|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 639 találat | lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 ... 631-639 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
I II III IV V VI VII VIII IX X XI XII 2015. június 2.Digi One néven indít kereskedelmi tévécsatornát Teszári ZoltánDigi One néven várhatóan ősztől indul az RCS&RDS társaság országos kereskedelemi csatornája, amely a PRO Tv és az Antena1 konkurenciája kíván lenni. Teszári Zoltán nagyváradi vállalkozó új televíziója filmeket, híreket és különböző show-műsorokat sugároz majd. A reportervirtual.ro portál információi szerint az adónak már székháza – egy 3000 négyzetméteres irodaház – is van Bukarestben. Az RCS&RDS a DIGI TV révén már korábban megvetett a lábát a médiapiacon. Több önálló csatornája is van: Digi24, Digi Film, Digi Sport, Digi Animal World, Digi Life, Digi World, Music Channel, H!T Music Channel és UTV. Teszáriék hírtelevíziója, a Digi24 nézettsége az adó kiegyensúlyozottságának köszönhetően egyre nagyobb. Az RCS&RDS emellett folyamatosan terjeszkedik a médiapiacon: nemrégiben felvásárolták a CME birtokában lévő rádióadókat (ProFM, Info Pro, Pro Clasic, Music FM és Dance FM). maszol.ro 2015. június 2.Csorbítaná a kisebbségi oktatási jogokat a készülő tanügyi törvényA kisebbségi oktatásban csak elemiben tanítanák idegen nyelvként a román nyelvet, és ismét románul oktatnák a történelmet és a földrajzot. enátus oktatási bizottsága elé került az új tanügyi törvénytervezet, amely Markó Béla, a bizottság tagja és Király András oktatásügyi államtitkár szerint a jelenlegi formájában olyan paragrafusokat tartalmaz, ami egyértelműen visszavenne a kisebbségi oktatás számára kiharcolt, a jelenleg érvényben levő oktatási törvényben szereplő jogokból. Markó Béla megkeresésünkre elmondta, a szenátus oktatási bizottsága elé került tervezet tulajdonképpen nem új, hanem arról a tervezetről van szó, amelyet 2010-ben Ecaterina Andronescu párhuzamosan dolgozott ki a jelenleg érvényben levő tanügyi törvénnyel, amelyet a Boc-kormány felelősségvállalással, az RMDSZ támogatásával fogadott el. Király András kérdésünkre kifejtette, az új tanügyi törvénytervezet a szenátusi bizottságban megvitatásra való bocsátása nem volt leegyeztetve. „A parlamenttel való kapcsolattartásért felelő személyként tudom, hogy a szenátus tanügyi bizottsága tagjainak kiosztottak egy törvénytervezetet, egy elképzelést, ami nem más, mint a 2011-es törvénynek a szenátusban elképzelt módosítása. Tehát a szenátusi vita során a tanügyi bizottság egy sor módosító javaslatot fogalmazott meg hosszú idő alatt, és ennek az lett a következménye, hogy a kormány véget vetett ennek a folyamatnak azáltal, hogy 2011 elején felelősségvállalással elfogadta a tanügyi törvényt. A tervezet közvitára bocsátása előtt a szenátus tanügyi bizottsága megvitatja és véleményezi azt. A bizottság most ismerkedik a tervezttel, mert összetételét tekintve ez nem az a bizottság, amely a korábbi ciklusban foglalkozott ezzel a verzióval, hiszen a 2012-es választásokat követően megváltozott a bizottság személyi összetétele” - magyarázta az államtitkár. Miért kell új törvény? Király elmondta, az új tanügyi törvény elfogadásának kérdése annyira nem meglepő, mert kormányzati szinten régóta szó van egy új tanügyi törvény kidolgozásáról, életbe léptetéséről. „Jelenleg érvényben van egy olyan tanügyi törvény, aminek számos cikkelyét nem is sikerült életbe léptetni és működtetni, emellett 2011 óta toldják-foldják, több mint 160 cikkelyét sürgősségi kormányrendeletekkel módosították” - mondta az államtitkár. Visszavenne a kisebbségi oktatási jogokból Markó Béla elmondta, az Andronescu-féle tervezet és a jelenleg érvényben levő tanügyi törvény strukturális kérdésekben különbözik, a jelenlegi törvény az anyanyelvi oktatási jogok tekintetében összehasonlíthatatlanul jobb, mint az Andronescu-féle tervezet. Ezzel Király András is egyetértett: „A tanügyi törvénynek ez a változata számunkra, a magyar anyanyelvű oktatás számára elfogadhatatlan. Ez a tervezet számos pontban módosítaná a kisebbségi oktatásra vonatkozó fejezetet, pont azokban a pontokban, amelyekért az RMDSZ kiállt az elfogadott törvénytervezet mellett”. Kifejtette: a törvénytervezet a specifikus román oktatást csak az 1-4 osztályban engedi meg, illetve 8. osztálytól visszatérnének a történelem és a földrajz román nyelven történő tanításához. Király szerint az új koncepció egy központosítás felé haladó törvénytervezet lenne, a 2011-es törvény pedig a decentralizáció felé mozdult el. Nem valószínű, hogy ebben a mandátumban lesz új tanügyi törvény Mind Király, mind Markó úgy vélekednek, csekély az esélye annak, hogy ebben a ciklusban új tanügyi törvényt fogadjon el a parlament. „2015-ben vagyunk, szerintem a parlamenti ülésszak végéig, júliusig semmiképpen nincs idő, szeptembertől arrafelé nem tudni, mi fog történni. Ez egy veszélyes időszak, mert lassan belemegyünk a kampányidőszakba, és félő, hogy a tanügyi törvényből kampánytémát faragnak. Egy ilyen horderejű kérdést egy nyugodtabb, csendesebb ciklusban lehet átbeszélni, miután kirajzolódtak a politikai erőviszonyok és lecsendesedtek a politikai nézetek ebben a kérdésben. Nem jó az, hogy egy tanügyi törvényből politikai kampányt csinálnak. Számunkra azért nem jó, mert mindig kihasználják azokat a kérdéseket, amelyek mondjuk, egy nemzeti vonal erősödéséhez vezethet. A magyar oktatás számára a 2011-es törvény jó volt, vagyis jó lett volna, ha úgy valósul meg, ahogy azt elképzeltük akkor" - mondta Király. Markó Béla sem lát esélyt arra, hogy a jövő évi parlamenti választásokig elfogadják az új tanügyi törvényt. Elmondta, a parlament jelenlegi felállásában zűrzavaros, kiszámíthatatlan és hemzseg a pártot váltó parlamenti képviselőktől és szenátoroktól, így nem hiszi, hogy foglalkoznának ezzel a kérdéssel, valószínűbbnek tartja azt, hogy inkább a következő, stabilabb, nyugodtabb parlament vállalkozik majd erre a munkára. Leszögezte, mivel a kisebbségi oktatásnak nem kedvez ez a tervezet, odafigyelnek rá, hogy az anyanyelvi oktatási jogok ne csorbuljanak. Főbb változások a vita alatt lévő új tanügyi törvényben - A középiskolai felvételi bevezetése, abban az esetben, ha az adott szakra túljelentkezés van - Az óvodai oktatáshoz kerülne az előkészítő osztály (előkészítő nagycsoport néven) - Kétéves szakiskolai programok - Újra a vallásoktatás alóli felmentést kellene kérvényezni, és nem az azon való részvételt A tanügyi tervezet kritikusai szerint a dokumentum úgy állt össze, hogy Ecaterina Andronescu, a szenátus oktatás bizottságának elnöke egy 2009-2010 között összeállított tervezetet terjesztett fel vitára, amelyet eredetileg a jelenlegi tanügyi törvény (2011/1-es törvény) alternatívájának szántak. Az oktatási szakértők szerint nem változtatták meg olyan mértékben, mint azt az elmúlt évek változásai igényelnék. Erre példaként az előkészítő nagycsoport létrehozását emelték ki, amelyik szerintük azért visszás, mert az elemi iskolák komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy a jelenleg keretükben működő „előkészítő osztályoknak” termeket rendezzenek be. A tervezetet az alkotmánybíróság vallásoktatásra vonatkozó döntésével sem egyeztették, amely szerint nem a vallásoktatás alóli felmentést kell kérvényezni, hanem éppen annak ellenkezőjét, az azon való részvételt. A tervezetet elemzők a jelenlegi három évesről két évesre módosuló szakképzési programok bevezetését is kifogásolják, ugyanis szerintük a tervezetben azok nincsenek eléggé kidolgozva, ahogy az sem, hogy mitől működnének jobban a hároméves szakképesítésnél. Módosul az is, ahogy a nyolcadik osztályt végzők elkezdhetik középiskolás tanulmányaikat. A tervezet szerint az általános iskolai tanulmányok befejezése utáni országos felmérést – amelyen a mostaninál több tantárgyból kellene vizsgázniuk - egy további felvételi vizsgát is kellene tenniük akkor, ha az adott szakra többen jelentkeztek, mint a meghirdetett helyek. A felvételinél ebben az esetben nemcsak ez a két vizsgajegy számítana, hanem az általános iskolai évek átlaga is. Pontosabban ez úgy nézne ki, hogy az országos felmérésen román nyelv és irodalomból, anyanyelvből, tudományokból és matematikából tett vizsgából, szóbeli idegennyelv-vizsgából, számítógép-ismereteket felmérő gyakorlati vizsgából, valamint társadalmi és állampolgári ismereteket felmérő szóbeli vizsgán mérnék fel a diákok tudását. A felsorolt vizsgák közül a két utolsóból a diákoknak a tanév alatt kellene vizsgázniuk. A tulajdonképpeni felvételinél - abban az esetben, ha az adott szakra a rendelkezésre álló helyeknél nagyobb számban jelentkeztek - aztán 20%-os arányban számítana az általános iskolai évek tanulmányi átlaga, 30%-ban az országos felmérés, és 50%-ban a középiskolai felvételi eredménye. Ha kevesebben jelentkeznek egy adott szakra, mint ahány rendelkezésre álló hely van, akkor az országos felvételi 60%-os, az általános iskolai évek tanulmányi átlaga 40%-os arányban fog számítani. A szakértők a tudományok és matematika vizsga kapcsán azt kifogásolják, hogy a diákokat úgy vizsgáztatnák egy transzdiszciplináris megközelítést alkalmazó vizsgán, hogy közben nem tanították őket transzdiszciplináris módon. Más szakértők szerint ezt a vizsgát ilyen formában sokkal jobb lenne a középiskola végén tartani. Pozitív változtatások - 12 osztályig ingyenes lenne a tanítás, amelyből az következik, hogy a diákok ingyenes tankönyveket kapnak tizenkettedik osztályig (jelenleg a diákok tizedik osztályig kapnak ingyen tankönyveket). - A rendszer további decentralizálása. Eszerint a tanárokat a tanintézmények fogják alkalmazni, és nem a tanfelügyelőségek, mint eddig. Ráadásul a tanintézmények keretében működő adminisztratív tanácsok szervezik meg az igényeiknek megfelelően a versenyvizsgákat a meghirdetett tanári állásokra. - A diáklétszám függvényében történő finanszírozás ugyan előnyös a vonzóbb tanintézmények számára, azonban sokan úgy vélik, hogy ez a városi iskolák túlzsúfoltságát, és a falusi iskolák „kiüresedését” vonzza magával. F.J. - K.M. Transindex.ro 2015. június 2.Bírák: beavatkozik a SRI az igazságszolgáltatásbaA hírszerző szolgálatok helyzetükkel visszaélve beavatkoznak az igazságügyi rendszer működésébe – állította Natalia Roman, a Romániai Bírák Egyesületének elnöke. Roman a Digi 24 hírtelevízió hétfő esti beszélgetős műsorának vendégeként a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) jogi osztályának vezetője, Dumitru Dumbravă tábornok egyik korábbi kijelentésére utalt, miszerint az igazságszolgáltatás „taktikai műveleti terület” a SRI számára. A bírák egyesülete korábban Klaus Johannis államfőhöz fordult az ügyben, azonban az elnöki hivatal még nem adott választ. Roman ugyanakkor arra is rámutatott: nem ez az egyetlen, a hírszerzéssel kapcsolatos gond az igazságügyben, mivel ki kellene vizsgálni a rendszerben titkos ügynökként tevékenykedő hírszerzők helyzetét is. Roman szerint a SRI „túlságosan közel” került az igazságügyi rendszer vezetéséhez, és az is baj, hogy a bírák éves nyilatkozatait, amelyben saját felelősségre kijelentik, hogy nem tagjai a hírszerzésnek, valójában senki sem ellenőrzi. Ezért a Legfelsőbb Védelmi Tanácshoz (CSAT) fordultak, a nyilatkozatok ellenőrzését kérve. Egyúttal azt is elmondta: az illetékes parlamenti bizottságot és a CSAT-ot annak kivizsgálására is felkérték, hogy milyen döntés alapján kezdett a SRI taktikai műveletekbe az igazságszolgáltatás terén. Dumitru Dumbravă tábornok egy április 30-án megjelent interjúban, az igazságszolgáltatáson belüli korrupció kapcsán beszélt a SRI operatív tevékenységének kibővítéséről. Balogh Levente Székelyhon.ro 2015. június 2.Válaszok egy életút tapasztalataibólMitől más a székely? címmel tartott előadást szombaton szülőfalujában, Gyergyóalfaluban a 90 éves Ambrus András. A jelenleg Magyarországon élő színművész, író életútjának mozzanatain keresztül érzékeltette a székely ember jellemzőit. Írók, zeneszerzők adtak hangot a székely másságnak, általában különbnek tartva ezt a nemzetséget sok másnál – mutatott rá előadásában Ambrus András, saját tapasztalataival, élete bizonyos állomásainak elmesélésével nyomatékosította a Kodály Zoltántól és Mikszáth Kálmántól felolvasott idézeteket. Úgy értékeli, a székely ember jellemének formálásában az időjárás éppen akkora szerepet játszott, mint az, hogy katonanemzet lévén fegyelmet tanult. A közösség késztető erejének köszönhetően a munka nem volt idegen, szinte veleszületett képességük volt a régieknek – hallhattuk az előadásban. „Sokat gondolkodtam, hogy minket mivel neveltek munkára, de csak pár hónappal ezelőtt jöttem rá: a közösség késztetett erre. El nem tudom mondani, hogy milyen érzés volt az, amikor kaszával a vállamon végigsétáltam az utcán. Mintha minden ablak leányfejtől virágzott volna ki, és látnák, hogy én vagyok valaki: férfi vagyok” – példázódott az előadó. Felbecsülhetetlen értékként beszélt a székely közösség késztető erejéről, sajnálattal mutatott rá ennek szertefoszlására. „Egy kalász, ha lehullott a megrakott szekérről, lehajoltunk érte és visszatettük. Most ezeket az értékeket a modern világ döcögő szekeréről nem csak hogy hagyják lehullni, de ledobálják őket, és még rá is taposnak, nem tudván, hogy milyen kincseket hagynak kárba veszni” – fogalmazott. A „csak azért is” érzésről A gyökerek, a népi kultúra megőrzése minden időben fontos, ennek „motorja” Ambrus András esetében nemzeti érzelme volt. „Jó tanuló voltam, úgy tűnt, hogy gimnáziumba megyek, de az első világválság éreztette utóhatását, ezért román iskolába kellett menjek. Túléltem azt is, mint sok mindent. Ekkor támadt fel bennem a »csak azért is« érzés. Nem tudtak úgy belém sulykolni egy román verset, hogy mellette ne tanuljak meg két magyar verset. Nem tudtak egy, a román nemzetet dicsérő dalt úgy megtanítani nekem, hogy ne tanuljak meg két magyar dalt, és ne énekeljem folyton” – idézte fel élményeit. Életmentő leleményesség A székely leleményességet a második világháborúban átélt eseményeken keresztül érzékeltette Ambrus András. Katonaságának, fogságba esésének történetét ismertetve mesélte el, hogyan hasznosította az itthon tanult, ellesett fogásokat. Ausztriában esett fogságba, innen több ezer bajtársával együtt vonattal szállították egy lágerbe, a Szovjetunióba. „Isteni szerencsének köszönhetem azt, hogy épségben megúsztam az egészet. Megint csak a falumbéli tapasztalatokra kell hivatkozzak: negyvennél is többen voltunk egy vagonban, sűrűn feküdtünk egymás mögött. A vagonok ablakait tüskés dróttal zárták le, megláttam, hogy 4-5 méter drótot otthagytak. Eszembe jutott, hogy van nekem egy jó pokrócom, készítek egy függőágyat. Otthoni tapasztalat volt, hogyan kell a drótról a tüskét lecsavarni két bicskának a fokával, akárcsak az, hogy a drótot hogyan kell puszta kézzel eltörni. Ezt apámtól láttam. Addig hajtogatta, amíg eltörött. Én is ezzel a módszerrel készítettem függőágyat, ahol harminc napon át fekhettem, mintha üdülnék. A többiek ott izzadtak, és éjfélkor oldalra fordultak vezényszóra” – idézte fel az előadó. A fogolytábor felé vezető út egy másik eseményét elmesélve érzékeltette, leleményességével hogyan lett kiváltságos fogságba esett társai között. „A nővéreimtől láttam, hogyan készítik a lisztes zsákot: egy nagy téglalap alakú vásznat összevarrnak, kifordítják, és újra összevarrják. Ezt a tudást is hasznosítottam. Egyik bajtársamnak volt egy kendő nagyságú, gumírozott vászna, amit azért akart hazavinni, hogy a gyereke bölcsőjébe tegyék, de mivel otthona helyett a lágerbe tartott, sírva várta, hogy kinyissák az ajtót és kidobhassa a vásznat. Elkértem tőle. Első gondolatom az volt, hogy ha Szibériába kerülünk, magamra terítem, és megvéd az esőtől, a hótól. De aztán más jutott eszembe, és csináltam két vizes zacskót belőle. A bajtársak nem győztek röhögni rajtam, de lett két, egyenként tíz literes zsákocskám. Még korcot is varrtam rájuk, mint a gatyának otthon a hölgyek, spárgát tettem beléjük, hogy fel lehessen akasztani a szegre. Így történt, hogy amíg más vagonban negyven embernek egy napra húsz liter volt az adagja, addig nálunk ennek duplája lett. Olyan tekintélyt szereztem a vagonban, mint senki más, hisz én voltam a vízosztó. Ráadásul mozoghattam egy kicsit, mert ragaszkodtam ahhoz, hogy én legyek a vízhordó. Ennek fejébe néhány civil ruhát kaptam, mert bajtársaim gondolták, hogy mivel Románia felé megyünk, ott akarok megszökni valahol. Ez be is következett. A iaşi-i lágerből indítottak el egy szerelvényre való foglyot. Amikor kanyarodott a sor az állomás felé, én nem kanyarodtam. Egyenesen mentem tovább. Az egyik őr meg is látott, de a köpenyemet és a hátizsákomat már a sorban levetettem, és civil sapkám is volt, úgy léptem ki a sorból. Megrántott és eltaszított, még fenéken is rúgott, úgy hogy szó szerint elkergettek engem a lágerből” – mesélte szabadulása történetét Ambrus András. „Fölszedtem sátorfámat, és világgá mentem” A visszaemlékezésben hallhattuk, Alfaluban a művelődési élet szervezésére kapott megbízást a hazaérkezett fiatal férfi, három évig zajlottak felügyelete alatt a kulturális és szórakoztató programok. Ebben az időszakban érezte meg a kommunizmus előszelét, és az új rendszer elől Magyarországra menekült. „A faluban is megalakult a Magyar Nemzeti Szövetség, tagja és ifjúsági vezetője lettem. Mint ifjúsági vezetőt, továbbképzésre küldtek Marosvásárhelyre, ahol egy kommunista tartott előadást a jövőről. Világosan és tisztán elmondta, hogy az fog következni, ami a Szovjetunióban van. Ez megrendített. Amikor hazajöttem, nem győztem biztatni a gazdákat, akik a közbirtokosságokat vezették, hogy adjanak el mindent, és építsék a falut. Vakarták a fejüket, de nem hallgattak meg.... Amint Petőfi mondja: fölszedtem sátorfámat, és világgá mentem” – osztotta meg közönségével Alfalu szülöttje. Felnőtt életének itthon töltött szakaszából egyetlen negatívumot emelt ki. Mint fogalmazott: „Egyet nem tudtam elintézni, pedig mennyit fáradoztam rajta! Azt, hogy minden mulatság verekedéssel végződött. Már gyermekként is ezt tapasztaltam, és a nagy verekedéseknél azon tűnődtem, hogy honnan tudják, kit kell ütni? Mert mindenki verte a másikat.” Budapesten lett színművész Az előadás további részében Ambrus András röviden vázolta élete alakulását. Elmondta, egy hirdetésre jelentkezve vették fel a Színművészeti Főiskola kollégiumába, ahol hovatartozása miatt élt át kellemetlenséget. „Egyszer az egyik, azóta jó nevet szerzett filmrendező, aki velem együtt vezetőségi tag volt, felolvasott egy felsőbb utasítást, amely úgy szólt, hogy azokat a kollégistákat, főiskolásokat, akik a határon túlról jöttek ide, haza kell küldeni, mert most már ott is szocializmus van, tehát nem kell félniük. Mély csönd lett. Jancsó Miklós innen volt, Kovács András is, akárcsak Fehér Imre. Egyikük sem tudott szóhoz jutni. Végre kénytelen voltam én megszólalni. Azt mondtam az illetőnek: Péter, ha ezt még egyszer felveted, én a beledet kivetem. Nem vetette fel, hát így lett belőlem színművész” – hallhattuk Ambrus Andrástól. Illyés Gyula A munka és a halál között című verséből idézve köszönt el közönségétől: Ahogy a két kezem tudta,/ hát készen itt a munka./ Jó volna tán, ha itt-ott/ pántjain még javítok –/ Még jobb volna elölről/ kezdenem az egészet!/ De íme rámsötétlett – /Kifogytam az időből – /Hát, ha kész van, ha félben, /vén eset van, bevégzem./ S most, hogy szemem lezárom/ s fáj izzón ez a két szem:/ mi is a szép – most látom/ – mi is a jó, most érzem. Életútja Ambrus András Gyergyóalfaluban született 1925. november 29-én. Parasztcsaládból származott; szülei: Ambrus Lajos és Gergely Karolina. A második világháború miatt középiskolai tanulmányait nem fejezte be. 1945-1948 között a családi gazdaságban dolgozott, később Budapesten beiratkozott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol diplomát szerzett 1953-ban. 1952-1953 között, valamint 1956-1961 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1953-1956 között az Ifjúsági Színházban lépett fel, később a Jókai, illetve a Thália Színház társulatában (1961-1978). 1978-1985 között a Mafilm szerződtette. Főbb szerepei: Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (Barabás); Bródy Sándor: A dada (Bolygó Lajos); John Steinbeck: Egerek és emberek (Gazda). Könyvei: Gyergyó (regény, 1959); Székely Trianon (2005); A Mindenható markában (2008). Pethő Melánia Székelyhon.ro 2015. június 2.A Nemzeti Összetartozás Napja MarosvásárhelyenJúnius 4-én, a Nemzeti Összetartozás Napján több megemlékezést is tartanak Marosvásárhelyen. Összefoglaljuk az események programját. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Maros megyei szervezete a Bolyai téri unitárius templom udvarára várja csütörtökön délután fél 5-re azokat, akik emlékezni akarnak. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Magyar Polgári Párt csütörtök este héttől tartja közös rendezvényét a Maros Művészegyüttes székházában. „A több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme” – áll a meghívóban, amely gondolat szellemében szervezik meg évről-évre június 4-én, a magyarság történetének e szomorú dátumán a megemlékező rendezvényeket Erdély-szerte. „Erőt ad számunkra, hogy 2010. június 4-én a Magyar Országgyűlés is kinyilvánította ezt. Meggyőződésünk, hogy a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről rendelkező törvény hozzájárul a nemzeti megújuláshoz, az előttünk álló történelmi feladatok megoldásához. Erdélyi magyarságunk jogérvényesítésért folytatott küzdelmének szimbolikus helyszíne Marosvásárhely, ezért is döntöttünk úgy, hogy idén itt szervezzük meg a Magyar Polgári Párt és az RMDSZ közös megemlékező rendezvényét” – fogalmaznak a szervezők. A rendezvényen megtekinthető a Maros Művészegyüttes produkciója. A magyar történelem egyik legnagyobb traumát jelentő eseménye, az első világháború kitörésének századik évfordulójára készült a társulat Imádság háború után című táncszínházi előadása. Az emlékezés kövei ott vannak szinte minden magyar faluban, városban impozáns emlékművek, szobrok formájában. Minden falu számon tartja név szerint az elesetteket. A táncjáték fontos eleme a háborús témájú magyar líra, amely kortársként éli meg és dokumentálja a művészet erejével e szörnyűségeket. Valós izgalmat jelentenek a lövészárkokban született háborús naplók és a frontkatonák háborús visszaemlékezései, e borzalmakat is megidézve tesznek táncos visszaemlékezést a nagyapák életét meghatározó háborúkra a Maros Művészegyüttes táncosai – áll az esemény leírásában. Az előadás koreográfusa Varga János; a koreográfus asszisztense Hajdú Flórián. A zenét Bonczó István jegyzi, a díszletet Boka Gábor, a jelmezt Bandi Kati, művészeti vezető Varró Huba, igazgató Barabási Attila Csaba. A VI. Páros csütörtök a Balladában elnevezésű rendezvénysorozat június 4-ei témája: Van-e trianoni lelküket? A beszélgetőest vitaindítója Tamási Zsolt József történész, a Római Katolikus Gimnázium igazgatója. A rendezvény, amelyre a szervezők előzetes bejelentkezést kérnek az érdeklődőktől, csütörtök este 8 órától kezdődik. Antal Erika Székelyhon.ro 2015. június 2.Készül a népi mesterségek lajstromaA székelyföldi hagyományos népi mesterségek felmérése érdekében indította útjára a Kovászna Megyei Művelődési Központ azt a projektet, amely a Háromszéken még dolgozó mestereket könnyen elérhető adatbázisba tömöríti, és dokumentumfilmekben mutatja be. Imreh-Marton István, a Kovászna Megyei Művelődési Központ igazgatója elmondta, korábban volt már egy – az intézményük munkatársai által végzett kutatás –, amely a háromszéki népi mesterségeket végző szakembereket térképezte fel. Ezúttal azonban összetettebb a cél, hiszen a megye mestereit szeretnék fókuszba állítani, 10-15 perces dokumentumfilmeket forgatnak Simon József segítségével, továbbá honlap, virtuális és interaktív térkép is készül, amely segítségével 36 különféle típusú mesterséget tömörítenek egy adatbázisba. Ezen adatbázis alegységeként készülnének olyan fotók, amelyek a meglátogatott műhelyek felszerelését és termékeit dokumentálják. Az intézmény vezetője elmondta, a 2015-ös sepsiszentgyörgyi Őszi vásárral párhuzamosan egy rendezvényt is szerveznének, amely alkalmával bemutatnák a népi mestereket, és kiállításra is hívnák az érdeklődőket. Mindezen felül egy, szakemberekből álló csapat is összeáll, amely tagjai marketingstratégiát dolgoznak ki a népművesek munkájának népszerűsítésére, valamint termékeiknek esetleges reklámozására – magyarázta Imreh-Marton István, aki hozzátette, három kulturális turisztikai csomag és ajánló is készül, ezzel is kereskedelmi előnyhöz juttatva a háromszéki mestereket. Kinda István néprajzkutató, muzeológus elmondta, hasonló kutatás még a 19. század végén készült, majd a 20. század végén is összeállt egy megyeszintű áttekintés, ez azonban már nem volt elég alapos, és inkább az egyes mesterségek fejlődési potenciálját tanulmányozta. Hozzátette, kétszázötvenöt mester részletes adatlapját készítik el, amely a nem publikus személyi adatokon kívül szakmai információkat is fog tartalmazni. Kinda István ezzel kapcsolatban kifejtette, nem nagy a szám, hiszen jelenlegi nyilvántartása alapján is hatszáznál több mesterembert sikerült már lajstromba vennie, ez azonban csupán egyharmada azoknak, akik valóban valamilyen mesterséget gyakorolnak Kovászna megyében. „Értékveszteségként lehet megítélni, ha egy hagyományos mesterség kivész, hiszen ezt akkor már csak import segítségével lehet visszahozni az adott régióba” – fogalmazott Kinda István az elkövetkezendőkben készülő hagyományos tudással, technológiákkal és eljárásokkal kapcsolatos leltározásról, amely segíteni fog rövid távon azt is megállapítani: mely mesterség fog eltűnni teljesen a megyéből. Mint a főmuzeológus kifejtette, az utóbbi 30-40 évben több népi mesterség is eltűnt, főként olyanok, amelyeket illetően a technológiai fejlődés következtében konkurens termékek jelentek meg – mint például a hamuzsírfőzés. Ezt a mézes pogácsa elkészítéséhez használták, ám a sütőpor megjelenését követően már nem volt rá szükség, így teljesen eltűnt – jegyezte meg Kinda István. A projektet különben Izland, Liechtenstein és Norvégia pályázati alapjából finanszírozzák, összértéke több mint 300 ezer lej. Bencze Melinda Székelyhon.ro 2015. június 2.Az anyanyelvű oktatást csorbító törvénytervezetet bocsátottak közvitára RomániábanA nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatását hátrányosan érintő tanügyi törvénytervezetről indult közvita Romániában. Sorin Cimpeanu oktatási miniszter kedden a Hotnews.ro hírportálnak elmondta, hogy a szenátus oktatási bizottságának, a tanügyi szakszervezeteknek és diákszövetségeknek megküldött tervezetet öt évvel ezelőtt készítették a Szociáldemokrata Párt (PSD) politikusai, és azt a szaktárca még nem egészítette ki saját javaslataival. A miniszter rámutatott: erről a tervezetről beszélt, amikor egy hónapja bejelentette, hogy új oktatási kerettörvény készül, amelyet júniusban bocsátanak közvitára. Cimpeanu rámutatott: az Ecaterina Andronescu PSD-szenátor nevével fémjelzett tervezet minden előírásával a minisztérium sem ért egyet, de azt munkaanyagnak tekinti és honlapján is közzé fogja tenni. A román médiában arról indult vita, hogy a tervezet szerint felvételit rendeznének az olyan gimnáziumok, ahol túljelentkezés van, és visszakerülne az óvodákhoz az iskola-előkészítő osztály. Király András, a román kormány kisebbségi oktatásért felelős államtitkára az MTI-nek megerősítette, hogy ez nem a szaktárca tervezete, de rámutatott: elfogadása esetén csak az általános iskola alsó tagozatán lehetne idegen nyelvként oktatni a román nyelvet, az ország földrajzát és történelmét pedig ismét románul kellene tanítani a felső tagozaton és a középiskolában. Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) volt elnöke, a szenátus oktatási szakbizottságának tagja a kolozsvári Transindex.ro hírportálnak elmondta: a jelenlegi (2011-ben hatályba lépett) kerettörvény az anyanyelvi oktatási jogok tekintetében összehasonlíthatatlanul jobb, mint az Andronescu-féle tervezet. Úgy vélte: a jövő évi parlamenti választások előtt nem lesz új tanügyi törvény, valószínűbbnek tartotta, hogy az azt követő, stabilabb parlament vállalkozik majd erre a munkára. Leszögezte: odafigyelnek rá, hogy az anyanyelvi oktatási jogok ne csorbuljanak. A 2011-ben az akkori jobbközép kormánytöbbség által elfogadott tanügyi kerettörvény bővítette a kisebbségek oktatási jogait, ám a jogszabály egyes – a magyarságnak fontos – rendelkezéseit nem sikerül a gyakorlatban is érvényesíteni. Az akkori törvényt sok tekintetben kifogásoló, időközben hatalomra került szociáldemokraták eddig sürgősségi kormányrendeletekkel próbálták saját elképzeléseikhez igazítani az oktatási rendszert, most azt hangoztatják, hogy a sok változást és a szakma elvárásait egy új oktatási kerettörvényben kell összehangolni. erdon.ro 2015. június 2.Nagyon sokat vártak a visszafogadásraA Magyarság Háza egy teljes hónapon át ünnepli a Nemzeti Összetartozás Napját Kiemelt vendége lesz az idén Madéfalva és Őrvidék a nemzeti összetartozás napjának, amelyet a Magyarság Házában tartanak meg. Az intézmény igazgatója, Csibi Krisztina lapunknak arról beszélt, mostanra érzi, hogy szorosabbá vált a viszony a madéfalviakkal. – – Idén is kiemelten kezeli a nemzeti összetartozás napját a Magyarság Háza, amely negyedik éve ünnepli az eseményt. Ráadásul a tavaly ősszel megnyílt a Mi, magyarok című tárlat is. Mennyiben alakítja ez a kiállítás az idei programot? – Fennállásunk óta tervezzük a Mi, magyarok létrehozását, s tavaly októberben sikerült átadnunk a nagyközönségnek. Ezzel a tárlattal teljesedett ki a küldetésünk, vagyis szakmai, módszertani látogatóközponttá alakultunk, amely így még inkább szolgálhatja az eredeti célkitűzést: legyen ez a ház a világ magyarságának találkozóhelye. Eddig is megemlékeztünk a nemzeti összetartozás napjáról, de erre az évre teljessé vált az a paletta, amellyel fogadhatjuk az idelátogatókat. Nemcsak kulturális rendezvényekkel találkozhatnak a látogatók, de állandó és időszaki kiállításokkal meg még rengeteg más egyébbel is várjuk őket. – Madéfalva és Őrvidék kiemelt vendége lesz a programoknak. – Az előző években ezen a napon, június 4-én szinte minden elcsatolt területről meghívott a Magyarság Háza fellépőket. Az idén úgy gondoltuk, talán többet kap a látogató akkor, ha csak egy vagy legfeljebb két települést, tájegységet választunk ki, és az egész napot neki szenteljük, hogy mindenki kicsit részletesebben, mélyrehatóbban megismerhesse, hol tart napjainkban, 2015-ben a térség. Választásunk Madéfalvára és Őrvidékre esett. Utóbbi külön érdekessége, hogy Őrvidéknek mind magyarországi (Vas megye: Boglya Népzenei Együttes, Bakafánt Dalkör, Ispiláng Néptáncegyüttes, Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes – a szerk.), mind pedig ausztriai (Burgenland: Őri Banda és Népdalkör, Csörge Népzenei Együttes – a szerk.) reprezentánsait köszönthetjük majd a Magyarság Házában. Kóstolók, kiállítások, zene, tánc és ének segíti az érdeklődőket abban, hogy kicsivel közelebb kerüljenek ehhez a vidékhez. – Madéfalva éppen tavaly emlékezett a kétszázötvenedik évfordulójára annak a szörnyűségnek, amely madéfalvi veszedelemként él a köztudatban. – Ma már viszonylag széles körben köztudott: a Habsburg-elnyomás ellen fellázadtak a helyi székelyek, az osztrák császári hadsereg pedig rengeteg embert lemészárolt, gyakorlatilag válogatás nélkül. A tragédia következményeként sokan kivándoroltak. Ezek az elszakadt népcsoportok számon tartják az eseményt. Egész Magyarország, a Kárpát-medence és a diaszpórában élők számára is ugyanazt jelenti a madéfalvi veszedelem: a szabadságért való küzdelmet. Ennek a szimbolikája még ma is nagyon erős. Ezért gondoltunk arra, őket látjuk vendégül, hogy megmutathassák, megmutassák, ez a település és Székelyföld még mindig életképes. Nagyon szimpatikus, tettre kész polgármestere van a térségnek, Szentes Csaba, aki hozzá hasonlóan aktív fiatalokat gyűjtött maga köré. Rengeteg uniós pályázatot nyernek remek ötleteikkel, járják Európát, kapcsolatokat építenek. Emellett öt-hat testvértelepülésük van, köztük Herend, Mogyoród, a dél- dunántúli Somberek, és Európa-szerte meglepően sok élő kapcsolatot ápolnak. – Milyen kulturális produktumokkal készülnek az idei ünnepre? – Kézműveseket, fafaragókat, kiállításokat várunk a településről. Emellett a néptánccsoportja mutatkozik majd be a szabadtéri színpadunkon a Szentháromság téren és a Magyarság Házában is. Érkeznek kórusok éppen úgy, mint például helyi termelők, akik saját készítésű termékeikkel mutatkoznak be, s mesélnek majd a településről. – Személyes kötődése is van Székelyföldhöz, s így még jobban átéli az összetartozás napjait. – A madéfalvi vérengzés következtében menekültek el őseim először Moldvába, majd a bukovinai öt falu egyikébe, ahonnan a magyar kormány 1941-ben elsőként a Dél-Dunántúlra telepítette őket. Összesen négy otthont kellett elhagyniuk, de még most is számon tartják székelyföldi gyökereiket. Amikor a hetvenes években már lehetett kirándulni Madéfalvára, azt tapasztaltuk, hogy a falu rólunk semmit nem tud, mi azonban abban a tudatban nőttünk fel, hogy a madéfalvi vérengzés miatt kényszerültünk vándorlásra. Számomra ezért is különösen fontos, hogy ez a viszony mostanra szorosabbá vált, mert úgymond befogadtak minket a madéfalviak mint székely testvért, és elismerik székely eredetünket. Az emlékmű mellé mi is elhelyezhettünk egy kopjafát, ami az arra járót arra emlékezteti, hogy élt itt egy népcsoport, amely a mai napig emlékezetében őrzi ezt az otthont. Nagyon sokat vártunk erre a visszafogadásra. – Hogyan épül fel a Mi, magyarok kiállítás? – Legfontosabb, hogy az elsődleges célcsoporthoz tartozó középiskolások lássák, mit adott a világnak a magyarság, miért jó magyarnak lenni. Hermann Róbert történész ötlete alapján ezt a gondolatmenetet a Kosztolányi Dezső által legszebbnek tartott tíz magyar szóra fűzték föl a kiállítás tervezői. Az anya szó mellé az anyanyelvet társították, a gyöngy szóhoz az irodalmat és a verseket, a szűz szóhoz az érintetlen természetet, az ősz szóhoz a vendéglátást és a gasztronómiát. A kardhoz a magyar történelem első ötszáz évét, a vér szóhoz a második ötszáz évet, a hősies áldozatvállalást. A csók szó a művészetet mutatja be az épületeken, az építőművészeten keresztül, a sír a tudománytörténetet, a láng a lángelméinket, a tudósainkat, a szív pedig a sportsikereinket láttatja. A tizennyolc terem csaknem kétezer négyzetméterének szinte minden tárgya megfogható, kipróbálható, néhány eredeti tárgyunk is van, mint például egy olimpiai aranyérem vagy a tizenhetedik századi cselló az Eszterházy-kastélyból. Jellegét tekintve a Mi, magyarok állandó kiállítás, de közben folyamatosan meg is újul, változik. Gondoljunk csak például a következő olimpiára, ahonnan reményeink szerint sok éremmel térnek haza sportolóink, s az eredményeik megjelennek majd a sportsikereket bemutató kiállítóterekben nálunk is. A kiállítás kurátorai mindvégig figyeltek arra, hogy ne csupán Magyarország határain belülről hozzanak példákat, hanem a világ magyarságában gondolkodtak: a marosvásárhelyi kultúrpalota éppen úgy megjelenik, mint az Amerikában élő tudósok. – Úgy tudom, újabb nagyszabású elképzelések várnak megvalósulásra a Magyarság Házában. – A Mi, magyarok kiállítás mellett a Mikes-programban készülünk egy magyar emigrációs és diaszpórakiállításra, amelynek Fejős Zoltán a kurátora. Jelenleg a kivitelezési tervek készülnek, és úgy tervezzük, hogy a jövő évi nemzeti összetartozás napjára megnyílhat. Magyar Hírlap 2015. június 3.Trianoni megemlékezések – Tőkés László lesz a sepsiszentgyörgyi szónokTrianon a magyarok számára egyet jelent az igazságtalansággal és az elkeseredettséggel, ezért az idén is megemlékezünk a békediktátum aláírásáról – jelentette be Kulcsár-Terza József. A Magyar Polgári Párt Kovászna megyei elnöke azt mondja: himnuszper ide vagy oda, nemzeti imánkat idén is elénekelik. Trianonban egy olyan igazságtalan diktátum született, amelybe Magyarországnak nem volt beleszólása, és amelyben elveszítette területének és lakosságának kétharmadát – idézte fel Kulcsár-Terza. – Az Orbán-kormány egyik legpozitívabb döntése volt, amikor 2010-ben június negyedikét a magyar összefogás napjának nyilvánította. Az immár tizenegyedik alkalommal az Erzsébet parkban megszervezett, hagyományosan 17 óra 30 perckor kezdődő program részleteiről szólva, Bálint József megyeszékhelyi MPP elnök elmondta: a rendezvény díszszónoka Tőkés László Európa Parlamenti képviselő lesz, de minden politikai pártot és szervezetet (RMDSZ, EMNP, EMI, HVIM, MERT) meghívtak, és természetesen őket is megilleti a szólás joga. Holnap Marosvásárhelyen az MPP országos vezetősége a Magyar Országgyűlés Nemzeti Összetartozás bizottságának tagjaival találkozik. A trianoni gyásznapon a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kézdivásárhelyi szervezete is megemlékező felvonulást tart a céhes városban. Gyülekező 16 órakor a Dózsa György és a Szabadság utcák kereszteződésénél, a Kacsó lapárudánál, ahonnan a résztvevők felvonulásra indulnak a Dózsa György utca – Petőfi Sándor utca – Gábor Áron tér – Bem József utca – Hősök emlékmű útvonalon. A Hősök emlékművénél beszédek, szavalatok hangzanak el. Erdély András Székely Hírmondó Erdély.ma 2015. június 3.Őrizetben a Bihar megyei önkormányzat RMDSZ-es alelnökeHuszonnégy órára őrizetbe vette Kiss Sándort, a Bihar megyei önkormányzat alelnökét a romániai Országos Korrupcióellenes Ügyészség, írja a Krónika a Digi24 hírtelevízió információira hivatkozva. Vele együtt őrizetbe került Beniamin Rus helyi üzletember, a Selina építkezési vállalat tulajdonosa is. Mindkettőjüket korrupciós bűncselekményekkel gyanúsítják. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség színeiben megválasztott Kiss Sándort csúszópénz elfogadásával, hivatali visszaéléssel és pénzmosással, míg az üzletembert pénzmosással gyanúsítják. A korrupcióellenes ügyészség 2014 áprilisában közölte, hogy bűnvádi eljárást indított Kiss Sándor ellen. Úgy vélik, az ügyeknek Románián kívüli szálai is vannak, ezért a nyomozásban együttműködött a magyarországi, hollandiai és németországi hatóságokkal, írja az MTI is. A vádhatóság szerint három, 2003 és 2006 közötti ügy során Kiss és Mudura Sándor nagyváradi üzletember, a Lotus Pláza tulajdonosa összesen egymillió euró csúszópénzhez jutott. Az ügy hét gyanúsítottja között szerepel Miklóssy Ferenc, a debreceni Keviép kft. ügyvezetője is, akit szintén pénzmosással gyanúsítanak. A román sajtó értesülései szerint Kiss 2005-ben a megyei közgyűlés akkori elnökeként jelentette be, hogy több ezer lakást építenek olcsón, és ezekhez majd előnyös hitelkonstrukcióval juthatnak hozzá a tulajdonosok. Később a megyei tanács versenytárgyalást írt ki egy 1500 lakrészesre tervezett, illetve egy 2500 lakrészesre meghirdetett telekre. A nyomozóhatóságok szerint a tenderen való részvétel kritériumait úgy határozták meg, hogy a Selina társaságnak kedvezzenek, a cég ugyanis mindkét kiírást megnyerte. A Selina által épített, eredetileg szociálisnak szánt lakások azonban inkább a luxus kategóriába esnek, az árak pedig nagyváradi viszonylatban horribilisen magasak. Az ügyészség szerint Beniamin Rus, a Selina tulajdonosa 600 ezer euróval vesztegette meg Kiss Sándort, hogy előnyben részesítse a cégét, írja a Krónika. Az RMDSZ Bihar megyei szervezete kedden szolidaritásáról biztosította Kiss Sándort. Szerintük gyanús egybeesés, hogy a bűnvádi eljárás épp a választási kampány kezdetekor éledt újra, az őrizetbe vétel pedig azután történik, hogy Kiss nyilvánosan kiállt a Szent László-szobor Szent László térre való kihelyezése mellett, a múlt héten pedig ellenezte a magyarság számarányának csökkenését eredményező nagyváradi és szentmártoni fúziót. Bízunk ártatlanságában és abban, hogy az ügy mielőbb tisztázódik. A megyei szervezet reméli, hogy az eljárás nem a tévékben már sokat látott politikai játszmák része – írja a bihari RMDSZ. Szerintük a végleges döntésig Kiss Sándort is megilleti az ártatlanság vélelme. index.hu Erdély.ma 2015. június 3.Kiegészítették a csíkpálfalvi honvéd-szobor emléktáblájátCsíkpálfalván 1942 óta áll egy első világháborús emlékmű. A honvéd-szobor különös történetéről és a falu híres szülötteiről a Kossuth Rádió munkatársa, Oláh-Gál Elvira készített riportot. A nagyméretű honvéd-szobor egyedüliként a Kárpát-medencében átvészelte a történelem viharait, a kis település szimbólumává vált. Az elmúlt napokban a hősök emléktábláját az újabb kutatásoknak megfelelően kiegészítették. Az esemény tiszteletére rendezett ünnepségen Kovács Lajos elmondta, hogy a szobrot a csíksomlyói Ferencz István szobrász készítette. Bíró Győző, az emléktáblák alkotója arról beszélt, hogyan sikerült a székely leleményesség által a kommunizmus idejében is megőrizni a szobrot. A Ferences István költővel való beszélgetésből megtudtuk: ő büszke szülőfalujára, hiszen dicséretére válik e kis falunak, hogy három honvédszázadost adott az 1848-as forradalomnak. Hozzátette, hogy az 1956-os forradalomban is derekasan kivették a részüket a csíkszentpáliak. Kossuth Rádió Erdély.ma 2015. június 3.Ami nem megy, azt nem kell erőltetni (Egészségügyi kártya)A múlt szerdai kiesést követő, néhány napig tartó működés után tegnap újból leállt az elektronikus nyilvántartási rendszer az egészségügyben, a betegek órákig vártak a szakorvosi és családorvosi rendelőkben, végül sokan dolgavégezetlenül távoztak. Dr. Antal Álmos, a sepsiszentgyörgyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház orvos igazgatója szerint a jelenlegi zűrzavar óriási felelőtlenség a beteg emberrel szemben, és úgy véli, törvényt kellene módosítani az elektronikus kártya kötelező használata tekintetében, nem pedig erőltetni azt, ami nem megy. Az elektronikus kártya használata pluszlépés az ellátás nyilvántartásában, ha nem működik, nem lehet felírni elektronikus receptet, valamint küldőpapírt, a biztosítottak nem tudják érvényesíteni jogaikat. A beteg ember számára az első legfontosabb lépés, hogy megvizsgálják, megszülessen a diagnózis, és ha szükséges, felírják a megfelelő gyógyszereket, amelyeket az egészségbiztosító pénztár által meghatározott támogatottság, kedvezmény alapján kiválthat a patikában – véli az igazgató, aki leszögezte, ha az első lépés, az egyéni elektronikus kártya érvényesítése nem sikerül, az összes többi lépés lehetetlen. Szerinte lennie kellene egy erős kórházszövetségnek, amely ilyen esetekben felléphetne, illetve az orvoskamarának, a családorvosok és a betegek meglévő képviseletének erőteljesebben kellene hallatnia hangját a jelenlegi helyzet orvoslásáért. Az igazgató hangsúlyozta, amíg az egészségügyi minisztérium és a biztosító pénztár átiratokkal szabályozza a kártya kötelező használatának bevezetését, aminek határidejét immár sokadszor elhalasztotta, ezúttal augusztusra, addig az orvosok törvénytelenül járnak el, ha kártya nélkül írnak receptet, küldőpapírt, előfordulhat, hogy utólag a biztosítópénztár nem fizeti ki ezeket a szolgáltatásokat. A hatalom nem mer visszalépni, mert számon kérhetik, hogy miért költötte az adófizetők pénzét nem működő rendszerre, a betegek kiszolgáltatottak és tűrnek, az orvosok pedig nap mint nap azzal szembesülnek, hogy szakmájuk végzése bürokratikus akadályokba ütközik – hangsúlyozta dr. Antal Álmos. Fekete Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. június 3.Neveléstudományi konferencia (Kézdivásárhely)A Babeş–Bolyai Tudományegyetem helyi tagozata a kézdivásárhelyi tanítóképzés újraindulásának 25. évfordulója kapcsán a Bod Péter Napokkal párhuzamosan szervezte meg a Pedagógiai és alkalmazott didaktika aktuális kérdései című, ötödik neveléstudományi konferenciáját a Vigadó Művelődési Házban. Szántó Bíborka egyetemi adjunktus, a tagozat igazgatója érdeklődésünkre elmondta: a konferencia előadói neves külföldi, illetve hazai egyetemi tanárok voltak, akik elsősorban a pedagógiai és alkalmazott didaktika időszerű kérdéseivel s azon belül is az óvodapedagógia és az elemi oktatás pedagógiája témával foglalkoztak. Az igazgató megemlítette Szőke-Milinte Enikő egyetemi docenst, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanárát, a tanítóképző egykori diákját, Gloviczki Zoltán egyetemi docenst szintén a Pázmány Péter Katolikus Egyetemről, Vass Vilmos egyetemi docenst a budapesti Kommunikációs és Üzleti Egyetemről. A konferencia délutáni tömbjében a kézdivásárhelyi tagozat tanárai, valamint gyakorló tanítók, illetve múzeumpedagógus számolt be kutatási eredményeiről, az őket érintő gyakorlati, például az előkészítő osztály bevezetése körüli kérdésekről, valamint az Incze László Céhtörténeti Múzeumban zajló múzeumpedagógiai tevékenységekről hangzottak el előadások. A rendezvény a Tanítók Lapja szakfolyóirat bemutatásával zárult: indulásáról, történetéről, jelentőségéről a lap szerkesztői beszéltek, rovatvezetői pedig saját rovatukat mutatták be. Iochom István Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. június 3.Vissza a kommunizmusba? (Csorbítanák az anyanyelvű oktatást)A nemzeti kisebbségek anyanyelvű oktatását hátrányosan érintő tanügyi törvénytervezetet bocsátott közvitára az oktatási minisztérium. Sorin Cîmpeanu miniszter elmondta, nem új tanügyi törvényt dolgoztak ki, hanem azt indították el a véleményezés útján, amelyet 2010-ben Ecaterina Andronescu volt szakminiszter párhuzamosan dolgozott ki a jelenleg érvényben levő tanügyi törvénnyel. A tervezet többek közt előírja, hogy Románia földrajzát és történelmét ismét románul kellene tanítani a felső tagozaton és a középiskolában. Markó Béla volt RMDSZ-elnök, a szenátus oktatási bizottságának tagja leszögezte: odafigyelnek rá, hogy az anyanyelvi oktatási jogok ne csorbuljanak. Sorin Cîmpeanu oktatási miniszter tegnap ismertette, hogy a szenátus oktatási bizottságának, a tanügyi szakszervezeteknek és diákszövetségeknek azt a tervezetet küldték el, amelyet öt évvel ezelőtt készítettek a Szociáldemokrata Párt (SZDP) politikusai, és azt a szaktárca még nem egészítette ki saját javaslataival. A miniszter pontosított: erről a tervezetről beszélt, amikor egy hónapja bejelentette, hogy új oktatási kerettörvény készül, amelyet júniusban bocsátanak közvitára. Cîmpeanu rámutatott: az Ecaterina Andronescu SZDP-szenátor nevével fémjelzett tervezet minden előírásával a minisztérium sem ért egyet, de azt munkaanyagnak tekinti és honlapján is közzéteszi. Király András kisebbségi oktatásért felelős államtitkár megerősítette, hogy ez nem a szaktárca tervezete, és felhívta a figyelmet a kisebbségi anyanyelvű oktatást hátrányosan érintő részekre: a törvénytervezet a sajátos románoktatást csak 1–4. osztályban engedi meg, s 8. osztálytól visszatérnének a történelem és a földrajz román nyelvű tanításához. Ismét bevezetnék a középiskolai felvételit, a nyolcadikosok képességvizsgáját is megtartanák. Az előkészítő osztályok visszakerülnének az óvodai körbe, az alkotmánybíróság korábbi döntését figyelmen kívül hagyva pedig ismét azoknak kellene kérvényt írniuk, akik nem szeretnék a vallásoktatást. Markó Béla, a szenátus oktatási szakbizottságának tagja a Transindex hírportálnak elmondta: a jelenlegi (2011-ben hatályba lépett) kerettörvény az anyanyelvi oktatási jogok tekintetében összehasonlíthatatlanul jobb, mint az Andronescu-féle tervezet (bár a jogszabály egyes – a magyarságnak fontos – rendelkezéseit azóta sem sikerült a gyakorlatban érvényesíteni – szerk. megj.). Markó úgy vélte: a jövő évi parlamenti választások előtt nem lesz új tanügyi törvény, valószínűbbnek tartotta, hogy az azt követő, stabilabb parlament vállalkozik majd erre a munkára. Leszögezte: odafigyelnek rá, hogy az anyanyelvi oktatási jogok ne csorbuljanak. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. június 3.Túlzott a hatóságok reakciójaTúlzott a román hatóságok reakciója a magyar politikai törekvésekkel szemben – áll a Mikó Imre Jogvédő Szoláglat háromszéki szervezetének legújabb hírlevelében, melyben a bukaresti székhelyű Active Watch sajtófigyelő ügynökség jelentésére hívják fel a figyelmet. Az ügynökség a magyar kisebbség helyzetének sajtóban történő ábrázolására egy teljes fejezetet szán, megállapítva, hogy a román hatóságok igyekeznek ellehetetleníteni a magyar közösség hosszú távú politikai céljait. „A legtöbb korlátozási szándék a magyarság politikai törekvéseihez kapcsolható, olyan törekvésekhez, mint például a magyarság helyi, regionális szimbólumainak használatát szabályzó törvény elfogadásának szorgalmazása vagy az etnikai alapú területi autonómia megteremtésének témája. A román hatóságok azon ügyködtek, hogy betiltsák a szimbólumok használatát, és meggátolják az autonómiával kapcsolatos közvitákat” – áll a jelentésben, mely szerint „ugyan nem szisztematikusak a magyarság elleni fellépések, de a hatóságok számos esetben próbálták korlátozni a magyarok szabad véleménynyilvánításának jogát. Mind a sajtó, mind a hatóságok túlreagálják a magyarság politikai követeléseit, és már eleve szélsőségesnek tartják ezeket, és emiatt olyan közvitatémákat bélyegeznek meg, amelyek egy demokráciában legitimnek minősülnek.” Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. június 3.Megfogalmazni az egységes székelyföldi kínálatot (Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetség)Huszonöt turisztikai érdekeltségű szervezet írta alá Kovászna, Hargita és Maros megyéből a Székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetség létrehozására vonatkozó szándéknyilatkozatot május végén Székelyudvarhelyen. A száraz hír mögött újszerű, hosszú távra tervező, a térségi turisztikai vonzerőt szakszerűbben kihasználni kívánó gondolkodás sejlik fel. Mindezekről Albert Zoltánt, a készülő ernyőszervezet ideiglenes vezetőségének háromszéki tagját kérdeztük. A Kovászna Megye Turizmusáért Egyesületben már igyekeztünk ezt a szemléletet érvényesíteni, példa erre a Székelyföldi katalógusunk – mondta kérdésünkre a szakember. A turista ugyanis nem különálló szolgáltatást keres, hanem a térségben fellelhető programokat, vagyis összetett szolgáltatási csomagot. Albert Zoltán szerint a desztináció-menedzsment fejlesztése abban is áll, hogy minden, a turisztikában érdekelt szereplő bekapcsolódhat, a panzióstól az önkormányzatig, klaszterszerű képződmény alakul ki, ahol a funkciók jól kiegészítik egymást. Ha egy térség ilyen ajánlatokkal jelenik meg a piacon, sokkal nagyobb hatékonysággal értékesíthető turisztikai potenciálja – érvelt. Mindezen információkat persze a közös reklám juttathatja el a fogyasztóhoz, példa erre a svájci folyamatos reklámhadjárat, amely piros-fehérbe öltözteti a kínálatot. Albert Zoltán úgy véli, hogy a kezdeményezésnek azért lehet sikere, mert alulról építkezik. Vagyis maguk a szereplők jutottak el oda, hogy szükség van egy ilyen, egyébként csak hosszú távon sikerekkel kecsegtető ernyőszervezet munkájára, amely az egész székelyföldi kínálatot igyekszik megfogalmazni és felmutatni. S bár régen él az igény, a tudatosítási szint most ért el oda, hogy ne egy-egy szelet jelenjen meg a piacon, hanem integrált megközelítés. Ez egyébként költségkímélő is, főként ami a reklámot illeti, nem beszélve a biztosítható magas szakmai színvonalról. A kezdeményezést a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, az Aquasic Egyesület, a Csomád-Bálványos Turisztikai Közösségfejlesztési Egyesület, a Bodvaj, valamint a Háromszéki Panziósok Egyesülete is támogatja, de nyitott minden, a turisztikában érintett szereplő számára. A székelyudvarhelyen megválasztott öttagú ideiglenes vezetőség, amelynek tagjai minden székelyföldi kisrégiót képviselnek, szeptemberig vállalta, hogy kidolgozza az alapszabályzatot, illetve tisztáz egy sor fontos működési kérdést, mint például a szövetség fenntartása. Ez utóbbi kérdés miatt fontos lenne, hogy az önkormányzatok is érdeklődjenek a szervezet iránt, hiszen például az úgynevezett hoteladót, amely a helyi költségvetést gazdagítja, ilyen közös célok megvalósítására lehetne használni. Albert Zoltán szerint ez a forrás nem csupán a felhasználás szempontjából, hanem önkorrekciós céllal is működtethető lenne, vagyis az a település, amely többet tud bevenni a turisztikai szolgáltatásokra kivetett hozzájárulásból, többet is költhetne például a turizmust erősítő infrastrukturális beruházásokra. A székelyföldi turisztikai szervezetek, cégek, intézmények már 2009 óta foglalkoznak a közös, regionális turisztikai érdek-képviseleti csoport létrehozásának a gondolatával. A közös szervezet a turizmusban érdekelt egyesületek, alapítványok ernyőszervezete lesz, szövetségként tömöríti a két és fél megyében, Székelyföldön mint turisztikai desztinációban működő szakmai és vállalati, civil, valamint önkormányzati turisztikai szervezeteket. A Székelyföldi Turisztikai Desztináció Menedzsment Szövetség célja tehát egy turisztikai együttműködési hálózat kiépítése és erősítése a romániai és a nemzetközi piacokon hasonló profilú, valamint ifjúsági, szociális, kulturális, vallási, gazdaságfejlesztési, környezetvédelmi és természetjárást pártoló civil szervezetekkel, de a tervek között szerepel a szakmai képzések támogatása és a turisztikai szolgáltatások minőségének javítása és bővítése. Ferencz Csaba Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2015. június 3.Trianonról – máskéntMegemlékezés az összefogás és a nyitás jegyében 2010-ben a magyar kormány június 4-ét, a trianoni békeszerződés aláírásának évfordulóját a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította. Azóta nemcsak az anyaországban, hanem a határon túl is megemlékeznek az eseményről. Június 4-én 19 órától a Maros Művészegyüttes kövesdombi székházában tart közös rendezvényt a Magyar Polgári Párt és az RMDSZ. A trianoni békediktátumról, az esemény következményeiről, mai tanulságairól Soós Zoltán történésszel, a Maros Megyei Múzeum igazgatójával beszélgettünk. – 95 évvel a magyarok számára tragikus döntés után megoszlanak a vélemények a trianoni békeszerződésről. Az első világháborút lezáró egyezmény egyrészt olyan sebet ejtett Európán, amely középtávon a második világháború kirobbanásához vezetett, másrészt, hosszú távon a – főleg az Osztrák–Magyar Monarchiából a magyarok által lakott területek kiszakításával – létrejött országokban a mai napig nem szűnő etnikai konfliktusokhoz. Hogyan kell visszatekintenünk ma az 1920-as döntésre? – Köztudott, hogy a trianoni döntés következményeként az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlott, és az akkor meghúzott határok miatt a magyar nemzet szétszóródott, több országban kisebbségi státusba került. Sajnos, 95 évvel az esemény után azt tapasztalhatjuk, hogy az ún. határon túli magyar kisebbségek asszimilációja felgyorsult. Másrészt az elszakadt nemzetrészeken kialakult a helyi identitástudat, ami részben egyfajta összemosódást jelent a mindenkori államhatalommal. A tömbben élők kivételével, ahol a beolvadási folyamat kevésbé érződik, a szórványban élők körében sokan már nem tulajdonítanak fontosságot az anyanyelvhasználatnak. Elfogadják az asszimiliációt. Már a 20-30%-os arányú magyar közösségekben is egyre több a vegyes házasság, ami oda vezethet, hogy egyre többen mondanak le az anyanyelvükről. Valószínű, hogy többek között ezt ismerte fel a magyar Országgyűlés 2010-ben, amikor úgy döntött, hogy június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánítja. Ennek az eredménye az is, hogy ezen a napon a trianoni döntésről, a békeszerződés következményeiről nyíltan lehet és kell beszélni az Európai Unió kontextusában, ami megerősíti a helyi identitást, ugyanakkor szorgalmazza, hogy a kisebbségben levőknek az állami struktúrák teremtsék meg azokat a feltételeket, amelyek lehetővé teszik az anyanyelvhasználatot, hogy megőrizzék a kulturális identitásukat. Az unió érdeme az is, hogy megszüntette a trianoni békeszerződés után kialakult nemzetállamokat. Ez új helyzetet is teremtett, amelyet ki kell használnunk. Ugyanis, ha a – határon túli – magyarságban van élni akarás, akkor saját maguknak kell megkeresni azt az utat, amely a legjobban biztosítja a fennmaradást a történelmi határokon túl. Számomra az a legfontosabb üzenete e napnak, hogy amennyiben meg akarjuk őrizni az anyanyelvünket és kultúránkat, akkor mindenkinek – a családjában, a munkahelyén, bárhol – tenni is kell ezért valamit. – Nyilván, azért nem ennyire egyszerű a kérdés, hiszen vannak olyan szakmai körök, ahol ma is azon vitatkoznak, hogy mennyire igazságtalan döntés született legfőképpen a magyarokkal szemben, és ezt a történelmi sebet az uniós tagság sem gyógyítja be. – Nem kell letagadni ezt a történelmi tényt és igazságot. De ma már nem a revizionizmus szemszögéből kell megközelíteni a kérdést. Ez nem járható út az Európai Unióban. Inkább arról kell beszélnünk, hogy miben nyilvánul meg ez a tenni akarás a megmaradásunkért: a családalapításban, a társadalomban vállalt szerepünkkel, az intézményépítésben, a munkahelyteremtésben. Marosvásárhelyen is meg kell erősítenünk közösségünket, hogy visszanyerjük meghatározó szerepünket a városban. Ez is fontos, mivel a trianoni döntés következményeként nagyon sok olyan városban, amely korábban meghatározó volt az erdélyi magyar történelemben és kultúrában, elveszítettük a többségünket, befolyásunkat a döntéshozatalban. Olyan városokra gondolok, mint Nagyvárad vagy Kolozsvár, amelyek rég eltávolodtak a tömbmagyarságtól. Kolozsvár hajdani szerepvállalását valamelyest át kell vegye Marosvásárhely. Ehhez összefogás kell, aminek némiképpen hangsúlyt adunk az előválasztással. Nincs helyük a különféle külső és belső destruktív elemeknek, amelyek ezt az egységet bomlasztják. Fontosnak tartom akár a nemzeti összetartozás napja kapcsán hangsúlyozni, hogy ha ez az összefogás megszűnne, akkor az egész folyamat sérülhet, aminek rövid, de leginkább hosszú távon lesz súlyos következménye. Láthatjuk, hogy az elmúlt 25 év mennyire meggyengítette a marosvásárhelyi magyarságot. A bizalmatlanság miatt sokan kivándoroltak. Ez a nap arra is alkalom, hogy az összefogás példáját, szükségességét újra a figyelem középpontjába helyezzük. – Ha alaposabban elemezzük a trianoni döntés következményeit, akkor az átrendeződött Európában, amit ma Uniónak nevezünk, számos olyan törekvést tapasztalunk, amelyek a XIX. század végén az első világháború kirobbantásához vezettek. Gondolok itt az akkori és a mostani nemzeti törekvésekre. Véletlen egybeesések csupán? – Nincs helyünk itt alaposan elemezni, hogy miként és hogyan jött létre a trianoni békeszerződés, hiszen erről könyveket írtak. Persze, történelmi szempontból ez is fontos. Ma is érdekfeszítő szakmai körökben az a kérdés, hogy miért esett szét egy olyan monarchia, amely egy évtizeddel azelőtt még teljes pompában tündökölt. Tulajdonképpen ennek a fényében figyelmen kívül hagyták a cseh, szerb vagy román nemzetiségi törekvéseket. S ha már párhuzamot kell vonnunk, akkor ebből ma is az a tanulság, hogy nem volt meg a nyitottság a hatalmat gyakorlók részéről a kisebbségek gondjainak orvoslására, ahogy ma is ez okoz feszültségeket a kisebbség és a többség között. Nem is azzal volt a gond, hogy a monarchia nem biztosította megfelelően az anyanyelvhasználatot, a kisebbségi jogokat. Mi több, a 19. század végén, a 20. század elején a monarchia több jogot biztosított, mint a mai európai uniós kisebbségvédelem. Például a hadseregben a nemzetiségiek nyelvén beszéltek, volt egy közös piac, amiből mindenki hasznot húzott, és volt reális gazdasági fellendülés. A monarchia szemszögéből ítélve nem voltak tisztában azokkal a kisebbségi értékekkel, amelyeket el kellett volna fogadniuk. Nem voltak teljesen tisztában azzal, hogy mit jelentettek, miről szóltak a szerb, a cseh vagy akár a román nemzeti mozgalmak. Más értékrend szerint ítélték meg ezeket, nem adva teret a követelések megoldására, kezelésére. Mai szemszögből megítélve az akkori helyzetet, az Osztrák–Magyar Monarchiának a legnagyobb tévedése az volt, hogy a németek oldalán, az ő nyomásukra belépett az első világháborúba, hiszen tulajdonképpen nem is voltak erre felkészülve sem hadászatilag, sem politikailag. Ugyanakkor a monarchián belül a magyar királyságnak nem is volt érdeke háborúzni, mivel gyakorlatilag az akkori magyar lakosok az országhatáron belül éltek, viszonylag jó körülmények között. Ennek ellenére – a propaganda hatására – örömujjongással léptek be az első világháborúba Ferdinánd trónörökös halálának hírére. Ma már világos, hogy ez jól előkészített provokáció volt. Mindezek ellenére a legnagyobb áldozatot a monarchia és ezen belül Magyarország hozta, hiszen hozzávetőleges adatok szerint a birodalom 600.000 embert veszített. Ez természetesen nem mind magyar ember volt, hiszen ide számolják a más nemzetiségűeket is. Ha ennek a tanulságát kellene levonnunk, akkor továbbra is az a kérdés, hogy a 21. században van-e egy olyan mobilizáló erő, amely a kisebbségbe sodródott nemzetrészeket össze tudja tartani? Tudunk-e Marosvásárhelyen olyan jövőképet megfogalmazni, ami a magyarokat egy táborba tereli, tudunk-e olyan üzenetet megfogalmazni azoknak a román ajkú vásárhelyieknek, akik változást akarnak, hogy mellénk álljanak, s akár egy magyar polgármesterjelöltet támogassanak? – A trianoni szerződés megkötését, az összetartozás napját a románság másként ítéli meg. Továbbra is a dákoromán kontinuitáselmélet előtérbe helyezésével bizonyítják történelmi létjogosultságukat Erdélyben, s erre hivatkozva számukra a trianoni döntés "igazságszolgáltatást" jelent. Ilyen helyzetből nehéz megérteni, hogy nekünk, magyaroknak mit jelentett a trianoni döntés. – Az Európai Unióban már nem kellene vita tárgya legyen, hogy ki volt itt hamarabb. Ennek a kérdésnek a lényege elhalványul a 21. század Európájában. A mai politikai, gazdasági, katonai konstellációban nincs értelme az egykori magyar államfelépítésben gondolkodni, vagy bármilyen más revizionista gondolatokat megfogalmazni. Ennél fontosabb az a felismerés, hogy a több országba szakadt magyarság egy nemzet része. S még ennél is fontosabb az, hogy a kisebbségek tudják megtalálni azt a kommunikációs módot a többségi nemzettel, amivel eloszlatják a mesterségesen keltett veszélyérzetet. A román történelemoktatásban folyamatosan fenntartották, hogy a magyarok veszélyt jelentenek a románok számára, az egyfajta bűnbakállítás volt. A román hatalomnak pedig valóban legitimizálnia kellett magát Erdélyben, ezért találták ki ezt az őseredetet. Szerencsére ez a propagandaeszköz a szakmai körökben már leépülni látszik. Az is jó jel, hogy a román nacionalizmus is táptalajt vesztett, és ugyanez magyar részről is elmondható. Ezzel szemben fontos, hogy közösségünknek elmondjuk: az összefogás mellett feladatunk a munkahelyteremtés, a fiatalok itthon tartása, a gyerekvállalás, egy biztos jövőkép meghatározása Marosvásárhelyen. Az a közösség, amely a jövőbe tud nézni és építkezik, erős marad, amely a múltba ragad, és úgy gondolja, hogy ezen nem tud túllépni, nem talál megoldásokat, nem fogékony az újjászerveződésre, az veszít. – Ön hangsúlyozta a nyitást a többség irányába. Van is erre kísérlet, ha csak a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban a magyar előadások román feliratozását említjük például. Ennek ellenére vannak olyan vélemények, hogy ez identitásfeladás, meghasonulás. Vagyis mi nyitunk, adunk, de a többség ezt nem viszonozza, lásd a kétnyelvű utcanévtáblák ügyét. – Azt a közösséget, amely bezárkózik, és nem tud kifele kommunikálni, nem tudja elmondani, hogy számára mi és miért fontos, nem értik meg soha, és nem is fogadják el. S itt talán valóban vissza lehet egy kicsit utalni a 19. század végi osztrák–magyar monarchiabeli állapotokra. Ha nem tudjuk elmondani a román közösségnek, hogy számunkra miért fontosak a kétnyelvű utcanévtáblák, akkor ne is várjuk el, hogy ezt és az ilyen ügyeket zökkenőmentesen rendezzük. Az a fontos, hogy mi ne a nacionalizmus eszközeivel válaszoljuk a támadásokra. Mi nem akarunk mást, csak azt, hogy ebben a városban otthon érezzük magunkat. Ehhez keressük a partnerségüket, segítségüket. A bezárkózás, az elhatárolódás nem vezet eredményre, a széthúzás pedig még annyira sem. Trianon sérelme soha nem fog begyógyulni, hiszen mindennap szembesülünk a következményeivel, viszont a történelem hibáiból tanulnunk kell: ez pedig a tolerancia, az egymás kultúrájának a megértése, elfogadása, az összefogás. Nyilvánvalóvá kell tennünk, hogy mi, magyarok nem akarunk senkitől semmit elvenni. Egyszerűen csak azt szeretnénk, hogy megértsék, elfogadják a mi igényeinket, hogy együtt, békesen éljünk, ahogy az elmúlt több évtizedben. Ha 2016-ban sikerül magyar polgármestert választani, akár a románság támogatásával is, akkor nem lesz gond a magyar utcanévtáblák kihelyezése, nem őrlődünk fel mesterségesen generált, destruktív viták során, hanem olyan jövőképet építhetünk, ami a közeledést szolgálja és az összefogást erősíti. Vajda György Népújság (Marosvásárhely) 2015. június 3.Megélni, megmaradni, jövőt építeni – a szórványvidék határán"Ünnepelt Gógánváralja maroknyi közössége Gógánváralján, e dombok szelíd ölelésében rejtőző bájos kis faluban együtt ünnepeltek elszármazottak és otthon maradottak, a holland testvértelepülésről érkezettek, meghívottak. Az Árpád-kori műemlék templomban felcsendült a váraljaiak és a hollandiai Emmeloordból érkezett vendégek éneke, a két település bajban és bánatban, imádságban és a különböző nemzedékek megsegítésében összeforrt gyülekezetét ugyanis 25 éves kapcsolat köti össze. E kapcsolatot tovább erősíti a szombati számos szórakoztató program, ügyességi vetélkedő, gulyásfőzés és a vasárnap közösen átélt ünnep, amelyen felavatták a gógánváraljai református egyház zászlaját és a templom támogatóinak nevét tartalmazó emléktáblát, kopjafával állítottak emléket az I. és a II. világháborúban elesetteknek, Gaál Sándor fizikus, a falu híres szülöttének házánál emléktáblát avattak és tájházat nyitottak meg. – Itt vagyunk ebben a templomban, ahol megkereszteltek, konfirmáltunk, ahol a családunknak megvan a padja, ahova ezer és ezer emlék köt. Itt eszünkbe jutnak az őseink s az a reménységünk, hogy a jövőben is lesz aki megtöltse ezeket a padokat. Itt érezzük azt, hogy összetartozunk. Több ez, mint emberi találkozás, hiszen emberként, gyülekezetként, magyar közösségként összeköt a múlt, évtizedek tapasztalata. Többszörösen megajándékozott emberek vagyunk – köszöntötte a református templomban megtartott istentiszteleten a gyülekezetet, mindenkit, aki "hazatért" Nagy Gábor lelkipásztor, áldást kérve e testvéri kapcsolat folytatására. – Hálát adunk, hogy Gógánváralján van templom és gyülekezet, és azért is, hogy van igehirdetés és szól a harang. Nagy dolog az, hogy ma együtt lehet elszármazott és itthon lakó, holland és magyar testvérként. Nagy dolog az, hogy békességben tudunk itthon lenni egy olyan világban, ahol sokan menekülnek szülőföldjükről, mert lehet, már porig rombolták a falujukat, vagy mert annyira ellehetetlenült az élet" – hangsúlyozta. Az emmeloordi gyülekezettel immár 25 éve ápolt kapcsolatról szólva elmondta: "többről van szó évenkénti látogatásnál, személyes kapcsolatról, szeretetről és atyafiságról van szó. Negyed évszázadról, bajban és bánatban, imádságban és a különböző nemzedékek megsegítésében összeforrt ez a két gyülekezet", majd megköszönte a hollandiai testvérgyülekezetnek a törődést, az energiát, az imádságot és a testvéri szeretetet. Csiha Kálmán egykori gógánváraljai lelkész, erdélyi református püspök Kis falum temploma című versét Demeter Katalin szavalta el, Nagy K. Mihály, az egyházközség gondnoka szintén üdvözölte a váral-jaiakat, elszármazottakat és az emmeloordiakat, köszönetet mondva azoknak, aki a falutalálkozó megszervezésében segítettek, Nagy Balázs pedig tekerőlanton játszott egyházi zenét. "E zászló alatt összegyűlve imádkozni…" A holland testvérgyülekezet részéről Gijsbert Otter lelkipásztor és Folkert Holtrop szólaltak fel, megköszönve a váraljaiaknak a szeretetet, a tiszteletet, átadták az emmeloordi gyülekezet mintegy ezer euró értékű adományát jelképező oklevelet, amivel a falumonográfia és a 25 éves testvérkapcsolatról szóló könyv kiadását támogatják. Ezt követően került sor a Léczfalviné Borzási Éva bálványosváraljai származású varrónő által Szabó László marosvásárhelyi felsővárosi ref. lelkész tervei alapján kivitelezett zászló felavatására, amelyen a régies, a templom egyik mennyezetkazettájáról kölcsönzött címerpajzs a templom középkori eredetére utal, a címer alatt a 144. zsoltár 1. verse olvasható egy írásszalagon: "Az Úr az én kőváram". "A gógánváraljai új címer zöld alapját a templom és a fa harangtorony díszíti. A címerpajzs felső részében a háromsoros, 8 arany és 7 vörös kockából álló sakktáblázott mező a régi templom legnagyobb kincsét, a Gógán-váraljának hírnevet szerző, 1903 óta Budapesten található régi kazettás mennyezetet és annak színeit jelképezi, de utal a környék egykori szász népességére is. A középső sor három vörös kockájába belekerült a kazettás mennyezeten található három legjellegzetesebb kis címer. Balról (a címer jobbján) a már említett reneszánsz címerpajzsos »árpádsávos« áll. Középen a kígyós Bethlen-címer, hiszen az 1518- ban elhunyt Bethlen Miklós volt a falu ura, és ő rendelte meg a kazettás mennyezetet. Jobbról a Somi Józsa temesi főispán liliomos piros pajzsa található. Az új zászlón a gógánváraljai címert a kazetták gyönyörű motívumkincséből inspirálódott arany-vörös és ezüst-zöld címerfoszlányok keretezik. A zászló másik oldalán Erdély sasos, napos, holdas és hétbástyás kék-vörös-arany címere látható, valamint az egykori történelmi Kis- Küküllő vármegye vörös alapszínű pajzsa. Utóbbin a Maros és a Kis-Küküllő folyókat jelképező két ezüst (fehér) sáv (pólya) között jobbra tartó, vagyis növekvő, szőlőgerezdet tartó arany szárnyas griff szintén zöld hármas halmon áll. Erdély címere alatt az országrész latin neve olvasható. A zászló mindkét oldalának szegélyét hagyományos farkasfogazás díszíti. A gógánváraljai címeres oldalt piros-zöld, a hátoldalt piros-kék háromszögek szegélyezik" – idézte Szabó László református lelkész leírását Nagy Gábor lelkipásztor. A templomban felavatták az egyházat támogatók nevét tartalmazó, a dányáni Kapusi Mihály által készített emléktáblát is, majd az ünneplők részt vettek a templom előtti, a gyülekezet és a helyi RMDSZ által közösen, az I. és a II. világháború áldozatainak emlékére állított kopjafa avatásán. Az ünnepségen Dávid Lajos nyugalmazott református lelkipásztor vezényletével énekelt a még Csiha Emese tiszteletes asszony által alapított gógánváraljai református gyülekezet négyszólamú kórusa. Tájház – adomány a gyülekezetnek A Gógánváraljáról származó, 1885-ben született Gaál Sándor mérnök, fizikus szülőházánál Miholcsa Gyula fizikus beszélt a tudós életéről, alkotói és feltalálói lendületéről, szakmai pályájáról, majd emléktáblát leplezett le. A ciklotron elvének kidolgozójaként ismert fizikus, Gaál Sándor emlékét a vasárnap felavatott tájház előtt kopjafa is őrzi. A tájháznak berendezett, a Gógánváraljáról elszármazott Deák Tünde által Fábián Andrástól megvásárolt mintegy 200 éves ház a falu legrégebbi épületének számít, egyik helyiségében régi bútorzat, kézimunkák, asszonyviselet, jegyeslány- viselet található. A tájházat Deák Tünde az egyháznak adományozta. A koszorúzás után Nagy Júlia Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét szavalta, a közös ebédet pedig a héjjasfalvi néptáncegyüttes előadása követte, az ünnepség bállal zárult. Antalfi Imola Népújság (Marosvásárhely) 2015. június 3.„Kormányfő órája” a parlamentbenA kormányoldal és az ellenzék kölcsönös vádaskodásához vezetett kedden a „kormányfő órája” elnevezéssel első alkalommal megrendezett vita a képviselőházban. A törvényhozás nemrég házszabályba iktatta, hogy a kormányfő havonta, a miniszterek pedig hetente számot adnak a parlamentnek tevékenységükről, és válaszolnak a képviselők kérdéseire. A keddi első alkalommal Victor Ponta miniszterelnöknek a gazdaság helyzetét és perspektíváit kellett felvázolnia a rendelkezésére bocsátott öt percben, a mandátuma sikereit ecsetelő szónoklatát azonban az ellenzék bekiabálásokkal, pfujolással zavarta meg. A vitára szánt órában a szociáldemokrata kormányoldal és a jobbközép ellenzék is politikai érdekeik függvényében igyekeztek saját érdemükként beállítani az ország makrogazdasági mutatóit. Ponta azt hangoztatta, amióta kormányra került, Románia gazdasága átlagosan évi háromszázalékos növekedést produkált, visszafizette a felvett hitelek jelentős részét, nőttek a külföldi beruházások, és sikerült kilendíteni a kátyúból az európai pénzek lehívását. Szabadság (Kolozsvár) 2015. június 3.Harag-emléknapok a színházbanA 90 éve született és 30 éve elhunyt Harag Györgyre, az intézmény egykori főrendezőjére emlékezik június 4-e és 7-e között a Kolozsvári Állami Magyar Színház. A rendezvénysorozat keretében Harag-előadásokat vetítenek a félemeleti színházmoziban, és kerekasztal-beszélgetésen elevenítik fel az általa 1979-ben rendezett előadással, az Éjjeli menedékhellyel kapcsolatos emlékeiket a résztvevők. Az emeleti előcsarnokban kiállítással nyújtanak átfogó képet Harag György kolozsvári rendezéseiről, kiemelt helyet szánva a Doina Levintza által készített díszlet- és jelmezterveknek; a tárlat a színház dokumentációs tárában található anyagokat dolgozza fel, létrejöttében az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet működött közre. Kurátorok: Salat-Zakariás Erzsébet és Szebeni Zsuzsa. Emellett a teátrum öt legfrissebb előadása is része a négynapos megemlékezés programjának. Szabadság (Kolozsvár) 2015. június 3.Festmények, művészi üvegkompozíciók és szobrok a Stars GalériábanHárom tordai képzőművész, Deleanu Márta festő, Nagy Annamária üvegművész és Suba László szobrász kiállítása nyílt meg május 29-én Kolozsváron, a Farkas/ Kogălniceanu utca 13. szám alatti Stars Galériában. A népes közönséget a házigazda, Essig Klára köszöntötte, majd Németh Júlia méltatta a tárlatot. – Ha Torda beüzen Kolozsvárra – legalábbis képzőművészeti vonatkozásban –, annak mindig valami különleges hangulata van. Nincsen ez másként most sem, amikor egyfajta sajátos elmélyülés, általánosítás, a színekkel, fényekkel, formákkal zsonglőrködő gondolatiság irányába való elmozdulás jellemzi a három, merőben más műfajban, de egyaránt őszinte, emocionálisan is megalapozott művészi kitárulkozással készült alkotásokat – vélte a műkritikus. (n) Szabadság (Kolozsvár) 2015. június 3.Fesztivál – Az 5. Kolozsvári Ünnepi Könyvhét összesített programjaIzgalmas eseményekkel várják a közönséget június 4-e és 7-e között az ötödik Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten, az RMDSZ Főtitkársága, a Romániai Magyar Könyves Céh, valamint a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének közös rendezvényén. Csütörtöktől vasárnapig egész nap vásárolhatnak köteteket az érdeklődők a Fogoly utcában – ugyanitt gólyalábas bohócokkal és élő szobrokkal is találkozhatnak –, emellett könyvbemutatókon, beszélgetéseken, koncerteken, gyermekeknek és családoknak szóló programokon vehetnek részt. Az alábbiakban a szervezők által szerkesztőségünkhöz eljuttatott programot közöljük. Színpadi programok a Fogoly utcában Június 4., csütörtök 17 óra: Ünnepélyes megnyitó. Felszólal: Máté András Levente, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke, Markó Béla költő, a Kós Károly Akadémia Alapítvány elnöke, Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja, Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere és Kerekes Sándor, a Kolozs Megyei Tanács elnökének tanácsosa. A Kolozsvár Társaság díját átadja: Kántor Lajos, a társaság elnöke. 18 óra: Loose Neckties Society koncert 20 óra: Szabó Balázs Bandája koncert Június 5., péntek 11 óra: Kolozs megyei iskolások előadásai 11 óra: Apáczai Csere János Elméleti Líceum – Furulyamuzsika (felkészítő: Laczkó Erzsébet) 11.15 óra: Kozmutza Flóra Hallássérültek Speciális Iskolája – „Mutasd meg...” (jelelő kórus Miklós György kíséretében) 11.30 óra: Brassai Sámuel Elméleti Líceum: Időmadárijesztő – összeállítás Kányádi Sándor verseiből (felkészítő: Szallós Kis Melinda) 11.50 óra: Kolozsvári Református Kollégium – Palotás tánc (felkészítő: Makkai Mária) 12 óra: Kolozsvári Református Kollégium – Furulyamuzsika (felkészítő: Kondrát Bea) 12.25 óra: kolozsvári Waldorf Iskola – Furulyamuzsika reneszánsztól filmzenéig (felkészítő: Szabó Mária) 13 óra: Keljfeljancsi Bábszínház – Vitéz László és az elátkozott malom 17 óra: Folker együttes – táncház és koncert gyerekeknek 18.30 óra: Hajnali énekek és versek Muszka Sándor és az Evilági együttes előadásában 20 óra: Muri Enikő koncert 21 óra: Bagossy Brothers Company koncert Június 6., szombat 17 óra: Bogáncs, Kisbogáncs és Zurboló néptánccsoportok előadása 19 óra: Nagy Ricsi koncert 20 óra: Folkfusion Band koncert Június 7., vasárnap 11 óra: 4 for Dance előadás 17 óra: Hangzó Csoda – közösségi versmondás Demény Péter verseiből Előadások, könyvbemutatók, találkozók Június 4., csütörtök 18 óra: a Nagy Ödön szórványlelkész és néprajzkutató című könyv bemutatója. A könyvet méltatja Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, bemutatja a szerkesztő, Keszeg Vilmos néprajzkutató, egyetemi tanár. Csellón játszik Szenkovics Dávid. Szervező: IDEA Könyvtér, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Helyszín: a Sapientia EMTE kolozsvári karának új épülete (Tordai út 4. szám). 18 óra: Demeter Zsuzsa – Költői tradíció és könyvkiadás. Gyöngyösi István példája. (Erdélyi Múzeum Egyesület). Bemutatja: Egyed Emese egyetemi előadótanár. Helyszín: EME-székház, Jókai/Napoca utca 2–4. szám, I. emeleti előadóterem. 19 óra: Markó Béla – Elölnézet (Jelenkor Kiadó, Pécs, 2014). Bemutatja: Karácsonyi Zsolt. Szervező: Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL). Helyszín: Bulgakov Irodalmi Kávéház és Bisztró, emelet (Búza/I. M. Klein utca 17. szám). 19 óra: Volt egyszer egy kolozsvári kiadó. Beszélgetés a Dacia Könyvkiadóról. Résztvevők: Kerekes György, Jancsik Pál, Kántor Lajos és H. Szabó Gyula. Helyszín: Kolozsvár Társaság (Főtér/Piaţa Unirii 22. szám). 21.30 óra: Tamási Áron-est Marosán Csabával. Tamási Áron műveiből egyéni előadást varázsol Marosán Csaba, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művésze. Helyszín: Bulgakov Irodalmi Kávéház és Bisztró, emelet. Szabadság (Kolozsvár) 2015. június 3.„Szeretetemmel együtt engedlek el...”A tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum tanárai, diákjai és hozzátartozóik számára igazi ünnep volt május 27-e: a líceum hetedik végzős évfolyama ballagott. A 2014–2015-ös tanévben Máté Hajnalka osztályfőnök vezetésével 28 végzős diák vett búcsút az iskolától, diáktársaktól, tanáraitól, az iskolai élet néha megterhelő, de mindig biztonságos, élménydús pillanataitól. Sajátságos helyzetű osztály volt ez az idei, mint ahogy Istvánffy Katalin igazgató is kiemelte beszédében: a három éven át külön osztályként működő természettudományi (17 diák) és filológia (11 diák) szakot vonták össze tizenkettedikben egyetlen osztállyá. A ballagók a délelőtti utolsó osztályfőnöki óra után Gau-deamust énekelve búcsúztak kisebb iskolatársaiktól, az elmúlt 7 év kedves helyszíneitől. M. Zs. Szabadság (Kolozsvár) 2015. június 3.Kolozsvár bombázása – Szabó Dénes lencséjén átPontosan hetvenegy évvel ezelőtt, 1944. június 2-án verőfényes napra ébredt Kolozsvár, és senki sem gondolt arra, hogy rövid időn belül elszabadul a pokol. Kilenc óra körül megszólaltak a vészjelző szirénák, és amerikai gépek jelentek meg a város felett, amelyek főleg az állomáson és környékén okoztak nagy emberáldozattal és óriási kárral járó szörnyű pusztítást. Véletlen folytán tavaly decemberben egy teljes, százegy darab fényképet tartalmazó albumra sikerült rábukkanni, amelyek többnyire eddig ismeretlen fotókat tartalmaztak Kolozsvár bombázásáról. A felvételeket a Szabó Dénes híres kolozsvári fotográfus nevével fémjelzett Fotofilm készítette, időközben az album a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság tulajdonába került, amely a rendelkezésünkre bocsátotta. Összeállításunkból a teljesség igénye nélkül válogattunk, ezáltal is a várost ért tragédiára emlékezve. Szabadság (Kolozsvár) 2015. június 3.Nekiment a bíráknak és az ügyészeknek Victor PontaVizsgálatot indított kedden a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) annak kiderítésére, hogy Victor Ponta miniszterelnök az igazságszolgáltatás függetlenségére tört-e, amikor elégedetlenségét fejezte ki a romániai igazságszolgáltatás működését illetően annak nyomán, hogy a legfelsőbb bíróság alapfokon egy év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte a Szociáldemokrata Párt (PSD) ügyvezető elnökét, Liviu Dragneát. A politikust a Traian Băsescu államfő leváltásáról szóló 2012-es népszavazáson a kormányoldal kampányfőnökeként elkövetett csalások miatt marasztalták el nem jogerősen. „Ha a bírák véletlenül fölmentették volna Dragneát, azt hiszem, mostanra már le is lennének tartóztatva” – mondta a miniszterelnök hétfőn este a RomâniaTv-nek nyilatkozva. A kormányfő elárulta: a PSD-n belül feszültséget okoz az ítélet, amelyet igazságtalannak tart. Rámutatott: kormányzó erőként a párt egésze felelős a népszavazásért, azt nem egyedül Dragnea szervezte. Egyúttal értetlenségét fejezte ki, amiért csupán a PSD-t „vegzálják” a referendum miatt, holott azt még az azóta ellenzékbe vonult Nemzeti Liberális Párttal (PNL) közösen szervezte. „Mind ott voltunk, és mindannyian részt vettünk a döntésekben. Természetes az elégedetlenség, hiszen igazságtalanságot követnek el velünk szemben” – fogalmazott a kormányfő. Úgy vélte egyúttal, hogy – az igazságszolgáltatás javára – felborult a hatalmi ágak közötti egyensúly. „Azt hiszem, jelenleg csupán egyetlen hatalmi ág létezik, mi, többiek pedig – a parlament, a kormány és az államfő – tesszük, amit tudunk” – mondta. A nyilatkozat kapcsán kedden Livia Stanciu, a legfelsőbb bíróság elnöke úgy vélekedett: annak nyomán vizsgálatot kell indítani a kormányfő ellen. Ezt a CSM végül meg is tette. Robert Cazanciuc igazságügy-miniszter szerint a politikusoknak önmérsékletet kell tanúsítaniuk, amikor az igazságszolgáltatásról beszélnek. Ponta a CSM vizsgálatára reagálva közösségi oldalán kettős mérce alkalmazásával vádolta meg a bírák és ügyészek szakmai tevékenységét felügyelő szervezetet, emlékeztetve: miközben nem tettek semmit, amikor a testület egyik bírája, Cristi Danileţ a napokban egy hat hónapra előzetes letartóztatásba helyezett nő kapcsán, akit Livia Stanciu zsarolással vádolt meg, de végül jogerősen felmentették, azt mondta: nem mindenki ártatlan, akit felmentenek, ellene máris vizsgálat indult. „Aki az önök barátja és kollégája – vagyis része a »rendszernek«, annak mindent szabad?” – tette fel az ironikus kérdést Ponta. Bírák: beavatkozik a SRI az igazságszolgáltatásba A hírszerző szolgálatok helyzetükkel visszaélve beavatkoznak az igazságügyi rendszer működésébe – állította Natalia Roman, a Romániai Bírák Egyesületének elnöke. Roman a Digi 24 hírtelevízió hétfő esti beszélgetős műsorának vendégeként a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) jogi osztályának vezetője, Dumitru Dumbravă tábornok egyik korábbi kijelentésére utalt, miszerint az igazságszolgáltatás „taktikai műveleti terület” a SRI számára. A bírák egyesülete korábban Klaus Johannis államfőhöz fordult az ügyben, azonban az elnöki hivatal még nem adott választ. Roman ugyanakkor arra is rámutatott: nem ez az egyetlen, a hírszerzéssel kapcsolatos gond az igazságügyben, mivel ki kellene vizsgálni a rendszerben titkos ügynökként tevékenykedő hírszerzők helyzetét is. Roman szerint a SRI „túlságosan közel” került az igazságügyi rendszer vezetéséhez, és az is baj, hogy a bírák éves nyilatkozatait, amelyben saját felelősségre kijelentik, hogy nem tagjai a hírszerzésnek, valójában senki sem ellenőrzi. Ezért a Legfelsőbb Védelmi Tanácshoz (CSAT) fordultak, a nyilatkozatok ellenőrzését kérve. Egyúttal azt is elmondta: az illetékes parlamenti bizottságot és a CSAT-ot annak kivizsgálására is felkérték, hogy milyen döntés alapján kezdett a SRI taktikai műveletekbe az igazságszolgáltatás terén. Dumitru Dumbravă tábornok egy április 30-án megjelent interjúban, az igazságszolgáltatáson belüli korrupció kapcsán beszélt a SRI operatív tevékenységének kibővítéséről. Balogh Levente Krónika (Kolozsvár) 2015. június 3.Sok a beteg, egyre kevesebb az orvos CsíkszeredábanA következő időszakban az eddiginél több, súlyos állapotban lévő vagy sürgős sebészeti beavatkozásra szoruló beteget szállítanak át más egészségügyi intézményekbe a csíkszeredai megyei sürgősségi kórházból, mivel az orvoshiány miatt, valamint a nyári szabadságolások kezdetével nehéz biztosítani az orvosi ügyeletet az intenzív osztályon, illetve megoldani az altatóorvosi ügyeletet. Jelenleg két intenzív terápiás és altatóorvos tevékenykedik a kórházban, mindketten bedolgozóként, a főorvosi tisztségről a napokban távozott Varga Péter félállásban fog dolgozni, jelenleg azonban szabadságát tölti – számolt be a helyzetről Demeter Ferenc. A kórház menedzserre közölte, mivel így nem tudják a hét minden napjára lefedni az ügyeletet ezen a téren, felvették a kapcsolatot a marosvásárhelyi, brassói, székelyudvarhelyi kórházakkal, és azokon a napokon, amikor nincs ügyeletes orvosuk, e létesítmények valamelyikébe viszik át a sürgős sebészeti beavatkozásra vagy intenzív terápiás ellátásra szoruló betegeket. Demeter kifejtette, vannak hetek, amelyeket teljesen le tudnak fedni szakemberrel, de olyan hét is, amelyen egy-két napig nincs ügyeletes altatóorvos. A következő tíz napból például hat van lefedve. Hozzátette, eddig is küldtek át betegeket más kórházakba olyan esetekben, amikor náluk nem volt megfelelő szakember, vagy máshol jobban el tudták látni őket, ezentúl egy ideig több beteget fognak átirányítani. Országos probléma egyébként, hogy intenzív terápiás és altatóorvosokból nagy hiány van, például bukaresti nagy kórház is van olyan, hogy csak két ilyen orvossal dolgozik – mondta Demeter. Rég próbálnak szakembert keresni, de „üres piacon nehéz vásárolni” – összegezte. A meghirdetett szakorvosi állásra senki sem jelentkezett, és bár rezidens öt is vizsgázott ide, ők nem jelentenek azonnali megoldást, a leghamarabb végző jövő év januárjától tud munkába állni. Addig is tárgyalásokat folytatnak arról, hogy rezidens orvosok segíthessenek be az ügyeletezésbe, továbbá nyugdíjas, illetve korábban alkalmazásban álló szakemberekkel is beszéltek ez ügyben. Százhárom állást hirdetnek meg a kórházban A következő két-három hónapban 103 állást tölthetnek be a csíkszeredai megyei sürgősségi kórházban. Az állások közül hatot orvosoknak, a többit pedig egészségügyi asszisztenseknek és kisegítő személyzet számára hirdetik meg. Borboly Csaba, a csíkszeredai kórházat ügykezelő Hargita megyei önkormányzat elnöke keddi sajtótájékoztatóján nagy előrelepésként értékelte, hogy bővíteni lehet a kórház személyzetét. Vízi Mária, a kórház ápolási igazgatója közölte, nemcsak az orvosok, asszisztensek, hanem a kisegítő személyzet terén is szükség van ezen állások betöltésére, például a konyhán, a mosodában vannak jelenleg nehéz helyzetben a személyzet kis száma miatt. Még elmondta, az új alkalmazottak részben a kórház már meglévő részlegein fognak dolgozni, részben pedig újonnan létrejövő struktúrákban, mint amilyen például a sebészet keretében elkülönülő mellkassebészet és idegsebészet vagy pedig a belgyógyászat keretében a nefrológia. A sajtótájékoztatón elhangzott, az egészségbiztosítási pénztárral idénre leszerződött finanszírozás magában foglalja a 103 állás költségeit is, így lesz pénz az új alkalmazottak béreire. R. Kiss Edit Krónika (Kolozsvár) 2015. június 3.A BBTE az egyik legátláthatóbb egyetemA Babeş–Bolyai Tudományegyetem és Temesvári Műszaki Egyetem a legátláthatóbb az államilag finanszírozott romániai felsőoktatási intézmények közül – közölte lapunkkal a Román Akadémiai Társaság és a Romániai Diákszervezetek Országos Szövetsége nemrég közzétett kutatásának eredményeit a BBTE. A tanulmányból ugyanakkor kiderül: az egyetemek többsége nem teszi közzé a vezetőségi ülések jegyzőkönyveit és határozatait, a hallgatók oktatói értékeléseit, a közbeszerzési eljárások hirdetéseit, de a beérkező árajánlatokat sem. Ugyanakkor a felsőoktatási intézmények működését szabályozó egyetemi charták elérhetőek az egyetemek honlapján, emellett megfelelően hirdetik meg a kutatói ösztöndíjakat. A tandíjak összege is nyilvános az egyetemek honlapján, a felvételi vizsgák és a tanári állások meghirdetése is kellőképpen átlátható. A kutatás során nem csak az intézmények honlapjait vizsgálták, hanem figyelembe vették, hogy milyen mértékben válaszolnak az egyetemek a közérdekűadat-igénylésekre. A rangsorolásban szereplő felsőoktatási intézményeket fel is keresték a tanulmány elkészítése során. A Mit mondanak el nekünk és mit rejtenek el előlünk a romániai egyetemek honlapjai című felmérés során 55 romániai állami egyetem honlapján ellenőrizték, hogy elérhetőek-e a közérdekű adatok. Az értékelés során 14 szempontot vettek figyelembe, a BBTE és a Temesvári Műszaki Egyetem 94 pontot szerzett a lehetséges 125-ből, így az első helyen zártak. A további sorrend: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a Craiovai Egyetem, a Temesvári Nyugati Egyetem és a Suceavai Ştefan cel Mare Egyetem. A raglista végén ugyanakkor zömében bukaresti egyetemek találhatóak, a sereghajtók közt egyedül a gyulafehérvári 1918. December. 1 Egyetem erdélyi. A felmérést egy 222 ezer svájci frank értékű és svájci finanszírozású oktatási program keretében készítette el a Román Akadémiai Társaság és a Romániai Diákszervezetek Országos Szövetsége. Kiss Előd-Gergely Krónika (Kolozsvár) 2015. június 3.TinópolitikaHiába köztudott, hogy ezer sebből vérzik a romániai oktatás, a rendszer átalakítását bejelentő kormányok, miniszterek csak a frászt hozzák a tanügyben dolgozókra, az iskolák vezetőire, tanárokra, diákokra és szülőkre. Most azonban az RMDSZ is foghatja a fejét. A jelenlegi törvény négy éve van érvényben, ám ez idő alatt rengetegszer módosítottak rajta, miközben egyes rendelkezéseit azóta sem tartják be. Ettől függetlenül a Ponta-kormány nem bírt ellenállni a késztetésnek, hogy újabb, saját törvénytervezettel rukkoljon elő. Az új rendelkezéshalmaz természetesen hátrányosan érinti a kisebbségeket: az ország történelmét és földrajzát ismét az állam nyelvén tanítanák 8. osztálytól, és a románt csak elemiben oktatnák idegen nyelvként. Az RMDSZ szakpolitikusai szerint a tervezet elfogadhatatlan, anyanyelvi jogok szempontjából nagy visszalépést jelent a hatályban lévő – a szövetség támogatásával elfogadott – törvényhez képest, de általános, mindenkit érintő problémákat sem old meg. Az ellenkezés természetes, ám kérdés, hogy a jogfosztást eredményező tanügyi törvény réme újabb kényszerpályára taszítja-e az RMDSZ-t, amely nemrég ígéretet kapott a kormánytól, hogy – személyre szabott ajándékként – bevezetik az alternatív választási küszöböt, bebetonozva a szövetség jelenlétét a parlamentben. Az új oktatási törvénytervezet azonban belerondít a levesbe, és gyakorlatilag megnyitja az eddig lezártként kezelt utat az ellenzéki liberálisok szakácsai felé, akiknek bizalmatlansági indítványa múlt héten még nem volt Kelemen Hunorék ínyére. Az anyanyelvi oktatás az RMDSZ egyik érzékeny pontja, ezzel a szövetség bukaresti szálhúzogatói, az adok-kapok játék mesterei sem mernek játszani. Módosító javaslatok, háttéralkudozások révén az RMDSZ biztosan megpróbál finomítani az oktatási tervezeten – ideje lesz rá, hiszen sok van még a törvény elfogadásáig. Ha azonban Victor Pontáék képesek még a jövő évi választások előtt életbe léptetni a kisebbségek jogait csorbító tanügyi törvényt, ismét alaposan feladják a leckét az eddig ellenzékben is barátságos, tinóarcát mutató RMDSZ-nek. Páva Adorján Krónika (Kolozsvár) 2015. június 3.Mindenki részt kell vegyenA szórvány megmentése nemzetstratégia Kovászna és Hargita megyéknek sem elég pénzük, sem elég emberük nincs arra, hogy a romániai szórványról gondoskodjanak – fogalmazta meg Demeter László. A Kovászna megyei tanács szórványügyi programvezetője a Cselekvési alternatívák Székelyföldön című konferencián azt mondta: a magyarság elemi érdeke a szórvány megmentése, és ebben mindenkinek – beleértve a magyar kormányt is – részt kell vállalnia. Iskola, egyház, gazdaság – ez az a három tényező, ami képes fenntartani a magyar családok identitástudatát – mutatott rá Demeter László. Ehhez képest a 33 erdélyi kollégium esetlegesen működik, ott hozták létre őket, ahol voltak lelkes emberek. A történész végzettségű megyei tanácsos hat éve járja Fehér, Hunyad és Szeben megyéket, és azt állítja: nem képesek elégséges mennyiségű munkát elvégezni. – Nincsen az rendben, hogy a Románia nyugati határán lévő megyék magyarságát Hargita megyéből próbálják istápolni. Majdnem minden magyarországi megyeszékhely közelebb van Temesvárhoz, mint Csíkszereda. Az anyaországi 19 megye és Budapest 23 kerülete elvállalhatna egy-egy régiót, mert egyszerűen nem győzzük a munkát – mondta. Demeter elhibázottnak tartja a Szász Jenő vezette Nemzetstratégiai Kutatóintézet „gyöngyhalász” elképzelését, amely Székelyföldre költöztetné a szórvány tehetséges fiataljait. Nem szabad „mozgatni” azokat, akik évszázadokig kitartottak egy román tenger közepén, hanem ott kell megtartani őket, ahol vannak – húzta alá, s úgy véli, „erre ki kell dolgozni egy tisztességes stratégiát, és azt bármi áron életbe kell ültetni, mert különben előbb a szórvány, aztán Székelyföld tűnik el, s azzal Magyarország is meggyengül”. (erdély) Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) 2015. június 3.Trianon bekövetkeztének okaiDr. Raffay Ernő: „Nekünk nem jogokat akarnak adni, hanem el akarnak tüntetni bennünket!” Az 1920. június 4-i diktátum évfordulója apropóján tettünk fel kérdéseket dr. Raffay Ernő budapesti történésznek, akinek Trianon előzményei és annak következményei az egyik kutatási területe. A jeles tudós sokszor okozott fejtörést megállapításaival az ún. „baráti szomszédos országok” történészeinek, politikusainak a témában, hiszen – amint látjuk – a történelmet lehet utólag megképzelni és megírni, ám a tények kegyetlenek – nem olyan tapintatosak, mint mondjuk az 1990 utáni alapszerződések. – Miben különbözik megannyi más európai békekötéstől a trianoni? – Legfontosabb különbség az aránytalansága. Ha megvizsgáljuk a 19–20. század 1920 előtti békekötéseit, azt látjuk, hogy egyetlen, katonailag vesztes országot sem csonkítottak meg olyan nagy arányban, mint a Magyar Királyság területét. Elvették az országterület 71,3%-át, a népesség kétharmadát. 1815-ben, amikor végleg leverték a napóleoni Francia Császárságot, területének elenyésző részét vették el, azaz méltányos békeszerződést kötöttek a nagy vesztessel. A 18–19. század orosz–török háborúi után a két keleti nagyhatalom egyike sem akarta túlságosan megalázni a másikat, gondolván a következő évtizedekre. Az 1870–1871. évi porosz–francia háború után a német győztes ugyan Versailles-ban kiáltotta ki a Német Császárságot (1871. január 18-án), ami porig alázta a francia nemzettudat két tartópillérét (gloire és grandeur), területcsonkításbéli aránytalanságot nem követtek el. Mindössze a két, német többségű tartományt, Elzászt és Lotharingiát csatolták el (igazságosan!) Franciaországtól. Ezt az összecsapást megelőzte az 1866. évi porosz–osztrák háború, amelyben a poroszok legyőzték Ausztriát, amivel ugyan eldöntötték, hogy a német egység megvalósítását a Porosz Királyság végzi el, valamint kiszorították az egykori Német Nemzet Szent Római Birodalmából a Habsburg-dinasztia vezette Ausztriai Császárságot – a poroszok, okosan, a jövőre gondolva, mégsem csonkították meg Ausztriát. Így aztán 1867 (Habsburg–magyar kiegyezés) és 1879 októbere (Németország és az Osztrák–Magyar Birodalom katonai szövetsége) után létre is hozták az összesen 1 millió 251 ezer km² nagyságú Középponti Hatalmak nevű katonai szövetségi rendszert. Nos, e hatalmas katonai szövetség léte, illetve az 1894–1907 között létrehozott antant ellentétei alakították ki azt az alaphelyzetet, amelyben egyes európai nagyhatalmi vezetők azt gondolták, egy jövendő nagy háború után úgy tudják majd örökre biztosítani a békét, ha a leendő veszteseket porig alázva, elveszik tőlük az életlehetőségeiket. Éppen ezt tették az egész Habsburg Birodalommal, benne a Magyar Királysággal 1920-ban. A békediktátum külső okai – Milyen okai voltak a trianoni „békeszerződésnek”? – Trianonnak külső és belső okai vannak. A külső okcsoport két területből áll: a nagyhatalmi okcsoport és a szomszédos országok okcsoportja. A nagyhatalmi okcsoport abból a történelmi igazságból indul ki, hogy a történelem formálói szinte mindig a nagyhatalmak. A Magyar Királyság (325 ezer km²) területének szétdarabolása előtt, az Osztrák–Magyar Birodalom (676 ezer km²) részeként Európa (Oroszország utáni) második legnagyobb területű, több mint 50 milliós népességű nagyhatalma volt. Az akkori európai nagyhatalmak pedig 1879 és 1907 között két nagy katonai tömbbe szervezkedtek alapvető érdekeik szerint; a kisebb országok vagy az egyik, vagy a másik nagyhatalmi-katonai tömbhöz csatlakoztak (pl. Románia 1883-ban a Középponti Hatalmakhoz). A Magyar Királyság 1879-től a Német Birodalom katonai–politikai szövetségese volt, s amikor a nagy háború az antant (Anglia, Franciaország, Egyesült Államok) győzelmével végződött, a győztesek közül főleg Franciaország azt akarta elérni, hogy Németországnak soha többé ne lehessen nagyhatalmi szövetségese: emiatt szétzúzták a Monarchiát, s mindenekelőtt az etnikailag és katonailag egységesebb Magyar Királyságot. Elsősorban emiatt támogatták a román és szerb területelvevő szándékokat, Csehországot pedig amiatt is, hogy ellensúly legyen Ausztriával szemben, az esetleges Anschluss-szal szemben. Magyarország e nagyhatalmi játszma első s legnagyobb vesztese. Megjegyzem, Németország 1919. évi megalázása vezetett a második világháború kirobbanásához is. – Nézzük a szomszédos országok szerepét… – Általában ezt ismerjük a legrészletesebben. A velünk keverten élő, illetve egyes szomszéd népek már a 18. század végétől rendszeresen, visszatérően, általában fegyveresen is fölléptek a magyar állam és a magyarok ellen. E támadások okai között a Habsburg-ház magyarságot gyöngítő tevékenysége, valamint a török háborúk magyar létszámot kisebbítő hatása is benne található. 1914 előtt csehek, románok, szerbek és szlovákok tényleges terveket dolgoztak ki a magyar terület megcsonkítására, elvételére. Részletezés nélkül: a román politikusok általában a Tisza folyóig képzelték Románia határainak kiterjesztését; a csehek a Győrtől, Balassagyarmattól, Salgótarjántól, Miskolctól délre húzódó vonalig; a szerbek a Pécstől, Bajától, Szegedtől északra, Temesvártól keletre húzódó vonalig akarták kitolni határaikat. Ehhez képest (viccesen szólva) a trianoni határaink sokkal jobbak lettek! Ezeket a területeket természetesen a monarchiabéli magyar nagyhatalomtól csak európai háborúval lehetett elvenni, tehát a szomszéd népek vezetői érdekeltek voltak a világháború kirobbantásában. Politikájukat 1914 előtt az antanthatalmak érdekei mentén, azokhoz igazítva alakították. (Napjainkban pedig, a megszerzett, s a mai napig megszállásuk alatt tartott magyar területek megtartása érdekében ezek az országok a NATO kiszolgálói, kivéve a szerbeket, akik alapvetően oroszbarátok, viszont éppen a területük megtartása céljából lavíroznak a NATO és Oroszország között.) Jobb határokat is elérhettünk volna – Nem mehetünk el amellett, hogy Trianonnak belső okai is voltak. – Így van, a magyarok is követtek el súlyos hibákat, amelyek belülről megosztották, tehát gyöngítették a társadalmat. A belső okok közül elsősorban a magyarok kicsiny, a nem-magyarok nagy számát, valamint a bonyolult etnikai és vallásfelekezetbeli helyzetet emelem ki. 1867-ben, a kiegyezés évében az összlakosságnak csak 44,4%-a volt magyar, s ez az arány 1910-ben „följavult” 54,5%-ra. Azonban – mivel a liberális magyar kormányok nem tiltották az idegen elemek bevándorlását – a magyar etnikum aránya csak az 1910-ben már 911 ezer zsidóval ment ötven százalék fölé. Ezek egy része keresztény vallásfelekezetre váltott, azonban mivel zsidó nemzetiség nem szerepelt a népszámlálások kérdőívein, ők magyarnak vallották magukat. Ez persze komoly előnyöket jelentett, s a magyar liberális fölfogás hívei nem gondolták, hogy a bevándoroltak soraiból kerülnek majd ki a kereszténység elleni harc, a szabadkőművesség, a szociáldemokraták és a későbbi kommunisták radikálisai. 1914 előtt a magyar értelmiség legjobbjai (gróf Tisza István, Herczeg Ferenc, Bangha Béla, Prohászka Ottokár stb.) azt vették észre, hogy a budapesti sajtóban (kivétel nélkül) minden nap gyalázzák a kereszténységet, sőt, a szót, hogy ’magyar’, szitokszóként használják a sajtó liberális és szocialista részében. Amikor aztán eljött a háború, a baloldal e két irányzatához tartozó személyek elkezdték a hadsereg és a hátország föllazítását, ami oda vezetett, hogy 1918. október végétől három kormány is (Károlyi-, Berinkey- és a népbiztosok tanácsa) ezekből az (jórészt zsidó nemzetiségű) emberekből alakult meg. Felelősségük az ország szétdarabolásában vitathatatlan: nélkülük valószínűleg jobb (de mindenképpen csonka) határokat érhettünk volna el. – Mi váltotta ki a második belső okot, a társadalom teljes körű politikai szétdarabolását? – A hazai liberalizmus gyakorlatilag parttalanná vált 1914-re. Ez azt jelenti, hogy a kormányok elkövették azt a hibát, hogy a nemzet nyilvánvaló ellenségeit szabadon engedték működni. Ilyen csoport volt például a szabadkőműves Martinovics-páholyban tiltott módon megalakult Országos Polgári Radikális Párt (Jászi, Ady stb.), amely majd 1918-ban a szociáldemokrata párttal és Károlyi Mihály Függetlenségi Pártjával kormánykoalíciót alkot. A politikai élet szétverését jelentette akkoriban a képviselőházi obstrukció: ez azt jelenti, hogy az ellenzék, széttördelve a törvényhozás normális menetét, nem engedte időben meghozni az államot-nemzetet védő legfontosabb törvényeket (pl. a véderőtörvényt). Ez Magyarország és a birodalom belső és külső, katonai meggyöngítését jelentette. A szabadkőművesség szerepe – Trianon bekövetkeztében ilyen nagy szerepe volt a szabadkőművességnek? – A hazai szabadkőműves szervezet szabad, ám titkos működésének engedélyezése a harmadik belső ok. A szabadkőművesség radikális páholyai ugyanis a haladás, modernizáció, szabadság stb. jelszavainak bevetésével gyökeresen át akarták alakítani a hagyományos Magyarországot, jelszavaik ismételgetése mögött azonban a legnyersebb hatalomátvételi szándék húzódott meg. A kérdésre, hogy a magyarországi szabadkőművesek szét akarták-e darabolni Magyarországot, válaszom: nem szétdarabolni akarták, hanem szabadkőműves többségű képviselőházzal s kormánnyal az egész ország fölött át akarták venni a főhatalmat. Szabadkőműves országot akartak megalakítani, kihasználva a katonai összeomlást. Amikor 1920. május 18-án a már horthysta kormány belügyminisztere, Dömötör Mihály föloszlatta e szervezetet, rájuk hárította az ország összeomlását. A szabadkőműves Károlyi-, majd Berinkey-kormány ugyanis visszavonta a hadsereget, ahelyett, hogy a benyomuló román, szerb és cseh katonaság elleni védelemre adott volna parancsot. Károlyi hibája kettős: szabadjára engedte a radikális szabadkőműveseket, valamint elmulasztotta az ország megvédését. – Ezek szerint kijelenthető, hogy tudatosság és céltudatosság sújtotta a magyar államot és nemzetet? – Igen, a legnagyobb mértékben, hiszen a nagyhatalmak készültek a revánsra, illetve Anglia a valóban szédületes német gazdasági fejlődés erőszakos megállítására; valamint a magyarok három szomszédja előzetes, térkép-rajzolás mellett komoly katonai fejlesztéssel készült Magyarország szétdarabolására. Az eredmény lehangoló lett. 1919-ben, amikor a békekonferencián megmutatták az antanthaderő főparancsnokának, a francia Foch marsallnak a Németországgal aláírandó békeszerződés tervezetét, a tábornok ezt mondta: Uraim, ez nem békeszerződés, hanem fegyverszünet húsz évre. Nos, 20 és fél év múlva Hitler és Sztálin megtámadta Lengyelországot. A többit tudjuk. Magyarországot pedig rákényszerítették az egyébként helyes és eredményes (négyszeres területi revízió!) revíziós kül- és biztonságpolitikára. Íme, mit tesz egy rossz békeszerződés! A trianoni békeparancsot (három, Pozsony melletti magyar falu elvételével súlyosbítva) megerősítette az 1947. évi párizsi békeszerződés 1. §-a (ez van most érvényben határainkra nézve). Eszerint Magyarország határai (tehát a jelenlegi magyar–román határvonal is) az 1938. január 1-jei állapot szerint állíttatnak vissza. 1938. január 1-jén pedig az 1920. évi szerződés határvonalai voltak érvényben, hiszen az első területi revízió, az I. bécsi döntés 1938. november elején lépett érvénybe. Amerika hadszíntere leszünk – Mit rombolhatott e diktátum a magyarság életén 95 év alatt? – 1920 óta a trianoni utódállamok politikája a magyarok megsemmisítésére irányul. Lásd például az 1923-as, az 1938-as és a jelenlegi román alkotmány 1. §-át: cél a homogén nemzetállam kialakítása. Az összes többi „eredmény” mind e szándékoknak köszönhető: rombolják a magyar nemzettudatot, tönkreteszik a magyar iskolarendszert, az autonómiáról még beszélni sem lehet, stb., stb. Személyes véleményem szerint 2015-ben is változatlanul léteznek az 1920-as helyzet negatívumai, tehát a helyes magyar külpolitikának a terület-revízióra kell törekednie. Annál is inkább, mivel az összes nemzetközi szerződés de facto és de iure megengedi az európai határok békés tárgyalások utáni megváltoztatását. – Lehet-e várni enyhülést környezetünkben? Honnan, hogyan? – Az enyhülést várni a román, szlovák, szerb stb. államhatalomtól önmegtévesztés, illúzió. Vegyük észre a történelmi tények ezreit: nekünk nem jogokat akarnak adni, hanem el akarnak tüntetni bennünket. Ami pedig az európai helyzetet illeti, a NATO bővítése Kelet-Európában nem más, mint a nyugati nagyhatalmak, mindenekelőtt az USA hadszíntér-kibővítő tevékenysége, hogy a leendő oroszellenes háború Kelet- és Közép-Európát, ennek népeit sújtsa, ne a Nyugatot. Csodálkozom, hogy Bukarestben mintha nem látnák, hogy egy esetleges orosz–amerikai erőpróba közben a román fővárosból mindössze egy füstölgő kráter maradna… Isten óvjon ettől! Az Európai Unió pedig nem más, mint a nyugati termelőtőke piackiterjesztése a huszonegy millió románra, a negyvenmillió lengyelre, a tízmillió magyarra stb. Modernizálást alig, kizsákmányolást minden mennyiségben kaptunk, románok, lengyelek, magyarok stb. egyaránt. Megítélésem szerint a román érdek nem az egységes román nemzetállam, hanem a román–magyar békés tárgyalások után kialakított új államszerkezet (például: autonómia, de más is elképzelhető!) lenne. Egyszóval a helyzet rossz, de nem reménytelen. Egy nemzet jövője, bármelyik nemzetre gondolunk, az érdekek helyes fölismerésétől függ. --- Raffay Ernő (sz.: 1948) történész, politikus, 1990-től 1993-ig országgyűlési képviselő, a Honvédelmi Minisztérium politikai államtitkára. Egyetemi tanár, alapította és vezette a Balkanisztikai Kutatócsoportot, 1989–90-ben az Erdélyi Szövetség társelnöke, 1993–94 a Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója. Művei közül: Erdély 1918–1919, Trianon titkai (1989–1992 között hét kiadás), A vajdaságoktól a birodalomig – az újkori Románia története, Magyar tragédia, Harcoló szabadkőművesség - Küzdelem a katolikus egyház ellen, Politizáló szabadkőművesség – Jászi Oszkár és a Martinovics-páholy államellenes tevékenysége, Szabadkőműves béklyóban – Ady Endre és a szabadkőművesek I–II., A gróf emigrált, az író otthon maradt – Wass Albert igazsága; Balkáni birodalom – Nagy-Románia megteremtése. Czegő Zoltán Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) (c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
