udvardy frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2017
 

 
 
 
  kronológiák    » kisebbségtörténeti kronológia
1990 1991 1992 1993 1994 1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 2013 2014 2015 2016 2017  
intézménymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w x y z

 
névmutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z

 
helymutató

a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w y z

 
 
 
   keresés
szűkítés        -        
      találatszám: 150 találat lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 | 121-150
 



| észrevételeim vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzõzöm


 

Helymutató:

1995. április 19.

Az államelnökséghez közel álló Dimineata ápr. 19-i számában a kormánypárt szóvivője, Dumitru Pislaru kifejtette, hogy Romániának "minden esélye megvan arra, hogy visszanyerje az 1940-ben elvesztett területét." Az ellenzéki Romania Libera ápr. 19-i száma is hasonlóan vélekedik: "minden román ember számára világos, hogy Erdély román föld volt, és az ma is, és hogy Besszarábia és Bukovina északi része...ugyancsak román föld maradt. Nekünk nincsenek területi követeléseink senkivel szemben, csak azt akarjuk visszaszerezni, ami a nemzetközi jog szerint a miénk." /MTI, idézi: Új Szó (Pozsony), ápr. 20./

1995. július 19.

Bukarestben nagyszabású kiállítást rendeztek a fasizmus észak-erdélyi áldozataira emlékezve, ugyanakkor a transznisztriai, dorohoi és egyéb deportálásokról, kivégzésekről, a iasi pogromról, a földvári tábor többezer áldozatáról, az 1944-es szárazajtai, csíkszentdomokosi, egeresi, magyarremetei, gyantai gyilkosságok ártatlan magyar áldozatairól nem tettek említést. Sipos János volt politikai fogoly, a LADO vezetőségi tagja a 45 éves diktatúra áldozatairól írt: több mint 200 ezer halottja van a kommunista diktatúrának. Az utóbbi időben igyekeznek csökkenteni a volt szekuritate felelősségét. A Tele ABC tévé adásában Tabacariu vezérőrnagy és Ratiu ezredes, a volt politikai rendőrség tagjai azt bizonygatták, hogy manapság lebecsülik a Securitate "hazafias jellegű megtorlásait". Hazafias megtorlás volt-e, hogy a szovjet megszállás elől Romániába menekült besszarábiai és bukoviniai "testvéreket" Dalgára deportálták, kegyetlenül vallatták, sokat közülük Szibériába vittek. A hazafias dalokat tanító tanárokat a diákokkal együtt véresre verték. Petre Roman a francia televízióban úgy nyilatkozott, hogy "Romániában a múlt rendszerben csak mintegy tízezer politikai foglyot tartottak nyilván." Valójában csak 1949 és 1962 között 100 128 politikai per zajlott. 1962-től a politikai pereket köztörvényesnek álcázták. Sipos Jánosról volt cellatársa a Cuvantul Liber hasábjain így számolt be: 45 napig bilincsben tartották. "Mi segítettünk, hogy vécére tudjon menni, és kanállal etettük, mert a keze hátra volt kötve. Egy és fél hónapig verték őt." Kun András volt szekustiszt rendkívül kegyetlenül vallatott, elektromos árammal, majd gúzsba kötve verte az áldozatokat, a Dobra községbeli Sipos testvéreket halálra kínozta. Most pedig így vall: "A nyugdíjamat megérdemlem. Teohari Georgescu volt belügyminiszter rendeletet adott ki, hogy a politikai foglyok kihallgatását éjjel végezzük. Elképzelhető, hogy milyen nehéz és főleg fárasztó munka volt! Gondolják, hogy könnyű éjjeleken át talpon állni, órák hosszat verni és másnap elviselni a kezek fájdalmát?" /Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 19./

1997. január 16.

Nemzeti Egység Fóruma néven újabb revizionista szervezet alakult Romániában. Alapítói - a Vatra Romaneasca, az Avram Iancu Társaság és a Besszarábiáért és Bukovináért Szövetség, a vaskapu, az Összrománság - Temesváron írták alá az alapító okmányokat, s megtévesztő módon Temesvári Nyilatkozat címet adtak programjuknak. A dokumentum kimondja, hogy a román nemzet fő célkitűzése Románia békés úton történő egyesítése az elszakított országrészekkel. Időközben a Nagy-Románia Párt is bejelentette, hogy egy erős nemzeti szövetséget hoz létre. /Támad a szélsőjobb. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 16., Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./

1997. március 1.

A Vatra Romaneasca kezdeményezésére márc. 3-án tucatnyi társaság /Por Besszarábia és Bukovina Kulturális Egyesület, Avram Iancu Hazafias Kulturális Egyesület, Újraegyesülés Pártja, Ion Antonescu Marsall Alapítvány, Besszarábai Hangja Kulturális Egyesület, Herta Kulturális Egyesület, stb./ gyűlt össze "a román nemzeti méltóság megvédésére". Felháborítónak tartják ugyanis, hogy a kormány lemond a román-ukrán alapszerződésben a területi követelésekről. Az egyik felszólaló szerint a területek visszaszerzése nemzeti-politikai létkérdés, a területi rablások idejét éljük, állapította meg. Gheorghe Munateanu, a Bukovinai Román Kultúra és Tudomány Egyesület vezetője azonban reménykedik, mert az általuk szétküldött közlöny nem talált süket fülekre. /Nagy Edit: Nagy-Románia kéne mindenáron. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./

1997. április 9.

Ion Ratiu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, egyben a képviselőházi külügyi bizottság alelnöke a Jurnalul Nationalnak nyilatkozva kijelentette: "Készek vagyunk lemondani Besszarábia és Bukovina követeléséről, és ezért, úgy gondolom, a román-ukrán alapszerződést hamarosan megkötik." Ratiu szerint Románia és Magyarország között "spiritualizálták" a határokat. /Készek vagyunk lemondani. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./

1997. május 5.

A román-ukrán alapszerződésről 1993-ban kezdődtek el a tárgyalások, de többször elakadtak, mert Iliescu mereven ragaszkodott a román földnek tartott Besszarábia és Bukovina egy részét, a Herta tartományt és a Kígyó-szigetet a Szovjetuniónak juttatott Molotov-Ribbentrop paktum elítéléséhez. A másik gondot az Ukrajnában élő román kisebbség helyzete jelentette. Bukarest szerint elnyomják, megfosztják anyanyelvétől a román kisebbséget. Végül a Fekete-tengeri Országok Együttműködési Tanácsának isztambuli csúcsértekezletén Emil Constantinescu államelnök és Leonyid Kucsma ukrán elnök megállapodott abban, hogy két eurorégiót hoznak létre, amit az alapszerződés szentesít. - A román félnek nem sikerült elérni azt sem, hogy Kijev egységes nemzeti kisebbségnek tekintse az Ukrajnában élő román kisebbséget, az ukrán felfogás szerint román nyelvet beszélő, három különálló kisebbségről van szó. /Magyar Hírlap, máj. 5./

1997. május 6.

A román-ukrán alapszerződés megkötése előnyösebb helyzetet teremt az ukrajnai románok nemzeti identitásának megőrzéséhez - hangsúlyozta Victor Ciorbea miniszterelnök, amikor fogadta az ukrajnai román kisebbség képviselőit. Elmondta, hogy Románia konzulátus megnyitására készül Cernauti-ban, Galacon pedig tévé-átjátszó állomást létesít, amely Besszarábia felé továbbítja a tévéműsorokat. - Valeriu Stoica igazságügyminiszter kifejtette, hogy a román-ukrán alapszerződés megkötése "nem zárja el az utat a románok egyesülése előtt". Ahogy a németek egyesülni tudtak, nem látok okot arra, miért ne tehetnék meg ugyanezt a románok, mondta Stoica./Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 6./

2000. január 10.

Az ortodox karácsonyt az autokefál ortodox egyházak vezetői és hat ortodox ország - Fehéroroszország, Görögország, Grúzia, Moldova, Románia és Ukrajna - államfője, valamint Borisz Jelcin volt orosz elnök Jasszer Arafat palesztin vezető meghívására közösen ünnepelte Betlehemben. A IV. század óta első alkalommal fordult elő, hogy az ortodox egyházak vezetői és I. Bartolomeosz konstantinápolyi ökumenikus pártriárka közösen mutatta be a régi szertartás szerint a karácsonyi misét. A karácsonyi ünnepet megelőző szinódus pedig a legjelentősebb pánortodox találkozó volt, amit valaha is a Szentföldön tartottak. Az ortodox pátriárkák közös üzenetük ugyanolyan önkritikát és bocsánatkérést tartalmazott, mint amilyet mondott nem sokkal korábban II. János Pál katolikus pápa. Az üzenetben elismerték, hogy az egyház megosztott volt, elutasították a nacionalizmust, s azt hangsúlyozták, hogy Krisztus földi életének példáját kell követni az emberiség javát szolgálva. Az ortodox csúcstalálkozón megvitatták az ökumenikus pártriárka szerepét és a katolikus egyházhoz fűződő viszonyt. Teoctist román és II. Alekszij orosz pátriárka külön is tárgyalt arról a román követelésről, hogy a besszarábiai metropolita (a moldovai ortodox egyház feje) az orosz egyház fennhatóságából kerüljön át a román egyház fennhatósága alá. /Ortodox csúcs Betlehemben. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 10./

2000. november 29.

Nov. 28-án rendkívüli sajtóértekezletet tartott Kolozsváron a Nagy-Románia Párt Kolozs megyei vezetősége. Többek között jelen volt Gheorghe Funar főtitkár és Ioan Mihai Nastase az NRP megyei szervezetének elnöke. Elmondták: véleményük szerint a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt támogatói Corneliu Vadim Tudorra voksolnak a második fordulóban. Meggyőződésük, hogy ugyanezt teszik a magyarok, a székelyek, a csángók, sőt még a zsidók is, hiszen "az NRP-ben mind a négy kisebbség képviselteti magát". Szerintük a Nagy-Románia Pártot semmiképp sem lehet szélsőséges alakulatnak minősíteni. A Corneliu Vadim Tudor pártelnök által nyilvánosságra hozott, "az ország megmentését" szolgáló Sürgősségi Programban az szerepel a Románellenes Tevékenységeket Kivizsgáló Országos Bizottság létrehozása. A program második pontja: hatalomra jutás esetén betiltják a "szegregacionista RMDSZ-t". Arra kérdésre, hogy az RMDSZ betiltása esetén mi történik majd a szövetség vezetőivel, a sajtótájékoztatón elmondták: A törvénytelenül működő RMDSZ vezetőit Vadim védelme alá vonja. Ha a román állami hatóságok, a Román Hírszerző Szolgálat, az ügyészség arra a következtetésre jut, hogy megszegték az ország törvényeit, akkor az igazságszolgáltatás kezére adjuk őket. A sürgősségi program szerint a Nagy-Románia Párt a román állam hatalmának visszaállítását tervezi azokban a régiókban, amelyeket állítólag az RMDSZ és Magyarország ügynökei gazdaságilag gyarmatosítottak. - A Nagy-Románia Párt kivizsgálja majd az olyan üzletemberek tevékenységét, mint Erdély Ede, akinek nevéhez sok sötét ügylet fűződik. Kivizsgálják majd azt is, hogy a székelyek miért vágták ki az erdőket. "Megengedhetetlen, hogy elkótyavetyéljék a román állam kincseit" - mondta Gheorghe Funar. - A Nagy-Románia Párt főtikára "Románia és Besszarábia" mihamarabbi egyesülését szeretné. Azt akarják, hogy a moldovai állampolgárok ne útlevéllel, hanem személyazonossági igazolvánnyal utazhassanak az országba. /Kiss Olivér: Törvényen kívül helyeznék az RMDSZ-t. A magyar cégek bezárásával fenyegeztőznek Vadimék. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 29./

2000. november 29.

A The New York Times beszámolója szerint az elemzőket elképesztette Corneliu Vadim Tudornak, a szélsőjobboldali Nagy-Románia Párt vezetőjének az elnökválasztáson tapasztalt előretörése. Tudor az 1996-os 3,6 százalékról 27 százalékos népszerűségi arányra tornázta fel magát. "Az elmúlt hónapokban elhagyta a magyarellenes és antiszemita szónoki fordulatokat, amelyekről közismert volt. (...) Egyetlen üzenetre összpontosított: ha megválasztják, akkor felszámolja a maffiát, amely kiszipolyozta az országot" - állapította meg a lap. A The New York Times értékelése szerint a centrista koalíció a kampány során pontosan úgy rombolta szét önmagát, ahogyan kormányzott: állandó civakodások közepette. A lap szerint a második fordulóban Ion Iliescu begyűjti majd az összes centrista voksot, és könnyűszerrel győz. A New York-i lap helyzetleírása szerint mind Iliescu, mind Tudor azért érhetett el ilyen eredményeket, mert Románia lakossága kétségbeesett. "Az átlagbér havi száz dollár, és a lakosság 40 százaléka napi egy dollárnál kevesebb pénzből tengődik, miközben közeledik a tél" - tudhatták meg a lap olvasói. A The New York Times előző napi "választási előzetes" anyagában egyebek közt az állt: csak keveseket hoz izgalomba Tudornak az a gondolata, hogy Moldovát és Besszarábiát vissza kell vennie Romániának. "Csak a holdkórosok akarnak háborút Magyarországgal Erdély miatt, amely évszázadokon át a magyar birodalom része volt, és ma is jelentős számú magyar népesség lakja. Tudor gazdasági újraközpontosítási és árellenőrzési elképzelései viszont érzékeny húrokat pengetnek." /A The New York Times a romániai választásokról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 29./

2000. február 14.

Chisinauban megrohanták az emberek a konzulátusokat. Több százezer besszarábiai román állampolgárságot szeretne kapni, adta hírül a Romania Libera. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 14./

2000. április 21.

A Román Ortodox Egyház 1885-ben különvált és 1925-ben Román Pátriárka néven megszervezett egyház 1999. évi statisztikai adatai a következők. A Román Pátriárka öt metropolitát, 10 érsekséget és 13 püspökséget foglal magába, melyek összesen 143 esperességet jelentenek 13.279 parókiával és filiával, s ezekben 9.436 lelkész és 115 diakónus szolgál. Románia határain túl és a diaszpórában a Román Pátriárka joghatósága alatt két metropolita /Besszarábia metropolitája, valamint Németország és Közép-Európa ortodox metropolitája/, két érsekség /Nyugat-Európa Román Ortodox Érseksége, valamint Amerika és Kanada Román Ortodox Érseksége/ és két püspökség /a Gyula székhelyű magyarországi és a Versec székhelyű jugoszláviai/ működik. A Román Pátriárka területén 401 kolostor, 130 remetekolostor és 9 fiókkolostor található 2483 szerzetessel és 4123 szerzetesnővel. - Az egyetemeken ortodox teológiai oktatás 15 teológiai fakultáson működik /ugyanennyi városban/ nyolc szakkal, összesen 8029 hallgatóval, közülük 3500 a lelkészi teológián tanul. A bukaresti, nagyszebeni, iasi-i, kolozsvári és nagyváradi teológiai fakultáson 187-en végzik tanulmányaikat. - A liturgikus és vallási életet 12933 parókusi és filiális hajlék szolgálja /ebből 105-öt 1999-ben adtak át. A Román Ortodox Egyház öt központi folyóirattal, 37 egyházkerületi és parókiai folyóirattal rendelkezik. Az egyháznak 118 múzeumi művészeti gyűjteménye van. /A Román Ortodox Egyház 1999-ben. = Partiumi Közlöny (Királyhágómelléki Református Egyházkerület, Nagyvárad), 2000. ápr. 21./

2000. május 12.

A román és az orosz külügyminiszter megállapodott arról, hogy szakértői szinten felújítják a tárgyalásokat a két ország közötti alapszerződésről - jelentette be ápr. 11-én Petre Roman, aki Igor Ivanovval az előző napon Strasbourgban, az Európai Tanács miniszteri bizottsága ülésének keretében egyezett meg erről. Az alapszerződés ügye negyedik éve holtponton van, miután 1996-ban Románia az utolsó pillanatban visszalépett attól, hogy parafálja a szerződéstervezetet. Románia 1991-ben alapszerződést kötött a Szovjetunióval - néhány hónappal annak felbomlása előtt. 1996-ban a közelgő választásokra való tekintettel a Vacaroiu-kormány akkor közölte Moszkvával, hogy nem parafálja a szerződés tervezetét, amikor az akkori orosz külügyminiszter, Jevgenyij Primakov már a Bukarestbe tartó repülőgép fedélzetén ült. Ion Iliescu akkori államfő azért visszakozott, mert a tervezett szöveget Romániában kemény bírálatok érték. A diplomáciai vita egyik következménye az lett, hogy miközben Románia gyakorlatilag teljes mértékben kiszorult az orosz piacról, az energiahordozók importfüggősége fennmaradt, s így évi 1 milliárd dollárt meghaladó román hiány alakult ki a kétoldalú kereskedelmi forgalomban. Román részről elsősorban azt szeretnék elérni, hogy az alapszerződés ítélje el a Ribbentrop-Molotov paktumot. Bukarest álláspontja az, hogy a paktum elítélésével megteremtődik annak feltétele, hogy visszakövetelje Besszarábiát és Észak-Bukovinát. A Románia által vitatott hovatartozású két terület jelenleg a Moldovai Köztársaság, illetve Ukrajna része. /Román-orosz alapszerződés. Felújítják a tárgyalásokat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

2000. augusztus 16.

A határon túli románok találkozóját rendezték meg Marosfőn, ahol az Egyesült Államokban, Olaszországban és Németországban élő román diaszpóra problémáit vitatták meg. Ez volt a határon túli románok harmadik találkozója. A Floridából érkezett Claudiu Matasa egyetemi professzor elmondta, hogy az Egyesült Államokban élő román és magyar diaszpóra történelmi kérdések ügyében zajló ″viadala″ még Floridában is érződik, mivel ott él a románok történelmének egyik legelszántabb védelmezője, Traian Golea. A Torinóból érkezett Mariana Cirlan egyetemi professzor arról számolt be, hogy milyen kemény harccal próbálja ellensúlyozni egy olyan, Olaszországban megjelent könyv hatásait, amely becsmérlően szólt a románokról. Iurie Rosca moldovai parlamenti képviselő azt hangsúlyozta, hogy a helyi hatóságok akadékoskodása ellenére Besszarábiában fejlődik a romanizmus. Egy Észak-Bukovinából érkezett diák azt állította, hogy az Ukrajnából Romániába tanulni érkező egyetemisták egyötöde az ukrán titkosszolgálat ügynöke. /Határon túli románok találkozója Marosfőn. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 16./

2001. április 27.

Ápr. 23-án Nastase miniszterelnök a közszolgálati tévé meghívottja volt. Nastase kifejtette, hogy erős fenntartásai vannak a Magyarországon készülő "státustörvénnyel" kapcsolatban. Szerinte a törvény diszkriminatív, másrészt a törvény etnikai alapon különbséget tesz más országok, például Románia állampolgárai között, csak a magyaroknak nyújt kedvezményeket. Milyen módon állapítják meg, ki a magyar? Egy szép napon arra ébredhetünk, hogy Erdélyben 7 millió magyar van. Támogatni akarják azokat a román állampolgárokat is, akik a gyermekeiket magyar iskolába adják, az a belügyekbe való beavatkozás. Fey László a kormányfő megállapítását kommentálva hozzátette: itt végig pozitív diszkriminációról van szó, ami egyáltalán nem elítélendő. A különböző fejlesztési és támogatási programok (PHARE, SAPARD, vissza nem térítendő kölcsönök stb.), mind a pozitív diszkrimináció példái. - A zsidók, németek is kapnak külföldi támogatást, másrészt a román állam is segíti főleg a besszarábiai, de még a magyarországi románokat is. /Fey László: Adrian Nastase okoskodása. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

2001. május 14.

Molnár Gusztáv és lapja, a két nyelven - románul és magyarul - megjelenő Provincia felvetette Erdély helyzetét a román gazdasági életen belül. "A provincia hozzájárulásához képest összehasonlíthatatlanul kevesebbet kap az országos leosztásból, mint amennyi járna neki. A központ másfelé irányítja vagy zsebre teszi a pénzt... Erdély jövedelmének lefölözése a tatárjáráshoz hasonlítható" - állapította meg Caius Dobrescu. "Bukarest nem nyújt megoldást az ország kérdéseire" - írta a folyóiratban Daniel Vighi. A bürokratikus gépezet változatlan. A folyóirat a besszarábiai helyzetről is beszámolt. Az ottani román anyanyelvűek közül csak 10-15 százalék vallja magát románnak, a többi identitását tekintve moldovai. S az ottani román nacionalista pártok magára hagyták, Voronyinék karjába taszították e tömeget - vallotta Vladimir Socor, a kérdés szakértője. /Zsehránszky István: Átható tekintet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 14./

2001. július 10.

Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-képviselő a státustörvény fogadtatásáról leszögezte: Szlovákia fél szájjal tiltakozik, Románia azonban teljes hangerővel. A státustörvényről ki kellene végre mondani, hogy feszültségoldó, és a politikai stabilitást is növeli a térségben. Konzultáció folyt a törvény elfogadása előtt. Románia elfeledkezik arról, hogy ez nem precedenst teremtő törvény, hiszen ezt már megelőzte jó néhány hasonló európai jogszabály. A magyar kormány törekvését végül üdvözölte az ukrán vezetés, a horvát kormány és parlament, legutóbb ugyanilyen szerb álláspont alakult ki, mindez megerősíti a státustörvény kidolgozásának helyességét. Románia ezeket a lépéseket pénzügyi, szociális vonalon már régen megtette. Elég, ha csak az 1998/150-es törvényre utalunk, amely pénzügyi keretet és alapot teremt a határokon túli románok támogatására. - Románia nem törődik azzal, hogy a moldovai kormány európai szinten tiltakozik a kettős állampolgárság ellen, sokszor még a személyazonosságit sem kérik, amikor megadják a besszarábiaiaknak a román állampolgárságot. Ez a helyzet az észak-bukovinaiak esetében is, mondván: ők a "szent román földön élnek". A vitás kérdéseket a két országnak tárgyalásokon kell tisztáznia és megoldania, persze kikérve az RMDSZ véleményét is. "Nem lehetünk tétlen szemlélői, csendes meghallgatói annak, ami a román hivatalosságok részéről történik" - hangsúlyozta a képviselő. A Nagy-Románia Párt már beterjesztett egy olyan törvénytervezetet, amelynek az esetleges elfogadása után a romániai magyarokat külföldi állampolgárokként kezelnék. Innen már csak egy lépés az internálótáborok létrehozása, kiutasítás, vagyonelkobzás stb. A kormánypárti Paunescu szenátor egyenesen lenácizta a státustörvényt. /Román Győző: Két mérce egy országban. Beszélgetés Kónya-Hamar Sándor RMDSZ-képviselővel. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 10./

2001. október 6.

Bukarest és Chisinau közötti "nagyarányú diplomáciai botrányról" adtak hírt okt. 5-én román hírforrások. Miután okt. 2-án Strasbourgban az emberi jogok európai bírósága előtt a (román nyelvű) besszarábiai ortodox érsekség (mitropolia) és a chisinaui kormány közötti perben Ion Morei, a Moldovai Köztársaság igazságügy-minisztere "zavaros vizekben halászó román terjeszkedéssel" vádolta meg Bukarestet, Adrian Nastase kormányfő azonnali hatállyal lemondta tervezett chisinaui látogatását. A Nastase-kabinet éles hangú nyilatkozatban ítélte el a chisinaui kormány igazságügy-miniszterének "minősíthetetlen" kirohanását Bukarest ellen. A román kormányfő a szovjet korszakra jellemző "bolsevik" magatartással vádolta meg a chisinaui igazságügyi tárca vezetőjét. Ion Iliescu elnök "a román nyelvű ortodox egyházzal szemben inkorrekt és megkülönböztető bánásmódot" vetette a moldovai kormány szemére. Iliescu egyszersmind felszólította Chisinaut, hogy a "sértésért" kérjen bocsánatot a "román expanzionizmussal" megvádolt Bukaresttől. /Román-moldovai diplomáciai botrány. Bukarest "túlreagálta" az ügyet? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 5./

2001. november 7.

Az Amerikai Egyesült Államokban tett látogatása során Adrian Nastase kormányfő bejelentette: a román kormány az elkövetkezőkben törvénytervezetet nyújt be, amelynek célja betiltani mindazokat a szimbólumokat és megmozdulásokat, amelyek háborús bűnösök nevéhez kapcsolódnak. Román sajtókommentárok szerint a kormányfő indítványa elsősorban a háborús bűnösként kivégzett Ion Antonescu román marsall, egykori fasiszta politikus ellen irányult. Mint ismeretes, az ország számos városában neveztek el utcát Antonescuról (többek között Kolozsváron is), illetve helyeztek el emlékplakettet vagy szobrot a marsall tiszteletére. Nastase kijelentése nagy port kavart a román belpolitikában. A kormányfő indítványa nagy ellenállásba ütközött saját pártján belül is. A néhai Antonescu marsall szimpatizánsai körébe tartozik Sergiu Nicolaescu szenátor is, aki a fasiszta politikus utolsó napjairól filmet is forgatott. Emlékezetes, hogy a román hadsereg volt vezérkari főnökét, Mircea Chelaru tábornokot tartalékba helyezték azt követően, hogy részt vett a Nagy-Románia Párt (NRP) védnöksége alatt szervezett emlékünnepségen, amelynek keretében új Antonescu marsall mellszobrot lepleztek le. Adrian Paunescu a kormányfő indítványára reagálva, Antonescu-perének újratárgyalását kérte. "Ki állapította meg, hogy Ion Antonescu háborús bűnös?" - tette fel a kérdést Paunescu a szenátus plénuma előtt. A Nagy-Románia Párt nevében Gheorghe Buzatu, a szenátus alelnöke utasította el Nastase bejelentését. Buzatu történészként már több mint fél tucat könyvet írt a második világháború után háborús bűnösként elítélt és kivégzett román marsallról, akit "nagy hazafinak és kiváló katonának" tart. A Demokrata Párt parlamenti frakciója szerint a kormányfő kezdeményezése teljes mértékben megfelel az alkotmánynak. Ugyanakkor bírálta azt, hogy Nastase kormányfő "egyoldalúan és attól függően kezeli ezt a kérdést, hogy éppen a világ mely földrajzi pontján tartózkodik". A Nemzeti Liberális Párt "konjunkturális nyilatkozatként" értékelte Nastase bejelentését. Szilágyi Zsolt, az RMDSZ képviselője viszont üdvözölte Adrian Nastase bejelentését és reményét fejezte ki, hogy az nem marad puszta nyilatkozat, mint eddig történt. Dr. Csucsuja István egyetemi tanár, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Tanszékének dékán-helyettese kifejtette: Ion Antonescut és az ugyancsak Antonescu névre hallgató külügyminiszterét 1944. augusztus 23-án tartóztatták le és a kommunisták őrizetébe adták őket. Szeptember 1-jén Antonescut átadták a szovjeteknek, akik a Szovjetunióba szállították és a háború végéig valószínűleg kihallgatták. Utána visszahozták Romániába és a Népbíróság elé állították. A vádban elsősorban azt emelték ki, hogy Antonescu agressziót hajtott végre a Szovjetunió ellen. Itt szerepeltek azok a bűnök, amelyeket Besszarábiában és főleg Transznisztriában követtek el. Még a németek is megdöbbentek azon, hogy ott milyen vérengzések voltak. Ezeknek kétségtelenül megvoltak a maguk felelősei, többek között George Alexianu, Transznisztria kormányzója és Piky Vasiliu, akiket el is ítéltek, majd kivégezték őket. Velük együtt végezték ki Ion Antonescut és külügyminiszterét is 1946. június 1-én, miután a Népbíróság népellenes háborús bűnökért halálra ítélte őket. Goldner Gábor egyetemi tanár, a Zsidó Hitközség újonnan megválasztott elnöke Nastase kezdeményezésével kapcsolatban kifejtette: Üdvözöljük a kormányfő javaslatát. Reméljük, hogy lesz is belőle valami. Bízunk abban, hogy a fasiszta szimbólumok használata teljesen kiiktatódik és mi, zsidók aránylag nyugton élhetünk majd bárhol a világon - mondotta Goldner Gábor. /Papp Annamária: Ismét fellángolt az Antonescu vita. Botrányt váltott ki Nastase javaslata. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./ A kormánypárti és nacionalista ellenzéki politikusok egyaránt elutasítóan fogadták Adrian Nastase miniszterelnök bejelentését, miszerint a kormány törvénytervezetet kíván alkotni a háborús bűnösök nyilvános kultuszának betiltásáról - jelezte a román sajtó. A kormánypárt /Szociáldemokrata Párt - PSD/ nacionalista szárnyának vezéralakja, Adrian Paunescu szenátor a szenátus plénuma előtt vonta kérdőre a kormányt, miért nyilvánítja háborús bűnösnek az egykori marsallt, aki "életével fizetett életének azért a részéért, ami belőle elítélendő volt". Az ugyancsak kormánypárti Gheorghe Pruteanu szenátor népszavazást javasolt Antonescu megítélése ügyében. Gheorghe Funar, a PRM főtitkára kijelentette: "szó sem lehet arról, hogy Antonescut háborús bűnösnek nyilvánítsák". Mint mondta, kolozsvári polgármesterként hallani sem akar a kolozsvári Antonescu utca nevének megváltoztatásáról, illetve arról, hogy ne állítsanak szobrot a városban Antonescunak. /A kormányfő darázsfészekbe nyúlt. Berzenkednek Antonescu hívei. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 8./

2001. november 10.

A vádlottak padján Ion Antonescu marsall, aki megmentette a romániai zsidóság életét azzal, hogy nem szolgáltatta ki őket Németországnak, hangzik jelenleg Romániában. Valójában Antonescu felelős a romániai zsidók százezreinek 1940-44 közötti elpusztításáért. A vasgárdista zendülés idején, 1940 januárjában Bukarestben 121 zsidót gyilkoltak meg, bestiális módon. 1941 júniusában a iasi-i pogrom több mint tízezer áldozatot követelt. A németek oldalán harcoló román hadsereg mintegy 166 ezer zsidót gyilkolt meg. A még életben maradt zsidók legnagyobb részét Transznisztriába deportálták, lágerekbe gyűjtötték, és megsemmisítették. Antonescu szinte teljesen kiirtotta a besszarábiai, észak-bukovinai és transznisztriai zsidókat, összesen mintegy 340 ezer embert. Részben meghagyta az ókirályságbeli és dél-erdélyi zsidók életét, ellenben egzisztenciájukat kegyetlen intézkedésekkel tette tönkre. Már a kommunista államhatalom is gondosan ügyelt arra, hogy a román nép ne szembesülhessen közelmúltjának eme szégyenteljes mozzanataival. Romániának sikerült nagymértékben mentesítenie magát a genocídium vádja alól. Az 1989 utáni román nacionalizmus nagymértékben ebből a megszépített, a történelmi valóságokkal a népet nem szembesítő múltból táplálkozik. Az 1989 óta egymást váltó kormányok passzív cinkossága révén ma nem egy erdélyi zsidó polgár látja saját igazolványában Ion Antonescu nevét az utca megjelöléseként. /Salamon Márton László: Tömeggyilkos utca. = Krónika (Kolozsvár), nov. 10./

2001. december 7.

Mircea Geoana külügyminiszter dec. 6-i nyilatkozata szerint reméli, hogy az Ukrajnában most folyó népszámlálás "tükrözni fogja a román nemzetiségűek tényleges lakossági részarányát". Geoana szerint lesznek olyan román nemzetiségű ukrán állampolgárok, akik moldovánoknak vallják majd magukat. De figyelembe kell venni, hogy "olyan emberekről van szó, akik a szovjet megszállás évtizedein át ki voltak téve az ideológiai mételyezésnek" - magyarázta, majd kijelentette: "Az elkövetkező időszakban hangsúlyt helyezünk e történelmi misztifikáció tisztázására, hiszen Ukrajnához hű románokról van szó. Éppen ezért ezt a témát a kijevi szomszédainkkal sorra kerülő energikus és dinamikus párbeszédben kívánjuk felvetni." A külügyminiszter utalt rá, hogy legutóbbi ukrajnai látogatásán kitartóan hangoztatta: Románia fontosnak tartja a románok és a moldovánok között mesterségesen fenntartott megkülönböztetés mielőbbi megszüntetését. A mostani ukrajnai népszámlálások adataitól függ a román nyelvhasználat és a román tannyelvű iskolák iránti szükséglet megállapítása a bukovinai, hercai és a dél- besszarábiai térségben. Az ukrajnai románok arról panaszkodnak, hogy "az ukrán hatóságok ahhoz a cselhez folyamodtak, hogy a helybeli román lakosokat rábeszélték, vallják magukat moldovánoknak, hogy ily módon a két önálló nemzetiségnek tekintett moldovánok és románok külön-külön ne érhessék el a 20 százalékos lakossági arányt, ami lehetővé tenné kisebbségi jogaik érvényesítését a helyi közigazgatásban". Az ukrán parlament egyetlen román nemzetiségű képviselője rámutatott: Cernauti (Csernovic) tartományban a hivatalos statisztikák csak százezer románt tartanak számon, holott tényleges lélekszámuk meghaladja a kétszázezret, Ukrajnában pedig számuk körülbelül félmillióra rúg. /Ukrajnai népszámlálás. Román remények és aggodalmak. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 7./

2002. július 27.

Románia két világháború közötti, 800 ezres zsidó közösségének több mint a fele vált a holokauszt áldozatává. Ezek közül több mint 150 ezret a magyar hatóságok deportáltak Észak-Erdélyből, mintegy 270 ezren pedig óromániai, főképp moldvai és bukovinai pogromokban, illetve a román hadsereg felügyelete alatt álló besszarábiai és dnyeszterentúli haláltáborokban pusztultak el. A túlélőket Bukarest a kommunista érában jelentős devizaösszegekért adta el Izraelnek. Ma Romániában körülbelül tízezer zsidó nemzetiségű személy él, s ezek zöme idős ember. A román zsidóság holokausztjáról néhány történészen kívül az országban jóformán senki nem beszélt. Ennek fő oka a hagyományos román történelmi misztifikáció. Az Egyesült Államokban tett látogatásaik során, mind Mircea Geoana külügyminiszter, mind pedig Adrian Nastase kormányfő és Ion Iliescu államelnök számára amerikai tárgyalópartnereik egyértelművé tették, hogy Románia mindaddig nem lehet a NATO tagja, amíg az országban Ion Antonescu marsallnak szobrokat állítanak, a meglévőket el nem távolítják, a fasiszta diktátor kultuszának, illetve a legionárius és újfasiszta mozgalmak újbóli térnyerésének gátat nem állítanak. Egyértelművé tették a román vezetés számára azt is, hogy el kell ismernie: a negyvenes években Romániában zsidóüldözés folyt, amely több százezer áldozatot követelt. Adrian Nastase még Washingtonban megígérte: a felvetett kérdéseket Románia a legrövidebb időn belül orvosolja. Nastase azután beszédében felsorolta a román hatóságok aktív részvételével 1941-ben lezajlott bukaresti, jászvásári, besszarábiai és bukovinai pogromokat, amelyeknek mintegy tizenötezer zsidó esett áldozatául, emlékeztetett a későbbi gettósításokra és a Dnyeszteren túlra történő tömeges deportálásokra. - A jövőt nem lehet hamisításokra és mítoszokra építeni - szögezte le a miniszterelnök. Radu Ioanid történész, a washingtoni Holokauszt Múzeum Romániából elszármazott igazgatója kifejtette: Antonescu nem felelős az észak-erdélyi zsidóság Auschwitzba történt deportálásáért, azért a korabeli magyar és német megszálló hatóságokat terheli a felelősség. Ám a marsall és kormánya legkevesebb 250 ezer zsidó kiirtásáért felelős, akik között nem csupán román, de besszarábiai, bukovinai és dnyeszterentúli ukrán zsidók is voltak. Ezekhez pedig hozzáadódik a Regátban rendezett pogromok során elpusztított mintegy 15-20 ezer zsidó áldozat. A Nastase-kormány március 20-án sürgősségi kormányrendelettel rendezte a romániai zsidóság közösségi vagyonának tulajdonjogát. A jogszabály valamennyi templom, imaház, temető, rituális fürdő és vágóhíd egyetlen tulajdonosává a romániai zsidó hitközségeket tette. A másik sürgősségi kormányrendeletben megtiltották, hogy a háborús bűnösöknek Romániában szobrot emeljenek, róluk utcákat, tereket, parkokat vagy pedig szervezeteket nevezzenek el. Az utóbbi rendelkezés megszegőit hat hónaptól öt évig terjedő fegyházra ítélhetik. Az idegengyűlölő, antiszemita és újfasiszta szervezetek azonnal tiltakoztak. Elsőként a két világháború között létrehozott Romániai Legionárius Mozgalom, amely 1990 után újra aktivizálódott. Serban Suru, a mozgalom elnöke szerint a kormányrendelet sérti Románia alkotmányát, az emberi jogokat, a rendőrállam visszaállítását jelenti. Corneliu Vadim Tudor nyíltan antiszemita Nagy-Románia Pártja (NRP) is tiltakozott. Tudor közölte: Romániának nincs szüksége a NATO-ra. - Fel kell ajánlanunk Putyinnak, hogy cserében Besszarábiáért, Románia végképp lemond a NATO-csatlakozásról - mondta Tudor. A felháborodás miatt Nastasénak engedett. Leszögezte, hogy "a holokauszttal kapcsolatos viták nem vezethetnek a román nép bűnbakká történő kikiáltásához, csakis a korabeli kormány viseli mindenért a felelősséget". A miniszterelnök hozzátette: az ország érdekeinek megfelelően hoztak olyan intézkedéseket, amelyek "mindenütt elfogadott értékekhez igazodnak". Theodorescu miniszter is retirált: Ion Antonescu a történelem tragikus hőse volt, aki háborús bűnöket követett el, s megfizetett értük - mondta Kolozsváron. A miniszter azt is kijelentette, hogy "Romániában nincs antiszemitizmus, csupán néhány antiszemita létezik". A holokauszttagadók sorába Mircea Ionescu-Quintus és Norica Nicolai liberális szenátorok is beálltak. Quintus "a Moldvában évtizedekkel ezelőtt történteket" a valósággal ellentétben álló kitalációknak minősítette. Ion Iliescu államfő a NATO-tagjelölt országok március 25-26-i bukaresti tanácskozásával párhuzamosan a jelölt államokban működő zsidó szervezetek is találkoztak. Hozzájuk intézett üzenetében Iliescu leszögezte: "Antonescu marsall háborús bűnös, következésképpen minden személyére irányuló kultusz, indoklástól függetlenül, a demokratikus értékek iránt elkötelezett nemzetközi közösség ellen való". Ion Antonescunak minimum nyolc szobrot állítottak a Regátban: Bukarestben (a Munka téren), Jilaván (a börtön előtti téren), illetve Slobozia, Calarasi, Piatra Neamt (Karácsonykő), Tirgoviste, Bacau (Bákó) és Iasi (Jászvásár) vidéki városokban. A kilencediket Erdélyben emelték, Nagysármáson, s azt népes ortodox papküldöttség jelenlétében maga Andrei gyulafehérvári ortodox püspök szentelte fel. A rendeletek értelmében mindezeket el kell távolítani. Elsőként a Karácsonykő városában előtt álló Antonescu-szobrot távolították el. A kormány azt ígérte, a többi szobor elmozdítása rövid időn belül megtörténik, de a helyi vezetők ennek keményen ellenálltak. A jászvásári szobrot a helyi hatóságok nagy nehezen, titokban távolították el. Az 1997-ben felállított nagysármási szobrot ötven méterrel az eredeti talapzat mögé, a sebtében múzeummá avanzsált helyi ortodox fatemplom tornácára költöztették, a bákói pedig a helyi katonaiskolában állt kezdettől fogva, s a hatóságok szerint az nem számít nyilvános helynek. A bukaresti szobor viszont az ortodox egyház területén áll, azt a művelődési minisztérium és a pátriárka hivatalának jóváhagyásával emelték, a pap nem engedte meg, hogy ahhoz hozzányúljanak. Mindezek után Gheorghe Buzatu NRP-képviselő bejelentette: Jászvásáron, Pitestien és Marosvásárhelyen három további Antonescu-szobor felállítását tervezi a marsall nevét viselő liga. - Nagyon sok városban, így például Kolozsváron, Nagyváradon és Marosvásárhelyen a szóban forgó utcák még mindig a marsall nevét viselik. Kivételnek számít Adrian Severin volt román külügyminiszternek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet Parlamenti Közgyűlése elnökének állásfoglalása, aki elítélte a történteket. Ápr. 27. és máj. 18. között, a FLAS (Frontul de Lupta Anti-Semita - Antiszemita Harci Front) nevében cselekvő ismeretlen tettesek meggyalázták az észak-moldvai Falticeni zsinagógáját, antiszemita jelszavakat írtak annak falára, s elloptak egy Tóra-tekercset. Júl. 2-ára virradóan szintén ismeretlenek betörtek a Dorna Vatra-i zsinagógába, szétszórták az imakönyveket és az egész templomot felforgatták. A szenátus megszavazta a zsidó közösségi vagyonnak a hitközségek tulajdonába visszajuttattását, de az utcanevek megváltoztatása és a megmaradt Antonescu-szobrok eltávolítása nem történt meg. Grigore Zanc kormánypárti szenátor, a szenátus művelődési bizottságának a tagja kijelentette: "Romániát nem lehet olyan országnak tekinteni, amelyben holokauszt történt, vagy amely részt vállalt a holokausztban". A kormány rájöhetett arra, hogy cselekedeteihez a közvéleménynek elegendő magyarázatot nem nyújtott, a nyugati partnereket pedig még ennél is kevésbé sikerült meggyőznie szándékainak őszinteségéről és komolyságáról. Ezért Razvan Theodorescu művelődési miniszter május végén a kormány nevében azt kérte a Román Akadémiától, hogy mielőbb szervezzen a holokauszttal és a 31/2002. számú rendelettel foglalkozó konferenciát, amelyre a hazaiak mellett külföldön élő történészeket is hívjon meg. Jún. 28-án került sor, ugyanazon a napon, amikor Bukarestben megkapták az Egyesült Államok Európai Biztonsági és Együttműködési Bizottsága (Helsinki Bizottság) nyolc tagja Adrian Nastase kormányfőhöz intézett levelében leszögezte: az a tény, hogy egyes utcák még mindig Ion Antonescu nevét viselik, ellentétes a Nastase márciusi beszédében megfogalmazottakkal, amelynek értelmében Románia megváltoztatja "a fasizmussal és a szélsőségekkel kapcsolatos addigi kétértelmű magatartását". Ezek után a bukaresti Victoria Kormánypalotában létrehozták Románia korábbi miniszterelnökeinek arcképcsarnokát, s ott a Ion Antonescu arcképe is helyet kapott. /Tibori Szabó Zoltán: Románia és a holokauszt Huncutkodó szembenézés a múlttal. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 27./

2002. július 31.

Elie Wieselt júl. 30-án a Román Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Elie Wiesel arra kérte az akadémikusokat, lépjenek fel bizonyos román politikusok nacionalista megnyilvánulásaival szemben, és megjegyezte, hogy a zsidó közösség több ízben panaszkodott "egy bizonyos rasszista és nacionalista párttal" kapcsolatban. "A megcsappant romániai zsidó közösség félelemben él. Hogyan hagyhatják, hogy ezek a politikusok eljátsszák az ország becsületét? Beszéljenek, írjanak, tiltakozzanak annak érdekében, hogy az ország visszakapja megérdemelt tiszteletét" - fogalmazott Wiesel. Elie Wiesel arra kérte Ion Iliescu államfőt, hogy mondja el az igazságot a románoknak a múlttal kapcsolatban, utalva Ion Antonescu marsallra és a Iasi-i, bukovinai és besszarábiai pogromokra. Ion Iliescu kifejtette, egyetért Elie Wiesel kijelentéseivel, "az intoleranciának, a fanatizmusnak, a barbárságnak pedig nincs politikai színezete és nemzetisége". /Elie Wiesel a Román Akadémia tiszteletbeli tagja. A Béke Nobel-díjas író tiltakozik a nacionalista megnyilvánulások ellen. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 31./

2002. szeptember 25.

Ditschi Anna lágernaplója, amelyet sikerült hazalopni, bemutatja, hogy mit kellett átélniük, megszenvedniük azoknak a fiatal lányoknak, akiket elhurcoltak a Szovjetunióba, a második világháborút követő években. Ditschi Anna "bűne", sok más társával együtt, csupán annyi volt, hogy svábnak született. 1945. januárjában vitték el őket. 14-én indultak, jan. 25-én érkeztek Besszarábiába, dermesztő hidegben. Megtetvesedtek, a fejük alatti párna odafagyott a vagonhoz. Innen is tovább vitték őket. Vizet alig kaptak. Csak az ő vagonjukban már három halott volt jan. 27-én. Febr. 2-án érkeztek Oroszországba. Megérkeztek az orosz bányatelepre, fürdeni vitték őket, a nőket férfiakkal együtt. Fekvőhelyük üres deszkapriccs volt. Kétezren voltak a barakkban elszállásolva. A priccsen egyetlen méternyi széles helyen négyen aludtak. Éjfélre jár az idő, mire rájuk került a sor a fürdőben. Éjszaka fél háromkor érkeztek vissza a barakkba, átfázva. Hat órakor ébresztették őket robotra. Vagont kellett kirakni, mely tele volt havas deszkákkal, majd rönkhordáshoz hajtották őket. Harmincfokos hidegben is dolgoztak. Az áldott állapotban levő asszonyoknak is dolgozni kellett. Megverték őket. A bányában is dolgozniuk kellett. Nehéz munka volt, mert térdre és könyökre ereszkedve lehetett csak elvégezni. A bányában a munka veszélyes volt: minden nap volt sebesült vagy halott. /Gúzs Imre: Elrabolt esztendők. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 25./

2002. szeptember 26.

Urs Altermatt professzor nemrég előadást tartott a bukaresti Új Európa Kollégiumban a svájci modellről, amelyben kifejtette, hogy a kantonokból felépülő Svájc mindenekelőtt nemzetek föderációja, és ennyiben nem hasonlítható a hagyományos európai nemzetállamokhoz. A svájci professzor szerint, ha a nemzeti kultúrák politikai értelemben túlságosan homogenizálódnak egy államon belül, rendszerint szétzúzzák a többnyelvű közösség multikulturális identitását. Svájc többek között azért kerülte el ezt a történelmi zsákutcát, mert politikai és közigazgatási határai nem esnek "mindig" egybe a kulturális, azaz nyelvi és felekezeti határokkal. Andrei Plesu, a bukaresti Kollégium igazgatója ebből azt következtetést vonta le, hogy vajon jó dolog-e az, hogy "nálunk vannak olyan közigazgatási egységek, mint a két hírhedt székely megye, ahol a közigazgatási határ pontosan egybeesik a nyelvi és felekezeti határral." Molnár Gusztáv vitatta ezt az okfejtést. Románia - mondja Plesu - az erdélyiek és a regátiak közötti különbségek és a mind Erdélyen, mind a Regáton belül megmutatkozó erős regionális identitások miatt naturaliter föderalista állam. Ebből azonban szerinte nem az következik, hogy akkor be is kellene vezetni a föderalizmust. Ott van viszont Besszarábia, ezzel kapcsolatban a románokat nem zavarná a föderalizmus emlegetése. "Miért ne lépnénk vele föderális viszonyba?" - kérdezte Plesu, Románia volt külügyminisztere. Molnár Gusztáv szerint az orosz-amerikai geopolitikai összjáték megpecsételi az "újraegyesülés" régóta nyilvánvaló zsákutcáját, és Moldáviához, legfőképpen Oroszországhoz közelíti Romániát. Molnár Gusztáv Kisinyovban járva megkérdeztem Oazu Nantoit, az egyik legjobb moldáviai politikai elemzőt, hogy milyen valóságos erőt képviselnek a kommunistákkal szemben álló politikai pártok. Nantoit elmondta, hogy Moldáviában tulajdonképpen nem léteznek a szó európai értelmében vett politikai pártok (ő csak tudja, mert az egyik ilyen "nem létező" párt elnöke), és a kommunistákkal szemben csak a még "kommunistábbak"-nak van tényleges társadalmi és politikai bázisuk. Molnár Gusztáv szerint már látszanak a jelei annak, hogy az SZDP mögött álló posztkommunista hatalmi komplexum elkezdte átrendezni sorait, és egy új, belső frontot készül nyitni. A bukaresti politikai körök részéről nem lehet számítani valódi alkotmányreformra. Ezért Molnár Gusztáv szerint ki kell dolgozni egy olyan erdélyi alkotmányos modellt, és megvalósítsunk egy olyan erdélyi stratégiát, amely világosan és egyértelműen e történelmi tartomány közép-európai strukturális adottságaira alapoz. A Provincia folyóiratban erről a modellről nyitnak vitát. /Molnár Gusztáv: A svájci modelltől az erdélyi modellig - via Bukarest. [A kétnyelvű Provincia nyári 6-7. összevont számában megjelenő tanulmányának újraközlése] = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 26./

2002. november 21.

A magyarság ma egyféle "szigettengeren" él, írta tanulmányában Pomogáts Béla. A szigettenger kontinentális központja a jelen Magyarországa, illetve azok a kisebb területek, amelyek a trianoni ország határai mentén /Biharban és Szatmárban, Beregszász környékén, Csallóközben, Mátyusföldön és Gömörben, végül Vajdaság északi felében és a Tisza mentén/ etnikai tekintetben az anyaországgal összefüggésben helyezkednek el. Vannak azután nagyobb magyar többségű területek, de más népek által lakott vidékekbe ékelve: ilyen a Székelyföld területe, amelyen vagy nyolcszázezer magyar él, ilyen a kalotaszegi magyar falvak füzére Kolozsvártól nyugatra, és ezzel vége. Minden más magyar, így Kolozsvár, Temesvár, Újvidék, Ungvár vagy Kassa magyarsága is valójában szórványban él, Természetesen diaszpórában élnek a nyugati világban szétszóródott magyarok. A jelenleg érvényesnek tekinthető statisztikai adatok szerint Erdélyben legalább hét-nyolcszázezer, az egész Kárpát-medencében /Szlovákiában, Kárpátalján, a Vajdaságban, Horvátországban, Szlovéniában és Burgenlandban/ nagyjából további négyszázezer, a nyugati világban pedig körülbelül 1,2 vagy 1,3 millió magyar él szórványban. Ez együtt közel 2,5 millió ember, vagyis minden hatodik magyarnak idegen nyelvű népesség között kell leélnie életét. Ez a szórványmagyarság folyamatosan ki van szolgáltatva az asszimiláció hatásának, csak töredékesen vannak magyar intézményei, a kétnyelvűség körülményei között él. A magyarság közép-európai tévesztésében nagy szerepet játszott a máig folyamatos népszaporulatbeli deficit. Vagy másfélszáz esztendővel ezelőtt nagyjából egyforma nagyságú nép élt, úgy nyolcmilliós lélekszám körüli: a magyarság a maga országterületén és a románság több államban /a két román fejedelemségben, Magyarországon, az Ausztriához tartozó Bukovinában és a cári Oroszország tartományát alkotó Besszarábiában/. Azóta a Kárpát-medencei magyarság létszáma, amely az első világháborúig erősen emelkedett, nagyjából mindössze hatvan százalékkal növekedett, a románságé pedig /Romániát és a Moldvai Köztársaságot tekintve/ nagyjából megháromszorozódott. A népszaporulatban folyamatos deficit, az ugyancsak folyamatos szórvány magyar beolvadás, /és az állandósult kivándorlás és emigráció/ nélkül a románok lélekszámához hasonlóan ma mintegy huszonnégymillió magyarnak kellene élnie a Kárpát-medencében. Ehelyett tovább halad a szórványosodás. A szórványmagyarság kérdésének felvetését nem lehet időszerűtlennek tekinteni. A magyarországi politika a magyar kisebbség védelmét célzó stratégiáját szinte kizárólagosan a magyarság etnikai tömbjeinek gondozására alapozták. Nem volt erőteljes érdeklődés a szórványgondozás iránt a kisebbségi magyarok politikai életében sem, kivéve talán a moldvai csángók kulturális gondozását, ahol mindig gyülekezett néhány intézmény és önkéntes még Magyarországon is /például Beke György író, Halász Péter néprajztudós vagy Atzél Endre jogász./ Erdélyben működik Vetési László református lelkész irányításával egy egyházi jellegű szórványalapítvány, melynek a Kárpátoktól délre is vannak eredményei. Azonban a szórványmagyarok helyzetének puszta felmérésre sem történtek kísérletek. Ezért jelentős, hogy az Anyanyelvi Konferencia /Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága/ a Határon Túli Magyarok Hivatala támogatásával hozzáfogott egy szórványgondozási program kidolgozásához. A magyar "szigettenger" igen veszélyeztetett. A történelmi erők a szórványmagyarság lassú eltűnését készítik elő. A szórványmagyarság helyzetével, jövőjével foglalkozni kell. A szórványmagyarság kiszolgáltatott az integrációs folyamatoknak. Az integrációból kimaradott országokban minden bizonnyal erősödni fog az etnokratikus gondolat és az idegengyűlölet. Az integrációs folyamat később kiterjedhet Szerbiára, Ukrajnára azonban csak hosszabb idő elteltével. Felvetődik tehát a gondolat, hogy a kárpátaljai és a vajdasági magyar szórványokat miként lehet szülőföldjükön megtartani. Nem lesz könnyű feladat, továbbá számolni kell azzal, hogy mind a Vajdaságból, mind Kárpátaljáról folyamatos a Magyarországra történő áttelepülés. A szórványmagyarság megtartása alapos stratégiai felkészülést igényel. Ennek a stratégiának a valós helyzet felmérésére kell épülnie. Az elmúlt évtizedben nagy társadalomtudományi, demográfiai kutató- és elemzőmunkára került sor, ennek ellenére csak töredékes képünk van a magyar diaszpóráról. A szórványmagyar vidékek nagy részén nincsenek szervezett magyar iskolák, esetleg csak elemi iskolák. Ezeket az iskolákat tankönyvekkel, tanítási eszközökkel kell támogatni, emellett létre kell hozni a hétvégi magyar iskolák átfogó rendszerét. Leghasznosabb volna ezeket egyházközségekben megszervezni. A szórványban volna elsőrendű szerepe a magyar rádiós és televíziós adásoknak, ezen belül a távoktatásnak. A szórványvidéken élő gyermekek számára új tankönyvcsaládokat kellene kidolgozni. A kisközösségek anyanyelvmegtartó ereje mindennél fontosabb lehet. /Pomogáts Béla: Magyarok a szórványban. = A Hét (Bukarest), nov. 21./

2002. december 10.

Elképzelni is borzalmas, mi történne egy román miniszterelnökkel, ha a bukaresti Intercontinental Szállodában rendezett állófogadáson megjelenne és keleti kollégájával együtt ünnepelné a Besszarábia elcsatolását szentesítő Molotov-Ribbentrop-egyezmény valahányadik évfordulóját. Kovács László külügyminiszter elárulta: a Kempinski Szállóban a fogadáson megjelent az RMDSZ néhány képviselője is. Kik voltak azok, kérdezte Nits Árpád, a lap munkatársa. Kongresszusi és egyéb választásokon tudni kellene, hogy kikre szavazatnak. /Nits Árpád: Álnokfogadások. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 10./

1997. augusztus 23.

Néhány napja Nagysármáson felavatták Ion Antonescu szobrát, erről nem számolt be a rádió, a tévé, de a lapok sem írtak róla, kivéve a marosvásárhelyi sajtót. Antonescu marsall rehabilitálása már Ceausescu idején megkezdődött. Rontaná a szoboravatás hangulatát annak elmondása, hogy Antonescu Hitlerék előtt kiagyalta a "zsidókérdés végleges megoldásának módját". A kérdés szakavatott kutatója, Benjamin Lya történész által összeállított dokumentumkötet 624 oldalon tette hozzáférhetővé az 1940-1944 között a zsidókérdéssel foglalkozó minisztertanácsi ülések jegyzőkönyveit, határozatokat, jelentéseket és tanulmányokat. A marsallnak a harmadik szobrát állították fel és az elsőt Erdélyben, írta Tibori Szabó Zoltán. Maga Andrei gyulafehérvári ortodox érsek szentelte fel a szobrot, annak ellenére, hogy a román fasizmus áldozatainak száma a 270 ezer főt meghaladta. Antonescu 1941. szept. 6-án a minisztertanács ülésén kifejtette céljait: azért harcol, hogy "Besszarábiából és Bukovinából kitakarítsam a zsidókat és a szlávokat". /Tibori Szabó Zoltán: Antonescu szobrára. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Helyesbíteni kell a cikk állítását, mert Erdélyben már avattak Antonescu szobrot. Romániában az elsőt 1993. okt. 22-én állították fel, Sloboziában, a rendőrkapitányság udvarán, két nappal azután, hogy az amerikai kongresszus megszavazta Románia számára a legnagyobb kedvezményt. Erdélyben először Lugoson avattak Antonescu-szobrot, erről a Politica (Bukarest) 1994. febr. 5-i száma tudósított. A következőt 1994 júniusában Karánsebesen, a negyediket 1994. nov. 12-én Piatra Neamton avatták - katonai tiszteletadással. 1995 júniusában Lorin Fortuna, a Republikánus Párt elnöke bejelentette, hogy Temesváron is szobrot szeretne emeltetni Ion Antonescunak, írta Gazda Árpád. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. aug. 30./ Ismeretes, hogy Marosvásárhelyen is szobrot akartak emelni Antonescunak, de azt a magyar polgármester megakadályozta. Gheorghe Funar már 1993-ban akart Antonescu-szobrot akar állíttatni Kolozsváron, makettjét kiállították a városházán. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 1994. jan. 6./

1998. október 21.

Okt. 19-én Mircea Ionescu Quintus szenátor a magyar-román meccsen történtekből a román szurkolók méltóságteljes magatartását emelte ki, mondván. "Nyugat, aki minket állandóan monitorizál, lássa meg, hogy Európa keleti hatása nem a Tiszánál van, hanem a Dnyeszternél." Emil Tocaci szenátor sérelmezte, hogy Besszarábia déli részén nincs román iskola, csak cirill betűs moldován. Arról viszont nem szólt, hogy a Dél- Besszarábiában élő százezer románból százezer moldovánnak vallja magát és csak néhányszáz románnak. Okt. 19-én a szenátusban újra több román szenátor kirohant a Petőfi-Schiller egyetem ellen, például Gheorghe Bondoc /Nagy Románia Párt/. Ugyanakkor egyetlen román szenátor sem tiltakozott amiatt, hogy a Nagy Románia Párt Kovászna megyei szervezete megalakította a Nemzeti Gárdát, amelynek célja az RMDSZ-vezetők likvidálása. A gárda tagjai között vannak a titkosszolgálat /SRI/ tagjai is, Szabó Károly szenátor tette szóvá mindezt a szenátusban. /Zsehránszky István: Eurofóbia. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./

1991. december 7.

Mircea Druc volt kormányfőt, a moldovai népfront parlamenti csoportjának vezetőjét választották meg Kisinyovban Moldova és Románia "Nemzeti Újraegyesítési Tanácsa" elnökének. Ennek a testületnek 28 moldovai és 33 román képviselő a tagja. A tanács legutóbbi, Iasiban tartott legutóbbi ülésén e mozgalomhoz csatlakozott a Moldávia szakszervezeti szövetség, a Besszarábiáért és Bukovináért Világszövetség, a Román Munkapárt és a Nemzeti Liberális Párt, valamint több más szervezet. Ugyanakkor e tanács létrehozását elítélte több moldáviai vezető, köztük Mircea Snegur államfő is. /MTI/


lapozás: 1-30 | 31-60 | 61-90 | 91-120 | 121-150




(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2020
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék

 

 
kapcsolódó
» az adatbázisról
» írok a szerzőnek  
további kronológiák

» A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989
» Az RMDSZ tizenöt éve a sajtó tükrében
» Dél-erdélyi magyarság 1940-1944
» Horvátország 1991-1999
» Jugoszlávia 1989-1999
» Köztes-Európa kronológia 1756-1997
» Románia 1989-1996
» Szlovákia 1989-1998
» Ukrajna 1989-1998