udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 39 találat lapozás: 1-30 | 31-39
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Ellenpontok

1990. november 24.

Az amerikai Kongresszus Emberjogi Bizottságának tagja, Tom Lantos szenátor Romániába látogatott és részt vett Kolozsváron a Hungarian Human Rights Foundation /HHRF/ - Magyar Emberi Jogi Alapítvány bemutatkozásán a Magyar Színházban. Szőcs Géza szenátor, az RMDSZ főtitkára üdvözölte a vendégeket. A HHRF elnöke, Hámos László beszélt munkájukról: 1976-1987 között 24 alkalommal fordultak az amerikai Kongresszushoz emberi jogi kérdésekben. Többek között 1982-ben angolul kinyomtatták a Szőcs Géza és társai szerkesztette Ellenpontok című szamizdatot. Alapítványuk célja a kisebbségellenes diszkrimináció megszüntetése, a kisebbségi emberi jogoknak, kulturális autonómiának biztosítása és a nemzetközi közvélemény megbízható információkkal való ellátása. A találkozón meghirdették a Bolyai Egyetem céljait szolgáló nemzetközi gyűjtés megindítását. A HHRF kitüntetést nyújtott át a romániai magyarság önvédelmi küzdelmében szerzett érdemeiért Szőcs Gézának, az RMDSZ főtitkárának, Borbély Ernő parlamenti képviselőnek, Buzás Lászlónak, a Romániai Magyar Kisgazdapárt elnökének és Páll Béla nyugdíjas tanárnak. Szervezési hiba vagy félreértés miatt Kelemen Attila állatorvos nem kapott kitüntetést, pedig néhány napja még rajta volt a listán. Kelemen Attilát is üldözte a Securitate, ezért el kellett hagynia az országot. Romániába ment, de az 1989-es változások után hazatért Erdélybe. /Román János: A Magyar Emberi Jogok Alapítvány ? Erdélyért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 28./

1991. március 4.

Tőkés László püspök a vele készült beszélgetésben visszaemlékezett Désen töltött éveire. Az Ellenpontok erdélyi szamizdat ügye után indult meg a hajsza ellene, 1984-ben kitették az egyházból, 1986-ig volt munkanélküli. Akkor sem volt tétlen, meghurcolták az ifjúsági bibliakört, zaklatták a presbitereket. A magyar fiatalokból álló temesvári Thália amatőr társulatot betiltották /ennek tagja volt az interjút készítő Varga Gábor/, majd a engedélyezték működésüket, de azzal a minősíthetetlen feltétellel, hogy négy-öt odaadó tagot ki kell zárni, sőt egyetemről való kicsapásuk is szóba került. Ezzel az üggyel kapcsolatban Tőkés László /a fiatalok érdekében/ levelet intézett Papp László püspökhöz, aki ezért Tőkés Lászlót megrovásban részesítette. Az erdélyi magyar irodalom értékes, nem olyam szemetes, mint a magyarországi magyar irodalom. Az erdélyi magyar irodalom "önfenntartó, nemzetmentő jellegű", hangsúlyozta a püspök, és ott vannak a gyengéi, ahol ez az elkötelezettség nincs meg benne. Tőkés László kifejtette, hogy a néppel szeretne egyházat építeni, hogy az egyházat belső megtisztulással alulról szervezve, megújíthassák. /Varga Gábor. Temesvár ostroma ?89. A néppel szeretnék egyházat építeni. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 4./

1991. március 27.

Molnár János, azóta Szegeden élő könyvtáros, akkor református tiszteletes könyvet készül írni az erdélyi szamizdatról, az 1982-ben megjelent Ellenpontok című folyóiratról. Az Ellenpontok szerkesztője Ara-Kovács Attila volt /azóta Nagyváradról áttelepült Magyarországra/, munkatársa Tóth Károly Antal nagyváradi tanár volt, akinek azután el kellett hagynia az országot. Szőcs Géza is tagja volt a szerkesztőségnek. Letartóztatásuk után Tóth Károly Antalt, feleségét és Szőcs Gézát megverték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 27./

1991. július 18.

Kertész Lóránd jelenleg Montrealban egy fejlesztési iroda elnöke, azelőtt Nagyváradon élt. A Kelet-Nyugatnak adott interjúban beszámolt az Ellenpontokban való részvételéről. Hangsúlyozta, hogy szűk kör tette volt az Ellenpontok. "Az Ellenpontokat Szőcs Géza, Ara-Kovács Attila és Tóth Károly szervezte, szülte, csinálta." Az Ellenpontok Nagyváradhoz kötődik, az erdélyi szamizdat Tóth Károly lakásán készült. 1982. nov. 7-én jelentek meg a rendőrök Kertész Lóránd lakásán, házkutatást tartottak és bevitték őt, az öccsét és édesanyját is. Tóth Károlyt megverték a Securitate vallatói. A nyilvánosság segítette őket. Magyarországon hetvenegy neves értelmiségi írásban tiltakozott a kormánynál az erdélyi letartóztatások ügyében. Az Egyesült Államok kongresszusán is szóba került az Ellenpontok szerkesztőivel kapcsolatos rendőrségi eljárás. Kertész Lóránd 1983-ban kivándorolt Kanadába. /Tar Károly: Bontották a hallgatás falát? = Kelet-Nyugat (Nagyvárad), júl. 18./

1991. július 26.

Marosi Barna visszautasította a Kossuth Rádió Gondolat-jel című műsorában, júl. 14-én elhangzott beszélgetést az Ellenpontok című lapról. Molnár János, az Ellenpontok Magyarországra költözött munkatársa kifejtette, hogy az erdélyi magyarság "önjelölt vagy kinevezett vezetői a sajátosság méltóságának fogalmával a tehetetlenséget és a szenvedést akarták megideologizálni ... Sütő volt a főideológusa ennek a gondolatnak..." Ez az interjú megpróbálja élesen szétválasztani a nézeteket: eszerint létezett Erdélyben egy liberális, Nyugat felé orientálódó magyarságtudat és egy konzervatív, sajátosan magyar faji tulajdonságokra építő gondolatvilág. - Egy kicsit divatba jött Pesten az erdélyiek leszólása. Tőkés László neve megjárta a Mikroszkóp Színpadot, Sütő Andrást időnként rendreutasítják, Domokos Géza román kollaboráns, Szőcs Géza azért jött haza, mert a Szabad Európából kirúgták... Milyen erkölcs nevében ítélkezik Molnár János református lelkész, aki itthagyta nyáját? tett fel a kérdést Marosi Barna. /Marosi Barna: Már mindenki belénk törölheti a lábát? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 26./

1991. augusztus 15.

Az Ellenpontok magyarországi értékelésének erdélyi visszhangjával foglalkozott a Szabadság, több rádióadást és cikket felidézve. A Kossuth Rádió Gondolat-jel című, júl. 14-i adásában Lantos Gabriella beszélgetett Molnár Jánossal. Molnár János szerint azok kezdték az ellenzéki tevékenységet, akiket kisemmiztek a hatalomból. Így történt ez Erdélyben is. A filozófiát végzett Ara-Kovács Attila munkanélküli volt, Tóth Károly tanár másként gondolkodása miatt nem tudott bejutni a köztudatba. Maga Molnár a kulturális élet peremén élt. Szőcs Géza akkor kapcsolódott be, amikor elvesztette állását. Molnár hangsúlyozta másságukat. Szerinte Király Károly és Sütő András is nagyon sokáig talán csak a reformkommunizmusig mentek el. Sütő végül elvileg támogatta a lapot, de tevőlegesen nem akart benne részt venni. Molnár János még azt is megállapította, hogy az RMDSZ-t mindinkább ugyanazok az emberek vezetik, akik korábban. Marosi Barna cikkében visszautasította azt, hogy az Ellenpontok egykori munkatársa, Molnár János elítélte Sütő András szemléletét. Sütő András maga is elutasította Molnár János értékelését, a Népújság hasábjain. Kozma Szilárd a sepsiszentgyörgyi Európai Időben készített interjút Molnár Jánossal, aki családjával együtt Szegeden él és a Soros Alapítvány támogatásával dolgozik az Ellenpontok történetét feldolgozó könyven. /Az Ellenpontok ürügyén? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15. - Marosi Barna írása: 652. sz. jegyzet.

1992. szeptember 24.

Szept. 24-én Keszthelyi András pécsi egyetemi oktató édesapja kocsijával Romániába akart utazni. A román határőrizetei szervek arra hivatkozva, hogy a kocsi nem az övé, megtagadták a beléptetését. Szóváltás kerekedett köztük, a román határőrök megpróbálták őt és útitársát kirángatni az autóból. Az útitárs gázt adott, magyar területre érve beszámoltak a történtekről. A magyar határőr felszólította őket a visszatérésre azzal, hogy biztonságukat személyesen szavatolja, velük lesz az eljárás során. Amint visszaértek román területre, Keszthelyi Andrást bevitték egy szobába, ahol öt egyenruhás megverte, majd bepecsételték útlevelébe, hogy egy évig nem léphet be Románia területére. Ide nem kísérte el a magyar határőr, majd a magyar határőröktől azt a tanácsot kapta, hogy forduljon a Külügyminisztériumhoz. Keszthelyi András Kolozsvárról települt át Magyarországra, előzőleg az Ellenpontok című erdélyi szamizdat munkatársa volt. 1982-ben őrizetbe vették, majd rákényszerítették, hogy hagyja el Romániát. Feltartóztatása esetleg nem pusztán autótulajdonlási kérdés volt. /Beszélő (Budapest), okt. 10./

1992. december 31.

Cs. Gyimesi Éva vitacikkében nekiment Balogh Edgárnak /"lesújtóan vádaskodó publicisztika jelent meg Balogh Edgár tollából", "nem sok vitakultúrára valló módszerrel és politikai inszinuációkkal", Balogh Edgár megszokta, hogy a Párt, az Osztály nevében beszéljen stb./, aki korlátozni akarja a Kós Károllyal folytatott kommunikáció szabadságát. Cs. Gyimesi Éva emlékeztetett, hogy Balogh Edgár 1983-ban nem volt hajlandó az Ellenpontok miatt állandó zaklatást szenvedő Tóth Károly érdekében levelet írni, mondván: "Én nem szövetkezem a szocializmus ellenségeivel." - Ezután Gyímesi elmagyarázta Balogh Edgárnak, mit is ért kollektivizmus alatt. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1992. dec. 31./

1993. január 10.

Nagyváradon jan. 10-én az egykori szerkesztők közül Szőcs Géza és Ara-Kovács Attila emlékezett a tíz évvel ezelőtti erdélyi szamizdat folyóiratra, az Ellenpontokra. /Az Ellenpontok Váradon. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 7., Orient Expressz (Bukarest), jan. 29./

1993. május 14.

Az erdélyi szamizdat folyóiratra, az Ellenpontokra emlékeztek Nagyváradon, idén jan. 10-én. Az Ellenpontok szerkesztője, a ma ccban, Göteborgban élő Tóth Károly írta meg helyesbítéseit a folyóirat történetéről. Ara-Kovács Attila régi szerkesztőtársával ellentétben leszögezte, hogy az Ellenpontokat minden változtatás nélkül kellene újraközölni. /Tóth Károly Antal: Erdélyi szamizdat. Az Ellenpontokról pontosan. = Köztársaság (Budapest), máj. 14. ? 19. sz./

1994. augusztus 6.

Tóth Károly Antal a hetvenes-nyolcvanas években meghatározó egyénisége volt az Ady Körnek, de Nagyvárad akkori magyar kulturális életének is. Az erdélyi magyarság egyik legbátrabb szószólója volt, az Ellenpontok szamizdat folyóirat szerkesztője. Tóth Károly Antal 1984-ben Nagyváradról Budapestre települt, bekapcsolódott az ellenzék tevékenységébe. Meghívták 1987-ben a lakitelki sátorba, ahol felszólalt. Svédországban él, a stockholmi Magyar Ökumenikus Kör és a szombathelyi Savaria University Press jóvoltából megjelent könyve Hova tovább? címen, alcíme: az Ellenpontok dokumentációja. /Szombathely, 1994./ Könyve esszéket, tanulmányokat is tartalmaz. /Bihari Napló (Nagyvárad), aug. 6-7./

1994. október 14.

Okt. 14-én Nagyváradon az RMDSZ-székházban tartották Molnár Jánosnak az Ellenpontok történetét feldolgozó Az egyetlen út című dokumentumkötetének bemutatóját. /Bihari Napló (Nagyvárad), okt. 18./

1995. január 5.

Olajos Csaba 1994. dec. 26-án hunyt el, jan. 5-én volt a temetése Budapesten, a Farkasréti temetőben, ahol dr. Hegedűs Loránt református püspök és Lezsák Sándor költő, MDF-országgyűlési képviselő búcsúztatta az elhunytat. Lezsák Sándor jóbarátjára emlékezett, felvázolva életútját. Olajos Csaba 1972 óta járt Erdélybe. Nekünk kötelességünk minden elszakított területet megismerni, mondta. 1981-ben stencilgépet csempészett Erdélybe, ezzel sokszorosították az Ellenpontokat. Demszky Gáboréknak is hozott stencilgépet Bécsből. 1983-ban kitiltották Erdélyből. Amikor a szlovákiai Duray Miklóst letartóztatták, akkor az Olajos-házaspár ment a feleségéhez, szervezni a tiltakozást. 1984-ben kitiltották őket Csehszlovákiából. Ekkortájt naponta 10-15 vendégük volt. Sokan jöttek hozzájuk. Így állított be lakásukra Hosszú István, a Zsil-völgyi bányászsztrájk vezetője, amikor 24 óra alatt családjával együtt el kellett hagyni Romániát. Olajos Csaba egyszer eljött Lakitelekre. Menjünk el horgászni, ott nem hallgatnak bennünket, mondta. Rengeteg a dolgunk, meg kell beszélni. Szőcs Géza is felbukkant, hármasban folytatták a beszélgetést. Aznap a rendőr is megjelent a Tisza-parton, igazoltatott... Az MDF szervezésében is tevékeny volt Olajos Csaba. Erősítette a kapcsolatokat a határon túli magyar vállalkozókkal. /Új Magyarország, jan. 6./

1995. február 22.

Elszomorító volt végighallgatni a febr. 13-i képviselőházi ülést, írja Román Győző, az Orient Expressz főszerkesztője. Tömény nacionalizmus és intolerancia uralta a helyzetet. Petre Turlea kezdeményezte, hogy határozottan ítéljék el az RMDSZ-t. Az ellenzékiek közül is sokan ezen a véleményen voltak. A parasztpárti Ioan Ratiu szíve szerint beszélt a magyarság ellen, mindenütt irredentizmust szimatolva. Még az Ellenpontokat is fölemlegette, mint irredenta kiadványt, ráadásul szerinte a Securitate magyarokkal és zsidókkal volt tele, mert a románokban nem bíztak a kommunisták. Ratiu harciasságát megtapsolták a kormánypártiak. Voltak olyanok is, akik a dialógus szükségességét nem zárták ki, így Horia Rusu és Adrian Severin. A szavazáskor az RMDSZ kivonult a teremből, a parasztpártiak sem szavazták meg az elítélést, Adrian Nastase viszont az elítélő határozatra voksolt. /Megbélyegzettek. = Orient Expressz (Bukarest), febr. 22./

1995. március 24.

A marosvásárhelyi tragikus események ötödik évfordulóján a Por Europa Liga Interkulturális Központja, a németországi Heinrich Böll Alapítvány támogatásával márc. 19-e és 25-e között rendezvények sorozatát szervezte Marosvásárhelyen a Tolerancia hete címen. A "Tolerancia háromszöge" kerekasztal-beszélgetésen az ismert román ellenzéki személyiségek megjelentek /Doina Cornea, Gabriel Andreescu, Horia Rusu/, továbbá Markó Béla, Cs. Gyimesi Éva. Márc. 21-én a Kriterion Könyvkiadó fennállásának 25. évfordulójára emlékeztek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 24./ Több rendezvény volt még a Tolerancia hete keretében, így a Hit és tolerancia című összejövetel, Mircea Dinescu és Szőcs Géza költői estje, ahol az Ellenpontok szamizdatról is szó volt, majd a Barátság Platformjára emlékeztek, a kezdetben, 1990-ben indult kezdeményezésre, utána jöttek a márciusi események. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 29./

1995. augusztus 22.

Tóth Károly Antal nagyváradi tanár az Ellenpontok egyik szerkesztője volt, lakásán készültek az egyes számok. Kitoloncolták az országból, Magyarországra települt. Aczél Györgyék nem szimpatizáltak nyílt patriotizmusával, bedugták a levéltárba. Harmadik gyermeke megszületése után szűknek bizonyult az Illyés Gyuláné által biztosított egyszobás lakás, a család rövid kanadai kitérő után Svédországba költözött. Tóth Károly göteborgi magányában írta meg Hova - Tovább? című kötetét, ebben az Ellenpontok alapvető dokumentumai is szerepelnek. Alig polemizál Molnár János 1993-ban kiadott kötetével /Az Egyetlen. Az Ellenpontok és az ellenpontosok/. Tóth Károly megállapítja, hogy "amíg a román nép saját politikusai által a legnyilvánvalóbb hazugságokkal az orránál fogva vezethető és irányítható, addig nem sok remény van a magyar-román viszony normalizálására." Tóth Károly jelenleg munkanélküli környezetvédő felügyelő Göteborgban. /Magyar Nemzet, aug. 22./

1995. augusztus 22.

Tóth Károly Antal nagyváradi tanár az Ellenpontok egyik szerkesztője volt, lakásán készültek az egyes számok. Kitoloncolták az országból, Magyarországra települt. Aczél Györgyék nem szimpatizáltak nyílt patriotizmusával, bedugták a levéltárba. Harmadik gyermeke megszületése után szűknek bizonyult az Illyés Gyuláné által biztosított egyszobás lakás, a család rövid kanadai kitérő után Svédországba költözött. Tóth Károly göteborgi magányában írta meg Hova - Tovább? című kötetét, ebben az Ellenpontok alapvető dokumentumai is szerepelnek. Alig polemizál Molnár János 1993-ban kiadott kötetével /Az Egyetlen. Az Ellenpontok és az ellenpontosok/. Tóth Károly megállapítja, hogy "amíg a román nép saját politikusai által a legnyilvánvalóbb hazugságokkal az orránál fogva vezethető és irányítható, addig nem sok remény van a magyar-román viszony normalizálására." Tóth Károly jelenleg munkanélküli környezetvédő felügyelő Göteborgban. /Magyar Nemzet, aug. 22./

1995. október folyamán

Szentimrei Krisztina Törésvonalak az erdélyi magyar politikai mezőben címmel írt összefoglalásában először a "radikális-mérsékelt" ellentétet vette számba, amely visszanyúlik az RMDSZ első, nagyváradi kongresszusáig /1990. ápr. 21-22./, amelyen jelen voltak az előző rendszer kontraszelektált "hivatalos magyarjai", a mérsékletre intők. A mérsékeltek vezéralakja Domokos Géza volt, Iliescu, akkor még ideiglenes elnök barátja, a radikálisoké pedig Szőcs Géza, az Ellenpontok szamizdat kiadvány szerzője. Tőkés László akkor még nem foglalt állást a kettejük harcában. Domokos Géza hatására a képviselők tartózkodtak az alkotmány azon cikkelyének megszavazásakor, amely kimondta, hogy Románia egységes nemzetállam. Szentimrei Krisztina szerint Domokos Géza elnökségének talán legszégyenletesebb eseménye, hogy Szőcs Géza kénytelen volt saját nevében benyújtani a kisebbségekről szóló törvénytervezetét, melyet Domokos Géza hatására az RMDSZ nem vállalt fel. Ez a tervezet hangsúlyos előképe az SZKT által 1994 decemberében elfogadott törvénytervezetnek. 1992-ben Hargita megyében a képviselő- és szenátorjelöltek kiválasztásakor a küldöttgyűlésen kimaradtak a "mérsékeltek", ekkor elnöki jóváhagyással új gyűlést hívtak össze, amely a Domokos-vonal híveit szavazta meg. 1992 nyarán az RMDSZ vezetősége titkosította Csapó József autonómia-statútumát a közelgő választásokra hivatkozással. Az RMDSZ frakcióvezetői elhatárolták magukat Tőkés László tiszteletbeli elnök etnikai tisztogatásra vonatkozó kijelentésétől, a mérsékeltek prominensei pedig mandátum nélkül tárgyaltak Neptunon a román kormányzattal. Két tanulmány /Borbély Imre: Neptun, Romániai Magyar Szó, 1993. szept., Tamás Sándor: Valahol mi is utat vesztettünk, Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. máj. 17./ taglalta a radikális-mérsékelt ellentétet. A másik a nemzeti/nemzetietlen törésvonal: a/ A nemzet iránt elkötelezett politikai irányzat lefedi a hajdan Szőcs Géza körül csoportosuló tábort, legfőbb szerveződései a Reform Tömörülés és az Erdélyi Magyar Kezdeményezés. Az irányzat legfőbb prominense Tőkés László. b/ A nemzet iránt elkötelezett, de baráti kötődései vagy megtéveszthetősége folytán hatalomorientált vonalat erősítő irányzat a Szórvány csoport, a Partium frakció nagy része, de ide sorolható a tanulmány írója szerint Markó Béla és az Ügyvezető Elnökség zöme. c/ A nemzet iránt közömbös, hatalomorientált káderpolitikusok csoportja, reprezentánsaik a neptunisták, így Borbély László. Jellemző, hogy az 1994-es választást követően Magyar Demokrata Frakcióról Szociálliberális Frakcióra változtatta a csoport a nevét. d/ A nemzeti problematika iránt közömbös, gyakran ellenséges doktriner baloldali liberális irányzat, csoportjuk a Szabadelvű Kör és az Ügyvezető Elnökség. Magyari László Nándor például, továbbá Cs. Gyímesi Éva, aki a nemzetellenes liberalizmus mellett áll ki. Egyik vezetője volt az önrendelkezés-ellenes sajtókampánynak és több, a nemzet és nemzet-szeretet fogalmát darabokra szedni igyekvő tanulmány szerzője. Az Ügyvezető Elnökség titkára Kós Anna, aki felelős szerkesztőként jegyezte az RMDSZ IV. kongresszusán megjelenő vicclapnak álcázott kampánykiadványt, melynek legfőbb célpontja Tőkés László az RMDSZ tiszteletbeli elnöke volt. /Kapu, 9. sz. (októberben jelent meg)/ A vicclap címe: Új Helyszín, Új Ezred.

1995. november 15.

Az Erdélyi Napló folytatja a Securitate Fehér könyvéből vett részletek közlését, most magyar írókról, értelmiségiekről közöl feljegyzéseket. Visszatérő jellemzés, hogy nacionalista az író /Sütő András, Bálint Tibor, Kányádi Sándor stb./. Ion Lancranjan Vélemény Erdélyről című könyve miatt nagy volt a felháborodás 1982-ben, erről is születtek securitate-feljegyzések. - A könyvben viszont egy szó sem esik az Ellenpontokról, szerkesztőinek /Tóth Károly, Szőcs Géza. Ara-Kovács Attila/ letartóztatásáról, Huszár Sándor elüldözéséről. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 15./

1996. január 3.

A szekuritate valódi erejét mutatja, hogy hat évvel hivatalos megszüntetése után is befolyásolja a román közvéleményt, ezt mutatja, hogy közzétették a Securitate Fehér Könyvét, hogy bebizonyítsák, a Ceausescu-korszakban nem volt komoly diktatúra-ellenes mozgalom. Valójában létezett ellenállás, de ezeket a dokumentumokat nem közölték. Mi történt például a Ceausescu ellenlábasaként emlegetett Virgil Trofinnal, akit elgázolt egy traktor Dobrudzsában? A Pacepa-dosszié titkai sem derültek ki, Paul Goma kiállása sem, a megjelent könyv nem írt a Szoboszlay-perről, holott az ő szervezkedésük fontosabb volt, mint néhány író elsuttogott bírálata. Nem esett szó a kötetben az Ellenpontokról, szerzőik meghurcolásáról, de a két kiváló színész, Fábián Ferenc és Visky András, illetve Szőcs Kálmán költő haláláról sem. /Ujj János: Manipulált ország. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 3./

1996. április 24.

1992-ben szervezték meg elõször a Varadinum Napokat, emlékezett vissza Varga Gábor, az RMDSZ Bihar megyei elnöke. Az ideit a Magyarok Világszövetsége kiemelt jelentõségûnek minõsítette és besorolta a millecentenáriumi összmagyar rendezvények közé. A nyolcvanas évek végén itt, a határszélen volt a legnagyobb exodus, innen ment el a legtöbb értelmiségi. A Varadinumnak egy elit nélkül maradt kell visszaadni a reményt és a segítséget, hangsúlyozta Varga Gábor. Az ünnepségek idõpontja a választásokra való felkészüléssel is egybeesik, ezért a zárónapon /máj. 12-én/ a nagyváradi tanácstagjelöltek. illetve a Bihar megyei jelöltek nyilvánosan bemutatkoznak. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 24./ A hetilap közölte a Varadinum'96 programját, amely máj. 5-tõl 12-ig tart. Máj. 5-én ünnepi mise és körmenet, melyet dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek pontifikál. Máj. 6-án: egyházi barokk képtár megnyitása, máj. 7-én: a keresztény sajtó napja, sajtótörténeti kiállítás, máj. 8-án: Árpád-kori érmekiállítás, könyvbemutatók, máj. 9-én: tudományos szimpózium, román-magyar ökumenikus találkozó, máj. 10-én: Ellenállás a kommunizmus idején, Ellenpontok, határon túli '56 /meghívottak között: Duray Miklós, a szlovákiai Együttélés elnöke, az Ellenpontok szerkesztõi: Szõcs Géza, Tóth Károly /Svédország/, Ara-Kovács Attila /Magyarország/, máj. 11-én: helytörténeti szimpózium, máj. 12-én: záróünnepség, közéleti fórum, meghívottak az RMDSZ vezetõi: Markó Béla, Tõkés László, Takács Csaba. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 24./

1996. május 12.

A nagyváradi Varadinum egyhetes ünnepségsorozat máj. 12-én "Otthont a hazában" címû közéleti fórummal zárult. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke leszögezte, hogy az autonómia óvhatja meg a kisebbségeket az asszimilációtól. Takács Csaba ügyvezetõ elnök arról beszélt, nem mellékes, hogy Magyarország hogyan fogadja az autonómia gondolatát. Markó Béla az integrációnak arra a veszélyére utalt, hogy a közös mosószer Strasbourgtól Csíkszeredáig ne jelentsen egybemosódást: "nem egyenruhába bújt Európára van szükségünk". Tõkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke utalt arra, senki ne áltassa magát, hogy a kisebbségben levõ szórványvilágot meg lehet menteni, azonban Székelyföldnek igenis van jövõje. Bírálta a magyar kormányt, mert az euroatlanti integrációért "hajlamos feláldozni" a magyar kisebbség ügyét. Kifejtette: "tragikus lenne", ha Magyarország bekerülne, Románia pedig kimaradna az Európai Unióból. /Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, máj. 13./ A nagyváradi magyarság a múlt héten immár ötödik alkalommal ülte meg májusi ünnepét, a Festum Varadinumot, ezúttal a millecentenárium jegyében. A római katolikus és a református püspökség, valamint a Bihar megyei RMDSZ szervezésében számos egyházi, kulturális és politikai rendezvényre került sor a Szent László király által alapított városban. A varadinum hagyományos ünnepi szentmisével és körmenettel kezdõdött és Szabó Magda Az a szép fényes nap... címû darabjának premierjével zárult. A fórumon "Megbûnhõdte már e nép" címmel emlékeztek a kommunizmus romániai magyar áldozatai, különös tekintettel az erdélyi '56-ra, és annak következményeire. A kevésbé erdélyi 1956-ról Tófalvi Zoltán marosvásárhelyi újságíró beszélt. Elõadása komoly dokumentációs munkára épült, melynek eredményeképpen errõl a kérdéskörrõl könyvet fog kiadni a szerzõ. Fülöp G. Dénes, a vásárhelyi Vártemplom lelkipásztora saját meghurcoltatására, börtönéveire emlékezett. Az ellenállásról, a nagyváradi Ellenpontok szamizdat kiadványról Szõcs Géza költõ beszélt; a rendezvényre nem tudott eljönni az 1980-as évek elején mûködött csoport több vezéregyénisége, Tóth Antal Károly, Ara Kovács Attila és Molnár János. /Wagner István: Varadinum 1996. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./ Tõkés László máj. 13-án az MTI tudósítójának nyilatkozva leszögezte: félreérthetõnek tartja a nagyváradi fórumon általa mondottak összefoglalását, mintha tragikus lenne, hogy Magyarországnak sikerülne az euroatlanti integráció, Romániának pedig nem. Valójában azt nevezte tragikusnak, ha Románia leszakadna Magyarországtól és más integrációs fázisba kerülne. Ez ugyanis kétszeresen sújtaná a romániai magyarságot. Markó Béla hasonlóképpen vélekedett. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./ A fórum után nyilatkozott Tõkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke az Erdélyi Naplónak. Megbocsáthatatlannak tartotta, hogy a dél-tiroli osztrák-olasz megbékélési modellre vonatkozó javaslatát nemcsak Bukarest utasította el, hanem a magyarországi vezetõk sem reagáltak rá érdemben, ezzel hozzájárultak az RMDSZ által fontosnak tartott megoldások leértékeléséhez. Bírálta Tom Lantos amerikai képviselõt is, aki a romániai magyarság képviselõinek véleményét figyelmen kívül hagyva kifejezte elismerését a romániai demokratikus fejlõdéssel kapcsolatban. Tom Lantos jelentésében azt írta, hogy Romániában "megjavult a helyzet az etnikai, vallási kisebbségek ügyében is." Megtörténhet, hogy még az idén kisiklik az RMDSZ -jelentette ki a püspök. Markó Béla azonban nem tart a kisiklástól. Tõkés László a vajdasági magyarság szervezetei közötti szakadást elrettentõ példának tartja az egész határon túli magyarság számára. Egyfelõl a többségi nacionalizmusok munkálkodnak ezen, másfelõl az anyaországi politika nem ellensúlyozza a többségi nacionalizmusok megosztó hatását, sõt igyekszik nem ellentétbe kerülni a többségi nemzetek politikai kurzusával - hangsúlyozta az RMDSZ tiszteletbeli elnöke. Véleménye szerint az RMDSZ nem érzi, hogy többszínûségében támogatását élvezné az anyaországi kormánypolitikának. Ennek következtében annyira felerõsödhet az amerikai és nyugat-európai úgynevezett integrációs nyomás, hogy a most elõretolult mérsékeltnek nevezett irányvonal az RMDSZ-ben abszolút kedvezményben részesül, ugyanakkor a másik oldal, az autonomista háttérbe szorul és nem vállalhatja a közösséget ezzel a fajta uralkodó irányzattal. - Arra a kérdésre, hogy minek tulajdonítja a lakása környékén többször látott távcsöves fényképezõgéppel felszerelt gépkocsikat, válaszában a politikai terrorizmust jelölte meg. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 22./

1996. október folyamán

A hajdani erdélyi szamizdat, az Ellenpontok egyik, jelenleg Svédországban élő szerkesztője, Tóth Károly Antal fogalmazta meg gondolatait az alapszerződéssel kapcsolatban. "A magyar vezetés úgy fogadta el a románok által javasolt szövegmódosítást, hogy ki sem kérte az erdélyi magyarok vezetőinek véleményét. Ez azt bizonyítja, hogy a kisebbségben élő magyarok nem igazán tényezők a mai magyar politika számára." "Napjaink egyik magyar kormányhivatalnoka magyarokkal találkozott Erdélyben, akik a magyarországi politikai élet részletes ismeretében tették fel kérdéseiket, és fejtették ki nézeteiket. Budapestre visszatérve kifakadt: az erdélyi magyarok úgy viselkednek, mintha magyar állampolgárok lennének! Magam úgy hiszem, hogy úgy viselkedtek, mintha a magyar nemzet tagjai lennének. Mintha közük lenne hozzá, s ahhoz, ami Magyarországon történik. Aki idegenként nézi őket, annak ez valóban nagyon sérelmes lehet." Tóth Károly Antal megírta, hogy a honalapítás ezeregyszáz éves évfordulójára vándorkiállítást bocsátott útjára, ez eljutott Göteborgba is, ahol ő él. Csak a mai Magyarország térképét tüntették fel, a kalandozások útvonalát jelölő egyik nyíl például Bácskába indult a mai országterületről és a Duna elérése előtt visszafordult. Egy korhű térkép sem volt Magyarországról, melynek folytonosságát ezer éven át elismerte Európa. /Tóth Károly Antal: Mintha közünk lenne hozzá. = Új Kéve /A svédországi magyar protestáns gyülekezetek lapja - Az északon élő magyarok ökumenikus fóruma/, Stockholm, IV. évf. 5. sz., október. Felelős kiadó: Veress Zoltán/

1997. április 11.

Ara-Kovács Attilával /sz. Nagyvárad, 1953/ készített interjút Bíró Béla. Ara-Kovács Attila volt az egyik elindítója 1981-ben az Ellenpontok című erdélyi szamizdat folyóiratnak. 1983 óta Budapesten él, ahol először megalapította az Erdélyi Hírügynökséget. Évekig az Európa Kiadó, majd a Beszélő munkatársa, írásai újabban a Magyar Narancsban jelennek meg. Ara-Kovács Attila elmondta, hogy kezdettől a baloldali és liberális világ vonzotta. Gyermekkorában Nagyvárad még magyar város volt, az első teljes román mondatot tíz éves korában hallotta. Csak az egyetemen tanult meg jól románul. Mély baráti szálak fűzték a magyar ellenzékhez, Pethő Ivánhoz, Kis Jánoshoz, Demszky Gáborhoz. Demszky és Rajk László segített a technikai részt illetően, szellemmel már az erdélyiek töltöttek meg a folyóiratot, emlékezett az Ellenpontok keletkezésére. Ara-Kovács Attila fontosnak tartotta leszögezni, hogy Szőcs Gézának fontos szerepe volt az Ellenpontok ügyében, de csak egy cikket közölt benne, tehát eltúlozta szerepét. Aki valóban nagyon fontos szerepet játszott, az Tóth Károly volt, aki most Svédországban él. A szálak Ara-Kovács Attila kezében futottak össze. Szerinte széltében-hosszában beszélték Budapesten, hogy Szőcs Géza szerkeszti a lapot, amikor még teljesen titokban dolgoztak. A Securitate valószínűleg szintén hallott erről, erre egyszerűen követni kezdték Szőcs Gézát. - A Magyarországra áttelepültek közül sokan nem találtak önmagukra és a szélsőségesek fele mentek el, jobbra tolódtak, még fasiszta szervezeteknek is támogatói lettek. Ara-Kovács Attila kirohant Szervátiusz Tibor, Páskándi Géza és Czegő Zoltán ellen: "Ezek az emberek /Szervátiusz, Páskándi Czegő/ a megtestesítői mindannak a balkanizmusnak, ami Romániában és Szerbiában és másutt 1919 óta ellenünk érvényesül." Ara-Kovács Attila kifejtette, hogy számára "Magyarország mindig a világravaló kitekintést jelentette. Nem elsősorban az etnikai szempontjaim voltak azok, melyek Magyarországhoz kötöttek..." Ara-Kovács Attila Tőkés Lászlót is elítélte: "Tőkés László és a radikálisok gyengéjét abban látom, hogy mögöttük nincs helyzetteremtő képesség. A saját imázs megtartása, illetve az egykori vélt vagy valós befolyás visszaszerzésének görcse az, ami megbénítja őket." /Brassói Lapok (Brassó), ápr. 11./

1998. június 22.

Az Adevarul jún. 20-i száma szinte egész első oldalát betöltő összeállítást publikált a Securitate-dossziék kapcsán Tőkés Lászlóról, s ennek keretében fénymásolatban közölt egy 1982-es kézírásos papírt, amely szerint Tőkés (a szövegből kikövetkeztethetően egy rendőrségi kihallgatáson) kötelezte magát a Securitate tájékoztatására. A lap idézte többek között a püspök 1994. december 15-én Temesváron tett kijelentését, miszerint - ahogy száz- és százezrek tették Romániában - fizikai vagy pszichikai nyomás hatására több nyilatkozatot is aláírt a titkosszolgálatnak, ezek azonban senkinek nem okoztak kárt. - Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a bukaresti rádió magyar adásában kijelentette: "Kötetekre vagy legalábbis egy vaskos kötetre rúg mindaz, amit velem életem folyamán tollbamondással leíratott a Securitate." Eljött az ideje annak, hogy hozzáférhetővé tegyék a vaskos dossziékat, mondta. A püspök elmondta, hogy a Securitatéval mindig ellenzékiként került kapcsolatba, behurcolták először az Ellenpontok kiadvánnyal kapcsolatban, azután Désen. Tőkés László kifejtette: a romániai magyarság elleni koncepciós hadjáratnak tekinti azt, ami a dossziék körül történik. Nem lát okot arra, hogy lemondjon tiszteletbeli elnöki tisztségéről. /Koncepciós hadjárat a romániai magyarság ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./

1998. június 28.

Az SZKT zárt ülésén felszólalt Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke is, aki a maga részéről közzétette nyilatkozatának szövegét. Ebben Tőkés László emlékeztetett arra, hogy maga kezdeményezte: a szövetség valamennyi felelős beosztású vezetője és képviselője azonnali hatállyal tegyen politikai múltjára vonatkozó írásbeli nyilatkozatot, az RMDSZ Operatív Tanácsa pedig olyan értelmű határozati javaslatot terjesztett a most ülésező képviselőtanács elé, hogy az RMDSZ minden tisztségviselője tegyen kötelező nyilatkozatot a volt Securitatéhoz fűződő viszonyát illetően. A püspök leszögezte, hogy lelkészi pályája 1989-ig terjedő szakaszának "valamennyi állomásán végigkísérte, sőt a mai napig visszakísérti" őt a Securitate. Brassói segédlelkész korában (1977 előtt) informátori kötelezvényt akartak aláíratni vele, de a "kényszergetéseknek" ellenállt. Dési másodlelkészi szolgálata idején 1977-1984 között élesen szembekerült a titkosrendőrséggel, az Ellenpontok című szamizdat kiadványnak közölt írása miatt pedig másfél éves durva meghurcoltatást kellett elszenvednie. Két évig munkanélküliségre kényszerült, közben számtalanszor behívták, zaklatták, kihallgatták. Temesvári szolgálata idején 1986-1989 között családjával együtt további megfélemlítések és üldöztetések célpontja volt, és végül 1989 decemberében, a Szilágy megyei Menyőbe hurcolták, ahol a Securitate kihallgatásainak kíméletlen terrorját szenvedte el, és feleségével együtt az életveszélyes fenyegetettség állapotát élték át. "A Securitate gyűlöletes főhadiszállásaira egyetlen egyszer sem magammal mentem, hanem minden esetben bekísértek, behívattak vagy behurcoltak - hangoztatta Tőkés László. - Soha egyetlen jelentést sem írtam a Securitaténak. Ezzel szemben száz és száz oldalnyi nyilatkozatot voltam kénytelen papírra vetni kényszer hatása alatt, túlnyomórészt kötelező diktálás alapján. Legjobb lelkiismeretem szerint csak olyasmit voltam hajlandó írásba foglalni, ami (a) senkinek sem árt; (b) amit már amúgy is tudtak (s ezért is diktálhatták); (c) ami félrevezető, vagy (d) másokra nézve ártalmatlan. Hosszú évtizedeken át családom tagjaival együtt a Securitate áldozata voltam. Tudatosan felvettem a harcot a román titkosszolgálat ellen. Ebbe a küzdelembe másokat is bevontam, és mások is bevontak engem. Különösképpen egyházi téren, a vallásszabadság védelmében és érdekében léptem fel. Ezzel együtt az elnyomott kisebbségi magyarság ügyét képviseltem. 1988-ban a temesvári egyházmegye lelkészi közösségében nyíltan kiálltunk Ceausescu diabolikus falurombolási terve ellen. 1989-ben temesvári gyülekezetem állhatatos ellenállása vezetett a romániai forradalmi megmozdulások kirobbanásához. Ellenzéki tevékenységemről regényt lehetne írni. A meg-megújuló és jelenleg is folyó rágalomhadjáratok helyett együttérzést és nem kárhoztatást érdemelnék. Tiltakozom a személyem ellen irányuló, erkölcsi, politikai megsemmisítésemet célzó gyalázatos rágalmak ellen" - áll a nyilatkozatban. "Tiltakozom Nagy Benedek, volt parlamenti képviselő és a mögötte álló RMDSZ-en belüli politikai erőcsoport becsületsértő és hitelrontó, burkolt vagy nyilvánvaló buktatási kísérletei ellen." Isten kegyelmezzen azoknak, akik valóban besúgói voltak a Securitaténak és "jelenleg is a titkosszolgálat zsoldjában állnak", továbbá azoknak a magyar honfitársaknak és azoknak a magyar - református - lelkipásztoroknak, akik "ma is belülről bomlasztják, rombolják nemzeti és egyházi közösségeinket." Tőkés László végül megismételte korábbi javaslatait az átvilágítási törvény elfogadásáról, Ticu Dumitrescu szenátor törvényének támogatásáról, a múltra vonatkozó írásbeli nyilatkozatról. Hangsúlyozza: "Védjük meg egymást, a Securitate áldozatait, másfelől tisztítsuk meg sorainkat a tényleges besúgóktól. Kérem, hogy az RMDSZ politikai úton kezdeményezze a személyemmel, családommal és gyülekezetemmel kapcsolatos temesvári és menyői események, a titkosrendőrségi terror hivatalos feltárását és az azokban résztvevők törvényes felelősségrevonását. A Szövetségi Képviselők Tanácsának egyik alapvető feladata és felelőssége, hogy ne vesse alá magát a "szekusok akaratának" és tagjai, valamint nemzeti közösségünk becsületét védelmezze" /Tőkés László nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

1999. november 6.

Nov. 4-5-én én Szilágycsehben tartotta kihelyezett őszi közgyűlését a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. A szilágycsehi református egyházközség ünnepi évfordulók alkalmából hívta meg a közgyűlést: 480 éves a református templom és 400 éve tartottak zsinatot benne. A közgyűlésen elnöklő Tőkés László püspök többek közt bejelentette: az elmúlt tíz évben hiányzott az újításhoz szükséges megfelelő erő, a kezdeti lelkesedés lanyhult. A közgyűlésen emlékeztek az 1989-es események 10. évfordulójára, valamint a földvári haláltábor partiumi áldozataira, majd átadták a Pro Partium- és Pro Ecclesia díjakat. /Baksai Károly: Jubileumi református közgyűlés. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./ Nov. 5-én osztották ki Szilágycsehben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület idei kitüntetéseit, a kihelyezett igazgatótanácsi közgyűlés keretében. Szilágy megyéből Pro Ecclesia kitüntetésben részesült Bántó Bálint, az egyházmegye jelenleg legidősebb lelkésze. Bántó Bálint 1910. május 23?án született Nagykárolyban. A kolozsvári protestáns teológiáról Szatmárnémetibe került, ahol három évig volt a Láncos-egyházközség segédlelkésze. 1940 őszétől negyven évig, vagyis nyugdíjazásáig volt a mikolai gyülekezet lelkipásztora. Nyugalomba vonulása után helyettesítő lelkészi állást töltött be Királydarócon, Érszentkirályon, Avasfelsőfaluban. A Pro Ecclesia kitüntetés odaítélésével az egyház a lelkipásztor által végzett rendkívül értékes szolgálatot ismerte el. /Bántó Bálint nyugalmazott lelkipásztor Pro Ecclesia kitüntetést kapott. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 8./ Véső Ágoston nagybányai képzőművész és Dánielisz Endre nagyszalontai közíró Pro Partium-díjat kapott. A Pro Ecclesia Militans-díjjal tüntették ki dr. Molnár János lelkipásztort, tanárt és írót, akinek a közgyűlésen mutatták be a Királyhágómelléki Református Egyházkerület története című könyve első kötetét, műve az egyházkerülettel foglalkozó első történeti munka, amely alakulásától 1941-ig ismerteti annak történetét. Tőkés László püspök laudációjában felvázolta dr. Molnár János életpályáját, akit a diktatúra éveiben kizártak az ország minden iskolájából, a teológiáról, sorozatosan meghurcolták, és az Ellenpontok című erdélyi szamizdat folyóirat szerkesztésében való részvétel miatt bukott le, került a tiltott írók listájára. 1989-ben áttelepült Magyarországra. /Fejér László: Emlékezés a megtett útról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

2000. április 29.

A Pro Print Kiadó /Csíkszereda/ és Bárdi Nándor, a budapesti Teleki Intézet kutatója gondozásában májusban megjelenik az Ellenpontokról szóló könyv. Szőcs Géza kifejtette, hogy ők maguk nem akartak "nevezetes históriát alkotni" magukról, "már csak szerénységből sem." Molnár János rosszhiszemű, pontatlanul megírt könyvén kívül az Ellenpontok szamizdatról nagyobb terjedelmű írás nem jelent meg. Szőcs Géza szerint az elmúlt tíz évben elkezdődött az ellenpontosok politikai indíttatású elhallgattatása. Ara-Kovács Attila határozott álláspontot képviselő publicista, az őt elismerő olvasótáboron kívüliek ellenszenvvel figyelik működését. Tóth Károly Antal "sértődötten vonult ki a szellemi életből és a közéletből". Magyarországra települve keserűen vette tudomásul, hogy "azok a magyar értékek, amelyekért az életét is kockára tette, nem annyira fontosak" a mindennapokban. Tóth Károly Antal nyugatra távozott és most is ott él. A megjelenő könyv az Ellenpontok szamizdat összes hajdan megjelent számát, továbbá három szerzőjének, Szőcs Gézának, Tóth Károly Antalnak és Ara-Kovács Attilának a visszaemlékezését tartalmazza. /Jakab Lőrinc: Beszélgetés Szőcs Géza költővel a nevével jelzett szamizdatról. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 29./ Az interjú kiegészíthető azzal, hogy 1994-ben megjelent Tóth Károly Antal: Hogyan tovább? Az Ellenpontok dokumentumai, esszék tanulmányok /Magyar Ökumenikus Önképzőkör, Stockholm, Savaria University Press, Szombathely/ című összegezése.

2000. július 19.

Júl. 17-én, két nappal azután, hogy az RMDSZ Maros megyei szervezetének közgyűlése dr. Kelemen Atillát választotta a szervezet elnökévé, Kincses Előd, a volt megyei elnök sajtótájékoztatót tartott. Értesítette a sajtó képviselőit arról, milyen fázisba jutott az a per, melyet Tőkés László indított az Associated Press hírügynökség, és annak munkatársa, Alison Mutler ellen, amiért azt állították, hogy Tőkés László szekuritátés ügynök volt, és ezt be is ismerte. Bukarestben volt az újabb tárgyalás, melynek során Hermann Mostest Ioan református lelkészt hallgatták meg tanúként, aki kettős, román-holland állampolgárságú, és aki bebizonyította, hogy súlyos rágalmazás történt, hiszen Tőkés Lászlót már 1980-81-től üldözte a szekuritáté, mint az Ellenpontok szamizdat kiadvány munkatársát. Az ügyvédet meghökkentette az, hogy a bukaresti 2-es kerület bírósága Tőkés László szekus dossziéjának a bekérését rendelte el, illetve felkérték a szekus dossziékat felülvizsgáló bizottságot: nyilatkozzon arról, hogy nem volt-e szekus a lelkész. A másik téma, melyről Kincses tájékoztatta a sajtót - a marosvásárhelyi magyar napilaphoz, a Népújsághoz kapcsolódik. Szólt a közte és a lap között kialakult konfliktusról, mely a Magyar Újságírók Szövetségének Etikai Bizottsága elé került. Kincses kifejtette, hogy a marosvásárhelyi választási kudarc fő oka az, hogy az első fordulóban a közel háromezer érvénytelen szavazatot az RMDSZ szavazókörzeti megbízottai nem óvták meg. Kincses szerint a júl. 15-i Maros megyei közgyűlést "teljesen szabályzatellenesen hívták össze, hiszen a megyei és országos alapszabályzat is határozottan kimondja, hogy a küldötteket kizárólag a kerületek és körzetek jelölhetik, viszont a küldöttek között ott voltak azok is, akiket a Reform Tömörülés, a MADISZ, és más platformok delegáltak, tehát az egész törvénytelen volt, csak 21 küldött rendelkezett valóban érvényes mandátummal, akiknek kezében volt a körzet által kiállított megbízás". Kincses az Országos Szabályzatfelügyelő Bizottsághoz fordul. /(Máthé Éva): Belenyugodott kudarcába, de kivizsgálást kér. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 19./

2000. november 18.

Nov. 16-án Kolozsváron, a Kriza János Néprajzi Társaság székházában bemutatták az 1982-től megjelent 9 Ellenpontok szamizdat kiadványait összefogó kötetet, amely a Pro-Print Kiadó és a Teleki László Intézet közös programja keretében jelent meg. Bárdi Nándor budapesti történész, vette fel a kapcsolatot a kiadványok szerzőivel. Nem mindenben értett egyet velük, de végül e kapcsolat vezetett a kötet megjelenéséhez. Tóth Károly a nyolcvanas évekről beszélt, áldozatvállalásukról, hiszen feleségével sokszorosították a kéziratokat. Szőcs Géza 18 évvel ezelőtti lebukását, illetve a folyamodványaival kapcsolatos emlékeit elevenítette fel. A kilenc számban olyan értékek gyűltek össze, melyet büszkén vállalhatnak a szerzők - mondotta. /Horváth Gyöngyvér: Ellenpontok 1982. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./


lapozás: 1-30 | 31-39




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998