Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 682 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 661-682
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2016. július 2.

Tizedik évadát zárta az M Stúdió
„Talán a Flow Fesztivált emelném ki elsősorban az évad eseményei közül, amely által olyan előadásokat próbáltunk elhozni Sepsiszentgyörgyre, amelyek a mozgásszínház műfaján belül különböző irányokba mutatva nemzetközi minőséget képviselnek. Bízom benne, hogy a fesztivál szervezése révén hosszú távon is csak nyerhet a társulatunk, és a Sepsiszentgyörgyi nézők is, hisz azt a színházi műfajt próbáljuk ezáltal közelebb vinni hozzájuk, amellyel aligha lehet alkalmuk találkozni az erdélyi színházakban” – mondta el lapunknak Márton Imola, az M Stúdió Mozgásszínház művészeti vezetője az évadzárás kapcsán.
A társulatvezető kifejtette, az idei évad mindhárom produkciója fontos együttműködések eredményeképpen született: a Julie kisasszony Tarkovszkij-jelenetekkel című, Nagy Botond által rendezett előadás első koprodukciójuk volt a Tamási Áron Színházzal, először dolgozott a társulattal Horațiu Mihaiu rendező, aki Ibsen darabja alapján A tenger című előadást vitte színre, és ebben az évadban készült Sztravinszkij Tavaszi áldozat című balettjéből az első, klasszikus zenére épülő előadásuk Andreia Gavriliu rendezésében. Mindezek mellett a már említett Flow Fesztiválra olyan világhírű társulatok produkcióit hozták el, mint a Frenák Pál Társulat, a Horváth Csaba által vezetett Forte Társulat vagy a Fehér Ferenc állandó alkotótársaiból álló együttes. Márton Imola arról is beszélt, hogy az évad során fontos fesztiválokon vett részt a csapat: Gyergyószentmiklóson a Nemzetiségi Színházak Kollokviumán és a Dance.movement.theatre nevű fesztiválon, Nagyszebenben a Festivalul Tânăr nevű seregszemlén, Szkopjeben (Macedónia) a Panphys Nemzetközi Pantomim és Fizikai Színházi Fesztiválon, Aradon az Új Színházi Fesztiválon, Târgoviștén a Nemzetközi Bábel Fesztiválon, ezenkívül pedig vendégszerepléseket is vállaltak Temesváron, Budapesten, Marosvásárhelyen, Nagyváradon és Marseille-ben is, Kézdivásárhelyen és Brassóban pedig bérletes előadásokat játszottak. Mint mondta, a korábbi évadokhoz képest idén nagyobb figyelmet fordítottak a belföldi jelenlétre.
A következő évadban a tervek szerint Radu Afrim, Fehér Ferenc és Bocsárdi László rendez a társulatnál, Afrim előadása az Andrei Mureșanu Színházzal együttműködésben készül, a Fehér Ferenc által rendezett produkció pedig western lesz mozgásszínházi változatban. Mint megtudhattuk, új színészi állást hirdet az M Stúdió, amelyre nők és férfiak is jelentkezhetnek július 20-ig, bővebb információkat ezzel kapcsolatosan az m-studio.ro honlapon találhatnak az érdeklődők. A társulatvezető azt is elmondta, hogy a színház technikai szempontból is fejlődni próbál – idén bővíteni tudták fénytechnikai berendezésüket, ami nagy jelentőségű beruházás volt –, és az elmúlt évadokhoz viszonyítva előadásaikat is többen látogatták, ami örvendetes, mert azt bizonyítja, hogy egyre nyitottabbá válik irányukba a szentgyörgyi közönség.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. július 2.

Az ozsdolai gyémántok legendájáról (Interkulturális gyermekrendezvény Ozsdolán)
Az ozsdolai sportcsarnokban és annak környékén tegnap délután ért véget az az ötnapos interkulturális nappali foglalkozás, amelyet a Gyulafehérvári Caritas egy időben három helyszínen – Ozsdolán, a Maros megyei Mezőpaniton és a Hargita megyei Siménfalván – szervezett meg.
A programok mindhárom településen különböző tematikájú tevékenységek köré szerveződtek. A rendezvények a United Networks – integrált kezdeményezés hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatásáért című program részeként zajlottak. „A cél elsősorban az volt, hogy a helyi, szegényebb családokból származó gyermekek nyarát színesebbé tegyük, valamint elősegítsük a különböző etnikumú gyermekek közötti jobb együttműködést, egymás elfogadásának megerősítését” – mondta el Hubbes Kinga szervező, a Caritas regionális képviselője. A rendezvény az „ozsdolai gyémántok” legendájára épült: öt napon keresztül interaktív, játékos foglalkozásokat biztosítottak a helyi Kun Kocsárd-iskola zömében I–IV. osztályos tanulói számára. Eredetileg harminc kisiskolásra gondoltak, de túljelentkezés volt, több mint nyolcvanan küldtek be rajzot a Caritas pályázatára. A mesebirodalomra épített tevékenységeken rendszeresen nyolcvanan voltak jelen. A programban sport-, kézműves, ügyességi, zenés-táncos, mesés és zöld nap szerepelt, a tábor az alkotások kiállításával zárult. A rajzokat és az általuk készített festett madáretetőket az iskolának ajándékozták a táborozók. Hubbes Kinga azt is elmondta, munkáját Kosztándi Teréz és Péter Szabolcs közösségfejlesztő mellett helyi önkéntesek segítették.
Iochom István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. július 2.

Hencz Hilda: Magyar Bukarest 16. (Részletek)
A Bukarestben mAradtakra hárult a nehéz feladat, hogy visszanyerjék a közösség lefoglalt javait. A két világháború közötti nagyon aktív cenzúra ellenére sikerült megszerezni egy lapindítási jogot. 1921. január 6. és 25. között jelent meg a Bukaresti Hírlap, az első, háború utáni magyar nyelvű újság, amelynek szerkesztője Bölöni György lett, aki a magyarországi kommün bukása után menekült Bukarestbe.
A lap közölt egy interjút Octavian Goga frissen kinevezett kultuszminiszterrel, aki válaszolt a magyarság pár égető kérdésére, mely válaszok még összhangban álltak az 1918-as Gyulafehérvári nyilatkozattal. A nyilatkozat első pontja szerint Románia teljes szabadságot biztosít minden nemzetiségnek, jogot az anyanyelvű oktatáshoz, az önrendelkezéshez, az anyanyelvű igazságszolgáltatáshoz és ügyintézéshez. A Goga által felvázolt távlat nagyon biztató volt: „Románia nemzetállam, mert a statisztikák szerint többségében románok lakják, de léteznek kisebbségek is. Fontosságukat nem létszámuk adja, hanem kapcsolataik a szomszédos nemzetekkel. Ebből a szempontból nemhogy létezik magyar kérdés, hanem mondhatni ez az egyetlen kérdés a kisebbségekkel kapcsolatban.” Románia azonban demokratikus állam, és szándékában áll megadni a kulturális és politikai érvényesülés lehetőségét a kisebbségeknek, nem akar úgy eljárni, mint a régi magyar rendszer, amely pontosan a nemzetiségek elnyomása miatt omlott össze – vélekedett Goga. Szerinte általános vélemény, hogy magyar tannyelvű iskolák ott legyenek, ahol a közösség túlnyomórészt magyar ajkú, és ott a román nyelv csak az egyik tantárgy legyen. Az állam magyar elemi és középiskolákat fog fenntartani, ahol a magyarság részaránya indokolttá teszi ezt. Goga egy Székelyföldi egyetem létrehozását is szükségesnek tartotta, amely egységesen megoldaná a jogi és adminisztratív területen fellépő nyelvi problémákat. Felekezeti iskolákat szerinte akárhol létre lehet hozni, ahol az illető felekezet hatóságai ezt indokoltnak látják, természetesen állami ellenőrzés alatt. Goga személyesen kérte a református és katolikus egyház képviselőit, hogy esküdjenek fel a román államra, ezzel rendezzék viszonyukat, annál is inkább, mert ötmillió lej áll rendelkezésre a nagy szegénységben sínylődő református papok helyzetének javítására. A katolikus iskolák helyzete bonyolultabb, folynak a tárgyalások a Szentszékkel egy konkordátum megkötése érdekében – nyilatkozta Goga. 1921. március 19-én a katolikus és református püspök letette a hűségesküt a román államnak, azonban a Románia és Vatikán viszonyát szabályozó konkordátumot csak 1927-ben írták alá. Nem láthatjuk tisztán a Bukaresti magyarok két világháború közötti helyzetét, ha nem vetünk egy pillantást a román állam erdélyi magyarságot érintő nagyszabású elnyomó intézkedéseire: következményük a nagymértékű asszimiláció volt, amelyet elsősorban az iskolák megszüntetésével és az értelmiség lefejezésével értek el. Az intézkedéseket már a békeszerződés megkötése, az új alkotmány, illetve tanügyi törvény megjelenése előtt meghozták, és érvényesek voltak a teljes időszakra. Nagy hatása volt a Magyarországra történő tömeges kivándorlásnak is. 1918–1924 között 197 ezer erdélyi magyar távozott, majd 1940-ig további 169 ezer, többségében üzletemberek, szakemberek, hivatalnokok.
A háború után a Iuliu Maniu és Onisifor Ghibu vezette kormányzótanács betiltotta az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet, elkobozták vagyonát, bezárták iskola- és könyvtárhálózatát. A kormányzótanács már 1919 februárjától, azaz jóval a békeszerződés aláírása előtt hűségeskü letételére akart kötelezni minden állami alkalmazottat; erre egy évvel később került sor, az eskü megtagadása azonnali elbocsátással járt. 1920-tól megtiltották a német és a zsidó gyermekek felvételét a magyar felekezeti iskolákba, csak a román állami vagy a saját anyanyelvi iskola között választhattak. A magyar felsőfokú oktatás megszüntetése után a tanügyi képzés állami monopóliummá vált. 1921-ben a református teológián alakult egy tanárképző kar, de ezt két év után megszüntették. 1923-ban lépett érvénybe Nagyrománia új alkotmánya, amelyből már kimAradtak a Gyulafehérvári nyilatkozat pontjai. Ugyancsak 1923-ban lépett életbe az az agrártörvény, amely jegyében elkobozták a magyar egyházak vagyonát. Megjelent a közalkalmazottak statútuma is, amelyben előírták a román nyelv kötelező ismeretét.
Az 1923/24-es tanévvel kezdődően bevezették a „nemzeti tantárgyak”, azaz történelem, földrajz és alkotmánytan mellett a matematika és a francia nyelv kötelező román nyelvű oktatását. 1924-től bevezették a román szóbeli vizsgát az érettségin, minden tantárgyból, beleértve a természettudományokat is, ami nagymértékben csökkentette azok számát, akik továbbtanulhattak volna. Évről évre változó vizsgatárgyakat is bevezettek; hogy ezek közül melyik lesz érettségi tantárgy, csak két hónappal a vizsgák előtt tették közzé. Mivel ezeket a tantárgyakat a tanévek során magyarul tanították, a sikeresen érettségiző magyarok száma még tovább csökkent. Ignácz Rózsa önéletrajzi regényéből (Anyanyelve magyar) megtudhatjuk, milyen egyéni drámákat okoztak ezek az intézkedések. 1924-ben, a liberális dr. Constantin Angelescu minisztersége idején fogadták el az elemi oktatás törvényét. A jogszabály előírta, hogy minden iskolának a román állam ellenőrzése alatt kellett állnia, s csak a román állampolgárok alapíthattak iskolát; kötelezővé vált az engedély megszerzése, az óvodák és elemi iskolák pedig csak az állami tanterv alapján működhettek. Az alkalmazáshoz a tanügyi dolgozóknak egy engedélyt kellett beszerezniük, román állampolgárságuk kellett hogy legyen, és vizsgázniuk kellett románból, történelemből, földrajzból és Románia alkotmányából. Az elemi iskolák hivatalos iratait (napló, fizetési listák, a tanulók nevét, címét, vallását tartalmazó névjegyzékek) román nyelven kellett kitölteni, ugyancsak román nyelven zajlott a kapcsolattartás a hatóságokkal. A tankönyveket, térképeket, didaktikus célból használt képeket a minisztériumnak kellett jóváhagynia. Románia történelmét és földrajzát III. osztálytól kezdve csak románul szabadott tanítani az ország összes iskolájában, és csak szakképzett, román tanárok oktathatták. Az iskolák nem kaphattak semmiféle külföldi adományt, támogatást a minisztérium engedélye nélkül. A szerzetesrendek vezette iskolákban csak román nyelven folyt a tanítás. A kisebbségek magánóvodái működhettek anyanyelven, de ott is kötelező volt napi egy román társalgási óra. Külön törvényben tiltották meg, hogy kisebbségiek kisebbségi iskolába iratkozzanak, ha nevük románosan hangzott, vagy ortodox vallásúak voltak; a vegyes házasságból születetteket románnak tekintették. Az 1926. évi 98 495-ös számú, Angelescu által aláírt miniszteri rendelet alapján a tanuló anyanyelvét nem a szülők, hanem a román hatóságok határozták meg. Az állami óvodákban kötelezővé vált a román nyelv, ami súlyos csapás volt a tömbben élő (Bihar, Csík, Háromszék, Kolozs, Hunyad vidéki) magyarok számára, ahova román tanerőt küldtek, 50 százalékos fizetési pótlékkal. 1925-től az állam nem ismerte el a felekezeti iskolák záróvizsgáit és kibocsátott diplomáit. Másfelől azt a pár felekezeti iskolát, amely még megmAradt, az állam már nem támogatta, a szegénysorban tengődő, rongyos, sokszor éhező tanítók éhbérért is tovább végezték munkájukat. Ezek mellett a tanügyi szabályozások mellett, elsősorban Székelyföldön elkezdődött az „anyanyelvüket vesztettek” erőltetett „visszarománosítása”, arra kényszerítették őket, hogy gyermekeiket román állami vagy magániskolába írassák. Nicolae Iorga nyilatkozata alapján, miszerint a székelyek elmagyarosított románok, a román „tudósok” egész serege állt neki ezt bebizonyítani. Összetett interdiszciplináris kutatásba fogtak a Kolozsvári I. Ferdinánd Király Egyetemen. A székelyek történetének egyik „szakértője” G. Popa-Lisseanu egykori latintanár volt, aki A székelyek és a románok elszékelyesítése (Secuii şi secuizarea românilor) címmel adott ki könyvet, amelyet magyarra és franciára is lefordítottak. A kiadvány tulajdonképpen az Astra egyesület által Székelykeresztúron szervezett konferencia előadásainak kivonata volt. A szerzőnek nem voltak bizonyítékai a románok elszékelyesítésére, hiányzik munkája tudományos alapja, olvasói támogatását kérte az adatok kiegészítéséhez. Addig is, jelentette ki a szerző, „a történelmi bizonyítékok hiányát pótolja a logika”.
Az „elmagyarosodott románok visszaszerzését” a Kárpátokon túlra is kiterjesztették, és célba vették a moldvai csángókat is. Elrománosításuk érdekében nagy nyomást gyakorolt rájuk a római katolikus egyház, papjai révén megtiltotta a csángóknak a magyar nyelv használatát, az ördög nyelvének nevezték azt. A megfélemlített csángók már csak házaikba zárkózva mertek magyarul beszélni; ha a csendőr meghallotta, hogy valaki akár a saját kertjében magyarul beszélt, rálőtt. Az akkori helyzetről Mezei Kerekes Irma számolt be egy interjúban, amely azonban csak 1997-ben látott napvilágot. Az anyanyelvi gyónást viszont megengedték; papjaik között volt, aki tudott magyarul, de ezt nem vallhatták be. Túlkapásokkal és különféle fondorlatokkal igyekeztek elszigetelni őket a romániai magyarságtól. A papok azt hangoztatták, hogy bűn Magyarországra menni, és megtiltották, hogy magyarnak vallják magukat. Az erdélyi magyar pártoknak tilos volt a csángók lakta vidékeken tevékenykedni, még a kereskedők sem vásárolhatták fel termékeiket, len és kender háziszőtteseiket. Az erdélyi magyarok erőszakos elrománosításának mértéke számokban is kimutatható: az 1919–1929 közötti időszakban a 3462 magyar elemi iskolából 830 mAradt, a 139 polgári iskolából 29, a 27 felső gimnáziumból 17, a 27 pedagógiai intézetből 7 és a 28 kereskedelmi iskolából 4; megmAradt még 17 felekezeti óvoda is. A tanügyi törvénykezést kiegészítették az adminisztratív intézkedések; a román állam összes intézményében jól látható helyre függesztették ki a kisebbségieknek szánt felszólítást: Vorbiţi numai româneşte! (Csak románul beszéljenek).
Amikor 1933-ban egy interjúban azt kérdezték Octavian Gogától, hogy lát-e különbséget a Gyulafehérvári nyilatkozat, illetve a csucsai paktum magyaroknak tett ígéretei között, Goga azt felelte, hogy ő hitt a csucsai egyezményben, de ,,a Gyulafehérvári pontok szerzői sohasem vették komolyan határozatukat, s így megvalósítására sem törekedtek... Ott, Gyulafehérváron a román nép csupán az egyesülést mondotta ki, a többi pont részben külföldnek szólt, részben pedig a belpolitika pillanatnyi céljait szolgálta”.
(folytatjuk)
JÁNOS ANDRÁS fordítása
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. július 2.

Fémből írt rejtélyes mesék (Kovács Géza új tárlata)
„Kovács Géza munkássága a kortárs erdélyi, s talán a kortárs magyar szobrászatnak is egyedi és izgalmas színfoltja” – fogalmazott Tóth-Gödri Iringó művészettörténész a Kovács Géza kisplasztikáiból készült kiállítás csütörtök délutáni megnyitóján a Sepsiszentgyörgyi Lábas Házban.
A megnyitón Damokos Csaba rövid köszöntője után Tóth-Gödri Iringó művészt méltató szavaiból megtudhattuk, hogy Kovács Géza Marosvásárhelyen született, de immár két és fél évtizede Sepsiszentgyörgyön él, ahol 1988-ban első egyéni tárlatát tartotta. Túl van százhuszonöt egyéni kiállításon, más művészekkel közösen kétszázötvennél többször állított ki, és tizenhét országban mutatták be alkotásait Bulgáriától Svédországig, Spanyolországtól Kínáig vagy Japánig. A mostani kiállításon vasból készült, hegesztett kisplasztikákat láthatunk, de Kovács Géza nemcsak vasból dolgozik, hanem például bronzból vagy fából is, és a kisplasztikák mellett monumentális alkotásai is születtek. Tóth-Gödri Iringó művészettörténész szerint a most kiállított szobrok talán a legegyedibbek a művész pályáján, a kiállítás koncepciója, központi gondolata pedig olyan téma, amely már az ókori görögök óta jelen van a művészetekben, és Donatellótól Rodinig nagyon sokakat foglalkoztatott már: érzelmek a vasban. Mint mondta, ez ma is jó kiindulópont egy hosszú gondolatmenethez, amely átfogja a művészettörténet nagy fejezeteit, de a mindenkori kihívás, hogy miként lehet a fémből, ebből a hideg, rideg, merev, kemény anyagból olyan formákat készíteni, amelyek érzelmeket sugallanak.
Kovács Géza talán még nehezebb feladatra vállalkozott, mert ő nem formálja az anyagot, hanem egyszerűen újrahasznosítja a fémhulladékot úgy, hogy kollázsszerű műalkotásainak alkotóelemeit eredeti formájukban használja. A művészettörténész szerint ez a munka sokkal több, mint újrahasznosítás, hisz a néprajzkutató gyűjtőmunkájával is felér, ahogy a művész a falvakat végigjárva felfedezi a tárgyakat, amelyekből alkotásai készülnek. Úgy véli, épp ez a felfedezőmunka az alkotó folyamat, amely során megtalálja, továbbgondolja, újraalkotja ezeket a tárgyakat, amelyek csak a gondolattal egyesülve válhatnak műalkotássá: mivel érzelmek kivetülései, líraiságot is kifejeznek, s mert sikerül megőrizniük valamit eredeti rendeltetésükből is, egy különleges ősi, falusi, archaikus világot is felidéznek.
Tóth-Gödri Iringó szerint, ahogy a művész ezzel a sajátosan egyszerű, olykor lazának tűnő kötelékkel összekombinálja a darabokat, játékosságot is kölcsönöz a szobrocskáknak, amelyek kicsit olyanok, mint a mesék: több forrásból születtek, könnyedek és szórakoztatóak, mégis rejtett mondanivalójuk van, ami nem fejthető ki könnyen minden esetben. Ez lenne a rejtély, amit a befogadónak fejtegetnie kell, és ez a továbbgondolásra való késztetés csaknem elengedhetetlen sajátossága a valódi műalkotásnak.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2016. július 2.

Nyelvében és szokásaiban él,/Dalaiban és művészetében érez a nemzet!"
E jelige szellemében szervezte meg a Kolozs megyei Tordaszentlászló június utolsó szombatján a XXVII. Szent László-napi Kórustalálkozót! Az ünnepi istentisztelet után húsz kórus több mint 500 dalosa a találkozó megálmodójára, mindnyájunk szeretett Misi bácsijára, néhai Guttman Mihály zenetanárkarnagyra emlékezett. A Romániai Magyar Dalosszövetség örökös tiszteletbeli elnöke, Tordaszentlászló díszpolgára születésének 90. évfordulója tiszteletére a helyi közösség kopjafát avatott, melynek szövegzáró felirata hozzánk és mindenkihez mint intés szól: "Őrzők, vigyázzatok a strázsán!" A kopjafa leleplezését, melyet a református templom előtti parkban, Szent László mellszobrával szemben helyeztek el, ünnepi beszédek előzték meg, melyek során méltatták a példamutató pedagógus életútját. A koszorúzás ideje alatt az ünnep meghittségét növelte a Kolozsvári Pedagóguskórus, valamint az egybegyűltek éneke.
Az ünnepély végén a kórusok felvonultak a község főutcáin, majd a művelődési házban megkezdődött a hangverseny. Itt kellemes meglepetésként a dalosokat köszöntötte Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa, Kovács Dalma Lídia vezényletével, színvonalas és hangulatos műsorral. Nagyszerű, mutatós, a gyerekek hangterjedelmére és az életkor játékosságára is figyelő, de nem könnyű műsor-összeállítást hallhattunk (Vermesy Péter, Gryllus Vilmos). Tiszta intonáció, pontos, játékos ritmika, tapssal és koreográfiával, a fiatal karvezető és nagy létszámú seregének örömteli együtt muzsikálása. Nagy siker, vastaps. Milyen kár, hogy ritkán lehet ilyet hallani, hiszen egy ilyen gyerekkórus felér egy kórusakadémiával. (A hajdani Székely Népi Együttes Birtalan József vezette gyermekkórusa tagjainak többségét mint kórusénekest, zenetanárt és karvezetőt már rég nyugdíjazták!)
Ezután lépett színpadra a húsz bejelentkezett kórus. Megyénket három együttes képviselte, a Marosvásárhelyi Alsóvárosi Ref. Egyházközség vegyes kara, a Vártemplom Psalmus kórusa és a buzásbesenyői Gaudete kamarakórus. A produkciók után az együttesek vezetői a szervezőktől zászlószalagot, emléklapot és emlékplakettet vehettek át. A hangverseny végeztével a kórustagok és meghívottak számára a tordaszentlászlói vendégszeretet nyújtott alkalmat a közvetlen, baráti légkör megteremtéséhez. A dalosok köszönettel és további jókívánsággal búcsúztak vendéglátóiktól.
Kovács András
Népújság (Marosvásárhely)

2016. július 2.

Új elnökséget választott a Civil Tanács
Mintegy 20-25 Temes megyei magyar civilszervezet képviselője vett részt június 30-án a Temesvári Bartók Béla Líceumban megszervezett Civil Fórumon, amelynek napirendjén volt többek között a civil szervezetek hálózatának erősítése, a kommunikáció javítása, a temesvaros.ro civil portál bővítése és vonzóvá tétele. A résztvevők megválasztották a civilszervezeteket összefogó Civil Tanács új vezetőségét és megerősítették tisztségében dr. Erdei Ildikó elnököt.
A résztvevők bemutatkozása után dr. Erdei Ildikó elnök számolt be a magyar civilszervezetek tevékenységét és a szervezetek közötti kommunikációt segítő Civil Tanács kezdeményezéseiről. A jelenlevők egyetértettek abban, hogy a civilszervezetek hálózatának egyik alappillére lehet a temesvaros.ro civil portál, amely lehetőséget ad a magyar civilszervezeteknek a bemutatkozásra, az eseménynaptár keretében a civil programok, események előzetes meghirdetésére. A portál működtetését Valdman Kinga látja el, az Integratio Alapítvány és a Szórvány Alapítvány támogatásával. Voltak olyan javaslatok, hogy álláshirdetésekkel, apróhirdetésekkel, magyar vonatkozású friss hírek közlésével kellene vonzóvá és érdekesebbé tenni a jelenlegi formájában is rendkívül hasznos civil portált. A résztvevők abban is egyet értettek, hogy a Temesvári civil élet kibontakozásának lendületet adna egy bárki számára elérhető magyar közösségi tér – klub, központ, szórakozóhely –, aminek hiányát csak részben tudják pótolni a meglévő helyszínek (az egykori Magyar Ház Bolyai terme, a Kós Károly Közösségi Központ gyűlésterme, a Geml József Társaskör székháza). A Civil Fórum résztvevői megkapták a 2016. szeptember 30. – október 2. között első alkalommal megrendezendő Temesvári Magyar Napok programját, amely lehetőséget ad a magyar civil szerevezeteknek is a nyilvános bemutatkozásra.
A Civil Fórum résztvevői titkos szavazással megválasztották a Civil Tanács új vezetőségét, amelynek tagjai Erdei Ildikó, Fábián Lóránt, Ilonczay Zsolt, Kovács Katalin, Valdman Kinga, Virginás-Tar Judit. A vezetőség megerősítette elnöki tisztségében dr. Erdei Ildikót, aki az előző időszakban is a Civil Tanács vezetője volt.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

2016. július 2.

Pénteken bemutatják a héten tanultakat
Kisiratosi néptánctáborban a Bokrétások
Mától Kisiratoson szervezi meg a szokásos nyári néptánctáborát a Temesvári Bokréta Néptánccsoport. Amint Szabó Ferenctől, a Néptánccsoport vezetőjétől megtudtuk, a hagyományos nyári tánctáboraik helyszínét azért szokták változtatni, mert folyamatosan új településeket, embereket óhajtanak megismerni. Kisiratoson többször jártak a citerásokkal, akik mindig jól érezték magukat, mindnyájuknak megtetszett a hely és a kedves emberek, ezért is esett a választásuk idén az alföldi településre. Ide mintegy 90 gyermek érkezik, közülük közel 70-en a Bokréta Néptánccsoport tagjai, közel 30-an az anyaországból, Hódmezővásárhelyről, illetve a Szeged melletti Tiszaszigetről érkeznek. Ezekkel a csoportokkal igen jó kapcsolatokat ápolnak, a családokkal is baráti viszonyban vannak – az érkező gyermekeket mindenhol családok látják vendégül, a Temesváriak mindkét településen vendégszerepeltek. Ugyanakkor oktatói szinten is közeli kapcsolatok léteznek, hiszen a maga nagyleánya, Adorjányi Szabó Nóra mindhárom tánccsoportot oktatja.
A kisiratosi néptánctábor pénteken zárul, amikor a 18 órától kezdődő előadáson mutatják be a hét folyamán három korcsoportban tanult tánclépéseket, illetve a kézműves foglalkozásokon készült hímzéseket, kalárisokat, valamint a legkisebbek, a Morzsa csoport által, a napi foglalkozásokon megtanult citerajátékból is ízelítőt nyújtanak. A heti foglalkozásokra meghívtak néhány kisiratosi gyermeket is, de a néptánctábor zömét a Temes megyei, illetve az anyaországi gyermekek adják.
A tánctábor szervezői pénteken a kultúrotthonban sorra kerülő előadásra szeretettel várják az érdeklődőket, köztük a Temes megyei szülőket, hozzátartozókat – mondta el érdeklődésünkre Szabó Ferenc, a Temesvári Bokréta Néptánccsoport vezetője, a kisiratosi néptánctábor szervezője.
Nyugati Jelen (Arad)

2016. július 2.

A Szent Mihály-templom feltárja meglepetéseit a régészeknek
Sok kérdésre adhat választ a csontvázak DNS-vizsgálata
Mintha tudományos ismeretterjesztő műsorba csöppennénk, ahogy belépünk a Kolozsvári főtéri templomba: elkezdődtek a restauráláshoz szükséges régészeti kutatások.
Nagyon kevés korábbi információ létezik erről a területről, a hiánypótló kezdeményezés adatokat szolgáltathat egy másik korai templomról, illetve Kolozsvár koraközépkori városszerkezetének jellegéről is. Az ásatások célja feltárni a templom alapozási mélységét és az előző járószinteket is, a középkorira feltehetően már rábukkantak. Három helyszínen folynak az ásatások Csók Zsolt régész vezetésével, a tervek szerint további három helyen is dolgoznak majd. Értékes tárgyi emlékeket nem találtak eddig, „mindössze” 9 csontvázat, amelyeket DNS-vizsgálatnak vetnek alá. Az ásatások befejezése július végére várható. Kovács Sándor főesperes-plébános, a történelmi fontosságú restaurálás főkezdeményezője reméli, 2020 karácsonyán már megáldhatják a teljesen megújult templomot.
Szokatlan látvány fogadja Kolozsváron a Szent Mihály-templomba látogatót: a bejárat melletti egyik hatalmas oszlopot elkerítették, és kisebb táblácskákon hirdetik: ott régészeti kutatások zajlanak. Hasonlóképpen a szentély közelében is felvették a kőlapokat, és nagyon gondosan ásnak. A templom egyik déli kapuját megnyitották, felette öles betűkkel hirdetik: Irgalmasság kapuja. Az M&M Design tervezőiroda és a Szent Mihály római katolikus plébánia kezdeményezésére egy hete itt is ásatások folynak.
Szabadság (Kolozsvár)

2016. július 2.

Újabb – magyar – taggal bővült az európai kisebbségi lapok egyesülete
Az olaszországi Dél-Tirol Autonóm Tartomány központja, Bolzano (Bozen) adott otthont az európai kisebbségi lapok szervezete (MIDAS – Minority Dailies Association, Európai Kisebbségi és Regionális Nyelveken Megjelenő Napilapok Egyesülete) idei közgyűlésének, a helyszínválasztás pedig nem volt véletlen: az egyesület 15 éves fennállását ünnepelte, 2001-ben szintén ebben a csodás hegyvidéki, hársfaillatú, nyugodt városban alakult meg a szervezet. Ugyanakkor a kétnapos rendezvény programpontját képezte a szintén Dél-Tirolban megrendezett Europeada, az őshonos kisebbségek EB-jének a megnyitóján való részvétel, a több mint 2270 méter magas Kronplatzon: ahol szintén magyar szó hangzott el.
Egyrészt nem először szervezi meg éves közgyűlését a kisebbségi lapok egyesülete a szervezet székhelyén, a dél-tiroli Bolzanóban: a város helyt adott már pár évvel ezelőtt szakmai gyakorlatnak is, idén pedig fennállásának 15. évfordulóját is ünnepelte egyben. Az autonóm tartománynak gyakorlata is, tapasztalata is van a többnyelvűségből, hiszen a régió lakosságának 60%-a olasz, 35%-a német, 5% pedig ladin (rétoromán) – mintegy harmincezren beszélik ezt a nyelvet, de gyakran találkozni vele programfüzeteken, különböző tájékoztató feliratokon. Az autonóm megyében alkalmazott intézkedésekről egyébként a MIDAS gyűlésén is szó volt: érvényesítik az etnikai arányosság elvét és a kétnyelvűségi vizsgát, ami azt jelenti, hogy az etnikai arányosságról szóló törvény értelmében a közintézményekben a munkahelyeket, az állami bérlakásokat, lakásépítési valamint kulturális támogatásokat az adott településeken élő népcsoportok arányában kell elosztani. A kétnyelvűségi vizsga pedig speciális nyelvvizsgát jelent, amelyet minden olyan dél-tiroli polgárnak le kell tennie, aki a közszférában szeretne dolgozni.
[A Szabadság internetes változata nem közli a teljes cikket – Az új magyar tag az újvidéki Magyar Szó napilap]
Szabadság (Kolozsvár)

2016. július 2.

Évadzáró gála és díjátadás a magyar operában
Hangulatos évadzáró operagálával kedveskedett közönségének csütörtökön este a Kolozsvári Magyar Opera, amelyen olyan ifjú művészek léptek fel, akiket tehetségkutató keretében választott ki az intézmény.
Két sztárvendége is volt a gálának – Nagy Zoltán és Szabó Bálint –, mindketten Kolozsvárról indultak, és mint Szép Gyula igazgató elmondta: büszkén képviselik a Kolozsvári magyarságot a világ különböző színpadain. Első alkalommal lépett fel önálló műsorral Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa, Kovács Dalma vezényletével, és szintén első ízben adták át a frissen alapított Albert Annamária-emlékgyűrűt, amelyet idén Egyed Apollónia vehetett át. Több év kihagyás után átadták a Kolozsvári Magyar Opera örökös tagja címet, ezúttal Simon Gábor és Szabó József érdemelte ki a kitüntetést.
(köllő)
Szabadság (Kolozsvár)

2016. július 2.

Új bemutató előkészületei és évadzárás a színházban
Sokszínű évadot tudhat maga mögött a Kolozsvári Állami Magyar Színház, olvasható az intézmény közleményében.
A 2015/2016-os évadban a társulat hat bemutatóval, valamint számos nagysikerű előadás felújításával várta közönségét. Nagytermi bemutatók az elmúlt évadban: Julius Caesar, Kétbalkezes varázsló, Pour Toujours; a stúdióteremben bemutatott előadások: Amerika, A pelikán, Öregek könyve. Felújításra került és továbbra is műsoron mArad a Caravaggio Terminal, a Julie kisasszony, a Hedda Gabler, a Suttogások és sikolyok és a Születésnap.
Szabadság (Kolozsvár)

2016. július 2.

Tamási Áron egy kevésbé ismert művével indul a Gyulai Várszínház évada
Tamási Áron egy kevésbé ismert művét, a Zöld ág című kisregényt viszi színre Zongota címmel a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház a Gyulai Várszínház 53. évadának első bemutatójaként hétfőn.
Gedeon József, a várszínház igazgatója a produkciót beharangozó pénteki gyulai sajtótájékoztatón elmondta, hogy Tamási Áron halálának 50. évfordulója alkalmából egy „jubileumi darab” megrendezésére kérte fel a fiatal orosz származású rendezőt, Sardar Tagirovskyt, aki idén a Magyar Színházak XXVIII. Kisvárdai Fesztiválján elnyerte a legjobb rendezőnek járó díjat.
A Marosvásárhelyi egyetemen negyedéves rendező hallgató elmondta: kicsit megijedt, amikor megtudta, hogy Tamási Áron-darabot kell rendeznie a Sepsiszentgyörgyi társulattal, ugyanis nagyon nagy felelősségnek tartja színre vinni a színház névadójának munkáit.
Eredetileg az erdélyi író több művéből válogattak volna, ám Sényi Fanni dramaturg rábukkant a Zöld ág című kisregényre, és végül emellett tették le a voksot – árulta el a rendező. Sényi Fanni hangsúlyozta: véleménye szerint ez Tamási Áron „legtermészetközelibb” műve, és ez olyan tartást ad a szereplőknek, amely a városi emberekben nincs meg.
Sardar Tagirovsky szerint a Zongota-völgy „a vágyak völgyét, a pAradicsomi idillt” testesíti meg. Mint hozzátette, mindig is közel állt hozzá az idealizmus keresése, a történetre mint „elvakult pAradicsomkeresésre” tekint.
Nemes Levente, a darab egyik főszereplője szerint a történet a boldogság és az élet értelmének kereséséről, az igazság és a valóság összeegyeztethetőségéről szól.
A darabot, amelyben közreműködik az erdélyi Háromszék Néptáncegyüttes is, a július 4-i bemutató után még egyszer, 5-én játsszák.
Mint Gedeon József elmondta, az évad első napján, hétfőn kiállítás nyílik Fodor István Csíkszeredai fotóművész alkotásaiból Erdélyi pillanatok címmel, este pedig a hagyományos három ágyúdörrenéssel veszi a színház birtokába a 600 éves téglavárat és környékét.
A Gyulai Várszínházban a Zongotán kívül még két bemutatóra készülnek a hathetes szezon alatt. Július 13-án ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében adják elő Shakespeare III. Richárd című drámáját, a főbb szerepekben Trill Zsolttal, Eszenyi Enikővel és Hegedűs D. Gézával. A harmadik bemutatót pedig augusztus 5-én tartják: Vajda Katalin olasz reneszánsz komédiák nyomán készült zenés vígjátékát, az Anconai szerelmeseket Lendvai Zoltán viszi színre a székesfehérvári Vörösmarty Színházzal közösen.

Szabadság (Kolozsvár)

2016. július 2.

Építészeti nyári egyetem: célkeresztben a Vasutaspark
Jövő héten dőlhet el a szebb napokat is megért Vasutaspark sorsa: hazai és külföldi fiatal városépítészek tucatjai igyekeznek majd a legjobb ötlettel előállni a park „feltámasztására” vonatkozóan, a Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókjának nyári táborában.
Szabadság (Kolozsvár)

2016. július 2.

Rekordokat döntött idén a Harag György Társulat
Bessenyei Gedő István, a Harag György Társulat művészeti igazgatója és Stier Péter, az Északi Színház adminisztratív igazgatója szerdai évadzáró sajtótájékoztatóján a társulat előadásainak rekordszámú nézettségéről és egyéb újdonságokról is beszélt.
A Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata a 2015/2016-os színházi évadban az előadások mellett hét saját rendezésű programot is szervezett a Partiumi Magyar Napokon, A Magyar Kultúra Hetén, A Magyar Költészet Napján, valamint megrendezte a BábSzínTért, a József Attila-estet és egy workshopot. Ebben az évadban is volt jótékonysági előadás a Hudák család hallássérült gyerekei javára: I. L. Caragiale: Az elveszett levél (rendező: Sorin Militaru). Közel húsz vendégelőadást láthatott a Szatmárnémeti közönség neves hazai és külföldi társulatok és előadók közreműködésével. A Szatmárnémeti társulat is számtalan helyen vendégszerepelt, több helyről rangos díjakkal tért vissza.
Stier Péter adminisztratív igazgató egy jó hírt jelentett be a jövőre nézve: augusztusban visszaköltözik az Északi Színház a felújított épületbe, így szeptemberben már ott kezdik meg az új évadot. Eddig ez amiatt nem történt meg, mert továbbra sincs működési engedélye a megújított épületnek, a Szamos Sürgősségi Helyzetek Felügyelőségének engedélyére várnak még. Ennek feltétele, hogy a földszinti páholyok ajtajait tűzbiztossá kell tenni, valamint egy tűzcsapot kell létrehozni az épület hátsó udvarában. A felújítási projekt készítésekor még nem éltek azok az előírsok, amelyeket a Colectiv Clubban történt sajnálatos eset után hoztak. Az ajtók esetében nincs szükség törésre és visszaállításra, a tűzcsap esetében azonban fel kell szedniük a térkövek egy részét a hátsó udvarban. Stier hangsúlyozta: nem valós az az állítás, hogy a magyar tagozat eddig amiatt nem akarta átvenni az épületet, hogy azt a Partiumi Magyar Napokon tegye meg. Mindaddig, amíg az épület nem kapja meg a működési engedélyt, a társulat nem tart ott előadást. Jó hír, hogy ősszel újra megszervezik a színházi fesztivált.
Színházról, számokban
A 2015/16-os színi évadban a Harag György Társulatnak 164 661 lejnyi vissza nem térítendő támogatást sikerült pályázati alapokból lehívnia. A társulatnak az idei színházi évadban 18 bérlete (felnőtt, középiskolás, ifjúsági, kisiskolás, nagybányai, tasnádi és óvodás bérlet), összesen 7110 bérletese volt. 48 007 néző követte figyelemmel a társulat produkcióit, melyből 12 355 diáknéző volt, és 11 600 különböző vendégjátékok során láthatta az előadásokat: a székhelyen kívül 61, a székhelyen pedig 173 előadást játszottak. A társulat itthon és a székhelyen kívül (Magyarországon és Erdélyben) összesen 234 alkalommal lépett közönség elé.

frissujsag.ro

2016. július 2.

Néptánctábor követi a népzenetábort Nagykárolyban
Felpörögtek az események a Nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület háza táján. Jövő héten kerül sor a népzenetáborukra, amit július 11–16. között az első Nagykárolyi Néptánctábor követ.
Egyre-másra követik egymást az események a rekettyések háza táján. Míg gőzerővel készülnek a hétfőn kezdődő III. Nagykárolyi Népzenetáborra, már javában folynak az előkészületei a július 11–16. között első alkalommal megrendezésre kerülő Nagykárolyi Néptánctábornak.
Székely Sára, a Rekettye Kulturális Egyesület vezetője a néptánctábor részleteiről nyilatkozott lapunknak.
„A néptánctábor ötlete egy Majer Rajival folytatott beszélgetés során született. Annak idején ő indította újra a táncházmozgalmat Nagykárolyban, s bár már évek óta nem él a városban, rendszeresen visszajár a rendezvényeinkre és mindig hozza a csapatát is. Raji akkor azt javasolta, hogy szervezzünk egy közös tánctábort, s az elképzelést a megvalósítás követte, így alig két hét múlva sor is kerül az első néptánctáborunkra. Egy napközis táborról van szó, melynek szintén a Szent László Közösségi Ház lesz a helyszíne. Annak ellenére, hogy a táborozók aludni hazatérnek majd, olyan igazi néptánctábort szervezünk, mint amilyenen mi magunk is részt szoktunk venni Erdély vagy Magyarország más részein, hagyományos programokkal, rendezvényekkel együtt. Lesz néptánc, minden mennyiségben, élőzene a Csillagocska együttes jóvoltából — ők Nagyváradról érkeznek majd hozzánk. Három korcsoportban zajlik a táncoktatás: a legkisebb rekettyéseket Benedek Árpád és párja oktatja majd, ők szintén Nagyváradról érkeznek és nem ismeretlenek a rekettyések számára. A középső csoportot, a Kis Rekettyét Majer Raji és Kati tanítja majd, míg a nagyokat Varga Norbert Zenga oktatja. Illetve lesz népi énektanárnőnk Bodó Emese személyében és három kézművesmesterünk, akik foglalkoznak majd a gyerekekkel. Papp Emese Kolozsvárról érkezik hozzánk, ő nemezszakértő, Sepsiszentgyörgyről Demeter Miklós jön hozzánk, aki népijáték- és hangszerkészítő, Maros megyeből pedig egy szalmakalap készítő mestert várunk. Délelőtt és délután, napi 4–5 órában tanulnak majd táncolni a résztvevők, s ezen a programon kívül az élőzenés táncházat is megszervezzük, a tábor minden estéjén, mely a műfaj minden kedvelője előtt nyitott esemény lesz. Idősek, fiatalok egyaránt jöhetnek majd a táncházba. Egy nap kirándulást is betervezünk, valamint számtalan szabadtéri játékkal készülünk a gyerekeknek, hogy mindenki találjon a maga számára megfelelő foglalkozást.
A táborban elsősorban a rekettyések vesznek részt, de néhány helyet fenntartottak azoknak, akik szeretnének közelebbi kapcsolatba kerülni a népzenével és néptánccal. Erre a táborunkra sajnos nem kaptunk támogatást, így a részvétel egy minimális összegbe belekerül. Ugyanakkor most is nagyon sok segítséget kapunk a gyermekek szüleitől, akik segítenek majd rendet rakni, mosogatni, így egy igazi, szülőket is összekovácsoló rendezvény lesz ez a tábor, mellyel szintén hagyományt szeretnénk teremteni Nagykárolyban” — fejtette ki Székely Sára.
Tőtős Tímea
frissujsag.ro

2016. július 2.

Több tucatnyi eljárást indított a Marosvásárhelyi Cemo a romániai kisebbségi nyelvi jogok érvényesítéséért
Több tucatnyi eljárást indított a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) nevű szervezet a Marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és annak több alárendelt intézménye ellen az anyanyelvhasználati törvények hiányos alkalmazása vagy annak megtagadása miatt – közölte pénteken Szigeti Enikő, a civil szervezet ügyvezető igazgatója.
Az erdélyi civil szervezet évek óta figyelemmel követi a nyelvi jogok biztosításának gyakorlatát Romániában, kiemelten Maros megyeben. Szigeti Enikő az MTI-nek elmondta: a Marosvásárhelyi polgármesteri hivatal és annak alárendelt intézményei ellen több eljárást indítottak. A romániai diszkriminációellenes tanácsnál támadták meg például a hivatal által meghirdetett több tucatnyi állást, amelyeknél követelményként kellett volna megszabni a magyar nyelvismeretet, de a hivatal ezt elmulasztotta. A Marosvásárhelyi önkormányzat alárendeltségébe tartozó helyi rendőrség személyzetpolitikája miatt is eljárást indítanak, ugyanis kevés a magyarul tudó helyi rendőr, és az intézmény a feliratozásban sem tartja tiszteletben a kétnyelvűséget – magyarázta.
A civil szervezet szintén a diszkriminációellenes tanácsnál tett feljelentést mintegy 35 vegyes – román és magyar – tannyelvű Marosvásárhelyi iskola és óvoda ellen, ahol a közös terek feliratozása, a közérdekű tájékoztatás csak román nyelvű, ami sérti a magyar diákok jogait. Közölte, hogy eddig egy-két iskola esetében sikerült elérni a magyar nyelvű feliratok kihelyezését, de rendszerszinten nem történt változás. Ezzel a peres eljárással most azt akarják elérni, hogy az iskolák szabályzatában is megjelenjen a kétnyelvűség gyakorlata.
A Cemo a kisebbségi nyelvi jogok érvényesülésének figyelemmel követését Maros megyere is kiterjesztette, és mintegy 30 olyan polgármesteri hivatalhoz nyújtott be előzetes tájékoztatási kérelmet, ahol a magyar lakosság aránya meghaladja a 60 százalékot. A nyelvi jogok alkalmazása Maros megyeben változó képet mutat – magyarázta az ügyvezető igazgató, hiszen vannak nagyon jó példák, de vannak nagyon rosszak is. A válaszok függvényében dönt a Cemo arról, hogy mely települések ellen indít eljárást – tette hozzá.
A Cemo az év elején jelentette be, hogy úgynevezett stratégiai pereket indít a Marosvásárhelyi, a Szatmárnémeti és a Nagyváradi polgármesteri hivatalok ellen a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésének elmulasztása miatt. Szigeti Enikő közölte, hogy ősszel jutnak el a bírósági szakaszba ezek a perek. Hozzátette: úgy döntöttek, hogy a nemzeti jogorvoslati lehetőségek kimerítése előtt, vagyis a már elindított romániai stratégiai perekkel párhuzamosan a strasbourgi emberjogi bíróságot is megkeresik a Marosvásárhelyi utcanévtáblák ügyében. Szigeti Enikő szerint hat hónap múlva derül ki, hogy a strasbourgi bíróság befogadja-e a keresetüket, és elindulhat-e a rövidített eljárás.
erdon.ro

2016. július 2.

Csángómagyarok világtalálkozója: Hegedüs Csilla az összetartozást méltatta
A magyar identitás megőrzésének jelentőségére hívta fel a figyelmet ünnepi beszédében Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke a királyföldi és barcasági csángómagyarok világtalálkozóján szombaton.
A négynapos esemény szombati napján ökumenikus istentiszteletet tartottak a zajzoni templomtéren. Az eseményen Reményik Sándor díjjal tüntették ki Kövér Lászlót, a Magyar Országgyűlés elnökét és Riedl Rudolf egyházkerületi felügyelőt.
z ügyvezető alelnök rámutatott: a kommunizmus évei alatt, de sajnos azóta is, mindent megtettek a magyar identitás eltörléséért, felszámolásáért. „Tanultunk mi is, tanult a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és, gondolom, a Magyar Polgári Párt is” – jelentette ki, majd hozzátette: „már két évvel ezelőtt felismertük, hogy a közös utat kell követnünk, össze kell fognunk azért, hogy hatékonyan tudjuk képviselni a romániai magyarság érdekeit, megteremtve munkánkkal a biztonságot, az esélyt arra, hogy méltó körülmények között éljenek, itthon nevelhessék gyermekeiket”.
Hegedüs Csilla felhívta a figyelmet arra, hogy az önkormányzati választásokon való alacsony részvételi arány ellenére az RMDSZ az újratervezésének köszönhetően megerősítette az érdekképviseleti pozícióját. Jó példaként említette a szórványban elért eredményeket, például városi és megyei teljesítményt Brassóban, hiszen Trianon óta először a megyei tanács egyik alelnöke egy magyar nő, és a megyeközpontban is van magyar alpolgármestere a szövetségnek.
„Folytatjuk az összefogást a magyar emberekkel, és azokkal, akik megértették a hívó szót. Következnek a parlamenti választások, ahol óriási a tét: meg kell őriznünk politikai képviseletünket, hogy legyen, aki kiáll a magyar emberek jogaiért a parlamentben is” – szögezte le az ügyvezető alelnök, majd köszönetet mondott a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyháznak és a magyarországi politikai vezetésnek a magyar érdekképviselet megőrzéséért nyújtott támogatásáért.
maszol.ro

2016. július 2.

Székelyföldi terrorvád: házi őrizetbe kerül Szőcs Zoltán és Beke István
A Legfelső Semmítő- és Ítélőszék döntése értelmében házi őrizetben védekezhet tovább a Székelyföldi terrorvád két gyanúsítottja, Szőcs Zoltán és Beke István. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom két Kézdivásárhelyi tagjának az ügyében tegnap született döntés az előzetes letartóztatás feloldásáról.
Beke István és Szőcs Zoltán ellen májusban emelt vádat a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség (DIICOT). Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják. A vádirat szerint a gyanusítottak nagyobb terrorakcióra készültek, az erdélyi földgázvezetéket akarták felrobbantani. A hatóságok Beke Istvánt 2015. december 1-jén, Szőcs Zoltánt pedig december végén tartóztatták le. A Székelyföldi terrorvád miatt decemberben estéről-estére, majd januárban heti egy alkalommal tömegek vonultak az utcára Kézdivásárhelyen, szolidaritásukat fejezvén ki az őrizetbe vettekkel, és bizalmatlanságukat fejezvén ki a hatóságok eljárásával szemben. A vádemelést követően újabb tüntetésre került sor.(agerpres)
Transindex.ro

2016. július 2.

Kiengedték a börtönből Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt
Szőcs Zoltánt és Beke Istvánt éjfélkor kiengedték a Bukaresti börtönből, a székely vármegyések házi őrizetbe kerültek - tudta meg az Alfahír.
A román bíróság az ügyvédjeik sokadik fellebbezését elfogadva tegnap délután úgy határozott, hogy elrendeli a házi őrizetet. Szőcs Zoltánért és Beke Istvánért már el is ment családjuk a Bukaresti börtönbe, és hazamentek.
Az ügy körülményeire jellemző, hogy az Alfahír jogi szakértője szerint már az elmúlt hónapokban is látszott, hogy a román bíróság is tudta, hogy teljesen tarthatatlanok a vádak és csak politikai okok miatt tartottak őket előzetes letartóztatásban, házi őrizetbe való kiengedésüket pedig egyértelműen a nyári politikai uborkaszezonra időzítették.
Bár a román média már tegnap délután megkapta a házi őrizetről szóló hírt, most egységesen agyonhallgatta. Pedig elég komoly hírértéke van annak, hogy ki kellett engedni a fogva tartásból a két "veszélyes terroristát" akikkel decembertől áprilisig folyamatosan riogattak a román népet.
Szőcs Zoltán első szabadlábon adott üzenetében elmondta: megerősítette a börtön és Isten segítségével folytatják a küzdelmüket a székely igazságért.
Köszönetet mondott minden nemzeti érzelmű magyarnak, hogy kiálltak mellettük és összefogtak az igazságtalansággal szemben.
[Forrás: Alfahír]
itthon.ma//erdelyorszag

2016. július 2.

Köszöntötték a 70 éves Lőrincz Györgyöt
A Székelyudvarhelyen élő, kápolnási születésű író a kezdetektől fogva tagja a Székelyföld szerkesztőbizottságának, olyan “külső” szerkesztőségi munkatárs, aki amellett, hogy rendszeresen közöl a lapban, folyamatosan szerzőket és különböző műfajú írásokat ajánl a “belső” szerkesztők, az ötfős “kemény mag” figyelmébe, akik ezt a rendkívül színvonalas lapot immár két évtizede havi rendszerességgel – több kontinensen és a világhálón – az olvasók rendelkezésére bocsátják. Az íróval június 30-án, péntek délután, a Székelyföld szerkesztőségében találkozhattak az olvasók és a kollégák.
Lőrincz Györggyel a júliusi lapszámban Zsidó Ferenc író interjút készített, úgyhogy sok-sok apró részletet megtudhatunk a pályaívről, az ötvenes években lezajlott gyermekkorról, az indulásról és a cseppet sem egyszerű kettős életről, hiszen a hetvenes-nyolcvanas években a szerző gyári dolgozóként vált az erdélyi magyar irodalom egyik meghatározó, sikeres és egyéni hangú írójává, sőt a rendszerváltozás után sem volt annyira egyszerű a helyzete, hiszen nem lett főállású szerkesztővé, nem lehetett szabadfoglalkozású alkotó, hiszen különböző megyei és városi beosztásokban kultúra- és közösségépítő munkát is végzett. Ahogy teltek az évek évtizedek a karcolatokkal, irodalmi igényi riportokkal jelentkező író, egyre nagyobb ívű munkákhoz látott, a novellák mellett, regényekkel és publicisztika-válogatásokkal örvendeztette meg olvasóit. Most is regényen dolgozik, amely lassan “íródik”, hiszen – saját bevallása szerint – több lehetőség is kínálkozik a befejezésre, s mivel egy disszidens életútjáról van szó, akit 1977-ben “szöktetett” át a határon, a történetnek, amely valóságos eseményeken alapszik, de azért az író világában szuverén és szubjektív minden, máig gyűrűző, ma is vannak olyan vonatkozásai, amelyek a politikai-gazdasági és a mi kisebbségi közösségi életünk eseményeitől függenek.
Az írót a két oldalon ülő két fiatalabb szerkesztő- és író-kolléga faggatta. Lőrincz György elmondta, hogy az első karcolatok és novellák után a riport felé fordult a figyelme – 1980-ban megjelent Forrás-kötete is riportokat tartalmaz -, hiszen olyan fordulatot vett akkor az élete, hogy zetelaki helyettes tanári munkája és a családi kapcsolatok többnyire ezt a műfajt kínálták, biztatást is erre kapott több oldalról, de aztán ismét visszatért az elbeszélés műfajához, úgyhogy a nyolcvanas években megjelent két újabb kötetében a hatvanas évek végén mutatkozó markáns novellistát ismerhette meg az olvasó. A Forrás-kötet és az után következő másik két könyv is jelentős sikernek számított akkor Erdélyben.
Bár Vári Attilával, Szávai Gézával, Csíki Lászlóval indult a pályája, soha nem tartozott generációs csoportosuláshoz. Élete amiatt is különleges volt, hogy a Székelyudvarhelyi Gábor Áron Rt. mezőgazdasági gépgyár szállítással foglalkozó osztályvezetőjeként, másodállásban lehetett író. KimAradt az irodalmi élet fősodrából, s ennek az volt a következménye, hogy az írt, s úgy, ahogy akart. Ha megkérdik – s most valóban megkérdezték – azt mondja, hogy ő elsősorban erdélyi író. Itt más témák vannak. Az általános emberi mellett speciális élethelyzetekben élünk, s arról szót kell ejteni. Bevallotta azt is, hogy kik voltak mesterei: elsősorban Móricz Zsigmond volt rá nagy hatással, aztán Németh László, Szabó Dezső, a nagy orosz írók, Tolsztoj, Dosztojevszkij, majd – a teljesség igénye nélkül – Hemingway, Csingiz Ajtmatov, Cseres Tibor, Tar Sándor…
Azt mondja, hogy egyáltalán nem bánta meg. Ha most lenne kezdő, mindent hasonlóképpen tenne, bár sosem lehet ugyanabba a folyóba lépni. Ma másfajta valóságanyag van, de az erdélyi, a Székelyföldi magyar írónak most is különleges a helyzete, és a témái sem olyanok, mint egy Pesten vagy urbánus környezetben élő és szocializálódó alkotónak. Vannak még történetei. Ereje, kedve is hozzá. Azt mondja, hogy öt éve nyugdíjas, s immár főállású írónak tekintheti magát, azt írhat, s akkor, amikor szeretne.
A kollégák erőt, egészséget kívántak Lőrincz Györgynek, kitartást.
Nem a fényben való fennforgás fontos, hanem a köznapi munka. És biztos, hogy az író szeret dolgozni, hiszen a nagy prózai munkák mellett a történésekre is figyel folyamatosan, heti rendszerességgel jelennek meg a jelenből táplálkozó publicisztikái.
Simó Márton
eloszekelyfold.wordpress.com

2016. július 3.

Harmincezer birtoklevélre várnak Maros megyeben
Negyed évszázada jelent meg a 18-as számú földtörvény, ennek ellenére nem elhanyagolandó azok száma, akik mindmáig reményvesztetten várnak a birtokba helyezésre. A földterületek visszaszolgáltatásának végeláthatatlan folyamatáról, a késlekedések okairól, a gondok megoldásának lehetőségeiről Szer Pálosy Piroska György Sándor földmérő szakemberrel és Nagy Zsigmond megyei alispánnal beszélgetett.
A rendszerváltást követően törvénymódosítás törvénymódosítást követett, 1991-ben hetek, hónapok alatt kellett ész, rajz, azonosító nélkül piacra dobni több tízezer birtoklevelet, így a nagy összevisszaságban 25 év alatt sem sikerült a folyamat végére érni, és most szakemberek, földtulajdonosok vagy azok örökösei saját bőrükön tapasztalják a rendszer hiányosságait. Az 1991. évi 18-as számú földtörvényt követően az állam jókora összegeket utalt ki a földosztó bizottságok tevékenységére, ezért a helyi tanácsoknak most már nem áll módjukban újabb állami támogatást igényelni az egykor el nem végzett munkákra. 2000-ben az 1-es számú törvénnyel – melynek értelmében az eredeti földterületeket kellett visszaszolgáltatni – megpróbálták ugyan a 18-as földtörvény hiányosságaiból adódó gondokat orvosolni, nem sok sikerrel. A 2013. évi 165-ös törvény a föld-visszaszolgáltatást volt hivatott felgyorsítani, ugyanis 2016. január elsejéig minden birtoklevelet ki kellett volna állítani. Ezt az időpontot meghosszabbították még egy évvel, ám a szakemberek szerint jelen körülmények közt így is kivitelezhetetlen. Ahhoz ugyanis előbb parcellázási tervek elkészítésére, újbóli földmérésre és rengeteg adminisztratív munkára lenne szükség. A törvény előírásai értelmében pedig a vissza nem szolgáltatott területek a Nemzeti Földalapba kerülnek majd.
Ajándékterületek – törvényesen
Olvasói panaszok nyomán próbáljuk a birtokba helyezésért felelős helyi önkormányzatok álláspontját megérteni, a rosszhiszeműséget kizárva a labirintusból kivezető szálakat megtalálni, ezért az Agy Top Kft. ügyvezetőjét, György Sándort kértük meg, kalauzoljon el a földtörvények változó világában.
– Mi a magyarázata annak, hogy mindmáig sokan a megszabott határidőben benyújtott kérvényezésük ellenére sem kaptak birtoklevelet?
– A rendszerváltás utáni föld-visszaigénylések idején rengeteg birtoklevelet állítottak ki tévesen, amelyek kijavítása lassan majdhogynem lehetetlen. A nagy összevisszaság egyik kiindulópontját épp a 18-as számú földtörvénnyel okozták, mivel a „helyreállítás” mellett a „létesítés” címszó is bekerült a törvénybe. Ennek értelmében akár 10 ha-t is kaphattak olyanok – vidéki értelmiségiek, mezőgazdasági szakemberek stb. –, akiknek az adott településen sosem volt földterületük. Az említett törvény a visszaszolgáltatás mellett lehetővé tette a „földosztogatást” is „létesítés/constituire” címszó alatt, és ez párhuzamosan zajlott a visszaszolgáltatással, holott logikusan a visszaszolgáltatás befejeztével kellett volna a fennmAradó földterületekből „ajándékozni”. Az egykori földosztó bizottságok tagjai nem vették figyelembe a szakemberek tanácsát, kihasználták a törvény adta lehetőségeket, és visszaélések is szép számban történtek. 1991-ben a megyei prefektúra levéltárából a régi gazdasági lajstromokat leszállíthatták a helyi önkormányzatokhoz, akkor még azokból is lehetett tájékozódni, majd a kérvényezett és jóváhagyott földterületek papírjai újra visszakerültek a prefektúra levéltárába. Gond az is, hogy kevesen élnek azok közül, akiktől a rendszerváltás előtt elállamosították a földeket, akiknek alá kellene írniuk az okiratokat, az örökösök előkerítése pedig legtöbbször akadályokba ütközik. A 2000 és 2004 közötti birtokba helyezések magukon viselik a földtörvények alkalmazásáért felelős helyi földosztó bizottságok felületes munkáját, a szakemberhiányt is. Akkor a parcellák azonosítása nélkül adták ki a birtokleveleket, közülük sok kiegészítésre, javításra szorul, ezt pedig a tulajdonosnak kell kérnie. Előfordult, hogy különböző törvények alapján ugyanarra a területre több birtoklevelet is kiadtak különböző személyeknek. Ahhoz, hogy a területeket telekkönyvezzék, a parcellázási tervek átvételekor összeállított dokumentációnak tartalmaznia kell a tulajdonosok személyazonossági okmányainak másolatait, melyek sok esetben hiányoznak.
Felmérések, telekelések – saját költségre
– Mi a teendője annak, aki az eltelt huszonöt év után végre hivatalos eljárással birtokba szeretné venné ősei földjét, de az önkormányzati elöljárók rosszhiszeműségből vagy tudatlanságból ezt megakadályozzák? – A legjárhatóbb út az, ha bírósági végrehajtóhoz fordul, és segítségével kérvényezi az okiratokkal bizonyítható tulajdonjogot. A bírósági végrehajtó révén a tanácsot, valamint a földosztó bizottság mindenkori elnökét, a polgármestert bíróságra lehet idézni. Fontos, hogy nyoma mAradjon minden kérvényezésnek, ellenkező esetben szándékosan vagy anélkül, de süllyesztőbe kerülhetnek bizonyos kérvények. Sok tanácsnál elegánsan megoldották, ha nem is rendezték teljes mértékben a birtoklevelek helyzetét, legalább tudják, hogy hányadán állnak. Az országos kataszterezési program sem szolgál sok reménnyel, mert amellett, hogy a parcellákat beazonosítják, a hagyatéki tárgyalások, elosztások újabb bonyodalmakkal járhatnak. Sajnos, olyat nemigen találni, hogy a papíron lévő adatok egyeznének a dűlőkben lévő földmennyiséggel – hangsúlyozta a szakember.
– Vannak esetek, amikor egy-két hektáros terület birtokba helyezési eljárását azzal utasítják el, hogy a telekeléshez több tíz hektáros dűlőt kell felméretnie a tulajdonosnak, ami nagyon sokba kerülhet. Miért kell a teljes dűlőt felméretnie egy magánszemélynek?
– Azokon a területeken, ahol hiány mutatkozik, az egész dűlőt fel kell újra mérni annak érdekében, hogy egy-két parcellát behelyezzenek, ami valóban költséges egy magánszemélynek, de ezt a tanács nem finanszírozhatja. Akinek már be van telekelve a földterülete, az nem mond le néhány árról sem, így mArad az egyetlen járható út, a teljes dűlő felmérése saját költségre vagy több tulajdonos társulva, ahhoz, hogy a szóban forgó földterületet beilleszthessék. A sok bonyodalom közepette még így sem biztos, hogy a következő lépés sikeres lesz, ezért olyan szakemberekhez kell fordulni, akik otthonosan mozognak ezen a területen, illetve kimondottan erre szakosodtak. Az országos ingyenes kataszterezési program sem fogja megoldani a magánszemélyek földterületei körüli jogi vitákat.
A földtörvények bonyolították a visszaszolgáltatást
A birtoklevelek kibocsátásának lemAradását Nagy Zsigmond alprefektus abban látja, hogy a helyi földosztó bizottságok szintjén nem dolgoznak a megfelelő ritmusban, az okok pedig sokrétűek. Egyrészt azok a mezőgazdasági szakemberek, akik a '90-es években elkezdték a munkát és ismerték a földterületek elhelyezkedését, az illető települések helyzetét, lassan nyugdíjba vonultak, és a helyükbe kerülő fiatalabb generáció olyan új helyzetbe csöppent, amivel nem tud mit kezdeni. Az eltelt 25 év alatt több földtörvény született, ami a helyzetet sok esetben túlbonyolította. A prefektusi intézmény megpróbált az önkormányzatok segítségére lenni a tavalyi 45-ös számú megyei földbizottsági határozattal, amelyben pontosították, hogy a különböző aktacsomók, amelyek a megyei földosztó bizottság asztalára kerülnek, milyen dokumentumokat kell tartalmazzanak. Erre azért volt szükség, mert a főispánságra nagyon sok hiányos aktacsomó érkezett, amelyet visszafordítottak a polgármesteri hivatalokba. Akár a kataszteri hivatalhoz, akár a megyei bizottsághoz letett dossziénak kötelező módon tartalmaznia kell a következő nyilatkozatot is: „Az aktacsomóban található okiratok hitelességéért, helyességéért, eredetiségéért és meggyőző erejéért teljes felelősséget vállalunk”. Ezt az önkormányzatok nehezményezik, mert alá kell írja a bizottság, a polgármester és a közigazgatási egység titkára.
– Azon földterületek tulajdonosai, akik visszaigényelték egykori tulajdonukat, de mindmáig nem kaptak birtoklevelet, reménykedhetnek még? Van-e valamilyen jellegű határidő megszabva? – Azok a földtulajdonosok, akik éltek a négy földtörvény adta lehetőség bármelyikével, és kérvényt tettek le, amelynek függelékét a főispáni hivatal annak idején érvényesítette is, meg kell kapják a birtoklevelet. Most lehetőség van részleges birtoklevelet (Titlu parţial) is kiadni, de annak előfeltétele a kataszteri hivatal által láttamozott parcelláris terv. Azok, akik egyáltalán nem adtak le kérvényt, elveszítették a visszaszolgáltatáshoz való jogukat. Mindenik földtörvény határidőket szabott meg, mindenik hatályvesztő határidő volt, aki akkor nem igényelte vissza a földjét, most már nem kérvényezheti. – Mit tehet az, aki 25 év elteltével már nem tudja bizonyítani, hogy adott le visszaigénylési kérvényt?
– Minden kérvénynek nyoma kellett mAradjon, azokat ugyanis iktatták. A 18-as törvénnyel benyújtott kérvényekre mindenki kapott egy igazolást, „Adeverinţă”, amellyel bizonyítani tudja, hogy mekkora területre jogosult. Amennyiben a volt tulajdonos vagy annak örökösei nem kapnak választ arra a kérdésre, hogy ennyi idő alatt miért nem rendeződött a helyzet, a közigazgatási bírósághoz fordulhat(nak), ami az idős, vidéki emberek számára bonyolult lehet. Sajnos, a legnehezebb kérések mAradtak a végére, főképp ott, ahol a földterületek helyzete összekuszálódott.
– Miért szünetelt 2013 és 2014 augusztusa között a birtoklevelek kiadása?
– A birtoklevelek kiadását azért állították le, mert amíg nem készült el mindenik közigazgatási egységen belül a földmérleg, amely megállapította, hogy mennyi a tartalék, egyáltalán van-e pluszterület ,vagy hiány mutatkozik, addig nem lehetett újabb birtokleveleket kiadni. Tavaly februárig minden önkormányzat le kellett tegye a kataszteri hivatalokhoz a földmérlegét, így most újra lehet reménykedni abban, hogy felgyorsul a birtoklevelek kibocsátása.
– Mire számítson az igénylő, amennyiben az illető településen földterülethiány van?
– A földörvényekkel 10 ha-t, majd 50 ha-t adtak vissza, a 18-as törvény azonban olyanokat is feljogosított területigénylésre, akik nem rendelkeztek földterülettel, így az eredeti tulajdonosoknak az utólag megjelent törvények ellenére sem volt már miből osztani. Akiknek nem mAradt, azok felkerültek valamelyik kárpótlási listára. A 165-ös földtörvény értelmében ott, ahol van földtartalék, abban a sorrendben, ahogy a kérvényeket letették, a volt tulajdonosok vagy azok örökösei természetbeni kárpótlásban kellene részesüljenek. Ahol nincs földtartalék, vagy ahol nem jut mindenkinek, ott a helyi bizottság össze kell állítson egy aktacsomót, ami a prefektúrán keresztül felkerül Bukarestbe az Országos Tulajdon-visszaszolgáltató Hatósághoz.
„A helyi önkormányzatoknál van a megoldás”
– Mi a teendő abban az esetben, ha rosszhiszeműség vagy egyéni érdekek állnak a háttérben, és szándékosan elfektetik az aktacsomót, a földtulajdonos pedig kiszolgáltatott helyzetben van? – Mindenképp a polgármesteri hivatal kötelessége összeállítani az aktacsomót, amit vagy a kataszteri hivatalhoz, vagy a megyei földosztó bizottsághoz továbbítanak. Amennyiben a földtulajdonos úgy érzi, hogy szándékosan késleltetik a birtokba helyezését, panaszt tehet le a helyi polgármesteri hivatalhoz, ahonnan 30 napon belül a törvény értelmében választ kell kapjon. A prefektusi hivatalhoz is lehet panaszt letenni, online petíció benyújtására is lehetőség van a hivatal honlapján, a főispáni hivatal pedig felszólítja az illető polgármesteri hivatalt, hogy oldja meg a birtoklevél kiadását vagy esetenként a birtokba helyezést. Szintén a helyi bizottság kell összeállítsa azt a dokumentációt, amely a prefektusi rendelet alapjául szolgál azokban az esetekben, amikor a tulajdonos birtoklevelet kér az államosított belsőségre. Nincs kompromisszum, vagy teljes az aktacsomó, vagy sem. Mielőtt a megyei földosztó bizottsághoz kerülne a dosszié, egy jogászokból álló technikai bizottság alaposan áttanulmányozza, sokszor 3-4 oldalas szakvéleményezést készít, és amennyiben nem megfelelő, nem kerül a bizottsághoz, hanem visszaküldik az illető önkormányzathoz, ebből is sok késlekedés származik. Egyébként december 31-éig több mint harmincezer birtoklevelet kellene kiadni a megyében. A megyei főispáni hivatal keretében működik ügyfélfogadási iroda (Compartiment pentru informare si relaţii publice), amelyet az Enescu utcából nyíló hátsó bejáraton lehet megközelíteni. Az esetleges gondokat ott lehet megbeszélni, az ügyfélfogadás az utolsó eszköz. A prefektusnak kedden 10 órától, az alprefektusnak szerdán 10 órától van ügyfélfogadása, erre az előbb említett irodában kell feliratkozni. e-nepujsag.ro
Erdély.ma

2016. július 3.

Ahol a víz szabja a határokat
Áradás pusztított vasárnap délután több udvarhelyszéki településen, a víz kerteket, utakat mosott el, Kányád és Felsőboldogfalva községekben legalább öt településen okozott károkat, Petket pedig órákra elzárta a külvilágtól. Áradás pusztított vasárnap délután több udvarhelyszéki településen, a víz kerteket, utakat mosott el, Kányád és Felsőboldogfalva községekben legalább öt településen okozott károkat, Petket pedig órákra elzárta a külvilágtól.
Teljesen lebontotta a víz a miklósfalvi Hodgyai Szabolcs udvarának patak felőli kerítését. Ottjártunkkor a falubeliekkel elkeseredetten próbálták menteni a még menthetőt. Petek Kányád felőli bejáratánál a hidat is elárasztotta a víz, teljesen elzárva a települést. A kint rekedt emberek nem tudták megközelíteni otthonaikat, a Petken mAradtak pedig elhagyni nem tudták a települést. A falu egyik lakosa, Tóth Emma sem tudott hazajutni gyermekeivel, több mint két órát várakozott az úton, miközben otthonról kapta a híreket, hogy víz alá került a portája. Az aggódó családanyát és gyermekeit végül a kiérkezett tűzoltók vitték haza.
Sikerült elérnünk a petki Kerekes Editet, akinek pincéjét és kertjét is elárasztotta a víz. „Ilyen ítéletidőt még nem láttak a falu idősebb lakói sem. Egy óra leforgása alatt a patak kilépett medréből a lezúduló esőtől, és az áradás elöntötte a kerteket, a hidakat, a pincéket, elvitte a kerítéseket, néhol még a házakba is befolyt. A mi kertünket is teljesen elárasztotta, a pityókát a víz felszínéről szedtük össze, a pincéből pedig vedrekkel merjük ki a vizet” – mesélte el a történteket. Mint mondta, Petekre nem lehetett bejutni az áradás miatt, így beszélgetésünkkor még senki sem volt a helyszínen, aki segíthetett volna a károsultaknak
György Sándor, Kányád község polgármestere a vasárnapi áradással kapcsolatban elmondta, hogy megyei és községi utak, házak, pincék kerültek víz alá a község több településén, továbbá Kányád és Derzs között mintegy 400 méteres útszakaszon az aszfalt is megrongálódott. Információink szerint az áradás vasárnap Kányád, Petek és Derzs mellett Székelydályát, Égét, Miklósfalvát és Ócfalvát is érintette.
2010-ben volt az utolsó nagy árvíz Ócfalván, és az akkori vízszint a mostanitól csak 20 centivel volt nagyobb, tehát azonos méretű katasztrófa történt, ami mindenkit érint a faluból – fogalmazott Tókos László, Felsőboldogfalva község ócfalvi önkormányzati képviselője. Ott is sok házba, pincébe, kútba folyt be a víz. A falusiak lassan két hete rettegésben élnek az árvízveszély miatt, Tókos szerint komoly árvízvédelmi intézkedésekre lesz szükség a településen.
Az áradás által sújtott helyszíneken a Székelyudvarhelyi hivatásos tűzoltók segítettek a károk elhárításában, ebbe a székelykeresztúri Villám Önkéntes Tűzoltó-egyesület is bekapcsolódott.
Dávid Anna Júlia, Veres Réka
Erdély.ma

2016. július 3.

Hagyományőrző aratási ünnepség Félegyházán
Hagyományőrző aratási ünnepséget tartottak szombaton délután Biharfélegyházán, melyen az idősebb korosztály képviselői próbálták bemutatni a kaszálás, marokszedés fortélyait, de a fiatalok közül is megfogták néhányan a kasza nyelét. Népi gyerekjátékokkal és kézműveskedéssel lehetett múlatni az időt, meg lehetett kóstolni a kemencés lángost is.
A népi hagyomány szerint június 29-e, Péter és Pál napja az aratás kezdete. Hagyományosan a legkorábban érő kalászosok – az őszi meg a tavaszi árpa – betakarításával kezdődik az aratás Szent Iván nap környékén, ám a rozs, majd a búza Péter Pál nap környékén válik vágáséretté. A zab aratásával zárul a sor. Szent Iván napján történik a kalászszemle. A gazdák szerint a búza ebben az időben kezdi “hányni a kalászát”, a töve megszakad, megáll a növekedésben: megérik a vágásra. A munka végeztével következett az aratóünnep, amely a középkorban is szokás volt. Érdekesség, hogy 1901-ben agrárminiszteri rendelet is előírta az aratási mulatságok megrendezését. Idővel felcserélődött a betakarítás és az ünneplés sorrendje: az aratóünnepet nem a nagy munka végén, hanem a kezdetén, a Péter-Pál nap közelében rendezik. Ehhez igazodtak Biharfélegyházán is, ahol az elmúlt szombaton délután első ízben szervezték meg a hagyományőrző aratási ünnepséget.
Gyakorlati bemutató
Ehhez minden adva volt, például az árnyékban is 35 Celsius fok körüli hőség, amit a meteorológusi cirkalmakat mellőzve egy helybéli tömören így fogalmazott meg: borzasztó meleg van. Szorgalmasan repkedtek a fecskék is, melyek a Polgármesteri Hivatal eresze alatt raktak fészket. Az elöljáróság árnyékában gyülekeztek az ünnepségre a kíváncsiak is, hiszen az épület mögött van az a mintegy 30 árnyi búzatábla, a község központjában, melyet haszontalan területből változtattak termővé. Kelemen Zoltán polgármester köszöntötte mindazokat, akik kimerészkedtek a napra, megköszönve a helyi református nőszervezetnek, hogy nem csak ötletgazdája, de kivitelezője is a rendezvénynek (és ehhez a már említett agrárminiszteri rendelet sem kellett). A szervezet nevében annak elnöke, Győrki Adina tanárnő vezette a további történéseket, melyek során előbb a népviseletbe öltözött fiatalok beszéltek röviden az aratási hagyományokról, majd következett a gyakorlati bemutató: Győrki Imre, Úri Gábor, Deák Zoltán, majd id.Kerecsenyi Imre ragadott kaszát, megmutatni, hogyan kell a rendet vágni, Dóczi Julianna pedig a marokszedést demonstrálta.
Megragadták a kaszanyelet
Az az igazság, hogy megoszlottak a vélemények például arról, hogy merre is kell dőljön a levágott búza (a még álló sorra, vagy ellenkezőleg), hogyan is kell megkötni a kévét és a munkamenetet látva nagy bajban lettünk volna, ha a program csak akkor folytatódhatott volna, ha az egész parcella levágása befejeződik. De természetesen nem ez volt a cél, sőt, inkább az, hogy a fiatalok (is) ízelítőt kapjanak az egykori nehéz munkából, amikor még nem légkondicionált kabinból gombnyomással irányított gép végezte a betakarítást. A legények közül néhányan meg is ragadták a kasza nyelét és a leányok közül is hajlongtak páran a levágott búza felett. A hőségben jól fogott a hűtött ivóvíz, amit a szervezők kínáltak, majd a gyerekek sorba szerveződtek, hogy átvezessék a népet a közeli Teleház udvarára. A menet élén azt a nemzeti színű szalaggal díszített búzakosarat vitték, mely inkább harangra emlékeztetett, s melynek közepén egy “újkenyér” díszelgett.
Aratás rajzokon
Az esemény szervezői nevében Szabó Ella tanítónő pár nappal korábban felhívást tett közzé, miszerint várják a gyerekek aratással kapcsolatos rajzait, hogy azokból kiállítást állítsanak össze az ünnepségre a Teleház udvarán. A kérés válaszra talált, rajzok tucatjait láthattuk kiállítva, melyeken éppen úgy ott volt a kaszáló, mint a kombájnon ülő munkás, a marokszedő asszony, de már a malom, liszteszsák és a kemence is megjelent. Apropó kemence, alig értük a helyszínre, a nőszervezet tagjai máris hozták a hagyományos, úgynevezett kemencés zsíros lángost, ami a legegyszerűbb recept szerint készült (liszt, élesztő, só, víz, miután kisült, lekenik zsírral), s mint a legegyszerűbb dolgok általában, ez is nagyszerűen sikerült. Szusszanásnyi idő után a fiatalok aratást (is) idéző nótákra perdültek táncra, melynek szövege szerint azért tudnának vágni olyan sűrű rendet a réten, hogy kilenc kislány nem szedné fel a héten.
Népi gyerekjátékok
Az udvar hátsó részében népi gyerekjátékokat lehetett kipróbálni, melyek során kiderült egyrészt, hogy eleink milyen találékonyak voltak, amikor még gyerekeik pajkosságát úgy kellett lekössék, hogy nélkülözniük kellett a számítógépes játékokat, másrészt kiderült, hogy nem is olyan könnyű gólyalábon egyensúlyozni, célba dobni, hárman egyszerre lépni, vagy a csőben görgő diót kigurulásakor kalapáccsal elütni. Kézműves foglalkozás során szalmát lehetett fonni, kalászos díszt lehetett készíteni. Aki régebben nem járt a nevezett Teleház udvarán (mint alulírott is), az rácsodálkozhatott arra, hogy a kert végében lévő telekkel “összenyitották” azt, amott pedig úgynevezett leventeház van. Hogy az mi is? Erről egy következő írásunkban szólunk.
Rencz Csaba
erdon.ro

2016. július 3.

Újpest az új testvér
Testvértelepülési szerződés köttetett pénteken Csíkszentgyörgy község és a magyarországi Újpest városa között. Elsősorban kulturális és turisztikai hozadéka lehet a megállapodásnak.
György József, Csíkszentgyörgy község polgármestere és Wintermantel Zsolt, Újpest polgármestere péntek délelőtt írta alá a megállapodást, miszerint a jövőben testvértelepülési viszonyt ápolnak az általuk vezetett helységek. Az együttműködési szerződés aláírását egy hosszabb beszélgetés – többek között Csíkszentgyörgy és Újpest történetének, értékeinek és önkormányzatának bemutatása – előzte meg a két település képviselő-testülete között. A megbeszélésen az említett felek mellett jelen volt Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor, illetve Zsigmond Barna Pál, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetője is.
„Elsősorban kulturális és turisztikai hozadéka lesz a megállapodásnak” – mondta érdeklődésünkre Wintermantel Zsolt, Újpest polgármestere. Hozzátette, bízik benne, hogy a csíkszentgyörgyi hagyományőrző egyesületek ezentúl többször is Újpestre látogatnak, emellett pedig azt is szeretné, ha a város iskolásai minél többször Székelyföldre utaznának. „Fontosnak tartjuk, hogy iskolásaink megismerjék a történelmi Magyarországot, a Székelyföldi embereket, és érezzék, hogy egy közösség vagyunk, összetartozunk” – fogalmazott Wintermantel.
Molnár Rajmond
Székelyhon.ro

2016. július 3.

Ezrek a székely népviselet csíksomlyói ünnepén
Több ezren látogattak ki idén az Ezer Székely Leány Napjára a csíksomlyói nyeregbe. A regisztrációs adatok alapján 1775 leány és pontosan 800 legény jelent meg népviseletben. Nyolcvanöt évvel ezelőtt indult útjára a mozgalom.
Az előre meghirdetett jelentkezés szerint 2249-en érkeztek szervezetten, mellettük még nagyon sok érdeklődő látogatott Csíksomlyóra. A jövő évi rendezvényen a házigazda Tusnádfürdő lesz, ugyanis a lakosság számához viszonyítva onnan jelentek meg legtöbben népviseletben a találkozón.
Reggel a csíkszentimrei Zöld Fák Fúvószenekar ébresztette Csíkszeredát a város különböző pontjain, majd a Szabadság téren folytatódott az egyre növekvő tömeg szórakoztatása. A megnyitón Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke elmondta, az ilyen és ehhez hasonló rendezvények által tudjuk megélni hagyományainkat. „Legyen ez a nap a székely konok meggyőződést felváltó szerény bizonyosság napja” – hangsúlyozta Barti.
Grüman Róbert, Kovászna megye önkormányzatának alelnöke beszédében kifejtette, a Székelyföldi önkormányzatok továbbra is támogatni fogják az ilyen típusú rendezvényeket. „A székely hagyomány, a népviselet él a XXI. században is” – jegyezte meg Grüman. Hargita megye testvérmegyéi is képviseltették magukat a rendezvényen. Török Dezső, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke elmondta, nagy megtiszteltetés számára, hogy itt lehetett, továbbá hitében erős, erkölcsében tiszta és önazonosságában szilárd ifjúságról beszélt. „Itt az Ezer Székely Leány Napján mindannyian otthon vagyunk. Hazát, hitet nem cserél az ember” – tette hozzá Török.
Rideg László, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke szerint nagyon fontos, hogy megbecsüljük a leányokat, asszonyokat. „Azt kívánom, hogy ez az Ezer Székely Leány Napja még legalább 1000 évig legyen itt” – emelte ki Rideg. „Megdöbbentő látvány nézni ezt a gyönyörű szép tömeget, akik népviseletben várva itt összejöttek, az ember szíve nagyot dobban” – tette hozzá Bányai Gábor országgyűlési képviselő.
A beszédeket ünnepélyes felvonulás követte a csíksomlyói kegytemplomhoz, majd az ünnepi szentmisét követően a résztvevők átvonultak a nyeregbe, ahol sok érdekes programmal várták őket a szervezők. A Zöld Fák Fúvózenekar itt is tovább emelte a rendezvény hangulatát, valamint kézműves kiállítás és vásár, illetve gyermekfoglalkozások színesítették a programot.
A házigazda Csíkszentimre által épített regisztrációs kapu az idén valóban egyedire sikerült: egy szarvast ábrázoló bejáratot készítettek. A néptánccsoportok bemutatói előtt ünnepi beszédek hangzottak el, többek között Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere szólt az ünneplőkhöz. „Itt nálunk a legnagyobb a vallási elkötelezettség és elhivatottság, itt még mindig tele vannak a templomok, fontosak az ünnepek, fontos a keresztség, az elsőáldozás, a bérmálás, a házasság ünnepe. Ezért vagyunk ma itt, ezért lehetünk itt, mert nekünk ez az érték még megmAradt, megtartottuk – bár komolyan dolgoztak azon, hogy elvegyék tőlünk ezt a létfontosságú alappillért. Én nem feltétlenül hiszek a számmisztikában, de ez a nyolcvanötös azt jelenti, hogy H és egy E. Mondhatjuk erre azt, hogy Hajrá Erdély, de ezekkel a betűkkel kezdődik ennek a 31-ben kitalált eseménynek a jelmondata is, ami úgy hangzik, hogy: Hitében Erős!”
A rendezvény egyik legfontosabb pontját a hagyományőrző néptánccsoportok bemutatói jelentették, idén összesen 24 csapat lépett színpadra. A táncosok Csíkszentimréről, Csíkszeredából, Marosludasról, Borszékről, Csíkszentkirályról, Berekfürdőről, Csombordról, Kecsetről, Kászonaltízről, Szentegyházáról, Gyulakutáról, Csíkvacsárcsiból, Tusnádfürdőről, Csíkmenaságról, Csíkszentlélekről, Fitódból, Csíkszentdomokosról, Csíktaplocáról, Madéfalváról, Csíkcsicsóból és Csíkcsomortánból érkeztek.
Kozma István, Csíkszentsimon polgármestere kérdésünkre elmondta, több éve vesz részt a rendezvényen, de ez az első alkalom, amikor nem szervezőként, csupán résztvevőként volt jelen. „Ez egy fontos találkozó, Vásárhelyről és Bukarestből is hoztunk vendégeket, hogy megismerhessék a székely kultúrát” – ismertette Kozma.
Deák Boglárka és Martóci Réka a tüsnádfürdői néptánccsoport tagjaiként vettek részt a rendezvényen. „Tőlünk körülbelül 80–100 ember jött el, nagyon sokat próbáltunk minden egyes nap. Jól érezzük magunkat és jó látni, hogy mindenki népviseletben van. Finom az étel, szépek a táncok, mindennel meg vagyunk elégedve” – mondták.
Brassóból is többen érkeztek, Ilyés Klára érdeklődésünkre elmondta, már harmadik alkalommal vesznek részt az eseményen. „Szépek a színes székely ruhák. Az előadás tetszett a legjobban, de a beszédek is szépek voltak. Jövőre is itt leszünk” – tette hozzá Ilyés.
A határon túlról is jöttek résztvevők, a Magyarországról érkező Valendorfean Katalin elmondása szerint nagyon jól érezte magát. „Azért jöttünk, hogy megnézzük a vidéket és a táncokat. Minden tetszik, a táj, a levegő, az erdő, a templom, az énekek és a kedves emberek”.
A rendezvényt a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala és az Ezer Székely Leány Napja Alapítvány szervezte.
Iszlai Katalin
Székelyhon.ro|

2016. július 3.

Két napig szólt a muzsika a TatrospArt Feszten
Második alkalommal szervezték meg a hidegségi Fatányéros és Csángó Panziónál a TatrospArt Fesztet a hétvégén. A kétnapos rendezvénnyé bővült eseményen többek között kerekasztal-beszélgetést, gyermekprogramokat és népviseleti bemutatót tartottak. A fesztivál szerves részét képezte a gyimesi zenészek találkozója.
A tavalyihoz képest, az idei TatrospArt Feszten annyi változás történt, hogy most két napossá bővült a rendezvény. Az első nap a gyermekekről és a barátkozásról szólt. A vajdasági, felvidéki és magyarországi barátainkkal kerekasztal-beszélgetést tartottunk a fiatalok elvándorlásáról. Ennek a beszélgetésnek nagy sikere volt, sokan részt vettek ezen, olyanok is eljöttek, akik kint dolgoznak külföldön. Ők elmondták, pénzt lehet kint keresni, de nem találtak új hazára, aki innen elment, visszavágyik” – osztotta meg a fesztivál első napjának részleteit Antal Tibor gyimesi zenetanár, a fesztivál egyik szervezője.
Antal Tibor szerint idén többen jöttek el a gyimesi zenészek találkozójára, mint a tavaly. „Azt akartuk, hogy akik valamikor itt mulatatták a csángó embereket, azok kapjanak lehetőséget, hogy megint megcsillogtathassák, mit tudnak” – ismertette a találkozó megrendezésének szándékát a szervező. Blága Andor gyimesfelsőloki zenész sokat harmonikázott fiatalkorában. „Régóta nem muzsikáltam, de a vérből nem megy ki” – fogalmazott, majd hozzátette, jó együtt lenni a barátokkal, a zenészkollégákkal, felidézni a múltat, zenélni, mulatni és énekelni.
A gyimesi zenészek vasárnapi műsorát megelőzően a színpadon a jászberényi, a vajdasági és felvidéki népviseleteket mutatták be a közönségnek, majd a muzsikálásé lett a főszerep. Az esti programban szerepelt továbbá a Budapesti Válaszút táncegyüttes, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes előadása, valamint Szalonna és bandája koncertje.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

2016. július 3.

Beszélgetéssel egybekötött könyvbemutató
A Keresztény Értelmiségi Kör Kolozsvár (KÉKK) június 23-án beszélgetéssel egybekötött könyvbemutatót szervezett a Szent Mihály plébánia hittantermében. A kerekasztal-beszélgetés a következő cím alatt zajlott: Keresztény értelmiségiek egykor és ma Kolozsváron (és Erdélyben). 16–18. századi „keresztény értelmiségiekkel” foglalkozó keresztény kutatók és kön1yveik.
A beszélgetésen jelen volt dr. Gábor Csilla egyetemi tanár, a BBTE Bölcsészettudomány Karának előadója, akit a nemrég megjelent Laus et polemia: Magasztalás és vetekedés közép- és kora újkori szövegtípusokban (Debreceni Egyetemi Kiadó – Egyetemi Műhely Kiadó, Debrecen–Kolozsvár 2015) című könyvéről kérdezett Balla Lóránt, a KÉKK titkára, illetve beszélt dr. Papp Kinga –, az Erdélyi Múzeum-Egyesület tudományos munkatársa, aki a Tollforgató Kálnokiak: Családi íráshasználat a 17–18. századi Erdélyben (Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2015) című kötet szerzője is kutatásáról s annak eredményeiről. Az eseményen szó esett még dr. Farmati Anna, a BBTE Bölcsészettudomány Karának egyetemi adjunktusa Szeráfi kalandok: Értelem és értelmezés: régi szövegek új kontextusban (Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár 2015) és dr. Kónya Franciska posztdoktoris kutató, PPKE BTK, Tarnóczy István és a kora újkori meditációs irodalom (Egyetemi Műhely Kiadó, Kolozsvár 2015) című kötetéről.
A beszélgetés és a kötetek közös vonása, hogy különböző korok értelmiségieit és a hozzájuk köthető szövegeket vizsgálják. A beszélgetésben arra keresték a választ, hogy ma miként definiálhatjuk, látjuk, láttatjuk a középkor és a kora újkor értelmiségeit. Gábor Csilla és Farmati Anna kötetében számos tanulmányában középkori szövegekkel foglalkozik. Mindkét kötet olyan szövegeket értelmez s gondol tovább, melyek mára az irodalom számos esetben elfeledett, régiesnek tartott s így mellőzött darabjai. Ezek legjava a középkori és a kora újkori, úgynevezett devóciós irodalom részei.
Papp Kinga kötetében a Kálnoki család négy férfitagjának íráshasználatát követi nyomon a 17–18. században. A szerző arra világít rá, hogy ebben a korban miben látta a vizsgált személyeket értelmiségieknek, illetve milyen volt a viszonyuk az egyházzal, az egyháziakkal.
Kónya Franciska monográfiájában Tarnóczy István, a 17. század második felében író jezsuita szerzetes, tanár munkásságát mutatja be, főleg az elmélkedésgyűjteményét, a jezsuita ugyanis a korabeli irodalomban „mestere” volt a meditációnak.
A jelen levő szerzők végezetül kötetükből egy-egy érdekesebb részt mutattak be, ezzel is közelebb hozva a sokszor megfoghatatlannak ítélt középkort és kora újkort.
Az évadzáró eseményen az értelmiségi és a keresztény értelmiségi kifejezések meghatározásai is körvonalazódtak. Értelmiségi és keresztény értelmiségi az, aki tudását és ismeretanyagát kommunikálni tudja az emberek, a világ és az egyház felé, javára. Igazán értelmiségi az, aki nem rejtőzik el, nem bújik elefántcsonttornyába vagy szobájába, hanem az igazságot keresi és tanítja, kapcsolatot tart az élet valóságával, az emberekkel, az egyházzal és a világgal. Keresztény értelmiségi az, aki mer gondolkodni és értelmesen hozzászólni a dolgokhoz keresztény értékeket közvetítve. Értelmiségi az, aki mindennel kapcsolatban képes reflexióra. Nem csak az értelmiségi, aki szellemi pályán dolgozik. Az értelmiségi lét teljesítményt, mintaadást, viselkedésmódot és nyilvános szerepet jelent. A keresztény értelmiségi tanúságtevő a saját szakterületén a keresztény értékekről.
Fábián Róbert
Vasárnap (Kolozsvár)

2016. július 3.

A tudománynak a nemzet felemelkedését kell szolgálnia
Fényes Elektől az Európai Statisztikai Rendszerekig címmel rendezett Kárpát-medencei kitekintésű statisztikai konferenciát a Magyar Statisztikai Társaság és a Partiumi Területi Kutatások Intézete július 1-jén délután és 2-án délelőtt Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen.
Plenáris üléseken és szekciókban zajló kerekasztal-beszélgetéseken járták körbe a meghívott szakemberek a magyar és a nemzetközi statisztika aktuális kérdéseit, különös tekintettel egyrészt e tudomány oktatásának helyzetére és perspektíváira, másrészt a modernizációban és területfejlesztésben betöltött szerepére. Az előadások rendjén a történeti visszatekintésre is gondot fordítottak, már csak azért is, mert e hónap 23. napján lesz 140. éve annak, hogy a magyarországi közgazdasági statisztika első jelentős képviselője, az Országos Statisztikai Hivatal elődjének, az 1848-as Központi Statisztikai Hivatalnak a megalapítója, Fényes Elek földrajztudós visszaadta a lelkét Teremtőjének. A nagy előd a Bihar vármegyei Csokalyon született, tanulmányai egy részét Váradon végezte. Szülőfalujában szobra áll, a PKE-nek helyet adó Nagyváradi egyházkerületi székház udvarán pedig 2013-ban emléktáblát avattak a tiszteletére, a konferencia részvevői mindkettőt felkeresték és megkoszorúzták.
Soós Lőrinc, a Magyar Statisztikai Társaság elnöke emlékeztetett a konferencia elején, hogy a rendezvényre éppen a köztisztviselők napján kerül sor, hiszen július 1-je 1997 óta a közalkalmazottak törvényes ünnep- és pihenőnapja Magyarországon, márpedig a statisztikusok zöme ebben a státusban munkálkodik minden civilizált országban. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az általa vezetett szakmai szervezet képviselői mellett hat magyarországi és három határon túli magyar anyanyelvű egyetem szakemberei emelik részvételükkel a Nagyváradi konferencia ázsióját, méltatva egyúttal a vendéglátó tanintézetet. Ez utóbbi nevében ifj. Szilágyi Ferenc docens köszöntötte a vendégeket, majd átadta a szót Tőkés Lászlónak, a Partiumi Keresztény Egyetem elnökének.
Megnyitó beszédében európai parlamenti képviselőnk a Szentírásból vett idézet – „elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való” – mentén vázolta az erdélyi magyar tudományosság dicső múltjára rákövetkezett keserű közelmúltat, a kommunizmus idején végbement szellemi-lelki-tárgyi pusztítást külön kiemelve, aminek csak egy töredékét sikerült jóvátenni a diktatúra bukása után eltelt negyedszázadban. S bár a bibliai ige kifejezetten az isteni tudományokra vonatkozik, nyugodt szívvel általánosíthatunk – mondta a püspök –, hiszen Isten nélkül és az ő tudománya nélkül elvész a nép, és elvész akkor is, ha a nemzeti-keresztény tudományosságunk nem tudja betölteni a maga hivatását országaink, közösségeink, népünk életében. Tőkés László röviden vázolta a Partiumi Keresztény Egyetem történetét, amely e történelmi régió reneszánszának bölcsőjeként nemzetfenntartó szerepet tölt be a Sulyok István Egyházi, Felsőoktatási és Művelődési Központ egységében. A magyar statisztikai tudomány kialakulása és fejlődése, intézményesülése, illetve Fényes Elek élete és munkássága is sok tanulsággal, példázattal szolgál a ma embere számára – jelentette ki az EP-képviselő. A magyar nemzet viszontagságos történetébe szervesen beleillik a sorscsapások utáni örökös újrakezdés, ami oly jellemző tudományosságunkra, egészében és részeiben egyaránt. Mindig az Értől kellett eljutni az Óceánig – mondotta Adyval szólva.
S bár tudomány nélkül elvész a nép, de csupán a tudományosságban, annak művelésében és az öncélú kutatásban nem merülhet el. A cél ugyanis a nemzet felemelése, lám, maga Fényes Elek is ezt az utat kereste a tudományban – mutatott rá Tőkés László. És ezt szolgálják az utóbbi évekbe létrehozott partiumi intézmények is, a kutatóintézettől az autonómiatanácsig. A tudományt eszközként tudjuk felhasználni politikai céljaink elérésére is, ezek pedig a nemzet megmentésében, megtartásában és megerősítésében konvergálnak.
A jelen statisztikai konferenciának hozzáadott értéke a határok fölötti nemzetegyesítés szellemében zajló tudományos együttműködés, de a regionális kollaborációnak is nagy a tétje a régiók Európájában – zárta beszédét az egyetem elnöke, azt kívánva, hogy a tudomány megfelelő eszközöket adjon mindazok kezébe, akik akár szűkebb, akár tágabb pátriánk felemelkedéséért tenni akarnak.
tokeslaszlo.eu

2016. július 4.

Huszár- és néptáncfesztivált tartottak Sárpatakon
Egyszerű falunapként indult, majd huszár- és néptáncfesztivállá nőtte ki magát az a július első hétvégéjén megszervezendő rendezvény, amelyen a sárpatakiak bemutatják mindazt, amire büszkék: híres táncrendjüket, huszáraikat, varrottasaikat és egyedi szoborparkjukat.
Hétvégén kilencedik alkalommal szervezték meg Marossárpatakon a Huszár- és Néptáncfesztivált, változatos programmal. Pénteken a lovak, lovasok kerültek előtérbe. A településen 2011-ben alakult a Nyereg lovasklub, amely elsősorban a gyermekekkel igyekezett megszerettetni a lovakat és a lovaglást, a spanyol lovasiskola módszereit alkalmazva. A fesztivál első napján az ifjú lovasok mutatták be, milyen ügyesen ülnek a nyeregbe, s milyen mutatványokat tudnak lovaikkal együtt. A kisebbeknek kézműves-foglalkozások voltak, amelyeket Cozma Erzsébet Andrea irányított. A felnőttekről sem feledkeztek meg a lelkes szervezők, pénteken délután megtartották a Maros menti fogathajtó gazdák szekeres versenyét. A napot közös nótázás és szalonnasütés zárta. Kozma Barna polgármester büszkén mesélte, hogy két fiatal vállalta, elkészíti a szalonnasütéshez szükséges nyársakat. Hat órán keresztül dolgoztak, háromszáz darabig meg sem álltak. A községvezető szerint a közös éneklés és sütögetés nagyon jó hangulatban telt, igazi közösségformáló ereje volt. Egy prímás és a harmonikás biztosította a zenei aláfestést, az öt tűznél sütögető, nótázó közösségnek.
A huszárok és néptáncosok szombaton délután vonultak fel, hívogatva a helybélieket a szabadtéri rendezvényekre. A lovaikon büszkén ülő, posztóruhát viselő Mátyás-huszárokat a helybéli és meghívott néptáncosok követték. A hívogató ellenére a nagy melegben csak kevesen jöttek a templom háta mögé felállított színpad elé, ahol a hivatalos megnyitót tartották, és oklevéllel díjazták az ötven éve egymás mellett kitartó házaspárokat, valamint a kiváló eredményeket elért sportolókat. A legtöbben csak a kora esti órákban merészkedtek ki otthonaikból, meginni egy pohár sört, megtekinteni a helybéli termelők standjait, vagy a régi Marossárpatakot bemutató fényképekből készült kiállítást, amelynek az óvoda adott ideiglenes otthont. A helyi termelők között voltak varrottasokat készítők, faragászok, zöldségtermesztők és pálinkafőzők is.
Kozma Barnától, akinek újból bizalmat szavaztak a helybéliek, megtudtuk, a kétnapos rendezvény célja, hogy megmutassák, mi mindenre büszkék a sárpatakiak. „Már a hetvenes években három generációs tánccsoportja volt Sárpataknak. A táncrendünk is igen híres, sok helyen oktatják. Huszáraink is vannak, akikre szintén büszkék vagyunk, és fontosnak tartjuk, hogy az általuk képviselt értékeket újra és újra felmutassuk. A fesztivállal az a célunk, hogy hagyományainkat továbbadjuk, legalább ilyen alkalmakkor bemutassuk, és arra biztassuk a gyermekeket, fiatalokat, hogy ők is csatlakozzanak kultúránk ápolóihoz, a néptáncosokhoz vagy a huszárokhoz” – mondta a községvezető.
A néptánccsoport tevékenységének fellendülését reméli a községvezető az elkövetkező időszakban, hiszen, mint mondta, megnyertek egy 360 ezer eurós uniós pályázatot, amelyből teljesen felújítják a kultúrotthont. „A felújított kultúrotthon alkalmas lesz a próbákra és a néptáncelőadásokra. A csaknem háromszáz férőhelyes otthon sokkal jobb hely lesz a kulturális rendezvényekre, mint az eddigi helyszín, a sportcsarnok” – mondta el lapunknak Kozma Barna.
A kétnapos fesztivált a Bojtorján együttes koncertje és utcabál zárta, amelyen a Vis Major együttes biztosította a zenei aláfestést.
Simon Virág
Erdély.ma

2016. július 4.

Ezrek az Ezer Székely Leány Napján
Több ezren látogattak idén a csíksomlyói hegynyeregben tartott Ezer Székely Leány Napjára, a 85 éve meghirdetett hagyományőrző mozgalom felhívására 1775 leány és 800 legény öltött magára székely népviseletet – közölte a Székelyhon.ro hírportál.
A két világháború között indult, majd a kommunizmus bukása után újjáélesztett székely népviseleti seregszemle Csíkszereda főterén közös tánccal kezdődött, majd Hargita és Kovászna megye, illetve a meghívott testvérmegyék, Borsod-Abaúj-Zemplén és Bács-Kiskun megye közgyűlése önkormányzati vezetőinek beszéde után a tömeg Csíksomlyóra vonult, és felkapaszkodott a pünkösdi búcsúk helyszínéül is szolgáló hegynyeregbe. Idén Csíkszentimre volt a házigazda, jövőre pedig Tusnádfürdő látja el ezt a szerepet, ugyanis a lakosság számához viszonyítva onnan jelentek meg legtöbben népviseletben a találkozón. „Itt, nálunk a legnagyobb a vallási elkötelezettség és elhivatottság, itt még mindig tele vannak a templomok, fontosak az ünnepek, fontos a keresztség, az elsőáldozás, a bérmálás, a házasság ünnepe. Ezért vagyunk ma itt, ezért lehetünk itt, mert nekünk ez az érték még megmAradt, megtartottuk, bár komolyan dolgoztak azon, hogy elvegyék tőlünk ezt a létfontosságú alappillért” – hangoztatta Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere az ünneplőkhöz intézett beszédében.
A Domokos Pál Péter néprajztudós által kezdeményezett Ezer Székely Leány Napját 1931-ben tartották először. A kommunista diktatúra idején betiltott közösségi rendezvényt 1990 óta ismét évről évre megszervezik.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 661-682




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998