Verestóy Attila kampánystábja válaszolt Szondy Zoltán Gyurcsány sose beszélt szépen című cikkére. Dr. Verestóy Attila nem írt Szondy Zoltánnak levelet, aki nyíltan nem az RMDSZ szavazója. Szondy valószínűleg a beszámolófüzetet tekintette levélnek, amit a Hargita megyei lakók kaptak, ebben Verestóy Attila beszámolt az elmúlt négy év munkájáról. A szenátor arról számolt be többek között, hogy az RMDSZ munkájának eredményeként nem verik itt a magyarokat. /Verestóy Attila kampánystábja: Nincs mit köszönnie. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./ Előzmény: Szondy Zoltán: Gyurcsány sose beszélt szépen. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 1.
2008. november 6.
Háromnapos munkalátogatáson tartózkodik Szatmár megyében Szilágyi Mátyás, kolozsvári magyar főkonzul. Találkozott a megye prefektusával és fogadta őt Csehi Árpád megyei tanácselnök, valamint Ilyés Gyula polgármester. A diplomata elmondta, hogy mandátuma idején elsősorban a kétoldalú kapcsolatok működőképességének minőségét szeretné elősegíteni. A főkonzul szerint Romániának és Magyarországnak jelentős hangsúlyt kell fektetnie a regionális együttműködésre, fontos az infrastrukturális fejlesztés összehangolása is. /Vendégünk Szilágyi Mátyás főkonzul. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 6./
2008. november 6.
Kolozsváron találkoztak a napokban az ország magyar tanfelügyelői, számolt be a történtekről Kónya László Szatmár megyei főtanfelügyelő-helyettes, szenátorjelölt. Megállapították, hogy országosan rengeteg magyar nyelvű középiskola alakult meg az elmúlt tizennyolc évben, a magyar nemzetiségű magyar iskolákban tanulók száma ötvenegy százalékról kilencvenhét százalékra nőtt. A nagy probléma a szórványban van, Szatmár megyének is vannak olyan községei, ahol gondok vannak, de bevezették a magyar nyelv oktatását – például Királydarócon, Kismajtényban, Nagymajtényban és Domahidán. Egy felmérés értelmében a diákok közel 50 százaléka nem tudja elmagyarázni az elolvasott szöveg tartalmát. /(fodor): Kónya László a kisebbségi oktatásról. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 6./
2008. november 6.
A Székely Nemzeti Tanács a székelyföldi közösségi önrendelkezés egyik legfontosabb kerékkötője, írta Székedi Ferenc, a lap főmunkatársa. A Székely Nemzeti Tanács ugyanis nem dolgozott ki autonómia-statútumot Székelyföldnek, nem tárgyalt vidékfejlesztési szakemberekkel, nem vizsgálta a székelyföldi települések költségvetéseit. A Székely Nemzeti Tanács „saját öntömjénezése mellett, mindössze valamiféle érzelmi pótlékot ajánlott fel”. Az újságíró szerint a dr. Csapó József-féle, több mint tízesztendős autonómia-statútum, tele van elvi ellentmondásokkal. Abban az országban szeretne „diktatórikus székely államot létrehozni”, amely lassan elmozdul a helyi önkormányzatiság irányában. /Székedi Ferenc: Amíg el nem tűnnek a szekerek… = Erdélyi Riport (Nagyvárad), nov. 6./
2008. november 6.
A felekezeti iskolák államosításának 60. évfordulója alkalmából Templom és iskola címmel nemzetközi és ökumenikus konferenciát szerveznek november 7-én Nagyváradon. Az 1948-as államosítás mellett a jelenről és a felekezeti oktatási intézmények jövőjéről is szó lesz majd a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) tanügyi osztályának és Tőkés László európai parlamenti képviselő irodájának közös szervezésében tartandó nemzetközi konferencián, jelezte Tolnay István, a KREK tanügyi előadó-tanácsosa. A rendezvényre hazai és magyarországi előadókat is meghívtak. Tolnay közölte, az egyházak a közoktatási törvénytervezethez kidolgozták módosító javaslataikat, melyeket az ortodox egyház képviselői is aláírtak. A módosítások között szerepelt az egyházak tanintézet-alapítási joga az óvodától az egyetemig, és az állami támogatás igénylése a felekezeti oktatási intézményekben. /Fried Noémi Lujza: Iskolaállamosítás: az EP-hez fordulnak. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./
2008. november 6.
Böjte Csaba ferences szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány életre hívója felkeres minél több erdélyi települést, hogy bátorítsa az embereket: hajoljanak le egymáshoz, mivel szerinte sem az állam, sem az egyház nem tudja megoldani a szociális kérdést. Hangsúlyozta, hogy ,,jó dolog lehajolni egy gyermekhez. ” „Én hiszem azt, hogy Erdély volt valamikor tündérkert, és hiszem, hogy becsületes munkával ezt a vidéket újból otthonunkká, tündérotthonná lehet varázsolni" ― vallja. Tizenötöd esztendeje működik a Szent Ferenc Alapítvány; jelenleg negyvenhárom helységben több mint százötven munkatárssal több mint ezerötszáz gyermeket gondoznak. Nem kell örökké panaszkodni. A gyermekeknek optimizmusra, jókedvre, derűre van szükségük. A gyermeknek társaság kell, közösség kell, a magány a legnagyobb büntetés. /Mózes László: Böjte Csaba: A gyermekeknek optimizmusra van szükségük. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 6./
2008. november 6.
Vonzó lett a székely sorsa. Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöke, Soós Sándor elmondta, testvéregyesületük, az Egyesült Magyar Ifjak tagjai közül többen fordultak már hozzá, hogy Székelyföldre költöznének. Bicsak Péter, az EMI gyergyói elnöke tavalyi ismerkedett meg a budapesti Gerlics Dániellel, aki fél évre jött el. Bicsakéknál lakik, segít a ház körüli teendőkben. Munkát fog vállalni a fahasznosítás terén. Hajtogatja: „ejsze, itt ember leszek". /Balázs Katalin: Ejsze, itt ember leszek. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./
2008. november 6.
A Szent Imre Millenniumi Emlékbizottság kezdeményezésére immár a második éve, hogy szobrokat állítanak az államalapító Szent István király fiának, Szent Imre hercegnek. Gelencén november 5-én Lezsák Sándornak, az Országgyűlés alelnökének jelenlétében, az egri dr. Seregély István nyugalmazott érsek által celebrált búcsús szentmisét követően avattak szobrot Szent Imrének. A mellszobor Lantos Györgyi szobrászművész alkotása, akinek a szobrai azokat a magyarországi és erdélyi településeket díszítik, amelyek valamilyen formában kapcsolódnak a liliomos herceghez. Seregély István kifejtette: nem a szavak a fontosak az 1007-ben született herceggel kapcsolatosan, hanem azok a cselekedetek, amelyek Szent Imrét halhatatlanná tették a magyarság számára. „Hűséges volt keresztény magyar hitéhez, és méltóvá vált arra, hogy a magyarság ily módon állítson emléket számára” – hangsúlyozta. Lezsák Sándor beszédben ismertette a fiatalon elhunyt liliomos herceg életútját, s annak ma is érvényes szellemi örökségét. „Szent Imre herceg követte az államalapító István királyunk, atyja örökségének előírásait, és annak szellemében élt. Szent Gellért püspök tanítványaként teljesítette az egyik legfőbb keresztény parancsolatot: szerette Istent és embertársait” – emelte ki Lezsák. /Bartos Lóránt: Szobor Szent Imrének. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./
2008. november 6.
Építkezési engedély és a műemlékvédelmi hatóság beleegyezése nélkül újíttatta fel – alakíttatta át – a csíkszeredai Szent Kereszt-plébánia a kétszázötven éves Szent Kereszt-templom körüli kerítést, amely ugyancsak műemlék. A törvénytelenséget ráadásul Csíkszereda tanácsa még pénzzel is támogatta. Az összeg odaítélése előtt az MPP-s tanácstagok közül néhányan arra kérdeztek rá, hogy a felújítási tevékenységek műemlékvédelmi szempontból megfelelnek-e az előírásoknak. Ekkor derült ki, hogy nincs építkezési engedély a két hónapja befejezett munkára. Mihály Zita, a Hargita Megyei Műemlékvédelmi Igazgatóság műemlékvédelmi felügyelője elmondta, a tizennyolcadik századból származó kerítés felső – lebontott – részének újraépítésénél alkalmazott technológia nyomán az teljesen elvesztette műemlék jellegét. /Kozán István: Közpénzzel támogatott törvénytelenség? = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 6./
2008. november 6.
November 5-én a magyarországi Paczolay Béla Kalandorok című filmjével elkezdődött Marosvásárhely egyik legrangosabb kulturális rendezvénysorozata, a tizenhatodik alkalommal megszervezett Alter-Native nemzetközi rövidfilmfesztivál. /Nagy Botond: Nyitónapi blues. Elkezdődött a XVI. nemzetközi rövidfilmfesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 6./
2008. november 6.
A Gyöngyszemek című előadással kezdődik november 7-én a XX. Jubileumi Népzene és néptánctalálkozó Sepsiszentgyörgyön. Az előadást az elmúlt találkozók legsikeresebb, legszebb koreográfiáiból állította össze Ivácson László és Orza Calin koreográfus. Erdély húsz falujából mutatkoznak be hagyományőrző táncosok. Az idei találkozó újdonsága hogy egy teljes napot a gyermekeknek szántak. /Kovács Zsolt: Néptáncosok találkája. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2008. november 6.
A bukaresti Művészet Otthona Galériában (Galeria Caminul Artei) nyílt meg november 4-én Hunya Gábor műgyűjtő és Adrian Guta műkritikus párbeszédével a Bukarest-Budapest híd kortárs művészeti kiállítás. Ezzel egyidőben a Bukaresti Magyar Kulturális Intézet egyik kiállítóterme otthont adott Hunya Gábor gyűjteménye egy részének. A kiállítás létrejöttében közreműködő Magyar Kulturális Intézet vezetője, Bretter E. Zoltán elmondta: „Napjainkban Romániában fontos vita zajlik a kultúrpolitikusok, művészettörténészek között arról, hogy meg lehet-e határozni a nemzeti hagyományt és ha igen, annak mi a tartalma. Nemrégiben néhány román művész kiállítása nyílt meg New Yorkban, illetve Bochumban, s ezek a kiállítások nagy felháborodást váltottak ki, parázs vitákat eredményeztek. Ugyanezek az alkotók ezen a tárlaton is kiállítanak és így a kiállítás igen komoly hozzájárulás ezekhez a vitákhoz. ” /Szávuj Attila Hídépítés Bukarestben. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./
2008. november 6.
November 9-én mutatják be az Európai Színházi Unió Fesztiválja keretében Köllő Katalin: Csíky András /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár/ című könyvét. A kiadó Színész-interjú sorozatának legújabb kötete Csíky Andrásról, a Kolozsvári Állami Magyar Színház kiemelkedő színészegyéniségéről és örökös tagjáról ad képet. Pályafutása során Csíky Andrást a Magyar Köztársaság Érdemrendjének Lovagkeresztjével, az UNITER (Román Színházi Szövetség) Életmű-díjával, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Életmű-díjával, a Román Kulturális és Vallásügyi Minisztérium Kulturális Érdemrendjével, a Jászai Mari-, valamint a Szentgyörgyi István Díjjal tüntettek ki. /Könyvbemutató a kolozsvári színházban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2008. november 6.
Megadatott Jakó Zsigmond /1916-2008/ számára a hosszú, több mint kilenc évtizednyi élet kegyelmi ajándéka. Az erdélyi magyar tudomány művelői számára elsősorban ő volt a szakmai mérce, a szorgalom és kitartás példája, az erdélyi magyar tudomány érdekeinek elhivatott képviselője. Pályája ígéretesen indult, doktori disszertációját (Bihar megye a török pusztítás előtt, Budapest, 1940) a Magyar Tudományos Akadémia Kőrössy Flóra-jutalomdíjjal tüntette ki. Kutatási területe Erdély középkori történelme, leginkább művelt szakterülete az írásbeliség, az oklevéltan és a paleográfia. Bemutatta a kolozsvári könyvtárak középkori latin kódexeit, elkészítette az erdélyi magyar könyvtártörténet vázlatát. Magára vállalta az erdélyi középkor írásos dokumentumainak vizsgálatát, mintegy 35 ezer oklevelet tanulmányozott át és értékelt. Tanulmánykötetei mellett (Írás, könyv, értelmiség; Társadalom, egyház, művelődés stb.) számos forráskiadást gondozott, közzétette az ó- és középmagyar kori (nagyobb részben maga feltárta) szövegemlékeket, az Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez, 1023–1300 című monumentális gyűjteményt. A tudományos kutatók felelősségét illetően vallotta Budapesten, a 175 éves Akadémiai Könyvtár ünnepén: „A most letűnt évszázad a magyar tudományosság egységét is szétrombolta, virtuális szintre zsugorította össze. A kisebbségi magyar szakemberek azonban sok megcsalattatásuk ellenére hinni akarnak abban, hogy az európai integráció jóváteszi a 20. század kártételeit. Szerintük önmagunkon áll, hogy élünk-e vagy sem azokkal a technikai lehetőségekkel, amelyeket az internet-korszak a tudományos kutatás tényleges újraegyesítésére valósággal tálcán kínál. A kisebbségek szakemberei elkötelezettjei minden olyan technikának és kezdeményezésnek, amely kiszabadíthatja őket másodrendűségbe szorítottságukból, és bekapcsolhatja tudományszakjuk magyar és nemzetközi vérkeringésébe. Ők talán a leglelkesebb hívei a külföldi magyar tudományos műhelyeket az anyaországgal összekapcsoló információs hálózat tervének, remélve, hogy abból ők sem felejtődnek ki. Bár az erdélyi kutatók már tapasztalatból tudják, hogy Erdély többé nem »kisebbik magyar haza«, mégsem feledik, hogy szülőföldjükön a magyar tudománynak továbbra is vannak és lesznek feladatai és érdekei, amelyeknek ellátását tudományosságunk joggal igényelheti elsősorban őtőlük. ” /In memoriam Jakó Zsigmond. = Erdélyi Riport (Nagyvárad), nov. 6./
2008. november 6.
Böszörményi Zoltán volt a kolozsvári Bretter Kör meghívottja november 4-én. A jelenleg Monacóban élő szerző Az éj puha teste című legújabb regényét mutatta be. Az író és Bréda Ferenc véleménye megegyezett abban, hogy a bemutatott regény a szélesebb körökhöz szól. A szerző elmondta: egészen fiatal korában is próbálkozott írással, azonban a sors úgy hozta, hogy irodalmi pályája megszakadt üzleti elfoglaltságai miatt. Öt évvel ezelőtt döntött úgy, hogy folytatja félbeszakadt irodalmi tevékenységét: azóta a mostanival együtt két regénye és pár verseskötete jelent meg. Az éj puha teste nem önéletrajzi regény, de mint minden irodalmi műben, megtalálhatók benne a szerző személyiségének lenyomatai. /Potozky László: Az éj puha teste. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2008. november 6.
Több mint 500 000 ember szállt fel eddig az 1992 óta üzemelő német Biblia buszra, amely a Biblia éve alkalmából november 5-én Kolozsváron, a református gyülekezetek vendégeként mutatta be mozgó biblia-kiállítását. A Biblia busz először jött Romániába, az elmúlt héten Nagyváradon, Zilahon, Szatmáron és Mérán állomásozott. A Biblia busz többnyire Németországot járja, a szervezők célja pedig a Bibliáról beszélni, bemutatni keletkezésének történetét. /Ferencz Zsolt: Kolozsvárra érkezett a Biblia busz. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
2008. november 6.
Az 1952–1960 között működő Magyar Autonóm Tartomány (MAT) olyan volt, mint egy „kulturális üvegház”: az átlagos székely ember úgy élte meg a MAT létezését, mint természetes állapotot, és ha nem is tetszett neki a szovjet nyomásra, Sztálin közreműködésével nyert autonómia, logikusnak tartotta a kétnyelvűséget és a magyarok részvételét a közigazgatásban – hangzott el november 4-én Csíki Székely Múzeumban, ahol négy kisebbségtörténeti könyvet mutattak be. Sztálin a székelyeknél. A Magyar Autonóm tartomány története (1952–1960) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ címmel Stefano Bottoni történész írt könyvet, akinek kutatási területe a kelet-európai kommunista rendszerek politika- és társadalomtörténete. Az első világháború után kisebbségi helyzetbe került magyar közösségek történetét foglalja össze a Bárdi Nándor, Ferdinec Csilla és Szarka László szerző trió Kisebbségi magyar közösségek a 20. században /Gondolat–MTA Kisebbségkutató Intézet, Budapest, 2008/ című kötete, melyet Bárdi Nándor mutatott be. Gidó Attila Úton. Erdélyi zsidó társadalom- és nemzetépítési kísérletek (1918-1940) /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ című könyvéből kiderül, hogy az első világháborúig az erdélyi zsidóság 70 százaléka magyar identitásúnak vallotta magát, 1940-re viszont csökkent az arány, egyre többen vallották zsidónak magukat, amiben valószínűleg a cionista mozgalmak is szerepet játszottak. László Márton publikálta Máthé János autodidakta helytörténész Magyarhermány kronológiáját, amelybe a földműves naponta megírta, mi történt a faluban. /Máthé János: Magyarhermány kronológiája 1944–1964. Közreadja Márton László, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ A négy kisebbségtörténeti könyvet a négy fiatal történész november 7-én a kolozsvári Kriza János Néprajzi Társaság székházában is bemutatja. /Sz. N. : Kisebbségek története. = Krónika (Kolozsvár), nov. 6./ Bárdi Nándor a Kisebbségi magyar közösségek a 20. században című kiadványról kifejtette: Kényszerszülte magyar kisebbségekről írnak a kötet szerzői, akárcsak a dél-tiroli németeket, politikai döntés hozta létre valamennyit Erdélyben, a Felvidéken és a Vajdaságban. Közösségépítő elképzelésekkel kell keresni itt és most a megmaradás útjait – összegezte a tanulmányokból leszűrhető következtetést. Stefano Bottoni neve nem ismeretlen olvasóink előtt, a szekuritátés iratcsomók közlésével nemegyszer nagy vihart kavart. Stefano Bottoni Bolognában született (1977), ott szerzett egyetemi diplomát, majd doktori fokozatot. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének külső munkatársa. Kutatási területe a szovjet mintájú kelet-európai államszocialista rendszerek politika- és társadalomtörténete. A Sztálin a székelyeknél kötet alapját a szerző olasz nyelvű doktori disszertációja képezi, jelen kötet annak átdolgozott és bővített kiadása. A Magyar Autonóm Tartományt (MAT) Sztálin kifejezett sürgetésére hozták létre. Olyan volt, mint egy kulturális üvegház hangsúlyozta Stefano Bottoni: „A MAT-ban otthon érezhette magát a többségben élő magyar közösség, mivel az oktatási és kulturális intézmények, színházak, művelődési házak és néptánccsoportok kiemelkedő szerepet játszottak a magyar/ székely identitástudat megőrzésében, annak ellenére, hogy ezeket a kommunista ideológiai sémák alapján működtették. Az átlag székely ember úgy élte meg a Magyar Autonóm Tartományt, mint valamilyen természetes állapotot. Ha nem is tetszett neki ez a Sztálin közreműködésével nyert »autonómia«, logikusnak és jogosnak tartotta a kétnyelvűséget, a magyarok részvételét a közigazgatásban, az érvényesülési lehetőségeket. Az osztályharc durva és embertelen voltát elítélte, de azt is látta, hogy ez a »szocialista« világ, ami a Székelyföldön épül, elfogadhatóbb és kevésbé idegen számára, ha őt anyanyelvén szólítja meg. ” /Borbély László: Történelmi könyvek bemutatója a Mikó-várban. Kisebbségi sors: küzdelem a megmaradásért. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 8./
2008. november 7.
Kelemen Hunor Hargita megyei képviselőjelölt, az RMDSZ ügyvezető elnöke rámutatott, a jelölteknek önállóan kell a szövetség kampányába bekapcsolódniuk, de arra törekszenek, hogy az egyéni kampányokat egybehangolják. Kelemen Hunor elmondta: Romániában is érezhetőek lesznek a gazdasági válság jelei, ezért az állami intézmények költségeit vissza kell fogni, takarékoskodni kell. A miniszterelnök ellenzi a tanárok bérének azonnali 50 százalékos emelését. Kelemen Hunor elmondta, megtalálták a mindenki számára elfogadható megoldást: a több lépésben történő béremelést a gazdasági növekedés mutatóinak figyelembe vételével. /Cs. P. T. : „Az egyenes beszédre építek”. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./
2008. november 7.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke kijelentette: az elkövetkező négy évben el kell érni, hogy magyarul taníthassák Románia történelmét és földrajzát a magyar tannyelvű iskolákban. A kormány elkészítette a törvénytervezetet, de az nem ment át a parlamenten. Az RMDSZ parlamenti képviselőinek küzdeniük kell azért, hogy ezt a jogot megszerezzék. Markó nemrég javasolta, hogy ott, ahol magyarok és románok is élnek, kölcsönösen tanulják meg a magyar és a román nyelvet. Nagyon sokan ellenezték ezt a javaslatot, azonban el kell jutni a kölcsönösségi szintre. /Magyarul tanítani Románia történelmét, földrajzát. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 7./
2008. november 7.
Az újságírók sokszor kérték a magyar politikusokból: érjék el, hogy legyenek magyar feliratok. Az RMDSZ elérte, törvény született arra, hogy ne csak magyar feliratok legyenek a közhivatalokban, hanem magyarul is lehessen ügyeket intézni. Látott ilyet valaki? Nem látott, amíg a törvény alkalmazásának nem szereznek kötelező érvényt. Egy árva kétnyelvű táblát sem látni Marosvásárhelyen a közintézményekben. A parlamenti képviselőnek kellene mindezt számon kérni. Marosvásárhelyen legalább hat intézmény igazgatói székében magyar ül, de valahogy nem kétnyelvű igazgatók. Ezeket az embereket az RMDSZ ültetette igazgatói karosszékbe. A Maros megyei RMDSZ a megye legerősebb politikai szervezete, mondta többször Dr. Kelemen Atilla. /Lokodi Imre: Drága Pista, miért ég a villany? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./
2008. november 7.
Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke elutasította az MPP által támogatott Kincses Előd független szenátorjelölt meghívását, hogy vele együtt részt vegyen egy vitán, amelyet egyenes adásban közvetítene a Duna TV. Markó Béla kijelentette: „Nem vagyok Kincses úr ellenfele, és nem kívánok a kampányban vitázni vele. Sok jelölt van még, miért nem kérdik meg őket is? Minden pártnak van jelöltje. ” /Markó nem vitázik Kincsessel. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 7./
2008. november 7.
Az MPP keret-megállapodást ír alá öt olyan független jelölttel, akik a párt támogatásával indulnak a november végi választásokon. A keret-megállapodás négy évre érvényes együttműködési elveket rögzíti. A két Hargita megyei (Sebestyén Csaba és Garda Dezső), két Kovászna megyei (Szilágyi Sándor és Rákosi János), valamint az egy Maros megyei (Kincses Előd) független jelölt a keret-megállapodásban vállalja, hogy parlamentbe jutása esetén az MPP programját képviseli. A három említett megyén kívül az MPP-nek még Kolozs és Bihar megyében van területi szervezete. Ők nem támogatnak egyetlen független jelöltet sem. /Keret-megállapodás függetlenekkel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./
2008. november 7.
A Magyar Polgári Párt /MPP/ elnöksége november 3-án Székelyudvarhelyen tartotta soros ülését. Az MPP az RMDSZ által meghiúsított, elmaradt összefogás ellenére nem kívánja a magyar parlamenti képviselet létét veszélyeztetni, a közösségépítést tekinti legfontosabb feladatának. Ezért döntött a függetlenként megméretkező alkalmas személyek támogatásáról. A Magyar Polgári Párt elnöksége azokban a megyékben, illetve egyéni választókerületekben, ahol a pártnak nincs függetlenként induló támogatottja, a megyei szervezetek elnökségeinek hatáskörébe utalta annak eldöntését, valamely, a magyar közösség számára méltatlannak tekintendő jelölttől elhatárolódnak, vagy a választópolgárok lelkiismeretére bízzák a döntés meghozatalát. /MPP-közlemény. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 7./
2008. november 7.
„Legföljebb azért kérhetnénk bocsánatot, mert túléltük a Ceausescu-korszakot, vagy azért, hogy Romániában élünk. Bocsánatot kérhetünk még azért, hogy továbbra is ebben az országban szeretnénk maradni, hogy továbbra is itt szeretnénk élni. Az, hogy itt élünk, önöket láthatóan zavarja” – jelentette ki képviselőházi felszólalásában Kelemen Hunor Hargita megyei RMDSZ-képviselő annak kapcsán, hogy a Szociáldemokrata Párt és a Nagy-Románia Párt olyan törvénytervezetet nyújtott be a parlamentben, amelyben a Székelyföldről „elüldözött” románok visszatelepítését ösztönzik. A két párt által kezdeményezett törvénytervezet értelmében a Hargita, Kovászna és Maros megyébe vissza- vagy letelepedni kívánó román családok tetemes anyagi támogatásban részesülnének. A vita során Nádudvary György képviselő a székelyföldi megyék közigazgatási és rendészeti szerveiben tapasztalható etnikai arányokat bemutatta: az állami hivatalok vezető tisztségeiben Kovászna megyében még mindig több mint 50%-ban vannak jelen románok, a hadsereg és rendőrség összetételében ez a jelenlét pedig 90%-nál nagyobb. /Lázár Lehel: Alsóházi vita a románok Székelyföldre telepítéséről. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./
2008. november 7.
Megtámadta a közigazgatási bíróságon a Kovászna megyei prefektúra a Kovászna megyei önkormányzatnak azt a határozatát, amely a Székelyföld-tábla Kökös határában való felállítására vonatkozik. Arra hivatkoztak, hogy a dokumentáció formailag hibás volt: a helyszín a 105-ös parcella, hanem a 104-es. Vissza kell vonni a határozatot, és ki kell javítani a hibát, mondta el Tamás Sándor, Kovászna megyei tanácselnök. A Kovászna Megyei Tanács brüsszeli irodájának megnyitására vonatkozó határozatot is megtámadta a prefektúra, itt is formai hibákra hivatkoztak. /K. Zs. : Még nem állíthatják fel a kökösi Székelyföld-táblát. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./
2008. november 7.
Két Maros megyei magyar többségű nagyközség polgármestere azzal vádolja az országot és a megyét irányító liberális–RMDSZ-es koalíció politikusait, hogy a legutóbbi pénzelosztásokkor politikai opciók szerint „felejtették ki” falvaikat. Maros megye 91 községe közül 11 nem részesült a kormány költségvetés-kiegészítéséből. A „peches” listán két jelentős magyar község van, a László Árpád által vezetett Gyulakuta és a Székely László által igazgatott Mikefalva. Előbbi polgármester a Magyar Polgári Párt, utóbbi a Demokrata-Liberális Párt tagja. László Árpád hiába fordult panaszával a megyei önkormányzat és a prefektúra vezetőihez. Gyulakuta az egyetlen Maros megyei település, melynek élén MPP-s elöljáró áll. Székely László, Mikefalva polgármestere elmondta, a lakosság 60 százaléka magyar nemzetiségű, még a többségben lévő RMDSZ-es tanácsosokat is megbotránkoztatta, hogy nem kaptak támogatást. Lokodi Edit Emőke megyei önkormányzati elnök szerint az összeg elosztásával a Tariceanu-kabinet foglalkozott. Borbély László régiófejlesztési miniszter ennek az ellenkezőjét állítja. A döntést tehát a felelős vezetők nem vállalják. /Szucher Ervin: Büdzsé politikai színek szerint. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./
2008. november 7.
Az Evenimentul Zilei országos román napilap azt írta, hogy a hatóságok megfigyelés alatt tartják az emós fiatalokat (október 11.). Nem igazán lehet érteni az emósok világfájdalmát, ez a tinik újabb divathulláma. A Temes megyei rendőrfőnök szerint az emós gyerekek a nemzetbiztonságra, a társadalomra veszélyt jelentenek, ezért különleges „megfigyelő” csoportot hoztak létre. A csoport a megyei rendőrség hét rendőrnyomozójából, meg nem említett számú hírszerzőből, illetve a Független Adatgyűjtő Védelmi Szolgálatnak fordítható (Serviciul Independent de Protectie Informativa) szervezet tagjaiból áll. Ez utóbbi nevével a cikkíró most találkozott először. Nem lehet tudni, hány alkalmazottja, mekkora költségvetése van e szupertitkos hivatalnak, tevékenységének nincs nyoma, nincs honlapjuk. Nem található róluk semmi a világhálón, Románia újságjaiban sem. A Román Hírszerző Szolgálat (SRI) egy újabb sóhivatal részlegéről van szó? Nem a különböző gazdasági ágazatokra rátelepülő maffiacsoportosulásokat, a környezetszennyezőket kell figyelni; a milliárdos sikkasztásokat, hanem a tiniket. A rendőrfőnök bükkfanyelven előadta, nem kémkednek a gyerekek után, céljuk „csupán adatokat gyűjteni az illető hullámról, hogy létezik-e, és milyen gondolataik vannak”, valamint közölte, hogy beépített informátoraik is vannak az emósok között. Mindezt az adófizetők pénzén teszik. /Herédi Zsolt: Sóhivatali örökségek. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./
2008. november 7.
A Hivatalos Közlönyben megjelent, hogy emelkednek egyes családi segélyek, illetve a gyermeknevelési illetmény. A kiegészítő családi pótlék egygyermekes családok esetében 50 lej lett, két gyermek esetében 60 lej, három gyermek esetében 65 lej, négy és annál több gyermek esetében 70 lej. Ebben a típusú segélyben azok a családok részesülhetnek, amelyek esetében az egy családtagra jutó nettó jövedelem értéke nem haladja meg az országos minimális nettó bér értékét. Megemelték a gyermekét egyedül nevelő szülőnek nyújtott támogatási segélyt: egy gyerek esetében 70 lej lett, két gyerek esetében 80 lej, három gyerek esetében 85 lej, négy és annál több gyerek esetében pedig 90 lej. 2009. január 1-jétől a megszületett gyermek kétéves koráig igénybe vehető szabadság esetén folyósított illetmény n 600 lej marad, de a szülő, ha az neki előnyösebb, kérheti az előző 12 hónap során realizált átlagjövedelmének 85%-át. /Hecser Zoltán Megemelt juttatások. Családi pótlék és gyermeknevelés. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 7./
2008. november 7.
Megsemmisítette a sepsiszentgyörgyi Mikó-kollégium valamikori tanári lakásainak ügyében hozott, a volt bérlők számára kedvező ítéletet a brassói táblabíróság. Közben az egyik érintett család ― id. Benedek Levente és felesége ― új pert is indított, de nem lakásuk, hanem az iskola miatt, amelyet szerintük törvénytelenül kapott meg az egyház. Ennek legelső következménye, hogy a per tárgyát képező iskola nem pályázhat anyagi támogatásért, és jelentős lehetőségektől esik el. /Demeter J. Ildikó: Fordulat a Mikó-perben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 7./
2008. november 7.
November 6-án kezdődött Marosvásárhelyen az a rendezvénysorozat, amelyet a polgármesteri hivatal, a Baja-Marosvásárhely Baráti Társaság, a Marosvásárhely-Kecskemét Baráti Kör Egyesület és a Marosvásárhely–Zalaegerszeg Baráti Kör Egyesület szervezett. Náznán B. Olga, a baráti társaságok marosvásárhelyi képviselője írt pályázatot, melyet az Európa a polgárokért 2007-2013-as program keretében nyújtottak be sikerrel, így jöhetett létre a kétnapos találkozó. A 60 meghívott, Kecskemét, Zalaegerszeg, Baja és Lendva (Zalaegerszeg testvérvárosa) képviselői a korszerű szőlőtermesztésről és borászatról folytattak eszmecserét. /Kilyén Attila: Testvérvárosok polgárainak találkozója. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 7./
