udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 7426 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 7411-7426
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 
I   II   III  IV   V   VI   VII   VIII   IX   X   XI   XII   

2006. január 4.

Olajos István akvarelljeinek kiállítása Kolozsváron, a Fehér Galériában rangos rendezvény. Az akvarellek a két világháború közötti időszak hangulatát idézik. A festő erdélyi tájat, falusi házakat, embereket életképszerűen ábrázol. Alig néhány színből komponálta meg világát. Korai halál, gyilkosság vetett véget életének, 1944 végén. Olajos István festőként, a Barabás Miklós Céh egyik alapító tagjaként beírta nevét a magyar művészet történetébe. /(józsa): Olajos István emlékkiállítás. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./

2006. január 4.

Tompos Opra Ágota festményeit színes, kavargó, különösen látványos képvilágnak nevezte Józsa István, akinél a szürrealista magatartás alkotó magatartásának legfőbb ismérve. Verseket is ír, árulta el a művésznő, azokat a szövegeket gondolattárként használja. /Józsa István: A szellem világossága. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./

2006. január 4.

Megjelent Gaal György: Kolozsvár vonzásában (Tanulmányok, megemlékezések) /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Bibliotheca Transsylvanica, 43./ című kötete, mely a szerző művelődéstörténeti tanulmányait tartalmazza Kolozsvárról, annak szellemi nagyjairól (Brassai Sámuel, Gróf Mikó Imre, Berde Áron stb.) és arról, hogy a különböző történelmi időkben hogyan változott, alakult Kolozsvár legjelentősebb utcáinak (Farkas utca, Magyar utca), tereinek, házainak az arculata. A tanulmánykötet elkalauzol a Házsongárdi temető nagyjainak sírhelyeire is, de bemutatja azt is, hogyan jelenik meg Kolozsvár története a régi és a jelenkori magyar szépirodalomban. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 4./

2006. január 5.

2005-ben mintegy 4 milliárd euró közvetlen külföldi tőkebefektetés érkezett Romániába, a 2004-es 5 milliárd euró után. Tavaly több mint 8700 vegyes vállalatot alapítottak román részvétellel, 20 százalékkal többet, mint 2004-ben. A fő befektető 2005-ben Ausztria volt, elsősorban BCR bank 61,88 százalékos többségi részének privatizációja nyomán, amelyet decemberben 3,75 milliárd euró értékben az osztrák Erste Bank nyert meg. A befektetők sorában Ausztriát Hollandia követi, 2 milliárd euróval, majd Németország következik, közel egymilliárddal, Görögország, Olaszország és Törökország a további sorrend. /4 milliárd eurós külföldi közvetlen tőkebefektetés érkezett Romániába. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./

2006. január 5.

– A következő időszakban minden pártérdeket és büszkeséget alá kell rendelni az európai integráció ügyének – jelentette ki Bukarestben Markó Béla, az RMDSZ elnöke. Az RMDSZ nem mond le a kisebbségi törvénytervezet elfogadtatásáról, noha ezért még komoly csatákat kell vívnia a szövetségnek kormányzó partnereivel. /Markó: mindent alá kell rendelni az EU-csatlakozásnak. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./

2006. január 5.

Módosítanák a Ticu-törvényt a liberálisok, ennek érdekében előterjesztettek egy törvénytervezetet a szenátusban. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) működését szabályozó törvényt módosítani kívánók között szerepel Radu Stroe, Norica Nicolai, Bogdan Olteanu, George Scutaru is. A törvénytervezet szerint a közéleti szerepre törekvőket, főleg a választásokban résztvevőket csak a választások után kellene átvilágítani. A jelenlegi törvénynek megfelelően ezt a választások előtt kellett elvégezni. Ez szinte teljesíthetetlen feladat elé állította a kollégiumot, mivel a körülményes munkára csak igen kevés időt kaptak. A törvénytervezet kiterjeszti az átvilágítandók kategóriáját, eddig csak a központi politikában részt vevőket kellett átvilágítani, ezután viszont a módosítók szándéka szerint a helyi politikában szereplőkre is kiterjesztik a vizsgálatot. Csendes László kollégiumi titkár nagy vonalakban helyesli a tervezet által ajánlott módosításokat, a CNSAS tagjai közül néhányan, többek között ő is a kollégium létrehozása óta többször is megfogalmaztak hasonló kérelmeket. Kifejtette, hogy a Román Hírszerző Szolgálattól /SRI/ legalább megkapták a levéltár egy részét, a katonai és a külföldi hírszerzéstől eddig azonban még egyetlen dossziét sem kaptak. A liberálisok javaslata szerint ezentúl a kollégium tagjai lehetnek a politikai pártok tagjai is. Csendes szerint ez gyanús, mert a kollégium tagjainak cseréjére a közeljövőben, márciusban kerülne sor. /Isán István Csongor: Csendes László gyanúsnak talál néhány változtatást. Liberális módosító javaslatok a Ticu-törvényhez. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2006. január 5.

Avarkeszi Dezső honosítási és bevándorlási kormánymegbízott megbízatását április 30-ig meghosszabbították. Szerinte a nemzeti vízum iránt a következő hetektől bizonyára nagyobb lesz az érdeklődés. Az elképzelések szerint a nemzeti vízum birtokosai kérhetik majd az egységes formátumú tartózkodási engedélyt, amivel bejuthatnak az Európai Unió többi tagállamába is. Az EU kizárólag az egységes formátumú tartózkodási engedélyt fogadja el, amit a nemzeti vízummal rendelkezők is kérhetnek majd. A határon túli magyar szervezetek ragaszkodnak a magyar igazolvány megtartásához. Az elsőként kiadott magyar igazolványok érvényessége 2007 elején jár le, addig el kell dönteni: érdemes-e változtatni a formátumán. A Szülőföld Programon belül a kormány döntött egy 750 millió forintos forrás átcsoportosításáról. Ez a határon túli mikro-, kis- és középvállalkozások tőke- és hitelhelyzetének megerősítésére szolgál, ezen kívül intézkedéseket kell tenni a szomszédos országok privatizációjában való magyar részvétel fokozására, az informatikai fejlesztések további támogatására, az uniós csatlakozásra való felkészülés segítésére. A Szülőföld Alapnál a hatáskörökben lesz változtatás, létrejön egy kollégium, amelynek portfóliójában a területfejlesztés és az informatika kerül egy csoportba. – Eddig egyetlen nemzeti vízumot sem igényeltek Kolozsváron a magyar főkonzulátuson. /D. H.: Guther M. Ilona: Schengen után is jól fog a nemzeti vízum. Interjú Avarkeszi Dezső honosítási és bevándorlási kormánymegbízottal. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2006. január 5.

A tavaly elbírált és az Illyés Közalapítványnak – mint közvetítőnek – mai napig sem folyósított magyar költségvetési támogatások esete példátlan. Anyagi probléma az oka, vagy a politikai akarattal van probléma, tűnődött a lap munkatársa, Papp Attila Zsolt. Többen mondják, hogy a határon túli támogatás pénzosztási rendszerének felépítésével, szerkezetével baj van, klientúraépítésre alkalmas. Minden olyan – kulturális vagy egyéb – elosztórendszer, melyben az egyik fél puszta túlélése a másik fél jóindulatán és lelkiismeretességén múlik, ilyen. A Szülőföld Program nevű „szemfényvesztés” rendszerében lojális fantomszervezetek támogatásban részesülnek, míg nagy hagyományú, valóban tudományszervezéssel foglalkozó intézmények nem kapnak pénzt. Szükséges tehát a „támogatási” jelleg újragondolása. /Papp Attila Zsolt: Az Illyés szekerén. = Krónika (Kolozsvár), jan. 5./

2006. január 5.

Az Illyés Közalapítvány (IKA) 113 millió forintos támogatást nem folyósított még a 2005. évi 190 milliós keretből az erdélyi pályázóknak. A közalapítvány kevesebb mint a felét kapta meg a magyar költségvetésben erre a célra előirányzott 1 milliárd forintos keretnek. „A pályázati támogatások folyósítását mi szerződésben vállaltuk. Ezt a szerződést azonban érzésem szerint a magyar kormány egyoldalúan megszegte” – fejtette ki Laborczi Géza, az IKA kuratóriumi titkára. Hozzátette, hogy amennyiben az IKA megkapja a még hátralevő pénzt, azonnal folyósítja a nyertes pályázóknak. Az IKA romániai alkuratóriumának titkára, Tibád Zoltán közölte, szeptemberben már elakadtak az átutalások, az októberi néhány tétel kifizetése után egyetlen fillér sem érkezett Erdélybe. Pénzfolyósítás annak dacára sem történt, hogy több pályázó véglegesítette az elszámolást. Egyre többen sürgetik a pénz folyósítását, az oktatási, illetve művelődési intézmények a késés miatt nehéz anyagi helyzetbe kerültek. A késés miatt a pályázók egy része kölcsönökhöz folyamodott, amelyet a magyarországi támogatás megszerzése után törleszt. 2003-ban a romániai alkuratórium 209 millió forintot oszthatott szét, 2004-ben már csak 167 millió forint felett rendelkezhetett. Egyed Ákos akadémikus, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke szerint ha februárban, de legkésőbb márciusban nem kapják meg az IKA-támogatást, az erdélyi magyar tudományosság egyik alapintézete, az EME működésében komoly zavarok keletkezhetnek. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal határon túli magyarokért felelős politikai államtitkára szerint a támogatások kifizetését költségvetési és takarékossági tényezők késleltetik, a még fennmaradt összegeket azonban 2006 elején valamennyi sikeres pályázó megkapja. /Benkő Levente: Kilincselésre ítélt határon túli műhelyek. A tavalyi támogatások felét sem kapták meg az Illyés közalapítvány erdélyi pályázatainak nyertesei. = Krónika (Kolozsvár), jan. 5./

2006. január 5.

Érdekes kihívásnak tartja Salat Levente, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettese a magyar felsőoktatás fejlesztésével kapcsolatos álláspontok és érdekek közötti közvetítést. Szerinte a BBTE keretében zajló magyar nyelvű oktatás intézményes állásának a kérdésében megoszlanak a vélemények. Nincs világos válasz arra a kérdésre, hogy mi a célja az erdélyi magyar felsőoktatásnak. Köztudott, hogy Salat Levente a román többséggel való tárgyalásos módszer híve. A magyar egyetemet illetően ő mérsékelten optimista. /Rostás Szabolcs: Üllő és kalapács között. Interjú Salat Leventével, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem rektor-helyettesével. = Krónika (Kolozsvár), jan. 5./

2006. január 5.

A Partiumi Keresztény Egyetem fejlődése szempontjából sikeres a 2005-ös esztendő, állapította meg Szűcs István kancellár. Tavaly elkészült a PKE új épületének terve és idén szeretnék elkezdeni az építését. Tavaly átszervezték a szakokat a bolognai követelmények szerint, továbbá létrehozták az egyetemi vezető tanácsot. A vezető tanács elkezdte a PKE hosszú távú stratégiájának kidolgozását. Tavaly a 475 meghirdetett helyből alig tucatnyi maradt betöltetlenül. Ősszel beindulhatott az agrárképzés a Debreceni Egyetemmel való együttműködésnek köszönhetően. 2006-tól az akkreditációs folyamat befejezését várják. /Tóth Hajnal: Új épülettel bővül a PKE. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 5./

2006. január 5.

Egy Marosvásárhelyen szerkesztett hetilap Rendes megtámadás című közleménye szerint „A kezdeteknél, talán Antall rontotta el a dolgot, amikor úgy nyilatkozott, hogy »lélekben« tizenötmillió magyar miniszterelnöke szeretne lenni.” A fogalmazvány írója szerint „Minden, amit azóta nemzetstratégiának vagy magyarságpolitikának neveznek, az nem más, mint valami politikai ráolvasás, a magyar nacionalizmus szűnni nem akaró kísérlete arra, hogy felszámolja önnön célját: a magyar nemzetet”. Eszerint a magyar nacionalizmus igyekszik felszámolni a magyar nemzetet. Azért, mert „Kevés olyan merész javaslat született, amely az érzelmi tényezőt merte volna, mint ide nem illőt, teljesen kihagyni”. Ugyanis: „A magyar–magyar viszony elsősorban érzelmi, »lelki« kérdés maradt”. Támadás éri tehát azokat, akiknek lehetnek magyar érzelmei. Akiknek a magyar–magyar viszony nem utolsósorban lelki kérdés, írta Nagy Pál. Amikor Antall József szavai elhangzottak, egy megalázott nemzet lelkében szökött szárba a remény, hogy ismét vállalhatja önmagát, múltját és jövőjét, emlékeztetett Nagy Pál. Leszögezte, hogy a határon túli magyaroknak az anyaországhoz való benső kötődés mindig is meghatározó erejű érzelmi, lelki kérdés volt. Ez lesz a mindenkori magyar–magyar viszony lényege. Mi egyéb határozhatja meg jobban szellemiségünket, eszményeinket, ha nem a lelkiség? – kérdezte Nagy Pál és Cs. Szabó László 1940 őszén írt esszéjéből idézett (megjelent újból 2005-ben, az Erdélyi metszetek című kötetben, Kolozsvárt; sajtó alá rendezte és bevezette Pomogáts Béla): „Hol végződik Erdély? Bessenyei, Kazinczy, Kölcsey sírja még beletartozik, Bessenyei testőrbarátai mind erdélyiek, maga is Erdély lábához húzódik remeteségbe, Kazinczy legnagyobb szellemi kalandja az erdélyi utazás, Bessenyei is, Kazinczy is sárospataki diák volt; Kölcsey anyja erdélyi lány, barátja s védence: Wesselényi Erdély vértanúja. Ady Mátyás király erdélyi íródeákjának álmodta magát. A Báthoryak fél lábbal a szatmári lápvilágban, fél lábbal Erdélyben, a Rákócziak fél lábbal a Hegyalján, fél lábbal a fejedelemségben éltek. Bethlen Gábor minden jel szerint Kassát az erdélyi Strassburgnak tartotta. Hol van hát a nyugati határ?” Mikor Cs. Szabó hírül vette a második bécsi döntést, „Este a lámpafényben megmozdult a térkép. Acélszürke felhők vonultak fölötte, sebes vizek szántották, megcsörrent a lomb, árnyékot vetettek a kopjafák, kinyíltak a faragott kapuk, fölkeltek a bivalyok a folyókból, lobogtak a tornyok, zúgott a Szamos-gát. Ezentúl a Királyhágóról jelentjük a hóesést s Gyergyóból a csapadékot. Visszatért a hamu, amelybe Arany Jánoska írt: a szőlődomb, amely Juhász Gyulát vendégelte (...) a tornác, amelyen Orbán Balázs írogatta a székelyek életét; a porta, amelyben egy képzelt nagynéni várta bujdosó leveleit; a rét, amely Kriza szép »kápónavirágait« termette; a rengeteg, ahol Ábel az ördögre lövetett; a templom, amelyben pogány írással dicsérik Istent, s a kúria, hol Petőfi Segesvár előtt meghált”. /Nagy Pál: Valóban: hol a határ? = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./ Az A Hét (Marosvásárhely) liberális hetilapról van szó.

2006. január 5.

Címeres magyar zászlót ajándékozott a Jobbik Magyarországért Mozgalom a köztársasági elnöki hivatalnak, az amiatti rosszallás kifejezéseként, hogy Sólyom László államfő újévi beszéde nem a lobogó előtt hangzott el. Molnár Tamás, a Jobbik alelnöke a Sándor-palota előtt újságírók jelenlétében megtartott rövid beszédében „polgári liberális” politikusnak minősítette Sólyom Lászlót, aki szerinte tudatosan mellőzte a szakrális szimbólumot. /Címeres magyar zászlót ajándékozott a Jobbik Sólyom Lászlónak. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./

2006. január 5.

Egy pártba tömörültek a Bihar megyei romák. A Romák Pro-Európa Pártja mintegy húsz cigány szervezet egyesüléséből jött létre, s körülbelül 33 ezer tagot számlál – közölte Rézműves József elnök. A megyei vezető szerint a napokban alakult új szervezet legfőbb célja felzárkóztatni a romákat, hogy ne hátráltassák az ország Európai Uniós csatlakozását. Rézműves szerint Bihar megyében mintegy százezer roma nemzetiségű személy él. /Pap Melinda: Roma egység a csatlakozásért Roma egység a csatlakozásért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2006. január 5.

Kocsis Attila, a Téglás Gábor Iskola /Déva/ igazgatója a Szilágyságból pár hónapja telepedett Dévára. A vele készült beszélgetésben rámutatott, otthon van Déván. Azelőtt hosszú időn keresztül volt a Berekenye Ifjúsági Egylet tagja, a néptáncosokkal, színjátszókkal együtt. Bízik abban, hogy itt is sikerül közösséget formálni. A Téglás Gábor Iskolában a szülők jó 15 százaléka itt dolgozott nap mint nap, hogy tanévkezdésre rendben legyenek az osztálytermek. A tanári gárda fiatal, mindannyian szakképzettek. Az intézmény hivatalos neve is Hunyad megyei Magyar Művelődési Központ, azaz nem kizárólag iskola. Már számtalan tevékenység indult be a diákok számára: néptánc, repülőmodellezés, kreatív kuckó, sporttevékenységek, rajzkör, színjátszás és fizika–kémia szakkör. Az iskolának egyelőre még nincs tornaterme, a közeli középiskolák tornatermeit használják. Az informatika labor decemberben elkészült, kaptak számítógépeket. A bentlakási szobák és étkezde március közepétől használható lesz. A fő gond a pénzhiány. Most már kapnak segítséget. Tízmilliárd lejt a román állami költségvetésből, 90 millió forintot a magyar államtól. Bankok és egyéb intézmények is kezdenek szponzorálni. Varga Károly magánvállalkozó is segíti őket. Gyakran hallani elégedetlenséget az ingázás körül. A Geszthy Ferenc Társaság által felajánlott kisbusz háromszor kell forduljon reggel és délben, hogy mindenkit elszállíthasson, a közel hatvan Zsil-völgyi gyermek közül pedig hetente csak húszat tudnak hazaszállítani hétvégére, tehát átlagban háromhetente egyszer érnek haza. Szükség van egy 45 személyes buszra. /Gaspár-Barra Réka: Mozgalmas évek fordulóján. Beszélgetés Kocsis Attilával, a Dévai Téglás Gábor Iskola igazgatójával. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 5./

2006. január 5.

Továbbra is akadozik az egyházi ingatlanok restitúciója Marosvásárhelyen. A református egyház egyik rendkívül értékes, főtéri ingatlana visszaszerzéséért kész a strasbourgi emberjogi bírósághoz fordulni – nyilatkozta Lakatos Péter, a marosvásárhelyi református egyházközségek kuratóriumának elnöke. Az Országos Restitúciós Bizottság kedvezőtlen elbírálása után a tíz marosvásárhelyi református egyházközség kuratóriuma peres úton próbálta visszaszerezni a Rózsák tere 19. szám alatt álló ingatlant. A legfelsőbb bíróság azzal utasította el a reformátusok fellebbezését, hogy a főtéri ingatlanért az egyház egy másik épületet kapott. „1977-ben lemondtunk a főtéri épületünk másik feléről, ahhoz, hogy egy másik, szintén saját ingatlanunknak kapjuk vissza az ötven százalékát. Most pedig úgy állítják be, hogy mi megkaptuk azt, ami minket illet. Volt két ingatlanunk, s abból maradt egy” – jelezte Lakatos Péter. A református egyház még az előző kormány idejében kapta vissza Marosvásárhelyen a Szentgyörgy utcai volt leányiskola épületét. Csak az épület utca felőli részt vehették birtokba, a városháza és az iskola vezetősége hallani sem akar arról, hogy az udvar felőli részt átadja. Évekig nem fizettek bért, a vízdíjba nem pótoltak semmit, szerződést sem akartak kötni. Ennél is bonyolultabb Marosvásárhelyen az Ifjúsági Keresztyén Egylet egykori székházában helyet kapott bábszínház esete. Az épületet kormányrendelettel 2000 decemberében adták vissza, de Ioan Toganel egykori prefektus, a Maros Megyei Tanács jelenlegi jegyzőjének akadékoskodása nyomán a református egyháznak azóta sem sikerült birtokba vennie.. /Szucher Ervin: Viszontagságos restitúció. Akadozik a marosvásárhelyi református egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása. = Krónika (Kolozsvár), jan. 5./

2006. január 5.

Fehér megyében, Marosújváron három éve működik a diakónia. Higiéniai gondozást biztosítanak a rászoruló időseknek. Jelenleg tizenegy 80 éven felüli asszonyt látnak el, akik nem fekvő betegek, de már nem hagyják el a lakást. A gondozónő kiváltja a gyógyszereket, elintézi a bevásárlást, segít a házimunkákban, megoldja a mosást és beszélget a gondjára bízott öregekkel. Talán ezt igénylik a legjobban, a lelki szeretetszolgálatot. A református parókia udvarán kapott helyet a diakónia, itt van két mosógép és szárítógép. Bartha Sándor református emlékeztetett, az államosításig itt is működött, de a kommunizmus évei alatt feledésbe merült ez a munka. A marosújvári diakóniát egy német református közösség tartja fenn. Kolozsvárt is működik már európai szintű otthon, de itt havonta 250 euróba kerül egy ember gondozása. Marosújváron a városi kórház IV. emeletét alakították át idősek otthonává. 30 személyt tudnak befogadni, nagyon hosszú a várakozási lista. A marosújvári lelkész kétszáz 65 éven felüli lelket tart nyilván. Máshol rosszabb a helyzet. Szentbenedeken vagy Hariban a református gyülekezet átlagéletkora 70 év. /Takács Ildikó: Az öreg fát nem lehet átültetni. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 5./

2006. január 5.

Szatmárnémetiben a katolikus székesegyházban 102 gyermeket tartottak keresztvíz alá a múlt évben. A gyermekek felét vendégként hozták keresztelni más körzetekből, többet éppen külföldről. A reformátusok legnagyobb templomában, a Láncosban a vendégekkel együtt is 40 keresztelő volt. Mind a két egyházban egyre gyakoribb a vegyes házasság. A székesegyházban 35 ilyen köttetett, ebből 13-nál az egyik fél ortodox vallású, a Láncosban 33 a vegyes és ezen belül 11 az ortodox-református házasság. Mindkét gyülekezetben közel 80-ra emelkedett a temetések száma, ami a lélekszám-fogyásra vall. A Láncos templom gyülekezete közel ezer szeretetcsomagot osztott szét a karácsonyi ünnepek alkalmával. /Sike Lajos: Gyarapodnak a vegyes házasságok. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2006. január 5.

Szügyi György, a szegedi Euromenedzser Képzési Központ vezérigazgatója immár öt éve szervez felkészítőket Háromszéken, Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács (KMT) elnöke ezért „háromszéki állampolgárrá felnőttnek” titulálta a vendéget. Szügyi szerint az önkormányzatoknak működő, termelő tőkét kell idevonzaniuk külföldről. Fel kell készülnie a térségnek önálló tervezésre és piacfigyelésre. Szügyi most a régiók szerint csoportosított vidékcentrumokban tart előadást Bodokon, Sepsiszentgyörgyön (Orbai-széki településeknek), Zágonban, Kézdivásárhelyen és Középajtán. /Domokos Péter: A tudásban a jövő Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2006. január 5.

Teológus fiatalokkal járt Vetési László református tiszteletes magyarkeresőben dél felé, a Duna mentén. Magyar itt alig lehet, a telefonkönyvek címtárai erről hallgatnak. Az önfeladások és vegyes házasságok új nevei mögé bújt el itt mindenki. Sejtik, hogy a rosszul leírt, de ékezettel ellátott Széleyees Gheorghe neve mögött talán Szélyes György lakozik. Benéztek a Scapau nevű olténiai faluba, a postásnő igazította őket útba. Megtalálták az ember és ráköszöntek: „Adjon Isten szép jó estét Gyuri bácsi!” Szép magyarsággal köszönt vissza, majd riadtan hátranézett. Gyuri bácsi nyomában ugyanis dühösen kirohant egy asszonyság, elállta a bejáratot. Vetésiék elmondták, hogy Erdélyből jöttek, Gyuri bácsival szeretnének beszélni, de az asszony dühösebb lett: Itt nincs magyar, „nici un ungur”! Végül elmondta, hogy az embere magyar volt, „din zona Odorhei” jött, de már rég áttért, nincs mit keresniük. Minden próbálkozásuk hiábavaló volt, hogy Szélyes Gyuri bácsihoz bejussanak. /Vetési László: Székelykeresőben a Duna mentén. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2006. január 5.

Ünnepel a Székelyföld /Csíkszereda/ folyóirat, ugyanis a januári a századi számuk. Azok a szerzők kaptak ebben helyet, akik a 2005-ös év Székelyföld-díjasai lettek, illetve akik 1998-tól eddig ebben a díjban részesültek, így Bella István, Bogdán László, Demeter M. Attila, Ferenczes István, Kovács András Ferenc, László Noémi, Lőrincz György, Nagy Koppány Zsolt, Zsigmond Andrea stb. A Literata Hungarica rovatban Láng Gusztáv Tamási Áron novellái és a népköltészet találkozását kutatja. Az Academica Transsylvanica rovatban többek között Elek Tiborral találkozhat az olvasó, az Irattárban az 1944-es szárazajtai mészárláshoz adalékokat, emlékezést Visky Árpádról, a Kelet Népében a D. Martinas hírhedt könyvéhez kapcsolódó erőltetett román-csángó kontinuitásról szóló írások szerepelnek. Az Ujjlenyomat az erdélyi 56-os eseményeket eleveníti fel. /(bb): Székelyföld – századik. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 5./

2006. január 5.

Az utóbbi esztendőkben szokássá kezd válni, hogy egyre többen vesznek részt egy-egy kulturális rendezvényen. Székelyudvarhely kórusai, a Székely Dalegylet, az Alla Breve és a Balázs Ferenc Vegyeskar felléptek más városokban és nem ritkán kicsi falvakban is. A Székely Dalegylet és az Alla Breve májusban rendezte meg a Székelyudvarhelyen működő felnőtt kórusok seregszemléjét – jelen volt a Camerata leánykórus, a szombatfalvi református egyházközség, a belvárosi református egyházközség, a Bethlen-negyedi református egyházközség, a Szent Miklós-hegyi plébánia, a NYÖP, az unitárius egyházközség kórusai. A legsikeresebb tavalyi eseménynek a minősítő koncert volt, mely Székely Dalegyletnek és az Alla Breve Vegyeskarnak „Aranykoszorús hangversenykórus” – minősítést eredményezett. A dalegylet júniusban részt vett a Baróton megrendezett kórustalálkozón, augusztusban pedig II. Nemzetközi Férfikórusok Találkozóján, Gyergyószentmiklóson. /Gellért Géza, elnök: Eseményekben gazdag év van mögöttünk. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 5./

2006. január 5.

Székelyudvarhelyen az óévet a Tomcsa Sándor Színháznak köszönhetően az érdeklődők Hyppolit, a lakáj című, Zágon-Nóti-Eisemann-féle darabbal búcsúztatták. /Barabás Blanka: Értékrendek találkozása. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 5./

2006. január 5.

A Csárdáskirálynő operett színrevitelével lepte meg szilveszteri nézőit Sepsiszentgyörgyön a Tamási Áron Színház. A terem zsúfolásig megtelt, pótszékek is voltak. Az előadás kezdete előtt Bocsárdi László, a színház új igazgatója lépett függöny elé, üdvözölte a nézőket, majd Nemes Levente leköszönt igazgatót, aki tizenegy évig irányította az intézményt. Nemes Leventét színészként még sokszor visszavárják a deszkákra. Bocsárdi László megemlítette, hogy a Tamási Áron Színház tavaly a magyar nyelvterületen a legjobb negyedik magyar színház címet vívta ki, majd Botka László színművésznek átadta a Magyar Játékszín Társaság Hűség-díját. A rangos elismerést teljes méltatásaként, a magyar színházművészet szolgálatának szentelt életéért kapta a Csárdáskirálynőben ezúttal is fellépő Botka László. /(i.): Szilveszter a színházban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 5./

2006. január 5.

A nagyváradi Szigligeti Társulat december 31-án bemutatta Kálmán Imre-Martos Ferenc- Bródy Miksa Zsuzsi kisasszony című három felvonásos operettjét Meleg Vilmos rendezésében. /Zsuzsi kisasszony és a világháború. = Reggeli Újság (Nagyvárad), jan. 5./

2006. január 5.

A marosvásárhelyi Biokertész Csoport december 30-án kosaras óévbúcsúztatót tartott, amely alkalommal számba vették a 2005. évi tevékenységüket. Boros Csaba elnök és Varga István alelnök részletes beszámolót készített. A meghirdetett program keretében 12 szakmai előadás hangzott el 66 résztvevővel. A csoport anyagi helyzete katasztrofális. Boros Csaba rámutatott, 12 éves tevékenységük a megye gazdasági életében gyakorlatilag alig kimutatható. Szükség lenne egy dinamikus fiatal szakemberre. /Kilyén Attila: A Biokertész Csoport sikerei és kudarcai. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 5./

2006. január 5.

Hetvenöt évvel az Erdélyi Helikon által kiírt magyar irodalomtörténeti pályázat után – amelynek nyertese a fiatal Szerb Antal lett – ismét elérkezett az erdélyi magyar irodalomtörténet megírásának ideje. A székelyudvarhelyi Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány (EMIA) pályázatán kiválasztott két nyertesnek 2007 végéig kell az irodalomtörténetet elkészítenie. „Többszörösen is időszerű egy új mű megszületése, hiszen nem csupán lényegesen új nemzedék robbant be a ‘90-es években, hanem a Láng Zsolt, Kovács András Ferencék pályáját sem dolgozta még fel eddig senki egyazon, átfogó, irodalomtörténeti igényű műben” – mutatott rá az EMIA kuratóriuma képviseletében Kántor Lajos kolozsvári irodalomtörténész, kritikus. Kántor Lajos reménykedik abban, hogy a két díj közül legalább egyiket erdélyi tollból született munka nyeri el. Az EMIA által kifejezett igény előzményének tekinthető Vida Gábor író 1998-ban, mintegy a romániai magyar irodalom történetének megírására biztató, kortársakat megmozgató, vitát generáló kísérlete. /Gergely Edit: Erdélyi irodalomtörténet-író kerestetik – 75 évvel a budapesti Szerb-mű után. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2006. január 5.

Jó tíz éve jelent meg Szatmárnémetiben az első nagyobb könyvforgalmazó magáncég, az Aquila, amely ma a város két legnagyobb könyvüzletét tudhatja magáénak, s teljesítménye alapján nemrég a megye legjobb könyves cége címmel tüntették ki. Merk Alice igazgatónő közölte, két üzletükben egyetlen év alatt 370 ezer új lej (3,7 milliárd régi lej) értékben forgalmaztak könyvet. A cég a nagybani könyvkereskedelemből is több mint százezer új lejnyi bevételre tesz szert. Állandó megrendelőik aradi, temesvári, nagyváradi és nagybányai könyvkereskedések. Ezek az üzletek elsősorban magyar nyelvű könyveket vásárolnak, noha a két szatmári üzletben román nyelvű kiadványokat is árusítanak. Számos kiadóval állandó üzleti kapcsolatban állnak. Közöttük van a csíkszeredai Pallas, a marosvásárhelyi Mentor, a budapesti Alexandra vagy a debreceni Tóth Könyvkereskedés. Debrecenből a világirodalom klasszikusai mellett sok szótárt és enciklopédiát vásárolnak, Budapestről pedig főleg diákolvasmányokat. Manapság már Harry Potter, Wass Albert, Nyirő József a sláger. A karácsonyi vásárláskor sok-sok meséskönyv és ifjúsági olvasmány talált vevőre, de vitték a szakácskönyveket is. /Sike Lajos: A könyv is árucikk, vagy mégsem? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 5./

2006. január 5.

Kolozsváron 110 évvel ezelőtt, 1896. szeptember 30-án tették le a Mátyás király szoborcsoport alapkövét. Rá tíz esztendőre, 1906-ban a városban megkezdődött a villanyvilágítás, ugyanabban az évben, szeptember 8-án a Hunyadi téren felavatták az új színházépületet. 1956. február 24-én népszámlálást tartottak, melynek eredménye: az akkori Kolozsvárnak 154 723 lakója volt (nemzetiségi összetétel: 74 033 magyar, 74 135 román, 4530 zsidó, 990 német, 444 cigány). Az 1966. március 15-i népszámláláson a városnak már 185 663 lakója volt. 1996. január 15-én az akkori, nacionalizmusáról világhírnévre szert tett polgármester román és angol nyelvű történelemhamisító táblát helyeztetett Mátyás király szülőházára. Ugyanaz a személy ugyanazon év március 15-én hasonló megtévesztő táblát rakatott fel a Biasini-házra (ezek a funari sebek a mai napig láthatók a hajdani kincses belvárosban). /Ö. I. B.: Mi volt, és mi lesz. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./

2006. január 5.

A századok során, Kolozsvár növekedésével az utcák mellett a fertályoknak, a hóstátoknak is nevet adott a lakosság. Így keletkezett az Óvár, a Magyar utcai, a Közép utcai, a Farkas utcai, a Monostor utcai fertály név. Ezek mellett kialakult a Hidelvi hóstát, a Külső-Magyar utcai hóstát, a Külső-Közép utcai hóstát, Külső-Monostor utcai hóstát neve is. A XIX. századból való a Belváros, Monostori külváros, Szén utcai külváros, Hidelvi külváros, Kétvízközi külváros, Magyar utcai külváros, Közép utcai külváros. 1895-ben, miután Kolozsmonostor a város része lett, neve Monostorra egyszerűsödött. Ezután is újabb utcák, terek, újabb telepek, negyedek jöttek létre. Említett nevek egy része megmaradt, így Belváros, Hidelve, de egyrészt a régi határnevekből – Házsongárd, monostori Kétvízköz, Kövespad, Kerekdomb – negyed-nevek lettek, másrészt az új városrészek valamilyen sajátossága, építménye, létrehozója, lakói, gyára, fő utcája stb. neve alapján új nevek születtek: Fellegvár, Kőváry-telep, Tisztviselőtelep, Bulgária-telep, Írisz-telep, Nyárfasor, Tóköz, Donát-negyed, Györgyfalvi-negyed. Az 1960-as az utcák mellett szépen át- és elkeresztelték a város negyedeit is. Így lett a Györgyfalvi-negyedből Gheorgheni, a Donát-negyedből Grigorescu, a Tisztviselőtelepből Andrei Muresan, a Fellegvárból Gruia, a Magyar, Téglás, Cukorgyár utcai hóstátból Marasti, a Hajnal-negyedből Zorilor. Ezeket aztán az alacsony szintű nyelv beszélői szolgai módon átvették: Ándréj Murésán, Gruja, Gyórgyény, Grigorészku, Plópilor, Zórilor. /Asztalos Lajos: Marasti-negyed – Hóstáti-negyed. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 5./


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 7411-7426




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998