|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 639 találat | lapozás: 1-30 ... 601-630 | 631-639 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. június 30.ErődemonstrációAkárhogy is nézzük, nehezen tudunk másként tekinteni arra, hogy a román zászló ünnepén a védelmi miniszter kezdeményezésére az ideiglenes kormányfő részvételével avattak óriás román zászlót a túlnyomó többségében magyarok lakta Hargita megye székhelyén, Csíkszeredában, mint olyan erődemonstrációra, amelynek célja a románokkal azonos elbánást, nyelvi jogokat és kulturális, illetve területi önrendelkezést követelő magyar közösség megfélemlítése. Az nem gond, ha valaki büszke a románságára és a nemzeti jelképeire. Ha azonban mindezt melldöngetve teszi, ráadásul olyan külsőségek mellett, amelyekről messzire ordít, hogy egyetlen céljuk van: megmutatni a nem román nemzetiségű polgároknak, hogy ki az úr a házban, akkor már nagyon problémás az ügy. Ez kontraproduktív, hiszen a magyar közösség tagjai ahelyett, hogy az ország megbecsült polgárainak éreznék magukat, akik – persze a saját nemzeti jelképeik mellett – a magukénak is érzik az ország szimbólumait, még inkább ellenszenvesnek találják azokat. A magyar közösség akkor érezné jól magát Romániában, ha azokban a megyékben, illetve azokon a településeken, ahol a magyarság őshonos közösségként él, hivatalossá tennék a magyar nyelvet, és engedélyeznék a magyar nemzeti és a regionális jelképek nyilvános használatát. Amíg azonban a román hatalom üldözi a magyar jelképeket addig nehezen várható el, hogy a magyarok tiszteljék a román jelképeket. Mindemellett példás, hogy a szeredaiak nem ültek fel a provokációnak, nem volt ellendemonstráció, legalább ezzel is jelezték, hogy az Erdélyben élő magyar és román közösség közötti konfliktus szítói elsősorban nem a magyar oldalon keresendők, hanem a legmagasabb bukaresti kormányszinteken. Az ilyen gesztusok garantáltan nem fogják megkedveltetni a román nemzeti jelképeket és a hatóságokat a magyarokkal – viszont arra kiválóan alkalmasak, hogy azt a meggyőződést erősítsék a magyarokban, miszerint a román állam idegen, leigázásukra és felszámolásukra törő hatalomként viselkedik. Felháborító, ha ezt a kormányilletékesek nem mérik fel. Ennél már csak az vérlázítóbb, ha nagyon is felmérik, és szándékosan provokálnak. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2015. június 30.Közönségdíjat nyert Kecskeméten a Likaskő című animációs filmA tizenkettedik alkalommal megrendezett Kecskeméti Animációs Filmfesztivál különdíjasa lett a Székelyföldi Legendárium Likaskő című első animációs filmje. A június 24–28. között megtartott filmes seregszemlén Erdély és Románia képviseletében a székelyudvarhelyiek vettek részt. A tizenkettedik magyar animációs filmszemlével párhuzamosan zajlott a kilencedik Európai Animációs Játékfilmfesztivál, ahol a versenyfilmekkel és a versenyen kívüli filmekkel együtt összesen harminc ország filmjét vetítették le. Idén először külföldön élő magyarok is benevezhettek, a magyar versenyprogramba 342 alkotás közül 18 rövidfilm, 13 diákfilm, 17 tévésorozat, 10 videoklip és 20 alkalmazott animációs kisfilm került. A KAFF idei díszvendége Latin-Amerika volt, ahonnan 56 alkotást nézhettek meg az érdeklődők. A márciusban Székelyudvarhelyen bemutatott Likaskő a különdíjak kategóriában a Kecskemét környéki kistelepülések közönségdíját hozhatta haza. Az udvarhelyi rajzfilmgyártó csapat itt nem áll le, hiszen a Legendárium animációsfilm-sorozatában további tizenkét rész gyártását tervezik. A következő székelyföldi animációs film a Rétyi nyír legendáját dolgozza majd fel. Kovács Eszter Krónika (Kolozsvár), 2015. június 30.Pontokat lehet gyűjteniÖnkéntes közösséget épít a Turulmadár Furus Levente, a Turulmadár Ifjúsági Iroda elnöke tegnap az önkéntességet népszerűsítő tevékenységeikről számolt be a médiának. A májusban beindított és június 30-án lezárult Fedezd fel az önkéntesség világát program célja a non-formális oktatás fejlesztése, bővítése a szociális gondokkal küszködő fiatalok és gyermekek körében, egy olyan társadalom kialakítása, amely az aktivizmuson és önkéntességen alapul. Ennek összértéke közel 24 ezer euró, amelynek 89%-át a Norvég Civil Alap Románia biztosította. A projekt hozadékaként a Berde Mózsa Kör keretén belül 5 új önkéntes oktató csatlakozott a csapathoz, valamint 69 kicsi vett részt különféle fejlesztő- és oktatótevékenységeken, táborokban. Ezenkívül 413 fiatalnak tartottak előadásokat kommunikáció témakörben (Kézdivásárhelyen, Baróton és Sepsiszentgyörgyön). Egy önkéntes-útmutatót is megjelentettek, és egy ehhez kapcsolódó kampányt indítottak útjára. A népszerűsítő munka korántsem tekinthető lezártnak, az Önkéntes közösség című projekttel folytatódik – 2016 márciusában zárul, és szintén a Norvég Civil Alap Románia támogatását élvei –, melynek fő célja az önkéntességre való ösztönzés, és egy olyan online platform kifejlesztése, melynek révén a bekapcsolódni kívánók lehetőségeket találhatnak önkéntes munkára, valamint ahol a szervezetek is toborozhatnak „munkaerőt”. A honlap különlegességét az adja, hogy a szervezetek az önkéntes órákat pontokká alakíthatják, ezekért pedig különböző szolgáltatásokat igényelhetnek: például ingyenes biciklikölcsönzés az irodától csapatépítés céljából. Az önkéntes platform partnere a Kovászna Megyei Sport- és Ifjúsági Igazgatóság, amely az önrészt biztosítja. Tinca Teddy Krónika (Kolozsvár) 2015. június 30.Elkötelezettek az önálló színház mellett – Nézőszám-növekedés SzatmáronA ismét növekedett a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának nézőszáma idén. A magyar társulat prózai és bábtagozata a 2014/2015-ös színházi évadban összesen 14 bemutatót tartott a teátrum épületének felújítása miatt a Szakszervezetek Művelődési Házában. Bessenyei Gedő István társulatigazgató a hétfői évadzáró sajtótájékoztatón kiemelte, hogy az idei bérletes- és nézőszám-növekedést különösen a tavalyi, ünnepi évadhoz képest tartja fontos eredménynek, hiszen az elmúlt színházi idényben már csak az évfordulóhoz kötődő rendezvények is 2500 nézőt láttak vendégül. A magyar társulat előadásaira 6740 bérletet váltottak, összesen 41310 néző látta az idei évad produkcióit, ebből 9567 személy a különböző vendégjátékok közönsége volt. Bessenyei Gedő István szerint fontos megemlíteni, hogy az évek óta folyamatosan növekedő nézettséget a Sorompók Nélkül Fesztivál – „immár sajnos hagyományos” – elmaradása ellenére tudja tartani a társulat. A művészeti igazgató külön kiemelte a bérletcserék és meghívott vendégjátékok számának növekedését, amely szerinte azért volt szükséges, hogy valamelyest ellensúlyozzák a házi fesztivál elmaradása okozta űrt. Amint Stier Péter, a teátrum adminisztratív igazgatója, a Partiumi Magyar Napok főszervezője hozzátette, az idei PMN nyolc fesztiválnapjából haton színházi előadásokat is vendégül lát a rendezvénysorozat. Bandura Emese, a Brighella Bábtagozat megbízott vezetője a bábszínházi évadot értékelve kiemelte, hogy a megszokott műfajok mellett babaszínházi előadás is szerepelt a repertoárjukon, jövőre pedig felnőtt bábszínházi előadással is készülnek. A prózai tagozathoz hasonlóan a bábosok is több fesztiválra kaptak meghívást a korábbi évadokhoz képest, növekedett nézőik és bérleteseik száma is. Újságírói kérdésre reagálva a társulat vezetése megerősítette, hogy továbbra is elkötelezettek az önálló Harag György Színház létrehozása mellett, ennek elérése érdekében minden lehetőséget meg fognak ragadni. Az évad első bemutatójaként a Szophoklész szövege nyomán színpadra állított Antigoné című produkció került műsorra, amelynek rendezője Balogh Attila, dramaturgja pedig Benedek Zsolt volt. Az előadás több hazai és magyarországi fesztiválmeghívásnak is eleget tett az évad során. Az évad egyik legkedveltebb és legtöbbet játszott előadásának a szilveszterkor bemutatott Én és a kisöcsém című operett bizonyult, amelyet Bessenyei István rendezett. Ez az előadás szintén több hazai és magyarországi helyszínen vendégszerepelt, többek között Nyírbátorban, Mátészalkán, Nagyváradon és Nagybányán. A színházi idény másik legnépszerűbb előadásának a Sorin Militaru által rendezett Az elveszett levél bizonyult. Ez az előadás szerepelt az idei kisvárdai színházi fesztivál versenyprogramjában és a nagybányai III. Exceptio Fesztiválon is. Idén első alkalommal osztályszínházi előadást is bemutatott a társulat. Kányádi Szilárd rendezésében láthatták a diákok a Csongor & Tünde című produkciót. Bandura Emese, a Brighella Bábtagozat megbízott vezetője szintén kísérleti jelleggel, Ciróka címmel, babaszínházi előadást vitt színre, amely az 1–4 éves korosztályt igyekezett megszólítani. A 2014/15-ös szatmári színházi évad utolsó bemutatója Spiró György Helló, doktor Mengele! című darabjának ősbemutatója volt Lendvai Zoltán rendezésében. Krónika (Kolozsvár) 2015. június 30.Iorga és a Kárpátokon kívüli, korai székelységŐsfoglalónak tartott minket Van Nicolae Iorgának egy különös írása, mely az Újabb vélekedések a székelyek értelméről címet viseli, s amelyről – egyetlen kivétellel – szégyenlősen hallgat mind a magyar, mind a román kritika. A tanulmány 1939-ben, egy évvel a neves történésznek és erősen nacionalista politikusnak a legionáriusok általi meggyilkolása előtt jelent meg, és nagyjából felborítja minden, a székelyek történetével kapcsolatos korábbi tudásunkat: Iorga azt írja benne, saját korábbi nézetein is túllépve, hogy a székelyek a mai Székelyföldre költözésük előtt hosszú évszázadokig Moldvában és Havasalföldön éltek. Feltehetően a románok azért nem szólnak az írásról, mert nemzetellenesnek, a magyarok pedig azért, mert „délibábosnak” tartják. A követői alapján bíráljuk Elöljáróban annyit, Isten ments attól, hogy az alábbiakból bárkinek is úgy tűnjék, írásomban Iorgát egyfajta „székelybarátként” állítanám be, hiszen igazuk van azoknak, akik úgy tartják, az ő (viszonylag visszafogott) elméleteinek hatására indult be Trianon után Székelyföldön a románosítás, „a székelység által beolvasztott, elnemzetietlenített románoknak a román nemzetbe való visszanyerésének” folyamata. Iorga azt állítja ugyanis, hogy „sokan a székelyek közül román származásúak; amint mi elnemzetietlenítettük a Vaskapu melletti és a Hátszeg vidéki magyarokat, úgy a magyarok elnemzetietlenítettek bennünket a keleti részeken”. Joggal jegyzi meg Tóth Zoltán, hogy „Iorga Miklós volt az, aki finom ösztönnel megsejtette a székelyek román származásának mint politikai fontosságú kérdésnek jelentőségét, ő keresett először érzelmi, történelmi, néprajzi, nyelvészeti, biológiai stb. érveket a tétel bizonyítására, ő terjesztette el a tant széles néprétegek körében, és végül az ő nyomán indult el néhány »tudományos« követője, hogy folytassa a bizonygatást.” A Kárpátok nem záróvonal, hanem gerinc Nézzük, miről van szó az írásában. A számunkra érdekes részt Iorga így vezeti be: „Most egy olyan új elemmel jövök, amelyet még sohasem mutattam be”. Elmondja, ha székelyek nyugatról érkeztek volna Székelyföldre, akkor nyugatról nézve Székelyföld előtt ugyanolyan erődített helyeknek, váraknak kellene lenniük, amilyenek a Tiszától keletre voltak. Ám a Küküllők középső folyásáig nincsenek ilyen továbblépést segítő oázisok. A székely határvédelmi előőrsöt pedig nem lehetett volna úgy előreküldeni, hogy hiányoznak a megerősített front elemei, amelyekhez a székelyek visszatérhettek volna. „Abban a térségben, ahol ezek az újonnan jöttek hazát csináltak maguknak, lenniük kellene nyugati típusú váraknak, ám a Székelyföldön található erődítések nem vélhetők egyébnek, mint azon fajta védelmi szokások egészen a középkorig való továbbélésének, melyek mindenben megegyeznek azon trák eredetű történelem előtti népekével, amelyek a Kárpátoktól délre és keletre éltek” – mondja Iorga. A székelység ősrégi népesség ezen a tájon, amely vezetés nélkül maradt, ugyanúgy, mint a románok a római visszavonulás után, és – a románok hatására – kiépített magának egy népi római jellegű berendezkedést, mondja Iorga. Amikor a székelyekről szólnak, egyáltalán nem vagy csak kismértékben veszik figyelembe azt, hogy „létezik a Kárpátoktól keletre egy magyar nyelvű népesség, amelyben számos elem egy régebbi eredetre mutat.” Iorga itt nemcsak a csángókra utal, hanem a székelyekre: „Ha figyelembe vesszük a székelység e keleti szárnyát, mely két-három faluval a Szereten is túlmegy, egészen a Prutig, ahol, amikor a székelyek egy része eretneknek áll át a 15. században, a magyaroknak egy teljes városrésze létezik, és a Pruttól ez a vonalszerű előretörés egészen a Dnyeszterig folytatódik, ahol egy hasonló jellegű település Csöbörcsökön található, ezen folyó tengerbe ömlésénél, akkor rájövünk arra, hogy a Pannóniából a Kárpátokig érkező és ott megálló székely vonal helyett egyébről van szó: a Kárpátok turáni-finn jellegű települései hátgerinceként szolgálnak mind nyugatra (a Küküllők vonalán) (...), mind keletre, a Tatrostól a Szeretig és azon túl, a Prut és a Dnyeszter irányába...” Ez a székely–csángó-előd nép az ott élő románsággal került barátságos kapcsolatba: „Tehát a székelyekkel szimbiózisban, vagyis együttélésben vagyunk: a magyarokkal csak szomszédságban. A különbség lényeges.” Az elrománosítás a cél? Iorga ezen írásának egyetlen magyar ismertetője, Tóth Zoltán az elméletet zavarosnak és történelmietlennek tartja: „Világosnak és indokoltnak igazán nem nevezhető ez a tétel. Eleitől végig többé-kevésbé ötletes, de talajtalan történelmi spekuláció, amelynek valóságértéke nincsen. Felépítését szerzője nemzeti vágyai határozzák meg, és ezek a románság folytonosságának és korai politikai kikristályosodási pontjainak irányába feszülnek. A fejedelemségek megszervezése előtti időkbe helyezett képzelt állam-embriók sora gazdagodott egy újabb, ezúttal erdélyi Romaniával /a, nem á!/. A szerkezet tartóoszlopai felettébb gyengék. A románság székelyföldi jelenlétét a tárgyalt korban semmi sem bizonyítja, politikai szervezetéről beszélni, a legcsekélyebb forrás híján, felesleges játék. Ennek a képzelt románságnak képzelt együttéléséről beszélni a szintén képzelt török néppel, amelyik a székely őse lett volna, szintén nem tartozik a megalapozott dolgok közé. Semmi adat arról, hogy honnan, mikor, milyen körülmények között került volna a Kárpátok két oldalára ez az ismeretlen török nép.” Ezek után Tóth felteszi a kérdést: „Vagy Iorga visszatért volna a hun eredet feltevésére? (…) A kérdések egész özönét zúdíthatnók Iorga új ötlet-szövedéke felé, de erre nincsen szükség, mert a puszta feltevésekkel a történettudománynak dolga nem lehet. A szerző számára az volt fontos, hogy a székelyek és a magyarok közti szoros kapcsolatot tagadja, és hogy a székelyek elrománosítására újabb szellemi támpontot nyújtson.” Jómagam úgy tartom, hogy Tóth Zoltán túl sarkosan fogalmaz, és olyan politikai szándékot sejt Iorga írásában, amely talán nincs is benne (azon túl, hogy a Székelyföldön is egy korábbi román népességet tételez – ezen tétel megvitatása viszont nem írásom tárgya). Ugyanis el nem tudom képzelni, milyen jó származhat a románok számára abból, hogy a székelyeket és csángókat ősrégi népességnek állítja be a Kárpátoktól keletre és Székelyföldön, méghozzá egy olyan korban, a második világháború előestjén, amikor az elsőbbség kérdése területi revendikációs érv volt a nemzetek között. Ráadásul Iorga már rég rájöhetett arra, hogy veszett ügy azzal próbálkozni, hogy a székelyeket átállítsa magyar oldalról a románra. A „magyar korridor” Jómagam egy másik magyarázatot tartok valószínűnek Iorga kétségkívül meglepő okfejtésére: azt, hogy – jó történész lévén – egyszerűen így látta a dolgokat, és vélekedését el is mondta. Ne feledjük, Iorga volt a Szeretig–Dunáig tartó magyar korridor elméletének kidolgozója, és úgy tartotta (sokszor a magyar történészek ellenére is), hogy például a Milkói Püspökség körül magyarok által lakott terület volt még az 1300-as évek közepén is, mikor Bogdan megalapítja a Moldvai Fejedelemséget: „a Beszterce, Tatros és Putna völgyeiben egy magyar Moldva terült el, számos szép faluval. Ezen a vidéken az 1200 körül, a Milkó várában levő kun katolikus püspökség megalakításával egy időben érkező idegenek a sóbányák közelében vásárhelyeket emeltek: Bákót, Tatrost, Adjudot, Putnát, és távolabb – a munténiai Alexandru vajda országában – Buzăut.” Egy másik helyen Iorga azt állítja, hogy a milkói kun püspökség megalakítása azt jelentette, a katonák mellett jobbágyok, szabadparasztok is érkeztek, és mindennek a helynévanyagban is nyoma maradt, példaként a Sascut (Szászkút) helynevet hozza fel (a szász kútja). Az elmaradt vita Amit Iorga a fent tárgyalt írásában állít, az nem egyéb, mint kérlelhetetlen logikájú továbbvivése az általa kidolgozott elméletnek: rájött, a moldvai-havasalföldi magyar nyomokat nem lehet a nyugatról keletre való magyar (székely, csángó) vándorlás, a Magyar Királyság expanziójának elméletével megmagyarázni: egyedül az a megoldás képzelhető el, hogy a székelyek és csángók hosszú időt töltöttek a Kárpátokon kívüli területeken, és erre elég nyomós érveket is hoz fel. Iorga ezzel a mondattal fejezi be írását: „Ezen tézisemmel kapcsolatban kész vagyok bármilyen előítéletmentes és becsületes vitára.” Érzésem szerint ez a szakmai (és nem politikai) vitára való felszólítás elsősorban nem a magyar, hanem a román történészeknek szólt, akik a legnagyobb értetlenséggel fogadhatták Iorga elméletét, mondván, miért kell a székelyeket és csángókat őslakosi státussal felruházni... Csak sajnálni tudjuk, hogy erre a vitára sosem került sor, mivel a szerzőt 1940-ben meggyilkolták. Sántha Attila Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. június 30.Huszonnyolc négyzetméteres autonómiákAzt hitte a román honvédelmi, a belügyminiszter s minden bizonnyal a miniszterelnök Ponta is – ki alig sem beteg lábát a Földközi-tengerben áztatja hetek óta, újabb megfutások előtt –, hogy ha az egekre futtatják Székelyföld egyik nagyszerű városából, Csíkszeredából a 28 négyzetméteres (hány kilós?) román lobogót, azzal csörömpöléssel, jelképesen le is csukták a kaput ez életben előttünk. Volt főpróba is, minden, ami kell nagyszerű székely–magyar díszletek közé, a Hargita alá, egy roggyant román színpadhoz. Megkapó volt viszont az, ahogyan a honvédelmis elzokogta, mennyi vér kellett Európában és máshol is ahhoz, hogy a románok megvédjék Erdélyben is az ősi román földet. Mondjuk most azokkal a székelyekkel együtt, akiknek családját, sok ezer ártatlan civilt mészároltak le a titkon, éjjel betörő regáti románok: bizony, sok magyar vért öntöttek ki a rabló, túszokat szedő román martalócok itt, Székelyföldön 1916 nyarán. Miközben akkor a magyar férfiak távoli frontokon voltak a világháborúban. Micsoda söpredék vetette magát akkor a védtelen magyarokra itthon, hadüzenet nélkül, a hadban levő Magyar Királyság szövetségeseként! Erről Csíkszeredában megfeledkeztek a szónokok, a 15 kilós, 28 négyzetméteres zászlót térdelve csókolgatók, megfeledkeztek a román püspökök, pópák. Tisztelem a maguk zászlaját tisztelő népeket, azok fiait. Ellenségeimet nem tisztelem soha. Ebben a zászlót lobogtató román széljárásban nekünk még egy szelíd autonómiára sem futotta. Sepsiszentgyörgyön viszont vagyon egyféle autonómia, amolyan román járású. Minden szinten fölvetődött immár, hogy központi, minisztériumi rendelkezés ellenére sem tették ki mai napig sem a CONSTANTIN BRÂNCUȘI szaklíceum névtáblájára magyarul az intézet nevét. Nem s nem! Az igazgatónő nem hajlandó erre. Ő állam az államban, ő autonóm a magyar városban. Vajon így kell Romániában autonómiát csinálni? Próbáljuk csak ki! Az állam, a város tartja el, fönn amaz intézetet – így kell autonómnak, önrendelkezőknek lennünk? Nosza! Czegő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. június 30.Szeptemberben folytatódik Borbolyék pereNem hozott érdembeli előrelépést a Hargita Megyei Önkormányzat elnöke és tizen egy másik személy ellen indult per keddi tárgyalása a Hargita Megyei Törvényszéken. Az összesen tizenkét vádlott közül többen hiányoztak, így a legtöbbször távol maradt jászvásári Daniel Cristian Mandache is, aki annak ellenére sem jelent meg, hogy korábban a bíró azt közölte, a rendőrséget bízzák meg előállításával. Hiányzott Borboly Csaba is, aki Brüsszelben, a Régiók Bizottságának ülésén vett részt, ugyanakkor további három vádlott sem volt a teremben a tárgyalás kezdetén. Borboly védőügyvédje, Sergiu Bogdan, aki szintén nem volt jelen a törvényszéken, halasztási kérelmet juttatott el a törvényszékhez, amelyben egészségügyi okok miatt kérte a keddi tárgyalás elhalasztását. Ehhez a kérelemhez csatlakozott a jelen levő többi ügyvéd nagy többsége is. A vádhatóságot képviselő ügyész azt mondta, ilyen esetben hivatalból kijelölt ügyvéd is képviselhetné a vádlottat, de a többi vádlott ügyvédjei ezt kifogásolták, szerintük ezzel sérülhet a vádlottak védelemhez való joga. A tárgyalást vezető bíró végül közölte, elfogadja a halasztásra vonatkozó kérelmet. Mivel júliustól megkezdődik a törvénykezési nyári szünet, a következő tárgyalási időpontot szeptember közepére jelölték ki. Egyúttal közölte, Mandache előállításáról a rendőrségnek kell gondoskodnia. Mint ismeretes, a korrupcióellenes vádhatóság azért fogta perbe Borbolyt, mert álláspontja szerint a Hargita Megyei Önkormányzat elnöke indokolatlanul fizetett ki jelentős, útjavításra szánt összegeket egy cégnek. Ezzel állítólag az RMDSZ politikusa és feltételezett bűntársai 1,1 millió eurós kárt okoztak az államnak. Kovács Attila Székelyhon.ro 2015. június 30.Kihagyták a vásárhelyi szívkórházat az országos programokbólElégedetlenséget és felháborodást váltott ki az egészségügyi minisztérium döntése, ugyanis a szaktárca több fontos országos programból is „kifelejtette” a hagyománnyal és szakmai eredményekkel rendelkező marosvásárhelyi szívkórházat. Az év elején a marosvásárhelyi szívkórház vezetői azt hitték, hogy véletlen elírás történt, amikor intézetük nevét nem találták abban az országos programban, amely a gyermekek intervencionális kardiológiai beavatkozását hivatott finanszírozni. Később azonban kiderült, hogy nem elírás történt, a minisztérium nem tartotta érdemesnek a vásárhelyi szívkórházat és személyzetét az efféle műtétekre. Holott addig már számos kiskorú – helyi, környékbeli és távoli megyéből érkező – páciensnek mentették meg az életét. Hogy nem véletlenül maradt le az ország egyik legjobb szívkórházának számító marosvásárhelyi intézet a programból, a szaktárca legújabb döntése is igazolja. A minisztérium újabb négy nagyszabású programból felejtette ki az erdélyi egységet. Miközben két bukaresti kórháznak, a C.C. Iliescu, valamint a Vasile Cândea nevét viselő központoknak és a temesvári sürgősségi kórháznak pénzalapot biztosít a non-invazív műtétek elvégzésére, a Horaţiu Suciu által vezetett intézet ezúttal sem került fel a szaktárca és az országos biztosítópénztár listájára. „Olyan non-invazív beavatkozásokról van szó, amelyek nálunk mintegy tízezer euróba kerülnének. Nyugat-Európában ezek egyszerű rutinműtéteknek számítanak, nálunk mégsincs pénz erre. Pedig külföldön sokkal többe kerülnek” – ismertette a helyzetet Horaţiu Suciu, a marosvásárhelyi szívkórház vezetője. A szakorvos és kollégái az elmúlt két nap alatt mégis négy sikeres beavatkozást végeztek. A 60 és 71 év közötti betegek – akiken csak a műtét segített – jól vannak, már sétálnak a folyosón. Egyiküket aorta nagyobbodással, a másik hármat hasaorta tágulással műtötték. „Mivel a pénztár a szükséges 10 ezer euró helyett alig 6300 lejt ad, máshonnan csoportosítottuk át a pénzt. Ha a minisztérium minket is bevett volna az országos programba, legalább húsz ilyenszerű beavatkozást végezhetnénk évente” – mondta el érdeklődésünkre Suciu professzor. Egy egyszerű fejszámítás szerint ez évi 200 ezer euróba kerülne a szaktárcának, ami Nyugaton alig négy műtét elvégzésére elegendő. „A páciensnek joga van az élethez és a minőségi élethez. Ő nem tehet arról, hogy szívbeteg, betegségével Romániában él, és fizeti a kötelező biztosítást” – jegyezte meg Horaţiu Suciu. Arra a kérdésre, hogy a várólista átugrásával van-e lehetősége a tízezer eurót leperkáló betegnek megműtetnie magát, az intézetvezető elmondta: „Elméletileg nincs, hiszen a törvény szerint a biztosított pácienst ingyenes kezelés illeti. Ahhoz, hogy a saját pénzén, soron kívül megműthessük, nem állhat szerződésben a pénztárral” – mutatott rá a visszásságra a szívspecialista. Kollégája, Ayman Elkahlout elmondta, hogy az utóbbi időben mindent megmozgattak annak érdekében, hogy az országszerte mindenütt elismert marosvásárhelyi szívkórház is központi finanszírozáshoz jusson, ám a minisztériumtól még csak válaszlevél sem érkezett. Szucher Ervin Székelyhon.ro 2015. június 30.Lesújtó képet fest Romániáról az amerikai külügyLesújtó képet fest a romániai emberi jogok tiszteletben tartásáról az amerikai külügyminisztérium éves nemzetközi jelentésének Romániával foglalkozó fejezete. A jelentés foglalkozik a romániai igazságszolgáltatással is, bírálva a politikusoknak azt a törekvését, hogy „megszelídítsék” az ügyészek és bírók szigorát, de kitér a kormányzati korrupcióra és elítéli az újságírókra gyakorolt politikai nyomást is. Rendőri, ügyészi önkény Az amerikai külügyminisztérium nemzetközi jelentésének Romániára vonatkozó része az igazságszolgáltatás kapcsán úgy véli, az illetékes szervek nagyrészt a törvényeknek megfelelően jártak el. Ugyanakkor azonban megemlíti azt is, hogy a 2014-es esztendő során a letartóztatások nem minden esetben voltak megalapozottak, és szól a rendőri valamint az ügyészi önkényről is. Így például túlságosan is gyakran alkalmazták a 24 órára szóló őrizetbe vételt. Ilyen esetekben pedig a román illetékes hatóságok úgy vélték, hogy mivel az illető személyek nincsenek hivatalosan letartóztatva, ezért nem jár nekik a jogsegédlet. Az Apador-CH polgárjogi szervezet gyakran bírálta, visszaélésnek nevezve ezt a gyakorlatot. Az emberi jogok védelmével foglalkozó romániai nem kormányzati szervezetek felméréseiből az is kiderült, hogy a hatóságok gyakran automatikusan meghosszabbították az előzetes letartóztatást, még akkor is, amikor az intézkedésnek nem volt semmi jogalapja. Az amerikai jelentés helyteleníti azt is, hogy az ügyészségi vizsgálatok és a vádiratok anyagai igen gyakran kikerülnek a sajtóhoz – főleg a korrupciós dossziék esetében. Romániai bírák arra panaszkodnak, hogy a sajtóvisszhang, a sajtókommentárok sok esetben lehetetlenné teszik a vádlottak számára a védekezés körülményeinek biztosítását, a perek méltányos lefolytatását. Miután érvénybe lépett az új büntető perrendtartási törvénykönyv, továbbá az Európai Emberjogi Bíróság idevágó döntéseinek megfelelően a Legfelsőbb Bírói Tanács „kommunikációs kalauzt” dolgozott ki, amely a magas rangú bírósági tisztségviselők és a sajtó kapcsolatát kívánja rendezni. Ez a dokumentum pontosan behatárolja azokat az információkat, amelyeket a bírók a vizsgálatok idején nyilvánosságra hozhatnak. A nők hátrányos megkülönböztetése A washingtoni jelentés kifogásolja a rendkívül rossz börtönviszonyokat, az elítéltekkel szembeni embertelen fellépést, és kitér „egyes politikusoknak” arra a törekvésére is, hogy megszüntessék a romániai igazságszolgáltatás függetlenségét, illetve, hogy lejárassák az igazságügyet. Jóllehet az igazságügyi rendszer intézkedett annak érdekében, hogy felelősségre vonják és megbüntessék a visszaéléseket elkövető tisztségviselőket, az állami hatóságok azonban rendszerint halogatták a rendőri visszaélések kivizsgálását, nem egyszer pedig egyszerűen felmentették a visszaéléseket elkövető rendőri szerveket. A jelentés Romániával foglalkozó fejezete kitér a nők hátrányos megkülönböztetésére, a nőket érő erőszakra is. Jóllehet a romániai törvénykezés nem korlátozza a nők részvételét a kormányzásban vagy a politikai életben, a társadalom magatartása azonban komoly akadályokat emel mindezek előtt. 2014. szeptember elsején például a román parlament 404 képviselője közül mindössze 55 volt nő, a 175 szenátorból pedig csupán 12. Az alkotmánybíróság 9 tagja közül csupán 1, Románia 32 európai parlamenti képviselője közül pedig csak 10 volt nő. A 25 tagú kormány tagjaiból 5, a 42 megye prefektusai közül pedig szintén 5 tartozott a gyengébb nemhez. Az amerikai jelentés nem feledkezik meg arról sem, hogy a román kormány nem tette meg a szükséges intézkedéseket a kommunizmus idején elkobzott görög-katolikus javak visszaadásáért. A romániai vallásszabadság kapcsán azonban rövidesen újabb, részletes jelentést készít majd az amerikai külügyminisztérium, amely bővebben foglalkozik majd általában az egyházi javak visszaszolgáltatásának kérdésével. 135 millió eurós vagyonelkobzás A korrupciót illetően az amerikai külügyminisztérium jelentése leszögezi: a román törvénykezés bünteti a korrupt tisztségviselőket, a kormány azonban nem alkalmazza kellő határozottsággal az idegávó törvényeket, ily módon korrupt tisztségviselők büntetlenek maradhattak. A Világbank felmérései szerint a korrupció Romániában komoly gondot jelent. Igaz, a korrupcióelleni ügyészség (DNA) a 2014-es évben komoly erőfeszítéseket tett a közép- és magas szintű korrupció felgöngyölítéséért. A vizsgálatok egyaránt érintettek politikusokat, az igazságszolgáltatási rendszer tagjait, közigazgatási tisztségviselőket. 2014 szeptember 15-ig a DNA 710 vádlottat állított bíróság elé, közöttük volt 7 parlamenti képviselő, 6 megyei tanácselnök, 17 polgármester, 3 polgármester-helyettes, egy miniszteri tanácsos, egy prefektus, egy alprefektus, két ügyész, 18 bíró, a belügyminisztérium 23 tisztje. Az ügyészek 135 millió euró értékben koboztak el javakat az érintettektől. Antiszemitizmus – 3271 zsidóval szemben A jelentés kitér a romániai antiszemitizmusra is, leszögezve: a 2011. évi népszámlálás adatai szerint Romániában 3271 zsidó él. Szélsőséges romániai szervezetek időnként antiszemita megmozdulásokat szerveznek, szimpóziumokat, meneteléseket, vagy egyesen vallásos rendezvényeket, a Vasgárda tagjaira emlékezve. Olykor helyi hatóságok maguk is megemlékeznek a vasgárda tagjairól, lehetővé tették nácibarátok, holokauszt-tagadók emlékműveinek felállítását, utcákat neveztek el róluk. Mi több, Victor Ponta miniszterelnök tavaly szeptemberben, egy tévé-adásban kijelentette, hogy Traian Băsescu 10 éves elnöki rendszere felért a németországi náci rendszerrel. Mindez heves reakciókat váltott ki román és külföldi politikusokból, a civil társadalomból, diplomatákból, a Zsidó Közösségek Szövetségéből és más testületekből. Victor Pontát azzal vádolták, hogy áttételesen tagadta a holokausztot és bagatellizálta a náci rendszer gyilkosságait. A jelentés természetesen foglalkozik a romakérdéssel, a nemzeti, faji, etnikai kisebbségek ügyével, a sajtó áldatlan helyzetével, a szólásszabadság problémájával, a hátrányos helyzetűek valamint a gyermekek sorsával, a homoszexuálisok jogaival, a menekültek helyzetével. maszol.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
