|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 30 találat | lapozás: 1-30 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: 1997. május 17.Máj. 17-én Kolozsváron, a Protestáns Teológia Bethlen Gábor termében tartotta rendkívüli küldöttgyűlését az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság /EMT/. Jelen voltak a magyarországi testvérszervezetek, továbbá a Bolyai Társaság és az Erdélyi Múzeum-Egyesület , sőt a Romániai Mérnökök Egyesülete helyi fiókjának képviselői is. A tavaly júniusi küldöttgyűlés óta megalakult az EMT brassói fiókszervezete, fejlődött a sepsiszentgyörgyiek és marosvásárhelyiek infrastruktúrája, megalakult az Országos Bányász és Kohász Szakosztály, nemsokára létrejön a Kertészeti Szakosztály is. Az információáramlást segítik a rendszeres kiadványok EMT Tájékoztató, Háromszéki Műszaki Krónika, Intarzia, Firka/, előkészületben van egy ötnyelvű kémiaszótár és egy építészeti szakkönyv, hamarosan az EMT is olvasható lesz az Interneten. Gazdasági téren is sikeres évet zártak, bevételeik meghaladták a kiadásaikat. Fodor Alpár, az EMT mandátuma lejárta előtt lemondott elnöke megindokolta döntését: nem kapott elég segítséget elképzelései megvalósításához, például ahhoz hogy az EMT konferenciaközpontot hozzon létre Kolozsváron. Megválasztották az EME új elnökének dr. Bíró Károlyt, a kolozsvári Műszaki Egyetem villamosmérnöki szakának professzorát. /Szabadság (Kolozsvár), máj. 19./1997. június folyamánAz EMT Tájékoztató /az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Tájékoztatója/ júniusi /1997/6-os/ számában bemutatkozott az EMT máj. 17-én megválasztott új elnöke, Bíró Károly Ágoston. 1941. máj. 29-én született Szentegyházán, Temesváron végezte el a műegyetemet, majd Kolozsváron lett tanársegéd, 1981-től egyetemi docens, 1990-től egyetemi professzor, 1992 óta a Villamos Gépek Tanszékének vezetője, 1993-tól pedig doktorátus-vezető. A kolozsvári professzor megalakulásától tagja az EMT-nek. Az EMT-ben javasolta adatbázis létrehozását a hazai magyar műszaki és természettudományi szakemberek névjegyzékével, a magyar nyelvű szakmai továbbképzés megszervezését és az információs hálózat létrehozását. - Az EMT Tájékoztató több rendezvényről beszámolt: a/ Székelyudvarhelyen ápr. 25-én tartották meg több mint 170 belföldi és külföldi részvételével az V. Faipari Szaktalálkozót, melyet Dobay Tibor szakosztályi elnök nyitott meg. A találkozóra megjelent a Fabula szaklap folytatásaként az Intarzia szaklap. b/ Sepsiszentgyörgyön idén is megtartották az EMT napokat, máj. 8-11-e között. c/ Máj. 14-én Parajdon megalakult az EMT Bányászati és Kohászati Szakosztálya, szakosztályi elnöknek Lukács Ferencet /Dés/, a sóbánya főmérnökét választották meg. d/ Az EMT Gépészeti Szakosztálya máj. 23-25-én Kolozsváron tartotta az ötödik Országos Gépészeti Találkozót, melyre magyarországi szakemberek is eljöttek, számolt be a történtekről dr. Csibi Vencel, a Gépészeti Szakosztály elnöke. /EMT Tájékoztató (Kolozsvár), 1997/6./1998. június 20.Jún. 20-án Kolozsváron, a Soros Alapítvány előadótermében tartotta meg közgyűlését az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság. Az árvíz miatt öt fiókszervezet küldöttei nem lehettek jelen. Bíró Károly elnök vázolta a társaság célkitűzéseit és az elért eredményeket. Az EMT jelenleg több mint nyolcszáz taggal, kilenc szakosztállyal és hat fiókszervezettel működik. Több éves előkészület után a napokban került nyomdába Műszaki Szemle című szakfolyóiratuk első két száma. Az EMT évente hat tudományos konferenciát szervez. Tisztújítás történt, a választás eredményeként Bíró Gábor maradt az elnök, Köllő Gábor a tudományos elnökhelyettes, Nagy Károly a gazdasági elnökhelyettes, Égly Károly kiadói elnökhelyettes, Szalma-Győrfi Noémi ügyvezető főtitkár. /Ördögh I. Béla: Tisztújító EMT-küldöttgyűlés. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./1998. október 14.Nyolc éve jegyezték be, és ma már közel nyolcszáz tagot számlál az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság /EMT/. Az EMT tíz szakosztállyal /bányászat-kohászat, elekrotechnika, építészet, faipar, fizika, földművelés, gépészet, kémia, kertészet, számítástechnika/ és hét fiókszervezettel működik, egyik legfontosabb területe a szakmai konferenciák rendezése. Szalma Győrfi Noémi főtitkár elmondta, hogy az okt. 16-18-án tartandó VII. Országos Szakmai Napokra több mint kétszáz résztvevő várható. A magyarországi társszervezeteken /MTA stb./ kívül idén először Ungvárról és Szabadkáról is érkeznek előadók. Kolozsváron rendezik meg a CompNews 98 konferenciát, majd ugyanitt nov. 20-22-én a IV. Vegyészkonferenciát. Az EMT-nek több kiadványa van: Firka, a középiskolások kéthavi fizika-informatika-kémia lapja, a Műszaki Szemle, az EMT-Tájékoztató és az EMT-Ismertető, 1997 óta lát napvilágot a Civil Infó. Az Interneten az EMT nemrég létesített Web-oldalt. Dr. Bíró Károly EMT-elnök szerint a kolozsvári központ és a vidéki fiókszervezetek együttműködése eredményes. /Ördög I. Béla: EMT: konferenciák, kiadványok. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./1998. október 21.Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság /EMT/ okt. 16-18-a között Országos Szakmai Napokat tartott Kolozsváron A XX. század műszaki és tudományos megvalósításai címmel. A megjelenteket dr. Bíró Károly, az EMT elnöke köszöntötte. Dr. Szilágyi Pál, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese elmondta, hogy az EMT a legátfogóbb romániai magyar civil szervezet, ugyanis kisiskolás kortól akadémiai szintig vannak kiadványai és rendezvényei, Erdély-szerte vannak fiókszervezetei. Dr. Kökényesi Sándor, az Ungvári Állami Egyetem professzora kifejtette, mit is jelent a határon túli magyar tudományos élet ápolása. Dr. Kászonyi Gábor, a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetségének elnöke Az MMÉV jelene és jövője a Kárpát-medence magyar műszaki értelmiségének összefogásában című előadásában arról szólt, hogy a szervezet 3000 személy műszaki-szakmai összefogását segíti elő. /Csomafáy Ferenc: Országos szakmai napok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./1998. november 7.Az 1956-os forradalom történetét dokumentumkötetek, tanulmányok, visszaemlékezések méltatják. A forradalomnak a környező országok magyarságára való hatását még nem mérték fel alaposan, inkább próbálkozások történtek. Tófalvi Zoltán /ennek a kérdésnek egyik erdélyi kutatója/ összegezte az erdélyi megtorlás adatait: az 1956-os magyar forradalommal való szolidaritás ürügyén Erdélyben 14 személyt ítéltek halálra, közülük tizenhármat kivégeztek, harmincheten belehaltak az elszenvedett kínzásokba. Az egyik római katolikus pap holttestét a Dunából fogták ki, a másik a brailai mocsarakban lelte halálát. A csíkszentdomokosi Bíró Károly az egyik haláltáborból próbált megszökni, amikor géppuskasorozat végzett vele. A román kommunista diktatúra börtöneiben 182 római katolikus, 57 református, 11 unitárius és ugyanennyi evangélikus lelkipásztor szenvedett nehéz börtönéveket. Tízezrekre tehető az elhurcoltak száma. Furcsa jelkép, hogy 1956 ürügyén 56 vádlottat állítottak bíróság elé. Több 56-hoz kapcsolódó kirakatper volt Romániában. A legnagyobb a Szoboszlay Aladár magyarpécskai plébános nevéhez kapcsolt perben 56 vádlott volt. A Szoboszlay-féle szervezkedés a szocialista rend megdöntését és a többpártrendszer bevezetését tűzte ki célul. A szervezet Erdély több városára kiterjedt. a szervezkedés. Románok ugyanúgy tagjai voltak a szervezkedésnek, mint a svábok és a zsidók. A Szoboszlay-perben 11 halálos ítéletet mondott ki a kolozsvári Katonai Törvényszék, egynek megkegyelmeztek, tíz elítéltet 1958. szept. 1-jén az aradi börtönben kivégeztek. A kivégzettek névsora: Szoboszlay Aladár, Ábrahám Árpád, Huszár József, Orbán Károly, Tamás Imre, Orbán István, Lukács István, továbbá három román: Draganita Constantin ezredes, Dan Aurel görög katolikus főesperes és dr. Fantanaru Alexandru aradi ügyvéd. Néhány hét múlva az érmihályfalvi csoport perében is ítéletet hirdettek. Sass Kálmán érmihályfalvi református lelkészt és dr. Hollós István volt hadbíró századost halálra ítélték. 1958. dec. 2-án a szamosújvári börtönben kivégezték őket. /Tófalvi Zoltán: Negyven éve végezték ki a tizenkét erdélyi ötvenhatost. = Napi Magyarország, nov. 7./1999. október 18.Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT) évente kilenc tudományos konferenciát szervez. Ezek közül az Országos Szakmai Napok (OSZN) a legnagyobb, amelyet idén október 15-17. között Szatmárnémetiben szerveztek meg. Megtartották a romániai magyar tudományos szervezetek találkozóját is. Többek között jelen volt Lányi Szabolcs, a román kormány Országos Tudományos, Technológiai és Innovációs Ügynökségének vezetõje, aki ügynökségének pályázati lehetõséget mutatta be. Lányi Szabolcs lehangoló képet festett a romániai kutatás helyzetérõl. Elmondta: amíg Finnországban 421 dollár jut az egy fõre esõ tudományos finanszírozásra, addig Romániában ez a szám csupán 1,83 dollár. Bíró Károly EMT-elnök a szervezet tevékenységét ismertette. Kiemelte: a szakkifejezések anyanyelven történõ elsajátítása érdekében az EMT jövõ évtõl a magyar diákok számára az ország összes mûszaki egyetemén fakultatív kurzusokat szándékozik szervezni. Ugyanakkor a létrehozandó magyar egyetem hátterének megteremtése érdekében intézményrendszer kiépítését tervezik. /Kiss Olivér: EMT-rendezvény. Sikeres Országos Szakmai Napok -99. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./ Az OSZN szakosztályi megbeszélésekkel folytatódott. Az EMT szakosztályok - fizika, faipar, építészet, bányászat-kohászat, energetika/elektrotechnika, földmérés, gépészet, vegyészet - tagjai megvitatták tevékenységi területeik problémáit. /EMT - Országos Szakmai Napok '99. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), okt. 18./1999. november 8.Nov. 6-án Kolozsváron tartotta küldöttgyűlését az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT). A megnyitó beszédet Buchwald Péter ideiglenes prefektus tartotta. Bíró Károly EMT-elnök a szervezet tevékenységéből az idén szervezett konferenciákat emelte ki: Bányász-Kohász-Földtan Konferencia, SZÁMOKT ?99, OGÉT ?99, ÉPKO ?99, Körmöczi János Fizikus-napok, Országos Szakmai Napok (OSZN). Égly János, kiadói elnökhelyettes kifejtette: a Műszaki Szemle EMT-kiadványokhoz nagyon nehezen gyűlnek össze az egy-egy lapszámhoz szükséges tudományos dolgozatok. - A kiadói tevékenység legnagyobb megvalósítása a Transindex (http:www.transindex.ro) elnevezésű internetes napilap beindítása. Deák Melinda, az EMT gazdasági titkára hangsúlyozta: az anyagi gondokon új pályázati lehetőségek felkutatása, illetve a bejegyzésre váró Technorex cégen keresztül történő kereskedelmi tevékenység beindítása segíthet. A brassói, székelyudvarhelyi, illetve a nagyváradi fiókszervezet képviselői is beszámoltak tevékenységükről. /Kiss Olivér: EMT Küldöttgyűlés. Erdélyi műszakiak seregszemléje. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./1999. november 10.Az erdélyi magyar civil szféra három jelentős szervezete, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) októberben közösen alapította meg az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítványt, melynek célja nonprofit szervezetek közösségének felkarolása, hatékonyságának és eredményességének növelése. A kuratórium tagjai: EMT - Bíró Károly, Égly János; KMDSZ - Tókos Pál, Lixandru Claudia; RMKT - Somai József, Fritsch László. A kuratórium Somai Józsefet választotta az alapítvány elnökének. Az erdélyi magyar civil szervezetek II. fórumát 2000. május 5-6-án tartják. Témája: A civil szféra szerepe közösségünk gazdasági, szociális és művelődési felemelkedésében. /Alapítvány az erdélyi civil szervezetekért. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 10./2000. május 2.Ápr. 28-30-a között a Magyar Professzorok Világtanácsa a MTA Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei tudományos testületével együtt megrendezte Kolozsvárott a Romániai Magyar Professzorok Találkozóját. A találkozó célja volt a romániai magyar felsőoktatás - állami és magánegyetem - kérdéskörének megvitatása, a romániai magyar professzorok és intézmények együttműködése az anyaországi és más államokban lévő professzorokkal, intézményekkel, illetve a külhoni doktorandusz- és felsőfokú képzésben résztvevő hallgatók magyarországi oktatásának időszerű gondjai. A rendezvényen ünnepélyes együttműködési szándéknyilatkozatot is aláírtak a MPV, illetve az Erdélyi Múzeum Egyesület (Benkő Samu) és az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (Bíró Károly) között. /Megtartották a Romániai Magyar Professzorok Találkozóját. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./ Kecskés Mihály, a MPV elnöke elmondotta, hogy a szervezetnek 439 tagja van, akik 21 országban tevékenykednek. A több mint 150 romániai magyar professzorból 30-an a tanács tagjai. Jelezte: minden, Magyarországon rendezendő tudományos értekezleten szívesen látott vendégek a romániai magyar professzorok. Benkő Samu arról értekezett, hogy a történelmi Magyarország második egyeteme jött létre Kolozsváron. Itt létezett olyan háttér, tudományos intézetek, EME, könyvtárak, gyűjtemények, amikre ráépülhetett. Kroó Norbert, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára elmondta, hogy a magyar kutatóközösségek éltek a lehetőséggel, s az EU-s programokból még egy annyit pályáztak vissza, mint amennyit tagdíjként az ország befizetett. /Csomafáy Ferenc: Romániai Magyar Professzorok Találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 3./ Szilágyi Pál professzor azt kérte a magyar kormánytól, hogy olyan mértékben támogassa a különböző egyetemeket, amilyen mértékben hozzájárulnak a magyar értelmiség képzéséhez. A romániai magyar professzorok felszólalásaiból az derült ki, hogy legtöbbjük csapdának érzi a magánegyetem létesítését. Vanek Ferenc, a Bolyai Társaság elnöke és Szilágyi Pál professzor egyaránt azt hangsúlyozták, hogy a romániai magyar felsőoktatásnak egy kultúrát kell megmentenie, annak továbbélését kell biztosítania, épp ezért azonnali mentőövre, vagyis a meglévő oktatási formák elsődleges támogatására kell összpontosítani. Gyímesi Éva, Vanek Ferenc, Szilágyi N. Sándor kifogásolták a magyar kormány egyetem-politikáját, valamint a rendezvény során megnyilvánuló "paternalista magyarországi magatartást". Szilágyi N. Sándor és Gyímesi Éva azt hangsúlyozták, hogy nem lehet politikai határozatokkal, a szakma megkérdezése nélkül egyetemet létesíteni. "Azért vagyunk megsértődve, mert mi, akik egyetemi ügyekkel foglalkozunk, utólag értesültünk, hogy a magyar kormány mennyivel és mit támogat. Később a szakmát is megkérdezték, de véleményünk pusztába kiáltott szó maradt" - mondta Szilágyi N. Sándor. A végezetül megfogalmazott ajánlásban a professzorok elsődlegesen az önálló állami magyar egyetem támogatását kérték a budapesti kormányzattól. A magyar professzorok a következő prioritási sorrendet állították fel: a Bolyai Egyetem jogi-politikai rehabilitációja, a létező magyar tanszékek és karok megerősítése, és a komplementaritás elvén épülő új intézmények támogatása. /Gál Mária: Romániai magyar professzorok találkozója. Csapdának érzik a magánegyetemet? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./2000. május 12.Idén születésének tízéves évfordulóját ünnepli az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT). A jelentősebb szakosztályai: számítástechnika, fizika, kémia, gépészet, földmérés, faipar, bányász-kohász-földtan. Dr. Bíró Károly EMT-elnök kifejtette, hogy a társaság megalakulása után fiókszervezetek jöttek létre Brassóban, Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, Szatmárnémetiben és más nagyobb városban. Idővel szinte valamennyi szakosztály saját konferenciát szervezett. Az erdélyi résztvevők költségeit a Pro Technika Alapítvány támogatja. Az EMT szervezte konferenciákra évente átlagban 80-100 résztvevő jön el, ebből 30% magyarországi, 70% pedig hazai. Az utóbbi időben a fizika és a kémia szakosztály konferenciáin az egyetemi hallgatók is részt vesznek. - Az EMT a középiskolások számára kiadja a Firka című lapot. Évente kémia, fizika és informatika diákversenyeket szerveznek. A döntő magyarországi városokban zajlik. - Az EMT egyik fő célkitűzése a tudományszervezés, tudományos kutatást viszont nem végeznek, erre egyelőre nincs meg a megfelelő keret. A Műszaki Szemlén keresztül az EMT lehetőséget biztosít a megfelelő szintű tudományos dolgozatok közlésére. Örvendetes, hogy a nagyobb könyvtáraknak is postázott Műszaki Szemlében nagyon sok fiatal közöl. - A Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetségével, illetve a Bay Zoltán Kutatási Intézettel kötött megállapodás lehetővé teszi azt, hogy évente tíz kutatási ösztöndíjat tudnak biztosítani. - Az EMT rendszeresen megszervezi az OGÉT-et (Országos Gépész Találkozó), az ÉPKO-t (Építész Konferencia), a CompNews-t. Szintén megrendezésre kerül a Kémia, a Fizika, a Bányász-kohász-földtan Konferencia, Faipari Szaktalálkozó, Civil Konferencia, Földmérő találkozó és az Országos Szakmai Napok (OSZN). - Az Illyés Közalapítvány a különböző rendezvények költségeinek körülbelül 60%-át fedezi, a fennmaradó hányadot saját forrásokból kell fedezniük. Az EMT próbál élni a román kormány által felkínált lehetőségekkel: pályáznak az Országos Tudományos, Technológiai és Innovációs Ügynökségnél is. - Az EMT közoktatási stratégiájának másik fontos eleme az internetes távoktatási rendszer beindítása. /Kiss Olivér: Tízéves az EMT. Lejártak a feketetáblás, krétás és kispados idők. Interjú dr. Bíró Károly EMT-elnökkel. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./2000. május 13.Máj. 13-án Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) aulájában tartotta évi legrangosabb rendezvényét az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT). Idén az Országos Szakmai Napok a társaság tizedik születésnapjának megünneplését is jelentette. A megnyitó beszédet dr. Bíró Károly EMT-elnök tartotta, majd Székely Zsuzsanna, az EMT volt elnökhelyettese és dr. Kása Zoltán, a BBTE rektor-helyettese következett. Az ünnepi ülésen az EMT alapítói oklevelet, az erdélyi tudományszervezés érdekében kifejtett tevékenységért díszoklevelet, illetve az EMT elnöksége részéről Pro Scientia Transsylvanica érmet kaptak. - Havass Miklós, a budapesti MTESZ alelnöke elismeréssel szólt az EMT-ről. Nincsenek elégséges anyagi és kísérleti eszközök, szegényesek vannak ellátva a laboratóriumok, ezek ellenére az erdélyi magyar műszakiak, tudományos kutatók bebizonyították, hogy van képességük. /Kiss Olivér: Tízéves az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság. Ünnepi Országos Szakmai Napok - 2000. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./2000. december 30.Magyarországi kitüntetésben részesült, a budapesti Műszaki Természettudományos Egyesületek Szövetsége (MTESZ) különdíját kapta dr. Bíró Károly, az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) elnöke, illetve dr. Köllő Gábor, az EMT tudományos elnökhelyettese. A szervezet képviselői az EMT tízéves évfordulója alkalmából, valamint az erdélyi civil szervezetben kifejtett tevékenységük elismeréseként nyerték el a díjat. Ezenkívül dr. Köllő Gábor, aki egyben az EMT építéstudományi szakosztályának elnöke és a kolozsvári Műegyetem építőmérnöki karának professzora, a FIB magyar tagozatának (Fédération International de Beton) Palotás László-díját is megkapta, amelyet most osztottak ki először. A kitüntetéssel az építőmérnöki szakmai tevékenységet, az egyedi hídszerkezetek megtervezését, valamint a magyarországi megfelelő szervezetekkel való együttműködést (FIB - Magyar Tagozat, Építéstudományi Egyesület, Közlekedéstudományi Egyesület) ismerték el. /Anyaországi elismerés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 30./2001. április 23.Megemlékező ülést tartott ápr. 21-én Kolozsváron az ezeréves magyar oktatás és a tízéves Firka kiadvány tiszteletére az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT). Dr. Bíró Károly elnök méltatta az EMT évtizedes tevékenységét, amelyben részben sikerült megvalósítaniuk egyik alapvető célkitűzésüket: a hazai magyar anyanyelvű szakírást. Ebben, rendszeres konferenciák, a tudományos oktatás és a szaktáborok támogatása mellett, komoly szerepet játszottak az egyedi kiadványok és a Firka folyóirat számai. Előadásában dr. Szabó Árpád unitárius püspök egyházának oktatástörténetét mutatta be. Jakab Gábor pápai káplán-plébános a katolikus oktatás és nevelés erdélyi ezer évéről beszélt. Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Székelyudvarhelyen, Nagyszebenben, Brassóban, Szatmárnémetiben, Nagyváradon, Temesváron működtek a jezsuiták iskolái, később a minoriták és a ferencesek iskolái is bekapcsolódtak abba a magyar nyelvű oktatási rendszerbe, melyet Trianon után a román állam megpróbált teljesen felszámolni. A kommunisták 1948-ban 468 katolikus, 531 református, 266 evangélikus, 35 unitárius iskolát zártak be Erdélyben. Dr. Gálfy Zoltán teológiai professzor az erdélyi református kollégiumokban folyt természettudományok oktatásáról értekezett. Dr. Puskás Ferenc, a Firka főszerkesztője, a folyóirat tíz évének fontosabb mozzanatait méltatta. A Firka 10 éves évfordulójára emlékkönyvet jelentettek meg. Az elmúlt tíz év alatt az EMT az oktatás, a tudományos kutatás és az ismeretterjesztés területén több mint száz rendezvényt szervezett, amelyeken a 25-30 éves átlagéletkorú részvevők száma meghaladta a tízezret. /Ördög I. Béla: "Nemzeti létünk feltétele az anyanyelvi oktatás" Millenniumi EMT-emlékülés Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./2001. május 17.A Varadinum-ünnepség keretén belül a Sapientia Varadiensis Alapítvány meghívására a Magyar Tudományos Akadémia - Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága Nagyváradon tartotta meg kihelyezett ülését. Dr. Berényi Dénes akadémikus-elnök üdvözölte a közönséget, és röviden ismertette a MTA határokon átnyúló támogatási-együttműködési programjait. Tarnóczy Mariann titkár beszámolójából a hallgatóság megtudhatta, hogy az MTA már a 80-as években hozzákezdett a határon túli magyar tudományosság feltérképezéséhez, majd 1990-ben megkezdődött a határon túli magyar tudósok bekapcsolása. Létrejött a Határon Túli Köztestület, amelynek tagjai lehetnek a tudományos fokozattal rendelkező határon túli magyar kutatók is. A Magyarországgal szomszédos országokból eddig mintegy 500-an jelentkeztek és lettek tagjai a Köztestületnek, a jelentkezés folyamatos. Szarka László titkár, a Kisebbségi és Etnikai Kutatások Intézetének igazgatója a támogatásokról számolt be. A Domus Hungarica intézménye a kutatók számára megteremtette a munka feltételeit - dolgozhatnak, előadásokat tarthatnak, Domus-délutánokon vitázhatnak és megbeszéléseket folytathatnak. A következő két évben 100-100 millió forintot különítettek el a határon túli tudomány támogatására. Az eddig beérkezett 118 pályázat közül 62 Romániából érkezett. Ugyanakkor támogatni kívánják a határon túli műhelyek munkáját, kutatóállomásokat szeretnének létrehozni, és biztosítani szeretnék az egyes műhelyek közötti információáramlást. /T. Szabó Edit: A Tudomány Napja. Magyar akadémikusok érkeztek Nagyváradra. = Krónika (Kolozsvár), máj. 17./ Dr. Fleisz János történész, a Sapientia Varadiensis Alapítvány elnöke elmondta: újdonságnak számít az, hogy a Varadinum keretében a magyar tudományosság is fontos szerepet kapott, neves külföldi vendégek részvételével. Bemutatta a meghívottakat: dr. Berényi Dénes atomfizikus, a MTA-MTK Elnöki Bizottságának elnöke, Görömbei András irodalomtörténész, Pomogáts Béla irodalomtörténész, a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Szarka László, a Kisebbségkutató Intézet igazgatója, történész és Kolozsvárról Faragó József népköltészeti kutató, folklorista. Dr. Berényi Dénes Hogyan tekint a világ a magyar tudomány eredményeire című előadása, dr. Görömbei András A minőség forradalma - Németh László, majd dr. Pomogáts Béla Az erdélyi gondolat az idő mérlegén, dr. Szarka László Mire jó a kisebbségkutatás?, dr. Faragó József Száz éve született Domokos Pál Péter, dr. Bíró Károly Az erdélyi műszaki kutatásról, majd dr. Fleisz János Társadalomtudományos kutatás a Partiumban című értekezése következett. /Váradi tudományos műhelyekkel ismerkedte. = Bihari Napló (Nagyvárad), máj. 17./2001. június 25.Jún. 25-én tartották Marosvásárhelyen az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) által szervezett Országos Szakmai Napokat (OSZN) számos neves bel- és külföldi tudós, egyetemi tanár, akadémikus részvételével. Dr. Bíró Károly EMT-elnök köszöntötte a résztvevőket. Dr. Berényi Dénes akadémikus /Debrecen/ Az ezredforduló kihívásai és a természettudomány című előadásában megállapította, hogy míg 50 éve a gazdag országok és a szegény országok között csak mintegy 30-szoros volt a különbség, mára ez 300-szorosra nőtt, a tartalékok négyötödével a föld lakosságának csupán ötöde rendelkezik. A környezetpusztítás, a folytonosan növekedő energiaéhség, az elképesztő pazarlás (a források mintegy 60%-át hadikutatásra fordítják) ugyancsak a kihívások közé tartozik. A kolozsvári származású dr. Benedek Dezső (Georgiai Tudományegyetem, Egyesült Államok) az internetes oktatással kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. Az előadók között volt - többek között - dr. Pusztai Kálmán (Kolozsvári Műszaki Egyetem), dr. Kolozsvári Zoltán (Plasmaterm Kft.), dr. Lányi Szabolcs (Tudományos és Technológiai Fejlesztési ügynökség, Bukarest). dr. Jung János egyetemi tanár /az orvostudomány fejlődéstörténetét vázolta fel/, dr. Dávid László, a marosvásárhelyi Petru Maior Egyetem tanára, dr. Wanek Ferenc, a Kolozsvári Állami Földtani Intézet munkatársa és dr. Pálfalvi Attila, aki az évek óta készülő román-magyar műszaki szótárról beszélt. /(bálint-bodolai-korondi): Országos Szakmai Tanácskozás. Tanácskoztak az erdélyi magyar műszaki szakemberek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 25./ Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság kilencedik alkalommal rendezte meg az Országos Szakmai Napokat. Miként felelnek meg szakembereink, tudományos-civil szervezeteink az információs és technológiai robbanás óriási kihívásának - erre keresték a választ a tanácskozáson. A rendezvényen mintegy száz szakember, köztük négy akadémikus: dr. Berényi Dénes (Debrecen), dr. Kökényesi Sándor (Ungvár, Debrecen), dr. Pungor Ernő (Budapest) és dr. Benkő Samu (Kolozsvár) vett részt. A külföldi előadók között jelen volt dr. Benedek Dezső, a Georgia Egyetem professzora. Az EMT Máthé Enikőt, a Firka természettudományos lap szerkesztőbizottságában végzett tízéves kitartó munkájáért első díjjal tüntette ki. Második díjban részesült Csegzi Sándor, Marosvásárhely alpolgármestere, aki szintén egy évtizede vezeti a szervezet fizika szakosztályát. A harmadik díjat dr. Lányi Szabolcs, az Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai tagozatának kinevezett dékánja vehette át a Tudományos, Technológiai és Innovációs Országos Ügynökségben folytatott tevékenységéért. A magyarországi vendégek által kiosztott Vermes Miklós-díjban részesült Égető Albert, Bíró Tibor és Puskás Ferenc, a Vermes-plakettet pedig dr. Bíró Károly, az EMT országos elnöke vehette át. /Szucher Ervin: Újkori kihívások. Országos Szakmai Napokat tartott az EMT. = Krónika (Kolozsvár), jún. 25./2002. október 4.Szeptemberben a volt politikai foglyok konstancai kongresszusán részt vevő Hargita megyei volt politikai foglyok ellátogattak a Luciu Georgeni nevű helységbe is. - A volt fogolytábor helyét azóta felszántották, innen Bíró Károly rabtársával, Hadnagy Istvánnal megszökött - emlékezett Jámándi Emil volt politikai fogoly. Amikor megtalálták a két menekülőt, agyonlőtték őket, azóta sem tudják, hol nyugszanak. Két csíkszenttamási fiatal, Bíró Károly és Bara Lajos a szárhegyi Fekete Kéz kommunistaellenes szervezkedés tagjai voltak. A szervezet vezetőjét, Szilágyi Árpádot 24 év börtönre ítélték. 1960-ban tartóztatták le őket. 1963-ban tudatták Bíró Károly szüleivel, hogy fiuk sárgaságban hunyt el. Valójában megszöktek, s miután elfogták őket, golyózáport zúdítottak rájuk. Bíró Károly akkor mindössze 21 éves volt. - 1950-ben tartóztatták le a csíkszenttamási plébánost, a csatószegi származású Bors Balázst, akit a Duna-deltába deportáltak, egy évre kényszermunkára ítélték. A Duna-deltából fájó lábakkal tért haza, 1962-ben temették el a templomkertben. Bors plébános kántora, Kedves Árontól lehetett becsületet tanulni. A Securitate emberei folyton gyomrozták, hogy írjon jelentéseket Bors plébános templomban elhangzó prédikációiról, de ő erre nem volt hajlandó. - Október 13-án Csíkszenttamáson a falu volt és még élő ellenállóiról, egyúttal az 1956-os magyarországi forradalomról is megemlékeznek egy ünnepség keretében. /Kristó Tibor: A diktatúra csíkszenttamási ellenállói. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 4./2003. május 12.Máj. 10-én Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központ adott otthont az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Gépészeti Szakosztálya és a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kara, illetve a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gépészmérnöki Kara által szervezett Országos Gépész Találkozónak, amelyre szép számmal érkeztek anyaországi és felvidéki résztvevők is. Dr. Csibi Vencel ülésvezető, EME-szakosztályi elnök hangsúlyozta azt a színvonalbeli és mennyiségi változást, amellyel ez az immár hagyományosnak számító rendezvény évről évre gazdagodik. Bíró Károly EMT-elnök az ez alkalommal megjelent szakkiadvány sok új szerzőjét és magasabb színvonalát hangsúlyozta. A konferencia plenáris előadásokkal zajlott, délután pedig négy szekcióban (számítógépes tervezés és gyártás; minőségbiztosítás és környezetvédelem, közlekedéstechnika; finommechanika, mechanika; általános gépészet) folytatódott. A rendezvény fontos láncszem abban a folyamatban, amelyet a műszaki anyanyelv ápolása érdekében az EMT következetesen szorgalmaz. /Ördög I. Béla: XI. Nemzetközi Gépész találkozó. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./2003. október 6.Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) Energetika-elektrotechnika Szakosztálya okt. 4-én, Kolozsváron, a Bethlen Kata Diakóniai Központban tartotta idei ENELKO-konferenciáját. A rendezvény tematikáját az energia termelése és felhasználása terén mutatkozó újdonságok és tendenciák képezték. A tanácskozás társszervezői az anyaországi Magyar Elektrotechnikai Egyesület, az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület és a Miskolci Egyetem voltak. Dr. Bíró Károly EMT- és szakosztályelnök szerint örvendetes, hogy ezen a területen vannak érdeklődő szakemberek, valamint az a tény, hogy Kolozsvár, Temesvár, Nagyvárad és Krajova mellett négy magyarországi egyetem is képviseltette magát. /Ö. I. B.: ENELKO 2003 energiaügyi konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 6./2004. március 13.Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) tisztújító közgyűlésén a résztvevők új vezetőséget választottak az immár 14 éve működő civil szervezet élére. Az elnöki tisztséget Köllő Gábor építészmérnök, a Műegyetem építőmérnöki karának professzora tölti be, elnökhelyettesnek pedig Nagy László fizikaprofesszort, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettesét és Csibi Vencelt, a Műegyetem gépészprofesszorát választották. Köllő Gábor /sz. Szamosújvár, 1950. márc. 27./ 1978 óta a kolozsvári Műegyetem professzora, 12 műszaki könyv (ebből 5 egyetemi tankönyv), 70 tudományos dolgozat szerzője és 23 kutatási témát vezetett. Köllő 1996-tól az EMT tudományos elnökhelyettesi tisztségét töltötte be. Köllő Gábor hangsúlyozta, hogy az EMT új vezetősége nem kíván nagymértékben változtatni a fő tevékenységeken, de bizonyos "hangsúly-eltolódásra" sor kerül majd. Az EMT évente több konferenciát szervez. A konferenciákat követő kiadványokat megpróbálják elismertetni a román hivatalos szervekkel szakmai tudományos munkaként. Elkezdték időszakos kiadványuk, az 1998 óta megjelenő Műszaki Szemle szélesebb körű terjesztését. /Kiss Olivér: Új elnöksége van az EMT-nek. Köllő Gábor: Civil szervezet ne politizáljon! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 13./ Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság 1990 januárjában alakult a kolozsvári Számítástechnikai Kutatóintézet munkatársainak kezdeményezésére. Az EMT eddigi elnökei: 1990–1994: dr. Selinger Sándor; 1994–1996: dr. Fodor Árpád; 1996–1997: Köllő Gábor (megbízott elnök), 1997–2004: dr. Bíró Károly. Az EMT szakosztályai: számítástechnika, gépészeti, fizikai, bányászati-kohászati-földtani, Palocsai Rudolf – Ifjú Gazdák Egyesülete, faipari, földmérési, kémia, építéstudományi, energetika-elektrotechnika.2004. szeptember 11.A civil szféra esélyei az EU-s csatlakozás folyamatában címmel szept. 10-én kezdte el munkálatait Kolozsváron az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) által szervezett VI. Civil Fórum. Az alapítvány elnöke, Bíró Károly rövid köszöntője után Moravcsik Andrea, a Határon Túli Magyarok Hivatalának szakmai referense felolvasta Bálint-Pataki József, a hivatal elnökének üdvözlő levelét. Pomogáts Béla, az Illyés Közalapítvány elnöke A kultúra esélyei az EU-s csatlakozás folyamatában című előadásában felsorolta azokat a kihívásokat, valamint veszélyeket, amelyek a magyarságot érhetik az uniós csatlakozás miatt. Pomogáts véleménye szerint a kihívások a következők: mi lesz a magyar nyelvvel, hogyan tud helytállni kultúránk a globalizációban. A veszélyek: a tömegkultúra térhódítása, a kulturális elit elvándorlásának veszélye, az ország kettészakítottsága, valamint az uniós csatlakozás menetrendjében lévő ellentmondás. Az előadó végül három alapelvet fogalmazott meg: autonómia, integráció, szolidaritás. Az autonómiát az erdélyi magyarságnak kell kiharcolnia, az integráció útját az európai közösségnek kell megnyitnia, ezzel tartozik az erdélyi magyarságnak, a szolidaritást pedig a magyarországi magyarságtól várja el Pomogáts Béla. Ez a szolidaritás megrendülni látszik az utóbbi évtizedben. Az Új Kézfogás Közalapítványtól (ÚKKA) Németh Attila irodaigazgató ismertette az alapítvány támogatási rendszerét. Az ÚKKA prioritásai: közösségi hatás erősítése, munkahely teremtése, intézményrendszer, hálózatépítés, gazdasági racionalitás, erőforrások összehangolása. /Köllő Katalin: A magyar kultúrának helye van az EU-ban. Megkezdődött a VI. Civil Fórum. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 11./2005. október 10.Október 8-án tartotta az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) az idei, immár hagyományokkal rendelkező Nemzetközi Energetika és Elektrotechnika Konferenciát, az ENELKO 2005-öt. A rendezvényen kolozsvári, temesvári, nagyváradi, szatmárnémeti, sepsiszentgyörgyi, kézdivásárhelyi, miskolci, budapesti, veszprémi, dunaújvárosi, győri egyetemek, tudományos társaságok, vállalatok képviselői vettek részt. A megnyitón dr. Bíró Károly, az EMT Energetika-elektrotechnika Szakosztályának elnöke elmondta, hogy a hatodik ENELKO olyan témákat tűzött napirendjére, amelyek a következő évekre, sőt évtizedekre is kihatással lesznek az emberiség sorsának alakulására. Délelőtt előadások hangzottak el, délután pedig szekciókban (Automatizálás és szabályozástechnika; energiahatékony alkalmazások; energetika) folytatódott a tanácskozás. /Ö. I. B.: VI. ENELKO konferencia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 10./2008. szeptember 2.Szeptember 1-jén volt ötven éve, hogy Temesváron kivégezték az erdélyi 56-os elítélteket. A Szoboszlay-per vádlottai közül tíz személyen 1958. szeptember 1-én hajtották végre a halálos ítéletet. Emlékszik-e még a köztudat azok nevére, akik vállalták a diktatúrával való szembefordulást? Álljon itt nevük: Szoboszlay Aladár, Ábrahám Árpád, báró Huszár József, dr. Orbán Károly, dr. Kónya István, dr. Fantanaru Alexandru, Tamás Dezső, Tamás Imre, Orbán István, Lukács István. Tervüket – egy romániai Keresztény Munkáspárt létrehozását – nem sikerült megvalósítaniuk, ügyüket elárulták, a résztvevőket bebörtönözték, tízet közülük kivégeztek. De nem a Szoboszlay-per volt az egyetlen 1956 után. Más perekben még öt személy ellen hoztak halálos ítéletet: Sass Kálmánt, dr. Hollós Istvánt, Szígyártó Domokost, Teodor Margineanut és Bíró Károlyt szintén kivégezték. A megtorlás idején tehát Romániában 15 személyt végeztek ki, közülük 10-et a Szoboszlay-ügyben. A vallatások és a börtönbüntetésekben elszenvedett kínzások következtében még 17-en életüket vesztették. 25 évi börtönbüntetésre ítéltek 43 személyt; 20–25 év közöttire 21 embert; 20 évi börtönre 36-ot; 15–20 év közöttire 29-et; 15 évre 57-et; 10–15 évre 24-et; 10 évre 112-őt; 5–10 évre 93-at; 5 évre 43-at; 1–5 évre 43-at; 1 év alatti börtönnel 117 személyt sújtottak. (Az adatok Péterszabó Ilona ‘56 után 57-en... a temesvári perben /Arad, 2002/ című könyvéből származnak.) A halálra ítéltek között volt Orbán István is, akinek gyermekei, unokái 2006. október 23-án, szülőfalujában, Csíkcsomortánban emléket állítottak. Fiát, Orbán Pétert 25 évre, lányát, Etelkát öt évre ítélték, a szintén csíkszeredai Vorzsák Jánost pedig hét évre. Ők azóta is, ma is emlékeznek. De emlékeznek unokái is. Orbán István emlékére, kivégzésének 50. évfordulóján emlékező szentmisét tartottak Csíktaplocán. A család megkoszorúzta a taplocai temetőben a hősök emlékművét, amelyen Orbán István neve is szerepel. /Takács Éva: Fekete betűs gyásznap. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 2./2015. június 12.Erdély – pergőtűzben (2.)A kötet kéziratának végső formába öntése közben fogalmazódott meg bennem: egy ilyen kötetből nem hiányozhat az a két, 1990-ben és 1991-ben Sütő András Kossuth- és Herder-díjas íróval készített emlékezetes interjúm, amelyek mintegy keretet adnak a krónikási mivoltomnak. Nemcsak azért, mert az Erdélyi Napló előfizetőinek száma – Stanik István akkori főszerkesztő vallomása szerint – egyik hónapról a másikra tízezerrel növekedett (hol vannak már azok a szép idők?), hanem azért, mert – Sütő András véleménye szerint is – az ellene folyó szakadatlan többségi támadásokban a két interjú egyfajta bűnjelként szerepelt. A Hány fejű sárkány alszik velünk? sokat idézett interjú a sajátos románosítási projektet adatokkal, egyetemes összefüggésben taglalja, lenullázza az Európa Tanácshoz küldött ambivalens Marosvásárhelyi jelentést, amely a román és a magyar felet egyformán bűnösnek bélyegzi, és amelyik lényegesen különbözött a „hazai forgalmazásra” szánt jelentéstől. Sütő Andrásban a legigényesebb beszélgetőtársat ismerhettem meg: éjjel kettőkor szólt a telefon, hogy milyen mondatokat, szavakat fogalmazzunk újra és újra. Gyanús plébánoshalál Az ironikus felhanggal emlegetett „lázas” kilencvenes évek krónikájából két, a kötetben olvasható tanulmányt is külön kiemelek. A stockholmi Erdélyi Könyv-Egylet – EKE – kiadásában 1994-ben jelent meg a Gazda Józseffel közösen írt Kövek egy siratófalhoz című kötetünk. Ebben a Ceauşescu-diktatúra által kivégzett, halálba kergetett, „megöngyilkolt” erdélyi magyarokról írtunk. A tanulmányok itthon nem jelentek meg. Az egyik nagylélegzetű írásom Pálfi Géza székelyudvarhelyi római katolikus plébános – Karácsony mártírja – több mint gyanús haláláról szólt. 1983 karácsony estéjén azt kérte a Szent Miklós hegyén lévő római katolikus templomban összegyűlt hívektől: imádkozzanak azokért, akiknek a hatalom tiltása miatt most dolgozniuk kell, és nem lehetnek jelen a szentmisén. Paptársaival még megbeszélte a házszentelés menetrendjét, január 3-án kómába esett. Fodor Ferenc szemészprofesszor segítségével a marosvásárhelyi Szent György utcai kórházba szállították, és ott rövid idő múlva, 1984. március 13-án nyirokcsomórákban – Hodgkin-kórban –, iszonyatos fájdalmak közepette elhunyt. Paptestvérei, hozzátartozói, barátai arról beszéltek, hogy a Szekuritátén nemcsak megverték, hanem besugarazták. Ez okozta, hogy a lépe másfél kilósra duzzadt, hogy a kór galoppmódon végzett vele. Hosszasan beszélgettem az őt megvizsgáló dr. Dóczy Pál belgyógyászprofesszorral, dr. Márta Ivor urológus egyetemi tanárral. Mindketten azt mondták: nem radioaktív sugárzás okozta a halálát. Ezt követően elmentem a Szent György utcai kórházba, és kértem Pálfi Géza kórlapját. Óriási riadalom támadt: sehol nem találták a kórlapját. Dr. Magyaróssy József kezelőorvosa elmondta: a Szekuritáté már közvetlenül a halála után kilopta a plébános kórlapját. Ekkor határoztam el: a kutatást folytatom. Megtaláltam az 1941. április 14-én a Hargita megyei Máréfalván született Pálfi Géza 121 oldalas naplóját, amely alátámasztotta a korábbi feltételezésemet: az édesanyja nem azért küldte előbb a székelyudvarhelyi gimnáziumba, majd a gyulafehérvári kántoriskolába és teológiára a fiát, mert balesetet szenvedett (a temetőben játszadozás közben ráesett egy sírkő), és emiatt fizikai munkára alkalmatlan volt, hanem azért, mert a családban ő volt az értelmiségi pályára predesztinált gyerek. A napló egy teológushallgató, egy gyerek kispap olyan őszinte kitárulkozása, drámai vívódása – megfelel-e a papi hivatásnak? –, hogy hozzá hasonlót nem olvastam. Ezért döntöttem úgy: a napló néhány fejezetét Pálfi Géza lelkészi és emberi arca jobb megformálása érdekében beemelem a kötet főszövegébe. Nagyon tiszteltem Pálfi Gézát, két prédikációját is hallottam, 1983-ban ő temette egyik legjobb barátomat, az autóbalesetben elhunyt Bálint István székelyudvarhelyi főgyógyszerészt. A megtörhetetlen papot, az embert láttam benne. 2011-ben megtaláltam Pálfi Géza öt vaskos kötetből álló megfigyelési és követési dossziéját. Akkor még nem tudtam, hogy Denisa Bodeanu és Novák Csaba Zoltán Pálfi Géza megfigyeléséről Az elnémult harang. Egy megfigyelés története címmel önálló kötetet jelentetett meg. A kötet 2011 legvégén a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó gondozásában látott nyomdafestéket. A kötet ismeretében is úgy határoztam: a teljes megfigyelési és követési dossziét, illetve az utólag előkerült dokumentumokat külön kötetben publikálom, mert olyan információk birtokába jutottam, amelyek – részben a terjedelmi korlátok miatt is – elkerülték a szerzőpáros figyelmét. Aki a diktatúrában edződött újságíróvá, az tudja, hogy Romániában mindenről kettős, sőt többes „könyvelés” készült. Hiába lopta ki a Szekuritáté – természetesen orvosi segédlettel – Pálfi Géza kórlapját, boncolási jegyzőkönyvét, mert annak valahol meg kell lennie. Dr. Jung János patológusprofesszort – aki jelen volt Pálfi Géza boncolásánál – kértem meg, hogy a több ezer jegyzőkönyv között keresse meg Pálfi Gézáét is. Megtalálta! A kötetben először mutatjuk be ezt a boncolási jegyzőkönyvet, amely nem igazolja ugyan a sugarazást mint kiváltó okot, de nem is zárja ki. A szerzőpáros kötetéből hiányzik, hogy a Szekuritáté Pálfi Géza halála után – egy nyugat-európai kirándulás fejében – egyik köztiszteletnek örvendő paptársát, ideig-óráig esperesét vette rá, hogy a Szabad Európa Rádióban, Olaszországban, a Vatikánban, a Német Szövetségi Köztársaságban részben a kilopott kórlappal, részben saját szövegével cáfolja meg azokat az állításokat, miszerint Pálfi Géza nem természetes halállal fejezte be papi pályáját. A „Béla” fedőnevű ügynököt azonosítottam, várom a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Országos Tanács levéltára hivatalos dekonspirálását. Az ötkötetes megfigyelési dosszié egyértelműen bizonyítja: a Szekuritáté is azonnal észrevette, „kiszúrta” a megtörhetetlen célszemélyeket. Semmilyen aljas eszköztől nem riadtak vissza, balesetet rendeztek meg, nőügyekkel vádolták a fiatal plébánost. Jellemző epizód: Marosvásárhelyen több százan jelentkeztek motorkerékpárra érvényes hajtási igazolványért szervezett vizsgára. A Szekuritáté már előre „fülest” kapott, hogy közöttük lesz Pálfi Géza is. Két operatív tiszt ment a vizsgára, „csak úgy körülnézni”. A leghátsó sorban civilben, szerény öltözetben szorongott Pálfi Géza. Az egyik operatív tiszt ránézett, és odaszólt a másiknak: „Ez az!” A jelentés szerint olyan különös tűz volt a tekintetében, hogy a hatása alól nem lehetett menekülni. Ezt a konok, megtörhetetlen, a hitéért, egyházáért, az erdélyi magyarságért mártíromságot szenvedett Pálfi Gézát szeretném két kötetben az olvasóknak és a történész szakmának bemutatni. Hiteles levéltári dokumentumokat keresek: hátha valóban igaz, hogy a másik megtörhetetlen, Márton Áron püspök Pálfi Gézát jelölte ki utódjául. Erdélyi ’56-osok börtönlátogatása A kötet záróírása A halálmenet megismétlése címet viseli. 1996. szeptember közepén, egy héttel a román–magyar alapszerződés aláírása előtt – az időpontot tudatosan rögzítettem – megszerveztem az 1956-os erdélyi magyar politikai elítéltek egyhetes „börtönlátogatását”. Azokat a börtönöket kerestük fel, ahol egykor olyan sokat szenvedtek, ahol emberi mivoltukban és magyarságukban annyiszor megalázták. Tudatosan négyrészes dokumentumfilmet is forgattunk, amely 2007-ben elnyerte a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének nívódíját. Két püspök, Csiha Kálmán református, Mózes Árpád evangélikus, Kiss Béla evangélikus segédpüspök, dr. Dobai István nemzetközi jogász, Varga László és Fülöp G. Dénes marosvásárhelyi református lelkész, a Szoboszlai-per, a Bolyai Egyetem perének, az Erdélyi Magyar Ifjak Szervezetének, a Székely Ifjak Társaságának, a csíkszeredai diák-tanár per, a gyulakúti szervezkedés több tagja velünk volt a kimerítő úton. Közülük szívszorítóan sokan már az égi hazából követik a mi küzdelmünket, meg-megbicsakló helytállásunkat. Engedélyek sokaságát kellett beszereznem, hónapokkal azelőtt a teljes névsort közöltem az igazságügyi minisztérium, a Központi Büntetés-Végrehajtási Igazgatósággal. Nem velünk, velem történik, magam sem hiszem el, ami megesett. A marosvásárhelyi börtönben nem engedtek be azokba a cellákba, ahol egykor raboskodtak, ahonnan az ozsdolai Szígyártó Domokos molnárt 1959. április 19-én reggel Szamosújvárra vitték, hogy még aznap délben negyedóra alatt kivégezzék. Nyitrai Levente cellatársa visszaemlékezése szerint egész éjszaka az Édesanyám, te jó asszony című műdalt énekelte. Semmit nem tudott arról, hogy özvegy édesanyja a nők részére fenntartott részen raboskodik és arról sem, hogy a fia várásába beleőrül. Az egykori foglyok reflexei újból működni kezdtek: miközben a folyosókon mentünk, belestek a kukucskálólyukon. Szörnyülködve mondták egymásnak: nagyobb a zsúfoltság, mint a mi rabságunk idején, akkor csak háromemeletes priccsek voltak. Mindenre felkészülve elkértem a Központi Büntetés-végrehajtási Igazgatóság parancsnokának névjegykártyáját. Azzal engedett útnak: bármilyen gond van, azonnal telefonáljak, személyesen őt hívjam. Megérkeztünk Szamosújvárra, a hírhedt börtönhöz – a 40 politikai elítélt, néhányuknak a felesége, fia –, kértük a bebocsáttatást. A szolgálatos tiszt kijelentette: „Márpedig ide nem fognak bemenni, nincs itt a börtön parancsnoka!” Meglobogtattam a főfoglár névjegykártyáját, kérem, hogy szolgálati telefonon azonnal hívják! Szézám kapujaként azonnal megnyílt a főbejárat, természetesen ott volt a parancsnok (azt követően korrupciós ügyek miatt leváltották), nagylelkűen végigkalauzolt a börtönön, a kazamatákon. Filmezhettünk az egykori kivégzőhelyen, amelyik ottjártunkkor a morbiditás csimborasszójaként zöldségraktár, húslerakat volt; térdig érő vízben készítettem interjút az áldott emlékű marosvásárhelyi Veress Sándorral, a sepsiszentgyörgyi biológus, egykori csíkszeredai tanár Puskás Attilával. Egynapos út, két-három órás sepsiszentgyörgyi alvás után érkeztünk a föld alatt négy emeletes, hírhedt és rettegett jilavai börtön főbejáratához. A szamosújvári „fogadtatás” kísértetiesen megismétlődött. Nem volt parancsnok. Amikor meglobogtattam a főfoglár névjegykártyáját, az őr kacagni kezdett: nem működik a telefon! Erre megszólalt az asztalon a telefon. Szemrebbenés nélkül azonnal válaszolta: belső telefon! Erre csak annyit mondtam: rendben van, egy hét múlva aláírják a román–magyar alapszerződést. Ha nemzetközi sajtóértekezletet tartok arról, hogy hivatalos engedély birtokában sem engedtek be a jilavai börtönbe, annak komoly visszhangja lesz, és beárnyékolja a román–magyar alapszerződés aláírását is. Ez hatott! Másfél óráig vitatkoztunk. Kint, az autóbuszban azt hitték, már le is tartóztattak. Ezredesek sorfala között vonultunk be a jilavai börtönbe. Aki nem járt ott, nem tudja elképzelni, hogy a törökellenes háborúk idején erődnek épített börtön milyen elképzelhetetlen emberi szenvedések színhelye volt. Döbbenetes, a világot bejárt felvételeket készíthettünk. Innen indultunk a Duna-deltába, Peripravára. Az igazságügyi minisztériumban az engedély kiállításakor azt mondták nekem: ott már mindent belepett, elpusztított az enyészet, nem találnak semmit. Tulceán kiderült: csak magántulajdonban lévő hajóval tudunk eljutni. Hályogkovácsként kerestem egy hajóskapitányt. 2400 nyugatnémet márkát kért. Összedobtuk. Tizenkét órán át hajóztunk, kanyarogtunk a deltában. Délután négy óra körül érkeztünk meg Peripravára. A székelyudvarhelyi Páll László, a „Fekete Kéz” nevű szervezet egykori elítéltje kalauzolt. Halászként már járt arrafelé... Félórai gyaloglás után a maga döbbenetes valóságában találtuk meg az egykori börtön téglaépületeit, a rabok alatt guanóként megkeményedett szalmát, az „átnevelés” kultúrházát. A brassói Lay Imre és Lay György elmondták: amikor Peripravára hozták őket, a kovácsműhelybe kerültek. Három lópatkót felszegeztek a műhely oldalára, mert egy kovácsműhelybe csak lópatkó illik. Megtaláltuk a három lópatkót, a gumibocskorokat, amelyekben a rabok vágták a száraz, borotvaéles nádat. Valójában félmeztelenül vágták a nádat, mert az cafatokra tépte a rabruhát. Akkor értettem meg: a Duna-deltából megszökni nem lehetett! A végtelen mocsarakon átvergődni a lehetetlenséggel volt határos. Bíró Károly megpróbált megszökni, néhány nap múlva elkapták, agyonlőtték. A Duna egyik töltésén néma csenddel adóztunk az emlékének. Késő este lett, amire a filmezést befejeztük. Helybéli lipovánokat hívtam oda. Kérdeztem: miért nem lopták el a téglát, az ablakokat. Egy vallásos öreg lipován azt válaszolta: ezek a falak átkozottak...Az utóbbi időben felröppent a hír: egy leleményes francia vállalkozó ötcsillagos szállodakomplexumot akar teremteni az egykori megsemmisítő munkatáborból. Az itt elhunyt 103 politikai elítélt lelkével hogyan fog elszámolni? Akárcsak az 1958–1963 közötti parancsnok, a most 85 éves, Maros megyei születésű Ioan Ficior. Vajon jó úton járunk-e? Este kértem a hajó kapitányát: induljunk vissza Tulceába. A leghatározottabban kijelentette: hajnalig innen nem mozdul, mert megtámadnak az ukrán kalózok! Az ukrán partok csak egy hajításnyira vannak. Mindez történt 1996. szeptember közepén Európában, az emberi civilizáció egyik bölcsőhelyén. Szerencsére indulás előtt arra kértem: minél több bort, konyakot pakoljon fel a hajóra. Egy heti lelki feszültség után kiengedtek a zsilipek. Olyan magyar népdal- és énekórát tartottunk a hajón, amilyet az soha életében nem látott, hallott. Senki még spicces sem lett. Egyszer csak azt láttam, hogy a galambszelíd Csiha Kálmán református püspök elnyúlik a padon, Varga László tiszteletes úr a pad alatt, Fülöp G. Dénes ráborult az asztalra... Jómagam, aki egy hét alatt mindössze hat órát aludtam, őriztem az álmukat, és lejegyeztem a deltában szerzett élményeket. Hajnalban indultunk. Olyan csodálatos látványban volt részünk, amilyet a játékfilmek nem tudnak bemutatni. Öt lejért a parton egy lipován halásztól vásároltam egy zsák halat, a tizenkét órás visszaút során a hajón szorgoskodó matrózok, az egykori elítéltek sütötték a halat, és sorjázták a drámaibbnál drámaibb emlékeket... A négyrészes, háromórás dokumentumfilm narrátor szövegét, a mélyinterjúkat, a villanásnyi megszólalásokat írott formában is szeretném közkinccsé tenni. A román kommunista diktatúra olyan látlelete, amelyhez hasonlót nem tud tető alá hozni egy történészekből álló munkaközösség sem... Akkor, azon a szeptember 16-ai éjszakán úgy éreztem: a börtönlátogatáson részt vevő negyven erdélyi magyar elítélttel – ha ukrán kalózoktól, egykori smasszerektől körülvéve is – mégiscsak elindultunk az annyira áhított Európa felé. A kis ördög nem hagyott nyugton: vajon jó úton járunk-e? Miért kellett ilyen mérhetetlen szenvedéssel kikövezni az Európa felé vezető utat? Egyáltalán volt más alternatíva: ilyen sajátosra, egyedire, utánozhatatlanra kellett sikeredniük azoknak a „lázas” kilencvenes éveknek? A kötetben olvasható írások, tanulmányok erre keresik a választ... A szerző Erdély – pergőtűzben című, a Mentor Könyvek sorozatban megjelent kötetének bevezető tanulmánya. A könyvet június 4-én mutatták be a 86. Ünnepi Könyvhéten, a budapesti Vörösmarty téren Tófalvi Zoltán Krónika (Kolozsvár) 2015. október 12.EMT konferenciák a CsikybenAradon a Csiky Gergely Főgimnázium adott otthont a hétvégén zajló Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT) konferenciájának. Ez lényegében nem is egy, hanem két esemény volt: a 16. Nemzetközi energetika-elektrotechnika konferencia (ENELKO) és a 25. Nemzetközi számítástechnika és oktatás konferencia (SzámOkt). A rendezvény társszervezői a Sapientia EMTE és a Magyar Energetikai Társaság. A konferencián kívül a rendezvénynek kulturális vonatkozásai is voltak. Pénteken, az előadásokat megelőző napon minden résztvevő meglátogathatta Arad, Világos és Máriaradna nevezetességeit, este pedig Ópáloson, a Wine Princess pincéjében egy borkóstolóra is sor került. Szombat délelőtt a rendezvény elnökei, dr. Bíró Károly-Ágoston, az EMT Energetika-Elektrotechnika Szakosztályának elnöke és dr. Sebestyén-Pál György, az EMT Számítástechnika Szakosztályának elnöke nyitották meg a konferenciát. „Mint minden évben, a tematika idén is az energetika. Három fő részre van felosztva a témakör, ezek az energia előállítása, szállítása és elosztása, takarékos felhasználása és az energia környezettől függő részének a javítása. A konferenciát 16.-szor rendezzük meg. Mindamellett, hogy ez szakmai konferencia, arra is szolgál, hogy a résztvevők megismerjék egymást, ezáltal kapcsolatok és együttműködési kapcsolatok alakuljanak ki.” – nyilatkozta dr. Bíró Károly. Dr. Sebestyén-Pál György is azon a véleményen van, hogy elsősorban szakmabeliek jönnek el, de nemcsak a szűk réteg a cél, hanem az előző nap megszervezett kirándulás által Erdély fontosabb kulturális helyeit is próbálják ismertetni elsősorban a magyarországi kollégákkal. A konferenciával kapcsolatban úgy nyilatkozott: „Igyekszünk minden fejlesztési területet lefedni, tehát nem szakosítjuk a konferenciánkat egy szűkebb irányzat fele, amit délután is látni lehet a szekció-előadások alatt, amelyek tíz témakörben zajlanak. Az évek során egy bizonyos közösség alakult ki, sokan visszajárnak. Ez lehetőséget ad arra, hogy közös problémáinkra (szakmai, és nem csak) próbáljunk együtt megoldást találni. Ahogyan a plenáris előadásokon is elhangzott, vannak olyan európai projektek, kezdeményezések, ahol magyarországi és erdélyi szakemberek együtt oldhatják meg a problémákat. Szerencsére vannak fiatalok is, hiszen az idősebbek próbálják bevonni őket. Nagyrészük doktorandusz vagy mesteris diák, de vannak fiatal mérnökök, oktatók és informatikusok.” A plenáris és a szekció-előadások között a Jelen Ház éttermében ebédeltek a részt vevők. Igazán itt lehetett megfigyelni, milyen jól összeszokott és társaság és baráti hangulat alakult ki a 25 év alatt. Az eseményt a Magyar Tudományos Akadémia, a Bethlen Gábor Alapkezelő zrt. és az RMDSZ támogatták. Gál Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2016. január 30.A szabadságra vágyó erdélyi magyarság 1956-ban (A zöldhatáron átszökő ötvenhatos erdélyi fiatalok)Eddig csak feltételes módban emlegették a magyar forradalmi harcokban tevékenyen is részt vevő erdélyi magyarokat, mert semmilyen konkrét adat nem állt rendelkezésre. Az 1989 decemberét követő oldódás jele, hogy végre meg mernek szólalni a közvetlen résztvevők. Közéjük tartozik a csikvacsárcsi Kovács Lajos, akit 1958. május 18-án tartóztattak le, mert törvénytelenül akart a határon átkelni a forradalom megsegítésére. Négyévi börtönbüntetésre ítélték, amit teljes egészében letöltött. A baróti középiskola négy 16 éves diákját több ízben említettük: Bíró Benjámin Csíkszentdomokosról, Kovács János és Mojszesz Márton Nagyajtáról, Józsa Csaba Bibarcfalváról 1956. november 9-én vonatra ült, hogy közvetlenül segítsék a forradalmárokat. Vonattal Nagyváradig, onnan Érmihályfalvára utaztak, ugyanis Bíró Benjámin az 1947-es szárazság idején itt vészelte át az éhség hónapjait. A gyerekek éjszaka próbáltak a zöldhatáron átjutni, azonban a nagy riadalomban és tájékozatlanságban Kovács János és Mojszesz Márton lemaradt. Ketten sikeresen túljutottak a határon, s Nyíregyháza felé indultak. Nyírszapolyban kértek szállást. Több ellenőrzést szerencsésen megúsztak, azonban belefutottak az egyik magyar járőröző csoportba. Mindez november 13-án történt. Azt mondták, hogy Jugoszláviából szöktek át. Kalandos történetükhöz tartozik, hogy a naponta vagy óránként megismétlődő ellenőrzések és igazoltatások ellenére sem Nyugat felé indultak, hanem ottmaradtak Magyarországon, mert ők mindenáron a forradalmárokon akartak segíteni. És ez lett a vesztük! 1956 decemberében az egyik család (a Borbély családról van szó a Pécs melletti Kárász községből) még örökbe fogadta a két erdélyi gyereket, folytatták is a tanulmányaikat, azonban 1957 márciusában hívatták őket a rendőrségre. Először közölték velük: pontosan tudják, honnan szöktek át, ismerik adataikat, a szülők nevét. 1957. március 14-én a két szökevény gyermeket letartóztatták. Már az sem segített, hogy a szülők beleegyeztek: a két kiskorú Magyarországon maradjon. A határőrség Debrecentől a magyar–román határig kísérte Józsa Csabát és Bíró Benjámint. Biharpüspökinél adták át a román határőröknek. Ami ezután történt, valóban rémregénybe illő. Vallatáskor főleg arra voltak kíváncsiak: ki biztatta őket a zöldhatáron való átkelésre? Hiába állított ki a magyar rendőrség olyan igazolást, hogy a két kiskorú semmilyen ellenforradalmi akcióban nem vett részt, Nagyváradon a katonai ügyészség mindkettőjüket 3–3 évi börtönbüntetésre ítélte. Csak hosszas kérelmezés után helyezték át őket a kiskorúak börtönébe, Nagyaknára (Ocnele Mari). Közben végig kellett szenvedniük az 1958. július 14-i szamosújvári börtönlázadás megtorlását: gépfegyverrel belőttek a cellákba, majd minden indok nélkül verték az elítélteket. Józsa Csaba életben maradását annak köszönhette, hogy vizes mellhártyagyulladást kapott, így került vissza a szamosújvári börtön beteggondozójába. Ide hozták a Duna-deltai megsemmisítő táborok túlélőit, a csont-tébécés betegeket. Mellette halt meg a sepsiszentgyörgyi koszorúzó diákok elsőrendű vádlottja, Szalay Attila. Valójában agyonverték! A szászrégeni Palotás-csoport Akárcsak a baróti kisdiákok, a szászrégeni magyar gimnázium tanulói is kitörő lelkesedéssel fogadták a magyar forradalom hírét. A szervezkedést Fekete Kéz néven ismerték a környéken és a Securitatén. A diákok egy része gyergyóditrói és szárhegyi származású volt, s az ötvenes évek eleji zendülés elfojtását ez a szervezet akarta megtorolni. Kommunistaellenes jelszavakat írtak a falakra, ezt tették 1956 októberében-novemberében Szászrégenben is. Mild Árpád szászrégeni diák kezdeményezte a szervezkedést. Nemes Sándor, Kiss Gábor, Mild Árpád és a gyergyószárhegyi Páll László arról beszélgettek, hogy át kellene szökniük a zöldhatáron, hogy a forradalom mellé álljanak és segítsék a forradalmárokat. Páll László egy kis kaliberű revolvert is szerzett, amelyet a határátlépésnél védekezésre akartak használni. A Securitate valamit sejtett, s az egyik szilenciumról kihallgatásra vitték a kisdiákokat. Akkor még nem találták meg a revolvert, a diákokat is hazaengedték. A román és magyar iskolák 1959-es egyesítése új lendületet adott a csírájában elhalt szervezkedésnek. Szászrégen környékét többségében románok lakták és lakják. Az egyesítést könyörtelenül végrehajtották: a magyar osztályt átvitték a román iskolába, helyébe hozták a párhuzamos román osztályt. A kollégiumban is egy magyar tanuló mellé mindig egy románt helyeztek. A volt régeni osztálytársak, Palotás András, Páll László, Bedő Gedeon szervezkedtek: a magyarok kapják vissza a jogaikat, állítsák vissza a régeni magyar iskolát, ne legyen vegyes, mert az a teljes elrománosításhoz vezet. Naivan úgy képzelték el, hogy aláírásokat gyűjtenek, s mellékelik a követeléseket is: az összes magyar iskola visszaállítása; a magyar egyetemek visszaállítása és az egész oktatási helyzet nemzetközi fórumok elé terjesztése. – Ha mindezeket a követeléseket nem teljesítik – emlékezik Páll László –, akkor követeljük Erdély függetlenségét vagy Magyarországhoz való csatolását. A csoport tagjainak egy része Marosvásárhelyen technikumba járt, onnan követték és szervezték a szászrégeni „akciót”. Az aláírásgyűjtés lassan haladt, Nemes Sándor és Nagy József rádiójavító a fegyverek beszerzését tartották a legfontosabbnak. Nemes Sándor elutazott Gyergyószárhegyre, hogy felkutassa a csűrökben, padlásokon eldugott fegyvereket. Valószínűleg árulás folytán felgöngyölítették az egész szervezkedést. 1960 júniusában tartóztatták le a csoport 24 tagját, majd következtek a kihallgatások. A vallatók elsősorban a magyar forradalommal való szolidarizálásra, a zöldhatáron való illegális átkelési tervre voltak kíváncsiak. Mindenáron koncepciós pert akartak kreálni az egész szervezkedésből. Ezért azzal vádolták a diákokat, hogy az augusztus 23-i ünnepségen fegyveres támadást akartak indítani a dísztribün ellen, s hogy Erdély Magyarországhoz való csatolását követelték. Néhányukat azzal is vádolták, hogy 1956-ban tiltott határátkelésre készültek. A fő vádpont: Erdélyben is „ellenforradalmat” akartak kirobbantani. Mivel megtalálták a Gyergyószárhegyről hozott rozsdás fegyvereket s a kis kaliberű revolvert, a fegyveres felkelés tervét is ráfogták a részben még kiskorú gyermekekre. Szigorú büntetésekkel próbáltak példát statuálni. A büntetések: Palotás Árpád 23 év, Szilágyi Árpád 22 év, Czimbalmos Balázs 22 év, Czimbalmos Károly 20 év, Ilyés Alajos 18 év, Simon Gyula 16 év, Kertész András 16 év, Páll László 16 év, Bara Lajos 15 év, Gáspár Domokos 15 év, Keresztes Ignác 15 év, Papp József 12 év, Fülöp Ákos 10 év, Kovács Pál 10 év, Kolcsár Géza 10 év, Bedő Gedeon 10 év, Fülöp Antal 8 év, Hadnagy István 8 év, Bartis János 8 év, Bíró Károly 6 év, Szilágyi Lajos 6 év, Ambrus Hedvig 1 év, Dezső Katalin 1 év, Vass Julianna 1 év. Tófalvi Zoltán (folytatjuk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. szeptember 12.AZ ÉLETRE KÉSZÍT FEL AZ ISKOLA (CSÖKKENT A BARÓTI DIÁKOK SZÁMA)Az általános iskola nyolc és a középiskola négy esztendeje alatt a tanulók megfelelő szorgalom mellett olyan szellemi batyuval gazdagodhatnak, amelyből életen át táplálkozhatnak – hangzott el a baróti tanévnyitón. A Gaál Mózes Általános Iskolában tavalyhoz viszonyítva harmincnál kevesebben kezdik az évet, a Baróti Szabó Dávid Középiskolában pedig új szak és felnőttképzés is indul. Az előkészítős osztályba lépőket Máté Anikó, a Cimbora Óvoda munkatársa búcsúztatta és Tókos Gabriella tanítónő fogadta. A Gaál Mózes Általános Iskola igazgatója, Bán Annamária biztosította a jelen levő szülőket, hogy a felkészült tanárok képesek lesznek áthidalni a tankönyvhiányt, majd örömét fejezte ki, amiért idéntől az ötödikesek már új követelmények szerint tanulják a román nyelvet és irodalmat. A középiskola megbízott vezetője, Cladiu Cristian a folyamatos, kitartó tanulás hasznára hívta fel a figyelmet, Barót polgármestere, Lázár-Kiss Barna András pedig az iskola egész életre történő hatását tette szóvá, s kívánt a diákseregnek céljaik eléréséhez kitartó munkát, Bíró Károly katolikus segédlelkész pedig közös imádkozásra hívta a diákságot. A Gaál Mózes Általános Iskolában 719-en kezdik meg tanulmányaikat, ami tavalyhoz képest harmincnéggyel kevesebb tanulót jelent. A beiskolázási szám még nem tekinthető véglegesnek, hiszen a következő napokban a vissza-, illetve átiratkozás miatt a hiány még csökkenhet – tudtuk meg Bán Annamária igazgatótól. Baróton a két előkészítős osztályban negyvenöten fognak tanulni, első osztályt pedig negyvenhatan kezdenek. Falvakon szinte mindenhol kizárólag összevont osztályok indulnak. Bibarcfalván két osztályban tizenöten, Bodosban egy osztályban tizenheten tanulnak a négy alsós évfolyamon, Miklósváron idén nem iratkozott egyetlen előkészítős sem, ezért a gyermeklétszám nyolcra csökkent, így két osztály helyett csak egy maradt. Köpecen öt előkészítős érkezett, ami lehetővé tette, hogy a két osztály megmaradjon. A tizenöt felsős szintén két osztályban – V–VII., illetve VI–VIII. van összevonva – folytatja tanulmányait, Felsőrákoson tizenhárom előkészítős és elsős, valamint tizennégy harmadikos és negyedikes tanul együtt, a tizenhárom másodikos pedig egy osztályt alkothat. Az általános iskolások a köpeciekhez hasonlóan két osztályba tagolva tanulnak, ők huszonnégyen vannak. A speciális odafigyelést követelő elemiben négyen, az általános iskolások két osztályra osztva tizenheten tanulnak. Román tagozatra egy előkészítős iratkozott, ő egy harmadikossal fog együtt járni. A nagyobbak közül – VI. és VIII. osztályosok – összesen három román anyanyelvű diák tanul. Két iskolaépület egészségügyi engedély nélkül működik: mivel Miklósváron a katolikus egyház jelentős beruházást hajt végre, várhatóan hamar megérkezik a szükséges okirat, Felsőrákoson viszont nincs remény annak megszerzésére, hiszen az elmúlt években hiába fúrtak kutakat, csak a célnak nem megfelelő borvizet találtak, ezért várniuk kell, amíg Barót a faluba is kiterjeszti a vízhálózatot. A Baróti Szabó Dávid Középiskolában 532 diák kezdi a tanévet, köztük 146 új tanuló. Az elmúlt évekhez hasonlóan idén is indult társadalomtudomány, matematika–informatika és környezetvédelmi osztály, ám a turizmus szak helyett idén szállítástechnikai képzés indul. A nem elméleti oktatást, hanem szakiskolát választók könnyűipari, autószerelői és faipari osztályokban folytathatják tanulmányaikat. Újdonságot jelent, hogy februártól két és fél éves képzési idővel könnyűipari osztály indul. Hecser László / Háromszék; Erdély.ma 2017. szeptember 18.A magyar jövő és identitás szimbólumaSzent László-szobrot avattak Szeptember 17-én, vasárnap délben Szent László-mellszobrot avattak Vargyason. Farkas István nagybaconi fafaragó alkotását a falu katolikus templomának bejárata mellett leplezték le, és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom állíttatta, ugyanis védőszentjüknek tekintik a lovagkirály. Az ünnepségen felszólalók közül többen is méltatták Szent László emlékezetét. Bogyor Balázs, a HVIM tagja úgy fogalmazott, a mozgalom tagjai a nagy király nyomdokain haladnak, a „hazáért kiállnak, és harcolnak érte az utolsó percig”. Szőcs Dénes, Vargyas alpolgármestere szintén Szent László dicső tetteiről szólva megemlítette, hogy azokat Erdővidéken immár nemcsak a bibarcfalvi református templomban levő freskó, de a Vargyason most állított szobor is őrzi. Incze Béla, a HVIM budapesti elnöke szót ejtett a román hatalomnak a mozgalom ellen irányuló ténykedéseiről, melyeknek azonban, mint említette, nem sikerült azt felszámolniuk, sőt, hangoztatta, nem sikerült nekik a székelyföldi törekvéseket sem megtörniük. A szoboravatáson közreműködött a baróti római katolikus egyházközség Szent Adalbert kórusa, szavalt Kolumbán Attila, Bíró Károly baróti segédlelkész pedig megáldotta az emlékművet. A szoboravató ünnepség után a HVIM tagjai koszorút helyeztek el Baróton, a Székely Hadosztály emléktáblájánál is. Böjte Ferenc / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2017. november 23.A múzeumőr Incze Lászlóra emlékeztek (Erdővidéki Közművelődési Napok)Az Erdővidéki Közművelődési Napok részeként Baróton Incze László muzeológus-történészre emlékeztek (fotó), majd Bánffy Miklós pályaképét bemutató kiállítást nyitottak meg kedden Erdővidék Múzeumában. A megemlékezés a baróti római katolikus temetőben vette kezdetét, ahol a múzeumteremtő Incze László alakját egykori munkatársa és barátja, Haszmann Pál muzeológus elevenítette fel, s szólt arról az időszakról, amikor a hetvenes évek elején közösen gyűjtöttek anyagot a kézdivásárhelyi múzeum számára. Erdővidék Múzeumának udvarán Demeter László, az intézmény igazgatója szólt a szülőföldjétől messze kerülő, de örök életében barótinak megmaradó Incze Lászlóról. Olyan kiemelkedő munkát végzett, ami méltóvá teszi, hogy Erdővidék nagyjai között tartsuk számon, és azon a telken, ahol egykoron Baróti Szabó Dávid szülőháza állt, Kászoni Gáspár és Dénes István emléktáblái mellé az övét is elhelyezzék – mondotta. Jánó Mihály művészettörténész a mérhetetlen tudását megosztó tanár és kiváló pedagógus, a nagy műveltségű, kiemelkedő kutatómunkát végző, hely- és céhtörténeti tanulmányokat író, valamint múzeumőr Incze Lászlót méltatta. Mint mondotta, a szó szoros értelmében is lehet ezt érteni, hiszen értékeinknek nemcsak összegyűjtője, de szigorú őre is volt. Dimény Attila, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum vezetője úgy fogalmazott: elődjének munkája példaként szolgál a mai fiatal szakembereknek, s kiemelt fontosságúnak tartják, hogy örökségét gondozzák. Dimény örömét fejezte ki, hogy Incze Lászlóról nem feledkezett meg Barót, s emlékét megőrzi. A leleplezett emléktáblát Bíró Károly baróti káplán áldotta meg. A múzeum Kászoni Gáspár Termében a Bánffy Miklós pályaképe című kiállítást Szebeni Zsuzsa, a Balassi Intézet sepsiszentgyörgyi kirendeltségének igazgatója nyitotta meg. Mint mondotta, szerencsések a barótiak, amiért gond nélkül emléket állíthatnak kiváló személyiségeiknek, ők már tíz évnél is régebb próbálkoznak, hogy a kolozsvári Bánffy-palotán rövid magyar és román felirattal is ellátott emléktáblán tüntessék fel, hogy ott született a polihisztorként is számontartott Bánffy Miklós, aki többek közt regényíróként, novellistaként, festőművészként, grafikusként, könyvillusztrátorként, lótenyésztőként, politikusként és diplomataként is helytállt. Szebeni Zsuzsa a kiállításról szólva elmondta: az immár harmincnegyedik alkalommal bemutatott, bőségesen dokumentált anyaggal Bánffy szerteágazó tevékenységét kívánták láttatni. A vándorkiállítás két érdekes darabjáról, Mozart A varázsfuvolájához és Bartók A kékszakállú herceg vára előadásához készült jelmezek rekonstrukciójáról az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet szcenikai gyűjteményének vezetője, Turnay Tímea beszélt. Mint mondotta, mi sem bizonyítja Bánffy Miklós sokoldalúságát és zsenialitását jobban, mint hogy ebben a különleges műfajban is különlegeset tudott alkotni: bár a jelmezek jól hordhatóak, a mai szakemberek számára is komoly kihívást jelentett azok rajzok szerinti újraelkészítése. Hecser László / Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. december 19.Állandó kiállítás a forradalomrólDecember 15-én, péntek délben, újabb állandó kiállítás nyílt meg a Nagyváradi Vár-és Várostörténeti Múzeum szervezésében, amely az 1989-es forradalom decemberi eseményeiből mutat be helyi részleteket képekben. A nagyváradi vár fejedelmi palotájában (B épület, II. emelet, 13-as terem) nyílt meg a Nagyváradi Vár- és Várostörténeti Múzeum szervezésében A forradalom képekben című kiállítás. A tárlat olyan, november 16 és december 7 között összegyűjtött fotográfiákat mutat be, amelyeket az 1989-es forradalmat megélő és abban részt vevő Bihar megyeiek készítettek a december végi eseményekről. A több mint 100, Nagyváradon és Belényesen készített fekete-fehér felvétel mellett egyedülálló tárgyak is bemutatásra kerültek, mint például egy rádió, amelyen a Copăceanu család hallgatta a Szabad Európa Rádió adásait, vagy az a fényképezőgép, amellyel Dumitru Lazău örökítette meg az eseményeket, és természetesen a korabeli helyi sajtó – a Fáklya, a Crişana – különböző lapszámai is. A megnyitón Andrea Lupşea, a múzeum igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, akik között jelen voltak a kiállítás létrejöttét személyes tárgyaikkal és emlékeikkel támogatók közül Ioan Degău, Alexandru Niţescu, Antal Marian, Florin Budea, Dumitru Lazău, Dan Copăceanu és Bíró Károly. Jelen voltak továbbá Mircea Bradu író és Gheorghe Bungău ezredes, aki a forradalom idején határőrként szolgált, valamint Vasile Creţ nyugalmazott tábornok, illetve Ligia Mirişan, a Gheorghe Şincai Megyei Könyvtár igazgatója. A fiatal generációt az Emanuil Gojdu Kollégium diákjai képviselték. A kiállítás a Gheorghe Şincai Megyei Könyvtár és a Crişana napilap támogatásával, valamint a Prima Residence ingatlanfejlesztő cég finanszírozásával valósult meg. Reggeli Újság (Nagyvárad) lapozás: 1-30
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
