„Megvan a csodatétel is ahhoz, hogy az ötven éve elhunyt galántai gróf Esterházy Jánost, a felvidéki magyarság mártír politikusát boldoggá avassa a katolikus egyház” – fogalmazott Molnár Imre történész, aki a bukaresti Petőfi Társaság székhelyén június 2-án bemutatta az Esterházy János szenvedéstörténetének dokumentumaiból összeállított Kegyelem életfogytig /Budapest, 2008 /című kötetét. Az 1949-ben Csehszlovákiában „fasiszta bűnökért” halálra, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Esterházy János boldoggá avatásáért közbenjáró történész elmondta a csoda körülményeit. „Az olomouci érseknek a csodatétel kapcsán elmondtuk, a mirovi börtönben, ahol elhunyt Esterházy János, szolgál egy pap, aki ha nehéz börtönviselteknek kell Isten igéjét hirdetnie, mindig Jánoshoz fohászkodik, mert úgy érzi, ilyenkor nincs számára lehetetlen. Az érsek, meghallgatva bennünket, szomorúan legyintett: a pap súlyos rákbeteg, az orvosok lemondtak róla, ha csodát akarunk, imádkozzunk a gyógyulásáért. Másnap az olomouci katedrálisban felkérték a híveket, fohászkodjanak Esterházy Jánoshoz a pap gyógyulásáért. Egy hónap múlva a tiszteletes teljesen meggyógyult” – mesélte Molnár Imre. Molnár Imre történész elmondta, miután sikerült kideríteni ötven évvel halála után Eszterházy nyughelyét, a Budapesten működő Esterházy-emlékbizottság közbenjárásával megpróbálják feltárni a közös sírhelyet, és azonosítani az elhamvasztott mártír politikus urnáját. „A Szlovákiában még mindig háborús bűnösként nyilvántartott Esterházy János hamvait, pontos nyughelyét nagyon sokáig, a családtagok többszöri kérésére sem adták ki a csehszlovák hatóságok, mondván, János még holtában is tud ártani” – fogalmazott Molnár. A mirovi börtönben a hamvaknak nyomuk veszett, később kiderült, hogy a prágai Pankrac börtönben helyezték el az elítéltek hamvait tartalmazó urnákat. Valamikor a 70-es évek végén hajigálták be egy közeli temetőben, egy gödörbe. Az információkkal teletűzdelt kötet Esterházy húgának, Máriának a feljegyzései alapján készült, melyet a felvidéki politikus halálának ötvenedik évfordulóján bocsátottak a történész rendelkezésére a hozzátartozók. Ezt az évet az Esterházy-emlékbizottság emlékévnek nyilvánította, amely számos lehetőséget biztosít Esterházy János nevének és életművének bemutatására. Esterházy János Nyitraújlakon született 1901-ben, 1957-ben halt meg Csehszlovákiában. 1931-ben a Csehszlovák Köztársasági Magyar Népszövetségi Liga vezetője lett, a csehszlovák parlamentben a magyar kisebbségek jogaiért harcolt, politikai célja a trianoni békeszerződés revíziója volt. 1938-ban megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. Ő volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki 1942. május 15-én a zsidóság kitelepítéséről szóló törvény ellen szavazott. A szovjet hatóságok koholt vádak alapján tíz év kényszermunkára ítélték, és Szibériába hurcolták. A szlovák Nemzeti Bíróság 1947-ben halálra ítélte fasizmussal való együttműködés vádjával. A szovjet hatóságok 1949-ben kiadták a csehszlovák államnak. Elnöki kegyelemben részesült és életfogytiglant kapott – Szlovákia máig nem rehabilitálta. Földi maradványai egy prágai tömegsírban nyugszanak. /Oborocea Mónika: Kegyelem Esterházynak. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2008. június 4.
A Házsongárdi temetőbe belépő első pillantása bizonyára a múlt századforduló egymást követő három református püspökének az obeliszkjeire esik, majd balra Sigmond Elek (1810–1877) klasszicizáló mauzóleuma tűnik fel. Ez a mauzóleum az 1990-es években az összeomlás szélén állt. Az 1999-ben létrehozott Házsongárd Alapítvány első nagyobb munkája volt e művészi szempontból igényes síremlék helyrehozatala. Három év elteltével most csoda történt: elbontották a fölöslegessé vált ravatalozó színt. Újra láthatóvá vált a Sigmond-mauzóleum. /Gaal György, a Házsongárd Alapítvány üv. elnöke: Felszabadult a temető előtere. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./
2008. június 4.
Györfi Dénes Régi kéziratos kollégiumi diáklapok a Bethlen Könyvtárban címmel tartott előadást Nagyenyeden. A Bethlen Gábor Kollégiumban korán elkezdődtek az önképzőköri tevékenységek, már 1630–ból, a gyulafehérvári korszakból vannak adatokat az ilyen jellegű rendezvényekről, később, az Enyedre való áthelyezést követően egyre inkább virágzott ez a fajta tevékenység. 1791–től rendszeresen összegyűlt a Magyar Társaság, nyelvművelési kérdéseket megvitatni. A viták eredményeként jelent meg a Próba című kiadvány 1792–ben, 1837–ben a Virágkosár, 1847–ben pedig Korány címmel publikálták a diákok irodalmi jellegű próbálkozásait. A kiadványok között ritkaságnak számít az 1838-ban REG, azaz Reggel cím alatt megjelent kéziratos önképzőköri diáklap, amely egyetlen példányban lelhető fel a könyvtárban. Ez a folyóirat indította el a kritikus gondolkodást, amelynek eredményeként a következő évben Villám címmel egy kritikai lap is napvilágot látott. 1842-ben a kollégiumi önképzőkör már egy 276 oldalnyi kéziratos könyvet publikált Munkatár címmel. A szabadságharc okozta pusztítás után lehetetlen volt a tevékenység folytatása, de viszonylag hamar talpra álltak: tíz év múlva működött az önképzőkör. Ennek eredménye volt 1864–ben megjelent Jelszó: ELŐRE című gyűjtemény. A református teológia diáksága Theológiai Közlöny című kiadványának 1888-as második évfolyamából is fennmaradt néhány szám. 1892 decemberében indult be az Ifjúsági Közlöny. Az önképzőköri munka alkotásai díszes kötetben jelentek meg: Ifjúság 1916–1917. A háború utáni megváltozott helyzetben évfolyamonként alakultak önképzőkörök, a legtermékenyebb a korábban alakult, Kemény Zsigmond nevét viselő kör volt, amely a Haladjunk című lapban közölt. /Dvorácsek Ágoston: Aranylapok a Bethlen Könyvtárban. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./
2008. június 4.
Május 26-án egyéves születésnapját ünnepelte Gyergyóremete Képes Vagyok című, havonta megjelenő, községi lapja. A rendezvény családias hangulatban, igazi ünnepként telt el. Laczkó-Albert Elemér polgármester, a rendezvény házigazdája köszöntőjében örömét fejezte ki, hogy Gyergyóremete történetében először egy helyi újság egy éven keresztül folyamatosan megjelent. Az olvasók részéről érkező visszajelzések mutatják, hogy a remeteiek olvassák, keresik, igénylik a lapot. /Barabás Zsófia, Gyergyóremete: Egyéves a Képes Vagyok. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./
2008. június 4.
Újabb magyar miséről érkezett hír Moldvából. Június 1-jén, vasárnap délben került sor Salamon Antal kósteleki plébános aranymiséjére Lujzikalagorban. A helyi plébános csak sok közbenjárás után adta áldását arra, hogy a falu szülöttje a szentmisét magyar nyelven celebrálja. Az ünnepélyes templomi szertartáson a helybeli csángók is nagy számban vettek részt. /Röviden. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./
2008. június 4.
Június 1-jén, vasárnap a budapesti Nemzeti Társaskör küldöttsége – lovag vitéz Erdős László ny. honvéd ezredes, a kör elnöke és Tarnóczy Balázs költő és képzőművész, a kör alelnöke – címeres nemzeti zászlót adományozott a kézdivásárhelyi református egyházközségnek. A Református Kollégium is kapott egy nemzeti lobogót. Kézdivásárhelyen az ünnepi istentiszteleten Dinnyés József daltulajdonos, előadóművész is közreműködött. /Iochom István: Címeres nemzeti zászló. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 4./
2008. június 4.
Június 2-án Kolozsváron a Bretter György Irodalmi Körön Szántai János mutatkozott be. Szántai Jánosnak jelentős szerepe van a magyar kultúrában – mutatta be a meghívottat Bréda Ferenc író. Szántai készülő három kötetéből olvasott fel részleteket. /Varga Melinda: Könyvvel a klozettre. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
2008. június 4.
Szász István Tast, a 70 éves írót, költőt, egészségpolitikust, orvost köszöntötte az Erdélyi Napló, a lap állandó munkatársát. A kiváló orvos-író Kolozsváron született, jelenleg Leányfalun él. „Nagyon érzem annak igazságát, hogy a valódi gyökerek eltéphetetlenek” – írta legújabb kötetében. Írásainak legtöbbje a magyarságról, erdélyi magyar gondokról, magyar történelemi kérdőjelekről vagy tanulságokról szól. Újabb könyvei: az Egy haza két ország című sorozat X. kötete: Levelek Európából, az író 2004. május 1. és 2006. december 31. közötti, az Erdélyi Naplónak írott hasonló című rovatának anyagát tartalmazza. A másik az Egy haza két ország című sorozat XI. kötete. Alcíme: Keserves évszakok. Naplótöredékek, naplójegyzetek és egyéb írások 2004–2007. Ebben a könyvében a magyar gondokról így írt: „A lelki, szellemi pusztítás visszafordíthatóságának nagy kérdőjelei vagy netán visszafordíthatatlansága aggaszt. Ha egyáltalán lesz ilyen igény?... ”Az egészség nem ügy a címe a Szász István Tas említett sorozatában megjelent harmadik új könyvének. Az egészségpolitikai írások az érdeklődőt nem hagyják közönyösen. Szász István Tas a vele készült beszélgetésben kifejtette, az általa vezetett Alapellátó Orvosok Országos Szövetsége koordinálta a Magyar Orvosi Kamarával egyetemben azt a küzdelmet, mely a magyar társadalom ébredésének első jele, a március 9-i szavazás után csúcsosodott ki. A vizitdíj rendelet visszavonása után sikerült elérni az előző elvonások részbeni kompenzációját. Szász István Tas Kolozsváron született 1938. július 15-én. A szülői házban szerkesztették az erdélyi értelmiség egyik jelentős teljesítményének számító Hitel című folyóiratot, erről a folyóiratról tavaly jelent meg könyve a Kriterionnál, és Boros Zoltán dokumentumfilmet is készített róla. A magyar tannyelvű marosvásárhelyi Orvosi Egyetem nagy korszakának lehetett diákja, és igazi orvos-óriások oktatták. Versenyvizsgával elmegyógyász szakvizsgára jelentkezhetett. Kolozsvárra került, sokat dolgozott. Az akkori megyei főorvos közölte, hogy nincs szükség ebben a városban magyar orvosokra. Emiatt kényszerült távozásra. 1977 óta él Magyarországon. Több országos orvosi lapot alapított, 13 könyvet írt. Szász István Tas vallja: „Az is érdekes kérdés, hogy miért elsődleges cél a közösségek felszámolása, a nemzetié, társadalmié, vallásié, le egészen a családig? Ha hirtelenjében visszapillantok generációm életére, az ennek jegyében zajlott véges-végig. Ezt akarta a szocializmus, ezt teszi a globalizmus s a fenti hasonlatosság alapján ez a liberalizmus célja is. ” /Jancsó Miklós: „Nincs önmegvalósítás a közösségbe való beágyazódás nélkül. ” = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jún. 4./
2008. június 4.
Megjelent Berekméri Árpád-Róbert: Fegyver alatt (A marosvásárhelyi Magyar Királyi 27. székely könnyű hadosztály tisztikara 1940-1945) /Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2008/ című könyve. A szerző 2002-ben közzétette, hogy volt marosvásárhelyi 27. székely könnyű hadosztály történetével foglalkozik, tiszti adattár összeállításán dolgozik, információkat vár. A megjelent kötet egy bevezető hadosztálytörténet mellett 267 hivatásos és 579 tartalékos tiszt, illetve tisztjelölt katonai pályafutását kíséri végig, akik a székely seregtest közel ötéves fennállása alatt teljesítettek szolgálatot. A munkához Illésfalvi Péter budapesti hadtörténész írt ajánlást. Szerzőt avatunk! – köszöntötte Spielmann Mihály történész Berekméri Róbertet Marosvásárhelyen, a könyv bemutatóján. A szerző megtörte csendet, a nemzet önérzetét gyilkoló csendet. A székely hadosztály tisztikarának név szerinti felsorolása határkő a szakmában. Rehabilitálja a könyv az erdélyi magyarokat, eddig nem volt ildomos azt mondani, hogy katonák is voltak felmenők között, hanem csak gyilkosok, horthysta gazemberek, háborús bűnösök – ezekből áll a népünk... Az 1974-ben született levéltáros-kutató szerző elmondta, hogy könyve kiadását az anyaországból mindenhonnan visszautasították, végül a Mentor jóvoltából mégis az olvasó asztalára kerülhetett. /Bölöni Domokos: Egy könyvről, kissé rapszodikusan. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 4./
2008. június 5.
Minimális különbség van a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) és a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyhatósági választási eredményei között az első forduló után, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) megtartotta harmadik helyét. A június 1-jén tartott helyhatósági választásokon a szavazati joggal rendelkező állampolgárok 50,65 százaléka vett részt. A megyei önkormányzatokra adott voksok 99,99 százalékos összeszámlálása után a Demokrata-Liberális Párt (PD-L) 28,38, a PSD 28,22, a PNL pedig 18,65 százalékot szerzett. Negyedik helyen áll az RMDSZ 5,43 százalékkal, utána következik a Nagy-Románia Párt (PRM) 3,65 százalékkal. A Magyar Polgári Párt (MPP) 1,08 százalékot szerzett. A megyeitanács-elnökök versenyében a PD-L 28,16, a PSD 28,05, a PNL 19,81, az RMDSZ pedig 5,26 százalékban nyerte meg jelöltje számára a választókat. Az MPP 0,99 százalékot szerzett. A megyei elnökök esetében a PSD – noha a szavazatok országos összegét illetően csak második helyen szerepel – a legtöbb mandátumot szerezte, a megyei tanácselnöki tisztségek közül 16-ot kapott. A PD-L 14 megyei önkormányzatnak ad elnököt, a PNL-nek 5, az RMDSZ-nek 4 megyeitanács-elnöke van. A helyi önkormányzatokban a PSD szerezte a legtöbb mandátumot, azaz 12 110-et (30,11 százalék). Utánuk következik a PD-L 11 096 (27,59 százalék), illetve a PNL 8 513 (21,16 százalék) önkormányzati hellyel. Az RMDSZ 2 195 helyet mondhat magáénak, ami 5,45 százaléknak felel meg. Ami a polgármesteri székeket illeti, azokból a PSD 662-t (az összes 38,73 százalékát), a PD–L 473-at (27,67 százalékot), a PNL pedig 355-öt (20,77 százalékot) foglalhat el. Az RMDSZ 148 polgármestert állíthat, az összes polgármesteri hely 8,66 százalékát. Az MPP 6 polgármesteri székkel, 0,35 százalékos aránnyal rendelkezik. A második fordulóban 1471 mandátum vár elosztásra. A pártok által elnyert helyhatósági mandátumok száma: TÁBLÁZAT. /PSD–PD-L: döntetlen. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./
2008. június 5.
Az RMDSZ pozitív, nyílt, emberközeli és építő kampányt folytatott: ez jónak és eredményesnek bizonyult – nyilatkozta Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke, az országos kampánystáb vezetője. Pozitívumként értékelte, hogy a Hargita, Kovászna, Maros és Szatmár megyei tanácsok élére az RMDSZ jelöltjei kerültek, de sajnálatosnak tartotta, hogy nem sikerült hasonló sikert Szilágy megyében is elérni. Szilágy megyében 1496 szavazat hiányzott, hogy magyar legyen a megyei tanács elnöke. Az MPP jelöltje 2200 szavazatot vitt el, valamivel többet tehát, mint amennyi a megyei elnökség megszerzéséhez volt szükséges. Hasonló példaként említette Máramaros megyét, ahol kb. 1200 szavazaton múlott, hogy a harmadik magyar jelölt is bejusson a megyei tanácsba. Az MPP kb. 1500 szavazatot vitt el, és megakadályozta, hogy a magyaroknak három képviselője legyen a megyei önkormányzatban. Kolozs megyében az MPP-nek köszönhetően egy tanácsossal kevesebb jutott be mind a megyei, mind a helyi tanácsba. /Kelemen az MPP-t okolja a mandátumok elvesztéséért. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ „Tizennyolc éve ez volt a legkeményebb kampány” – összegezte Kolozsváron a választásokat Kelemen Hunor. Az első fordulóban az RMDSZ 148, míg az MPP 6 polgármesteri tisztséget szerzett meg. /Fleischer Hilda: Kelemen: ádáz kampányt vívtunk. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./
2008. június 5.
„Nincs együttműködési stratégiánk, ha majd lesz, időben kiszivárogtatjuk a Krónikában, egyelőre a második fordulóra koncentrálunk” – válaszolt Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke arra a kérdésre, hogy a szövetség készen áll-e megalapozni az MPP-vel való együttműködést a helyi önkormányzatokban alpolgármesteri tisztségek felajánlásával. „Ha egy magyar jelölt van, nyerünk, de most külön gratulálunk Szász Jenőnek, az MPP elnökének, aki megígérte, nem indítanak jelöltet ott, ahol veszélyeztetik a magyar győzelmet, és Orbán Viktornak, a Fidesz elnökének, hogy olyan jelöltet támogatott Szilágy megyében, aki többször is hangoztatta, hogy az autonómia csupán fantazmagória – miattuk vesztettünk” – mondta Kelemen Hunor. /Gyergyai Csaba: Egyelőre nem kollaborál az RMDSZ. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./
2008. június 5.
Az RMDSZ-re és az MPP-re összesen körülbelül ötszázezren voksoltak. Ilyen teljesítménnyel a törvényhozásban nem lesz képviselete a magyarságnak. Ezért kellene bölcsen és visszafogottan értékelni a szavazást: a győzelem–vereség paradigmája helyett inkább az együttműködés kereteiről kellene beszélni, írta a lap munkatársa. A közös fellépés elképzelhetetlen, ha megkérdőjelezik a másik szervezet létjogosultságát. /Farcádi Botond: A bölcsesség ideje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./
2008. június 5.
Egy tanácselnökkel, négy megyei és három városi tanácsossal több tisztségviselő képviselné a magyar közösség érdekeit, ha nem alakul ki verseny a két politikai szervezet – az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) – között. Szilágy megyében megyei tanácselnököt, Maros megyében egy megyei és két helyi tanácsost, Kolozs megyében két megyei és egy helyi tanácsost, Máramaros megyében egy megyei tanácsost veszített el az erdélyi magyarság ott, ahol az MPP is indított jelölteket. Kelemen Hunor az MPP-t tette felelőssé a magyar képviselet gyengüléséért. Szilágy megyében 1496 szavazat hiányzott, hogy magyar – az RMDSZ-es Csóka Tibor – legyen a megyei tanács elnöke. Ha az MPP jelöltje, Papp Lajos Sándor több mint 2000 szavazatát az RMDSZ jelöltje kapta volna, Csóka legyőzte volna vetélytársát, a szociáldemokrata Tiberiu Marcot. Seres Dénes Szilágy megyei RMDSZ-elnök szerint ez nagy csalódás. Tőkés András, az MPP Maros megyei tanácselnök-jelöltje, a párt országos alelnöke nem kívánta kommentálni Kelemen utalásait. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke az MPP megjelenésének tulajdonítja az RMDSZ három mandátumának – két megyei és egy helyi tanácsos – elveszítését. „Az egyetlen megoldás a megegyezés lett volna, amit az MPP szorgalmazott is. Szerintem elég közel álltunk hozzá, de az RMDSZ elzárkózott ez elől, így a mandátumok elveszítésének felelőssége csakis őket terheli” – reagált László Attila szavaira Sándor Krisztina, az MPP Kolozs megyei szervezetének elnöke. /Darvas Beáta, Lokodi Imre, Kulcsár Mária: Veszteséget jelentett a magyar–magyar verseny. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./
2008. június 5.
Gyakorlatilag az RMDSZ valamennyi jelöltlistája kevesebb szavazatot kapott az idei helyhatósági választások első fordulójában, mint a négy évvel ezelőtti önkormányzati megmérettetésen. Az RMDSZ a megyei tanácsosi listák esetében szenvedte el a legnagyobb érvágást. 2004-ben az RMDSZ megyei tanácsosi listáira összesen 513 165 választópolgár ütötte pecsétjét, idén már csak 425 216-an, ami 87 949 szavazatcsökkenést jelent. (Összehasonlításképpen: a Magyar Polgári Párt megyei listáira 84 620-an szavaztak.) A négy évvel ezelőtti szavazatszám 111 megyei tanácsosi mandátumot hozott a Markó Béla vezette alakulatnak, az idei választáson azonban már csak 89 fölött rendelkezik a szövetség. A polgármesteri tisztségek tekintetében mutatkozik a legkevésbé a térvesztés. 2004-ben az első fordulóban 148 elöljárói széket tudhatott magáénak az RMDSZ, és ezt a számot két héttel később sikerült feltornásznia 189-re, most vasárnap ugyancsak 148 RMDSZ-es polgármester folytatta/kezdte el munkáját, további 76 jelölt sorsa pedig a június 15-i második fordulóban dől el. 2004-ben összesen 385 835 szavazatot kaptak az RMDSZ-es polgármesterek, akikbe idén már 14 ezerrel kevesebben, 371 524-en fektették bizalmukat. (Az MPP polgármesterjelöltjei összesen 63 069 voksot gyűjtöttek.) A négy éve tartott választáson a szövetség helyi tanácsosi listáira 455 625-en ütötték a pecsétet, idén az össz-szavazatok száma közel 53 ezerrel kevesebb, vagyis 402 659. 2004-ben az RMDSZ-nek még 2488 tanácsosi mandátumot sikerült megszereznie, helyi önkormányzati képviselőinek száma idén 2195-re apadt. Első országos megmérettetésén az MPP jelöltlistáira 79 238-an szavaztak, ami 489 tanácsosi tisztséget hozott az MPP konyhájára. /Rostás Szabolcs: Kevesebb tulipán. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./
2008. június 5.
A helyhatósági választások eredményeinek tükrében megkérdőjelezhetetlen, hogy az RMDSZ-nek és a Magyar Polgári Pártnak (MPP) nem sikerült mozgósítania a magyarságot az óhajtott mértékben. A magyarok részvétele megegyezett az országos részvételi aránnyal. Az RMDSZ megyei tanácsosi listája 425 216 szavazatot gyűjtött, az MPP-é pedig 84 620-at. A 2004-es helyhatósági választáson az egyedüli magyar szervezetként induló RMDSZ megyei tanácsosi listája 513 165 szavazatot gyűjtött. Most viszont az RMDSZ-nek és az MPP-nek együtt csak 509 836 szavazatot sikerült szereznie. Az RMDSZ-nek eddig 120 megyei tanácsosa volt. Most viszont csak 89-cel rendelkezik, az MPP pedig 19 megyei önkormányzati képviselői helyet szerzett. Az összesítés nyomán azonban csak 108 tanácsosi hely illeti meg a két szervezetet. Az RMDSZ megszerezte a magyarok voksainak a 83,40 százalékát, míg az MPP a voksok 16,59 százalékát kapta. /B. T. : A helyhatósági választások sarokszámai. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./
2008. június 5.
Markó Béla és Szász Jenő is győzelemnek tekinti a választások eredményeit, noha előbbinél tompítani, utóbbinál viszont cáfolni kellene a diadalt. Székelyföldön az MPP vereséget szenvedett. A káderpolitika az RMDSZ-nél is meghatározó volt. Szatmár és Maros megyében olyan jelöltekkel nyerték meg a tanácselnöki tisztségeket, akik személyesen több szavazatot szereztek, mint az RMDSZ megyei listája, azaz képesek voltak túllépni az etnikai szavazáson. Azonban a dél-erdélyi szórványban az RMDSZ többnyire vesztesként került ki. A legnagyobb kudarc Marosvásárhely. A felülről „hazaerőszakolt” pártpolitikus képtelen volt a másik oldalról voksokat szerezni, írta Borbély Lászlóról a lap munkatársa. /Chirmiciu András: Mérlegelés. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./
2008. június 5.
A Temes Megyei Választási Iroda elutasította a helyi RMDSZ szervezet óvását, amelyben az érvénytelenített szavazatok újbóli ellenőrzését és újraszámlálását kérték négy település (Újszentes, Óbesenyő, Óbéb és Temesrékás) hét szavazókörzetében. „A Temes Megyei Választási Bizottság – ugyanaz, amelyik választási plakátügyben is elmarasztalta az RMDSZ-t – elutasította az óvásunkat” – nyilatkozta Halász Ferenc, az RMDSZ Temes megyei elnöke. Bejelentette, hogy fellebbeztek a megyei választási bizottság döntése ellen a Központi Választási Irodánál. Ezúttal azt kérik, hogy a megyei tanácsosi listákra leadott valamennyi érvénytelen szavazatot ellenőrizzék és számlálják újra, mert Temes megyében feltűnően sok, 15387 érvénytelen szavazat volt. /Pataki Zoltán: Fellebbez az RMDSZ Temesváron. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./
2008. június 5.
Dorin Florea Marosvásárhely újraválasztott polgármestere köszönetet mondott a város magyarságának, mivel annak egy része harmadszorra is neki szavazott bizalmat. Elítélően nyilatkozott a vesztes Borbély Lászlóról, aki véleménye szerint, ahelyett, hogy gratulált volna, ismét támadásba lendült. Szerinte az RMDSZ csak időt veszít az óvások benyújtásával. Florea reméli, hogy az RMDSZ Csegzi Sándort jelöli alpolgármesternek, vele ugyanis Csegzi hatékony és civilizált párbeszédet tud folytatni. /Szucher Ervin: Florea Csegzit választaná. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./
2008. június 5.
Június 4-én visszakapta a rendőrségtől a kameráját Katyi Antal operatőr, akinek június 1-jén vette ki kezéből a felvevőkészüléket Sorin Terbea marosvásárhelyi üzletember. Katyi ugyanis éppen azt filmezte, amint a kampánycsendet megsértve egy autóból Dorin Florea demokrata-liberális polgármesterjelöltnek kampányolnak. Az operatőr a kamerát visszakapta, de a szalagot nem. Nem vonta vissza az üzletember ellen tett rendőrségi feljelentését, és abban bízik, hogy a vizsgálat folytatódik. /Film nélkül kapta vissza a kameráját Katyi. = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./
2008. június 5.
Tóth Csaba ügyvezető elnök bejutott Arad megye és Arad város önkormányzatában is. Tóth Csaba lemondott helyéről a városi önkormányzatban, helyét Pénzes Gyula foglalja majd el. Arad város önkormányzatában tehát Bognár Levente és Pénzes Gyula képviseli az RMDSZ-t. /Irházi János: Tóth lemondott Pénzes Gyula javára. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./
2008. június 5.
Murvai Miklós, az MPP aradi szervezetének alelnöke elmondta, Pécskán a magyar szavazók több mint 10%-a választotta az MPP-t. Tőzmiske iskolapéldája az agresszív, tettlegességig fajuló, zsaroló kampánytevékenységnek, amely megfosztotta a község magyar szavazóit a szabad választástól. A törvénysértő szavazat-vásárló kampánybulik – Vadászon kettő is volt belőle – a teherautóról osztogatott „önzetlen adományok”, a szavazás napján a „megvendégeltek” beterelése a szavazóhelységekbe, meghozta az RMDSZ által óhajtott végeredményt. A megyei RMDSZ vezetői tudtával végrehajtott akciók szervezőit azonban az MPP nem jelentette fel. /Irházi János: MPP-mérleg Aradon. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 5./
2008. június 5.
Sepsiszentgyörgyön az emberek többsége Antal Árpádra, az RMDSZ polgármester-jelöltére adta szavazatát – szögezte le sajtótájékoztatóján Antal Árpád. Szerinte esetében az emberek személyre szavaztak, miközben Csinta Samut, az MPP jelöltjét a pártja húzta maga után. Antal Árpád szerint Csinta Samu támadó kampányt folytatott. /Kovács Zsolt: Negatív kampány? = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./
2008. június 5.
Ambrus Attila szerint röhejes Szász Jenő MPP-elnök győzelmi mámora, hogy a Magyar Polgári Párt színrelépésével megszűnt az egypártrendszer. Háromszéken és Hargita megyében soha ilyen kevés választó nem járult az urnákhoz, mint most. /Ambrus Attila: Távoltartás a miheztartásért. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 5./
2008. június 5.
Káli Király István elkeseredett nyílt levelet írt azokhoz a marosvásárhelyi magyarokhoz, akik nem mentek el szavazni, akik nem bíztak Borbély László polgármester-jelölt erejében, hitében, holott ő egy országnak bizonyított. Ők mind cinkosok, nekik köszönhető, hogy nem lesz magyar polgármester. /Káli Király István: Nyílt levél a néma cinkosokhoz. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 5./
2008. június 5.
Aki hűséges pártkatona volt annak idején, beleszokott a hajbókolásba, a hatalmat gyakorlók kritikátlan dicsőítésébe, összemossa Orbán Viktort az ortodox Selejan püspökkel és a magyargyűlölő Vadim Tudorral. „Nemcsak Selejan püspök úr, hanem Orbán Viktor úr is szereti a székelyeket!... Most már csak Vadim Tudor hiányzik” – írta Papp Kincses Emese. Orbán Viktor bizony szereti a székelyeket és az erdélyi magyarokat! Neki köszönhető, hogy ma Csíkszeredában létezik a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a magyar pedagógusoknak nyújtott számos kedvezmény, a magyar nemzet egységét szimbolikus üzenetként hordozó „magyar igazolvány”, a magyarul tanuló diákok anyagi támogatása. Az utóbbit, a magyar kormány által folyósított 20 ezer forintnak megfelelő támogatást Kelemen Hunor képviselő, RMDSZ ügyvezető elnöke ügyes fogással az Iskola Alapítvány nevében hirdeti meg. Markó Béla az önkormányzati választások kapcsán széthúzást, megosztást, „magyar–magyar” háborút emlegetett, majd diadalmasan bejelentette: Visszafoglaltuk Udvarhelyt! Papp Kincses Emese megkérdezte, kitől: tatártól, töröktől, megszálló hadseregtől? „A magyar nem szereti, ha beleszólnak a dolgaiba. Anyaországi politikusok súlyosan beavatkoztak az erdélyi magyarság életébe” – háborgott Markó. Ez alatt az azonos jobboldali értékrendet valló, az autonómiát nem csupán kampányszlogenként felhasználó összmagyar nemzeti egyetértés és összefogás elutasítása értendő? /Papp Kincses Emese: Nem félünk a farkastól! = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 5./
2008. június 5.
A választás eredménye miatt tiltakoztak a romák a Máramaros megyei Koltón. A helyszínre érkező rendőröknek elmondták, hogy pénzt és mezőgazdasági terményeket kaptak voksokért cserébe egy helyi lakostól. Elégedetlenségüket az váltotta ki, hogy a polgármesteri székért folyó küzdelemből nem az RMDSZ-es Incze Zoltán, hanem a függetlenként induló Csendes Lajos került ki győztesen. A rendőrség szóvivője elmondta, próbálják a leírások alapján azonosítani azt a személyt, akiről a romák azt állítják, hogy 50 lejt és egy láda paradicsomot kaptak volna szavazatukért cserében. /Voksvásár Koltón? = Krónika (Kolozsvár), jún. 5./
2008. június 5.
A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozata, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (Sapientia – EMTE), a Partiumi Keresztyén Egyetem (PKE), a marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar oktatási vonala, a marosvásárhelyi Színházművészeti Egyetem (SZME) azzal a határozott kéréssel fordultak a politikai pártokhoz, minden közéleti szereplőhöz, hogy véleményük kifejezésében tartózkodjanak attól, hogy a romániai magyar felsőoktatást kiszolgáló intézeteket azok megkérdezése nélkül minősítsék, a nevükben – akár jóhiszeműen – különböző kampányokban szóljanak rájuk politikai hangulatkeltő szövegekben utaljanak, ellenük (vagy nevükben) fellépő önjelölt csoportosulásokat legitimáljanak. A politikai vita során „a már létező és működő intézeteket ne támadják, az ott folyó anyanyelvi oktatás rendezett voltát ne tagadják. Igényeljük, hogy tényfeltárás címén alaptalanul ne keltsék a közpénzekkel való rossz gazdálkodás hírét. Igényeljük, hogy a már működő erdélyi magyar felsőoktatási alternatívák elért eredményeit, fejlődését hazai és anyaországi politikai szereplők ne vonják kétségbe, de ne is sajátítsák ki” olvasható a Magyari Tivadar rektor-helyettes (BBTE), Dávid László rektor (Sapientia – EMTE), Geréb Zsolt rektor (PKE), Gáspárik Attila rektor (SZME), Nagy Örs rektor-helyettes (MOGYE) által aláírt közleményben. /Egyetemek felhívása a politikai pártokhoz. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./ Közös nyilatkozatban léptek fel az erdélyi magyar felsőoktatási intézetek vezetői a romániai és anyaországi politikai és közéleti szereplők részéről tapasztalt támadások ellen. Az elmúlt idő-szakban a Gyurcsány-kormány illetékesei vették össztűz alá a Sapientia Egyetemet. A Gyurcsány-kormány hevesen támadta az elmúlt időszakban a Sapientiát. Gémesi Ferenc, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára nemrég elhibázott menedzsmenttel vádolta és szocialista nagyüzemnek nevezte az Orbán-kormány idején alapított EMTE-t, amelyről a Népszabadság romániai tudósítója a kolozsvári Szabadság hasábjain többek között azt állította, hogy „spekulált a Budapestről érkező pénzekkel, az el nem költött összegeket letagadta, bankokban kamatoztatta, és ötletszerűen, pályáztatás nélkül vásárolt ingatlanokat”. Eközben Hantz Péter, a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnöke a napokban Hágában tárgyalt Knut Vollebaekkel, az EBESZ kisebbségi főbiztosával az erdélyi magyar felsőoktatás bővítési lehetőségeiről. /Rostás Szabolcs (Kolozsvár): Erdélyi rektorok a támadások ellen. = Magyar Nemzet (Budapest), jún. 5./ Emlékeztető: Tibori Szabó Zoltán cikke:T. Sz. Z. : A Sapientia–EMTÉ-ről – a kíméletlen tények nyelvén. = Szabadság (Kolozsvár), 2008. máj. 3.
2008. június 5.
Nem egyszerű megemlékezés volt az Erdélyi Magyar Ifjak által a trianoni döntés 88. évfordulóján Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtárban szervezett június 4-i rendezvény. A múltba tekintés mellett – erről Rab Sándor történelemtanár gondoskodott – a fiatalok egyúttal jövőbeli célkitűzéseket is megfogalmaztak: Nemes Előd EMI-elnök például a Bolyai Egyetemért, az autonómiáért, a teljes körű anyanyelvhasználatért való harcról beszélt. Bemutatták a sepsiszentgyörgyi Történelmi Magazin legfrissebb számát, amely részletes Trianon-mellékletet tartalmazott. A fiatalok Wass Albert és Babits Mihály műveiből olvastak fel. Hasonló rendezvényeket szervezett az EMI június 4-én Nagyváradon, Kolozsváron és Marosvásárhelyen is /Farcádi Botond: A trianoni döntésre emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./
2008. június 5.
A trianoni békediktátum egyik döntéshozója – David Lloyd George – a békeparancs utáni években megfogalmazta kritikát /a diplomáciatörténet legigazságtalanabb békéje/, ennek ellenére tabunak számít a trianoni döntés jogosságának kétségbe vonása. Nemcsak a politikusok hiányoznak, de a megfelelő jogi intézmények is, amelyek szakszerűen felülvizsgálhatnák az igazságtalan nemzetközi szerződéseket. A történelmi Magyarország szétverése nem volt jogos, mert nem egy összelopkodott, toldott osztrák császárság, török, szovjet stb. birodalom felosztásáról, nem a különböző kultúrájú népek leigázásából kialakított államközösségről, nem gyarmatbirodalomról, hanem nemzeti területről van szó, amely Európa legelső és leghosszabb ideig fennálló, egységes állama volt. Külön kellene vizsgálni, miért csökkent a magyarság létszáma a Kárpát-medencében, miért növekedett a beköltöző és az itt hazát nyerő közösségeké. Ki kellene már mondani, hogy csak a történelmi Magyarországon érvényesült a betelepedő közösségek autonóm önrendelkezési joga, és immár 440 éve a világon először Erdélyország törvényhozása mondta ki a vallásszabadságot, biztosította a vallási toleranciát. A betelepülők, a románok, a szerbek és más közösségek nem voltak kitéve a francia mintájú (1792) erőszakos beolvasztásnak, helyzetük össze sem hasonlítható a cári, az alig megalakult román fejedelemség (1859) nemzetiségellenes politikájával. A nemzetközi fórumokon nem ismerik a Kárpát-medence valós történelmét, etnikai helyzetét, a magyarsággal elkövetett igazságtalanságokat. Nem a mai politikai határokat kell szétbontani, hanem a két békediktátum – az 1920. június 4-i trianoni és az 1947. február 10-i párizsi – jogtalanságát kell feltárni, írta Kádár Gyula. Mivel a magyarság egyharmada akarata és megkérdezése nélkül került idegen uralmak alá, az utódállamokat nemzetközi szinten kell kötelezni arra, hogy a magyar nemzetrészek számára kollektív jogokat, különböző szintű autonómiákat biztosítsanak. /Kádár Gyula: A diplomáciatörténet legigazságtalanabb békéje. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jún. 5./
