udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 2695 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 2671-2695
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató: Gelmarean, Alin

1991. augusztus 2.

Avvakumovits Katalin a New York-i székhelyű Magyar Emberjogi Alapítvány /HHRF/ munkatársaként részt vett a genfi emberjogi értekezleten. Hámos László, a HHRF elnöke mint a hivatalos amerikai kormánydelegáció tagja vett részt a tárgyalásokon. A HHRF tizennégy oldalas angol nyelvű dokumentációt állított össze a román kormánynak 1990. június, vagyis a koppenhágai találkozó óta foganatosított, kisebbségekre vonatkozó intézkedéseiről és gyakorlatáról. Sajnos a genfi konferencián kevés szó esett bármely európai kisebbség konkrét helyzetéről, állapította meg Avvakumovits Katalin. Mégis óriási előrelépést jelent a genfi konferencia, mert önálló tárgyalást rendeztek az eddig tabuként kezelt témáról. A záróbeszédekben több nyugati állam megemlítette a romániai magyarság megoldatlan helyzetét. A román felszólalás visszautasító hangneméből látható volt, hogy ebben az országban hiányzik a megfelelő hozzáállás. /Gál Mária: A túlzott diplomácia konferenciája. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./

1991. augusztus 13.

A Hargita és Kovászna megyéből magukat elüldözöttnek valló állampolgárok meghallgatására alakult bizottságnak titkosan kell kezelni információit, ennek ellenére a bizottság elnöke a Curierul National napilapban már közölt adatokat. Azt mondták, hogy ez a közvélemény nyomására. A bizottság tagjai között van Csiha Kálmán szenátor és Takács Csaba. Az utóbbi csoportosította, hogy mit sérelmeznek az "elüldözöttek": az 1989. decemberi agresszív cselekedeteket a karhatalmi erők, a székházak ellen. Ilyen cselekmények más megyékben is voltak. A másik sérelmezett jelenség az oktatás. Tudni kell, hogy az utóbbi öt évben 450 román tanárt helyeztek Hargita megyébe és mindössze 30 magyar pedagógust. A román tanerők természetesnek vették, hogy a magyar gyermekek románul tanulnak. A román értelmiségiek azt sérelmezték, hogy magyarokat is kineveztek vezető állásokba, amelyeket eddig ők töltöttek be. Takács Csaba azt szorgalmazza, hogy a vizsgálatot terjesszék ki a többi megyére, mert sok sérelem éri más megyékben a magyar nemzetiségűeket, de problémáikkal nem foglalkozik bizottság. /Béres Katalin: Fölleben a titok fátyla. Az "elüldözöttek" jeremiádja az okokról nem regél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 13./

1991. október 17.

Az EMKE október eleji tanácskozásán megalakult az EMKE Könyvtári Szakosztálya, élén Kiss Jenővel, a Kovászna Megyei Könyvtár igazgatójával. A szakosztály titkára Pillich Katalin, aki az EMKE jelenleg létező két könyvtárának egyikét, a kolozsvárit vezeti /a másik Nagyváradon van/. A szakosztály célja az, hogy kiépítse a magyar könyvtárhálózatot. A háború előtt az EMKE kétszázötven könyvtárral rendelkezett, ezek mind eltűntek, szétszóródtak. A szórvány könyvellátásának nagy jelentősége van. A jövőben létrehozandó könyvtárak a nyugati emigrációban bevált ún. Magyar Házzá fejleszthetőek, ahova újságot olvasni, ismerősökkel találkozni betérhetnek az emberek, ahol előadásokat rendezhetnek. /B. Kovács András: Lesz-e kettőből kétszázötven? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

1991. október 28.

A parlament okt. 28-i ülésén az RMDSZ képviselői konkrét érvekkel, adatokkal cáfolták a vádaskodásokat a Hargita és Kovászna megyéből állítólag elüldözött románokról készített jelentés folyatódó vitájában. Amint megszólalt egy RMDSZ-képviselő, a többiek verték az asztalt, kiabáltak, alig hagyták szóhoz jutni. A román képviselők indulatosan támadták a magyar kisebbséget, például Gheorghe Dumitrascu: "Kossuth a román nemzet gyilkosa, olyan mint Eichmann Izraelnek." Agatha Nicolau: "A magyarokat nem érdekli az általuk ortodox templomok felé dobott kő íve." Romulus Vulpescu: "Vezessék be a katonai diktatúrát két megyében, számolják fel a magyar tévét." Ioan Bogdan "A magyar kisebbség viselkedjen úgy, ahogy kell." Dumitru Pop: "A magyarok tele vannak nemesi gőggel." Dan Carpatina /Román Nemzeti Egységpárt/ képviselő a magyarok románellenességét a kiegyezésig vezeti vissza, innen vezet az út szerinte a Magyar Autonóm Tartományig és ez erőszakos cselekedtek formájában máig húzódik. A képviselő erőszakos elmagyarosításról is beszélt. Mircea Cretu /RNEP/-képviselő szerint a bécsi döntés után a románságot súlyos sérelmek érték, ha teret engednének, akkor ez most is bekövetkezne, csak egy új Hitler kell hozzá. Hajdú Gábor RMDSZ-szenátor a bekiabálások közben adatokkal, dokumentumokkal cáfolta a jelentést. Markó Béla RMDSZ-szenátor válaszolt Mihai Teodorescu azon kijelentésére, hogy nem létezik egyetlen magyar sem, akit etnikai okokból bántalmaztak volna. Tiltakozik Maros megye lakossága nevében, mondta, tiltakozik Sütő András nevében, aki 1990. márc. 19-én egy gyilkossági kísérlet nyomán elvesztette egyik szemét, a ludasi állomáson bántalmazott magyar gyermekek nevében, a Görgény völgyében megvert magyar értelmiségiek nevében, a lista nagyon hosszú, nem akarja folytatni, nehogy izgatással vádolják. Romulus Vulpescu író-szenátor nagy tapsot aratott magyarellenes kirohanásaival, általános pusztítást kívánt elrendelni mindennel szemben, ami a romániai magyar szellemiséghez, identitáshoz tartozik. Kozsokár Gábor RMDSZ-szenátor kimondta, hogy a jelentés meghamisítja a valóságot. A többi magyar képviselő is cáfolta a jelentés alaptalan vádaskodását. Pop Dumitru elsősorban Tőkés László és Szőcs Géza ellen intézett dühödt kirohanást. Az ülésről Román Győző és Béres Katalin tudósított. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./ Amint a Vasile Mois, a szenátus egyik alelnöke kijelentette, hogy a "román méltóság ellen követtek el gyilkossági merényletet Erdély összes megyéjében", Romulus Vulpescu szenátor a rádió és televízió magyar adásának megszüntetését követelte, amivel nagy tapsot aratott. Javasolta a két megye kétnyelvű helységneveinek betiltását és szorgalmazta, hogy a kétnyelvűséget sehol, semmilyen formában ne engedélyezzék. Domokos Géza, az RMDSZ elnöke javasolta a jelentés külföldi terjesztését. Ez a jelentés önmagát vádolja, a benne foglalt gondolkodásmódot, ezzel lejáratják Romániát. A katonai közigazgatásra és a magyar adás eltörlésére vonatkozó javaslat ma már Dél-Afrikában sem fordulhat elő. /MTI/

1991. november 4.

A román parlament folytatta a Hargita és Kovászna megyéből elüldözött románokról szóló jelentés megvitatását. A román képviselők, elsősorban a Nemzeti Megmentési Front és a Románok Nemzeti Egységpártja tagjai, szélsőséges hangnemben támadták az RMDSZ-t, a katolikus, református és evangélikus egyházakat. Petre Turlea az elsők között támadta az RMDSZ-t, Mihai Teodorescu szenátor kifogásolta, miért énekelték a templomban a magyar himnuszt. Bajcsi Ákos RMDSZ-képviselő névre szólóan cáfolta a Hargita-Kovászna jelentést /például: a jelentés szerint Tanasét elüldözték, valójában ma is Kézdivásárhelyen dolgozik/. Ion I. Bratianu durvaságban igyekezett túltenni a Román Nemzeti Egységpárt néhány szenátorán, ordítozott. Nagy Benedek képviselő a jelentésnek a magyarság kollektív bűnösségére vonatkozó részét utasította vissza. Többen követelték az RMDSZ betiltását, Szőcs Géza és Tőkés László elleni vizsgálat megindítását. /Béres Katalin: Tovább a Golgotán. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./ Az általános vádözön után Bárányi Ferenc RMDSZ-szenátor rámutatott arra, hogy sem a királyság, sem a vasgárdista, sem a kommunista rezsim alatt nem sértették meg és nem alázták meg ennyire a magyar kisebbséget. Romániában nem albérlők vagy bérlők vagyunk, hanem társtulajdonosok, mondta, hozzátéve, hogy e figyelemelterelő kampány mögött a lemondott miniszterelnök, Petre Roman áll. /MTI/ Kerekes Károly képviselő hangsúlyozta, hogy amikor a romániai magyarság elleni offenzíváról van szó, akkor csaknem teljes a nemzeti egység. A jelentés az egész magyar nemzetet bűnösnek mondja. /Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./ A parlamenti ülést közvetítette a televízió, a nézők végre hallhatták az RMDSZ-képviselőket is. /A székelylakta megyék "ügye". = Magyar Nemzet, nov. 6./

1991. december 17.

Kozsokár Gábor Kovászna megye RMDSZ-szenátora jogászként meghökkentőnek tartja a letartóztatásokat a kézdivásárhelyi rendőr, Agache ügyében. 1989. dec. 22-én a népharag lett úrrá. Sok ember gyűlt össze, nem egy ember ölte meg a rendőrt, aki előzőleg rengeteg visszaélést követett el. Emberölés vádjával letartóztatni egyes embereket, amikor egy egész tömeg fordult szembe a diktatúra képviselőjével, elfogadhatatlan, mondta. /Béres Katalin: Letartóztatások Kézdivásárhelyen. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 17./

1992. február 6.

Kolozsvárott a Klinikák /volt Mikó/ utcájában febr. 1-jén megnyílt a Mikó Imre Könyvtár. Pillich Katalin könyvtárigazgató elmondta, hogy ez a Heltai Gáspár Könyvtáralapítvány egyik központi bázisa, a közeljövőben Erdély nagyobb városaiban 10-12 hasonló könyvtár megnyitása következik, és további 25-30 a kisebb településeken. A Mikó Imre Könyvtár húszezer kötetes állománya a dunaújvárosi Kölcsey Könyvtár ajándéka. Az új könyvtár önellátásra rendezkedett be, könyv- és lapárusítással, filmvetítéssel is foglalkoznak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 8-9./

1992. február 12.

A parlament két házának együttes ülésén elfogadta a Hargita-Kovászna jelentést. Ioan Gavra egységpárti képviselő a rá jellemző agresszív hangon beszélt. Javasolta: foglalják határozatba, a parlament kérje a hatóságoktól, vizsgálják ki a magyar szélsőséges csoportok románellenes cselekedeteit, az elüldözöttek pedig részesüljenek kárpótlásban. Vasile Mois, a szenátus alelnöke azt követelte, hogy a parlament ne csak tudomásul vegye a jelentést, hanem foglaljon állsát ebben a kérdésben. Lépjn az igazságszolgáltatás is. Az RMDSZ parlamenti csoportja nevében Tokay György kifejtette, hogy ez a jelentés alkotmányellenes, diszkriminatív. A jelentés nem más, mint nem ellenőrzött vélemények tömege. Vasile Vacaru szanátor kérte a hozzászólások felfüggesztését és a határozati javaslat megszavazását. Kérését elfogadták. Az RMDSZ ellenszavazata mellé tartózkodással és ellenszavazattal a liberális és parasztpártiak is felsorakoztak. Kozsokár Gábor szenátusi alelnök a történtekről kifejtette: a megbeszéléseken ő végig hangoztatta, hogy enek a határozatnak nincs semmiféle jogosultsága. /Béres Katalin: A Har-Kov jelentés epilógusa. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 15-16./ Az RMDSZ parlamenti csoportja közleményben tiltakozott ezen határozat ellen, mert ebben a magyarságot kollektív bűnösként akarják a vádlottak padjára ültetni. Diszkriminatív az a döntés, hogy csak két megyére terjedt ki a vizsgálat. Tiltakoztak továbbá azért, mert többségi határozattal megakadályozták az RMDSZ ellenvéleményének a parlament elé terjesztését. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

1992. február 21.

A szenátusban Vasile Vacaru szenátor újból kirohant Tőkés László püspök ellen, megkérdezve, milyen minőségben ad interjúkat külföldi lapoknak, milyen alapon avatkozik Románia politikai életébe, meddig lehet még tűrni "az ő Messiás-Sátán ügyleteit, buzdításait törvényeink lábbal tiprására." Meddig tűrik a román nép elleni durva támadásokat? - tette fel a kérdést. Romulus Vulpescu szenátor megjegyezte: még tavaly figyelmeztetett, hogy Tőkés László polgárháborút szít az országban, de nem hallgattak rá. Gheorghe Dumitrascu szintén felszólalt, az ország függetlensége jegyében tiltakozott az ellen, hogy a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Csíkszeredán távoktatást kezdett. /Béres Katalin: A szenátusban "napirendi pont". Tőkés László, Gödöllő. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 21./

1992. március 15.

Iliescu elnök a BBC műsorában /kérdésekre válaszolva/ kijelentette, hogy Románia az egyetlen ország a világon, ahol minden nemzeti kisebbségnek képviselete van a parlamentben, a nemzeti kisebbségeknek biztosított jogokat tekintve a legelőrehaladottabb országok közé tartozik, továbbá szerinte a magyar kisebbség is élvezi az oktatási, kulturális és anyanyelv-használati jogok teljességét. /MTI/ Iliescu állításait cáfolták a Népszavában Lábody László és Bálint-Pataki József kormányfőtanácsosok, a Miniszterelnöki Hivatal Határon Túli Magyarok Titkársága munkatársai. Finnországban a svédek és a lappok is rendelkeznek parlamenti képviselettel, Szlovákiában az Együttélés nemcsak a magyarokat, hanem az ukránokat és a ruszinokat is képviseli. Bálint-Pataki József leszögezte: nem lehet oktatási, kulturális és anyanyelv-használati jogok teljességéről beszélni ott, ahol gyakorlatilag lehetetlen az anyanyelv használata a hivatalos ügyintézésnél, ahol Marosvásárhelyen a több száz éves magyar középiskola nem lehet többé önálló magyar középiskola, ahol városok egész sorában vált lehetetlenné a 10-15 évvel ezelőtt működött oktatási rend visszaállítása. A romániai magyarság jelenleg messze elmarad a hetvenes években biztosított iskolahálózatától. /Décsi Katalin: Nem úgy van az, elnök úr! = Népszava, márc. 17./

1992. március 18.

Márc. 16-án a képviselőházi ülés a márc. 15-i ünneplés elleni tiltakozás jegyében telt el. Ion Gavra, a Nemzeti Egységpárt képviselője márc. 15-e ünneplését "jelentős nemzetellenes megnyilatkozásnak" minősítette, mert szerinte az évforduló a románság számára genocídium volt. Szerinte törvényt kell hozni, hogy bizonyos zászlókat ne lehessen kitűzni. Petre Turlea, a Front képviselője azt állította, hogy a márc. 15-i ünnepségek lábbal tiporták a román nemzeti méltóságot. Turlea kijelentette, hogy 1848-49-ben a magyarok 40 ezer románt öltek meg és 200 falut semmisítettek meg. És most az 1848-as románellenes cselekedeteket dicsőítik. Turlea szerint napirendre kell tűzni az RMDSZ államellenes akcióinak kérdését és az RMDSZ-t törvényen kívül kell helyezni. Turlea felszólította a miniszterelnököt, hogy kettőzzék meg Hargita és Kovászna megyében a katonai állományt. /Béres Katalin: Képviselőházi felhívások. Ha március 15. ? akkor RMDSZ. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./

1992. április 9.

Örülök, hogy egyetértés alakult ki azzal a magyar véleménnyel kapcsolatban, hogy az új Európában a kisebbségi kérdés és a kisebbségi jog megszűnik kizárólag emberi jog, humanitárius probléma lenni, és mindinkább biztonsági kérdéssé válik - nyilatkozta dr. Joó Rudolf, a Honvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára a NATO Eurocsoportjának lisszaboni szemináriumán. A kétnapos találkozó egyik fő témája volt a kapcsoltok alakulása a közép-kelet-európai országok, másfelől a nyugati szervezetek mint a NATO, WEU, az Eurocsoport /mely a NATO európai tagországainak szervezete Franciaország és Izland kivételével/ - között. /Muharay Katalin: A kisebbségi jog biztonsági kérdéssé válik. = Magyar Hírlap, máj. 9./

1992. június 23.

Domokos Géza, az RMDSZ elnöke a vele készült beszélgetésben beszámolt a Demokratikus Konvenció üléséről. A Demokratikus Konvenció végrehajtó bizottsága ülésén a DK-ban részt vevő pártok vezetői voltak jelen, két-két képviselővel. Az RMDSZ-t Takács Csaba és ő képviselte. Corneliu Coposu, a végrehajtó bizottsága bejelentette, újabb pártok, alakulatok kérték felvételüket a Demokratikus Konvencióba /DK/. Elkészült a DK viselkedési kódexe is. /Béres Katalin: Beszélgetés Domokos Géza elnökkel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./

1992. július 14.

Magyar-román szakértői tárgyalásokat tartottak Szegeden, ennek eredményeként jegyzőkönyvet írtak alá arról, hogy egy éven belül határállomást létesítenek Battonya-Tornya és Méhkerék-Nagyszalonta között, később pedig Létavértes és Székelyjó, valamint Nyírábrány és Érmihályfalva között. A magyar fél a környéken élő lakosság igényei szerint szerette volna létrehozni a határátkelőket, a román delegáció viszont /vezetője Buntea Alin, a külügyminisztérium konzuli osztályának igazgatója/ nemzetközi határátkelőhelyeket javasolt, erről azonban csak a két kormányfő dönthet. /Népszabadság, júl. 15./

1992. július 16.

Kriza János Néprajzi Társaság jún. 4-5-én Homoródfürdőn tartotta idei második vándorgyűlését. Az előadások témái: a halál és a temetkezési szokások. Az előadók között volt Zakariás Erzsébet /Kolozsvár/, Nagy Olga /Kolozsvár/, Zsók Béla /Bukarest/, Tankó Gyula /Gyimesközéplok/, Bárány Mihály János /Marosvásárhely/, Olosz Katalin /Marosvásárhely/, Vasas Samu /Bánffyhunyad/, Tánczos Vilmos /Csíkszereda/, Csergő Bálint /Csíkszereda/, Asztalos Enikő /Marosvásárhely/, Balázsi Dénes /Székelyszentlélek/, Gazda József /Kovászna/ és Virág Magdolna /Kolozsvár/. /Vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./

1992. július 22.

Az Audiovizuális Tanácsba nem került be egyetlen kisebbségi sem. Erről a kérdésről nyilatkozott az RMDSZ négy parlamenti képviselője. Kozsokár Gábor szenátusi alelnök emlékeztetett: több tárgyalást folytattak, kaptak ígértet, de csalódniuk kellett. A jövőben alaposabban ki kell kötni a feltételeket, hogy mi a garancia az ígéret betartására, mondta. Borbély László, az RMDSZ képviselőházi frakciójának alelnöke azt részletezte, hogy igyekeztek mindent megtenni, majd azzal zárta: ez már lezárt ügy. Megsértették az alkotmányos jogokat. Markó Béla, az RMDSZ szenátusi frakciójának elnöke kifejtette: az Audiovizuális Tanáccsal kapcsolatos kudarc azt mutatja: ha más megoldás nincs, a politikai egyezkedések hozhatnak eredményt. Markó kiállt amellett, hogy külön kisebbségi audiovizuális tanácsot kell létrehozni. Szőcs Géza helytelenítette, hogy az RMDSZ bizonyos parlamenti tagjai megkötötték ezt az egyezséget. Ezt mindenekelőtt erkölcsi szempontból tartja veszedelmeseknek. "Véleményem szerint nekünk eleve tilos alkudoznunk és egyezkednünk a Fronttal", hangsúlyozta Szőcs Géza. "Vannak közöttünk úgynevezett reálpolitikusok, akik a tisztán erkölcsi és elvi szempontokat készek mindenkor alárendelni egyfajta haszonelvűségnek, vagyis előnyben részesíteni a moralitással szemben a realitást." A jelenlegi politikai viszonyok nem teszik lehetővé, hogy egy magyar is legyen az országos tanácsban. Ha ez így van, "akkor miért küzdünk mi kétes erkölcsiségű módszerekkel" - kérdezte Szőcs Géza. - Kiderült, hogy az előző héten folytak az egyezkedő tárgyalások, de erről az alkudozásról nem tájékoztatták Szőcs Gézát. /Béres Katalin: "Nehéz fiúk" és a még nehezebbek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 22./

1993. január 6.

Lészpeden százan aláírtak egy kérvényt: szeretnék, ha gyermekeik néhány órát magyarul tanulhatnának az iskolában. Nincs akadálya, nyilatkozta a minisztériumi felelős a román tévé magyar adásában. Ennek ellenére nem kapták meg az engedélyt. Lészpeden Fehér Katalin munkásnő lakásán tizenkét, Fazakas József, szintén otthonában negyven gyermeket tanít magyarul írni, olvasni. Fehér Katalin elmondta, hogy kis gyermekcsoportját meghívták Borszékre kirándulni, útjukat a borszéki plébánia fizette. Bákó megyében kellene a csángó értelmiségi sejteket kiépíteni, állapította meg Sylvester Lajos, az Erdélyi Magyar Művelődési Egyesület /EMKE/ ügyvezető igazgatója, de nincs helyben magyar értelmiség. A legértelmesebb csángó gyermekeket elhozzák Sepsiszentgyörgyre tanulni, külön foglalkoznak velük. Nem sajnálni kell a csángókat, hanem segíteni, vallja Ősz Erőss Péter, a csángó szövetség vezetője. /Tóth Erzsébet: Lesz-e magyaróra Lészpeden? = Magyar Nemzet, jan. 6./

1993. január 29.

Entz Géza, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke nyilatkozott a nemzetközi jogrendszer kisebbségekkel kapcsolatos hatóköréről. Felvázolta a múltat, a bécsi szakértői utókonferencia, ezt követően Koppenhágában és Genfben a szakértői értekezleten eredmények születtek a kisebbségekkel kapcsolatos nemzetközi normákban. Az ENSZ Genfben működő szervezete, az emberjogi bizottság a kisebbségi kérdésekkel is tud foglalkozni. Az EBEÉ keretein belül kineveztek 1992. decemberében egy kisebbségi főbiztost Van der Stoel személyében. Az Európa Tanácsban foglalkoznak a kisebbségi normarendszerrel, ennek eredménye a Nyelvi Charta, amelyet már tíz ország aláírt. Az a tendencia, hogy a nemzetközi dokumentumok kötelező érvényű normákká váljanak. A német-román alapszerződésben például szerepel, hogy az EBEÉ-dokumentumok kisebbségi vonatkozásait magukra nézve kötelezőnek tartják. - Az RMDSZ kongresszusa után kiérleltebb szervezettségi szintre jutott el. Az RMDSZ erős politikai támogatottsága, "a választások során megmutatkozó egymilliós nagyságrendű szavazat is azt bizonyítja, hogy a romániai magyarság " politikai entitás is. Erő, amely létezni akar és amely természetesen együtt akar működni az ország más népeivel. Ehhez viszont alkotmányos keretek szükségesek." Természetesnek tartja, hogy a szomszédos országokban élő magyar nemzeti közösségekkel tartsa a kapcsolatot, ugyanakkor értelemszerűen az illető kormányokkal is. "A kormányzati kapcsolatokat arra kívánjuk felhasználni, hogy ezzel a magyar nemzeti közösségek helyzete javuljon." Az RMDSZ, a romániai magyarság legitim képviselője az európai normák között keresi a megoldási lehetőségeket, partnere kell, hogy legyen a román kormányzatnak. Föltétlenül szükséges, hogy ez a dialógus érdemi szinten történjék. /Béres Katalin: A térségbeli feszültségek méregfoga a megoldatlan kisebbségi helyzet. Vendégünk Entz Géza, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. = Orient Expressz (Bukarest). jan. 29./

1993. február 4.

Entz Géza államtitkár nemrégen Erdélyben járt, hogyan ítéli meg az ottani magyarság helyzetét, hangzott az újságíró kérdése. Sajnos még mindig folyik az áttelepülési hullám, ami azt mutatja, hogy a problémákat még mindig nem oldották meg, vázolta a helyzetet az államtitkár. Az -RMDSZ világos programot határozott meg a kongresszusán. Ennek célja az önkormányzati rendszer kiépítése. - A magyar kisebbség helyzete Közép-Európában e térség lőporos hordója - idézett az újságíró sajtóelemzést. "Teljesen nyilvánvaló, hogy a konfliktust nem a kisebbségek okozzák, hanem jogaik el nem ismerése. Hamis beállítás az, amikor e közösségek közös érdekképviseletét konfliktusforrásként kívánják feltüntetni." - hangsúlyozta Enz Géza. /Décsi Katalin: Magyarnak lenni ? a szomszédban. Beszélgetés Entz Géza államtitkárral. = Népszava, febr. 4./

1993. március 20.

Két hónapja választották meg Kovács Lászlót az Országgyűlés külügyi bizottságának elnökévé. Kovács László elmondta, hogy a külügyi bizottság szakmai színvonala megfelelő, megállná az összehasonlítást bármely fejlett demokrácia hasonló testületével. Úgy látja, hogy a magyar külpolitika nem használja ki megfelelően a lehetőségeket. Szerinte "a szomszédok érzékenységének időnkénti figyelmen kívül hagyása, az esetenként meggondolatlan nyilatkozatok, a múltbeli sérelmek állandó felemlegetése" sokat ártottak. /Décsi Katalin: Mérlegen a magyar külpolitika. Beszélgetés Kovács Lászlóval. = Népszava, márc. 20./

1993. április 15.

Nagyváradon az Enacon Kiadó gondozásában puha borítójú, értékes könyvek látnak napvilágot. 1992-ben jelent meg egy miniszótár: Román-magyar gazdasággyakorlati kisszótár és Fábián Imre gondozásában tréfás népmesék: A házasulandó fiú. Az idei termés két darabja a következő. Fábián Imre meséskönyve /Lekváros Matyi kalandjai/ és Tunyogi Katalin összeállításában Irodalmi szöveggyűjtemény I-IV. osztályosok számára. /Éltes Enikő: Könyvtükör. ENACON-könyvek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 15./

1993. április 23.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke márciusban egy hetet töltött Párizsban. Költőként, a Látó szerkesztőjeként kapott meghívást a párizsi könyvszalonba. Politikai tárgyalásokat folytatott. Úgy látta, hogy francia beszélgetőtársai már tudatban vannak annak, hogy Kelet-Európában a kisebbségi kérdés biztonsági kérdés. /Béres Katalin: Beszélgetés Markó Béla szövetségi elnökkel párizsi tapasztalatairól. = Orient Expressz (Bukarest), ápr. 23./

1993. április 30.

Ápr. 30-án tárgyalta Bukarestben a Legfelsőbb Bíróság Cseresznyés Pál fellebbezését, akit a marosvásárhelyi törvényszék minősített emberölési kísérlet vádjával 10 év börtönre ítélt. - Frunda György, Cseresznyés Pál védője hangsúlyozta, ez politikai per, a 45 oldalas vádiratból 30 a marosvásárhelyi eseményekről szól, melyben - szemben a Helsinki Bizottság jelentésével -, a magyarságot kiáltja ki egyedüli bűnösnek. A marosvásárhelyi bíróságok elfogultak: az elítéltek közöl mindössze két román szerepel /másfél éves felfüggesztett szabadságvesztéssel/, de 44 magyar és cigány. Cseresznyés Pál elismerte, hogy belerúgott Mihaila Cofariuba, de ez nem emberölési kísérlet. A vádlott elmondta, hogy letartóztatása idején és később is, a börtönben többször megverték, aludni sem hagyták. Cseresznyés ügyvédje kérte, hogy a verést akadályozzák meg. A fellebbezés ügyében máj. 17-én hoznak ítéletet. Frunda György felmentő ítéletet kért. Amennyiben ez nem következik be, nemzetközi fórumokhoz fordulnak, mondta. /Demeter J. Ildikó: Mérlegen a Cseresznyés-per. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 5./ Az ápr. 30-i tárgyaláson bevonult az ítélőtanács: Antonie Pandrea elnök, Silvia Marica és Gheorghe Toader bírák. Az ügyész Bonini. Frunda György kérte a bíróságot, hogy védencével magyarul beszélhessen, de ezt nem engedélyezték. Frunda György védőbeszédében cáfolta a vádiratban foglaltakat. Akkor három autóbusz érkezett félrevezetett emberekkel, akik megtámadták az RMDSZ székházát. Ha a szervezők nem bujtatják fel a vidékről beáramló embereket, nem került volna sor összecsapásra. Maga Mihaila Cofariu is bevallotta, a román pópa figyelmeztette őket, a magyarok elfoglalták Marosvásárhelyt és uralmuk alá akarják keríteni Erdélyt. Sütő András támadóját másfél évre ítélték, Cseresznyés Pál egy rúgásért 10 esztendőre. Egy ütés nem meríti ki a minősített emberölés kísérletének vádját. A közerkölcs elleni vétség pedig nevetséges vád, amikor összecsapás történt. Megdöbbentő volt a sértett Cofariu ügyvédjének állítása: hangversenyre érkeztek a görgényvölgyi románok. /!/ Cseresznyés Pál elmondta, hogy a előzetes letartóztatása idején és a börtönben súlyosan bántalmazták a börtönőrök és cellatársai is. Nem hagyták pihenni, éjszaka is felzavarták és megverték. A tárgyalás után Frunda György kijelentette, ha a határozat nem lesz pozitív, akkor Cseresznyés ügyét újból szóbahozza az Európa Tanács jogi bizottságában. /Béres Katalin: Románia Dreyfus-pöre? = Orient Expressz (Bukarest), máj. 7./ Előzmény: 1991. jan. 18-án tartóztatták le, 1992. júl. 7-én a Maros Megyei Törvényszék 10 év börtönbüntetésre, valamint 1 millió lej kártérítésre ítélte Cseresznyés Pált és - távollétében - Barabás Ernőt. /Népújság (Marosvásárhely), 1992. júl. 8./

1993. május 28.

Lészped egyik falvában, Girleniben Fejér Katalin /Feer Catrina/ magyarul kezdte tanítani a csángó gyermekeket. Rendőrök jelentek meg, mondván, hogy törvényellenes dolgot művelt. Az asszony nem hagyta magát, felment a parlamentbe, András Imre képviselő interpellált ügyében. A válaszban nem tudtak jogszabályra hivatkozni, csupán azt állította a miniszter, hogy az asszony tiszteletlenül beszélt a helyi szervekkel, és ténykedése a lakosság soraiban nem megfelelő lelkiállapotot idézett elő. András Imre képviselő megjegyezte: nem egyedi esetről van szó. 1990 márciusa óta mondhatni, hogy jellemzővé vált ez a gondolkodás a belügy tevékenységére. A képviselő még egy példát mondott. Marosvásárhelyen, 1991 februárjában azért vitt be ez rendőr az utcáról egy fiatalembert, mert feltételezték róla, hogy magyar könyvet és piros-fehér-zöld szalagot osztogatott. És a feltételezés alapján megverték. /Román Győző: Rendőrök nyelvüldözőben. Feer Catrina vesszőfutása. = Orient Expressz (Bukarest), máj. 28./

1993. május 28.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke az újságíró kérésére kifejtette véleményét a román szenátorok Tőkés Lászlóhoz írt leveléről. Markó hangsúlyozta: "a leghatározottabban vissza kell utasítanunk a Tőkés László személyét ért támadást. Másfelől azt a koncepciót, amely ebből a levélből kibontakozik." Ez ugyanis a nemzetállami felfogás, "ami ellen mi három év óta következetesen harcolunk." Ez ugyanis nem egyeztethető össze az RMDSZ autonómia-felfogásával. A levél súlyos hamisításokat is tartalmaz, mentegeti a kisebbségellenességet, amely érvényes az egész 75 esztendőre. A levél azon állítása sem igaz, hogy a két világháború között a magyar kisebbség nem fordult panasszal a nemzetközi fórumokhoz. A Magyar Párt számtalanszor megkereste a Népszövetség illetékes fórumait. /Béres Katalin: Mikor volt itt kisebbségi Kánaán? = Orient Expressz (Bukarest), máj. 28./

1993. június 4.

C. V. Tudor szenátor hevesen támadta Frunda György szenátort, a Friedrich Kőnighez, az ET jogi bizottsága elnökéhez írt, a magyarságot ért jogsérelmeket felsoroló leveléért. Tudor szerint az RMDSZ nemzetellenes párt, ezért haladéktalanul be kell tiltani. /Béres Katalin: Parlamenti klipek. = Orient Expressz (Bukarest), jún. 4./

1993. június 11.

Frunda György szenátor meglátogatta Cseresznyés Pált a börtönben, aki előzőleg a tárgyaláson közölte, hogy a börtönben megverik. Most elmondta, hogy azóta, mióta panaszt tett, nem bántják. Frunda nagyon reménykedik benne, hogy csökkentik a túlzottan magas büntetést, a tíz évet. Kiderült az is, hogy Cseresznyés Pál nem kap csomagot, holott ezt nem tiltják a szabályok. Frunda elmondta azt is, hogy az ügyészségen panaszt tesz Cseresznyés bántalmazása miatt. Amikor ugyanis Cseresznyést Bukarestbe vitték, a börtönbe, ott az őrök és a rabtársai is verték, kínozták. /Béres Katalin: Ítélethirdetés előtt. Másfél óra a jilavai börtönben, Cseresznyés Pállal. = Orient Expressz (Bukarest), jún. 11./

1993. június 11.

Lészped egyik falvában, Girleniben Fejér Katalint /Feer Catrina/ a helyi rendőr eltiltotta attól, hogy magyarul tanítsa a csángó gyermekeket. Idézést kapott a rendőrségtől és ott jegyzőkönyvet vettek fel. Eszerint tevékenységével széthúzást kelt a katolikus lakosság soraiban. A jegyzőkönyv azt bizonyítja, hogy hallani sem akarnak az emberi jogokról. Munteanu Costica őrmester vasárnapra idézte be Fejér Katalint, jelen volt Ciobanu Romica polgármester is. Costica a rendőrségen kijelentette, hogy Fejér Katalin nem magyar, mert Moldvában ilyen nemzetiség nem létezik. Az asszony magnóra vette a beszélgetést, de a végén elkobozták tőle a kazettát. Írtak róla elismervényt, de a másolatát nem adták át az asszonynak. /Román Győző: Rendőrfület sértett a magyar szó. = Orient Expressz (Bukarest), jún. 11./

1993. június 17.

A kilencvenedik évében levő Ambrus József főesperes Brassóban él, az idős papok otthonában. Az újságíró kérésére visszaemlékezett szenvedéseire /két részletben összesen tíz évet töltött börtönben/. Ambrus József Gyergyószárhegyen hittanórát tartott, amikor 1949. jún. 11-én a plébánia előtt megállt egy fekete autó. A gyerekeket hazaküldte és ott, helyben azonnal vallatni kezdték: kitől kapott utasítást, hogy ne vegye át az államsegélyt. Kifejtette, hogy saját elhatározása volt, mondván: minden papnak adjanak vagy egyiknek sem. A faluban az emberek összegyűltek, kitört a pánik, hogy elviszik a papjukat. Ambrus József hiába nyugtatta az embereket, nem csitultak le a kedélyek. A kihallgatók a fekete autóvak eltűntek. Közben félreverték a harangokat, a környékről, Gyergyóremetéről, Gyergyóditróból is jöttek emberel, hogy megvédjék papjukat. Ambrus József lecsendesítette és hazaküldte őket. Este azután a rendőrök megszállták a községet. Több mint ezer embert fogdostak össze és vittek Gyergyószentmiklósra. Az első napokban egymást támogatva álltak a zsúfolt cellákban. Azután megkezdődtek a kihallgatások. Szörnyű kínzásokat éltek át, korbáccsal, villanyozó géppel, fonott vashuzalokkal verték őket. A papot addig verték, amíg megfeketedett a teste, a talpa csupa seb volt a gumibotozástól. Naponta ismételték a verést. Elmondhatatlan kínokat éltek át. Sokan beleőrültek, belehaltak a kínzásokba, vagy örökre nyomorékká váltak. Gurzó Katalinnak, Bartos Ilonának a haját tépték ki. Hat hét múlva Ambrus Józsefet és 28 szárhegyit Kolozsvárra, majd Brassóba, az ottani börtönbe vitték, ott is folytatták a kínzásokat. Ott találkozott Pál Elek gyergyóremetei plébánossal és 14 remetei hívével. Mindenáron bele akarták keverni a perbe Márton Áron püspököt, azzal, hogy ő lázította őket. Ez azonban nem sikerült, erre kínzással sem tudták rávenni őket. Végül nyolc évre ítélték Ambrus Józsefet. A felsőbányai ólombányába vitték, embertelen feltételek között dolgozott. Hét év után amnesztiában részesült. A borszéki plébániára került, de ott is folyamatosan zaklatták, agyonlövéssel is fenyegették. 1960-ban újra letartóztatták. A vád az volt, hogy erőszakkal kényszeríti a gyerekeket hittanra. Itt nem annyira veréssel, mint lelkileg akarták megtörni. Négy esztendőre ítélték. Hármat leült, 1963-ban szabadult. Maradt az állandó ellenőrzés, az éjjel-nappali váratlan látogatás. Így élt több mint két évtizedig. /Váradi Mária: A kommunizmus pere. Gúzsba kötött ige. Gyergyószárhegy, 1949. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jún. 17./

1993. június 25.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke a vele készült beszélgetésben elmondta, hogy Iliescu elnökkel való tárgyalásán felvetette az erdélyi magyarság jogsérelmeit, azokat, amik az Európa Tanács jelentéseiben is szerepelnek, az oktatásban, a közigazgatásban a nyelvhasználat kérdéseit, a kisebbségi gondokat, kiemelte a Cseresznyés-pert, a zetelaki és oroszhegyi elítéltek ügyében késik az elnöki kegyelem. Markó összes fölvetésére Iliescu halogató választ adott. Iliescu merev szemlélete nem változott, szerinte ugyanis a magyar kisebbség helyzete jogilag rendezett. Már a román ellenzék is elfogadta, hogy a kisebbségi kérdést tekintve sok még a megoldandó feladat. Ennek ellenére Iliescu megmaradt eddigi álláspontján. Az RMDSZ már több ízben feltárta, hogy nemcsak az alkotmány nem megfelelő, de a törvényhozás sem kielégítő. Hiányoznak a megfelelő törvények, másrészt bizonyos jogi normák számtalan kitétele diszkriminatív. A romániai magyarság érdekvédelmét az autonómia-elvek szellemében kívánják érvényesíteni, hangsúlyozta Markó Béla, ehhez alkotmánymódosítás és törvénymódosítás szükséges. A kormány az ET jelentéstevőnek ígéretet tett, hogy az ET 1201-es emberjogi dokumentuma alapelveit érvényesíteni fogja, mindeddig azonban ebből semmi sem valósult meg. Markó úgy látja, hogy emiatt át kell fogalmazni az ET fölvételéhez való viszonyulást. Strasbourgban ki kell mondani, hogy amennyiben a jogsérelmeket nem orvosolják, abban az esetben nem támogatják a felvételt. /Béres Katalin: Iliescu-Markó találkozó. = Orient Expressz (Bukarest), jún. 25./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 2671-2695




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998