Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 
 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
 szűkítés        -        
      találatszám: 662 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 661-662
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


  
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2017. augusztus 29.

OperaTúra Erdélyben
A Magyar Állami Operaház egyik legnagyobb vállalkozása a Kárpát-Haza OperaTúra, melynek első részében, 2017. szeptember 4. és 21. között Erdély és Partium nyolc városába juttatja el két nagyszabású produkcióját. A Túra szeptemberi fejezetének állomásai Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Nagyvárad, Temesvár, Arad és Kolozsvár. Minden városban két napot időzik a társulat, az első napon Erkel Hunyadi László című operája, a másodikon Ronald Hynd Lehár Ferenc világhírű operettjének zenéjére készített balettje, A víg özvegy látható.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Demokrácia-központ hálózata segítséget nyújt az online jegyvásárlásban. Az érdeklődők bizalommal fordulhatnak további információkért is az irodában dolgozó munkatársakhoz, Nagyváradon a Kálvin János utca (Jean Calvin) 1. szám alatt.
A Kárpát-Haza OperaTúra nagyváradi helyszíne az Antonio Alexe Sportcsarnok, a Cazaban Alexandru úton, az időpontok:szeptember 14-én, csütörtökön 19 órától Hunyadi László, szeptember 15-én, pénteken szintén 19 órától A víg özvegy. Reggeli Újság (Nagyvárad)

2017. augusztus 29.

Szent Lászlóról tudhatsz meg többet
Biztosan hallottál már Szent Lászlóról, főleg, hogy 2017 az ő emlékéve, éppen ezért látogass el a Művelődési Házba augusztus 31-én, csütörtökön. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács udvarhelyszéki szervezete Szent László élete és kultusza címen rendez kiállítást, melynek célja a lovagkirály életművének és szellemi örökségének ismertetése.
A kiállítást a kis kiállítóteremben nyitja meg Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának főosztályvezető helyettese 18 órától. A tárlat anyagát Szabó Károly könyvtáros méltatja. A belépés ingyenes.
Gál Előd / uh.ro

2017. augusztus 29.

Párhuzamos történelmek: magyar és román narratívák globális perspektívában
"A tudomány tehát a nemzetépítés eszköze (érvényes ez magyar oldalon is), ezen belül pedig a történelemtudomány különböző válfajai kiemelt szerephez jutnak".
Megjegyzések T. Szabó Csaba, Erdély és a globális történelem perspektívái című szövegéhez
Nem szükséges a különösebben alapos jártasság az erdélyi történeti témákban ahhoz, hogy feltűnjön a két meghatározó nemzeti történetírás (ti. a magyar és a román) narratíváit egyesítő, konszenzuális szemlélet szinte teljes hiánya. Oly mértékben éles a választóvonal, hogy ha egy külföldi látogatónak külön-külön felvázolják a két nézőpontot, valószínűleg hajlamos lesz azt hinni, hogy két különböző, és egymástól kulturálisan is nagyon eltérő terület történetéről van szó. Ehhez iskoláskorunk óta annyira hozzászoktunk, hogy jóformán fel sem tűnik, sőt természetesnek érezzük, ami nem is áll távol a valóságtól, hisz ez így van rendjén a nemzeti történetírás belső logikája szerint. Persze mindezt olyan formában ültetjük gyakorlatba, hogy saját nemzeti narratívánk a helyes, a túloldalé pedig hazug propaganda. Ugyanakkor ezeknek a narratíváknak van egy sajátos dinamikája, egy jól meghatározott mederben ugyan, de szinte állandóan mozgásban vannak, nem statikusak, bár néha ezt a látszatot keltik.
Ha egy egyszerű képletben próbálnánk megfogalmazni ezt a jelenséget, akkor azt mondhatnánk, hogy a nemzeti történetírás elsősorban az adott állam nemzeti programjának van alárendelve, a szakmaiság és a kritikai hozzáállás általában másodlagos. Gondoljunk csak nemrég a fennállásának 150. évfordulóját ünneplő Román Tudományos Akadémia mottójára, mely ezt az elvet kiterjesztette a tudományok teljes spektrumára: „Academia Română: 150 de ani în serviciul națiunii române.” („A Román Tudományos Akadémia: 150 éve a román nemzet szolgálatában”). A tudomány tehát a nemzetépítés eszköze (érvényes ez magyar oldalon is), ezen belül pedig a történelemtudomány különböző válfajai kiemelt szerephez jutnak. Ezt azért is fontos leszögezni, mert a nagyközönség zöme kizárólag ezzel a fajta történetírással találkozik az iskolában és a közmédiában, és ez határozza meg történelmi tudatát.
De egyelőre térjünk vissza az előző gondolathoz: miért érezzük természetesnek, sőt kizárólagosnak a nemzeti történelemszemléletek párhuzamos, gyakran egymással szembenálló létét? Először is abból a tényből kéne kiindulni, hogy Kelet-Közép-Európában számottevő, független történetírás nemigen létezik, ebből kifolyólag az alternatív szemléletek aligha érvényesülhetnek. Nem az „ideológiamentes”, „objektív”, kizárólag szakmai alapú történelmi diskurzusra gondolok, hisz ez máshol sem létezik, és jó eséllyel nem is fog soha.
„Független történetírás” alatt a központi irányítástól független, külön iskolákba ‒ általában egyetemek vagy kutatóintézetek köré ‒ szervezett, saját koncepcióval dolgozó műhelyek létezését értem. Ezek hatása a történelmi diskurzusra ideális esetben jelentős, a téziseik beszivárognak az iskolatankönyvekbe, a közszolgálati televízióba, rádióba, feltűnnek a tömegtájékoztatás különféle eszközeiben, egyszóval eljutnak a nagyközönséghez és befolyásolják a kollektív történelemfelfogást.
Kelet-Közép-Európát nem egy öngyarmatosító reflexből emeltem ki, hanem abból a megfontolásból, hogy ugyan léteznek itt is olyan műhelyek ‒ főleg egyetemeken és kutatóintézetekben ‒ melyek nem elégszenek meg a nemzeti történetírás skatulyájával, ezek hatása a nagyközönségre azonban nem mondható számottevőnek. A különbség talán az, hogy egyes nyugat-európai országokban, gyakran a több százéves múltú egyetemeken kialakuló tudományos fórumok rég lerázták az állam irányszabását.
Itt egy újabb kérdésbe ütközünk: vajon ez egy szerves fejlődésnek az eredménye, vagyis a történelmi lemaradásunknak egy újabb tünete, vagy máshol kereshetjük a magyarázatot? Pár sorral följebb utaltam a nemzetállami ideológia és történetírás szoros kapcsolatára, illetve arra, hogy az állam instrumentálisan használja a történelmi diskurzust nemzetépítési célból, ez a diskurzus pedig aszerint változik, hogy éppen melyek a nemzetépítés aktuális kihívásai. A kelet-közép-európai országoknak nem kell ilyen kihívásokért szomszédba menni, gondoljunk Jugoszláviára, Ukrajnára, a baltikumi orosz kisebbség, a macedóniai albán kisebbségre, és persze a kárpát-medencei magyar kisebbségek köré felépített etnikai feszültségekre. A listát lehetne folytatni. Továbbá fel lehet hozni az illető országok relatív fiatalságát, a létrejöttük zavaros körülményeit és ebből adódóan a határaik képlékenységét.
Románia esetében a nemzeti történetírás legfőbb célja az első világháborút követően létrejött ország egységének a konszolidációja. A hivatalos történetírás irányát a Tudományos Akadémia határozza meg, az újabb és újabb kiadásokban megjelent többkötetes akadémiai traktátushoz igazodnak többnyire az iskolai tankönyvek is. Mindeközben a légkört a „veszélyben a haza” hangulat határozza meg, bár szerencsére korántsem olyan mértékben, mint a rendszerváltást követő évtizedben.
Ezzel szemben a nyugat-európai államok, bár bőven kivették a részüket az időnként véres etnikai és társadalmi konfliktusokból (lásd a 68-as megmozdulások, az Észak-Ír konfliktus, a baszk függetlenségi törekvések, az algériaiak lázadása Franciaországban majd annak vérbefojtása, stb.), olyan szinten nem fenyegette sem a szétesés, sem a külső katonai intervenció (értsd: invázió) mint a fiatal, alig pár évtizedes kelet-közép-európai államokat. Talán ezzel magyarázható, hogy az utóbbi félszázad során jelentős mértékben lazítottak a történelmi diskurzus alakulásának az ellenőrzésén, jóformán törölve azt a nemzetállami politikai arzenálból, így a társadalomtudományok hatására (elsősorban a kulturális antropológia és a szociológia) létrejöttek új történelemtudományi szemléleteket, melyek jobbára át is vették a hagyományos nemzeti történelem szerepét. Ebben a folyamatban jelentős szerepe volt a brit és francia gyarmatbirodalmak felbomlásának, ugyanis ezek létezése alatt a gyarmatosító hatalmak kulturális felsőbbrendűségét és civilizációs küldetését szükséges volt egy erre alkalmas történelmi diskurzussal is alátámasztani.
Érdekes módon az utóbbi évek során a migrációs válság és a globális terrorveszély jelentősen felerősítette a nemzeti revizionista hullámot a történettudományokban, a római Britanniáról szóló filmecske- és a Mary Beard elleni agresszív fellépés ezzel magyarázható. Az amúgy is megromlott közhangulatra korábban rátett egy jókora lapáttal az utálatdiskurzusban és erőszakban rendkívül gazdag Brexit-kampány és persze a "nagytestvér" USA-ban Trump megválasztása. Jellemző a jelenlegi általános szellemi zűrzavarra, hogy az animáció kritikusai a PC kultúra és az ún. „kulturális marxizmus” (bármit is jelentsen ez) újabb megnyilvánulását látják a produkcióban, holott inkább arról van szó, hogy nem azt a standard képet kapták a római múltról, amit az iskolában tanultak annak idején, és amihez hozzá vannak szokva, és amely ráadásul a szigetországban szerves része az angol lakosság nemzeti identitásának. Ugyanakkor folyamatosan azt látjuk, hogy a római múltról felhalmozott friss ismeretek egyre távolabb sodornak attól a hagyományos antikvitás-képtől, amit részben az újkori gyarmatbirodalmak kölcsönös analógiájára építettek fel a múltszázadok neves német, francia és brit klasszicistái. Az olykor túlzásokba eső poszt-koloniális dekonstrukció nem lehet zökkenőmentes a jelenlegi revizionista fellángolás kontextusában. Nem tudni pontosan, hogy hova vezet ez az ellenreakció, de nehéz elképzelni, hogy visszafordítaná a már évtizedek óta tartó trendet.
Romániára visszatérve: pár bukaresti történészt leszámítva (pl. Lucian Boia és Marius Diaconescu) alig akad a szakmán belül, aki egy újfajta narratíva kidolgozásáért nyilvánosan is kiállna. A helyzetet tovább tarkítja az elmúlt években újjászülető „dákológus” protokronista irány (az első fénykorát a 70-es‒80-as években élte) mely kitűnő alkalmat nyújtott a hagyományos „dákó-román” narratívák védelmében történő erélyes fellépésekre.
Summa summarum, egy globális, egységesítő, nemzeti törésvonalakat áthidaló globális perspektíva kialakulásának első számú feltétele a nemzettörténeti narratívaalkotás politikai tétjének megszűnése. Ehhez azonban nem kevesebb kell, mint egy teljesen új nemzetközi helyzet kialakulása (lásd pl. az Európai Unió szorosabbra vonásának az elbaltázott kísérletét). Mindazonáltal építkezni lehet és kell is helyi szinten, ennek azonban a legfontosabb része egy olyan kritikus tömeg létrehozása a szakmán belül mely nyíltan felvállalja az új perspektíva propagálását.
Petruț Dávid
Előzmény: Transindex.ro, 2017. aug. 15.
Erdély és a globális történelem perspektívái
T. Szabó Csaba / Transindex.ro

2017. augusztus 29.

Románia csak felvevőpiacnak kell Pár hónappal ezelőtt bukaresti szakértők és véleményformálók, sőt a jobbközép államfőt nem túlságosan kedvelő kormánypárti politikusok is dicshimnuszokat zengedeztek Románia geopolitikai súlyának látványos megerősödéséről.
Az eufóriának, az ország külpolitikai téren elért sikereinek kétségkívül megvolt, és ma is megvan az alapja. Donald Trump amerikai elnök megválasztását követően – júniusban – Klaus Johannist fogadta a kelet-közép-európai országok vezetői közül elsőként a Fehér Házban, ugyanabban a hónapban a román államfő Berlinben tett hivatalos látogatást. A múlt héten pedig Johannis látta vendégül Franciaország nemrég megválasztott államfőjét a Cotroceni-ben.
A világ bármelyik országa megirigyelné a hasonló diplomáciai teljesítményt, elvégre mindenki szeretne szoros, és ami a legfontosabb: saját politikai, gazdasági érdekeit előremozdító kapcsolatot kialakítani a világ nagyhatalmaival. És itt el is érkeztünk a probléma lényegéhez, néhány hónap távlatából ugyanis elmondható, hogy Bukarest diplomáciai babérjai a valóságban nem, vagy csak nagyon kis mértékben szolgálják az ország érdekeit.
Eddig sem volt titok, hogy Amerika egyszerű hídfőállásként tekint Romániára (is) a világhatalmi játszmák színterén, ezért létesített nálunk rakétavédelmi pajzsot. Ám ezen túlmenően sem az amerikai vízumkötelezettség évek óta lebegtetett eltörlése, sem az új befektetések idecsalogatása terén nem sikerült áttörést elérnie Bukarestnek. Ugyanez a helyzet Francia- és Németország esetében, amelynek vezetői például nyilatkozatok szintjén teljes mellszélességgel támogatják Románia schengeni csatlakozását, ám pillanatig sem képesek lobbizni érte.
A magyarázat egyre nyilvánvalóbb: valamennyi nagyhatalom nem egyenrangú partnernek, mindössze felvevőpiacnak tekinti Romániát. Washington is, Berlin is és Párizs is egyformán azért igyekszik magához édesgetni és fontos szövetségesként láttatni Bukarestet, hogy a román kormány minél többet költsön el nála a nagyszabású haderőfejlesztésre szánt eurómilliárdokból, kihasználva, hogy Románia összterméke két százalékát fordítja ezentúl védelemre.
Ennek az irdatlan költekezésnek a hasztalanságáról már cikkeztünk, ráirányítva a figyelmet többek közt, hogy luxus közel félszáz F-16-os vadászgépet és megannyi rakétát vásárolni, amikor a kórházaknak nincs pénzük kötszerre, az állam pedig maholnap nem tudja előteremteni a nyugdíjra valót. Az amerikaiak, a németek és a franciák szó szerint versengenek azért, hogy a román hadsereg tőlük vásároljon haditechnikát, ez lapul Johannis washingtoni és berlini fogadtatása, illetve Macron nemrégi bukaresti látogatása mögött.
Ugyanakkor paradoxon, de Románia maga alatt is vágja a fát a nagyhatalmakhoz való dörgölőzésben. Nem titok, hogy a nyugat-európai országok féltékenyek, és nem nézik jó szemmel, hogy a bukaresti hatóságok több mint két évtizede teljesen szervilisek Washingtonnal (lásd például a CIA-börtönök ügyét) szemben, ráadásul most is többnyire tengerentúli fegyverekre költik a pénzt, ahelyett, hogy az uniós piacot (hadiipart) helyeznék előtérbe.
Az igazán szomorú viszont az, hogy Románia a saját hadiiparát is semmibe veszi, ahelyett ugyanis, hogy a Vidombákon létesített (és nem mellékesen Francois Hollande volt francia államfő jelenlétében tavaly ősszel felavatott) Airbus helikoptergyártól rendelt volna gépmadarakat, az amerikai Bellnek tett ajánlatot. Mi ez, ha nem a nemzetgazdasági érdekek aláásása? Ha tehát ezentúl bárki Romániának a világpolitikában learatott fergeteges sikereiről hozsannázik, ne feledjük, az nem más, mint drága pénzen vásárolt buksisimogatás.
Rostás Szabolcs / Krónika (Kolozsvár)

2017. augusztus 29.

A társnemzet arroganciája
Úton-útfélen látjuk és érzékeljük, hogy egyre erősödik a nacionalista gőg, amely áthatja a többségi társadalom majd minden szegmensét. Az állam elnöke, a szász gyökerű Johannis is kijelentette, hogy az országban megmaradt német kisebbség is együtt ünnepli majd Nagy-Románia létrehozását a többséggel 2018-ban. Ezek szerint az államfő vigad, csak azt nem tudni, hogy a kisebbségből, amelyből szegről-végről vétetett, hányan állnak mögé, s kik azok, akik vele egyetértenek. Nem nagyon érzékeltem, hogy különösebben tiltakoztak volna ez ellen a hazai német ajkúak, pedig illene, hiszen – minekutána dekára kiárusították őket annak idején az NSZK-nak – alig maradtak az országban huszonvalahány-ezren. Van-e vajon hangadója, másképp gondolkodója a maradéknak? Azért írtam országot, mert a romániai németektől elvették azt a hazát, amelyben évszázadokig éltek. Nem hinném, hogy különösebben kellene dörgölőzniük, s elmerülniük az ünnepi frázispufogtatás hagymázas gőzében, hiszen – dacára annak, hogy 1918-ban elődeik méltóztattak odaállni a nagyromán térfélre – ezt a tettet különösebben senki meg nem köszönte nekik. Sőt. Hogy mi játszódott s mi játszódik le azok lelkében, akik talán kényszerből, esetleg trendi hatásra, botorul országot cseréltek, azt én nem tudom, csak sejtem, hiszen hosszú ideig éltem a saját anyaországomban, de ide mindig hazajöttem, s oda csak vissza. Ilyenformán élhetnek az egykori szász szomszédaink is, csak nem nagyon mondják, restellik, s néha csak irodalomban, moziban mesélik el. Egyébként eléggé tragikus részletek körvonalazódnak ezeken a lelki ablakokon át. Egyik barátom, aki a honi magyar sajtó útvesztőiben őszült meg, folyton felhívja a figyelmemet egyik-másik román nyelvű lapban vagy internetes portálon megjelenő förmedvényekre. Vannak köztük olyan fogalmazványok is, amelyek – bár még nem kezdődött el a nacionalista tobzódás tetőződésének időszaka a társnemzet kebelében – kimerítik a fasizmus, a xenofóbia és az etikátlanság fogalmát. Becstelen, ocsmány írások, hitvány dolgozatok, amelyekért jobb helyeken büntetés járna. És csak töredékét nézem meg az ajánlott szakirodalomnak! Pár napja mondta ez az úriember, hogy: „Nézd meg, ebből is kibújt a nackó!”, és figyelem, olvasom, s hát látom a nagy értelmiségit, aki gurunak számít azokon a szakterületeken, ahol működik, hogy valóban, pedig évtizedek óta eszi a magyarbarát kenyeret, a sok ösztöndíjat, talán még kitüntetése is van a román-magyar kapcsolatok ápolása végett, mint Kelemen Hunornak a magyar-román viszony gyümölcsöző építése terén. Így lesz iszony a nagy testvériségből. Pedig van testvériség. Lennie kell, hiszen másképp nem lehet normálisan élni. Minden egyéb út járhatatlan, csak maszlag és hazugság, olyan, mint az EU, tele megfizetett Pilátusokkal, akik nem lehetnek így másak, csak a korlátoltság és a dekadencia helytartói. A nép egyébként azt kiáltaná, hogy: „Jézust! Jézust!”, de valahogy a technika által mindig másvalami hangzik: „Barabást! Barabást!”, mert vannak ügyes nemzetféltők, papjai a csökött intelligenciának, akik vezénylik – évszázada immár – a kórust, hogy szorongjunk, s rettegjünk a következő pillanattól. Mi pedig, mit mondjunk mást: „Köszönjük, jól megvagyunk!” Semmi evoé, hisz korlátozták a levegővételt, kisajátították és beépítették az örökpanorámát. A mi arroganciánk a kitartás. Kicsit már unalmas, de a helyzet egyhamar nem változik. Ez van. Csakazértis.
Simó Márton / Hargita Népe (Csíkszereda)

2017. augusztus 29.

Sokszínűségét ünnepli Nagyvárad: a városban élő nemzetiségek mutatkoznak be a várban
Nagyvárad kulturális sokszínűségét igyekszik hangsúlyozni az önkormányzat turisztikai egyesülete, mely szeptember folyamán egy-egy hétvégét szán a különböző nemzetiségek hagyományainak bemutatására.
A városban élő különböző nemzetiségek kultúrájával és hagyományaival szándékszik megismertetni a nagyváradiakat a város és a régió turizmusának népszerűsítéséért felelős egyesület. Ez szeptember folyamán több, a várban tartott rendezvény keretében mutatja be az érdeklődőknek a szlovák, magyar és zsidó kultúrát,
de az Ebihoreanul hírportál beszámolója szerint a moldvai régiónak is szánnak egy hétvégét.
Mihai Jurca, az egyesület igazgatója az egész hónapot felölelő rendezvénysorozat ötletét két okkal motiválta. Elmondta, elsősorban a város sokszínűségét szeretnék bemutatni, és elősegíteni, hogy a különböző nemzetiségű, régióbeli lakosok otthon érezzék magukat Nagyváradon. Emellett, tette hozzá, a városban és a várban zajló rendezvényfelhozatalt is „színesíteni” akarták, hiszen ezeken többnyire csak a bihari román hagyományok jelennek meg.
A kisebbségeket bemutató rendezvénysorozat a következő hétvégén, szeptember 2-án kezdődik, amikor a Bihar megyében szép számban megtalálható szlovák közössség mutatkozik be. A váradi várba érkezők végigkóstolhatják a szlovák konyha jellegzetes étkeit a túrós galuskától a krumplis palacsintáig, de a szlovák népzenei hagyományokkal és megismerkedhetnek a Romániai Szlovákok és Csehek Szövetségével közösen szervezett rendezvényen. Szeptember második hétvégéjét a zsidó közösségnek szánja a polgármesteri hivatal keretében működő egyesület, amely a múzeumként is működő Kossuth (Independenței) utcai neológ zsinagógában mutatkozik be.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

2017. augusztus 29.

Elkezdődtek a Györgyfalvi Falunapok
Lovas-zenés díszfelvonulással kezdődtek ma délután a Györgyfalvi Falunapok. Ezt követően az ünnepi megnyitón Marosán Csaba színművész köszöntötte a résztvevőket és ismertette a műsort. Costea Gabriel polgármester megnyitó beszédében kifejtette, boldogan tett eleget a meghívásnak és gratulált a szervezőknek. Ugyanakkor ígéretet tett arra, hogy a feleki önkormányzat ezután méginkább részt vesz a rendezvény támogatásában.
Vákár István a Kolozs Megyei Tanács elnök-helyettese testvérekként és barátokként köszöntötte a györgyfalviakat. Antal Csaba református lelkipásztor imádságban kért áldást a rendezvényre. Fábián László katolikus plébános a közös ima azt tanácsolta a résztvevőknek, hogy használják ki ezt a pár napot a találkozásra, egymásra figyelésre és örvendezésre. A megnyitót követően színpadra léptek a néptánccsoportok, majd tombolasorsolás és táncház zárta az első napot. Szabadság (Kolozsvár)

2017. augusztus 29.

Nagyobb arányú részesedést kérnek az ásványvíz-palackozásból a székelyek
Az ásványvíz-palackozás gazdasági hasznát Székelyföld és Erdély fejlesztésére kellene fordítani, ehhez képest az iparágból származó nyereségnek csupán a töredéke marad helyben – hangzott el egy szakmai konferencián.
Az ásványvíz-palackozás utáni haszonnak csak töredékei maradnak a helyieknél, holott az iparágból származó nyereségnek a térség fejlődését kellene szolgálnia – jelentette ki Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke a hétvégén lezajlott, Kárpát-medence ásványvizei című nemzetközi tudományos konferencián. Emlékeztetett, hogy az RMDSZ képviselőivel már több alkalommal nyújtottak be törvényjavaslatot annak érdekében, hogy a kitermelés után fizetett illeték nagyobb hányada maradjon az érintett településen.
„Ha a Székelyföld és Erdélyország működtetését a helyiek kézbe vehetnék, akkor a borvizek gazdasági hasznát is szülőföldünk fejlesztésére fordíthatnánk” – fejtette ki a tanácselnök.
Tamás Sándor rámutatott, az országban palackozott mintegy kétmilliárd liter ásványvíz több mint fele Székelyföldről származik. Csak Háromszéken több mint 600 ásvány- és gyógyvizet tartanak számon, a Romániában minősített és palackozásra engedélyezett ásványvízforrások jegyzéke szerint az 56 forrásból 20 Székelyföldön található. „Ez a jórészt itthoni piacra, de külföldre is eljutó több százmillió palacknyi ásványvíz székely termék. Ezt a tényt a címkéknek is hirdetniük kellene, hiszen sem a magyar felirat, sem a régi forrásnevek használatára vonatkozóan nincs tiltó rendelkezés” – részletezte. Az elöljáró arra kérte a konferencián résztvevő szakembereket, hogy vizsgálják, kutassák a vizek, mofetták gyógyhatását, dolgozzanak ki saját módszereket, „állítsák az emberek szolgálatába ezt a természeti adottságot”.
Az említett törvénymódosító javaslatot egyébként évek óta odázzák – mutatott rá Fejér László Ödön háromszéki szenátor, aki meg is jegyezte: valószínű, hogy alkotmánymódosításra lesz szükség, hogy át tudják vinni a törvényhozáson. „Az RMDSZ a 6,5 százalékával nem tudja átvinni ezt a módosítást, több ízben tárgyaltunk erről a szociáldemokratákkal, de nem jutottunk dűlőre. Nem adjuk fel: ahányszor alkalom adódik, mindig elővesszük a tervezetet” – részletezte a politikus. Továbbá rámutatott, a bányatörvényt minden évben valaki meg akarja változtatni, ilyenkor hozakodnak elő a javaslatukkal, hogy az ásványvíz bányailletékének 50 százaléka maradjon helyben, az önkormányzatoknál.
„Azért nem akarják módosítani a bányatörvényt, mert még mindig tisztázatlan, hogy mi számít stratégiailag fontos altalajkincsnek, és mi az, ami helyi érdekeltségű. Meglátásunk szerint a homok, a kavics, az ásványvíz helyi köztulajdonba kellene hogy kerüljön, és a kitermelés után befizetett illeték 50 százaléka maradhatna a helyi önkormányzatoknál. Ez a decentralizáció egy fontos lépése lehetne, ám valószínű, hogy csak alkotmánymódosítással lehet rendezni” – mondta Fejér László Ödön. Szerinte az így befolyt összeget a településfejlesztésre, vagy egy részét az iparág támogatására is lehetne fordítani.
Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

2017. augusztus 29.

Etno-art stílus: népi hagyományból posztmodern
15 év után ismét Magyarlapádon a művészeti mozgalom
A Magyarlapádi Szórványkollégiumban került sor augusztus 21-27 között a helyi néphagyományokból ihletődő művésztáborra, az Ethnika Kulturális Alapítvány és a Magyarlapádi Református Egyházközség szervezésében. A Bantta Annamária képzőművész, rajztanár irányításával alkotó marosvásárhelyi művészetis diákok legszebb munkáikat a bentlakásnak adományozták.
Az ETNO-ART táborok ötlete Molnár Dénes marosvásárhelyi grafikusművész nevéhez kötődik, kezdeményezése mára már igazi mozgalommá nőtte ki magát. Először Makkfalván szerveztek ilyen táborokat a 2000-es évek elején, napjainkban – a művész emlékére rendszeresen szerveznek a Mezőségen (például Mezőpaniton, Mezőbergenyén, Mezőmadarason) és Erdély más vidékein, sőt Magyarországon is. Általában az egyházak segítenek a szervezésben, Fehér megyébe Borbándi Erika magyarlapádi lelkésznő által került a mozgalom.
Egyéni jelleg a népi formavilágból
Az ETNO-ART táborok célja a művészet segítségével megörökíteni a népi hagyományokat, és a helyi értékeket tanulmányozva, azokból ihletődve posztmodern, etno-art stílusú alkotásokat létrehozni. Mostanában minden táborfogadó faluból begyűjtik az alkotásokat és Marosvásárhelyen kiállítást szerveznek, így próbálják felhívni a közönség figyelmét a népművészeti értékekre, a művészeket pedig a „csak tiszta forrásból” való merítésre ösztönözni. Az etno-art mozgalom másik fontos célkitűzése a fiatal képzőművészek támogatása, lehetővé tenni számukra, hogy különböző tájegységek népi kultúrájával ismerkedjenek meg, az erdélyi népművészetben való elmélyülés pedig jelenjen meg saját alkotásaikban is, legyen ebből egyéni mitológia.
Magyarlapádon egyszer rendeztek ilyen tábort, 2002-ben, akkor a helyi művelődési otthon fogadta a kiállítást. Idén a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum 11. osztályos diákjai látogattak el a népzenéjéről, néptáncairól és szőlőtermeléséről híres faluba, ahol a helyi közösség tárt karokkal várta őket. A vendégek is boldogan soraik közé fogadták a helybeli gyerekeket, ami hiánypótló jellegű, Magyarlapádon teljesen hiányzik az iskolán kívüli képzőművészeti nevelés. Boldogan fedezték fel együtt a környéket, a helyi népviseletet, gasztronómiát, szövést-fonást, az építészeti stílusjegyeket.
Van benne valami „igazi lapádi”
Egy – Lapádon szokatlanul csendes – tábor mindennapjaiba nyerhettünk bepillantást az elmúlt héten. A népzenétől, néptánctól hangos falu ezúttal mély nyugodtságot sugárzott, míg a fiatalok alkotásai készültek, az idő maga is mintha kitágult volna.
„ Nagyon sok időt szánunk arra, hogy a diákok ráhangolódjanak a falura, megtalálják a számukra legkedvesebb témát, hiszen a művészet időigényes. Kilátogatunk olyan helyekre is, ahova az átlagos turista nem megy el”- mesélte lelkesen Bantta Annamária táborvezető. Többször is terepszemlét tartottak, elsétáltak a rózsaföldekre és a szőlőlugasokba, a kilátóhoz és meglátogatták a fugadi Bánffy-kastélyt. A helyi Pirospántlikás Zenekar táncházat szervezett számukra, ahol a lányok gyorsan meg is tanulták a lapádi körtáncot.
Mindezen benyomások lenyomatait a gyerekek munkáiban is felfedezhettük. Ottjártunkkor például a csoport egy része A lapádi hegytetőn...kezdetű népdalt rajzolgatta, egy textil-design szakos lány a helyi női népviseletet mai, a mindennapokban hordható ruhává alakította át rajzpapíron, a pontozó pedig egy domborműben jelent meg. Tájképek, csendéletek, grafikák, dekoratív- és figurális kompozíciók, szobrok, fafaragások ... mindenikben ott volt valami „igazi lapádi”.
A szép alkotásokat a szórványkollégium csűrjében állították ki, a vasárnapi istentisztelet után bemutatták őket az érdeklődőknek. A kedves fogadtatásért cserébe, minden diák egy alkotást a szórványkollégiumnak adományozott. Jóvoltukból az épületbelső otthonosabbá, esztétikusabbá vált és ez nagy lelki elégtételt jelentett számukra. A fiatal művészek kitűnően érezték magukat Lapádon, jövőre újból eljönnének, többedmagukkal.
Basa Emese / Szabadság (Kolozsvár)

2017. augusztus 29.

Elégedetlenek a pedagógusok a jövő évtől esedékes béremeléssel
Hancescu: "Ilyen bérek mellett aligha fogják vonzónak tartani a pedagógusi pályát a fiatalok”
Lemondanának a fejkvótáról a pedagógus-szakszervezetek, azt kérik a kormánytól, hogy ne a helyi önkormányzatoktól, hanem a pénzügyminisztériumtól kapják a pénzt.
Az 50 százalékos bruttó béremelés, amelyben a tanügyi alkalmazottak részesülnek jövőre, nettóban mindössze 25 százalékos növekedést jelent, ezért a szakszervezetek azt kérik a kormány képviselőit, találjanak megoldást arra, hogy nagyobb arányban nőjenek az ágazati bérek.
A Tanügyi Szabad Szakszervezetek Szövetségének (FSLI) elnöke, Simion Hăncescu szerint a Victoria-palotában tartott hétfői egyeztetésen Ionuț Mișa pénzügyminiszter megerősítette, hogy az 50 százalékos bruttó fizetésemelés ellenére a tanügyben dolgozók nettó bére 2018. január 1-jétől mindössze 3 százalékkal, márciustól pedig 22 százalékkal nő. Ennek oka, hogy a járulékok befizetésének kötelezettsége áthárul a munkáltatóról az alkalmazottra.
"Ha a nettó bér 50 százalékkal nőne, akkor számíthatnánk arra, hogy a jól teljesítő és a szakma iránt elhivatottságot érző fiatalokat sikerül erre a pályára csábítani. De ha csak 50 lejt kapnak pluszba, nem hiszem, hogy megéri nekik a tanügyben elhelyezkedni, minden bizonnyal a magánszektorban próbálnak majd szerencsét" — mondta Simion Hăncescu, akit az Agerpres idéz.
A hétfői tanécskozáson a pénzügyminiszter mellett részt vett még a tárgyaláson Mihai Tudose kormányfő, Liviu Pop tanügyminiszter, Lia Olguța Vasilescu munkaügyi miniszter és Puiu Lucian Georgescu kutatási és innovációs miniszter is.
Az egyeztetésen tárgyaltak egy új, 2018. szeptember 1-jétől alkalmazandó tanügyi törvény szükségességéről, valamint a tantervek módosításának esedékességéről is.
A FSLI közleménye szerint körvonalazódni látszik egy fontos újítás, miszerint az oktatási intézmények közvetlenül a szaktárcától kapnák a finanszírozást, nem a helyi önkormányatok közvetítésével, ahogyan az jelenleg történik. A Mediafax által ismertetett FSLI-közleménye szerint vita tárgya volt a fejkvóta-rendszer is, a szakszervezet ennek eltörlésére tett javaslatot. Szabadság (Kolozsvár)

2017. augusztus 29.

Kézműves mesterségek tábora
A Kibédi Seprődi János Művelődési Egyesület szervezésében ötnapos tábor keretében ismerkedhettek meg a kibédi gyermekek, fiatalok olyan hagyományokkal, hagyományos mesterségekkel, melyeknek gyakorlása mára már a mindennapi életből kiveszőben van. A program tevékenységeinek összeállításánál elsősorban ennek fontosságát tartottuk szem előtt, ötvözve a szép- érzék, a készségek fejlesztésével és a tudásátadás lehetőségével. Kihasználtuk Kibéd hagyományainak kincstárát, közösségi tudását és mindezek őrzőinek, képviselőinek létezését, közreműködését. Így kerekedett ki a teljes program, melyben idősebb mesterektől tanulva gyakorolhatták a résztvevők a fafaragást, a szőnyegszövést, varrást, a házikenyér- és kalácssütést. A tábor programja színes volt, mindenki megtalálta benne a számára legérdekesebb, hozzá legközelebb álló mesterséget, melyben alkothatott. Az oktatást gyakorlott mesterek végezték, akik igyekeztek tudásuk legjavát átadni a lelkes fiataloknak. A fafaragást Sándor János nyugdíjas tanár, fáradhatatlan fafaragó művész tanította. Munkájában Gergelyfi Sándor segítette, aki szintén jól ismeri e mesterséget. A kenyér- és kalácssütés fortélyaiba Péterfi Ilona pékmester, valamint Oltyán Emma önkéntes avatta be a fiatalokat. A tésztagyúrásból mindenki kivette részét, elkészítette saját kalácsát, melyet el is fogyasztott. A varrás több öltésfajtáját Suba Irma varrónő irányítása alatt sajátították el, főleg a lányok. Egyetlen tevékenység, a gombvarrás volt kötelező minden résztvevőnek. Ennek gyakorlati jelentőségét nem is kellett magyarázni a gyerekeknek, lelkesen és sikeresen tanulták meg mindannyian. A szőnyegszövést fontos tevékenységnek tartottuk. Az egyesület elnöke által megismerhették azt a nehéz munkafolyamatot, mellyel őseink ruházatát, és minden kenderből, lenből készült használati tárgyát elő tudták állítani a szorgos kezű asszonyok. Az egyesület névadója, Seprődi János zenetudós gyűjtötte össze Kibéd népdalait, írta le néptáncát (1897–1911 között). Ezt a kincset egészíti ki Ráduly János kibédi népballada-gyűjteménye. Ezekből tudást meríthettünk ez alkalommal is. Mátyus Ilonka nyugdíjas tanítónő segítségével három népdalt sajátítottak el a táborozók (Elveszett a lovam, Kibéd község de szép helyen van, Repülj madár…), amelyeket sokan eddig nem ismertek. A néptáncot olyan fiatal pár tanította, amely maga is tanulta és tanulja a néptáncot. Korondi Zsófia és Gál Krisztián harmadik éve a Maros Művészegyüttes művészeinek (Kásler Magdának és Farkas Csaba Sándornak) a tanítványai. Varrottasokból és fafaragványokból szépen berendezett kiállítás került bemutatásra, melyet képek egészítettek ki a tábor jelentős eseményeit ábrázolva. Összegzésképpen a táborban tanultak elméleti és gyakorlati kiértékelésén egyénileg és csapatban is remekül vizsgáztak a gyermekek. A program záróeseményén részt vett több mint negyven szülő és hozzátartozó. A kiállítás megtekintése és a táborozók népdal- és néptáncos gálaműsora után az oklevelek kiosztása következett, majd közös vacsora mellett levonták a program tanulságait és megvitatták a jövő évi tábor terveit. A pályázat ötletének kidolgozása és tevékenységeinek megvalósítása nem jöhetett volna létre két lelkes pedagógus, Korondi Erzsébet és Kálmán Ildikó következetes munkája nélkül. Ők voltak azok, akik összehangolták, fel- ügyelték, irányították az eseményeket, vigyázva azok zökkenő- mentességére, biztosítva a jó hangulat megteremtését és megőrzését. Köszönet mindenkinek, aki hozzájárult a program sikeréhez, a cégeknek is – Agro Prod. Com. Dósa Kft.; Silcom Kft.; Elan IPT. –, amelyek támogattak bennünket. A program fő támogatója a Maros Megyei Tanács volt.
Borbély Emma, a Kibédi Seprődi János Művelődési Egyesület elnöke / Népújság (Marosvásárhely)

2017. augusztus 29.

A Nagyvarjasi Falunap sikere
Remek program, példás vendégszeretet
Amint arról tegnapi lapszámunkban rövid előzetest közöltünk, a Nagyiratosi Polgármesteri Hivatal és Tanács szombaton megszervezte a Nagyvarjasi Falunapot. A kultúrotthon mögötti szabadtéri színpadon 17 óra után Nagy Diana magyarul, Varga Giulia románul köszöntötte a gyülekező közönséget. Elsőként a nagyiratosi Forray Népdalkört kérték a színpadra, ahol magyar népdalcsokorral kedveskedtek. Utánuk az ágyai Tőzike néptánccsoport Erdős Márta vezetésével, Nagy Rozália és Haász Endre koreográfiájára adta elő palóc táncait, vastaps közepette. Ezt követően a kisperegi Napraforgó néptánccsoport Pop Regina vezetésével, Molnár Csaba koreográfiájára, látványosan kiforgatós kalocsai táncokkal örvendeztette meg a közönséget. Utánuk a helybeli Freedom Gorles moderntánccsoport 6 lánya mutatott be ritmikus táncot nagy sikerrel. Újra az ágyai Tőzikét kérték a színpadra, ahol a lendületes kiforgatós kalocsai táncukkal vastapsot kaptak. A továbbiakban a Freedom Gorles táncai, majd a pécskai Búzavirág Néptánccsoport egy fiú tagja szászcsávási cigánytánc-szólót mutatott be, nagy tetszés közepette. Ezt követően a kisiratosi Rónasági citerazenekart kérték a színpadra, ahol Juhász Kálmán vezetésével, Korondi-Józsa Erika jelenlegi és Almási Vince leköszönt polgármester közreműködésével népdalcsokrot játszottak, énekeltek, vastaps közepette. Utánuk a vingai Liliac román néptánccsoport Gheorghe Mihoi koreográfiájára alföldi román táncokkal szórakoztatta a közönséget. Tavalyi fellépésükhöz hasonló rajongással fogadták a Battonyai Nyugdíjas Klub, Harangvirág együttesét – amelynek nagyiratosi és aradi származású tagjai is vannak –, kiváló humorral tálalták a nyugdíjas élet szépségeit.
Köszöntők
A battonyai nyugdíjasok után a színpadra kérték Papp Attila polgármestert és magas rangú vendégeit, akiknek a szerepléséről a tegnapi lapszámunkban már röviden beszámoltunk, de kifelejtettük Sandu Krisztián sofronyai alpolgármester nevét, akitől ezúttal is elnézést kérek. Iustin Cinonca megyei tanácselnök köszöntője is megér még „egy misét”, ugyanis jó kiejtéssel, magyarul is köszöntötte az egybegyűlteket, akiknek szépen beszélt a román–magyar együttélésről, pécskai lévén, a nagyiratosiakkal táplált jó szomszédságról, a Faragó Péterhez fűződő baráti szálakról, pártjának a megyei tanácsban az RMDSZ-szel a megye településeinek a felemelkedése érdekében kifejtett felhőtlen együttműködéséről.
Faragó Péter megyei RMDSZ-elnök, parlamenti képviselő üdvözlő szavait követően örömének adott hangot, amiért együtt ünnepelhet a nagvarjasiakkal. Az esemény kiváló alkalom a helybelieknek az elszármazottakkal, a környékbeli barátokkal való találkozásra, a közösségépítésre.
A vendégek köszöntőinek a végén Papp Attila polgármester megköszönte a községi tanácsnak a Nagyvarjasi Falunap megszervezéséhez nyújtott támogatást, illetve mindazoknak, akik a vendégek ellátásában nyújtottak segítséget, majd mindenkinek jó szórakozást kívánt.
Szórakoztató program, kitüntetések
A köszöntőket követően a magyarországi Royal Team együttes több mint egyórás koncertje következett, melynek során a háromtagú csapat, a hölgyet kiemelve, táncritmusban előadott magyar nótákkal járatta csúcsra a hangulatot, az udvart megtöltő közönség tánca, éneklése közepette.
A koncert után Papp Atitla polgármester köszönetet mondott a Royal Team együttes tagjainak az emlékezetes koncertért, majd a színpadra hívta Kiss Ildikó főszervezőt, kifejtve: a Nagyvarjasi Falunapokon hagyománnyá vált kitüntetni azokat az embereket, akik valamikor meghatározó személyiségei voltak a közösségnek, de azokat a házaspárokat is, akik 50 éven túli, kerek házassági évfordulójukat ünneplik. A színpadra kérte Lelik Anna nyugalmazott óvónőt, aki Nagyvarjason 10 évig nevelve oktatta az óvodásokat, rajtuk keresztül a szüleiket, a falut is.
Amint a Nagy Diana által felolvasott laudációból megtudtuk, Lelik Anna 1941. szeptember 15-én született Székesfehérváron. A háború után a szülei visszaköltöztek Nagyvarjasra. Az elemit itt, majd az felső tagozatot Tornyán végezte, 1959-ben Aradon érettségizett. A diploma megszerzése után Nagyvarjasra helyezték óvónőnek. Akkor a csoportjában 39 gyermek volt, napközis csoportot is szervezett, ahol a kicsinyek étkezésben is részesültek. 1961-ben házasságot kötött Lelik Mihály agronómussal, aki a helybeli téeszben dolgozott. Lelik Anna munkája mellett elvégezte a Nagyenyedi Tanítóképző Főiskolát, közben nevelte a három gyermekét, Mihályt, Zoltánt és Ildikót. 1970-ig tanított Nagyvarjason, ahonnan az agronómus férjét áthelyezték egyik pécskai téeszbe, ezért a család is követte. Pedagógus korában mindenfajta kultúrmunkát elvégzett, de a népszavazások megszervezése, lebonyolítása is rájuk hárult.
Lelik Anna 19 éve nyugdíjas, jelenleg Magyarországon, Oroszlányban él, ahol még manapság is kiveszi részét a kultúrmunkából, tevékenykedik az ottani nyugdíjas klubban, szívesen jár színházba, kirándulni. Noha az ősei közül már senki nem él, örömmel jön Nagyvarjasra, de szeretettel emlékezik az itt eltöltött 30 évre, illetve a helybeli szorgalmas emberekre, a tíz évig tanított gyermekekre.
„Kedves óvó néni, kívánunk önnek sok erőt, egészséget, örömökben gazdag hosszú életet! Megköszönjük, amiért megtisztelt a jelenlétével” – hangzott a laudáció végén, majd Papp Attila polgármester jókívánságainak a kíséretében, Lelik Annának átadta a Nagyvarjasi Érdemdíjat.
A könnyekig meghatódott Lelik Anna nagy megtiszteltetésnek tekintette, amiért 47 év után is a nagyvarjasi közönség elé állhat a színpadon, mint egykoron, majd ismertette az 1959-ben, óvónőként indult pályafutását és ennyi idő után is nagy szeretettel gondol a tanítványaira, a csínytevéseikre, sokuknak a nevét is tudja. Ezt bizonyítandó, felsorolta néhány tanítványának a nevét. Kiemelt szeretettel gondol vissza Antal János és Lenke tanítókra, akikkel együtt nevelték az életre a nagyvarjasi gyermekeket. Utódjainak azt ajánlotta: csak olyanok vállalják a pedagógushivatást, akik valóban szeretik a gyermekeket. Maga nagyon szereti, hiszen hármat szült, ugyanannyit nevelt az életre a többi nagyvarjasi gyermekhez hasonlóan, akik minden tekintetben megállják a helyüket. Zárszavaiban megköszönte a Nagyiratosi Polgármesteri Hivatalnak, Papp Attila polgármesternek, illetve a nagyvarjasiaknak, amiért még emlékeznek rá, és kitüntetésre javasolták.
Ugyancsak hagyományt folytatnak a kerek évfordulós házaspároknak a kitüntetésével: október 19-én a 60. házassági évfordulóját ünnepli a nagyvarjasi Koválik Antal és felesége, Erzsébet. Az alkalomból Papp Attila polgármester a Nagyiratosi Polgármesteri Hivatal és Tanács, illetve a nagyvarjasiak nevében ugyancsak Érdem Oklevelet adott át Koválik Erzsébetnek, aki a meghatódottságtól a szemeit törölgette.
A program további részében a Nagyvarjasi és Tornyai Asszonykórus népdalcsokorral kedveskedett a kitüntetett hölgyeknek és a közönségnek. Ezt követően újra a Freedom Gorles lányai, majd az aradi zumbások táncoltak, illetve a román sztárvendég, Lucian Zadic koncertje következett. A Nagyvarjasi Falunap idei programját a 23 órakor megtartott tűzijáték után szabadtéri bál zárta.
A sikeréért köszönet jár a szervezőknek, a támogatóknak, Nagyiratos Község Tanácsának, illetve a vendégek ellátásában közreműködőknek, hiszen minden fellépőt és vendéget finom töltött káposztával és farsangi fánkkal kínáltak meg. Nyugati Jelen (Arad)

2017. augusztus 29.

Évadnyitó gyűlést tartott a Tompa Miklós Társulat
Augusztus 24-én megtartotta idei évadnyitó társulati ülését a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata. Amint azt a színház lapunkhoz eljuttatott közleményében olvashatjuk, a gyűlésen Keresztes Attila művészeti igazgató vázolta a 2017/2018-as idény tervezett programját. Kihangsúlyozta, hogy az idei évad megfeszített munkatempót igényel az egymást érő bemutatók és fesztiválszereplések miatt. Gáspárik Attila vezérigazgató az előző periódus eredményeit érté- kelve a profizmus, az igényesség és a művészi fegyelem fontosságát emelte ki, amelyek gyakorlása elengedhetetlen a további sikerek eléréséhez. Mint kiderült, a Tompa Miklós Társulat számára a munka már augusztus elején elkezdődött: a Vásárhelyi Forgatag programjához kapcsolódva két előadást is műsorra tűztek (Pozsgai Zsolt: Liselotte és a május; Radu Afrim: Retromadár blokknak csapódik, és forró aszfaltra zuhan), de a sokszoros fesztiváldíjas előadás, Bartis Attila A nyugalom című darabja is már az évad elején (augusztus 30-án és 31- én) látható lesz. Az előadások mellett turnékra is indul a társulat: A nyugalom szeptember közepén a csehországi Pilsenben vendégszerepel a 25. nemzetközi színházfesztiválon, míg Timur Vermes Nézd, ki van itt című művével Szatmárnémetiben, a Tranzit Feszt nemzetközi multikulturális színházi fesztiválon vesz részt a társulat. Októberben Csehov Sirály című színműve Szerbiában, Újvidéken lesz látható a Synergy#WTF (World Theatre Festival) elnevezésű seregszemlén, míg a Radu Afrim által írt és rendezett Retromadár blokknak csapódik, és forró aszfaltra zuhan című előadás Bukarestben az Országos Színházi Találkozó (FNT) keretében kerül bemutatásra. Mindeközben két premierre is készül a társulat: Pozsgai Zsolt Liselotte és a május című művét Harsányi Zsolt rendezésében mutatják be október 6-án, Shakespeare Macbeth című drámáját pedig Keresztes Attila rendezésében október 13-án. A hivatalos évadnyitóra szeptember 9-én, szombaton 10 órakor kerül sor a Színház téren 100% Reloaded címmel, melynek keretében a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház mindkét társulata egész napos, sőt, éjszakába hajló programsorozattal várja barátait, közönségét. A színes műsorkavalkád kínálatában nyílt próba, kincskeresés, társasjáték, színészek kedvenc állatainak szépségversenye, orvosi tanácsadás, sminkkészítés, jóga, torna, zsonglőrködés, táncműhely és egyéb izgalmas tevékenység szerepel. A részletes évadterv, a premierek ismertetője és a bérlethirdetés a színház honlapján (www.nemzeti szinhaz.ro), valamint az ismertető nyomtatványokon olvasható. Az előadásokra bérletek válthatók online a www.biletmaster.ro honlapon, a színházban működő jegypénztárban (hétköznapokon 9-15 óra között, telefonszám: 0365-806-865), valamint szeptember 11-től a Kultúrpalotában működő jegyirodában (hétköznaponként 12-17.30 óra között, telefonszám: 0372-951-251).A színház tájékoztatja az előző évad bérleteinek tulajdonosait, hogy bérleteiket szeptember 30- ig újíthatják meg.
(Knb.) Népújság (Marosvásárhely)

2017. augusztus 29.

Kulturális és turisztikai együttműködés
Testvérmegyei kapcsolatok
Két testvérmegye küldöttsége látogatott el múlt héten Maros megyébe. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei küldöttség a Vásárhelyi Forgatag megnyitójára érkezett Marosvásárhelyre, és két napot töltött el Maros megyében, a Győr-Moson-Sopron megyei küldöttséget pedig péntektől vasárnapig látta vendégül a megyei önkormányzat – tájékoztatott a Maros Megyei Tanács sajtóirodája.
„Mindkét megyével több mint egy évtizede tartó kapcsolatot ápol Maros megye, de az elmúlt évek során nem került sor kétoldalú találkozókra, ezért döntöttünk úgy, hogy meghívjuk őket Maros megyébe, és megpróbáljuk újra élővé tenni a kapcsolatot. Az előzetes egyeztetések során arra a következtetésre jutottunk, hogy főként kulturális téren tudnánk együttműködni, ezért a mostani találkozón a közös kulturális programok és tapasztalatcsere lehetőségeit vitattuk meg” – emelte ki a találkozók kapcsán Péter Ferenc, a Maros Megyei Tanács elnöke.
A megyei önkormányzat elnöke mindkét delegációt hivatalosan is fogadta irodájában. A munkamegbeszélésen részt vettek a Maros Megyei Tanács alárendeltségébe tartozó kulturális intézmények vezetői is, így Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, Barabási Attila, a Maros Művészegyüttes igazgatója, illetve Gavril Cadariu, az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház igazgatója.
A megbeszélésen bemutatták a vendégeknek Maros megye kulturális intézményeit és azok tevékenységét, a megye legfontosabb turisztikai látnivalóit, illetve a megyei önkormányzat működését. A hivatalos munkamegbeszélés mellett meghívottainknak megmutatták a Vásárhelyi Forgatag helyszíneit és rendezvényeit, városnéző túrát szerveztünk számukra, illetve egy-egy kirándulás keretében megmutattuk nekik Szovátát, a Nyárádmente látnivalóit, illetve pár Maros megyei kastélyt is.
„Hasznos tapasztalatcsere volt, hiszen a közbeszerzésektől kezdve az uniós pályázatokig, illetve a közös kulturális projektekig minden szóba került. Ami az együttműködést illeti, első körben abban állapodtunk meg, hogy kapcsolatba hozzuk a kulturális intézmények vezetőit, és a következő év során a lehetőségeink szerint vendégelőadá- sokra hívjuk meg egymás néptáncosait és színtársulatait. Szó esett arról is, hogy Maros megyében létre fogunk hozni egy turisztikai egyesületet, mivel a következő időszak prioritásainak egyike a megye turisztikai népszerűsítése. Mindkét magyarországi testvérmegye felajánlotta ebben a segítségét, hiszen előttünk járnak ezen a téren, és szívesen megosztják velünk tapasztalataikat” – nyilatkozta Péter Ferenc elnök.
A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat részéről Seszták Oszkár elnök, Papp Csaba jegyző és Kiss András önkormányzati képviselő látogatott el Maros megyébe, a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat részéről pedig Ivanics Ferenc alelnököt, illetve Szalay Imre és Valiczkó Mihály polgármestereket és megyei önkormányzati képviselőket látták vendégül. Népújság (Marosvásárhely)

2017. augusztus 29.

A múlt megmentői
Nyárádkarácson
Anyaországi támogatásból felújított épület
Augusztus második hetében, a falunapok keretében adták át Somosdon a felújított közösségi házat, az egykori tanítói szolgálati lakást.
Amint a polgármester hangsúlyozta, a Somosdi Falunapok egyik színfoltja az 1903-ban épült tanítói lakás használatba adása volt. Az eredeti elképzelés szerint tájház épült volna, majd a terv kibővült, és a közösségi együttléteknek otthont adó közösségi házat alakítottak ki.
Henter György lelkipásztor a kiállított fotók előtt a néhai Demeter András tanító atyai szigorral és pálcával körített oktatási módszerét említette, amivel életre szóló emberségre, tiszteletre nevelt. „Amikor hallottam, hogy le akarják bontani az egykori tanítói lakást, megdobbant a szívem, mert ilyen jellegű építési stílusú vályogház aligha van még a faluban, ezért a megőrzését és felújítását tűztem ki célul. Egy olyan tájház jellegű közösségi ház megvalósítását, amelyet programokkal, élettel lehet megtölteni” – hangsúlyozta a lelkipásztor. Nagy László és Sipos Sándor, a projekt két kezdeményezője kérdésünkre elmondta, hogy egy soron kívüli pályázás révén jutottak anyaországi támogatáshoz. Élő tájház jelleget szeretnének létrehozni, ahol közösségi programokat lehet szervezni.
A teljes alapot meg kellett erősíteni, mert nagyon rossz állapotban volt, a kerítés és a Székelytompáról megvásárolt több évtizedes, rozoga székely kapu restaurálása ugyancsak költséges munkával járt. Mint elmondták, az ingatlan felújítása nem valósulhatott volna meg Henter György református lelkipásztor közbenjárása nélkül.
Mivel az egykori tanítói lakás az egyház tulajdonában van, felújítására a helyi Cornus-Som Egyesület nem pályázhatott, a projekt lebonyolítójaként az egyház neve szerepelt, a kiadásokat úgy el tudták számolni. Amint hangsúlyozták, az öreg ház megmentésének eszmei értéke van, egyesek szerint 1903-ban épült, mások szerint jóval korábban építették, abban az évben csupán a zsindelytető helyett került cseréptető az épületre. A közösségi házzal alternatívát nyújtanának a fiatalságnak a szabadidő kellemes eltöltésére, hogy ne a kocsmák legyenek a fő szórakozóhelyek. A befejezéshez szükséges összeget helyi támogatásokból próbálják összegyűjteni. A tájházban emléktárgyakat szeretnének kiállítani, bemutatni az egykori emberek életét, a tárgyi emlékek mellett ugyanakkor a tájszavak egybegyűjtésének gondolata is foglalkoztatja a faluból elszármazott lelkipásztort. A közösségi házban Az én Somosdom címet viselő szerény fotókiállítást tekinthettek meg a jelenlévők, mely a település életéből megörökített pillanatképekből állt össze. Sipos Katalin tájékoztatott a gyerekeknek és fiataloknak szánt első közösségi nap eseményeiről. Délelőtt a kicsik számára népi gyermekjátékokat tanítottak és zeneóvodát szerveztek, délután kézműves-tevékenységekkel: nemezeléssel, népi festéssel, gyurmázással foglalatoskodtak. Délután a felnőttek bográcsoztak, este pedig tábortűz mellett szórakoztak.
SZER PÁLOSY PIROSKA / Népújság (Marosvásárhely)

2017. augusztus 29.

Nem szűnik meg a katolikus iskola
Ha ma estig lesz elég jelentkező
Kedden még be lehet iratkozni a marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Líceum cikluskezdő előkészítő, ötödik és három kilencedik osztályába. A szülőket a Keresztelő Szent János Plébánia Deus Providebit Házának előcsarnokába várják a mai nap során este nyolc óráig, ahogy tették tegnap is, hogy megteljen az ötödik (25 diák), és teljes legyen a létszám a természettudományok, társadalomtudományok és katolikus vallás szakos kilencedik osztályokban is (mindháromban 28 diákkal).
Miguel Maury Buendía érsek, pápai nagykövet péntek délutáni értesítése szerint a tanügyminisztertől kapott átirat szerint a katolikus iskola folytathatja működését, ha van elegendő jelentkező a cikluskezdő osztályokba.
Fel lehet iratkozni a listára ma délután Marosvásárhely főterén a tornyos megyeháza előtti parkban is, ahol 16-17 óra között a szülők és pártolók folytatják az iskola megmentése érdekében szervezett tüntetésüket. Mindkét helyen aláírásunkkal támogathatjuk az iskola megmaradásáért indított listát is, amit több ezren már megtettek.
Az első napok tanúsága szerint reményen felüli számban álltak a szülők az iskola mellé, mert úgy érzik, hogy nem szabad lemondani, ameddig még egy esély is van a tanintézmény megtartására.
BODOLAI GYÖNGYI / Népújság (Marosvásárhely)

2017. augusztus 29.

Akik ritkán táborozhatnak
A fogyatékkal élőknek is fontos, hogy közösségben legyenek, és aki ezt fizikai állapota miatt ritkán teheti meg, annak különös jelentőséggel bír, hogy részt vehet egy táborban – hangsúlyozza Kovács Zsuzsanna, aki huszonegy éves sérült fiát kísérte el a sepsikőröspataki Írisz-táborba, ahol a Diakónia Keresztyén Alapítvány kovásznai csoportjának hátrányos helyzetű fiataljai töltöttek el néhány napot. Deák Judit, a csoport szíve-lelke nem tudott részt venni a vasárnap zárult táborban, ezért Kovács Zsuzsanna önkéntesen vállalta a tizennégy táborozó felügyeletét.
A nap áhítattal kezdődött, amit ottjártunkkor Apor Zsuzsa tartott, és arra figyelt, hogy az elcsendesedésben mindenki megtalálja lelki békéjét. A kézműves-foglalkozásokat Egyed Edit irányította, aki olyan tevékenységeket szervez, amelyek fejlesztik a finommotorikát, az egy dologra való összpontosítást, a logikát. Pénteken fonalgrafikával próbálkoztak, néhányan igen ügyesen követték a kartonpapírra szurkált mintát. A résztvevők közül egyesek a Diakónia által Kovásznán nyitott Írisz bolt alkalmazottjai, és vannak, akik naponta azért járnak be a turkálóba, hogy tartozzanak valahová. Minden egyéni sors más, kinek könnyebb, kinek nehezebb az élete, de mindannyian azt érzik, nem elég elfogadó a társadalom irányukban – véli Kovács Zsuzsanna. Elmondta, huszonegy évvel ezelőtt fia vízfejűként született, a szakemberek hamar megbélyegezték, hogy nincs mit tenni. A gyermek két és fél éves volt, amikor kapcsolatba kerültek egy olyan orvosnővel, aki a budapesti Pető Intézetben tanulta a konduktív pedagógia módszerét, és segítségével évek alatt sikerült elérni, hogy fia megtanult járni, beszélni, de a finommozgások nem fejlődtek annyira, hogy írni is megtanuljon. Iskolába nem járt, jelenleg számítógépen ír, és autodidakta módon fejleszti tudását. Férje két évvel ezelőtti halála után Zsuzsanna egyedül maradt fiával és teológushallgató leányával. Nehéz évek vannak mögötte, a betegsége alatt házastársa átesett vese- és szívátültetésen, fia pedig továbbra sem önálló. Az édesanya nevelőként dolgozik a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett Boldog Apor Vilmos Gyermekvédelmi Központban, azt mondja, ottani neveltjei nagyon sokat segítenek abban, hogy elviselje a mindennapok megpróbáltatásait. A kovásznai fogyatékkal élők tábora vasárnap bezárta kapuit, de az Írisz táborhely továbbra is nyitva marad azok előtt, akik csendes környezetben szeretnék jól érezni magukat. Az pedig külön erénye a helynek, hogy az itteni létesítmények mozgássérültek számára is kényelmesek, a táborszervezők pedig lelki táplálékot is biztosítanak a táborozóknak.
Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. augusztus 29.

Az oktatási jogszabályokra összpontosítanak
A kisebbségi jogok bővítését és az emberek mindennapos gondjaira megoldást nyújtó törvénytervezetek elfogadását tűzte ki célul az RMDSZ a parlament őszi ülésszaka előtt. Az szövetség törvényhozói az oktatás, a mezőgazdaság, a gazdaság, a munkaügy, az egészségügy és a közigazgatás területén fognak módosító indítványokat benyújtani – közölték tegnap.
Korodi Attila képviselőházi frakcióvezető kiemelte, olyan törvénytervezetek kidolgozására van szükség a pénteken kezdődő ülésszakon, amelyek a kisebbségi jogok bővítése mellett a mindennapi problémákra nyújtanak megoldásokat, és megerősítik az erdélyi magyarokat abban, hogy szülőföldjükön maradjanak. Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője elmondta, hogy a szövetség kiemelten fogja kezelni azt az oktatási törvényt módosító javaslatcsomagot, amelyet Klaus Iohannis államelnök visszaküldött a nyár folyamán a parlamentnek, és amely tartalmazza a megkülönböztetett képességi vizsgára és érettségire vonatkozó jogszabály-módosítást is. A parlament június végén szavazta meg, hogy a román nyelv és irodalom tantárgyat a nemzeti kisebbségekhez tartozó diákok nemcsak speciális tanterv alapján tanulják, hanem a nyolcadik osztály végi képességvizsgán és az érettségin az eltérő tantervnek megfelelő, megkülönböztetett vizsgatételsort is kapnak. Iohannis nem a differenciált vizsgatételek, hanem egyéb okok miatt küldte vissza a tervezetet a parlamentnek. Cseke Attila hangsúlyozta, hogy ebben a kérdésben a szenátus a döntéshozó ház. Emellett az RMDSZ törvényhozói a birtokviszonyok rendezését, a vadkárok utáni kártérítések kifizetésének felgyorsítását tekintik prioritásnak, illetve tisztáznák az egészségügyben az állami és a magánpraxis közötti átjárhatóságot. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. augusztus 29.

Magunk keresése: Bodza-vidék egy elveszített darabkája (Honismereti ösvényeken)
Kerestük már magunkat messzebbi tájakon: benn a Pannon Alföldön, Tolnában, szerteszét a Trianon széttépdeste, magyarok lakta vidékeken, s utóbb most itthon. Ekés túrázók ismerkedtek a Bodza-vidékkel. A történelmi magyar megyésítés után (1876) egészében a történelmi Háromszék vármegye része volt, most tetemes darabkája, Bodzavám és tágas környéke egy hirtelen, s mint mondják, megyeközti csere útján déli szomszédunkhoz került. Ez itt Brassó megye – magyarázzák Bodzavámon a helyiek. Közel van számukra a megyeszékhely Brassó, s mintha elfelejtették volna, hogy – akárcsak Bodza többi része – jelenleg is Kovászna megye szerves része.
A cserével egyébként növekedett Háromszék északi határa, majdnem az Úz vizéig nyúlik be. Bodzavám előterében szűk fél évszázad alatt két, gombaként kinőtt település született: Egrestő és az egykori Nyéni házak csoportjának környékén Fenyős. Bodzavámnak már a neve is árulkodó, s az itt található bölényrezerváció őre szerint, akinél az egykori vám emléke felől érdeklődtünk, „itt lehetett Austro–Ungaria határa”, de hogy miért itt, azt ő nem tudja, „az öregek szerint messze fenn, a hegytetőn volt a régi határ”. Nos, az öregeknek igazuk van, mert az egykori országhatár fenn a Király-hágó, de nevezik azt Tatár-hágónak is. Ezen a történelmi hadi és kereskedelmi úton vonult be Erdélybe a kun, a török, élén Amurtát szultánnal és több román vajda, köztük Mihai Viteazul is 1599-ben. A helynevek errefelé igen gyorsan változtak-változnak. A Király-hágó alatt a Teleázsenek vidékére áthajló történelmi kereskedelmi utat a Királykőnek nevezett középkori erőd is védte, innen a hágó régi neve. Fenn a vízválasztó gerincen, a tetőn, nem messze a Királykő romjaitól késő reneszánsz kori bástyás épület, a XVII. században Bodzavára volt a neve, székely várőrség vigyázta. A romossá vált épületet 1630-ban Bethlen Gábor fejedelem a háromszékiekkel újjáépítteti. A nagy, sarokbástyás várnak ma csak megerősített és kőből rakott, speciális malterrel kijelölt alapjai látszanak. A magashegyi átkelő román neve – Tabla Buții – azonban többet mondó. Értsd: Hordós-tető, itt hordták át a székelyek a boroshordókat (a butoi románul hordó – szerk. megj.) a Teleázsenek vidékére, s maguknak onnan jó dombvidéki román bort hoztak bajaik-örömeik öblögetésére. A cserekereskedelem az évszázadok alatt csempészetté fajult, ki jobbra, ki balra szállította portékáját az erdők rengetegének szekérútjain, a tetőn várakozó vámosokat kikerülték. Ment is a hír a két szomszéd országlók felé: a vámot le kell költöztetni a völgybe, a hegyek közötti szorosba. Így került le az osztrák és a román határőrség, a vámhivatal és a veszteglőintézet Kisbodzára, s utána arra a helyre, a szorosba, amely a Bodzavám nevet kapta. A történelem lapjai Hirtelen benépesedett a hely, megtelepedtek a hivatalosságok és az őket kiszolgáló pórnép. Katolikus plébánia létesült, kápolna is épült a keskeny hegyszorost mintegy elzáró hegynyúlvány, a Szászbérc tetejére. Történelmi hely ez. Itt jött be a kun, a török és a tatár, Amurát és a szilisztrai pasa, Péter román vajda is. Itt hagyta el szeretett hazáját Thököly Imre 1690-ben. Az 1788-as háború idején – írja Orbán Balázs – „a székelység tartá megszállva e szorost a törökök ellen, midőn parancsnokuk, Schulz ezredes – hagyomány szerint – a két török tolmács által hozott arannyal töltött dinnye által megvesztegettetni engedvén magát, elárulá hű seregét. Rendeletet adott ki, hogy – mivel a török elvonult – kantározzanak le s menjenek nyugodni; s midőn a védsereg mit sem sejtve szétoszlott, akkor egész ellentétes irányból, a Döblön pataka felől vad »Alláh« kiáltással rohant elő a becsempészett török had; a készületlen székelyeket Bartha kapitány s két közlegényen kívül mind levágták. Álnokul nyert győzelmüket azonban sem ők, sem az áruló vezér nem élvezhették soká, mert a vész hírére csakhamar megérkeztek mint bosszuló szellemek a verescsákós székely huszárok, s a meglepett törökök közt oly iszonyú mészárlást vittek végbe, hogy a hírmondók is alig menekülhettek el. A történelem ezen hős huszárok néhányának fenntartotta nevét: ilyen volt Nemes György székely huszár alezredes, ki 24 törököt vágott le, szemerjei Bora őrnagy, ki 11-et és Damó százados, ki 7 törököt ejtett el a győzelmes csata folyama alatt, mi közben, mint a monda tartja, nem csak a török hullott, hanem az áruló Schulz is eltiportatott a rémülten menekülők által. (...) Ott domborulnak most is a bodzai vám kápolnája melletti temetőben az e csatákban áldozatul esett székely hősöknek feledett sírhantjai. (…) A régibb sírok között újakat is találhatunk, melyek az 1848-ki szabadsághősök emlékét juttatják eszünkbe, mert akkor, a midőn Háromszék nagyszerű önvédelmi harczát a classicus kor hősies elszántságával kimondotta, az első támadás és csata a Bodza vidékén vívatott. Ugyanis a székely határőrök egy kis csapatja volt fenn a Bodzánál a határszélen szétszórva. A brassai és barczasági szászok, osztrák katonasággal Stráva nevű számtiszt (egykor a székelyeknél katonatiszt) vezetése alatt fellopództak éj idején a Bodzára, s a hármasával, négyesével egymástól távol szétszórt székely határőröket váratlanul meglepve, azokból vagy 13 családapát gyáván legyilkoltak, tisztjök Benkő Sándor s mások sebesülve csak nagy bajjal menekülhettek el; míg a látogatóba felment Gyárfás Jánost és Bernát Eleket s másokat kegyetlenül megverve hurczolták el Brassóba.” A bodzai harcoknak még akkor sem volt vége, mert elviharzott ezen a helyen a két világháború is. Az akkor elesett román katonáknak mutatós emlékművet állítottak a régi határon túl, a Teleázsen forrásvidékén, itt, a Bodzán pedig faragott troicákat az azóta felépült új görögkeleti templomok előterében, de a régebbi hősöknek, a mieinknek és másoknak is, akik ott porladnak, sajnos még egy fakereszt sem jutott... Mi menthető alvó históriánkból? „Maradt meg itt még néhány régi ház – magyarázta egrestői ismerősünk –, de a legtöbb elpusztult vagy átépítették. Ki emlékszik már azokra az időkre?!” A most érkezőt nem sok régi látnivaló fogadja, hacsak nem a festői vidékért érkezik a Bodzára. A helyiek szerint láthatóak még ott az egykori háborús erődök, a „festungok” és a „határőrök háza”. Egy réginek tűnő épület előtt felirat is olvasható: Casa grănicerilor. Ebben működik Felsőbodzavám I–IV. osztályos iskolája. A polgármesteri hivatalban majdnem senkit sem találtam. Azzal a hírrel azonban megörvendeztettek, hogy az iskola épületében szándékoznának berendezni egy bodzai vámmúzeumot. Na jó, de ehhez kérjék a brassói történészek segítségét, s azok a maguk során a miénket, mert ez a vidék Háromszék része volt. A Szászbérc előfokán még állnak az egykori katolikus kápolna romjai. Bejárati boltozata félő, hogy beomlik. Körös-körül fenyegeti a fékezhetetlen bozót, gyökerei¬vel veszélyezteti a falakat. A hegyet Kálvária néven emlegetik a leírások, utalva az ott lezajlott véres harcokra. Közeli idős embert kérdeztünk a romokról. „Valami templom volt, katolikus vagy református, nem tudom. Körülötte régi temető volt, most mi használjuk” – felelte. A Kálvária peremén vaslábakon álló, bádogfedelű harangláb éktelenkedik, rajta jókora harang. Mit árul el felirata? Semmit, felelték túrázótársaim: volt felirat, de lecsiszolták. A régi sírokat beroskadt mélyedések jelzik szerteszét. Egyetlen kettéhasadt sírkőt böngészünk. Magyar lehetett, és betűzik: I-M-R-E! – kiáltják. Kiderül, hogy nem IMRE, hanem INRI. Az még jobb, nyugszunk meg, római katolikus harcos síremléke lehet... Nagy úr a feledés, mondogatjuk egymásnak, de az idő is, mely így el tud pusztítani mindent. Ha Bodzavámot Kovászna megyében hagyták volna, talán akadna még valaki, egy fiatal csoport, turisták, EKE-sek, cserkészek, máltaiak, bárki a ma élők közül, akik állítanának ide egy emlékkeresztet, a Kálvária múltjára, harci-történelmi emlékhelyre emlékeztetőt. Majd a brassói EKE-sek – vigasztal a csoport –, hiszen az ő megyéjükben van ez a hely! Csak jusson el javaslatunk a brassói EKE-sekhez... A nyomtatott betű tovább él, mint a kő, a sírkő, s feléled bennünk ismét az emlékállító remény. Pénzes Loránd sepsiszentgyörgyi katolikus levéltári kutató és történész betűtengerrel állított emléket a bodzavári Kálváriának a Székely Nemzeti Múzeum Acta Siculica tanulmánykötetében (2012–13). Közölte a valamikor itt működő plébánia-káplánság históriáját, azoknak a katolikus papoknak a névsorát-életrajzát, akik itt végeztek lelki szolgálatot, s aztán eltűntek a történelem végtelenségében. A tanulmány címe: A bodzavámi vesztegintézet káplánsága. Részletesen ismerteti a kápolna berendezését, kegytárgyait, a káplánság életét. A történetet így fejezi be: „A földrajzilag legközelebb fekvő Zágon egyházközségének lett leányegyháza a 20. század elejére elnéptelenedő Bodzavám. Igaz, filiaként sem adott túl sok munkát az anyaegyházközség plébánosának. A 19. század utolsó éveiben alig volt példa a szentségkiszolgáltatásra, míg a 20. században is csupán a II. világháború alatt használták bejegyzésre a kereszteltek anyakönyvét. Az első világháborút követő új államrend Bodzavám határátlépő jellegét megszüntette, hivatalnokrétege elköltözött. A magyar ajkú katolikus hívek egykori jelenlétéről napjainkban csupán a kápolnarom és körülötte a helyi ortodox egyházközség használatába került temető fejfáinak névanyaga tanúskodik. Ezek a bodzavámi katolikus egyházi élet és magyar oktatás egyre fakuló emlékei, amelyek az emlékezés során feloldódnak.”
Kisgyörgy Zoltán / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

2017. augusztus 29.

FEGYVERT HASZNÁLTAK A ROMÁN HATÁRRENDÉSZEK
Fegyvert használtak a román határrendészek hétfőn hajnalban egy illegális bevándorlókat szállító jármű megállítására, az incidensben két migráns és egy rendőr megsebesült.
A román határrendészet közleménye szerint a határrendészek az éjszaka folyamán a Temes megyei Denta közelében úttorlaszt képeztek a Belgrádot Temesvárral összekötő E70-es országúton, megállásra kényszerítették és ellenőrizték a Temesvár felé tartó járműveket.
Két gépkocsi azonban nem állt meg az úttorlasznál. Nekihajtottak a hatóság több gépkocsijának, és egy határrendészt megsebesítve továbbszáguldottak. A határrendészek ezt követően használták a fegyverüket. Az egyik gépkocsi egyik kerekét sikerült kilőniük, ám a lövedékek a jármű két utasát is megsebesítették.
A közlemény szerint az akció során a megállított gépkocsi szerb sofőrjét és 12 „afro-ázsiai” bevándorlót vettek őrizetbe. A sebesült rendőrt és a „felpattanó golyók által megsebesített” határsértőket kórházba szállították. A rendőrség megerősítette a Temesvár közelében levő utak ellenőrzését, és nagy erőkkel keresik az incidens valamennyi résztvevőjét. A hatóságok a szerb sofőrt embercsempészet gyanújával, az utasokat pedig illegális határátlépés gyanújával vizsgálják.
A Pressalert.ro temesvári hírportál szerint a hatóságok mindkét gépkocsi utasait őrizetbe vették, és a torlaszon áttörő másik gépkocsi sofőrjét is sikerült azonosítaniuk, de egyelőre nem tudták elfogni. A portál szerint a rendőr és az egyik bevándorló könnyebb sérüléseket szenvedett, a másik eltalált bevándorló életéért azonban még küzdenek a temesvári orvosok.
A Digi24 hírtelevízió szerint a két gépkocsi afganisztáni és pakisztáni származású bevándorlókat szállított.
Gazda Árpád / MTI; Erdély.ma

2017. augusztus 29.

Létrejöhet a kulturális intézmény Csíkszereda központjában
Átadja a beruházásokhoz szükséges, a csíkszeredai művészeti iskola melletti területet Hargita Megye Tanácsa Csíkszereda város ügykezelésébe, hogy ott kialakíthassanak egy kulturális központot a város szívében – döntött Hargita Megye Tanácsa hétfői soros ülésén.
A megyei önkormányzat sajtószolgálatának közleménye szerint az ülésen Veress Dávid csíkszeredai önkormányzati képviselő üdvözölte a megyei tanács döntését, amellyel hozzájárulnak a zenei és a művészeti oktatás fejlesztéséhez. Mint az eseményen elhangzott, több évtizedes hányatott múltra tekint vissza a Nagy István Művészeti Középiskola, és még ma sincs torna- és előadóterme. A tervek készen vannak, de nyolc éve folyik a vita a tulajdonjog miatt - – ismertette Veress Dávid. A mostani döntéssel erről a holtpontról mozdították ki az ügyet, így létrejöhet egy komplex kulturális intézmény a város központjában. Az ülésen döntöttek arról is, hogy véglegesítik a szerződést Csíkszeredával a helikopter-leszállópálya felé vezető Erdőalja utca munkálatainak folytatásához. Ugyanakkor új impulzust adnának a Mária-útnak – fogalmazott Barabás Csaba, a megyei tanács elnökének kabinetvezetője, és felhívással fordulnak ennek érdekében azokhoz az önkormányzatokhoz, amelyeknek településein áthalad valamelyik útvonal. Mivel az út Hargita megyében csak részleteiben van kiépítve, ezt fejlesztenék tovább partnerségben helyi önkormányzatokkal, civilszervezetekkel vagy az egyházzal. Barabás Csaba ismertette: számításaik szerint körülbelül 2500 lejre lenne szükség településenként, ez az anyagi hozzájárulás pedig eltörpül az útépítés gazdasági hozadéka mellett. Székelyhon.ro

2017. augusztus 29.

Magyarországi orvosokkal pótolják a hazai egészségügy hiányosságait
Kecskeméti orvosok végeznek szűrővizsgálatokat a háromszéki Gidófalván. Az ingyenes egészségügyi program szeptember 4-én kezdődik Kovászna és Bács-Kiskun megyék együttműködése révén.
„Kovászna Megye Tanácsa azzal a céllal indította ingyenes szűrőprogramjait, hogy a romániai egészségügyi rendszer hiányosságát valamelyest pótolja, az elmúlt évek tapasztalata pedig egyértelműen megmutatta, milyen nagy szükség van az egészségügyi szűrésekre.
A hazai egészségügyi ellátás nagy gondokkal küszködik, a háziorvosi rendszer akadozik, megelőzésre alig van keret, holott az életmentő lehet, mint az többször kiderült a szűréseken. Jász-Nagykun-Szolnok testvérmegyével és Bács-Kiskun partnermegyével közösen indítottuk a szűrőprogramokat, nyáron a szolnokiak voltak, most a kecskemétieket várjuk” – tájékoztatott Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke.
Szeptember 4–8. között naponta 9 és 16 óra között a gidófalvi Czetz János Általános Iskolában belgyógyászati, bőrgyógyászati, fül-orr-gégészeti, gasztroenterológiai, gyerekgyógyászati, ideggyógyászati, kardiológiai, nőgyógyászati, sebészeti, tüdőgyógyászati, valamint EKG-, ultrahang- és laborvizsgálatokat végeznek a Bács-Kiskun megyei kórház szakorvosai és asszisztensei Gidófalva és a hozzá tartozó falvak – Étfalvazoltán, Angyalos és Fotosmartonos – lakói számára.
A program szakmai partnere a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf-kórház. A 2013-ban indult programnak köszönhetően a Szolnok megyei kórház szakorvosai és asszisztensei eddig tíz háromszéki faluban végeztek egészségügyi szűrést, míg a kecskeméti megyei kórház szakemberei hat település lakóinak egészségi állapotát mérték fel.
Bíró Blanka / Székelyhon.ro

2017. augusztus 29.

Könyvek százai között lehet „turkálni”
Az olvasást szeretnék népszerűsíteni a fiatalok körében, ezért különböző rendezvényekkel igyekszik felhívni a figyelmet a könyvek, az olvasás fontosságára az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Ifjúsági Szervezete. Csíkszeredában szombaton tartanak könyvturit a Szakszervezetek Művelődési Házában.
Kolozsváron már három alkalommal tartott könyvturit az EMKISZ, ezek sikerén felbuzdulva szeretnék több városra is kiterjeszteni a rendezvényt: Szilágysomlyón, Gyergyószentmiklóson és Csíkszeredában is megszervezik.
A célunk, hogy a fiatalok körében terjesszük a könyvalapú olvasást. Előzményként könyvgyűjtést szerveztünk, Csíkszeredában egy hónaposat, Kolozsváron két hónapig tartott a gyűjtés. Ott nagyon sok érdeklődő volt, bementek az emberek, kiválogattak nekik tetsző könyveket és meglepődtek azon, hogy ingyen elvihetik – magyarázta László Tímea, az esemény egyik szervezője.
A csíkszeredai gyűjtés augusztus másodikától 31-éig tart – a Nagymama Cukrászda (Szabadság tér 13. szám), Grund (Petőfi Sándor u. 38. szám), Renegade Pub-ba (Piac utca 1. sz.) lehet bevinni olyan könyveket, amelyekre már nincs szüksége valakinek. Ez idáig mintegy ötszáz könyv gyűlt össze, többnyire szépirodalmi művek – tudtuk meg a szervezőtől. Mint mondta, a csíkszeredai rendezvényre – amely délelőtt tíz órától este nyolc óráig tart – is lehet könyvet vinni. Ugyanakkor, nem feltétlenül cserealapon működik egy-egy könyv beszerzése, hiszen bármennyi könyvet el lehet ingyen venni, a lényeg, hogy valaki örvendjen neki és olvassa.
„A könyvturi keretében a megunt, nem használt könyveket cserélhetik le a látogatók olyan kötetekre, amelyet szívesen forgatnának. A turi nem feltétlenül cserealapon működik, az is elvihet könyveket, aki nem hozott, a lényeg az, hogy minden könyv megtalálja a helyét valakinek a könyvespolcán” – mutatnak rá a szervezők. A szombati rendezvény egy másik programja az élőkönyvtár, amely keretében az olvasók „kikölcsönözhetnek” egy személyt egy rövid időre, hogy „lapozgassa”, azaz beszélgessen vele.
Meghívottként jelen lesz Kozán István újságíró, a Csíki Hírlap főszerkesztője, Roseti Bruno fotós, valamint Miklós Réka, gyergyószentmiklósi író. „Csíkszeredában ismertebb személyeket hívtunk. Kolozsváron volt például pincér és portárs meghívottunk, és egy cigány is – ő kérte, hogy így hirdessük – akikkel szóba lehetett állni” – mondta el László Tímea. Hozzátette, amennyiben a csíki rendezvényen maradnak meg könyvek, azt a gyergyói könyvturira viszik majd.
Péter Beáta / Székelyhon.ro

2017. augusztus 28.

Szeptembertől a Duna Palotában folytatja működését a Magyarság Háza
A budai várból a Duna Palotába költözik a Magyarság Háza, amely szeptembertől filmklubbal, a magyar népmese napján családi programokkal, valamint sorozatokkal is várja az érdeklődőket Budapesten.
A Magyarság Háza közel hat év után költözik át a Szentháromság térről a belvárosi rendezvényközpontba. Az intézmény céljai változatlanak maradnak: az összmagyarság értékeinek megőrzése, a nemzettudat erősítése, a magyarság szülőföldjén való boldogulásának elősegítése – hangsúlyozta Csiba Krisztina, a Magyarság Háza igazgatója az M1 aktuális csatorna hétfői adásában.
"Az idén megtöbbszöröztük a programjainkat, 10-14 programot szervezünk havonta, de folytatjuk a már elindított programsorozatokat is" - hívta fel a figyelmet.
Szeptember 6-án a Vasgyökerek című film vetítésével indul el a Magyarság Háza filmklubja. A film után beszélgetést tartanak az alkotókkal. Hangsúlyozta: a programban szereplő játék- és dokumentumfilmek olyan problémákkal foglalkoznak, amelyek a jelen és a közelmúlt történéseit segítik feldolgozni a nézők számára. Folytatódik a Rendhagyó történelemórák elnevezésű sorozat is egy-egy kiemelt történelmi emléknaphoz kötődően.
Hangsúlyozta, hogy a sorozatokon túl csak külhoni magyar résztvevők, közreműködők és szereplők lesznek láthatóak a Duna Palotában.
Szeptember 30-án, A magyar népmese napján egésznapos családi programokkal várják a látogatókat. Csángóföldről, Felvidékről, Délvidékről és Kárpátaljáról érkeznek majd olyan fiatalok, akik egy-egy kárpát-medencei legendáriumnak a helyszínén élnek. Ezen a napon kézműves foglalkozásokkal, színpadi bemutatókkal és zenei programmal várják a gyerekeket.
Kiemelt rendezvény lesz ebben a fél évben a magyarság szórványnapja is november 15-én.
"Az intézmény amellett, hogy bemutatkozási lehetőséget ad a külhoni magyarságnak, megerősíti őket abban is, hogy amit őriznek, az érték és továbbőrizendő. Mi egyfajta motor szeretnénk lenni, hogy találkozóhelyet biztosítsunk a Kárpát-medencében élő magyarság számára" – mondta Csiba Krisztina. (MTI)

2017. augusztus 28.

Így állnak a pártok és a politikusok egy friss felmérés szerint
Klaus Johannis államfő a legnépszerűbb politikus és továbbra is a Szociáldemokrata Pártnak (PSD) a legnagyobb a támogatottsága az Avangarde friss felmérése szerint.
A PSD a szavazatok 46 százalékával nyerne, ha most vasárnap lennének a választások. A Nemzeti Liberális Pártra (PNL) a választók 25, a Liberálisok és Demokraták Szövetségre (ALDE) 7, a Mentsétek meg Romániára (USR) 6, az RMDSZ-re 5 százalék szavazna – derül ki a felmérésből.
A legnépszerűbb politikusok toplistája a következő (a számadat azoknak az arányát jelzi százalékban, akiknek jó véleménye van az illetőről):
Klaus Johannis - 54
Mihai Tudose - 48
Călin Popescu Tăriceanu - 46
Adrian Năstase - 39
Mugur Isărescu - 39
Emil Constantinescu - 36
Dan Voiculescu - 34
Ion Iliescu - 29
Traian Băsescu - 23
Nicuşor Dan – 16
Az Avangarde telefonos felmérése az Antena3 megrendelésére augusztus 11-23. között készült 710 választókorú személy megkérdezésével.
antena3.ro; maszol.ro

2017. augusztus 28.

A Csoma-tárlat záróünnepsége
Közönségdíjat adtak át
Péntek délután a kovásznai Kádár László képtárban az idei Fény és árnyék című Csoma-tárlat zárórendezvényén adták át a kiállítás látogatóinak szavazata alapján megítélt közönségdíjat. A tárlatot Gazda József, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke méltatta, gitárjátékkal közreműködtek Kurta Béla tanítványai.
Azt a néhány embert, akik jelenlétükkel megtisztelték a Csoma-tárlat záróünnepségét, Konnát Rita köszöntötte. A képtárvezető sajnálatát fejezte ki a gyér érdeklődés miatt, hiszen mint elmondta, idén 95 képzőművész – köztük Kárpát-medenceiek és határon túliak egyaránt – válaszolt a felhívásra, küldött munkákat a tárlatra. A tiszteletbeli meghívott Deák M. Ria képzőművész volt, aki több munkájával nevezett be a kiállításra.
Az áprilisban nyílt Csoma-tárlaton egy képzőművészek alkotta szakmai zsűri két díjat ítélt oda a legjobb munkákért. A Kőrösi Csoma Sándor-díjat Kákonyi Csilla marosvásárhelyi alkotó kapta, a Szentimrei Judit-díjat pedig Bugyi István József érdemelte ki. Az idei tárlaton összesen 249 látogatói szavazatot összesítettek, ezek alapján a közönségdíjat a sepsiszentgyörgyi Simó Enikő kapta meg.
Szőke Zsuzsa / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

2017. augusztus 28.

Dragnea: Romániában küszöbön áll a politikai rendőrség létrehozása
Románia nagyon közel áll ahhoz, hogy „politikai rendőrsége” legyen – közölte vasárnap este az Antena 3 televízióban Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, aki hozzátette: „nagyon bízik” abban, hogy Eduard Helvig, a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) vezetője „nem dől be semmilyen csábításnak”.
„Romániában még nincs, de már nagyon közel állunk ahhoz, hogy arra ébredjünk, hogy ismét működik a politikai rendőrség. Nehéz szavak. Nincs még politikai rendőrségünk, de már nagyon közel állunk ahhoz, hogy valami ehhez hasonló létrejöjjön. Nagyon bízom abban, hogy Eduard Helvig, a Román Hírszerző Szolgálat vezetője, akinek nagyon is modern felfogása van a dolgokról, nem dől be semmiféle csábításnak, mert a csábítás az nagyon erős. Abból, amit eddig tett, úgy tűnik, rendben vannak a dolgok” - nyilatkozta Dragnea, aki hozzátette: Romániában nagyon sok olyan intézményt manipulálnak, amelyek függetlenek kellene hogy legyenek.
„Nagyon sok olyan intézményt manipulálnak, amelyeknek függetlennek kellene lenniük, és amelyeknek biztosítaniuk kellene minden állampolgárt arról, hogy Romániában, ha nem hibázol, ha nem szegsz meg egyetlen törvényt sem, ha nem lopsz, akkor nyugodtan alhatsz” - fejtegette Dragnea.
Agerpres / maszol.ro

2017. augusztus 28.

Ezek az RMDSZ törvényhozási prioritásai a pénteken kezdődő parlamenti ülésszakban
A közigazgatási törvény nyelvi jogokat maximalizáló módosítása, illetve az emberek mindennapi problémára megoldást nyújtó tervezetek jelentik az RMDSZ törvényhozási prioritásait a pénteken kezdődő parlamenti ülésszakban – tudtuk meg Korodi Attila képviselőházi frakcióvezetőtől.
A politikust az RMDSZ két frakciójának hétvégi kihelyezett ülése után kerestük meg. Beszámolója szerint a kétnapos zeteváraljai találkozó eredményes volt. „Volt egy jó tavaszi ülésszakunk, számos szakmai, illetve kisebbségvédelmi témában voltak jó törvénykezdeményezéseink vagy vitáink. A frakcióülést azért tartottuk, mert ezt a lendületet meg akartuk őrizn. Most a kollégák úgy jönnek Bukarestbe, hogy mindenki tudja a dolgát, és melyek az elvárások” – mondta Korodi Attila.
A frakcióvezető elmondta, a pénteken kezdődő ülésszakban a közigazgatási törvény nyelvi jogokat maximalizáló módosítása, illetve a magyar diákok differenciált román vizsgáját lehetővé tévő törvény újbóli elfogadtatása jelenti az egyik prioritást. Ez utóbbi jogszabályt ugyanis az államfő a nyáron visszautalta a parlamentnek megfontolásra. A frakcióvezető úgy tudja, hogy Klaus Johannis nem a magyar diákok jogainak bővülése ellen emelt kifogást.
Az igazságszolgáltatás működését szabályozó törvényeket módosító tervezetről Korodi elmondta: az RMDSZ-frakciók egyetértenek a Tudorel Toader miniszter által megfogalmazottelvi javaslatokkal. „Úgy gondoljuk, hogy a bírák függetlenségét biztosítani kell, a politikumot visszább kell szorítani az igazságügyben” – mondta a frakcióvezető. Hangsúlyozta azonban: nem tudni még, hogy ez a megelőlegezett nyitottsága az RMDSZ-nek a javaslatok iránt megmarad-e akkor is, amikor a miniszter által ismertetett tervezet a parlamentbe kerül. „A törvénytervezetet ugyanis még nem láttuk” – jegyezte meg.
Korodi Attila elmondta, a kisebbségi jogokat bővítő törvények mellett olyan szakmai területeken kíván az RMDSZ az őszi ülésszakban törvénytervezeteket kezdeményezni, ahol meglátásuk szerint hiányosságok vannak, vagy elavultak a jogszabályok. Tájékoztatása szerint olyan törvénycsomag előkészítésén dolgoznak, amely kiemelten támogatná a nagycsaládokat, és felülvizsgálná az adózási politikát.
A vadkároktól közmunkát szabályozó törvényig
Az RMDSZ hétfői hírlevele részletezte is ezeket a törvénycsomagokat. A közlemény szerint az őszi parlamenti ülésszak prioritásai között az oktatás, mezőgazdaság, gazdaság, munkaügy, egészségügy és közigazgatás területein fontos törvénykezdeményezések kidolgozásában állapodtak meg a képviselők és szenátorok.
Az oktatás területén a szövetség szakpolitikusai olyan kezdeményezéseken dolgoznak, amelyek fejkvótát határoznának meg az állami és magán bölcsődéknek egyaránt, valamint támogatásokat írnának elő a bölcsődékkel is rendelkező oktatási intézményeknek, valamint az iskolákban történő egészséges étkeztetésre való tekintettel, konkrét javaslattal készülnek, hiszen a többség által kezdeményezett kísérleti program nem járt nagy sikerrel.
A frakcióvezetők úgy értékelték, hogy a mezőgazdaság szakterületén első körben a birtokviszonyok rendezésére fordítnának kiemelt figyelmet, hiszen elindult a telekkönyvezés, de számos problémába ütköznek az érintettek, valamint ezen folyamat eredményeként újra kell gondolni az adásvételre vonatkozó hatályos törvényeket: az RMDSZ azt javasolná, hogy csak magánszemély vásárolhasson mezőgazdasági földterületeket.
A vadkárok által eredményezett vitákból kiindulva felgyorsítanák a kártérítés kifizetését, ezt a megyei környezetvédelmi intézmények hatáskörébe utalva. A helyi mezőgazdaság fellendítésének céljából, a helyi termékek forgalmazására is nagyobb figyelmet fordítanának, szorgalmaznák a nagy bevásároló központokban ezen termékek nagyobb mértékben történő árusítását, valamint a családi gazdaságok támogatását.
Az RMDSZ parlamenti csoportja továbbá letisztázná a köz- és magánpraxis közötti átjárhatóságot az egészségügyben, és törvény által biztosítaná a különböző szolgáltatások elszámolását a járóbeteg rendelőkben függetlenül ennek szervezési formájától, valamint törvényi szintre emelne egy olyan jogszabályjavaslatot, amely lehetővé tenné minden végzős orvos részére, hogy ingyen receptet, orvosi küldő papírt és betegszabadságot írhasson elő.
Az RMDSZ frakciói továbbá a munkaügy területén felülvizsgálnák a közmunkát szabályzó törvényt, hiszen jelen pillanatban nem hatékony ennek gyakorlatba ültetése és a magyarországi példák mentén szándékozzák módosítani az érvényben levő jogszabályt. Ugyanakkor a munkabiztonságra vonatkozó törvénybe foglalnák azt, hogy az szakképzést anyanyelven sajátíthassák el, és a nyugdíjtörvénybe belefoglalnának egy olyan előírást, amely lehetővé tenné, hogy a katonaságban eltöltött időszakot minden esetben számolják bele a nyugdíjkorhatár kiszámításakor.
Cs. P. T. / maszol.ro

2017. augusztus 28.

Őszi Sokadalom: zenével, tortával ünnepelt Kézdivásárhely
Születésnapi meglepetésekkel, koncertekkel, ifjúsági programokkal várták az érdeklődőket a vasárnap záruló, Őszi Sokadalom elnevezésű kézdivásárhelyi rendezvénysorozaton.
A városünnep koncertsorozatát vasárnap este a magyarországi Magna Cum Laude együttes zárja, előtte Vastag Csaba és zenekara, valamint az Ego Sum koncertezik az utolsó napon. A rendezvényen fellépett többek között a Napoleon Boulevard, az Intim Torna Illegál, a Karthago.
Idén fontos évfordulókat ünnepel a város:
610 évvel ezelőtt született az első írásos dokumentum a településről, valamint 590 éve emelték városi rangra. A dupla évforduló tiszteletére és a szervezők felkérésére a Süti Éden megálmodta a város tortáját, amelyből 590 szeletet szolgáltak fel a rendezvény csütörtöki megnyitóján. A torta – amely már megvásárolható a cukrászdában – a Dupla Csábítás (Double Desire) nevet kapta, alapja gluténmentes belga csokoládéból készült, amelyhez málnát és bronte pisztáciát adagoltak.
A kézműves- és hagyományostermék-vásáron mintegy 120 kiállító kínálta portékáját. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is a központi parkban kapott helyet a „gyermekváros”, a kicsiknek szervezett programok lebonyolításában több mint hatvan önkéntes vett részt. Az Incze László Céhtörténeti Múzeum több rendezvénnyel is bekapcsolódott az Őszi Sokadalom programjaiba. Az ifjúsági programokért a Kézdivásárhelyi Ifjúsági Szervezet felelt, a kínálatban helyet kapott többek között a technika világa, az irodalom, a slam poetry, a sport. Idén is megrendezték a hagyományossá vált pityókafesztivált, a borudvarban pedig ezúttal is igényes népzenei és néptáncműsorral várták az érdeklődőket. Krónika (Kolozsvár)

2017. augusztus 28.

Bővítenék a lovagkirály kultuszát bemutató Szent László-utat
Új helyszínekkel bővítenék a Szent László-örökségút hálózatát a projekt lebonyolítói, akik ehhez a helyi közösségek javaslatait is várják.
A jelenlegi 44 helyszínen kívül újabb 15 települést szeretnének bevonni a Szent László-örökségút projektbe, egy újabb pályázat keretében – jelentette be Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke egy, a témában a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott beszélgetésen.
„Egy olyan személyiséget kerestünk, aki össze tud minket fogni, és akinek a neve hallatán mindenkinek mi, Kárpát-medencei magyarok jutunk eszébe” – mondta az illetékes az Iskola Alapítvány által indított, az RMDSZ szakmai és a magyar kormány anyagi támogatásával zajló projektről.
A járjuk végig a Szent László-örökségutat című projektbemutatón Kádár Magor és Benedek István a települések márkázási lehetőségeiről, az útvonal turisztikai jellemzőiről, míg Újvári Dorottya az értékekről beszélt. Hegedüs Csilla szerint október 13-án indítják a körutat, megnyitója várhatóan Nagyváradon lesz.
A januárban indult kezdeményezés célja, hogy Szent László történeti és kulturális hagyatékának felhasználásával kialakuljon a Kárpát-medencei magyarságot összekötő örökségútvonal. Ez eddig 44 olyan észak-magyarországi és erdélyi helyszínt foglal magában, ahol a lovagkirályról szóló legendát megjelenítő falkép, mondavilág vagy településnév van.
Újvári Dorottya művészettörténész, a kultúráért felelős főosztály munkatársa emlékeztetett, hogy a Szent László-kultusz az Anjou királyok korában kezdődött, akiknek szükségük volt valamire, amivel legitimizálhatják hatalmukat. Mint mondta, elsőként azokat a településeket vonták be a projektbe, ahol a Szent László-legendákat ábrázoló falképek vannak, de olyan helységeket is találtak – mint például a Kolozs megyei Ördöngösfűzes –, ahol most derült ki, hogy a falfestmény az atributumok alapján a lovagkirályt ábrázolja. Az ismert székelyföldi falképek mellett azok az ábrázolások érdekesek, melyekről keveset tudni, például a nagyon korainak számító boroskrakkói, mely ráadásul olyan templomban található, melyet már nem használnak.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 ... 661-662




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

  
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998