udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 15 találat lapozás: 1-15
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Desteptarea

1990. május 11.

A Desteptarea bákói napilapban Ki oszlatja el a Hargita megyei románok aggodalmát, Patacki úr? című, aláírás nélküli cikk Dumitru Merlusca csíkcsicsói ortodox pap panaszát közölte. A pap szerint a faluban élő 40 román családot el akarják kergetni, a magyarok kijelentették, hogy a románoknak ápr. 29-ig el kell hagyni a falut. Természetesen ez nem igaz, senki sem akarja elűzni a románokat. Az újságíró megkereste a pópát, aki annyit mondott, hogy őt megfenyegették, de hozzátette, nem tudja, ki volt az. Valójába mindenki a helyén maradt, senki sem távozott a faluból. /Brassói M. Pál: Isten istentelen szolgája. = Valóság (Bukarest), máj. 11./

1991. március 8.

Gyimesbükköt negyven éve csatolták Bákó megyéhez, az erőszakos beolvasztás céljából. 1963-ban egyik napról a másikra a község iskoláiban át kellett térni a magyarról a román nyelvre. Az osztálytermekben kiírták, hogy a szünetben sem szabad magyarul beszélni, a román tanárok a magyar beszédért pofonokat osztogattak. 1974-ben, amikor ez szinte lehetetlennek látszott, Dani Gergely plébános új templomot építtetett. Dani Gergely a sok meghurcolás következtében az oltár előtt esett össze és halt meg. Utóda, Vass Vincze plébános tovább vitte az ügyet. Gyimesbükknek 5600 lakosa van, tájegységileg a Gyimesekhez, Gyimesalsólokhoz, Gyimesközéplokhoz tartozik. Gyimesbükk a következő falvakat foglalja magába: Gyimes, Bükk, Bálványos, Rakottyás, Tarhavas, s még néhány kisebb patakvölgy. Nemzetiségi megoszlása: 70 százalék magyar, 30 százalék román. 1989 után Deáky András igazgatóval az élen a község lakói kérték a magyar oktatás visszaállítását a község hét iskolájában, ez három iskolában megvalósult. Ugyancsak kérték, hogy Gyimesbükk visszakerülhessen Hargita megyéhez. Erre heves sajtókampány indult ellenük a Desteptarea című megyei lapban. Deákyt rendszeresen támadja a helyi román sajtó. /Máthé Éva: Végvárak - és légvárak. Egy magyar szó - öt lej büntetés. = Valóság (Bukarest), márc. 8./

1993. július 15.

A román sajtó rémhírekkel riogatja olvasóit. P. Leonard a Desteptarea lapban kifejtette: "a magyarok a Szeretig terjedő Nagy-Magyarország megalapozásáért tevékenykednek, amikor a csángókat segítik." Ugyanezen lap másik cikkírója a magyarosítás vádjával illette a csángókat felkaroló magyarságot, míg a Romanul Liber Szabófalvi feltételezések és ellenvetések címmel a moldvai katolikusok magyar eredetét is megkérdőjelezte. Hasonló cikkek gyakran napvilágot látnak. A román szélsőségesek azt állítják, hogy a magyarok segélyszállítmányokkal szédítik a csángókat. Hogy mennyire nem így van, azt igazolja például az a tény, ami még a hetvenes években történt: Székelyudvarhelyen évente megrendezték a Kalála elnevezésű folklórfesztivált. A csángó vidékeket erről csak titkokban lehetett értesíteni. A csángók, kikerülve a milícia által ellenőrzött utakat, erdő-mezőn át érkeztek a fesztiválra. Nem volt segélycsomag, de volt nemzeti öntudat. Érdemes idézni egy megható levélből. Székelyföldön táborozó csángó gyermekek írtak a vendégül látó családoknak: "Kedves nenic es bacsic! Ne horögudunoc hodi nem tudoc modorul irnii es socon cozolunc nem tudunc modorul beselni. Nodon sepen cosonom hod mii Dormaner és Szotomaro dermechec i tonultunc" enechelni is imadkozni modorul." - A székelyudvarhelyi Bálint Mózes, a Csángó Szövetség tevékeny tagja naplójában megjegyezte, hogy a magyar sajtóban is találni nívótlan írásokat a csángókról. /Dunától Szeretig. = Magyar Fórum (Budapest), júl. 15./

1997. november 6.

A hétezer lelkes Klézse moldvai csángó faluban Duma András, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége aktív helyi tagja munkásember, marós, naponta Bákóba jár dolgozni, lakásán gyűjtött össze klézsei gyermekeket, hogy magyarul tanítsa őket írni-olvasni. Két gyermeke Csíkszeredában, kollégiumban tanul, amerikai magyarok biztosítják a tanulási költségeket. Klézséről és más csángó falvakból is sokan járnak Magyarországra dolgozni. Duma Andrásék, Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége kérvényt továbbítottak Tokay Györgyhöz, a nemzetiségügyi miniszterhez, ebben azt kérték, hogy a magyar nyelvet, a történelmet és a hagyományokat tanulhassák a gyermekek, fakultatív órákban. Kértek továbbá magyar nyelvű misét és a szövetség számára irodát Bákóban, valamint hogy ügyvédi jogvédő iroda vegye pártfogásba az állandó hatósági és egyházi üldözésnek kitett moldvai magyar kisebbséget. Ösztöndíjat kérnek a tovább tanulni kívánóknak, fizetést a leendő magyar tanároknak, az 1992-es hamis népszámlálási adat korrigálását és egy folyóirat anyagi támogatását. - Duma András személyesen még nem ismertette kérvényét az Desteptarea nevű helyi román lappal, ennek ellenére a lap szept. 23-i száma gúnyosan reagált Duma Andrásék kérvényére. A román lap hangsúlyozza, hogy az 1992-es népszámlálási adatok tények, azokat csak fogadják el. az 1992-es adatok szerint ugyanis Luizikalagorban 5277 lélekből egy volt magyar és 27 csángó, Külsőrekecsinben 1913 lélekből öt magyar és 37 csángó, Klézsén a 6207 lakosból 11 a magyar és 305 a csángó, Forrófalván 5353 lakosból 8 magyar és 43 csángó. Klézsén Istók József elmondta, hogy a népszámlálást a helyi tanári kar végezte, a vallásra és a nemzetiségre sehol rá sem kérdeztek, hanem automatikusan beírták, hogy katolikus és román. Nagyon kevesen merték megtenni, hogy tiltakozzanak. - Tokay György kijelentette, hogy ez nem csupán tanügyi, hanem emberjogi kérdés is. A hivatali huzavona folytatódik: Béres András oktatási államtitkár hivatalosan felkérte a bákói tanfelügyelőséget, tegye lehetővé a kérvényezett magyarórák megtartását. A tanfelügyelőség válasza: készségesen eleget tesz ennek de nem kapott hivatalos megkeresést. A miniszter erre ismét elküldte nekik a huszonkilenc szülő kérvényének másolatát. /B. Kovács András: Moldvában valami megmozdult. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5., 6./

1999. július 27.

A Lugoson megjelenő Redesteptarea hetilap júl. 22-i száma közölte a Dragan Alapítvany (Fundatia Europeana Dragan) Tudományos Tanácsának júl. 13-i határozatát, miszerint az Alapítvány a kolozsvári főügyészhez fordult, és büntetőper indítását kérte a Kolozsvári Nyilatkozat következő "aláírói" ellen: 1. Sabin Gherman, a Pro Transilvania Alapítvány elnöke; 2. Alexandru Cistelecan, irodalomkritikus; 3. Alexandru Vlad, költő; 4. Daniel Vighi, író; 5. Paul Philippi, történész; 6. Bakk Miklós, politológus; 7. Horváth Andor, irodalomtörténész; 8. Tánczos Vilmos, néprajzkutató; 9. Toró T.Tibor, az RMDSZ Reform Tömörülés platformjának elnöke. Az Alapítványt ebben az ügyben képviselő Gheorghe Pancratiu, Iuliu Gheorghiu, dr. Constantin A. Bob és dr. Augustin Deac (az utóbbi kettő egyetemi tanár) szerint az "aláírók" a Btk. 1661. szakaszának 1. bekezdése ("alkotmányos rend elleni cselekmények") és 167. szakaszának 1. bekezdése ("összeesküvés") alapján marasztalhatók el. /(Bakk Miklós): Büntetőper az aláírók ellen? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

2000. február 12.

Csíkszeredában megjelent a Moldvai Magyarság új sorozatának (X. évf., 1.sz.) idei januári száma, a Hargita Kiadóhivatal és a Székelyföld Alapítvány támogatásával. Az 1999-ig Sepsiszentgyörgyön kiadott százhárom lapszám, előbb Csángó Újság, majd Moldvai Magyarság címen látott napvilágot /Erőss J. Péter, majd Ősz Erőss Péter szerkesztésében/, azonban az anyagi támogatás hiánya miatt nem jelent meg új szám. Az újbóli kiadást Ferenczes István költő, a Székelyföld főszerkesztője vállalta magára. A lap megmentésére egy kilencven éven felüli magyarországi katolikus plébános jelentkezett százezer forintos támogatással, de ezt megelőzően az EMKE, az Illyés Közalapítvány, majd a Frater Julianus Alapítvány (Budapest) és a székesfehérvári páter ifj. Szőcs István is jelentkezett. Bemutatták az új sorozat első mutatványpéldányát: kis formátumú (A/4), zöld-fekete színben jelenik meg. A közölt anyag mintegy harminc-negyven százaléka román nyelvre fordított, hogy azok is megérthessék, akik már nem tudnak magyarul, de katolikusnak (catolic) vallják magukat. Az első mutatványszám képet ad a moldvai csángómagyarok mai állapotáról, Tánczos Vilmos jóvoltából (Hányan vannak a moldvai csángók?) statisztikai adatok alapján. Csicsó Antal, a Moldvai Magyarok Szövetségének elnöke Mi, csángók továbbra is létezni akartunk című írása "felesel" a D. Bolea nevű bákói úr Desteptarea című nacionalista lapban közölt írásával (Magyarosítás parabolaantennával), aki nagyromán hevületében kijelenti: "úgy tűnik, a soron következő vitának egyetlen nyertese lesz: az a klézsei tiszta lelkű, igaz román ember, aki románul érez és gondolkozik, és nem engedi magát becsapni holmi külföldről származó ajándékok által. (Klézse összlakossága az 1992-es népszámlálás adatai szerint 4331 fő, ebből 4235 katolikus vallású, a lakosság 90 százaléka ismeri a magyar nyelvet.) Fekete Réka 2000 küszöbén a moldvai csángómagyarság című riportjában ugyancsak Klézse hivatalviselőinek és a nagytelepülés lakosságának ellentmondásos identitásvilágát pásztázza át. A Reménykeltő párbeszéd című kivonat az 1999. december 6-án a bákói Római Katolikus Teológiai Esperesi Hivatalban elhangzottakról számolt be, amelyen részt vett Jean-Claude Perisset pápai nuncius is, a jászvásári római katolikus püspökség képviselője, Dumitru Gabor, Csicsó Antal, a MCSMSZ elnöke, Duma András (Klézse), Erdes Stefan jászvásári római katolikus esperes. A pápai nuncius, aki információit a moldvai papoktól és apácáktól szerezte, a csángót és a magyart két különböző nyelvnek tudja, csángó misét azért nem lehet tartani szerinte, mert nincsenek papok, akik ismerik ezt a nyelvet /?/. Csicsóék és a renegát papok között szóváltásra is sor került, Erdes (valamikor Erdős) jászvásári katolikus esperes felszólította Csicsó Antalt, hogy az 1997-es, a püspökséget sértő és gyalázkodó írását vonja vissza. Ezzel a nuncius is egyetértett - ne osszák meg a moldvai katolikusságot stb. -, amire Duma kijelentette: "Nem sértegetünk senkit, mivel mi nem kötelezünk senkit arra, hogy azt a nyelvet használják, amelyet mi nem akarunk elhagyni." A nuncius a csángó mise celebrálását javasolta. Hangsúlyozta: csángó nyelvű s nem pedig magyar misére gondolt. /Sylvester Lajos: Kicsit másabb a csángó nyelv, de magyar. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 12./

2000. szeptember 9.

Még ebben az évben megindulhat a magyar nyelv tanítása Klézse, Lészped, Pusztina és Somoska iskoláiban, nyilatkozta Bartha András, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke. Ehhez az kell, hogy egy ellenőrző bizottság szálljon ki a csángó falvakba. A bizottság már a jövő héten megérkezhet. Joaro Arynak, az Európa Tanács kulturális bizottsága főtitkárának csángóföldi látogatásáról a Bákó megyei Desteptarea román lap "A magyarok az Európa Tanács oldaláról intéznek heves támadást" címen közölt beszámolót. A cikkíró szerint a vendég olyan csángóknál tájékozódott, "akik pénz, anyagi juttatások vagy magyarországi kirándulások ellenében a Csángómagyarok Szövetsége vezetőinek játékszerévé váltak." /Gazda Árpád: Ellenőrző bizottság látogat a csángó falvakba. = Krónika (Kolozsvár), szept. 9./

2000. december 15.

A magyarországi Kaláka együttes /vezetője Gryllus Dániel/ az elmúlt napokban csángóföldi turnén volt. Az együttest a bukaresti Magyar Kulturális Központ hívta, a csángó területeken a Csángó Szövetség volt a szervező, a házigazda. A Kaláka együttes Szabad-e ide betlehemmel bejönni? című, karácsonyi dalokból összeállított műsorát hozta el. Ezzel már a nagyvilágot is bejárták. Először /dec. 12-én/ Gyimesfelsőlokon léptek fel, este pedig Pusztinán. Innen Somoskára és Külsőrekecsinbe mennek, majd a hétfalusi csángók következnek. A fogadtatás bensőséges volt. Az esti előadások után véget érni nem akaró beszélgetések következtek. Pusztinán a kicsi, hideg termet az emberek szeretete fűtötte forróra. Legalább háromszázan gyűltek össze. A tömeg bekapcsolódott, a refréneket együtt dalolta az együttessel. Pillanatok alatt megtanultak egész szakaszokat. A csángó asszonyok végül külön néhány karácsonyi dalt is elénekeltek a vendégeknek. A Csángó Szövetség meghívta az eseményre a bákói Desteptarea című napilap munkatársait. December 13-án a lap megjelentette az erről szóló cikket, melynek címe így fordítható: A magyarok a pusztában kolindálnak. A cikk szerint a műsort Nisztor Ilona nyitotta meg egy román dallal, majd magyar dalok következtek. A cikkíró szerint a mintegy háromszáz résztvevő egy szót sem értett az egész előadásból, ezért hamar szétszéledtek otthonaikba, főleg amikor megtudták, hogy "nem lesz segélyosztás″. - Ez elképesztő. Hogy milyen módon sértik meg a Csángó Szövetséget, egy község lakóit, hogy rombolják le egy ünnep szépségét, ahogy szemérmetlenül hazudnak. Különben december 25-én erről a körútról fog szólni a Duna Televízió adásában az egyik műsor. /Máthé Éva: Pusztina újabb arculcsapása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 15./

2001. szeptember 14.

Szept. 2-án Klézse községben, a délelőtti misét követően megalakult a román római katolikus egyház Dumitru Martinas Egyesületének helyi fiókszervezete. A magyar és csángóellenes kirohanásokkal teli gyűlésen a helyi román lakosokon kívül Bákó város parlamenti képviselői és a Dumitru Martinas Egyesület elnöke (Gheorghe Bejan) is jelen volt. A gyűlés csángóellenes vezetői a fiókszervezetet "a község nyugalmát megzavaró sorozatos (magyar-csángó) provokációk" válaszlépéseként alakították meg. A bákói román nyelvű napilap (Desteptarea) szeptember 3-i száma beszámolt a történtekről Együtt a magyar támadások ellen címmel. A gyűlés vezetői és a fiókszervezet megalapítói azt javasolják a helyi csángó magyaroknak, hogy ha magyar iskolát kívánnak, akkor keressenek más lakhelyet maguknak. /(Ilonczai Tamás): Csángóellenes gyűlés Klézsén. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./

2002. április 2.

Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének alelnöke elmondta, hogy Moldvában, az MCSMSZ által működtetett bákói irodában eddig több mint százan kérték a magyarigazolványt. Szövetségük tagsága már meghaladta a háromszázat. Gyűlnek a kérvények a hivatalos magyar nyelv és irodalomoktatás beindításához. A népszámlálást illetően azonban a falvak nagy részében problémák vannak. Az is megtörtént, hogy meg sem kérdezik a nemzetiséget és az anyanyelvet, és akadt település, például Trunk, ahol a vallásra sem kérdeztek rá a számlálók. Az is megtörtént, hogy elhallgattatták az embereket, mondván: a biztosok tudják, hogyan kell kitölteni az adatlapokat, és majd otthon fejeznek be bizonyos részeket. A bákói Desteptareaban nemrég olyan cikk jelent meg, amely azt hangsúlyozta az RMDSZ szórólapjainak kapcsán, hogy magyarsággal mérgezett röplapokkal manipulálják az embereket. Az MCSMSZ végül küldött egy jelentést az illetékes megyei bizottsághoz, amely operatívnak is bizonyult. Kimentek a helyszínre, és néhány manipulált jegyzőkönyvet újraírtak. Az egyik esetben ugyanis a polgár azt nyilatkozta, hogy ő magyar, mire azt válaszolták, hogy ezt nem lehet beírni, így csángóként jegyezték fel. Egy másik esetben pedig a számlálóbiztos üresen hagyta a nemzetiségre vonatkozó rubrikát. A Klézsén élő Hegyeli Attila, aki az iskolán kívüli magyarnyelv-oktatással van megbízva, olyan moldvai településről tud, ahol az utcán is mindenki magyarul beszél, mégis alig vallotta néhányuk magyarnak magát. /Kristály Lehel: Jó és rossz hírek a csángómagyaroktól. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 2./

2002. július 5.

Egyenruhás tiszt kereste fel nemrég a csíkszeredai József Attila Általános Iskolát, ahol az évek folyamán beiskolázott csángómagyar diákokról szóló dokumentumokat vette szemügyre. A megyében nem ez az első hasonló eset, ám a megyei rendőrparancsnoknak egyetlen ilyen akcióról sincs tudomása. Veress Emőke igazgató elmondta, az udvariasan, de határozottan fellépő férfi dokumentumok tömkelegét kérte ki az iskola archívumából, majd ezeket megvizsgálva továbbállt, közölve, hogy minden rendben van. A tiszt fénymásolatokat kért a megvizsgált dokumentumokról, amelyekért aztán utólag nem jött el. Az akciónak köze lehet a Bákó megyei Desteptarea című megyei napilap által elindított sajtókampányhoz: azzal vádolják a csángómagyar szövetséget, hogy tanulmányaikat be nem fejezett oktatókat foglalkoztat. Néhány, Moldvából Csíkszeredába átiratkozott diák esetében ugyanis szülőfalujuk iskolájának anyakönyvi kivonatába "iskolai cserbenhagyást" jegyeztek be. A bákói napilap azt állítja, legkevesebb húsz hasonló "cserbenhagyásról" tud, akik mind a diószéni iskola volt tanulói. Az iskola igazgatója, Eugenia Baciu a napilap egyik, ez év eleji cikkében közölte, hogy a gyerekek "valószínűleg egy Hargita megyei iskolában fejezték be a nyolc általánost". Említést sem tesz azonban arról a számtalan hivatalos átiratról, amelyek a József Attila Iskolából, mindegyik tanuló esetében külön, névre szólóan érkezett Diószénre, kérve az anyakönyvi kivonatok átküldését. Borbáth Erzsébet, a csíkszeredai iskola egykori igazgatója kifejtette, hogy vezetése idején 171 csángómagyar gyerek fordult meg az iskolában. Közülük 164-en tudták folytatni tanulmányaikat a székelyföldi középiskolákban, huszonhatan pedig valamely felsőfokú oktatási intézményben. Borbáth Erzsébet hangsúlyozta, egyedül a diószéni iskola nem reagált átirataikra, hiszen Pusztinából és Rekecsinből végül megérkeztek az anyakönyvi kivonatok. Ezért két diószéni diáklány, Füstös Gabriella és Farkas Mónika anyakönyvét, akik a tanítóképzőbe felvételiztek, hiányosan küldték át a középiskolába. A dokumentumok csak a hatodik, illetve a hetedik osztálytól, a József Attilába való átigazolásuktól volt kitöltve, hiszen az I-V., valamint az I-VI. osztályra vonatkozó adatok, a többszöri felkérés ellenére, nem érkeztek meg. Az iskolába látogató rendőrtiszt Borbáth Erzsébet véleménye szerint arra volt kíváncsi, hogy Csíkszeredában kitöltötték-e a hiányzó rubrikákat az anyakönyvben a diószéni adatok hiányában, mert amennyiben ezt megtették volna, okirat-hamisítást követtek volna el. Látván azonban, hogy erről szó sincs, távozott, és ezért nem tért vissza a fénymásolatokért sem. Ioan Negrusa dandártábornok, Hargita megye rendőrparancsnoka közölte: "a rendőrségnek nincs joga semmiféle etnikai érintettségű vizsgálatot végezni. Gazdasági ellenőrzéseket tarthatunk, de jelen esetben nem tudok ilyesmiről, amely a József Attila Iskolában zajlott volna". Bartha Csaba, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének elnöke nem tartja kizártnak, hogy valójában a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ folytat nyomozást az ügyben. /Rédai Attila: Bartha a SRI-re is gyanakszik. = Krónika (Kolozsvár), júl. 5./

2003. április 1.

Román osztály létrehozásáról tartottak márc. 31-én tanácsülést Gyimesbükkön, a Bákó megyéhez tartozó magyar többségű faluban. Összecsaptak az indulatok, a jelen levő román szülők kifejtették: a többségben magyarok lakta falurész iskolájában - vagy annak környékén - román osztályt óhajtanak gyermekeiknek. Román oktatást kérnek a románok - hirdette öles betűs címmel márc. 27-i számában a Desteptarea című Bákó megyei napilap, amely az évek folyamán már többször felhívta magára a figyelmet a csángókérdésben tanúsított különösen ellenséges magatartásával. A lap azt állította, hogy a községben 1991 és 1997 között törvénytelenül működött a magyar oktatás, ám ekkor már beteljesedett tényként azt jóváhagyták. Liliana Sibisteanu megyei főtanfelügyelő-helyettes azt nyilatkozta, hogy a gyimesbükki helyzet "nem normális", s "a helybéli magyar kisebbségnek több joga van, mint a románoknak".A mintegy 5600 főt számláló község Csík vármegyéhez tartozott, 1950-ban szakították ki állítólag lakossági kérésre a székelyföldi központú közigazgatásból. Deáky András iskolaigazgató, az 1963-ban megszüntetett magyar oktatás újraszervezője, a helybéli RMDSZ-szervezet elnöke évek óta harcban áll. Gyimesbükkön hiába magyar többségű a község, a hét iskolából kettőben oktatnak magyarul, s a mintegy hétszáz tanuló közül csak mintegy kétszázan járnak magyar osztályba. Az igazgató hangsúlyozta: ő nem ellenzi a román oktatás létrehozását a magyarok lakta részeken is, de nem a magyar iskolával egy épületben. A tanácsülésen a beadvánnyal kapcsolatban semmilyen konkrét döntés nem született. Rédai Attila: Etnikai feszültségek Gyimesbükkön. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1.

2003. október 31.

A bákói bíróságon próbálják tisztázni egy 400 ezer forintos alapítványi támogatás sorsát a moldvai csángók ügyének legismertebb képviselői. Hegyeli Attilát, a csángó oktatási program vezetőjét a Szeret-Klézse Alapítvány jelentette fel. A bákói Desteptarea című napilap adta hírül okt. 30-i számában, hogy a moldvai magyar vezetők egymás ellen nyitottak frontot a magyarországi pénzekért. A Duma András által vezetett Szeret-Klézse Alapítvány feljelentést nyújtott be a bákói ügyészséghez Hegyeli Attila volt alapítványi tag ellen. A feljelentés szerint Hegyeli - aki immár harmadik éve vezeti a csángó oktatási programot - az alapítvány nevében, az alapítványi vezetők aláírásának meghamisításával pályázott és nyert meg egy 400 ezer forintos támogatást a magyarországi Mocsáry Lajos Alapítványtól, ám a pénzt nem adta át az alapítványnak. A klézsei alapítvány az ügyészségtől Hegyeli bűnügyi felelősségre vonását kéri.Kotis Mihályt, az alapítvány kurátorát meglepte, hogy a sajtó is értesült a feljelentésükről. "Nem szerettük volna a nyilvánosság elé vinni a vitánkat - jelentette ki a Duma jobb kezeként ismert fiatal orvos -, de nem volt már más választásunk." A feljelentést májusban iktattatták a bákói ügyészségen. A feljelentés szerint Hegyeli Attila 2000. május 3-án az alapítvány nevében, de annak megkerülésével, az elnök és a másik kuratóriumi tag aláírását meghamisítva pályázott a Mocsáry Alapítványnál a Klézsén kialakítandó orvosi, elsősegélynyújtó, felvilágosító és gondozószolgálat költségeihez való hozzájárulásra. A pályázatot az alapítvány 400 ezer forintos támogatásban részesítette, az összeget Hegyeli két héttel később személyesen át is vette. 2000. szeptemberében kellett volna elszámolnia a pénzzel, kérésére azonban az alapítvány 2001. márciusáig tolta ki az elszámolási határidőt. A számadás azonban a módosított határidőre sem érkezett meg. "Nem tartom rendjénvalónak, hogy három éve éjjel-nappal a csángó oktatás ügyén dolgozom, és az érte a köszönet, hogy büntetőjogi eljárást zúdítanak a nyakamba. Nem érzem, hogy erre rászolgáltam volna - jelentette ki Hegyeli Attila. - Nem kívánok a sajtóban részletekbe bocsátkozni, majd a bíróság előtt eldől, hogy kinek van igaza." "A pénzt valóban fölvettem, de nem használtam saját céljaimra. Azt átadtam az alapítványnak. 2001-ben azonban kiléptem a kuratóriumból, így az alapítvány programját már nem valósíthattam meg" - jelentette ki. Hegyeli szerint a Szeret-Klézse Alapítvány azért nem jut támogatáshoz, mert gyengébb pályázatokat nyújt be. "Most tulajdonképpen azt akarják, hogy tűnjek el Moldvából, hogy ők is jussanak a támogatásokhoz. Nem hiszem, hogy ez lenne a helyes megoldás" - tette hozzá a programfelelős.Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének megbízott elnöke elmondta, a csángó szövetség részéről töretlen a Hegyeli iránti bizalom, a szövetség mindent megtesz annak érdekében, hogy az ügy ne befolyásolja a csángó oktatási program sikerét. /Gazda Árpád: Magyar-magyar csata Csángóföldön. = Krónika (Kolozsvár), okt. 31./

2004. november 17.

Idén ünnepli Gyimesfelsőlokon a Berszán Lajos esperes által alapított Árpád-házi Szent Erzsébet Római Katolikus Gimnázium tanintézet fennállásának tizedik évét. Az egyetlen kilencedikes osztállyal induló iskolában ma már 54 óvodás, 68 elemista, 83 V–VIII. osztályos diák és 153 gimnazista tanul. A Moldvából, Székelyföldről és a szórványból érkező bentlakók száma megközelíti a másfél százat. Sok moldvai csángó gyermek kerül ide úgy, hogy alig beszél magyarul. Mire végeznek, visszakapják anyanyelvüket. Az elmúlt tíz esztendőben mindig akadt, aki az iskolát támogassa, de voltak támadók is. A Bákó megyei Desteptarea című napilap néhány évvel ezelőtt azzal vádolta Berszán Lajost, hogy veri a gyerekeket. Az iskolát pénzügyi ellenőrök hada szállta meg, végül négy, leltáron szereplő könyv hiánya volt a legsúlyosabb hiba. Az állam csak a pedagógusok fizetését biztosítja. A nyáron igényelt nyolcmilliárd lejes támogatásból csak 300 milliót ítéltek meg. /Szucher Ervin: Szilárd hittel a Sziklára épített házban. = Krónika (Kolozsvár), nov. 17./

2005. június 8.

Nagy Tünde, a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karának angolszakos gyakornoktanára Gyimesbükk községben gyűjtött adatokat egy olyan kutatáshoz, amely a gyimesi gyermekek kétnyelvűségéből próbál következtetéseket levonni. Két román tannyelvű iskolában, a tarhavaspatakiban és a gyimesbükkiben is engedélyt kért az igazgatótól, hogy az iskolásokkal névtelen kérdőíveket töltessen ki. Constantin Barsan községi tanácsos, a községhez tartozó bálványospataki iskola helyettes matematikatanára felelősségre vonta Nagy Tündét és engedélyt követelt tőle. Ő a kiküldetési papírt másnap eljuttatta az iskolába. Két nap múlva a Bákó megyei Desteptarea lapban terjedelmes cikket közöltek Didaktikai eszközzé átminősített diákok címen. Dan Mindirigiu cikkíró szerint a kérdőívekből kiderült, hogy elkészítőjük azt szerette volna kipuhatolni, akarnak-e magyarul tanulni a gyermekek. Radu Ababei megyei főtanfelügyelő kijelentette: törvény durva megsértéséről van szó, értesítik a Tanügyminisztériumot. /Gazda Árpád: Kérdőíves indulatok Gyimesbükkben. = Krónika (Kolozsvár), jún. 8./


lapozás: 1-15




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998