véli, Tőkés László Orbán Viktornak, Magyarország kormányfőjéhez címzett kérése, amely szerint az anyaország vállaljon védhatalmi státuszt Erdély felett, az utolsó csepp volt a pohárban, szélsőséges, az ország törvényei elleni megnyilvánulásról lévén szó, amelyet az egész román politikai osztály elítélt, ideértve az RMDSZ-t is. Obreja abbéli meggyőződésének is hangot ad, hogy maga az államfő sem érthet egyet Tőkés László kijelentéseivel, és felhívja Traian Băsescu figyelmét arra, hogy amennyiben nem jár el az általa kért módon, azzal a kitüntetés más birtokosait hozza több mint kellemetlen helyzetbe, hiszen „ezek a tiszteletreméltó polgárok" mélyen sértve érezhetik magukat. Obreja emellett úgy véli, hogy amennyiben a kitüntetés visszavonását az államfő valóban nem rendeli el, akkor egyedül ő lesz okolható azért, ha Erdélyben felborul az eddig jellemző viszonylagos egyensúly az etnikumok közötti viszony terén, illetve a hasonló revizionista, sovén megnyilvánulások megerősödéséért. Nagy D. István Székelyhon.ro 2013. szeptember 4.Nemsokára véget ér a Szülőföldön magyarul programra sikeresen pályázók kiértesítéseMár a vége felé közeledik a Szülőföldön magyarul programra pályázók kiértesítése. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége több mint 156 és félezer óvodás és iskolás, illetve 2095 hallgató támogatását terjesztette elő a programot irányító Bethlen Gábor AlaPKEzelő Zrt. döntéshozó bizottságához, akik minden javaslatukat elfogadták. Az elutasításban részesültek többsége igazolatlan hiányzások miatt nem kapja meg a támogatást. A szervezéssel megbízott Pedagógusok Szövetsége előbb azokat értesítette ki a döntésről, akik pályázatát elutasították, ezt követően pedig ábécé sorrendben a nyertes pályázókat tájékoztatják arról, hogy megkapták a nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatást, illetve a hallgatói támogatást. Legvégül azokat értesítik, akik új pályázók, és idén kell bankszámlát, illetve bankkártyát készítetniük. prima-radio.ro Erdély.ma 2013. szeptember 4.Anyanyelvi igazságszolgáltatást kér Máté András LeventeParlamenti állásfoglalás elfogadását szorgalmazza Máté András Levente, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője, a Gyulafehérvári nyilatkozat III. 1. pontjában megfogalmazott előírások gyakorlatba ültetésére vonatkozóan. A gyulafehérvári nagygyűlésen közfelkiáltással elfogadott dokumentum hivatkozott pontja egyebek mellett anyanyelvi oktatást, ügyintézést, és igazságszolgáltatást ígér az erdélyi nemzeti kisebbségeknek. Köztudott, hogy a nemrégiben lezárult alkotmánymódosítás során a honatyák elutasították a nyilatkozat kisebbségekre vonatkozó részeinek megjelenítését Románia alaptörvényében. A javaslattevő ennek fényében úgy véli: a kisebbségi jogokat érintő nemzetközi egyezményekre való tekintettel Románia Parlamentjének meg kell teremtenie az anyanyelvi igazságszolgáltatás – gyulafehérvári nyilatkozatban foglalt szellemiségével, valamint a regionális vagy kisebbségi nyelvek európai kartájának előírásaival egyező – feltételeit megteremtő törvényes keretet. A javaslat-tervezet kitér arra is, hogy a törvényhozás időszakos jelentést vár a román Kormánytól az állásfoglalásban megfogalmazott célkitűzés teljesítésének, illetve az elfogadott jogszabály gyakorlatba ültetésének állapotára, ütemére vonatkozóan. Az állásfoglalás tervezetét kedden nyújtotta be a kezdeményező. Miután a két ház állandó bizottságainak napirendjére kerül, a Képviselőház és Szenátus együttes ülésén döntenek róla. Erdély.ma 2013. szeptember 4.Dorin Florea: A Forgatag diverziókeltő és megosztó rendezvény voltSzerdán délben sajtótájékoztatót tartott Dorin Florea polgármester, amelyen több témában fejtette ki markáns véleményét. A sajnálatos bukaresti eset kapcsán nem maradt el a kóbor kutyák ügye, Verespatak, de leginkább a Forgatagot vette célkeresztbe, diverziókeltő és megosztó rendezvénynek bélyegezve, amelyben nagy szerepe volt a megyei magyar sajtónak is, többek között a Népújságnak. Florea többek között azt sérelmezte a Népújságnak, hogy nem közölte (második) replikáját Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezete elnökének nyílt levelére, ugyanakkor nem vállalta fel az Împreună–Együtt rendezvény reklámozását. Szerinte ez azt bizonyítja, hogy lapunk „politikai érdekcsoportok befolyása alatt áll”. A „magyar kultúra napjai” óriási diverzió volt, amelyet meggazdagodni vágyó politikusok szerveztek, az 1990-es évek szeparatista mentalitását helyezve előtérbe, s csak az volt a cél, hogy a város lakóit egymás ellen uszítsák – mondta Florea, majd hozzátette: rengetegszer találkozott a főszervezőkkel és felajánlotta, keressenek közösen „megoldást” arra, hogy ne osszák meg a várost, ugyanakkor minőségi rendezvényt szervezzenek. Ezért hívták meg az Eddát is, amelyet aztán azzal fenyegettek meg, hogy megdobálják őket kővel a színpadon, ezért lépett vissza a népszerű magyarországi együttes. Florea elismerte, a szervezők valóban kérték a főteret, de azért nem adott engedélyt erre, mert nem akartak román fellépőket is és ez „félelmet keltett volna a (sz. m.: román) lakosság egy részében”. Ezenkívül nem fogadtak el román kézműveseket és kereskedőket, előnybe helyeztek volna olyan vállalkozókat, mint a Petry család, melynek „amúgy is románok a felmenői”. Amikor ki akart egyezni a főszervezőkkel, Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök azt válaszolta, hogy „nem akarják keverni az almát a körtével”…, ezért nem akarnak közös rendezvényt. Azt viszont elismerte, hogy rossz tanácsadói voltak, mert a hivatal által szervezett rendezvény címe utal egy korábbi hasonló – a két kulturát egybemosó –, a Hajdú Győző által szerkesztett Împreună–Együtt folyóiratra. Ez nem volt szerencsés névválasztás a magyarok szempontjából… Hogy a polgármesteri hivatal által szervezett, diverziókeltő Împreună–Együtt ellenrendezvényre hányan voltak kíváncsiak, arra nem kaptunk választ. A Népújság arra volt kíváncsi, hogy ha Kolozsváron lehetett kizárólag magyar fellépőkkel kolozsvári magyar napokat szervezni, akkor Marosvásárhelyen miért nem engedélyezte a Forgatagot, Florea azt válaszolta, hogy bárhol – Brassóban, Kolozsváron, Nagyszebenben – lehet kizárólagos rendezvényeket tartani, de ameddig ő Marosvásárhely polgármestere, addig nem engedélyezi ezt! Hogy miért? Erről nem nyilatkozott. – Arra kértem a szervezőket, készítsünk elő Őszi harmóniák címmel egy fesztivált, melyen román és magyar kulturális intézmények is részt vesznek, támogatta volna a nemzeti színház igazgatója is, azonban ezt nem akarták a Forgatag szervezői, ezzel szemben elfuserálták, és a marosvásárhelyi magyarokhoz nem méltó helyre, a sárba költöztették a rendezvényt. S a magyar sajtó is hozzájárult ehhez a szeparatista hisztériakeltéshez – hangsúlyozta többször is Florea, akit a sajtótájékoztató után sem lehetett jobb belátásra bírni azzal kapcsolatosan, hogy az adófizető marosvásárhelyi magyaroknak joguk van a városban önálló kulturális rendezvény(ek)hez. Ragaszkodott ahhoz, hogy ameddig ő a polgármester, ilyen nem lesz a városban! Vajda György e-nepujsag.ro Erdély.ma 2013. szeptember 4.Régiósítás – aláírásgyűjtést kezdeményez az RMDSZHelyi népszavazást akar az RMDSZ régiósítás-ügyben, ennek érdekében hat megyében, Hargita, Kovászna és Maros, illetve Bihar, Szatmár és Szilágy megyékben kezdeményez aláírásgyűjtést, a szövetség által szeptember végére tervezett székelyföldi tüntetést pedig egy későbbi időpontra halasztják. A népszavazáson megfogalmazandó kérdésekről Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára kifejtette: a közvélemény, és gyakran a média is összemossa a gazdasági fejlesztési régiók, illetve a közigazgatási hatáskörrel rendelkező régiók helyzetét. Ez két teljesen különálló fogalom, ezért a népszavazáson mindkettőre rá kell kérdezni. Gazdasági fejlesztési régiók Romániában eddig is voltak, ezután is lesznek, mert Európai Uniós kötelezettség, az RMDSZ pedig kiáll a törvénytervezetében megfogalmazott, 16 régiót számláló elképzelése mellett. A közigazgatási régiók létrehozását a szövetség egyértelműen elutasítja, mert fölösleges, költséges, bonyolítja az amúgy is sokszor átláthatatlan bürokráciát, illetve centralizál a decentralizáció helyett. A főtitkárság tegnapi ülésén megerősítették: az RMDSZ támogat minden olyan utcai megmozdulást, amely a régióátszervezéssel kapcsolatban a magyar közösség érdekeit képviseli, és amely nem szolgál kampánycélokat. Kovács Péter szerint a több száz településen elindított aláírásgyűjtés, és az ezt követő népszavazások több síkon is nyomást gyakorolnak a kormányra, ezért a szövetség által szeptember végére tervezett székelyföldi tüntetést egy későbbi időpontra halasztják. A tüntetések kezdeményezését nem versenyfutásként kell kezelni – mondta a főtitkár. A cél a közösség erejének a felmutatása. A régióátszervezés időpontjával és mikéntjével kapcsolatban a kormánykoalícióban is ellentmondásos vélemények fogalmazódnak meg, muníciót kell tartalékolni egy esetleges újabb tüntetésre, amelyet a politikai szempontból legmegfelelőbb pillanatban kell megszervezni – vélekedett. Szabadság (Kolozsvár) 2013. szeptember 4.Verespatak nemcsak ügy, de eszköz isVerespatak ügye csorog a csapból is – ami az ügy súlyát tekintve mondjuk rendbe is van. Sőt még harsányabban kellene foglalkozni a tervezett ciántechnológiás beruházással, és a tőlünk nyugati világot is érdemes volna hatékonyabban bevonni a demonstrációba. A román kormány pálfordulása ugyanis nemcsak gusztustalan, hanem veszélyes is. Valahogy meg kellene ezeket az ámokfutókat állítani, ami csakis az európai közvélemény és az ezáltal gyakorolt nyomás révén lehetséges. Miután a román kormány jóváhagyta a törvénytervezetet, amely gyakorlatilag zöld utat ad a verespataki felszíni bányák újranyitásának, és mint végső döntő testület, a Parlament elé bocsátotta a jogszabály-tervezetet, tüntetéssorozat kezdődött az egész országban. A média egy része valóban lelkiismeretesen beszámolt a civil megmozdulásokról, a hatalommal szimpatizáló vagy a közvetlen kontrolljuk alatt állók azonban éppen csak rövidhírben tudósítottak arról, hogy valakik, pár százan ellenzik a verespataki ezüst- és aranyérc cianidos kitermelését. Nagyváradon az átlagosnál többen gyűltek össze, de rossz volt látni és hallani az erőtlenségét, és azt, hogy a jelenlévők még a román himnusz éneklése közben sem emelik fel hangjukat. A kormány is rájött arra, hogy a Verespatak ügye olyan vesszőparipa, amit meg kell lovagolni. Az államelnök is beszállt a buliba, egymásnak üzengetnek a miniszterelnökkel. A sajtó a tőle telhető, illetve elvárható módon foglalkozik a fejleményekkel, a romániai közvéleményt pedig teljesen lefoglalja az a helyzet, amit a Ponta-kormánynak sikerült a lehető legjobban felkorbácsolnia. Az sem mellékes, hogy a most kormányzó pártok (a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt, és e kettőnek a konzervatívokkal együtt létrehozott Szociálliberális Szövetsége), amikor még ellenzékben voltak, vehemensen tiltakoztak az ellen, amit most éppen ők szándékoznak jóváhagyni. Mennyire változik a helyzet… Ellenzékben elég volt csak beszélni, hangoskodni. Ám akkor, amikor a szoclibek hatalomra kerültek, akik fűt-fát megígértek a „behülyített” népnek, már másképpen beszélnek, mert minden bizonnyal érzik a külföldi nagybefektetők kezének a súlyát vállonveregetés közben. Most Victor Ponta kormányfő mondhatná el azt, amit egy adott pillanatban Orbán Viktor magyar miniszterelnök mondott: ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit teszek. Mert a különbség a tettekben rejlik – idézhetjük fel a nagyváradi liberális polgármester kampányszövegét is. És ezeket a különbségeket nemcsak látjuk, hanem érezzük is. Verespatakkal foglalkozni kell, mert ha nem tesszük, ezek mindent lenyomnak a torkunkon. Nézzük csak meg, mi történik körülöttünk regionalizáció címén! De az aranybányanyitás körüli vita gerjesztése és felerősítése most jó még arra is, hogy az ország többi, húsbavágó problémájáról elterelje a figyelmet. A gazdaság a béka ülepe alatt teljesít, a mezőgazdaság annak ellenére haldoklik, hogy viszonylag jó évet zárnak a gazdák, a tanügyben és a közegészségügyben szinte leírhatatlan problémák tapasztalhatók, az infrastruktúra-fejlesztés gyakorlatilag leállt, elveszítjük fontos európai uniós pályázatok támogatását, mert az állam képtelen előteremteni az önrésznek megfelelő pénzt. Az országban a közhangulat katasztrofális. Meg kell említeni azt is, hogy rekordszintre nőtt a munkanélküliség, a bérek reálértéke pedig folyamatosan csökken. És még valami: javában zajlik a palagáz-kutatás. Ugye, ezekről milyen kevés szó esik? Borsi Balázs Reggeli Újság (Nagyvárad) 2013. szeptember 4.Szelterszi árnyékkövetőkA nyári táborok közt találni szerényebb összejöveteleket, költséges fesztiválokat, tömegeket megszólítókat, és olyanokat is, mint a szelterszfürdői társadalomtudományi tábor: néhány tucat szakember és egyetemista számára tervezettet. E négy napos együttlét szerénysége ellenére olyan értékeket mutat fel, amelyről nem érdemes lemaradi. A tizenhárom éve Szelterszfürdőre kihelyezett találkozóra úgy járnak évente a szociológusok, történészek, néprajzosok, mint valami zarándokhelyre. A párhuzam nem teljes persze, a szlovákiai vendégek fehér- és vörösbora, a patakban hűtött sörök tucatjai, a tábortűzben körbeadott gyanús pálinkák nem épp a vallási visszafogottságot erősítik, a hangulatot azonban annál inkább. A beszélgetéseket szintén: ez a tábor reggeltől estig a társadalmunkról szól, a legkülönfélébb megközelítésekben, és a legszélesebb alkoholszint-skálán. Ahogy a Nap körbejárja az eget, és az árnyék a tábor közepén álló fát, úgy változnak az előadások helyszínei, de jó;val éjfél után, amikor már máshol jár a csillagunk, látni még, ahogy a kassai vendég hevesen magyaráz a budapesti szociológusnak, vagy két kolozsvári szakértő az RMDSZ helyzetét vitatja a menedékház ajtajánál, nem kevés álmossággal a szemében. Érdekes megfigyelni néhány, a táborlakókra jellemző tulajdonságot: tudománytalan megfigyeléseim eredménye, hogy a Szelterszen összegyűlt kisgyerekes családok száma megduplázódott tavaly óta, a férfiak többsége arcszőrzettel bír, a hölgyek száz százaléka csinos. Míg a kicsik a fűben játszanak, vagy a felnőttek közt szaladgálnak egy-egy nagy legódarabkával, Salat Levente, a BBTE politikatudományi karának dékánhelyettese számol be az autonómiát illető új gondolatairól. Mindenekelőtt azt vázolja fel, hogy a tizenhat autonómiatervezet, ami mostanáig elkészült, kontraproduktív, és könnyű helyzetbe hozta a román felet. Az egymással rivalizáló koncepciókat nem tudták jól eladni, de maguk a tervezetek is csapnivalók voltak, a románok ügyével nem foglalkoztak, a többségi társadalom részéről pedig mindössze egy esetben hívtak szakértőt. A helyzet mégsem olyan rossz, mint amennyire annak tűnik: az erdélyi magyarság esetében az autonómia bizonyos feltételei adottak, így például az önálló iskolarendszer, vagy az egyházak léte. Míg korábban úgy gondolta, hogy a politikai szereplők egy minimumban való megállapodása nélkül nem léphetünk előre az autonómia kérdésében, a szelterszi tábor előtt egy héttel Salat ennek ellenkezőjére is esélyt kezdett látni. Ma úgy gondolja, a küzdelem folyatásának négy, egymást kiegészítő eleme van. Az első a román féllel való kommunikáció a közvélemény és a politikum megcélzásával, amely során az autonómia jogosultságát és indokoltságát vehetjük célba, az intézményes alakzatok kérdésének elodázásával. A másik fontos elem, hogy ma az autonómia intézményeit nem volna képes működtetni a magyarság, a következő fontos szempont, hogy megfelelőképpen mozgósítsunk, a negyedik pedig a nemzetközi fórumokon való szerepeltetés. Salat egy munkamegosztást dolgozott ki, amelyben az RMDSZ a román politikummal kommunikálna, az EMNT és az EMNP a magyarság teljesítőképességének javításában vállalhatna szerepet, míg az SZNT mozgósíthatna. A nemzetközi fórumokkal kapcsolatban, az utóbbi idők pozitív fejleményeit tekintetbe véve ismét az RMDSZ jeleskedhetne. Párbeszéd az állatkertről Esténként, amikor a táborlakók leváltják a rövidnadrágokat, és pulóvert húznak, a tábortűz viszont csak az éjszakai beszélgetésekre van tervezve, az előadások a Szent Gellért Alapítvány menedékházában folytatódnak. Itt zajlik a György Péter Állatkert Kolozsváron – képzelt Erdély című új könyvével kapcsolatos vita is, Szerbhorváth György, Nóvé Béla és Bárdi Nándor részvételével. Nóvé fontos műről beszél, amely a fantomizált Erdély- és Székelyföld-képet, a trianoni traumát igyekszik tisztázni, meglehetősen bőkezűen élve az intertextualitásokkal. Maga a cím is irodalmi utalás, Bodor Ádám egykori csínytevését idézi fel, aki név nélkül, naiv olvasóként levelet írt az Utunk folyóiratba, arról érdeklődve, miért nincs állatkert a kincses városban? Ha egy mondatban összegezhetnénk a könyvet, akkor azt mondhatnánk, ez egy nemzetegyesítés állapotáról szól, arról, hogy miért nem sikerült megvalósítani az alkotmányos patriotizmust, és mi van a jelenlévő etnikai nacionalizmussal, – fogalmaz Bárdi, aki szerint a felvázolt témákban tévelyeg az író. Szerinte azért kell elolvasni Erdélyben ezt a könyvet, hogy a Magyarországon zajló zavart, a kettős állampolgársággal kapcsolatos elképzeléseket jobban megértsük, hiszen az utóbbi nem a külhoniakról, hanem a magyar politikai közösség traumatikus kínlódásáról. Egy kalandos életmozi Hogy Korunk-szerkesztőből miként lesz bostoni szoftverfejlesztő, majd információs szakkönyvtár-tervező Szaúd-Arábiában, hogyan kerül az első tíz ember közé, aki a mai böngészők ősét első ízben próbálhatja ki, arról maga az illetékes beszél egy este: Aradi József. Az őszes férfi ritka jelenségnek számít azelőtt is, hogy a felsoroltakat megtudnánk róla. Okostelefonját és annak töltőjét soha nem teszi le, a forróbb órákban igénybe vesz egy asztalt, és ott a laptopja képernyőjébe merülve ül. Egyik este aztán kiderül, olyan életúttal bír, amiből remek kalandfilmet forgathatna egy ügyes rendező. Bárdi Nándor előzetes ismertetőjében úgy fogalmaz, az erdélyi magyar társadalomtudomány Aradi köpönyegéből bújt elő, riportjai, szociográfiái megerősítik ezt a mondatot, és a tény, hogy 1972 és 1982 között a Korunkszerkesztőségében dolgozott, az Echinoxban, azIgazságban, a Tettben publikált. 1983-ban intett búcsút az országnak, hogy aztán szoftvertervezőként folytassa pályáját, internetes adatbázis-kezelők kiépítésével, intelligens szövegfelismerő rendszerek fejlesztésével. A maga életmozijában mindig fontos szerepet játszottak a beszédhelyzetek, – veszi át a szót Aradi. Mindig próbálta befolyásolni az emberek életpályáját, függetlenül attól, hogy ki milyen problémával kereste meg. Tanácsokat soha nem adott, csak rákérdezett, olvasták-e ezt vagy azt az írást, ami segíthet nekik. Hogy az ember évtizedekkel később milyen megítélés alá esik, az utólag konstruált legendákon múlik már, így például létezik olyan visszaemlékezés, amely szerint a társadalomnéprajzi kör Aradi nélkül talán meg sem született volna. Ő viszont emlékszik rá biztosan, hogy más ötlete volt a társaság alapítása, szervezőként sem vett benne részt. Aradi életében fontos volt a köztesség is, sváb, német, székely, szász származású, magyarul beszélő felmenőkkel bír, így az a kérdés számára, hogy ő micsoda, tudatosította benne hibrid mivoltát. Tánczos Vilmos lelkes beszédet tart arról, hogy diákként milyen kapcsolatot ápolhatott az est meghívottjával, visszaemlékezik a Korunk szerkesztőségében álló asztalra, amely körül mindig vendégek tolakodtak, és arra, hogy valóban, ha kérdés merült fel valaki részéről, Aradi mindig tudta, kinek milyen olvasmányt kell a kezébe nyomnia. Sátorbontás Az idei tábor vasárnap déli kiértékelésekor még szóba kerülnek az elhangzott előadások és viták, az élesebb vélemények, a hosszú beszédek miatti csúszások. A tányérokat számláló házigazda jóvoltából kiderül, a tavalyinál több vendég tartózkodott a táborban, közel nyolcvan fő egy forgalmasabb napon, a cél persze sem a múltban, sem a jövőben nem a mennyiség növelése, hanem, a minőségé. Kustán Magyari Attila Erdélyi Riport (Nagyvárad) 2013. szeptember 4.Unió Moldovával?Alig több, mint egy hónap leforgása alatt Traian Băsescu államfő és Victor Ponta is levizitelt Moldova Köztársaságban. Az államfői látogatás volt – természetesen – a visszhangosabb, miután az ország elnöke kilátásba helyezte, hogy megszerzi a moldvai állampolgárságot is. Hogy mi szüksége lenne rá, azt nem tudom, mert ugyancsak ő azt nyilatkozta, hogy a két ország egyesülésére – az Európai Unió keretei között – hamarabb sor fog kerülni, mint gondolnánk. Az államfő értelmezésében az egyesülés egyetlen feltétele az, hogy a moldovai lakosság kérje azt. Az elnök stratégiai értékű megnyilatkozásával összhangban – ám annál, ha lehet, még egyértelműbben – beszélt az egyesülés megvalósíthatóságáról az egyik román napilapnak adott interjújában Stoica Cristinel Popa politológus, több külföldi egyetem ösztöndíjasa, aki a hazai közönség számára majdhogynem ismeretlen. A szakértő szerint Románia és Moldova Köztársaság egyesülésének a német modellt követve kellene megtörténnie, szerinte meg is fog történni, s ezt az ő generációja hajtja majd végre (az atyafit a fényképe alapján, olyan harmincasnak nézem, ami azt jelentheti, hogy az elkövetkezendő húsz-harminc évben valósulna meg az unió – ez egybecseng azzal, amit ugyancsak Traian Băsescu mondott három évvel ezelőtt, miszerint huszonöt év alatt egyesül a két ország (bár nem tudjuk, hogy ez sokkal hamarabb van-e annál, mint amennyinek gondoljuk). Popa fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy Románia az egyesülés után is nemzetállam marad. Az első észrevételem Románia és Moldova egyesülésének megvalósíthatóságára vonatkozik, illetve arra, hogy az NSZK és az NDK egyesülésének modellje követhető-e Románia és Moldova vonatkozásában. E tekintetben sokkal szkeptikusabb vagyok, mint hivatkozott forrásaim. Mindenekelőtt azért, mert – bár a második világháborút követően kialakult határok megváltoztathatóságára több példa is volt Európában (Németországon kívül gondoljunk csak Csehszlovákia vagy a volt Jugoszlávia esetére) – Moldova Köztársaságot Oroszország a saját befolyási övezetének tekinti. Mint ismeretes, 1991-ben – amidőn a Szovjetunió épp szétesett, és Moszkva a jelenleginél gyöngébb volt – már történt egy kísérlet Moldova Romániával való egyesítésére, ami polgárháborúhoz és a Dnyeszteren túli terület de facto elszakadásához vezetett a szomszédos államban. Másfelől Románia – különösen a Nabucco gázvezeték tervének bedőlése után – rá van utalva az orosz energiahordozókra, mindenekelőtt a földgázra. Ami pedig a német modellt illeti, az már csak azért sem járható út, mert Románia nem rendelkezik sem olyan gazdasági, sem politikai potenciállal, mint Németország. A második észrevételem: a valódi kérdés nem ez! Tegyük fel, hogy én tudom rosszul, az egyesülés kivitelezhető (hamarabb, mint ahogyan nem gondolnám), és ezt az Európai Unió és Oroszország is készséggel elfogadná, sőt üdvözölné. Ez azonban annak a bizonysága lenne, hogy mindaz, amit kiművelt emberfők itt több mint húsz éve üzengetnek, nevezetesen, hogy a történelmi sérelmekre nem a határok megváltoztatása, hanem azok légiesülése a helyes válasz, s hogy majdan úgyis egyek leszünk az Európai Unióban – egy nagy humbug. Az egyesülés a XIX. századi nacionalista, etnicista nemzetállami megoldás prioritását szentesítené a XX. század végének globalista, internacionalista megoldásával szemben. Ez egyben azt is jelentené, hogy nemcsak Bukarest, de Brüsszel értelmezésében is megváltozott az az elvi referencia, amelyet mindeddig hirdettek. A történelmi igazság (valós vagy vélt) helyreállításának igénye felülírja a kialakult status quo elfogadását és egy közös értékrend alapján olyan nemzetközi szabványok kialakítását, amelyek garantálnák a nemzeti és nemzetiségi jogok betartását. Egy ilyen unió ugyanakkor, ha nem is legitimálná, de mindenképpen erősítené azokat a törekvéseket, amelyek a kisebbségi kérdés megoldásának útját is a határok megváltoztatásában keresik. Székely Ervin Maszol.ro 2013. szeptember 4.BAYER, HA ODABASZTőkéséknek ugrott Bayer. Feszültté válik a Fidesz-EMNP viszony? Kérdés, hogy a fideszes publicista-botrányhős magánakciózik, vagy pedig az Orbán-közeli körök nemhivatalos álláspontját tolmácsolja. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének simára csiszolt nyilvánosságában nehezen értelmezhető polémia vette kezdetét az utóbbi hetekben. A témában megjelent, helyenként bennfentes utalásokat is tartalmazó szövegek arra utalnak, hogy a Fidesz és a Tőkés László-vezette politikai erők közötti viszony nem egészen felhőtlen. Az első, polémiát kiváltó szöveget a Fidesz-alapító, Kövér László-közeli publicista, Bayer Zsolt jegyezte augusztus 13-án. A Magyar Hírlapban megjelent, „Erő a motorban” című véleményanyag Tőkés László és Vona Gábor legutóbbi kijelentéseivel foglalkozik, melyek kiverték a biztosítékot a bukaresti politikai elitben, és melyek szokatlanul heves magyarellenes kijelentésekre késztették Traian Băsescut. A Bayer-szöveg két olyan kijelentést tartalmaz, amelyek válaszra késztették Tőkéséket. Az egyik, hogy a Tusványos és az EMI tábor „közötti kontinuitást legfeljebb a már minden segget megjárt Toró T. Tibor személye jelentheti”, a másik pedig, hogy Tőkés protektorátusra vonatkozó tusnádfürdői kijelentését „szerencsétlennek” nevezi. A cikkre Tőkés László röviden válaszolt augusztus 30.-án közölt levelében, elégtételt kérve a Toró T. Tibort ért „minősíthetetlen minősítésért”, hozzátéve, hogy tusnádfürdői nyilatkozata „egyáltalán nem «szerencsétlen», hanem tudatos és helytálló volt”. Ugyanaznap Borbély Zsolt Attilának, az EMNP elnökségi tagjának is publikálták egy szövegét a Magyar Hírlapban, melyben Bayer említett írásának lényegével egyetért, azonban hangsúlyozza, Vona Gábor Borzonton tett kijelentése „minden, csak nem hülyeség”. Az írás szerint „az sem kifogásolható, hogy értékelveink vállalását akkor sem mellőzhetjük, ha ez konfliktusokkal jár akár belpolitikai, akár külpolitikai síkon. A «konfliktus» háborús konfliktusként való értelmezése a román sajtó műve volt, ez sem róható fel Vonának” – írja. Ami Tőkés kijelentését illeti, „nem az utólagos román reakció fényében kell egy magyar politikus kijelentéseit megítélni, azok ugyanis merőben taktikai jellegűek”, írja, majd emlékeztet arra, hogy Tőkés „az az ember, akinek soha nincs jelen időben igaza, hanem mindig csak «igaza volt».” Borbély Zsolt Attila külön kitér Toróra is, akiről így ír: „a Fennvaló nem mindenkinek adja meg, hogy családi szocializációból és az életút szerencsés alakulásából kifolyólag felnőttkori önmagára eszmélésétől akár életének végéig ugyanazon eszmék mozgassák, ugyanazon értékelvek vezéreljék. Toró T. Tibor e szerencsések egyike – hadd ne mondjam, kivel ellentétben. Neki nincsenek anyagi botrányai, ma is ugyanabban a tömbházlakásban él, mint a rendszerváltás idején, politikai pályáján pedig nincs semmiféle törés. (…) Toró T. Tibor az önzetlen, ügyszolgáló, belülről mozgatott, programorientált politikus mintapéldája.” Bayer azonban egy, még tőle is szokatlanul kemény hangú szöveggel reagált a lap hétfői számában: „2009-es pálfordulásotok óta bántani nem akartalak benneteket, ezért inkább nem írtam rólatok semmit. (…) A magyar kormány elleni fellépésében, a gyűlöletkeltésben és alpári demagógiában a Jobbik versenyt fut a magyarországi balliberális bandával. Ennek ellenére az Erdélyi Magyar Néppárt vezető tisztségviselői szószéket biztosítanak a Jobbiknak az EMI-táborban. Lelkük rajta. Ám legutóbb az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor arról beszélt, hogy a Jobbik visszahozta a tiszta beszédet a magyar politikába. Elgondolkodtató. Különösen annak tükrében, hogy ezt megelőzően alig egy héttel Toró T. Tibor még Orbán Viktor mellett ült Tusnádon, a pulpituson, és úgy húzódott Orbán mellé, nehogy valahogy le találjon maradni egyetlen fényképről is. Akkor most hol a tiszta beszéd, Uraim?” Bayer szerint „lehet, hogy (…) Tibor rendes tömbházlakó, csak ahhoz, hogy jó politikus is legyen, kellene még néhány erény.” A publicista szemére hányja Tőkésnek, hogy 2009-ben RMDSZ-listán indult az EP-választásokon: „képzeld el, László, mi lett volna, ha Márton Áron vagy Mindszenty József «plurális egységre» lépett volna Ceausescuval vagy Rákosival, vagy mi lett volna, ha 2008-ban például Orbán Viktor «nemzeti összefogásra» lépett volna Gyurcsánnyal.” Szóvá teszi a székelyföldi törpe vízerőműveket valamint a szejkefürdői biomassza-erőművet, amelyek nem jöhettek volna létre EMNP-s hátszél nélkül, majd rátér Tőkés tusnádfürdői nyilatkozatára. „Ami pedig a védhatalom tusnádfürdői emlegetését illeti, kedves László, az bizony öncélú felelőtlenség volt a részedről. Én eddig azt hittem, a barátja akarsz lenni Orbán Viktornak, és nem az ellensége. Te politikus vagy, pontosan tudod, milyen erők részéről milyen vesszőfutásnak van kitéve Magyarország, milyen célkereszteket rajzoltak már Orbán Viktor szívére és homlokára. Alig várják az ürügyet, hogy elmondhassák Orbán Viktorról, ő «a térség stabilitásának egyes számú veszélyeztetője», hogy «szélsőséges nacionalista, pánhungarista» stb. Erre Te Tusnádfürdőn – kilenc hónappal a magyarországi választások előtt – kedélyesen hozzá fordulsz, és mintha egy pohár pálinkát kérnél, úgy kérsz tőle védhatalmat.” Majd hozzáteszi: „de értsétek meg, hogy kezdődik a kampány, kezdődik a harc, kezdődik az eddig talán soha nem látott aljasságok sorozata. Hát akkor legalább mi beszéljünk egyenesen és tisztán, egymás szemébe nézve, és ne tegyünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.” Bayernek először Demeter Szilárd, Tőkés irodavezetője válaszolt a Mandineren. A Bayer Zsolt meg nem írt levele Jenőhöz című, Bayer stílusában megírt pamflet így ér véget: „Mindenesetre én csinálom neked a helyet, Jenő. Ütöm-vágom Torót és Tőkést. Mondatokat emelek ki, szájam íze szerint forgatom, értelmezem át. Saját bőrömön tanultam meg, hogy ez milyen hatásos fegyver. Mert a végén csak egy erdélyi maradhat talpon a Kárpát-medencében. És az te vagy, Jenő. Majd kihalászod magad. Ahogyan egész életedben tetted a zordon Kárpátok alatt, egymagadban küzdöttél magadért. Én mindig ott fogok állni mögötted. Meg a közös barátunk is, a kabinetfőnök.” Borbély Zsolt Attila is válaszolt, mely választ a Magyar Hírlap nem közölte, így szövegét a Facebookon tette közzé. „Tételesen hamis állítás, hogy a Jobbik tagja volnék. A kétezres évek közepén több évig vezettem a szervezet nemzetpolitikai kabinetjét és a 2009-es választásokon Vona Gábor kérésére elvállaltam a pártfüggetlen erdélyi közszereplőként a párt Európai Parlamenti listáján egy nem befutó helyet. Megjegyzem, 2010 előtt még nem kezdődött el a ma is zajló totális háború a két nemzeti párt között.” Ezután a politikus hosszasan magyarázza az RMDSZ és az EMNP, valamint a Jobbik és a Fidesz közötti viszonyt, kitér a 2004-es népszavazásra, valamint ismét védelmébe veszi Tőkés tusnádfürdői kijelentését. 2013. szeptember 5.VisszalépésBár elutasította, egy fokkal jobbnak minősítette a magyar sajtó egy része a kormánykoalíció legújabb régiósítási javaslatát, melyben a két székely – Hargita és Kovászna – és a harmadik, vegyes(ebb) Maros megye Brassóval lenne összezárva. A mai hatmegyés Középrégió valóban előnytelenebb arányokat jelent a magyarságra nézve – de az új változat sem sokkal jobb egyenjogúsításunk perspektívájában, különösen ha közigazgatási egységgé avatják. Mi több, nem is szolgálhat más célt, mint az esélyegyenlőtlenség fenntartását, az asszimilációs nyomás felszámolására pedig semmiképpen sem alkalmas. A 2011-es népszámlálás adataiból következően a most javasolt változatban a négy megyéből álló régió népessége kb. 1,62 millió lakosból állana, ebből Kovásza megye 150 ezer, Hargita megye 257 ezer és Maros megye 201 ezer magyarja a Brassó megyei magyarsággal együtt nagyjából 648 ezer lélekszámú közösséget számlálna – melynek a javaslat végtelen nagylelkűsége folytán 814 ezer többségi lakossal kellene egy régióban élnie. Aki a román demokrácia mai mechanizmusait ismeri, az előtt nyilvánvaló: ilyen arányszámok mellett még a kérdések érdemi felvetéséről sem lehet szó, nemhogy a nemzeti egyenjogúság állapotának meghonosításáról vagy a mai diszkriminatív helyzet gyakorlati revideálásáról. Magyarán, a javaslat nem szolgálhat más célt, mint a mai, cseppet sem kielégítő helyzet befagyasztását, minden székely önigazgatási törekvés kisiklatását. Eme összetétel legfeljebb a nemzeti konfliktusok kiélezésére alkalmas, semmiképp sem feloldásukra vagy a demokrácia továbbfejlesztésére találták ki. Kiszolgálná ugyanakkor a román nemzetállami törekvést, mely ama területi-közigazgatási egységek felszámolását tűzte ki célul, melyeken a kisebbségi népcsoportok helyileg többséget képeznek. Mi több, a tömbterületek felszámolása dolgában a mai megyerendszerhez képest az új javaslat nem kevésbé jelent visszalépést, mint a korábbi. A román polgári demokrácia tehát ismételten alulmúlta önmagát a diktatúra elitjéhez képest is. És akkor a demográfiaihoz hasonló gazdasági hátrányokról még nem is szóltunk. Az egyértelműen román Brassó és a már román többségű Marosvásárhely elszippantaná a fejlesztési alapok oroszlánrészét. Mindez gazdaságilag a déli nagyvároshoz láncolná azokat a székely területeket, melyek annak gazdasági túlerejét amúgy is megszenvedik a dolgok mai rendje folytán, de melyet ellensúlyozni sem tudnának, ha a javaslatból valóság lesz. A régió vezető elitjének várható összetétele, a székelység mesterséges kisebbségbe szorítása folytán a megfelelő politikai légkör is meghiúsulna, mely a kollektív önrendelkezés gyakorlati érvényesülése irányába szabad vagy szabadabb utat adna a székely népépítésnek és érdekérvényesítésnek. A javaslat hát e tekintetben szintén egyértelmű visszalépéshez vezetne a mai állapotokhoz képest is. B. Kovács András Háromszék Erdély.ma 2013. szeptember 5.EMNT: A népszavazás szóljon az autonómiárólBár nem érte váratlanul, meglepődve vette tudomásul az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), hogy az RMDSZ lemondott a szeptemberi tüntetés megszervezéséről – nyilatkozta Sánta Imre, a szervezet sepsiszéki elnöke. Kiemelte: a lépés megerősítette korábbi feltételezésüket, hogy a legnagyobb erdélyi magyar párt vezetői valójában nem is gondolták igazán komolyan a régióátszervezés ellen meghirdetett, jelentős tömegeket megmozgató tiltakozás összehívását. Az EMNT sepsiszéki elnöke szerint az RMDSZ „maszatol” a népszavazás-kezdeményezéssel, hiszen fölösleges Kovászna, Hargita és Maros megye egységéről beszélni, sokkal hasznosabb lenne Székelyföld autonómiájáról referendumot kezdeményezni. Emlékeztetett: néhány éve, amikor a Székely Nemzeti Tanács kereste fel a megyei és helyi önkormányzatokat, hogy írjanak ki népszavazást Székelyföld autonómiájáról, az RMDSZ-es vezetők nem vették komolyan kezdeményezésüket, és arra hivatkozva, hogy az érvényes törvény csak országos referendum kiírását teszi lehetővé, nem álltak melléjük. Akkor azt ígérték, közbenjárnak, hogy módosítsák a referendumtörvényt, ám azóta sem történt ez ügyben semmi, „újra nem váltották be az ígéretüket” – elevenítette fel Sánta Imre, aki éppen ezért álságosnak nevezte a mostani kezdeményezést. „Neptun szelleme kísért, ugyanaz az irányvonal a meghatározó most is, anyagi érvényesülésért és más apró előnyökért meg akarják fosztani az erdélyi magyarságot, s ezen belül a székelységet a jövőjétől” – vélekedett az EMNT sepsiszéki elnöke. Véleménye szerint sokkal radikálisabban, sokkal konkrétabban megfogalmazott kérdésekkel kellene nekiindulni a népszavazásnak, amely nem szólhat másról, csak Székelyföld autonómiájáról. „Magyarul arról, akarjuk-e azt, hogy Székelyföld egységes, önálló, autonóm régióvá váljon” – fogalmazott. Farkas Réka Háromszék Erdély.ma 2013. szeptember 5.Könnygázt vetettek be magyar szurkolók ellen BukarestbenTöbbször is összecsaptak a magyar drukkerek és a román csendőrök Bukarestben. Kora délután az óvárosban alakult ki összetűzés, délután pedig az Északi pályaudvaron, ahová a magyar szurkolók különvonata érkezett. Az itt összegyűlt kíváncsiskodó románok gyalázkodó, „bozgori", azaz hazátlan skandálással fogadták a magyarokat. A csendőrök végül könnygázzal és gumibotokkal tettek rendet. Füstbe burkolva, petárdahanggal érkezett meg a magyar szurkolói vonat a bukaresti Északi pályaudvarra. A szeptember 6-i, pénteki román-magyar világbajnoki selejtezőmérkőzésre 1800 magyarországi és székelyföldi futballszurkolót több száz rendőr és csendőr várta. A különvonatot magyarokat gyalázó, a hazátlant jelentő"bozgori” szót skandálva fogadták a pályaudvaron összegyűlt román kíváncsiskodók, amire a magyarok közül többen a helyi szurkolók szidalmazásával és sörösüvegek dobálásával válaszoltak. A pillanatokon belül kialakult dulakodás során a magyar szurkolók ellen gumibotokat és könnygázt vetett be a csendőrség, majd beterelte őket az odakészített buszokba. Délután pedig román szurkolók kisebb csoportja a Maros megyei Százkézd környékén törte be egy magyar rendszámú mikrobusz szélvédőjét a Segesvár-Brassó országúton. Ellenük rongálás miatt tettek feljelentést a segesvári rendőrségen. A bukaresti csendőrség szóvivője, Georgian Enache, azt mondta, felkészültek a helyzet kezelésére. „Nem fogjuk megnövelni a rendfenntartók számát, az utcákon levő csendőrök és rendőrök száma bőven elegendő ahhoz, hogy rendet tartsanak és közbelépjenek ott, ahol kell” – mondta a csendőrök szóvivője. Kora délután az óvárosban is összetűzés alakult ki a csendőrök és magyarok között. Hosszabb dulakodás után a rendfenntartók itt is könnygázt dobtak a szurkolók közé. Végül külön buszokba terelték a magyar drukkereket és a belvárosból a meccs helyszínére vitték őket. A Duna TV Bukarestben tartózkodó tudósítója, Baranyi László azt mondta, egyelőre nem lehet tudni, pontosan hány magyar szurkolót állítottak elő a csendőrség, arról mindenesetre biztosították a közvéleményt, hogy ezek a személyek már nem lesznek ott a meccsen, a többiek viszont nyugodtan mehetnek szurkolni. A riporter szerint Bukarestben feszült a helyzet, a hatóság nagy erőkkel várta a magyar szurkolókat, és valószínű, a feszült hangulatban egy apró szikra is elég volt dulakodás kialakulásához. A magyar drukkerek ellen két esetben is könnygázt vetettek be, először Bukarest történelmi városközpontjában a déli órákban, később pedig az Északi pályaudvarra beérkező különvonatnál. A csendőrök aztán mindkét esetben az előkészített buszokba tuszkolták a magya szurkolókat, többeket közülük előállítottak – mondta Baranyi László tudósító. Az egyik budapesti drukker a Duna TV hírműsorában azt mondta, kulturáltan fognak szurkolni. „ (…) a románok részéről nem tudom, mire várhatunk. Úgy tudjuk, hogy nagyjából teltház lesz, mert megkapják a jegyeket, amiket nem vásároltak meg a magyarok. Hát majd meglátjuk este, hogy milyen lesz a hangulat." A magyar Külügyminisztérium elvárja minden Romániában tartózkodó magyar futballszurkolótól, hogy sportszerűen buzdítsa a magyar válogatottat és tartsa be Románia törvényeit – áll a külügyi tárca közleményében. A Külügyminisztérium a dokumentumban hozzátette, elvárják a Magyar Labdarúgó Szövetségtől is, hogy kísérje és védje meg a magyar szurkolókat, illetve azonosítsa azokat, akik rendbontást vagy törvénytelenséget követnek el. A Külügyminisztérium közleménye úgy fogalmaz, a román hatóságoktól pedig azt várja el, hogy törvényesen és csak azokkal szemben járjanak el, akik valóban kihágást követnek el. „Elvárjuk, hogy tartózkodjanak bármiféle nemzetiségi megkülönböztetéstől” – tartalmazza a külügyi tárca közleménye. Erdély.ma 2013. szeptember 5.Mégsem fogadta el Bukarest a Verespatak-tervezetet?Megkérdőjeleződött, hogy a román kormány elfogadta-e a verespataki ciános bányaprojektről szóló törvénytervezetet, miután Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes csütörtökön cáfolta a dokumentum elfogadását, román sajtóértesülések szerint pedig az igazságügyi minisztérium augusztus közepén ellenezte, hogy törvényt hozzanak a beruházóval kötendő egyedi megállapodásról. Az augusztus 27-i – az MTI-hez is eljuttatott – kormányközlemény úgy fogalmazott, hogy a kabinet törvénytervezetet fogadott el az erdélyi Verespatak térségében megvalósítandó arany- és ezüstérc-kitermeléssel kapcsolatos intézkedésekről. Csütörtökön viszont Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes az Agerpres hírügynökségnek kijelentette: a kormány „nem fogadta el, vagy utasította el" a tervezetet, hanem a vitát és a döntést a parlamentre bízta. „Úgy vélem, Victor Ponta kormányfő a legbölcsebb döntést hozta az ügyben, mégpedig azt, hogy a végső vitát civilizált keretek közt az ország legnagyobb legitimitású fóruma, Románia parlamentje bonyolítsa le (...) A verespataki döntéshez kevés egy miniszter, egy miniszterelnök, vagy akár maga a kormány" – magyarázta Dragnea. A Revista 22 hetilap internetes oldalán szerdán egy, a román igazságügyi minisztériumnak tulajdonított, augusztus 13-án keltezett véleményezést közölt, amely rámutat, hogy a Verespatak-törvény tervezete több ponton alkotmányellenes. A dokumentum szerint Dan Sova nagyberuházásokért és külföldi befektetésekért felelős tárca nélküli miniszter hivatala egy egyedi megállapodást próbál törvényben szabályozni, holott az alkotmány szerint a törvényeknek általános hatályuk kell legyen. A román igazságügyi tárca a Revista 22 által idézett véleményezésében még egy sor hivatal jóváhagyását kérte a tervezetre, amelyet módosításra visszaküldött az azt kezdeményező tárca nélküli miniszternek. A kormány két héttel később közölte, hogy elfogadott egy törvénytervezetet Verespatak ügyében, de a Revista 22 cikkéből nem derült ki, hogy ez azonos-e az igazságügyi minisztérium által augusztus 13-án kifogásolt tervezettel. Bukarestben vasárnap óta minden este több ezren tiltakoztak a város központjában a verespataki ciános bányászat és a kormány ezzel kapcsolatos tervezete ellen. Közben a kétharmados többséggel kormányzó Szociáldemokrata Szövetség (USL) egyes vezető politikusai – köztük Victor Ponta miniszterelnök is – bejelentették, hogy a bányanyitás ellen szavaznak, ha majd a román parlament dönteni fog a törvénytervezetről. A kanadai többségi tulajdonban lévő Rosia Montana Gold Corporation 15 éve vár hatósági engedélyre, hogy Verespatakon megnyithassa Európa legnagyobb külszíni aranybányáját, ahol ciántechnológiás eljárással 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akar kitermelni. MTI Erdély.ma 2013. szeptember 5.Tüntetéseket világszerteA Székely Nemzeti Tanács (SZNT) arra kéri a világ magyar közösségeit, hogy szervezzenek tüntetéseket október 27-én A Székelyek Nagy Menetelése alkalmából. Izsák Balázs, a szervezet elnöke emlékeztetett, idén márciusban, a székely szabadság napján sikeres tüntetések zajlottak az Európai Unió és Észak-Amerika nagyvárosaiban. „A világ csak akkor fog felfigyelni arra, hogy Románia nemzetközi kötelezettségeinek megszegésére készül, ha az Európai Unió, Amerika és a nagyvilág más helyszínein erre folyamatosan figyelmeztetik a közvéleményt, és különböző nyelveken hirdetik a Romániában másodrendű polgárokként kezelt magyarok igazát” – olvasható az SZNT elnökének felhívásában. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. szeptember 5.HírsalátaA RENDET ÖSSZEHÍVTÁK, DÖNTÉSÜK NEM KÉRDÉSES. Összehívták szeptember 19-re a Románia Csillaga Érdemrend közgyűlését, miután a rend hét tagja azt kérte, hogy vonják vissza a kitüntetést Tőkés László Európai Parlamenti képviselőtől – jelentette be kedden Traian Băsescu államfő. Tőkés Lászlót azzal vádolják, hogy megkérdőjelezte Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam jellegét, amikor azt javasolta: Magyarország vállaljon védhatalmi szerepet Erdély érdekében, ahogy Ausztria tette Dél-Tirol esetében. Az eljárást Victor Ponta kezdeményezte, s vágyát Corina Creţu európai parlamenti képviselő, a rend egyik tagja igyekszik teljesíteni. Tőkés László 2009-ben, a temesvári népfelkelés kitörésének huszadik évfordulóján kapta meg a Románia Csillaga Érdemrend lovagkeresztjét a rendszerváltozás elindításában játszott történelmi szerepéért. (Cotidianul) BĂSESCU HIÁBA KÉRI, NEM VÁLTOZTATNAK A NÉPSZAVAZÁSI TÖRVÉNYEN. A szenátus kedden 94 szavazattal 30 ellenében, egy tartózkodás mellett utasította el Traian Băsescu kérését. Az államfő július 11-én küldte vissza megfontolásra a parlamentnek a népszavazási törvényt, mert szerinte az érvényességi küszöb leszállítása a jelenlegi ötvenről harminc százalékra nem biztosít elegendő képviseletet a népakarat tükrözéséhez. A kormánykoalíció szerint, ha a szavazásra jogosultak 30 százaléka elmegy voksolni, ez elégséges a referendum érvényességéhez. (Ziare.com) MÁSKÉPP A SZÉKELYFÖLDRŐL. Az Evenimentul zilei újságírói a lap tegnapi számában A Székelyföld, ahogyan soha nem láthatod a tévében címmel fényképes riportot közölnek Maros és Hargita megyéről, s meglepett őszinteséggel számolnak be arról, milyen tiszták és rendezettek a régió városai, falvai, mily kedvesek és vendégszeretők kereskedői, s újólag igyekeznek eloszlatni azt a tévhitet, hogy aki románul kér kenyeret, azt nem szolgálják ki. Sajnos, ezek a kedves emberek nem jelennek meg a román televízió képernyőjén, rendezett városaikat sem mutogatják, holott azok modellértékűek lehetnének Dél- és Kelet-Románia számára. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. szeptember 5.Brüsszel lépjen végre Verespatak ügyében!Felszólítást intéztek az EB-hez magyar néppárti EP-képviselők Bánki Erik, Tőkés László és Sógor Csaba magyar néppárti európai parlamenti képviselők levélben fordultak Janez Potocnik környezetvédelemért felelős uniós biztoshoz, amelyben a cianidos bányászat uniós betiltását és a biztos határozott fellépését sürgették a verespataki aranybánya megnyitásáról szóló román törvénytervezet kapcsán – derül ki az EP-képviselők tegnapi közleményéből. Victor Ponta miniszterelnök a tegnapi kormányülés előtt közölte: különbizottság alakul a parlamentben Verespatak-ügyben. A néppárti politikusok a biztoshoz címzett kemény hangvételű levelükben emlékeztettek: Áder János és Tőkés László indítványára az Európai Parlament 2010. május 5-i határozatában elsöprő többséggel szólította fel az Európai Bizottságot (EB) arra, hogy kezdeményezze a cianidos bányászati technológiák teljes körű tilalmát az Európai Unióban. A levélírók egyben mély csalódottságuknak adtak hangot, amiért a bizottság a mai napig nem tett semmit azért, hogy a határozatnak érvényt szerezzen, s ennek okairól tájékoztatást kértek Janez Potocniktól. A levél emellett felidézi a parlamenti határozat azon felhívását is, miszerint a tagállamok a tilalom életbe lépéséig ne támogassanak olyan projekteket, amelyek a környezet és emberi egészség szempontjából rendkívül kockázatos cianidos technológiát alkalmazzák. A képviselők ennek kapcsán felhívták a biztos figyelmét a román kormány múlt héten elfogadott törvénytervezetére, amelynek értelmében a parlament elé kerül a verespataki kitermelés megindításának kérdése. A magyar néppárti képviselők a levélben kifejezték súlyos aggodalmukat az esetleges bányanyitás és annak súlyos környezeti kockázatai miatt. A törvény elfogadásával és az engedélyezés felgyorsításával ugyanis valósággá válhat egy, a tiszai ciánszennyezésnél is nagyobb méretű természeti katasztrófa veszélye, amelynek során 250 millió tonna mérgező cianidos zagy zúdulhatna a térség országaiban élőkre és a közép-európai vízgyűjtő medencére. Az EP-képviselők ezért arra szólítják fel az uniós biztost, minden befolyását latba vetve határozottan lépjen fel, és gyakoroljon nyomást, hogy Románia betartsa az Európai Parlament határozatában foglaltakat, és ne adjon zöld lámpát a verespataki beruházásnak. Boc: vonják vissza a törvénytervezetet A verespataki bányaberuházásra vonatkozó törvénytervezet visszavonását kéri Emil Boc, amelyet a Ponta-kormány múlt héten terjesztett a parlament elé elfogadás végett. Kolozsvár polgármestere szerint a jogszabály alkotmányellenes, mégpedig azért, mert egy magánvállalkozás tervét nyilvánították közhasznúnak, a törvény hatálya alá pedig csak az állami, illetve az önkormányzati intézmények tartoznak. Példaként a Rompetrol esetét hozza fel, az Alkotmánybíróság a verespatakihoz hasonló törvénytervezetet annak idején negatívan véleményezte. Mindaddig, amíg a tervezetet nem tűzték a parlamentben napirendre, a kezdeményező visszavonhatja azt – magyarázta az alkotmányjogász-polgármester. Boc a szerda délelőtt megtartott sajtóértekezleten kérdésre válaszolva elmondta: egyetért a népszavazás ötletével, egy demokráciában a minél szélesebb körű konzultáció a természetes. Bár a polgármester nem vett részt sem a vasárnapi, sem a keddi tüntetésen, felesége a Kolozsvár főterén összegyűlt több száz tiltakozóval együtt követelte: ne tegyék lehetővé a Roşia Montană Gold Corporation számára a verespataki aranybánya megnyitását. Szabadság (Kolozsvár) 2013. szeptember 5.Házi TrianonocskaCsendesen dörmögő Na, eltelt az idei nyár is. Volt eső is, sár is. Hőség is. Lehetett unatkozni is, utazgatni is, nyaralni is. Ismét le lehetett mondani a Hebridákról, Teneriféről – messze vannak kies hazánktól. Különben is: mindenütt jó, de a legjobb itthon, ha már valahol mégis lennünk kell, ameddig el nem „utazunk” a nagy Semmibe és Seholba. Itthon azért is jó és megnyugtató „nyaralni” (is), mert bízvást elmondhatjuk: nem szórjuk a pénzt, spórolunk – a téli számlákra, mert – miként azt láng(oló)eszű elnökünk megmondta: a tél nem olyan, mint a nyár. Szóval, itthon sem olyan rossz „nyaralni”. Az ember ül az uborkafa árnyékában, s nézi, ki mindenki mászkál le s fel. Van, aki nyögve, izzadva mászik, mások, az uborkafamászás mesterei, csak úgy, hipp-hopp, egyből felrittyennek. Mint a Tusványos után államfőnk is. Felrittyent, aztán odarittyentett nekünk. Amolyan tengerészesen, kisantantosan. Majd megtanít ő móresre, ha nem ülünk veszteg! Legalább mi, romániai, erdélyi magyarok. Bezony, efféléket mondikált (és -gat). Csak tudnók, mitől haragudott meg hirtelenében ránk, s főleg az eleddig szívecsücske székelyekre is? Miért mondja, hogy üljünk veszteg, mikor egyebet sem csinálunk – a nagy Rebellió után sem –, mint folyton-folyvást veszteg ülünk. Ezt nagyon tudjuk. Mármint a veszteget ülni. Elvégre lovas nemzetből vagyunk valók. S ha már nincs lovunk, amit megüljünk, jó nekünk a veszteg is. Ülni. Valahová csak eljutunk. Ki „magyarba”, ki „németbe”, ki pedig a nyugodalmas temetőbe. (Azért nem mondom a Házsongárdot, mert az nem igazán mondható nyugodalmasnak, őseink porladó csontjainak ugyanvalóst nem a folyamatos sírfoglalások közepette.) Szóval, elment az idei nyár. Kiszáradt az uborkafa, s máris nyakunkon Verespatak ügye, a közigazgatási átszervezés, s kezdődik az EU-s parlamenti választások előkampánya, s újra előkerül az ún. „magyar kártya” is. A Tőkés-üggyel máris elkezdődött a ránk, magyarokra hangolódás, s nyilván „folyt. köv.” A folytatás pedig mi más is lehetne, mint – a közigazgatás átszervezése alkalmával, ürügyével egyszersmind a Székelyföldet is szétfarigcsálni, a Partiumot szintén. Szétdarabolni, s jutalomként szétosztani a kialakítandó régiók között. Pontosan úgy járni el, mint ahogy annak idején a győztes „kétharmados többségű” nagyhatalmak eljártak a történelmi Magyarországgal szemben. Igen bizony, feleim, amolyan kis házi Trianonocska van készülőben a honi „kismagyarországok”, vagyis a tömbmagyarság ellen. Nem véletlenül dörögte világgá újfent államelnökünk is, hogy márpedig a Székelyföld soha nem kap területi autonómiát, mi pedig üljünk veszteg. És Magyarország is üljön veszteg. És a gyulafehérvári nyilatkozat is üljön veszteg, s egyáltalán: a demokrácia, a jogállamiság, a honpolgári egyenlőség is üljön veszteg. Veszteg ülni jó dolog. Ha van értelme. Olykor még hasznos is. Egy nagy baj van csak vele: ha mindig csak ezt „műveli” az ember, úgy belejön a veszteg ülésébe, hogy nem tudja abbahagyni – tán még akkor sem, amikor már a csontját éri a kés. A tömbmagyar területek szétdarabolására, ha netán sor kerülhetne, az már nem csak az inak, idegek elmetszését jelentené, de a csontok szétzúzását is. A romániai magyarság, mint nemzeti közösség kerülne kilátástalan helyzetbe. Ez ugyan patetikusan hangzik, de ettől még fájdalmas, földhözragadt valóság lenne. De hát végül is ez a cél, a pánromán törekvés: ne csak az alkotmányban, hanem a valóságban is váljék végre nemzetállammá Románia. A németeket, a zsidókat eladták – nem is voltak olyan sokan, mint mi, s a „vevőnek” volt pénze is. Mi sokan voltunk, bő kétmillióan – ennyi embert nem lehetett eladni, még ha lett is volna ránk vevő. Alig negyed század alatt mintegy félmillióval lettünk kevesebben. Pedig hát jószerével még egyben volt, van a Székelyföld is, a Partium is. Nem nehéz elképzelni, hogy e területek közigazgatási szétdarabolása, az új közigazgatási egységeken belüli kisebbségbe szorításunk milyen következményekkel járna – mindenféle szempontból! Üljünk veszteg, mert veszteg ülni jó és kényelmes és „européer, globalizált szoclib trendi”? A nyár véget ért, az uborkafa kiszáradt. De van egy „asztal”: a romániai magyar politikai szerveződések számára, az a neve, hogy egyeztető kerekasztal. Ha már ülni szeretnének a politikai vezetők, hát inkább üljenek eme asztal köré, mintsem veszteg! Mondom még egyszer: a nyár véget ért, s az uborkafa kiszáradt. Ködös, szeles idők jönnek. Szabadság (Kolozsvár) 2013. szeptember 5.Szellemi jogutódokAzért kíváncsiak lennénk, hány román nemzetiségű állampolgár gondolja úgy: az ország jelenlegi legfőbb problémája az, hogy visszavegyék Tőkés Lászlótól az 1989-es forradalom kirobbantásában vállalt szerepéért kapott kitüntetést, vagy ne. A legfőbb politikai vezetők viselkedéséből ítélve ugyanis olybá tűnhet, hogy nem az újabb adóemelések, és az országgal szembeni piaci bizalmatlanság miatti újabb valutaalapi készenléti hitel-megállapodás kényszere jelentik a legnagyobb gondot, hanem az, hogy Tőkés milyen érdemrendeket birtokol. Egyértelmű, hogy a Tőkés körüli román politikai hisztéria valójában már a jövő évi európai parlamenti és államfőválasztások előtti kampány része. Miután Traian Băsescu államfő új pártja számára a román szélsőjobb szavazók voksait szeretné begyűjteni, és Tőkés kijelentése miatt, amelyben a védhatalmi státus vállalását kérte Magyarországtól az erdélyiek fölött, fölvetette, hogy az EP-képviselő nem érdemli meg a román állampolgárságot, Victor Ponta kormányfő leütötte a magas labdát. Mivel Băsescu korábbi tusványosi szereplései miatt az a kép alakult ki róla, hogy a magyarok – és személyesen Tőkés – „jó barátja", Ponta azért bírálta az államfőt, mert az korábban a Románia Csillaga érdemrenddel tüntette ki Tőkést, és most a szociáldemokraták a kitüntetés visszavonását követelik. A kormány ezzel a jórészt saját maga által generált magyarellenes hisztéria közepette „hazafias" színben tetszelegne, és az elnökön is ütne egyet, amiért az egy „románellenes" személyt tüntetett ki. Márpedig ez nagyon veszélyes kezdeményezés. Tőkés elmúlt két évtizedbeli politikai megnyilvánulásait bárki bírálhatja, de 1989-es, a Ceauşescu-rendszer megdöntésében vállalt szerepe elvitathatatlan. Ha nem csitulnak a támadások, kijelenthető, hogy román politikai elit kormányostul és államfőstül az ország polgárait nyomorba taszító, a magyarok ellen soviniszta asszimilációs politikát folytató ceauşescui rezsim szellemi (és nemcsak) jogutódjaként viselkedik. Erre pedig fel kell hívni a világ figyelmét – végső esetben akár úgy is, hogy a forradalom kirobbantójaként ismert Tőkés a magyarellenes propaganda elleni tiltakozásul önszántából küldi vissza a kitüntetést. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2013. szeptember 5.Ünneplő évad kezdődik SzatmáronMegalapításának 60. évfordulóját ünnepli a 2013/2014-es évadban a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata. Az évadot azonban nemcsak a kerek évforduló teszi különlegessé, hanem a napokban elkezdett költözés is. Mivel a színház épületén átfogó felújítási munkálatokba kezdtek, a társulat egy "szocreál" épületben, a szakszervezetek művelődési házában játszik majd a következő két évben. „Tudjuk, hogy a közönségünk nem szereti azt az épületet, de azt reméljük, hogy érzik a felelősséget a színházunk iránt, és továbbra is eljönnek az előadásainkra, hiszen a közönség éltet egy társulatot" – fejtette ki a szerdai évadnyitó sajtótájékoztatón Bessenyei István, a társulat művészeti igazgatója. Hozzátette: a költözés ugyan plusz terheket ró rájuk, de izgalmas lehetőség ugyanakkor, hisz az új helyzet még több munkára sarkallja őket: újabb és újabb élményekkel kell bombázniuk a közönséget ahhoz, hogy a nézőszámot megtartsák. Az évadterv kapcsán az igazgató elmondta: nagyon sokszínű a kínálat, sok darabot visznek színre, továbbá számos csere- illetve vendégelőadást láthat majd a szatmári közönség. Az évfordulót egyébkén 2013. október 4. és 6. között ünnepi műsorral köszöntik, amelyen a közönség megtekintheti az évad első produkciójának díszelőadását, amely Móricz Zsigmond Rokonok című regényének színpadi adaptációja Babarczy László rendezésében. A Rokonok mellett bérletben láthatják a nézők a Tasnádi testvérek által jegyzett Finitot. A Tasnádi István tollából származó színmű rendezője Tasnádi Csaba, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgató-főrendezője. Azok számára, akik idén is a társulattal töltenék az év utolsó napjait, az Eisemann Mihály, Somogyi Gyula és Zágon István szerzőhármas által írt Fekete Péter című zenés darabot kínálja a szatmári színház Bessenyei István, a társulat igazgatója rendezésében. Emellett a korábbi években megszokottakkal ellentétben több stúdióelőadást is láthat majd a közönség, amelyekből stúdióbérletet is hirdet a társulat. Mivel a több mint 120 éves színházépület felújítási munkálatai miatt ebben az évadban több helyszínen is lesznek előadások, fontos szerephez jutnak a stúdióprodukciók. Egy részük a nagyszínpadi előadásokhoz hasonlóan a szakszervezetek művelődési házában kerül bemutatásra, színpadi nézőtérrel. A megszokottól eltérően több produkciót készít ebben az évadban a társulat az Ács Alajos Stúdióban is. Az évad műsorkínálatában szerepel még a Kányádi Szilárd és Bessenyei Gedő István szerzőpáros által jegyzett Bűneink árán című produkció, amelyet Kányádi Szilárd rendez majd, és amely felolvasó-színházi keretek között kerül színre. A már említett, háromnapos 60 éves évforduló ünnepi műsorában szerepel még a budapesti Nemzeti Színház legfrissebb produkciója is, amely Tamási Áron Vitéz lélek című művének alapján készült előadás Vidnyánszky Attila színiigazgató rendezésében. Babos Krisztina Krónika (Kolozsvár) 2013. szeptember 5.Gyermekmentés csak papíron?Külföldi munkavállalás esetén a szülőknek negyven nappal elutazásuk előtt értesíteniük kell a hatóságokat arról, hogy kinek a felügyeletére bízzák itthon hagyott gyermekeiket – szavazta meg az erre vonatkozó törvénytervezetet döntő fórumként a képviselőház, azonban a jogszabály gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban még sok a megválaszolatlan kérdés. „Ez a törvény voltaképp megteremti a jogi keretet arra, hogy létre lehessen hozni egy biztonsági hálót a hátrahagyott gyermekek számára" – magyarázta a Krónikának Szabó Ödön, az RMDSZ képviselője. Rámutatott: a romániai társadalom egyik legnagyobb problémája az, hogy mostanáig jogilag senki nem felelt az itthon hagyott gyermekekért, holott gyakran hallani arról, hogy egyesek szüleik távollétében depressziósakká válnak, gyengén tanulnak vagy akár kimaradoztak az iskolából. Az új törvény azonban lehetőséget teremt majd arra, hogy előzetesen felmérjék és elbírálják: az a személy, akire rá akarják bízni a kiskorút, valóban megfelelő körülményeket tud-e biztosítani számára. Ezután jogi aktus tanúsítja majd a felelősségvállalást, magyarázta a képviselő. Nehézkes lehet a kivitelezés A jogszabály gyakorlati alkalmazását azonban még csak ezután fogják kidolgozni, így nem tisztázott, hogy annak a személynek, akire a gyermeket rábízzák, milyen feltételeknek kell megfelelnie Tavaly, a jogszabállyal kapcsolatos egyeztetések során például felmerült az is, hogy a gyermeknél legalább tíz évvel idősebb, stabil jövedelemmel rendelkező, nevelésben tapasztalt személyt gondoskodhat a kiskorúról. Ez Mona Cosma, a nagyváradi szociális ügyek hivatalának (ASCO) illetése szerint jó ötlet lenne, hiszen tapasztalata szerint sok családban a kisebbik gyereket gyakran az idősebb, alig 18 éves testvérre bízzák. Arra viszont még ő is keresi a választ, hogy gyakorlatban hogyan lehet betartatni az új törvényt, hogyan lehet elérni, hogy a szülők valóban bejelentsék, ha külföldön vállalnak munkát. Emlékeztetett, hogy már 2006 óta létezik egy rendelet, amely előírja számukra, hogy jelezzék a hatóságoknál, ki felügyel a gyermeküket távollétük alatt, amit a hatóságoknak háromhavonta ellenőrizniük kellene. Csakhogy ez gyakran felületesen történik, különösen vidéken vannak hiányosságok – mutatott rá Cosma, aki a vámhivatallal való szorosabb együttműködésben látná a megoldást. Problémát jelenthet az is, hogy negyven nappal az elutazás előtt kell majd jelezni a külföldi munkavállalást. „A legtöbbször azzal fordulnak hozzánk a szülők, hogy a munkaadó már másnapra várja az igazolást arra vonatkozóan, hogy megoldották gyermekük felügyeletét" – magyarázta a gyermekvédelmi osztály illetékese. Elmondta, tapasztalatai szerint a legtöbb külföldön dolgozó szülő a nagyszülőkre bízza csemetéjét, akik a sajtóban megjelent rémhírekkel ellentétben általában jó tanulmányi eredményeket érnek el. Tovább mélyülhet a szakadék „Azzal, hogy orrvérzésig vizsgáljuk, teszteljük azt, aki az itthon hagyott gyermekre felügyelni fog, illetve büntetéssel fenyegetjük az amúgy is többnyire szegény szülőket, nem teremtjük meg a gyermek biztonságérzetét" – figyelmeztetett László Éva gyermekvédelmi szakember. Rámutatott, a törvény gyakorlatba ültetésekor arra kellene figyelmet fordítani, hogy a negyven napos időszak alatt a kiskorút is készítsék fel a szülő távozására, az eljárás ne csupán papírmunkából álljon. A szakember azt is fontosnak tartaná, hogy a pedagógusokban is tudatosítsák: a gyermekvédelmi hatóság nem ellenség, partner lehet, ezért jelezniük kell, ha azt tapasztalják, hogy a gyermeket magára hagyták. Lázár Éva azonban attól tart, hogy az új törvény csak tovább mélyíti a szakadékot a család, a szociális hatóság és a nevelők között, holott úgy véli, a romániai társadalomnak sokkal inkább családsegítő tevékenységre lenne szüksége. A szülők külföldi munkavállalása Romániában hivatalosan összesen több mint 80 ezer gyermeket érint, de szakemberek szerint a valós helyzet ennél jóval súlyosabb. Az Országos Gyermekvédelmi Hatóság idei adatai szerint 23 ezer kiskorúnak mindkét szüleje külföldön dolgozik. Az erdélyi térségben Máramaros és Beszterce-Naszód megye vezeti a listát, ahol 750 kiskorút hagytak itthon külföldön dolgozó szüleik, Szatmárban ez a szám 500 felett van, de Kolozs és Bihar megyében, illetve a Székelyföldön is 200 feletti nagyságrendet mutat a hivatalos statisztika. A Mentsétek meg a gyerekeket (Salvaţi copiii) nevű civil szervezet azonban tavalyi jelentésében arra mutatott rá, hogy a hivatalos adatok távolról sem fedik a realitást, az egyesület utal a Soros Alapítványnak egy gimnázisták körébebn végzett szociális ankétjára, melyből kiderül: kétszer annyi gyereket hagyatak magukra külföldön munkát vállaló szüleik, mint amiről a hatóságok tudnak. A civil szervezet elsősorban a hatóságok érdektelenségében látják a probléma gyökerét, melynek megoldására helyi szintű stratégia kidolgozását javasolja. Ugyanakkor a szülők tudatosítását szolgáló kampányok szervezését ajánlja mind itthon, mind a célországokban élő román közösségek körében. Gyermekvédelmi szakemberek több alkalommal is felhívták a figyelmet arra, hogy az itthon hagyott gyerekeket lelkileg nagyon megviseli szüleik távolléte, ami tanulmányi eredményeik romlásához, viselkedési zavarokhoz vagy akár tragédiákhoz vezethet. Tavaly Szatmár megyében egy ötödikes kisfiú, illetve nem sokkal előtte egy kamasz lány lett öngyilkos miután hiába várták, hogy szüleik magukkal vigyék külföldre, egy Arad megyei kislány pedig halálra éheztette magát ugyanezen okból. Egyébként a román állampolgárok által választott célországokban, Spanyolországban, Olaszországban stb. ingyenes a közoktatás, így ez nem akadályozná a szülőket abban, hogy magukkal neveljék és külföldön taníttassák gyermekeiket. Pap Melinda, Vásárhelyi-Nyemec Réka Krónika (Kolozsvár) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
