Aggódva látják, hogy "a Magyarországon megjelenő irodalmi és kulturális lapok között az utóbbi időben megindult az egészségtelen kiszorítósdi, amely nem az érték, hanem az irányzat alapján kíván egyeseknek előjogokat biztosítani, mások rovására." - olvasható az erdélyi folyóiratszerkesztők állásfoglalásában. Nem tudják elfogadni a régi, pártos szempontokat újabbakkal való helyettesítését. Az aláírók: Szilágyi István /Helikon (Kolozsvár), Gálfalvi Zsolt /A Hét(Bukarest)/, Kántor Lajos /Korunk (Kolozsvár)/ és Gálfalvi György /Látó (Marosvásárhely). /Új Magyarország, nov. 22./
1995. december 30.
A Korunk novemberi száma alapos elemzést, szociológiai leírást közölt a romániai magyar egyesületekről és alapítványokról. Kérdőíves felméréssel 289 szervezet adatait dolgozták fel, ebből 152 alapítvány és 137 egyesület. Székelyföld arányán felül képviselteti magát a szervezetek között, Kovászna, Hargita és Maros megyében él a magyar népesség 44,5 %-a, mégis itt található a szervezetek 65 %-a. A romániai magyarság 56,2 %-a él városokban, a szervezetnek pedig 85 %-a működik a városokban. - A tevékenységi területet nézve az összes szervezet fele a kultúrával és a vallással kapcsolatos, oktatási vonatkozású 17 %, szociális szolgáltatásra vonatkozó 9,7 %. A kultúrával és vallással kapcsolatos szervezeteket tovább bontva a következő képet kapjuk: kulturális örökség megőrzése 49 %, művészetek 23 %, többcélú és egyéb kulturális tevékenység 18 %. - A szervezetalapítási kedv 1993 óta csökkent. - A szervezetek vezetői foglalkozás szerinti megoszlásában első helyen a tanárok, tanítók állnak /29,4 %/, majd a műszaki értelmiségiek következnek /12,6 %/, azután a nyugdíjasok /9,2 %/, orvosok /6,6 %/, ugyanilyen arányban az írók és újságírók, továbbá a diákok, a lelkészek /5,3 %/. A felmérés szerint a szervezetek közül 44 volt az 1989 előttinek jogutódja, ez az összesnek 15 %-át teszi ki. A 289 szervezetből 247-nek van tagsága, a tagság összlétszáma 82 700 fő, de sok helyen csak hozzávetőleges létszámadatot szolgáltattak, azonkívül egyesek irreálisan magas létszámot közöltek, a tényleges taglétszám 30-35 ezer fő lehet. - Az RMDSZ határozottan integrálja a szervezeteket, legtöbbjükkel kapcsolatot tart, RMDSZ-politikusok jelentős arányban vállalnak szerepet a szervezetek vezetőségeiben. - A szervezetek 45 %-a rendelkezik 1995-ös költségvetéssel, ami azt jelenti, hogy a szervezeteknek több mint fele esetlegesen működik. A szervezetek 17 %-ának van teljes munkaidős alkalmazottja, 18 %-uk foglalkoztat részmunkaidős munkatársat, 25 %-uk fizet tiszteletdíjat, a többi önkéntesekkel dolgozik, de önkéntesek majdnem mindenütt vannak. - A szervezetek 70 %-a rendelkezik minimális infrastruktúrával /helyiség, telefon/. A szervezetek 1994. évi jövedelme 3,9 millió dollár, azaz kb. 6 milliárd lej volt, de itt is sok helyen csak becsült értéket közöltek. A megoszlás aránytalan: a leggazdagabb 22 szervezet az összjövedelem 82 %-ával rendelkezett. Az állami központi költségvetésből csekély mértékű volt a támogatás, ebben csak 22 szervezet részesült és a bevételeknek mindössze 0,45 %-át tette ki. /Horváth István - Deák Sala Zsolt: A romániai magyar egyesületek és alapítványok szociológiai leírása. = Korunk (Kolozsvár), nov. / A novemberi szám késve jelent meg.
1996. március 15.
Márc. 15-e alkalmából kiosztották a Kossuth-díjat és a többi díjakat, ezekben erdélyiek is részesültek. Kossuth-díjat kapott Kallós Zoltán kolozsvári néprajzkutató, Széchenyi-díjat dr. Jakó Zsigmond történész, az MTA tiszteletbeli tagja, József Attila-díjat Balla Zsófia kolozsvári költő. Újságírói életművük elismeréséért Aranytoll kitüntetésben részesült Gáll Ernő, a kolozsvári Korunk nyugalmazott főszerkesztője /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./ és Kalapis Zoltán, az újvidéki Magyar Szó nyugdíjas főszerkesztője. /Magyar Szó (Újvidék), márc. 16./ Cs. Gyimesi Évának, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem magyar tanszékének vezetője a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje /polgári tagozat/ kitüntetést adományozták. A Szabad Sajtó Alapítvány díjában a marosvásárhelyi Látó és a pozsonyi Kalligram szerkesztősége részesült /Új Magyarország, Magyar Hírlap, márc. 16./
1996. március 20.
A magyarországi Joseph Pulitzer Emlékdíjat márc. 20-án osztották ki Budapesten, a határokon túliak közül életművéért Gáll Ernő és a kolozsvári Korunk szerkesztősége részesült a díjban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 22./
1996. március folyamán
Kolozsvári Papp László emlékeztetett arra, amit a kolozsvári Szabadság 1995. nov. 22-i száma is megírt: a román parlamentben ingyen osztogatták azt a lapot, amely azt hirdeti, hogy a magyar kisebbséggel szemben a Ciklon-B gázt kell alkalmazni, a cikkíró hozzátette: "e mérges gázzal gyilkolták le a zsidókat a náci koncentrációs táborokban". Ehhez hozzáfűzte Kolozsvári Papp László: "Nosza chartás fiaim, most énekeljetek! Esterházy úr, Korunk-háziszerző, semmi, semmi...? Pedig látom, hogy meglebbenti szoknyád a szél! Fordul, mint köztudomású!" /Kolozsvári Papp László: Balzaci kor. = Kortárs, márc./
1996. április 4.
Nagy László hozzászólt a sajtóban kibontakozott vitához: Szőcs Géza /sőt Molnos Lajos/ tisztázatlan anyagi problémáiról, amely mögött " - mint egy mefisztó - a Nemzetközi Transsylvania Alapítvány /NTA/ zavaros fejű és kezű gondnoka, Ábrahám Dezső áll." Fey László hozzászólásában /Kit, mit és miért támogatnak?, Szabadság, márc. 27./ már a radikálisokat támadta, hozzátéve, hogy Szőcs Géza kezébe kaparintotta a romániai sajtó nagy részét. A romániai magyar sajtót /és az újságíróegyesületet, a MÚRE-t/ "jellemző egyik irányzat a kommunista múltat /egyben saját múltjukat/ szépítgető csoporté, akik ideológiájukat most szociáldemokrata sztaniolpapírba csomagolják." Jellemzésükre elég, hogy az utóbbi három év Pullitzer-. illetve MÚRE-díjára csak Szász Jánost, Halász Annát és Gáll Ernőt találták méltónak. Nincs jobb - mondta Nagy Lászlónak Kántor Lajos. A politikai életből e csoport /Domokos Gézával/ nagyrészt /talán időlegesen/ kiszorult. De "sajtónkban jelen vannak, a Romániai Magyar Szóban és más napilapokban /néha a Szabadságban/ is. Fő terük azonban a "mérsékelt" A Hét, Korunk, Helikon stb., meg a rádió (most veszem észre, miért nem szorultak ezek az NTA, Szőcs Géza anyagi támogatására: állami szubvenciót élveznek!)." Fey László cikkének gúnyolódó címével ellentétben a radikalizmus nem tévesztendő össze a diktatórikus, intoleráns magatartással. /Nagy László: A kommunisták radikálisnak vallották magukat! = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./
1996. április 12.
Ápr. 12-én Bukarestben sajtóértekezletet tartott Szőcs Ferenc magyar nagykövet. A terem zsúfolásig megtelt, még a tévé tudósítója is megjelent. A nagyköveti invitáció célja a bizalomerősítés volt. Erre nagy szükség van, ezt mutatja a Korunk és az IMAS által végzett felmérés, amely szerint a románok 31 %-a, a romániai magyarok 14 %-a tarja lehetségesnek, hogy Románia súlyos konfliktusba keveredhet valamelyik szomszédjával /1994-ben még 40, illetve 28 %-uk vélekedett így/. A megkérdezettek 56 %-a szerint ez a szomszéd Magyarország lehet. Ez a túlzott félelem "abban a szorgosan táplált hitben, hogy Magyarország sohasem fog lemondani Erdélyről." Így véli ezt a megkérdezett románok 80 százaléka" - tudósított Gyarmath János beszámolójában, majd felteszi a kérdést, mit lehetne tenni. A két ország közötti áruforgalom 1995-ben 54 %-kal növekedett. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 17./
1996. április 29.
Kántor Lajos, a kolozsvári Korunk főszerkesztője ír a Népszabadságban arról, hogy 1989 után intézményes keretek teremtődtek Magyarországon a határon túli magyar kultúra támogatására, így a Határon Túli Magyarok Hivatala /HTMH/, a civil szférában a Magyarok Világszövetsége, az Anyanyelvi Konferencia, kiegészítő nevén a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, a Duna Televízió. Kántor szerint olyan intézmény szükséges, mint a British Council, amely "egységben akarja és képes látni az illető nyelvhez, egy nemzet szellemiségéhez kötött kultúrát. Nekünk nincs még ilyen intézményünk. Bár ha meggondolom, hogy létezik a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága, akkor az Anyanyelvi Konferenciánkat akár az angol és a német intézetek testvérszervezetének tekinteném. Feltételes módban egyelőre, mert nem elég a vállalás, a szándék - anyagi eszközök hiányában marad minden a régiben." Érdemes vitát kezdeni a kérdésről. /Kántor Lajos: Hozzuk át Magyarországra a házsongárdi temetőt? = Népszabadság, ápr. 29./ Kántor Lajos tehát a Magyarok Világszövetségét MVSZ/ nem említi az erre alkalmas szervezetnek, sőt a másiknak, a Pomogáts vezette Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társaságnak igényel nagyobb összeget, miközben az MVSZ súlyos anyagi gondokkal küzd. Kántor Lajos már korábban is kifejezte, hogy ellenérzéssel van az MVSZ ellen, már 1995-ben aláírta az MVSZ-ellenes kollektív nyilatkozatot: Magyar Hírlap, 1995. márc. 8./
1996. május 18.
A Mátyás-szobor szomszédságában volt a kolozsvári Helikon szerkesztősége, nyilatkozott Szilágyi István főszerkesztő, most azonban Funar polgármester intézkedésének köszönhetően kiköltöztették őket, ugyanúgy a Korunk szerkesztőségét, most a Szamos partján, a Iasilor utcában vannak, egy udvarban a Korunkkal. A Helikon előde, az Utunk hetilap szerkesztői között kiválóságok is voltak, mint a régi "helikonosok" /Erdélyi Helikon folyóirat/, Kós Károly, Kiss Jenő, Horváth István, Létay Lajos, Asztalos István. Generációváltás is volt, a laphoz került az évek során Szabó Gyula /Kossuth-díjra javasolt, de meg nem szavazott prózaíró/, Fodor Sándor, Bajor Andor, Bálint Tibor. A Forrás-nemzedék egyes tagjai is az Utunkhoz kerültek, emlékezett Király László, a Helikon főszerkesztő-helyettese. Két éve a legfiatalabb korosztály önálló oldalt kapott Serény Múmia címmel. A lapgazda a Romániai Írószövetség, súlyosak az anyagi gondok. Volt olyan időszak, amikor a kilenc főállású szerkesztő kilenc hónapon át nem kapott fizetést. /Bágyoni Szabó István: Műhelylátogatóban Kolozsvárt. /Új Magyarország, máj. 18./
1996. május 25.
A Szabédi napok rendezvény tudományos ülésszakkal folytatódott. Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke Irodalmi korforduló a húszas években címmel tartott előadást. Kötő József , az RMDSZ művelődési és vallásügyi alelnöke, neves színházesztéta a Korunkban napvilágot látott színházi cikkekről, tanulmányokról értekezett, majd Józsa T. István szólt a Korunk problematikájáról. A Korunk szerkesztőségében gyűjteményes kiállítás nyílt az eddigi kiállító művészek képeiből. Kántor Lajos méltatta az 1973 óta létező galéria jelentőségét. /N. J.: Szabédi-napok 1996. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./ Szabédon /teljes nevén Mezőszabédon/ istentisztelettel emlékeztek meg az íróról. Kovács András Ferenc költő Szabédi-szimfónia - Gyászvers Szabédi László emlékére című versét olvasta fel. A 200 éves templom falára bronz Szabédi-emlékplakettet helyeztek el, melyet megkoszorúztak a megjelentek. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 27./
1996. június 19.
Jún. 19-én kolozsvári otthonában elhunyt a 90. évében járó Balogh Edgár közíró, nyugalmazott egyetemi tanár, a Korunk volt szerkesztője. Dávid Gyula nekrológjának a címe is összefoglalja, ki is volt az elhunyt: az örök újrakezdő. "Volt regőscserkész, néprajzkutató, a sarlós mozgalom aktivistája, szerkesztő, újságíró, karpaszományos közlegény, falusi tanító, népi-szövetségi aktivista, egyetemi tanár /rövid ideig a Bolyai Tudományegyetem rektora is/, politikai elítélt, azután újra szerkesztő, az 1957-ben újraindított Korunk főszerkesztő-helyettese, a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon egyik megteremtője és lelke - mindhaláig." /Szabadság (Kolozsvár), jún. 21./ Sokat vitatkozott, sokan vitatkoztak vele. "Egyszerre volt rajongó, angyalian naiv, kiscserkész, próféta, elpusztíthatatlan optimista, álmodozó, fellegjáró, aprómunkás, légvárépítő, rögeszmés megszállott, naprakész szövegíró, debattőr, szabadságvallású, szervező, kisebbségideológus, nemzetben és emberiségben gondolkodó, és még sorolhatnám napestig." - írja róla Szász János. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./ Balogh Edgár /Temesvár, 1906. szept. 7. - Kolozsvár, 1996. jún. 19./ Pozsonyban élt, bekapcsolódott a kommunista mozgalomba, 1934-ben kiutasították Csehszlovákiából, visszatért szülőföldjére, Erdélybe. 1944-től a kezdeményezésére megjelent kolozsvári napilapnak, a Világosságnak a főszerkesztője 1948-ig. A Magyar Népi Szövetség alelnöke, a Bolyai Tudományegyetem tanára, majd rektora. 1949-ben más magyar vezetőkkel együtt bebörtönözték, kiszabadult, majd másodszor is börtönbe került. 1957-től 1971-ig az újrainduló kolozsvári Korunk főszerkesztő-helyettese. Több publicisztikai kötete jelent meg, önéletírása /Szolgálatban. Emlékirat 1935-1944/ 1978-ban látott napvilágot.
1996. június 19.
A kolozsvári román irodalmi hetilap, a Tribuna most megjelent 20. számát a román-magyar kulturális kapcsolatoknak szentelte. Cseke Péter - akinek segítségével készült az egész lapszám - a nemrég elhunyt Kiss Jenő költő balladafordításait méltatta. A költő több évtizedes munkával a román folklór gyöngyszemeit tette hozzáférhetővé a magyar olvasók számára. Hasonló hídépítő munkát végzett a kitűnő román műfordító, Gelu Pateanu is. Gáll Ernő a román-magyar kulturális kapcsolatok hátterét vázolta fel, Kántor Lajos Renner Miklós /Spectator/ és Németh László munkásságát hozta fel példának, Ioan Muslea a Korunk Cumpana-antológiáját ismertette, Dávid Gyula az erdélyi magyar könyvkiadás gondjait taglalta, Gábor Dénes /Dionise Gábor néven/ a Művelődésnek és mellékletének, a Könyvesháznak szentelt tanulmányt, Ioan Aurel Pop, az Erdély-kutató Intézet igazgatója nyilatkozott, bemutatták Andrei Plesu lapja, a Dilema autonómia-változatokat bemutató különszámát. A Tribunának ezt a számát Kusztos Endre szénrajzai illusztrálják. /Szabadság (Kolozsvár), jún. 19., Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 22./
1996. június 21.
Jún. 21-én utolsó útjára kísérték a Házsongárdi temetőben a jún. 19-én elhunyt Balogh Edgárt. Végakaratának megfelelően Jakab Gábor temette, a római katolikus egyház szertartása szerint. A Magyar Írók Szövetsége és a Magyarok Világszövetsége nevében Czine Mihály irodalomtörténész, a Korunk és a Romániai Írószövetség nevében Kántor Lajos tartott gyászbeszédet, választott szülőfaluja és falusfelei részéről Ilkei Árpád unitárius lelkész búcsúztatta. Koszorúval rótta le kegyeletét az RMDSZ nevében dr. Kötő József, a magyar nagykövetség nevében Alföldi László, a HTMH és Tabajdi Csaba államtitkár nevében Bálint-Pataki József. A sírnál Dávid Gyula, az EMKE elnöke, valamint Dáné Tibor, az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése búcsúzott az elhunyttól. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./
1996. július 28.
A kalotaszentkirályi Ady Endre Kulturális Egyesület júl. 27-én és 28-án Nyárszón, illetve Kalotaszentkirályon megrendezte az immár hagyományossá váló Ady-napokat. Nyárszón az istentisztelet után tudományos értekezletet tartottak Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, Pomogáts Béla, a Magyar Írók Szövetségének elnöke és a Párizsban élő Méray Tibor részvételével. Júl. 28-án Kalotaszentkirályon Tőkés István nyugalmazott teológiai professzor tartott istentiszteletet. Az Ady-emlékműnél a Magyar Írószövetség, a Bocskai Szövetség, a budapesti Székely Kör és Kalotaszentkirály testvértelepülései nevében helyeztek el koszorúkat. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./
1996. november 6.
A Korunk folyóirat 9-es számát a pedagógiai kérdéseknek szentelte. Ebben Antal Áron interjút készített Murvai László minisztériumi osztályvezetővel és Eugen Paladéval, az iskolai reformprogramot koordináló minisztériumi osztály igazgatójával, akik a reformról, a reformtankönyvekről nyilatkoztak. Murvai szerint előfordult, hogy egy tanár saját elgondolása szerint összeállított tankönyvből oktatott. Orbán Gyöngyi egyetemi adjunktus /Magyar Tanszék, Kolozsvár/ hozzászólt ehhez az interjúhoz a Szabadság hasábjain. A szóban forgó tanár, aki saját szempontjai szerint állította össze a tankönyvet, Tulit Ilona /Sepsiszentgyörgy/, akinek pályázatát a Magyar Tanszék 1992-ben elfogadta, tankönyve az Erdélyi Tankönyvtanács által meghirdetett pályázat egyik nyertese. A Murvai László által pozitív példaként felhozott, jóváhagyást kapott másik tankönyvet a hozzászólást író Orbán Gyöngyi írta, aki kifejtette, hogy nem kért jóváhagyást, itt csak egymás ellen akarják fordítani az egyes tankönyvek szerzőit. Orbán Gyöngyi hangsúlyozta, hogy a minisztériumi reformprogramban meghirdetett pályázatok nem vonatkoznak a magyar nyelvű reformtankönyvekre, mert a törvények szerint csak románból fordított tankönyvekből lehet tanítani. A reformtankönyvekre rendelkezésre álló összegből /47 millió dollár/ egyetlen fillér sem jut magyar tankönyvekre. Egyetlen terület lehetne, a magyar anyanyelv tankönyvei, ezekre meg nem hirdet a minisztérium pályázatot. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
1996. december 18.
A kolozsvári Korunk folyóirat angol nyelvű antológiát jelentetett meg /Render. Antologhy of Korunk/. A kötetet dec. 16-án mutatták be Budapesten, a Magyar Írószövetség székházában. A terjesztésben segítséget nyújt a Határon Túli Magyarok Hivatala is. Kántor Lajos szerkesztő elmondta: reális képet akarnak nyújtani a romániai magyar társadalomról. Az erdélyi tudat című részben Tőkés László, Markó Béla és Szabó Mátyás írásait is közlik. Olvasható a kötetben Fejtő Ferenc /Párizs/, Schöpflin György /London/, továbbá Andrei Plesu volt művelődési miniszter tanulmánya. A kötet megjelenését az amszterdami Közép- és Kelet-európai Könyv Alapítvány pályázatán nyert összeg tette lehetővé. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 18./
1997. február 1.
Ion Caramitru művelődési miniszter febr. 3-án elfogadta az RMDSZ javaslatát hogy Kelemen Hunor rádióriporter, a Korunk szerkesztője legyen államtitkár. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./
1997. február 2.
Kelemen Hunort, a kolozsvári rádió és a Korunk szerkesztőjét javasolta az RMDSZ a Művelődési Minisztérium államtitkári tisztségébe. A jelöléssel Ion Caramitru művelődési miniszter egyetértett, így személyében kinevezik az ország legfiatalabb, 30. életévét még be nem töltött államtitkárát. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), febr. 5., 960. sz./ Kelemen Hunor /sz. Csíkkarcfalva, 1967/ állatorvosi diplomát szerzett, majd újságíróképzésben vett részt e bölcsészkaron, majd beiratkozott a filozófiai karra, most utolsó éves. 1991-től a kolozsvári rádió, 1995-től a Korunk szerkesztője. 1993-ban Soros-ösztöndíjjal eljutott Münchenbe, 1995-ben jelent meg Mínuszévek című verseskötete, 1996-ban egy éves alkotói ösztöndíjat kapott a Soros Alapítványtól. Kelemen Hunor febr. 3-án találkozott a miniszterrel, akivel egyeztette a megoldásra váró feladatokat: létrehozzák a minisztériumon belül a kisebbségi főosztályt, a művelődési intézeteket vissza kell juttatni a megyei tanácsoknak. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 6./
1997. április 4.
Ápr. 4-én ünnepli 80. születésnapját Gáll Ernő szociológus, politológus, hosszú időn át a Korunk főszerkesztője volt, emellett több könyv szerzője. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 4./
1997. április 23.
Nagy László érdeklődött a magyar-román történész vegyes bizottság munkájáról. Feleletet kapott a Korunk (Kolozsvár) 1997/1-es számából, ahol a bizottság két tagja /Szász Zoltán és Camil Muresanu/ adott rövid beszámolót. A bizottság 1971-ben alakult meg, a Kádár-Ceausescu-találkozó után. Időnként összeültek, kicsit vitatkoztak, néhány részletben megegyeztek, de ennek nem volt gyakorlati jelentősége. 1983-tól a fordulatig nem ült össze a vegyes bizottság, de most újraéledt munkájuk. A történész vegyes bizottság fennállásának 25. évfordulóját megünnepelték. Ez az újból megindult munka inkább csak "nem látványos, apró lépésekben segítheti a közeledést". Szász Zoltán megemlítette, hogy a román kontinuitás kérdésében "belátható ideig nincs lehetőség kiegyenlítésre". Az írásból nem derül ki, hogy a bizottságnak van-e munkaterve. Ez elmúlt időben megszülettek nemcsak a német-francia, de a spanyol-holland viszonyban is a közös történelemkönyvek. Nem látható a bizottság befolyása a román tankönyveket illetően. A VII. osztályos történelemkönyv például Anonymusra hivatkozva azt írja, hogy a honfoglaló magyarok által itt talált három fejedelem /Glad, Gelu és Menumorut/ román volt, annak ellenére, hogy Anonymus nem ezt írja, hanem azt, hogy Gelu "blach" /ez nem románt jelent/, Menumorut kozár, míg Glad bolgár. A VIII. osztályos történelemkönyv sem a megértést, a kölcsönös megbocsátást szolgálja: az ippi és ördögkúti megtorlások primitivizmus precedense, az 500 ezer áldozatot követelő bolsevista megtorlás viszont "rettenetes represszió". A tankönyv a kommunista idők nemzetiségi politikájáról azt írja: "Az új szabályozást etnikai kritériumok alapján fejlesztették. 1952-ben Kolozsváron egy egyetem jött létre magyar tanítási nyelvvel, elkülönítve a román nyelvűtől. Utólag a két felsőiskola egyesül, esetenként viszont megtartva az előadásokat mindkét nyelven." Tehát 1952-ben jött létre a magyar egyetem! - Konkrét munkatervet kellene a történészek bizottságának kidolgozni, hogy közösen elfogadott történelemkönyvek legyenek érvényben. /Nagy László: A munkanélküli bizottságról. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 23./
1997. május 31.
1994 októberében az Európai Idő interjút közölt Ferenczi István kolozsvári régészprofesszorral. A beszélgetésben kifejtette, hogy Erdély keleti határvidékén még ma is jól kivehető töltésvonalak nem a rómaiak idején, hanem Szent László király idején épültek, s határvédelmi szereppel bírtak. Lényegében tehát egy Árpád-kori magyar védelmi rendszerről van szó, amelyhez várak is tartoztak /pl. Firtos vára, Kustaly vára, Rapsonné vára stb./ Az interjú végén a professzor jövőbeli terveiről elmondta: "Ha még élek és valahonnan valami segítséget tudok összekaparni, akkor elsőrendű feladatom lenne az Oroszhegy-Görgényüvegcsűr közötti törésvonal feltérképezése, és ha még tudnék dolgozni, akkor a még fel nem tárt háromszéki vonal, az ún. Homárka következne..." Az Európai Idő szervezésével megindul ez a tervezett feltárás: július 1-jén kezdődik, két hétig tart az ásatás, Ferenczi professzor irányításával, Kolozsvárról és Magyarországról is érkeznek egyetemisták a munkához. - Ferenczi István régészprofesszor /sz. Kolozsvár, 1921. ápr. 15./ 1949-ben doktorált régészetből és földrajzból László Gyulánál és Tulogdi Jánosnál. László Gyula Budapestre távozása után átvette a régészeti tanszéket a Bolyai Tudományegyetemen. 1972-ben a Korunkban öccsével, Ferenczi Gázával közösen írt Székelyföldi gyepük című tanulmánya nagy feltűnést keltett. Ebben a tárgyban folytatta tanulmányait és ma már újszerű elméletét képes bizonyítani: a székelyföldi töltésvonalak nem a rómaiak, hanem Szent László korában épültek. /Az Európai Idő szervezésében nemzetközi régészeti tábor. = Európai Idő (Sepsiszentgyörgy), máj. 31. - jún. 13./
1997. július 11.
Júl. 11-én 72 éves korában meghalt Herédi Gusztáv Kolozsváron. A Bolyai Tudományegyetemen filozófia szakon végzett, szerkesztőként dolgozott az Igazságnál, az Utunknál, főszerkesztő helyettesként a Falvak Népénél, majd nyugdíjazásáig a Korunk rovatvezetője volt. Több regénye, novellája jelent meg, helytörténeti, művelődéstörténeti és demográfiai tanulmányokat is írt. Az RMDSZ alapító tagja volt, hosszú ideig Kolozsváron városi tanácsosként is dolgozott, hozzájárult Kolozsvár magyarsága jogsérelmeinek orvoslásához. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 12./ Herédi Gusztáv /Kolozsvár, 1925. máj. 14. - Kolozsvár, 1997. júl. 11./ a Romániai Magyar Szó Kutyatej című rovatát szerkesztette, részt vett az EMKE, az EME, az RMGE újraalakításában, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, a Kibéden a Nyírő József Társaság, Mészkőn a Balázs Ferenc Művelődési Egylet, Parajdon az Áprily emlékház létrehozásában.
1997. augusztus 5.
Ady Endre születésének 120. évfordulóján a kalotaszentkirályi Ady Endre Kulturális Egyesület kétnapos emlékünnepséget rendezett. Aug. 2-án Nyárszón ünnepi istentisztelettel kezdődött az emlékezés, G. Nagy Ilián költő saját verseit szavalta el, majd Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője mondott beszédet. Aug. 3-án Kalotaszentkirályon folytatódott az ünnepség, az istentiszteleten Tőkés István nyugalmazott teológiai tanár hirdetett igét, majd G. Nagyné dr. Maczó Ágnes, az Országgyűlés alelnöke következett, az egyetlen magyar közjogi méltóság, aki olykor kalotaszegi népviseletben elnököl a Parlamentben, ő a Független Kisgazdapárt alelnöke is. A lélek szabadságharca című emlékbeszédében Ady istenhitét, költészetének "istenes üzenetét" állította példaként az egyetemes magyarság elé. Figyelmeztetett a magyarság szabadságtörekvéseinek buktatóira. "Zavarossá tesz a helyzetet a honi politikai életben, hogy az uralkodó körök egyes rétegei kikiáltották magukat európaiaknak, s hogy ők majd ezen a címen a hajuknál fogva beráncigálják a bennszülött, barbárnak bélyegzett magyarságot az ő Európájukba, ott mégiscsak komfortosabb a cselédszoba. S azokat, akik ez ellen fölemelik a szavukat, azonnal megbélyegzik, hogy nem európaiak." - "Sokszor arra gondolok, hogy az erdélyi magyarság lesz a kovásza a XXI. századi magyar megújulásnak." - "A kipányvázott lélek szabadságharcának hosszú ideje következik. A lélek szabadságharca nem mások ellen, hanem: anyanyelvünkért, kultúránkért, Istenünkért." /Miklós László: Pompás kalotaszegiek ünnepe. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 5., Kalotaszeg (Bánffyhunyad), aug., VIII. évf. 8. sz., a Kalotaszeg hozta a G. Nagyné dr. Maczó Ágnes beszédének szövegét is./
1997. augusztus 12.
Aug. 12-én kezdődött meg Illyefalván a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága /Anyanyelvi Konferencia/ ötnapos tanácskozása, melyen a Társaság elnökségi és választmányi tagjain kívül a Kárpát-medencében élő, az anyanyelv ápolásában jeleskedő magyar pedagógusok vesznek részt. A tanácskozás fő célja az volt, hogy áttekintsék a magyar nyelvű oktatás mai helyzetét, és megpróbálják felmérni azokat a lehetőségeket, amelyek a magyar nyelv és kultúra értékeinek megtartása és tudatosítása terén rendelkezésre állnak gyorsan változó európai világunkban. Az illyefalvi találkozót arra is fel szeretnék használni, hogy kezdeményezzék egy olyan mozgalomnak az elindítását - Szó-Tartó címmel -, amely az említett téma tanulságainak hasznosításával "aprópénzre váltaná" az elveket és gyakorlatban tudná - remélhetőleg az ifjúság egyre szélesebb körében - megvalósítani a korszerű magyar önazonosság és anyanyelvűség eszményét. - Az első napon a Szó-Tartó mozgalom elindításáról Kántor Lajos, az Anyanyelvi Konferencia társelnöke, a Korunk főszerkesztője és Deme Tamás pedagógiai kutató szólt. A korszerű nemzeti kultúra megtartását és minőségi művelését ösztönző Szó-Tartó mozgalom erdélyi hagyományairól, szellemi kereteiről Cseke Péter szerkesztő, egyetemi tanár és Kötő József színháztörténész, az RMDSZ oktatási, művelődési és egyházügyi alelnöke beszélt. A mai magyar irodalom helyzetét Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség és az Anyanyelvi Konferencia elnöke mutatta be. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 13., 1090. sz./
1997. augusztus 17.
Aug. 17-én, vasárnap negyedik alkalommal szervezte meg Kiss Dénes lelkész vezetésével Hármasfalu közössége és az EMKE elnöksége Székelyszentistvánon az országalapító szent királyunk emlékezetének szentelt rendezvényt. Ez alkalommal a református templomban tartott ünnepi istentiszteleten dr. Szabó Árpád, az Erdélyi Unitárius Egyház püspöke hirdetett igét. Az istentisztelet után a nagyszámú részvevőt Kutasi Zoltán, a község polgármestere, Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke, Petróczi Sándor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának /HTMH/ elnökhelyettese és Kolcsár Sándor, az RMDSZ Maros megyei elnöke köszöntötte. Az első napon a Szó-Tartó mozgalom elindításáról Kántor Lajos, az Anyanyelvi Konferencia társelnöke, a Korunk főszerkesztője és Deme Tamás pedagógiai kutató szólt. A korszerű nemzeti kultúra megtartását és minőségi művelését ösztönző Szó-Tartó mozgalom erdélyi hagyományairól, szellemi kereteiről Cseke Péter szerkesztő, egyetemi tanár és Kötő József színháztörténész, az RMDSZ oktatási, művelődési és egyházügyi alelnöke beszélt. A mai magyar irodalom helyzetét Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség és az Anyanyelvi Konferencia elnöke mutatta be. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), aug. 13., 1090. sz./
1997. szeptember 27.
Bíró Béla terjedelmes cikkében azt állította, hogy "az igazi tehetségek ma már nagyon nehezen találhatják meg a helyüket Erdélyben vagy az erdélyi magyar közösségben. Kénytelenek a magyarországi vagy a román nyilvánosság és tudományos élet felé tájékozódni." Szerinte az erdélyi magyar intézmények nem képesek "lépést tartani a változásokkal, nem a jelen-, hanem a múltbeli feltételekhez próbálnak - elkerülhetetlen kudarcok sorozatán át - alkalmazkodni." "Mintha a közösségbe vetett bizalom, a legendás magyar önérzet roppant volna meg..." A cikkíró szerint színvonalas, európai látókörű publicisztika ma már csak a román lapokban található. A romániai magyarság most jutott el a "lenni vagy nem lenni" igazi kérdéséhez. A magyarellenes kampányok fokozatosan megszűnnek közösségformáló tényezőként funkcionálni. A közösséget a magyar kultúra és nyelv kohéziós erejének kellene összetartaniuk, de ezek csak valóságos teljesítményre alapozható. - Bíró Béla eltöpreng azon, mi az oka annak, hogy "a magyarországi szellemi irányzatok közül Erdélyben éppen a nemzeti bezárkózásra ösztönző, elavult nemzeti ideológiákra alapozott konzervatív nacionalizmus kerekedett felül?" "A romániai magyarok körében Csoóri Sándor a legnépszerűbb magyar értelmiségi, s nem a Duna Tv-nek köszönhetően. A közvéleményt uraló regionális heti- és napilapok sugallják, hogy a romániai magyarság sorsát igazából csupán Csoórit és körét, illetve a nyíltan nacionalista vagy soviniszta Torgyánt, Csurkát és társaikat foglalkoztatja. A bukaresti A Hét vagy a kolozsvári Korunk kis szigetecskék a konzervatív beállítottság tengerében.A sugallat azonban nem légből kapott. A magyarországi européer értelmiség jelentős része ugyanis máig sem gondolta végig a kisebbségi kérdést." Bíró Béla szerint ezért történt, hogy az Antall-kormány viharos gyorsasággal építhette ki Erdélyben kliens-rendszerét..." A romániai magyarok többsége idegenkedik a magyarországi européerektől. Ezt "bizonyos értelmiségi körök sajnos folyamatosan táplálják. Bíró Béla a Magyar Narancsra hivatkozik: az egyik szám szerkesztőségi cikkére /Nyamvadt sovén magyar sajtó/, ebben "hemzsegnek a durva hamisítások". A Magyar Narancs a romániai viszonyokat "igyekszik a hazugságig megszépíteni". Hasonló a Magyar Narancs másik számában id. Pásztor Ottó cikke. Ez is szépítgeti a valóságos helyzetet. Azzal vádolja a romániai magyarságot, hogy államot akar az államban. - Bíró Béla szerint vannak jelei annak, hogy a romániai magyar közösség széthullása megkezdődött. Nincs összefüggő nyilvánossága, "nincsenek többé-kevésbé mindenki által elismert személyiségei." A romániai magyarságot az RMDSZ tartja össze, melynek "mind kevesebb köze van a helyi közösségekhez". /Bíró Béla. A nagy magyar paradoxon. = Népszabadság, szept. 27./ A Bíró Béla által kifogásolt szerkesztőségi cikk a Magyar Narancsból: "Miközben a remek szoclib/szocnac magyarországi újságok hörögnek és vért köpnek a felvidéki magyar iskolák szlovák borítójú bizonyítványai miatt /harmadosztályú disznóság/, és nemzetiszínű tivornyát rendeznek amiatt, hogy Kolozsvár vasgárdista polgármestere, Funar nem hajlandó fogadni a magyar főkonzult /jó neki/, végtelen számú méltatlankodó cikkben" ugyanakkor "arról csak mínuszos hír szól, hogy a Constantinescu-Ciorbea-kormányzat oktatási rendelete véget vetett az évtizedes magyarellenes diszkriminációnak, meghozta a világon eddig ismert legnagylelkűbb kisebbségpolitikai rendszabályt - forradalmi úton, a román parlament feje fölött, szembeszállva mindenkivel, nehogy az erdélyi magyar nebulók jogai csorbuljanak akár." - "De a szoclib/szocnac napisajtó csak olához tovább. És még nekünk áll euroatlantilag följebb! Szégyen, gyalázat." /Nyamvadt sovén magyar sajtó. = Magyar Narancs, júl. 24./ A másik cikk: Id. Pásztor Ottó: Benn maradni. = Magyar Narancs, aug. 14./
1997. október 8.
Anyanyelvünk jövője címmel rendezett konferenciát okt. 8-án a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága /Anyanyelvi Konferencia/. Szükség van olyan mozgalomra, amely vállalja anyanyelvünk ápolását, jelentette ki megnyitó beszédében Pomogáts Béla, a Magyar Írószövetség elnöke. Ennek szellemében fog össze a Magyar Tudományos Akadémia, a Nyelvtudományi Intézet, az Anyanyelvápolók Szövetsége és a Magyar Írószövetség, hogy hosszú távú stratégiát dolgozzon ki. A közös munka nyitánya volt ez a konferencia. Péntek János kolozsvári magyar egyetemi tanár vitaindítójában szólt a magyar kisebbség helyzetéről, az asszimiláció veszélyéről, az államok, az oktatás és az egyházak feladatairól és felelősségéről a kisebbségek nyelvi kultúrájának védelmében. Glatz Ferenc, az MTA elnöke kifejtette, hogy először nyelvünk jelenlegi állapotát kell felmérni. Tabajdi Csaba államtitkár szerint törvényi szabályozással nem érdemes beavatkozni a nyelv alakulásába. Kántor Lajos, a Korunk (Kolozsvár) főszerkesztője a Szó-tartó mozgalomról szólt, majd Péntek János a romániai, Gál Sándor kassai író a szlovákiai, Papp György újvidéki egyetemi tanár a vajdasági, Dupka György /Ungvár/ a kárpátaljai és Lázár Oszkár egyetemi tanár a nyugati szórványok anyanyelvvédelméről tartott előadást. /Magyar Nemzet, okt. 9./
1997. október 29.
A Korunk Baráti Társasága szervezésében tartják Bukarestben a Magyar Köztársaság Kulturális Központjában okt. 30-án12. órai kezdettel Markó Béla Timp Canibal című román verseskötetének bemutatójára. A könyvet Mircea Dinescu költő ismerteti. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 29., 1143. sz./
1997. december 4.
A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének /MÚRE/ szervezésében de. 4-én Nagyváradon kétnapos médiakonferencia kezdődött, melynek résztvevői a magyar egyházi sajtó képviselői voltak. Tőkés László püspök megnyitójában az egyházi sajtóról elmondta: igényesebbnek kellene lennie a felekezeti lapok munkatársainak. Vetési László lelkész, a Diaszpóra Tájékoztató szerkesztője a hasonló tavalyi, Illyefalván tartott találkozó folytatásának tartotta ezt a konferenciát. Cseke Péter, a Korunk szerkesztője folyóirata legújabb, egyházi vonatkozású írásokat tartalmazó tematikus számát ismertette. /Bihari Napló (Nagyvárad), dec. 5./
1998. január folyamán
A Korunk januári számában Kárpátalját mutatta be. Zelei Miklós /Budapest/ vázlatosan áttekintette Kárpátalja történetét, a magyarság meghurcolását, illetve bemutatta az 1989 után alakult új magyar szervezeteket, a Kárpátaljáról Budapestre áttelepült Tóth István Ukrajna nemzetiségpolitikájáról írt, Pomogáts Béla Kárpátalja magyar irodalmáról. /Korunk (Kolozsvár), jan./
