|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 683 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 661-683 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2014. december 2.Az Európa-barát erőké a többség (Moldovai választások)Az Európa-barát pártoknak jut az új moldovai parlament mandátumainak többsége, annak ellenére, hogy az élen továbbra is a Moszkva-barát, ellenzéki szocialisták állnak 21,34 százalékkal – derült ki tegnap a központi választási bizottság előzetes eredményeiből. A szavazókörzetek 89,4 százalékának összesített eredménye alapján az eddig kormányzó Európa-barát koalíció két pártja, a Vladimir Filat vezette liberális demokrata párt és a Marian Lupu vezette demokrata párt együttesen a voksok több mint 35 százalékát gyűjtötte be (19,46, illetve 15,78 százalék). Bejutott a parlamentbe 9,36 százalékos eredménnyel a Mihai Ghimpu vezette liberális párt is, amely egy év után, 2010-ben lépett ki a koalícióból. Számítások szerint az EU-párti tábornak együttesen 57–58 mandátuma lehet a 101 tagú moldovai parlamentben, ami biztos kormányzást tenne lehetővé. Dumitru Diacov, a demokrata párt tiszteletbeli elnöke az Interfax orosz hírügynökségnek kijelentette, hogy a közeli napokban megkezdik a tárgyalásokat az új moldovai kormánykoalíció létrehozásáról. „Egészében véve elégedettek vagyunk a választások eredményével, ami közel áll ahhoz, amire számítottunk” – mondta Diacov. Az élen álló szocialistáknak a Vladimir Voronin volt elnök mögött felsorakozó és a Nyugat–Kelet vitában a középút mellett érvelő kommunisták 17,95 százalékos eredményével együtt is csak 43–44 mandátuma lenne a kisinyovi parlamentben. A kommunisták 2009-es eredményeiknél sokkal gyengébben szerepeltek, az Interfax által megszólaltatott egyik elemző szerint azért, mert nem foglaltak állást világosan az ország orosz orientációjával kapcsolatban, és a kampány során többször is változtatták álláspontjukat az EU-hoz, illetve az Oroszország vezette gazdasági tömbhöz, az Eurázsiai Gazdasági Szövetséghez való viszonnyal kapcsolatban. Az Igor Dodon vezette szocialisták ezzel szemben nyíltan oroszbarát pártként pozicionálták magukat a kampányban, és annak során politikusaik többször is megfordultak Moszkvában. A vasárnapi parlamenti választásokon a szavazásra jogosult moldovaiak 55,86 százaléka adta le voksát. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. december 2.Az 1918-as román ígéretek betartását követelték SepsiszentgyörgyönAz 1918-as Gyulafehérvári Nyilatkozatban tett ígéretek betartását, a magyarság jogainak alkotmányos elismerését követelték a román kormánytól a Magyar Polgári Párt (MPP) felhívására összegyűlt tüntetők szombaton Sepsiszentgyörgyön. Itthon vagyunk!, Autonómiát!, Vesszen Trianon! – skandálta a szervezők szerint kétezres, a csendőrség szerint ötszáz főre tehető tömeg az el-eleredő ónos esőben a Kovászna megyei kormányhivatal előtti téren, miközben Kollektív jogokat, Szabad Erdély, autonóm Székelyföld feliratú, román és angol nyelvű táblákat emeltek a magasba. A demonstráció szónokai arra emlékeztették Bukarestet, hogy az 1918. december elsején elfogadott Gyulafehérvári Nyilatkozatból csak az Erdély és a Román Királyság egyesülését kimondó rész került be az alkotmányba, és beváltatlanok maradtak azok a cikkelyek, amelyekben a románság autonómiát ígért az Erdélyben élő népeknek. A gyulafehérvári határozat kimondta, hogy az egyesülés nyomán létrejövő új román állam az együtt élő népeknek teljes nemzeti szabadságot biztosít, lehetővé teszi, hogy oktatásukat, közigazgatásukat és bíráskodásukat anyanyelvükön maguk gyakorolják saját képviselőik által, és számarányuknak megfelelően az ország törvényhozásában és kormányzatában is helyet kapjanak. A korabeli eseményeket felidéző Kádár Gyula történész rámutatott: a modern román államot megalapozó Gyulafehérvári Nyilatkozatot az erdélyi magyarság is jogforrásnak tekinti, és amikor helyi kulturális vagy területi autonómiát követel, ma sem kér mást, mint amit a románság ígért számára. A rendezvényen Biró Zsolt pártelnök felolvasta az MPP önkormányzati képviselőinek a teljes gyulafehérvári határozat alkotmányos megerősítését sürgető, a román kormányhoz intézett petícióját, amelyet átadtak a prefektusi hivatal ügyeletes tisztségviselőjének. Az MPP szerint az alaptörvénynek a románok és a vele együtt élő őshonos nemzeti közösségek szuverén és oszthatatlan államaként kellene meghatároznia Romániát, amelyben az 1918. december 1-jei Gyulafehérvári Nyilatkozat a nemzeti egyenlőség erkölcsi, történelmi és jogi alapja. A pártelnök szót emelt a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó kollégium újraállamosítása ellen, majd bejelentette, nyílt levélben hívták meg Klaus Johannis megválasztott államfőt a Székelyföldre. Az MPP a levélben rámutat: a magyarság túlnyomó többsége Johannist támogatta az elnökválasztáson, mert azt reméli, hogy véget vet a "tolvajlás, a hazugság és a nemzeti megalázás posztkommunista rendszerének". "Mi, Székelyföld népe, a becsülettel végzett munka, a tisztesség és a nemzeti tisztelet Romániájában akarunk élni" – olvasható a Biró Zsolt, az MPP elnöke által aláírt nyílt levélben. Népújság (Marosvásárhely) 2014. december 2.A lehetőségek számbavételeKerekasztal-beszélgetés a MOGYE jövőjéről A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakul patthelyzet megoldására kerestek választ azon a kerekasztal- beszélgetésen, amelyet a MOGYE-n folyó tudományos munka helyzetének elemzésére és fejlesztési lehetőségeinek a felmérésére szervezett dr. Benedek Imre klinikavezető egyetemi tanár és csapata. A Kultúrpalota kistermében megtartott tanácskozáson nem vettek részt a magyar tagozat megválasztott vezetői és az egyetem vezetőségében korábban tisztséget betöltő képviselői. Mint ismeretes, az elmúlt egyetemi évben azért mondtak le tisztségükről, mivel a román többségű szenátus ellenkezése miatt sem az érvényben levő törvényes előírásokat, sem az önálló magyar főtanszékek létrehozására a kormányfő jelenlétében megkötött szerződést nem sikerült életbe ültetni. A magyarországi meghívottak közül prof dr. Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja és prof. dr. Kellermayer Miklós, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánhelyettese jött el Marosvásárhelyre. A törvény megvan, de előírásainak végrehajtását nem tudjuk elérni… Egyszerű kivonulással nem lehet megoldani a problémákat, fel kell vállalni bizonyos dolgokat – fejtette ki véleményét Benedek István professzor. A magyar oktatás nehéz helyzetén változtatni kell. Felelősséggel tartozunk közösségünknek a MOGYE jelentette szimbólum megmaradásáért – hangsúlyozta Benedek Imre professzor, aki nem követte kollégái példáját, és maradt a szenátusban, majd beválasztották a doktori iskola vezetőtanácsába. Saját előrehaladása kapcsán kifejtette, hogy egész életében a nemekkel kellett megküzdenie, mégis sikerült legyőznie az akadályokat. A megbeszélésen rövid áttekintés hangzott el a magyar tagozat 1989 utáni történetéről, majd arról, hogy 2011–14 között a sikeresen felvételiző magyar hallgatók számaránya 40,84 százalékról 25,50 százalékra csökkent, egyrészt azért, mert olyan új szakok jelentek meg, amelyeken nincs magyar nyelvű oktatás, másrészt az önköltséges helyekre a jobb eredményt elért román hallgatók jutottak be. Azt is számba vették, hogy az ország román tannyelvű orvosi egyetemeire 102 magyar hallgatóból 50 felvételizett sikeresen. A felvetésre a későbbiekben József Éva, a Bolyai Farkas iskola biológiatanára válaszolt. A MOGYE-ra kétszer annyi román diák felvételizett, mint magyar, természetes, hogy többen értek el jó eredményt. A marosvásárhelyi egyetem pedig azért vonzza a román hallgatókat, mivel csak egy tantárgyból kell vizsgázni, az ország többi orvosi egyetemén pedig kettőből. Másrészt a felvételi teszt a magolós diákoknak kedvez, s nem azoknak, akiket gondolkodásra tanítanak. A felvetésre, hogy csökken a magyar felvételizők száma, a tanárnő a sikeres életpályamodell szükségességére hívta fel a figyelmet, ami a végzés utáni elhelyezkedési lehetőségekről szól. A beszámoló az oktatók, a doktorátusvezető professzorok számát is érintette, majd elhangzott: mennyire fontos lenne, hogy a diákok, tanárok az előrehaladásukhoz szükséges kutatási lehetőségek terén segítséget kapjanak a magyarországi egyetemektől. Különösen a klinikai tantárgyakból, mivel "kő-baltával nem lehet nagy dolgokat megvalósítani" – fogalmazott Incze Sándor belgyógyász professzor. A kiépített, intézményesített kapcsolat szükségességét hangsúlyozta dr. Fekete László bőrgyógyász adjunktus is. A gyakorlati lehetőségek hiányáról szólt dr. Kun Imre endokrinológus professzor, aki pozitív példát említett az eredményes együttműködésről is. "Iszapbirkózás helyett tudományos téren kell felvenni a harcot", s támogatni kell a diákokat, akik dolgozni akarnak – mondta dr. Mártha Orsolya előadótanár. Fazakas Zita előadótanár úgy érzi, hogy van megoldás az előrelépéshez. A biokémia katedrán nagyon jó a hangulat, együtt tudnak működni a kollégákkal, és készen állnak a magyar vonal indítására – mondta. A fő cél, az önálló magyar főtanszékek létrehozása érdekében az ideiglenes kompromisszumokat is érdemes vállalni – hangsúlyozta saját egyetemalapító tapasztalatai alapján dr. Hollanda Dénes professzor. A meghívásra örömmel jön el, és erejéhez mérten továbbra is számíthatnak a segítségére – szólt hozzá prof dr. Miseta Attila, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának dékánja, aki hét éve intenzív kapcsolatot ápol a vásárhelyi egyetemmel, és kollégái is hasonlóan gondolkodva jöttek el előadásokat, továbbképzést tartani Marosvásárhelyre. Ha a kapcsolatépítés akadálya a pénz, a technikai feltételek hiánya, eredményesen fogunk tudni együttműködni mind a rezidens, mind a doktori képzés terén – ígérte a vendég, aki minden nehéz helyzetben személyesen is kiállt a MOGYE ügye mellett. Mi, magyarok, egymás számára vagyunk a legnagyobb stresszfaktor – utalt kellemetlen tapasztalataira is a vendég, aki szerint jobb nem egészen jó döntést hozni, mint egy helyben topogni. "Van, amit önök helyett nem tudunk megoldani", mint például a népességfogyás vagy a tanári testületben levő ellentétek, de a képzésben segítő kezet tudnak nyújtani, mondta Kellermayer Miklós professzor, a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának a graduális képzésért felelős dékánhelyettese. Beszámolt az egyetem történetéről, az ott folyó oktatásról és kutatásról, a kiválósági programokról és a MOGYE-val kialakított diák- és oktatócsere történetéről, aminek a folytatását ígérte. A pécsi diákság egy emberként szeretne segíteni – fogalmazott Wilczek Krisztián kollégái nevében. A MOGYE-nak a diákság körében való népszerűsítése kapcsán József Éva tanárnő és Tamási Zsolt, a katolikus főgimnázium igazgatója az egyetem és az iskolák közötti élő kapcsolat fontosságát hangsúlyozta. A kerekasztal-beszélgetés végén dr. Benedek Imre professzor a VI. Sz. Belgyógyászati Tanszék által a kutatás terén elért kiváló eredményekről számolt be, majd a zárónyilatkozat vitája következett. (bodolai) Népújság (Marosvásárhely) 2014. december 2.Megnyílik a Spectrum SzínházÚj színházzal, társulattal és színházépülettel gazdagodik Marosvásárhely, amely a világ városai között így is előkelő helyet foglal el a lakosság lélekszáma és a működő társulatok arányának szempontjából. A szóban forgó Spectrum Színház ugyan bemutatkozott már, de saját épülettel eleddig nem rendelkezett. Ez év decemberében azonban véget értek az intézménynek leendő otthont adó helyiség felújítási munkálatai, így e hét csütörtök estéjétől már a Mészárosok céhének főtéri épületében, az egykori Ifjúsági mozinak helyet adó teremben várják a tisztelt közönséget. Ahogyan a szervezők írják: "Rózsák tere tizenhárom. Bejárat a Mészáros közből. Műemlék épület Vásárhely szívében, amely korszerűen felújított alternatív színházat rejteget. A tavaly alakult Spectrum Színház más, mint a többi: a megszokottól eltérő, egyedi, eredeti és független. Célkitűzése, hogy teret biztosítson a szabad művészi kibontakozásnak és kísérletezésnek. Móricz Zsigmond Boszorkány című, már-már feledésszámba ment drámájának bemutató előadásával avatják a színházat december 4-én, csütörtökön este 7 órakor. A dráma vezérfonala Báthori Anna és Bethlen Gábor szerelme. Túl a történelmi tényeken és a keringő legendákon, a szerző itt két nagyon erős egyéniség küzdelmére helyezi a hangsúlyt. Báthori Anna, a világszép, de minden társadalmi konvenciót mellőző fejedelmi dáma az Erdély-trilógiában gonosz, csábító és megrontó asszonyként szerepel. A darabban Anna nem erkölcstelen nő, akit föltétlenül el kell ítélni, hanem inkább az a fajta vadóc, titkokat kereső, független, szabad, öntörvényű asszony, aki ismeri a gyógyító füveket, virágénekeket dúdolgat, nem jár templomba, és a társadalmi kapcsolatokat is másként értékeli, mint kortársai, akik emiatt gyűlölik és boszorkánynak nevezik. Bethlen Gábor fejedelem iránti szerelme őszinte, mindent elsodró szenvedély, míg korábbi kapcsolatait, sőt még a házasságait sem vette komolyan. De nem tudni, hogy a fejedelem érzelmei őszinték- e, vagy csak Anna vagyonát akarja, amire nagy szüksége van a hadviselés szempontjából. Annát ismét a politika oltárán akarják feláldozni. Boszorkányperbe fogják. Ítélkeznek felette, megmenti a szeretett férfi, vagy valami boszorkányos praktikával szabadul a börtönből ? – erre próbál választ adni az előadás". A színházavató ünnepséggel kapcsolatosan Török Istvánt, a VIM Spectrum gyógyszergyár igazgatóját a társulatnak otthont adó helyiségről, a felújításról, a színpadtechnikáról, valamint a formálódó társulatról is kérdeztük. – A Spectrum Színház a VIM Spectrum gyógyszergyár tulajdona, a cég a munkaadó és finanszírozó is. A főtéri termet a Mészárosok céhétől béreljük, egyelőre tíz évre, a felújítást is kizárólag magánpénzből végeztettük el. A stúdiószerű teremben száz férőhely található, nincsen külön elkülönített színpad, a nézőteret azonban úgy rendeztük be, hogy igény szerint és rendezői koncepció esetén akár az is a játéktér, illetve a díszlet részévé válhat. A színházavató bemutatón például arénaszerűen emelkednek a széksorok. Nálunk nincsenek klasszikus értelemben értendő funkciók és kinevezések – jómagam a színház szervezési kérdéseiben vagyok illetékes, a művészeti vezető Török Viola rendező. Nem külsősökkel dolgozunk, hanem állandó társulat létrehozására törekszünk. Szinte mindegyik színművészünk alkalmazotti státussal rendelkezik: Varga Brigitta, Kinda Szilárd, Kovács Károly és Szász Anna alkalmazottak, Badics Petra bedolgozik, Nagy Beáta egyetemi hallgatóként, Szélyes Ferenc pedig nyugalmazott színművészként vendégszerepel. A színházavatóra nem készülünk hosszú beszédekkel, a megnyitót a Boszorkány című előadás premierje követi. A Móricz Zsigmond drámájának marosvásárhelyi, Török Viola által rendezett előadásában Varga Brigitta, Kovács Károly, Badics Petra, Nagy Beáta, Kinda Szilárd, Szélyes Ferenc és Szász Anna lép fel. A produkció zenei aláfestését Könczei Árpád jegyzi, a koreográfia Benő Barna és Kinda Boglárka munkája, a jelmezek Szélyes Andrea alkotásai. A premiert követő előadásra december 5-én, pénteken este 7 órakor kerül sor. Helyfoglalás a 0744-301-875-ös telefonszámon lehetséges, a jegyeket előadás előtt egy órával lehet kiváltani. Knb. Népújság (Marosvásárhely) 2014. december 2.Énekeljetek az ÚrnakA csittszentiváni Bandi Dezső Kulturális Egyesület és a helyi kórus november 23-án, vasárnap szervezte meg immár ötödik alkalommal a székely- mezőségi kórustalálkozót. A meghívott kórusok, valamint az érdeklődő közönség délután érkezett a Tollas Jenő Kultúrotthonba. Az egybegyűlteket Szász Emese zenetanárnő, a csittszentiváni kórus vezetője köszöntötte. Balogh Károly helyi református lelkipásztor áhítata következett, amelyet a 96. zsoltár 2. versével indított: "Énekeljetek az Úrnak". A műsort a csittszentiváni kórus nyitotta meg négy kórusmű előadásával. Ezután a találkozó ünnepélyes mozzanata következett: a kórus új zászlójának avatása és a lelkipásztor általi megszentelése. A zászlót a találkozón részt vevő Bandi Katalin iparművész tervezte és az ő keze munkáját dicséri. A találkozó hangulatát a Gecse utcai református egyházközség Evangélium kórusa – karvezető Szatmári Ildikó – által előadott öt kórusmű tette ünnepélyesebbé. A műsorban előadott Cesar Franck Halld, mily szózat hangzik! című mű már az adventi időszak hangulatát sugallta. Az udvarfalvi Hozsánna kórus, Szőcs Róbert karvezető irányításával, öt kórusmű előadásával fiatalos hangulatot csempészett a jelenlévők szívébe. Mindegyik kórus fellépését a közönség lelkes tapssal jutalmazta és köszönte meg. A Székely asztali áldás közös eléneklését szeretetvendégség követte, beszélgetés és végül a búcsúzás. A találkozót a Communitas Alapítvány, a helyi önkormányzat és a Csittszentiváni Fejlesztési Egyesület támogatta. Székely Erzsébet szervező Népújság (Marosvásárhely) 2014. december 2.Múltidéző könyvbemutató KisiratosonA szórvány kultúrkörben zökkenőmentes az összefogás, felhőtlen a kezdeményezőkedv – a jöttünk, láttunk/láttattunk, győztünk elv –, az értékmorzsák tisztelete. Amikor Hadnagy Dénes, a kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola igazgatója azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy közös erővel szervezzünk egy Brauch Magda-estet a faluban, úgy éreztem, évek távlatában néhai Almási Béla egyik végakarata érvényesül, hisz betegsége, majd halála ezt a tervét szintén irgalmatlanul áthúzta. Ezután is a sors rendezkedett: a Tulipánban ad hoc találkoztam Brauch Magdával. Nyitottsággal és természetes egyszerűséggel bólintott rá a felkérésre. Beszélgetésünkhöz csatlakozott Berecz Gábor, a Kölcsey Egyesület titkára, aki éppen az alig egy hónapja megjelent Prohászka Elvira-kötetet készült Kisiratosra hozni. Kész is volt a kettős könyvbemutató elképzelése. Almási Vince polgármester termet, vendéglátást kínált, és – ami elengedhetetlen és meghatározó mozzanat – közönségtoborzást ígért. Bár a hét folyamán szülői értekezlet volt, így az iskola minden tanulójának hozzátartozója kezébe vehette a meghívót, és bár felhívásunk a könyvbemutató napján megjelent a sajtóban, kevesen jöttek el a november 29-én 16 órától kezdődött rendezvényre. „Aki nem jött, bánhatja!” – tréfálkozott Berecz Gábor, és egyöntetűen bólogattunk, mert meghitt, családias, joviális beszélgetéssé alakult a hivatalosság feszengéseitől mentes esemény. Brauch Magda elsőként a korábban megjelent „Jó szóval oktasd, játszani is engedd” nyelvőrző kötetét mutatta be, miközben interaktív módon górcső alá kerültek az anyaországi, erdélyi és végül a térségi nyelvi bakik, például a gyakori és hibás „én tanulnák” a helyes tanulnék forma helyett; az „el birom olvasni”, az el tudom helyett; anem javallott „per pillanat” a pillanatnyilag helyett. A könyvcím nemcsak szép, de egyben a pontos alkotói irányvonalról tájékoztat, hangsúlyozta a stiliszta; értelemszerűen inkább hasznos nyelvi játékkönyv, semmint tankönyv. A vallomásos prózakötet kifejezést találónak vélte Brauch Magda legújabb, Személyi igazolvány című könyvének műfaji besorolásaképp, melyet két éve, karácsony másodnapján egy hirtelen felötlő emlék hatására kezdett írni. A kötetbe utolsóként sorolt Karácsony szombatján című írásból bontakozott ki a többi emlékkocka – a könyv alcíme is ez: Felvillanó emlékkockák. Ihletszerűen, az eddigi tudományos munkáitól eltérő rendszertelenségben, az őszinteség és becsületesség vezérelvével írt Brauch, akit – bevallása szerint – gátol az írásban a tudat, hogy megsérthet valakit. Akad tehát, amiről tudatosan hallgat, s ez írói szempontból nem feltétlenül előnyös – teszi hozzá a szerző. Így is összegyűlt már egy félkötetnyi újabb történet, mely folyamatosan gyarapszik. Prohászka Elvira – Mátyás Anna Rövidáru című regénye a Kölcsey Egyesület legújabb kötete. Az 1997-től újrainduló fecskés sorozat 28. darabja külalakjában elsőként tér el a múlt század negyvenes éveiben megjelent fecskés kötetektől. Az aradi származású képzőművész, Fritz Mihály fedélterve a regénybeli ezerkilencszázhúszas-harmincas évek aradi utcaképét idézi, összhangban az írás sajátosságával: a felvillanó korabeli aradi kereskedők világával, a politikai változások sodrásában élő helybeliek küzdelmeivel. Ruja Ildikó átfogó műelemzésével zárta bemutatóját Berecz Gábor. A kiadvány kapcsán adódott a vita: valóban nem társadalomregény-e az idézett mű. Brauch szerint mindenképpen az, hisz a cselekmény során tükröződnek az adott kor társadalmi viszonyai. A regény sajátossága előbukkanásának körülménye is: évtizedekig lappangott az írás, míg a családtól több kézen át majdani átdolgozójához, Réhon Józsefhez jutottak a megsárgult gépelt oldalak. Az est utolsó célkitűzése – a Kölcsey Egyesület helyi fiókjának létesítése – a nagyobb létszám reményében, egy komolyabb szervezés szándékával későbbi időpontra tevődött át. A fiókszervezet létrehozásának fontos hozadéka a közösséget érintő, érdeklő tematikájú előadások házhozszállítása lenne. Vajda Anna Noémi Nyugati Jelen (Arad) 2014. december 2.Dr. Héjja Julianna Erika, a Békés Megyei Levéltár fő levéltárosának előadása a Kovách Géza-emléknaponArad krónikása, Kovách Géza történész-tanár tudományos munkássága Működése fő színterén, Aradon nehéz Kovách Gézáról szólni. Itt, ebben a városban és javarészt a Csiky Gergely Főgimnázium falai között telt életének java része. Sokak személyes ismerőse volt a tíz éve elhunyt tanár, a tudós, az ember, a barát, mindenki Gazsija. A róla kialakult kép – különösképpen a tudósportré – a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárába, Gyulára került irathagyatéka alapján tovább finomítható. Kovách Géza 1925. december 22-én született Székelyudvarhelyen. Alapfokú iskoláit 1936–1940 között a zilahi református elemiben, gimnáziumi tanulmányait ugyanitt, a Wesselényi Kollégiumban folytatta. A múlt iránti érdeklődése már ekkor megmutatkozott, ötödik osztályban a magyar történelmi versenyvizsgán jutalomban részesült. A középiskolai évek alatt osztálytársával, az író, szociográfus László-Bencsik Sándorral (1925–1999) diáklapot is szerkesztett. 1944-ben érettségizett, de a háború és a hadifogság miatt csak 1946-ban iratkozhatott be a kolozsvári Bolyai Egyetemre. 1948-ban itt végzett történelem–néprajz–földrajz szakon. Tanulmányai befejezését követően egy évig a Gunda Béla vezette Néprajzi Intézetben gyakornokoskodott. Ennek a nyitott, rendkívül közvetlen fiatal professzornak sikerült hallgatói körében a néprajz iránti érdeklődést felkelteni, közös terepbejárásokat szervezett, sőt aktív gyűjtőmunkára is serkentette őket, s a társszerkesztésében Budapesten megjelenő rangos folyóiratban, az Ethnographiában publikálási lehetőséget is biztosított számukra. Kovách Géza is már 1947-ben megbízást kapott egy Gunda-szemináriumon – a gyermekkorában meghatározó szerepet játszó helyszín – Zilah mészárosai szokás- és szókincsanyagának összegyűjtésére. Hozzá hasonlóan a többi diáktárs – Kós Károly, Faragó József, Nagy Olga, Palkó Attila – aktívan bekapcsolódott az anyaggyűjtésbe. Valamennyien komoly veszteségként élték meg a történelmi sorsfordulást, amelynek nyomán a professzor magyarországi tanártársaival együtt 1948 tavaszán kénytelen volt a Bolyai Egyetemet elhagyni. Gunda Debrecenben kapott katedrát, ahol rövid időn belül európai hírű tanszéket szervezett, de közben folyamatosan ápolta kolozsvári kapcsolatait is. Még az ő ösztönzésére készült el Kovách Géza első nyomtatásban megjelent írása, egy román folklorista, Gheorghe Pavelescu Bihar-hegységben végzett kutatásait összegző tanulmánykötetéről írt recenziója. A könyvismertetést 1948-ban a már említett Ethnographia közölte. Egy évvel később ugyancsak az Ethnographiahozta Kovách Géza első önálló, a szilágysági népi űrmértékekről szóló szakcikkét is. Gunda Béla jelenléte, közvetlen útmutatásai híján a biztató néprajzos indulás megfeneklett, s Kovách Géza a kolozsvári egyetem középkori történelmi tanszékére került, ahol 1948–1951 között Jakó Zsigmond asszisztense lett. A professzor felkérésére 1948-ban a bomló zilahi céhrendszer (fazekasok, csizmadiák, tímárok, gubások) sajátosságait vizsgálta meg. 1949-ben újabb megbízást kapott a Szilágy vármegyei (Közép-Szolnok, Kraszna) és a zilahi levéltárak felmérésére. Az ott látottakról írt jelentésének nagy szerepe volt abban, hogy Jakó Zsigmond 1950 nyarán egy munkacsoporttal szállt ki Zilahra a pusztulásnak kitett anyag megmentése érdekében. A csapat tagja volt Kovách Gézán kívül Dani János, az Erdélyi Múzeum levéltárosa, két fiatal történelemtanár, Szabó Klementina és Szőcs Gyula (a későbbi Bartók-kutató) és Vágó Béla egyetemi tanársegéd, utóbb a haifai egyetem professzora. A II. világháború utáni iratmentés kiterjedt a hadadi Wesselényi, a bonyhai Bethlen család levéltárára is, de gondoskodtak a zilahi fazekasok céhleveleinek múzeumba helyezéséről is. 1950-ben a nagyváradi püspöki levéltár közép- és koraújkori részét juttatták megfelelőbb viszonyok közé. Ez az irategyüttes különösen jelentős forrásértékkel bírt, ugyanis Bihar vármegye és Nagyvárad város XVIII. század előtti levéltára rendkívül hiányos volt. Az ekkoriban, az 1940–50-es évek fordulóján megismert és biztonságba helyezett iratanyag évekre szóló kutatási témát jelentett a fiatal Kovách Géza számára, bár 1951-től a tudományos munka évtizedeken át csak mint szabadidős tevékenység lehetett jelen az életében. Kovách Géza ugyanis kénytelen volt megválni kolozsvári egyetemi állásától is: 1951-ben Aradra helyezték, először a külvárosi, Mosóczy-telepi iskolába került, majd rövid időre a tanítóképzőbe, végül 1954-től a magyar reál-humán líceum tanára lett, innen vonult nyugállományba 1986-ban. Teljesítménye, elért eredményei különösen a kényszerű váltás figyelembevételével értékelődnek fel. Az 1950-es évek első fele nemcsak Kovách Géza pályakezdése, hanem az erdélyi magyar történetírás egésze szempontjából is válságos időszak volt. A közlési lehetőségek rendkívüli módon beszűkültek, a cenzúra és a nyelvi nehézségek bénították a színvonalas munkát, sok írás az íróasztalfiókok mélyén pihent. Az évtized első felében jórészt munkásmozgalmi írásokat és alkalmi jubileumi megemlékezéseket bocsáthattak közre. Az oldódás jeleként 1956–1957-ben megjelent a Bolyai Farkas- és Kelemen Lajos-emlékkönyv, és a háború utáni általános fejlődésnek megfelelően – ahogy Jakó Zsigmond fogalmazott a menekülés egyik formájaként a cenzúra és a politika durva és szakszerűtlen beavatkozásai elől – a társadalom-, művelődés- és gazdaságtörténeti kutatásokra helyeződött a hangsúly. A kijelölt úton haladt Kovách Géza is, aki a Gunda Bélától kapott rendszert és módszert, a Jakó Zsigmondtól elsajátított forráskritikát, igényességet és kitartást kamatoztatva kezdte el az 1940–1950-es évek fordulóján a losonci Bánffy család gazdasági iratainak kutatását Kolozsváron. 1955-re már Aradon készült el a családi allódium 19. század eleji birtokrendezési kísérleteit ismertető, primer levéltári forrásokon alapuló tanulmánya. Még ugyancsak a kolozsvári egyetemi évek alatt összegyűjtött könyvészeti és levéltári cédulaanyagból született meg Kovách Géza első monográfiája, A zilahi céhek története. A kötet a bukaresti Tudományos Könyvkiadó 1956-ban indított Gazdaságtörténeti tanulmányokcímű sorozatában jelent meg 1958-ban, Jakó Zsigmond, Imreh István, Csetri Elek, Benkő Samu kismonográfiái után. Dankó Imre etnográfus szerint a könyv igazi értéke abban áll, hogy nemcsak egy lineáris szervtörténetet kap az olvasó, hanem széles összefüggésrendszerbe ágyazva megismerheti a céhszokásokat, a céhkötelék fellazulásának hátterét. A kötetből a néprajzi megközelítés sem hiányzott, Kovách Géza írott források és idős kézművesek beszámolói alapján rekonstruálta öt zilahi mesterség – tímárok, csizmadiák, gubások, fazekasok, mészárosok – XVIII–XIX. századi munkamódszerét, eszközkészletét és termékeit is. Kovách Géza a zilahi céhtörténet megjelenését követő időszakot, az 1960-as évek jó részét, az Arad megyei és városi forrásadottságok- és lehetőségek alapos feltérképezésével töltötte. Ekkoriban inkább rövidebb terjedelmű újság- és folyóiratcikkek, témába vágó részlettanulmányok jelentek meg a tudós-tanár neve alatt, továbbá – mint a pedagóguspálya iránt elkötelezett tanárember – pedagógiai, oktatás-módszertani referátumokat írt. Az 1970-es évekre már Arad és a megye történetének elismert, értő kutatójának számított, Ahol Dózsa és Horea hadai jártak című tanulmánykötetének recenzensei külön kiemelték a szerzőről, „bár nem az aradi táj szülötte, munkája révén belegyökerezett a tájba a katedra és a könyv embere”. A Kriterion Kiadó 1967-ben indított népszerű Téka-sorozatában 1971-ben megjelent, Erdélyi jobbágyok panaszlevelei című újabb dokumentumválogatásban a Mária Terézia-féle úrbérrendezéstől 1848-ig tett közzé 85 szívbemarkoló folyamodványt. A bevezető tanulmányban itt is „tankönyvbe illő pontossággal” részletezte a jobbágyság rétegeződését, a jobbágyi terhek és szolgáltatások fajtáit. Kovách Géza ez után a társadalomtörténeti kitérő után az Arad megyei települések vonatkozásában is elkészített egy, a zilahihoz hasonló, XVIII–XIX. századi kézművesipar-történeti összeállítást. A román nyelvű monográfia 1974-ben Aradon jelent meg. A későbbiekben hosszú időre elkötelezte magát az ipartörténet mellett, megkezdte a céhszabályzatok szisztematikus összegyűjtését, 1978 szeptemberétől Binder Pál brassói történésszel közösen folytatta ezt a munkát a készülő, A céhes élet Erdélyben című válogatáshoz. A teljességre törekedve egykori kolozsvári egyetemi kapcsolatait is latba vetette, a gyergyói céhes anyag felkutatásában például tanítványa, Tarisznyás Márton muzeológus, néprajzkutató volt a segítségére. Az 1981 nyarán kiadott kötet kedvező sajtóvisszhangra talált határon innen és túl is. Egyedülálló, a magyarországi céhkataszter előtt addig ismeretlen privilégiumokat, céhuniós szabályzatokat tettek közkinccsé benne. A kötet a szerzők számára belépőt jelentett a Veszprémi Akadémiai Bizottság, majd ennek Kézművesipar-történeti Munkabizottsága nemzetközi szimpóziumaira. Évről-évre meghívást kaptak az Éri István, Nagybákay Péter szervezte rendezvényekre, ahol Kovách Géza 1982–1992 között három előadást tartott az aradi kalmár céhekről, a Bánság és Körös-vidék 18. század eleji mezővárosi kézművességéről, valamint Arad megye kisiparáról a XIX. század utolsó harmadában. Binder Pállal a kapcsolat a közös kiadvány megjelenése után sem szakadt meg, együtt állítottak össze egy céhbibliográfiát, ám a Binder által felvetett városi belső rendtartások Téka-kiadása, vagy Kovách Géza a Dózsa-féle felkelés elbeszélő forrásainak összegyűjtésére irányuló javaslata – másikuk érdeklődésének hiányában – nem valósult meg. Kovách Géza a veszprémi szerepléseken kívül is – lehetőségeihez mérten – aktívan bekapcsolódott a nemzetközi tudományos életbe. A tanítási szüneteket kihasználva rendszeresen kutatott budapesti közgyűjteményekben: a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában talált rá a történész Márki Sándor levelezésére és több tudóshagyatékra. Ennek a nagy merítésnek a részeredményeit a bukaresti magyar életet felvillantó forráskiadványban hasznosította – nagy részben Veress Endre, Jancsó Benedek, Koós Ferenc levelezésére építve. Kovách Géza a továbbiakban is fáradhatatlan szorgalommal folytatta a tudományos kutatást. A Magyar Országos Levéltárban az 1767–1780 közötti úrbérrendezés Bánságra, Körösök vidékére vonatkozó statisztikai adatait cédulázta ki. 1978 nyarán Araddal kapcsolatos anyaggyűjtést végzett, 24 napos bécsi, német- és olaszországi kutatóút keretében a vatikáni levéltárat is felkereste, Nürnbergben – a Dózsa-téma iránti érdeklődést ébren tartva – a Hunyadi-archívumban kutatott. 1983. évi újabb német kutatóútjának egyes állomásairól – köztük Drezda, Lipcse, Meissen, Potsdam – a VörösLobogóban saját rovatban, az Úti jegyzetekben számolt be az érdeklődő olvasóközönségnek. T. Mérey Klára pécsi egyetemi tanár javaslatára Kovách Géza Egyed Ákossal meghívást kapott az 1994-ben Milánóban megrendezett 11. agrártörténeti kongresszusra, s bár a kiutazás végül elmaradt, távollétében is felolvasták a Temesi Bánság 1718–1828 közötti mezőgazdasági fejlődéséről szóló írását. A tanulmányt kivonatolva, folytatásokban a Jelen olvasói is megismerhették, a rezümét 1995-ben a Világtörténetközölte. A témáról szóló kiérlelt monográfiát 1998-ban a Csongrád Megyei Levéltár Szegeden jelentette meg. Ebben feldolgozta az úrbérrendezés és a II. József-féle népszámlálás iratanyagát, valamint az 1828. évi országos összeírás szerteágazó statisztikai adatsorait. Árnyalni tudta a bánsági betelepítések folyamatát, tervszerűségét, kitért a mezőgazdaság technikai fejlődésére, a vízlecsapolás, csatornázás, a nemesített növénytermesztés kérdésére, azaz a térség gazdasági fejlődésének leglényegesebb mozgatórugóira. 510 falu terjedelmes adatsorát rendszerezte, dolgozta fel – s tegyük hozzá, mindezt hagyományosan, papíron, számítógép nélkül tette. 1999-ben a 150. évforduló alkalmából az aradi vértanúk előtt tisztelgett Az emlékező városcímű dokumentum- és forrásválogatásával. Korábban még nem közölt írásokat, szépirodalmi alkotásokat szerkesztett egybe ebben az utolsó forráskiadványában. A hátralévő években települési kismonográfiákat alkotott, az eltűnt Arad megyei településkataszter megjelenését 2005-ben sajnos már nem élhette meg. A pálya végén, az ezredfordulón Kovách Géza közel húsz önálló kötet, számos tanulmány, több száz cikk szerzőjeként elismert, megbecsült aradi tudósnak, nemzedékek sorát szárnyra bocsátó pedagógusegyéniségnek számított. S hogy mire volt elegendő ez a teljesítmény, merre billen a mérleg nyelve? Egy, az erdélyi magyar tudományos kutatások 1990–2001 közötti helyzetét elemző felmérés szerint a vizsgált időszakban – a humán és a reál területeket is figyelembe véve – a történettudomány az egyik legrangosabb, legszínvonalasabban művelt erdélyi magyar tudományterületnek számított. A történészszakma ekkor összesen 33 doktori fokozattal rendelkező erdélyi magyar történészt tartott nyilván – köztük az 1974-ben graduált Kovách Gézát. Többségük – hasonlóan Kovách Gézához – az újkort kutatta, leggyakrabban művelt szakterületük a gazdaság- és társadalomtörténet volt. A történészdoktorok több mint fele Kolozsvárott működött, amit a város magyar művelődési, tudományos, egyetemi központ jellege magyaráz, a többiek viszont szellemi elszigeteltségben, egy-egy településen – amint Aradon is – egy, legfeljebb két kutatóval voltak jelen. Jó részük kívül rekedt az egyetemről, kutatóintézetekből, s nem főfoglalkozásként, hanem mint általános vagy középiskolai tanár „szabadidős történészként” művelte a történettudományt. Rendkívül kedvezőtlennek bizonyult a történetírók korösszetétele, a vizsgálat szerint közel egynegyedük Kovách Gézához hasonlóan 70 évnél idősebb volt, s aggasztónak tűnt a szellemi utánpótlás hiánya. Az ezredfordulós tudományos körképpel egy időben, 2002-ben a stockholmi székhelyű Erdélyi Könyv Egylet Erdély kövei című sorozata egyik kötetét a kortárs erdélyi magyar történettudomány képviselőinek szentelte. A Dávid Gyula szerkesztette rangos kötetbe a „nagy nemzedék” 20 képviselőjének írását válogatták be. Kovách Gézától a XVIII. század végi tiszántúli parasztság helyzetéről írt összefoglalás került be. Nyilvánvaló tehát, kutatási eredményeit a határon inneni és túli tudományos élet el- és befogadta, személyét – Dánielisz Endre szavaival élve – a „magyar tudományosság oszthatatlanságának bizonyságtevőjeként” értékelték. Pál-Antal Sándor három évvel ezelőtti helyzetértékelésében pedig egyenesen az áll, hogy Aradon „Kovách Géza halála után nincs igényes magyar történelemkutatás”. Neve, művei hosszú időre be fognak épülni a történelmi, helytörténeti kutatások vérkeringésébe, hiszen írásai között sokat hivatkozott alapművek is akadnak. Az életmű, a történészhagyaték egésze pedig a Békés Megyei Levéltárban, Gyulán várja értő feldolgozóit. Nyugati Jelen (Arad) 2014. december 2.Kató Béla: kezdődik a küzdelem, amire mind felhívást kaptunkAz ügyvédek a Mikó-ügyben a lehetséges jogi lépéseket elemzik Rendkívüli közgyűlést hívott össze az Erdélyi Református Egyházkerület elnöksége november 29-re, a Kétágú templomba, amelyen megvitatták a Ploieşti-i ítélőtábla jogerős döntését, amelynek következtében, mint ismeretes, elvették a Református Székely Mikó kollégiumot az egyházkerülettől. Kató Béla püspök felajánlotta lemondását, amelyet a jelenlevők nem fogadtak el, megerősítették tisztségében. Ezt megköszönve Kató Béla elmondta: „Háborúra készülünk. A háborúban a tábornoknak tudnia kell, hogy milyen hadsereg áll mögötte!” A közgyűlés nyilatkozatot fogadott el, ebben megfogalmazzák: nem mondanak le a Mikó Kollégiumról, továbbá követelik az egyház minden elkobzott, államosított ingatlanának visszaszolgáltatását. Kapcza Mikolt ügyvéd, az egyházkerület jogi képviselője lapunknak elmondta: még nincsenek a megindokolt ítélet birtokában, ezért az elkövetkező időszakban beszéli meg a lehetséges jogi lépéseket az ügyben. K. G., Ú. I. Szabadság (Kolozsvár) 2014. december 2.Gyulafehérvár: itt ünnepelt JohannisGyulafehérváron ünnepelte december 1-jét, Románia nemzeti ünnepét Klaus Johannis megválasztott román elnök, ahol beszédében a társadalom tagjai közötti bizalom erősítésének fontosságára hívta fel a figyelmet. Johannis hangsúlyozta, hogy Romániának olyan nemzeti célokra van szüksége, mint pozíciójának erősítése Európában, a régiók közötti különbségek csökkentése, Európához való csatlakozása az infrastrukturális hálózaton keresztül, az oktatás színvonalának javítása és a közintézmények megreformálása. Szabadság (Kolozsvár) 2014. december 2.Előre tekint a húszéves DalosszövetségÚjraalakulásának 20. évfordulóját ünnepelte szombaton a Romániai Magyar Dalosszövetség (RMD). – A kerek évforduló azt jelenti, hogy vannak emberek, akik fáradságot nem kímélve éltetik ezt a szövetséget, és fontosnak tartják Erdélyben a magyar kórusmozgalmat – magyarázta Székely Árpád, a Református Kollégium igazgatója. Oláh József esperes az istent dicsőítő ének fontosságára hívta fel a figyelmet. Széman Péter EMKE-elnök üzenetét Vincze László tolmácsolta. Ebből megtudhattuk: az EMKÉ-nek a dalosszövetséggel a legszorosabb a kapcsolata, ami sok közös rendezvényben konkretizálódott. A RMD húszéves tevékenységét méltatva Vincze EMKE-plakettet adományozott Tóth-Guttman Emesének. Dáné Tibor Kálmán, a Művelődés folyóirat főszerkesztője felvetette a RMD és a folyóirat közötti együttműködés ötletét: kórusmozgalomról szóló írások és kottapéldák jelennének meg. NAGY-HINTÓS DIANA Szabadság (Kolozsvár) 2014. december 2.Ördögtérgye évforduló: Gondolatok a régiekről…Gyimes című előadással kezdte fennállásának 15. évfordulójára való emlékező rendezvénysorozatát az Ördögtérgye Néptáncegyüttes a hétvégén, a XI. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó keretében. A két napon át tartó rendezvény során a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a János Vitéz című mesejátékot adta elő szombat délelőtt a kolozsvári Diákművelődési Ház nagytermében. Az előadás után kézműves foglalkozást szerveztek az épület előterében, továbbá Both József és Both Zsuzsa vezetésével gyermektáncházra került sor. Három alkotó népi ihletésű ruháinak bemutatása után, szombat este 7 órától gálaműsoron léptek fel a Kolozsvár környéki néptáncegyüttesek. A jelenlevők a kolozsvári Szarkaláb, a Kalotaszeg, a Zurboló és a Bogáncs együttes mellett a szamosújvári Kaláka, a szegedi Cuháré, a kosteleki Szellő, és természetesen a házigazda Ördögtérgye együttesnek tapsolhattak. Szabadság (Kolozsvár) 2014. december 2.Washington a romániai sokszínűséget méltatjaVideóüzenetben köszöntötte a románokat nemzeti ünnepük alkalmából kormánya nevében Duane Thompson, az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének ügyvivője. Thompson december elseje alkalmából arról beszélt: 96 évvel ezelőtt „a románok annak érdekében egyesültek, hogy demokratikus államot hozzanak létre, amely garantálta az összes nemzetiség és felekezet közötti egyenlőséget, és óvta a sajtószabadságot, a gyülekezési jogot és a véleményszabadságot. Ma ezeket a vezetőket ünnepeljük, és elismerjük azokat, akik ma is védik ezeket az alapvető szabadságjogokat, erősítik a demokráciát és ünneplik a romániai sokszínűséget” – fogalmazott Thompson. Hozzátette: országa hálás Romániának a régió és a világ biztonságáért kifejtett erőfeszítésekért. Korábban John Kerry külügyminiszter ugyanilyen tartalmú üzenetet küldött. Klaus Johannis megválasztott államfő – aki hétfőn Gyulafehérváron vett részt a román ünnepen – azt mondta: „közös nemzeti célokat” kell felvállalni, ebben áll a „nemzeti” egység. A célok között a közintézmények megújítását, a régiók közötti különbségek csökkentését említette, valamint az Európához való felzárkózást az infrastruktúra területén. Korábban az egyik közösségi portálon megjelentetett ünnepi üzenetében úgy fogalmazott: bármilyen nehéz is lesz, Romániából olyan helyet építenek, ahol öröm lesz élni, ahonnan nem akarnak az emberek elmenni. Victor Ponta miniszterelnök üzenetében a stabilitás és a felelős, a múlt hibáit és a vitákat elkerülni képes vezetők fontosságáról beszélt, egyúttal kijelentette: „társadalmi helyzetétől, nemzetiségtől és vallástól függetlenül mindenki román.” Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2014. december 2.Elegáns számonkérésTalán egy-két kivételtől eltekintve a rendszerváltás óta nem telt el december elseje és március 15-e anélkül, hogy magyarok és románok ne hozták volna egymás tudomására: képtelenek az ünneplésre. Évről évre mindkét oldalon akadnak, akik hangsúlyozni kívánják, ők a „sértett fél”, akiket az is zavar, ha a másikat ünnepelni látják. Vagy épp ellenkezőleg: megpróbálnak belerondítani a másik ünneplésébe. Szerencsére ez utóbbiak vannak mindinkább kevesebben. Bár az Új Jobboldal legalább két hónapja próbál románokat toborozni egy székelyföldi közös ünnepre, a megcélzott húszezer helyett hétfőn mindössze száz embert sikerült Sepsiszentgyörgyre csalogatnia. Számukra pedig annak kinyilatkoztatásában mutatkozott meg a nemzeti önérzet, hogy a magyaroknak semmi keresnivalójuk az országban, amelynek minden talpalatnyi területe román föld, beleértve a Székelyföldet. Most akár következhetne is egy dörgedelmes ejnyebejnyézés a Noua Dreaptă mélységes sovinizmusáról, amit jól meg lehetne fejelni az összrománsággal szembeni könnyelmű általánosítással. Csakhogy ez roppant hamisan csengene, amikor sok esetben mi sem vagyunk „jobbak”, amikor nekünk sem kell a szomszédba menni egy kis provokációért. Sohasem fognak közelebb hozni egymáshoz például a kézdivásárhelyihez hasonló gesztusok, hiszen semmivel sem intoleránsabbak az időnként magyarlakta városokban hőzöngő szélsőséges románoknál mindazok, akik december elsején gyászlobogókkal aggatják tele az udvarterek városa főterét. Mindez természetesen nem jelenti, hogy szőnyeg alá kell söpörni a múltbeli igazságtalanságokat, vagy ne kellene számon kérni az évtizedekkel ezelőtt tett ígéreteket. Ez utóbbira elegáns példával szolgált hétvégi demonstrációjával az MPP, amely a kormányfőnek és a megválasztott elnöknek címzett petícióban emlékeztetett a 96 évvel ezelőtti gyulafehérvári nagygyűlésen tett román vállalásokra, azok be nem tartására. Persze akadnak, akik ezt az akciót is provokációnak tartják. Nem ártana viszont megszívlelniük Bukarest stratégiai partnere, Amerika december elsejei üzenetét, amely úgyszintén emlékeztet: a nagy román egyesülés garantálta valamennyi nemzetiség és felekezet egyenlőségét. Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár) 2014. december 2.Kidolgoznák a Székelyföld IT-stratégiájátVan-e a Székelyföldnek számítástechnikai stratégiája? – tették fel a kérdést a hétvégén Tusnádfürdőn megszervezett második Székelyföldi IT&C és Innovációs Konferencián. A székelyföldi informatikai és kommunikációs cégek tavaly megalakult szakmai uniója, az IT Plus klaszter, illetve a Kovászna megyei kereskedelemi és iparkamara IT- és kommunikációs szakosztálya, valamint a Csíki Vállalkozói Egyesület szervezésében lebonyolított eseményen több mint százhúszan vettek részt. Mint Édler András, a Kovászna megyei kereskedelmi és iparkamara elnöke egy felszólaló kijelentésére reagálva hangsúlyozta, csak részben igaz az, hogy a Székelyföldnek nincs IT-stratégiája, hiszen a Kovászna Megyei Önkormányzat által, többek között a kamara bevonásával készülő megyestratégia egyik alappillére lehet az IT és a telekom iparág. Édler emlékezetett, a székelyföldi számítástechnikai konferencia ötlete mintegy másfél évvel ezelőtt fogalmazódott meg, miután megalakult a kamara IT- és telekom szakosztálya, ám örömmel adták át a szervezés jogát az IT Plus klaszternek, hiszen a pályázatuk hozzájárult egy színvonalas konferencia megszervezéséhez. Mint elhangzott, komolyan veszik a célkitűzést, hogy a székelyföldi számítástechnika és telekommunikáció belátható időn belül felkerüljön az ágazat jelentős szereplőinek térképére. A konferencia előestéjén egyébként a székelyföldi magyar oktatás digitalizálásáról is szó esett: a szakma képviselői arról ötleteltek, miként lehet a magyar gyerekek előnyére fordítani a 21. század biztosította innovációs és technikai lehetőségeket. A tusnádfürdői esemény célkitűzése többek között a székelyföldi szakági cégek kapcsolati hálójának erősítése volt, de fel kívánják venni a kapcsolatot a meghatározó nagyvállalatokkal, felmutatva nekik, hogy milyen kitörési pontok vannak az ágazatban, amelyek a régió felemelkedését is szolgálhatják. A konferenciára egyébként 27 előadót hívtak meg az országból, Magyarországról és Németországból, a plenáris ülések témája a nagyvállalati számítástechnika, az innováció határok nélkül, a székelyföldi informatikusok lehetőségei és sikerei a globális piacon voltak. Bíró Blanka Krónika (Kolozsvár) 2014. december 2.A színház bűvöletében – Eseménydús hétvége a kolozsvári InterferenciákonKiállításmegnyitók, koncertek, könyvbemutatók, workshopok színesítették a kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál első hétvégéjének programját. Pénteken az olaszországi Babilonia Teatri The End című előadása a nézők halálról és életről alkotott elképzeléseit firtatta, majd a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Rózsák című előadása következett. A társulat korábbi, A kisinyovi rózsa című előadásának mozgássorait felhasználó, ám a szöveget szinte teljesen nélkülöző előadása kapcsán a közönségtalálkozón az a kérdés is felmerült, lehetséges-e egyáltalán szavakba önteni az élményt, vagy elegendő egyszerűen „belépni az álomba”. Vizuális művészetek találkozása A „test történetei” fesztiválmottó nem csupán a meghívott előadásokban fedezhető fel: Tompa Gábor fesztiváligazgató a Kolozsvári Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből válogatott képzőművészeti kiállítást e témában. A kiállítás megnyitójára pénteken került sor, a tárlat a fesztivál ideje alatt látogatható. „Színházi emberekre – akik a képzőművészekhez hasonlóan vizuális művészek is, hiszen sajátos térben mindenekelőtt képileg hozzák létre alkotásaikat – mindig ihletően hatottak a képzőművészeti alkotások. A különbség talán abban áll, hogy a képzőművészetektől eltérően a színháznak az emberi test egyszerre alanya és tárgya, elengedhetetlen kifejezőeszköze. A Bánffy-palotában működő Kolozsvári Szépművészeti Múzeum rendkívül gazdag és sokak számára ismeretlen gyűjteményében számtalan képzőművészeti alkotás »beszéli el« meglepően drámai nyelven »a test történeteit«” – fogalmazott Tompa Gábor az általa „személyes jellegűnek” nevezett válogatással kapcsolatban. Színház a könyvekben Több könyvbemutatóra is sor került a hétvégén: a Tranzit Házban a Nemira Kiadó Yorick-gyűjteményét, Jerzy Grotowski, Peter Brook és K. Sz. Sztanyiszlavszkij színházi alkotók műveinek első román kiadását a fordítók ismertették. Vasárnap George Banu Személyes színpad, A beteljesületlenség monológjai, valamint A modern színpad című könyveit mutatták be a szerző jelenlétében a TIFF-házban. A felsorolt könyvek a fesztivál idején a színház előcsarnokában is megvásárolhatók. A könyvbemutató-sorozat hétfőn Tompa Gábor Címkefüggöny című színházi magánszótára angol kiadásának bemutatójával folytatódott a Tranzit Házban. A fesztivál közönsége szombaton két, a különböző művészeti ágak közti „határátlépésekre” építő előadást is láthatott. Nagy József és Bicskei István a Wilhelm-dalokban a kanizsai bölcs falubolondja, Vili figuráját idézték meg Tolnai Ottó versei, tárgyanimációk és mozgás segítségével. A Szombat esti Paper music című filmkoncert igazi összművészeti élményt nyújtott: az előadásban a dél-afrikai William Kentridge filmjeit Joanna Dudley és Ann Masina éneke, Philip Miller és Vincenzo Pasquariello zenéje kísérte. Vasárnap elkezdődött a fiatal kritikusok és újságírók nemzetközi workshopja is a TIFF-házban, ahol délután Declan Donnellan angliai rendezővel kötetlen beszélgetésen is részt vehettek az érdeklődők. Az általa rendezett Übü király vasárnap este hatalmas közönségsikernek örvendett a kolozsvári román színház zsúfolásig telt nagytermében. Hétfő este egy újabb Nagy József-előadást, a Paysage inconnu című mozgásszínházi produkciót tekinthették meg az érdeklődők a nagyteremben, míg a stúdióteremben a házigazdák előadását, a Caravaggio Terminál volt látható. Kedd délután hattól, illetve este kilenctől két-két alkalommal mutatnak be párhuzamosan két bukaresti előadást: a Nottara Színház a Tompa Gábor rendezte Ionesco-előadással, Az új lakóval lép fel, az ArCuB Kulturális Központ pedig Gogol-feldolgozással, az Egy őrült naplójával vendégszerepel a kincses városban. Krónika (Kolozsvár) 2014. december 2.Tartsák be, amit ígértek!Székelyföldre hívják Klaus Johannist Szombaton, Sepsiszentgyörgyön, a szakadó ónos eső ellenére, mintegy kétezer ember gyűlt össze a Magyar Polgári Párt hívására a kormányhivatal elé, hogy követelje az 1918. december elsején elfogadott Gyulafehérvári Nyilatkozat betartását. „Emlékeztetni szeretnénk a tisztes hatóságokat, Románia kormányát, hogy a gyulafehérvári ígéreteik őket most is kötelezik, ezek most is aktuálisak” – jelentette ki a gyűlés kezdete előtt Gazda Zoltán. – Igenis, autonómiát akarunk, székelyföldi területi autonómiát, jogokat, anyanyelvhasználatot, amit egykoron megígértek – tette hozzá a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) irodavezetője. Bedő Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) sepsiszentgyörgyi elnöke szerint a román nemzeti ünnep jó alkalom arra, hogy „figyelmeztessük őket, hogy tizennyolcban nem ezt ígérték nekünk, amit kaptunk”. A színpadon Kádár Gyula történész arról beszélt, hogy 1918. december elsején nemcsak Erdély elcsatolását, hanem a magyarság önrendelkezési jogát is kimondták, és ez jogforrása lehet az autonómiának. Kifejtette: a román hatalom törvénnyel sem tudja megünnepeltetni ezt a dátumot, és tudomásul kell vennie, hogy ez számunkra gyásznap. Biró Zsolt, az MPP országos elnöke, a megjelentek és a pártra szavazó több mint ötvenezer választó nevében román és magyar nyelven felolvasta a román kormánynak címzett petíciót, amelyben szó szerint idéztek a gyulafehérvári nyilatkozatból: „Minden nép saját kebeléből való egyének által, saját nyelvén fog élni a közoktatással, közigazgatással és igazságszolgáltatással.” Az MPP elnökének meglátása szerint ez mai terminológiával széleskörű autonómiát jelent, amiről hallani sem akar az uralgó hatalom. A petícióban kérik, hogy az esedékes alkotmánymódosításkor az őshonos nemzeti közösségeket ismerjék el államalkotó tényezőnek, a Gyulafehérvári Nyilatkozat pedig legyen a nemzeti egyenlőség erkölcsi, történelmi és jogi alapja. A nagygyűlés nyílt levelet fogalmazott meg Klaus Johannis megválasztott államfőhöz, amelyben felkérik, hogy tegyen tájékozódó látogatást Székelyföldön, és felhívják a figyelmet arra, hogy elkezdődött az egyházi vagyon újraállamosítása. A petíciót a román kormány sepsiszentgyörgyi hivatalában iktatták. Az RMDSZ képviselői nem voltak jelen az eseményen, és nem is mozgósítottak. – Valóban azt mondtuk, hogy nem időszerű az esemény, de nem azért, mintha nem lenne megalapozott követelés a Gyulafehérvári Nyilatkozat betartásának igénye, hanem azért, mert a halasztást a történelmi egyházak vezetői is kérték – nyilatkozta Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester, aki a tüntetés alatt az Erdélyi Református Egyházkerület rendkívüli, a Mikó államosításának ügyében összehívott közgyűlésén vett részt. –Egyeztettünk történelmi egyházaink elöljáróival, és arra jutottunk, nem lenne szerencsés a választásokon kialakult általános erdélyi Bukarest-ellenes hangulatot most etnikai síkra terelni. Erdély András Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2014. december 2.Nyilatkozat az Illyés Gyula Református Könyvesbolt elidegenítése tárgyábanA demokráciában mindenkinek szíve joga olyan eszméket hirdetni, és olyan könyvesboltot működtetni, amilyent akar, hogyha ez törvénybe nem ütközik. Ennek értelmében a nagyváradi Illyés Gyula Könyvesbolt újranyitása, illetve befektetői csoportja és üzemeltetői ellenében elvi kifogásunk nem lehet. Az ügynek azonban van egy erkölcsi és egy politikai dimenziója. Saját politikai pályafutására vonatkozóan hiába mondja ugyanis Markó Béla költő, hogy „az irodalom erős, hiszen még a politikát is képes legyőzni”. Bizony-bizony „a politika” nemcsak a jobb sorsra érdemes alanyi költőt győzte le, hanem az Illyés Gyula Református Könyvesbolt esetében Anyaszentegyházunkon, a Királyhágómelléki Református Egyházkerületen is fényes, illetve megszégyenítő győzelmet aratott. Nem kérdéses, hogy Gyurcsány Ferenc, Mesterházy Attila és Victor Ponta, illetve a pártjaikat kiszolgáló szellemi holdudvaruk és médiabirodalmuk is „törvényesen” működik. „Demokratikus joguk” szembehazudni nemzetüket, manipulálni jóhiszemű választóikat és tönkretenni országaikat – sőt ezért még fölös támogatásban is részesülni idegen országokból. Markó Bélának és epigonjainak is „törvény” biztosította lehetősége neptuni módra, titkos paktumok révén kiárusítani a magyar jövőt, MSZP-módjára koalícióra lépni Victor Ponta utódkommunista bűnszövetkezetével, vagy Gyurcsányékkal szövetkezve zátonyra futtatni az erdélyi magyar önrendelkezést és Magyarországról érkező „politikai ciánszennyeződést” kiáltani Orbán Viktor nemzetpolitikájára. A mi konkrét esetünkben pedig: kicsoda vitathatná el a volt RMDSZ-elnök vezette Kós Károly Akadémia Alapítvány, valamint a Szabó Vilmos MSZP-politikus elnökölte Táncsics Alapítvány azon jogát, hogy 2013-ban megállapodást kössenek egymással – egyebek mellett – a nagyváradi Riport Kiadó és az Erdélyi Riport támogatására, melyek szerves módon beilleszkednek a bihari RMDSZ-nek abba az intézményi és médiabirodalmába, melyhez a Várad című folyóirat és az irodalmi Törzsasztal is tartoznak? Következésképpen nem a „jogokkal” és a „törvényességgel”, s még csak nem is a „demokratikus pluralizmussal” van nekünk bajunk, hanem csupán azzal, amire ezeket a demokratikus értékeket a nevezettek felhasználják, illetve azzal, hogy miként élnek vissza velük. „Madarat tolláról, embert barátjáról” – tartja a közmondás. Lássuk csak, hogy Szűcs Lászlónak, Szabó Ödönnek és a váradi „Mecénásoknak” kik is a „barátai”. Néhányat már említettünk közülük. A felsorolás többi tagja is ismert: Demszky Gábor, Kuncze Gábor, Aczél Endre, Nyakó István, Ujhelyi István – hogy csak a leghírhedtebbeket említsük. Ezek azok a nemzet- és egyházidegen balliberális közszereplők, akik az elmúlt huszonöt esztendőben – kisebb vagy nagyobb mértékben – egész tevékenységükkel vezető szerepet játszottak a demokratikus és nemzeti rendszerváltozás tévútra vitelében. A cinkos magyarhoni és erdélyi – váradi – összefonódások botrányosan beszédes esete az Érmindszentről eltérített és Nagyváradon felépített ún. Ady-központ esete, mely a Kiss Sándor „mecénási” érdekkörének tulajdoníthatóan, nem kevésbé pedig Szabó Vilmos hathatós közreműködésének betudhatóan a 320 millió forintnyi állami támogatást a mintegy 80 millió forintot érő Léda-házra konvertálta. Ugyanez a Szabó Vilmos az a „párttitkár”, aki annak idején a magyar utódkommunisták megbízásából az Erdélyi Riportot is létrehívta, és alapítványi megállapodásuknak megfelelően feltehetőleg azóta is pénzeli. A magyarországi „norvég alap” ilyenképpen alapította meg „másként gondolkodó”, városunkban különleges mohósággal teret hódító szócsövét a nevezett érdekcsoportban. Az Illyés-könyvesbolt kezükre való átjátszása által végtére ezeknek a „jómadaraknak” lett elvtelen „barátja” és kiszolgálója a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vezetősége. A 6. Könyvmaratonnal, Markó Bélával és a Törzsasztallal indító könyvesbolt ilyenképpen válhat a névadó költő, valamint a tulajdonos Református Egyház szellemiségének tagadásává és a határok fölötti nemzetegyesítés politikai ellenzékének – nagyváradi – felvonulási területévé. Az pedig már csupán puszta legitimációs kérdésnek számít, hogy a nevezett balliberális politikai és ideológiai erőcsoport nem csekély alkati perverzitással éppenséggel Ady Endre, Kós Károly és Illyés Gyula nevével, szentségtelen módon pedig ráadásul a Református Egyházzal próbálja igazolni és hitelesíttetni önmagát. Az Illyés Gyula Református Könyvesbolt alapító püspökeként ezúton emelem fel szavam az ellen, hogy az az alapító Illyés Közalapítvány szándékaival, valamint a névadó szellemiségével ellentétes rendeltetést töltsön be. A könyvesbolt ilyetén elidegenítését netalán még a benne árusított jó minőségű irodalmi termékek sem igazolhatják. Strasbourg, 2014. november 26. Tőkés László, a KREK előző püspöke Tisztelt Szerkesztőség! Személyesen érintettként, illetve az általam vezetett intézmény, a Várad kulturális folyóirat részéről szeretnék az alábbiakban néhány pontosítást tenni Tőkés László EP-képviselő november 26-ai keltezésű Nyilatkozata kapcsán. 1. Évek óta aggodalommal figyeltem az Illyés Gyula Református Könyvesbolt lassú agóniáját, ami végül júliusi bezárásához vezetett. Alapító püspökeként mit tett Tőkés László azért, hogy a sok esztendeje árut és vásárlót vesztett kereskedés ne zárjon be? Miért nem adott ki aggódó Nyilatkozatot, amikor lakat került a bolt ajtajára? Az Illyés Közalapítvány eredeti szándéka nem az volt, hogy könyvekhez jussanak a nagyváradi olvasók? 2. Fő bűnöm, hogy az üzlet bezárását követően én javasoltam több ismerősömnek is, hogy próbálják megmenteni az üzletet. Sajnos sem alulírott, sem a Riport kiadó, sem a Várad folyóirat nem rendelkezik olyan anyagi eszközökkel, hogy egy ilyen befektetésre gondolhasson. Ugyan nem tartozik a tárgyhoz, de a Tőkés László által említett Táncsics Alapítvány ez évben ugyanannyi támogatást nyújtott az Erdélyi Riportnak, mint Tőkés Lászlónak. Nulla forintot. 3. A bolt nevének megtartása az ingatlan tulajdonosának kérése volt, magam váradi kötődésű írót javasoltam, Tabéry Géza, esetleg egy holnapos költő nevét. Az Illyés Gyula névvel részben az íróról elnevezett egykori alapítvány iránti tisztelgés is kifejeződött. 4. A Riport Kiadónak semmilyen érdekeltsége nincs a könyvesboltot működtető cégben. 5. A Várad kulturális folyóiratnak semmilyen érdekeltsége nincs a könyvesboltot működtető cégben. Kiadványainkat a törvényes rendelkezéseknek megfelelően forgalmazzák, rendezvényeink után terembért fizettünk. 6. A könyvesbolt nyitása előtt vagy után semmiféle formális vagy informális egyeztetés magyarországi vagy romániai politikai szervezettel, politikussal nem történt. A bolt kizárólag magánemberek beruházása, kockázatvállalása, semmilyen politikai, alapítványi stb. támogatás nincs mögötte. 7. A Várad folyóirat novemberi rendezvényei az Illyés Gyula Könyvesboltban – mind a Törzsasztal, mind a Könyvmaraton – pártsemleges, politikamentes irodalmi programok voltak, erről a tőlünk független tudósítások révén is meggyőződhet az EP-képviselő úr. Talán még büszke is lehetne arra, hogy egy harminc nyelvre lefordított, nemzetközi hírű, erdélyi származású író járt az irodája közvetlen közelében. 8. Soha nem titkoltam, ma is vállalom, baloldali nézeteket vallok, ami részemről nem jelent semmiféle közvetlen pártkötődést. Cikkeimet saját meggyőződésem alapján írom, lapszerkesztői munkámban nem szorulok külső segítségre. Egyetlen magyarországi politikus sem tartozik a baráti körömhöz. Szűcs László „jómadár”, a Várad kulturális folyóirat igazgatója Nagyvárad, 2014. november 27. Reggeli Újság (Nagyvárad) 2014. december 2.Az F generáció utópiájaA HOAX-Én, te, ő című előadást mutatta be a nagyváradi MIDESZ székházban a helyi Oberon Csőszínház. A mai világ tinédzsereinek, az ún. F (mint facebook) generációnak kor- és kórképe jelenült meg az Oberon Csőszínház HOAX-Én, te, ő című előadásában. A hétfőn este a nagyváradi MIDESZ székházban bemutatott darabra meglehetősen kevesen voltak kíváncsiak, de ez remélem változni fog a további előadások alkalmával, ugyanis a színházi műhely fiataljai Csatlós Lóránt színművész vezetésével egy rendkívül ötletes, humoros, éles megfigyelő és kritikai érzékről tanúskodó, egyben elgondolkodtató produkciót hoztak össze. A rövid szkeccsekből egymásba fonódó és egésszé felépülő előadás valójában egy negatív utópiát vizionál, amely már nem is annyira valóságtól elrugaszkodó. A HOAX-ban ugyanis az elektronikus média, valamint a kultúra világa egymás kibékíthetetlen ellensége, és az uralmat immár végérvényesen az előbbi gyakorolja. A jobbára humoros darab számos fricskát szór a net által uralt, és az anyagiasságon kívül gyakorlatilag mindent – emberi kapcsolatokat, gondolkodás- és beszédmódot – megváltoztató világ felé. Ugyanakkor a jópofa gegek mellett olykor már az orwelli disztópia hangulata is kicseng, ugyanis az alkotók kritikája nem egyszer a groteszkig elmenően éles. Gondolok itt főként arra a jelenetsorra, amikor az anya felfedezi, hogy lánya könyvet olvas, sőt, még színházjegyet is dugdos magánál, ezért ki akarja gyógyíttatni őt kultúrafüggőségből, és a gyógyír az internet- és médiafüggőségre való átnevelés. Az előadás utolsó két jelenete telitalálat: a fiatal lány audiovizuális sokkal való kezelése és az ördögűzéshez hasonló kultúrakiűző szeánsz csakúgy, mint a darabot lezáró legutolsó képsor, amelyikről viszont nem árulok el semmit, mert nagyon jó slusszpoén. Bár az előadásban fellépő fiatalok színjátszói képességei (még) meglehetősen korlátoltak, de ezt kárpótolta az előadás kreativitása, frissessége, és főként az, hogy nagyon sok értelem csillant meg a játszó fiatalok szemében és elméjében. Lájkoltam és kommenteltem az anyagot, és itt a share is. Pap István erdon.ro 2014. december 2.Kassof: az én ötletem volt a brassópojánai román-magyar találkozók megszervezéseA Neptun és a Neptun 2 megnevezések mind történelmileg, mind földrajzilag pontatlanok - figyelmeztet a PER egykori elnöke. Az idén Brassópojánán lezajlott, és a sajtóban és a politikában egyaránt vihart kavaró román-magyar párbeszéd kapcsán kérdeztük a Project on Ethnic Relations (PER) egykori vezetőjét, Allen Kassofot, aki a kilencvenes években, Neptun-találkozók néven elhíresült párbeszédsorozat kezdeményezője volt, illetve a mostani találkozókon is fontos szerepet vállalt. Kassof a megnevezésről: A Neptun és a Neptun 2 téves megnevezések. Számos találkozóra került sor az eredeti PER-párbeszédek kapcsán, ezek közül csupán kettő zajlott Neptunon, és azok sem a legfontosabb találkozók voltak. További találkozók voltak Bukarestben, Budapesten, Svájcban, és az Egyesült Államokban. Az idei találkozókra pedig Brassópojánán került sor. Ezért a Neptun vagy Neptun 2 megnevezés, a Neptungate-ről nem is beszélve, mind történelmileg, mind földrajzilag pontatlan. Az ukrajnai háború jelentős változásokhoz vezetett a Kelet-Európán belüli geopolitikai helyzetet illetően. Téves-e közvetlen kapcsolatot feltételezni a Románia stratégiai helyzetéből adódó amerikai érdekek; a magyar miniszterelnök Vlagyimir Putyin irányába tett baráti gesztusai; illetve a romániai magyarok problémái iránt tanúsított fokozódó nemzetközi érdeklődés közt? – Az új interetnikai párbeszéd megszervezése tulajdonképpen a régióban tapasztalt fejlemények előtt kezdődött, egy teljesen önálló kezdeményezésként. Egészen pontosan 2013 februárjában keresett meg egy Brüsszelben, az Európai Bizottságnál ösztöndíjas romániai diák, aki egy disszertációt írt az EU szerepéről az 1990-es évek interetnikai problémáinak a megoldásában. Ő követte a Project on Ethnic Relations (PER) romániai tevékenységét, de le akart ellenőrizni néhány részletet. Mivel amúgy is Európában tartózkodtam, 2013 márciusában találkoztunk egy egész napos beszélgetésre. Akkor vetette fel, hogy talán szeretnék ismét Romániába látogatni annyi év távollét után, hogy megismerjem a jelenlegi helyzetet. Végül 2014 januárjában, majd márciusában ismét megtettem ezt, amikor számos kormányzó illetve ellenzéki romániai politikai szereplővel, illetve RMDSZ-es vezetőkkel találkoztam. Többjüket ismertem már a kilencvenes évekből. Mivel azoknak az éveknek az emléke kezdett megkopni, javasoltam egy szeminárium megszervezését, amelyen az eredeti résztvevők felidézhetik tapasztalataikat és megoszthatják azokat a vezetők fiatalabb nemzedékével, illetve hogy felmérjük, érdemes-e újranyitni ezt a sikeres etnikumközi párbeszédet. Bár a régióban azóta lezajlott külső események többletsúlyt adtak az etnikai kérdéseknek, de az eredeti hangsúly a romániai fejleményeken volt. Nem dolgozom az amerikai kormánynak, nem képviselem azt, és magánszemélyként veszek részt a kerekasztalokon, az eredeti PER tiszteletbeli elnöki minőségében. Kié volt a találkozók ötlete, és ki a tulajdonképpeni szervezője ezeknek? Több verziót is hallottunk már erre, Viorel Hrebenciuctól a mára megszűnt PER-en át a romániai Friends of PER-ig. Ezzel együtt a találkozókon résztvevők megjegyezték: kétségtelen, hogy az “amerikaiak” (a régi PER tagjai) voltak a házigazdák, és ők vezették a beszélgetést. – A találkozók ötlete az enyém volt. Jonathan Rickert és én állítottam össze a két brassópojánai találkozó menetrendjét, míg Larry Watts raportőrként volt jelen. A szervezési háttérmunkát – az utaztatást, helyszínt – a Friends of the Project on Ethnic Relations (FPER) romániai civil szervezet biztosította, ők állták a költségeket. Mi volt a meghívás kritériuma ezekre a találkozókra? – Megpróbáltuk a kormányon lévő és ellenzéki pártok minél szélesebb spektrumát bevonni, beleértve természetesen az RMDSZ-t, illetve az elnöki hivatalt. Értelemszerű, hogy az etnikai kapcsolatokról szóló érdemi párbeszédnek minél több nézőpontot kell felsorakoztatnia, mivel az előrelépés a politikai konszenzus valamilyen szintű megteremtésén múlik. Ki képviselte az Egyesült Államokat? Voltak más nagykövetségről is megfigyelők? – Az Amerikai Egyesült Államok Nagykövetségének egy politikai megbízottja és az ő asszisztense vettek részt megfigyelőként az első találkozón. Más nagykövetség nem képviseltette magát. A második találkozón nem volt jelen nagykövetségi megfigyelő. Hány találkozóra került sor eddig, és hol? – Két találkozó volt Brassópojánán, az első júniusban, a második októberben. Ha információim helytállóak, Larry Watts főtanácsadó volt a bukaresti PER-irodában az első Neptun-találkozókor. Ezt követően azonban távozott a PER-től, helyét Dan Pavel vette át. Mi az oka Watts mostani felbukkanásának? – Dr. Watts mind a PER főtanácsadójaként, mind a PER bukaresti irodájának vezetőjeként komoly szerepet játszott a PER eredeti romániai párbeszédsorozatában. Ezáltal helyettesíthetetlen intézményi emlékezet birtokosa, elemzői képességeiről és a romániai etnikumközi kapcsolatok terén felhalmozott ismereteiről nem is beszélve. Az eredeti párbeszédsorozatnak három amerikai főszereplője volt: Watts, jómagam, illetve Livia Plaks, aki akkor a PER második legfontosabb beosztását töltötte be. Ő lett az utódom a PER elnöki tisztségében, miután 2005-ben visszavonultam, de 2012-ben váratlanul életét vesztette, röviddel azután, hogy a PER bezárt. Így Watts-szal ketten maradtunk a túlélő amerikai szereplői, akik emlékszünk az akkori erőfeszítésekre. Tisztában van azzal, hogy romániai körökben Larry Watts meglehetősen ellentmondásos személyiségnek számít? Egy egyszerű Google-kereséssel is számos vele kapcsolatos vádra bukkanhatunk: állítólagos román és amerikai titkosszolgálati kapcsolatok, a Ceausescu-rezsimhez köthető múltja, kapcsolata Iliescuval, barátkozgatás romániai szélsőséges nacionalistákkal stb. – A PER-ben betöltött szerepe mellett Watts a román kormány szaktanácsadója volt a NATO-csatlakozás felkészülési időszakában, és ebben a minőségében természetesen számos kapcsolata volt védelmi és biztonsági vezetőkkel. A szélsőséges nacionalistákkal vagy a Ceausescu-rezsimmel kapcsolatos vádakra nem is érdemes reagálni. Ha folytatódnak a találkozók, ki lesz a moderátor? És ki fogja felvállalni a szervezést? – Én folytatom a moderátori munkát, ha ez a résztvevőknek is megfelel. Jelenleg vizsgáljuk a szervezés legmegfelelőbb módját. A találkozókat követően minden bizonnyal kialakított egy képet arról, hogy mi történik most Romániában a kisebbségeket illetően. Kiemelne néhány hasonlóságot vagy különbséget a kilencvenes évekhez képest? – Amikor a kilencvenes években a PER elkezdte a munkáját, a román politikusok és az RMDSZ vezetői közt annyira hűvös volt a viszony, hogy alig álltak szóba egymással. A PER-nek hónapokig tartó munkába telt, hogy meggyőzzük őket arról, hogy egyáltalán egy asztalhoz üljenek egy komoly beszélgetésre. A legelső találkozón a magyarok azzal vádolták a románokat, hogy megpróbálják megsemmisíteni a kulturális örökségüket, míg a románok szeparatizmussal vádolták a magyarokat. Hosszas erőfeszítések és számos beszélgetés után a felek kezdték megérteni, hogy alkalmazkodniuk kell, ha egy békés közös jövőt szeretnének. Részben az akkori PER-párbeszédeknek köszönhetően a magyar vezetők már régóta beléptek a romániai politika főáramába, mint elismert koalíciós partnerek vagy ellenzéki szereplők, és ez komoly lehetőségeket biztosított számukra, hogy közösségük nézeteit és érdekeit képviseljék és eszerint cselekedjenek. A magyaroknak és a románoknak egyaránt dicséretére válik, hogy a két oldal képes valódi kölcsönös tisztelettel beszélni ellentmondásos témákról is, akkor is, ha nem értenek egyet – mint ahogy ez az idei két találkozón is egyértelmű volt. Ez a képesség talán egyedinek számít a régióban. Természetesen ez önmagában nem oldja meg a problémákat és az nézeteltéréseket – ehhez intenzív és folyamatos párbeszédre és tárgyalásokra van szükség –, de elengedhetetlen feltétele a megoldásnak. Ebben a pillanatban túl korai megmondani, hogy az elnökválasztás eredményeit követően milyen irányba tartanak az etnikumközi kapcsolatok, de az világos, hogy az eredményes párbeszéd fenntartásához folyamatos erőfeszítésekre van szükség, ilyen vagy olyan formában. Sipos Zoltán Transindex.ro 2014. december 2.A nagyváradi alpolgármesteri tisztség a legfontosabb pontja a bihari PNL-RMDSZ tárgyalásoknakA Bihar megyei RMDSZ egy tárgyalóbizottság révén kezdett csütörtökön beszélgetésbe a helyi PNL-vel a Bihar megyei és a nagyváradi városi tanácsban alkotandó kétharmados többségről, tudtuk meg Kiss Sándortól, a Bihar megyei RMDSZ elnökétől. Az ajánlattal a Bihar megyei PNL kereste meg a múlt héten az RMDSZ-t. A tárgyalás megkezdése során különválasztották a tárgyalásnak a megyei és a nagyváradi együttműködésre vonatkozó részét. A tárgyalást valószínűleg jövő héten fogják folytatni. „Ehhez tudni kell azt, hogy nekünk még márciusban volt egy külön megállapodásunk a PNL-vel. Akkor én és a PNL megyei elnöke közös sajtótájékoztatón jelentettük be, hogy 2020-ig kötünk egyezséget. Ehhez Ilie Bolojan nagyváradi polgármester nem csatlakozott, habár vele is volt egy régebbi egyezségünk. Akkor megvolt a többsége az RMDSZ nélkül is, így Nagyváradon nélkülünk alakult önkormányzati többség. Az egyezséget a Bihar megyei tanácsban betartották, így személyemben van alelnökünk. Ezúttal azonban a nagyváradi PNL is úgy döntött, hogy kössünk egy megegyezést, ami 2020-ig tartana” – mondta Kiss, aki hozzátette azt is, hogy a tárgyalóbizottság tagjai személye mellett Biró Rozália szenátor és Szabó Ödön parlamenti képviselő. Kiss elmondta, hogy csütörtökön felvázoltak néhány feltételt, aminek a teljesítése esetén hajlandóak lennének résztvenni a nagyváradi önkormányzat vezetésében. „A megyei együttműködés kapcsán nincs szükség nagy változtatásokra, mert itt amúgy is van együttműködés. Azonban Nagyváradon, ha lesz alpolgármesterünk, akkor annak meg szeretnénk határozni a jogköreit, azt, amiben dönt, a struktúrát, amit irányít. Abban nem veszünk részt, hogy csak egy havasi gyopár legyünk a polgármester úr kalapján” – magyarázta Kiss. Szabó Ödön megkeresésünkre azt mondta, hogy egyelőre a megyéről és a Nagyváradról szóló tárgyalások különválasztásán kívül nincs lényeges előrelépés. „Ha minden igaz, akkor jövő héten folytatódnak a beszélgetések. Egyelőre az elveket és a prioritásokat kellene összehangolni, ha tudjuk” – mondta Szabó. Szabó múlt héten azt mondta a Transindexnek, hogy az érdemi tárgyalások elkezdése előtt nagyon fontos, hogy tisztázzák le az az USL (PNL+PSD) koalíciónak az elmúlt időszakban a magyar közösség ellen hozott intézkedéseit. Az USL-nek Nagyváradon kétharmados, a Bihar Megyei Tanácsban meg egyszerű többsége volt. Éppen emiatt Nagyváradon az RMDSZ-nek nem volt alpolgármestere, míg a megyei tanácsban van alelnöke, Kiss Sándor személyében. A PDL-PNL fúzió révén létrejött új PNL az RMDSZ-szel közösen mindkét önkormányzati tanácsban kétharmados többséget alkotna. (hírszerk.) Transindex.ro 2014. december 3.Partium is kész megvívni a maga zászlóháborúitA kettős kereszt és a négy folyó lesz benne Partium címerében és zászlajában. Így döntött az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) által megbízott szakbizottság, amely közel két tucat munkából választotta ki a győztes pályamunkát. A jelképeket kezdeményező Partiumi Autonómia Tanács (PAT) a soron következő ülésén fogadja el, ezután pedig megkezdi terjesztésüket. A Kossuth Rádió munkatársa, Ionescu Nikolett Csomortányi Istvánt, a PAT elnökét kérdezte arról, hogy a szakbizottság milyen pályamunkát fogadott el, illetve arról, hogyan fog kinézni Partium zászlaja és címere. Csomortányi István elmagyarázta: a pályázati kiírásnak szerves része volt egy 1659-es Erdélyi Országgyűlési határozat, amely rögzítette Erdély, illetve a Partium szimbólumait. Az akkori leírás szerint Partium jelképében szerepel a négy folyó szimbóluma és a kettős kereszt. Hozzátette: ennek jegyében készültek el a pályamunkák, és ezek közül választotta ki az öttagú zsűri azt az alkotást, amelyről a PAT következő ülésén jóváhagyó határozat születik. A PAT elnöke azt is elmondta, hogy a nyertes pályázó nagyváradi, de ennek kérésére nevét nem fedheti fel. Csomortányi szerint jövő évben több ilyen zászlót és címert készítenének le, és azok rendelkezésére bocsátanák, akik ezek használatát és népszerűsítését vállalnák. Céljuk egy olyan jelkép születése és elterjesztése, amely az egész partiumi magyarságot összekovácsolja. Amennyiben a hatóságok üldözni fogják Partium jelképét, ők azt megvédik – jelentett ki a PAT elnöke. Kossuth Rádió Erdély.ma 2014. december 3.Választástól választásigJavában zajlanak a tárgyalások az új összetételű kormány alakításáról, miután az RMDSZ távozott Pontáék mellől, a szövetség helyét pedig a Călin Popescu Tăriceanu mögé felsorakozó volt liberálisok vették át, különösebb meglepetés viszont nem ígérkezik. Sem a nemzeti kisebbségek nem vonulnának ellenzékbe, sem az Oprea-féle alakulat nem szívesen hagyná a bársonyszékeket, s mint tegnap formális döntés révén is megerősítették, az államfőválasztást elveszítő szociáldemokraták is ragaszkodnak a kormányzáshoz, értékelésük szerint arról nem mondtak ítéletet a választók. Victor Ponta egyébként alighanem ennek köszönhetően maradhat még a párt élén: bár a teljhatalmat nem sikerült megszerezniük, befolyásnak azért az sem kevés, ha a pénzosztást ők bonyolíthatják le. Márpedig a tét nem kicsi: éppen a költségvetés összeállítása következik, nem mindegy tehát, hová mennyi pénzt irányítanak. Annál is inkább, mert az időt választástól választásig mérő politikusok szeme előtt máris ott lebeg a következő megmérettetés: a 2016 tavaszán, tehát kevesebb, mint másfél év múlva esedékes önkormányzati voksolás. Akkor pedig valamilyen eredményt, beruházást fel kell mutatniuk a helyi kiskirályoknak, vörös báróknak, szociáldemokrata tanácselnököknek, polgármestereknek. Kérdés csak az, a jövő évi költségvetés mekkora teret enged majd a beruházásoknak, főként, ha igaz, amit a kormány képviselői hangoztatnak, hogy van elég pénz a beharangozott szociális intézkedésekre, semmiféle adóemelés nem lesz, mi több, csökkenhetnek egyes terhek, közben pedig az államháztartás hiánya sem növekszik. Kisebb közgazdasági csoda lenne, ha mindez valóra válna – de Pontáék felelőtlenségét ismerve az sem elképzelhetetlen, hogy a valóságtól elrugaszkodott büdzsét tervez a hatalom, arra számítva: ha a jobboldal készül átvenni a kormányzást valamikor a következő esztendőben, hát majd fizessék ők a számlát. Mert hozzászokhattunk már: mifelénk az időt választástól választásig mérik, a stratégiai gondolkodás, hosszú távú tervezés egyelőre ismeretlen fogalom a politikai elit elsöprő többsége számára. Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. december 3.Bűncselekmény lehet az idegen zászló használataBűncselekménynek minősítené, és 10 ezer lejig terjedő bírsággal büntetné a más államok zászlóinak „szabálytalan” kitűzését Romániában egy törvénytervezet, amelyet vita nélkül elfogadottnak nyilvánított tegnap a szenátus – közölte az Agerpres hírügynökség. A tervezetet a jelenleg ellenzékben politizáló – a megválasztott, de még hivatalba nem lépett elnök, Klaus Johannis által vezetett – Nemzeti liberális Párt (NLP) törvényhozói terjesztették a parlament elé azt követően, hogy 2013 elején a magyarság nyílt szembeszegülését váltotta ki a Ponta-kormánynak a székely jelképek ellen indított „hadjárata”. Az NLP javaslata szerint a román nemzeti jelképek használatának korlátozását 20 ezer lejig terjedő bírsággal büntetnék. A zászlókkal kapcsolatos bűncselekményt vagy kihágást a megyei prefektusok, illetve megbízottjaik, a rendőrség és csendőrség állapíthatja meg. A törvény értelmezési vitáit a tervezet úgy kerülné el, hogy minden esetben prefektusi engedélyhez kötné az idegen zászlók a közintézményekre való kitűzését. A hatályos jogszabályok szerint más államok lobogóit csak nemzetközi eseményeken, hivatalos ünnepeken szabad kitűzni Romániában. A nemzeti kisebbségek jelképeinek használatáról egy 2002 márciusában hozott kormányhatározat rendelkezik. „Az országos szervezetekbe, szövetségekbe vagy egyesületekbe tömörült etnikai kisebbségek sajátos akciókon használhatják saját megkülönböztető jeleiket” – olvasható a hivatalos közlöny magyar nyelvű kiadásában. A törvényhozás feladatmegosztása szerint ebben a kérdésben a képviselőházé lesz a döntő szó. A székelyzászló-üggyel összefüggésben további három törvénytervezet szerepel még a bukaresti parlament napirendjén. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. december 3.HírsalátaEZREK MENNEK, KEVESEN JÖNNEK. Az egészségügyi rendszer legsúlyosabb gondja továbbra is az orvosok kivándorlása: évente több mint 2700 orvos megy el az országból, és csupán 30–40 tér vissza. Így az ultramodern kórházak nemsokára múzeummá válnak – jelentette ki Vasile Astărăstoae, az Orvosi Kamara elnöke, aki szerint az orvosok itt tartásához vissza kell adni a méltóságukat. Fontos lépés, hogy 2014-től az orvosok már nem számítanak köztisztviselőknek, de vannak még rendezetlen kérdések. Így minél előbb a parlamentbe kell kerülnie az orvosi működés törvényének, jelenleg sem az orvosok, sem a páciensek nem védettek. A páciens nem részesül kártérítésben, ha kárt szenvedett, az orvos pedig nem védett, ha ez az ő hibáján kívül történt. Az új törvény hozzásegíthet ahhoz, hogy kissé leállítsuk a kivándorlást – vélekedett a kamaraelnök. (Mediafax) MÉGISCSAK KELLENE AMNESZTIA. Kollektív megkegyelmezésre vonatkozó törvénytervezetet készül benyújtani Nicolae Păun SZDP-s képviselő, melyben mindazok büntetését elengedné, akik nem erőszakos bűncselekményekért kaptak egytől öt évig terjedő börtönbüntetést. Nicolae Păun és Mădălin Voicu volt annak az amnesztiatörvény-tervezetnek a kezdeményezője is, amelyet a képviselőház másfél évig halogatott, de a Klaus Johannis elnökké választása utáni második napon mindössze egy ellenszavazattal elutasított. Az SZDP szóvivője, Gabriela Firea határozottan állítja, hogy a pártnak „semmi köze nincs a kollektív kegyelmi törvény kidolgozásához vagy támogatásához”. (Hotnews.ro) TÖMEGES ELŐLÉPTETÉS. Közel húszezer belügyminisztériumi alkalmazottat léptettek elő a december elsejei állami ünnepen, egyharmaduk a rendőrség munkatársa, de csendőrök, katasztrófaelhárításban dolgozók és határrendészek is szép számban kapnak magasabb hivatali besorolást (és ehhez igazított fizetést). A december elsejei előléptetést törvény szabályozza, ezenkívül a saját fegyvernem napján megengedett, más időpontban csak rendkívüli érdemek esetén. (Ziare.com) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. december 3.A Székely Hadosztályra emlékeztekA Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezete a volt hadapródneveldénél emlékezett a Székely Hadosztály megalakulására és rótta le kegyeletét a legendás parancsnok, Kratochvil Károly (1869–1946) szobránál. A hétfői ünnepségen a Székely Nemzeti Tanács, a Kézdivásárhelyi Székely Tanács (KSZT), a Történelmi Vitézi Rend és a Székely Helyőrség is képviseltette magát. Beke István, a HVIM kézdivásárhelyi elnöke méltatta a hadosztály parancsnokának elévülhetetlen érdemeit, majd Szima Csaba helytörténész, a KSZT-elnöke tartott előadást a Székely Hadosztályról. Tóth Bálint, a HVIM erdélyi szóvivője egy független Erdélyről szólt, amely szavatolná Székelyföld autonómiáját is. Lukács Tímea Kárpáti Piroska versét szavalta el. A kegyelet koszorúinak elhelyezése után az ünnepség a magyar és székely himnusz eléneklésével ért véget. A megemlékezésen két rendőr- és egy csendőrkocsiból figyelték a tömeget, többen filmeztek, illetve fényképeztek. Beke István meg is köszönte a rendezvényt filmező rendőrségi „videósnak”, hogy éberen figyel és „dolgozik”. Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. december 3.Konferencia a temesvári eseményekről (Európai Parlament)Konferenciát és kiállítást szervezett tegnap az Európai Parlament (EP) brüsszeli székházában Tőkés László a temesvári eseményekről, valamint az 1989-es fordulatot követő negyedszázad tapasztalatairól. Tőkés az 1989: Befejezetlen forradalom? című konferenciát megnyitó beszédében a 25 évvel ezelőtti temesvári eseményekre tekintett vissza, és megállapította: az nem tartozik a múlt lezárt kategóriái közé, hanem egy folyamat kezdetének tekinthető, amely azóta is tart. A múlt és a jövő küzdelmét időnkénti visszarendeződés, illetve meg-megújuló lendület jellemzi – mondotta, és célként fogalmazta meg, hogy tegyék mindenütt visszafordíthatatlanná a rendszerváltozást. Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szintén azt emelte ki előadásában, hogy az események kettős jellege miként akkor, ma is tetten érhető: a szabadság felé való elmozdulással szemben újra és újra fellépnek az autoriter ellenerők. Az 1989-es temesvári események során a magyar és a román nép közötti szolidaritásnak kulcsszerepe volt, és ekkor bekövetkezett „a teljes etnikai megegyezés pillanata”. A következő év márciusában azonban Marosvásárhelyen már sikerült a magyarokra uszítani a románokat – emlékeztetett. Németh szerint a két vonulat „a mai napig tusakodik egymással Romániában”. A Székely Mikó kollégium ügyében hozott ítéletet úgy értékelte a fideszes politikus, hogy az „nyílt puccskísérlet a restitúció leállítására”. Szerinte a restitúció elakadt, alapvető eredmények kérdőjeleződtek meg, és félőnek mondta, hogy más romániai kisebbségi egyházak ügyében is ez történhet. Hogy a két vonulat közül melyik kerekedhet majd felül, ezt illetően Németh Zsolt szerint új esélyt jelenthet Klaus Johannis államfővé választása, hiszen az új elnök szász, és nyilván átérzi a kisebbségek nehézségeit. A konferencián Magyarország elmúlt 25 évének tapasztalatairól szólva Schöpflin György fideszes EP-képviselő azt mondta: ami Magyarországon történt, az puha átmenet. Schöpflin szerint az előző rendszerből nagyon sok mindent sikeresen átmentettek, és a régi hatalom után kialakult „új nómenklatúra” számos pozíciót „megszállt”, nem engedett át a választások útján hatalomra kerülő elitnek, egyfajta „kettős hatalom” alakult ki az országban. Ez a nómenklatúra „magához csatolta a balliberális, a vele szemben korábban kritikus értelmiséget”, valamint fiatalokat is képes toborozni – mondta a magyar EP-képviselő. A konferencián Gazda Árpád, akit 1989 novemberében több napra be is börtönöztek a hatóságok, a temesvári eseményekre visszatekintve – szemben a különböző összeesküvési elméletekkel – úgy vélekedett: lehet, hogy voltak különböző titkosszolgálati forgatókönyvek a népfelkelés befolyásolására, de az események elindítóit és a tömegmegmozdulások résztvevőit nem ilyen titkosszolgálati szálak mozgatták. A konferencia után az Európai Parlament brüsszeli épületében – szintén Tőkés László szervezésében – megnyitották a Temesvárról Európába című kiállítást. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. december 3.Zöldingesek masírozásaNincs rendjén, hogy Sepsiszentgyörgy városában 2014. december elsején idegen csürhe úgy ünnepelje Románia nemzeti ünnepét, hogy annak leple alatt sovén gyűlöletet uszítson. A 2000-ben alakult Új Jobboldal (Noua Dreaptă) nevű szervezet, amely a Vasgárda ordas szellemiségét folytatja, ma is köztünk grasszál. Bár Zelea Codreanut II. Károly király parancsára (1938. november 30-án) agyonlőtték, eszméit nem végezték ki, közöttünk hirdeti ma is a román kizárólagosságot. A lobogtatott keltakeresztes zászló, a hivalkodó zöld ing arra utal, hogy a fasiszta típusú provokációkat rendőri védelem övezi. Az elmúlt években Kolozsváron magyar fiatalokat vertek meg, mert március 15-én magyarul beszéltek, magyar kokárdát viseltek. Most december elsején megállapíthattuk, hogy a sepsiszentgyörgyi masírozóknak mégsem volt olyan sikerük, amilyent terveztek. A sajtóban emlegetett tízezres tömeg – mintegy ezer-ezerötszáz helybeli román – töredéke vonult fel a központi ortodox templomtól a megszokott útvonalon. Már a Gróf Mikó Imre utcában, a Vadászmúzeum környékén jártak, amikor a Székely Huszárezred parancsnoksági épületétől, a mai Lábas Háztól a zöldingesek hada is elindult. Ők is – a Mihai Vitéz szoborcsoport felé haladva – a kerülő utat választották. A hadoszlop elején néhány kis mokány lovacska virtuskodott, a lovasokat népviseletbe öltözött csoport követte, végül néhány tucat zöldinges „harcos” és fiatal. Zeneszó mellett ballagtak, énekelgettek, majd refrénszerűen fel-felhangzott csatakiáltásuk: Székelyföld román föld, Hargita és Kovászna megye román föld, uralkodó nyelv a román stb. A helybeli magyarság a járdákról figyelte a felvonulást, főképp a lovakat és a zöldingeseket, a keltakeresztes zászlót lengetőket, mint valami cirkuszi látványosságot. Bár ők valóban őslakók, de kénytelenek eltűrni, hogy városukban, szülőföldjükön soha nem látott idegenek jövevényeknek titulálják őket. Hál’ istennek, volt még arra is lelkierejük, hogy elnéző mosollyal, iróniával tekintsenek e szánalmas gyülekezetre, mely bizonytalanul mendegélve, énekelgetve mondigálja, hogy itt, az ősi földön ők románok és urak. A helybeliek természetesen tudják, hogy ami itt folyik, az nemcsak megmosolyogtató, de felháborító provokáció. Aljas disznóságnak tartják, hogy a központi hatalom ahelyett, hogy a gyulafehérvári határozatok gyakorlatba ültetését szorgalmazná, inkább vállalja december elsejének a gyűlöletkeltés napjává züllesztését. Úgy tűnt, hogy a sepsiszentgyörgyi románok többsége távol tartja magát a zöldingesektől, akik amúgy lenézett szegény rokonoknak látszanak. Rokon ide, rokon oda, itt az ideje, hogy határozottan megmondják nekik: üljenek otthon, itt nincs szükség rájuk! Kádár Gyula Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. december 3.Ünnepeltek az Erdélyi Magyar IfjakBár az alakuláskor megfogalmazott célokat nem sikerült maradéktalanul megvalósítani, az elmúlt évek fiatalokat és más érdeklődőket mozgósító tevékenységei azt igazolják, szükség van az olyan szervezetre, mint az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) – összegzett szombaton a sepsiszentgyörgyi elnök, Mihály István. A Gábor Áron Teremben régi és új tagok, szimpatizánsok, barátok és támogatók együtt ünnepelték a megyeszékhelyi EMI fennállásának tizedik évfordulóját. Egyetemről hazatért fiatalok kezdeményezése nyomán 2004-ben alakult meg a város egyik legaktívabb ifjúsági szervezete, mely egyebek mellett a teljes körű anyanyelvhasználatért, az önálló magyar egyetemért emelte fel szavát, miközben tabukat döntött le Wass Albert, illetve Trianon kapcsán, rendezvényeik, előadásaik, koncertjeik pedig termeket töltöttek meg. Mihály István úgy fogalmazott: előfordult, hogy nehéz helyzetben találták magukat, sokan próbálták megakadályozni munkájukat, szembesültek megfélemlítéssel is a román karhatalom részéről – mindezek ellenére ma ünnepelnek. Értékalapú, hagyományokat tisztelő rendezvényeik jelentős számú érdeklődőt vonzottak – hangsúlyozta, és emlékeztetett: a sepsiszentgyörgyi EMI soha nem állt politikai párt vagy szerveződés alárendeltségében, ám mindig voltak segítőik. Bár még tornyosul néhány fal előttünk, muszáj néhány üzenetet eljuttatnunk az erdélyi fiatalokhoz – jelentette ki a szombat esti gálán az EMI országos szervezetének elnöke. Során Attila Örs elmondta, nem ért egyet azzal, hogy a szervezetnek nem sikerült céljait teljesíteni, úgy értékelte, a sepsiszentgyörgyi csapat igazi erejét tevékenységei során mutatta meg. Köszöntőjében Sztakics Éva alpolgármester az EMI közösségformáló erejére mutatott rá, hiszen ehhez a szervezethez az egykori tagok egyetemi tanulmányaikat követően visszatérnek – mondta. Kedves pillanatokat idézett fel Furus Levente, aki számára az EMI-től kapott legértékesebb ajándékot az emberi kapcsolatok jelentik. Emlékeztetett, volt olyan év a szervezet életében, amikor mintegy félszázan összesen 46 rendezvényt szerveztek, s olyan hétről is beszámolt, amikor három eseményük zajlott egymást követően. Sok egyetemista készül visszatérni a városba, ha csupán azt sikerült megmutatni, hogy itthon is lehet boldogulni, akkor már érdemes volt dolgozni az elmúlt tíz évben – fejtette ki. A jubileumi gálán vetített képkockákon pörgött a sepsiszentgyörgyi EMI tízéves tevékenysége: a rendhagyó történelemórák, a diákjogokért való megmozdulás, kétnyelvű feliratok kihelyezése mellett a városi gólyabálokra, diákegyüttesek találkozójára, történelmi előadásokra, vetélkedőkre emlékeztették az ünneplőket, közben versek hangzottak el és zenés pillanatok tették teljessé a születésnapi estét. Demeter Virág Katalin Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. december 3.Segítség KárpátaljánakTöbb mint 34 ezer eurót gyűjtöttek a kárpátaljai reformátusoknak az erdélyiek Az Erdélyi Református Egyházkerület szeptemberben kiküldött felhívására több mint 34 ezer eurót gyűjtöttek össze az elmúlt hónapokban az Erdélyi Református Egyházkerület 15 egyházmegyéjében. A Kárpátaljai Református Egyház a politikai instabilitás és az országban uralkodó háborús körülmények miatt azt kérte a magyar református testvér-egyház-kerületektől, hogy segítsenek a téli fűtésgondok megoldásában. Mivel a gázellátás nem stabil, ezért fatüzelésű kazánok és tűzifa megvásárlására kértek támogatást. Ebből a támogatásból a Kárpátalján működő magyar intézményekbe (iskolák, kollégiumi bentlakások, szeretetotthonok, más egyházi intézmények) vásárolnak kazánokat és tűzifát, hogy a tél folyamán zavartalanul folyhasson a tevékenység. "Több mint 34.000 euró gyűlt össze a felhívás nyomán, ez egy nagyon szép összeg. A mi erdélyi népünk mindig is együttérző, szolidáris volt az összmagyarsággal, reformátussággal. Nagyon örülök, hogy erre a hívó szóra ilyen pozitívan válaszoltak a híveink, és ezt köszönöm nekik, Istené legyen a dicsőség. Ezt az összeget november folyamán eljuttattuk a Magyar Johannita Segítőszolgálat közvetítésével a célba. Nemrégiben Mályiban, a Generális Konvent elnökségi ülése alkalmával Markó Gábor főgondokkal együtt aláírtuk a támogatási szerződést, amelyben rögzítettük a támogatási feltételeket is. A szerződés szerint az összeg felhasználását nyomon fogjuk követni, és azokról a helyekről, ahova ez a támogatás eljutott, fényképes beszámolót kértünk, amelyet a támogató gyülekezetekhez is eljuttatunk majd, hogy lássák, jó és nemes célra használják fel az adományokat" – mondta Kató Béla. A püspök beszámolt arról is, hogy a testvér- egyházkerület elnökségének tájékoztatása szerint az adományozott összeg egy részéből tűzifát fognak vásárolni. Reménység szerint a már nevesített 19 intézmény testvéri, partnerkapcsolatba lép az adományozó egyházmegyékkel, így azoknak lehetőségük lesz követni az adomány felhasználásának módját, ellátogathatnak ezekre a helyekre, és ha a kapcsolattartási igény kölcsönös, akkor ebből az adakozási hullámból testvérkapcsolatok is létesülhetnek. Népújság (Marosvásárhely) 2014. december 3.Jövő fehérben odaát… és talán itthon is!Kiábrándító és felháborító az a vélemény, amit egy Marosvásárhelyen tanuló ötödéves orvostanhallgató fogalmazott meg a Népújság szerkesztőjének kérdésére a nemrégiben városunkban megszervezett, Karrier fehérben című – egészségügyi végzettségűeknek, illetve egyetemistáknak külföldi munkát kínáló – állásbörzén. Idézet a cikkből: "Vera, egy ötödéves orvostanhallgató viszont ránk is fordított időt. Elmondta, hogy Angliában vagy Németországban szeretne elhelyezkedni, ugyanis mindkét nyelvet ismeri, és leginkább a bőrgyógyászat, illetve a pszichiátria érdekli. – Miért szeretnék külföldön dolgozni? Természetesen anyagi okokból is, de elsősorban azért, mert nem akarok az itteni egészségügyi rendszer részévé válni. Ha sikerül munkát találnom külföldön, végleg kint maradnék – jelentette ki határozottan a leendő orvosnő." Kedves Vera és Társai – azonos vagy hasonló elveket valló erdélyi magyar orvostanhallgatók! Ha Önök azért járnak a nagy múltú és rangos Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemre, mert az itt megszerzett szakmai tudással és korszerű tudományos ismeretekkel felvértezve biztos orvosi állásokhoz juthatnak külföldön, és választásukat mindenekelőtt anyagi okok vezérlik/fűtik, valamint az, hogy nem akarnak az itteni egészségügyi rendszer részévé válni, akkor engedtessék meg, hogy kijelentsem, Önök súlyos mentalitásbeli és erkölcsi válságban szenvednek, aminek hallatán erős fenntartásaim vannak azzal kapcsolatosan, hogy Önök képviselnék az erdélyi magyar csúcsértelmiség ígéretes utánpótlását. Azt az ifjú nemzedéket, amelybe hosszú éveken keresztül érdemes volt időt, energiát, pénzt, munkát, tudást és sok egyéni, családi, oktatói, közösségi áldozatot, valamint hitet, reményt és bizalmat befektetni. Sajnos kor- és kórjelenségről van szó. Nem akar(nak) a hazai egészségügyi rendszer részévé válni. Akkor miért tanul(nak) itthon, miért végzi(k) magyar nyelven azt az orvosi egyetemet, amelynek megalapításáért és fenntartásáért hosszú évtizedeken keresztül ádáz küzdelem folyt és folyik napjainkban is? Miért nem ment(ek) külföldre – leendő munkaadó és busás anyagi haszonnal kecsegtető országokba – tanulni? Miért felel meg a romániai magyar oktatási rendszer, és miért nem felel meg az az egészségügyi rendszer, amelynek szolgálatára kiképezték, és amelyben tanulmányaik befejeztével dolgozniuk kellene? Miért nem gondolkoznak azon, hogy tudásukkal és munkájukkal, fiatalos lendületükkel és lelkesedésükkel hogyan változtassanak, újítsanak, korszerűsítsék és tevékenységükkel minőségileg magasabb szintre emeljék a hazai egészségügyi rendszert? Hiszen itthon is adottak a lehetőségek a reformok kigondolására, megismertetésére és bevezetésére. Önök lehetnének egyetemi oktatók, tanszékvezetők, kórház- és klinikaigazgatók, vagy akár egészségügyi intézmények alapítói és tulajdonosai is. Sőt, szakpolitikusok, tanácsadók, államtitkárok és még miniszterek is. Volt rá példa többször is 1989 decembere után. (Melegen ajánlom, hogy olvassák el a román kormány egykori első – Marosvásárhelyen végzett – magyar egészségügyi miniszterének, dr. Bárányi Ferencnek az Égbenyúló kockakövek című könyvét.) Azért nem ment(ek) el külföldre tanulni, mert szüleik és rokonaik nem tudták volna megfizetni a külföldi orvosképzés óriási tandíjait és költségeit. Tehát anyagi okok késztették elsősorban itthoni felsőfokú képzésben való részvételre. Ráadásul a hazai állami egyetemi orvosképzés még mindig ingyenes. Nem kell tandíjat fizetni, és itthon összehasonlíthatatlanul alacsonyabbak a havi fenntartási költségek is, mint külföldön. De ami úgymond tandíjmentes vagy ingyen jár Önöknek, az nem ingyenes a szüleiknek, nagyszüleiknek, segítőiknek. És közvetett módon nem ingyenes nekünk sem, aktív munkavállalóknak és adózó, járulékfizető román állampolgároknak sem. Mégpedig a hazai szolidaritási elv és költségvetési gyakorlat – adórendszer alapján. Sokan dolgozunk és havonta keményen adózunk azért, hogy Önök ingyen tanulhassanak a romániai oktatási rendszerben. Érthetőbben: az aktívan dolgozó lakosságra és cégtulajdonosokra/vállalkozókra kiszabott, központilag megállapított, kötelező adó-, járulék- és illetékbefizetésekből építik fel és tartják fenn az államháztartást. Erre alapozzák az állami költségvetés bevételi oldalát. Ebből tudják fedezni az állami kiadásokat. Vagyis ebből tudják fenntartani, finanszírozni – pénzforrásokkal ellátni – az állami oktatási rendszert, az egészségügyi intézményrendszert, a társadalombiztosítást, a nyugdíjrendszert, a szociális ellátást, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Én sem akarok – a havi fizetésemre és éves jövedelmemre kiszabott adóimból és járulékaimból – közvetett módon olyan oktatási rendszert fenntartani, olyan fiatalok ingyenes oktatásához hozzájárulni, akik egyetemi diplomájuk megszerzése után, a haszonelvűség alapján, külföldön keresik és remélik anyagi-szakmai boldogulásukat. Akik csak kapni akarnak, és semmit sem akarnak visszaszolgáltatni. Akik csak nyerni, minél hamarabb meggazdagodni akarnak, és semmit sem óhajtanak itthon befektetni. Akik úgy gondolják, hogy itt nekik minden ingyen jár, mert ők tanulnak. De dolgozni, adózni már nem itthon akarnak. Felfogásuk szerint nekik mindenhez joguk van. De nincs semmi kötelességük az országgal, a szülőfölddel, a hazai társadalommal, a polgártársakkal szemben. Sem választott hivatásukkal szemben. Azokkal szemben sem, akik dolgoznak, adóznak és abban reménykednek, hogy nyugdíjas éveikben még lesznek magyar orvosok, akiknek anyanyelvükön dadoghatják el panaszaikat, fájdalmaikat. Természetesen nem ingyen. Mert akkor is alacsonyak lesznek az orvosi bérek, alulfinanszírozott lesz a hazai egészségügyi rendszer, eszköz- és forráshiánnyal fog továbbra is küszködni az állami ellátóhálózat. Ha ilyen felfogású és szemléletű fiatalokat képeznek, nevelnek, mint Ön(ök), akkor biztosan nem lesz gyökeres változás. Persze mindenki gondolhatja úgy, hogy joga van bármit tenni, bárhol dolgozni, mert szabad világban, nyitott társadalomban élünk. Szabad a munkavállalás bárhol Európában, sőt távolabb is. Az egyik alapvető európai uniós szabadságjog pedig a munkaerő szabad áramlása. Elvileg ezt nem szabad korlátozni. De a tömeges bevándorlási hullám miatt ezen is változtatni fognak a jogok és elvek kidolgozói. Bár nem tetszik, és sok tekintetben nem értünk egyet a hazai szolidaritási elv alapján történő adó- és járulékbefizetésekkel, ezek elosztási kritériumaival és elveivel, mégis, a becsületesen dolgozó és tisztességesen adózó állampolgárok közül senki nem vonja ki magát a hazai adórendszer szabályai alól. Azon viszont el kellene gondolkozni az egyetemek vezetőinek és a kormány tagjainak is, hogy olyan felvételi és diplomaszerzési gyakorlatot lenne érdemes bevezetni, hogy a fiatalok ingyenes képzése érekében befizetett összegek, az állami oktatási rendszer fenntartása és korszerű fejlesztése érdekében eszközölt befektetések a diplomás fiatalok munkája által a hazai gazdaságban és társadalomban képezzenek hozzáadott értéket, itthon térüljenek meg, mindannyiunk javára. Persze a tanuláshoz való jog korlátozása nélkül, de indulásból világos jogszabályok és egyetemi szenátusi határozatok alapján. Hogy a leendő orvospalánták – különösen a magyar nyelven tanuló fiatalok – világosan tudják, hogy nem csupán jogaik, hanem kötelezettségeik is vannak. Aki erre nem hajlandó, az nyugodtan menjen külföldre tanulni, és maradjon is ott. Lehetőséget kellene teremteni – akár felvételi interjúk alapján – azoknak az esetleg szerényebb képességű, de elhivatott és öntudatos fiataloknak is, akik bátran vállalják az itthon maradás kockázatát és kihívását. Akik nem a külföldi szakmai érvényesülésért és meggazdagodásért választják az orvosi pályát, hanem a közösség szolgálatáért, a segítségnyújtás és gyógyítás öröméért. Még az eredeti demokrácia és szabad verseny korában és országában is. A hazai önálló magyar nyelvű orvosképzésért folytatott kitartó küzdelemben nem ártana időnként egy-egy fakultatív közgazdasági előadást is tartani az orvosjelölteknek. Hogy tisztuljanak a fejek és nézetek, változzanak a szemléletek. Amíg nem lesz túl késő… Szakács Géza (közgazdász) Népújság (Marosvásárhely) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
