udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 14 találat lapozás: 1-14
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Intézménymutató: Nyugat

2007. január 11.

Több olyan író van, akik valamilyen módon kapcsolódnak a történelmi Szatmár megyéhez. Bródy Sándor évente többször meglátogatta a Szatmárnémetiben a családi házat, ahol édesanyja élt. Szerette Bródy Sándor ezt a várost, és ennek több művében adott hangot. Dénes Sándor /Mikola, 1880- Auschwitz, 1944/ a XX. század eleji szatmárnémeti szellemi életnek egyik vezéralakja volt, kiváló újságíró Tárcái, novellái, színpadra írt munkái, riportjai népszerűek voltak. A huszadik század első harmadának egyik legnépszerűbb írója Markovits Rodion éveken át a Szamos című lap munkatársa volt. A Szibériai garnizon, az Aranyvonat, Sánta farsang című regényei nagy népszerűséget szereztek neki, műveit 14 nyelvre fordították le. Szép Ernő is gyakori vendége volt Szatmárnémetinek, édesapja évtizedeken át a szatmárnémeti zsidó hitközség titkára volt. Kaczér Illés /Szatmárnémeti, 1884. okt. 10. – Tel-Aviv, 1980. márc. 20./ első novellái a Szamos napilapban jelentek meg. A Füst című vígjátékát 1908-ban tűzte műsorára Heves Béla színigazgató szatmárnémeti társulata. A sikeres ősbemutató után fővárosi és vidéki színházak is játszották a darabot. Kolozsváron A kolozsvári Magyar Színház mutatta be Megjött a Messiás, Tűz, Gólem ember akar lenni c. drámáit. év 1924-től Csehszlovákiában élt. Később áttelepült Budapestre, ahol az Újság, a Pester Lloyd, a Nyugat közölte munkáit. Kaczér Illés Izraelbe települ, ahol trilógiát ír Ne félj, szolgám, Jákob (Tel-Aviv, 1952) címmel, amely a magyar zsidóság történelmi regénye. /Csirák Csaba: Kaczér Illés Szatmárnémetiről írt regénye. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), jan. 11./

2007. augusztus 25.

Vargyas Lajos könyvéről írt dolgozatában arról beszélt Domokos Mátyás 1985-ben, hogy a 20. század második felére a magyar népi kultúra a végére ér. Nem folytatódhat, mert megszűnt az a társadalmi osztály, amely századokon át fönntartotta a folytonosságát. Csoóri Sándor szerint a városi értelmiségnek kellene megőriznie és továbbörökítenie a paraszti kultúrát. Magyarországon az ezredfordulóra lényegében szétestek a nagyvárosi közösségek, és belátható idő kérdése, hogy a kisvárosi és a falusi társadalmak mikorra atomizálódnak. Domokos Mátyás idézte Honeggert, aki szerint a modern korban a komolyzene, sőt, maga az úgynevezett elit művészet is megszűnik. Amíg az alsóbb osztályoknak volt autentikus kultúrájuk, mindig tudtak utánpótlást küldeni a centrumba, ha az elit meggyöngült. Az ezredvégre ez a potenciális hátország lehanyatlott, és az történik, amit Kodály prognosztizált, hogy a népkultúra helyét a tömeges analfabetizmus veszi át. Az elit nem akar tovább váteszkedni, népben-nemzetben gondolkodni. Az ezredvégre – globálisan is – fölénybe kerültek a paradigmaváltók. Az új paradigma megtagad bizonyos hagyományokat, megszakít századokon át érvényes folytonosságokat, elbizonytalanít olyan axiómákat, amelyekre a régi Európa támaszkodott (nemzet, család, erkölcs stb.). (…) Fátumszerű-e vagy törvényszerű, hogy jelentős hagyományok folytonossága szakadt meg a magyar irodalomban is az utóbbi évtizedekben? Fátum- vagy törvényszerű-e, hogy aki a létező szocializmusról végre cenzúra és öncenzúra nélkül, az elmúlt másfél évtized súlyos gondjairól, a mai magyar hárommillió koldusról szeretne olvasni, az vajmi keveset talál erről a kortárs magyar irodalomban? – kérdezte Pécsi Gyöngyi, Domokos Mátyás munkásságára emlékezve. Domokos Mátyás gondolatait összefoglalta Az olvasó fényűzése és A magyar esszé antológiája című köteteiben. Az esszéválogatás azt reprezentálja, mi az a hatalmas szellemi-intellektuális-morális örökség, amit folytatnia kellene a mai magyar irodalomnak, de aminek hátat fordít. Domokos Mátyás mindkét könyvnek a ,,sorskérdések” a hangsúlyozott kulcsfogalma. Azt látta, hogy sorskérdéseink európai horizontú, kritikai végiggondolása mintegy két évtizede elakadt. Domokos Mátyás a 20. század második felének irodalomtörténeti folyamatában több nagy törést regisztrált. Az első törés a hosszú ötvenes években történt, a rákosista totális diktatúra és a kádári megtorlás esztendeiben. Az ötvenes éveket követő kádári-aczéli korszak is – bizonyos engedékenysége ellenére is – az ötvenes évek gyakorlatát folytatta, roppant alattomossággal. Domokos Mátyás nem csak a Leltárhiány című könyvében, de többkötetnyire rúgó tanulmányban vette számba azt a szellemi csonkítást, amit a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas években követett el a magyar irodalommal szemben a hatalom. (…) Elképesztő mennyiségben és megdöbbentő részletezettséggel sorolta a példákat, melyek együttesen azt jelezték és igazolták, hogy (…) a magyar irodalomra szisztematikusan rátelepedett finomabb-durvább agykontroll egy idő után eredményes lett: a magyar irodalmat sikerült eltérítenie több száz éves, progresszív hagyományaitól. Domokos Mátyás újra és újra azt állapította meg, hogy az utóbbi kétszáz év magyar irodalmának alapvető folytonosságát az képezte, hogy legjobbjai – Kölcseytől Adyn, Babitson, a Nyugat nemzedékén át a népi írókig, Németh Lászlóig, Illyésékig – következetesen, minden körülmények között fölvállalták a nemzet sorskérdéseit. A tartós korlátozás, a ,,zsákbanhelybenfutás” (Nagy Gáspár), a durvább vagy finomabb tilalmak és kényszerítések azonban egy idő után visszafordíthatatlan folyamatokat generáltak. Domokos Mátyás a ‘45 utáni harmadik töréspontnak a nyolcvanas éveket és a rendszerváltozás körüli, utáni esztendőket látta: a nemzeti sorskérdéseket életben tartó fővonal – összhangban a nagy nemzedékek távozásával – a léleknyomorító, folyamatos ostrom, prés alatt meggyöngült, a nyolcvanas évekre utóvédfrontvonalakra zsugorodott, az ezredvégen pedig már nem kezdeményezője szellemi folyamatoknak – azaz perifériára sodródott, lényegében fölszámolódott. Egy nagy hagyomány elgyöngültével megszakadt egy több száz éves folytonosság, helyét expanzívan átvette egy másik. Domokos Mátyás keserűen állapította meg, hogy a marxista-leninista-lukácsista és a heideggeri-gadameri-derridai teoretikus irány között folytonosság áll fönn, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évekre az élő magyar irodalomban, a modernizmus, a progresszió fogalmát kisajátítva, denunciálva évszázados hagyományokat, újjászülte magát a régi rend ,,más eszközökkel”. A hazai, posztmodernnek nevezett irodalomnak lényegét illetően ugyanaz az elváráshorizontja, mint volt a létező szocializmus hatalomé. Nem az irodalom belső logikája szerinti modernizációs folyamat zajlott le pusztán, hanem egy másik, a megelőző évtizedekben egyetemlegesen elutasított trend került ismét uralkodó pozícióba. Bemutatta, miként áll fönn folytonosság a régi és az új trend között. Például: a szocialista irodalompolitika a valóság meghamisítását követelte, az új irányzat nehezményezi az irodalom valóságreferencialitását; az előbbi betegesen irtózott a nemzet sorskérdéseitől, ez közönnyel viszonyul hozzá; az előbbi a párthatalom érdekei alá rendelte az erkölcsi axiómákat, az utóbbi tagadja, hogy léteznének morális axiómák a társadalomban. Radikálisan átértékelték a hagyományt, az átértékelés pedig mindenekelőtt a teljes hagyomány radikális szűkítését célozta meg, diszkvalifikált mindenkit, akinek művei nem simíthatók bele az új elváráshorizontba. Furcsa módon ugyanazon írókat tartotta és tartja korszerűtlennek a régi és az új kánonképző elit: elsősorban azokat, akik a nemzet sorskérdésein gyötrődtek, és a társadalom valóságos életének a lenyomatát adták – Tömörkény Istvántól Illyés Gyuláig. A magyar irodalom egyre inkább magyar nyelvű irodalomként próbál meg funkcionálni. Domokos Mátyás szerint megroppant a magyar irodalomnak a nemzeti sorskérdéseket európai szinten és távlatokban fölvállaló irányzata, az ezredfordulóra pedig a magyarországi posztmodern is kimerítette lehetőségeit. Domokos Mátyás A rontás ellen című összegző könyvét a 2004-es népszavazásról írott vallomásával zárja. Ezzel a harmadik Trianonnal a magyarországi nemzetrész nemcsak újabb öncsonkítást hajtott végre, de a ,,tömeges emberárulás” a társadalom oly mértékű gyógyíthatatlan bajáról tanúskodott értelmezése szerint, hogy beteljesültnek látta Ady jövendöléseit.,,2004. december 5-én (pedig) nemcsak a testvéreinket s nemcsak a halottainkat, de halhatatlanjainkat is elárultuk” – írta. Domokos Mátyás kétségbeejtőnek látta az ezredvégi Magyarországot: az elit elárulta a társadalmat, elfordult jelentős hagyományaitól, a szétesett, média vezérelte társadalom megtagadta az alapvető erkölcsi értékeket. Az olvasó fényűzése és A magyar esszé antológiája – utolsó széttekintések: nagy nemzedék utolsó koronatanújaként, ,,régi értékek utóvédje”-ként, mielőtt a rezervátum karámjai összezárnak, még egyszer számba veszi, hol tévesztettünk utat ismét. Az egy évvel ezelőtt elhunyt szerkesztő, Domokos Mátyás emlékére a budapesti Illyés Gyula Archívum és Műhely Az olvasó fényűzése címmel konferenciát szervezett 2007. május 31-én. Itt hangzott el Pécsi Györgyi kritikus és irodalomtörténésznek, a Kányádi Sándor- és Tőzsér Árpád-monográfiák szerzőjének előadása. /Pécsi Gyöngyi: Mielőtt a karámok összezárnak (Domokos Mátyás emlékezete). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 25./

2008. január 8.

Száz éve született Wass Albert (1908. január 8. – 1998. február 17.) Erdélyi korszaka sikertörténet, irodalmi díjakban és nemzeti irodalmi elismerésekben részesült. A Nyugat, a Helikon, az Erdélyi Szépmíves Céh és a Kisfaludy Társaság ígéretes magyar íróként tartották számon. A háború mindent kettétört. Jött a menekülés, a szülőföld elvesztése. Élete hátralevő részét emigrációban töltötte. Nevét feketelistára teszi a kommunista hatalom. A magyar olvasók nem tudják, hogy 1945–1950 között Németországban megjelent műveit öt (!) nyelvre fordítják. Termékeny író, aki 90 éves koráig ír, ötven könyvet ad ki magyarul és angolul. Szellemi örökségét mesterségesen szított ellentmondások kontextusában kiforgatják. Soha nem vallott nézeteket sütnek rá. Kérlelhetetlen gyűlölői a háborús bűnösség hamis vádja alól nem akarják feloldozni. Mindezek ellenére, Wass Albert az egyik legnépszerűbb 20. századi magyar író. Műveit olvassák, gondolatait idézik, írásait színpadra viszik és filmesítik. Tiszteletére egyre több városban szobrot emelnek. Küldetését egy életrajzi írásában így foglalja össze: „Írónak rendelt az Úr, mégpedig abból a fajtából, akinek nem szórakoztatás a feladata, nem is a világ szépségeinek dicsérete, hanem mindössze nemzetének szolgálata. Ezt tettem, ezt végeztem, jól-rosszul, legjobb tudásom szerint. ” „Életem egyetlen feladatának nemzetem megmentését ismertem föl. Ezt pedig úgy láttam megvalósíthatónak, ha egybefogom a szétszórtságban még megmaradt erőket egyetlen cél szolgálatára: megismertetni a világgal a magyar nemzetben rejlő értékeket, lehámozni nemzetemről azt, amit az ellenséges propaganda az utolsó évszázad során rákent. Ennek az egyetlen célnak a szolgálatára állítottam be egész életemet. ” /Lukácsi Éva: Száz éve született Wass Albert (1908. január 8. – 1998. február 17.) = Szabadság (Kolozsvár), jan. 8./

2008. január 26.

A Nyugat című folyóiratnak szentelt emlékév televíziós eseményei sorában január 28-án indul a Fogadj örökbe! sorozat, amelyben kortárs magyar szerzők választanak és „fogadnak örökbe” valakit a Nyugat írói, költői közül. A műsornak általában két meghívottja lesz, akik a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeumban szervezett találkozókon indokolják választásukat. Az első ilyen műsor január 28-án lesz. Ady Endréről Kovács András Ferenc marosvásárhelyi költő és Térey János budapesti költő- drámaíró fog emlékezni. /Nyugat 100 az m1-en. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 26./

2008. április 2.

Közel egy évtizede hagyományos ünnepi rendezvény a minden esztendő áprilisában Zilahon a Költészet Tavasza elnevezésű fesztivál a Szilágy Megyei Hagyományőrző és Művelődési Központ (SZHMK) szervezésében. A rendezvény keretén belül szavalóverseny mellett rendszeressé vált a román és a magyar költők találkozója. A fesztiválon képzőművészeti tárlatot is szerveznek. Az idei fesztiválon a Nyugat című folyóirat indulásának századik évfordulójáról emlékeznek meg a szervezők. Az idei szavalóversenyre kötelező verset lehet választani a Nyugat folyóiratban publikált költők művei közül. A versenyt április 19-én szervezik. /Zilah. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 2./

2008. április 12.

Április 11-én Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban Nyugat-zsúrral ünnepelték a magyar költészet napját, felidézve az 1908-tól 1941-ig létező, legendás irodalmi folyóiratot, a Nyugatot és alkotóit. /Mózes László: A Nyugatról, keleten (A magyar költészet napja Sepsiszentgyörgyön). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 12./

2008. április 21.

Száz éve, 1908-ban alapították az 1941-ig megjelenő Nyugatot, a magyar irodalom máig talán legjelentősebb folyóiratát. A Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztői és szerzői irodalmi esttel ünnepelték a jeles évfordulót április 19-én a marosvásárhelyi Bernády Házban. Kovács András Ferenc költő, a Látó főszerkesztője üdvözölte közönséget. A meghívottak mindegyike egy-egy költőt választhatott a Nyugat első vagy második nemzedékéből, a választott szerzőt, illetve annak egy művét ki-ki saját elgondolása szerint mutatta be. /Nb. : Nyugat – 100. Látó-est a Bernády Házban. = Népújság (Marosvásárhely), ápr. 21./

2008. augusztus 7.

A Paks melletti Cseresnyéspusztán immár 15 éve gyűlnek össze nyaranként Erdélyből, Kárpátaljáról, Felvidékről a magyar középiskolások. Egykori táborozó diákok kísérő tanárként térnek vissza, s szeretettel idézik fel a 10-15 évvel ezelőtti emlékeket. Olvasótábor lévén, minden esztendőnek megvan egy évfordulóhoz kapcsolódó témája. Az idei téma a Nyugat folyóirat volt. A neves meghívottak: a pécsi egyetem és a Pázmány Péter Egyetem tanárai, valamint Pomogáts Béla irodalomtörténész tartottak előadást. Idén is volt újságírói kör, amelynek eredménye a Visszhang című tábori lap. Volt filmező csoport is, valamint szavaló kör. A szórványban élő lupényieknek sokat jelent az anyanyelvvel, s az anyanyelvi kultúrával való kapcsolat. /Farkas Éva: Lupényi diákok Pakson táboroztak. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 7./

2008. november 11.

A Maros Megyei Könyvtár Marosi Philobiblon címen szervezi a könyvtár napjait. November 10-én kezdődtek a könyvtárnapok a 100 éve alapították a Nyugat folyóiratot című rendezvénnyel, melyet Agyagási Hajnal könyvtáros vezetett. November 11-én könyvtárostalálkozó lesz, régi, román nyelvű könyvekkel foglalkozó előadás hangzik el. A következő napokban bemutatnak román könyvkiadókat, román nyelvű előadások lesznek. Magyar nyelvű rendezvény: november 14-én Mészáros József /1928-2004/ könyvtárosra emlékezik Fülöp Mária. /Nb. : Marosi Philobiblon. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

2008. november 22.

November 21-én a XIX. alkalommal megrendezett Érmindszenti zarándoklat nevet viselő rendezvénysorozat keretében irodalmi tanácskozást tartottak a Szatmár Megyei Múzeumban „A Holnaptól a Nyugaton át a Kelet Népéig“ címmel. Muzsnay Árpád, a szervező Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület alelnökének köszöntője után a több magyarországi irodalomtörténész tartott előadást, majd „A pálya forrásvidékén” című előadásában Cseke Péter kolozsvári irodalomtörténész, egyetemi tanár Adynak, Móricznak és Szabó Dezsőnek az Erdélyi Fiatalokra tett hatásáról értekezett. Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész Ady transzilvanizmusáról tartott előadást, Bertha Zoltán irodalomtörténész, egyetemi tanár pedig A Nyugattól a Kelet Népéig címmel Németh László eszmevilágáról beszélt. /Irodalmi tanácskozás Szatmáron. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 22./

2008. november 24.

November 22-én tartották a XIX. Érmindszenti zarándoklatot. A költő szülőházának udvarán álló mellszobor előtt a fagyos szél ellenére is sokan összegyűltek az egész Kárpát-medencéből. „Építésre készen a kövünk” – szólt a költővel Tőkés László európai parlamenti képviselő arra hivatkozva, hogy ha nem építjük, erősítjük egységünket, akkor Bábel tornyaként omlunk össze. „Ady hitet, biztatást, tartást ad nekünk, egyebek közt abban is, hogy ne ordítsuk, hanem szeressük a hazát, lehetőleg cselekvően” – hangsúlyozta Pomogáts Béla budapesti irodalomtörténész. /Sike Lajos: „Ne ordítsuk a hazát” = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 24./ A szatmárnémeti Kölcsey-kör és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület szervezte eseményen Tőkés László püspök arra hívta fel figyelmet, hogy közös összefogással a költő egész alakos szobrát kellene felállítani a szülőház udvarán a jelenlegi, múlt rendszerből örökölt mellszobor helyett. Tőkés azt is hangsúlyozta, hogy nem csak évente egyszer, a költő évfordulóján kellene figyelni az elzárt, félreeső Érmindszentre: a kiöregedő falut a pusztulás fenyegeti. Muzsnay Árpád művelődésszervezőnek köszönhetően irodalmi tanácskozás is volt Szatmárnémetiben, A Holnaptól a Nyugaton át a Kelet Népéig címmel, melyen nyolc, neves erdélyi és magyarországi szakember tartott előadást. Cseke Péter kolozsvári sajtótörténész Ady, Móricz és Szabó Dezső az Erdélyi Fiatalok című lapra tett hatását ismertette, Pomogáts Béla irodalomtörténész Ady transzszilvanizmusát méltatta, Bertha Zoltán A Nyugattól a Kelet Népéig címmel Németh László eszmevilágáról tartott előadást. Az Ady-ünnepségekkel egy időben az Ifjú szívekben élek című pódiumvetélkedőt is megrendezték. A költő verseiből összeállított zenés szavalóversenyre idén négy iskolai csapat nevezett be. Csanáloson is rendeztek szavalóversenyt. /Végh Balázs: Zarándoklat a költő szülőházához. = Krónika (Kolozsvár), nov. 24./

2008. november 27.

Egy éve heti rendszerességgel szerveznek a múzeum munkatársai honismereti előadásokat a nagykárolyi Szent László Közösségi Házban, a közönség díjmentesen hallgathatja az előadásokat. Az előadásokra mind kevesebben kíváncsiak, mondta el Hágó Nándor régész, a városi múzeum helytörténésze. „Történelemtől régészetig, botanikától szépirodalomig számos témakörben tartottunk előadásokat” Az előadók között egyetemi tanárok, hazai és külföldi szakértők vannak, részletezte Hágó Nándor. Az emberek nem érdeklődnek. A szervező a diákok és tanáraik távolmaradását is fájlalja. Végh Balázs Béla is tartott előadást, témája: a százéves Nyugat folyóirat öt nagykárolyi kötődésű munkatársa: Ady, Kaffka Margit, Kabos Ede, Ambrus Zoltán és Szép Ernő munkássága, nagykárolyi kötődése. /A diákság is távol marad. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

2008. december 8.

Vitatott módon jutott magyarországi támogatáshoz egy Markó Béláról készülő portréfilm. Ezt ugyanis a Nyugat 100. évfordulója alkalmából meghirdetett Országos Rádió és Televízió Testület /ORTT/-pályázat keretéből támogatták. A dokumentumfilm Markó Bélát, a költőt mutatja be. A produkciót várhatóan a Duna Tv tűzi majd műsorára, mondta a film producere, a Szentendrén élő Nagy Gábor. Az erdélyi macska című produkció azért került az érdeklődés középpontjába, mert magyarországi sajtóforrások szerint a film készítői politikai mérlegelés nyomán jutottak az ORTT támogatásához. A testületben működő döntési mechanizmusokról a Magyar Narancs hetilap közölt terjedelmes írást szeptemberben, példaként a Markó-film támogatásának a történetét említve. A cikkíró felidézte, hogy az ORTT élére márciusban került Majtényi László megválasztásakor azt ígérte, megszünteti a testület döntéshozatalának túlzott átpolitizáltságát. Ezért a Nyugat-pályázat bírálóbizottságának az élére is – a korábbi hagyományoktól eltérően – nem egy hozzá közel álló személyt nevezett ki, hanem a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézetéből kért a témában jártas szakértőt. Így lett Angyalosi Gergely irodalomtörténész a bizottság elnöke. Angyalosi elmondta, a Markó-portré nyilvánvalóan ellenkezett a pályázat szellemiségével, de a meglehetősen pontatlan pályázati kiírás miatt nehéz lett volna kizárni. A közleményben ugyanis az állt: az ORTT „pályázati felhívást bocsátott ki a Nyugat megjelenésének 100. évfordulója alkalmából tévés portréműsorok készítésének támogatására. ” „Nem szerencsés pártpolitikai kötődésű személyeket támogatni – nyilatkozta Angyalosi – még akkor se, ha nekem magával Markóval nincs bajom. ” A bizottság többsége úgy vélte, Markó valamilyen módon kapcsolódik a Nyugat hagyományához. „Valamilyen módon persze nincs olyan író, aki ne kapcsolódna” – állapította meg Angyalosi. Mind a bírálóbizottság elnöke, mind Majtényi László ORTT-elnök a Markó-film támogatása ellen érvelt, a testületek mégis a film támogatásáról döntöttek. A filmben Markó Béla maga mond el részleteket Az erdélyi macska című esszékötetéből. Az erdélyi macska elkészítését hárommillió forinttal támogatta az ORTT testület. /Gazda Árpád: Markó és a Nyugat. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./ Erdélyben is vitát váltott ki a költészet és a politika választási összekapcsolása. A Transindex portálon Selyem Zsuzsa kifogásolta, hogy négy nappal a választások előtt szerveztek Kolozsváron Markó Béla költői estet. A Babes–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalom előadótanára úgy vélte, az RMDSZ elnökével a választási kampány hajrájában a politikáról: oktatási reformról, felsőoktatásról, kultúrpolitikáról, annak modernizációjáról kellene beszélgetni. Az est szervezője, Orbán János Dénes válaszában arra utalt, hogy fontos a politikummal való együttműködés. „Ha nincs mozgás a fiatal irodalmi prérin, én vagyok a felelős, ha nincsenek kötetek, én vagyok a felelős. Ehhez pedig segítség kell” – tárta fel motivációit az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke. /Vers és politika. = Krónika (Kolozsvár), dec. 8./

2009. június 13.

Százharminc éve, 1879. június 10-én született Kolozsvárott Szabó Dezső író, publicista, a két világháború közötti szellemi élet egyik legvitatottabb alakja. A kolozsvári református gimnáziumban, majd a budapesti egyetem magyar-francia szakán tanult, az Eötvös Kollégium ösztöndíjasa volt. 1908-tól Nagyváradon, Székelyudvarhelyen, Sümegen, Ungváron és Lőcsén is tanított, s mindenhonnan botrányos körülmények közepette helyezték tovább. A Nyugat és a Huszadik Század című folyóiratok körébe került, de Az individualizmus csődje című tanulmánya körül támadt vita után szakított a liberális, polgári beállítottságú lapokkal. Az 1918-as őszirózsás forradalmat, majd a Tanácsköztársaság kikiáltását is üdvözölte, de a lelkesedést hamarosan mély kiábrándultság követte, s a proletárdiktatúra elől vidékre menekült. 1918-ban fejezte be legismertebb művét, Az elsodort falut. A magyarságról, a népről vallott nézeteivel a népi mozgalom előfutárává, eszmei úttörőjévé vált. 1925-ös Segítség! című pamfletregényében a kor szellemi-erkölcsi romlottságát támadta, az 1930-as évektől kezdve a német befolyás erősödésének veszélyeire figyelmeztetett. 1934-ben indította el a Ludas Mátyás Füzetek című egyszemélyes folyóiratát, melynek 1942-ig nyolcvan száma jelent meg. Életének utolsó éveiben az Életeim című önéletrajzi kötetének megírása foglalta le minden idejét, a mű majd csak 1965-ben jelenhetett meg /cenzúrázva/. Budapest ostroma idején magányosan, az állandó nélkülözéstől legyengülve halt meg 1945. január 13-án. /130 éve született Szabó Dezső. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 13./


lapozás: 1-14




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998