udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 165 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 151-165
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

1998. február 1.

Az RMDSZ a koalíciós együttműködés biztosítását tekinti a legfontosabbnak. A szövetség gazdasági, pénzügyi, privatizálási területen kívánna az eddiginél nyomatékosabban jelen lenni a román kormányban, de nyitva hagyja azt a kérdést, hogy ez miniszteri tárca, államtitkári vagy más tisztség formájában valósuljon meg - közölte Markó Béla szövetségi elnök az RMDSZ legfőbb vezetőit tömörítő, válsághelyzetekben tanácskozó Operatív Tanácsának jan. 31-i marosvásárhelyi ülése után. Markó elmondta: az RMDSZ megbeszéléseit, az OT ülését az tette szükségessé, hogy a koalíciós válság fejleményei nyomán a Demokratikus Konvenciónak és az RMDSZ-nek együtt kell biztosítania többek között öt miniszteri tárca betöltését. A tanácskozásokon megvizsgálták a különböző lehetőségeket. Az Operatív Tanács ülésén jelen volt többek között Takács Csaba ügyvezető és Tőkés László tiszteletbeli elnök is.

1998. február 1.

Az RMDSZ Operatív Tanácsában nagyfokú egyetértés volt a romániai politikai helyzet megítélését és az abból adódó következtetéseket illetően - közölte az ülés után a sajtónak nyilatkozva Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Ugyanakkor, megismételve korábbi fenntartásait, hangot adott abbeli aggodalmának, hogy a szövetség a koalíción belül "súlytalanná válik", és kritikusan szólt a legutóbbi román-magyar csúcstalálkozóról is, amelyet szerinte a sikerpropaganda jellemzett. Tőkés László kifejtette: a helyzet komoly veszélyekkel jár az RMDSZ számára. Mint mondta: egyfelől nem volna hasznos, ha a DP kiválásával az RMDSZ egyoldalúan a Parasztpárt felé sodródna, másfelől viszont nem foglalhat el semleges álláspont Ciorbea miniszterelnök iránt. Az RMDSZ építő jellegű magatartást próbál tanúsítani a vitában álló felek irányában, a koalíció fenntartására törekszik, nem próbál úgy hasznot húzni a válságból, hogy feltétlenül miniszteri tárcákhoz jusson. Tőkés László hangsúlyozta: személy szerint tart attól, hogy egyik vagy másik fél kísértést érez az RMDSZ feláldozására, hiszen az előző években kitűnt, hogy a "magyar kártya" mindig kéznél van, "mindig ki lehet kiáltani bennünket bűnbaknak". A püspök utalt arra, hogy például a Demokratikus Konvenció a választások előtti időszakban "megvált az RMDSZ-től". Aggodalmát hangsúlyozta viszont amiatt, hogy az RMDSZ, mint fogalmazott, "súlytalanná vált". A szövetséget Constantinescu elnök budapesti látogatásakor "csak szemléltető ábrának használták a sikerpropaganda jegyében álló találkozósorozat során, amelynek hangulata szöges ellentétben állt a Romániában uralkodó valós viszonyokkal". Az 1996 óta eltelt időszakban a román politikai erők "egyfelől semlegesítették az RMDSZ-t, másfelől maximálisan kihasználták arra, hogy kedvező képet alakítsanak ki Romániáról" - fejtette ki a püspök. Ehhez képest eltörpülnek a szövetség által a kormányzásban elért kisebb-nagyobb eredmények, "amelyek még mindig vitatottak, még mindig csak a törvényesség határán, sürgősségi kormányrendeletek formájában léteznek" Ezen a téren nemhogy megszilárdult volna a helyzet, hanem egyre több kérdőjel, zavar, bizonytalanság mutatkozik, az RMDSZ szinte elvesztette önálló beleszólási képességét a romániai viszonyokba és általában a román-magyar viszony alakításába. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 3./

1998. február 1.

Febr. 1-jén lép hatályba az Európa Tanács Nemzeti Kisebbségek Védelméről szóló Keretegyezménye. Jelentőségét, előzményeit a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/ közleménye foglalta össze: A 157. számot viselő nemzetközi egyezmény az első olyan nemzetközi jogi érvénnyel bíró multilaterális dokumentum, amely a nemzeti kisebbségek védelmét célozza. Az Európa Tanács 1949-es megalakulásáig visszavezethetőek azok a törekvések, melyek a kisebbségek védelmét szolgáló normaalkotásra irányultak. A folyamat több elakadást követően az 1980-as, majd méginkább a 80-as évek végén bekövetkezett közép- és kelet-európai politikai változások eredményeként az 1990-es évek elején gyorsult fel. Az ET Parlamenti Közgyűlésének 1134 (1990) sz. ajánlása azt javasolta a Szervezet Miniszteri Bizottságának, hogy dolgozzon ki kiegészítő jegyzőkönyvet az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez, vagy egy önálló egyezményt a nemzeti kisebbségek jogainak védelméről az Ajánlásban meghatározott elvek alapján. Az Emberi Jogi Főigazgatóság által 1992 májusában felállított szakértői bizottságnak /DH-MIN/ kellett megvizsgálnia, hogy a nemzeti kisebbségek védelmével kapcsolatos jogi normák megfogalmazásának melyek a lehetőségei, illetve feladata volt az is, hogy meghatározott jogi normákra javaslatot tegyen. A DH-MIN 1993 szeptemberében a Miniszteri Bizottsághoz beterjesztett jelentése tartalmazta a kisebbségek védelmével kapcsolatban elfogadható jogi normákat, illetve azok rögzítésének lehetséges jogi eszközeit. A normaalkotási folyamatot jelentősen előrelendítette az állam- és kormányfők 1993. október 8-9-én Bécsben megtartott csúcsértekezlete, amely Nyilatkozatának II. Mellékletében utasította a Miniszteri Bizottságot, hogy "a lehető legrövidebb időn belül készítse el egy keretegyezménynek a tervezetét, amely rögzíti azokat az elveket, amelyek tiszteletben tartását a Szerződő Államok vállalják annak érdekében, hogy biztosítsák a nemzeti kisebbségek védelmét". A Nyilatkozatban az állam- és kormányfők kifejezték abbéli meggyőződésüket, hogy a nemzeti kisebbségek védelme a kontinens stabilitásának és demokratikus biztonságának lényegi eleme. A Bécsben meghozott határozatok végrehajtására jött létre alig egy hónappal később a Nemzeti Kisebbségek Védelmével foglalkozó ad hoc bizottság /CAHMIN/, amely munkájának eredménye a most hatályba lépő Keretegyezmény. A kilencvenes évek eleje óta tartó jogalkotási folyamatnak köszönhetően egy év alatt sikerült a Keretegyezmény szövegezési munkálatait befejezni, így a Miniszteri Bizottság 1994. november 10-i ülésén az egyezményt elfogadta. A Keretegyezményt az Európa Tanács tagállamai részére 1995. február 1-jén megnyitották aláírásra, s e napon 21 állam, köztük Magyarország képviselője látta el kézjegyével a dokumentumot. Az azóta eltelt időszakban összesen 36 tagállam írta alá a Keretegyezményt. (Az első 21 állam: Ausztria, Ciprus, Dánia, Egyesült Királyság, Finnország, Hollandia, Izland, Írország, Lengyelország, Liechtenstein, Litvánia, Magyarország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svájc, Svédország, Szlovákia, Szlovénia. Örményország nem-tagállamként írta alá a dokumentumot. A további csatlakozó államok: Albánia, Bulgária, Csehország, Észtország, Görögország, Horvátország, Lettország, Luxemburg, Macedónia volt-jugoszláv Köztársaság, Málta, Moldova, Németország, Oroszország San Marino, Ukrajna.) A 28. cikk 1. bekezdésének rendelkezése szerint az egyezmény akkor lép hatályba, ha tizenkét tagállam kifejezte egyetértését, hogy azt magára nézve kötelezőnek tartja. Horvátország 1997. október 11-12-én ratifikálta a Keretegyezményt, s így a fenti cikk rendelkezéseivel összhangban 1998. február 1-jén lép hatályba a dokumentum. (1998. január 30-i állapot szerint eddig 16 állam ratifikálta az egyezményt. A ratifikáció időpontjának sorrendjében: Románia, Spanyolország, Szlovákia, Magyarország, Ciprus, Moldova, San Marino, Észtország Macedónia volt jugoszláv Köztársaság, Németország, Dánia, Horvátország, Olaszország, Liechtenstein, Egyesült Királyság, Ukrajna.) A Keretegyezmény 31 cikkből áll, melyet egy lényegi, az egyezmény szándékait és céljait bemutató Preambulum előz meg. Szerkezete 5 szakaszra bomlik: az I. szakasz a dokumentum alapjául szolgáló alapelveket sorolja fel, a II. szakasz a kisebbségvédelmi rendszer elveit foglalja össze, a III. szakasz foglalkozik az értelmezés és alkalmazás szabályaival, a IV. szakasz a végrehajtás ellenőrzésének rendszerével, végül az V. szakasz az Európa Tanácsban elfogadott egyezményekben megszokott záró rendelkezéseket tartalmazza. A Preambulum célja szerint a részes államok elhatározták, hogy "saját területükön védelmezik a nemzeti kisebbségek létezését", ami a nemzeti kisebbségi lét garanciájaként fogható fel. Elismerik, hogy a nemzeti kisebbségek védelme az európai stabilitás és béke eleme. Kijelentik, hogy a pluralista és valóban demokratikus társadalmaknak olyan feltételeket kell teremteniük, melyek biztosítják ezen kisebbségek identitásának kifejezését, megőrzését és fejlesztését, továbbá kifejezik törekvésüket, hogy a kulturális különbözőség ne a megosztottság, hanem a gazdagodás forrása legyen. A Keretegyezmény nem a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek által gyakorolható és általuk nemzetközi testületek előtt megidézhető /és esetleg peresíthető/ jogokat, hanem - elnevezésének megfelelően - a részes államok kisebbségvédelmi intézkedéseit irányító elveket, az európai kisebbségvédelmi rendszer keretét vázolja fel programjellegű rendelkezések megfogalmazásával. Az I. szakasz 3 cikke tartalmazza azokat az alapelveket, melyek az egyezmény többi rendelkezésének végrehajtását kell irányítaniuk. Fontos alapelv, hogy a nemzeti kisebbségek és az ezen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak és szabadságainak védelme az emberi jogok nemzetközi védelmének szerves részét képezi, s mint ilyen, a nemzetközi együttműködés keretébe tartozik, valamint, hogy a rendelkezéseket jóhiszeműen kell alkalmazni. Kimondja az identitás szabad megválasztásának elvét, valamint azt, hogy az egyezménybe foglalt elvekből fakadó jogok és szabadságok mind egyénileg, mind másokkal közösségben gyakorolhatók. Ezzel kapcsolatban érdemes rámutatni arra, hogy az egyezmény elveiből következő jogok között explicite nem szerepelnek kollektív jogok, noha a szöveg megfogalmazásai egyértelművé teszik, hogy az egyezmény elismeri a kollektív érdeket. A II. szakasz részben további elveket részletez, részben pedig olyan rendelkezéseket tartalmaz, melyekben a részes állam a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak biztosítására, illetve hatékony védelmük, előmozdítására vállalnak kötelezettséget. Ezen elvek a következők: törvény előtti egyenlőség; egyenlőség a gazdasági társadalmi, politikai és kulturális életben; pozitív diszkrimináció; az asszimiláció tilalma; az identitás lényegi elmeinek megőrzéséhez szükséges feltételek biztosítása; a kultúrák közötti párbeszéd a kölcsönös megértés és tisztelet érdekében; erőszakos fenyegetések elleni védelem. Az ezt követő cikkek részben más emberi jogi egyezményekben lefektetett és a keretegyezményben újra megerősített, részben pedig új, kifejezetten a kisebbségek védelmét célzó jogok és intézkedések biztosításáról rendelkeznek. Az előbbi kategóriába sorolható a gyülekezési, egyesülési, véleménynyilvánítási, a gondolat-, a lelkiismereti és a vallásszabadság, a vallási szervezetek alapításának joga, valamint az információs jog különböző vetületei /8-10. cikkek/. A kifejezetten a kisebbségekhez tartozó személyeket célzó, a kisebbségi nyelvhasználatot, a kultúrát, illetve a nemzetközi kapcsolatokat érintő jogok és rendelkezések /melyekre vonatkozóan az egyezmény szövege többféle - itt nem részletezett - korlátozást alkalma/) a következők: a kisebbségi nyelv használatának joga; a kisebbségi nyelv használat a közigazgatási hatóságokkal való kapcsolatokban; a család- és utónév kisebbségi nyelven történő használatának és hivatalos elismerésének joga; kisebbségi nyelven írott magánjellegű feliratok elhelyezésének joga; kisebbségi nyelven írott helység- és utcanevek elhelyezése; a kisebbség és a többség kultúrájának kölcsönös megismerését előmozdító intézkedések; a tanárképzést, a tankönyvekhez való hozzájutást, a diákok és tanárok közötti cserekapcsolatok elősegítő intézkedések; az esélyegyenlőség előmozdítása az oktatás minden szintjén; magánoktatási intézmények létrehozásának joga; a kisebbségi nyelv megtanulásának joga; a kisebbségi nyelv tanulása, vagy a kisebbségi nyelven törétnő oktatás feltételeinek biztosítása; a közéletben való tényleges részvétel feltételeinek megteremtése; a népességarányok megváltoztatásától való tartózkodás; a kisebbségekhez tartozó személyeknek határon túli személyeknek, valamint nemzetközi szervezetekkel való kapcsolattartásába való be nem avatkozás; a kisebbségek védelmét célzó két- és többoldalú egyezmények megkötése; a határokon átnyúló együttműködés elősegítése. A fenti jogok értelmezése és alkalmazása során a következő elvekre kell tekintettel lenni /III. szakasz/: a nemzeti törvényhozás és mások jogainak tiszteletben tartása; a nemzetközi jog alapelveivel /köztük a szuverén egyenlőség, a területi integritás és a politikai függetlenség/ való összhang; más egyezményekben rögzített jogok és szabadságjogok korlátozásának tilalma; az Emberi Jogok Európai Egyezményével való összhang. A IV. szakasz határozza meg a Keretegyezményben foglalt elvek végrehajtásának ellenőrzésére hivatott rendszer kereteit, melyet tovább részletezett a Miniszteri Bizottság (97)10 sz. Határozata. E rendelkezések szerint a végrehajtást a Miniszteri Bizottság ellenőrzi, melynek munkáját egy, a hatályba lépést követő egy éven belül fel állítandó Tanácsadó Bizottság segíti. A Tanácsadó Bizottságban minden részes állam csak egy képviselővel lehet jelen. Az általában négyéves mandátummal rendelkező bizottsági tagoknak a kisebbségek védelme területén elismert szakértelemmel bíró személyeknek kell lenniük, akik a Bizottság munkájában egyéni minőségben vesznek részt. A tagállamok a hatályba lépést követő egy éven belül, majd később öt évente, illetve a Miniszteri Bizottság felkérésére a Keretegyezményben foglalt elvek megvalósítását célzó törvényhozási és egyéb intézkedéseikről jelentést kötelesek készíteni. A jelentést - más forrásokból is származó információk felhasználásával - a Tanácsadó Bizottság véleményezi, majd a Miniszteri Bizottság kialakítja végkövetkeztetéseit, esetleges ajánlásokat fogalmazhat meg, illetve azok teljesítésére időkorlátot állíthat fel. E következtetések és ajánlások nyilvánosak. A kisebbségi magyarságnak otthont adó szomszédos államok, Jugoszlávia kivételével, mind aláírták, illetve Ausztria, Szlovénia és Jugoszlávia kivételével, mind ratifikálták is a keretegyezményt. Szlovákia, Románia, Horvátország esetében 1998. február 1-jén, Ukrajna esetében 1998. május 1-jén hatályosul a Keretegyezmény. Magyarországnak Szlovákiával és Romániával kötött, a kisebbségek védelmét /is/ célzó alapszerződések beépítették a Keretegyezmény rendelkezéseit, illetve a szerződő felek az egyezményt önmagukra nézve kötelezőnek ismerték el, még hatályosulása előtt. Bár a most hatályba lépő nemzetközi egyezmény elveket, s nem jogokat fogalmaz meg, az európai kisebbségvédelmi rendszernek csak keretét jelöli ki, s így az államok számára tág teret biztosít ezen elvek megvalósításának. Mikéntjében, kétségtelen, hogy céljait tekintve egyedülálló dokumentumról van szó, amely az európai kisebbségvédelem továbbfejlesztésének kezdőpontja lehet, s jóhiszemű végrehajtása hozzájárulhat a közép-európai régió stabilitásához, az itt élő nemzetek közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

1998. február 1.

Fiatal Szemmel címen kis formátumú, négyoldalas lapot indított Kolozsváron a római katolikus monostori egyházközség ifjúsági csoportja. Az első szám 1998 januárjában jelent meg. /Hírek rovat. = Vasárnap (Kolozsvár), febr. 1./

1998. február 1.

A Margittán élő Krisztik Kornélia tanítónő munkafüzetet állított össze, hogy segítse a hitoktatást: Katolikus hitoktatás /Szemfüles Füzetek, Didacta, Nagyvárad/. A füzethez Tempfli József püspök írt ajánló sorokat. /Vasárnap (Kolozsvár), febr. 1./

1998. február 2.

Febr. 2-án a Demokrata Párt öt minisztere benyújtotta lemondólevelét, tízpontos indokolásában újra kifejtve a DP bíráló megjegyzéseit. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./

1998. február 2.

Emil Constantinescu elnök Davosból febr. 1-jén telefoninterjút adott egy román magántévének, ebben elítélte a koalíciós pártok marakodását. Az elnök kijelentette, hogy undorodik ettől a vitától, amely Románia érdekeit veszélyezteti. Kifejtette, hogy a vitázók "a legközvetlenebbül felelősek lesznek Románia érdekeinek feláldozásáért. Ami történik, megengedhetetlen, és arra lesz szükség, hogy a román nép a viszálykeltőket felelősségre vonja". A repülőtéren hazaérkezésekor tett nyilatkozatában Constantinescu visszakozott, elmondta, hogy utólag úgy érzi, a pillanat feszültségének hatása alatt elhamarkodott megfogalmazásokat használt. Mint mondta, mostantól minél kevesebb politikai nyilatkozatra és minél több politikai tettre van szükség. Az államfő közölte, hogy a davosi találkozón Románia szempontjából az volt a kérdés, stabil ország-e vagy a bizonytalan helyzetű országok közé sodródik. Partnerei elsősorban a kormányválságról faggatták, és sikerült meggyőznie a pénzügyi köröket, a fontos politikai vezetőket, hogy nincs mélyebb politikai válság - ám ha a kormány nem kapja meg a parlamenti támogatást és a viták folytatódnak, Románia jelentős károkat lesz kénytelen elkönyvelni. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./

1998. február 2.

Febr. 2-án megkezdődött a szenátus és képviselőház tavaszi, június 30-ig tartó ülésszaka. A szenátus és képviselőház egyaránt megválasztotta állandó elnökségét. A Funar-szárny kiválása nyomán csökkent a Román Nemzeti Egységpárt súlya. Elutasítottak Funar igényeit, aki saját embereinek követelte a képviselőházi, illetve szenátusi RNEP-frakciók vezető posztjait.Titkári tisztségében újraválasztották az RMDSZ jelöltjeit, a szenátusban Kozsokár Gábort, a képviselőházban pedig Kovács Csaba Tibort. Az RMDSZ képviselőházi frakciója vezetőjének újraválasztották Varga Attilát, /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./ az alelnökök: Márton Árpád és Vajda Ferenc, az RMDSZ-frakció titkára Szilágyi Zsolt lett. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 3. -1199. sz./

1998. február 2.

Remus Opris, a kormány főtitkára, aki egyben Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártnak is alelnöke, a párt febr. 2-i sajtóértekezletén megerősítette, hogy miután előzőleg a koalíciós partnerek hiába várták a Demokrata Párt képviselőit az együttműködési megállapodásról való tárgyalásokra, febr. 2-án is készek a találkozóra - de szavaiból kitűnt, hogy még nincs kitűzve annak időpontja. Opris kifejezte reményét, hogy sikerül megtalálni a módot a kormány megmentésére, amely a parlamenttől 2000-ig kapott megbízást. Ion Diaconescu, a párt elnöke a "Wim van Velzen-incidensről" szólva kifejtette, hogy az EUCD elnöke saját kezdeményezéséből látogatott Romániába, természetes, hogy amiként a Szocialista Internacionálé a demokratákat, a Kereszténydemokrata az ő pártját támogatja. A holland vendég nyilatkozatára reagáló állásfoglalások Diaconescu szerint az ország destabilizálására és a reformprogram leállítására irányultak. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 3./

1998. február 2.

Emil Constantinescu államelnök Budapesten kijelentette, hogy magyar egyetemi karok indulnak Sepsiszentgyörgyön, Gyergyószentmiklóson és Szatmárnémetiben. A lapmunkatársa megkérdezte erről Erdei Líviusz Szatmár megyei főtanfelügyelőt, aki azt válaszolta: ha az államfő kijelentette, akkor lesz ilyen intézmény. Tavaly már volt szó róla, hogy a Babes-Bolyai Tudományegyetem háromnyelvű /román-magyar-német/ közigazgatási főiskolát indít Szatmárnémetiben, de nem történt semmi. /Miféle szatmári egyetem és mikor? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

1998. február 2.

Cs. Gyimesi Éva közzétette a múlt év végén megfogalmazott tervezetét: A Kolozsvár központú erdélyi magyar felsőoktatási hálózat kifejlesztésének támogatási koncepciója. Közös erővel mindent meg kell tenni a magyar felsőoktatási struktúra bővítése, modernizációja érdekében. A koncepciónál figyelembe veszi a következőket: a/ azok a szellemi feltételeket, amelyek Kolozsváron, a Babes-Bolyai Tudományegyetemen, az egyházakon belül és a működő civil szervezeteken belül /EMKE, EME, EMT, KAM stb/ adottak, b/ a román állam által adott finanszírozási feltételek, c/ a magyar állam által kezdeményezett támogatások rendszere, d/ a Soros Alapítvány támogatása, e/ a hivatalos nemzetközi pénzforrások, a nyugati szakemberek, közéleti és üzleti személyiségek támogatási lehetőségei. A koncepció alapja, hogy mindenekelőtt a romániai magyar szellemi potenciált kell mozgásba lendíteni. A tervezet számol azzal, hogy egyházak visszakapott vagy visszaszerezhető egyházi ingatlanaik egy részét, továbbá az erdélyi magyar civil szervezetek saját /részben kihasználatlan/ ingatlanait, könyvtárait az egyetemi oktatás rendelkezésére bocsátják. Cs. Gyimesi koncentrálni akarja az erőket, a tanszékfejlesztési támogatást kivonva az Illyés Alapítvány fennhatósága alól. A tervezet Szervezési Bizottság felállítását tartja célravezetőnek.A jövőben ez a bizottság tárgyalna az RMDSZ-szel, a rektorátusokkal, a tanügyminiszterrel. - Végül Cs. Gyimesi megjegyezte, hogy hiába küldte el 30 kollégának, egyetlen gyakornok jelzett vissza. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./ Cs. Gyimesi Éva eszerint megváltoztatta elutasító nézetét, hiszen ő a multikulturális egyetem heves támogatója volt, szerinte az önálló magyar egyetem ezt jelentette: "egy szabadalmazott, és a bevált modellekkel nem törődő, helyi gyártmányú, barkácsolt torzszülöttet és egyfajta szellemi gettót: bezárkózást a nyelvi-nemzeti sajátosságba". Ehelyett két- vagy akár többnyelvű egyetem szükséges, vallotta Cs. Gyimesi Éva. /Cs. Gyimesi Éva: Erdélyi tudományegyetem. = Szabadság (Kolozsvár), 1997. febr. 12./

1998. február 2.

Kisbácson, Szucságon és Mérán elhelyezték a kétnyelvű helynévtáblákat. Kisbácson a frissen kitett táblát bemázolták, a munkások még idejében visszamentek és lekaparták a festéket, így a tábla felirata újból látható lett. Szucságon ismeretlen tettesek kidöntötték a táblát. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

1998. február 2.

Egyes román politikusok, sajtótermékek az utóbbi időben ismételten politikai összefüggésben, egyfajta veszélyként tálalták a romániai magyar tőkebefektetéseket. Ezt cáfolta Sorin Dimitriu, a román Állami Vagyonalap /ÁVA/ elnöke jan. 30-i sajtóértekezletén. Elmondta, hogy Magyarország mintegy 30 millió dolláros romániai befektetésével nincs még az első húsz romániai külföldi privatizációs beruházó között sem - ezek sorában Dél-Korea vezet, a második-harmadik helyen Németország és Franciaország áll. A magyar beruházások főleg az élelmiszeriparba irányulnak, de Románia szívesen venné, ha a gépiparba is jutna belőlük. 1998-ban a román ÁVA több mint 2700 vállalatot kínál eladásra, amelyeknek tőkéje összesen 30 000 milliárd lejt (3,6 milliárd dollárt) tesz ki. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 4./

1998. február 2.

Egy nemrégi kormányrendelettel április 3-ig meghosszabbították a 169/1997 sz. törvénnyel módosított 18/1991-es földtörvény értelmében visszaigényelhető termőföldek és erdők visszaigénylési kéréseinek benyújtási határidejét. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 2. -1199. sz./

1998. február 2.

A Soros Alapítvány által támogatott Holmi folyóirat /főszerkesztője Réz Pál/ novellapályázatot hirdetett, a századik számában közölték az első helyezett híján élen díjazott írást, Bán Zoltán András Kotányi főhadnagy című elbeszélését. A novella pozitív főhőse egy ávós tiszt. Szegény menekülni kénytelen, végül az állítólag forradalmi eszméket valló, ávósgyűlölő, külföldre tartó népség megöli őt. Bánnál ez a házmesterek forradalma, akik kihasználják a zűrzavart. A novella a forradalom leverése után készült Fehér könyv, Asperján György, Berkesi András fordulatait idézik, 1956 októberének "sunyi" éjszakáit, a bűzös, mocskos körmű csőcseléket. - Folyik tehát a forradalom átértékelése. /Osztovits Ágnes: Jubiláló Holmi. = Magyar Nemzet, febr. 2./ A Holmi 1998. januári száma a jubileumi, 100. szám.

1998. február 3.

Febr. 2-án éjjel ismét tárgyalóasztalhoz ültek a koalíciós válságban szemben álló Parasztpárt és Demokrata Párt vezetői. A koalíciós egyeztetésre kitűzött jan. 31-i és febr. 1-jei találkozókra Petre Roman pártja nem küldte el képviselőit. Constantinescu államelnök hivatala febr. 3-án közleményben vonta meg a megbeszéléseknek mérlegét. Constantinescu szerint most, miután minden jelentős párt rendelkezik mind a kormányzás, mind az ellenzéki szerep tapasztalataival, eljött az érettebb politikai kapcsolatok ideje. Az ellenzéki pártok olyan feltételekhez kötötték a kormányzat iránti magatartásuk megváltoztatását, amely azt gyakorlatilag programjának feladására kényszerítené. Az SZDRP tízpontos listáján például olyan követelések szerepelnek, mint az, hogy az elnök ne írja alá a parlament által a kormány felelősségvállalásával elfogadott privatizálási törvényt, és a kormány semmiféle olyan rendeletet, törvényt ne hozzon, amely - az SZDRP szerint - "sértené Románia nemzetállami jellegét" és ne engedje "a szuverenitás átadását a helyi közigazgatási szerveknek", ami Iliescu pártjának aggodalmai szerint lehetővé tehetné "etnikai alapú autonómiák létrejöttét". Az RNEP nyíltan az RMDSZ kizárását sürgette a kormányból. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

1998. február 3.

A bukaresti Adevarul kérdésére válaszolva Andrei Marga román oktatási miniszter kijelentette, hogy budapesti megbeszélései során nem tárgyalt egy romániai magyar egyetem kérdéséről. Marga a román szenátus oktatási bizottságának a héten megtartott ülésén részletezte a román-magyar tanügyi együttműködés témáit. A diplomák kölcsönös elismeréséről szóló egyezmény végrehajtását illetően szakértői megbeszélések folynak, mivel nem minden szaknak van megfelelője a másik országban. Az iskolai együttműködésről szóló megállapodás december 31-én lejárt, előkészületben van az új, amelyben szerepel tankönyvek közös elkészítése is. A romániai magyar egyetem kérdéséről a miniszter a bizottságban is csak annyit mondott, hogy azt megemlítették a két államfő találkozásán. /Andrei Marga nem tárgyalt a romániai magyar egyetemről. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

1998. február 3.

Viktor Csernomirgyin orosz miniszterelnök Emil Constantinescu elnökhöz intézett levelében oroszországi látogatásra hívta meg Victor Ciorbea román kormányfőt, elsősorban a gazdasági együttműködés problémáinak áttekintésére. Febr. 3-án írták alá Bukarestben azt a szerződést, amelynek értelmében a Lukoil orosz kőolajipari nagyvállalat megvásárolta a Petrotel román kőolajfeldolgozó kombinát többségi részvénypakettjét. A Lukoil 360 millió dolláros befektetést ígért a román kőolajiparba és az ezzel kapcsolatos infrastruktúrába. A jelek szerint a Kaszpi-tenger övezetének olaja Románián halad majd keresztül az üzlet eredményeként. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 5./

1998. február 3.

Febr. 3-án az RMDSZ bukaresti székházában együttes ülést tartott az RMDSZ szenátusi és képviselőházi frakciója. Az ülésen Markó Béla szövetségi elnök tájékoztatást adott a kormánykoalícióban kialakult helyzetről, a válság megoldására irányuló kezdeményezésekről, az utóbbi napokban lezajlott koalíciós egyeztető tárgyalásokról. Ugyanaznap tartották meg az RMDSZ-vezetés, a szenátusi és képviselőházi frakciók vezetőségei és a kormányzati tisztségviselők rendes heti tanácskozását, amelyen Markó Béla ismertette a koalíciós tárgyalások alakulását, a kormánykoalíció működését, a parlamenti együttműködést szabályozó új protokoll tervezetét, és beszámolt a kormány kiegészítésére vonatkozó egyeztető tárgyalások menetéről. A továbbiakban a miniszterek, államtitkárok, más kormányzati tisztségviselők cserélték ki információikat, osztották meg egymással tapasztalataikat és a kormányzati munka során felmerült problémákat. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 4. - 1200. sz./

1998. február 3.

A módosított földtörvény rendelkezéseinek alkalmazása során a föld- és erdő-visszaigénylési kérések határidőre való benyújtásának egyik késleltető oka a telekkönyvi hivatalok ügyfélfogadási órarendjének rövidsége volt. Ez is szükségessé tette a határidő április 3-ig szóló meghosszabbítását. A visszaigénylésekhez szükséges bizonyító iratok megszerzésének meggyorsítása érdekében Ráduly Róbert Hargita megyei képviselő személyesen fordult Valeriu Stoica igazságügyminiszterhez, majd január 22-én sürgető írásbeli kérést nyújtott be. Az átiratban a Hargita megyei képviselő indítványozta a megyében működő telekkönyvi hivatalok /Csíkszereda, Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós és Maroshévíz/ ügyfélfogadási órarendjének a meghosszabbítását, az érintett személyzet túlóráinak a fizetése mellett. Az RMDSZ-képviselő közbenjárása nem volt hatástalan: a csíkszeredai bíróság elnökétől, Mitrea Ibolyától származó értesülés szerint január 30-án az említett intézményhez megérkezett az Igazságügyi Minisztérium átirata, amelyben a felettes szervek a telekkönyvi hivatalok ügyfélfogadási órarendjét munkanaponként öt órában állapítják meg. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 4. - 1200. sz./

1998. február 3.

Kisbácson gumibelsőt égettek rá a helynévtáblára, Szucságon kidöntötték a táblákat. Másnap visszaállították a táblákat, de éjjel ismét kidöntötték ismeretlenek. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

1998. február 3.

Nem tudja követni a román-magyar kapcsolatok alakulását, állapította meg Dénes László. Amikor a magyar és román államelnök szélesen mosolyogva magyarázza, hogy a magyar-román államközi viszony soha ilyen jó nem volt, akkor elkezd Dénes László előtt peregni egy szomorú dokumentum, Marosvásárhely fekete márciusa, a kirekesztő alkotmány elfogadása, Székelyföld katonai-rendőri "biztosítással" történő fokozása és nemzetstratégiai céltudatossággal erőszakolt elrománosítása, a cserehát iskola védelmezői elleni kommandós akció, az anyanyelvi oktatás amputálása, az önálló állami egyetem véglegesnek tűnő "elmismásolása", a vissza nem szolgáltatott közösségi, egyházi és magánjavak, a nyelvromlás, az elszórványosodás... /Dénes László: Mosolydiplomácia. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

1998. február 3.

Felmérés készült Kolozs megyében a magyar nyelvű oktatás helyzetéről. Kiderült, hogy csak 55 általános és középiskolában van magyar /vagy részben magyar/ nyelvű oktatás, ezek felében nincs magyar igazgató vagy aligazgató, 6 általános és 6 középiskolában nincs magyar anyanyelvű földrajztanár, 12 általános és 5 középiskolában nincs, aki magyarul tanítaná a történelmet. Egyes esetekben igazgatói utasításra - törvényellenesen - magyar nemzetiségű tanár románul tanít a magyar tagozaton, például Tordán. - Bihar megyében sem rózsásabb a helyzet: egyes helyeken nincs magyar szaktanár, ezért románul tanítják a történelmet és a földrajzot. Másutt a magyar nemzetiségű tanár számításból vagy kényelemből oktat románul a magyar tagozaton. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

1998. február 3.

Az Erdélytörténeti Alapítvány /Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen, Történeti Intézet/ pályázatot hirdetett magyarországi, romániai, szlovákiai és szerbiai egyetemi hallgatók számára Erdély történetével és az erdélyi irodalom történetével kapcsolatos pályamunkák készítésére. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

1998. február 3.

Szilágyi Aladár találomra kiválasztott egyetlen partiumi falu, Magyarcsaholy 199-es népmozgalmi adatait idézte. A település magyarságának 95 százaléka református. A gyülekezetben az év során húsz temetés volt és mindössze nyolc keresztelés. Magyarcsaholyban megteremtődtek a megkapaszkodás körülményei. Szorgalmas nép lakja, visszakapták földjeiket, a fiatalok otthon maradtak. Négy év alatt rendbe tették a parókiát, a templomot, holland segítséggel felszerelték a helyi iskolát, orvosi rendelőt alakítottak ki... viszont az egykézés tartja magát. /Szilágyi Aladár: Úgy elfogy a magyar, mintha... = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 3./

1998. február 4.

Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának elnöke a következő felhívást adta közre a horvátországi Szentlászló újjáépítéséért: Január 15-én Horvátország keleti részeit, Dél-Baranyát és a Szerémséget elhagyták a békefenntartó csapatok. Az ENSZ-erők kivonulását követő napon Horvátország szuverenitása kiteljesedésének napján Szentlászlóra utaztunk. Szentlászló a balkáni háborús pusztítás gyász-szimbólumává vált: mind a 472 házát és valamennyi középületét lerombolták. Tragédiájának története jelenkori történelmünk alig ismert, kíméletlen kegyetlenségű szelete. A hét évvel ezelőtti rombolás túlélői ma építésre gyülekeznek. "Falunkat felépítjük - segítséggel vagy anélkül!" - mondták Szentlászlótól Kórógyig és Harasztiig. Én azt mondom, hogyha már tétlenül és szó nélkül kellett ezen árpádkori falvak pusztulását végignéznünk - akkor most, amikor eljött a szabadulásuk napja és megadatott újjáépítésük lehetősége - most nem hagyhatjuk őket újból magukra. Felhívással fordulok tehát elsősorban minden erdélyi magyar emberhez és köztestülethez: fogjunk össze és építsük fel közösen Szentlászlót! Elsődleges kötelességünk ez nekünk erdélyieknek, mert helytörténészek tanulmányai és a helybeli emberek neve egyaránt arról árulkodik, hogy gyepűvédő székelyek e falvak lakói. Másodsorban a világ magyarjaihoz fordulok ugyanazzal a felhívással: építsük fel Szentlászlót! Ehhez a felhíváshoz csatlakoztak az erdélyi egyházfők,a következő nyilatkozat kibocsátásával: Alulírottak, az erdélyi történelmi magyar keresztény egyházak elöljárói, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága felhívását követve elhatároztuk, hogy a balkáni háborúban elpusztult Árpád-kori település, Szentlászló felépítésében tevőlegesen részt veszünk. E falut négy napig tartó ostromgyűrűbe fogta és ellene nehéztüzérséget vetett be az agresszor. Ez a nemtelen támadás sem tudta elpusztítani a faluvédő férfiakat, akik kitörtek az ostromgyűrűből és megmenekültek. Ma, hét év múltán szeretnénk e települést újraépíteni. Vállaljuk, hogy híveink között gyűjtést szervezünk Szentlászló megsegítésére és felépítjük a háborúban szétlőtt templomot. Ugyanakkor felhívással fordulunk minden erdélyi magyar emberhez - bárhol éljen a világon, kövesse példánkat az adakozásban. Dr. Jakubinyi György római katolikus érsek, Gyulafehérvár, Tempfli József római katolikus megyés püspök, Nagyvárad, Reizer Pál római katolikus püspök, Szatmárnémeti, dr. Czirják Árpád római katolikus érseki helynök, Kolozsvár, dr. Csiha Kálmán erdélyi református püspök, Kolozsvár, Tőkés László királyhágómelléki református püspök, Mózes Árpád evangélikus püspök, Kolozsvár, dr. Szabó Árpád unitárius püspök, Kolozsvár. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./

1998. február 4.

A szenátus külügyi bizottsága febr. 4-én kiadott közleményében kifejezte aggodalmát amiatt, hogy elhúzódik a magyar Országgyűlésben a kisebbségi képviselet biztosításának ügye. A külügyi bizottság egyúttal kifejezte reményét, hogy a magyar Országgyűlés megteremti a szükséges feltételeket a Magyarországon élő románok számára ahhoz, hogy már az idén májusban sorra kerülő választások alkalmával képviselethez jussanak a magyar parlamentben. A szenátus külügyi bizottsága egyben bejelentette, hogy a határon túli románok problémáival foglalkozó, George Achim szenátor vezetésével működő albizottságot hozott létre. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

1998. február 4.

Febr. 4-én Bukarestbe érkezett Max van der Stoel, az EBESZ kisebbségi főbiztosa, először George Pruteanuval, a szenátus oktatási bizottságának elnökével, továbbá Anghel Stanciuval, a képviselőház tanügyi bizottsága vezetőjével tárgyalt, majd Andrei Marga tanügyi miniszter fogadta a vendéget. A megbeszélések után az EBESZ főmegbízottja elmondta: több éve rendszeresen felkeresi Romániát, hogy figyelemmel kövesse az etnikumközi - azaz a román többség és a kisebbségek közötti - viszony alakulását. Max van der Stoel közölte, hogy Pruteanuval folytatott megbeszélésén a romániai magyar nyelvű egyetem létesítéséről, a földrajz és a történelem román nyelvű oktatásának problémájáról volt szó. Prutenau kifejtette: a nemzetközi egyezmények nem tartalmaznak olyan előírást, hogy a román kormánynak kellene finanszíroznia egy magyar nyelvű egyetemet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 6./

1998. február 4.

A külügyi szóvivő közölte, hogy Andrei Plesu külügyminiszter, aki febr. 4-én Londonban tárgyal, febr. 12-én és 13-án Bonnban tesz munkalátogatást. Ugyancsak külügyi bejelentés, hogy Románia letétbe helyezte a helyi autonómia európai chartájának ratifikálási okmányait. Az Európa Tanács e fontos szerződését eddig 27 ország írta alá és Romániában május 1-jével lép hatályba /MTI, febr. 4./

1998. február 4.

Moldova és Románia árucsereforgalma 1997-ben 168,5 millió dollárt tett ki, ez az utóbbi évek legmagasabb szintje, mondta Ion Gutu moldovai miniszterelnök-helyettes a sajtó képviselőinek, miután véget ért Kisinyovban a román-moldvai vegyes bizottság ülése. Az idei együttműködési tervek között szerepel saját valuta alkalmazása a kétoldalú elszámolásban. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 151-165




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998