udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 30 találat lapozás: 1-30
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Névmutató:

1990. június 29.

Fazekas János, Románia nyugalmazott miniszterelnök-helyettese Budapesten tartott sajtótájékoztatóján beszámolt a romániai kisebbségi jogokért folytatott küzdelméről. Csalódással tapasztalta, hogy Iliescu programbeszédében egy szót sem szólt a magyar kisebbség jogairól. Ezért Fazekas levéllel fordult Iliescu elnökhöz, ebben javasolta, hogy az elnök demokratikus nemzetiségi politikát folytasson, a parlament és az alkotmány ismerje el a magyar nemzetiséget mint nemzeti közösséget, amely a magyar nemzet szerves része, de területileg, gazdaságilag, politikai szervezettség szempontjából Romániához tartozik. Fazekas szorgalmazta a nemzetiségi ügyekkel foglalkozó minisztérium megszervezését. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 29./

1990. szeptember 25.

A Romániai Magyar Szó szept. 12-i számában durva támadás jelent meg Fazekas János ellen /Jönnek vagy mennek? címen/, több értelmiségi, köztük Jakó Zsigmond, Benkő Samu, Cs. Gyimesi Éva, Kányádi Sándor aláírta az a nyílt levelet, amelyben védelmére kelnek. Fazekas János hosszú ideig miniszterelnök-helyettes volt, majd belkereskedelmi miniszter, a pártvezetőség tagja. "Évtizedek óta hozzá fordultunk iskolaügyekben, magyar intézmények megmentése érdekében, magyar rendezvények érdekében, letartóztatott és elítélt magyar értelmiségiek érdekében, templomépítési engedélyek, egyházi épületek, általában magyar jellegű műemlékek restaurálása érdekében, egyházaink sérelme ügyében." - olvasható a nyílt levélben. Igaz, hogy az egyházellenes kampányban részt vett, de - sok értelmiségitől eltérően még Márton Áron életében - rádöbbent bűnére és a püspöktől bocsánatot kért - és nyert. /Nyílt levél. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 25./

1991. február 17.

Fazekas János, 1981-ben félreállított miniszterelnök-helyettes a szovjet, az amerikai és a francia elnökhöz, illetve a német kancellárhoz intézett nyílt levelében a kisebbségek számára önálló televízió és rádióállomás létesítéséhez kért segítséget. A levelet még ezelőtt írta, hogy a televízióban csökkentették a nemzetiségi adásidőt. /MTI/

1992. július 28.

Fazekas János a kommunista rendszerben több fontos tisztséget töltött be, volt belkereskedelmi miniszter, miniszterelnök-helyettes is. Júl. 25-én tartotta országos értekezletét a Szocialista Munkapárt, ahol Fazekas eredménytelenül kérte a testületet, hogy nyíltan foglaljon állást a román nacionalizmus kérdésében, ítélje el a magyar prefektusok leváltását. Miután erre a volt kommunistákat tömörítő párt nem volt hajlandó, Fazekas János nyilatkozatában elmondta, hogy a romániai magyar baloldalt egy táborba fogja tömöríteni, ezért megalapítja az Erdélyi Magyar Szocialista Pártot, Marosvásárhely székhellyel. /Magyar Hírlap, júl. 28./

1992. augusztus 12.

A Verdet vezette Szocialista Munkapárt július végi országos tanácskozásán Fazekas János volt miniszterelnök-helyettes javasolta, hogy a résztvevők foglaljanak állást a két magyar prefektus leváltásával kapcsolatban, de hangosan lehurrogták. Fazekas ekkor bejelentette, hogy szakít a párttal. Most azt tervezi, hogy elvbarátaival létrehozza az Erdélyi Magyar Szocialista Pártot, mert a baloldaliság hiányzik a romániai magyarság politikai palettájáról, de csak a választások után, hogy ne bontsa meg a magyarság egységét a választásokon. Fazekas nyílt levéllel fordult Tőkés Lászlóhoz, Domokos Gézához, Szőcs Gézához és Kolumbán Gáborhoz. A nyílt levelet rövidítve közölte a napilap. /A választások után: új erdélyi magyar párt születőben? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12./

1993. július 15.

Fazekas János, aki Ceausescu idején egy ideig miniszterelnök-helyettes volt, majd a magyarság melletti kiállása miatt kegyvesztett lett, 1989 után az Ilie Verdet vezette Szocialista Munkapárthoz csatlakozott, de annak magyarellenes állásfoglalásai miatt kilépett a pártból. Most a Romániai Humanista Pártba lépett be. /Fazekas János pártot vált. = Pesti Hírlap, júl. 15./

1995. március 17.

Bukarestben megalakult az RMDSZ szociáldemokrata tömörülése. Elnöke Fazekas János, alelnöke Kostyál István antifasiszta nyugalmazott tábornok. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./

1995. április 14.

Fazekas János magas párt- és állami tisztségeket töltött be, a Politikai Bizottságnak is volt tagja. A hetvenes években szembekerült Ceausescuval, ezért 1982-ben funkcióitól megfosztották, rokkantnyugdíjazták. Kritizálta a nemrég megkötött magyar-szlovák alapszerződést. A "kollektív jogok nélkül a nemzeti kisebbség nincs biztosítva", hangsúlyozta. Meciar miniszterelnök nem hajlandó megadni a kollektív jogokat. Fazekas János reméli, hogy a magyar kormány nem ratifikálja ezt a szerződést. "Kollektív jogok nélkül a dokumentumot ratifikálni nem jelentene mást, mint elárulni a szlovákiai magyar nemzeti kisebbséget, amely a magyar nemzet szerves része, és nemcsak kulturális értelemben. /Új Magyarország, ápr. 14./

1995. július 19.

Fazekas János a párt KB gazdasági titkára volt, majd 1961-től élelmezési miniszter, 1965-től 1982-ig a Politikai Végrehajtó Bizottság tagja. Többször összeütközésbe került Ceausescuval, aki emiatt 1982-ben véget vetett Fazekas politikusi karrierjének. A fontosabb magyarellenes intézkedésekről nyilatkozott az Erdélyi Naplónak. Az első ilyen volt a Magyar Népi Szövetség vezetőinek bebörtönzése, majd a szövetség megszüntetése. A Bolyai Egyetem megszüntetéséért név szerint felelős: Ceausescu, Iliescu, Atanasiu Joja, Daicoviciu és Takács Lajos. Iliescu az egyetemisták Demokratikus Szövetségének elnöke volt, kongresszusukon Bukarestben többen kérték a román és magyar egyetem egyesítését. Takács Lajos akkor a Bolyai Egyetem rektora volt, nem állt ki az egyetem önállósága mellett. A Magyar Autonóm Tartomány 1960-as megváltoztatása /románlakta területek odacsatolása/ szintén Ceausescu műve volt. Sepsiszentgyörgyön nagy felháborodással fogadták, hogy vidéküket Brassóhoz csatolják a megyésítéskor. Fazekasnak sikerült elérni, hogy Háromszék Kovászna néven önálló megye legyen. - Ceausescu először 1968. jún. 30-án mondta ki, hogy a romániai magyarság a román nép része. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 19./

1995. augusztus 12.

A tanügyi törvény antidemokratikus, magyar- és nemzetiségellenes, állapította meg Fazekas János volt miniszterelnök-helyettes Iliescu elnökhöz írt nyílt levelében. Iliescu a Franciaországba bevándorló szenegálival példálózott. Az erdélyi magyarok nem bevándorlók, 1100 éve élnek itt, a románokhoz hasonlóan ősi földjüknek tartják Erdélyt. A magyar szakoktatás megszüntetése nyelvi imperializmus, ezzel még Ceausescun is túltesz. A magyar gyermekek nem tanulhatják történelmüket. Ez is genocídium. Fazekas a nemzetiségi kérdésről szóló televíziós beszélgetésre hívta az elnököt. A románok nem kapták volna vissza Észak-Erdélyt, ha ilyen soviniszta, magyarellenes törvénnyel mennek Párizsba, állapította meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12-13./

1995. augusztus 12.

A tanügyi törvény antidemokratikus, magyar- és nemzetiségellenes, állapította meg Fazekas János volt miniszterelnök-helyettes Iliescu elnökhöz írt nyílt levelében. Iliescu a Franciaországba bevándorló szenegálival példálózott. Az erdélyi magyarok nem bevándorlók, 1100 éve élnek itt, a románokhoz hasonlóan ősi földjüknek tartják Erdélyt. A magyar szakoktatás megszüntetése nyelvi imperializmus, ezzel még Ceausescun is túltesz. A magyar gyermekek nem tanulhatják történelmüket. Ez is genocídium. Fazekas a nemzetiségi kérdésről szóló televíziós beszélgetésre hívta az elnököt. A románok nem kapták volna vissza Észak-Erdélyt, ha ilyen soviniszta, magyarellenes törvénnyel mennek Párizsba, állapította meg. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 12-13./

1996. április 11.

Ápr. 12-én Bukarestben a Kálvineum ökumenikus értelmiségi műhelye Márton Áronra fog emlékezni, Pál Antal, a bukaresti magyar katolikusok plébánosa tart előadást, majd Fazekas János idézi fel emlékeit a legendás hírű püspökről. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 11./

1996. május 22.

Több folytatásban közölte a hetilap Fazekas János emlékezését Márton Áron püspökre. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), máj. 1, máj. 8., máj. 15., máj. 22./

1996. augusztus 24.

Fazekas János 28 évig volt Románia miniszterelnök-helyettese, majd leváltották, mert kényelmetlen munkatárs volt Ceausescu számára. Jó elhatározásnak tartja, hogy az RMDSZ önálló elnökjelöltet állított, Frunda Györgyöt megfelelő jelöltnek látja. Választási beszédeiben nagy hangsúlyt kell helyezni a szociális problémákra, nagy létszámú a munkanélküliség a magyarság körében. Maros megyében 50 ezer, Csíkban, Hargitában 30 ezer, Kovászna megyében is többtízezren tengődnek állás nélkül. A nyugdíjasok a létminimum alatt élnek.Az RMDSZ eddig nem vállalta fel kellőképpen ezeket a problémákat, a magyar képviselők sem foglalkoztak megfelelően ezzel a kérdéssel. Hallotta, hogy Verestóy Attila szenátor elment hat hónapra egy NATO-továbbképzésre, jobb lett volna, ha ezalatt azzal foglalkozott volna, hogy Székelyudvarhelyen és Hargita megyében a gyárak működjenek. Az alapszerződéssel kapcsolatban kifejtette: az erdélyi magyar szocialisták nem értenek egyet azzal, hogy Horn Gyula miniszterelnök elfogadta a román javaslatot az 1201-es ajánlással kapcsolatban. Ez az álláspont a romániai magyarság elárulását jelenti. Horn Gyulát már nem tartja elvtársának. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24-25./

1996. augusztus 24.

Fazekas János 28 évig volt Románia miniszterelnök-helyettese, majd leváltották, mert kényelmetlen munkatárs volt Ceausescu számára. Jó elhatározásnak tartja, hogy az RMDSZ önálló elnökjelöltet állított, Frunda Györgyöt megfelelő jelöltnek látja. Választási beszédeiben nagy hangsúlyt kell helyezni a szociális problémákra, nagy létszámú a munkanélküliség a magyarság körében. Maros megyében 50 ezer, Csíkban, Hargitában 30 ezer, Kovászna megyében is többtízezren tengődnek állás nélkül. A nyugdíjasok a létminimum alatt élnek.Az RMDSZ eddig nem vállalta fel kellőképpen ezeket a problémákat, a magyar képviselők sem foglalkoztak megfelelően ezzel a kérdéssel. Hallotta, hogy Verestóy Attila szenátor elment hat hónapra egy NATO-továbbképzésre, jobb lett volna, ha ezalatt azzal foglalkozott volna, hogy Székelyudvarhelyen és Hargita megyében a gyárak működjenek. Az alapszerződéssel kapcsolatban kifejtette: az erdélyi magyar szocialisták nem értenek egyet azzal, hogy Horn Gyula miniszterelnök elfogadta a román javaslatot az 1201-es ajánlással kapcsolatban. Ez az álláspont a romániai magyarság elárulását jelenti. Horn Gyulát már nem tartja elvtársának. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24-25./

1996. augusztus 27.

Fazekas János nyugalmazott miniszterelnök-helyettes miniszterelnökhöz levelet diktált az őt fölkereső újságírónak: "Kérem a Magyar Szocialista Párt vezetőségét, kötelezze Horn Gyulát, hogy vonja vissza nyilatkozatát. Kérem a magyar parlamentet, a magyar parlamenti pártokat, hogy ne fogadják el Horn Gyula álláspontját. Kérem, fogják le a kezét, hogy ne tudja aláírni a magyar nemzetet eláruló dokumentumot. Tudomására hozom a magyarságnak, Magyarország népének, hogy az erdélyi magyar szocialisták nem értenek egyet Horn Gyula és Kovács László magyarellenes álláspontjával." "Horn Gyula miniszterelnök úr, kár tovább fizetnie Tabajdi Csaba csapatát, hogyha Önt nem tudták felvilágosítani, mit jelent a kollektív nemzetiségi jog; s mit jelent az, hogy nemzeti közösség." "Kollektív nemzetiségi jog nélkül nincs biztosítva egyetlen kisebbségben élő nemzeti közösség fennmaradása sem." /Zsehránszky István: Nem ilyen ajándékot vártunk! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

1996. augusztus 27.

Fazekas János nyugalmazott miniszterelnök-helyettes miniszterelnökhöz levelet diktált az őt fölkereső újságírónak: "Kérem a Magyar Szocialista Párt vezetőségét, kötelezze Horn Gyulát, hogy vonja vissza nyilatkozatát. Kérem a magyar parlamentet, a magyar parlamenti pártokat, hogy ne fogadják el Horn Gyula álláspontját. Kérem, fogják le a kezét, hogy ne tudja aláírni a magyar nemzetet eláruló dokumentumot. Tudomására hozom a magyarságnak, Magyarország népének, hogy az erdélyi magyar szocialisták nem értenek egyet Horn Gyula és Kovács László magyarellenes álláspontjával." "Horn Gyula miniszterelnök úr, kár tovább fizetnie Tabajdi Csaba csapatát, hogyha Önt nem tudták felvilágosítani, mit jelent a kollektív nemzetiségi jog; s mit jelent az, hogy nemzeti közösség." "Kollektív nemzetiségi jog nélkül nincs biztosítva egyetlen kisebbségben élő nemzeti közösség fennmaradása sem." /Zsehránszky István: Nem ilyen ajándékot vártunk! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 27./

1997. május 14.

Az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság bányászati-kohászati szakosztálya máj. 14-én Parajdon tartotta alakuló ülését. Megválasztották a szakosztály vezetőségét, az elnök Lukács Ferenc, a dési sóbánya igazgatója lett, a titkár pedig Ambrus Zoltán, a parajdi sóbánya főmérnöke. A szakosztály székhelye Parajdon lesz. Aláírták az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülettel való együttműködési megállapodást, melynek elnöke, dr. Fazekas János biztosította az erdélyieket, hogy számítógéppel fogják segíteni őket. /Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 22./

1998. december 11.

A Romániai Magyar Szó beszámolt arról, hogy az Erdélyi Naplóban sorozat indult A Securitate és a magyarok címmel. A sorozat anyagának átvétele előtt Gyarmath János főszerkesztő vezércikkében visszautasította a sorozatban napvilágot látó állításokat, szerinte ez csak az Erdélyi Napló közreadóinak üzenete, akiket zavar az RMDSZ egysége. A sorozatot dr. Balogh Júlia tette közzé, akit 1994-ben felkeresett Péter Ferenc volt szekus lehallgató és előadta értesüléseit. Gyarmath összegezésében a volt lehallgató szerint jó fiúk, akiket nem tudtak beszervezni és akiket lehallgattak: Fazekas János, Király Károly és Király István, Albert Antal, Blénesi Ernő, Sütő András, Hegyi István, Katona Ádám, Fodor Sándor, Hajdu Gábor, Borbély Imre, Gergely István, Borbély Ernő, Búzás László, Bíró Kata. /Gyarmath János: Ezt is megértük! - A Securitate és a magyarok. = /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./ A Securitate és a magyarok. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 1., 8./

2002. április 16.

Ápr. elején Kovászna városban és a közigazgatásilag hozzá tartozó szülőfaluban, Csomakőrösön Kőrösi Csoma Sándor halálának 160. évfordulójára emlékeztek. Jeles személyiségek tették tiszteletüket a rendezvény alkalmából szervezett szakmai tanácskozásokon. A Kőrösi Csoma-napok egyik főszervezője, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnöke, Gazda József visszaemlékezett: egyik legfontosabb rendezvényük, az első, az 1992-es volt, ekkor a tudós halálának 150. évfordulójára emlékeztek az akkori, vendégként jelen lévő magyar kormányküldöttséggel. Kőrösi Csoma Sándor szobrát az 1968-as megyésítés után állították fel. Ehhez Király Károly megyei párttitkár beleegyezése is szükségeltetett, Bukarestből Fazekas János miniszter is sokat segített. /Kristály Lehel: Kőrösi Csoma tekintélye. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), ápr. 16./

2002. augusztus 14.

Románia történetében 1952-ben először jött létre egy autonóm közigazgatási egység, a Magyar Autonóm Tartomány (MAT). A Maros, az Olt, a Nagy- és Kis-Küküllő menti települések egyesítésével olyan autonóm terület jött létre, mely korlátozott jogkörrel rendelkezett, de az akkori közigazgatásnak elismert korszerű formáját jelentette. Közigazgatási rendszerének működési elvét, vezérfonalát és jogi előírásait az 1945. évi Nemzeti Kisebbségek Statútuma, az ország alkotmánya és a hazai törvények képezték, szögezte le emlékezésében dr. Balázs Sándor. A MAT 13 550 négyzetkilométer területű volt, 731 000 lakossal. Népessége 78%-a magyar, 20%-a román és 2%-a más nemzetiségű. A MAT Néptanácsa korlátozott önállósággal megszervezte az igazságszolgáltatást magyar és román nyelven, az általános, középfokú és egyetemi oktatást, az ipari tevékenységet és a szociális ügyeket. Új munkahelyeket hoztak létre és a munkavállalók elvándorlását csökkentették. A MAT idején kibontakozó újítómozgalom bizonyította a székelyföldi autonóm közigazgatási rendszer létjogosultságát, szociális és gazdasági életképességét. Balázs szerint nemzedékük bizalommal fogadták az új közigazgatási átszervezést. A Gheorghiu-Dej vezette központi bizottságból Luka László minisztert leváltották "jobboldali" cselekedeteiért, mert szülőföldjén, Háromszéken segítette az utak korszerűsítését. Az Ifjúmunkás Szövetségben Fazekas János, Király Károly politikai harcot is vívtak a hazai magyarság jogaiért. A MAT közigazgatási jogkörének jelentősebb korlátozása 1957-ben kezdődött, az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverése után. A magyar nemzetiségű közigazgatási vezetők fokozatos leváltásával kezdődött a folyamat, és az anyanyelvű általános, középfokú és egyetemi oktatás sorvasztásával folytatódott. Ceausescu 1968-ban megszüntette a MAT-ot. /Dr. Balázs Sándor: A Magyar Autonóm Tartomány létrejöttének 50. évfordulójára. Az önálló újítások rövid korszaka. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 15./

2003. augusztus 28.

Vincze Gábor történész jóvoltából Sylvester Lajos birtokába került a bukaresti magyar nagykövetség 1973. december 5-én kelt, szigorúan titkos jelentésének másolata, amelynek tárgya: ,,A nemzetiségi közvéleményt sértő intézkedések Kovászna megyében". A jelentést Martin Ferenc bukaresti nagykövet jegyezte. A szigorúan titkosított minősítést dr. Szatmári István, a külügyminiszter által megbízott szakértő 2002. március 7-én szüntette meg. A jelentés szerint leváltották a Kovászna megyei kulturális bizottság elnökét, Sylvester Lajost, és a sepsiszentgyörgyi színház igazgatójává nevezték ki az ugyancsak ez alkalommal leváltott Dukász Anna helyére. Sylvester Lajos már hosszabb ideje szálka az erőszakos elrománosító törekvések képviselőinek szemében. Ő volt, aki támogatta kb. másfél évvel ezelőtt a sepsiszentgyörgyi színház magyarországi vendégszereplését, amiért akkor ugyancsak fejmosást kapott.Fazekas János miniszterelnök-helyettes esetleges eltávolításáról is beszélnek. Sylvester leváltását az robbantotta ki, hogy a közelmúltban engedélyezte a megyében, Erdővidéken, az 1848/49-es magyar szabadságharc egyik színhelyén egy emlékmű felállítását az évekkel ezelőtt eltávolított helyére. Ezt a megyei vezetők nem tűrhették, s buldózerrel rombolták le az új emlékművet.Sylvester leváltásának körülményeit 1989 után több publicisztikai írásban is megfogalmaztam. Az őrnagy hazatér című, önéletrajzi fogantatású könyve különböző funkciókból való eltávolításának történettöredékeiként is felfogható. Sylvester leváltása után a színházi bemutatókon a mindenkori bukaresti magyar nagykövet gyakran megjelent. Ennek a gesztusnak a jelzésértékét abban az időben a román állambiztonsági és a politikai szervek is érzékelték. Nem csupán a magyar nagykövetség érdeklődése biztosított számukra védelmet, hanem a Hámos László elindította észak-amerikai mozgalom is, az ebben részt vevők ugyancsak nyomon követték minden jelentősebb lépésünket. Ehhez társult, illetve az Amnesty International Righst Foundation azokra a magyarországi értelmiségi csoportosulásokra támaszkodott - Ablonczy László, Pálfy G. István, Bulla Károly, Márkus Béla, Cs. Nagy Ibolya, Fábián László, később Szakolczay Lajos, Apáti Miklós -, akik a sepsiszentgyörgyi színházi bemutatók majdnem mindenikén jelen voltak, a Film Színház Muzsikában és más magyarországi lapokban elhelyezett írásaikkal nemzetközi publicitást biztosítottak, és ránk irányították a közvélemény figyelmét. A fokozódó nyomás közepette is védelmezőik között volt az egész időszakban Ilia Mihály, Csoóri Sándor és Czine Mihály. Fazekas János már az 1968-as új adminisztratív-területi felosztás idején látványosan exponálta magát a székelyföldi magyarság együtt tartásának ügyében. Kettős játékba bonyolódott: Ceusescut magasztalta, másrészt konspirációs kapcsolatokat épített ki Sylvsterékkel, titkos találkozókat szervezett - ezek egyik kedvelt helye a tündérvölgyi szívkórház volt. A Barót és Köpec közötti keresztútnál lévő 1848-as szabadságemlékmű kétszeri lerombolása, majd az újjáépítése szimbolikus jelentésű. 1934-ben Bidu Valer, Háromszék megye akkori prefektusának parancsára ökrökkel húzatták el az obeliszket. 1968-1973 között Sylvester a Kovászna megyei emléktáblák, szobrok, emlékművek egész sorát állíttattam helyre. Ebben az időszakban avatták föl Kézdimárkosfalván Barabás Miklós portrészobrát. Kőrösi Csoma Sándor Kovásznán és Csomakőrösön kapott szobrot, ekkor került vissza Gábor Áron-emlékmű Kézdivásárhely főterére. Elkészült az első Dózsa-emlékmű Dálnokban, a vélt szülőház helyén. Visszakerültek a sepsiszentgyörgyi szabadságharcos obeliszk mellé a román katonák által a harmincas években lefeszegetett és darabokra tört oroszlánok, Alsócsernátonban Végh Antal 48-as ágyúöntőmester és Felsőcsernátoni Bod Péter emlékét őrzi portrészobor, Gábor Áron elfoglalta szoborhelyét Sepsiszentgyörgyön és így tovább. A megyei ideológiai titkár egy tűzeset miatt Erdővidéken járt, meglátta a szerinte mindenféle jóváhagyás nélkül frissen emelt monumentális emlékművet, dührohamot kapott, és buldózerrel akkor éjszaka eltávolíttatta az obeliszket. Sylvestert felelősségre vonták a szobor állítása miatt. Végül az ideológiai titkár azzal érvelt, hogy az emlékmű ,,csúnya". Menjenek ki a helyszínre, nézzék meg az obeliszket, javasolta Sylvester. Ekkor derült ki, hogy nincs már emlékmű. Eltávolították. A titkár azt állította, a barótiak, köpeciek voltak a tettesek. Amikor Sylvester megtudta, hogy buldózerrel rombolták le az obeliszket, bejelentette: az 1934-es szobordúlás és a mostani között csak technikai különbség van. A szellem azonos: a Vasgárdáé. Sylvester berohant az első titkár irodájába.Szokatlan fellépése sokkolta a vezető funkcionáriusokat. Mintegy három hét múltán Nagy Ferdinánd, akkori első titkár bejelentette: ,,Magának volt igaza! A Központi Bizottság kivizsgáltatta a köpeci ügyet. Valóban a haladó hagyományokhoz tartozik az a történelmi esemény, amelynek a megörökítésére az emlékművet maguk visszaállíttatták. A Központi Bizottság úgy döntött, hogy új emlékművet kell állítani. A maga irányítása és ellenőrzése mellett." - Sylvester Tornay Endre szobrászt kérte fel az emlékmű létrehozására./Sylvester Lajos: Az utolsó bástya. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 26., 27., 2.8.

2004. március 8.

Életének 78. évében Budapesten elhunyt Fazekas János /Lupény, 1926. febr. 16. – Budapest, 2004. márc. 8./ politikus és történész. Fazekas János 1945 és 1980 között vezető állami és pártfeladatokat látott el előbb Székelyudvarhelyen, majd Brassóban, Marosvásárhelyen és Bukarestben. A román párt- és állami vezetésben volt KB-titkár, belkereskedelmi miniszter, miniszterelnök-helyettes, de a nyolcvanas éveket már belső ellenzékben töltötte. „Ténykedésének legjellemzőbb jegye mindvégig a kisebbségi jogvédelem volt” – írta róla Sütő András. Az 1989-es decemberi változások után mint nemzetiségi politikusnak még többször kikérték a véleményét, de magyarságához, s egyúttal szocialista elképzeléseihez is ragaszkodó emberként nem jutott szerephez. Egy ideig az Ilie Verdet vezette Szocialista Munkapártban kereste a helyét, de amikor az 1992-es pártkongresszuson a magyar kisebbség védelmében szólalt fel és kifütyülték, kilépett e szervezetből. /Elhunyt Fazekas János. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./ Utolsó éveit Budapesten töltötte, a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából végzett kutatómunkát. Fazekas János szülei szülőfalujában, Magyarandrásfalván nevelkedett. 1943-tól tagja a Kommunista Ifjak Szövetségének és részt vett az antifasiszta mozgalom megszervezésében a Székelyföldön. 1944-ben a Maniu-gárdisták letartóztatták, szabadulása csak a véletlenen múlt. 1945-ben Székelyudvarhelyen volt KISZ-titkár, majd Brassó és Maros tartományi KISZ-titkár lett. 1950–84 között nagynemzetgyűlési képviselő. 1954-től 61-ig a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, 1965–82 között a kormány alelnöke, illetve a minisztertanács alelnöke volt, időközben az élelmiszeripari, illetve a belkereskedelmi tárcát vezette a kormányban. 1989 januárjában Fazekas Javier Perez de Cuellar ENSZ-főtitkárhoz fordult az Erdélyi Magyar Nemzeti Kisebbség Szövetsége nevében, felsorolva az erdélyi magyarságot ért sérelmeket, kérve a kisebbségi kérdés nemzetközi szintű rendezését. /Elhunyt Fazekas János. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./

2005. február 24.

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét, febr. 17./ című tanulmánya vitát váltott ki. A hetilap következő számában több reagálást közöltek: a/ Sütő András cáfolta Stefano Bottoni állításait. 1957-ben nem váltották le az Igaz Szóban viselt beosztásából, hozzátette: 1956-ban – „forradalom-pártiságért” – a letartóztatandó személyek listájára került, Fazekas János – akkori KB-titkár vállalt érte felelősséget. Sütő András visszautasította Bottoni állítását, hogy Hajdu Győzőt ő látta volna el folyamatosan információval Földes Lászlóról, Sütő ugyanis bekerült az Utunk szerkesztőbizottságába. Sütő ezt rágalmazásnak minősítette, mondván általános gyakorlat volt a tiszteletbeli szerkesztőbizottsági tagság. A hetilap testületében szerepelt, de gyakorlatilag semmi köze sem volt hozzájuk, mert 1956 elejétől kezdve már a Művészet című folyóirat főszerkesztőjeként dolgozott Marosvásárhelyt. „Így a kolozsvári Utunknál nem volt alkalmam Hajdu Győző „besúgójaként” működni Földes László ellenében” – írta. Sütő szerint Hajdu Győző véleményeket kért több, Földes által megtámadott írótól, ezt nevezte a tanulmány feljelentő levélnek. Sütő az emlékezetes gyűlésen védeni próbálta Földes Lászlót. /Sütő András: Traumát oldó emlék. Gálfalvi Zsoltnak. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ b/ Gálfalvi Zsolt az akkor történteket csapdahelyzettel magyarázta: „Földes tehát egy szorongató csapda-helyzetből úgy próbált kiutat találni, hogy másokat taszított csapda helyzetbe. Nemcsak helyzetmegítélése, eljárása is téves volt.” Gálfalvi Földes László hitelét és megbízhatóságát vonta kétségbe, de utólag úgy látja, hogy saját csapdahelyzetéből téves módon próbált menekülni. Ami akkor történt, az csak a diktatúra ismeretében ítélhető meg. /Gálfalvi Zsolt: Megjegyzések egy esettanulmányhoz. = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ c/ Bodor Pál hozzászólásában a diktatúra akkori korszakát elevenítette fel. A románosítás 1956-ra már egyértelmű volt. 1956 szeptemberében Miron Constantinescu, a párt KB keménykezű titkára Kolozsváron magyar értelmiségi gyűlést hívott össze, ahol a felszólalók óriási többsége nyíltan kritikus volt a pártvezetéssel és a kormánnyal, a magyar érdekeket sértő jelenségek tekintetében. Ezt látva Miron Constantinescu elmondta, a párt vezetése jóváhagyta a régi kérést az 1940-ben megszüntetett Korunk újrakiadására, egy új gyereklapra (ez lett a Napsugár), nem állítják le a szakszervezetek magyar nyelvű hetilapját, (Szakszervezeti Élet, majd Munkásélet), a KISZ ifjúsági lapját sem szüntetik meg (Ifjúmunkás), visszaállítják a kolozsvári Agronómia magyar tagozatát, megvizsgáltatja az utcanév-változtatásokat stb. Bodor elismerte, hogy felszólalt Földes László ellen, de hozzátette: ezt a szövegét szinte Földes László diktálta és heteken át kérte Bodor Pált, hogy olvassa föl. /Bodor Pál Diurnus: Stefano Bottoni! = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ d/ Hozzászólt a hetilap munkatársa, Sipos Géza is, aki nekirontott Sütő Andrásnak és ítélkezett, Sütő nem jelentős író. „Egyszerre volt a működtetője, haszonélvezője és ugyanakkor eszköze a hatalomnak, másrészt nemzetiségi mivolta miatt sohasem válhatott annak szerves részévé” – minősítette Sütő Andrást Sipos Géza. Sőt, Sipos szerint az író „ellenzéki szerepben is megnyilvánult”, „átnyergelt”, „ellenzéki-nemzetvédő identitást épített ki magának”, „hatékonyan dolgozott önnön irodalmi kultuszán”. Sipos szerint Sütőnek 57 kötete jelent meg, „tézisdrámái 1975-től a szelep funkcióját töltötték be diktatúra és nemzetiség viszonyában”. Sipos Géza megvonta Sütő András írói mérlegét: egyetlen jó könyve van, az Anyám könnyű álmot ígér. /Sipos Géza: Az önfelmentő.= A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./ e/ Kuszálik Péter saját magára hivatkozott, ő már régebben sürgette a „kibeszélést”. Földes László már 1964 decemberétől közölhetett, igaz, kezdetben csak recenziókat, kisebb cikkeket. Kuszálik két könyvcímet hiányolt Bottoni bibliográfiájából: Huszár Sándor: Sorsom emlékezete. Vallomások egy bűntelen nemzedék elkárhozásáról /Kriterion, Bukarest, 1982/ és Földes László: Elvek és viták. Tanulmányok, kritikák /Kriterion, Bukarest, 1983/. Huszár könyvéből kiderült, hogy a pártból kizárt Földes haláláig a marxista esztétika egyetemi előadótanára maradhatott. /Kuszálik Péter: Eljött (?) a kibeszélés ideje? = A Hét (Marosvásárhely), febr. 24./

2006. október 21.

A magyar forradalom kirobbanásának idején Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt első titkára Jugoszláviában tartózkodott. Ezért 1956. október 28-ig Romániában a biztonsági intézkedések foganatosítása a Politikai Bizottságra hárult. Már 24-ére eldöntötték, hogy teljes hírzárlatot léptetnek életbe a szomszéd országot illetően. Ezenfelül lezárják a határt, és kerülnek minden olyan intézkedést, ami ingerelhetné a magyar vagy a német lakosságot. Ugyanakkor teljhatalmú megbízottakat küldtek ki a határ menti, vegyes lakosságú és a politikailag „érzékenyebbnek” tartott tartományokba: Fazekas Jánost Marosvásárhelyre, a Magyar Autonóm Tartomány székhelyére küldték, Miron Constantinescut Kolozsvárra. Másokat, főként magyar származásúakat Nagyváradra, Nagybányára és Temesvárra. Október 26-án a Politikai Bizottság kidolgozott egy akciótervet. Ebben előírták a munkahelyi gyűlések összehívását és a magyarországi események „feldolgozását”, azonnali intézkedések foganatosítását a lakosság jobb élelmiszerellátása érdekében. Gheorghiu-Dej hazatérte utáni elemzéskor a Román Munkáspárt vezetősége a helyzetet válságosnak ítélte és különleges intézkedéseket hozott. Október 30-án vezérkari csoportot állítottak fel Emil Bodnaras vezetésével, azzal a feladattal: „megtegyenek minden szükséges lépést, hogy biztosítsák a legnagyobb rendet a Román Népköztársaság területén”. A Magyar Autonóm Tartomány központjában, Marosvásárhelyen október 26-tól Fazekas János koordinálta a politikai akciókat. Fazekas egy 1989 után készült interjúban említette, hogy Gheorghe Pintilie tábornok, aki 1948-tól a Securitate irányítója volt, titkos parancsot küldött neki, amely mintegy ezer névből álló listát tartalmazott, akiket előzetes letartóztatásba akart helyeztetni. A listán a Magyar Autonóm Tartomány fontos személyiségeinek, számos írónak és értelmiséginek, tanároknak és az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet mintegy 150 diákjának a nevét azonosította. Azonban Fazekasnak a Kolozsváron hasonló utasításokat kézhez kapó Miron Constantinescuval együtt sikerült hatályon kívül helyeztetni a rendelet végrehajtását. Fazekas november első napjaiban számos nagygyűlés megtartását rendelte el, amelyeknek egyedüli célja a Román Munkáspárt politikájának helyeslése és a magyarországi események elítélése volt. Az ülésen többnyire kényszerűségből munkások szólaltak fel a forradalmat elítélően, őket megfenyegettek, nehogy visszautasítsák a „felkérést”. Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában gyűlést tartottak az írókkal és szerkesztőkkel. Fazekas János minden résztvevőt nyílt állásfoglalásra kötelezett, ami nem lehetett más, mint a forradalom elítélése. Az összejövetel után, hűséglevelet készítettek, amelyet „aláírt” tizenhat író, három szerkesztő és három szerkesztőségi dolgozó. A levél november 4-én jelent meg a Vörös Zászlóban Lelkiismeretünk parancsszava. A Magyar Autonóm Tartományban élő írók és a marosvásárhelyi irodalmi intézmények dolgozóinak levele az RMP Központi Vezetőségéhez címmel. Visszaemlékezéseiben Fazekas János úgy magyarázta, hogy ez a nyilatkozat „védőpajzs volt évtizedeken keresztül, lehetőséget biztosított az alkotómunkához.” Következett a nyilatkozatnak az Előrében történő közzététele. Ezt megelőzően Sütő András és három társa (Gálfalvi Zsolt, Oláh Tibor és Nagy Pál) felhívta Robotos Imrét, a központi magyar napilap, az Előre főszerkesztőjét, hogy nevüket törölje az aláírók közül, mivel ők nem értenek mindenben egyet annak tartalmával és „szolidaritást vállalnak a magyar ifjúsággal”. Robotos a kérdést úgy oldotta meg, hogy a felhívást nem közölte le, ami súlyos következményekkel járt számára. Fazekas az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet összejövetelén arra kötelezte annak tanárait, hogy ők is egy nyílt levélben fejezzék ki hűségüket a rendszer iránt. A nyilatkozat 42 aláírással november 5- én jelent meg a Vörös Zászlóban. A marosvásárhelyihez hasonló nagygyűléseket tartottak Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és máshol. /Pál-Antal Sándor: Preventív retorzió – nagygyűlések, hálanyilatkozatok. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

2007. június 15.

Nagy Károly szerint a romániai magyar baloldal sorsát egy sötét ügy befolyásolta. 1947 telén a Bihar megyei (akkor még) Sziguranca magyar kommunista főnökének, Czellér Lajosnak a kezébe került a Vasgárda utolsó körlevele, amelyben közölték a gárda tagjaival, hogy az új helyzetben a titkosan működő szervezet feloszlik. Parancsba adták a tagoknak, épüljenek be a kommunista pártba. Arra buzdították őket, hogy igyekezzenek minél több zsidó és magyar személyt vezető tisztségbe juttatni. A kisebbség soraiból származó vezetők egyre nagyobb száma kiváltja a „hazafias jó románok”, főképp az értelmiségiek felháborodását a kommunista párt ellen. Czellér ezt az iratot átadta belügyminisztériumi feletteseinek. Ezek megtiltották, hogy az üggyel tovább foglalkozzon. 1948-ban Czellért megvádolták, hogy titoista ügynök, és bezárták. Később kiszabadult és a Belügyminisztériumban dolgozott. 1952 őszén halva találták a bukaresti Belu temetőben, jobb keze mellett pisztoly. Nagy Károly nem fogadja el, hogy öngyilkos lett. 1957-58-ban két vezető pártfunkcionáriusról kiderült, hogy vasgárdista. 1964-ben amnesztiával kiengedték a börtönből az összes politikai foglyot, a súlyos bűnökért elitélt vasgárdistákat is. (De Luka Lászlót és Lakatos Istvánt nem). A legismertebb magyar közéleti személyiség, aki körül 1989 után egy hiteles magyar baloldal kibontakozhatott volna, az Fazekas János, a Kommunista Párt központi vezetőségének tagja volt. Azonban javasolta a köztársasági elnöki tisztség megszüntetését és az Elnöki Tanács visszaállítását, ezért Ceausescu 1984-ben, 56 évesen nyugdíjba kergette a miniszterelnök-helyettesi funkcióból. Fazekas ellenezte a Bolyai Egyetem felszámolását 1959-ben, majd egyedül szavazott a Magyar Autonóm Tartomány nemzetiségi összetételének románosító megváltoztatása ellen. Fazekas 1984-ben a Ceausescu-diktatúrát és a nemzetiségek elnyomását leleplező levelet juttatott el Gorbacsovhoz, az ENSZ főtitkárához és az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez. Végül 1989 januárjában Sütő Andrással együtt újabb levelet intézett az említett személyiségekhez, ezúttal a falurombolás és a határokon lelőtt menekültek ügyében. Mindezek után logikus lett volna, hogy egyike legyen az RMDSZ vezetőinek. Nem így történt. Sőt. Amikor 1993-ban az RMDSZ brassói kongresszusának nyílt levelet akart átadni, már az előcsarnokból kiutasították. Nagy Károly súlyos hibát követett el, amikor Fazekas Jánost lebeszélte a magyar szocialista párt megalakításáról. 1995-ben megalakult egy demokratikus baloldali politikai platform. Létrejött annak bukaresti csoportja is, és ez Fazekas Jánost választotta meg elnökéül. A platform akkori országos elnöke azonban – bár erre az alapszabályzat nem jogosította fel, mi több Sütő András és Balogh Edgár írásban követelték Fazekas tisztségének elismerését – érvénytelenítette a bukaresti csoport választását. Tiltakozásképpen a bukaresti csoport feloszlott. – 2003-ban létrejött székelyföldön még egy baloldali platform, a Demokratikus Újbaloldali Fórum, azonban nem tett szert akkora befolyásra, hogy az RMDSZ politikájára befolyást gyakoroljon. Nagy Károly: Egy hitvallás margójára. Avagy miért nincs Romániában hiteles magyar baloldal? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 15./ A szerző a Demokratikus Újbalodali Fórum volt kongresszusi képviselője. Az írás első része: Szabadság (Kolozsvár), jún. 13.

2007. június 28.

Nagy Károly egyetemi tanár, Nagy István munkásíró és kommunista pártember fia a Szabadságban (Egy hitvallás margójára, június 13. és 15.) arról elmélkedett, miért nincs a romániai magyaroknak erős demokrata-baloldali pártja vagy legalábbis platformja (az RMDSZ-en belül). Bevezetőjében „szokatlan” eseményeket beszél el az illegális, majd törvényes kommunista mozgalom történetéből (Fóris István, Luka-Luca László-Vasile története), majd kifejtette, hogy a magyar baloldalnak Fazekas János (a Kommunista Párt központi vezetőségének tagja, miniszter, majd miniszterelnök-helyettes) köré kellett volna tömörülnie. Nagy V. László hozzászólásában leszögezte, nem lehet elfelejteni a kommunizmus 45 évét, a börtönöket, kényszer-munkatelepeket. A diktatórikus pártok ideológiája egyforma, a külön jobb- vagy baloldali diktatúra csak porhintés. Ne mondja senki, hogy a Szovjetunióban nem az orosz sovinizmus uralkodott. Hibázik Nagy Károly, ha túldicséri Luka Lászlót vagy épp Fazekas Jánost. Ők akkor csatlakoztak a kommunizmushoz, amikor már ismertek voltak a kommunista proletárdiktatúra szörnyűségei. Fazekas János pozitív oldalai ismert, de ettől még érzelmeiben kommunista maradt. Ára volt annak, hogy a fiatal Fazekasban megbízott Gherghiu-Dej vagy épp Ceausescu, hogy oly magasra emelkedhetett. Mint ahogy annak is ára volt, hogy Hajdú Győző úgy megbízott Markó Bélában, hogy helyettesének nevezték ki. Igazi, mérsékelt szociáldemokráciára Romániának és a romániai magyarságnak is szüksége van. /Nagy V. László: A romániai magyar szociáldemokrácia feléledése? = Szabadság (Kolozsvár), jún. 28./

2007. szeptember 18.

Dokumentum. Keleti Ferenc nagykövet jelentése a Bolyai Egyetemen készült 1955-ös memorandummal kapcsolatban. Bukarest, 1956. október 5. SZIGORÚAN TITKOS! 327/szig. titk. -1956. Előadó: Juhász nagyköv. Tanácsos. Azok az események, melyek a Bolyai Egyetem pártalapszervezetében, valamint a Kolozsvári Írószövetségi Fiók alapszervezetének ülésén lejátszódtak, vezettek el voltaképpen egy olyan ankét megtartásához, melynek eredménye „a kolozsvári tartományi pártszervezet memoranduma” néven ismert. E memorandum története információink szerint a következő: a kolozsvári párttartományi szervezet megbízásából három magyar ember referátumot készített egy ankét számára. Ebben a referátumban a romániai magyarság sérelmeit tárták fel és foglalták össze. Mivel a referátumon több magyar aláírása is szerepelt, kapta a memorandum nevet. A kolozsvári párttartomány ezt a memorandumot felküldte a Központi Vezetőségnek, de nem említette meg, hogy ő hívta össze az ankétot, valamint ő adott megbízást a memorandum megírására is. A Központi Vezetőségben a memorandumot pártellenes akciónak nyilvánították, egy kicsit olyanformán, mint nálunk az Írószövetségben megtörtént aláírásgyűjtést. A továbbiakban a KV kitartott amellett, hogy a memorandum ellenséges cselekedet. A Bolyai Egyetemen, valamint a Kolozsvári Írószövetségi Fiók Alapszervezetében történt események után a memorandum tartalma fentről energikus intézkedéseket váltott ki. Éppen ezért szeptember utolsó napjaiban bizottság szállt ki Kolozsvárra a következő tagokkal: Miron Constantinescu, Fazekas János, Pavel Tugui, [Iosif] Ardeleanu (sajtó-főigazgatóság vezetője), Bihari (a KV agit-prop. osztályán a kiadási ügyek vezetője), Után Tiberiu, a KV aktivistája, továbbá a Művelődésügyi Minisztérium, Tanügyi Minisztérium és Pénzügyminisztérium képviselői. Robotos Imre elvtársat is meghívták, de ő „lekésett” a repülőgépről és nem vett részt a bizottság munkájában. A Bizottság Kolozsvárott kiszállt a Bolyai-egyetemre, a magyarnyelvű középiskolákba, a Magyar Színházba, s egyéb magyar intézményekbe. A látogatások kapcsán elsősorban aziránt érdeklődtek, hogy az un. memorandum adatai mennyiben felelnek meg a valóságnak. A látogatások alkalmával a Bizottság megállapította, hogy a memorandum adatai hitelesek s így a memorandum szerzői ellen emelt vádak (pártellenesség) teljesen elesnek. A Bizottság azonban sok olyan sérelmet is megállapított, amelyek a memorandumban nem szerepeltek. Általános vélemény szerint a Bizottság kiszállását a fent említett okokon kívül a Pándi-cikk váltotta ki. Miután a Bizottság kutató munkáját befejezte, megbeszélésre hívta össze a magyar írókat. A gyűlésen részt vettek a teljes kolozsvári és vásárhelyi író-gárda, valamint nagyszámú egyetemista. A gyűlés három nap és három éjjel tartott. Valamennyi író feliratkozott és beszélt is. Ami a felszólalások hevességét s az elhangzott bírálatok éles hangját illeti, ez az ülés jóval erősebb volt, mint az az értekezlet, amelyet az Írókongresszus előtt tartottak a magyar írókkal Bukarestben a Központi Vezetőség épületében. Földes László, akinek a „kikészítését” már régen elhatározták, az utolsók között iratkozott fel. Ennek ellenére elsőnek adtak szót neki, a jelenlevő írók szerint provokatív szempontból. Ekkor felállt Csehi Gyula és kijelentette, hogy ez nem demokratikus eljárás és kéri a feliratkozási sorrend tiszteletben tartását. Ez már annak a jele, hogy a magyar írók közt egy-kettő kivételével kialakult az egységfront s képesek megvédeni egymást. Elsőnek – akárcsak Bukarestben – Szilágyi András szólalt fel. Ez a felszólalás rányomta a bélyegét az egész ülés lefolyására. Szilágyi általában a súlyos gazdasági helyzetről beszélt igen vehemens hangon. Ami pedig a magyar sajtót és irodalmat illeti, kijelentette, hogy a romániai magyarság érdeklődéssel és szeretettel olvassa az odaáti irodalmat, figyeli a magyarországi eseményeket, mivel azokat saját gondjaihoz közelállónak tartja. Szilágyi megemlítette, hogy ami a magyar nép magatartását illeti, amely bizonyos vezetők leváltására vezetett, az szintén közelről érdekel bennünket. Ezután sorrendben felszólaltak Asztalos István, aki igen hevesen bírálta a jelenlegi falupolitikát, Nagy István, aki a munkásosztály nyomoráról, tanügyi kérdésekről beszélt, Csehi Gyula, aki a Bolyai Egyetem helyzetéről s egyéb sérelmekről beszélt. Ezen az ülésen általában részleteiben kerültek megtárgyalásra a romániai magyarság sérelmei. Szabédi László például kijelentette, hogy tekintettel arra, miszerint Miron Constantinescu már a múltban egyes kijelentéseit eltorzította, felszólalását írásban adja be. A végkövetkeztetéseket Miron Constantinescu vonta le. Felszólalásából látszott, hogy a Földes-ügyet egyelőre elejtették, ellenben Csehi ellen fokozták a tüzet. Szabédi írásban beadott felszólalását Miron Constantinescu aprólékosan elemezte. Adott pillanatban Szabédi dühösen felugrott s azt kiabálta, nem igaz, amit mond, én ilyet nem állítottam. Erre a terem Szabédi mellett zúgni kezdett s Miron Constantinescu kénytelen volt félretenni Szabédi felszólalását. Az ülés légköre ismételten azt mutatta, hogy ma már kialakult a teljes értelmiségi arcvonal s ennek erejére jellemző, hogy folyamatosan vissza tudják verni a meg-megújuló provokációkat. Ezek a provokációk a régi módszer szerint abban álltak, hogy egyes felszólalásokat hirtelen kérdések bevetésével akartak megzavarni. Egy ilyen alkalommal állott fel Csehi Gyula s a következőket mondotta: „Kérjük az elvtársakat, ne szakítsanak félbe bennünket, mert megzavarodunk s esetleg félni is kezdünk s így aztán az elvtársak nem fogják megtudni mindazt, amire kíváncsiak. ” Erre a félbeszakítások elmaradtak. Az ülés eredményeképpen a romániai magyarság a többi között a következőket érte el: a Művelődési Minisztériumban magyar miniszterhelyettest neveznek ki, a Tanügyi Minisztériumban magyar főigazgatóságot állítanak fel, a megszüntetett magyar nyelvű Agronómiai és Pedagógiai Főiskolát visszaállítják, a magyar középiskolákból helyhiány ürügye miatt elutasított diákok felvételét elintézik, a Bolyai-egyetem korszerű felszerelését elintézik, ugyanis a Bizottság véleménye az volt, hogy ennek az egyetemnek a felszerelése több területen egy közepes középiskola színvonalát sem éri el, elérték továbbá a Kolozsvári Magyar Színház kibővítését, a Korunk folyóirat megindítását stb. Meg kell jegyezni, hogy az említett intézkedések közül egyesekről már beszéltek előzőleg is, de éppen az a veszély állott fenn, hogy Pándi cikke és egyéb események miatt ezek teljesítésére nem került sor. Érdekes jelenség volt még az ülésen az, hogy Balogh Edgár visszautasította a Pándi-féle cikket azzal, hogy a magunk dolgait saját pártunk segítségével magunk fogjuk elintézni. Felszólalását még ketten támogatták. Az a vélemény, hogy Miron Constantinescu-féle bizottság ezt a körülményt fel fogja használni, hogy három magyar értelmiségi ilyen hangnemben beszélt a Pándi-cikkről. A magyar íróknak egymás között az a véleménye, hogy ez a felszólalás mindössze taktikai fogás volt abból a célból, hogy a Pándi-cikk vonalán provokáció ne érhesse a magyar írók kialakult frontját. Ez azért is valószínű, mert Balogh Edgár és az írók általában egyetértettek a cikkel. Keleti Ferenc, nagykövet/Memorandum a Bolyain. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 18./

2007. október 19.

„Az ‘56 kapcsán Erdélyben folytatott kutatás inkább helyzetfelmérésnek nevezhető. Nem elégedhetünk meg a szubjektív visszaemlékezésekkel. Rekonstruálnunk kell a teljes belpolitikai helyzetet, de azt is a nemzetközi konjunktúrába ágyazva” – mondta Pál-Antal Sándor marosvásárhelyi levéltáros a vele készült beszélgetésben. Az igazi kutatás és feldolgozás a jövő évek feladata. Várni kell, hogy megnyíljanak a katonai levéltárak, mert az anyagok nagy része nem a már tanulmányozható Szekuritáté irattárában, hanem a kolozsvári és brassói katonai törvényszék birtokában van. Sokan kemény ellenállásukról regélnek, mondván, hogy a vallatások során egy kukkot sem szóltak. Azonban a jegyzőkönyvek szerint a legtöbb esetben a vallatott előbb-utóbb megtört. A megtorló szervek a rendszerellenes elemek semlegesítésére használták a magyar forradalmat. Az ‘56-ig kiépített besúgóhálózat később egyre szerteágazóbbá és szervezettebbé vált. Feltűnő, hogy egyetlen költő, író vagy színész sem volt az ‘56-os megtorlás szenvedő alanyai között. Ez is pártpolitika volt. Gheorghe Gheorghiu-Dej 1956. december 15-én és 16-án Marosvásárhelyen tartott beszédeiben megjegyezte, hogy míg a magyarországi írók közül sokan az úgynevezett ellenforradalmárok mellé szegődtek, romániai magyar társaik a párt politikáját támogatva, egyenként sorakoztak fel a román hatalom mögött. Ennek az volt az előzménye, hogy közvetlenül az események után a Kolozsvárra kiküldött Miron Constantinescu és a Marosvásárhelyre látogató Fazekas János gyűlést hívatott össze, melynek során az íróknak, költőknek állást kellett foglalniuk, majd az ellenforradalmat elítélő nyilatkozatot kellett tenniük. Az írók viselkedése három csoportba sorolható. Hajdu Győző és a párt politikájához hű társai nyíltan elítélték a Budapesten történteket. A második kategóriába az óvatosak tartoztak, mint például Sütő András, akik elfogadták a párt irányelveit. A harmadik, legvékonyabb csoportot Nagy Pál és Oláh Tibor képviselte, akik kényszerből foglaltak állást, akkor is nagyon kurtán-furcsán. Fazekas János a gyűlés végén szemrehányóan megjegyezte, hogy „ha fegyvert kellene fogni, maguknak, kettőjüknek csak fapuskát adnék”. A hatalom az 1948 és ‘53 közötti politikai tisztogatás után a végső leszámolásra használta fel az ‘56-os forradalmat. Az egyházi vezetők szerepvállalása szinte az egész közösségre nagy befolyással bírt. A Szekuritáté ezért is tartóztatta le a hangadókat. Erdélyben nem volt olyan vidék, ahonnan ne hurcoltak volna le papokat. A gyergyóalfalusi plébánost például azért zárták be, mert úgymond arra utasította a kántort, hogy irredenta énekeket játsszon, holott csak zsoltárokról, egyházi énekekről volt szó. Az itthoni megmozdulások eleve kudarcra voltak ítélve. Hiányzott a politikai eszme, amelyért az emberek – úgy, mint Magyarországon – utcára vonuljanak. Voltak Erdélyben csoportosulások, amelyek szervezkedtek, de ezek naiv próbálkozásoknak számítottak. Pál-Antal Sándor /sz. Csíkkarcfalva, 1939/ levéltáros, a történelemtudományok doktora. A kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem elvégzése után a marosvásárhelyi levéltárba került, és azóta is ott dolgozik. Fő kutatási területe Székelyföld története, a levéltártan, pecséttan és heraldika. A magyar forradalom erdélyi utórezgéseiről számos tanulmányt közölt, tavaly megjelent az Áldozatok – 1956 (A forradalmat követő megtorlások a Magyar Autonóm Tartományban) című kötete. Munkásságáért A szabadság hőse emlékéremmel tüntették ki. /Szucher Ervin: Erdélyi ‘56: hiányzott a politikai eszme. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

2008. november 14.

A közelmúltban megjelent Stefano Bottoni Sztálin a székelyeknél című tanulmánykötete, amelyben a szerző a Magyar Autonóm Tartomány (MAT) történetével foglalkozott. Stefano Bottoni elmondta, a Bolognai Egyetem doktori iskolájában, ahová 2002-ben vették fel, az egyik tanára javasolta ezt a témát. Tudta, hogy Bottoni félig magyar származású, és magyar vonatkozású dolgokkal foglalkozik. 2002-ben beadta a kérvényt a Román Állami Levéltárba, Bukarestbe és Marosvásárhelyre, de választ nem kapott. Majd egy neves külföldi kutató, Dennis Deletant, a londoni egyetem román tanszékének vezetője közbenjárására mégis hozzájutott az engedélyhez. Bottoni szovjet és román dokumentumok alapján kiderítette, nem volt semmiféle alulról jövő kezdeményezés. A szovjet pártvezetés az 1951–1952-es évek fordulópontján kitalálta, hogy Romániában új alkotmányra van szükség. Úgy gondolták, hogy a nemzetiségi kérdést területi kérdésként kell kezelni, és úgy kell megoldani, ahogy a Szovjetunióban tették. Így került sor a székelyföldi tartomány létrehozására, amely a határtól 300 kilométerre esett, tehát nem állt fenn annak a veszélye, hogy Magyarország kéri majd a tartomány hozzá csatolását. Amikor a rádió bemondta, hogy létrejön a Magyar Autonóm Tartomány, az erdélyi magyarok egy része úgy élte meg, hogy ismét nyíltan vállalhatják magyarságukat. 1952-ben elkezdődött egy újabb kulákellenes kampány, a tartomány létrejötte utáni évek igen kemények voltak Romániában, egy kicsit kivétel volt ez alól a MAT, ahol valamivel kevesebb embert tartóztattak le, mint az ország többi részében. – A könyvbemutatón is elhangzott, hogy sokan úgy értékelik: nem minden úgy történt, ahogy az a tanulmányban megjelenik. A könyv olasz változata tavaly jelent meg. – A magyar vezetés félreállítása már korábban elkezdődött, amikor a MAT-ból Maros Magyar Autonóm Tartomány lett. Az igazi váltás akkor következett be Marosvásárhelyen, amikor 1959-ben letették a vegyi kombinát alapkövét. Gheorghe Gheorghiu Dej a Magyar Autonóm Tartomány kezelését Mogyorós Sándorra, Fazekas Jánosra, a fiatal Király Károlyra és másokra bízta, meg a helyi emberekre, például Csupor Lajosra. Annak idején a MAT-ot kis Magyarországnak, illetve Marosvásárhelyt kis Moszkvának is nevezték, ez célzás arra, hogy vezetői sokkal jobban hittek a rendszerben. Meggyőződéssel csinálták azt, amit tettek, mert értelmet láttak benne. Amikor magyar emlékműveket akartak restaurálni, magyar vonatkozású szobrokat akartak állítani, vagy meg akarták írni a MAT monográfiáját, akkor 1958-ban rájöttek, hogy már nincsenek vonalban. Az itteni vezetők nehezen tudták megemészteni, hogy megváltozott a vonalvezetés. Levezényelték a saját leépülésüket. Korábban elképzelhetetlen volt, hogy Marosvásárhelyen a vezetők ne magyarul értekezzenek a környezetükkel. A hatvanas években kezdődött el az új folyamat. Bottoni felhasználhatott egy jelentős kutatási eredményt. Gagyi József és Novák Zoltán 2001 és 2003 között 35 mélyinterjút készített korabeli középkáderekkel. Ezt az anyagot a kutatók Bottoni rendelkezésére bocsátották. /Máthé Éva: Nem az lett, aminek készült. = Krónika (Kolozsvár), nov. 14./


lapozás: 1-30




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2019
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998