udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2009
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 113 találat lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-113
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1996. május 11.

Máj. 10-11-én Gyergyószentmiklóson kétnapos történészkonferenciát rendeztek. Az előadók között volt a budapesti dr. Péter Katalin, aki Bethlen Gábor fejedelemről beszélt, dr. Demény Lajos bukaresti akadémikus a gyergyói székely társadalom szerkezetét elemezte az 1604-es, 1614-es, 1616-os és az 1619-es összeírások tükrében. Ezekben a Bethlen-lustrákban jelent meg először az Erdélybe betelepülő román lakosság, Marosszéken 5%-os, Gyergyóban 2-3 %-os arányban. Dr. Tüdős Kinga bukaresti történész a XVII. századi székely főnemesi életmódot mutatta be. Magyari András kolozsvári egyetemi tanár, dr. Garda Dezső gyergyószentmiklósi történész és dr. Egyed Ákos kolozsvári akadémikus tartott még előadást. A konferencián köszöntötték dr. Demény Lajost 70. születésnapján. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 15./

1999. augusztus 2.

Hermann Gusztáv Mihály muzeológus /Székelyudvarhely/ ismertette A többség kisebbsége /Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999. Múltunk Könyvek sorozat. Alcím: Tanulmányok a székelyföldi románság történetéről/ című tanulmánykötetét. A többség kisebbsége annyit jelent, hogy az államban többségben levő etnikum, a románság bizonyos területen kisebbségbe kerül. Ez a terület a Székelyföld. A románság a Székelyföldön kisebbségben van, kisebbségben volt, a kötet erről szól. Hermann Gusztáv Mihály a kutatáshoz megszerezte az MTA mellett működő Történettudományi Intézet támogatását. A román történetírás ezt a kérdést a maga tudományidegen, nemzeti álláspontjáról közelítette meg, a magyar történetírás érthetetlen szemérmességgel, mint kényes kérdést, agyonhallgatta. Akadtak neves magyar kutatók, akik megpróbálták lebeszélni a kutatásokról. Háromszék, Csík, Udvarhely plusz az esettanulmányok: gyakorlatilag majdnem az egész Székelyföld megjelenik a kötetben. Marosszék viszont kimaradt, mert a Maros- és Aranyosszéket ismertető átfogó tanulmány nem készült el. A kutatás folytatódik. A Székelyföldre telepedett románok arányszáma lényegesen kisebb annál, mint amit erről a román nemzeti propaganda terjeszt, de jóval nagyobb, mint ami a magyar köztudatban él. A székelyföldi román népelem a XVI. századtól kezdődően áramlott be erre a területre. A kutatási program vezetője, a társszerkesztő Hermann Gusztáv Mihály. /Oláh István: Az Osszián-daloktól a kenézségig. Románok a Székelyföldön. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 2./

1999. szeptember 4.

125 éve született Seprődi János /Kibéd, 1874. aug. 15. – Kolozsvár, 1923. márc. 6./ , a magyar néprajztudomány, a népdalgyűjtés egyik úttörő munkása. Zenetörténeti tanulmányai közül kiemelkedő jelentőségű a Kájoni-kódexről írt terjedelmes dolgozata, a népdal zenei fejlődéséről írt eszmefuttatása. Gyűjtését, a Marosszéki dalgyűjteményt a magyar folklorisztika első népzenei falumonográfiájaként tartják számon. Születésének századik évfordulóján, 1974-ben végül is napvilágot láthatott hagyatékának java része, Seprődi János válogatott zenei írásai és népzenei gyűjtése címmel. /Seprődi időszerűsége. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 4./

1995. január 14.

Az utóbbi időben a székelyekről szólva csak Hargita és Kovászna megyét említik, mintha a Maros megyei székelység nem lenne a székelység integráns része, figyelmeztet Fábián Ernő. Az "enklávé sem helyénvaló kifejezés, mert a székelység nem zárvány és nem beépült valakik közé, hanem saját területén - Háromszék, Csík-, Udvarhely-, Gyergyó-, Maros-, és Aranyosszék - népileg egységes, ezeréves kultúrájú történelmi magyar nemzetrész." Amikor megvalósul a székelység önkormányzata, a marosszékieknek is mellettük a helye. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 14./

2000. május 8.

1944. május 3-án gyűjtötték össze a marosvásárhelyi zsidóságot, majd nem sokkal azután útnak indították őket a haláltáborok felé. Most, máj. 5-én szentelték újra a száz éves zsinagógát, melynek teljes felújítása befejeződött. Az ehhez szükséges pénzt elsősorban a Joint, a zsidók nemzetközi segélyszervezete biztosította, és számtalan adakozó személy, cég, szervezet Romániából, Izraelből, Németországból, Kanadából, Skóciából, Ausztráliából és máshonnan. A hajdani csaknem hatezer lelket számláló, ma 217 tagúra fogyatkozott marosvásárhelyi zsidó közösség megünnepelte ezt a jelentős eseményt. Az újraszentelést Glantz Eliezer bukaresti főrabbi végezte el. Sauber Bernáth, a marosvásárhelyi hitközség elnöke felelevenítette a zsinagóga helyreállításának mozzanatait. Spielmann Mihály történész, a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár vezetője beszélt a marosvásárhelyi és Maros széki egykori zsidóság életéről, szerepéről. A történész elmondta, hogy a romániai zsidó szervezetek föderációjának jelenlevő vezetői megtiltották neki, hogy magyarul is szóljon az egybegyűltekhez, pedig a marosvásárhelyi magyar zsidóság történetéről beszélt. A történész szerint egyes hazai zsidó vezetők múltja sem éppen "szeplőtlen". A Kultúrpalota és a Városháza két budapesti zsidó műépítész: Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján készült. Spielmann Mihály arról is szólt, hogy Izsák Márton szobrász holokauszt-emlékműve 1947 (!) óta várja a vásárhelyi zsidó temetőben, hogy bronzba öntsék és köztéren helyezzék el. De erről ma sincs szó. /Újraszentelték a marosvásárhelyi zsinagógát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 8./

2000. június 14.

Szovátán Ősmarosszék néven a kilencszázas évek elején létezett közbirtokosság, olyan vagyonközösség, mely századokon át a székelység gazdasági erejét jelentette. Végül 1948-ban az Ősmarosszéket is felszámolták. Az új törvény azonban lehetővé tette a közbirtokosságok újraalakítását, ami Szovátán is megtörtént. A törvényszékileg is bejegyzett Maros elnevezésű közbirtokosság gyakorlatilag a volt Ősmarosszéki vagyonközösség mintájára, 27 község falvainak összefogásával jött létre. Ez a közbirtokosság összesen 7829 hektár erdőterületre és 1124 hektár legelőre jogosult. De nem ez az egyetlen újraalakult közbirtokosság Szovátán. Az Iszap-Kopacz nevű vagyonközösséget is már bejegyeztették a törvényszéken, s ennek 141 - csak szovátai illetőségű - birtokos tagja van, akik 190 hektár erdő tulajdonosai. /Feléled az Ősmarosszék. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 14./

2001. március 24.

A legnagyobb feladatomnak most azt tekintem, hogy minél többet közreadjak mindabból, amit felmarkoltam, jelentette ki a 75 éves Kossuth-, Magyar Örökség- és Életfa-díjas Kallós Zoltán, a Kárpát-medencei néprajzkutatás talán legkiemelkedőbb alakja, a vele készült beszélgetésben. Kallós Zoltán gyermekkorában kezdte gyűjteni kerámiát, textilt, és népdalokat tanult. Az ötvenes, hatvanas, hetvenes években rögzített hangfelvételek alapján beindított egy kazetta-kiadványsorozatot Kallós Archívum néven, amelyből eddig tizenhat jelent meg, falvanként egy-egy. Az első kazetták moldvaiak voltak. A legelső vallásos jellegű, szentes énekekkel és imádságokkal, a második, világi és hangszeres zenét tartalmazott, kobozkísérettel. Ezen kívül a Balladák új könyvének is megjelent nyolc kazettamelléklete, összesen tehát huszonöt kazettára való anyagot sikerült közreadni. Aztán ott vannak a CD-k: a bonchidai, válaszúti, magyarlónai, ördöngösfüzesi, majd a visai lemez és kazetta. Elmondta, hogy a legszívesebben Moldvában, Gyimes-völgyében, Kalotaszegen és a Mezőség falvaiban gyűjt. A gyűjtés mellett az ifjúsági táncházmozgalomnak is pártolója. /Dávid Lajos: "A lagziban csak én kértem marosszékit" Beszélgetés a hetvenöt esztendős Kallós Zoltán néprajzkutatóval. = Krónika (Kolozsvár), márc. 24./

2001. április 21.

Közbirtokossági Hírvivő (a székelyföldi erdőtulajdonosok lapja, márciusi szám) - a lapszám címeiből: Módosítás előtt az erdőrendtartásról szóló törvény (dr. Birtalan Ákos), A modern közbirtokosságok az első világháborúig (dr. Garda Dezső), Beszámoló az Udvarhelyszéki Közbirtokosságok Szövetségének megalakulásáról (Szilágyi Ferenc). A lap bemutatta a Lázárfalvi Szent Anna Közbirtokosságot és a szovátai székhelyű Maros (másik nevén: ősmarosszéki) Közbirtokosságot. - Kedd (Székelyudvarhely, ifjúsági hetilap, "2001. kikelet") - a lapszámban Lázár Nóra írt a húsvéti ünnepkör magyar vonatkozású szokásairól, Seprődi Attila a vajdasági Csalóka népzene-együttes tagjaival beszélgetett. - Közgazdász Fórum (a Romániai Magyar Közgazdász Társaság szakmai közlönye, márciusi szám): Kereskedelmi Akadémia Aradon (Matekovits Mihály), Kereskedelmi iskolák Szatmárnémetiben (Bóra László), A Mercurius Gazdaságfejlesztő Szervezet (Dénes Judit). - Civil Fórum (Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány, Kolozsvár, március-áprilisi szám): Tudásalapú társadalom (Dáné Tibor Kálmán), A tudásalapú civil társadalom (T. Kiss Tamás), Tudás és szakmai kompetencia (Somai József), Iskola Alapítvány (Piskolti Éva), Az EMT (Biró Károly), Humán Reform Alapítvány (Balla István), A csíkszeredai Regionális Képzési Központ (Koszta Csaba János), Az RMDSZ oktatáspolitikája (Deák Gyöngyi). - Nagykároly és Vidéke (regionális hetilap, márc.28-i és ápr. 4-i szám) - összeállítás a régióban lezajlott március 15-i ünnepségekről, dr. Németi János tudományos kutató sorozata (Mezőfény község története a középkori falu kialakulásáig). - Hunyad Megyei Hírmondó (közéleti havilap, márciusi szám) - beszámolók a régió március 15-i ünnepségsorozatáról, közéleti hírek a megyéből, Winkler Gyula RMDSZ-es képviselő parlamenti krónikája. /Szonda Szabolcs: Mit írnak a lapok? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 21./

2001. július 16.

Jobbágytelkén júl. 8-án kezdődött a Marosszéki népzene- és néptánctábor, melyet a Folk Center Alapítvány szervezett, a román Művelődési Minisztérium és a magyar Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. A táncoktatást szakmailag a Maros Művészegyüttes három tagja segítette. A kézműves házban folyt a munka: a szalmafonás, nemezelés, és "agyagolás". Elhangzott több előadás. Minden este volt táncház. Muzsikáltak a péterlaki zenészek, a vajdasági Csalóka, a vásárhelyi Forduló együttes. Balla Antal elújságolta, hogy Budapesten készül a CD-je: hét jobbágytelki népdalt énekel. A jobbágytelki táborban 127 erdélyi, 54 magyarországi és 5 nyugati vendéget szállásoltak el házaknál, de sokan a sátor mellett döntöttek. /Marosszéki népzene- és néptánctábor Jobbágytelkén. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 16./

2001. augusztus 13.

Aug. 11-én Marosszentgyörgyre látogatott a tatabányaiak Öreg Táncos Együttese. A kapcsolatok fáradhatatlan szervezője Baricz Lajos plébános. A táncosok bemutatták a szatmári, rábaközi táncokat, a somogyi kanásztáncot, a mezőségi, marosszéki és sóvidéki táncokra is könnyen rááll a lábuk. Trianon nem szakíthatta véglegesen szét a nemzetet. /(lokodi) Mintha Pusztakamarás környékén tanulták volna. A tatabányaiak Marosszentgyörgyön táncoltak. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./

2001. augusztus 23.

Mezőpanit hagyományőrző néptáncegyüttese megszervezte a marosszéki néptánctalálkozót, részt vett az aug. 3-5. között tartott jászberényi XI. Csángófesztiválon, Szent István ünnepére pedig Budapestre utaztak. Itt a Hagyományok Háza, Kelemen László által szervezett Régiók lakodalmas szokása elnevezésű rendezvényen vettek részt. Mezőpanitból harminc, Nyárádselyéből tizenhat táncos, énekes, utazott a magyar fővárosba, ahová elkísérték őket a mezőkölpényi népzenészek is. A paniti hagyományőrzők aug. 30-án a Szolnoki Napokon is fellépnek. /(mezey) Paniti hagyományőrzők. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./

2001. november 2.

Ötvenéves a marosvásárhelyi állami levéltár, hivatalos nevén: Románia Országos Levéltára Marosvásárhelyi Igazgatósága. Ebből az alkalomból okt. 31-én Szovátán tudományos ülésszakot tartottak Levéltárak a tudomány és a kultúra szolgálatában címmel, bukaresti, marosvásárhelyi, kolozsvári, nagybányai, brassói, sepsiszentgyörgyi, aradi, zilahi, galaci és besztercei levéltárosok, történészek részvételével. Az előadások után levéltárosok könyveit mutatták be, többek közt a Pál-Antal Sándor közlésében megjelent Marosszék és Marosvásárhely 1848-1849 című korabeli iratokat, jegyzőkönyveket, lajstromokat tartalmazó vaskos kötetet. 1950-ben, amikor bevezették a szovjet típusú tartományi közigazgatást, minden tartományi központban létrehoztak levéltári hivatalokat, ekkor alakult meg a marosvásárhelyi levéltár is, továbbá fiókintézeteket indítottak Csíkszeredában, Székelyudvar-helyen, Sepsiszentgyörgyön és Szászrégenben. 1968-tól lett a Maros Megyei Állami Levéltár a Központi Levéltár fiókhivatala. 1996-ban az új levéltári törvény értelmében a volt megyei fióklevéltárak átalakultak megyei igazgatóságokká. - Pál-Antal Sándor egyik elődjéről, Derzsi Biás Istvánról, a Teleki család levéltárosáról emlékezett meg előadásában, aki tudományos szinten dolgozott a századelőn, rövidebb lélegzetű írásokat közölt a Bolyaiakról, és fontosabbak genealógiai kutatásai. /(lokodi): Levéltárosok tudományos ülésszaka Szovátán. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

2001. november 9.

Hézagpótló könyv a levéltáros-történész Pál-Antal Sándor Marosszék és Marosvásárhely az 1848- 1849-es forradalom és szabadságharc idején című munkája. A vaskos, ötszáz oldalnyi kötet rövid bevezetővel 208 korabeli, döntő többségében kiadatlan iratot, jegyzőkönyvet és lajstromot tartalmaz. A szerző munkásságát falutörténeti munkái, a Maros megye magyarságának történetét tárgyaló két kötet, illetve a Marosvásárhely történeti múltjának szánt tanulmánykötet, a székely kérdést tárgyaló számos írása stb. jelzik. A könyv Székelyudvarhelyen, a Haáz Rezső Alapítvány által kiadott Múzeumi Füzetek 19. köteteként jelent meg. /Dr. Szabó Miklós: Pál-Antal Sándor új könyve. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./

2001. december 8.

A Reform Tömörülés sepsiszentgyörgyi kongresszusán elfogadott alapszabályzat értelmében megalakult regionális szerv, a Székelyföldi Választmány (mely a platform marosszéki, gyergyói, udvarhelyszéki, csíki, háromszéki, felsőháromszéki, brassói és csángóföldi szervezeteit képviseli). A Székelyföldi Választmány állásfoglalásában kiállt a december elsejét megelőző csíkszeredai felhívás mellett. Az ugyanis nem csupán néhány személy különvéleménye, hanem a be nem tartott gyulafehérvári ígéretek, az azóta is hiányzó autonómia, illetve az utóbbi hetekben felerősödött Székelyföld- és magyarellenes megnyilvánulások következménye. A felhívás nem uszító jellegű. Ezért a választmány elutasítja az RMDSZ ügyvezető elnöke által közzétett, a csíkszeredai felhívást elítélő nyilatkozatot. A Székelyföldi Választmány nyilatkozatának aláírói között vannak: Pethő István elnök, Kiss István, dr. Weil Gyula, Rus Sándor, Bencze Tibor, Török Sándor, Simon Sándor és Bartha András testületi tagok. /(Éltes Enikő): A Székelyföldi Választmány is megszólal. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 8./ Előzmény: Felhívás Csíkszereda polgáraihoz, Romániai Magyar Szó, nov. 30.

2002. július 9.

Júl. 7-én megkezdődött a IV. Marosszéki Népzene- és Néptánctábor Jobbágytelkén. Mintegy százhúsz, Európa különböző szegletéből összesereglett külföldi vett részt a megnyitó ünnepségen. A táborban nyárádmenti, mezőkölpényi táncokat tanítanak. A tábor műsorában Bálint Zsigmond fotókiállítása, a Kiss Emőke és Papp Emese által irányított kézművesműhely, néprajzi előadások, lovaglás, szekeres kirándulás és videovetítések is helyet kaptak. Sebestyén Mihály történész a hagyomány és a korszerűség közötti kapcsolatról tartott előadást. /Antal Erika: Hagyomány és korszerűség. Megkezdődött a IV. Marosszéki Népzene- és Néptánctábor Jobbágytelkén. = Krónika (Kolozsvár), júl. 9./

2002. július 22.

Szentháromság falu fogadta vendégeit. Dr. Szabó Árpádot, Erdély unitárius püspökét népviseletbe öltözött dalos fiatalok fogadták a gyülekezeti háznál. Jelenleg itt tartják az istentiszteleteket, amíg elkészül a templom. Fellépett New York város Mount Vernon kerülete unitárius univerzalista felekezetének csoportja. Ott voltak a háromszéki Csiporkázó játszóház tanítói és a Marosszéki Kulturális Egyesület képviselői. Az egykori tanácsházban néprajzi szoba várta az érdeklődőket, itt kapott helyet a székelyszentistváni Sándor János faragómester tárlata. Az előcsarnokban megnyílt Veress Elza-Emőke marosvásárhelyi tanítónő cérnagrafika-kiállítása. Megérkeztek a Veress Kálmán táncoktató kezdeményezte Vándorcsizma Találkozóra a Nyárád menti és segesvári fiatalok. /Bölöni Domokos: Szentháromság: ima és dal a szabadban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 22./

2002. augusztus 23.

Pál-Antal Sándor, az Országos Levéltár marosvásárhelyi igazgatóságának főmunkatársa, akit Pauler Gyula-díjjal tüntettek ki, a 60-as évektől kezdődően együttműködött magyarországi kollégáival. Most jelent meg A székely önkormányzatok története című kötete. Több évtizedes munka eredménye a kötet, életműnek is tekinthető. A hónap végén jelenik meg a Kádár Zsombor marosvásárhelyi nyugalmazott erdészmérnökkel közösen írt A székelyföldi erdészet és faipar történeti kronológiája című munka. Készül további két kötete: A marosszéki intézmények pecsétjei, illetve a Búzásbesenyő falutörténete. /Antal Erika: Miről mond le a kutató? Beszélgetés Pál-Antal Sándorral, Pauler Gyula-díjas levéltárossal. = Krónika (Kolozsvár), aug. 23./

2002. szeptember 14.

Debrecenben az Erdély-történeti Alapítvány kiadásában három érdekes forráskötet is napvilágot látott (még 2001-es impresszummal) az 1820-as Cziráky-féle összeírás parasztvallomásaiból. Az első kötetben Udvarhelyszékiek vallanak, a második és harmadik darab viszont már Marosszékről hoz újabb érdekes és változatos tudnivalókat. A kötetbe felvett vallomások szerint 120 település helyzetéről faggatták a kérdezőbiztosok a falusbírákat, szabad parasztokat. 120 faluban az 1820-ban létező 126 Maros széki helység közül. Az aszály, az éhínség, az elvándorlás miatt a császári hatóság még egyszer nekigyürkőztek az erdélyi úrbéri rendezésnek. 1769 óta többször is kísérlet történt a kötelezettségek tisztázására elvi alapon, de a Gubernium, a kijelölt bizottságok, a földesurak és helyi notabilitások, országgyűlés mindenkor sikerrel álltak ellen Bécs szándékának. 1848 előtt ez a legfontosabb adatforrás az egyes falvak gazdasági és társadalmi életére nézve. /Sebestyén Mihály: Falvaink állapotáról 1820-ban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./

2002. szeptember 14.

Debrecenben az Erdély-történeti Alapítvány kiadásában három érdekes forráskötet is napvilágot látott (még 2001-es impresszummal) az 1820-as Cziráky-féle összeírás parasztvallomásaiból. Az első kötetben Udvarhelyszékiek vallanak, a második és harmadik darab viszont már Marosszékről hoz újabb érdekes és változatos tudnivalókat. A kötetbe felvett vallomások szerint 120 település helyzetéről faggatták a kérdezőbiztosok a falusbírákat, szabad parasztokat. 120 faluban az 1820-ban létező 126 Maros széki helység közül. Az aszály, az éhínség, az elvándorlás miatt a császári hatóság még egyszer nekigyürkőztek az erdélyi úrbéri rendezésnek. 1769 óta többször is kísérlet történt a kötelezettségek tisztázására elvi alapon, de a Gubernium, a kijelölt bizottságok, a földesurak és helyi notabilitások, országgyűlés mindenkor sikerrel álltak ellen Bécs szándékának. 1848 előtt ez a legfontosabb adatforrás az egyes falvak gazdasági és társadalmi életére nézve. /Sebestyén Mihály: Falvaink állapotáról 1820-ban. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 14./

2002. szeptember 16.

Kétnapos ünnepség keretében emlékeztek Kibéden a falu szülötte, dr. Mátyus István (1725- 1802), Marosszék orvosdoktorára halálának 200. évfordulóján. Tudományos ülésszak, hálaadó istentisztelet, iskolai névadó ünnepség, szoboravatás /Péterfy László szobra/ jelzi az utókor tiszteletét. Ezentúl a kibédi iskola dr. Mátyus István nevét viseli. /b.d. [Bölöni Domokos]: Emlékünnep és tanévnyitó Kibéden. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 16./

2002. november 11.

Idén is megtartották az unitárius egyház ifjú hívei szokásos zarándokútjukat a dévai várba, Dávid Ferenc vallásalapítóra emlékezve. Közel négyszázan zarándokolták végig a nov. 9-i napot. A hagyomány szerint 1579. nov. 15-én halt meg az egyház- és vallásalapító nagy előd, előtte várfogságra volt ítélve. A zarándoklat főszervezője a kolozsvári székhelyű Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet (ODFIE) volt. Megjelentek a jeles eseményen néhányan a Magyarországra elszármazott hívek közül is. Érkeztek zarándokok Aranyosszékről, Udvarhelyszékről, Háromszékről, Marosszékről és természetesen a környékről is. A zarándok fiatalok zászlóikkal a kezükben érkeztek fel az emlékhelyre. A magyar nemzeti lobogót követte az ODFIE zászlaja, majd az Unitárius Egyházé, a Magyarok Világszövetségéé, a kolozsvári Brassai Sámuel Középiskoláé. Déván a dévai református templomban a verses-zenés előadással Kossuth Lajos születésének 200. évfordulójára emlékeztek, majd kiosztották az előző napon Kolozsváron megrendezett egyház- és nemzettörténeti országos vetélkedő díjait. /P. Gy. A.: Erdély unitárius fiataljai Déva várába zarándokoltak. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./

2003. február 20.

Tüdős S. Kinga /sz. Sepsiszentgyörgy, 1948/ Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen párhuzamosan végezte a pszichológia és a művészettörténet szakot. A pszichológia szakra vették fel, azután Budapesten jelentkezett a művészettörténet szakra is. A két szakot nem lehetett társítani, így párhuzamosan végezte a két szakot. Bejutott az Eötvös Kollégiumba, megismerkedett olyan értelmiségiekkel, mint Csoóri Sándor, Utassy József, a két Kósa, Borsi Kálmán Béla. A diploma megszerzése után Budapesten a Magyar Nemzeti Galéria alkalmazta kutatónak. 1878-ban férjhez ment Tüdős István bukaresti pszichológus egyetemi tanárhoz. Csucsuja István a Iorga Intézetből hazament Kolozsvárra egyetemi tanárnak - ott van most is -, megürült a posztja. Demény Lajos, a nemzetiségi osztály vezetője hívta Tüdős S. Kingát, jöjjön az intézetbe, Csucsuja helyére. Sokat tanult Demény Lajostól és Vekov Károlytól, aki később Kolozsvárra távozott, jelenleg parlamenti képviselő. Demény Lajos tanácsára fordult a forráskutatás felé. Anyagot gyűjtött a Székely Oklevéltár következő kötetéhez. Tüdős S. Kinga 1995-ben szerezte meg a doktori címet, az 1935. évi székelyföldi katonai összeírásokat dolgozta fel, ez könyvalakban is megjelent: Erdélyi hétköznapok, Osiris Kiadó Budapest, 2001. Tüdős S. Kinga fontosabb tanulmányai és könyvei: Erdélyi védőrendszerek a XV-XVIII. Században /Osiris, Budapest, 1995/, ennek bővített változata a Háromszéki templomvárak /Mentor, Marosvásárhely, 2002/, Egy székely nemesasszony élete és személyisége Apafi korában /Tanulmány Lázár Erzsébet gyergyószárhegyi grófnőről, Sárospatak, 2000./, Székely főnemesi életmód a XVIII. század alkonyán /Kriterion, 1998/. Társszerzője volt a Scripta manent címmel 2001-ben Demény Lajos akadémikus 75. születésnapjára megjelent kötetnek. Legújabban a Duna Televízióban mutatja be Erdély műemléktemplomait. Tüdős S. Kinga elmondta, hogy nem fogadják tárt karokkal a levéltárakban, de amikor látják, hogy jegyzetel az asztalnál, beletörődnek. Munkássága, érdeklődési köre sokirányú. Tíz éve gyűjti az erdélyi iskolamesterek, deákok, papok, prédikátorok adatait. Hasonlóan gyűjti a végrendeleteket, az eddig összegyűlt anyagból elindítja az Erdélyi testamentumok sorozatot. A háromszéki anyag már összeállt: 1958-tól 1711-ig 140 ember végrendeletét teszi közzé forrásanyagként. A következő kötet lesz: Erdélyi főnemesek és nemesek testamentumai. A legizgalmasabbnak tartja az egyik következő kötetet: Erdélyi fejedelmek testamentumai. Nagy segítség számára, hogy a Mentor Kiadó vállalja munkái közzétételét. Tüdős Simon Kinga kitért arra, hogy a román szakkiadványok recenziókban közlik a magyar történészek munkáit, így a román történészek nagy vonalakban ismerik munkásságukat. A székely katonai összeírások, vagyis a lustrák, továbbá az általa közölt forrásmunkákban ezer és ezer személy adatai fordulnak elő, ezek mind magyar nevek. Hogyan lehet ezután hangoztatni, hogy Székelyföldön román őslakók éltek, akiket azután elmagyarosítottak. Ha egész vidékek /Kászon, Gyergyószék, Orbaiszék stb. - nem mutat ki egyetlen idegen hangzású nevet, akkor ezen nincs mit vitatkozni. Ahol elvétve előfordul román név, ott megjegyzik, hogy Havasalföldről vagy Moldvából jött ide. Demény Lajos a Székely Oklevéltár hatodik kötetében közli Marosszék, Aranyosszék, Csík, Gyergyó, Kászon és Udvarhelyszék 1635 és 1653 közötti összes hadköteles férfiainak névsorát. Ez elég bizonyíték. Rengeteg feltárni való anyag várja még a kutatókat a levéltárakban. Megírta Jobbágyélet a fejedelemkori Erdélyben című könyvét a következő alcímmel: Jövevényjobbágyok Háromszéken 1616-1698. Ez a munkája is igazolja, hogy nem igaz az a vád, hogy a magyar nemesek elnyomták a románokat. Az általa közölt szerződésekből más kép tárul elénk. Kiderült, hogy a román jobbágy még előnyöket is élvezett. / Tüdős Simon Kingával beszélget Barabás István. = A Hét (Bukarest), febr. 13., folyt.: febr. 20. /

2003. március 1.

Erdélyi honismereti barangolás címmel jelent meg az érdi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola tanulóinak és tanárainak erdélyi barangolásairól készített úti albuma. Immáron a második, 1997-ben szerkesztették egybe az első. Az érdiek az erdélyi magyarság lelki történelmét akarják megismerni. A könyv összeállítója, Donkóné Simon Judit, a marosszéki származású fmagyartanárnő, de szövetségesként mellette állnak mások is, dr. Kubassek János geográfus, az érdi ,,múzeumőr" és Érd város egész önkormányzata. /Magyari Lajos: Érd és Erdély. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 1./

2003. május 26.

Gyergyószentmiklóson véget ért az Erdélyi Múzeum-Egyesület /EME/-vándorgyűlése. A két nap alatt 42 tudományos dolgozat hangzott el. Garda Dezső kiemelte: "Nem csak az eddigi legnagyobb EME-vándorgyűlésen vagyunk túl, de az előadások minősége is kiemelkedő volt. Sikerült olyan történeti képet kialakítani, ami a székely civilizáció főbb alapelemeit domborította ki, emellett nagyon sok dolgozat a legújabb kutatások eredményeit mutatta be. Örvendetes volt a nagyszámú fiatal kutató jelentkezése és, hogy az összes székely térségből érkeztek kutatók, így Székelyföld tudományossága fel tudott zárkózni az ismert honi kutatók (Egyed Ákos, Magyari András, Péntek János, Kozma Dezső, Kötő József és mások) mellé. Ez annál is fontosabb, mert a tudományos munka megmaradásunk egyik feltétele." /Bajna György: Gyergyószentmiklós. Véget ért az EME-vándorgyűlés. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 26./Az Erdélyi Múzeum Egyesület A székelyföld történelme, kultúrája, földrajzi helyzete és néprajzi sajátosságai elnevezésű vándorgyűlése Gyergyószentmiklóson 1990 óta az egyesület legnagyobb rendezvényének számít: két nap alatt összesen 42 történelmi, helytörténeti, néprajzi, nyelv- és irodalomtudományi dolgozat hangzott el. Sipos Gábor (Sapientia) dolgozata az egyházak együttélését taglalta a XVII.-XVIII. századi Fogarasban. Egyed Ákos akadémikus, az EME-elnöke a Székely Művelődési és Közgazdasági Egyesület 1875-ös megalakulásáról és működéséről szólt. Délutántól két helyszínen folytatódtak az előadások, a történelmi szakosztály a Székelyföldet járta körül: Vofkori László (Sapientia) a Székelyföld földrajzi határairól értekezett, Botár István (Csíki Székely Múzeum - CSSZM) Csíkszékről a X.-XIV. században; Tüdős S. Kinga (N. Iorga Intézet, Bukarest) I. Mikes Kelemen erdélyi főúr (a Törökországi levelek írójának nagybátyja) 1685. évi csíksomlyói temetését mutatta be, előkészületeivel, pompájával, korabeli szokásaival. Pál Antal Sándor (Marosvásárhely) Marosszék etnikai összetételének XVII.-XIX. század közötti alakulásáról értekezett: a románság nagy arányú betelepedése a XVII. század elején kezdődik, majd a XVIII. század elején megismétlődik, amikor a kuruc-labanc háború és a pestisjárványok miatt a telkek 31%-a válik lakatlanná, és a földesuraknak munkaerőre van szükségük. Szőcs János (CSSZM) három székely falutörvényt ismertetett: az elpusztult Monyasd, valamint Tusnád és Szépvíz falutörvényeit; Zepeczaner Jenő (Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely) Vargyas Dánielt és családját ismertette. A művelődési ház másik termében székelyföldi intézményeket, néprajzi és helytörténeti vonatkozásokat taglaló dolgozatok hangzottak el: Lukács Mária (Gyergyószentmiklós) a gyergyói múzeum megalakulásának folyamatáról tartott előadást; Balázs Lajos (Sapientia) a keresztnevek változásairól, Farkas Irén (CSSZM) a csíki népi mesterségekről értekezett; Kémenes Mónika (Gyergyószentmiklós) a Lázár-kastély kályháiról és kályhacsempéiről, Kiss Portik Irén a csángó és székely írott tojások motívumainak pogány üzenetéről, István Anikó (Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy) István Lajos néprajzosról tartott előadást, Szabó Judit (kézdivásárhelyi múzeum) a gyergyói tulajdonjegyekről. Szombaton a történelmi szakosztályon Magyari András professzor gyergyóiak részvételét követte nyomon a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharcban, Garda Dezső a székely határezredekről, Cserey Zoltán Háromszék részvételéről az 1788-as osztrák-török háborúban, Albert Ernő az utolsó Gábor Áron által öntött ágyúkról, Demeter Lajos (Sepsiszentgyörgy) a határőrségi vagyon visszaszerzéséről tartott előadást; Demeter László (Barót) Horváth Ignácz és Balázs Konrád emlékiratait ismertette az 1848-49-es forradalomról; Roth András Lajos (Székelyudvarhely) Mezőgazdasági ismeretterjesztés a XX. század elején címmel tartott előadást, Bíró Rózsa (Sepsiszentgyörgy) a háromszéki határőrvagyon örökségéről és a Háromszéki Székely Tanalapról, Papucs András (Sepsiszentgyörgy) a székelyföldi erdei kisvasutakról, Tóth Szabolcs (Sepsiszentgyörgy) a szentkereszthelyekről és szerepükről a múzeum történetében, míg Rokaly József (Gyergyószentmiklós) Gyergyócsomafalváról 1937-1946 között, az országos hatalmi változások tükrében. Az irodalmi-néprajzi szakosztályon Péntek János professzor (BBTE) a nyelvi regionalitás értékeiről tartott előadást, Olosz Katalin (Marosvásárhely) az 1849-es orosz intervenció emlékeiről a szájhagyományban, Márton László a vízimalmokról a Székelyföldön, míg Kozma Dezső (BBTE) Hagyomány és megújhodás Aranytól Adyig címmel tartott előadást. Nagy Mihály Zoltán (tudományos kutató, Kolozsvár) Háborús bűnös volt-e Wass Albert? című előadása kapcsán kérdésként fölmerült egy perújrafelvétel lehetősége és kimenetelének esélyei. Kötő József EMKE-elnök Senkálszky Endre színművész visszaemlékezése segítségével ismertette a Kolozsvári Nemzeti Színház történetét 1940-44 között, Boér Hunor (Sepsiszentgyörgy) Bod Péter Magyar Athenasát, az 1767-ben megjelent első magyar irodalomtörténeti lexikont ismertette, amely megjelent újrakiadásban; szintén ő olvasta fel Wolf Tamás budapesti szerkesztő dolgozatát az erdélyi tudományszervezésről a két világháború között. Csáki Árpád (Sepsiszentgyörgy) Benkő József esperes Filius posthumusát ismertette, amely másolatban maradt fenn, és átmenti az erdővidéki egyházmegye elveszett levéltárát. A kutatócsoport az egyházmegye 300. évfordulójára tervezi kiadását. Kocs Irén (Sepsiszentgyörgy) a Székely Nemzeti Múzeum természettudományi tárgyi gyűjteményeinek fejlődéséről tartott előadást és a szervezett kutatóexpedíciókról a két világháború között, Garda Dezső pedig a gyergyói tutajozásról, amelynek kezdetei az 1600-as évek elejére tehetők, egy időben a Portik (parik) név megjelenésével. A vándorgyűlés végén Garda Dezső parlamenti képviselő, a rendezvén főszervezője megköszönte az előadóknak a részvételt. /Gál Éva Emese: Maratoni vándorgyűlés. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 28./

2003. június 12.

Az Erdélyi Magyar Kezdeményezés (EMK) RMDSZ-platform elnöksége /Bakk László, Katona Ádám, Moldován Béla, Sántha Pál Vilmos, dr. Ujvári Ferenc/ állásfoglalásában tiltakozott Székelyföld etnikai jellegének megváltozatása ellen. A XIII. századtól máig a Székelyföldön mintegy négyszáz kisebb-nagyobb településen élnek magyarok, románok, a történelmi Háromszék, Csíkszék, Udvarhelyszék, Marosszék területén, jelenleg mintegy 700-750 ezer magyar és mintegy 100 ezer román lélek. Központilag irányított betelepítéssel történő románosítás folyik, aminek gyökerei - erdélyi vonatkozásban - a két világháború közötti időkbe nyúlnak. Akkor ez a folyamat köztisztviselők, hadsereg, tanítók-tanárok, illetve román egyházi intézmények személyzetei betelepítésével, továbbá a magyar-román határ melletti telepes falvakban ókirálysági román földművesek importálásával zajlott. A kommunizmus évtizedeiben folytatódott Erdély etnikai képének átrajzolása - a román nemzetstratégia jegyében. 1989 után az egymást követő román kormányzatok legegyértelműbb románosítási akciósorozata a Székelyföldön bontakozott ki. A tömbmagyarság régióinak vegyes lakosságúvá, a vegyes lakosságúak szórvánnyá (azaz 10 százaléknál kevesebb magyar által lakott településekké, térségekké) sorvasztása a bukaresti nemzetstratégia pontos menetrendje szerint folyik. Az 1989-es fordulat óta az ortodox és görög katolikus román egyházi intézmények és az állam erőszak-szervezetei (hadsereg, csendőrség, rendőrség) szervezése útján folytatódik a románosítás. Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen kaszárnyamonstrum-építések folynak, amikor a NATO-követelmények miatt Romániának nagyságrendekkel kell csökkentenie hadserege állományát, amikor az ország tömbrománság lakta vidékein jelentős katonai egységeket számolnak fel. Sajátságos megoldásként a betelepített katonai egységek "támogatnak" egyes székelyföldi "civil" román tanítási nyelvű iskolákat, így például Székelyudvarhelyen, olyan iskolákat, melyek tanulóinak többsége román vidékekről importált román fiatal.Ugyanígy folyik a román egyházi intézmények székelyföldi létrehozása. Ilyenek: Székelyudvarhelyen a csereháti görög katolikus akció és Csíkszeredában az ortodox püspökség, Marosfőn a kolostoregyüttes stb. Ez a románosítási folyamat ellentétes a Románia - mely alkotmányos demokrácia - alaptörvényei közé sorolt seregnyi nemzetközi jogi dokumentummal. /EMK-állásfoglalás a Székelyföld etnikai jellegének megváltozatása ellen. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 12./

2003. július 19.

A csángóvidék jellegzetes dalai és marosszéki népdalok csendültek fel júl. 17-én a X. erdőcsinádi táborban. A népviseletbe öltözött csángó gyerekek felsorakoztak a tábor udvarán, szemébe könnyeket csalt, amikor a táborzáró műsor végén a gyerekek a csángó himnuszt énekelték. Ötvennyolc klézsei, budai, forrófalvi csángó gyermek és a petrozsényi szórványból érkezett öt társuk töltött tíz napot a marosmenti településen Lukácsy Szilamér református lelkész, felesége, félezernyi helybeli lakos, meg a tábort kiszolgáló huszonkét fős személyzet jóvoltából. Magyar nyelvet, bibliaismeretet tanultak, Both Gyula, a Családok és Nagycsaládok Egyesületének elnöke vezetésével pedig megismerkedhettek a falusi bútorfestés mesterségével, faragást tanultak. "Tíz éve minden esztendőben megrendezzük a csángó gyerekek anyanyelvi táborát a dél-erdélyieknek, mezőségieknek. Számításaim szerint ez alatt az idő alatt mintegy kilencszáz gyermek tanult meg itt magyarul. Erdélyben rajtunk kívül már csak a szászrégeni Pakó Benedek katolikus lelkész tartott ki a csángó gyerekek anyanyelvi oktatásának ügye mellett. Annak ellenére, hogy a csángószövetség rendezvényeire soha nem hívtak meg, hogy a marosvásárhelyi csángószervezet is csak annyiban segít, hogy elhozza a gyerekeket, mi kitartunk, s minden anyagi nehézség, az olykori zaklatások, nemtetszés-nyilvánítások dacára is tovább folytatjuk ezt a megmaradásunkat, nyelvi továbbélésünket segítő tevékenységet" - magyarázta Lukácsy. Két fiatal tanítónő Mátyás Ibolya és Gáll Csilla önkéntesen vállalták a tanítást. /Bakó Zoltán: Magyarul tanultak, csángóul énekeltek. = Krónika (Kolozsvár), júl. 19./

2003. július 22.

Alig egy hete a marosvásárhelyi Jókai utcában levő Bocskai-teremben tartottak vitafórumot a státustörvényről és az uniós csatlakozás lehetséges hatásairól a Kárpát-medence utódállamaiban élő magyarságra. A műsorvezető, Szőlősi Csaba először azokat a klézsei, budai, forrófalvi és petrozsényi csángó gyerekeket szólította a közönség elé, akik már egy hete a Maros megyei Erdőcsinádon szervezett táborban mélyítették el magyar nyelvismeretüket, tanultak vallásos énekeket, bibliaismeretet, marosszéki magyar népdalt. Most csángóföldi magyar népdalokat énekeltek, végül a csángó himnuszt adták elő. Gaudi-Nagy Tamás, az anyaországi Magyar Csodaszarvas Egyesület elnöke kifejtette, hogy a jelenlegi anyagi és nemzetközi-politikai jellegű megszorítások miatt a státustörvény már nem tudja betölteni azt a szerepet, amit létrehozásánál szántak neki. Mihajlovics József, a felvidéki Magyar Föderalista Párt elnöke szerint Felvidéken már az ízléstelenség határát is túllépte az a mód, ahogyan a Magyar Koalíció Pártja alárendeli a kisebbségi magyarság érdekeit a hatalomnak. A magyarigazolvány amolyan kegyelemkenyérré silányult, de még így is jelent valamit azoknak az időskorúaknak, akik számára ha mást nem, de elégtételt szolgáltat a hosszú évtizedeken át elviselt jogtiprásokért, a másodrendű állampolgárrá való minősítésért a Szent Koronás könyvecske. Amit az Orbán-kormány meglehetősen óvatosan, de mégiscsak elkezdett, azt most ilyen-olyan egyezkedésekkel, egyeztetésekkel próbálják meg aláaknázni. "Mi a szövetségi állami státust követeljük. Olyan valamit, amire már van számos példa Európában. Csupán Belgiumot szemlélve is láthatjuk, hogy ott a flamand, vallon, német mind államnyelv. Miért ne lehetne ugyanezt megvalósítani felvidéki viszonylatban is?" - tette fel a kérdést az előadó. Felvidéken nem történt meg a rendszerváltás, ezért hozták létre a Magyar Föderalista Pártot, ami nem az MKP ellen, hanem helyette alakult, ha úgy tetszik, alternatívaként. Tíz év alatt a felvidéki magyarság lélekszáma 10 százalékkal csökkent. Kassa, Rozsnyó, Losonc, Érsekújvár magyar népessége megfogyatkozott, s ezzel párhuzamosan sorvad el a körzetükben levő magyar falvaké is. Az uniós földvásárlás immár kezd aggasztó méreteket ölteni Szlovákiában - mondotta Mihajlovics. Mindkét előadó szerint a kisebbségek és nemzeti közösségek sarkalatos kérdéseire semmilyen választ nem ad az EU. Kárpátalja például gyakorlatilag vasfüggöny mögé kerül, s az ottani másfél százezer fős magyarságnak megszűnik a kapcsolata az anyaországgal, holott léte eddig szervesen kötődött hozzá. Hasonlóképpen aggódik a tíz év alatt felére apadt szerbiai magyarság is. A globalizáció körülményei között az Uniónak nem érdeke megoldani a nemzeti kisebbségek és közösségek legégetőbb gondjait. Egyetlen pozitívuma lehet a csatlakozásnak - az, hogy ily módon a kisebbségi sorsba taszított magyarság egy része valamiképpen "egy kalap alá" kerül az anyaországi többséggel. /Bakó Zoltán: Hátrálni már nincs hova. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 22./

2003. augusztus 20.

Ideális esetben szeptember elejétől a Borsos Tamás Egyesület keretei között végezhetik kutatómunkájukat a fiatal marosvásárhelyi történészek. Takár Zsuzsa, a leendő egyesület egyik alapító tagja közölte, régóta fáradoznak egy olyan szervezet alapításán, amely összefogná a fiatal marosszéki történészeket. Elsősorban kutatómunkát szeretnének végezni, de szándékukban áll konferenciákat, kiállításokat szervezni, megjelentetni egy kötetet, amelyben leendő egyesületük tagjai közölnék munkáikat. Körülbelül tizenöt tagjuk van, vannak közöttünk régészek, jelenkor-kutatók, művészettörténészek is. /Nagy Botond: Borsos Tamás a törvényszéken. Alakul a fiatal marosszéki történészek egyesülete. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 20./

2003. október 2.

Aradon tartják első egyeztetésüket az RMDSZ ellenzékének számító politikai erők. 2002. febr. 6-án alakult meg az RMDSZ képviselőházi frakciója keretében a Polgári Szárny kilenc képviselővel /Birtalan Ákos, Kerekes Károly, Kovács Zoltán, Kónya-Hamar Sándor, Pécsi Ferenc, Ráduly Róbert, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor és Vekov Károly/. A Polgári Együttműködés Tanácsa (PET) 2002. máj. 25-én, a marosvásárhelyi Vártemplomban alakult meg az RMDSZ keresztény-nemzeti platformja, a Reform Tömörülés és a Magyar Ifjúsági Tanács (MIT) SZKT-ból kizárt képviselőinek együttműködési nyilatkozata alapján. A PET a későbbiekben nem tevékenykedett. "A Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) valamennyi székelyföldi településen indul a helyhatósági választásokon" - nyilatkozta a Krónikának Szász Jenő, az MPSZ elnöke. - Azt is fontolgatjuk, hogy Erdély olyan településein, ahol legalább 15 százalékos a magyarság aránya, szintén indítsuk jelöltjeinket." Szász Jenő elmondta, az Udvarhelyért Polgári Egyesületből alakult Magyar Polgári Szövetség annak lehetőségét is mérlegeli, hogy Kolozsváron is beleszóljon a helyhatósági választások kimenetelébe. Szász Jenő úgy vélte, Kolozsváron az MPSZ csak azokat a magyarokat mozgósítaná, akik amúgy nem mennének el szavazni. Szász hangsúlyozta: megegyezés született, hogy a Maros megyei Polgári Mozgalom jelöltjei szintén az MPSZ színeiben indulnak majd.A Magyar Polgári Szövetség megalakulását ez év márc. 31-én jelentették be; a székelyföldi polgári körök és egyesületek alulról szerveződő ernyőszervezeteként határozta meg önmagát. A nyolctagú vezető testület által irányított MPSZ-ben a hat székely széket (Csík, Udvarhely, Sepsi, Gyergyó, Kézdi és Maros) nyolc személy képviseli. Szász Jenő közölte, a legnagyobb problémát az infrastruktúra hiánya okozza. "Székházgondjaink vannak a területi szervezeteknél; irodákra van szükségünk ahhoz, hogy az adminisztrációt működtethessük. A pénzek ugyanakkor kizárólag az RMDSZ-hez érkeznek; mindennek ellenére bizakodóak vagyunk" - jelentette ki az MPSZ elnöke. "A Polgári Mozgalom az Erdélyi Magyar Polgári Szövetség színeiben indul a helyhatósági választásokon" - nyilatkozta Tőkés András, a Maros megyei szervezet elnöke. A Polgári Mozgalom a civil társadalom részeként kívánja kifejteni tevékenységét, hivatalos bejegyzése folyamatban van. A mozgalomnak megyeszerte 36 polgári kör a tagja, közülük a legkisebb tíz, a legnagyobb 41 személyből áll; Tőkés 600 körülire becsülte a Polgári Mozgalom tagjainak számát. A mozgalom azokon a Maros megyei településeken veszi fontolóra az önálló jelöltállítást, ahol a magyarság aránya meghaladja a 15 százalékot. Alternatívát szeretnének nyújtani a megye magyarságának a választásokon, anélkül azonban, hogy a magyar tanácsosok és polgármesterek számát veszélyeztetnék. A Polgári Mozgalom jan. 25-én alakult meg a Maros megyei Kiskenden huszonegy Maros megyei polgári kör képviselőinek részvételével. Előkészítői, elsősorban Tőkés András marosvásárhelyi tanár, a magyarországi polgári köröket tekintették mintának. Szőcs Géza, az RMDSZ egykori főtitkára központi fekvésű ingatlanját ajánlotta fel a Polgári Mozgalom székházának, ezt két hét múlva avatják fel, ezután pedig állandó irodaszolgálatot biztosítanak. A Magyar Polgári Egyesület neve elé csak helymeghatározásként szokták odatenni a "nagyváradi" szócskát, magyarázta a 2003 februárjában bejegyzett egyesület elnöke, Sárközi Zoltán. Bihar megyei településeken kívánnak jelölteket állítani a helyhatósági választásokon "ott, ahol megtehetjük, és nincs veszélyben a magyar önkormányzatiság" - jelentette ki Sárközi Zoltán. Az alkotmánymódosítási népszavazáson a nemre biztatják az erdélyi magyarságot. A szatmárnémeti Magyar Polgári Egyesületet ez év elején jegyezték be hivatalosan Pro Civitate Egyesület néven. A szervezet elnöke, Pécsi Ferenc parlamenti képviselő idén szeptemberben azt állította, Szatmár megyében a szavazati joggal rendelkező magyarok 35-40 százaléka eltávolodott az RMDSZ-től, és ez indokolja a Magyar Polgári Egyesület (MPE) létrehozását. Az MPE Pécsi szerint úgy nyújt alternatívát, hogy közben a rájuk szavazók ahhoz is hozzájárulnak: több magyar nemzetiségű tanácsost és polgármestert juttassanak mandátumhoz. Pécsi hangsúlyozta: az egyesület nem osztja meg a magyarságot. A Pro Civitate soraiba az augusztusban rendezett Szatmárnémeti Fórum során 450-en csatlakoztak, taglétszáma azóta ezerre duzzadt. Sepsiszentgyörgyön márc. 28-án tartotta alakuló ülését a Polgári Frakció. A Polgári Frakciót tíz sepsiszentgyörgyi RMDSZ-tanácsos alakította meg, akik kiváltak az RMDSZ városi tanácsi frakciójából, mely összesen 17 tagú (a sepsiszentgyörgyi tanácsnak 21 tagja van). A csoport később Kovács István unitárius lelkész, majd Kovács István állatorvos kiválásával nyolctagúvá vált. A frakciót Tulit Attila vezeti, aki a sepsiszentgyörgyi Polgári Mozgalomban és a Székely Nemzeti Tanács szervező munkájában is komoly szerepet vállal. A frakcióvezető leszögezte: a megalakulandó Székely Nemzeti Tanács nem indul a választásokon, közképviseleti testületként egyetlen célt fogalmazott meg, a székelyföldi autonómiastátus parlamenti elfogadtatását. A Polgári Mozgalom azonban az Erdélyi Magyar Polgári Szövetség színeiben indít jelölteket. Nem alakította még ki álláspontját az önkormányzati választások tekintetében a Reform Mozgalom. Szilágyi Zsolt elnök jelezte, nem is állt szándékukban, hogy a mozgalmat a bíróságon is bejegyezzék. A képviselő elismerte, a Reform Mozgalomnak már nem sikerült azt a politikai súlyt megőriznie, amit egykor a Reform Tömörülés RMDSZ-platform jelentett. Legfontosabb tevékenysége a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor megszervezése volt. Úgy vélte, ennek ellenére szükség van a mozgalomra, mert közvetíthet a az RMDSZ belső ellenzéke és a szövetségen kívüli ellenzék között. A Reform Mozgalom megalapítását márc. 8-án Marosvásárhelyen határozták el a Reform Tömörülés hatodik kongresszusának küldöttei azt követően, hogy a platform a szatmárnémeti RMDSZ-kongresszus után kialakult helyzet miatt feloszlatta önmagát. Az alakuló ülés arról döntött, hogy a legkevesebb tíz tagból álló helyi csoportok egy székelyföldi, egy közép-erdélyi és egy partiumi-bánsági regionális tanácsot hoznak létre. Szilágyi elismerte, a regionális tanácsok megalakítása jövőre marad. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete /EMNT KT/ márc. 14-én a kolozsvári fórumon alakult meg. Akkor a fórummozgalmat elindító Királyhágómelléki Református Egyházkerület javaslatára 19 tagját választották meg. A kezdetektől András Imre, Bodó Barna, Borsos Géza, Csapó I. József, Fodor Imre, Gazda József, Katona Ádám, Kincses Előd, Király Károly, Kónya Ádám, Kovács Zoltán, Nagy Pál, Pécsi Ferenc, Somai József, Szász Jenő, Szilágyi Zsolt, Toró T. Tibor, Vekov Károly, Wanek Ferenc neve szerepelt a névsorban. Utólag Bodó Barna és Somai József kilépett e testületből, amely az írásban kért javaslatok alapján a már megválasztott személyek szavazatával 31 tagúra bővült. Ápr. 27-én, a székelyudvarhelyi fórumon csatlakozott a testülethez Andrássy Árpád, Borbély Imre, Borbély Zsolt Attila, Boros Zoltán, Farkas Csaba, Ferencz Csaba, Egyed József, Izsák Balázs, Márton Zoltán, Mátis-Halmágyi Jenő, Sándor József, Sántha Pál Vilmos, Tófalvi Zoltán és Tulit Attila. Székelyudvarhelyen választották meg az öttagú ügyvivő testületét is, melynek soros elnöke Toró T. Tibor lett, tagjai Boros Zoltán, Márton Zoltán, Szász Jenő és Szilágyi Zsolt. Wanek Ferenc lemondása nyomán a testület Bencze Tiborral egészült ki 31 tagúra. A székelyudvarhelyi fórum résztvevői közfelkiáltással fogadták el azt a határozatot, mely szerint Tőkés Lászlót az erdélyi magyar nemzeti közösség tiszteletbeli elnökévé nyilvánították. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testülete (EMNT KT) által szervezett szilágysomlyói fórum állásfoglalásban javasolta az erdélyi magyarságnak, szavazzon nemmel az alkotmánymódosításra kiírt népszavazáson. Az ügyvivő testület soros elnökévé aug. 22-én választott Szilágyi Zsolt feloldhatónak érezte az abban rejlő ellentmondást, hogy képviselőként megszavazta az alkotmánymódosítási törvényt, az ügyvivő testületben viselt tisztsége alapján viszont annak népszavazási elutasítására biztatja a közösséget. A képviselő Szilágysomlyón sokadszor hangsúlyozta, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nem vesz részt az önkormányzati választásokon. Ez az autonómia-statútumokat majdan kidolgozó és elfogadó erdélyi magyar parlament szerepét kívánja betölteni. A Székely Nemzeti Tanács gondolata 2003. jún. 21-én merült fel a Csíkszeredában lezajlott, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága (VET) által kezdeményezett konferencián. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Kezdeményező Testületének székelyföldi tagjai júl. 8-án, Csomafalván megalakították a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) Kezdeményező Testületét. A testület által kiadott közlemény szerint rendeltetésüknek tekintik elősegíteni a széki nemzeti tanácsok megalakítását, és összehangolni ezek tevékenységét a Székely Nemzeti Tanács létrehozása érdekében. Az SZNT feladata lesz utóbb a Székelyföld autonómia-statútumának a véglegesítése, és annak benyújtása Románia parlamentjéhez a törvényerőre emelés céljából. Aug. 5-én az SZNT kezdeményező testülete Sepsiszentgyörgyön elhatározta a Települések Székely Tanácsai küldötteinek kijelölését, melyre okt. 12-éig kerül sor. A nyolc Széki Székely Tanács - Kézdiszék, Orbaiszék, Sepsiszék, Marosszék, Csíkszék, Gyergyószék, Udvarhelyszék és Bardóc-Miklósvárszék - megalakításának tervezett időpontja okt. 19-e. Emellett a Székely Nemzeti Tanács közvitára bocsátja a székelyföldi autonómia statútumát. A kezdeményező testület munkadokumentumként elfogadta a Csapó József által kidolgozott Székelyföld Autonómia Statútumának tervezetét, s felkérte a volt RMDSZ-szenátort a testület szóvivői teendőinek ellátására. /Erőegyesítésre készül a romániai magyar ellenzék. = Krónika (Kolozsvár), okt. 2./

2003. október 10.

Megjelent Sepsiszéki Nagy Balázs Székelyföld falvai a 20. század végén. Udvarhelyszék, Hargita megye /Nap Kiadó, Budapest/ című könyve. Ez a Székelyföld falvainak jelenkori helyzetét bemutató, négykötetesre tervezett könyvsorozat harmadik kötete. A 2000 júniusa és 2002 májusa közötti egyszemélyes terepmunkán alapuló faluleírások 128 udvarhelyszéki településre kalauzolnak el. Sepsiszéki Nagy Balázs a 90-es évek második felében Orbán Balázs leírásának megismétlésére vállalkozott. Könyve az idők múlásával történeti kútfő értékű lesz. Ki tudja, lesz-e még valaki, aki ötven vagy száz év múlva ismét bejárja ezt a vidéket, a Székelyföldet, és mit talál. Mi jellemzi a kötetet? A személyes emberközelség, az élő kapcsolat a tájjal, a településsel, szellemi, gazdasági, polgári vezetőivel, a csordapásztortól a lelkipásztorig. A Sepsiszéki Nagy Balázs így vallott könyvéről, megírásának szükségszerűségéről: "Ez a könyv egy nemzetmentő stratégiának is részét kívánja képezni. Bajban van az erdélyi magyarság, szerintem az egész magyarság, és ahhoz, hogy jövőstratégiát közösen építsünk, szükség van ilyen munkákra. A IV., a marosszéki kötet befejezése után tervezek egy olyan tanulmányt készíteni, amelyet el fogok juttatni felelős magyar politikusokhoz. Vázolnám, mit tehetnénk a gazdaságilag hátrányos helyzetű vidékek megmentéséért. Eszembe jut a Homoródmente, ahol olyan falvak vannak, amelyekben a lakosság átlagos életkora 60 év fölötti. Hogy lehetne megmenteni a magyar jövő számára?" A kötet külön értéke, hogy a faluleírások után a kötetben szereplő, Udvarhelyszékhez kötődő neves személyiségek rövid életrajzai, majd a tájszavak és a rövidítések magyarázatai, végül a magyar-román és román-magyar helységnévtár következik. /Bán Péter: Udvarhelyszék falvai. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 10./


lapozás: 1-30 | 31-60 ... 91-113




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2017
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998