|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 695 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 691-695 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. október 1.Rádiós sikerpropaganda szépséghibávalEzekben a napokban járja be a Kárpát-medencét az RMDSZ-es propagandagépezet újabb kommunikációs blöffje. Íme a bombasztikus címek, csak az erdélyi sajtóból: „Beindul az egész napos magyar adás a Kolozsvári Rádióban”, „Egész nap szólhat jövőre a Kolozsvári Rádió magyar adása”, „24 órás lesz jövő márciustól a Kolozsvári Rádió magyaradása”, „Rostás-Péter: már műsorrácsa is van az egész napos adásnak” stb. Még a Magyar Távirati Iroda is besétált óvatlanul a zsákutcába: „Új frekvenciát kapott a Kolozsvári Rádió, egész napossá válik a magyar adás”. Ha viszont beleolvasunk a közölt anyagokba, kivillan a lóláb a hurrázó jelentésekből, a helyesírási és fogalmazási bakik mellett. Az egyik pártorgánum el is kottyintja cikkének felvezetőjében: „A ma megszavazott frekvencia kisebb kapacitású, tehát ugyan lesz egész napos műsoridő, de egyelőre kisebb területen lesz lefedettség.” Ha ehhez hozzávesszük, hogy a majdani kolozsvári adást az marosvásárhelyi egész naposhoz hasonlítják, akkor vastagodik a diverzió: a Marosvásárhelyi Rádió ugyanis nem sugároz egész nap, hanem csak kb. 13-14 órát. Márpedig egy nap Romániában, Erdélyben, sőt még a Székelyföldön is 24 órát tart! Egész napos közszolgálati rádió- vagy tévéadás nem létezik magyar nyelven Romániában. Csupán egyes magántulajdonú helyi rádióállomások sugároznak 24 órás műsort úgymond magyarul, de estétől reggelig csakis zenét, felvételről, megszakítás nélkül. Ezekben napközben is csak a hírek és a reklámok szólnak magyarul, vagy többé-kevésbé magyarul… Nos, az átlagolvasó nem egykönnyen igazodik el a röpködő számadatok, frekvenciát, terminusok és paraméterek, meg mindenféle más technikai adat között, amelyekkel a rádiós illetékesek dobálóznak, a lényegi mondanivalójuk úgyis az, hogy a bukaresti Audiovizuális Tanácsban az RMDSZ által delegált Turos Lóránd tag javaslatára megszavazták: lehet majd egész napos magyar adás a kolozsvári állami rádióban. „A Kolozsvári Rádiónak ítélte keddi ülésén az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) a 98,8 Mhz-es ultrarövid hullámú frekvenciát. A döntés révén ezen a hullámhosszon – Marosvásárhelyhez hasonlóan – Kolozsváron is beindulhat a huszonnégy órás magyar nyelvű rádióadás” – írja az Itthon.ma portálon is olvasható Krónika-cikk (https://itthon.ma/erdelyorszag.php?cikk_id=9899). Az RMDSZ érdekérvényesítő képességét és törődését kidomborítani hivatott tudósítások annyiban hamisak, hogy a döntés csak kivetít a jövőbe egy majdani lehetőséget. Nevezett Rostás-Péter István, a Kolozsvári Rádió főszerkesztő-helyettese már kénytelen volt árnyalni a döntést: hivatalosan a kisebbségi (tehát nem feltétlenül magyar nyelvű) adások szórására igényelt és kapott új frekvenciát a CNA-tól. Ráadásul majd csak jövő év márciusára tervezik azt az ominózus „egész napos adást”, ami nem lesz egész napos, hiszen Marosvásárhelyen sem az. Utóbbi városban 2013 márciusában indították el az „egész napos magyar adást”, nagy csinnadrattával és politikai öntömjénezéssel, ahhoz, hogy kiderüljön: napkeltőtől napnyugtáig voltak csupán képesek lefedni a naptár szerinti egy napra eső 24 órát. Ráadásul ez mind a mai napig így van: munkanapokon 6-tól 21 óráig, szombaton 8-21, vasárnap 8-22 óra között sugároz az állami Román Rádiótársaság vásárhelyi stúdiója magyar nyelvű műsort lásd: https://marosvasarhelyiradio.ro/musorrend). A kolozsvári rádiósok szerint az „egész napos magyar adás” (tehát a max. félnapos) csak a kincses városban és szűken vett környékén lesz hallható a 98,8 Mhz-es frekvencián. A jelenlegi, megszokott 95,6-os frekvencián pedig csak román nyelvű adást sugároznak majd 24 órában. Tehát a Kolozsvári Rádió valójában továbbra is ugyanúgy fog sugározni, mint eddig: középhullámon Erdély és a Partium 8 megyéje felé, illetve egyes megyeszékhelyek és nagyobb városok vételkörzetében ultrarövid hullámon, felváltva a magyar és a román nyelvű adásokat. A magyar adás jelenleg a nap 24 órájából egyharmadnyit sem fed le. Ráadásul hiába hirdeti azt az adó, hogy vételkörzete lefedi Közép-Erdélyt és a Partiumot, és hogy a Romániában élő magyar 34 százalékához jut el, mert ez egyszerűen valótlanság. Hiszen az említett nyolc megyének nem minden részébe-fertályába jut el az adás, s ahová mégis, ott sem mindenütt élvezhető minőségben. A hiszékeny sajtónak mindenesetre bemesélték: „kemény lobbi” áll a döntés mögött. Vagyis a nesze semmi, fogd meg jól mögött. R. Balogh Mihály itthon.ma//erdelyorszag 2015. október 1.Ha csak a románokon múlna…Szinte nem volt olyan romániai magyar sajtóorgánum, amely ne adta volna hírül a hét elején, hogy egy friss felmérés szerint Románia lakosságának csak hét százaléka támogatja a székely autonómiát. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy többnyire kommentárok és minősítések, az olvasóra való kikacsintások nélkül tálalták, úgymond tárgyilagosan, a hírt a médiumok. Az online cikkekhez és a közösségi portálokon megjelent bejegyzésekhez már ki-ki vérmérséklete és világnézete szerint fűzött megjegyzéseket. Nem állhatunk messze a valóságtól, ha azt vélelmezzük, hogy az RMDSZ-közeli médiatábor legszívesebben „na látjátok!” megjegyzéssel tette volna közé a felmérés eredményét, arra gondolván: az autonomisták jókora pofont kaptak, a Szövetségnek pedig igaza van, nem lehet és nem érdemes ezt az autonómiát erőltetni. Mert kontraproduktív: csak magunkra haragítjuk a románokat, a többségi nemzetet. Pontosabban az RMDSZ-re. Mert bár a román parlament magyar pártja a 2013 májusában tartott csíkszeredai kongresszusán határozatot hozott arról, hogy törvénytervezetet nyújt be Székelyföld területi autonómiájáról a bukaresti törvényhozásban, ez azóta sem történt meg. Merő kampányfogásból, az erdélyi magyarok önrendelkezési igényét tompítandó veszi elő olykor-olykor az autonómiatémát az RMDSZ – mondja a polgári ellenzék. Összeeszkábáltak Kelemenék valamiféle autonómiatervezetet, többszöri halasztás után 2014 júniusában közvitára is bocsátották, azt ígérvén, hogy a román társadalmat is megpróbálják megszólítani. De a törvénytervezet szövegét mindeddig nem véglegesítették, és nem nyújtották be a parlamentben. Talán jobb is – mondja ugyanaz az ellenzék, mert az olyan rossz és gyenge, hogy még a románok is alig találnának majd benne kivetni valót. Ám az RMDSZ még ezt sem meri benyújtani, és látszólag őt igazolja az eleddig jobbára ismeretlen kutatóintézet, az INSCOP Research felmérése, amit az az Adevărul napilap megrendelésére készített szeptember 10–15. között. Nem mellesleg a lakosság különböző politikai témákban alkotott véleményét firtatták, és szinte csak mellékesen kérdeztek rá – a pártok különböző indítványai között – az RMDSZ által kidolgozott, a Székelyföld területi autonómiáját célzó tervezetre is. Nos, a csupán 1085 személy megkérdezésével, három százalékos hibahatárral végzett közvélemény-kutatás során arra jutottak, hogy Románia lakosságának 72,2 százaléka rossz véleménnyel van a tömbmagyar régió önrendelkezéséről, 7,1 százalékuk támogatja, 11,2 százalék semleges álláspontra helyezkedett (se jó, se rossz véleményt nem tudott mondani), míg a megkérdezettek 9,5 százaléka nem tudta, eszik-e vagy isszák az autonómiát, illetve nem is válaszolt a kérdésre. Hát alighanem azoknak van igazuk, akik reálisnak, sőt kimondottan jónak tartják az eredményt. Tudniillik azt, hogy Románia összlakosságának 7,1 százaléka jó véleménnyel van a Székelyföld területi autonómiájáról. Ha azt vesszük, hogy a legutóbbi, 2011-es népszámláláson Románia lakosságának csak a 6,5 százaléka vallotta magát magyarnak, akkor világos, hogy máris többen támogatják a magyar autonómiát, mint ahány magyar él az országban. Ugyanis ha valóban reprezentatív volt a minta, akkor az 1085 megkérdezettből csupán kb. hetvenen lehettek magyarok, és arra sem vehetünk mérget, hogy minden magát magyarnak valló honfitársunk autonómiapárti. Hiszen ha azt nézzük, hogy micsoda öldöklő ellenkampány folyik minden lehetséges csatornán, fórumon, pászmán a magyarok önrendelkezésével szemben, hogy milyen magasságokba korbácsolják fel nap mint nap a magyarellenesség hullámait Romániában, s hogy még a kisebbségi magyarok érdekvédelmét és közképviseletét felvállaló, azzal kelő és fekvő RMDSZ-esek is csak ímmel-ámmal, inkább csak kampányszlogenként veszik elő az autonómiát, akkor… És azt eddig is tudtuk, hogy a románoktól semmi jót nem várhatunk. Legalábbis az önrendelkezés ügyében. Újlaki Tivadar itthon.ma//erdelyorszag 2015. október 1.A magyar frontváros élhető jövője a tétAz előkészülés jegyében a 2016-os helyhatósági választásokra, október 11-én, Marosvásárhelyen összmagyar előválasztást tartanak. A választói névjegyzékben regisztrált marosvásárhelyi magyarok döntik el, hogy ki lesz a közösen támogatott polgármesterjelölt, aki jövőre a városvezetői székért mérkőzik meg a román jelöltekkel. Az előválasztáson három személy indul: Barabás Miklós független jelölt, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum tanára, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) aktivistája, Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Maros megyei szervezetének elnöke és Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója, városi önkormányzati képviselő. Öt kérdést tettünk fel: a jelöltek válaszait ábécésorrendben közöljük. – Melyek a legfontosabb, megoldásra váró teendők, amelyeket ön, Marosvásárhely leendő magyar polgármestereként prioritásként kezelne? Az elmúlt negyedszázad tapasztalatai alapján min szeretne gyökeresen változtatni? – Barabás Miklós: Az elmúlt negyedszázadban azt tapasztaltam, hogy akadálytalanul zajlik Marosvásárhely lakosságának a mintegy felét kitevő magyarság térvesztése. Mindamellett, hogy nagy számban voltunk jelen az önkormányzati döntéshozatalban, anyanyelvünket szinte egyetlen közintézményben sem használhatjuk. A vegyes tannyelvű iskolákban a magyar gyerekek is azt tanulják, hogy megtűrtek, másodrangú állampolgárok vagyunk. Az RMDSZ több marosvásárhelyi tagja az elmúlt negyedszázadban a város magyarságának köszönheti képviselői, szenátori mandátumát, de miniszterünk, sőt, miniszterelnök-helyettesünk is akadt. Elfogadhatatlannak tartom, hogy a magyar közösség ügye Marosvásárhelyen nem prioritás az érdekképviselet számára, nem kezelik kellő odaadással és hozzáértéssel. Ezen a hozzáálláson szeretnék változtatni. Jelszavam: közösségi érdekvédelem másként. El kell végre készíteni azt a hosszú távú stratégiát, amivel a marosvásárhelyi magyarság további térvesztését képesek vagyunk megállítani, illetve vissza tudjuk szerezni elveszített pozícióját. Célom, hogy szülővárosomban a közösségem ne diszkriminált, megtűrt közösségként élje mindennapjait, hanem a románsággal egyenlő félként. – Portik Vilmos: Meg kell szüntetni a város elviselhetetlen légszennyezettségét. Közszállításunk az ország szégyene: fel kell számolni a maxi-taxi járatokat, és nemcsak az autóbuszállomány szorul sürgős korszerűsítésre, hanem újra kell gondolni a teljes tömegközlekedési hálózatot, hogy a rohamosan fejlődő világ elvárásainak 20-30 éves távlatban is megfeleljen. A kétnyelvűség teljes körű érvényesítése csupán végrehajtás kérdése, de a város imidzsének újjáépítése idegenforgalmi, innovációs és gazdasági szempontok szerint már sokkal nagyobb kihívás és szép feladat. – Soós Zoltán: Ahhoz, hogy a város élhető legyen, elsőként a környezetszennyezést kell felszámolni. Marosvásárhely a legszennyezettebb romániai városok egyike, az Azomureş szennyezésébe szó szerint belefulladunk. A légúti megbetegedések száma messze az országos átlag felett van. Nem könnyű ez a csata, hiszen komoly érdekekkel állunk szemben, ezért harcolnunk kell, amíg sikerül. Megtartjuk a népszavazást: 1500 munkahelyért cserébe megengedhetetlen, hogy százszor több ember egészségét kockáztassuk. A város fejlődéséhez munkahelyeket kell teremteni, fejleszteni az ipari parkot, idevonzani a befektetőket. Marosvásárhely Erdély szíve: földrajzi adottságai, kulturális öröksége páratlan lehetőséget teremt a turizmus fejlesztésére. Városunk számára szerintem ez a kitörési pont. Marosvásárhely magyar identitásáért – A magyarság szempontjából Marosvásárhely frontváros, ahol sok elvarratlan szál nehezíti a román-magyar kapcsolatokat. Milyen lépéseket tart a legfontosabbnak ahhoz, hogy a magyarság otthon érezze magát szülővárosában? – B. M.: Mivel Marosvásárhelyen a magyar nyelvet a közigazgatásban nem használják, alig vannak magyar feliratok, nem létezik magyar ügyintézés, a románok nem látják és nem ismerik közösségünket. „Elvarratlan szálak” szerintem nincsenek: a román városvezetés és a helyi döntéshozók a problémát lezártnak tekintik. A munkahelyteremtés, az oktatás támogatása mellett mindenképpen az anyanyelvhasználatot oldanám meg. Amennyiben olyan stratégiai területeken nem használhatjuk az anyanyelvünket, mint a közigazgatás, oktatás, igazságszolgáltatás, egészségügy, az asszimilációnkat semmi nem akadályozza meg. Valós kétnyelvűség megteremtése a cél: olyan környezet, amelyben mindkét közösség tagjai szabadon használhatják anyanyelvüket. Marosvásárhelyt valóban frontvárosnak tartom, mivel itt él a legnagyobb romániai magyar közösség, mintegy 60 000 ember. Az itteni események végeredménye az összes többi erdélyi település magyarságának a sorsát meghatározza. Ha Marosvásárhelyen sikerül megvalósítanunk a kétnyelvűséget, akkor ez más településeken is menni fog. Ha elbukunk, akkor máshol sokkal nehezebb lesz a próbálkozás. – P. V.: Egyelőre azt látom, hogy sok esetben mi magunk viselkedünk úgy, mintha másodrendű állampolgárok lennénk. Minap egy magyar politikai szervezet által szervezett és kétnyelvűnek tervezett közvitán négy-öt román ajkú résztvevő miatt az első húsz perc után órákon keresztül csak románul beszéltek. Olyanra is volt példa, hogy magyar a magyarral román nyelven vitatkozott. Állítom, hogy a városban akkor fogjuk, jól érezni magunkat, ha lesz bátorságunk belakni, ha a román ismerőseinkkel etnikai kérdésekről is merünk beszélni, illetve lesz bátorságunk ahhoz, hogy ügyünket, céljainkat megvédjük. A kétnyelvűség alkalmazása mellett a magyar emberek az intézményekben is meg kell találják a helyüket. Közösségileg kell elérnünk azt, hogy a nagyvállalatoknál ne etnikai kritériumok szerint alkalmazzák a munkavállalókat. Van, ahol konkrét intézkedésekkel tud segíteni az önkormányzat, de van, ahol csak az öntudatára ébredő, cselekvő és magabiztos közösség tud változást előidézni. – S. Z.: Ezen a területen is változás kell. Az én városomban nem számít, hogy ki magyar és ki román, mert mindenkinek azonos jogai vannak a nyelvhasználatban is. Meggyőződésem, hogy a városvezetésen és szimpatizánsaikon kívül senkit nem zavarnak a kétnyelvű táblák. Meg fogom oldani ezt a kérdést: 90 napon belül minden utcának kétnyelvű táblája lesz Marosvásárhelyen. Kétnyelvűvé kell tenni az ügyintézést is. A múzeumban, amit igazgatok, már bevezettük a kétnyelvűséget, és senki nem tiltakozott ellene. Ám ahhoz, hogy közösségünk a városban otthon érezzemagát, véget kell vetnünk a politikaiacsarkodásnak, az intrikáknak, a felesleges viszályoknak. Fontos, hogy képesek legyünk az együttműködésre, függetlenül attól, hogy bizonyos kérdésekben mást gondolunk – jó példa erre az évről évre megszervezett Vásárhelyi Forgatag.Vagy ahogy most, a polgármesteri előválasztás kapcsán is sikerült összefognunk. Csak együtt vagyunk erősek! Együtt vissza tudjuk szerezni a jelenlegi vezetés által elkobzott törvényes jogainkat. Közös csapatttal a nyertes mögött – Milyen esélyt lát arra, hogy a három magyar jelölt közül kikerülő nyertes mögé a másik két alulmaradó jelölt és annak csapata, szavazótábora fenntartások nélkül felsorakozzon? Lesz-e közös, koalíciós választási lista? – B. M.: Abban az esetben, ha a nyertes jelölt a közösség érdekeit őszintén és a megvezetés szándéka nélkül felvállalja, a marosvásárhelyi magyarság követni fogja. A közös, koalíciós választási listával kapcsolatban azt tudom mondani, hogy az előválasztás számomra annyit jelent: október 11-e után kiderül, ki lesz a magyar pártok polgármesterjelöltje a jövő évi helyhatósági választáson. – P. V.: Ez egyelőre meglehetősen ködös helyzet. Megegyezésünk szerint az előválasztásokat a megfelelő jelölt megtalálásának a céljával terveztük. Mindannyian egyetértettünk abban, hogy a pártok alázatot kell tanúsítsanak, nem szabad politikai üggyé változtatni az eseményt. Ez szép gondolat, mégis azt látom, hogy nem mindannyiunk számára sziklaszilárd elv ez. Határozott törekvések vannak arra, hogy a jelölteket a pártok jelöltjeiként mutassák be. A mai marosvásárhelyi közállapotokat figyelembe véve mélységesen helytelen elképzelés ez, hiszen itt nem a pártok a fontosak, hanem közös csapat kialakításával olyan polgármesterjelöltet állítani a jövő évi választásokra, amelyikben megbíznak a marosvásárhelyiek. A koalíciós lista, a választási szövetség a felelős politikai vezetők bátorságától, elsősorban az RMDSZ-es kollégák bölcsességétől, helyzetfelismerésétől és a már említett politikusi alázattól függ. A néppárt országos vezetése arról biztosított, hogy határozottan támogatja a közös választási jel alatt indulást. Meggyőződésem, hogy a marosvásárhelyi magyarok is ezt látnák szívesen, ami rég nem tapasztalt részvételt hozna a jövő évi helyhatósági választásokon. – S. Z.: Abban állapodtunk meg, hogy összefogunk. Mindkét riválisom komoly ember, az egyik még a barátom is. Nincs okom kételkedni, hogy betartják azt, amiben megállapodtunk és támogatni fognak abban, hogy változás legyen Marosvásárhelyen. Példátlan ez az összefogás. A matematikai lehetőség eddig is adott volt arra, hogy Marosvásárhelynek magyar polgármestere legyen. Most erre ráerősítettünk. Az összefogás által már a politikai lehetőség is adott. Ezekután remélem, lesz közös választási lista is. Különben mi értelme lett volna az egésznek? – Volt-e olyan polgármestere Marosvásárhelynek az elmúlt száz évben, akinek a munkásságát példának tekinti, és akinek városfejlesztési elképzeléseivel azonosulni tud? – B. M.: 1989 után Fodor Imre polgármester fogalmazta meg azt az igényt, hogy a magyar közösség érdekeit érvényesíteni kell. Úgy tűnik, ő ezt képviselte, de a törvényes keret ezt akkor még nem tette lehetővé. 2001-ben jelent meg a 215-ös közigazgatási törvény, ami tág kereteket biztosított amagyar nyelvhasználatra a közigazgatásban, de ő sajnos ekkor már nem volt polgármester. Az ő munkásságát, hozzáállását tartom követendőnek. – P. V.: Nem igazi marosvásárhelyi az, aki ne hallott volna a városépítő polgármesterként emlegetett Bernády Györgyről. Ha valaki munkásságából erőt lehet, erőt kell meríteni, akkor az ő hozzáállását érdemes megvizsgálni. Akkor is korszakváltás zajlott le a világban, ezért a bátorsága és jövőtervező hozzáállása példamutató lehet napjainkban is. – S. Z.: Egyértelműen dr. Bernády Györgyre gondolok. Mind emberi, mind történész szemmel elképesztő volt a munkássága. A poros kisvárosból ő teremtett modern nagyvárost. Sokan tudják, hogy a Kultúrpalota és a Városháza fűződik a nevéhez, de azt talán kevesebben, hogy a közvilágítás, a csatornázás, a kövezett és aszfaltozott utcák kialakítása is az ő munkáját dicsérik. Soha akkora infrastrukturális fejlődés nem volt a város életében, mint az ő idejében, pedig akkoriban nagy ellenállás fogadta elgondolásait. Bernádytól tanultam, hogy merjünk nagyot álmodni, nagy terveket megfogalmazni, mert csak így érdemes. Megszólítani a románokat – Magyar polgármesterjelöltként számít-e román szavazókra? Milyen üzenettel tudná őket megszólítani? – B. M.: Az előválasztáson most amagyar közösség megszólítására törekszem. De a három jelölt közül csak én kommunikálok a román közösséggel románul is közszereplői Facebook-oldalon. Tevékenységemet a román közszereplők, a román média is követi. Tudom, hogy a város román közösségének is fontos lenne az átláthatóság, a közpénzek racionális elköltése. Ők isérzékelik, hogy a város gazdasági fejlődése elmarad Kolozsvár, Brassó vagy Nagyszeben mellett. Nincsenek nagybefektetők, a jelenlegi városvezetés nem fektet megfelelő hangsúlyt az innovációra. Ezen az állapoton is változtatni szeretnék, ezt irányukba jelzem. – P. V.: Azt azért látni kell, hogy a mai Marosvásárhelyen az etnikai szavazás elsősorban a román lakosságra jellemző. Az elmúlt három választás minden eredménye azt mutatja, hogy ők sokkal inkább etnikai megfontolás alapján, fegyelmezetten szavaznak, mint mi, magyarok. Ez a trend csak akkor fog megváltozni, ha olyan magyar jelölt lesz Marosvásárhelyen, akiről a románok elhiszik, hogy nem kell félniük, mert a döntéshozatalban megmarad a helyük. Nagy kihívás, de ilyenjelölt szeretnék lenni. Marosvásárhelyiségem és a velünk együtt gondolkodni képes román ajkú véleményvezérek lehetnek ebben segítségünkre. – S. Z.: Mindenkire számítok, aki változást akar Marosvásárhelyen, magyarra és románra egyaránt. Akit nem a múltbéli hibák, hanem a jövő teendői foglalkoztatnak: hogyan lehet élhető, fejlődő várost teremteni. Másfél évtizednyi elvesztegetett idő után itt az ideje, hogy visszavegyük a várost. Nekünk, magyaroknak és mindenkinek, akinek elege van a jelenlegi városvezetésből. A változást csak egy erős háttérrel rendelkező jelölttel lehet véghezvinni. Ezért abban bízom, hogy aki a jelenlegi polgármestert le akarja váltani, október 11-én is rám fog szavazni. Makkay József Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2015. október 1.Bukaresti hatalomváltás a börtönök árnyékábanErőteljes jelei látszanak annak, hogy Bukarestben hatalomváltást készítenek elő: sajtópletykák szerint a kártyákat már leosztották, csupán a részleteket kell még kidolgozni. A legintenzívebb jeladás Sorin Oprescu főpolgármester letartóztatása volt, ami csak a kívülálló amatőrök számára meglepetés. Köztudott: a román elnöki palotába vezető úton a főváros polgármesteri székének a megszerzése az első stáció. A bukaresti politikai maffia planetáriumában az egykori szekuritátés tábornok fia, Sorin látszott a megingathatatlan állócsillagnak. Pedig aki valamennyire is jártas a fővárosi közigazgatás zegzugos berkeiben, tudhatta, hogy lopnak. Sorin Oprescunak a civilben matematikus kihívója, Nicuşor Dan nagy nyilvánosság előtt elmondta: a főpolgármester mandátumai idején elköltött hétmilliárd eurónyi összegből az egyiptomiak kibővítették a Szuezi-csatornát, miközben Bukarestben alig látszik valami változás. Oprescu letartóztatásakor a főváros az éves költségvetésének megegyező összeggel, mintegy 900 millió euróval tartozott a Bukarestet fűtéssel és meleg vízzel ellátó távfűtési vállalatnak, a RADET-nek. Az elfolyt eurómilliárdok ellenére a fővárosban állandósult a közlekedési káosz: csúcsforgalomban lehetetlen megpróbáltatás a város egyik végéből a másikba gépkocsival eljutni. A közpénz pazarlását csúcsra járatták. Az Adrian Videanu főpolgármestersége idején elkezdett Nemzeti Arénának csak a tervei 16 millió euróba kerültek, majd Oprescu idején kezdték kamionnal beletolni a pénzt. Az 55 ezer férőhelyes létesítményt rekord nagyságú összegért, 234 millió euróért sikerült befejezni. A mérhetetlenül drága beruházás mégsem lett minőségi stadion: a tetőteret 8 Celsius foknál alacsonyabb hőmérsékleten nem lehet mozgatni, a pálya szintjén megoldatlan a szellőzés, ennek következtében az elmúlt három évben a gyepszőnyeget hatszor kellett cserélni, minden alkalommal 100 ezer eurós költségből. Bukaresti oknyomozó újságírók szerint gyakorlatilag minden önkormányzati megrendelésből megkapta a maga kenőpénz-százalékát a Sorin Oprescu által vezetett bűnszövetkezet. Évek óta sokan tudtak ezekről az üzelmekről, mégis most lett valamiért sürgős a főpolgármester lekapcsolása. A bukaresti választók körében továbbra is 65 százalékos támogatottságnak örvendő városvezetőt egyes újságírói vélemények szerint most hirtelen nem közismert korrupciós ügyletei miatt távolították el, hanem a főpolgármesteri szék kell éppen a felállni kész, új hatalomnak. A romániai korrupcióellenes harc „spontán” időzítései már csak azért is megkérdőjelezhetőek, mert Sorin Oprescu nevéhez az első hangzatos botrányok 2008-ban kötődtek: Nicuşor Dan szerint a bukaresti orvosi egyetemen fehéren-feketén kiderült, hogy professzori kinevezéséhez Oprescu egy meghamisított dossziét nyújtott be, amire akkor a vádhatóság nem kapta fel a fejét. A későbbi városvezető egy illegálisan megszerzett doktori fokozattal kapott hosszú éveken át 15 százalékkal több fizetést, ami persze aprópénznek számított a befolyt csúszópénzek mellett. „Ezek a korrupt, középszerű vezetők Elena Ceauşescu-szindrómában szenvednek: a doktori címek megszerzésével hamis képet alakítanak ki magukról, amivel felborítják a román társadalom értékrendjét” – fogalmaz Nicuşor Dan matematikus. Érdekes módon a különböző bűnügyekbe belekeveredő román politikai elit tagjai rendszerint doktorátushamisítással kezdték. Gabriel Oprea miniszterelnök-helyettes – aki saját anyanyelvén, románul is helytelenül beszél – nemcsak saját doktori disszertációjáról nem tud megnyugtatóan beszámolni, hanem hasonló „szakértelemmel” ügyeli fel mások doktorátusát is. Pletykák szerint már nem elégedne meg a titkosszolgálati főnöki poszttal, hanem államelnök akar lenni. A kormányfőhelyettesnek a sajtó által nyilvánosságra hozott „briliáns” mondásai közül elég egyet kiemelnünk: „A legnagyobb veszélyt az jelenti, ha a polgárok biztonságban vannak”. A politikai karrierjét szintén doktori plagizálással kezdő Victor Ponta kormányfőről a román sajtó beszámolója szerint bukaresti jogászkörökben az a hír járja, hogy alapfokon 3 év letöltendő börtönbüntetést sóz rá a bíróság, amit másodfokon 2 év felfüggesztettre változtatnának. S ha már jól értesült bennfentesek megkérdőjelezik a román korrupcióellenes harc spontaneitását, arra a sajtópletykára is érdemes figyelni, hogy Victor Ponta első bírósági tárgyalása az ajándék a frissen kinevezett bukaresti amerikai nagykövet számára. És még egy biztos jel a hatalomváltásra: Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke szeptember 23-án azt közölte, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség valószínűleg megszavazza a jobbközép ellenzék bizalmatlansági indítványát, amelyet Victor Ponta szociáldemokrata miniszterelnök kormánya ellen terjesztettek be. A Szociáldemokrata Párt és koalíciós partnerei hiába állnak ki Ponta mellett, mert úgy tűnik, hogy a kulisszák mögött már az új hatalom alapköveit fektetik le. Willman Walter Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2015. október 1.Dr. Bencze Mihály méltatásaBencze Mihály 1954. november 20-án született Csernátfaluban, Bencze Mihály (1919. szeptember 25.–2009. december 18.) és Tomos Ilkó Anna (1926. január 1.–2011. november 23.) egyetlen gyerekeként. 1961–1968 között a csernátfalusi 3-as iskolában járt, 1968–1973 között pedig a hosszúfalusi Elméleti Líceum diákja. 1973–1974 között Bodzán teljesíti a katonai szolgálatát. 1974–1978 között a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Matematika Karának diákja. Egyetemistaként több tudományos konferencián a matematikai cikkeit díjazták, feladatait külföldi lapok is közölték, matematikai kört tartott diákoknak, egyetemistáknak matematikai faliújságot szerkesztett, és részt vállalt a kolozsvári Visszhang diákrádió adásainak a szerkesztésében. 1978–1990 között a brassói Vörös Zászló Középiskola matematikatanára volt. Itt szerkesztette 1978–1990 között az évharmadonként megjelenő Gamma matematikai lapot, ami egy néhány szám megjelenése után az országban és külföldön egyaránt szakmai elismerésben részesült. Hónaponként szervezte az interdiszciplináris Matematikai Szakkört, melyre diákok, egyetemisták, művészek, zenészek, egyetemi tanárok is eljártak előadást tartani. Ezt a szakkört a hatóságok tíz év működtetés után betiltották. 1984-ben vezette a Kockafej Matematika Versenyt az Ifjúmunkás országos lapban, de a hatóságok fél év után betiltják. Ezt majd 1989-ben Kobak név alatt a Brassói Lapokban indítja újra. Diákjaival 1985–1990 között szerkesztette a Hipstern szamizdat lapot. 1989 májusában a kommunista hatóságok betiltják a Gamma matematika lapját, és eljárást indítanak a szerkesztője ellen. Romániában 1980. december 11-én ő szervezi meg az első Rubik-kockát forgatók bajnokságát. A díjazottak a brassói Vörös Zászló diákjai. Őket meghívják Bencze Mihállyal együtt a Budapesten rendezett Rubik-kockát forgatók Világbajnokságára, de a szocialista hatalom nem engedi sem őt, sem diákjait szerepelni. Azóta is minden évben megszervezi ezt a bajnokságot. 1984-ben feleségül vette Lécz Ildikót, házasságukat három gyerekkel áldotta meg a teremtő. Ünige lányuk Marosvásárhelyen régész, Nimród fiuk Krizbán evangélikus lelkész, és Mikolt lányuk Felvidéken néprajzos. Csanád, Magor és Hunor unokáik a család büszkeségei. Az 1989-es változások aktív résztvevője. Az RMDSZ egyik alapító tagja, a Zajzoni Rab István középiskola egyik alapítója és névadója, az Áprily Lajos Főgimnázium egyik alapítója, és 1990-től a brassói Áprily Lajos Főgimnázium matematikatanára. A Hipstern folytatása lesz a Brassói Füzetek, aminek főszerkesztője. A betiltott Gamma matematika lapot most már Octogon Mathematical Magazin néven szerkeszti, angol nyelven, nemzetközi elismert matematikusokkal. 1990-ben megalapítja az Erdélyi Magyar Matematika Versenyt, ami folyamatosan működik napjainkban is, és a román tanügy minisztérium elismert versenye. Megalapítja a Wildt József Tudományos Társaságot, ami a diákok matematikai, irodalmi, tudományos tevékenységét támogatja. A Wildt József Tudományos Társaság jelentette meg a Visszhang, Szimfónia, Szemfog, Galaxis, Pegazus, Üzenet, Erdélyi Bumeráng, Erdélyi Matematikai Lapok és Vadrózsák diáklapokat, valamint működtette a fotókört és a zenekört is. A Fulgur Könyvkiadó alapításával, és működtetésével, a magyar könyvek kiadását támogatta. Több mint 10 irodalmi könyvet, szakfolyóiratot, több mint 20 matematikai könyvet jelentetett meg. Újraindítja a matematikai szakköröket Brassóban, Sepsiszentgyörgyön, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen, Kolozsváron, majd a Kárpát-medencére is kiterjeszti. 1992-ben megalapítja a Nemzetközi Magyar Matematika Versenyt, ami azóta is a Kárpát-medence elismert szakversenye, – és Erdős Pál világhírű matematikus szerint – egyben a legfontosabb tehetségápoló fóruma. 1990-től szervezi a József Wildt International Mathematical Competition versenyt, majd a Neumann János Matematika Versenyt és a Benkő József Matematika Emlékversenyt. Több mint 20 nemzetközi matematika szaklap szerkesztőségi tagja. Több mint 200 nemzetközi matematika konferencián vett részt Romániában, Magyarországon, Felvidéken, Délvidéken, Kárpátalján, Németországban, Hollandiában, Svájcban és Franciaországban. Az erdélyi magyar könyvtárakat több mint 10 000 könyvvel támogatta. 2010. december 18-án doktorált a Craiovai Egyetemen, Dr. Constantin P. Niculescu egyetemi professzor volt a témavezető tanára. A doktori tézisének címe: New Inequalities based on Convexity. Ezt elismert könyvként Németországban a Lap Lambert Academic Publishing jelentette meg. Több mint 900 szakdolgozata és 15 ISI-s cikke jelent meg hazai és nemzetközi matematikai lapokban, mint például: Libertás Mathematica (USA), Research Report Collection (RGMIA, Ausztrália), Mathematics Magazine (USA) stb. Több, mint 23 000 matematikai javasolt feladatot és nyitott kérdést közölt hazai és nemzetközi matematikai szaklapokban. Több, mint 20 szakkönyvet szerkesztett, és referált. 2005-ben megalapította a Zajzoni Rab István díjat, amit először 2006-ban osztottak ki, és azóta is folyamatosan rendezi ezen ünnepséget a négyfalusi Szent Mihály Napok keretén belül. 2013-tól a bukaresti Ady Endre Elméleti Líceum igazgatója, és a bukaresti Petőfi Ház igazgatóhelyettese. Szintén 2013-tól szerkeszti a Bukaresti Magyar Élet havilapot. Egykori diákjai országunk elismert szakemberei, tanárai, közülük kiemelkedő és világhírű egyetemi tanárok valamint kutatók lettek hazai és külföldi egyetemeken egyaránt. Verseit, irodalmi és történelmi cikkeit a következő lapok közölték: Kilátó (Belgium), Látó (Marosvásárhely), Brassói Lapok, Romániai Magyar Szó, Krónika, Erdélyi Napló, A Céh (Budapest), Katedra (Pozsony), Erdélyi Toll, Ifjúmunkás, Székelyföld, Honlevél (Budapest), Bécsi Napló, Panoráma (USA), Hungarian Santinel (USA), Hétfalu, Bukaresti Magyar Élet, Közoktatás, Mikes International (Hága) stb. A következő könyvei jelentek meg: A Cenk árnyékában (Brassói Költők Antológiája, 1995), Lélekvándorlás (versek 1972–1996), Erdélyi és Nemzetközi Magyar Matematikai Versenyek (1984–1997), Pogány Madonna (versek 1996-1998), Erdélyi és Nemzetközi Magyar Matematikai Versenyek (1997–2002), Zajzoni Rab István összegyűjtött írások (2004), Tóthpál Dániel élete és irodalmi munkássága (2006), Scientific Elements (USA, 2007), A Mathematical Problem Book (Szarajevó, 2008), Erdélyi és Nemzetközi Magyar Matematikai Versenyek (2003–2008), The International Conference - Mathematical Education in the Current Europen Context (2011), Selected Chapters of Mathematical Analysis (2011), The International Conference - Mathematical Education in the Current European Context (2012), New inequalities based on convexity (Németország, 2012), An introducction to quadrilateral geometry (2013), Selected Problems and Theorems of Analytic Inequalities (2012), The International Conference - Mathematical Education in the Current European Context (2013), Visszapillantó tükör (2013), The International Conference - Mathematical Education in the Current European Context (2014), Mathematical Contest Notebook (2015), Selected Problems for Mathematical Contests (2015). A következő díjakban részesült: Man of the year (American Biographical Institute, USA, 2003-tól folyamatosan), Ezüstgyopár díj (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, Teleki Oktatási Központ, 2005), Farkas Gyula emlékérem (Kolozsvár, 2006), Apáczai díj (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, 2006), Gheorghe Lázár diploma (I. fokozat, 2007, Brassó), Beke Manó Emlékdíj (Bolyai János Matematikai Társaság, Budapest, 2008), Apáczai dicséret (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, 2008), Apáczai díj – ezüst fokozat (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, 2010), Diploma de excelenta (Tanügyminisztérium, Bukarest, 2010), Miniszteri Elismerő Oklevél (Nemzeti Erőforrás Minisztériuma, Dr. Réthy Miklós, Budapest, 2011), Apáczai díj – arany fokozat (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, 2012), Diploma de excelenta (Tanügyminisztérium, Bukarest, 2012), az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Kun Kocsárd-díja (2013), A Magyar Művészetért Ex Libris-díja (2013), Bonis Bona-díj (Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége, 2013), Apáczai díj – gyémánt fokozat (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, 2014). 2013. április 1-től Bencze Mihály az American Romanian Academy of Arts and Sciences (ARA) levelező tagja. Tisztelt Bencze Mihály, kedves Misi barátom, a barcasági csángó népért, az erdélyi és a Kárpát-medencei magyarságért kifejtett hatalmas munkád elismeréseként fogadd el népedtől a jól megérdemelt Zajzoni Rab István díjat. Isten éltessen! Magdó István Hétfalu (Független művelődési és helytörténeti havilap) 2015. október 2.Ítélet a marosvásárhelyi utcanévtáblák ügyében: nem fenyegetett a rendőrfőnökNem fenyegetett azzal a marosvásárhelyi rendőrparancsnok a bíróság szerint, hogy tetemes bírságot helyezett kilátásba azoknak a háztulajdonosoknak, akik nem távolítják el az épületeikről a magyar-román kétnyelvű utcanévtáblákat. A marosvásárhelyi bíróság jogerős ítéletben állapította meg, hogy Valentin Bretfelean helyi rendőrparancsnok nem fenyegetett azzal, hogy tetemes bírságot helyezett kilátásba azoknak a háztulajdonosoknak, akik nem távolítják el az épületeikről az önkéntesek által kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblákat. A múlt pénteken hozott ítéletről Kincses Előd ügyvéd tájékoztatta csütörtökön az MTI-t. Amint az ügyvéd felidézte, 12, büntetéssel fenyegetett háztulajdonos nevében tett feljelentést az ügyészségen a fenyegető hatóság ellen. A vádhatóság azonban az ügyet érdemben ki sem vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy nem rendel el nyomozást. Ezt az ügyészségi határozatot támadták meg az érintett háztulajdonosok a bíróságon, és ebben a perben született a panaszosok számára kedvezőtlen ítélet. Büntettek a magyar utcanévtáblák miatt A marosvásárhelyi rendőrség április végén 30 ezer és 50 ezer lej (2,1 és 3,5 millió forint) közötti bírságot helyezett kilátásba azoknak, akik nem távolítják el 48 órán belül házuk faláról a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) önkéntesei által kihelyezett kétnyelvű utcanévtáblákat. A rendőrség ezeket reklámtábláknak minősítette, és a reklámtörvényre hivatkozva helyezte kilátásba a bírságot. A fenyegetés hatására sokan eltávolították a kétnyelvű utcanévtáblákat. A Cemo azt követően látott neki az utcanevek kétnyelvűsítésének, hogy a polgármesteri hivatal elmulasztotta ezt megtenni. A helyi rendőrség két, márciusban tetten ért önkéntest is megbüntetett a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezéséért, az egyikük nevére kiállított bírságolási jegyzőkönyvet azonban a bíróság szeptemberben érvénytelenítette. Kincses Előd az MTI-nek elmondta, hogy a 12 háztulajdonos nevében polgári pert is indított a rendőrfőnök ellen, amelyben a kilátásba helyezett bírsággal egyenértékű fájdalomdíjat kér. Hozzátette: segítette volna annak a pernek a kedvező kimenetelét, ha bűnvádi eljárás is indul a rendőrparancsnok ellen. Kötelező volna kitenni a táblákat? Románia a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartájának a 2008-as ratifikálásával vállalta, hogy a kisebbségek nyelvén is feltünteti a helyneveket. A charta szakértői a legutóbbi, 2012-ben készített Románia-jelentésükben kitértek arra, hogy a helynevekbe az utcanevek is beletartoznak. A román közigazgatási törvény azokon a településeken írja elő a kétnyelvű feliratozást, amelyeken egy kisebbség számaránya meghaladja a 20 százalékot. A törvény azonban nem rendelkezik külön az utcanevekről is. Marosvásárhelyen a kivándorlási hullámot kiváltó 1990-es etnikai konfliktusok után került kisebbségbe a magyarság, mely a 2011-es népszámláláson az összlakosság 43 százalékát tette ki. MTI Erdély.ma 2015. október 2.Korodi: oda kell figyelni az emberjogi bíróság döntéseinek végrehajtásáraAz Emberi Jogok Európai Bíróságának tevékenységével kapcsolatosan szólalt fel Korodi Attila parlamenti képviselő október 1-én Strasbourgban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén. Felszólalásában a képviselő méltatta a Bíróság tevékenységét, de kiemelte azt is, hogy meglátása szerint a tagállamok részéről nagy a hiányosság az intézmény döntéseinek végrehajtását illetően. Korodi elmondta, az Európa Tanács tagállamai folyamatosan oda kell, hogy figyeljenek az Emberi Jogok Európai Bírósága által hozott döntésekre, és azok alkalmazására. Emellett fontos, hogy proaktívak legyenek, és szorosabban ellenőrizzék azokat a helyi intézményeket, amelyek feladata a fent említett döntések végrehajtása. „Szükség van olyan eszközökre, amelyek révén a Miniszteri Bizottság felelősségre vonhatja a tagállamokat, ha nem alkalmazzák a Bíróság döntéseit” – fogalmazott az RMDSZ politikusa, majd hozzátette: a strukturális problémák megoldásához, amelyekkel a tagállamok küzdenek, sürgetni kell a belső reformokat, mert ez a maga során akár meg is előzi a Bíróság bevonását. Hangsúlyozta továbbá azt, hogy a helyi jogi döntések esetében is fontos, hogy a tagállamok jó példaként kövessék az Emberi Jogok Európai Bizottságát. A parlamenti képviselő kitért arra, hogy a tagállamok szinte mindegyikére jellemző a jogi eljárások elhúzódása, a hatásos jogorvoslat hiánya, a rendőrség részéről érkező közöny a meghozott ítéletek alkalmazásának tekintetében, a hatékony nyomozások és kivizsgálások hiánya, illetve a magán-, egyházi és közösségi javak visszaszolgáltatásának fennakadása vagy teljes leállása. Meglátása szerint a jobb átláthatóságért fontos lenne a fent említett folyamatok állandó monitorizálása, illetve javasolta, hogy a tagállamok tartsanak közmeghallgatásokat az Emberi Jogok Európai Bizottsága által hozott döntések végrehajtását illetően. Korodi azt is leszögezte, ezen a téren Romániának rengeteg tennivalója van. Közlemény Erdély.ma 2015. október 2.Október 11., a magyar összefogás napjaA politikai és polgári összefogás a marosvásárhelyi magyarság egyetlen esélye arra, hogy a 2016-os választási évben, 16 év után ismét a megnyerjük a választásokat, és magyar polgármestere legyen városunknak. Hosszú évek után sikerül összhangot kovácsolni a vásárhelyi magyar közéletben, a politikai erőket összefogni, egységesen egy irányba haladni. Tesszük ezt abból a meggyőződésből, hogy a marosvásárhelyi magyarságnak csak így lesz kiszámítható, biztos jövője. Elismeréssel nyugtázzuk, hogy kezdeményezésünket közösségi összefogás követi: eddig 6132-en iratkoztak fel az előválasztási választói névjegyzékbe, és bízunk abban, hogy október 8-ig még többen lesznek, akik eldöntik, ki legyen a vásárhelyi magyarok polgármesterjelöltje, még többen lesznek, akik bíznak abban, hogy a marosvásárhelyi magyarságnak van esélye, van jövője. Ezúton mondunk köszönetet a történelmi egyházaknak, amelyek – bízva abban, hogy az összmagyar érdek méltóságához felnőve szervezzük az előválasztásokat – partnerként álltak az ügy mellé, helyet biztosítva a szavazóhelyiségeknek. Ebben is a vásárhelyi magyar összefogás erősödését látjuk. Október 11-én választunk. Természetesen, a megelőző időszakban felfokozódik a kampánytevékenység, a szervezés és az érdeklődés is. De bízunk abban, hogy mind a jelöltek, mind támogatóik, mind a város magyar közössége méltósággal, higgadtsággal, a nemes ügy iránti tisztelettel és józansággal viszonyul az eseményekhez. Az előválasztást szervező pártok elhatárolódnak minden botránykeltéstől. Közös érdekünk, hogy vigyázzunk az összefogás épségére, Marosvásárhely esélyére. Mi mindenekelőtt a marosvásárhelyi magyarság jövőjét tartjuk szem előtt, személyes ambícióinkat e célnak rendeljük alá. Október 11-én, vasárnap tisztelettel és szeretettel várjuk a marosvásárhelyieket az előválasztásokra! Brassai Zsombor elnök, Maros megyei RMDSZ Bíró Zsolt elnök, MPP Jakab István elnök, marosvásárhelyi EMNP e-nepujsag.ro Erdély.ma 2015. október 2.A restitúció újraindításáértSzinte hihetetlen, hogy 25 esztendővel a rendszerváltozás után Romániában még mindig sürgetni kell a visszaszolgáltatást. Márpedig a történelmi magyar egyházak vezetőinek újfent ezt kellett tenniük egy bukaresti konferencián, nem is akárhogyan, hanem minél nagyobb nyilvánosságot megcélozva, az uniós tagállamok, az Amerikai Egyesült Államok, Kanada és Svájc nagykövetségének képviselői előtt. Döbbenetes azon adat is, mely szerint 1990 után negyedszázaddal a 2500 visszaigényelt ingatlannak alig felét kapta vissza a római katolikus, a református, az unitárius és az evangélikus egyház. Amint az várható volt, a Mikó-ügy gyakorlatilag leállította a kommunista hatalom által elkobzott egyházi ingatlanok amúgy is igen nehezen haladó restitúciós folyamatát. Az elhúzódó per után született szégyenteljes ítélet pedig szinte mindent elárul arról, miként viszonyul a román államhatalom az előző diktatórikus rezsim által kifosztott történelmi egyházak jogos tulajdonának visszaszolgáltatásához. Jogi-adminisztratív kifogásokkal igyekeznek hátráltatni a folyamatot, de nem riadnak vissza a történelemhamisítástól, ártatlan emberek meghurcolásától sem, a távlati cél a restitúció végleges leállítása, a rablással szerzett vagyon megőrzése érdekében. Mi több, miként azt Kató Béla erdélyi református püspök szóvá is tette: újabban szándékosan összemossák az egyházi restitúciós kérdéseket vegytiszta korrupciós ügyekkel, igyekezve megbélyegezni és hitelteleníteni a jogos tulajdonosokat és követeléseiket. Minden jel szerint tehát átfogó, jól kidolgozott, minden részletre kiterjedő akcióterv, stratégia mentén dolgoznak a visszaszolgáltatások leállításán, ha pedig eredményesen akarjuk felvenni a harcot a rablás legitimációja és folytatása ellen, akkor hasonlóan precíz és hatékony eszközöket kell bevetnünk magunknak is. A történelmi magyar egyházak közös fellépése része ennek az eszköztárnak, miként a közösség egészének kinyilvánított támogatása is, de ennél vélhetően többre van szükség. A nyugati államok és a nagyhatalmak tájékoztatása úgyszintén elengedhetetlen, ez ügyben szükség van viszont a politikum támogatására is: az állami irányítással zajló kizsákmányolást minden nemzetközi fórumon szóvá kell tenni, intenzív diplomáciai hadviselést kellene tehát folytatnunk, diplomatákat, döntéshozókat, nyugati vezetőket igyekezve tájékoztatni a helyzetről. Restitúciós ügyben ugyanis alighanem kizárólag a Bukarestre gyakorolt külső nyomásban bízhatunk. Farcádi Botond Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 2.Székely tájház NagymányokonSzékely tájházat avatnak vasárnap Magyarországon, a Tolna megyei Nagymányokon, ahol bemutatnak egy nemrég előkerült, Istensegítsről származó corpust is. A gyűjtemény legértékesebb darabját Elekes Dénes, a bukovinai Istensegíts plébánosa hozta magával Bácskán át Magyarországra; a faragott fa feszületet nemrég találták meg, és adományból állították helyre – mondta Illés Tibor, a Bukovinai Székelyek Országos Szövetségének elnökségi tagja. A tájházban – amelyet egy régi sváb épületből alakítottak ki –, egy székely lakóházat rendeztek be a nagyháznak nevezett tiszta szobával és lakórésszel, amelyet Bukovinában eresznek hívtak. Mint mondta, később kézműves szobával és konyhával is bővítik a tájházat, ahol székely mesterségeket mutatnak be, és bukovinai ételeket készítenek majd. A vasárnapi ünnepségen emlékoszlopot is avatnak a székelyek magyarországi letelepedésének 70. évfordulója alkalmából. A bukovinai székelyeket 1941-ben telepítették Bácskába, ahonnan 1944-ben menekültek Magyarországra a világháború hadi eseményei elől. Nagymányokon 1945-ben 20–25 bukovinai székely család talált új otthonra, ma hetven székely származású nagymányoki tagja van a szövetségnek – közölte Illés Tibor. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. október 2.Előválasztás az átláthatóság jegyébenBármelyik szavazóponton lehet voksolni Az október 11-i előválasztás kapcsán tartott tegnap sajtótájékoztatót az előválasztási bizottság három tagja: Kali István, Orosz Attila és Zsigmond Imola. Egyelőre 12 szavazóponton voksolhatnak azok, akik regisztráltak, a bizottság reméli, hogy október 5-ig még néhány helyiséget felajánlanak a civil szervezetek vagy vállalkozók e célra. Hattagú bizottság felügyeli az előválasztások tisztaságát, ennek tagjai Orosz Attila (az RMDSZ részéről), Kovács Róbert (Soós Zoltán jelölt részéről), Zsigmond Imola (Barabás Miklós jelölt részéről), Kali István (Portik Vilmos jelölt képviseletében), Jakab István (az EMNP részéről), az MPP még nem nevezte meg képviselőjét. Orosz Attila hangsúlyozta, hogy az előválasztások átláthatóságára felügyelő bizottság nem felel a szervezésért. Hozzátette: az október 11-én 9-19 óra között sorra kerülő előválasztáson egyelőre 12, a történelmi magyar egyházak által felajánlott helyiségben lehet szavazni. – Bárki bárhol szavazhat, nem lakóhely szerinti voksolásról van szó – jelentette ki Kali István. – Célunk megkönnyíteni a választók dolgát azáltal, hogy minél kevésbé bürokratikus módon bonyolítjuk le az előválasztást, hogy mindenki a lehető legegyszerűbb módon adhassa le a szavazatát, nem szeretnénk senkit kizárni. Az előválasztás tisztasága érdekében számítástechnikai rendszerrel kötjük össze a szavazópontokat, hogy elkerülhető legyen a kettős szavazás. Papíralapú és számítógépes követése lesz az előválasztásnak, amelyet a hivatalos, állami választások módszertana szerint tartunk meg. Szavazófülkékben zajlik a választás, a jelöltek neveire pecsétet kell tenni, majd a lapot urnába dobni. A pecséteken megjelenik majd a szavazópont száma, annyi bélyegző készül, ahány szavazófülke lesz" – mondta Kali István. Orosz Attila hangsúlyozta, a teljes átláthatóság jegyében kerül sor az előválasztásra, a transzparencia már abban is megnyilvánult, hogy sorshúzással határozták meg, milyen sorrendben kerülnek fel a jelöltek nevei a szavazócédulákra. A sajtótájékoztató keretében egy újságíró sorshúzással rangsorolta a jelölteket, eszerint a szavazólapon első helyen a Barabás Miklós neve szerepel, második helyen Soós Zoltán neve és harmadikként Portik Vilmos neve. Zsigmond Imola felvetését, miszerint a szervezők (az RMDSZ, EMNP és MPP által kijelölt személyek) "mindent áttettek az előválasztási bizottság asztalára és semmit nem szerveztek meg", Orosz Attila cáfolta, hozzátéve: az előválasztási bizottság csak felügyeli az előválasztást, a lebonyolításához szükséges infrastruktúrát a szervezők biztosítják. A sajtótájékoztatóra közben megérkezett Barabás Miklós, aki igen ingerült hangnemben nehezményezte, hogy a bizottság egy héttel az előválasztások előtt mondja meg, hogy hol vannak a szavazóhelyek, majd a sajtótájékoztató témájától eltérően személyeskedésbe átcsapó szóváltásra került sor a jelölt és Orosz Attila között, ennek során Barabás Miklós azt vetette az RMDSZ-t képviselő Orosz Attila szemére, hogy a sajtótájékoztatót rászervezték az általa szervezettre (amelyre egy órával korábban került sor), illetve, hogy az RMDSZ odaküldte megbízott emberét, aki kérdésekkel kellemetlenkedett. Orosz Attila tiltakozott a jelölt által megütött hangnem miatt, szerinte Barabás Miklós "tört be" az előválasztási bizottság sajtórendezvényére. Az egyre inkább személyeskedésbe átcsapó vita során Kali István kivonult a teremből, majd a kedélyek csillapodását követően folytatódott az újságírók tájékoztatása. Megtudtuk, hogy a szavazási pontokon hattagú szavazási biztosok lesznek jelen, akik felkészítésére október 8-án kerül sor; hogy október 5-ig véglegesítik a szavazási pontok számát; hogy kezdetnek 8-10 ezer szavazólapot nyomtatnak ki; hogy csupán Soós Zoltán neve mellett lesz ott az őt támogató szervezet (az RMDSZ – szerk. megj.) logója, hogy egyelőre 28 szavazófülkével rendelkeznek, hogy minden pecsétet csak abban a szavazópontban lehet használni, amelynek a számát viseli. Antalfi Imola Népújság (Marosvásárhely) 2015. október 2.Elutasították a 12 marosvásárhelyi lakos bűnvádi feljelentésétKincses Előd ügyvéd ezelőtt egy héttel arról számolt be, hogy korrekt döntés született a Marosvásárhelyi Bíróságon Benedek Csaba Lehel ügyében, akit 5 ezer lejre büntettek meg azért, mert március 20-án önkéntesként folytatta a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztését. Ezt a büntetést, mint megalapozatlant, az első tárgyaláson eltörölte a Marosvásárhelyi Bíróság. Ezzel szemben szeptember 25-i döntésében elutasította a 12 marosvásárhelyi nevében benyújtott bűnvádi feljelentést, jelentette ki Kincses Előd tegnapi sajtótájékoztatóján. – Egy hétre rá, szeptember 24-én, ezt az ítéletet mint joggyakorlatot hoztam fel az 1-es bíró előtt, aki a marosvásárhelyi főügyész büntetőeljárás megszüntetéséről szóló határozatát kellett felülbírálja annak a 12 marosvásárhelyi lakosnak az ügyében, akik nem voltak hajlandók levenni a kétnyelvű utcanévtáblákat, annak ellenére, hogy a helyi rendőrség vezetője 50 ezer lejes büntetést helyezett kilátásba. Ez kimeríti a fenyegetés bűncselekményének fogalmát. Az ügyész azonban olyan lehetetlen indokokat hozott fel, hogy az 50 ezer lejes büntetéssel való fenyegetés nem jelenti azt, hogy károkozással próbálták rákényszeríteni a vásárhelyi magyarságot az anyanyelv használatának a visszavonására, illetve, hogy a fenyegető levelet a közigazgatási bíróságon meg lehetett volna támadni – mondta az ügyvéd. A panaszt szeptember 25-én a bíróság elutasította. A döntés ellen Romániában már nincs lépéslehetőség, de Kincses kijelentette, megkeresik az Európai Emberjogi Bíróságot. Brassai Attila professzor ügyében is elutasító döntés született Brassai Attila professzor ellen, akinek Kincses Előd szerint az a bűne, hogy Strasbourgban elmondta, mi folyik a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar nyelvű oktatás elsorvasztása érdekében, "önplágium" címén indított eljárást az egyetem. Ugyanis Brassai professzor rangos külföldi folyóiratokban angol nyelven megjelent két dolgozatát lefordította magyarra és Magyarországon is közzétette az Orvostudományi Szemlében anélkül, hogy megjelölte volna, hogy ez az angol dolgozat fordítása. – A munkatörvénykönyv szerint amennyiben valaki kihágást követ el, hat hónap alatt lehet kiszabni a büntetést. Brassai professzort közel egy év után büntette meg a MOGYE rektora azzal, hogy négy évig nem vezethet doktorandusokat és nem tölthet be vezető tisztséget. A tanügyi törvény értelmében ezt az etikai vétséget a 206/2004-es törvény értelmében az Országos Etikai Bizottságnak kell elbírálnia három hónap alatt. Ezt a panaszt közel 11 hónap alatt bírálta el a bizottság, és utána szabta ki a büntetést a rektor. Mivel a munkatörvénykönyv határozottan rögzíti, hogy hat hónap után egyetlen dolgozót sem lehet megbüntetni a vétségért, a fő védekezésünk az volt, hogy megkésett a büntetés – magyarázta Kincses. Az elsőfokú döntés értelmében elutasították ezt a kifogást, a szeptember 28-i fellebbezési tárgyaláson elutasították a fellebbezést is. Kincses Előd szerint etnikai döntés született. – A fellebbezési ügyeket két bíró kell elbírálja. Ebben az esetben egy magyar és egy román bíró volt, akik nem tudtak dűlőre jutni. Ekkor bevontak a tanácsba egy harmadik személyt, így született egy olyan döntés, amely nem tartotta be a munkatörvénykönyv előírásait, és elutasította a fellebbezést. A pert első fokon a Maros Megyei Törvényszék, a fellebbezést a Táblabíróság tárgyalta. Ebben az ügyben is kimerültek a hazai jogorvoslás útjai, ezért Strasbourgban fellebbeznek. – Ezzel a döntéssel nem Brassai professzoron ütnek, hanem a magyar diákokon, és a magyar tanárok utánpótlását nehezítik, ami amúgy is probléma a MOGYE-n – vonta le a következtetést Kincses Előd. Mózes Edith Népújság (Marosvásárhely) 2015. október 2.A Polgármester legendájaBúcsú Fodor Imrétől Meghalt a Polgármester, Marosvásárhely volt polgármestere, Fodor Imre, aki már hivatala éveiben legendává lett. Nem a mítoszteremtés közösségi igénye emelte azzá, hanem saját erkölcsi törvényei. Hűsége a magyarságához, római katolikus hitéhez, egyházához és a demokrácia alapvető értekeihez, amelyekben hitt és amelyeket védett minden rendelkezésére álló eszközzel. Azok számára, akiknek ezek az értékek pusztán csak szép szavak, eredeti értelmüktől megfosztott, de kötelező kellékei minden búcsúbeszédnek, azok számára idézem fel a Polgármester helytállását. Nemet mondott akkor, amikor jog és törvény ellenében kellett volna kivételes előnyhöz juttatnia a bukott rendszer kedvezményezettjeit. Nemet mondott, annak ellenére, hogy volt fegyvertársak váltak ellenségévé, s különcnek, bolondnak, összeférhetetlennek bélyegezték a háta mögött. Vállalta, magára hagyatva is, ezt a megbélyegzést, amikor a hatalom bűvöletében sodródók számára különcség és bolondság lett a jogkövetés és a hűség. Közben nap mint nap meg kellett küzdenie a kétnyelvű feliratokért Marosvásárhelyen, a város bejáratánál, az általa vezetett hivatal homlokzatán, s demokrataként, román szövetségeseket keresve naponta szembe kellett néznie az elvakult magyarellenességgel. Ez azonban csak a többletteher volt, mert városgazdaként világosságot, fényt kellett gyújtania mindenfele, és eltakarítania a szemetet, nemcsak képletesen, de valóságosan is. Amikor nem volt már szükség rá polgármesterként, amikor élvezhette volna csendben a nyugalmat, alpolgármesterként tért vissza a hivatalba, ahol korábban ő volt főnök. Vállalta ezt a helyzetet, mert a szolgálat alázata vezette, úgy, mint korábban is. Magam előtt látom Fodor Imrét csendőrök és újságírók gyűrűjében, amikor a szekuritáté módszereit továbbéltető demokratikus Románia hatóságai a Székely Nemzeti Tanács alakulását hirdető plakátokra vadászva, önkényesen átkutatják gépkocsija csomagtartóját. Maros megye főügyésze tizenöt év börtönnel fenyegette meg a testület létrehozásán munkálkodókkal együtt, és ebből az alkalomból mondta a helyi székely tanács alakuló ülésére menet: "Lehet, édesapám sorsa betelik rajtam is, és megismerem Románia börtöneit belülről". Előbb a Székely Nemzeti Tanács alelnöke, majd elnöke, s megszervezője annak a népszavazásnak, amely autonómiaküzdelmünkben ma is a legfontosabb hivatkozási alapunk. A Székely Nemzeti Tanács nevében búcsúzom Fodor Imrétől, a Polgármestertől, aki úgy ment el közülünk, hogy hátrahagyott egy tiszta, eleven legendát: egy fehér hajú csíki székely legendáját, aki Marosvásárhelyen mutatta meg igaz virtusból, hogyan kell helytállni tisztességgel és hűséggel. Nyugodjál békében, drága Imre bátyánk! Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke Népújság (Marosvásárhely) 2015. október 2.„Jó érzésű magyar emberek kézfogása, elismerése, bátorítása a meghozott döntésért”Átadták a Rákóczi Szövetség beiratkozási ösztöndíjait A temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum dísztermében szerdán délután került sor az előkészítő osztályosok Rákóczi ösztöndíjának ünnepélyes átadására. A Rákóczi Szövetség az ősz folyamán a Kárpát-medence 5800 magyar iskolakezdőjét részesíti ösztöndíjban Beiratkozási Programja keretében, közöttük van a 93 Temes megyei magyar előkészítő osztályos kisdiák is. A magyar líceum dísztermében összegyűlt szülőket és gyermekeket dr. Erdei Ildikó, a Bartók Béla Elméleti Líceum igazgatója köszöntötte, aki az anyanyelvű oktatás ünnepének nevezte a Rákóczi ösztöndíjak átadását, hiszen ez egy olyan lelki támogatás, amely megerősíti a gyereküket magyar iskolába íratott családok identitástudatát. A Bartók Béla Elméleti Líceum furulyásai és citerásai rövid műsorral örvendeztették meg az egybegyűlteket. A magyar népmese napján Kovács Melinda és Tóth Gimi Róbert, az iskola mesemondásban jeleskedő diákjai mondtak el egy-egy szép magyar népmesét. Kiss Ferenc magyar oktatásért felelős tanfelügyelő köszöntője során hangsúlyozta: az ösztöndíj szimbolikus értékén túlmenően az igazi érték a magyar iskolában anyanyelven megszerzett alapos tudás lesz az előkészítő osztályokba most beíratott kisdiákok számára. Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára a jelenlevőknek elmondta: a Beiratkozási Program 2004-ben a Felvidéken indult és azóta zajlik annak érdekében, hogy minél több külhoni magyar család merje vállalni gyermeke magyar tannyelvű iskolába íratását, vállalva ezzel a magyar közösségek megmaradását is. Csáky Csongor örömmel nyugtázta a jó hírt, hogy Temes megyében az utóbbi 8 évben nem volt ilyen sok magyar előkészítő osztályos, mint éppen most. Az idén 4 gyerekkel többet írattak magyar előkészítő osztályba Temes megyében, mint a tavaly, és ez a létszámnövekedés egy kicsit talán a Rákóczi Szövetség beiratkozási ösztöndíjának is köszönhető. Következett a szerződések aláírása és a Rákóczi ösztöndíjakat tartalmazó borítékok ünnepélyes átadása a gyermeküket magyar iskolába íratott szülőknek és gyermekeiknek. A Beiratkozási Program keretében 58 temesvári és 35 vidéki magyar család részesült a 10 000 Ft. értékű ösztöndíjban. A vidéki települések közül Dettán, Igazfalván, Nagyszentmiklóson, Lugoson, Pusztakeresztúron, Óteleken, Ötvösdön, Újszentesen, Zsombolyán és Végváron indult magyar előkészítő osztály. Temesváron a Bartók Béla Elméleti Líceumban induló két osztály mellett idén a Gerhardinum Teológiai Líceumban is sikerült elindítani a magyar előkészítő osztályt. „Idén tavasszal végigjártuk az összes olyan óvodát, ahol magyarul is beszélnek a gyerekek és egy szimbolikus ajándékcsomagot adtunk át azoknak a családoknak, akik iskolakezdés előtt álltak – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkára. – Ígéretet tettünk, hogy amennyiben magyar iskolában találkozhatunk szeptemberben a gyermekükkel, akkor számíthatnak arra, hogy elhozzuk a magyarországi emberek, civilek és önkormányzatok összefogásából született ösztöndíjat. Most sikerült több mint 90 magyar iskolakezdőnek ezt a szimbolikus, de annál sokkal nagyobb eszmei értékű ösztöndíjat átadni. Igyekeztünk kihangsúlyozni a szülőknek, hogy bár tudjuk, hogy ez a boríték összesen 10 ezer forintot tartalmaz, ne a pénzt és ne az összeget nézzék, hanem azt, ami mögötte van. Nagyon sok jó érzésű magyar embernek a kézfogása, elismerése, bátorítása ez a boríték, hálául azért a döntésért, amit meghoztak!” A Rákóczi Szövetség főtitkára lapunknak azt is elmondta: a Bartók Líceumban évek óta működik a szervezet ifjúsági csoportja. A középiskolásoknak különböző nyári táborokat, diákutazásokat, vezetőképzőket, vetélkedőket kínálnak és a temesvári diákok nagyon aktívan részt vesznek ezekben a programokban minden évben. Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2015. október 2.Megjelent a 2016-os Jelen Évkönyv!Bartókkal invitálva olvasásra, zenehallgatásra… Az Aradi Magyar Napok keretében szerda délután került sor a Nyugati Jelen 2016-os évkönyvének a bemutatója. A rendezvényre a Jelen Ház nagytermében került sor, amely meg is telt érdeklődőkkel. A könyvbemutatót Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője és Jámbor Gyula szerkesztő tartották. Bognár Levente, a város alpolgármestere is jelen volt, aki szerint egy ilyen színes és tartalmas kiadvány bemutatása igen fontos a közösség életében. „A Jelen Házban már találkoztunk az éppen zajló Aradi Magyar Napok első napján is. Ez egy olyan kiadvány, amely színt hoz a közösség életébe, egy olyan kaleidoszkóp, amely immár hagyományosan kitárulkozik az olvasó előtt. Fontos, hogy egyfajta tükröt is tartson elénk az értékeinkről, amiről tulajdonképpen ez a rendezvénysorozat is szól. Számunkra, az aradi magyarság számára meghatározó október hatodika, amely nemes örökség – a vértanúk emlékének megőrzése –, és ehhez kapcsolódnak azok az események, amelyek közösségünk jelenéről szólnak. De olykor visszatekintünk a múltra is, amelyet meg kell őriznünk, és át kell adnunk a következő generációnak. Ez is egy ilyen alkalom.” Bege Magdolna beavatta a közönséget az évkönyv elkészítésének rejtelmeibe. Kiderült, hogy már május–június környékén elkezdik gyűjteni az anyagot és dolgozni rajta, szeptemberre pedig már majdnem kész. Ami minden évben gondot okoz, az a borító: mi legyen rajta? Idén azért esett éppen a nagyszentmiklósi Bartók-szoborra a választás, mert olyan, mintha szólítaná a szemlélőt, hogy üljön mellé, és hallgassa vele a fonográfot. Az olvasót pedig arra invitálja, hogy vegye kézbe a könyvet, nézze meg, lapozzon bele. Miket olvashatunk az évkönyvben? A számos szerző tollából származó írások között a legnagyobb meglepetés talán éppen Jámbor Gyula írása, aki eltért a megszokott témaköröktől, és valami teljesen más területen keresett anyagot: jóvoltából a tetoválások világába nyerhetünk betekintést. Saját bevallása szerint sose fordult meg a fejében, hogy magának is készíttessen tetoválást. Mindössze azért választotta ezt a témát, mert megkésve az anyag leadásával, rögtönzött. Jegyzetet már amúgy is akart írni erről, most pedig kínálkozott az alkalom. Puskel Péter egy aradi rejtélyről sem tudott, amikor tavaly az idei évkönyvben megjelent első résznek – a most bemutatottban már a második részt olvasható – megírásnak. „Bizonyára itt is akadnak olyan dolgok, amiket még senki sem kutatott fel” – mondta a szerző. Kuriózumok, rejtélyek, szóbeszédek című írásában vicces és érdekes történeteket tudhatunk meg pl. az aradi sörről: mikor nyílt meg az újaradi sörgyár, kik voltak a tulajdonosai, milyen söröket gyártottak stb. De az is kiderül, hogy mi is volt a „nustu” regiment. Piroska Katalint arról kérdezték, hogy mennyi időbe került összehozni a viszonylag terjedelmes írást, de nem tudott pontos választ adni. Maga a „papírra vetés” néhány napot, de az adatgyűjtés sokkal hosszasabb folyamat, amit nem lehet pontosan kiszámolni. Beregi Oszkár élete nagyon színes, kalandos és misztikus: csupa anekdota, csupa pletyka. Külföldi, híres művésznők rajongtak a kiemelkedő színészért. 11 osztrák, 11 amerikai és 2 német filmben játszott. „Ő volt az örök Rómeó”, ahogy a szerző is fogalmaz. A rengeteg irigylésre méltó történet mind megtalálható az évkönyvben. Réhon Józsefnek két írása jelent meg: Energiagondok – lehetőségek, akadályok és 120 éves az újkori olimpiai mozgalom – 1896–2016. Az Energiagondok nem tudományos írás, azoknak szól, akiket „saját rezsiköltségük rendezésén túl is érdekelnek a ma és a jövő energiafogyasztásának gondjai”. A sportról annyit mondott, hogy mindent néz, „még a magyar focit is”. Számára megtiszteltetés a Jelen Évkönyvbe írni, hiszen úgy tartja, hogy inkább kalendárium, mint szimpla évkönyv. A kalendárium szó a latinból ered, jelentése „összehívás”. Az évkönyv pedig összehívja az olvasókat. Piroska István Fakuló fotográfiák című írása elfeledett vagy nagyon keveset emlegetett aradiakról szól. Fekete Tivadar indított cikksorozatot az Aradi Közlönyben ezzel a címmel, 1922-ben. Érdemes azonban napjainkban is foglalkozni ezekkel a személyekkel. Sőt, a személyeken túl kering legenda egy bizonyos „díszpolgárok könyvéről” is, amit eddig nem sikerült megtalálnia, csak utalások vannak rá. Annyit azonban tudni, hogy a mindenkori polgármester őrizte. Juhász Béla írása kapcsolódik a fizikához. Tudományos és hétköznapi szóhasználatot keverve próbálta meg olyan nyelven népszerűsíteni a fizikát, hogy azt mindenki megértse. Mindezt egy férfi és egy nő „csendes, langyos nyár”esti találkáinak kerettörténetébe szőve. A leírások között adatokat találhatunk a világegyetemről és a kutatás történetéről, valamint annak jelen állásáról. Ebből olvasott fel nekünk a szerző. Sajnos még így is akadtak olyanok, akik nem szólaltak fel a bemutatón, hiszen viszonylag kevés idő állt rendelkezésre. Viszont volt tombola is: három szerencsés vásárló egy-egy üveg vörös bort vihetett haza. És ajándékok még vannak: a nyereményjátékra mindenki benevez, aki évkönyvet vásárol! Az első oldal alsó sarkában található egy sorszám. A 2016 februárjában rendezendő sorsoláson derül ki, hogy ki viheti el az értékes nyereményeket: táblagép, féléves előfizetés, 50 lejes utalvány a Jelen Ház éttermébe, borok és könyvek várják, hogy gazdára találjanak! Aradi könyvesboltunkban már megvásárolható az évkönyv, hamarosan dévai és temesvári szerkesztőségünkben, valamint lapkihordóinknál is elérhető lesz. Gál Zoltán Nyugati Jelen (Arad) 2015. október 2.Hitélet – Nagyváradon találkoztak az Erdélyi Római Katolikus NőszövetségekA kolozsvári Szent Mihály egyházközség Nőszövetségének küldöttsége is részt vett az Erdélyi Római Katolikus Nőszövetségek Egyesületének (ERKNE) őszi találkozóján, amelyre szeptember 21. és 23. között Nagyváradon került sor. A rendezvény mottója Avilai Nagy Szent Teréztől származott: „A legbiztosabb nem akarni mást, csak amit Isten akar, Aki jobban ismer minket, mint mi magunkat...” A tanulságos, időszerű s a jövőbeni tevékenységet előrevetítő országos rendezvényről Fábián Máriát, az ERKNE és egyben a Szent Mihály nőszövetség elnökasszonyát kérdeztük. – Kik szervezték és kik vettek részt ezen a lelkigyakorlattal összekötött országos találkozón? – A fórumot ez alkalommal a várad-olaszi Szent Rita (elnök Stelli Olga, lelkivezető Kiss Albert atya) és a várad-velencei Lisieux-i Kis Szent Teréz (elnök Fleisz Judit, lelkivezető Curaliuc Demeter atya) nőszövetségek szervezték, amelyen 30 erdélyi katolikus nőszövetség elnöknői, illetve 13 lelkivezető pap, több mint 60 személy vett részt. A rendezvény Böcskei László nagyváradi megyéspüspök támogatásával jött létre, fővédnöke Kovács Sándor Kolozs-dobokai főesperes, országos lelkivezető volt. F. Gy. Szabadság (Kolozsvár) 2015. október 2.Hitélet – Istennel mindent újra lehet kezdeni, újjá lehet építeni a romokatMegújult a szamosköblösi református templom és parókia Hálaadó istentiszteletet tartott szeptember 27-én Szamosköblösön a 40 fős református közösség azért, hogy megújult temploma és parókiája. Az ünnepi alkalmon részt vettek a kendilónai és dobokai reformátusok is, a templom zsúfolásig telt vendégekkel, elszármazottakkal és köblösiekkel, volt olyan, aki a plusz padok ellenére sem fért be a templomba. Az alkalmon Szegedi László, az Erdélyi Református Egyházkerület generális direktora hirdette az igét, liturgiai szolgálatot Bányai Csaba, a Dési Református Egyházmegye esperese végzett. Saját alapokból és külföldi segítséggel sikerült megújítani a szamosköblösi református templomot és parókiát. A 40 fős református szórványközösség temploma évekkel ezelőtt olyan rossz állapotban volt, hogy a tetőn ki lehetett látni, ma már azonban teljes pompájában várja a híveket a hajlék. A hálaadó istentiszteleten Szegedi László generális direktor a II. Kir. 6:8-16 versei alapján hirdette az igét. Az egyházkerület missziói előadója azt a kérdést feszegette: mi a titka annak, hogy romokból új élet támad egy olyan településen, ahol már alig vannak néhányan? A missziói előadó szerint a gondolkodásunk megújulásával kell a templomban ünnepelni, nem csak a falak újrameszelése ad ünnepre okot. Az igében Szíria egész hada el akarja pusztítani Izrael népét. Félelmetes párhuzam, hiszen ha bekapcsoljuk a televíziót, akkor ma is szíriaiakról hallunk, akik elözönlik a világot, Európát. Isten embere, Elizeus magányos, kisebbségben lévő ember. Még a szolgája is másképpen gondolkodik, egyedül vall valamit, ami miatt azonban nagyon erősnek tudja magát. Aki Istennel van, az a sokak oldalán van, még ha látszólag kisebbségben is van. Elizeus nem csak a való világot látja, hanem túl lát a mennyei világba, látja, hogy mi történik, miközben Isten is megmozdul, ha Őt szerető hívek vannak egy közösségben. Mi is sokszor a világtól várjuk el, hogy rendet teremtsenek, hogy megújítsák az életünket. Amikor az ember csak a világtól vár segítséget, csak vízszintes síkban tud nézni, akkor óhatatlanul a rémület vesz erőt rajtunk. „Ez a nép, amely képes volt ezt a templomot megépíteni, képes volt otthont és hazát teremteni, ez a nép, amelyik nem rendült meg hitében, ugyanolyan, mint Elizeus népe, amely tudta, hogy Isten mellette van. Nem Elizeusnak a nagy hatalma, az ügyessége, hogy Isten az oldalán áll. Isten olyan népet választott ki magának az Ószövetségben, akin keresztül tanítani óhajtotta a világ népeit, és hiszem, hogy Isten, aki a szövetség Istene, Izraelen keresztül próbálja tudtul adni a világnak az Ő akaratát, és ezt a szövetséget hordozva kellett némelykor csak egyetlen emberként lángoló hittel megállni a történelem viharában. Sok ilyen gondnok bácsi kéne, aki a második világháborúban, mikor nem volt lelkipásztor, felolvasta az igét, énekelt, temetett, ha kellett” – mondta igehirdetésében Szegedi László. KISS GÁBOR Szabadság (Kolozsvár) 2015. október 2.A pusztakamarási Sütő-emlékház avatása tiszteletéreA Marosvásárhelyen tavaly októberben megszervezett Sütő András-műhelykonferencia bevallott szándékkal „olyan közös beszédtér kialakítását tűzte ki célul, amelyben a Sütő-életművel kapcsolatos teljesen eltérő vélemények is nyitott – és remélhetően termékeny – szakmai vitában szembesülhetnek”. Most, szinte pontosan egy év múltán, a konferencia előadásait tartalmazó kiadványt – (M)ilyen gazdagok vagyunk (?) Sütő András–műhelykonferencia, 2014*) – kézbe véve olvasóink tiszte eldönteni, mennyiben tudtunk megfelelni annak a szellemiségnek, amit konferenciánk programjának bevezető mondataiban fogalmaztunk meg. Megtisztelő lehetőség számunkra, hogy kiadványunkat különleges alkalomból ajánlhatjuk a kolozsvári olvasók figyelmébe, a Saját arcunk a Sütő András-életmű visszfényében című emlékkonferencia záró mozzanataként. A rendezvényt szervező EMKE oldalán, ezzel a kötetbemutatóval, mi is ugyanazt az ünnepi eseményt kívánjuk köszönteni: a pusztakamarási szülői ház Sütő András-emlékházzá avatását október első vasárnapján. Az alábbi szemelvényeket a kötet szerkesztője válogatta. Lázok János Dávid Gyula: Előszó (részlet) 2014. október 29–31. között Marosvásárhelyen Sütő András életéhez és művéhez kötődő rendezvények sora zajlott le, amelyeknek középpontjában a kötetünkben közreadott előadásokat tartalmazó konferencia állott. Az előadók egy része magával a Művel, annak különböző aspektusaival foglalkozott, érdemben gazdagítva a róla mindeddig kialakult képet. Több előadó is témájául választotta a Sütő pályáján is korszakhatárt jelentő Anyám könnyű álmot ígér által megtestesített önrevíziót, a könyv eszmei-poétikai tartalmát; a közösség sorsával való írói azonosulás módozatainak és eszközeinek vizsgálatát (…) Hallhattunk – és olvashatunk a kötetben – előadást a Sütő-mű recepciójáról az angol nyelvterületen. Fontos hozadéka volt a konferenciának az a néhány előadás, amely meggondolkodtató adatokat és véleményt tárt elénk az életmű várható sorsáról a „digitális világban”, úgyszintén azok is, amelyek – az írói hagyaték sorsának összefüggésében – egy, a Mű tudományos feldolgozása szempontjából nélkülözhetetlen kritikai kiadás lehetőségeiről, illetve feltételeiről értekeztek. A konferencia néhány előadásában azonban Sütő András személye – és esetenként az életmű egyik-másik darabja – inkább apropójául szolgált irodalmon kívüli kérdések felvetéséhez (…) elhangzott ezek összefüggésében a Mű esztétikai értékeit is megkérdőjelező elemzés is. Ez utóbbiak túlmutatnak a Sütő-mű támasztotta kérdőjeleken, s bennük tulajdonképpen az egész 1945 után élt és szerepet játszott romániai magyar értelmiség számláltatik meg és találtatik híjával. Vállalható volt-e e nemzedék számára a betagolódás a kommunista rendszerbe és ideológiába? Igazolható-e az a szerep, amelyet azokban az évtizedekben vagy az évtizedek bizonyos szakaszaiban vállalt és betöltött? Nem lenne-e elvárható, hogy Sütő – vagy bárki más abból a nemzedékből – „őszintén”, „önkritikusan” nézzen szembe múltjával? Összeegyeztethető-e a Műben foglalt üzenet, állásfoglalás a „be nem vallott” vagy csak részlegesen bevallott múlttal? Ezek a kérdésfeltevések – az apropótól függetlenül – arra figyelmeztetnek, hogy erdélyi magyar közösségünk múltjában vannak kibeszéletlen dolgok, amelyekkel ideje lenne szembenézni. Bízunk benne, hogy a Sütő-konferencia egy ilyen szembenézésnek is előkészítője lehet. Szabadság (Kolozsvár) 2015. október 2.A román BolyaiKérem a kedves olvasókat, hogy jelen jegyzet alapvetésének megfogalmazását megelőzően tegyenek félre minden olyan éles, hegyes, esetleg gömbölyű, de kemény és nehéz tárgyat, amellyel akár önmagukban, akár másokban kárt tehetnek, majd üljenek le valami olyan felületre, ahonnan esetleg leszédülve biztosan nem szenvednek maradandó sérüléseket. Megvolt? Jó, akkor jöjjön az alapvetés: Bolyai János, a neves 19. századi matematikus, a nem euklidészi geometria egyik megalapozója román volt. Ezt nem én állítom, hanem az adófizetők pénzéből fenntartott román közszolgálati rádió kolozsvári területi stúdiójának illetékesei, akik olyan sorozatot indítottak, amelyben száz, a történelem során valamilyen rendkívüli teljesítményt nyújtó románt mutatnak be. Nos, ebben a sorozatban jelent meg egy anyag a következő címmel: Bolyai János – a román, aki forradalmasította a geometriát. A címet olvasva vadul elkezdett kattogni az agyam, hogy a cikk szerzője szerint vajon a Bolyai vagy a János tűnhet ősi dákoromán névnek. Aztán eszembe jutott, hogy alig egy héttel ezelőtt a román média már egy másik, Szabó Péter nevű „románt” is körbeajnározott, mint a román kultúra és tudomány hírnevének öregbítőjét, miután ő egy Marosvásárhely melletti műhelyben összeszerelt faautóval mutatkozott be a Frankfurti Autószalonon. Jó, azt tudjuk, hogy román barátaink előszeretettel románoznak minden román állampolgárt, nemzetiségüktől függetlenül. Igaz, ez rendszerint csupán akkor van így, amikor egy erdélyi magyarral vagy némettel dicsekedni lehet a világ előtt (lásd a neves „román” írónő, Herta Müller irodalmi vagy az aradi születésű, szintén ezer százalékig román Stefan W. Hell kémiai Nobel-díját), de érdekes módon, amikor például a Párizsban vagy Rómában életvitelszerűen koldusmaffiát üzemeltető, roma nemzetiségű román állampolgárokról van szó, akkor gondosan odafigyelnek arra, hogy kiemeljék: romákról van szó, nem románokról. Mindazonáltal büszkék lehetünk arra, hogy egyes román körök annyira megbecsülik tudósaink teljesítményét, hogy a legszívesebben elbitorolnák őket. Elvégre lopni csak tiszta forrásból érdemes Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2015. október 2.Barabás Miklós nem hisz az RMDSZ-nekA marosvásárhelyi magyar közösség ügyeinek képviselete teljes mértékben hiányzik az RMDSZ színeiben előválasztásra készülő Soós Zoltán kampányából – hívta fel a figyelmet Kelemen Hunor szövetségi elnöknek címzett nyílt levelében Barabás Miklós civil aktivista, aki függetlenként jelentkezett be az október 11-ei megmérettetésre. Barabás elmondta: a nyílt levél megírására Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnökének blogbejegyzése késztette. Abban Brassai a következőket írta: „...az RMDSZ támogatását élvező jelölt nem a klasszikus etnikai kérdéseket hangolja, hanem a valós problémákkal foglalkozik, mint amilyen a környezetszennyezés Marosvásárhelyen.” „Ez az üzenet nálam kiverte a biztosítékot, hisz megdöbbenve vettem tudomásul, hogy a szövetség egyik helyi vezetője nem tartja valós marosvásárhelyi problémának az egyre jobban gyengülő magyarság ügyét” – fejtette ki a civilek által támogatott jelölt. „Egy ilyen bejegyzés alapján a jövőben ki fog foglalkozni a magyar közösség problémáival? Én úgy tudtam, az RMDSZ alapszabálya szerint ez az RMDSZ elődleges feladata” – írja a Kelemen Hunornak címzett levelében. Kérdésünkre, hogy ha a magyar ügy felkarolását és folytonos hangoztatását nyerőnek tartja, miért zavarja, hogy ellenfele nem él a lehetőséggel, Barabás Miklós elmondta, hogy az előválasztási harcban nem az ő személye, hanem a közösség a fontos. „Tudom, hogy vannak ennél húzósabb témák is, de a célom az volt, hogy a Vásárhelyen megoldatlan nyelvi kérdéseket is vigyük be a köztudatba. Ha ebből az RMDSZ már most kihátrál, egy rendkívül veszélyes precedenst teremt” – válaszolta lapunknak. Aggályok az előválasztás miatt is Barabásnak az előválasztás szervezésével, lebonyolításával kapcsolatban is vannak fenntartásai. „Megdöbbenve tapasztalom, hogy mennyi hiányosság és rendellenesség van az egész körül. Az emberek nem tudják, hogy hol szavazhatnak, de sokan még arról sem értesültek, hogy egyáltalán kell regisztrálniuk” – mutatott rá. Barabás szerint egyébként az RMDSZ megyei szervezete – az előválasztás főszervezője – esetében érdekkonfliktus áll fenn, hiszen a saját jelöltjének szavazói irányába mobilizál. „Ilyen körülmények között nem várhatjuk el 2016-ban a marosvásárhelyi magyarok sikeres mozgósítását és azt sem, hogy magyar polgármestere legyen a városnak. Ha ugyan ez még cél” – írja Barabás Miklós. Állításával a Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) által támogatott jelölt arra utalt, hogy míg a néppárti Portik Vilmos megkapta az eddig regisztráltak névsorát, hozzá még nem jutott el. Nem kérnek az RMDSZ-ből Arra a kérdésre, hogy jelen helyzetben, amennyiben Soós nyerné az előválasztást, a Cemo tudná-e támogatni a 2016-os megmérettetésen az RMDSZ politikusát, Szigeti Enikő, a szervezet vezetője és Barabás Miklós nemleges választ adott. Hangsúlyozták: ők soha ilyenszerű kötelezettséget nem vállaltak, ezért ne kérje tőlük számon senki. Barabás Miklós fontosnak tartotta megjegyezni, hogy amennyiben a támogatói számára majd az RMDSZ jelöltje is szimpatikus lesz, ő nem próbálja majd lebeszélni arról, hogy a helyhatósági választásokon voksukat Soós Zoltánra adják. A sajtótájékoztató kisebb botránnyal ért véget: megelégelve a kötekedésnek felfogott állandó közbeszólást és kényelmetlen felvetéssorozatot, Szigeti Enikő bocsánatkérésre szólította fel Palkó Attilát. Mivel az RMDSZ hívatlanul érkezett sajtósa erre nem volt hajlandó, a házigazda kitessékelte a Cemo irodájából. Az MPP a részvételre buzdít Csütörtöki közleményében a Magyar Polgári Párt is arra kéri marosvásárhelyi tagságát, szimpatizánsait meg a város minden polgárát, hogy éljen a felkínált demokratikus lehetőséggel, és vegyen részt az előválasztáson. Az MPP emlékeztet arra, hogy Marosvásárhelyen él Erdély legnagyobb, közel hatvanezer fős magyar közössége, a város magyarsága ma felelős viselkedést vár a politikumtól, a közéleti szereplőktől. „Tudatában kell lennünk annak, hogy Marosvásárhelyen csak akkor tudjuk visszaszerezni a polgármesteri széket, ha összezárunk, egységet mutatunk fel, és közös akarattal képviseljük magyar közösségünket! Itt csak úgy érvényesíthetjük – legfontosabb demokratikus vívmányunknak – a választás szabadságát, hogy közben nem tévesztjük szem elől a magyar érdeket” – olvasható, többek között, a polgáriak sajtóközleményében. Az MPP arra is felhívja a figyelmet, hogy vezetői már 2012-ben is szorgalmazták az előválasztások megszervezését. Mint kifejtik, egy sikeres vásárhelyi tapasztalat hozzásegítheti a magyar pártokat, hogy más településeken is együttműködjenek, ezzel is növelve a magyar képviselet megerősödésének esélyeit. Szucher Ervin Krónika (Kolozsvár) 2015. október 2.„Elítéljük a törvény eltiprását”„Nem követelünk semmit, ami nem volt a mienk, de amit őseink hagytak reánk, nem fogjuk veszendőbe hagyni. Ha a mi generációnk nem birtokolhatta az ősi vagyont, mindent megteszünk, hogy utódaink birtokon belülre kerüljenek. Történelmi felelősségünk, hogy csakis a jót kövessük, és ha kell, követeljük. Hirdetjük a törvény megtartását, és elítéljük a törvény eltiprását. Az égbe kiáltó gazságot, nagyon jól tudjuk, egyedül igazsággal lehet megsemmisíteni” – mondta Csűry István püspök egy, a kommunista önkény által elkobzott egyházi ingatlanok visszaszolgáltatását sürgető nemzetközi értekezleten. Az erdélyi magyar történelmi egyházak elöljárói 2015. szeptember 30-án, Bukarestben ismertették a romániai restitúció hiányosságait a sajtó, az európai uniós országok, valamint az Egyesült Államok, Kanada és Svájc diplomáciai testületeinek jelenlétében. Egyházkerületünk elöljárójának megnyitó gondolatai Ézsaiás próféta intelmeire épültek: „Jaj azoknak, akik azt mondják, hogy a rossz jó, és a jó rossz, és akik azt állítják, hogy a sötétség világosság, és a világosság sötétség, azt állítják, hogy a keserű édes, és az édes keserű!” (És.5, 20) A román diplomácia sikerpropagandáját ellensúlyozva Csűry István püspök azt hangsúlyozta, hogy az emberi jogokról, a tulajdonhoz való alkotmányos jogról, a kisebbségi helyzetűek támogatásáról megannyi törvény, rendelkezés, ünnepi nyilatkozat, országok közötti szerződés született, csak éppen ezek végrehajtása maradt torzóban. „A tulajdon szentségét a kommunizmusban sárba taposták, és mai napig nem sikerült azt letisztogatni a megalázottak javára; Isten igéjének értelmében viszont, jaj volna nekünk, ha a reánk szabadított rosszat jónak mondanánk” – mondotta. Nem öncélúan Antal János előadótanácsos tételesen adatolt képet nyújtott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület visszakövetelt ingatlanainak helyzetéről. A romániai restitúciós folyamat visszásságairól szólva azt hangsúlyozta, hogy az erdélyi magyar egyházak nem öncélúan, hanem felvállalt társadalmi szolgálatuk érdekében követelik vissza a jogtalanul elkobzott közösségi javakat. Köztudomású, hogy a különböző kormányrendeletek, három érvényes törvény és azok számtalan végrehajtási határideje ellenére az erdélyi magyar történelmi egyházak jogos tulajdonaiknak csupán felét vehették birtokba, tulajdonképpeni használatukba pedig az ingatlanok harmada került. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Tájékoztatási Szolgálata erdon.ro 2015. október 2.Megőrizni a létörömötOktóber 1 az idősek világnapja mindig is piros betűs ünnepet jelentett a Caritas Catolica intézményeinek életében. Az idősotthonok gondozói és a szervezet vezetősége az idén is megragadták az alkalmat arra, hogy néhány apró figyelmességgel kinyilvánítsák tiszteletüket és nagyrabecsülésüket a szépkorúak iránt. Az jeles ünnepet megelőző reggelen Rajna József Caritas-elnök és Németh László atya hálaadó szentmisével adóztak az ezüsthajú generációnak a nagyváradi Szent Márton Idősotthon kápolnájában. „Nagy dolog, hogy megértük ezt a kort. Persze az öregségnek megvannak a maga gyötrelmei: itt fáj, ott fáj, és néha betegeskedünk. De sohasem szabad elveszítsük a lét örömét. Tudnunk kell örülni a napsütésnek, a madaraknak. Hálásnak kell lennünk minden napért, ami megadatik nekünk” – hangsúlyozta prédikációja során Németh László atya, aki maga is az otthon rendszeres lakója. A hálaadó szentmisét követően gondozók és bentlakók az intézmény nappalijába vonultak át, ahol zeneszó és eszem-iszom várta a szépkorúakat. Az ünnepség kezdetén Bőr Gyöngyi, a Szent Márton Idősotthon vezetője köszöntötte az ünnepelteket, akik egy-egy szál szegfűt is kaptak, majd a lakók részéről Tóth Ágnes mondott köszönetet az ápolók és a személyzet odaadó gondoskodásáért. A mulatsághoz az otthon egyik lakója, Serdült Sanyi bácsi szolgáltatta a talpalávalót, aki mindenkit elkápráztatott szájharmonika-játékával. Az ENSZ közgyűlése 1990-ben nyilvánította október 1-jét az idősek világnapjává. Ezen a napon világszerte különböző rendezvényekkel adóznak a társadalom egyre nagyobb hányadát kitevő, hatvan éven felüli korosztálynak, ugyanakkor felhívják a közvélemény figyelmét az időskorral kapcsolatos problémákra. Szombati-Gille Tamás Reggeli Újság (Nagyvárad) 2015. október 2.Bűnös semmittevésHa nem is gyakrabban, de évente legalább egyszer, ilyenkor, az egyetemi tanév kezdetén rádöbbenhetünk – ha még egyáltalán érdekelnek a hasonló hiábavalóságok –, mennyire sikertelennek bizonyult az utóbbi negyedszázad jogkövetelési küzdelme. A két, feltételezhetően a politikum számára is létfontosságú terület – az autonómia és az egyetem-ügy – tekintetében, sajnos, egy tapodtat sem léptünk előre. Sőt, egyetem-ügyben inkább vissza. Eme utóbbi állításom legfőbb bizonyítéka mindaz, ami a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen folyik. Nem tegnaptól, nem tegnapelőttől, hanem már nagyon régtől. Ne feledjük: azon az egyetemen, amelyet annak idején az erdélyi magyar orvosképzés céljából hoztak létre, s amelyen 1962-ig kizárólag magyar nyelven folyt az oktatás! S ahol egy ideje már a magyar nyelvű képzés teljes felszámolását célzó kísérleteknek lehetünk tanúi nap mint nap a román vezetőség részéről. Példa erre a Brassai Attila elleni bosszúhadjárat legújabb fejezete. Az orvosprofesszort „önplágium” vádjával fegyelmi elé állították, és négy évre eltiltották a doktorátusok vezetésétől, illetve ugyanennyi időre kizárták az egyetem vezető tisztségeiből. A Brassai elleni megtorló intézkedéseket feltételezhetően azért indították, mert a professzor 2011 őszén Strasbourgban be mert számolni az egyetem román vezetőségének a magyar oktatás elsorvasztására irányuló mesterkedéseiről, amit most ily módon próbálnak megbosszulni. A fegyelmit kiszabó román egyetemi vezetők szerint Brassai két, eredetileg angol nyelven publikált szakdolgozatát magyar nyelven is megjelentette egy magyarországi szakfolyóiratban, ami által „önplágiumot” követett el. Figyelem: olyanok ítélkeztek Brassai felett, akik bizonyítottan plagizáltak. A történet azt demonstrálja, egy-egy hosszabb-rövidebb időszakot leszámítva, szinte folyamatosan hiába volt kormányon – a költővel szólva: a hatalom pótszékében – az RMDSZ, az autonómia és az egyetem-ügy tekintetében egyetlen lépéssel sem jutottunk közelebb a célhoz. Most látom, korábban jogkövetelési küzdelmet írtam, de lehet, csak annak álcázott bűnös semmittevést kellett volna... Szentgyörgyi László Székely Hírmondó (Kézdivásárhely 2015. október 2.Mi lesz a magyar nyelvű oktatással Marosvásárhelyen?A marosvásárhelyi előválasztás jelöltjeivel készített interjúsorozatunk második részében a magyar nyelvű oktatás helyzetéről kérdeztük Barabás Miklóst, Portik Vilmost és Soós Zoltánt. A három jelöltnek a következő kérdéseket tettük fel: 1. Mi a legnagyobb gond Marosvásárhelyen a magyar nyelvű oktatással? 2. Hogyan lehet javítani a magyar nyelvű oktatás helyzetén? 3. Elképzelhetőnek tartja-e a magyar és a román tannyelvű oktatás teljes szétválasztását? Barabás Miklós (CEMO) 1. Sajnos 25 évvel a rendszerváltás után még mindig nincs kisebbségi alaptanterv, miközben az oktatásban kiemelt pozíciók garantálták a magyar közösség érdekvédelmét, mint például oktatásért felelős miniszterelnök-helyettes, oktatási államtitkárok. Jelenleg Romániában egy nemzeti kerettanterv van, ebbe erőltették bele a magyar és a magyar közösséghez kapcsolódó tanórákat. Négy év alatt nem sikerült az új oktatási törvénynek a kisebbségek románnyelv-oktatására vonatkozó cikkelyeit életbe léptetni. Ennek következtében a magyar tanulóknak gyakran gyengébbek a vizsgaeredményei, több időt töltenek iskolában A marosvásárhelyi magyar gyerekek 80 százaléka vegyes tannyelvű iskolába jár, ahol a belső nyelvi tájkép szigorúan egynyelvű, az ügyintézés, a kommunikáció kizárólag románul zajlik. Az általános iskolák, egy kivételével, román személyiségek nevét viselik, ezekben az intézményekben nem ünneplik meg iskolaszinten sem március 15-ét, sem más, a magyar közösség történelméhez kapcsolódó ünnepeket. Nincs magyar nyelv napja, viszont van román nyelv napja, nincs esélyegyenlőség, és nincs valódi multikulturalizmus. Évekig kellett küzdeni a kétnyelvű homlokzati táblákért, és most nemrég a polgármesteri hivatalról kiderült, hogy tűzzel-vassal üldözi a magyar nyelvhasználatot, az iskolai kétnyelvűséget. Ezekben az iskolákban a magyar gyerekek nagyon korán azt tanulják meg, hogy anyanyelvük, kultúrájuk másodrangú, el kell fogadniuk a diszkriminációt. Ráadásul az is megfigyelhető, hogy a gyengébb osztályokat kapják a magyar gyerekek ezekben az iskolákban. 2., 3. Mivel az oktatást stratégiai fontosságúnak tartom, hosszú távú terv kidolgozása és gyakorlatba ültetése mentén gondolkodom. Örvendetes, hogy nemrég Marosvásárhelyen a központ környékén magyar iskola jött létre, de a negyedekben is fontos a magyar tanintézmények létrehozása. A Tudorban, Kövesdombon van annyi gyermek, tanár, kihasználatlan iskolaépület, hogy magyar tannyelvű iskolákat lehessen ott létrehozni. Ezáltal elkerülhetők lennének azok a gondok, hogy az igazgatóság kerek-perec megtagadja a magyar feliratok kihelyezését, a magyar osztályok a harmadik emeletre kerülnek, vagy távoli, nehezen megközelíthető melléképületben kapnak nekik helyet. Az elsős gyermek is anyanyelvén mondhatja el gondját az iskolaorvosnak, és nem utasítják el azzal, hogy nem értik, mit akar, mert nem beszél románul. Portik Vilmos (EMNP) 1. Megszoktuk, hogy egyetlen önálló magyar középiskolánk van. A Református Kollégium ugyan jogilag önálló, de a marosvásárhelyiek tudatában szinte elválaszthatatlanul kötődik a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz. Idén ugyan örömünkre elindult az önálló Római Katolikus Gimnázium, de az még sajnos soká lesz, amíg újra be tud épülni a magyar közösség tudatába és öntudatába. Ugyanakkor a pedagógusi pálya sem örvend már annak a megbecsülésnek, amit még egy-két évtizede elmondhattunk róla, mint ahogy a diákok tanuláshoz való hozzáállása is változott. Azokhoz az igényekhez pedig, amelyeket manapság a diákok vagy tudatosan, vagy öntudatlanul megfogalmaznak, sajnos a hazai oktatási rendszer nem tudott felzárkózni. Az oktatási rendszer felzárkóztatásába pedig az önkormányzatoknak szinte semmilyen beleszólásuk nincs, hiszen ez is a centralizált Románia egyik rákfenéje. Az sem segíti a fejlődést, hogy sem a magyar tanári kar, sem pedig a szülői közösség irányából nem tapasztalhatunk olyan markáns és öntudatos rendszerre való ráhatást, ami folyamatosan erős nyomás alatt tartaná az illetékes hivatalosságokat a magyar gyerekek érdekeinek megkerülhetetlen érvényesítésében. Sok esetben ugyanis pl. tanárhiányra hivatkozva kényszerülnek a diákok és szüleik olyan kényszerhelyzetek elfogadására, amelyek egy öntudatosabb társadalmi viszonyulás esetén áthidalhatóak lennének. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen zajló minősíthetetlen helyzet az iskolapéldája annak, hogyan kell a törvény betűjét kijátszani, és a magyar képzési vonalat gyengíteni, ellehetetleníteni. 2. Alapvetően a tanügyi rendszer átalakítása teremthet kedvezőbb körülményeket. Itt nem csak a huszonegyedik század igényeihez igazított oktatáspolitikára gondolok, hanem a tanügyi rendszer olyan átalakítására, amiben a gyermekeink megkapják a szükséges infrastrukturális felszerelést, képességeik és tehetségük szerinti gyakorlati képzést, egyéni odafigyelést, de a pedagógusaink is mind anyagi, mind szakmai szempontból megbecsülésnek örvendhetnek. Az önálló magyar iskolák számának gyarapítása elsősorban helyi politikai akarat vagy konszenzus kérdése. Ma jogi értelemben három kizárólag magyar középiskola létezik Marosvásárhelyen, de ezt is a rendszerváltás után huszonöt évvel sikerült kipipálni. Egyre inkább erősödik az az álláspont a marosvásárhelyi pedagógusi berkekben, hogy szükség lenne magyar nyelvű szakközépiskolára is a városunkban. Ez ügyben ugyan még nincs teljes konszenzus a marosvásárhelyi magyar tanárok körében, de ha el tudnánk oda jutni, hogy a magyar szakképzésben oktató tanárok is ugyanolyan kitartással és jó értelemben vett konoksággal küzdjenek az önálló magyar szakközépiskoláért, mint ahogy a marosvásárhelyi magyar katolikus iskola létrejöttét szorgalmazó céltudatos civil és egyházi közösség tette, akkor a politikum itt is munkára fogható lesz. Az Orvosi Egyetem esetében egyre többen osztják azt a véleményt, hogy a magyar orvosi tagozatot valamilyen módon integrálni kell a Sapientia EMTE rendszerébe. Én személyesen ezt az elképzelést alkalmazhatónak tartom, de elismerem, hogy egy roppant kényes kérdés, amire nagyon nehéz helyes választ adni. Végtére is a MOGYE magyar orvosi egyetem, a múltja és hírneve mind a magyar orvosoknak, tanároknak és professzoroknak köszönhető, nem lehet beletörődni, hogy ilyen helyzetbe juttatták. De a Sapientia egyetem létrehozása is egy hosszú küzdelem után meghozott döntés eredménye, és az idő igazolta, hogy érdemes a saját kezünkbe venni az intézményeink megszervezését. 3. Ezt tartom az egyedüli jó megoldásnak. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy aki magyarul szeretné taníttatni a gyermekét, az csak ezeket az iskolákat választhatja. E kijelentésemnek vélhetőleg magyar oldalon is sok ellenzője van, de a már iskoláskorban kialakuló kisebbrendűségi érzettel, a későbbi asszimilációs hajlammal csak ilyenformán tudjuk felvenni a harcot. Ez nem valamiféle szeparatizmus, hanem olyan jog, ami megillet bennünket. Mi szeretnénk megszervezni, alakítani a saját gyermekeink képzését. Az sem érv, hogy azért kellene vegyes iskolákba járatni a gyermekeinket, mert csak így sajátíthatják el az ország nyelvét. A román nyelv megtanulásához azt kell elérni, hogy az ország nyelvét idegen nyelvek tanítása során alkalmazott módszerekkel tanítsák az iskolásainknak. Hogy ezt huszonöt év alatt nem sikerült elérni, az csak azt mutatja, hogy a román állam nem akarja, hogy a magyar fiatalok rendesen megtanulják az ország hivatalos nyelvét. Pedig még egy marosvásárhelyi magyar családban felcseperedő 6-7 éves gyerek is pont annyiszor találkozott a román nyelvvel, mint pl. az angollal. A számában csaknem ugyanakkora kolozsvári magyarság öt önálló iskolával rendelkezik. Nem normális dolog, hogy az ország legnagyobb magyar lakossággal bíró városában nem rendelkezünk ugyanezekkel a lehetőségekkel. Soós Zoltán (RMDSZ) 1. Fejlett oktatási rendszer nélkül egy városnak nincs jövője. A fiatalok elköltöznek, a képzett munkaerő pedig hiányzik. A mai vezetés egyik legnagyobb bűne, hogy hagyja elsorvadni az oktatást, hiszen ezzel a jövőt éli fel. Mondok egy példát: 2012-ben még két líceumunk is az ország 50 legjobbja közé tartozott. Ma már csak az első 100-ba férnek be a hivatalos statisztikák szerint. Összehasonlításképpen Pitesti-nek és Brăilának két-két, de még Bákónak is van egy líceuma az első ötvenben. Marosvásárhely hét legjobb iskolája közül ötnek romlott a besorolása az elmúlt 3 évben. Elmentek volna a legjobb tanárok? Kevesebbet tanulnak a diákok? Nem hiszem. Egyszerűen kevés a figyelem, amit a városvezetés az oktatásnak szentel. A marosvásárhelyi magyar oktatás legnagyobb gondja, hogy sok iskolában kisebbségben vannak a magyar osztályok, konkrétan 40 százalék alatt. Talán még nagyobb a gond a szakoktatás terén. Rossz hírnevű szakiskolák felé kényszerülnek a magyar diákok, mivel más lehetőségük nincsen. A felmérések szerint óriási igény lenne a faipari, építészeti, konfekciós, automatizálási jártasságra. Helyettük olyan szakoktatás folyik, amelyikre nincs különösebb piaci igény. Alig van lehetőség magyarul tanulni. Az elméleti líceumok a törvény értelmében, nem indíthatnak szakosztályt. Új oktatási intézményeket építeni pedig értelmetlen, mivel épület van elegendő. Rendezetlen az ösztöndíjak kérdése is. Az önkormányzat a költségvetésbe még nem különített el erre összeget. Ráadásul jelenleg 2-3 éves elmaradás van a kifizetésekkel. Márpedig ösztöndíjakkal motiválni lehet a tanulást, segíteni azokat, akiknek ez megterhelő. Jelenleg ez sem működik. 2. Ahhoz, hogy a magyar oktatás jól működjön, olyan nyelvi környezet kell létrehozni, ahol a magyar diákok többségben vannak. Ez nagyon könnyen megoldható az osztályok átcsoportosításával. A lakónegyedekben több, egymáshoz közel épített általános iskola van. Az osztályokat ezért könnyen át lehetne vinni egyikből a másikba. Magyar iskolaszéket lehet létrehozni, magyar igazgatót kinevezni, sőt ezeket az intézményeket magyar személyiségekről lehet elnevezni. Az átcsoportosítás lehetséges, csak politikai akarat kérdése. Az iskolahálózat kialakítása a városi tanácstól függ. A döntések végrehajtása pedig a polgármestertől. A jelenlegi vezetés nem kedvez a magyarságnak, ezért is kell Marosvásárhelynek a változás. Ami a szakmai oktatást illeti, nyugtázom, hogy a Református Kollégium jövő ősztől magyar nyelvű szakiskolát indít. Ezt feltétlenül fel kell karolni, mind a szakpolitikai hatóság, mind az önkormányzat szintjén. A többi szakiskola esetében is a fentiekhez hasonló megoldást javaslok. A meglévő román szakoktatási intézmények nagy kampuszokkal rendelkeznek, melyek szinte üresen állnak. A magyar osztályokat át lehetne vinni egy jelenleg üres kampuszba, a román osztályokat pedig egy másikba. Magyar szakoktatás indítása, csak akkor lehetséges, ha magyar vezetősége van az adott szakiskolának, ugyanis új osztály indításakor mindig az iskolaszék hozza meg a beiskolázási tervet. Városvezetőkén prioritásként kezelném ezt. Az átcsoportosítással kis lépésekben, nagy eredményeket lehetne elérni a marosvásárhelyi magyar oktatás terén. Mindez persze önmagában nem oldja meg a piacképes tudás kérdését. A jelenleginél jobban kell építeni a munkaerőpiac (vállalatok, üzemek) és a szakmai oktatást biztosító iskolák között partneri kapcsolatra, amilyen például a református egyház és a Bosch kapcsolata Kolozsváron. Továbbá arra is figyelni kellene, hogy a középiskolai oktatás szakirányai összhangban legyenek a városban működő egyetemekkel (Sapientia, Petru Maior, MOGYE). Nem normális, hogy miközben működik a városban egy jó hírű, automatizálásra és informatikára hangolt műszaki egyetem (a Sapientia), a magyar nyelvű oktatási intézményekben egyetlen iskolában indítanak egyetlen informatika szakot, de egy iskolában indítanak két könyvelői osztályt. Az sem normális, hogy Marosvásárhelyen nincs középiskolai szinten magyar nyelvű egészségügyi, illetve mezőgazdasági tanulási lehetőség. 3. Természetesen ez elképzelhető, sőt ez lenne a normális. Az átcsoportosítással nem fogjuk kisajátítani az iskolákat, nem vennénk el senkitől semmit, csak esélyt adnánk a magyar oktatásnak. Még egyszer hangsúlyozom, ha olyan iskolákat tudunk létrehozni, ahol az iskolaszék, a vezetőség magyar, az a javunkra válna. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai és a szabályozások miatt teljesen egyértelmű, hogy elsőbbséget kell adni a magyar tannyelvű iskolák létrehozásának. Ez is egy ok, ami miatt változás kell Marosvásárhelyen. Antal Erika maszol.ro 2015. október 2.Victor Ponta bosszúja? Leváltották Laczikó Enikő Katalint a DRI élérőlOktóber elsejei hatállyal leváltotta az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának (DRI) éléről a miniszterelnök Laczikó Enikő Katalint. Helyét Amet Aledin, a tatár kisebbség volt parlamenti képviselője vette át. A Hivatalos Közlönyben csütörtökön megjelent miniszterelnöki rendelet szerint a korábban az RMDSZ által tisztségbe javasolt Laczikó Enikő Katalin a hivatal államtitkár-helyettese lesz. Ezt a tisztséget korábban Amet Aledin töltötte be, így voltaképpen helycsere történt a DRI élén. Kovács Péter: az RMDSZ-t bünteti Ponta Kovács Péter ügyvezető elnök szerint Laczikó leváltása összefügg azzal, hogy az RMDSZ megszavazta a bizalmatlansági indítványt a parlamentben. Pénteki állásfoglalásában emlékeztetett arra, hogy a DRI-t RMDSZ-es politikus vezette akkor is, amikor a szövetség kormányon, akkor is, amikor ellenzékben volt, mert sikerült elismertetni a mindenkori kormánypártokkal is, hogy az a természetes, ha az itt élő legnagyobb őshonos nemzeti kisebbség képviselői javasolnak személyt a hivatal élére. Kovács szerint most mégis „büntetni” próbálják az RMDSZ-t, mert a kormány leváltása mellett foglalt állást. Ezért úgy véli, igaza volt Kelemen Hunornak, amikor az év elején kisebbségügyi paktumot javasolt Klaus Johannis államfőnek. ,,Ekkor azt kértük, hogy Romániában a kisebbségi képviselet, a kisebbségi törvénykezés és ennek alkalmazása ne függjön a politikai széljárástól. A kormányváltás miatt ne váltsanak le magyar tisztségviselőket, ne vegyenek el a kisebbségek jogaiból” – magyarázta a politikus. Hozzátette, bár a paktum kérdése nem haladt előre, a kezdeményezést nem fogják feladni. ,,Sajnos, a kormánynak jogában áll ezeket a döntéseket meghozni, tehát azon kívül, hogy nyilvánosan tiltakozunk ellene és középtávon a kisebbségügyi paktummal kapcsolatos megoldást javasoljuk, gyakorlatilag nincs, amit tegyünk. Újra és újra fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a kisebbségügyi kérdés nem lehet a mindennapi politikának alárendelve” – hangsúlyozta az ügyvezető elnök. Kovács Péter emlékeztetett, a parlamenti vitán az RMDSZ nem a Nemzeti Liberális Párt (PNL) által benyújtott bizalmatlansági indítvány szövege mellett, hanem a kormány ellen foglalt állást, hiszen ennek működése közigazgatási, szociális és gazdasági szinten is jelentős mértékben kifogásolható és hiányos. A kisebbségek frakciója nem tudott a szándékról A bolgár kisebbség parlamenti képviselője, Nicolae Mircovici a Maszolnak pénteken elmondta, a kisebbségek frakciója nem tudott a miniszterelnöknek arról a szándékáról, hogy leváltsa az RMDSZ államtitkárát a DRI éléről. Pedig hétfőn, a bizalmatlansági indítvány vitája előtt egy nappal még találkozójuk is volt Victor Pontával. "Ezen a találkozón tudomásom szerint fel sem merült Laczikó leváltása. Tény, hogy ezt az intézkedést nem a kisebbségek frakciója kérte a miniszterelnöktől, hiszen nem is volt okunk rá" – jelentette ki Mircovici. Tájékoztatása szerint a kisebbségek frakciója nagyon jól együtt tudott működni az RMDSZ-es államtitkárral, semmilyen kifogásuk nem volt a személyével kapcsolatban. "Nem tudom, mi állt a háttérben. Azt sem zárom ki, hogy Laczikó Enikő Katalint belülről, a hivatalból fúrták meg" – fogalmazott a bolgárok képviselője. Laczikó Katalin Enikőt 2013 januárjában nevezte ki a DRI élére a miniszterelnök. Az államtitkár Markó Attilát váltotta a tisztségben, aki képviselő lett. Laczikó korábban a kulturális és örökségvédelmi minisztériumban dolgozott tanácsadóként abban az időszakban, amikor Kelemen Hunor RMDSZ-elnök vezette a tárcát. Szerettük volna megkérdezni leváltásának okairól, de a volt államtitkárt pénteken nem tudtuk elérni telefonon. Cs. P. T. maszol.ro 2015. október 2.Az egykori város: Márton Áron udvarhelyi emlékezeteSoha nem közölt fényképek a 35 éve elhunyt erdélyi püspökről, illetve egy kalandos történet, menekülés a Securitate elől. Pontosan 35 évvel ezelőtt, 1980 szeptember 29-én elhunyt Márton Áron püspök nemcsak bérmálási körútra járt Székelyudvarhelyre, hanem a negyvenes években úrnapján az Oltáriszentséget is ő vitte körbe. Sofőrje, aki menekítette, udvarhelyi volt, és fényképeket is készített róla. Ezeket eddig tudomásunk szerint sehol nem közölték, Sztojka Ferenc színes fotói közül néhányat ebben a cikkünkben teszünk publikussá. Nem részletezzük itt Márton Áron életének főbb állomásait, életrajzát, írásunk inkább a híres püspök Székelyudvarhelyhez való viszonyát mutatja be, a püspök életéről didaktikai céllal készült már dokumentumfilm, amit itt lehet végignézni. XI. Pius pápa 1938 karácsonyán nevezte ki Márton Áront gyulafehérvári püspökké, a következő év februárjában szentelték fel. Abban az évben Márton Áron Sass Antalt nevezte ki székelyudvarhelyi főesperes-plébánosnak, az addig ebben a pozícióban lévő, Sándor Imrét pedig püspöki helynöknek Kolozsvárra. Sass Antal egészen haláláig, 1968-ig volt ebben a méltóságban, a róla készült korabeli festmény a plébánia épületének emeletén tekinthető meg sok más Udvarhelyen szolgált egyházi méltóság képe mellett. Márton Áron a húszas években a Csíkkarcfalván szolgáló, baróti származású Sass Antal plébánost tulajdonképpen a lelki vezetőjének tartotta. Amikor az ifjú Márton hazajött az első világháború frontjáról, Sass győzte meg őt arról, hogy menjen Gyulafehérvárra és legyen pap. Sass beiktatásán is itt volt Udvarhelyen, sőt a környékbeli bérmakörútjairól is mindig a Szent Miklós hegyi plébániára jött megpihenni. Tíz év múlva, 1949-ben az akkori kommunista hatalom már megkezdte az egyházi elöljárók üldözését, ezért Márton Áron is folyamatosan veszélyben volt. Az akkori csíksomlyói búcsún – mint ismert – a csángók fehér lovon, élőláncot alakítva kísérték, hogy az ugrásra kész, a tömegbe bevegyült szekuritátésok ne tudjanak közel férkőzni hozzá és őrizetbe venni. Az 1996. január 4-én 86 éves korában elhunyt Sztojka Ferenc Székelyudvarhely egyik legismertebb fényképésze volt, hagyatéka több ezer színes diapozitív és papír alapú színes fényképből áll, ezeket a Haáz Rezső Múzeum őrzi. A negyvenes években szállítási vállalata volt, illetve személyes ismerőse volt Márton Áronnak, székelyföldi útjaira általában ő vitte. Nemcsak ekkor, hanem később, a püspök életének utolsó éveiben is rendszeresen elkísérte, és színes képeket is készített róla. A cikkünkhöz felhasznált fényképeket mind Sztojka Ferenc készítette, főleg a hetvenes években. Kivétel ez a felvétel, ami szintén a hagyatékból került elő, ezen a képen Sztojka Ferenc is látható a püspök oldalán jellegzetes ősz szakállával, kezében a fényképezőgéppel. Az említett somlyói búcsút követően a püspök bérmakörúton volt Székelyföldön, 1949. június 16-án pedig Székelyudvarhelyre érkezett, az aznapi úrnapi búcsún ő vitte az Oltáriszentséget. Egyébként ez volt az utolsó székelyudvarhelyi szabad úrnapi körmenet a rendszerváltásig, mert 1949 után betiltották, akárcsak a csíksomlyói búcsút. Az úrnapi ebéd alatt az akkori telefonos központból egy hölgy arról tájékoztatta a plébániát, hogy a püspököt őrizetbe akarják venni a szekusok, ezért délután egy érdekes csellel menekítették haza Gyulafehérvárra. Sztojka Ferenc és testvére, Károly két egyforma gépkocsit indítottak útnak, az egyikben Ferenc mellé egy termetben hasonló papot ültettek és ez az autó ment a megszokott országúton. A másik kocsit Károly vezette és ebbe ültették Márton Áron püspököt, ezzel erdei, kerülő utakon, hegyen-völgyön át jutottak el Gyulafehérvárra. Az első autót természetesen feltartóztatták a szekusok, és nyilván nem vették jó néven, hogy a két sofőr lóvá tette őket. A Sztojka-féle szállítási vállalatot később államosították, Márton Áront pedig néhány nappal később, június 21-én Bukarestbe rendelték és Tövis mellett letartóztatták – ekkor kezdődtek a püspök börtönévei. Kiszabadulása és házi őrizete után a hatvanas-hetvenes években is járt Székelyudvarhelyen, főleg bérmakörutakra – egy ilyen alkalommal készült ez a felvétel, amin a háttérben a plébánia épülete látszik, Márton Áron éppen a Szent Miklós-hegyi templomba lép be. Márton Áron utolsó napjairól, halálának körülményeiről Bara Ferenc pápai káplán, szentszéki tanácsos tud a legtöbbet mesélni, hiszen a püspök életének két utolsó évében ő volt a személyi titkára. Márton Áron halálának 35. évfordulójára emlékezve tartott egy hosszú előadást múlt pénteken Gyergyószentmiklóson, amiről a Gyergyói Hírlap keddi, szeptember 29-i számában jelent meg egy részletes beszámoló – ezt itt lehet elolvasni. A 84 éves Márton Áron daganatos betegségben szenvedett évek óta, az első beadott morfium-injekció után megtiltotta a továbbiakat, 1980. szeptember 29-én reggel háromnegyed kilenckor hunyt el. Egyik kedvenc kutyája a beteg püspök ajtaja elől nem mozdult el. Temetését követően hátrament a kertbe és elpusztult. A rendszerváltás után Székelyudvarhelyen is megváltoztatták néhány utca és tér nevét. Az akkori római katolikus plébános és főesperes, Kovács Sándor tagja volt a Nemzetmentési Front helyi szervezetének (az egyházi vezetők automatikusan belekerültek a testületbe) és az ő javaslatára lett az egykori Deák tér (a Patkó) Márton Áron tér. 1995. szeptember 23-án itt avatták fel az azóta is álló Márton Áron-mellszobrot, Hunyadi László alkotását. A marosvásárhelyi szobrászművész készítette az Orbán Balázs-szobrot is. A püspök szobrának eredetije, a művész által készített gipsz-szobor a plébánia épületében van az egyik lépcsőfordulóban. A téren elhelyezett szobor nem emelkedik ki a térből, Derzsy András plébániagondnoktól azonban megtudtuk, hogy tervezik a fekete márványból talapzat megemelését mintegy 50-60 centiméterrel. A fekete márvány egyébként a reverendát jelképezi. A szoboravatásra jelent meg Nem mi választjuk szentjeinket címmel a Lőrincz György által szerkesztett emlékkönyv is. Mint ismert, Márton Áron püspök életéről nagyjátékfilm készül, ennek honlapját itt lehet böngészni, illetve a témáról itt lehet megtekinteni egy beszélgetést. A Duna Televízió Szigorúan ellenőrzött életek című dokumentumfilm-sorozatában Petényi Katalin és Kabay Barna készített egy részletes filmet. rásunkhoz felhasználtuk Derzsy András A székelyudvarhelyi Szent Miklós római katolikus plébánia rövid története a kezdetektől napjainkig című, 2014-ben megjelent kötetét, valamint szóbeli visszaemlékezéseit, illetve a Haáz Rezső Múzeum tulajdonában levő Sztojka-hagyaték fényképeit – köszönet érte Miklós Zoltánnak ésVeres Péternek. Katona Zoltán Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely) 2015. október 2.Bunta lemondott az udvarhelyszéki RMDSZ alelnöki tisztségérőlMiután a sajtón keresztül több vezető RMDSZ-es politikus is bírálta Bunta Levente székelyudvarhelyi polgármester munkáját, az elöljáró lemondott a szövetség udvarhelyszéki szervezetén belül vállalt alelnöki tisztségéről. Meglátása szerint már nem tudja eredményesen betölteni a kérdéses funkciót. A polgármester pénteki sajtótájékoztatóján egyebek mellett Verestóy Attila, az RMDSZ udvarhelyszéki szervezete elnökének döntéseit is bírálta. Miután huszonkét évet tevékenykedett az RMDSZ udvarhelyszéki szervezetében, Bunta Levente bejelentette, lemond jelenlegi alelnöki tisztségéről. „Az utóbbi idők történései kényszerítenek erre a lépésre, hiszen úgy látom, nem lehet normális körülmények között folytatni – legalábbis eredményesen – azt a tevékenységet, amit eddig kifejtettem” – magyarázta Bunta. Hozzátette, nem a közvélemény előtt szeretett dolgozni, inkább a „munkára fektette a hangsúlyt,” ha valamivel nem értett egyet, akkor azt a szervezeten belül tette szóvá. Arra is kitért, hogy a Szövetségi Képviselők Tanácsának múlt évi gyűlésén javasolta az RMDSZ megreformálását: a szövetség által az országos költségvetésből kapott 19 millió lejt úgy kéne elosztani, hogy az „helyi szinten szolgálja a tevékenységet” – ez véleménye szerint plusz 200 ezer lejt jelentene Udvarhelynek, amiből különböző szociális, közösségi programokat lehetne szervezni. „Ha azt akarjuk, hogy változzon az RMDSZ, ahhoz eszköz is kell azokhoz a tevékenységekhez, amit ki kell fejteni” – fogalmazott. Hangsúlyozta, noha ő semmilyen tisztséget nem remélt, nem érti, miért lépett ki az érdekképviselet a kormányból, hiszen az udvarhelyieknek szükségük lett volna a segítségre. „A politikának elsősorban az a lényege, hogy hatalomra törjön, a hatalom eszközével lehet jobbítani” – véli. „Nem tudom elfogadni, hogy tavaly júniusban a széki elnök (Verestóy Attila – szerk. megj.) – anélkül, hogy konzultált volna velünk – lemondott arról a jogunkról, hogy megyei tanácselnököt jelöljünk” – közölte Bunta, hozzátéve, hogy az új törvénynek megfelelően a közvetett módon választott tisztség a sorrend szerint egy udvarhelyszéki személyt illetett volna meg. Erre véleménye szerint nagy szükség is lenne. Rámutatott, Hargita Megye Tanácsa elnökeként 800 ezer eurós európai uniós pénzből (ISPA) megvalósított, a megyében működő vízhálózatok felújítására készített dokumentációt hagyott hátra utódjának, amelyből végül egy 90 millió eurós program lett, viszont „Udvarhelyszéken egy fityinget nem kapott senki.” Az elöljáró egyebek mellett szintén elfogadhatatlannak nevezte, noha „hátrahagyott” egy hulladékgazdálkodással kapcsolatos tervet is, az udvarhelyi szeméttelepet a városlakók pénzén kellett bezárni. Bírálta a 132-es megyei úton folyó munkálatokat, amelynek tervei már hét éve elkészültek, még sincs befejezve a projekt. „Figyelembe kell venni, hogy Udvarhelyen a kórházat mi finanszírozzuk, pedig megyei feladatokat lát el, Udvarhely könyvtárat tart fenn, bár megyei feladatokat is ellát. Csíkszeredában kímélik az önkormányzatot, pedig jóval több pénze van, mint nekünk. Ez pedig sehol nem kompenzálódik” – sorolta. Bunta: nem kritizálhat sem Verestóy, sem az MPP „Úgy gondolom, hogy nem fér bele a pakliba, hogy a széki elnök elkezdje nyilvánosan kritizálni a városi elnököt” – szögezte le Bunta Levente, utalva Verestóy Attila szenátor, az Udvarhelyszéki RMDSZ elnöke rá vonatkozó bírálataira. Elmondta, ő elsősorban a polgármesteri tisztségéhez kapcsolódó munkáját látja fontosnak, ennek ellenére a negyven százalékos támogatottságú udvarhelyi szövetséget hét év alatt sikerült felemelnie 60 százalékosra. „Ha még meg is értem, hogy a Magyar Polgári Párttal (MPP) egyezséget köt az RMDSZ, és ad nekik képviselői helyeket, azt nem tudom elfogadni, hogy az MPP-nek a volt elnöke véleményt mondjon, hogy ki legyen a polgármester” – hangsúlyozta Bunta. Továbbra is megmarad helyi elnöknek Bunta jónak ítélte meg, hogy több potenciális jelölt közül választ az RMDSZ az udvarhelyi polgármesteri tisztségért való megmérettetést illetően, viszont nem fogadja el, hogy „valaki a Facebookon meg a nagy nyilvánosság előtt, noha a játékszabályok nincsenek is meg, már próbálja a szövetséget erodálni.” Ezen kijelentése kapcsán feltett kérdésünkre az elöljáró rámutatott, nem szeretné nevesíteni, hogy kire gondolt, viszont elítélte a párton belüli kontraszelekciót. „Amennyiben az emberek úgy akarják, én a munkámat folytatom. A következő nyolc hónapban még intenzívebben, mert tudom, hogy jön a kampány. Erre készültem is” – szögezte le határozottan, hozzátéve, azoknak kéne visszavonulni, akik a megosztás mentén rontják el a dolgokat. Kijelentette, továbbra is megmarad udvarhelyi városi RMDSZ elnöknek, így a széki tisztségéről lemondva, több ideje is lesz tevékenykedni. Elsősorban anyagi támogatásokra számítva – „a munkára koncentrálva” – kollégáival meg fogják erősíteni a városi szervezetet, és készülnek az önkormányzati választásokra – tette hozzá Bunta Levente. Mi lesz az előválasztáson? A szövetség belső előválasztásával kapcsolatban polgármester rámutatott, a közelmúltban beszélt az RMDSZ elnökével Máréfalván, aki azt mondta, nem kíván változtatni a szabályokon, így a helyi szervezet – amelynek Bunta az elnöke – fogja eldönteni, milyen módszertant alkalmaznak. Ezen lehetőségek között van a „nagy népi szavazás”, a küldött- valamint a bővített küldöttgyűlés – fejtette ki az elöljáró, megjegyezve, hogy ő maga az utóbbit preferálná. Véleménye szerint az ismert jelöltön kívül (Arros Orsolya – szerk. megj.) többen is fognak jelentkezni az előválasztásokra, amit ő maga is ösztönözni fog. „Én nem szerelembe estem az RMDSZ-el, hanem egy keretnek tartom, amely cselekvési lehetőséget nyújtott a számomra. Nagyon sokszor nyeltem, nagyon sokszor hallgattam, nagyon sokszor jól éreztem magam, s a munkát továbbra is ebben a keretben szeretném kifejteni” – szögezte le. Mozgalmat indítana Bunta úgy gondolja, a helyi politikának elsősorban az emberekről kell szólnia, és meg kell feleljen a megfogalmazott elvárásoknak. „Az embereket meg kell szólítani és azt kell mondani, hogy gyertek velünk: amit ti elvártok, azt megcsináljuk, s legyetek velünk az úton. Dolgozzunk együtt” – fogalmazott. Ehhez szerinte egyebek mellett új RMDSZ tagok, újraszervezett körzetek és munka kell. „Én eddig a közigazgatásra koncentráltam elsősorban, mert az is egy elég nagy feladat volt, s ott próbáltam hatékony lenni. Úgy látszik, eljött annak az ideje is, hogy itt többet tegyek. (…) Arra gondoltam, hogy szervezetet építünk, és mozgalmat próbálunk generálni” – magyarázta, hozzátéve, úgy érzi, teljes mértékben a közösségért dolgozik. Fülöp-Székely Botond Székelyhon.ro 2015. október 2.A román kormányfő társadalmi támogatást kért a menekültek integrálásáhozVictor Ponta miniszterelnök a civil társadalom támogatását kérte a Romániába más uniós országokból átirányítandó menedékkérők integrálásához pénteken. A bukaresti kormány illetékes tárcavezetői a helyhatóságok és több civil szervezet képviselőivel tanácskoztak az országra váró feladatokról, miután az Európai Unió belügyminisztereinek szavazattöbbséggel elfogadott döntése nyomán Romániának – eredeti, 1800 fős felajánlásánál lényegesen több – csaknem ötezer menedékkérőt kell átvennie Olaszországtól és Görögországtól. Ponta a találkozón kifejtette, hogy nem fenyegeti katasztrófa az országot, „nem kell a határokra vezényelni a hadsereget”, mert Románia toleráns ország, de „ha válság fenyegeti Európát”, szolidaritást kell tanúsítania. Azt mondta: meggyőződése, hogy valódi menekültekről van szó, és Irakból és Szíriából nem azért kelnek útra az emberek, mert az otthoninál jobb életre vágynak Németországban. Ponta szerint lehetnek köztük gazdasági bevándorlók, de Románia, ahonnan hárommillió gazdasági bevándorló távozott Nyugatra, „nincs abban a helyzetben”, hogy ezt szóvá tegye. A román kormányfő elismerte: a közigazgatást szokatlan feladat elé állítja a menedékkérők befogadása, a megfelelő törvényes keret kialakítása is még folyamatban van, „menet közben kell megtanulniuk, mi a teendő. Victor Ponta a civil szervezetek támogatását kérte: segítsék a menekültek közép- és hosszú távú társadalmi beilleszkedését. „Az állami intézmények meg tudják védeni a határokat, elő tudnak készíteni szálláshelyeket (a menedékkérők számára), de ennél többet csak a társadalommal együtt tudnak tenni értük” – jelentette ki a román kormányfő. A pénteki találkozót több mint 50 romániai civil szervezet felhívása nyomán kezdeményezte a román miniszterelnök. Az emberi jogi és gyermekmentő alapítványok, a Romániában tanuló vagy dolgozó szírek egyesületei és más muzulmán szervezetek arra kérték a bukaresti hatóságokat, hogy vizsgálják felül az EU kötelező menekültbefogadási kvótáit elutasító politikájukat, és tanúsítsanak nagyobb megértést a menedékkérőkkel szemben. A román csendőrség a múlt héten két sátortábort épített a szerb határ közelében a Romániába érkező migránsoknak, eddig azonban nem érkeztek tömegesen bevándorlók az országba. Székelyhon.ro 2015. október 2.Betörték a „székely ízeket” kifogásoló fogyasztóvédő orrátMegverték a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség vezetőjét. A „székely ízeket” kifogásoló Mircea Diacon egyik támadója magyar nemzetiségű román állampolgár. Rátámadt és ütlegelni kezdte két férfi, miközben pénteken reggel kollégáival a Lukoil benzinkút sepsiszentgyörgyi kávézójában tartózkodott – tájékoztat közleményben Mircea Diacon, akinek az orra törött be. A fogyasztóvédelem vezetője az ügyben rendőrségi feljelentést tett. Mircea Diacon emlékeztetett, az általa vezetett szakhatóság ellen korábban már történt bűncselekmény, ugyanis az idei Szent György Napok ideje alatt egyik gépjárművüket rongálták meg ismeretlen tettesek, akiket máig sem sikerült azonosítani. Mint Mircea Diacon fogalmaz, a rendőrségi nyomozás során kiderült, hogy az esetet követően a helyszínről elszaladt bántalmazók egyike, a sepsiszentgyörgyi L. L. magyar nemzetiségű román állampolgár. A bűncselekmény a túlzott alkoholfogyasztás számlájára írható, így alakulhatott ki a szóváltás, amelyet tettlegesség követett – tájékoztat Nicoleta Marin, a Kovászna megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. A hatóságok szándékos testi sértés gyanújával nyomoznak tovább. A Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség még ez év elején indított „hadjáratot” a székely termékek és szimbólumok ellen. Ugyanakkor több gyerek-, néptánc és egyházi tábort, így a Székelykök fesztivált is megbírságolták többek között arra hivatkozva, hogy csak magyar nyelvű feliratok voltak kihelyezve a rendezvény területén. A Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Felügyelőség a háromszéki taxisokat is ellenőrizte korábban, akiket más kihágások mellett azért büntettek meg, mert a gépjárművükre a SIC (Terra Siculorum) feliratú matricát ragasztottak. Bencze Melinda Székelyhon.ro 2015. október 2.Építkezési nagyüzembe kezdtek ErdőszentgyörgyönMegvalósulni látszik a néhány hónappal még csak ígéret szintjén létező két infrastrukturális projekt a Erdőszentgyörgyön. Jelenleg négy utca teljes korszerűsítése van folyamatban. Ez nemcsak az útburkolat felújítását, aszfaltszőnyeg leterítését jelenti, hanem előtte útalapozást, a járdák és vízelvezetők, sáncok kiépítését is. A felújításoknál előnyben részesítették azokat az utcákat, amelyek lakói jobban állnak az adók befizetésével. Lassan befejeződnek a munkálatok az Iskola utcában, amely az egyik legzsúfoltabb a településen, hiszen ezen keresztül a kórházhoz, a polgármesteri hivatalhoz, orvosi rendelőkhöz, iskolához, óvodához, napközihez, tűzoltógarázshoz lehet eljutni. Az utca burkolása mellett jelentősen megnövekedett az aszfaltozott terület a többi intézmény irányába is, az iskola, a városháza és kórház mellett járdát, lépcsőket és parkolókat építettek. A beruházásra égetően szükség volt, hisz nemcsak hétköznapokon vették igénybe az emberek az utcát, egy-egy nagyobb iskolai esemény alkalmával – tanévkezdés, kicsengetés – szinte lebénult a forgalom. Nemcsak a gyalogosok, hanem a gépjárművek és vezetőik biztonsága érdekében is szükség volt a parkolók kialakítására, ahol most már félszáznál több autó állomásozhat – mondta el Csibi Attila Zoltán polgármester, hozzátéve, hogy: az Iskola utcában már csak az úttest megfestése maradt hátra. Elkezdődtek a munkálatok a felekezeti és városi köztemető és ravatalozó felé vezető Szőlős utcában is, továbbá a Május 1. és az Új utcában. Rákérdeztünk, hogy miért épp az utóbbi két utcát korszerűsítik? Az elöljáró elmondta, azt vették figyelembe, hogy melyik utcából mennyire rendszeresen fizetik be a lakók az adót, és ez kritérium lesz a jövőben is. A két utcában negyvenhárom családot érint a munkálat – tudtuk meg. Ennél több, mintegy százharminc család örülhet nemsokára jobb körülményeknek, ugyanis a napokban egy másik vállalkozó elkezdi a tömbháznegyedben is a térrendezési munkálatokat: járdák, parkolók és zöldövezetek épülnek, nemsokára felszámolják a hepehupás, sáros tereket. Az ottani kis játszóteret nem bontják le, hanem felújítják, sőt újakat is építenek a következő két évben, teljesen biztonságos és európai szabványoknak megfelelőket – ígéri a városvezető. De nemcsak itt, a Malom és Bălcescu utca között is elkezdik a munkálatokat: a garzonnegyed is megszépül a következő évben. Ennek terveit a tavasz folyamán készítik el, de még nem dőlt el, hogy milyen forrásokból végzik a beruházást. Iskolakezdésre kijavították, kimeszelték az összes tantermet a Dózsa György utcai iskolában, nyílászárókat is cseréltek. Szeretnének a tanintézetek mindenikében bevezetni a központi fűtést, beleértve Bözödöt is. Ami ezt a települést illeti, a polgármester elmondta: tavasszal használhatatlanná vált a bözödi kultúrotthon, ezért ennek tetőzetén folynak a javítási munkálatok, de új tetőt kap a falu iskolája is. Ugyanakkor az elöljáró információi szerint októberben elkezdik az Erdőszentgyörgy és Bözöd közötti út első szakaszának aszfaltozását. Gligor Róbert László Székelyhon.ro (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
