A Budapesten vendégrendező Bocsárdi László aláírta az eredeti, tehát nem módosított szerződést, ezzel a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója lett. Előzőleg még azt nyilatkozta, hogy csak az általa kért változtatások esetén írja alá a dokumentumot. Kifogásolta, hogy az önkormányzat meghatározta bevételi terv teljesítése művészileg értéktelen előadások megrendezésére kényszeríti. Keresztélyi Irma, a művelődési bizottság elnöke rossz néven vette, hogy Bocsárdi garanciavállalást követelt a képviselőtestülettől a szerződési feltételek három hónap múlva esedékes újratárgyalására. /Domokos Péter: Bocsárdi László aláírta szerződését. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./
2005. december 21.
Elekes Emma színművész kapta az idén a Magyar Játékszíni Társaság Életmű-díját. A díjátadás december 16-án volt Budapesten, a Nemzeti Színházban, a kolozsvári Polis Könyvkiadó gondozásában megjelent, a művésznővel készült interjúkat tartalmazó kötet bemutatásával egybekötve. A Magyar Játékszíni Társaság a határon túli magyar színházak egyetlen szakmai és érdekképviseleti szövetsége. Eddig két alkalommal, 2003 és 2004 őszén osztották ki az Életmű-díjat és a Hűség-díjakat. Az Életmű-díj egy határon túli művész szakmai, művészetfenntartó és megtartó tevékenységének elismerését jelzi, a Hűség-díjak pedig több nyugdíjas művész anyagi támogatását szolgálják. Elekes Emma művésznő több mint három évtizeden át a szatmárnémeti társulat sikeres színészeként vált a közönség kedvencévé, és alakított százhúsznál több szerepet. Jelenleg nyugdíjasként Marosvásárhelyen él. /Életmű-díj Elekes Emmának. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./
2005. december 21.
Dr. Péterffy Árpád szívsebész professzort a fennállásának 60. évfordulójára emlékező Marosvásárhelyi Orvostudományi és Gyógyszerészeti Egyetem díszdoktorává avatták a december 16-i gálaünnepségen. A cím kései elismerés az alma matertől, ahol a kitüntetett pályája kezdetén nem a magyar végzősök számára tartogatták az egyetemi karrier lehetőségét. Ahhoz, hogy édesapja nyomdokain haladva a modern szívsebészet kiváló művelőjévé váljon, Svédországba kellett emigrálnia, hogy szakmai tudása teljében Magyarországra visszatérve Debrecenben építse fel a magyar szívsebészet egyik fellegvárát. Elmondta, hogy a most kapott elismerés nem csak ő munkájának értékelése, hanem édesapja, Péterffy Pál marosvásárhelyi sebészprofesszoré is, aki egész életén át segíteni próbált a Kárpát-medencéből hozzá forduló beteg embereken. Úgy érzi továbbá, hogy a család elismerése is, valamennyien szorosan kötődnek ehhez az egyetemhez, amelyet 12-en végeztek el, s ma is ott tanul egyik unokaöccse. Emlékezett fiatal éveire. Az ’56-os forradalmat követően az egyetemre beköltözött a félelem, a rettegés. Megmondták nekik, hogy vidékre kell menniük, ahonnan már szinte lehetetlen volt visszakanyarodni, mivel 1962-től elkezdődött a román nyelvű oktatás, és azt követően a román előadók számának a gyarapítása volt a fontos. Dr. Péterffy Árpádot először Kapnikbányára helyezték, 1963-tól Nagybányán lett alorvos. Végül elhagyta az országot, Svédországot választotta. A Karolinska Intézetben dolgozott. A doktori disszertációt a habilitáció követte, ami már egyetemi tanári minősítést jelentett. 1983-ban sikeresen megpályázta a Debreceni Orvostudományi Egyetemen professzori állását, feladata volt a szívsebészet kifejlesztése. 1997-re Magyarországon már az elsők lettek, a műtétek számát tekintve. Debreceni kinevezése után megtartotta svédországi állását, ahova rendszeresen kijárt. Minden újat hazahozott, s munkatársait is sikerült kiküldenie. /Bodolai Gyöngyi: A legnagyobb öröm. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 21./
2005. december 21.
Pénzügyi összeomlás fenyegeti a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét és intézményrendszerét – jelentette ki sajtótájékoztatóján Lászlófy Pál, az RMPSZ elnöke. A jövő évben megalakulásának tizenötödik évét ünneplő szövetség működését és programjait eddig magyarországi támogatásokból tudta fenntartani. Azonban „2003 óta folyamatosan csökkentek a támogatások.” Az idén 35 millió forintnak megfelelő lejből gazdálkodó szövetség már 8 millió forinttal kevesebb támogatáshoz jutott, mint egy évvel korábban. A következő évi költségvetéséből, ami lehetővé tenné a zökkenőmentes működést, 1,5 milliárd lej hiányzik. A román állam csak legnagyobb rendezvényüket, a Bolyai Nyári Akadémia keretében zajló, román tanárok számára szervezett tanfolyamot támogatta. Az itthoni pályázatkiírások esetében a Communitas Alapítványtól csak a Magister című, negyedévente megjelenő folyóiratra kaptak 25 millió lejes támogatást, amely az egyszeri megjelenés költségét fedezte. /Daczó Dénes: Összeomlás előtt a pedagógusszövetség? = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./
2005. december 21.
Erdélyben két unitárius, bentlakásos középiskola – kollégium – van: egy Kolozsváron, egy pedig Székelykeresztúron. Az itt folyó munkáról közös értesítőben számolnak be, ami annak a jelzése, hogy a két intézményben az egyházi nevelés elvei közösek. A 2003–2004-es tanévről szóló kiadvány egy évi késéssel, a 2004–2005-ös Értesítővel együtt jelent meg. /Erdélyi unitárius kollégiumok közös Értesítője. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./
2005. december 21.
Tordán a Petőfi Társaság által szervezett népfőiskolának gazdag volt a programja. Egészségügy, történelem, művelődés, kultúra egyaránt szerepelt az előadásokon. Dr. Fábián András kolozsvári főorvos a krónikus bronchitisről, Csomafáy Ferenc a média világáról beszélt. Író-olvasó találkozón a Művelődés főszerkesztőjét, Szabó Zsoltot, Csetri Elek történészt és Kovácsné József Magdát látták vendégül, akik frissen megjelent könyveikről szóltak. Csetri Elek Erdélyi fejedelmek a francia forradalom és a napóleoni idők háborúiban (1792–1815) című könyvéről számolt be. Előadástéma volt Torda helytörténete is, illetve szó esett a Tordán megjelenő Aranyosvidék című hetilap 1906-os évfolyamáról is. /Ladányi Emese Kinga: Gazdag program a tordai népfőiskolán. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./
2005. december 21.
Új kiadvánnyal szaporodott a Kolozsvárról szóló könyvek száma. Akiket érdekel a város XIX–XX. századi története, érdeklődéssel lapozhatják Gyarmati Zsolt Nyilvánosság és magánélet a békeidők Kolozsvárán /Komp-Press Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, Ariadné Könyvek/ című, tanulmányokat tartalmazó könyvét. Gyarmati Zsolt, a Csíki Székely Múzeum igazgatója, tanulmányai nagyrészt a Korunkban jelentek meg. Gyarmati kutatási területe a XIX–XX. századi erdélyi társadalom- és művelődéstörténet, ezen belül pedig várostörténet. /Köllő Katalin: Új kötet Kolozsvár történetéről. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 21./
2005. december 21.
Nagyváradon szimpóziumon értékelték Wagner Nándor szobrászművész életművét Erdélyből Svédországon át Japánig címmel. A művész életét Wehner Tibor művészettörténész ismertette, majd levetítették Gyulyás József Égi szférák, illetve a József Attila-szobor születése című filmjeit. Wagner Nándor a különböző kultúrkörökben is megtalálta a helyét. Wagner Nándor 1922. október 7-én született Nagyváradon. Érettségi után Budapesten a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, a háború megszakította mindezt. A háború után Magyarországon telepedett le, több szobrával díjat nyert. A magyarság erkölcsi feltámadását ábrázolta Corpus Hungaricum című munkája, mely 45 éves múzeumi raktárban pihentetése után Székesfehérváron avatták fel 1999. október 6-án. 1956-ban beválasztották a Képzőművészek Forradalmi Bizottságába, ezért a forradalom leverése után el kellett hagyni az országot, Svédországba ment. Először Lundban rajzott tanított. Összesen nyolc szabadtéri emlékművét állították fel. 1969-ben feleségével, Chiyo Akiyama japán képzőművésszel áttelepültek Japánba. Több pályázatot nyert, munkáit kiállították. Kerámiával is foglalkozott. Megalkotta híres Filozófusok kertje című nyolcalakos szoborkompozícióját, melyet halála előtt Budapestnek adott, ma a Gellért-hegyen látható. Wagner Nándor Japánban megfogalmazott hitvallása: „Biztos vagyok abban, hogy alkotásaimmal hazám javát szolgáltam. Ha a nemzet élni akar, Széchenyi István útján kell járnia!” /Gurzó K. Enikő: Wagner Nándor égi szférái. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 21./
2005. december 21.
December 20-án volt Baróton a Művelődési Házban az Összefogás Napja rendezvénysorozat kezdő előadása. A hatéves, leukémiában szenvedő Bocz-Zoltán Imola megsegítéséért óvodástársai, ismerősök és idegenek fogtak össze, akik az egész napos rendezvény bevételét ajánlották fel a kislány életének megmentését jelentő műtét magas költségeihez. Először a sepsiszentgyörgyi Fabatka zenekar óvodásoknak tartott műsora hangzott el. A rendezvényen fellépett zenekarok és előadók között szerepeltek magyarországiak és sepsiszentgyörgyiek is. Orbán Ferenc és Porzsolt Erzsébet előadásában megzenésített verseket, meséket hallhattak a résztvevők. Az Erdővidék Néptáncegyüttes előadása után a baróti katolikus ifjak csoportjának BAKI együttese koncertezett, majd a baróti katolikusok Csillagösvény együttese szórakoztatta a közönséget. Az előadássorozatot a baróti Transylmania etno-rock zenekar zárta. /Ilyés Piroska Összefogás napja Erdővidéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 21./
2005. december 21.
December 17-én megnyílt Portik Sándor grafikai-festészeti kiállítása nyílt Gyergyóditróban. A festőművészt a Csiby Andor Általános Iskola furulyacsoportja népdalokkal köszöntötte. A tárlatot Balázs József festőművész nyitotta meg, elmondta, hogy Portik nem szorul bővebb bemutatásra, mert a középiskolát Ditróban végezte. Portik Sándor festményeivel a fél világot bejárta, a legnagyobb elismerést Budapesten kapta 1990-ben az Erdély Művészetéért Alapítvány által meghirdetett Szülőföldem Erdély képzőművészeti pályázaton. /Csibi B. András, Ditró: Portik Sándor festőművész tárlata Ditróban. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./
2005. december 21.
Megtartották a Gátkötők – Csíkszentgyörgy Ifjúsági Egyesület generációváltó közgyűlését Homoródfürdőn. Az öt év alatt folytatott tevékenységről tartott beszámolót az egyesület vezetősége. A 2002-től bejegyzett, jogi személyiséggel rendelkező egyesület számos rendezvény mellett két teleházat működtetett az elmúlt időszakban. Tevékenységüket támogatta többek között Csíkbánkfalva és Csíkszentgyörgy Közbirtokossága, továbbá Csíkszentgyörgy tanácsa. /Kánya Lajos jegyző, Csíkszentgyörgy: Választottak a Gátkötők. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./
2005. december 21.
December 15-én tartotta az AMISZ (Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet) évzáró közgyűlését az RMDSZ székházában. Új tagszervezetek is csatlakoztak: az ágyai, újzimándi és kisjenői ifjúsági szervezetek, valamint a pécskai M-kids. Eldönthetik, hogy 2006 januárjától az AMISZ fiókszervezetévé válnak, vagy különálló szervezetként tovább működnek, az AMISZ-hoz tartozva. Az elnökségi tagok beszámoltak az év eseményeiről, a tagszervezetek is összefoglalták éves tevékenységüket: Ágyán színjátszó kör alakult, az ifjúsági szervezet pedig székházat kapott, az újzimándi szervezet magára vállalta a falunap szervezését, a pécskai M-kids pedig koncerteket szervezett és több-kevesebb sikerrel újraindította a Pécskai Újságot. A szavazás eredményeképpen az elnök Szabó Mihály, alelnökök Vincze Róbert és Derzsi Csaba. /Szepesi Bea: Évzáró és tisztújító közgyűlést tartott az AMISZ. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./
2005. december 21.
Domokos Pál Péter a gyergyóalfalvi emberek tudatában úgy él, mint az igaz szó és a szeretet nagy mestere. Mindössze három évet élt és tevékenykedett Gyergyóalfaluban (1933–1936 között), de ez az idő elég volt ahhoz, hogy tanár és tanítvány, a mester és a közösség összeforrjon. Bizonyíték erre a mester részéről az évtizedek során, apró cédulán küldött üzenete, mely szerint „Alfalu minden apraját és nagyját határtalanul szeretem” (aláírás dr. Domokos Pál Péter). Szülőfaluja, Csíksomlyó után Gyergyóalfalu elsőként állított szobrot a híres tudósnak /1998-ban/. A hagyományőrzésben a Domokos Pál Péter-i gondolatok – az emberszeretet és a munka megbecsülése – átvétele több évtizeddel a civil szervezet létrejötte előtt megtörtént Alfaluban. A húszéves népművészeti kör (1968–1988), a líceumban és V–VIll. osztályban tanított termelőgyakorlat (1970–1978) során, a szárhegyi Szépteremtő Kalákában való aktív részvétel (1978–1998), a Csíkszeredai Művészeti Népiskola kirendelt szövő-varró osztályainak tevékenysége (1990–1995), mind-mind ezt a célt szolgálta. A Domokos Pál Péter Hagyományőrző Egyesület (DPPHE) civil szervezet létrejöttét Gyergyóalfaluban a népi életvitel igényelte. ,,2000. november 10-én létrejött a DPPHE civil szerveződés Gálné Kovács Irma kezdeményezésére. Így szövők, varrók, faragók, citerások, dalosok, táncosok egyesülete lettünk” – olvasható a Kultúrák egymás mellett és egymás között című, 2004-ben megjelent kiadványban. Létrejötte óta az egyesületben megtörtént a generációváltás, főleg ami a táncosokat, faragókat, dalosokat és részben a citerásokat illeti. Folyamatos volt a régi kultúra tanulása, átadása és átvétele. Az egyesület tagjai belföldi és külföldi kiállítások, bemutatók, vásárok egész sorának voltak szervezői, résztvevői vagy kiállítói. Az V. Alfalvi Napok keretében, 2005-ben a citerások megünnepelték fennállásuk 25. évfordulóját, amelyet a Szivárvány havasán című kiadvány méltatott. A III. Alfalvi Napok alkalmával a DPPHE-nek emlékszobát avattak fel. A Kultúrák egymás mellett és egymás között és a Szivárvány havasán, valamint Gálné Kovács Irma Cifrahímesek Gyergyóalfaluban című kiadványok megjelentetése az ötéves civil szervezet időállóságát mutatja. Ahhoz, hogy a DPPHE-emlékszoba négyes célja (1. Domokos Pál Péter emlékének folyamatos őrzése, 2. Alfalubó1 származó vagy kötődésű jeles embereknek emlékállítás, 3. Gyergyóalfalu a napjaink szakirodalmában témakör összegyűjtése és megőrzése, 4. a DPPHE civil szervezet tevékenységének felszínen tartása) megvalósulhasson, Gálné Kovács Irma 25 millió (régi) lej értékű gyűjteményt ajándékozott a községnek. Segítséggel sikerült hazahoznia, hogy otthon őrizzék emlékét, kötődését dr. Domokos Pál Péter néprajztudósnak, Puskás Lajos néprajzkutatónak, dr. László Antal vegyészmérnöknek, dr. Gaál Mihály agrármérnök tudósnak, Asztalos István írónak, Köllő Miklós szobrásznak, dr. Koncsag Károly bányamérnök, jogásznak és dr. Bíró István címzetes egyetemi tanárnak. /Gálné Kovács Irma, Gyergyóalfalu. Debrecen: Ötéves a DPPHE nevű civil szervezet Gyergyóalfaluban. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 21./
2005. december 21.
Van Pécskán egy kevéssé ismert, de működő egyesület, amelyet Novák Mária nyugdíjas talált ki és vezet. A Szent Antal Egyesület a jótékonykodást, a rászorulókon és elesetteken való segítségnyújtást vállalja föl. A számára fölajánlott havi egy szentmise perselypénze és az azt követő találkozókon szervezett gyűjtés képezi a segítségnyújtás forrását. Karácsonykor húsz rászoruló, nehéz anyagi sorban élő idős vagy sokgyermekes családot ajándékoznak meg. A csomagok eljuttatására a helyi magyar iskola diákjait kérték föl. /Nagy István: Pécskai kézfogás. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./
2005. december 21.
Aradon a tavaly áprilisban megnyílt Takács Galéria első egyéni kiállítása – stílszerűen – Takács Mihály téli tematikájú festményeinek ad otthont. Aradi, segesvári, szebeni és brassói városrészletek, utcaképek, épületek, tájak láthatók a képeken. /(Kiss): Takács Mihály téli színei. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 21./
2005. december 21.
Fejér Ákos a céltudatosság és a törhetetlen akarat múlhatatlan példája. Hetvennégy esztendőt élt, s ebből legalább fél századot építéssel, építkezéssel töltött. Gyimesbükkön született 1928 szeptemberében. A csíkszeredai líceum elvégzése után a hányattatás évei következtek: Csíkszereda, Zsil-völgy, Brassó, újra Gyimes, majd Háromszék, ahol élete végéig teljesítette önként vállalt hivatását, a nevelést. 1953-ban lett Lisznyópatak igazgatótanítója, majd Mikóújfalu és Sepsiszentgyörgy következett. 1988-ban vonult nyugdíjba. Elvégezte a testnevelési tanárképzőt, s úgy lett alkotó mindenese a mikóújfalusi iskolának, hogy tanulóinak meg akarta mutatni a világot. Elsősorban a szülőföldet, aztán Európát, majd egy kicsit a keleti végeket is, ahová zágoni Mikes Kelemen és II. Rákóczi Ferenc került száműzetésbe. Kerékpározó diákjaival egyre messzebb merészkedett: a honi tájak után következett Magyarország, majd Szlovákia, Ausztria, Németország, Szerbia, Horvátország, Szlovénia, Oroszország, Lengyelország és Törökország. Két kiadvány őrzi nevét és emlékét, számos közlemény, okirat, emléktábla mellet: Csak akarni kell. Fejér Ákos, 1928–2002. Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, Benkő Levente előszavával. Fejér Ákos, Megnyitottam előttetek Európa kapuját. Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2005. /Magyari Lajos: Közöttünk éltek: Csak akarni kell. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 21./
2005. december 21.
A 84. évét betöltő Gocz József olcsó, fűzve kiadott könyvének címe: Háromszék második világháborús frontharcosai, hadifoglyai és hadiözvegyei. Írta Gocz József, és bátorító ajánlással, valamint alapos kortörténeti áttekintéssel ellátta Szabó József János hadtörténész. A megjelenés (megjelenés?) éve: 2005. A szerző hiába házalt helyi és hazai kiadóknál. Egyszerűen ,,nem olvasmányos, nem piacos ez a könyv”. Szomorú ez a múltunktól, tanúságtevéstől távolságot tartó ,,üzleti” magatartás, írta Puskás Attila. Gocz ugyanis összeállította a világháborús krónikát, mintegy folytatása- és kiegészítéseképpen a 2001-ben megjelent könyvéhez (Gocz József: 3006 év hadifogságban). A székek szerint csoportosított háromszéki frontharcosok (697 személy) születési éve, a frontszolgálat ideje és lakóhelye szerepel munkájában. A korlátolt számban (fénykép és térképmellékletek nélkül) kinyomtatott könyv nem is válhat közkinccsé, legalább a nagyobb könyvtárak megőrzik (?). Lehetséges, hogy ez a könyv eleven cáfolata lenne a Dél-Ukrajna hadseregcsoport memoáríró vezérezredesének, Hans Friessnernek a könyvében (Árulások, vesztett csaták) található értékelésére: ,,A 6. hadsereg (Fretter-Pico) arcvonalszakaszán súlyos problémát okozott, hogy a magyar 1. hegyidandár egyszerűen elhagyta állásait…” És tovább: ,,Hétszáz székely megszökött…” Azt viszont a tábornok is elismeri, hogy kiképzetlen, rosszul felfegyverzett, igen fiatal és már idős székelyek védték a Keleti-Kárpátok hágóit. Azt pedig elfelejti kiemelni, hogy bizony sokszor ,,az éj leple alatt” a német egységek hagyták magukra a székely ,,dezertálókat”. /Puskás Attila: Bajvívó múltunk ,,nem piacos” könyve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 21./
2005. december 22.
Átvilágítási feladatokat is ellátó tudományos intézet létrehozását határozta el a kormány a kommunista rendszer idején elkövetett bűnök, visszaélések és jogtiprások feltárására – jelentette be december 21-én Tariceanu kormányfő. Az egykori Román Kommunista Párt különböző irattárai eddig nem voltak hozzáférhetőek a kutatók, a közönség számára. A részben állami költségvetésből finanszírozott intézetnek az lesz a feladata, hogy részletekbe menően feltárja a kommunista rendszert, annak hatalmi intézményrendszerét, egészen a megtorló apparátusokban dolgozó pártfunkcionáriusok, tisztek és bírák személyének és tevékenységének, visszaéléseinek, törvénytelenségeinek és emberi jogokat sértő akcióinak a feltárásáig és nyilvánosságra hozásáig. /Tudományos átvilágítás. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./
2005. december 22.
A héten ratifikálta az Országgyűlés a román–magyar nyugdíjegyezményt, amelynek értelmében az áttelepülőknek a nyugdíjat ezentúl nem Magyarország, hanem Románia fizeti. Ez a dokumentum véget vet annak az 1989 óta elterjedt áttelepedési gyakorlatnak, amelyet főleg a két ország társadalombiztosítási lehetőségei közötti jelentős különbségek miatt sokan kihasználtak. Az egyezmény megújítását Magyarország szorgalmazta, mivel az utóbbi időben ezzel a lehetőséggel már nem csak az erdélyi magyarok, hanem a határ menti településeken élő románok is kihasználták. A tavalyi december 5-i népszavazást megelőzően a nyugdíjegyezmény volt az egyik legfőbb kampányfegyver: az MSZP és az SZDSZ azzal kampányolt, hogy elviselhetetlen terhet jelentene a Romániából áttelepülők nyugdíjának folyósítása. Magyarországon 26 ezren részesülnek ilyen nyugellátásban. Kiss Péter kancelláriaminiszter tavaly november 30-án hangoztatta: elviselhetetlen terhet jelentene a magyar nyugdíjkasszának, ha a december 5-ei népszavazás után százezrek települnének Magyarországra, és nyugdíjukat itt folyósítanák. Németh Zsolt (Fidesz) kijelentette: az egyezmény azt bizonyítja, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztésének nincs szociális akadálya. Hangsúlyozta, hogy a szocialistáknak szembe kell nézniük a népszavazás előtti kampányukkal, amelynek során a szociális ellátórendszer összeomlásáról beszéltek. Németh Zsolt emlékeztetett: az egyezmény aláírásra készen állt tavaly december 5-e előtt, s ha akkor megvitatják, másként végződhetett volna a népszavazás. Hasonló helyzet áll fenn a Moldovai Köztársaság állampolgárai esetében is, akik kihasználva a két ország közötti jelentős társadalombiztosítási lehetőségeket, nagyobb nyugdíjért Romániába települnek. /Borbély Tamás: Befellegzett a magyarországi nyugdíjas éveknek. Budapest ratifikálta a román–magyar nyugdíjegyezményt. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./ A tavalyi népszavazást megelőző kampányban robbant az MSZP a „nem a kettős állampolgárságra” buzdítás egyik fő érveként hangoztatta, hogy az áttelepülők nyugdíját a magyar társadalombiztosításnak kell fizetnie. Replikaként hozta akkor nyilvánosságra Áder János, a Fidesz frakcióvezetője azt a magyar-román megállapodáson alapuló kormányrendelet-tervezetet, amely érvényteleníti e gyakorlatot, közölve, hogy aláírása egy nappal a népszavazás utánra van időzítve. Korózs Lajos, az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium politikai államtitkára akkor azonnal hazugsággal vádolta e bejelentése miatt Ádert. Azonban tény, hogy tavaly december 6-án valóban sor került Budapesten egy román-magyar ülésre a témában. Az is tény, hogy az MSZP szórólapokon azzal riogatta a magyar választópolgárokat, hogy minden ezer, határon túlról áttelepülő nyugdíjas után évente 800 millió forint többletkiadással kell számolni, azon 20 milliárdon kívül, amibe a magyar államnak a Romániából és Ukrajnából már áttelepült mintegy 27 ezer nyugdíjas kerül. /Guther M. Ilona, Budapest: Ratifikálták a magyar-román szociális egyezményt. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./
2005. december 22.
Babescu államfő december 21-én meglátogatta az iraki Al-Nassziria város térségében állomásozó román katonákat, és több háborús kitüntetést osztott ki. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./
2005. december 22.
December 21-én a szenátusban 36 ellenzéki szenátor indítványának vitája zajlott, a szociáldemokrata és nagy-romániás szenátorok azzal vádolta a kormányt hogy nem számolt el nyilvánosan az árvízkárok kezelésére szánt összeggel való gazdálkodásról, az intézkedéseket elégtelennek tartották. Az indítvány végső célja Borbély László közmunkaügyi és területrendezési miniszter lemondatása volt, mert szerintük a jelenlegi katasztrofális helyzet kialakulásáért Borbély Lászlót terheli a felelősség. Borbély László válaszában elmondta, a kormány érdemben teljesítette kötelezettségét az árvízkárok okozta helyzet kezelésében. Bemutatta, miként használták fel a kiutalt összegeket és az európai támogatásokat. Borbély elismerte, hogy vannak nehézségek az újjáépítési folyamatban, de hozzátette, a kormány újabb összegeket szán az árvízkárosultak helyzetének javítására. Végül a szavazáson az indítványt elvetették. /Béres Katalin: Borbélyt akarta leváltatni az ellenzék. Egyszerű indítvány és lökdösődés a parlamentben. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./
2005. december 22.
A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ hároméves – 2002-2004 között – tevékenységét elemző szakbizottsági jelentést vitatták meg a parlamentben. Az RMDSZ-frakció nevében Szabó Károly szenátor, a védelmi és nemzetbiztonsági bizottság tagja szólt hozzá a kérdéshez. Elmondta: jó érzés elkönyvelni, hogy a SRI tevékenysége szakosodott és professzionalizálódott, ami abban is megnyilvánul, hogy mind ritkábban szerepel sajtóbotrányokban. Hozzátette: a parlament azonban alig gyakorolja alkotmányos jogát az intézmény felügyeletére vonatkozóan. A szenátor a plénum előtt kifejtette, megítélése szerint hatalmas lemaradás van az időközben megváltozott nemzetközi biztonságpolitikai környezet és az intézmény tevékenysége között. Megfogalmazta azt is, hogy az SRI-nek tulajdonképpen kedvére van, ha nem bolygatják és nem módosítanak a tevékenységére vonatkozó törvényeken. Így viszont nem tud válaszolni az újszerű fenyegetésekre. /B. K.: Három év hírszerzési jelentése csekély érdeklődés közepette. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./
2005. december 22.
A decentralizációs folyamat felgyorsítását tekinti egyik legfontosabb jövő évi prioritásának az RMDSZ – hangzott el az RMDSZ december 21-i sajtóértekezletén. Verestóy Attila szenátusi frakcióvezető elmondta, hogy az új koncepció alkalmazásával lehetőséget kell biztosítani a helyhatóságoknak az egymással való partnerkapcsolatok kialakítására. A politikus a decentralizáció hiányával magyarázta azt is, hogy több székelyföldi magyarlakta megyének a román megyékhez képest kevesebb SAPARD-támogatást sikerült elnyernie. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője a kisebbségi törvény mihamarabbi megszavaztatása mellett, szintén a decentralizációs törvény elfogadtatását említette legfőbb 2006-os teendőjeként. Markó Béla RMDSZ-elnök elmondta, hogy sikerült olyan fontos jogszabályokat elfogadtatni, illetve módosítani, amelyek a magyarság számára is lényegesek. „Ilyen például a restitúciós törvény is, amely nem csupán a teljes visszaszolgáltatást, de a méltányos kárpótlást is lehetővé teszi” – mondta. /Gujdár Gabriella: A decentralizáció az RMDSZ egyik 2006-os prioritása. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 22./
2005. december 22.
December 21-én Kolozsváron, az RMDSZ Fürdő utcai székházában megbeszélésre került sor, amelyre meghívták a magyar civil szervezetek képviselőit. A találkozó célja az volt, hogy tájékoztassák az érdekelteket: milyen körülmények között igényelhetnek támogatást a civil szervezetek a városi tanácstól. Molnos Lajos városi tanácsos kitért arra a közel tízéves időszakra, amikor a magyar civil szervezetek, egyházak hiába folyamodtak támogatásért a városi önkormányzathoz. Ennek a periódusnak vége – jelentette ki Molnos. – Harmadik éve a magyar jellegű rendezvényeket is finanszírozzák, így a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány által szervezett Szent István-napi rendezvényt vagy az operakarmester-versenyt. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei elnöke elmondta: az idén december 2-án megjelent 350-es számú törvény tartalmazza a civil szervezetek finanszírozására vonatkozó előírásokat. Minden esetben csak társfinanszírozásról lehet szó: a költségek legkevesebb 10 százalékát a szervezőknek kell fedezniük. /Nagy-Hintós Diana: Új támogatási rendszer. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
2005. december 22.
A bíróság döntése értelmében feltételesen szabadlábra helyezik a temesvári börtönben levő Miron Cozmát, a Zsil-völgyi bányászok egykori vezérét. /Cozma kiszabadul. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 22./ Cozmát 10 évi börtönbüntetésre ítélték az 1999-es események miatt, korábban pedig 18 évre az 1991-es bányászjárás megszervezéséért. Ennek a 18 éves szabadságvesztésről szóló büntetésnek a kétharmadát már letöltötte, a „maradékot” pedig összevonták a másik perben kapott 10 évvel. Szabadlábra helyezik Miron Cozmát. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
2005. december 22.
Amint a Hivatalos Közlönyben megjelenik az Esztelnek önállósulását kimondó törvény, György Ervin kormánymegbízott kinevezi az új község ideiglenes vezetőségét. Kézdiszentkeresztnek Bélafalvával együtt 1800, az új községnek, Kézdiesztelneknek Kurtapatakkal együtt 1149 lakosa lesz. A jövő év elején húzzák majd meg a két község közigazgatási határát. /(Iochom): Az új község új vezetői. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 22./
2005. december 22.
Az ifjú dühösöknek nem tetszik a liberalizmus. „Nekik aztán ne jöjjön ide egy senkiházi liberális, ide Váradra, csak ne akarjon nekik az európai perspektívákról beszélni, mikor ők már a saját hét fejükkel kigondolták, milyen lesz majd az ifjú konzervatív diktatúra, amiben mindenki kötelezően és klónozottan szabad lesz és elkötelezetten Wass Albert- i, a gyűlöletes liberális politikusok ellen naponta végtelen felolvasóesteket fognak szervezni Guinness-rekordok könyvébe belépendő (más könyv nem is kell nekijek, legfennebb néhány a diktátor kiskönyvtára kézikönyvei közül: „Így gondozd kisebbségi érzetedet” és „Hogyan hallgattassuk el ellenfeleinket?”, „Belepofázási stratégiák és technikák a 21. században”, „Fog-e a liberálisokon az idő és a gépfegyver?” stb.)” – írta Sebestyén Mihály. Szerinte az Orbán-ifjúság csak a bűnös budapesti parlament Erdélybe látogató képviselői ellen randalírozik. Az Erdélyi Magyar Ifjakat Budapestről vezérli „Inger Viktor és pártja”. A cikkíró szerint nem a liberálisok hiúsították meg a múlt decemberi népszavazást., mert „a fél Magyarországnak nem kellünk”. „Az erdélyi magyar ifjak odaát hamar hivatalhoz, tollakhoz, babérokhoz fognak jutni, ha győz OV, de mi itt maradunk, és fizetést, hivatalt, nyugdíjat is Bukarest oszt majd továbbra is.” – tudható meg a cikkből. /Sebestyén Mihály: Pottyondiék vaksága. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 22./
2005. december 22.
László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnök a vele készült beszélgetésben kifejtette: a tisztújítás alkalmával létrejött egy olyan fiatal csapat, amely új problémamegoldó készséggel rendelkezik. Bebizonyosodott, hogy nagyon sok embernek nem érdeke, hogy a Kolozs megyei magyar közösség képviseleti szerve jól működjék. Az árvíz sújtotta vidékek, Temes megye és a Székelyföld, esetében példamutató volt az összefogás, amelyről tanúságot tettek. Ugyanez történt a szórványkollégiumok megsegítése alkalmával. Azon dolgoznak, hogy kialakítsák a Kolozs megyei információs hálót. A magyarországi támogatással létrehozott internetes e-pontok összekapcsolását szeretnék egy úgynevezett Kolozs-hálóba szervezni. Felkarolták az Erdélyi Gazdálkodás című folyóiratot is, próbaszáma eljutott majdnem minden magyarlakta házba faluhelyen a megyében. Egyelőre pénzhiány miatt szünetelteti megjelenését. A faluturizmussal foglalkozó oktatás napjainkban is zajlik Kalotaszentkirályon, 96 részvevővel. Sikeres vizsga után akkreditált oklevelet kapnak. Magyar szakemberhiánnyal küszködik a Babes–Bolyai Tudományegyetem, mert nincs folytonossága a magyar szakemberképzésnek. Az egészségügyi téren súlyos probléma, hogy nincs szociális háló. Szigetszerű próbálkozások akadnak, ahol szerepet vállal az egyház. Kolozs megyében az RMDSZ-nek 96 helyi szervezete van. Nagyon sok iskolának sikerült központi költségvetésből pénzt juttatni, felújításokra, gázbevezetésre, tetőjavításra. A megyében 37 helyen van magyar ifjúsági szervezet. Az RMDSZ-nek korrekt partneri viszonya van Kolozs megye 320 magyar civil szervezetével, de jó kapcsolatokat ápolnak az oktatási intézményeikkel is. – A Kolozs megyei RMDSZ-vezetőség tagjai nem pénzszerzésre használják ezt a szervezetet – állította határozottan László Attila. Romániában ő az egyedüli megyei RMDSZ-elnök, aki nem a román állam alkalmazottja. Csupán városi tanácsosi tisztsége kötődik valamennyire az államhoz. A tanácsosi tiszteletdíjából fizetik a megyei RMDSZ telefonköltségét. /Csomafáy Ferenc: Év végi összegzés László Attila Kolozs megyei RMDSZ-elnökkel. Tükörbe nézés. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
2005. december 22.
Idén több mint ezer taggal bővült az RMDSZ Bihar megyei szervezete, így jelenleg mintegy 26 ezer tagot tartanak nyilván, közölte Szabó Ödön ügyvezető elnök. Két újabb RMDSZ-szervezet alakult, Anton és Tamáshidán. Az elmúlt hetekben zárult a Ki mit tud? tehetségkutató verseny, amint 850 Bihar megyei fiatal vett részt. /Pap Melinda: Éves mérleg az RMDSZ-nél. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 22./
2005. december 22.
„Mindaddig, amíg a Babes–Bolyai Egyetemen nem lesznek önálló magyar fakultások s a magyar nyelvű oktatás egy szenátusi döntéstől függ, ami bármikor kedvezőtlen irányt válthat, illetve mindaddig, amíg nem alakul meg egy állami magyar egyetem, a magyar fiatalok anyanyelvű egyetemi oktatása bizonytalan” – vélekednek a Romániai Magyar Dolgozók Szövetsége, a Demokratikus Újbaloldali, illetve a Szociáldemokrata Tömörülés RMDSZ-platformok közös közleményükben. Az RMDSZ balközép szerveződései támogatják a Bolyai Kezdeményező Bizottság tevékenységét a magyar fakultások s majdan egy önálló állami magyar egyetem létrehozása érdekében. /A tényleges esélyegyenlőségért! = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./
